Kiskorú veszélyeztetésének bűntette a bírósági határozatok kritikai tükrében – különös tekintettel a fizikailag bántalmazott gyermekekre – II. rész: A cselekmény és az eredmény

Iskoláztatás – elhanyagolás – veszélyeztetés

Ahogy a hosszú gyermekkor fogalom kialakulása az iskoláztatáshoz kötődik, úgy az első szankciók is, így az 1968. évi XXXVIII. évi törvénycikk, majd az 1876. évi XIII. törvénycikk az iskolába járástól visszatartást bünteti. Két évvel később a Csemegi-kódex a gyermek kitételét és a gyermek elhagyását bünteti, de az 1879. évi XL. törvénycikk már azokat a szülőket és nevelőket is, akik elhanyagolják a kiskorúak felügyeletével kapcsolatos kötelességeiket, vagy a kiskorúak koldulását, csavargását elősegítik. 1954-től vált büntetendővé, ha a szülő a kötelezettségei megszegésével a gyermek érdekeit súlyosan sértő módon elhanyagolja, illetve nélkülözésnek teszi ki őt.

Az 1961. évi V. törvény a család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló XV. fejezetének 274. §-a szabályozta az ifjúság elleni bűntettet. Eszerint felelt az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti. A bűncselekmény jogi tárgya az ifjúság testi, szellemi és erkölcsi fejlődése volt, nem személy elleni bűncselekmény, így a sértettek száma szerinti halmazat megállapításának sem volt helye. Az elkövetési magatartás a veszélyeztetés volt. [BH 1981. 74.]

Az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 195. § (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetésének bűntette XIV. fejezet I. címében a házasság, a család és az ifjúság elleni bűncselekmények között került szabályozásra. A bűncselekmény jogi tárgya a kiskorúak testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének biztosítása. A bűncselekményt az a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követi el, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyezteti. A tényállás szövege változatlan volt egészen 2012. június 29. napjáig, amikor annyi szövegváltozás történt, hogy az addigi háromirányú veszélyeztetést kiegészítették az érzelmi fejlődés veszélyeztetésével.

A 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről a bűncselekményt a gyermek érdekét sértő és család elleni bűncselekményekről szóló XX. fejezetben helyezte el, a bűncselekmény jogi tárgya a kiskorúak testi, érzelmi, értelmi és erkölcsi fejlődésének és a család intézménye védelmének biztosítása. A 208. § (1) bekezdésének szövege az elkövetési magatartást tekintve azonos a korábbi Btk. 195. § (1) bekezdésével. A tényállás szövege annyiban tér el, hogy a korábbi Btk. 195. § (5) bekezdésébe foglalt, az elkövetőkre vonatkozó értelmező rendelkezést az (1) bekezdésbe szerkesztette.

Keretdiszpozícióban a gyermekbántalmazás

Az elmélet

A kiskorú veszélyeztetése bűntett törvényi tényállása – az első alapeset – lényegileg negyven éve változatlan. Időtálló változatlanságát kerettényállási mivolta biztosítja. A nevelési, gondozási, felügyeleti súlyos kötelességszegést (éppúgy, mint az elkövetők körét) nem a büntetőjogi tényállás tölti meg részletes tartalommal, hanem a zártnak legkevésbé sem tekinthető normarendszer, azaz más jogághoz tartozó jogszabályok, illetve azon kívüli különböző szintű normák, erkölcsi szabályok, szokások együttes rendszere. A kerettényállás előnye, hogy a bonyolult elkövetői feladatrendszert a büntetőjogi norma viszonylag röviden megfogalmazhatja, másrészt változatlan maradhat, mivel nem kell a társadalmi és a más jogágazatok területén bekövetkező gyakori változásokra reagálnia.¹

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette materiális veszélyeztető bűncselekmény, az eredmény a cselekménnyel ok-okozati összefüggésben álló konkrét veszélyhelyzet, amely büntetőjogi többletelem, ezért nem beszélhetünk tisztán blankettáris diszpozícióról. A tényállásban meghatározott súlyos kötelességszegés az általános veszélyhelyzetet magában hordozza, de a bűncselekmény akkor tényállásszerű, ha a veszélyhelyzet konkrét, azaz a cselekmény olyan közvetlen hatással van a kiskorú fejlődésére, hogy a sérelem bekövetkezésének reális lehetősége fennáll. A veszélyhelyzeten túli károsodás – a sértő eredmény – a tényálláshoz nem tartozó következmény. Amennyiben nem más bűncselekményt valósít meg (élet vagy testi épség elleni cselekmények), akkor súlyosító körülményként értékelhető. [BH 1974. 363.]

A tartalom

Minőségi ismérv

A cselekmény – avagy mulasztás, az elkövetési magatartás – egy minőségi és egy mennyiségi ismérvet tartalmaz. A jogalkalmazónak – miután állást foglalt abban, hogy a sértett kiskorú, gyermek, az elkövető pedig speciális alanya a bűncselekménynek, azaz nevelésre, felügyeletre, gondozásra köteles személy – azt kell mérlegelnie, hogy az elkövető cselekménye vagy mulasztása nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelességszegésnek minősül-e (minőségi ismérv). A nevelés, felügyelet, gondozás sokféle, eltérő kötelezettséget jelent, ezek tartalmát jogszabályok általánosságban határozzák csak meg, de egyéb normák sem feltétlenül konkretizálják. Gyakran kiindulási pont, hogy egyszerűen köztudomású a feladat tartalma.

Kifejezett jogi előírás nélkül is köztudomású, hogy a magáról gondoskodni nem tudó, a más segítségére rászoruló kisgyermek testi szükségleteinek a kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételeket a fokozott szülői gondoskodásnak kell biztosítania, magába foglalva a gyermek táplálását, a környezeti ártalmaktól való megóvását, a megfelelő lakókörnyezet és a személyi higiéniás feltételek kialakítását, a veszélyhelyzetek megelőzését és a tényleges felügyeletet. E gondozási kötelességek megszegése önállóan magában hordozza a konkrét veszélyeztető helyzet kialakulásának a reális lehetőségét [Kúria Bfv.1560/2012/5.].

A nevelési, gondozási, felügyeleti kötelezettség vizsgálatánál figyelemmel kell lenni a gyermekek életkori csoportjai, személyiségállapota-egészsége szerinti különbözőségekre, míg a kisebbeknél vagy sérült gyermekeknél a gondozási, felügyeleti kötelességek hangsúlyosabbak, az életkor előrehaladtával ezek tartalma is változik, és fokozatosan átveszi szerepüket a nevelés.

A három kötelesség járhat együtt, így például családon belül, gyermekotthonban, óvodában, kisiskolások esetében az iskolában, de külön-külön is, például a felügyeleti kötelezettséget önállóan vállaló személy esetében, aki csak kíséri a gyermeket, míg arra köteles személynél biztonságba nem kerül.

Mennyiségi ismérv

A jogalkalmazó mérlegelő tevékenység következő lépése annak eldöntése, hogy e kötelességszegés súlyosnak minősül-e (mennyiségi ismérv), avagy csupán kisebb mulasztásnak, nevelési hibának, ami a büntetőjog hatókörén kívül esik, bár gyermekvédelmi intézkedést indokolhat. A mennyiségi ismérv mértéke az általános társadalmi felfogás szerinti minimálisan elvárható követelmény. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem lehet különböző az elvárás iskolázottság, társadalmi helyzet, szubkultúrák szokásai alapján.

Befolyásolja a kötelességszegés súlyosságát a kiskorú sértett életkora, személyiségállapota, amelyek figyelembevételével ugyanazon cselekmény vagy mulasztás más megítélés alá eshet, így egy cselekmény a kiskorú életkorától függően értékelhető önmagában is súlyos kötelességszegésként, míg más életkorban csak sorozatosságában éri el annak szintjét, vagy esetleg sorozatosságában is csak – nem tényállásszerű – nevelési hibának, vagy még annak sem minősíthető. A kiskorú sértett életkorának pontos megjelölése ezért a tényállás része, annak hiányban a tényállás felülbírálatra alkalmatlan lehet.

A gyermekét otthon felügyelet nélkül hagyó szülő bűncselekményért felel akkor is, ha egyszer, néhány órára magára hagyta csecsemőjét. Óvodás korú gyermek esetében akkor valósul meg bűncselekmény, ha sorozatosan hagyja őt felügyelet nélkül a szülő (BJD 8895), kisiskolásoknál ugyanez a cselekmény nevelési hiba lehet, míg a náluk nagyobbaknál nevelési hibának sem minősül.

9. számú jogeset

A Nyíregyházi Járásbíróság 21.B.620/2016. számú 2016. október 26. napján első fokon jogerős ítéletében rögzített tényállás szerint a terhelt anya egyedül nevelte a tizenkét és fél éves, a négy és fél éves és a két év tíz hónapos gyermekét, amikor 2015. november 21. napján 12 órakor a 10 km-re lévő Szivárvány Idősek Otthonába ment, és felügyelet nélkül otthon hagyta gyermekeit. Amíg távol volt, addig a legkisebb gyermeke lenyelt egy 50 forintos pénzérmét, melytől fulladozni kezdett, a legidősebb fiú kihívta a mentőket, a gyermek még a mentőautóban kiöklendezte az érmét. Az anya 14 óra 30 perc körül ért haza. Az anya azzal a magatartásával, hogy három gyermekét több órára felnőtt felügyelet nélkül hagyta, veszélyeztette a három gyermek testi fejlődését. A bíróság a terhelt bűnösségét 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt megállapította. A bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti indítványt [!] egyéb törvényes útra utasította.

Nem tartozik a vizsgált ügyek közé az ismertetett nyíregyházi jogeset, de a bíróság az ismertetett helyes joggyakorlattal ellentétesen döntött, ezért indokolt e helyen a döntést ismertetni. A gyermekek életkorára, valamint arra tekintettel, hogy a legidősebb gyermek problémamegoldása milyen szinten volt helytálló, éppen az állapítható meg, hogy a szülő alappal hagyta a két kisebb gyermeket a legnagyobb felügyelete alatt két és fél órára a család otthonában.

Eredmény: a veszélyhelyzet

A bűncselekmény akkor tényállásszerű, ha a súlyos kötelességszegés konkrétan veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését. Ennek megállapítása nem szakértői kérdés, hanem a jogi értékelés körébe tartozó jogalkalmazói feladat. [BH 1997. 469.]

A sértett életkora, személyiségállapota által meghatározott testi, érzelmi (lelki), értelmi, erkölcsi fejlettsége szoros összefüggésben áll az elkövetési magatartás következtében fellépő veszélyhelyzettel.

A testi fejlődés veszélyeztetése születéstől nagykorúságig bekövetkezhet, de a legkisebb korosztálynál hangsúlyosabb sérülékenységük, kiszolgáltatottságuk okán. Veszélyezteti a gyermek testi fejlődését a nagyobb korosztályoknál is a rendszeres fizikai bántalmazás, az alultápláltság, egyoldalú élelmezés, egészségügyi elhanyagolás, így ha a gyermeket nem viszik orvoshoz, gyógyszerét nem váltják ki, korrekciós műtétet nem hajtatnak végre, vérkészítmény beadásához nem járulnak hozzá. Azt megelőzően, hogy a jogalkotó az érzelmi fejlődés veszélyeztetésével kiegészítette a törvényi tényállást, a testi fejlődés körén belül értékelte a jogalkalmazó a lelki fejlődés veszélyeztetését, minthogy a testi fejlődés nem csupán fizikai, hanem a lelki, pszichés fejlődést is magában foglalja.²  E körben kell értékelni továbbra is a lelki fejlődés azon elemeit (tekintve, hogy a lelki fejlődés több és nagyobb kategória, mint az érzelmi fejlődés) melyek az érzelmi fejlődés veszélyeztetésébe nem tartoznak. Így például az a szülő, aki a néhány éves gyermekét kilógatja az emeleti ablakból, egy életre szóló traumát okoz neki: szorongóvá válhat, fóbiája alakulhat ki,³  amelyek lelki betegségek.

Az érzelmi fejlődés veszélyeztetése kevésbé hangsúlyos a gyermek első éveiben, de megállapítható az őt gondozó szülőtől való hirtelen és tartós elszakításával, ami kötődési problémákat okozhat. A korábban egységes joggyakorlat szerint két éves kor alatti gyermek esetében a jelenlétében történő partnerbántalmazás, azaz másik szülőjének bántalmazása, az érzelmi fejlődése veszélyeztetésének megállapítására nem alkalmas, mert bár a gyermek érzékeli a feszült családi légkört, a történtek rá még nem tudatosan hatnak. Hangsúlyosabb már az érzelmi fejlődés veszélyeztetése az óvodás kortól a nagykorúságig, melyet tipikusan a gyermek lelki, szexuális bántalmazásával valósítanak meg az elkövetők.

Az értelmi fejlődés veszélyeztetése a három éven aluliaknál még kevésbé hangsúlyos, de megvalósulhat akár az egy-két éves, de tipikusan óvodás korú kisgyermek ingerszegény környezetben való gondozásával. Önmagában az, hogy a szülő nem biztosítja az óvodaköteles gyermek óvodába járását, nem okozza a gyermek értelmi fejlődésének veszélyeztetését, de alkalmas lehet a bűncselekmény megállapítására, ha például a gyermekvédelmi hatóságok éppen azért írják elő külön – a törvényi kötelességen felül –, hogy rendszeresen vigyék óvodába a gyermeket, mert az otthoni környezetben a gyermek értelmi fejlődése veszélyeztetett.

Az értelmi fejlődés veszélyeztetésének legjellemzőbb megvalósítása az iskolaköteles gyermek iskoláztatásának elhanyagolása, melynek következtében az alapvető ismereteket sem szerzi meg. A gyermek értelmi fejlődésének veszélyeztetése nem szakértői kérdés, hanem tényekből levont következtetés [22/2007. BK vélemény]. Az egységes joggyakorlat alapján az általános iskolai tanulmányok befejezését követően, illetve a már nem tankötelezett gyermek sérelmére a bűncselekmény nem valósul meg. Értelmi fejlődését veszélyezteti a szülő a gyermeknek akkor is, ha a lelki bántalmazás következtében értelmi fejlődése is akadályozott, a bántalmazó környezet miatt nem képes magát kipihenni, nem tud készülni az órákra, emiatt tanulmányi eredménye romlik, vagy romolhat.

Az erkölcsi fejlődés veszélyeztetése azt a korosztályt érinti, amely már maga is felismeri adott cselekmény tiltott jellegét, olyan értelmi fejlettséget ért már el, hogy erkölcsi fejlődését az elkövetési magatartás károsan befolyásolhatja [BH 1985. 459.]. A családot a gyermek jelenlétében rendszeresen bántalmazó szülő a 3-4 éves gyermek erkölcsi fejlődését is veszélyezteti a negatív szülői minta okán. Egyes kriminális cselekmények tiltott jellegét az iskolaérettségi kortól kezdik felismerni a gyermekek, így a lopás, a koldulás tekintetében a kiskorú veszélyeztetésének bűntette sérelmükre már megállapítható. Az iskolaérettségi kor iránymutató, mert az értelmileg sérült, lassabb fejlődésű gyermekek esetében ez az életkor kitolódhat. A betöréses lopás olyan jellegű cselekmény, amelynek tiltott jellegét egy általános iskolás gyermek egyértelműen felismeri [BH 1987. 73.].

Más kriminális cselekményeket, így például az okirat-hamisítást csak érettebb gyermekek ismerik fel, a telefonvicc és a közveszéllyel fenyegetés közötti különbséget sem igen érti a kisiskolás gyermek.

Az erkölcsi fejlődés a gyermek nagykorúságáig megállapítható, az erkölcsi fejlődés sem zárul le korábban, az erkölcsi fejlődésében sérült gyermek is tovább veszélyeztethető, illetve sérthető. A gyermek erkölcsi fejlődését veszélyezteti a gyermek számára fontos személy – a fokozott felelősségű személy – által elkövetett testi, lelki, szexuális bántalmazás, de az elhanyagolás is. A testi, lelki bántalmazást alkalmazó fokozott felelősségű személy a gyermeket erkölcsileg is veszélyezteti, mivel nem a kulturált viselkedésre, hanem az agresszív, a másik személyét semmibe vevő magatartásra szolgáltat példát [BH 1997. 469.].

Mind a négyirányú – többször együttesen megvalósuló, testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi – veszélyeztetés megállapítása jogkérdés. A tényállásban meg kell jelölni a veszélyeztető eredmény irányát, illetve azt is, ha sértő eredmény is bekövetkezett. Különösen nagy jelentősége van ennek akkor, ha az elkövető egy cselekményével több cselekményt valósít meg (alaki halmazat). Sértő eredménnyel járó bűncselekmény – tipikusan testi sértés – mellett akkor állapítható meg, illetve kell megállapítani a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, ha más irányú, így erkölcsi, értelmi, érzelmi fejlődés veszélyeztetése is megvalósult.

10. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.VIII.27.025/2012. számú ítéletében – helyesen – nem állapította meg kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a terhelt felelősségét védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntette mellett. Az ítéleti tényállás szerint a szülők az utcán összevitatkoztak, az apa az anya kezéből kikapta az öt és fél hónapos csecsemőt, akit körülbelül egy méter magasságból a földre (betonra) dobott. A gyermek nem szenvedett sérülést. A bíróság indokolása szerint a fizikai gyermekbántalmazásoknak jóval nagyobb része okoz erkölcsi-értelmi és érzelmi károkat, illetve veszélyhelyzetet, mint a testi fejlődés veszélyeztetését. A fakanalazások, nadrágszíjjal verések, a gyerek kezének csikkel megégetése tipikusan sérüléssel járó elkövetési magatartások, mégsem alkalmasak a gyermek testi fejlődésének veszélyeztetésére, sokkal inkább ejtenek jóval nyolc napon túl vagy soha be nem gyógyuló lelki sebeket. Az eszközös vagy puszta kézzel okozott bántalmazások testi épséget sértő cselekmények, halmazatban persze a kiskorú veszélyeztetésének érzelmi sérülést okozó módjával. Lényeges azonban, hogy az értelmileg, érzelmileg még fejletlen csecsemő értelmi-érzelmi fejlődése nem kerül veszélybe a test bántalmazása folytán.

Az öt és fél hónapos csecsemő sérelmére elkövetett testi épséget sértő cselekmény mellett a veszélyeztetés nem állapítható meg.

Míg a kötelességszegő magatartásnak van mennyiségi ismérve (annak súlyossága), addig a veszélyeztetésnek tényállási mennyiségi ismerve nincs. Ismert a büntetőjogilag nem értékelhető absztrakt veszélyhelyzet és a tényállási elem, a konkrét veszélyhelyzet. Az igazságügyi pszichológus szakértők azon megállapításai, miszerint a szülői magatartás a gyermeket kisebb, közepes vagy súlyos mértékben veszélyeztette, egyrészt a tényállás szempontjából nem bírnak jogi jelentőséggel, másrészt nem szakértői feladat a jogkérdés eldöntése. A szakértő nem lépheti át kompetenciájának határait, illetve a jogalkalmazó nem háríthatja át a jogkérdés eldöntését szakértőre.

A jogalkalmazónak elemző munkájánál – tehát az eredmény (veszélyhelyzet) megállapításával egyidejűleg – a gyermekre (életkora, személyiségállapota) is tekintettel kell lennie.

Veszélyhelyzet: jogkérdés vagy szakkérdés

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette jogalkalmazói szempontból legtöbb bizonytalanságot felvető területe a súlyos kötelességszegéssel okozati összefüggésben megállapítandó testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi veszélyeztetése.

A veszélyhelyzet megállapítása nem szakértői kérdés, hanem jogkérdés, a jogalkalmazó tényekből levont következtetése. Jogkérdésre szakértőt kirendelni nem lehet, a szakértő nem rendelkezik kompetenciával a jogkérdés eldöntésére.

A bűncselekmény akkor tényállásszerű, ha a súlyos kötelességszegés konkrétan veszélyezteti a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését. Annak megállapítása azonban, hogy adott esetben a bűncselekmény megvalósult-e vagy sem, nem szakértői kérdés, hanem a jogi értékelés körébe tartozó bírói feladat [BH 1997. 469.].

11. számú jogeset

A Budai Központi Kerületi Bíróságon 2.B.711/2011. számú ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bf.11.011/2012. számú határozatában megállapította, hogy a kötelességszegés megállapítása bizonyítás kérdése, míg annak megállapítása, hogy a kötelességszegés eléri-e a bűncselekmény megállapíthatóságához megkívánt súlyos fokot, jogkérdés.

A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria egyes döntéseiben maga sem tartotta magát ehhez az alaptételhez.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában véve nevelési kötelességszegésnek nem tekinthető, nem alapozza meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapíthatóságát, bár erkölcsi értelemben súlyosan elítélendő a terheltnek a másik szülőt a közös gyermekkel való kapcsolatból kirekesztő magatartása. A Legfelsőbb Bíróság szerint a terhelt anya a leánygyermek és az apa közötti kapcsolattartást teljesen ellehetetlenítette, ezzel pedig büntetőjogi értelemben is súlyos kötelességszegést valósított meg, de különösebb indokolás nélkül úgy döntött, hogy az erkölcsi és a „szellemi” fejlődés veszélyeztetésének megállapítására nincs észszerű alap, a gyermek ugyanis jó tanuló. A gyermek lelki fejlődésének veszélyeztetését azért nem látta a bíróság megállapíthatónak, mert a szakértő által megállapított lelki sérülés: a gyermek mindkét szülőjével kapcsolatos szorongása a szülők rossz viszonyának a következménye [EBH 2006. 1491.]. Hasonló következtetésre jutott a bíróság egy másik ügyben [BH 1992. 623.], ahol a pszichológus szakértő a sértett gyermeknél pszichoszomatikus megbetegedés jeleit észlelte, azt azonban egyértelmű bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy ez az eredmény a terhelt magatartásának a következményeként jött létre, így a tevékenység és az „eredmény” okozati összefüggése nem bizonyított.

A kiskorú veszélyeztetése bűntettének eredménye azonban a veszélyhelyzet, ennek bekövetkeztével a bűncselekmény befejezetté is válik. A bíróságnak tehát azt a jogi elemző tevékenységet kellett volna elvégeznie, hogy a terheltek a súlyos kötelességszegő magatartásukkal a gyermek lelki fejlődését veszélyeztették-e, egyben illő lett volna indokolnia az álláspontom szerint aggálytalanul megállapítható erkölcsi fejlődés veszélyeztetésének kizárását is.

A vizsgált ítéletek között sajnos igen nagy számban fordult elő, hogy a veszélyhelyzet megállapítását szakkérdésnek tekintette a jogalkalmazó, az is megtörtént, hogy a példaszerűen indokolt elsőfokú bírósági ítélet a másodfokú bíróság szerint megalapozatlansági hibában szenvedett, jogkérdésre szakértőt rendelt ki, majd az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. Más ügyekben a kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő kompetenciáját túllépve szakvéleményt adott a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi veszélyeztetésére is.

12. számú jogeset

A Pesti Központi Kerület Bíróság 7.B.VIII.32.638/2010. számú ítéletében az elsőfokú bíróság a váddal egyezően megállapította a szülők bűnösségét kiskorú veszélyeztetése bűntettében, a tényállás szerint a szülők nevelt lánya 4 éven keresztül nem járt iskolába, nagykorúságáig az ötödik osztályt sem végezte el. A szülők fia 5 éven keresztül nem járt iskolába, 16 éves koráig a 3. osztályt sem végezte el. A szülők az iskolával látszólag együttműködtek, azonban a gyermekek iskoláztatását éveken keresztül elhanyagolták, iskolai előmenetelükkel nem törődtek, hiányzásaikat sok esetben fedezték, a gyermekekkel szembeni engedékeny magatartásuk következtében a gyermekek nem jártak iskolába. A terheltek szülői kötelességüket súlyosan megszegték és a gyermekek erkölcsi fejlődését veszélyeztették, értelmi fejlődésüket sértették. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 28.Bf.VIII.6807/2015. számú ítéletében a terhelteket nevelt lányuk sérelmére elkövetett kiskorú veszélyeztetésének bűntettében felmentette. A másodfokú bíróság pszichológus szakértő bevonását rendelte el arra vonatkozóan, hogy a vádlottak – elsőfokú ítéletben foglalt kötelességszegése – a leány sérelmére 2008. szeptembertől 2013. január 1-ig, a fiú sérelmére 2008. szeptember elejétől 2015. január 26-ig megvalósított kötelességszegése a sértettek értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyeztette-e. A szakértői vélemény szerint a kötelességszegés a leány értelmi, érzelmi fejlődését negatívan érintette, a fiú értelmi fejlődését, mivel sajátos nevelési igénye miatt a számára fontos fejlesztések elmaradtak, veszélyeztette, erkölcsi, érzelmi fejlődését negatívan érintette. A tárgyaláson a szakértő hangsúlyozta, hogy a fiú megfelelő időben elmaradt fejlesztése utóbb már nem pótolható, ez az, ami veszélyeztette az értelmi fejlődését, a szülői attitűd az erkölcsi érzelmi fejlődését negatívan érintette, de ez nem azonos azzal, hogy veszélyeztette volna e körben a fejlődését. A leány vonatkozásában a szülők részéről nem történt meg az, ami egyébként a gyerek fejlődését segítette volna. Ez a negatív érintettség azonban kevesebb annál, hogy az esetében megállapítható lenne szakértői szempontból, hogy a vádlottak magatartása veszélyeztette volna értelmi, erkölcsi fejlődését. A törvényszék felrótta az elsőfokú bíróságnak, hogy nem vett fel szakértői bizonyítást és figyelmen kívül hagyta a 22/2007. BK véleményt. Rámutat a törvényszék, hogy a büntetőjogi felelősség megállapítására önmagában a szülői mulasztások elhúzódó időtartama, az a tény, hogy a gyermekek évekig nem jártak iskolába, nem adnak alapot.

Meg kell jegyezni, hogy a 22/2007. BK vélemény rámutat arra, hogy a gyermek értelmi fejlődése veszélyeztetésének megállapítása tényekből levont következtetés. A BK vélemény felülvizsgált szövege szerint szakértőt esetlegesen kell bevonni. A bűncselekmény pedig megvalósul, ha a gyermek az alapvető ismereteket nem szerezte meg, az ügyben pedig a leánygyermek négy osztályt végzett, a fiúgyermek pedig kettőt. A törvényszék ítélete súlyos tévedéseket tartalmaz, amelyek a terheltek részfelmentéséhez vezettek.

13. számú jogeset

A Pesti Központi Kerület Bíróság 2.B.32.579/2014. számú ítéletében foglalt tényállás szerint a terhelt nevelőapa a 7,5 éves nevelt leányát indulatból egy bottal megverte, bal vállán, mellkasán és hátán többszörös, 9-10 cm hosszú 1 cm széles véraláfutást és zúzódást okozva. A terhelt azzal, hogy a gyermeket súlyosan, eszközzel bántalmazta, szülői kötelességét súlyosan megszegte és ezzel a kiskorú testi – ezen belül lelki – és érzelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy nevelőapai kötelességét megszegve az alvó nevelt lányát egy komoly sérülések kiváltására alkalmas eszközzel többször megütötte, és ezzel a kisleány lelki-érzelmi fejlődését veszélyeztette, megvalósította a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. A veszélyhelyzet a bíróság álláspontja szerint kétség nélkül bekövetkezett, hiszen az egyéként is labilis lelkiállapotú 7,5 éves kisleány a nevelési célzatúnál indokolatlanul és lényegesen súlyosabb, indulati töltetű bántalmazásban részesült a nevelőapa részéről, amelynek fizikai nyomai is maradtak. Az eszközzel történő bántalmazás nem tartozik bele a házi fenyítési jog keretébe, az ilyen jellegű akár egy alkalommal történt bántalmazás is a gyermek érzelmi, erkölcsi érésére veszélyt jelent, ezt támasztja alá, hogy a kislány attól az időponttól kezdve megváltozott, bizalmatlanabb, visszahúzódóbb lett. A védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérlete mellett a halmazatot a bíróság meg tudta állapítani, a terhelt azon túl, hogy a kiskorú sértett fizikai fejlődésére is veszélyt teremtett a bántalmazással, lelki, érzelmi és erkölcsi fejlődését is veszélyeztette. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság azonban 22.Bf.12.261/2015. számú ítéletével a terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette alól felmentette, eltérő tényállást állapított meg: a gyermek vádlott általi egyszeri alkalommal történt fizikai bántalmazása negatív hatással volt, az rá kedvezőtlen hatást jelentett, de a sértett testi, értelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan nem veszélyeztette a szakértői vélemény szerint. A bíróság szerint a kötelességszegés megvalósult, de azzal ok-okozati összefüggésben nincs „súlyos” veszélyeztetés. Így tényállási elem hiányzik.⁴

14. számú jogeset

A Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon 8.B.851/2011. számon lefolytatott ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 20.Bf.10.485/2012. számú ügyében állapította meg, hogy a pszichológus szakértői vélemények alapján azonban a kiskorú testi, értelmi és erkölcsi fejlődésének konkrét veszélyeztetése nem következett be, így a bűncselekmény törvényi tényállási eleme hiányzik, a terheltet felmentette.

15. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon 4.B.XIII.27.357/2012. számon lefolytatott ügyben a vádirati és az ítéleti tényállás is tartalmazza, hogy „az ügyben kirendelt igazságügyi pszichológus szakértő megállapította, hogy mindhárom gyermek esetében fennáll a veszélyeztetés”.

16. számú jogeset

A bíróság által elfogadott szakértői kompetencia túllépésének legbizarrabb példája a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4.B.XIV.24.390/2012. számú ítéletében rögzített szakértői nyilatkozat. A szakértő kifejtette, hogy nem tudta megállapítani a kiskorú veszélyeztetését, mert az egy adott cselekményre nem állapítható meg, de a család teljes életkörülménye, a konfliktushelyzetek, az ingerszegény környezet alapvetően veszélyeztették a gyermek fejlődését. A gyermek gyenge intellektusa nem az értelmi képességeire vezethető vissza, hanem az elmaradt körülményeire. Emellett fiziológiás elmaradottság is látható volt a gyermeken, ami az éhezés következménye volt. Hangsúlyozta, hogy nem az apa, hanem az apa és az anya kapcsolata vezetett el odáig, hogy a gyermek veszélyeztetett lett. A szakértő szerint a lakóépület, ahol a szakértői vizsgálatot végezte, egy összeeszkábált fóliasátorból álló épület volt, amely a gyermek lakhatását semmilyen formában nem szolgálta megfelelően, a gyermek életkörülményei, az ingerszegény környezet, a szülők folyamatos konfliktusai mindkét szülő részéről felvetik a bűncselekmény lehetőségét, hiszen a gyermek mind erkölcsi, mind érzelmi, testi, értelmi fejlődésében veszélyeztetve volt. A testi fejlődéssel kapcsolatban a vizsgálat során kiderült, hogy a gyermek nem kap megfelelő táplálékot, de nem akart beszámolni az esetleges fizikális kontaktusról. A gyermek került minden olyan megnyilvánulást, amely az esetleges bántalmazásokra utalt volna, lojalitási konfliktust élt meg.

A vizsgált ügyek között néhány tényállás az elkövetési magatartás tekintetében konkrétumokat, így különösen a sértett kiskorúakat ért konkrét testi, lelki bántalmazásokat, különös tekintettel az elkövetési időre, minimálisan a rendszeresség meghatározásával, nem tartalmaz. Ezen tényállások egy rövid általános leírásból és szakértői megállapításból állnak.

17. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróságon 9.B.XIV.10.942/2014. számú ügyben rögzített tényállás szerint a terhelt szülők közösen nevelték hatéves gyermeküket, italozó életmódot folytattak, a gyermek előtt többször, időben pontosan meg nem határozható esetben veszekedtek, verekedtek. A gyermeket a szülők közötti szóbeli és fizikai konfliktusok, valamint alkoholista életmódjuk miatt olyan traumatizáló hatások érték, amelyek a gyermek értelmi, érzelmi erkölcsi fejlődését veszélyeztették. E tényállás alapján a bíróság megállapította a szülők felelősségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében.

Röviden a szándékról

Az elkövető szándékának át kell fognia a kötelességszegés súlyosságát és azt, hogy ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti. A szándék azonban nemcsak egyenes, hanem eshetőleges is lehet. [BH 1987. 73.] Figyelemmel arra, hogy a bűncselekmény akkor tényállásszerű, ha az elkövető a gyermekkel kapcsolatos kötelességeinek az általános társadalmi elvárás szerinti minimális mértékben sem tesz eleget, valamint arra, hogy ez olyan szoros összefüggésben van az eredménnyel, hogy többnyire önmagában magában rejti a sérülés reális esélyét, alappal nem lehet arra hivatkozni, hogy nem látta előre magatartásának következményét.

A cselekmény másképp – a gyermekbántalmazás

A kiskorú veszélyeztetésének bűntette komplex tényállás, a nevelési, gondozási, felügyeleti súlyos kötelességszegésekkel ok-okozati összefüggésben álló négyirányú veszélyeztetés. A gyakorlatban a megvalósított bűncselekmények mégsem ezek mentén, hanem a gyermekbántalmazás alapkategóriák szerint tipizálhatók.

A gyermek bántalmazása alatt Magyarországon a köznyelvben, és gyakran jogalkalmazók is csak a gyermek fizikai bántalmazását értik, sőt rosszabb esetben csak a kirívóan súlyos fizikai bántalmazását. Mégis indokolt ezt a szót használni, az ezzel nem egészen egyenértékű abúzus fogalom helyett, bár az angolszász és nemzetközi gyakorlatban ezt a szót használják összefoglaló fogalomként.⁵

A gyermekbántalmazás hatalmi kérdés, a gyermekkel szembeni rossz bánásmódban megnyilvánuló személyközi erőszak, ide tartozik a fizikai bántalmazáson túl a lelki és szexuális bántalmazás, valamint az elhanyagolás.⁶

E kategóriákat felhasználva a kiskorú veszélyeztetésének bűntette elkövetési alaptípusaiként elkülöníthetjük a testi (fizikai) bántalmazást, lelki bántalmazást, szexuális bántalmazást, elhanyagolást, ez utóbbi kategóriából kiemelve önálló típusként a felróható otthontalan életmódot, a gyermekkel elkövetett kriminális cselekményeket, a közlekedési cselekményeket, a gyermekkel koldulást, az iskoláztatás elhanyagolását és a felügyelet elhanyagolását.

Testi bántalmazás

A gyermek fizikai, testi bántalmazása szándékos cselekedet vagy mulasztás, így ütés, rázás, mérgezés, égés, fulladás, és a kellő gondossággal elkerülhető közlekedési, háztartási baleset stb., amely a gyermek fizikai sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet. A fizikai bántalmazás speciális esete a Münchausen-by-proxy szindróma (a gondoskodó szülő benyomását keltve, kitalált vagy általa előidézett betegségekkel hordja orvostól orvosig a gyermeket).

Súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettét és kiskorú veszélyeztetésének bűntettét [korábbi Btk. 170. § (4) bekezdés, 195. § (1) bekezdés] állapította meg a bíróság, amikor a terhelt az 5 éves gyermekét többször durván bántalmazta, egy alkalommal – pontosan meg nem állapítható időben – égő cigarettával megégette a kislány kezét, más alkalommal a gyermek mellkasába harapott úgy, hogy a fogai a kislány testébe mélyedtek. Volt eset, hogy a gyermeket bedobta a disznóólba, továbbá a vízcsapból hideg vizet engedett a kislány fejére úgy, hogy a gyermek majdnem megfulladt. Végül a terhelt olyan súlyosan bántalmazta gyermekét, hogy testszerte zúzódásokat és koponyacsonttörést szenvedett [BH 1983. 220.].

A 4 éves gyermeket a terheltek egy éven keresztül heti rendszerességgel bántalmazták, megverték, haját tépték, körme alját villával szurkálták, az emiatt keletkezett sérüléseivel orvoshoz nem vitték. A gyermek a gondozás elhanyagolása miatt megrühesedett, a durva bánásmód következtében nagyfokú agresszivitás alakult ki benne, korábbi szobatisztasága megszűnt, az utolsó bántalmazás következtében testszerte zúzódásokat, hámfosztásokat, bevérzéseket szenvedett, amelyeknek együttes gyógytartama 21 nap volt. Súlyos testi sértés és kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt is megállapították a terheltek bűnösségét [BH 1985. 415.].

18. számú jogeset

A Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon 9.B.XX.1419/2012. számon lefolytatott ügyben a tényállás szerint a terhelt az ötéves gyermeket többször bántalmazta, majd azért mert bepisilt, testszerte több esetben megütötte és mindkét napon nemi szervét is legalább közepes erővel megrúgta. A jelentős vérömlennyel és fájdalommal társuló nemi szervi és szemérem környéki sérülés gyógytartama 8 napon túli. A bántalmazás miatt a gyermeknél következményes poszttraumás stressz zavar alakult ki.

19. számú jogeset

A PKKB 13.B.VIII.28.160/2012. számú ítéletében kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt bűnösnek mondta ki azt az apát, aki éveken keresztül bántalmazta hét és tizenegy éves gyermekét, tenyérrel, nagy erővel pofozta őket, combjukat rúgta. A nagyobbik gyermeket azért is bántalmazta, mert próbálta édesanyját megvédeni az apai bántalmazástól. Az apa a gyermekeket lelkileg is bántalmazta, velük szemben trágár megalázó szavakat használt, az édesanyát napi rendszerességgel bántalmazta előttük.

Lelki, érzelmi bántalmazás

A lelki, érzelmi bántalmazás a gyermek érzelmi elutasítása, elhanyagolása, a következetlen, kiszámíthatatlan viselkedés, érzelmi zsarolás, szóbeli bántalmazás, szidalmazás, megalázás, bezárás. Ide tartozik a fizikai bántalmazás hordozta megalázás, megszégyenítés, a verésektől való félelem. A gyermek azzal fenyegetése, hogy elhagyják, otthagyják, intézetbe adják, szeretett tárgyát, állatát elpusztítják, eladják, kidobják, ijesztő, traumatizáló eseményeknek teszik ki. Az elhanyagolt gyermekek nagy többsége zavart, ambivalens módon kötődik, aminek az az oka, hogy éppen az a személy elérhetetlen számára, akinek a biztonságot, a törődést kellene nyújtania. Az elhanyagolt gyermek még a fizikai bántalmazást is törődésnek érzi, mert kap némi figyelmet. Ezért a figyelemért „rosszalkodik”, hogy törődést kapjon, ezeknek a gyerekeknek egy része kezd el lopni, szintén a figyelemért könyörögve.

A gyermek lelki bántalmazása, ha megakadályozzák, hogy külön élő szülőjével kapcsolatot tartson, ha ellene nevelik. Tipikus megvalósítása az is, ha jelenlétében a szeretett személyt – másik szülőt, testvért, nagyszülőt – bántalmazzák. A vizsgált ügyekben a lelki bántalmazással elkövetett cselekmények 60%-ában történt a gyermek jelenlétében partnerbántalmazás, azaz a másik szülő – tipikusan az anya – bántalmazása. A partner elleni erőszak és a gyermekbántalmazás között alapvető összefüggés van.⁷

A nevelési kötelezettség megszegése nemcsak fizikai erőszakkal, bántalmazással valósítható meg, hanem verbálisan is, illetve olyan magatartás tanúsításával, amely az általános értékítélet szerint a negatív élmények beépülésével a kiskorú személyiségének a torzulását okozhatja. Az a tény, hogy a kiskorú ismételten személyesen átélte apjának erőszakoskodását, az ő és édesanyjának a megaláztatását, átélte a bántalmazások miatti menekülés kényszerét, az apa durván szidalmazta, megalázó jelzőkkel illette, összességében eredményezte a gyermek erkölcsi, értelmi fejlődésének a veszélyeztetését. Ez a magatartás akkor is veszélyezteti a kiskorú értelmi, erkölcsi fejlődését, ha nem párosul bántalmazással [BH 2009. 2.; Kúria Bhar.1064/2015/4.].

A kiskorú nevelése, gondozása magában foglalja a kiskorú életkörülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés testi veszélyek lehetséges elhárítását, kiküszöbölését. E kötelezettségeinek megsértését és így a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg a nevelőszülő, aki – tudomással bírva férje szokásairól – nem akadályozza meg, hogy az a nevelésére bízott leányokkal kettesben maradjon, és őket szexuálisan zaklassa [BH 2008. 177.].

A szülőnek – mint nevelőnek – alapvető kötelessége, hogy gyermekét megóvja minden olyan lelki megrázkódtatást okozó eseménytől, amely pszichés károsodás veszélyével jár. A terhelt éppen e kötelességét szegte meg súlyosan, amikor maga idézte elő a 10 éves gyermek számára sokkoló hatású élményt azzal, hogy az anya megsebzését követően a kiskorú jelenlétében önmagát is mellbe szúrta. Ezzel nem csupán veszélyeztette a kiskorú testi fejlődését, hanem öngyilkossági kísérletének a gyermek személyiség-fejlődésére gyakorolt negatív hatása folytán a káros eredmény is bekövetkezett [BH 2007. 326.].

Kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja meg az a szülő, aki a másik szülővel való kapcsolattartását huzamos ideig akadályozza, azt lehetetlenné teszi, a kiskorút a másik szülő ellen neveli, a perek részleteibe beavatja és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, jellemének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezi [BH 2007. 35.].

20. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.IX.26246/2008. számú ítéletével megállapította a terhelt bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. A tényállás szerint a terhelt apa a hároméves kisfiút az anya engedélyével kapcsolattartásra elvitte, de nem vitte vissza, önkényesen magánál tartotta, az anyától és a kisebb testvértől izolálta, az anya ellen nevelte. Belenevelte a gyermekbe, hogy az anya fizikailag durván bántalmazta, megbetegítette, előtte idegen férfiakkal és állatokkal szexuális viszonyt folytatott. A gyermek az apa által előadottakat elhitte, téveszméi alakultak ki, az anyától elzárkózott. Az apa a gyermeket óvodába nem vitte, kortárs kapcsolatoktól elzárta. A gyermeket rávette arra, hogy a hatóságok előtt is az anyát súlyosan sértő nyilatkozatokat tegyen.

21. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 21.B.XVII.10.466/2014. számú ítéletével megállapította a terhelt bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében. A tényállás szerint az anya 15 éves gyermekét egy erdős területre vitte magával, és azt mondta neki, hogy ha nem vallja be, mit tett egy kiskorú sértett sérelmére elkövetett nemi bűncselekménnyel kapcsolatban, akkor felakasztja magát. A 15 éves gyermek a fenyegetés hatására elismerte a bűncselekmény elkövetését, az anya a gyermeket az erdőben hagyta. A fiú a nála hagyott kötéllel felakasztotta magát, azonban a helyszínre érkező rendőrök és a nevelőapa megmentette az életét.

Szexuális bántalmazás

A szexuális bántalmazás körébe tartozik minden cselekmény, amivel szexuális aktivitásba vonják be a gyermeket, ha életkoránál, fejlettségénél fogva nem tekinthető felkészültnek, érettnek erre. E körbe tartozik a szexuális cselekmény és a molesztáló, simogató, csábító tevékenység, a pornográf anyagok megtekintése vagy készítése, a szülő szexuális tevékenységének figyeltetése, helyteleníthető szexuális viselkedési módokra ösztönzés.

A terhelt azzal a cselekményével, hogy a leányát szájon csókolta, és a mellét megfogta, a szülői kötelességét súlyosan megszegte, ez azonban objektíve nem tekinthető olyan jellegű szeméremsértő cselekménynek, amely az általános erkölcsi felfogást szexuális vonatkozásban durván megsértette volna, ezért a fajtalanság fogalmi körébe nem vonható. A terhelt a cselekményével a leánya erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, ezért a terhelt a tényállás szerinti magatartásával kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét valósította meg [BH 1993. 216.].

Kiskorú veszélyeztetése bűntettének minősül, ha a terhelt a házastársa 14. életévét betöltött, közös nevelésük alatt álló leánygyermek előtt önkielégítést végez [BH 1994. 470.].

A terhelt természetvédelmi táborban foglalkozott a gyerekekkel, ezzel a hatalmi helyzettel visszaélve a felügyeletére bízott kiskorúakkal szexuális tartalmú beszélgetést folytatott, kullancs-ellenőrzésre hivatkozva az egyik gyermek intim szférájába beavatkozott, hímvesszőjéhez hozzáért. A terhelt tisztában volt azzal, hogy cselekménye a tizennégy éves sértettben zaklatottságot kelt, utánament a sátorba, ahol nemi szervét ismételten megérintve közölte, hogy mindez csak tréfa volt. A terhelt nemi motivációjú cselekményével kötelességét súlyosan megszegte, ezzel okozati összefüggésben a kiskorú testi fejlődését – minthogy az nem csupán a fizikai, hanem a lelki, pszichés fejlődést is magában foglalja – veszélyeztette [Legfelsőbb Bíróság Bfv.176/2009/5.].

22. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.B.XVII.31.674/2014. számú ítéletével megállapította a terhelt bűnösségét kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, mivel rábízott, 14 éves unokahúgával szexuális együttlétet is magába foglaló szerelmi kapcsolatot létesített.

23. számú jogeset

A Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon 8.B.XXI.1041/2014. számon lefolytatott ügyben a tényállás szerint a terhelt 14. életévét betöltött nevelt lányát két éven át több alkalommal esti és éjszakai órákban simogatta és fogdosta, hüvelyébe belenyúlt, egyszer a leány kezét saját nemi szervéhez húzta. A Fővárosi Törvényszék 24.Bf.XXI.11.556/2015. ítéletével megállapította, hogy a bűncselekmény minősítése törvényes és az irányadó bírói gyakorlatnak is megfelel. A tizennegyedik életévét betöltött kiskorúhoz történő szexuális tartalmú nevelőszülői közeledés egyértelműen alkalmas arra, hogy a kiskorú erkölcsi, mentális és szexuális fejlődését hátrányosan befolyásolja.

Elhanyagolás

Az elhanyagolással elkövetett bántalmazás körébe tartozik a fizikai elhanyagolás (étel, öltözködés, lakhatás), egészségügyi, oktatási elhanyagolás, a felügyelet elhanyagolása, elmulasztása, szélsőséges esetben a gyermek elhagyása, otthagyása, végleges kitevése. Ide tartozik továbbá az erkölcsi nevelés elhanyagolása, akár tevőlegesen, a gyermekkel közösen bűncselekmény, szabálysértés, koldulás elkövetése, arra a gyermek rábírása.

A vádlott súlyosan megszegte gondozási kötelezettségét, amikor a kiskorút ismeretlen környezetbe vitte, vele nem törődött, nem gondoskodott arról, hogy rendszeresen enni kapjon, nem figyelt arra, hogy a beteges, téli időben hiányosan felöltözött gyermek meg ne fázzék. Az átfázott, utcán bevizelő, lázas állapotba kerülő gyermeket bántalmazta, majd egy harmadik személyre hagyta [BH 1985. 92.].

A több emberen, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettének kísérletével bűnhalmazatban a két rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettét is megvalósítják az élettársi viszonyban élő vádlottak, akik a gondjaikra bízott kisgyermekek ellátását, gondozását és szellemi nevelését hosszú időn át olyan mértékben hanyagolják el, hogy az egyik gyermek a súlyos testi leromlás miatt meghal, míg a másik gyermek az alultápláltságból eredően közvetlen életveszélyes állapotba kerül [BH 2004. 1.].

A kiskorú veszélyeztetése bűntettén felül megvalósítják a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét a szülők, akik a kisgyermekeik részére az orvos által felírt gyógyszert huzamos időn át nem váltják ki, majd a súlyosan beteg gyermekhez olyan késedelmesen hívnak orvost, hogy a gyermek állapota kezelhetetlenné válik és ez a gyermek halálához vezet [BH 2004. 96.].

24. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.B.VIII.32.034/2015. számú ítélete szerint az anya, aki három éves gonorrheával fertőzött kisgyermeke részére a gyógyszert nem váltotta ki, kezelését nem biztosította, a gyermeket több napos késéssel vitte a szakrendelésre – figyelemmel arra, hogy a betegség néhány nap alatt is súlyos szövődményeket okozhat – szülői kötelességét súlyosan megszegte és a gyermek testi fejlődését veszélyeztette.

25. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.B.VIII. 30.923/2015. számú ítélete szerint az apa az egy hónapos gyermek combját tisztába tétel közben olyan erővel szorította meg, hogy a gyermek bal combcsontja középső harmadban ferdén eltört. Mindkét szülő észlelte a sérülést, de a felduzzadt, deformált lábú csecsemőt jelentős késéssel, 4 órával később vitték orvoshoz, a gyermek fájdalmát elnyújtották, a szövődményes gyógyulás esélyét növelték, szülői kötelességüket súlyosan megszegték és ezzel a kiskorú gyermek testi fejlődését veszélyeztették.

Lakhatás elhanyagolása, otthontalan életmód

Természetesen nem az a bűncselekmény, hogy ha önhibáján kívül a család hajléktalanná válik, hanem az, hogy ha lehetőségük van ugyan más életmódra, de saját döntésük alapján a gyermekeket a hajléktalan létbe magukkal viszik, és ezzel veszélyeztetik, így például a lakhatási segítséget elutasítják. Nem veszélyezteti a szülő a gyermeket, ha lakóhely hiányában a nyári hónapokban a folyóparton sátorban lakik a család, de a gyermekek étkezéséről, tisztálkodásáról megfelelően gondoskodnak. Ide tartoznak azok az ügyek is, amikor a gyermekkel a szülő neki felróhatóan vándorol, rövid időn belül rendszeresen lakóhelyet változtat, a gyermek nyugodt környezetét nem biztosítja, adott esetben újra és újra bántalmazó környezetbe visszaviszi.

26. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.28.935/2010. számú ítéletében kiskorú veszélyeztetésének bűntettében bűnösnek mondta ki azokat a szülőket, akik az apa testvérénél lakhattak csecsemőkorú gyermekükre tekintettel, de nekik felróhatóan összevesztek szállásadójukkal, és 2009. december 14. napján a lakást a hat hónapos gyermekkel együtt elhagyták, majd beköltöztek egy budapesti ház fűtetlen pincéjébe. A gyermekkel egy héten keresztül hajléktalan életmódot éltek, a nappalokat az utcán, az éjszakákat a fűtetlen, szemetes, emberi ürülékkel szennyezett pincében töltötték a csecsemővel. 2009. december 20. napján 23 órakor az intézkedő rendőrök – akik a nagy hideg miatt a hajléktalanok által látogatott helyeket keresték fel – a csecsemőt a lehűlés kezdődő állapotában, arcán hányadékkal szennyezetten, pelenkájában nagy mennyiségű széklettel, alkoholszagú ruhában találták meg, megközelítőleg mínusz 8 fokban, a ház fűtetlen pincéjében, az anya mellett.

27. számú jogeset

A Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság az anya bűnösségét négy rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntettében mondta ki, mivel 2011 májusa óta egyedül nevelt óvodás és iskoláskorú gyermekeivel 2012. augusztus hónaptól egy budapesti kerületi erdőben élt egy sátorban. A gyermekeket hosszú időn keresztül nem járatta óvodába és iskolába. A gyermekek pihenéséről, élelmezéséről megfelelő ruházatáról nem gondoskodott.⁸

28. számú jogeset

Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.B.27.101/2010. számú ügyében az anya büntetőjogi felelősségét azért állapította meg, mert a 6 éves kislányt sorozatosan visszavitte a gyermek számára biztonságos családi környezetből a bántalmazó nevelőapai környezetbe, a nevelőapa lelki és fizikai bántalmazásának kiszolgáltatta, továbbá a nevelkedéséhez szükséges nyugodt körülményeket, a stabil óvodai és iskolai környezetet nem biztosította.

Gyermekkel közösen elkövetett kriminális cselekmény – erkölcsi nevelés elhanyagolása

Ebben az elkövetési típusban a fokozott felelősségű személy feladatainak tartalmát részben büntetőjogi norma határozza meg, így a kiskorú veszélyeztetése bűntettének második alapesete elkövetési magatartása. Az első alapesetben meghatározott bűncselekmény speciális alanya azzal a magatartással, hogy a kiskorút bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére vagy züllött életmódra bírja rá, vagy törekszik rábírni, nevelési, felügyeleti kötelességét súlyosan megszegi, és a kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyezteti, ezért cselekménye az első bekezdésben meghatározott bűncselekményt valósítja meg. Kizárt, hogy speciális alany a második bekezdés elkövetője legyen.

A nevelésre, felügyeletre, gondozásra köteles személy felelőssége ugyanakkor szélesebb körű. Azért, mert e feladataiból folyó kötelességét akkor is súlyosan megszegi, ha nem csupán rábírja a kiskorút az elkövetésre, hanem abba bevonva a kiskorút, közösen követi el vele a cselekményt, mely lehet bűncselekmény, vagy kriminális jellegű szabálysértés, vagy rábírás hiányában a gyermek ugyan önállóan követi el a cselekményt, de a gyermek tudtával, a kötelezett – akár hallgatólagos – jóváhagyásával.

29. számú jogeset

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróságon 11.B.XIX.744/2013. számon lefolytatott ügyen a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 21.Bf.5441/2015. számú ítéletében kimondta, hogy a Btk. 208. § (2) bekezdésében meghatározott bűncselekménynek nem lehet tettese az, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles.⁹

A korábban kizárólagos illetékességű Budapesti I. és XII. kerületi Ügyészség Gyermek- és Ifjúságvédelmi Részlege egységes joggyakorlatot folytatott azzal kapcsolatban, hogy a súlyos kötelességszegéssel okozati összefüggésben álló erkölcsi fejlődés veszélyeztetése önmagában a gyermek jelenlétében elkövetett egyszeri bűncselekménnyel vagy szabálysértéssel nem valósul meg. A bűncselekmény megállapításához az szükséges, hogy a fokozott felelősségű személy a kriminális cselekményt közösen kövesse el a legalább iskolaérett korú gyermekkel.

A vizsgált időszakban a korábbi gyakorlattal ellentétesen több esetben vádat emelt az általános illetékességű ügyészség a gyermek jelenlétében elkövetett lopás miatt, a bíróság a vádirati tényállással egyezően megállapította a terheltek felelősségét, több ügyben indokolásában kifejtette, hogy a gyermek jelenlétében elkövetett bűncselekmény súlyosan erkölcsromboló hatású. Az ítéletek egy részében a terhelt bűnösségét megállapította a bíróság óvodás korú gyermek sérelmére is.¹⁰

30. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.26.509/2012. számú ítélete szerint, aki kiskorú gyermekével együtt követ el bűncselekményt – akár bevonja őt abba segítőül, akár nem – egyértelműen megszegi azokat a jogszabályi kötelezettségeket, amelyeket több hazai jogszabály és nemzetközi egyezmény is támaszt a gyermeket nevelő, gondozó felügyelő személyekkel szemben, s nyilvánvalóan alapvető erkölcsi normákat is durván megsért. Az sem szorul hosszas indokolásra, hogy az a kiskorú, aki gyermekként szüleit látja bűncselekményt elkövetni – rosszabb esetben maga is megtanulja a bolti lopások minden fortélyát, aztán ki van téve annak, hogy szüleivel együtt előállítsák –, mennyire veszélyeztetett, elsősorban erkölcsileg. Nem igazán véthet súlyosabban a szülő annál, mint mikor a rossz mintát átadva maga ágyaz meg gyermeke jövőbeni bűnelkövetői karrierjének. Az sem kizárható, hogy az ilyen kiskorú nehezen gyógyuló érzelmi sérülést is szenved, amikor a hozzá legközelebb álló, legfontosabb személyeket rendszeresen ilyen szituációban látja.

31. számú jogeset

A XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróságon 4.Fk.XXI.364/2012. számon folyamatban volt ügyben a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy mindenképpen súlyos kötelességszegés az elemi fontosságú kötelességek akár egyszeri megszegése is, ekként a büntetőjogi felelősséget megalapozó súlyos kötelességszegésnek minősül akár egyetlen alkalommal történő bűncselekmény-elkövetés a kiskorú jelenlétében.

Elköveti a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét a terhelt azzal, hogy betöréses lopást az általános iskolás gyermek szeme láttára követi el, anélkül, hogy annak elkövetésébe bármilyen módon bevonta volna a gyermeket [BH 1987. 73.].

Alaptételként elfogadni, hogy a gyermek jelenlétében elkövetett egyszeri bűncselekmény súlyos kötelességszegés és a gyermek erkölcsi fejlődését veszélyezteti, álláspontom szerint nem indokolt, a korábban kizárólagos illetékességű ügyészség gyakorlata megalapozott volt. Az ilyen cselekmény kétségtelenül kötelességszegés, annak súlyosságát azonban az adott ügyben kell mérlegelni, mint ahogy az erkölcsromboló hatást is. Önmagában az, hogy a tetten ért bolti tolvaj mellett jelen van egy kiskorú gyermek, elégtelen arra, hogy kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt vádat emeljen az ügyészség. Bizonyítani szükséges azt is, hogy a gyermek, ha egyáltalán nézte a cselekményt, de látta is, valamint – különösen nagyobb gyermek esetében – az is felmerülhet, hogy a szülői cselekménnyel nem azonosul, attól elhatárolódik, szégyelli.

Míg a vagyon elleni bűncselekmények esetében a gyakorlat szigorodni látszik, ugyanezen bíróságok több esetben bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet hoztak olyan cselekmények esetében, amelyek elkövetési magatartása abban nyilvánult meg, hogy a szülő a gyermekkel közösen személy elleni erőszakos bűncselekményt, vagy garázdaság bűntettét követte el. Ezekben az ítéletekben – szemben a jelenlétben elkövetett lopásokkal – kifejti a bíróság, hogy a jogalkalmazó feladata mérlegelni az elé került ügyben, hogy mi értékelhető valóban súlyos kötelességszegésnek. Nem tekintette annak például, ha a szülő cselekménye indulati alapú volt, vagy úgy vélte, hogy gyermekét védi, illetve a cselekmények gyorsan játszódtak le.¹¹

A korábbi egységes gyakorlattól való eltérés mind a jelenlétben elkövetett lopás tekintetében való szigorodás, mind a közösen elkövetett személy elleni erőszakos bűncselekmények tekintetében tapasztalható megengedő elbírálás indokolatlan.

Közlekedési cselekmények

Ebbe a csoportba tartoznak azok az elkövetések, ahol a szülő valamely közlekedéssel kapcsolatos szabályt sért meg, illetve követ el ilyen cselekményt a gyermekkel, amivel egyben a gyermeket is veszélyezteti, tipikusan a gyermek testi vagy erkölcsi fejlődés veszélyeztetése állapítható meg. Ilyen lehet a például a kerékpározó gyermek úttesten való átküldése, átengedése a piros jelzés ellenére; de akár az is, ha a szülő szabálytalanul a babakocsit az úttesten tolja, avagy amikor az autóért rajongó óvodás korú kisgyermeket a vezető az ölébe ültetve vezeti a gépkocsit. Előfordult az is, hogy a szülő a gyermekkel közösen szabálytalanul tiltott helyen quaddal közlekedett, avagy a segédmotoros kerékpárral utasként szállíttatta magát a gyermekkel. Amennyiben a szülő cselekménye közlekedési bűncselekményt is megvalósít, úgy álláspontom szerint a látszólagos alaki halmazatot a súlyosabb büntetési tételű kiskorú veszélyeztetésének bűntette javára indokolt eldönteni a speciális alanyiság okán.

Meg kell jegyezni, hogy a nyugati kultúrákban a gyermek fizikai bántalmazásának minősül a kellő gondossággal elkerülhető közlekedési baleset, amely a gyermek fizikai sérüléséhez, halálához vezet, vagy vezethet. Ez történik, ha a szülő nem használja a gyermekbiztonsági rendszert, így életkortól függően a biztonsági övet, vagy a gyermekülést. Ma már a gyermekbiztonsági rendszer használata olyan kötelező előírás, ami kifejezetten a gyermek fizikai adottságaira tekintettel, figyelemmel a technikai és közlekedésbiztonsági fejlődésre, valamint a megváltozott közlekedési viszonyokra hivatott védeni a gyermek testi épségét. A fokozott felelősségű személy, aki a gyermeket gyermekülés nélkül szállítja, szülői kötelességét súlyosan megszegi. A kiskorú veszélyeztetésének bűntette akkor állapítható meg, ha ezzel összefüggésben ok-okozati összefüggésben konkrét veszélyhelyzet megállapítható, ez pedig nem vitatható autópályán, nagy forgalmú úton, avagy városi közlekedésben. Nem állapítható meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntette a sértő eredménnyel járó közlekedési bűncselekmény megállapítása esetén.

32. számú jogeset

A Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság6.B.XVIII.1302/2011. számú ítéletében kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt megállapította a terhelt apa felelősségét, aki 13 és fél éves fiát arra vette rá – mivel ő már fogyasztott alkoholt –, hogy segédmotoros kerékpáron szállítsa át a XVIII. kerületből a X. kerületbe. A gyermek járművezetői engedéllyel nem rendelkezett, a segédmotoros kerékpáron ketten ültek.

Gyermekkel közösen elkövetett koldulás

Hasonlóan a kriminális cselekményekhez, a kiskorú veszélyeztetése bűntettének speciális alanya azzal a magatartással, hogy a kiskorúval koldul – akár egyszeri alkalommal – nevelési, felügyeleti kötelességét súlyosan megszegi, ha ezzel a kiskorú testi, erkölcsi fejlődését veszélyezteti, nem a gyermekkel koldulás szabálysértését valósítja meg,¹²  hanem a kiskorú veszélyeztetése bűntettét követi el. Az elkövető a gyermek erkölcsi fejlődését veszélyezteti iskolaérett gyermek esetében, aki felismeri már a koldulás tiltott jellegét. Súlyosabb az erkölcsi romboló hatás, ha a gyermek azt is elsajátítja, hogy a szánalomkeltés céljából az embereket meg kell téveszteni, be kell csapni. Halmozódik a szülő felelőssége, ha a gyermek iskolába járás helyett koldul. A gyermek testi fejlődésének veszélyeztetése a koldulás, koldultatás módjával van összefüggésben, nagyobb gyermek esetében például, ha gyermeket a járművek közé küldi koldulni a szülő. A hat év alatti korosztály esetében csak a testi fejlődés veszélyeztetésével valósul meg a cselekmény, ez állapítható meg, ha a gyermeket a szülő szánalomkeltésből nem az időjárásnak megfelelően öltözteti fel, a gyermekkel a karján, az úttesten a gépjárművek között koldul, gyógyszert, bódult állapotot okozó szert ad neki annak érdekében, hogy nyugodtan viselkedjen, vagy éppen bántalmazza, csipkedi, hogy sírjon.

33. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 25.B.VIII.12.375/2015. számú ítéletében kiskorú veszélyeztetésének bűntettében bűnösnek mondta ki a szülőket, akik 11 éves fiukkal több alkalommal közösen koldultak budapesti villamosokon és megállókban. A tangóharmonikával kolduló kisfiú pénzszerzés reményében a villamos előtt át akart szaladni az ellenkező irányú megállóba, a villamos elgázolta, a gyermek a helyszínen meghalt.

34. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 23.B.IX.25229/2012. számú ítéletében kiskorú veszélyeztetésének bűntettében bűnösnek mondta ki a szülőket. Az anya rendszeresen járt koldulni a másfél éves, a mínusz hat fokos hidegben az időjárásnak nem megfelelően felöltöztetett kislánnyal. Az anya az úttesten a gépjárművek között a lámpánál várakozó autókból órákon keresztül kéregetett, sajnálat kiváltása céljából hasához rögzítette az alultáplált, jobb oldali tüdőgyulladásban és torokgyulladásban szenvedő, köhögő, elkékült szájú kislányt.

Iskoláztatás elhanyagolása

Ha a szülő a gyermeket az iskola látogatásától huzamosabb időn keresztül visszatartja: ez a nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelezettség olyan súlyos megszegése, amely a gyermek értelmi fejlődését veszélyeztetheti, és így a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapítására alapul szolgálhat. A gyermek értelmi fejlődése veszélyeztetésének megállapítása tényekből levont következtetés [22/2007. BK vélemény].

Az iskoláztatás tartós elhanyagolása esetében a kötelességszegés súlyos mértékét és a veszélyhelyzetet az igazolatlan órák számával indokolt meghatározni. Súlyos a kötelességszegés és az értelmi fejlődés veszélyeztetése, adott esetben sértése is megállapítható, ha az igazolatlan hiányzások miatt évet kell ismételni. Egyéb esetekben tanévenként minimum nyolcvan-száz, a szülőnek felróható igazolatlan óra felhalmozása alkalmas a bűncselekmény megállapítására, de figyelembe kell venni az életkort, a tanéveken átívelő sorozatosságot, az igazolt hiányzások számát, okát (késés, iskolából szökés), azt, hogy a szülő a veszélyhelyzetet hárítja-e otthontanulással, az intézményrendszerrel együttműködik-e.

Figyelembe kell venni a gyermek személyiségállapotát is, a nehezen kezelhető gyermekek (pszichoorganikus szindróma) épértelműek, ám tanulási és magatartási nehézségeik miatt a hagyományos iskolarendszerben hamar lemaradhatnak, kudarcokkal telítetté, kezelhetetlenné válhatnak. A bűncselekmény az iskolából huzamosabb időn át mulasztó, iskola mellé járó, magatartászavaros, öntörvényű gyermek szülőjével szemben akkor állapítható meg, ha a szülő nem tett meg mindent annak érdekében, hogy gyermeke oktatását elősegítse.

A szülő, aki nem tartja a kapcsolatot az iskolával, nem jár szülői értekezletre, nem kíséri figyelemmel a gyermeke tanulmányi előmenetelét, hosszú időn keresztül tűri, hogy a gyermek rendszertelenül járjon iskolába, a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét elköveti. A terhelt büntetőjogi felelősségét nem az eredmény okozása, hanem annak el nem hárítása alapozza meg. Ennek megfelelően a mulasztással elkövetett cselekmény az azzal azonos módon érintett sértettek között fogalmilag nem bontható meg, kivéve ha a konkrét veszély nem következett be és a kötelességszegő mulasztás az elkövetőn kívül álló okból az absztrakt veszély szintjén maradt [LB Bfv.332/2009/7.].

35. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 13.B.26.337/2012. számú ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a tankötelezettség megszegésének szabálysértése és a bűncselekmény közötti különbség nem egyszerűen mennyiségi, hanem minőségi, nem a mulasztások száma, hanem annak következménye alapján dönthető el, hogy a súlyos kötelességszegéssel a szülő, a nevelő csak szabálysértést vagy kiskorú veszélyeztetésének bűntettét valósítja-e meg. Kétséget kizáróan megállapítható, hogy a kiskorú, aki 11 éves korában még mindig csak elsőosztályos, nemcsak értelmi fejlődésében sérült, hanem a magántanulóként átkínlódott évek alatt, miközben túlkorosként a közösségből egyre inkább kilógott, elszigetelődött, érzelmi életében is sérülhetett. Aki éveken keresztül akadályozza, nehezíti vagy meghiúsítja gyermeke tanulását, nemcsak elszigeteli a kortárscsoporttól, ami a szociális fejlődés nélkülözhetetlen feltétele, hanem ellehetetleníti gyermeke jövőjét, érvényesülési lehetőségeit.

36. számú jogeset

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 24.B.29.067/2009. számú ügyben kifejtette, hogy önmagában a szülők nehéz életkörülményei – így az öt kiskorú gyermek nevelésével a szülőkre háruló nagy teher – nem lehet kimentés az iskoláztatás kötelezettsége alól. Elméletileg igen szűk körben határozhatók meg a szülők érdekkörében felmerülő azon élethelyzetek, amik adott esetben kimentést jelenthetnének egy iskolai mulasztásra és akkor is csak egy igen-igen rövid időszakban, különösen, ha a szülők megkapják az ingyenes intézményi segítséget. Elvetette továbbá a bíróság a terhelt szülőknek a sértettek felróható magatartására hivatkozó védekezését is. A szülők kötelessége annak biztosítása, hogy a kiskorú gyermek az iskolai oktatáson pontosan megfelelő taneszközökkel felszerelve és felkészülten vegyen részt és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a gyermek a lehető legszűkebb körben hiányozzon az iskolából.

Felügyelet elhanyagolása

A gyermek felügyeletének elhanyagolásával valósítja meg a bűncselekményt, aki a gyermeket magára hagyja a lakásban veszélyes körülmények között, vagy hosszú időre. Tipikus elkövetési mód a gyermek gépjárműben hagyása, veszélyhelyzetet teremt az időjárás miatti túlhevülés vagy kihűlés, de előfordult, hogy a gépjárműben hagyott kisgyermekkel együtt vitte el az autómentő a gépjárművet. Egy másik esetben a gyermek, aki légúti betegségben szenvedett, szinte fuldoklott a sírástól. E körben értékelhető az is, ha a fokozott felelősségű személy olyan mértékben ittasodik le, vagy bódult állapotban van, hogy a kisgyermek felügyeletét nem tudja ellátni, a gyermek a lakásból kisétál, vagy éppen az utcán marad magára az ittas szülő mellett.

A terhelteknek az a magatartása, hogy több alkalommal magukra hagyták a gyermekeket, kötelességszegés ugyan, de nem súlyos kötelességszegés, ezért cselekményükkel nem valósították meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét. Az általános élettapasztalat szerint a 4 év körüli gyermeknek nagy a mozgásigénye, rendkívüli módon érdeklődik a környezetében fellelhető tárgyak iránt, figyeli a felnőttek magatartását és próbálja utánozni, de nincsenek még megfelelő tapasztalatai, és nem alakul ki a veszélytudata sem. Éppen ezért, ha magára hagyják, olyan helyzetet kell teremteni, amely kizárja, hogy veszélybe kerülhessen. Ha a szülők a kisgyermeküket a lakásban anélkül hagyják magára, hogy kizárnák a veszély bekövetkezését: gondatlanságból elkövetett emberölésért vonhatók felelősségre, ha e mulasztásukkal összefüggésben a gyermek gyújtogatása folytán halálos füstmérgezést szenved [BH 1981. 177.].

37. számú jogeset

A Budapesti IV. és XV. kerületi Bíróság 7.B.IV.720/2014. számú ítéletében a vádlott bűnösségét mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, a tényállás szerint a lakásban az 1, 4 és 6 éves gyermekeket magukra hagyta, a lakásban tűz ütött ki, a gyerekek az erkélyről kértek segítséget.

38. számú jogeset

A Budapesti XX. XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 3.B.XXI.298/2014. számú ítéletében a vádlott bűnösségét megállapította kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt, a tényállás szerint a terhelt anya a négy és egy éves gyermeket az éjszakai órákban több órára felügyelet nélkül hagyta. Egyik alkalommal délelőtt 10 órakor a gyermekek még egyedül voltak, a szomszédok hívtak rendőri segítséget, a lakásban gyógyszer és kés is olyan helyen volt, ahol a gyermekek elérhették.

Kutatási eredmények

Az elkövetési magatartás tevékenységi és mulasztási típusa

A büntetőjogi kommentárok, tankönyvek alaptételként állítják, hogy a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét leggyakrabban mulasztással valósítja meg az elkövető (a kötelességek nem teljesítésével). Lehet azonban kifejezetten kötelességsértő vagy valamilyen kötelességgel összeegyeztethetetlen tevékenység is.¹³  A kiskorú veszélyeztetésének bűntette szándékos bűncselekmény, amelynek elkövetési magatartása jellemzően kötelességszegő mulasztás, de megvalósulhat kifejezetten kötelességszegő tevékenységgel is [BH 2012. 58.].

Ezt az alaptételt a kutatási eredményeim nem támasztották alá, az ügyek 78%-ában az elkövető kötelességszegő tevékenységgel valósította meg a bűncselekményt.

A 22%-ot kitevő mulasztással elkövetett ügyeket vizsgáltam az elkövetési típusok szempontjából. Nagyobb részük (57%) az iskoláztatás elmulasztásával megvalósított kiskorú veszélyeztetése, ebben az elkövetéstípusban ma már nem jellemző az iskolából aktív magatartással való visszatartás, a vizsgált ügyek közül egy esetben fordult elő, és csak a legidősebb leánygyermek tekintetében, akit azért nem engedtek iskolába, hogy otthon legyen, házi munkát végezzen és vigyázzon kisebb testvéreire.¹⁴  Jellemzően mulasztással megvalósított elkövetés a felügyelet elhanyagolása (13%), valamint a gyermekek fizikai, egészségi elhanyagolása (14%). Kevésbé jellemző a mulasztással megvalósított elkövetésre a lelki bántalmazás – ez esetben pl. nem tesz meg semmit a szülő, hogy a másik szülő aktív bántalmazó magatartásától megvédje a gyermeket, holott erre lehetősége van – (7%), a koldulás, közlekedési és kriminális típusú elkövetés (összesen 9%). Ez utóbbi megvalósítási formája, amikor a szülő tisztában van azzal, hogy a gyermek mit követ el – a gyermek is tisztában van azzal, hogy szülője tud cselekményéről –, mégsem tesz semmit.

Az elkövetési magatartás rendszeressége

A bírósági döntések és kommentárok másik alaptétele, hogy rendszerint vagy legalábbis gyakran az önmagukban kisebb kötelességszegések összességükben válnak súlyos kötelességszegéssé, de egyetlen, rövid időn át hatását kifejtő kötelességszegés is minősülhet súlyosnak.¹⁵  A BH 2009. 2. szerint az ítélkezési gyakorlatban kivételesen fordul elő, hogy a vizsgált bűncselekmény egyszeri elkövetési magatartással vagy egyszeri alkalomhoz kötődően valósul meg.

Kutatási eredményeim alapján nagyobb arányban vannak azok az ügyek, ahol rendszeres kötelességszegéssel valósítják meg az elkövetők a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, az ügyek 35%-ában egyszeri elkövetés történt. Az a megállapítás semmiképpen sem helytálló, hogy csak kivételesen fordul elő, hogy egyszeri elkövetési magatartással valósítják meg e bűncselekményt. Meg kell jegyezni, hogy a rendszeres cselekménnyel megvalósított elkövetési magatartások között több olyan ügy van, ahol az egyes részcselekmények önmagukban, egyszeri elkövetéssel is alkalmasak lennének a bűncselekmény megállapítására. Erre példa a gyermek rendszeres eszközös bántalmazása, gyermekkel közös bűncselekmény-sorozat elkövetése, többszöri szexuális bántalmazása. Alappal lehet tehát azt a következtetést levonni, hogy a felderített és ítélettel lezárt ügyek közül nagyjából azonos arányban vannak az egyszeri elkövetéssel megvalósult és a kötelességszegések sorozatával a súlyos kötelesség szintjét elérő magatartással megvalósított bűncselekmények. Az egyszeri cselekménnyel megvalósított bűncselekmények 87%-át teszik ki a gyermekkel közösen elkövetett kriminális cselekmények. Kisebb arányban (1-6%) lelki, szexuális bántalmazással, egészségügyi elhanyagolással, felügyelet elhanyagolásával és közlekedési jellegű cselekménnyel követték el a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét.

Az elkövetés típusai

Az ítéleti tényállások alapján az ügyeket besoroltam az elsődleges, meghatározó elkövetési típus szerint (elsődleges típus), valamint azokban az ügyekben, ahol többféle elkövetési típus volt, megállapítottam a másodlagos és harmadlagos elkövetési típusok számát (például testileg és lelkileg is bántalmazták a gyermeket, koldultak vele, de el is hanyagolták stb.). Valamennyi bántalmazástípus előfordul önmagában is, de mindegyik típushoz kapcsolódhat másodlagos vagy harmadlagos kötelességszegés is. Leggyakrabban a testi bántalmazáshoz kapcsolódik lelki bántalmazás vagy az elhanyagolás valamely típusa. Gyakrabban áll magában a gyermekkel elkövetett kriminális cselekmény, az iskoláztatás elhanyagolása. Meg kell jegyezni azt is, hogy több esetben az egyszerűbben felderíthető cselekményre koncentrálnak az igazságügyi hatóságok, a gyermek más irányú veszélyeztetésének felderítése a részben feltárt ügyekben is időnként elmarad.

A bázisidőszakban 280 elsődleges típussal együtt összesen 415 elkövetési típust, míg a tárgyidőszakban 259 elsődleges típussal együtt összesen 355 elkövetési típust vizsgáltam (az elsődleges típusok száma értelemszerűen azonos a bűnösséget megállapító ítéletek számával).

A két időszak összehasonlítása érdemi eltérést nem mutat sem az elsődleges kötelességszegések, sem az összesített kötelességszegések arányát tekintve.

Az elsődleges kötelességszegések 40%-a a testi vagy lelki bántalmazás, ebből mindkét időszakban 15% körüli a testi, 25% körüli a lelki bántalmazás. Az iskoláztatás elhanyagolása lényegileg szintén azonos arányban 15% körül valósult meg, nőtt a kriminális cselekmények aránya 26-ról 37%-ra. Kisebb arányban, egyenként 1-6%-ban valósult meg a szexuális bántalmazás, elhanyagolás, otthontalan életmód, közlekedési, koldulás és a felügyelet elhanyagolása, ezek arányában a két időszak között csak kisebb eltérések tapasztalhatók.

Az összes kötelességszegésre irányuló vizsgálati eredmények hasonlóak, ám részbeni átrendeződést mutatnak az elsődleges kötelességszegések arányaihoz képest. Nagyobb arányban jelennek meg azok a cselekmények, amik gyakrabban fordulnak elő másodlagos vagy harmadlagos kötelességszegésként, csökkentést mutat az az elkövetési típus, ami gyakrabban fordul elő egyedüli kötelességszegésként.

Mindkét vizsgált időszakban magasabb az összes kötelességszegésen belül a testi és a lelki bántalmazások aránya, mint az elsődleges kötelességszegések esetében, mivel ezek tipikusan halmozottan fordulnak elő egy-egy ügyben. A bázisidőszakban ez a növekedés ugyan csak 2%, a tárgyidőszakban 6%. Szintén néhány százalékos növekedést mutat a szexuális bántalmazás, és a gondozás, valamint a felügyelet elhanyagolása (ez utóbbi kettő tipikusan másodlagos vagy harmadlagos kötelességszegésként jelenik meg). Az összes kötelességszegésen belül az elsődleges kötelességszegésekhez képest csökkenést mutat a kriminális cselekmények és az iskoláztatás elhanyagolása, amelyek tipikusan elsődleges, és többnyire egyetlen kötelességszegésekként jelennek meg a büntetőügyekben.

Indokolt hangsúlyozni, hogy ezek a megállapítások a jogerős ítéletekre vonatkoznak, nem lehet a látenciára következtetni az adatokból. A kriminális cselekmények bizonyíthatósága azonban kétségtelenül kisebb kihívást jelent, arra tekintettel különösen, hogy az összes gyermekkel elkövetett kriminális cselekmény 70%-a vagyon elleni, ebből 46% bolti lopás. A személy elleni cselekmények tipikusan testi sértések és garázdaságok.

(Az Ügyészek Lapja következő számában a tanulmányt

az egység és a halmazat kérdéseivel folytatjuk)