A „világháló árnyoldala”, avagy a gyermekpornográfia térnyerése az interneten¹

¹

Bevezetés

Jelen tanulmány a gyermekpornográfia online színtéren történő megvalósításával foglalkozik, mely „elkövetési forma” – az információs rendszerek rohamos fejlődésének köszönhetően – egyre gyakoribbnak mondható. Ennek keretén belül kitérek a felderítést nehezítő tényezőkre, valamint az internetblokkolás adta lehetőségekre, amely a gyermekpornográfiával szembeni fellépés egyik eszköze lehet.

Tekintettel arra, hogy a gyermekpornográfia jelensége napjainkban egyre inkább az internet világához kötődik, egyértelműen következik annak határokon átívelő jellege, ami indokolttá teszi a nemzetközi bűnügyi együttműködési szempontok áttekintését is. Ennek keretén belül szó lesz az Europol és az Interpol által kifejtett bűnüldözői tevékenységről és annak mikéntjéről.

A kiberbűnözés jelensége

Abból adódóan, hogy a gyermekpornográfia bűntette² mára már az internet világához is köthető, fontosnak vélem, hogy kitérjek a kiberbűnözésre.

Alapvetően egy gyűjtőfogalommal állunk szemben, amely az információs rendszerek segítségével, illetve azok kárára elkövetett deliktumokat foglalja magába.³

Meglátásom szerint a számítógépes környezetben elkövethető deliktumok ismérveit kiváltképp jól foglalja össze az alábbi felsorolás:⁴

• a bűncselekmények körének meghatározhatatlansága;
• a jogsértések tömegessége;
• a tömegességből és további tényezőkből adódó jelentős kárérték;
• a tömegességből, a jelentős kárértékből és további tényezőkből adódó veszélyesség.

Mindemellett pedig kiberbűnözésről van szó akkor is, amikor az internet felhasználásával követnek el csalást, hamisítást. Az ilyen jellegű bűncselekmények jelentős része egyébként a számítógépen vagy az ahhoz kapcsolódó eszközön tárolt adatok sértetlensége, megbízhatósága ellen irányul. Az ún. computer trespass (engedély nélküli behatolás számítógépes rendszerekbe) szinte a világ összes országában deliktumnak minősül, azonban ez speciálisnak is mondható abból a szempontból, hogy a behatoló és a megtámadott ugyanazon vagy éppenséggel egymástól eltérő államok joghatósága alá is tartozhat. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy mára már a bűncselekményeknek egy igen jelentős része elkövethető valamely informatikai eszköz segítségével, ami a társadalomra nézve meglehetősen veszélyes. A jogellenes konstrukciók leginkább számítógépes csalás formájában jelentkeznek, de nem ritka a bankkártyák adatainak az eltulajdonítása, a gyermekek szexuális kizsákmányolása, az online felhasználói fiókokba történő illetéktelen belépés sem. A kiber-bűnözés tehát meglehetősen sokszínű jelenség, így újabbnál újabb jogi, technikai és szervezeti kihívások jelennek meg, amelyek egyrészt globális méretűek, másrészt pedig kezelésük nemzetközi összefogást feltételez. A nemzetközi szervezetek, a szakosított intézmények, a nemzeti jogban létező bűnüldöző hatóságok és a bíróságok közötti együttműködés, s az egymás közötti információcsere nélkülözhetetlen tényezői az eredményes fellépésnek.⁵

Természetesen a hazai jogalkalmazóknak is fel kell készülniük a kiberbűn-cselekmények kezelésére. Az Országos Bírói Hivatal (a továbbiakban: OBH) például kiemelt feladatának tartja a kiberbűnözés elleni hatékony fellépést, ennek érvényesülése céljából a szakosított intézményekkel is szoros együttműködésben áll. Az OBH mindemellett adatokat gyűjt, szolgáltat és képzéseket szervez a Magyarország Digitális Gyermekvédelmi Stratégiájáról szóló 1488/2016. (IX. 2.) Kormányhatározat érvényesülésének az előmozdítása végett. A magyar bírói kar tagjai továbbá rendszeresen vesznek részt a témához illeszkedő nemzetközi konferenciákon, valamint a Magyar Igazságügyi Akadémia szervezésében is több ilyen esemény került megrendezésre (például kiberbűnözés, pénzmosás az interneten stb.).⁶

A Kiberbűnözéssel Foglalkozó Bírósági Hálózat egyébként 2018. július 3-án tartotta alakuló tanácskozását. A hálózat fő célja a hatékonyabb fellépés megteremtése, valamint a gyors tudásmegosztás forszírozása. Szabó Judit⁷ meglátása szerint az ilyen jellegű deliktumok megítélése során az eljáró bírónak minden esetben speciális terminológiát kell alkalmaznia, továbbá tisztában kell lennie az internet működésével. Mindemellett az sem mindegy, hogy milyen kérdést teszünk fel az informatikai szakértőnek. Ezen problémák orvoslása céljából hozta létre az OBH a szóban forgó hálózatot, amelynek tagjai közreműködnek a speciális információk megosztásában, az ügyek könnyebb megítélésében. A hálózat továbbá egy informális fórumot is biztosít a jövőben felvetődő kérdések megosztása céljából. A hálózati tagok összetétele sem tetszőleges, hiszen törvényszékenként, ítélőtáblánként minimum egy bíró és egy informatikus kell hogy részt vegyen ezen tanácskozásokon. Az informatikai tudással rendelkező személy jelenléte azért elengedhetetlen, mert az ő segítségével tudja a bíró megérteni az adatmentés vagy éppen a titkosítás folyamatát.⁸

Gyermekpornográfia az interneten

Az internet megjelenése előtt a pornográfia rétegműfajnak minősült, csak azoknak szólt, akik kifejezetten keresték, s komoly erőfeszítéseket tettek az elérésére.

Napjainkban azonban virágkorukat élik az információs rendszerek, amiből egyenesen következik, hogy a pornográf felvételekhez való hozzáférés is sokkal gyorsabbá, egyszerűbbé vált. Az internet adta lehetőségek hozzájárulnak továbbá ezen anyagok minél szélesebb körben történő elterjedéséhez. Az internet-felhasználók gyakorlatilag anonim módon juthatnak hozzá a felvételekhez, így a bolti személyzettel, eladókkal való találkozás immáron elkerülhető, vagyis az többé nem képez visszatartó erőt.⁹

Hangsúlyozni szeretném, hogy a pornográfia maga alapvetően nem kapcsolódik büntetendő cselekményhez, szemben a gyermekpornográfiával, amelyet az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezménye is felismert, hiszen a szóban forgó dokumentum 9. cikke kifejezetten a gyermekpornográfiával összefüggő deliktumokat deklarálja. Az egyezmény alapján kiskorúnak minősül minden olyan személy, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét. Gyermekpornográfia alatt pedig minden olyan pornográf felvételt ért a dokumentum, amely vizuális úton ábrázol kifejezetten szexuális magatartást tanúsító kiskorú vagy annak tűnő személyt.

Mindemellett e kategóriába tartoznak még azon valósághű képek is, melyek szexualitással összefüggő tevékenységet kifejtő tizennyolc év alatti személyt jelenítenek meg. A szerződő felek továbbá kötelezettséget vállaltak arra nézve, hogy egyes magatartásokat (gyermekpornográfia készítése abból a célból, hogy azt forgalomba hozzák, gyermekpornográfia felajánlása, továbbítása, forgalomba hozatala, megszerzése, vagy hozzáférhetővé tétele) a büntetőjog eszközével szankcionálni fognak.¹⁰

Abból adódóan, hogy a gyermekpornográfia deliktum megvalósulása az online térhez is kötődhet, az elkövetők előszeretettel választanak maguknak olyan foglalkozást, amely a potenciális áldozatok elérését permanensen és észrevétlenül is lehetővé teszi – véli Parti Katalin. Itt elegendő például az iskolai nevelői, a pedagógusi vagy éppenséggel az informatikus szakmákra gondolni. Parti Katalin továbbá arra is felhívta a figyelmet, hogy ennek ellenére a bíróságok meglehetősen ritkán alkalmaznak foglalkozástól eltiltást az ilyen elkövetőkkel szemben. Ugyanakkor nem nehéz belátni, hogy mindez igazolható lenne, ugyanis az elkövetők ilyenkor voltaképpen szakmai szabályaikat is megszegik, vagy adott szakma felhasználásával követik el jelen bűncselekményt.¹¹

Mindemellett pedig a gyermekpornográfia valamennyi alakzata szándékos megvalósulási formát feltételez, a megszerzés és a tartás vonatkozásában fokozott figyelemmel kell lenni az elkövető tudattartamára, ugyanis az információs rendszerek ma már számos esetben lehetővé teszik, hogy különféle programok az internetről anélkül telepítsenek képeket és más egyéb felvételeket a potenciális elkövető gépére, hogy ezt a felhasználónak külön-külön engedélyeznie kellene.¹²

A nyomozás során felmerült problémák

Az online gyermekpornográfia visszaszorításának meglehetősen fontos feltétele, hogy a nyomozóhatóságok rendelkezzenek azon eszközökkel, amelyek révén az elkövetők azonosíthatóvá válnak, továbbá amelyek segítségével a bizonyítékok összegyűjthetőek. A technológiai fejlődés értelemszerűen újabbnál újabb kivitelezési módokat generál az elkövetői oldalon. A felvételek terjesztése ma már nem nyílt csatornákon történik, hanem például fájlcserélő szolgáltatások útján, kereskedelmi vagy felhasználói honlapokon, illetőleg chatszobákon keresztül. Nagy szerepet játszik a terjedésben a Darknet is, ahol számos csoportosulás jött létre a gyermekpornográf tartalmak cseréjére, s az azokkal való kereskedésre. A Darknet egyébként csak speciális alkalmazás révén érhető el, például a TOR hálózaton keresztül, ami szintén nehezíti az eredményes felderítést, vagyis meglehetősen magas ezen deliktum kapcsán a látencia.¹³

A TOR hálózat az IP-címeket rejtve tartja, ebből adódóan általában nem derül ki, hogy a böngészés milyen számítógépről történik. A gyermekpornográf anyagok számos esetben úgynevezett fórumoldalaknak tekinthetők, vagyis az oldalakon való jelenlét regisztrációköteles. Mindez determináló jelentőséggel bír bűnüldözés szempontjából, ugyanis a regisztráció során az elkövető számos esetben megadja valamely személyes adatát, email-címét, melynek segítségével könnyen azonosíthatóvá válik – hívták fel a figyelmet minderre a Nemzeti Nyomozó Iroda munkatársai egy a Pest Megyei Főügyészség által szervezett szakmai konferencián.¹⁴

Idehaza egyébként leginkább nemzetközi megkeresés és lakossági bejelentés révén észlelik a bűncselekmény megtörténtét. A bizonyítékok felhasználhatóságát is biztosítani szükséges, amelynek elengedhetetlen feltétele az adathordozóról készített másolatnak, illetőleg az eredetin lévő hash-kódnak az egyezősége.¹⁵ A hash-kód voltaképpen a hitelesség biztosítására szolgál, amely nem más, mint egy egyedi adatállományhoz rendelt karaktersorozat. Abban az esetben, ha az eredeti és a tükörmásolat bitről bitre ugyanazokat az adatokat tartalmazza, a hash-kód azonos. Amennyiben viszont az adathordozón utólag változtatnak, az ellenőrzés során eltérő értékeket kapunk.¹⁶ A gyermekpornográf ügyek során a nyomozó hatóságok egyik legfontosabb feladata a felvételen szereplő kiskorú személynek az azonosítása, ami nem egyszerű feladat, hiszen igen könnyedén kerülhet egy külföldön készült kép az elkövető birtokába, továbbá az sem ritka, hogy az adott felvétel meglehetősen régen készült már. Az Interpol felismerte, hogy amennyiben ezen felvételek egy központi adatbázisba kerülnének, az jelentős segítséget jelentene az azonosításban. Ezért még 2009-ben létrehoztak egy képadatbázist kifejezetten erre a célra, A gyermekek szexuális kizsákmányolása nemzetközi képadatbázis elnevezéssel. Napjainkban e program már nemcsak a képeket tárolja, valamint azok elemzésére ad lehetőséget, hanem arra már videofelvételt is fel lehet tölteni.¹⁷

Az információs technológia révén a gyermekpornográf tartalmak előállítása és terjesztése egyszerűbbé vált, valamint az elkövetőknek könnyebb dolguk lett a nyomok eltüntetését és titkolását illetően is. Az IP-cím titkolása tipikusnak mondható, erre számos eszköz és mód áll a bűncselekmény alanyának rendelkezésére. Jellemző megvalósulási formának számít, hogy az elkövetők rácsatlakoznak egy jelszóval nem védett wifi-hálózatra, valamilyen nyilvános internet-hozzáférést (pl. könyvtári gép) vesznek igénybe, vagy egyéb módon titkosítják a kommunikációt (pl. VPN, TOR használata). Ezen technikai eszközöket jó célra is fel lehet használni, így azok alkalmazása – önmagában véve – nem minősülhet bűncselekménynek.¹⁸ Gyakori elkövetési módnak számít az ismert rendőrségi IP-címek automatikus átirányítása az elkövető gépéről olyan oldalakra, ahol semmilyen törvénysértő tartalom sincs. Alkalmazható még az úgynevezett geo-blocking is, amely a felhasználó földrajzi helye alapján történő elérés korlátozását jelenti. Ilyenkor – bizonyos országokból érkező műveletek hatására – egész egyszerűen megváltozik az oldal tartalma, például kevesebb menüpont jelenik meg rajta, s így annak törvénytelen volta rejtve marad. A gyermekpornográf tartalom elrejtésére szolgálnak még a különféle adathordozók is (CD, DVD, pendrive, külső adattároló). Más technikát is be lehet vetni, elegendő csak a szteganográfiára, vagyis egy adott tartalomnak egy másik fájlba történő elrejtésére gondolni. Napjainkra a titkosító programok nyertek teret, melyek hatékonysága változó (VeraCrypt 256 bites).¹⁹

Az internetblokkolás adta lehetőségek

Az internet megjelenésével elszaporodtak az úgynevezett tartalom-bűncselek-mények, amely alatt érteni kell például a kábítószerrel és az egyéb, az emberi szervezetre káros anyagokkal való visszaélést, az extrém (idegengyűlölet, terrorszervezetet népszerűsítő és terrorszervezetbe tartozó weboldalak, fanatikus vallási szekták, pornográfia), valamint a speciális társadalmi csoportokat sértő tartalmakat (gyermekek online szexuális kizsákmányolása, gyermekek egészséges erkölcsi fejlődését sértő tartalmak). Hogy hol van az a határ, amikor már azt mondhatjuk, egy illegális tartalom oly mértékben elszaporodott, hogy indokolttá válik a vele szemben történő legmagasabb, és egyben centrális szinten történő fellépés? Joggal vetődik fel a kérdés. Erre a felvetésre rendkívül sokféle választ lehet adni, tekintettel arra, hogy az az adott állam büntetőjog-érvényesítési kötelezettségével áll szoros összefüggésben, amely igen erőteljesen függ a kor társadalmától, a kultúrától, a szokásoktól. Ebből adódóan erre nincsen bevett módszer, országonként más és más megítélés alá esik.²⁰

Az interneten fellelhető káros tartalmak szűrése nem új keletű dolog, hiszen már húsz évvel ezelőtt is voltak erre kísérletek. Kezdetben ezeket a felhasználók alkalmazták, vagy a szolgáltatók a felhasználók érdekében. A fő problémát ekkor még a kéretlen elektronikus reklámok és a spamek jelentették.

Az idő előrehaladtával a blokkolás egyre felkapottabbá vált, mely az alábbi területeken valósulhat meg:

• felhasználói szinten (tűzfal, kéretlenlevél-szűrő az internetelérés sebességének biztosítására, vírusok kiszűrése);
• szolgáltatói szinten (amikor a szervergazda telepíti a tűzfalat vagy a levélszemét-szűrőt, így a szűrési folyamat a felhasználói szinttől eggyel magasabb szintre kerül);
• intézményi szinten (amikor például a munkáltató veszi igénybe ezeket infrastruktúrája védelmére);
• kormányzati szinten (amikor valamely kormány központi szinten kívánja kiszűrni az illegális vagy éppenséggel politikai szempontból káros tartalmakat, amelynek megvalósítása érdekében együttműködésre készteti az internet hozzáférés-szolgáltatókat, továbbá a keresőmotor-szolgáltatókat).²¹

A szűrés szintje tulajdonképpen determinálja, hogy kinek a kezében van végső soron a döntés arról, hogy milyen tartalmat is kell nemkívánatosnak tartani. Meglátásom szerint a kormányzati szint azért is figyelemre méltó, mert az egy központi intézkedés meghozatalát igényli, ebből adódóan annak hatásai egy meglehetősen széles közeghez eljutnak.

A kormányzati technikák tulajdonképpen két nagy csoportra oszthatóak. Az egyikbe azon országok tartoznak, amelyek az internet-szolgáltatókat kötelezik a feltöltött tartalmak szűrésére. Ennek kivitelezése érdekében a kormányzatok úgynevezett „blokkolási listát” hoznak létre. A másik csoportba pedig azon országok sorolandóak, akik a szűrőrendszert az országba beérkező „internet-gerinchálózatba” építik be, ezzel megakadályozva az illegális tartalmak külföldről történő beáramlását. Ehhez a megoldáshoz azok az országok folyamodnak, ahol a telekommunikáció szabályozása és üzemeltetése állami monopóliumnak minősül, így mindennapos jelenségnek számít a médiaforrások cenzúrázása.²²

Európai viszonylatban a 2011/93/EU irányelv „a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalak elleni intézkedések” címet viselő 25. cikke teremti meg az állami szűrés lehetőségét. A (2) bekezdés egyértelműen rögzíti, hogy a tagállamok – megfelelő biztosítékok mellett – arányos és szükséges módon intézkedéseket tehetnek a gyermekpornográfiát tartalmazó vagy azt terjesztő weboldalakhoz való hozzáférés megakadályozása érdekében.²³ Hazánkban ennek hatására került be a Btk.-ba az elektronikus adat végeleges hozzáférhetetlenné tétele, mely egy intézkedésnek minősül.²⁴ A hatályos Be. továbbá – a bizonyítási eszközök taxatív felsorolását megtartva – új bizonyítási eszközként határozza meg az elektronikus adatot²⁵, valamint – ahogy a korábbi Be. is – rendelkezik az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről is a LIII. fejezetében, a kényszerintézkedések között.

Megjegyezendő, hogy a kormányzatok által választott módszert alapvetően a politikai berendezkedés határozza meg. A totális államok totális szűrést hajtanak végre, ami annyit jelent, hogy ezen országokban a telekommunikáció állami monopóliumban van, s az internetszolgáltatóknak csak formális szerep jut, hiszen azok csupán az infrastruktúra működtetéséért felelnek, amely feladatellátás szintén az államtól ered. Ilyen radikális berendezkedésű országnak tekinthető például Kína, Irán és Észak-Korea. Az ún. „felnőtt” államok az individuális szűrést támogatják. Itt elegendő csak az Amerikai Egyesült Államokra gondolni, ahol támogatást biztosítanak az oktatási intézmények és a könyvtárak számára a szűrőprogramok telepítése érdekében. Kiemelendő, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a kormányszintű, centralizált és egyben egységes szabályozás alkotmányellenes, figyelemmel arra, hogy az a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságába ütközik. Mindebből adódóan itt az egyéni, vagyis a felhasználói szint a domináns. Azon régiókban viszont, ahol nem élnek ennyire erősen a köztudatban a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jog lobbi érdekei, ott a kormányzati szintű, azaz a központi szűrési módszerek tekinthetők bevett szokásnak. Természetesen létezik a kettő közötti átmenet is, amely ideológiai szempontból jelent más utat. Az autoriter, illetőleg a demokratikus megközelítésű térségek között a legfőbb különbség, hogy míg az autoriter államok erőforrástól függően minden illegális és az állampolgárokra nézve káros tartalmat blokkolnak, addig a demokraták csak a legsúlyosabb bűncselekmények, így kiváltképp a gyermekpornográfia online terjesztésének akadályozására tesznek kísérletet, adott tartalom központi blokkolása révén. E két megfontolás – Parti Katalin meglátása szerint – az utóbbi időben egyre inkább közeledik egymáshoz, mivel az állampolgári biztonság és az állami büntetőjogi igény érvényesítése érdekében a tartalmak egyre jelentősebb részét blokkolják az amúgy demokratikus berendezkedésű államok is. Utóbbira kiváló példa Kanada, ahol az önpusztító tartalmak ellen útjára indult egy központi szinten történő védekezés, ugyanis a kanadai kormány 2009 óta blokkoltatja az eutanázia népszerűsítését célzó, továbbá az étkezési rendellenességekkel foglalkozó tartalmakat.²⁶

Az internetalapú, állami úton történő tartalomszűrés éles vitákat vált ki a társadalomban. A legnagyobb aggodalom a szólásszabadság kapcsán jelentkezik, figyelemmel arra, hogy számos országban – mint például Oroszországban, Kínában vagy Törökországban – ezen jogintézményt politikai cenzúraként is alkalmazzák. Más problémák is felmerülnek a szűrést illetően, hiszen fennáll az úgynevezett túlszűrés bekövetkeztének a reális lehetősége is, amely annyit tesz, hogy bizonyos esetekben nemcsak a jogsértő tartalmak lesznek korlátozva, hanem a legálisak is. Ennek ellentétje is végbemehet, vagyis az alulszűrés, amelynek következtében a jogsértő tartalmak továbbra is elérhetőek maradnak. Ez egyébként elkerülhető akkor, ha a hozzáférhetetlenné tétel csak az URL-címre terjed ki. Ugyanakkor ezen megoldásnak is megvannak a hátulütői, hiszen ez a módszer a legkönnyebben kijátszható, ugyanis elegendő a tartalmat egyszerűen más URL-címre mozgatni, s így az újra mindenhol elérhetővé válik. Mindemellett pedig a társadalmi kontroll hiánya is egy problémaforrásként tartható számon, ugyanis a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) által a blokkolt tartalmakról vezetett központi elektronikus hozzáférhetetlenné tételi határozatok adatbázisa (KEHTA) csak a hatóság és az internetszolgáltatók számára hozzáférhető. Továbbá a tartalomszűrés egyre kevésbé alkalmas az eredetileg kijelölt céljára – jelen esetben az online gyermekpornográfiával szembeni fellépésre –, ami szintén aggodalomra adhat okot. Ahogy utaltam rá, az ilyen jellegű felvételek cseréje és azok forgalmazása már csak ritkán megy végbe nyílt felületen. A blokkolással érintett területek folyamatos kiterjesztése is egyre inkább eltolódást mutat a tartalomszűrés fő céljától és eredeti funkciójától.²⁷

Az imént felvázoltakból adódóan az internetblokkolásnak megvannak a maga buktatói, így az koránt sem tekinthető egy tökéletes megoldásnak a gyermekpornográfia elleni küzdelmet illetően.

Az Europol és az Interpol szerepe a gyermekpornográfia elleni

küzdelemben

A határokon átnyúló nyomozás kapcsán az egyes országoknak alapvetően kétféle lehetőség áll rendelkezésre az együttműködés mikéntjét illetően: formális (jogilag szabályozott) és informális (szabályokhoz nem kötött) módszer. Utóbbi alatt érteni kell a formális együttműködés szabályaira épülő team-munkát, azzal az eltéréssel, hogy ilyenkor hiányoznak az országokat összekötő kölcsönös jogsegély-egyezmények, amelyek a hivatalos kapcsolattartási irány megtartásával működnek. Az informális együttműködés általában hatékonyabb a formálishoz képest, mert az gyorsabb reakciót tesz lehetővé, ugyanakkor meglehetősen vitás pontnak tekinthető az ilyen módon megszerzett információknak a bizonyítékként történő felhasználása a büntetőeljárás folyamán. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az informális rendszernél a polgári, illetőleg a büntetőjogi felelősség sincs letisztázva (nem hivatalos eljárásban elvégzett nyomozási cselekményért való felelősségvállalás), vagyis az mindig kockázatos a nyomozók számára. Ezen problémákra kíván megoldást nyújtani az Europol, amely a formális oldalt erősíti.²⁸ Az ennek keretén belül működő közös nyomozócsoportoknak, s a határokon átnyúló közös érdekeken nyugvó fellépésnek kiemelt jelentősége van, melyről hazánkban az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2003. évi CXXX. törvény rendelkezik.

A szóban forgó jogszabály alapján az ügyész, illetőleg az adott tagállam igazságügyi vagy nyomozó hatósága közös nyomozócsoport felállítását kezdeményezheti, ha²⁹:

• a már megindul büntetőeljárásban a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult;
• a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, és ebből kifolyólag a nyomozások összehangolása indokolttá válik.

A deliktum kiváltképp akkor minősül több tagállamra kiterjedőnek, ha³⁰

• azt több tagállamban követik el
• azt egy tagállamban követik el, de előkészületének, irányításának illetve a hozzá kötődő részesi magatartásoknak a jelentős részét egy másik tagállamban végzik;
• azt egy tagállamban követik el, de abban olyan bűnszervezeti érintettség lelhető fel, amely egynél több államban folytat szankcionálandó tevékenységet;
• azt egy tagállamban követik el, de az más állam gazdasági vagy társadalmi rendjét is sérti vagy veszélyezteti.

Az ügyész az érintett tagállam nyomozó hatóságaival/igazságügyi hatóságaival – figyelemmel arra, hogy egyes tagállam adott ügyben mennyire érintett – megállapodást köt a közös nyomozócsoportok felállításáról, valamint arról, hogy azok mely államban fejtsék ki tevékenységüket.³¹ Amennyiben hazánkban működő közös nyomozócsoport felállításáról döntenek az érintettek, akkor annak vezetője az ügyész, a nyomozó hatóság vezetője vagy az általa – a nyomozó hatóság tagjai közül – kijelölt más személy lesz.³²

A rendőrségi együttműködést illetően az Európai Unióban minden kétséget kizáróan vezető szerepet tölt be a hágai székhelyű Europol. Az Europolt – az Európai Unióról szóló szerződés K. cikke alapján – 1995-ben, az úgynevezett Europol-egyezmény teremtette meg, bár a hivatal csak 1999-ben kezdte meg működését. 2010 óta a szervezet uniós ügynökségnek minősül, annak finanszírozását az Európai Unió költségvetése biztosítja.³³

Az EUMSz 88. cikk (1) bekezdésének értelmében az Europol elsődleges feladatának az uniós politikának az alkalmazási körébe tartozó, közös érdekeket sértő bűnözés elleni fellépést, üldözést, illetve megelőzést kell tekinteni.³⁴ A szervezet kiemelt célja az információcserének, illetve a bűnügyi hírszerzésnek a megkönnyítése a tagállamok bűnüldöző hatóságai között. Főbb működési területei: emberkereskedelem, kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, embercsempészet, pénzmosás, adócsalás.³⁵

Az Europol munkatársai különböző bűnüldöző szervektől érkeznek, ideértve a rendőrséget, a határőrséget, a csendőrséget, a biztonsági szolgálatokat. Tisztviselői közvetlenül nem rendelhetnek el letartóztatást, továbbá a végrehajtói jogkört sem gyakorolhatják, szemben a tagállamok rendőrségeivel (pl. nem igazoltathat).³⁶

Az Europol adatbázisai és szolgáltatásai a nap 24 órájában, a hét valamennyi napján rendelkezésre állnak. A szervezet infrastruktúrájának gerincét az a há-lózata adja, amely egymással összekapcsolja a tagállamokat, a velük együttműködésre lépő nem uniós felekkel. Ez az infrastruktúra alapvetően a következőkből áll:

• SIENA: a biztonságos információcserét lehetővé tévő hálózati alkalmazás;
• EIS: Europol Információs Rendszer;
• EPE: az Europol szakértői platformja.³⁷

Az Europol egy mobiliroda-alkalmazást is kifejlesztett, amely lehetővé teszi a tisztviselők hozzáférését az információlekérdezési és -elemzési eszközök teljes köréhez. Ez a rendszer a „JIT”, vagyis a közös nyomozócsoport munkáját is megkönnyíti. A JIT egyébként a határokat átívelő szervezett bűnözés elleni nyomozást szolgálja, továbbá az javítja a rendőrségi együttműködést is. A csoportok legalább két tagállam igazságügyi és rendőrségi hatóságaiból állnak.³⁸ Főbb működési területei az alábbiak: kábítószer-kereskedelem, terrorizmus, embercsempészet és kereskedelem, gyermekek szexuális kizsákmányolása, iparjogvédelmi jog és szerzői tulajdon megsértése, termékhamisítás, pénzmosás, adócsalás, pénz-vagy egyéb fizetőeszköz hamisítása, a kiberbűnözéssel szembeni védelem. Utóbbi 2013-tól rendelkezik önálló szervezeti egységgel az Európai Unióban, Kiberbűnözés Elleni Központ néven.³⁹

Az Europol feladatának ellátását az erre a célra létrehozott bűnügyi adatbázis (EIS: Europol Információs Rendszer) is megkönnyíti, amely lehetővé teszi a határokon átnyúló információk tárolását, keresését, megjelenítését és összekapcsolását. A rendszer mindemellett automatikusan felismeri az egyes nyomozások közötti lehetséges átfedéseket.⁴⁰

A gyermekpornográfiával összefüggésben ki kell emelni, hogy maga az Europol kilenc kiemelt bűncselekményi kört határoz meg, amelyekhez tartozik egy-egy Bűnügyi Fenyegetettség Elleni Európai Multidiszciplináris Platform is. A platformok között helyet kapott a kiberbűnözés, s ennek keretén belül a gyermekek szexuális kizsákmányolása is. A kiberbűncselekményekkel szembeni fellépés kapcsán elmondható, hogy arra az Europolon belül létrehozott Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ úgyszintén nagy hangsúlyt helyez. A központ külön kiemeli a nem-kormányzati szervek munkájának relevanciáját is, hiszen azok hotline-jai révén történő bejelentéseknek köszönhetően megannyi gyermekpornográfiával összefüggésbe hozható esetre fény derül.⁴¹ Megjegyezném, hogy Magyarországon egyébként két internet-hotline működik.⁴²

A Magyarországon működő hotline-rendszer végső soron egy jogsegélyszolgálatként fogható fel, és az interneten található különféle jogsértő tartalmak gyors eltávolításában nyújt elsődlegesen segítséget. Jogsértőnek minősül egy adatállomány például akkor, ha egy felhasználó személyes adatait, annak engedélye nélkül teszik közzé az interneten vagy olyan képet, videót töltenek fel róla, amit az egyébként nem kívánt a nyilvánossággal megosztani. A hotline továbbá védeni kívánja a felhasználót a pedofil, a rasszista, valamint az erőszakos tartalmaktól is.⁴³

Az 1923-ban létrejött Interpol egy globális méretű szervezet, s az az Europolhoz képest nagyobb hagyománnyal rendelkezik a bűnüldözés terén. Míg – ahogy látható volt – az Europol az Unió tagállamait tömöríti magában, addig az Interpol szinte a Föld valamennyi részén rendelkezik önálló egységgel, létesítménnyel. Ebből adódóan egy szélesebb körű adatátadásról és kooperációról van szó, legalábbis az Europolhoz viszonyítva. Az Interpol nem rendelkezik egy olyan központtal, ahová valamennyi tagállam delegálhatná a képviselőit. Az egyes tagállamokban működő, rendőrökből álló helyi egységek maguk döntik el, hogy felhasználják-e a rendelkezésére álló információkat vagy sem. Valamennyi részes fél továbbá önállóan dönthet a más állam szerveivel történő együttműködés kérdésköréről is. Az Interpol vonatkozásában elmondható, hogy nincsenek közös nyomozócsoportok, továbbá felettes szerv sincsen, mint az Europolnál az Európai Unió Tanácsa.

Az Interpol alapvetően nem a közös érdekek előmozdítása, s azok védelme érdekében jött létre, vagyis az egyes egységek fellépése ad hoc, nem kötelező, az maximum csak jogsegély-egyezményeken alapul. Az Unióban ezzel szemben egy jóval magasabb szintű szakmai segítségnyújtás és kooperáció figyelhető meg a tagállamok között. Sőt, megállapítható, hogy az Europolnak a felállításával tulajdonképpen pont az Interpolnak a hiányosságai kerültek kiküszöbölésre, figyelemmel arra, hogy az Europol egy közös érdekeken nyugvó szervezet, mely jogi alapokon nyugszik, s melynek élén egy felettes szerv áll. Megjegyezném, hogy utóbbi tényező meglehetősen aggályosnak tekinthető alkotmányjogi szempontból, ugyanis az Europolon belül egyetlen egy olyan egység sincs, amely a felettes szerv tevékenységét ellenőrizni tudná.⁴⁴

Hazánk az Interpolhoz egyébként 1981 novemberében csatlakozott, a 133. tagállamként. Az Interpol a nemzetközi bűnözés elleni fellépést napjainkban 192 ország bűnügyi rendőrségének közreműködésével koordinálja. Maga a szervezet elsődlegesen adatszolgáltatással és nyilvántartással kívánja segíteni a részes államok rendőrségeinek munkáját.⁴⁵

Nem vitás, hogy az Interpol jelentős szerepet játszik a nemzetközi bűnüldözésben, ezért mindenféleképpen jelentőséggel bír az ICC (Nemzetközi Büntetőbíróság) és az Interpol között 2003-ban létrejött írásos megegyezés, amelyet a kölcsönös együttműködés céljából hoztak létre a felek. Ennek értelmében a két szervezet együttműködik egymással a bűnmegelőzés és a bűnügyi igazságszolgáltatás területén, ideértve a rendőrségi információknak a cseréjét, a bűnügyi elemzést, a gyanúsítottak és a szökésben lévők körözését, az Interpol-körözések kiadását és továbbítását, mindemellett pedig hozzáférést biztosítanak az Interpol telekommunikációs hálózatához és adatbázisaihoz is. A feladatok hatékony véghezvitele érdekében mindkét félnek ki kell jelölnie egy-egy kontaktpontot, amelyeken keresztül egyrészt a kapcsolattartás folyik, másrészt pedig azok az egyezmény feltételeinek történő megfelelést is folyamatos figyelemmel kísérik. A megállapodás értelmében az ICC kérheti az Interpol Főtitkárságot, hogy az bocsásson szakértőt a rendelkezésére, a körözött személyek felkutatása, valamint a bűnügyi elemzések lebonyolítása végett. Ezen túlmenően az ICC – az Interpol útján – a tagországok nemzeti egységeitől is kérhet segítséget, elsődlegesen a háborús bűncselekmények felderítésével foglalkozó, illetőleg a katasztrófák áldozatait azonosító szakértőktől.⁴⁶

Összegzés

Abból adódóan, hogy a gyermekpornográfia jelensége napjainkban egyre inkább az internet világához köthető, egyértelműen következik az ilyen jellegű felvételekhez való könnyű hozzáférési és terjesztési lehetőség, köszönhetően (elsősorban) a Darknetnek. A világháló térnyerésével párhuzamosan előtérbe kerültek azon törekvések, amelyek az online színtéren fellelhető illegális tartalmak ellen kívánnak fellépni. A jogsértő adatállományok szűrése több szinten is végbemehet. A szűrési szint információt nyújt arról, hogy kinek kell meghoznia a döntést egy adott tartalom nemkívánatosnak nyilvánításáról. A gyermekpornográfiával szembeni küzdelemben jelentős szerepet tölt be továbbá az Europol és az Interpol is, hiszen azok megteremtik a határokon átnyúló nyomozás adta lehetőségeket. Az EUMSZ 88. cikk (1) bekezdése alapján az Europol fő célja nem más, mint a közös érdekeket sértő bűnözés megelőzése, s a vele szembeni fellépés minél eredményesebb megvalósítása. Az Europolhoz képest – amely az Unió tagállamait foglalja magában – az Interpol egy szélesebb körben történő kooperációként fogható fel, hiszen az a Föld valamennyi részén rendelkezik önálló egységgel, továbbá e szervezet nem a közös érdekek előmozdítását szolgálja elsődlegesen, ugyanis az egyes egységeknek a fellépése csupán ad hoc jellegű.

Csapucha B., PhD hallgató, PPKE-JÁK