Az ügyész eltérő szerepe az inkvizitórius és akkuzatórius eljárási rendszerekben

Levezető elnök: Gabriel Unrein, büntetőügyekben eljáró másodfokú ügyész az argentin Buenos Aires Autonóm Város Legfőbb Ügyészségén

Előadók: Satyajit Boolel, az IAP alelnöke (Mauritius); Néstor Maragliano, az argentin Buenos Aires Autonóm Város bűntetti, vétségi és szabálysértési ügyekben eljáró ügyésze; Mario Carrera, a chilei Maipu Nyugati Fővárosi Régió Ügyészségének helyettes ügyésze

Rapportőr: Elizabeth Maina, legfőbb ügyészségi ügyész, Kenyai Legfelsőbb Bíróság

Sok jogrendszer követi az inkvizitórius (nyomozáselvű) vagy akkuzatórius (vádelvű) eljárási modellt a büntető igazságszolgáltatás területén. Az inkvizi-tórius rendszerben a bíróság vagy annak egy része maga is részt vesz az ügy tényállásának felderítésében. Ez az eltérés az akkuzatórius rendszertől, ahol a bíróság kizárólag egy pártatlan döntő fórum a vád és a védelem között. Az inkvizitórius eljárást elsősorban a kontinentális jogrendszerrel rendelkező államok, mint például Franciaország és Olaszország alkalmazzák, ellentétben az angolszász (szokásjogon alapuló) jogrendszerű államokkal, például Angliával és az Egyesült Államokkal. Más országok, mint például Mauritius és Kamerun vegyes rendszert alkalmaznak, egyes országok eljárási rendszere, mint például Argentína és Chile, átalakult egyikből a másikba.

Az előadók bemutatták, hogy bármelyik eljárási rendszert kövesse is egy ország, az mindenképpen az ország történelmének, kultúrájának, hagyományainak, alkotmányos rendelkezéseinek az eredménye. Nem létezik mindenki számára egyaránt használható megoldás, és egyik rendszer sem jobb alapvetően a másiknál. A megbeszélések során az egyes rendszerek alábbi jellemzőit emelték ki.

Inkvizitórius rendszer

• A nyomozást vizsgálóbíró felügyeli, aki bizonyítékot szerezhet be, utasítást adhat a vád és védelem érdekében bizonyítás felvételére, kihallgathatja a feljelentőket, tanúkat és gyanúsítottakat, végül eldönti, hogy elegendő bizonyíték áll-e rendelkezésre a vádemeléshez.
• A diszkrecionális jog korlátozott lehet, mivel egyes országokban a legalitás szabálya alapján kötelező a vádemelés minden olyan esetben, ahol a terhelt bűnösségét illetően elegendő bizonyíték áll rendelkezésre.
• A tárgyalást főként a bíróság vezeti. A bizonyítékokat tartalmazó eljárási iratok alapján a tárgyaló bíró dönti el, hogy mely tanúkat és milyen sorrendben hallgat meg, és döntő szerepet játszik a kihallgatásukban.
• A sértettek szerepét nagyobb mértékben ismerik el. Egyes országokban a sértettek a nyomozás során bizonyítás felvételét is kérhetik, a tárgyaláson pedig önálló eljárási pozíciójuk van.

Akkuzatórius rendszer

• A bizonyítékok összegyűjtéséért a felek (rendőrség/ügyészség és a védelem) felelősek, a bizonyítékok független értékelése egy semleges bíró feladata a tárgyaláson.
• Az ügyésznek elfogadott diszkrecionális joga van arra, hogy ne emeljen vádat, még abban az esetben sem, ha ahhoz elegendő bizonyíték áll rendelkezésre.
• A felek határozzák meg, hogy mely tanút mire hallgassanak meg, az ellenfélnek pedig joga van a keresztkérdezésre. A bíróság (szigorú szabályok szerint) felügyeli (figyelemmel kíséri) a bizonyítási eljárást, majd mérlegeli a bizonyítékokat, hogy észszerű kétség felmerül-e.
• A sértett egyszerű tanú pozícióban van, nincs önállóan elismert státusza sem a nyomozás, sem a tárgyalás során.

Chile ismertette az inkvizitórius rendszerről az akkuzatórius rendszerre történő, 2005-ben megkezdett és 5 éven át tartó áttérési folyamat nehézségeit. Egyetértés alakult ki abban a tekintetben, hogy bármelyik modellt alkalmazzák is, van elég hasonlóság az egyes rendszerekben, és ez, valamint a nemzetközi szerződésekben és egyezményekben biztosított erős jogi struktúra lehetővé teszi a hatékony nemzetközi együttműködést. Minden rendszernek az a központi célja, hogy hatékony, megbízható és tisztességes igazságszolgáltatást biztosítsanak az állampolgárok részére.

Rahói Mária, legfőbb ügyészségi ügyész; az ÜOE Nemzetközi Bizottság volt elnöke.