Visibility3D szimulációs program a korlátozott látási viszonyok modellezésére¹
Bevezetés
Az emberi látás kulcsfontosságú érzékelési mód, amely az információk legnagyobb részét biztosítja és alapvető szerepet játszik a közúti közlekedés során a tájékozódásunkban. Az emberi látás egy rendkívül összetett folyamat, melyben a szembe érkező fényt a retina az agyi központok segítségével feldolgozza. Ez a komplex rendszer teszi lehetővé az ember számára a világ háromdimenziós, színes észlelését, valamint a gyors és adaptív reakciót a környezet változásaira.
A korlátozott látási viszonyok tágabb értelmezés szerint minden olyan körülményt magukban foglalnak, amelyek korlátozzák a látásunkat, így a levegőben folyékony vagy szilárd részecskék jelenlétét, vagy a fényviszonyok megváltozását (pl. szürkület). Fontos kiemelni, hogy ezen viszonyok általában ideiglenesek, és megnehezítik az ilyen körülmények között bekövetkező közlekedési balesetek vizsgálatát.
A korlátozott látási viszonyok között történt közlekedési balesetek igazságügyi szakértői vizsgálata során a szakértő a gyalogos és az akadály észlelhetőségét vizsgálja. Ezen észlelhetőség megítélésére gyakran a bizonyítási kísérlet bizonyul az egyetlen eszköznek, melynek eredménye jelentős mértékben függ a résztvevők szubjektív észlelésétől.
A közúti közlekedési balesetek objektív vizsgálati igénye ösztönözte az igazságügyi szakértőket arra, hogy az észlelhetőséget számítógépes programok segítségével vizsgálják. A korlátozott látási viszonyok elemzésére szolgáló Észlelhetőség 1.0. és Dohladnost programokat az 1990-es években fejlesztették, az azóta eltelt idő alatt a számítástechnika, különösen a számítógépes grafika terén bekövetkezett jelentős fejlődés új lehetőségeket nyitott a fejlesztők előtt.
A számítógépes grafika jelenlegi lehetőségeit kihasználva született meg a szerző által fejlesztett Visibility3D szimulációs program, amellyel modellezhetők a korlátozott látási viszonyok, lehetővé téve az ezen körülmények között bekövetkező balesetek objektív vizsgálatát.
Az NSZKK igazságügyi gépjármű szakértői a programot már aktívan használják, és visszajelzéseik segítik a folyamatos fejlesztést, ezzel biztosítva, hogy a szoftver optimálisan alkalmazkodjon a felhasználói igényekhez.
Háttér
A tárgyak észlelése az objektum és a háttér közötti fénysűrűség-különbségen és a szem érzékelési küszöbértékén alapul, ahol az észleléshez szükséges feltétel, hogy a fénysűrűség-különbség meghaladja a szem küszöbértékét. Ez utóbbi számos tényezőtől függ, beleértve az észlelő személy korát, a háttér fénysűrűségét, valamint az észlelendő tárgy méreteit is.
A jelenlegi számítógépes programokban alkalmazott szemérzékenységi küszöb matematikai modelljét Werner Adrian alkotta meg.2 A modell figyelembe veszi a negatív/pozitív kontrasztot, a megfigyelési időt, az észlelendő tárgy nagyságát, a háttér fénysűrűségét és az észlelő korát is. A szem érzékenységi küszöböt befolyásoló tényezők nagy száma sejteti, hogy az emberi látás modellezése kihívásokat jelentő feladat.
A szemérzékenységi küszöb csak egyike az észlelést alapvetően befolyásoló mennyiségeknek, emellett kiemelt jelentősége van a háttér és az akadály közötti fénysűrűség-különbségnek is.
A fénysűrűség az a fizikai mennyiség, amely kifejezi az adott területen vagy térbeli pontban eloszló fény mennyiségét, egyszerűsítve azt, hogy milyen fényes egy terület. A fénysűrűség mérése ún. fénysűrűségmérő kamerákkal történhet, melyek költségigényességük miatt nem váltak általánosan elterjedtté az igazságügyi szakértői gyakorlatban.
A fénysűrűség-mérés egyik lehetséges alternatívája a megvilágítás-mérés, amennyiben ismert a mérendő felület fényvisszaverési együtthatója, mivel a fénysűrűség a megvilágítás és a fényvisszaverési együttható szorzatából adódik. A megvilágításmérők kedvező áruk miatt, költséghatékony alternatívát jelentenek a fénysűrűség meghatározásához. A megvilágítás az a fizikai mennyiség, ami azt fejezi ki, hogy egy adott felületre vagy térbe irányuló fényáram milyen intenzitással érkezik, egyszerűsítve azt, hogy mennyi fény jut el egy adott területre.
A fényszóró modellezés alapját, mind a korábbi szoftverek, mind a Visibility3D szimulációs szoftver esetében a járművek fényszóróinak adott felületen mérhető megvilágítási értékei képezik. A fényszórók fotometriai adatait a jármű előtt ismert távolságra elhelyezett felületen (mérőernyő) egy 10 x 10 cm-es háló csúcspontjaiban mérik, ezen mérési eredmények szolgálnak a későbbi számítások alapjául.
A járművek fényszóróinak fotometriai adatgyűjtése időigényes feladat, azonban a következő fejezetekben egy olyan új, költséghatékony és gyors módszert mutatok be, amely adott körülmények mellett hatékonyan kiváltja a hagyományos mérési folyamatot.
A Kemény Lajos által kidolgozott számítási módszerrel3 a fényszóró fotometria adatai alapján objektív módon határozható meg a vizsgálandó akadály és a háttér fénysűrűség-különbsége, amely összevethető a szemérzékenységi küszöb értékével, lehetővé téve az észlelhetőség objektív értékelését.
A Visibility3D szimulációs program a fényszóró grafikai megjelenítéséhez felhasználja a fotometriai adatokat és a Kemény Lajos által kifejlesztett számítási módszert, ami biztosítja, hogy a fényszóró modellezése ne csak vizuálisan-realisztikusan, hanem a tudományos összefüggéseket is figyelembe véve történjen.
A Visibility3D szimulációs program a környezeti megvilágítás és a közvilágítás modellezésére is lehetőséget ad, ezekre az alábbiakban kitérek.
A fényforrások modellezése
Környezeti megvilágítás modellezése
Nappali fényviszonyok között a környezeti megvilágítás értéke főként attól függ, hogy a Nap hol helyezkedik el az égbolton a megfigyelő szemszögéből. Ezt a Nap horizonthoz viszonyított helyzete segítségével jellemezhetjük, ahol a horizont alatt az a vonal értendő, ahol az ég és föld érintkezni látszik egymással. A Nap horizonthoz viszonyított helyzete alapján definiáljuk a különböző napszakokat, melyeket az alábbi, 1. számú táblázat foglal össze.
- számú táblázat
A Visibility3D szimulációs programban a Nap helyzetének számítása csillagászati összefüggések4 alapján történik. Ezen számítások alapja a vizsgált hely hosszúsági és szélességi koordinátái és a helyi idő szerinti időpont (év, hónap, nap, óra, perc). A fentiek mellett a programon belül lehetőség van a Hold helyzetének és fázisának modellezésére is. A számítások validálása során vizsgáltam, hogy adott bemenő adatok mellett a szoftver által számolt értékek egyeznek-e egyéb elfogadott források5 által számított értékekkel.
Közlekedési szempontból, ha a Nap több mint 6 fokkal van a horizont alatt, éjszakai fényviszonyokról beszélhetünk. Amikor a Nap -6 és 0 fok között helyezkedik el a horizont alatt, a fényviszonyok gyorsan változnak, ez jelentős kihívást jelent az időigényes bizonyítási kísérletek végrehajtásában. Ezek a korlátok hatékonyan kezelhetők a Visibility3D szimulációs szoftver segítségével.
Közvilágítás modellezése
A Visibility3D szimulációs programban a közvilágítás modellezése a közvilágítási fényforrás fotometriai adatai alapján történik. Ezek az adatok két forrásból származhatnak: az egyik csoportot a szakértői kollektíva által végzett mérések alkotják, míg a másik csoportot az ún. IES (Illuminating Engineering Society, USA) adatok képezik.
A mérések során a közvilágítási lámpatest alatt 1 x 1 méteres mérőháló csomópontjaiban mérték a megvilágítási értéket, ezek alapján történik a grafikus megjelenítés.
Az IES-adatok nyilvánosan elérhető adatbázisokból származnak, amelyek a fényforrás fotometriai adatait tartalmazzák, így a fény térbeli eloszlását is.
Bár az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált a LED-es fényforrások használata a közvilágítások terén, még mindig széles körben alkalmaznak kompakt fénycsöves, illetve nagynyomású nátriumlámpákat is.
A 2. számú táblázat a programban elérhető közvilágítási fényforrások darabszámát foglalja össze kialakításuk és az adatok forrása szerint.
- számú táblázat
Jármű fényszóró modellezése
A Visibility3D szimulációs programban a fényszórók modellezése a fényszóró fotometriai adatai alapján történik. Ezek az adatok három különböző forrásból származhatnak: az első csoportot a szakértői kollektíva által végzett mérések képezik, a második csoportot a Michigani Egyetem Közlekedéstudományi Intézetének6 fotometriai mérései alkotják, míg a harmadik csoportot a fényképek alapján meghatározott fotometriai adatok szolgáltatják.
A mindennapi közlekedés során gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amikor az egyik fényszóró nem működik, vagy a két fényszóró beállítása eltérő. A fent részletezettek miatt a jobb és bal oldali fényszóró modellezése a programban külön-külön történik.
Az adatok forrásától függetlenül a fényszóró-modellezés alapja az alábbiak szerint részletezhető: a fotometriai adatokat a grafikus megjelenítésért felelős shader7 bemenő adataként funkcionáló textúra tartalmazza. A shader a fotometriai adatok és a távolságtörvény alapján jeleníti meg a tér tetszőleges pontjának fényszóró általi megvilágítását.
A fent részletezett módszer alapja, hogy a fotometriai adatokat tartalmazó textúra a fényszórótól adott távolságra mérhető megvilágítási értékeket foglalja magába, melyből adott távolságra található térbeli pontban a megvilágítási érték a távolságtörvény alapján határozható meg. A távolságtörvény alapján a megvilágítási érték és a távolság négyzete állandó, azaz a távolság megduplázásával a megvilágítási érték negyedére csökken, ezt az összefüggést mutatja az 1. képlet.
- képlet
A 3. számú táblázat a programban elérhető tompított fényszórók darabszámát foglalja össze kialakításuk és az adatok forrása szerint.8
A fentieken túl 22 jármű esetében távolsági fényszóróra vonatkozóan is rendelkezésre állnak fotometriai adatok, melyből 2 jármű esetében az adatok forrása a Michigan Egyetem Közlekedéstudományi Intézetének mérése, míg a többi esetben fénykép.
- számú táblázat
A fényszóró fotometriai adatainak mérése
A fényszóró fotometriai adatainak mérése során a jármű előtt adott távolságra elhelyezett függőleges felületen, egy 10 x 10 cm-es mérőháló csúcspontjaiban mérik a megvilágítási értéket. A fotometriai adatok fent részletezett módon történő rögzítése időigényes feladat, emellett a fényszóró felületre vetített képét 10 centiméteres pontossággal adják meg, így a fényeloszlás csak közelítőleg határozható meg. A mérési módszer ezen hiányosságait orvosolhatja a mérések fényképpel való helyettesítése, amit a következő alfejezetben részletezek.
A fényszóró fotometriai adatainak meghatározása fényképezőgép segítségével
A digitális fényképezőgépek szenzorai a szenzorra eső fénnyel (fénysűrűséggel) arányos jelet generálnak, ezek képezik a digitális fénykép alapját. A digitális kép legkisebb egysége a pixel (képpont), amelyet a képen belüli helye és a színe jellemez. A digitális fényképek feldolgozásához különböző színrendszereket használnak, köztük az RGB színrendszert, ahol a színt piros (Red), zöld (Green), és kék (Blue) komponensre bontják. Az adott képpont színét a pixelértékkel fejezzük ki, amelyet az RGB-komponensekből a 2. számú képlet szerint számolhatunk ki.
- képlet
Ez a képlet figyelembe veszi, hogy az emberi szem eltérő érzékenységgel reagál a piros, a zöld és a kék színekre. A digitális fényképezőgépek OECF- (Opto-electronic Conversion Function) görbéi a szenzorra eső fény és a pixelérték közötti kapcsolatot mutatják be. Az OECF-görbéket illetően kiemelendő, hogy ezek egy konkrét fényképezőgép-beállításhoz kapcsolódnak, azonban a különböző beállításokhoz tartozó görbék kölcsönös összefüggésben állnak egymással.
A fényforrás által kibocsátott fény megvilágítási értéke arányos a felületre beeső fénnyel. A megvilágítás fényképezőgéppel akkor mérhető, ha a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége arányos lesz a fényképezett felületre eső fény mennyiségével, ami egyenletesen diffúz felülettel érhető el. Az egyenletesen diffúz felület olyan felület, amely a beeső fényt azonos intenzitással veri vissza minden irányba, így a beeső fény szóródik, és nem tükröződik irányítottan vagy koncentráltan egy irányba.
A korábban ismertetett elméleti összefüggések képezik a fényszórók fotometriai adatainak gyűjtésére szolgáló új módszer alapjait, ennek gyakorlati alkalmazásához az alábbi feltételek szükségesek:
- egységesen diffúz felület, amelyre a fényszóró fénye vetül; valamint
- a kalibrációs görbe, amely kapcsolatot teremt a megvilágítási érték és a pixelérték között.
A fényszóró fotometriai adatainak gyűjtése a fényképezőgéppel a következő módszerrel történik: a fényszóró elé egyenletesen diffúz vetítővásznat helyeznek, erre vetül a fényszóró fénye. A vetítővásznat a kalibrált fényképezőgép bizonyos beállításokkal lefényképezi, majd a szoftver a kalibrációs görbe alapján feldolgozza (ábra).
Ábra: Kalibrációs görbe
Ez a módszer előnyösebb a korábbi eljárásokhoz képest, mivel gyors, költséghatékony és nagyobb pontossággal gyűjti a fényszóró fotometriai adatait. Emellett lehetőséget nyújt olyan tényezők vizsgálatára, amelyeket a korábbi módszerekkel nehéz volt megvalósítani, például a szennyeződések hatásának elemzését a vetített képen.
A Visibility3D funkciói és képességei
A Visibility3D szimulációs program alapvető célja, hogy lehetővé tegye a felhasználók számára a különböző fényviszonyok közötti észlelhetőség vizsgálatát realisztikus grafikai megoldásokkal, mindezt a korábban tárgyalt csillagászati, matematikai és fizikai összefüggések széles körű alkalmazásával. A szoftver jelenlegi változata a hangsúlyt a grafikus megjelenítésre helyezi, validálása kísérletekkel történt. Ezen kísérletek során először méréssel meghatározták a jármű fényszóróinak fotometriai adatait, majd fényképeket készítettek a teljesen fehér, illetve fekete ruházatú gyalogosokról, akik a jármű előtt 10-100 méter közötti távolságban álltak. A grafikus megjelenítés validációjakor a kísérleti fényképfelvételt összevetették a program által generált grafikus megjelenítéssel.
A Visibility3D szimulációs program jelenlegi verziójával a gyalogosok észlelhetősége vizsgálható, ehhez a felhasználónak adatokat kell megadni, melyek az alábbi fő csoportokba oszthatók:
- Járművel kapcsolatos adatok
- Gyalogossal kapcsolatos adatok
- Környezettel kapcsolatos adatok
- Egyéb megjelenítéssel kapcsolatos adatok.
Az adatok megadása minden esetben a program egyszerűen kezelhető felületein történik, és az adatok módosításának hatása azonnal láthatóvá válik. Az új elemek azok képernyőre húzásával (drag and drop) tölthetők be, így gyorsan és felhasználóbarát módon lehet a vizsgálandó környezetet kialakítani.
A járművel kapcsolatos adatok
A járművek betöltése könnyedén elvégezhető a drag-and-drop-technikával, ahol a felhasználó a kívánt modellt egyszerűen választhatja ki a rendelkezésre álló listából. A járművek mozgását a sebesség és a haladási irány, vagy a PC-CrashTM-ből9 lementett mozgásadatok megadásával lehet definiálni. Az észlelhetőség szempontjából kiemelten fontosak a fényszórók beállításai, amelyek a jobb és a bal oldalon külön-külön definiálhatók. A fényszórókkal kapcsolatosan azok helyzetére, illetve a modellezendő fényforrásra vonatkozóan kell adatokat megadni. A fényszórók gyors kiválasztását szűrők támogatják, melyek segítségével műszaki kialakítás alapján lehet keresni az adatbankban. A kiválasztott fényszóró képe mellett megjelennek a főbb műszaki paraméterek is, mint az adatok forrása, a maximális megvilágítási érték. Emellett a fényszórók dőlési szöge, hatásfoka és színhőmérséklete is testre szabható.
A gyalogossal kapcsolatos adatok
A gyalogos modellekkel kapcsolatos adatok megadása hasonlóan történik, mint a járművek esetében: a gyalogosok betöltése egy modell-listából való választással és a képernyőre húzással. A rendelkezésre álló modelleket nemcsak nemük szerint lehet csoportosítani, hanem különböző mértékű testreszabhatósággal is rendelkeznek. Mind a női, mind a férfi modellek között megtalálható egy teljesen testre szabható változat, amely maximális szabadságot biztosít a gyalogos modell személyre szabásához.
A legteljesebb testreszabhatóságú modellek esetében a felhasználó módosíthatja a haj színét, a bőr tónusát, a felsőruházat jellegét (pl. ujjatlan, hosszú ujjú), az alsóruházat jellegét (pl. szoknya, nadrág), cipő stílusát, kiegészítők (pl. kesztyű, sapka) használatát. A testre szabható ruházat esetében a felhasználó a ruhadarab anyagát és színét is szabadon változtathatja. A kevésbé módosítható modellek esetében a ruházat anyaga és színe változtatható.
A gyalogosok mozgását a sebesség és a haladási irány, vagy a PC-CrashTM-ből lementett mozgásadatok megadásával lehet definiálni. Ezen kívül a gyalogos testhelyzete is választható, ez jelenleg álló vagy fekvő lehet. A gyalogosok mozgása animált, ami hozzájárul az élethű modellezéshez. A szoftveren belüli animációk a modell nemétől és a megadott sebességtől függően változnak, például gyalogló vagy futó mozgás jelenhet meg.
A környezettel kapcsolatos adatok
A szoftver számos lehetőséget nyújt a szimulációs környezet részletes kialakítására, amelyek az alábbi fő kategóriákba sorolhatók:
- Háttér testre szabása: A háttér anyaga valós időben változtatható, a felhasználó 60 különböző anyag közül választhat. A nagy felbontású textúrák és a fizikai alapokon nyugvó renderelés (megjelenítés) hozzájárul az anyagok élethű megjelenítéséhez, ahol a fénnyel való kölcsönhatás a fizikai törvények figyelembevételével valósághűen kerül modellezésre.
- Az úttest és az útpadka kialakítása: Az úttest anyaga, a sávok száma, az útburkolati jelek jellege és színe szabadon módosítható. Az útpadka esetében még annak magassága is testre szabható.
- Növényzet és épületek megadása: Az úttest melletti területen növényzet és épületek hozhatók létre egyenként vagy automatizált módon (pl. erdősáv, házsor). Mind a növényzet, mind az épületek további csoportokba rendezhetők a lombozat színe vagy az épületek vakolatának állapota alapján.
- Közvilágítás testre szabása: A lámpatestek egyedileg vagy automatikusan generálhatók. Az automatikus közvilágítás alkalmazásával a program a felhasználó által meghatározott feltételeknek megfelelően hozza létre a lámpatesteket, melyek külön-külön módosíthatók. A közvilágítási lámpatestek egyedi kezelése lehetővé teszi annak vizsgálatát, ha a közvilágítási lámpatestek nem azonos módon működnek (pl. egy lámpa nem világít).
- Köd, homokvihar modellezése: A szoftver lehetőséget biztosít a köd és a homokvihar modellezésére, ahol a felhasználó paraméterek beállításával érheti el a kívánt látási viszonyt.
- A csapadék hatásának modellezése: A jelenlegi verzió lehetővé teszi a csapadék hatásának modellezését, így a felhasználó különböző paraméterek segítségével testre szabhatja az útburkolat, útpadka és háttér nedvességét, illetve hófedettségét.
- Matricák: Az ún. matricák segítségével a szimulált környezet még élethűbbé válik. Ezzel a módszerrel könnyedén adhatók különböző elemek az útfelülethez, mint például csatornafedelek, repedések vagy pocsolyák.
- A megjelenítéssel kapcsolatos egyéb beállítások: a modellezendő környezet változatosságából adódóan szükség lehet az alapbeállítások módosítására, így például a renderelési sorrend testreszabására, mely során a felhasználó a rajzelemek megjelenítésének sorrendjét definiálja.
A fent említett funkciókon túl a szoftver rendelkezik további értékes, tudományos alapokon nyugvó lehetőségekkel, amelyek befolyásolják a megjelenítést. Ezek közül az egyik a Nap helyzetének modellezése, ami hatással van a környezeti megvilágításra. Ahogy azt a korábbi szakaszokban részleteztem, a Nap helyzetének, a Hold helyzetének és fázisának meghatározása a vizsgálandó hely koordinátái és az adott időpont megadásával történik. Ezek alapján a program kiszámolja a csillagászati, a navigációs és a polgári szürkület kezdetét és végét, valamint a napkelte és a napnyugta időpontját.
Az éjszakai látás modellezése
Az emberi látórendszer az információkat a retinán található csapok és pálcikák segítségével dolgozza fel. A csapok a színlátásért felelősek nappali fényviszonyok között, míg éjszaka a pálcikák játszanak kiemelt szerepet a kontraszt érzékelésében. Éjszakai körülmények között a színlátás lényegesen csökken, és a látás hangsúlya inkább a kontraszt érzékelésén van. Az éjszakai és nappali látás mellett elkülöníthető a szürkületi, ún. mezopos látás, ahol a színlátás intenzitása csökken a fent említett módon.
A program a Satoshi Shioiri és Hirohisa Yaguchi10 által kidolgozott színmodellt használja a mezopos látás modellezésére, amelynek bemenő paramétere a felhasználó által megadott megvilágítási érték.
A program korlátai és a jövőbeli fejlesztések
A szoftver fejlesztésének alapvető célja a csillagászati, matematikai és fizikai összefüggéseken alapuló élethű fényviszonyok modellezése volt. Azonban a változatos környezet és más tényezők – mint például a teljesítményigény – bizonyos korlátokat támasztottak a kivitelezés során. A jelenlegi verzióban nem valósult meg a fényszóró árnyékának, valamint a köddel való kölcsönhatásának a modellezése. A gyalogosok által viselt láthatósági mellény észlelhetősége kísérleti fázisban van, jelenleg még nem került validálásra.
Bár a program jelenlegi verziója korlátlan számú környezet kialakítását teszi lehetővé, a jövőbeli fejlesztések között szerepel a modellek listájának bővítése, a bonyolult vonalvezetésű utak modellezésének lehetősége, a járművek fényszóró-adatbázisának folyamatos bővítése, valamint a fényszóró árnyékának és a köddel való kölcsönhatásának a kalibrálása. Mindezek mellett tervezett a kerékpár- és motorkerékpár-mozgások modellezése is.
Összefoglalás
A cikkben részletesen kifejtettem a Visibility3D szoftver fejlesztése során alkalmazott csillagászati, matematikai és fizikai összefüggéseket, valamint az azokon alapuló modellezési eljárásokat. Kiemelt hangsúlyt helyeztem a különböző fényforrások modellezésének bemutatására és a fotometriai adatok gyűjtésének lehetőségeire. Bemutattam a fényszórók fotometriai adatgyűjtésének új, gyors és költséghatékony módszerét, amely nagyobb pontosságot biztosít. A modellezés alapjai mellett részletesen áttekintettem a program főbb funkcióit, valamint a szoftver korlátait és a jövőbeli fejlesztési irányokat.
A Visibility3D szoftver alkalmazásával az igazságügyi szakértők objektív módon vizsgálhatják a korlátozott látási viszonyok között bekövetkező baleseteket, így különösen a gyalogosok észlelhetőségét.
A számítások és a grafikus megjelenítés variálásával, a színlátás modellezésével és a grafikus megjelenítéshez használt módszerekkel kapcsolatosan a www.visibility3d.com oldalon található bővebb információ.
Décsy Gabriella, főtanácsos intézetvezető, igazságügyi gépjármű-közlekedési műszaki és közúti közlekedésbiztonsági műszaki szakértő, NSZKK Kecskeméti Intézet
Válogatás a szakirodalomból
BÜNTETŐJOG / Büntetőeljárási jog / kriminológia / Kriminalisztika
Békés Ádám – Blaskó Béla et al. (szerk.):
Nagykommentár a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényhez
Wolters Kluwer, Budapest, 2022
Czine Ágnes – Domokos Andrea:
Büntetőjog I.: Általános Rész. Novissima jogi szakvizsga kézikönyv
A kézirat lezárva: 2022. augusztus 30.
Novissima, Budapest, 2022
Karsai Krisztina:
Nagykommentár a Büntető törvénykönyvhöz
Wolters Kluwer, Budapest, 2022
Nagycenki Tamás:
Szervezett bűnözés és a jog
A kézirat lezárva: 2022. augusztus 31.
Novissima Kiadó, Budapest, 2023
EURÓPAI UNIÓ JOGA
Czellecz Botond – Kölcsényi Soma et al. (szerk.):
A Brüsszel IIB rendelet kommentárja
A kézirat lezárva: 2023. május 1.
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
KÖZIGAZGATÁSI JOG, PÉNZÜGYI JOG
Hajas Barnabás – Huszárné Oláh Éva et al. (szerk.):
Az általános közigazgatási rendtartás magyarázata. Második, aktualizált, bővített kiadás
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Kardos Péter – Szakács Imre – Tóth Mihály:
A számvitel nagy kézikönyve
Wolters Kluwer, Budapest, 2022
Szilovics Csaba:
Pénzügyi jog
Novissima Kiadó, Budapest, 2023
POLGÁRI JOG, POLGÁRI ELJÁRÁSJOG, MUNKAJOG
B. Szabó Gábor – Illés István et al. (szerk.):
A bizalmi vagyonkezelés. Harmadik, bővített és aktualizált kiadás
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Darákné Nagy Szilvia – Világhyné Böcskei Terézia:
Polgári jog II. Kötelmi jog – Novissima jogi szakvizsga kézikönyv
A kézirat lezárva: 2023. március 1.
Novissima Kiadó, Budapest, 2023
Horváth István – Szladovnyik Krisztina:
A Munka Törvénykönyve és magyarázata 2023
VEZINFO, 2023
Kincses Attila:
Polgári jog I. – Novissima jogi szakvizsga kézikönyv
A kézirat lezárva: 2023. január 9.
Novissima Kiadó, Budapest, 2023
Ribai Csilla:
Polgári jog III. Öröklési jog – Novissima jogi szakvizsga kézikönyv
A kézirat lezárva: 2022. október 6.
Novissima Kiadó, Budapest, 2022
„A Földet nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára teremtették”¹
„Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Az állatkínzások túlnyomó többségének elszenvedő alanyai kutyák, néhány esetben fordul elő macska, vagy egyéb gerinces állatfaj egyede.
Állatkínzás, vagy természetkárosítás?
A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 242. §-ában meghatározott természetkárosítás bűntette egyik elkövetési magatartása a természetvédelmi oltalom alatt álló faj egyedének károsítása, elpusztítása.
Természetvédelmi oltalom alatt álló gerinces faj egyedének károsítása vagy elpusztítása esetén figyelemmel kell arra lenni, hogy az egyed fokozottan védett-e, avagy nem. Valamennyi fokozottan védett faj egyedének károsítása vagy elpusztítása megvalósítja a természetkárosítás bűntettét.
Nem fokozottan védett faj esetében viszont a természetkárosítás bűntette csak abban az esetben valósul meg, amennyiben a károsított, elpusztított egyedek össztermészeti-eszmei értéke eléri a fokozottan védett faj legkisebb természeti-eszmei értékét, azaz a 100 000 forintot.
Természetkárosítás bűntettében került sor nyomozás elrendelésére a természetvédelmi oltalom alatt álló, korai rőtdenevérek károsítása, elpusztítása miatt. A korai rőtdenevér nem fokozottan védett faj. Természeti-eszmei értéke egyedenként 25 000 forint.
Az elkövető annak érdekében, hogy a redőnytokba áttelelés miatt megbújt egyedektől megszabaduljon – annak ellenére, hogy tisztában volt az ilyen esetekben követendő, jogszerű eljárásról: az illetékes nemzeti park igazgatóságát kell megkeresni akár telefonon keresztül – a redőnyöket többször nagy erővel le- és felrángatta, amely miatt a redőnytok rázkódni, mozogni kezdett, és abból a hibernált állapotban lévő egyedek kiestek. Mivel hibernált állapotban voltak, repülni nem tudtak, a nyolcadik emeleti magasságból az épület előtti járdára zuhantak és elpusztultak.
Az elkövetőhöz 3 egyed ebben a formában történő elpusztítása volt köthető és bizonyítható. A 3 egyed össztermészeti-eszmei értéke 75 000 forint, amely nem éri el a fokozottan védett egyedek legkisebb természeti-eszmei értékét. Erre figyelemmel magatartása nem valósította meg a természetkárosítás bűntettét, azonban az egyedek számára figyelemmel a Btk. 244. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző állatkínzás bűntette miatt került sor büntetőjogi felelősségre vonására.
Nemzetközi lovas díjugrató versenyen történtek elemzése
Feljelentés érkezett állatkínzás bűntette miatt a rendőrkapitányságra arról, hogy külföldön megtartott lovasversenyen sportlovakat mérgeztek meg. A feljelentésben rögzítették, hogy az esetet a helyi illetékes rendőrkapitányságon is bejelentették, ahol a bejelentésben foglaltakat rongálásként értékelték, adatgyűjtést végeztek, és megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, nyomozás elrendelése nem indokolt.
A Magyarországon megtett feljelentés lényege szerint a konkrét versenyszám előtti napon az esti órákban valaki az egyik lovat megmérgezte, az állatnak állatgyógyászatban alkalmazott nyugtatót adott be. A verseny reggelén is találtak egy ugyancsak mérgezésre utaló szúrásnyomot az egyik lovon, és hasonló tüneteket produkált, mint az előző este megbetegedett állat.
A versenyen egyik ló sem tudott az állapota miatt elindulni, utóbb teljes egészében felépült mind a két ló.
Kezdetben az ütközött nehézségbe, hogy meglesz-e az elkövető és az állatkínzás bűncselekménye rábizonyítható lesz-e; ő adta-e be a szert a lovaknak. (Magyar állampolgár külföldön elkövetett bűncselekményének gyanúja merült fel a feljelentés adatai és mellékletei alapján.)
Fegyelmi eljárás is indult a Magyar Lovassport Szövetségnél, amelynek iratait a nyomozó hatóság bekérte, tekintettel arra, hogy azok a büntetőügyben okirati bizonyítékok, másrészt kiinduló pont a tekintetben, hogy kit, kiket lehet tanúként kihallgatni a büntetőeljárás során, és vannak-e arra utaló jelek, hogy ki lehet az elkövető.
A fegyelmi eljárásban a versenyen részt vevő magyar sportolók, edzők, kisegítő személyzet kerültek kihallgatásra. Vallomásaik szerint a versenysorozat kezdetét megelőző estén ültek és beszélgettek az egyik istálló előtt, majd meglátták az egyik magyar sportolót ennek az istállónak az ajtajában állni. Egyik kezében alma volt, a másik kezében pedig egy fecskendő. Azért figyeltek fel rá, hogy ott áll, mert abban az istállóban nem volt lova elhelyezve. (A lovassport szövetség belső szabályzata szerint adott istállóba csak az a sportoló, kisegítő személyzet mehet be, amelyikben lova van elhelyezve, ennek a sporttársuknak ebben az istállóban lova nem volt.)
Ez a sporttársuk rövid idő elteltével el is ment az istállótól, de nem ült le közéjük annak ellenére, hogy ismerték egymást. A fenti sporttársuk távozása után mintegy fél órával azt észlelték, hogy az egyik ló rosszullétet produkál, bágyadttá válik, szédeleg, kólikaszerű tünetei vannak. Állatorvost hívtak hozzá, aki a ló betegségét pontosan diagnosztizálni nem tudta, véleménye az volt, hogy az állatnak pihennie kell.
A beszerzett fegyelmi eljárás során a tanúvallomások lényege az alábbi volt:
- „Úgy gondoljuk, hogy ő volt.”
- „Róla feltételezzük.”
- „El tudjuk róla képzelni.”
- „Alma volt a kezében.”
- „Fecskendő volt a kezében.”
Az bizonyos, hogy ezen az estén tüneteket mutató lovon tűszúrás nyom nem volt. A külföldi hatóság mintát gyűjtött az istállóban a szénából és az almadarabokból, ezek vizsgálata negatív eredménnyel zárult, azokban semmilyen gyógyszer, toxikus anyag nem volt kimutatható.
A nyomozó hatóság a tanúkat kihallgatta, konkrétabbakat elmondani nem tudtak, mint amit a fegyelmi eljárás során előadtak, egyik tanú sem állított olyat, hogy ezt a sportolót látták volna az adott istállóba bemenni, ott tartózkodni, vagy onnan kijönni.
A Be. 7. § (4) bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Erre figyelemmel nehezen lehetett volna az adott, istálló ajtajában álló sporttársra azt bizonyítani, hogy valamilyen szert ő adott volna be az esti órákban a tüneteket mutató lónak. A másik, következő nap reggelén bódult állapotban talált lóhoz pedig még ilyen laza kapcsolattal sem volt köthető, az állatot tűszúrásnyommal a nyakán találták meg az istállóban.
Ezt a sportolót fegyelmi büntetéssel sújtották azért, mert olyan istállóban járt bent, amelybe a belső szabályok szerint nem volt jogosultsága bemenni. (A fegyelmi biztosságnak tehát elegendő volt bizonyítékként az, hogy róla el lehet képzelni…)
A fegyelmi eljárás során állatorvos szakértői véleményt is beszerezték, a teljes állatorvosi dokumentáció birtokában elkészített szakvélemény szerint mindkét ló vérében fájdalomcsillapító-bódító szer volt kimutatható, amely szer egy-két hét alatt teljes egészében kiürült az állatok véréből.
A nyomozó hatóság is rendelt ki igazságügyi állatorvos szakértőt, aki lényegében ugyanarra a megállapításra jutott, mint a fegyelmi eljárás során meghallgatott állatorvos szakértő: mindkét lónak Acepromazin nevű szert adtak be, azt, hogy milyen módon, utóbb megállapítani nem lehetett.
A nyomozó hatóság a fenti adatok birtokában gyanúsítottként hallgatta ki azt a személyt, akiről a tanúk azt állították, hogy el tudják róla képzelni, hogy szert adott be este az egyik lónak.
Gyanúsítására állatkínzás bűntette, továbbá foglalkozás körében elkövetett gondtalan veszélyeztetés vétsége miatt került sor.
A gyanúsítottal közölt tényállás szerint:
A két lónak olyan fájdalomcsillapító-bódító szert adott be, amelynek hatására a lovak a sportversenyen részt venni nem tudtak. Az injekciós tűvel beadott szer esetében a szúrás allergiás tüneteket is okozhatott volna, továbbá a foglalkozási szabályokat szándékosan megszegte, olyan istállóba ment be, ahova nem volt jogosultsága, és ezzel a magatartásával életveszélynek tette ki a sportolókat tekintettel, arra, hogy a szer hatása alatt a lovak elbódulhattak volna, szédülhettek volna, ekkor a verseny ideje alatt mind a lovak, mind pedig lovasaik is súlyosan megsérülhettek volna hibás lépés, vagy akadály elvétése miatt.
A gyanúsítottként kihallgatott sportoló tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, egyebekben élt vallomásmegtagadási jogával.
Az iratok alapján az volt még megállapítható, hogy a gyanúsítotti kihallgatásra törvénysértően került sor.
Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés
E bűncselekmény megállapításához az szükséges, hogy az elkövető foglalkozási szabály hatálya alatt álljon, e szabályt gondatlanságából eredően megszegje, továbbá ok-okozati kapcsolatnak is fenn kell állnia.
A fent vázolt ügyben megállapítható volt, hogy a szer – amit a lovaknak beadtak – maximum fél óra elteltével tüneteket okoz az állat szervezetében.
A konkrét versenyszám napját megelőző este, a másik lónak a verseny reggelén beadott szer hatása a délutánra tervezett versenyt megelőzően már órákkal észlelhető volt, az állatokhoz állatorvost is hívtak, tehát a lovasok a versenyt már a reggeli órákban feladni kényszerültek, ily módon nem voltak közvetlen veszélyhelyzetben a szer beadása és annak hatása miatt. Arra pedig nem merült fel adat, hogy a sportolók egészségét akarta volna veszélyeztetni bárki (ez esetben pedig élet és testi épség elleni bűncselekmény valósulhatott volna meg).
Bárki(k) volt(ak) is az elkövető(k), a szándék csupán az volt, hogy az adott ló és lovas a versenyen ne tudjon indulni.
Állatkínzás bűncselekménye vonatkozásában az alábbiakra kell figyelmet fordítani:
A lovaknak beadott készítményt (Acepromazin) az állatgyógyászatban használják, általában pasztaként, bármelyik állattartó kaphat az állatorvosától ilyen szert, mert általános fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. A lovas sportban elterjedt a használata, arra a célra is használják, hogy az állatok a szállítást nyugodtabban, könnyebben eltűrjék.
A dózist az alapján állapítják meg, hogy csak bódítani kell-e egy utazáshoz vagy egy rövidebb orvosi beavatkozáshoz – például fogkő-levétel –, ha mélyebb bódulat kell, például egy seb összevarrásához, akkor nagyobb dózisra van szükség az állat testsúlyát is figyelembe véve.
Ami azonban fontos: a szer nem adagolható túl. Amennyiben rosszul állapítják meg a dózist és többet kap belőle az állat, abban az esetben hosszabb ideig, mélyebben lesz bódult állapotban, de ekkor is a szer maradéktalanul, bármilyen károsító hatás nélkül kiürül az állat szervezetéből.
Az állatkínzás megvalósulásához az szükséges, hogy a bánásmód, bántalmazás alkalmas legyen az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának okozására.
Jelen ügyben tehát a fenti okok miatt büntetőeljárás megszüntetésére került sor bűncselekmény hiánya miatt.
„Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. A világ jövője ugyanis nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy menyire tiszteljük az életet.” (Albert Schweitzer)
Ben-Belgacem Anikó, címzetes főügyészségi ügyész, Kecskeméti Járási Ügyészség, okleveles környezetvédelmi szakjogász
A kutyatartással kapcsolatos helyi szokások Interjú Bolyky Orsolyával, az OKRI tudományos főmunkatársával
A főváros közepén, a Budai Vár alatt fekszik az a hatalmas zöld terület, amit Tabánnak neveznek. A városi betondzsungelben igazi felüdülést jelent ez a park nemcsak az itt élők, hanem az ide látogatók számára is. Budapest erdős-ligetes, gyönyörű kilátást nyújtó övezete gyakran a fesztiváloknak is otthon ad. Sok híres zenész megfordult itt, többek között Frank Zappa, de a park legfőbb használói mégis a közelben lakó kutyák és gazdáik, akik naponta keresik fel a tabáni lejtőket.
Bolyky Orsolya kriminológus, az OKRI tudományos főmunkatársa is közéjük tartozik. Őt kérdezzük a kutyatartással kapcsolatos helyi szokásokról, a kutyás közösségről és arról, hogyan viszonyulnak egymáshoz a különböző parkhasználó csoportok, illetve mit tudnak hozzáadni a park értékeihez a kutyatartók.
Bedécs Bendegúz: Mit kell tudni erről a kutyás közösségről itt a Tabánban?
Bolyky Orsolya: A Tabánban már nagyon régóta létezik egy masszív kutyás közösség. Ide mindig sok ember jár, és sokan költöznek erre a környékre azért, hogy a kutyájukat itt tudják sétáltatni. Én már 27 éve járok ide, és elég jól megismertem az itt élő kutyásokat. Olyan ez, mint egy kis falu. Persze az évek során sokat cserélődtek a tagok, mivel voltak olyan kutyusok, akik megöregedtek és elmentek közülünk, de sajnos a gazdák közül is jó néhánytól el kellett már búcsúznunk. Jelenleg naponta kb. 100-150 kutya sétál a Tabánban, tehát nagyon fontos, hogy egyrészt ismerjük egymást, másrészt figyeljünk a másikra, mert egy ekkora közösségnél már nem mindegy, hogy ki hogyan viselkedik.
Bedécs Bendegúz: Hogyan zajlik egy kutyaséta a Tabánban?
Bolyky Orsolya: A Tabánnak az az egyik kuriózuma, hogy nincsen körbekerített kutyafuttató, tehát az egész park területén lehet a négylábúakat sétáltatni. Elég sokat küzdöttünk azért, hogy ez így is maradjon. Bár a bekerített kutyafuttatóknak is megvannak az előnyei, például a kutya nem szalad ki az úttestre, ugyanakkor hátránya, hogy ha sok kutyát összezárunk egy kisebb területen, akkor az agressziót szülhet, továbbá azon a részen a fű nem marad meg, és sivár területté válik. Nekünk szerencsénk van, mert bár volt hivatalosan kijelölt kutyafuttató, de ez 4-5 éve megváltozott, és mára integrált parkká lett a Tabán.
Bedécs Bendegúz: Pontosan mit értünk integrált park alatt? Hogyan működik ez a Tabánban?
Bolyky Orsolya: Az integrált park lényege, hogy az itt lévő emberek és állatok békében tudnak élni egymás mellett, mert elfogadják és tiszteletben tartják egymás szokásait, bár ez egy ilyen nagy létszámú közösségnél egyáltalán nem könnyű.
A kutyafuttatók itt nincsenek körülkerítve, akár a játszóterek sem. Ez is része volt annak a koncepciónak, hogy megmutassuk a „kerítés nélküliséget” a Tabánban.
Nagyon jó együttműködés alakult ki egyrészt a Főkert – mint a parkot gondozó fővárosi önkormányzati vállalat – és a tabáni kutyások között. Ez azt jelenti, hogy amikor valamilyen fejlesztés történik itt a parkban, akkor általában a mi véleményünket, észrevételeinket és ötleteinket is figyelembe veszik a megvalósításnál.
Az itteni közösség kiemelten fontosnak tartja, hogy a gyerekek megismerkedhessenek a kutyákkal. A gyerekek általában szeretik az állatokat, szeretik a kutyákat, és a többségük nagyon nagy érdeklődéssel fordul feléjük, szívesen játszanak velük, simogatják őket. Persze az itt élő kutyák többsége tényleg barátságos, és szívesen vannak az emberek közelében. Ez jó lehetőség arra, hogy a gyerekek megismerjék, hogyan kell a kutyákkal bánni, hogyan kell velük viselkedni és hogyan létesítsenek kapcsolatot ezekkel a nagyon kedves és intelligens állatokkal.
Ami kutyatartóként fontos az integrált park használatával kapcsolatban, hogy az egész park területén póráz nélkül lehet sétáltatni a kutyát, kivéve a játszóteret és a kondiparkot, ahol viszont meg kell kötnünk a kutyákat, sőt a játszótérre be sem mehetünk velük, csak a játszóteret átszelő sétaúton haladhatunk át, természetesen akkor is pórázra kötve őket.
Bedécs Bendegúz: A mindennapokban működik ez a projekt?
Bolyky Orsolya: Többé-kevésbé igen, működik. Nyilvánvalóan egy ilyen új, nem szokványos kialakításnál mindig vannak olyanok, akik elutasítják azt. Vannak olyanok is, akik félnek a kutyáktól és már azzal sem értenek egyet, hogy bárhol is póráz nélkül lehessen sétáltatni a négylábúakat. Időnként előfordulnak konfliktusok. Ugyanakkor számos olyan parkhasználóval ismerkedtünk össze az évek folyamán, akik kezdetben idegenkedtek a kutyáktól, féltek tőlük, de látván, hogy ezek a kutyák kedvesek és jól neveltek, megbarátkoztak velük és velünk is. A gyerekeknél ez különösen jól működik. Sok szülő nem engedi, hogy gyermeke megsimogasson egy kutyát vagy játsszon velük, de a hosszas beszélgetés és ismerkedés hatására jó néhány esetben előfordult, hogy ezek a szülők is odaengedték a gyerekeiket a kutyáinkhoz. Tehát az integrált park koncepció működik, az elmúlt években súlyos konfliktusokról nem tudunk, és hogyha volt is összeütközés, akkor az is rendeződött.
Bedécs Bendegúz: A „kutyások” között is kialakulnak konfliktusok?
Bolyky Orsolya: Igen, persze, a „kutyások” között is előfordulnak kisebb viszályok, mint minden emberi közösségben. Ezek legfőképpen a gazdák kutyaneveléshez való hozzáállásából adódnak, mert mint mindenhol, itt is vannak olyanok, akik nem veszik elég komolyan az állat féken tartásával kapcsolatos írott és íratlan szabályokat. Általában nem veszik jó néven, ha ezt szóvá tesszük. Mindez hasonlít ahhoz, amikor a játszótéren az egyik szülő kioktatja a másikat a gyermeke neveléséről. Tipikus konfliktusforrás még az új kutyatartókkal szemben, akik nem tudják, vagy tudják, de figyelmen kívül hagyják azt az alapvető szabályt, hogy a parkban is össze kell szedni a kutyaürüléket, és azt az erre a célra kihelyezett szeméttárolóba kell dobni. Amikor erre figyelmeztetjük őket, sokszor csodálkozással vegyes felháborodás a válasz. A kimerítő magyarázat után általában megértik, miért fontos mindez, és elvégzik a szükséges takarítást. Ez kicsit talán az ún. „Big Brother” módon működő nevelési módszer, de a hétköznapokban bevált.
Bedécs Bendegúz: Úgy látom, hogy a „kutyások” és a park szimbiózisban élnek egymással.
Bolyky Orsolya: Igen, így van. Alapelvünk, miszerint ha mi használjuk a parkot, akkor mi is adjunk valamit vissza abból, amit nekünk ad ez a gyönyörű, több hektáros terület. Ennek érdekében nagyon fontosnak tartjuk a park tisztán tartását, időnként nagytakarítást, szemétszedést is szervezünk.
A Tabán az otthonunk.
Talán már hagyománynak is tekinthető, hogy amikor meghal egy kutya, akkor egy fát ültetünk az emlékére – persze a hivatalos engedély beszerzését követően, a közösségünkhöz tartozó kertész szakemberek útmutatása alapján. Ha végigmegyünk a parkon, láthatjuk a fákon a kutyáink neveit. Szerintem ez egy nagyon szép szokás.
Bedécs Bendegúz: Mostanában sokat hallani állatkínzásról és rossz kutyatartásról. Előfordul-e ilyesmi a Tabánban?
Bolyky Orsolya: Azt gondolom, hogy a városi kutyatartók körében kevesebb az állatkínzás, mivel itt a kutya házi kedvencként tartott állat, de sok helyen rossz körülmények között a kert egy kis részében él, és a házőrzés a feladata. A lakásban tartott kutya szó szerint a gazda testközelében létezik, igazi társ és családtag. Ha mégis azt látjuk, hogy valaki nem megfelelően bánik az állattal, például rángatja pórázon a kutyát, szükségtelenül és durván megüti, esetleg belerúg, ezt biztosan nem hagyjuk szó nélkül. Sajnos ezeknek a kutyásoknak a többsége nem fogadja meg a tanácsainkat, hanem inkább eltűnnek a környékről és jobb nem belegondolni, hogy ezek után mi történik az állattal. Ugyanakkor volt olyan is, akinek kezdő kutyatartóként fogalma sem volt arról, hogyan kell a kutyát nevelni. Az ilyen gazdáknak tanácsokkal, gyakorlással sokat tudunk segíteni, valamint igyekszünk őket kutyaiskolába küldeni.
Ami az állatkínzás kategóriába tartozik, az tipikusan nem a kutyatartók részéről merül fel, hanem az olyanoktól, akik ellenzik a kutyatartást, és gyűlölik a kutyákat. Ezek azok az emberek, akik mágnessel vagy szöggel teleszurkált virslidarabokat helyeznek el a parkban, abból a célból, hogy megöljék vele a kutyákat. Ilyenre volt példa a Tabánban, és a közeli budai parkokban is.
Kutyagazdaként és kriminológusként is mindenképpen aktuálisnak és fontosnak tartom az állatkínzás témakörével kapcsolatos kutatásokat. Itt szeretnék utalni kolléganőm, Tilki Katalin munkáira az állatkínzással és az állatmérgezéssel kapcsolatosan; tanulmányai az Ügyészek Lapja korábbi számaiban megjelentek.
A kolléganőm mellett szeretném megemlíteni egyik tanítványomat is, Mészáros Lillát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatóját, aki szintén az állatkínzás témájával foglalkozott, tanulmánya az Ügyészek Lapja előző számában olvasható is.
Azt gondolom, hogy ezzel a témával nemcsak azért kell foglalkoznunk, mert maga az állatkínzás bűncselekmény, hanem azért is, mert – ahogy Csányi Vilmos mondta – „Aki állatot kínoz, az ember ellen is készül”.
Számos kutatás kimutatta, hogy akik az állatokat bántalmazzák, azoknak nagy része ember ellen is fordul. Tehát az állatkínzás ellen való fellépés egyfajta megelőzése lehet a személy elleni erőszakos cselekményeknek.
Bedécs Bendegúz: Köszönjük a beszélgetést!
Bedécs Bendegúz, média szakos tanuló, VMG, Budapest
Az élőállat mint bűnjel, és ennek gyakorlati kérdései
Bevezetés
2017-ben reprezentatív felmérés során vizsgálták az Európai Unió tagállamainak területén, hogy mekkora arányban tartanak az össznépességre vetítve a háztartások kedvtelésből tartott ebeket. Az adatok1 alapján Magyarországon a lakosság 36 százaléka ebtartó háztartásban élt. A Covid19-világjárványt követően ez a szám emelkedett, így a legfrissebb (2021-es) adatok alapján, Magyarországon minden második háztartás kutyatartóvá vált, ezzel a gazdával rendelkező ebek száma jóval meghaladja az országban a 3 milliót2 .
Tekintettel arra, hogy az állattartás legtipikusabb formája a kutyatartás, célszerűnek látjuk az élőállat mint bűnjel kezelésének gyakorlati problémáit az ebeken keresztül bemutatni.
A fenti tendencia alapján megállapítható, hogy az otthonokban tartott ebek száma évről évre növekszik, a kutyatartás a társadalom egyre szélesebb körét érinti, illetve a nem kutyatartók életére is egyre nagyobb hatással van ez a jelenség. Természetesen az állattartók túlnyomó többsége felelős gazdaként eljárva igyekszik az állat jóllétéről gondoskodni. Ebben a felelős állattartás hagyományán túl, a széles körben elérhető képzések, kutyaiskolák, online anyagok és állami szervek – például a NÉBIH Kutyakötelesség című kiadványa3 – is segítséget nyújtanak.
A kutyatartás napjainkban azonban egyfajta trenddé kezd válni, egyre többen kívánnak háztartásaikban ebeket tartani, amely a forgalomban lévő kölyökkutyák számát növeli, mivel a keresleti oldalon évről-évre nagyobb igény jelentkezik.
Törvényszerűnek tűnik, hogy az ebek – és így szükségszerűen az állattartók – számának gyors növekedésével egy időben, az állattartás jogszerű formái mellett megjelenik az állattartás, állatszaporítás és állatkereskedelem jogellenes formája, amelyek gyakran a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben meghatározott bűncselekmények törvényi tényállásait is kimerítő magatartások lehetnek.
Ezek a magatartások, amelyeket az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) és súlyosabb esetekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szankcionálnak, alapvetően kétfélék lehetnek. Az egyik a mulasztással elkövetett állatkínzás, amely jellemzően az állat természetes szükségleteinek figyelmen kívül hagyásából fakad. Azzal, hogy az ebek háziasítására került sor, természetes folyamat, hogy a korábban önellátó élőlények gondozásra szorulnak. A mulasztással elkövetett magatartások tipikusan az állat nem megfelelő táplálásában, mozgásigényének figyelmen kívül hagyásában vagy a nem elegendő mozgás biztosításában, egészségügyi állapotuk elhanyagolásában, vagy a jogszabályokban előírt egyéb gondozási kötelezettségek mulasztásában nyilvánulhatnak meg. A másik szankcionálható magatartás az állat sérülését eredményező, súlyosabb esetben pusztulását okozó szándékos bántalmazás, amelyek jellemzően már az állatkínzás törvényi tényállását kimerítő cselekedetek. Ezeket a jogellenes magatartásokat több büntetőjogi speciális tényállás is nevesíti (jellemzően: állatkínzás, tiltott állatviadal szervezése, természetkárosítás, orvvadászat, orvhalászat).
A kisebb testű kutyákra (amelyeket akár lakásban is tarthatnak gazdáik) mutatkozó kereslet élénkülése magával hozta azt, hogy Magyarországon évek óta növekszik a szaporító telepek száma, ami egyre nagyobb problémaként jelentkezik, illetve egyre több gondot okoz mind a jogalkotó, mind a társadalom, és nem utolsósorban az állatok számára. Az ezeken a telepeken tenyésztett kutyák jóllétének biztosítását kívánta elérni a jogalkotó a büntetőjogi szabályozás szigorítása által, reagálva a gyorsan változó állattartási, szaporítási trendekre. Ezért 2022-ben módosult az állatkínzás törvényi tényállása (Btk. 244. §), így a hatályos jogszabályok értelmében állatkínzásnak minősül az a magatartás is, ha szaporítással összefüggésben, haszonszerzési cél érdekében, tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra a jó gazda gondosságát elmulasztja az elkövető.
A büntetőeljárásban élő állat elkövetési tárgyaként, illetve az elkövetés eszközeként merülhet fel az alábbi felsorolt tényállások miatt folytatott nyomozásokban:
| A Btk. XXIII. fejezetében foglalt
környezet és a természet elleni bűncselekmények között: |
|
| természetkárosítás | 242–243. § |
| állatkínzás | 244. § |
| orvvadászat | 245. § |
| orvhalászat | 246. § |
| tiltott állatviadal szervezése | 247. § (1) bek.; 247. § (2) bek.; 2022-től új tényállás-szerkezet: (1a) és (3) bek. |
| A XXXIV. fejezetében foglalt
közigazgatás rendje elleni bűncselekmények között: |
|
| veszélyes állat, illetve veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése | 359. § |
| A XV. fejezetében foglalt
az élet, testi épség és az egészség elleni bűncselekmények között: |
|
| testi sértés | 164. § |
| foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés | 165. § (2)–(4) bek. |
Az élő állat lefoglalására vonatkozó szabályok
A Be. és a Btk. rendelkezései alapján az elkövetés tárgyát, az elkövetés eszközét a jelenleg hatályban lévő rendelkezések alapján az eljáró hatóságnak le kell foglalnia – élő állatok esetében a rá vonatkozó speciális normák rendelkezései alapján –, figyelemmel a Be. 308.§ (2) bekezdésének rendelkezéseire, mivel el kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya
- bizonyítási eszköz; vagy
- elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik.
A Btk. 72.§ (1) bekezdése szerint el kell kobozni azt a dolgot,
- amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak vagy arra szántak;
- amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre;
- amelyre a bűncselekményt elkövették, vagy amelyet a bűncselekmény befejezését követően e dolog elszállítása céljából használtak;
- amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.
A Btk. 73. §-a alapján az elkobzás kivételesen sem mellőzhető többek között természetkárosítás, állatkínzás, orvhalászat, orvvadászat, tiltott állatviadal szervezése esetén.
Fenti rendelkezések több gyakorlati problémát is felvetnek.
A tiltott állatviadal szervezése kapcsán az élő állat egyrészt a bűncselekmény eszköze, másrészt – tekintve, hogy a bűncselekmény nyomait hordozza – a bizonyítás tárgya is egyben. Ez pedig azt jelenti a fenti szabályok értelmében, hogy a viadalon részt vett, vagy viadal céljára tenyésztett állatot minden esetben le kell foglalni.
Fő szabály szerint a lefoglalt dolog elkobzásáról az ügydöntő határozat meghozatalakor a bíróság jogosult dönteni, így az élő állatok akár évekig lefoglalás alatt maradnak, ami olyan költséget ró a nyomozó hatóságra és a vádemelést követően a bíróságra, amely nem áll arányban a büntetőeljárások során felmerült bűnügyi költségekkel.
Másrészről az állat maga már a lefoglalás pillanatát követően is egyre kevésbé hordozhat magán bizonyítékokat, tekintettel arra, hogy az állatjóléti intézkedések megkövetelik az állat azonnali ellátását, megfelelő táplálását és a jó gazda gondosságának megfelelő ellátást. Ezen indokok alapján az élő állat tárgyi bizonyítási eszközként való lefoglalása ellentétes a lefoglalás által elérni kívánt céllal, azazhogy a hatóság így őrizze meg a tárgyi bizonyítási eszköz elkövetéskori tulajdonságait.
Az előzetes értékesítés lehetősége megoldást kínál az aránytalan költségek megelőzésére az élő állat lefoglalása során. A Be. 319. § (3) bekezdés c) pontja alapján a vádemelés előtt az ügyészség indítványára a lefoglalt dolog értékesítését rendeli el a bíróság, ha a lefoglalt dolog kezelése, tárolása, illetve őrzése – különösen a dolog értékére vagy az előreláthatólag hosszú ideig tartó tárolására tekintettel – aránytalan és jelentős költségekkel járna, amennyiben a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, a lefoglalás megszüntetésének nincs helye és a lefoglalt dologgal kapcsolatban nem jelentett be senki megalapozott igényt.
A fenti jogintézmény azonban csak azokban az esetekben lehet megoldás, amikor az eljáró hatóság olyan élő állatokat kíván értékesíteni, amelyek birtoklásához az általános gondozási feltételeken túl más érdek nem fűződik és az állatokra a bizonyítás érdekében nincs már szükség, továbbá a lefoglalásnak egyéb okai sem állnak fent.
Ilyen eset lehet például egy-egy szaporító telep felszámolását követően az eljáró hatóság birtokába jutott állatok előzetes értékesítése. Itt az állatok tulajdonjogáért jelentkező természetes személyekkel szemben gyakorlatilag semmilyen feltétel támasztása nem indokolt és feltételrendszer meghatározására nincs is állami lehetőség, kivéve, ha az illető az állattartástól korábban eltiltásra került.
Tiltott állatviadal szervezésének bűntette elkövetőitől lefoglalt ebek vonatkozásában felmerülhet az a probléma, hogy az egyszerre nagy számban lefoglalt ebek tartási költségei kirívóan magasak, figyelemmel arra, hogy olykor speciálisabb körülmények biztosítására van szükség, mint egyéb ebek elhelyezése során. Ezek az ebek fokozott felügyeletre szorulnak, illetve többnyire fajtársaikkal együtt nem helyezhetők el, tekintettel arra, hogy egymás közelségére agresszívan reagálnak.
Nem hagyható tehát figyelmen kívül, hogy a tiltott állatviadal során olyan ebek kerülnek lefoglalásra, amelyek veszélyt jelentenek fajtársaikra, és így közvetett módon akár az emberekre is. A lefoglalt ebek között jelentős számban vannak általában olyan példányok, amelyek vonatkozásában indokolt lenne a veszélyes ebbé nyilvánítás. Az ilyen típusú cselekmények elkövetői éppen a jogellenes tevékenységük minél hatékonyabb folytatása céljából azonban nem fogják kezdeményezni a veszélyes ebbé nyilvánítás iránti eljárást. Vagyis gyakorlatilag – amennyiben az előzetes értékesítésükre kerülne sor – az ebek mindenféle speciális szabályok nélkül lehetnének tarthatók, amely akár azt is eredményezhetné, hogy az új gazda nem is ismeri az állat előéletét, és ez akár végzetes balesetekhez is vezethetne (ahogyan ilyen esetekről számos esetben számolt már be a média).
Továbbá ezen ebeknél az előzetes értékesítés azért sem észszerű megoldás, mert az értékesítés során az új tulajdonosok köre nem szűrhető, nincs rá jogi szabályozás, ezért nem zárható ki annak a lehetősége, hogy egy tiltott állatviadalok szervezésével foglalkozó elkövetői körtől lefoglalt kutyákat esetleg ugyanezen elkövetői körhöz kapcsolódó személyek, illetve másik, de azonos érdeklődéssel rendelkező csoportok szerezzenek meg. Ezek az ebek, illetve felmenőik a gyakorlat során – a hatóságok tudomására jutott információk szerint – agresszivitásuk alapján szelektáltak, és csak a kifejezetten agresszív, jó harcos, ún. „meleg” kutyák szaporítására törekszenek az elkövetők. A minél agresszívabb és minél „eredményesebb” kutyák ezekben a körökben jelentős anyagi értékkel rendelkeznek, ezért egy esetleges előzetes értékesítés során nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az értékesítésre bocsátott ebek visszakerüljenek az elkövetőkhöz.
A fenti indokok alapján az előzetes értékesítés a haszonállatként, munkavégzésnél használt lefoglalt élő állatokra, illetve azokra a kedvtelésből tartott állatokra lehet megoldás, ahol a társadalmi érdek pusztán az, hogy a büntetőeljárásban lefoglalásra került állatok megfelelő, gondos gazdához kerüljenek.
A tiltott állatviadalban érintett ebek esetében így álláspontunk szerint nem alkalmazható a Be. előzőekben hivatkozott azon szabálya, amely lehetővé teszi az előzetes értékesítést.
Természetesen minden büntetőeljárásban külön kell vizsgálni azt, hogy tárgyi bizonyítási eszközként szükséges-e az élő állat lefoglalása, azonban a fenti indokok alapján megállapítható, hogy az eljárások jelentős részében ez nem mellőzhető.
Élő állat lefoglalására a büntetőeljárás szabályain túl a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet (továbbiakban: Rendelet) 66. szakaszában foglaltak irányadók.
A fenti rendelkezéseket úgy összegezhetjük, hogy az élő állattal együtt annak okmányait is le kell foglalni. Ha azok nem állnak rendelkezésre és azok meglétére jogszabályi előírás kötelez, úgy ezeket az okmányokat (pl. kisállat egészségügyi könyv) elő kell állítani, azokat a lefoglalt állatokkal együtt kell kezelni az eljárás során.
A Rendelet 66. § (4) bekezdése szerint a lefoglalt élő állat bűnjelkezelőhöz nem szállítható be.
Az állat elhelyezéséről a Btk. 244–247. §-aiban meghatározott bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárás esetén a lefoglalás helye szerint illetékes megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás, a Btk. 242–243. §-aiban meghatározott bűncselekmények miatt folytatott büntetőeljárás esetén a lefoglalás helye szerinti illetékes nemzeti park igazgatóság köteles gondoskodni, vadászható állatfaj esetén a vadászati hatóság véleményének figyelembevételével.
A megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomás jelenleg már nem létezik, feladatkörét a Kormányhivatalok vették át. Az állat elhelyezése részükről – mivel szervezeti adottságaik alapján az állatok tárolását, szállítását ugyanúgy nem képesek megoldani, mint a büntetőeljárásban a rendőrség, ügyészség és a bíróság szervezete – abban merül ki, hogy az illetékességi területükön működő önkormányzati telepek és civil egyesületek befogadóképességét felméri az adott terület hatósági állatorvosa, és azokhoz irányítja a lefoglalást elrendelő/foganatosító hatóságokat.
A Rendelet 3. §-a alapján, ha a bűnjel a hatósághoz vagy a bűnjelkezelőhöz nem szállítható be, illetve tárolása nem megoldható, díjazás ellenében a szakszerű kezelés feltételeivel rendelkező gazdálkodó szervezet [Btk. 459. § (1) bek. 8. pont], illetve a Rendelet 66. § (5) bekezdése alapján civil szervezet őrizetébe és kezelésébe is adható.
Az állat (bűnjel) átadása civil szervezetek kezelésébe a bűnügyi költség terhére oldható meg a jelenlegi keretek között, amelynek mértéke a lefoglalt állat ellátási szükségleteihez és a lefoglalás időtartamához igazodik. Ezek a költségek egy akár több éven át tartó büntetőeljárás során aránytalan pénzügyi terhet jelenthetnek, ráadásul még a terhelt bűnösségének megállapítása során is olykor csak olyan követelés maradhat, amelynek az állam nem tud érvényt szerezni.
Előzetes elkobzás alkalmazása és nehézségei a tiltott állatviadal szervezésének bűntette miatt folytatott eljárások során
A Be. 320. § (4) bekezdésében foglaltak értelmében, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, vagy a közbiztonságot veszélyezteti, a bíróság a lefoglalás megszüntetése helyett a lefoglalt dolog elkobzásáról határoz. A Be. 464. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bíróság a vádemelés előtt dönt a bíróság hatáskörébe tartozó kényszerintézkedésekkel kapcsolatos indítványokról.
A fenti szabályok értelmében előzetes elkobzás akkor rendelhető el, ha a lefoglalt dolog birtoklása jogszabályba ütközik, vagy a közbiztonságra veszélyt jelent. Az előzetes elkobzásról a vádemelést megelőzően a nyomozási bíró dönt.
A tiltott állatviadalon szerepeltetett ebek birtoklása önmagában nem ütközik jogszabályba, figyelemmel arra, hogy a viadalon érintett ebek nem minősülnek veszélyes ebnek. A tiltott állatviadalok során többnyire pitbull terriereket, amerikai staffordshire terriereket és azok keverékeit harcoltatják egymással, amely fajták birtoklása 2012 óta nem ütközik jogszabályba. (Ezt az évet megelőzően fajtájuknál fogva veszélyes ebnek minősültek ezek a kutyafajták, így tartásuk csak a vonatkozó jogszabályban részletezett feltételek teljesülése esetén volt megengedett.) Tekintettel arra, hogy napjainkban már fajtájuknál fogva ezek az ebek nem veszélyesek, az állam általi elkobzásukra csak abban az esetben van lehetőség, ha azok egyedenként – az ebek viselkedésének megítélésében jártas szakértő szakvéleménye alapján – veszélyesnek minősülnek, és a veszélyes ebbé nyilvánítás további feltételei is fennállnak. Ebben az esetben az engedély nélküli tartásuk a közbiztonságra veszélyt jelent és birtoklásuk jogszabályba is ütközik, így a Btk. 72. § (1) bekezdés d) pontjában írt okok szerint előzetes elkobzásukra lehetőség nyílik.
Figyelemmel arra azonban, hogy a viadalban érintett ebek a lefoglalás pillanatában nem minősülnek veszélyes ebnek, így a korábbi eljárásban olyan megoldást kerestünk, amely mégis lehetővé teszi az előzetes elkobzásukat. Ez a megoldás pedig az volt, hogy állatviselkedést vizsgáló szaktanácsadó a lefoglalt ebeket egyedenként vizsgálta és minden egyes állat vonatkozásában megállapította, hogy a veszélyes ebbé nyilvánítás feltételei fennállnak-e. Azon egyedeknél, ahol a szaktanácsadó ezt megállapította, indítványt tettünk az ebek előzetes elkobzására arra hivatkozva, hogy ezen ebek vonatkozásában a veszélyes ebbé nyilvánítás törvényi feltételei fennállnak – csak az eljárást a korábbi gazda éppen a jogellenes tevékenysége folytatása céljából elmulasztotta megindítani –, így a tartásuk a vonatkozó speciális szabályok hiányában a közbiztonságra veszélyt jelent. A bíróság osztotta a nyomozó hatóság és az ügyészség álláspontját, és az ebek előzetes elkobzásáról rendelkezett.
Az elkobzott élő állatok tulajdonjoga a Btk. 72. § (6) bekezdése alapján az államra száll, azonban a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 319. §-ában foglalt rendelkezések nem rendezik kellőképpen a nyomozó hatóságok és közigazgatási szervek eljárásainak határát és egymáshoz való viszonyát, így az elkobzott élő állatok elkobzást követő kezelése további problémákat generálhat. E problémák megoldása – az élő állatokkal feladatkörrel rendelkező nyomozó hatóságok és közigazgatási szervek feladatköreinek egymáshoz való viszonyának rendezésével – jogalkotói feladat.
A jelenlegi jogszabályi környezetben az elkobzást követően az élő állat további sorsának rendezésére iránymutatást az Ávt. 45/D. §-ában találhatunk, miszerint az állatnak a büntetőügyben történő elkobzását követően e törvénynek az elkobzásra vonatkozó szabályai szerint kell eljárni.
Ezek alapján látható, hogy végső soron a büntetőeljárás során alkalmazott elkobzás is a közigazgatási szervek eljárásaiba torkollik, az élő állatok sorsának kezelését a jogalkotó a közigazgatás szervezetrendszerére bízza, azonban ez még előzetes elkobzás alkalmazása esetén is rendkívül időigényes és költséges eljárás, nem beszélve arról, hogy az állat elkobzásáról szóló döntés meghozatalára csak a büntetőjogi felelősség megállapításával egy időben kerül sor. Az elmúlt években lefolytatott büntetőeljárásokból eredő tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az élő állatot mint bűnjelet csak nehezen, vagy egyáltalán nem tudja kezelni a büntetőeljárás, ezért indokolttá válhat egy észszerűbb eljárási módszer kialakítása a jogalkotó részéről, amely kellő pontossággal határozza meg az állatokkal mint bűnjelekkel történő eljárási módot, jelöli ki a területen feladattal rendelkező szervezetek cselekvéseinek határait.
Elkobzás közigazgatási eljárás keretein belül
Az Ávt. a 45/B. §-ában szabályozza az elkobzás eseteit közigazgatási eljárás keretein belül.
Az állat elkobozható, ha az emberre támadt. Egyéb esetekben, ha mulasztással elkövetett jogsértésről van szó (éheztetés, rossz körülmények stb.) akkor a tulajdonos csak a tartási körülmények helyrehozatalára kötelezhető és a feltételek teljesítése esetén az állatot vissza kell adni a tulajdonosnak, azonban az állat közigazgatási eljárás keretén belül is elkobozható, ha előzetesen a hatóság által megállapított tartási körülményeket a tulajdonos nem alakítja ki.
A fentiek összegzéseként megállapítható, hogy mind a büntetőeljárás szabályai alapján eljáró nyomozó hatóságok, mind az Ávt. alapján eljáró közigazgatási szervek közel azonos intézkedésekre jogosultak, azonban a közigazgatás eszközrendszere sokkal gyorsabb reagálásra képes és az állatjóléti intézkedéseknek sokkal inkább képesek érvényt szerezni.
Az Ávt.-ben rögzített célok az állat jólétének biztosítását kívánják elérni, míg a büntetőeljárásban nevesített lefoglalás kényszerintézkedés sokkal inkább élettelen dolgok fizikai jellemzőinek megtaláláskori megőrzésére irányulnak, illetve az elkobzás alá eső, szintén élettelen dolgok hatóság általi megőrzését szolgálják. Álláspontunk szerint egy élőlény esetében semmiképpen sem lehet célja a büntetőeljárásnak az, hogy esetlegesen egy bántalmazott, éheztetett, vagy egészségügyileg elhanyagolt állat állapotát fenntartsa, hanem az, hogy fizikai jellemzőit a bűncselekmény észlelésének időpontjában fennálló állapotában rögzítse, hiszen egyébként ezzel a bűncselekményt maguk a hatóságok tartanák fent a további eljárásukkal. Teljesen egyértelmű, hogy egy rossz körülmények között tartott állat, amint a hatóságok birtokába kerül, azonnal helyesen táplálják, gondozzák, és egészségügyi szükségleteit biztosítják, mivel az állat azonnal elveszíti a szerepét mint a bizonyítási eszköz. Ezen túl, a lefoglalás indoka csak az elkobzás alá eső dolog biztosítása lehet, azonban ez is megkérdőjelezhető az állatjóléti szempontok figyelembevételével, hiszen az elkobzásra is csak rendkívül időigényes eljárást követően kerülhet sor. Ezért mindenképpen szükségesnek látszik – természetesen csak ha elfogadjuk, hogy igenis fontos az állatok jólétének biztosítása a büntetőeljárások során – hogy a jogalkotó a vonatkozó jogszabályok módosításával és az eljárási rend racionalizálásával kialakítson egy olyan eljárási rendet, amely egyaránt biztosítja a büntetőeljárások sikerét, és ezzel egy időben lehetővé teszi az állatok büntetőeljárásból való gyors „kikerülését”, biztosítva az állatok mihamarabb gondos gazdákhoz juttatását és az állatjóléti célok teljesülését.
Ezen az úton elindulva a büntetőeljárási törvény 2022 évben módosításra került. Ezek alapján napjainkban lehetőség van arra, hogy az élő állat gyakorlatilag a lefoglalással egy időben ki is kerüljön a büntetőeljárás hatálya alól, már amennyiben további eljárási cselekmények végrehajtásához nincsen rájuk szükség. A Be. módosításával a 319. § (1) bekezdése szerint, ha az eljárás során a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, hivatalból haladéktalanul meg kell vizsgálni, hogy a lefoglalás megszüntetésének van-e helye vagy a lefoglalt dolog értékesíthető-e. A (2) bekezdés alapján a lefoglalt dolog akkor értékesíthető, ha a) a lefoglalt dologra a bizonyítás érdekében már nincs szükség, b) a lefoglalás megszüntetésének nincs helye, és c) a lefoglalt dologgal kapcsolatban senki nem jelentett be megalapozott igényt. A (9) bekezdés szerint a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén a bíróság, valamint a vádemelés előtt az ügyészség vagy a nyomozó hatóság az élőlény értékesítése helyett elrendelheti a tulajdonának ingyenes átruházását, ha ahhoz az élőlény tulajdonosa, valamint – ha a lefoglalt élőlénnyel kapcsolatban megalapozott igényt jelentettek be – a megalapozott igényt bejelentő személy hozzájárult.
A fenti rendelkezések alkalmazásával – tehát a tulajdonjog ingyenes átruházásával – például lehetőség nyílt arra, hogy egy nem megfelelő körülményeket biztosító állattartó telep tulajdonosa a helyszíni intézkedés során az általa tartott állatok tulajdonjogáról lemondjon, és az átruházásra kerüljön akár egy civil szervezetre, vagy annak képviselőjére, tagjaira.
Így amennyiben az állatra mint bizonyítási eszközre már nincs szükség, és a tulajdonátruházás fenti feltételei rendelkezésre állnak, úgy az élő állatok büntetőeljárásban történő minél rövidebb ideig tartó kezelésének jó megoldása lehet a fenti törvényi rendelkezés alkalmazása.
Azonban további jogalkotói feladat azon feltételrendszer megteremtése, ami azt hivatott elérni, hogy azokban az esetekben is könnyedén büntetőeljáráson kívül kezelhetők legyenek az élő állatok, amelyekben a tulajdonos a tulajdonjogról a helyszínen nem kíván lemondani.
Erre a gyakorlati tapasztalatok alapján mindenképpen szükséges megfelelő szakmai megoldás kidolgozása, mivel az eljáró szervekre a nagyszámú élő állat büntetőeljáráson belüli kezelése aránytalan terhet ró, a büntetőeljárások sikerét hátrányosan befolyásolhatja, a büntetőeljárás önmagában nem az élő állatokról való gondoskodás biztosítására jött létre, hanem a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására.
Álláspontunk szerint a büntetőjogi felelősség megállapításához nem szükséges, hogy az élő állat – akár mint az elkövetés tárgya, akár mint a bizonyítás eszköze – a bírósági eljárás során rendelkezésre álljon, és így indokolatlanul hosszú ideig az eljáró hatóságok a büntetőeljárás keretein belül tartsák az állatokat. Eredményesebb gyakorlati megoldás lehet az, ha a korábban részletezett bűncselekmények során az eljáró nyomozó hatóságok olyan igazságügyi állatorvos szakértők és egyéb, az állatvédelem területén jártas szakértők közreműködésével kidolgozott feltételek alapján – elsődlegesen az állat általános paraméterei, sérülései, azok mibenléte, elhelyezkedése stb. – hajtsanak végre helyszíni szemléket, kép- és hangfelvétel egyidejű rögzítésével, amelyek alkalmasak arra, hogy büntetőeljárás bármely szakaszában a helyszínen tapasztalt tényeket hiteles formában legyenek képesek bemutatni. Amennyiben pedig indokolt az élő állat tekintetében szakértői bizonyítást lefolytatni, úgy a vizsgálatokat a lefoglalást követő rövid időn belül kell elvégezni. Ezzel elkerülhetővé válhat a szakmailag is indokolatlan lefoglalások fenntartása, mivel az idő előrehaladtával az állatokon sem tapasztalhatók azok a fizikai jellemzők, amik bűncselekmény elkövetésének tényét alapozták meg, azzal okozati összefüggésben keletkeztek.
A jogszabályi környezet racionális átalakításával és a helyszíni szemlék szakmai feltételek alapján történő végrehajtásával, a hatósági állatorvosok eljárási cselekményekbe történő bevonásával egyszerre lehetne a bizonyításra szolgáló tényeket rögzíteni és egy időben az állatjóléti szempontokat a lehető legnagyobb mértékben szem előtt tartani.
Jelenleg is folynak azok az egyeztetések, amelyek az általunk ismertetett problémák megoldását hivatottak kimunkálni annak érdekében, hogy a jogi környezet minél hatékonyabban kövesse a cikk elején ismertetett társadalmi változásokat.
Megfigyelhető ez a pozitív változás a büntető anyagi jog területén, gondoljunk csak az állatok sérelmére elkövetett bűncselekmények körének a bővítésére. De a jogalkotó azt is felismerte, hogy az élő állat büntetőeljárásban történő kezelése speciális szabályok megalkotását indokolja mind a büntetőeljárás, mind a közigazgatási eljárás területén, aminek eredménye a már fentebb ismertetett új kodifikáció. Ez a munka még bizonyosan nem tekinthető befejezettnek, de a folyamatok megindulása mindenképpen jövőbe mutató.
Fialka Orsolya, főügyészségi ügyész, Pest Vármegyei Főügyészség, Gyermek- és Fiatalkorúak Bűnügyeinek Önálló Csoportja; Soczó Rafael, r. százados, kiemelt főnyomozó, Készenléti Rendőrség, Nemzeti Nyomozó Iroda
Az állatkínzás büntetőjogi tényállásának szigorítása Magyarországon az elmúlt évtizedek kriminológiai és pszichológiai kutatásainak tükrében
Bevezetés
Alapvetően az elmúlt évtizedek tudományos fejlődésének eredménye, hogy a kutatók felismerték és számos aspektusból alá is támasztották az állatkínzás – az állatok védelmén is túlmutató – kriminológiai jelentőségét, illetve az emberek elleni erőszakkal való összefüggéseit. A jelen tanulmányban ismertetendő kutatási eredmények szerint különösen indokolt a gyermekkorban elkövetett állatbántalmazások monitorozása és ezekhez jogkövetkezmények fűzése, mivel egyrészt a családon belüli erőszak változatos formáit jelezhetik, másrészt az állatkínzó fiatal később nagyobb eséllyel válik emberek elleni bűncselekmények elkövetőjévé. A kérdéskör multidiszciplináris jellegét mutatja, hogy minél többet tudunk az állatbántalmazás és az emberekkel szembeni kegyetlenség összefonódásáról (az ún. „halálos kapcsolódásról”), annál nyilvánvalóbb, hogy mindezek motivációja széles spektrumon mozog és pszichológiai, pszichiátriai kórképek színes palettája rejlik a mélyben, jelentősen megnehezítve a jogalkalmazók feladatát a speciális prevenció tekintetében.
A következőkben kitérek a „halálos kapcsolódás” néhány közelmúltbeli kutatási eredményére, majd ismertetem az állatkínzás mint bűncselekmény tényállásának 2022-től hatályos változásait.
Az állatkínzás és az emberek elleni erőszak összefüggései az elmúlt évtizedek kutatásainak tükrében
Bár az állatkínzás és az emberek elleni erőszak összefüggéseire már az emberiség számos nagy gondolkodója, filozófusa, természettudósa ráérzett az idők folyamán (például Aquinói Szent Tamás)1 , és a 19. századtól szórványosan már tudományos igényű munkákban is megjelentek erre vonatkozó utalások2 , a 20. század második felében terjedtek el az erről szóló tanulmányok. Feltétlenül említést érdemel 1961-ből John MacDonald – azóta éles kritikák tárgyává tett – triádja (kései ágybavizelés, gyújtogatás és állatbántalmazás), amiről úgy vélte, hogy képes előjelezni a későbbi emberek elleni erőszakos magatartást.3 Margaret Mead szerint az egyik legveszélyesebb dolog, ami egy gyerekkel történhet, az az, hogy bántalmaz vagy megöl egy állatot következmények nélkül.4 1977-ben egy kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az állatbántalmazó gyermekek 61,5 százaléka a későbbiekben is hasonló viselkedésmintákat mutatott.5 Mások rávilágítottak arra, hogy az elítéltek többsége az állatkínzással valamilyen módon (elkövetőként, szemtanúként) kapcsolatba kerül.6 Ressler FBI ügynök számos, erőszakos cselekményeket elkövető bűnöző, illetve sorozatgyilkos életrajzának áttekintését követően és munkája során szerzett tapasztalatait összegezve a következő megállapításra jutott: „ezek azok a srácok, akik soha nem tanulták meg, milyen rossz dolog kinyomni egy kiskutya szemét”.7 A másik típusú, a 20. század végén már kutatott jelenség az állatkínzásra mint a családon belüli erőszak mutatójára világít rá: a családon belüli agresszió sok esetben az állatokkal kezdődik, a gyerekekkel folytatódik és a partnerrel fejeződik be. A frusztráció–agresszió-hipotézis szerint a személyiségükben sérült, legtöbbször maguk is bántalmazott emberek szoronganak és a náluk gyengébb élőlényeken vezetik le az agressziójukat. Thomas Achenbach szerint az állatbántalmazó gyermekek esetében kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermekek maguk is bántalmazás áldozatai voltak, valamint a hátrányos helyzetű gyermekek körében nagyobb az állatkínzók aránya.8 Kiemelendő Frank Ascione munkássága az 1990-es években, aki hangsúlyozta: az állatokkal szembeni gyermekkori kegyetlenség (Childhood Cruelty to Animals, a továbbiakban: CCA) aránya nagy a felnőttkorú erőszakos bűnelkövetők körében. Ascione nevéhez kötődik az ún. kilenc kegyetlenségi paraméter is. A kilenc elméleti dimenzió a súlyosság (az állatnak szándékosan okozott fájdalom mértéke alapján), a gyakoriság (az egymástól elkülönülő kegyetlen cselekmények száma alapján), az időtartam (amely alatt a kegyetlen cselekmények megtörténtek), az időbeliség (a közelmúltbeli cselekmények súlyosabban értékelendőek), a kegyetlenség változatossága (például a különbözőképpen bántalmazott állatok száma), az „érzékenység” (a bántalmazott állat miatti aggodalom mértéke), a titokban tartás (a gyermek kísérletei a bántalmazás eltitkolására), az elszigeteltség (egyedül vagy másokkal történt), és végül az empátia (van-e a gyermeknek lelkiismeret-furdalása).9
A 21. század a korábbiaknál is részletesebb eredményeket hozott. Egy 2004-es kutatás szerint a gyújtogatással a házastársi erőszak, a szülő általi állatbántalmazás és alkoholfüggőség, míg az állatkínzással a házastársi erőszak és a durva nevelési módszerek hozható kapcsolatba.10 McDonald és szerzőtársai felhívták a halálos kapcsolódás büntetőjogi és családjogi jelentőségére is a figyelmet, amikor rámutattak: sok esetben a bántalmazók azért fenyegetik a társállatokat, hogy pszichológiai kontrollt gyakoroljanak családtagjaik felett. A gyermekek társállat-bántalmazással kapcsolatos tapasztalatai potenciálisan traumatikusak, és több családtagot is érinthetnek, különböző motivációkkal.11 Több országban zajlottak olyan vizsgálatok, amelyek arra irányultak, hogy családon belüli erőszak esetén mekkora azzal egyidejűleg az állatkínzásnak való kitettség. New Yorkban például a családon belüli erőszak áldozatainak 53 százaléka számolt be arról, hogy szemtanúja volt társállatok bántalmazásának is.12 Az összefüggést az elérhető csekély számú magyar forrás is alátámasztja, kiemelve azt is, hogy sokszor az állatok elleni cselekmények nem jutnak a hatóságok tudomására, bár ezekről a bántalmazott személyek interjú során beszámolnak.13 Egy 2009-es tanulmány szerint az állatkínzásban valamilyen módon részt vevő személyek (elkövetők vagy tanúk) 57,9 százaléka családon belüli erőszak áldozata is egyidejűleg.14
Egyre több kutatás szól a CCA gyermekpszichiátriai vonatkozásairól is. A CCA már 1987-ben már bekerült az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott kézikönyv, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (a továbbiakban: DSM) harmadik kiadásába, mint a viselkedészavar (Conduct Disorder, a továbbiakban: CD) kritériuma, és azóta is jelen van. A CD olyan kórkép, amelyet jellemzően 18 éven aluli személyekre vonatkozik, akik rendszeresen megsértik mások jogait, és olyan magatartást folytatnak, amely nem felel meg a jogszabályoknak, illetve az életkoruknak megfelelő társadalmi normáknak. Fiú predominancia jellemzi, kapcsolódik az alacsony szocioökonómiai státuszhoz, és komorbiditás figyelhető meg a depresszióval és a droghasználattal. A gyermekek az emberekkel, állatokkal szemben agresszívan lépnek fel, empátiát és megbánást pedig nem mutatnak.15 A viselkedészavarral rendelkező gyermekek megközelítőleg 25 százaléka vett részt állatbántalmazásban,16 más források szerint pedig a felnőttkori bűnözést eredményező CD aránya eléri az 50 százalékot.17 A CCA alkalmas arra, hogy elhatárolja a súlyosabb és a kevésbé súlyos viselkedészavart egymástól: egy kutatás szerint a CCA a CD társadalomra veszélyesebb „pszichopata altípusával” hozható összefüggésbe.18 Az állatkínzásban részt vevő gyermekek felnőttkorukban főként akkor mutatnak erőszakos bűnözői magatartást, ha az állatkínzások visszatérőek, vagy bestialitás, vízbe fojtás, megfojtás, illetve felgyújtás formájában jelennek meg, illetve akkor, ha a motiváció a szórakozás.19
A gyermekkori állatbántalmazással foglalkozó szakirodalmi források szerint a CCA a következő faktorokkal hozható összefüggésbe: empátiahiány, tudatlanság az állat érző mivoltát illetően, a szocioemocionális fejlődés zavarai (szülők általi bántalmazó, büntető jellegű nevelés, családon belüli erőszak vagy állatkínzás tanúja a gyermek), illetve egyes makrogazdasági nehézségek (gazdasági recesszió, magas munkanélküliségi és bűnözési ráta stb.).20
Feltétlen említést érdemel az Állatkínzás Leltár (Cruelty to Animals Inventory, a továbbiakban: CAI), amely Ascione kilenc kegyetlenségi paraméterét tekinti kiindulópontnak. A CAI a szülők és az érintett gyermekek nyilatkozatán alapul, és a kegyetlenség megbízható és könnyen alkalmazható mérőeszközeként működik. A tapasztalatok szerint a gyermekek (különösen az idősebbek) nagyobb arányban számoltak be a kegyetlenségről, mint a szüleik, a fiúk pedig a lányoknál többször. Az önbevallások és a szülői jelentések konvergenciát mutattak azzal, hogyan viselkedtek a gyermekek a társállatokkal való szabad interakciók során az ún. „kegyetlenség vs. táplálás”-teszt keretein belül.21
2022-ben 179 vonatkozó tanulmányt összegző munkájukban Daniel Mota-Rojas és szerzőtársai hangsúlyozzák: az állatkínzás jelentőségének elismertsége évről évre növekszik a nyugati iparosodott térségekben. Az állatokkal szembeni kegyetlenség vörös zászlót jelent a társadalom számára, mivel az ilyen cselekményeket elkövetők esetében az erőszak eszkalálódik. Az állatkínzás és az emberek közötti erőszak szorosan összefügg, így bármelyik felismerése segíthet megelőzni agresszív cselekményeket. Elemezni szükséges, hogy melyek azok a korai jelek, amelyek segíthetnek azonosítani a potenciálisan erőszakos személyeket. Azok a gyermekek, akik otthonukban erőszakot élnek át, hajlamosak lesznek arra, hogy állatokkal és más emberekkel szemben is reprodukálják ezt a viselkedést. A szerzők kiemelik: újragondolást igényel az állatorvosok társadalomban betöltött szerepe annak fényében, hogy milyen jelentőségük van az állatok gyógyításán túl az állatok bántalmazásának felderítésében, és ily módon az emberek elleni erőszak megelőzésében is.22
Érdekes adalék az állatkínzás jelentőségének elismeréséhez, hogy 2014 óta az FBI az állatbántalmazásos bűncselekményekkel kapcsolatos adatokat ugyanolyan módszerrel gyűjti, mint az életellenes bűncselekmények adatait, és Tennessee államban az állatkínzásért elítéltek fényképes, kereshető adatbázisa a pedofil jellegű bűnelkövetőkhöz hasonlóan bárki számára elérhető.23
Az állatkínzás büntetőjogi tényállásának változásai 2022-től Magyarországon
Az állatkínzás az ősember megjelenésétől előforduló jelenség, és mint a devianciák általában, az évszázadok alatt a büntetőjog hatókörébe került, azonban koronként és kultúránként eltérő hangsúllyal. Az első állatkínzás-ellenes szabályozásokban a védendő jogi tárgy egyértelműen az ember, az emberi társadalom volt – ennek nyomai a mai napig felfedezhetőek. Az elmúlt néhány évtizedben az állatkínzás etikai alapú megítélése került egyre inkább előtérbe. Ebben a folyamatban a nyilvánosság és az állatvédő mozgalmak kiemelt szerepet játszanak, újabb és újabb szabályozásra sarkallva a jogalkotó szerveket.
Magyarországon – egy emblematikus állatkínzásos esetet követő közfelháborodás és aláírásgyűjtés nyomán – 2004-ben lett az állatkínzás bűncselekmény, ezt követően a szabályozás több lépcsős szigorodásának, differenciálódásának lehetünk tanúi.24 Legutóbb 2021 év végén döntött az Országgyűlés egyhangúlag – többek között – az állatkínzás büntetőjogi tényállásának bővítéséről, új minősített esetekről, illetve az eddigieknél nagyobb büntetési tételek megjelenéséről.
A 2004 óta eltelt években két egymást erősítő jogi folyamat figyelhető meg. Egyrészt az új Ptk. – a nemzetközi trendeknek megfelelően – lényeges változást hozott az állatok jogi pozícióját illetően, amikor indirekt módon bár, de kiemelte az állatokat a puszta – asztalhoz hasonlatos – dologi státuszból.25 Európában néhány ország (például Franciaország) még tovább ment, amikor expressis verbis megtagadták az állatok dologi státuszát, létrehozva az egyelőre kissé megfoghatatlan „érző lény” kategóriát – ennek jogdogmatikai kidolgozásával, definiálásával azonban a jogtudósok egyelőre adósok maradtak. A jog egyre inkább elismeri az állatok – ahogy a magyar állatvédelmi törvény preambuluma fogalmaz – „érezni, örülni, szenvedni” képes karakterét, és védelmet biztosít nekik az ember önkorlátozása, a tulajdonos omnipotenciájának megsértése árán is, értéknek nyilvánítva az állatokat puszta létezésük folytán. A másik ehhez kapcsolódó folyamat pedig éppen a büntetőjogban zajlik, ahol az állatkínzás védendő jogi tárgyának módosulását követhetjük nyomon: míg a régi büntető törvénykönyv a közrend elleni bűncselekményekről szóló fejezetben, a közbiztonság elleni bűncselekmények között26 szabályozta az állatkínzást, az új Btk. már a környezet és természet elleni bűncselekmények közé helyezte27 .
Bár a hangsúly eltolódott az állatok önmagában vett értékének megbecsülése irányába, az antropocentrizmus alapvetően tetten érhető a szabályozásban, méghozzá az indokolatlanság követelményének kimondásával. Ha például az állatorvos egyébként szakszerű kezelése nyomán alakul ki az egészségkárosodás, nem lesz szó állatkínzásról, mint ahogy erről haszonállatok szabályszerű leölése, vagy jogszerű vadászat kapcsán sem beszélhetünk. Az állatkínzás jogi definíciója tehát csak a „szükségtelen” szenvedést okozóra terjed ki. A paradoxon önmagáért beszél: egyfelől elítéljük az állatokkal szembeni kegyetlenkedést, másfelől nem szívesen mondunk le az állatok felhasználása révén elért előnyökről.
A 2022-es jogalkotási változások előtt érdemes néhány mondatban kitérni az alapesetre, illetve a már korábban hatályban lévő minősített esetekre. A Btk. szerint aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.28 A bánásmód nem lehet egyszeri tett, és fogalmába tartozik minden olyan tartási, gondozási mulasztás is, amely nem sorolható a bántalmazás körébe.
Az a tény, hogy Magyarországon az állatkínzás nem eredménybűncselekmény, a rugalmasabb alkalmazást teszi lehetővé, míg a gondatlan alakzat hiánya némileg szűkíti a jogalkalmazó mozgásterét – bár a mulasztással elkövetett állatkínzás lehetősége egyes esetekben pótolhatja a gondatlan alakzat hiányát.29 Az állatkínzás megállapíthatósága – néhány kivételtől eltekintve, például amikor csak az állattartó lehet az elkövető – nem a tulajdonjogi viszonyoktól függ, hanem egyrészt egyes anatómiai sajátosságoktól (Magyarországon az állatkínzás bűncselekményi tényállása legfőképpen a gerinces állatokra terjed ki), másrészt egyéb kategorizációktól (pl. az „elűz, elhagy, kitesz” elkövetési magatartás a veszélyes állatokra is kiterjed a gerinces állatokon kívül, amelyek körét a jogalkotó egy 2015-ös kormányrendeletben szabályozza30 ). Az állatkínzásos ügyek jellegzetessége, hogy egyes tényállási elemek a legtöbb esetben szakkérdésnek tekintendőek, amelyek állatorvos szakértők bevonását teszik szükségessé. Az elkövetési tárgyként minősített állatok rendszertanilag, felépítésüket és fájdalomérzékelésüket tekintve rendkívül változatos képet mutatnak, így sokszor nehéz feladat például a bánásmód, a maradandó egészségkárosodás vagy a különös szenvedés szakértői megítélése.31
2022-től a korábban is hatályos minősített esetekhez (a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást az állat különös szenvedését okozva, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozva követik el32 ) újabb minősített eseteket kapcsolt a jogalkotó. A törvénymódosító javaslat (a továbbiakban: Javaslat) indokolása szerint a szigorításra azokra a jelenségekre tekintettel került sor, amelyek az utóbbi időszakban egyre gyakoribbá váltak, illetve amelyek az állatoknak okozott lényeges szenvedésen túl a társadalom tagjaiban széles körben váltanak ki megbotránkozást.33
Új minősített esetként megjelent az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben meghatározott, az állat kedvtelésből való tartásától, illetve az érintett állatfaj tartásától eltiltással érintett állattal szemben az eltiltás tartama alatt, vagy állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése bűncselekmény miatti elítélést követő két éven belül elkövetett állatkínzás, amelyekért hároméves szabadságvesztés-büntetést is kaphat az elkövető. A világ sok országában van lehetősége a büntetőbíróságnak, hogy állattartástól eltiltást szabjon ki, Magyarországon viszont ezt csak az elsőfokú közigazgatási hatóság teheti meg, illetve külön polgári peres eljárásban az ügyész kezdeményezheti.34 Előbbi esetben ennek időtartama kettőtől nyolc évig terjedhet, utóbbi esetben az ügyész életfogytig is kérheti.
Szintén új minősítő körülmény a nagy nyilvánosság előtti elkövetés, amelyhez szintén három év szabadságvesztés lehetőségét kapcsolta a jogalkotó. A rendelkezés történeti előzményének tekinthető, hogy kezdetben az állatkínzás szankcionálása Európa-szerte szorosan összefonódott a közbotrányokozás elleni fellépéssel. A Csemegi-kódex (1878. évi V. törvény) kihágásként határozta meg az állatkínzás tényállását, amely szerint aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz, vagy durván bántalmaz, nyolc napig terjedhető elzárással és száz forintig (később nyolcvan pengőig) terjedhető pénzbírsággal volt büntethető. A nagy nyilvánosság előtti elkövetés jogalkotó általi „visszaemelése” 2022-ben tehát akár anakronisztikusnak is tekinthető, azonban ezúttal nem az állatkínzás, hanem a minősített eset megállapításának feltétele. A mai korban rendelkezésre álló technikai feltételek lehetővé teszik, hogy egy-egy állatbántalmazásos cselekmény – például mobiltelefonról sugározva a közösségi médián keresztül – nagy tömegekhez akár azonnal eljuthasson. A Javaslat így fogalmaz: „Hátrányos következményként értékelhető többek között a gyermekek egészséges fejlődésére gyakorolt negatív hatás, az állatkínzás népszerűsítése, a nézettség növekedése miatti motiváció arra nézve, hogy az elkövető vagy más további ilyen cselekményt valósítson meg.”
A 2021-es módosítással három olyan minősítő körülmény is megjelent, amelyek büntetési tétele megegyezik a gondatlanságból elkövetett emberölés büntetési tételével. A Magyarországon állatkínzásért kiszabható immár öt év szabadságvesztés kifejezetten magasnak számít. Spanyolországban maximum 18 hónap, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Norvégiában, Szlovákiában és Svájcban három év a kiszabható szabadságvesztés időtartama.35
Egyrészt a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást különös visszaesőként követik el.36 A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény az állat pusztulását okozva elkövetett természetkárosítás, az állatkínzás, a tiltott állatviadal szervezése.37 E módosítás előzményének tekinthető a 2021-ben a Kormány által indított állatvédelmi konzultáció, amelyet mintegy 262 ezren töltöttek ki. Arra a kérdésre, hogy Egyetért-e azzal, hogy a »három csapásként« ismert büntetőjogi szabályozás mintájára szigorúbban kell büntetni azt, aki többször is állatkínzást követ el?, a válaszolók 97,8 százaléka igennel felelt.38
Másrészt a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást méreg alkalmazásával vagy az állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével több állat pusztulását okozva követik el. A méreg olyan veszélyes anyag vagy keverék, amely toxikológiai tulajdonságai alapján a belégzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása esetén az állat életét veszélyezteti, illetve az állat különös szenvedését vagy maradandó egészségkárosodását idézheti elő.39 A mérgezés társadalomra veszélyességét alátámasztja, hogy a jogalkotó már a cselekmény előkészületét is büntetni rendeli, két év szabadságvesztés lehetőségét hozzákapcsolva.40 Nagyon hasonló kiegészítés figyelhető meg a természetkárosítás tényállását tekintve,41 amely közvetlen előzményének a turai eset tekinthető: 2021 nyarának végén száznegyvenegy mérgezett csalétek és száztizennyolc mérgezett állat teteme került elő a Szent András Dombi Vadásztársaság működési területén.42
A Javaslat utal az ilyen esetek elszaporodott voltára, és így fogalmaz: „A mérgezéses esetek komoly természetvédelmi károkat okoznak itthon és külföldön is egyaránt. Egyre több esetben van szükség hatósági fellépésre akkor, amikor akár több száz védett állatfaj (pl. barna rétihéja, barna kánya, hamvas rétihéja) és több védett állatfajnak nem tekinthető állat (pl. kutya, macska, róka) szenvedését és pusztulását előidéző mérgezést követnek el.” Ennek megfelelően a jogalkotó a természetkárosítás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kívánja szankcionálni az állatkínzás tényállásán belül is a mérgezést. Fontos hozzátenni, hogy „a tömeges mérgezést legtöbbször egy olyan idegölő méreggel végzik, amely az állati szervezeten kívül sokszor az emberi szervezetre is halálosnak minősül”.
Harmadrészt szintén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bántalmazással vagy bánásmóddal elkövetett állatkínzást szaporítással összefüggő haszonszerzési cél érdekében, tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra, a jó gazda gondosságának elmulasztásával követi el. Fontos hangsúlyozni, hogy egyfelől a jogalkotó kísérletet tesz az illegális szaporítás – más országokban is nehézségeket okozó – jogi definiálására, másfelől magát az illegális szaporítást nem teszi bűncselekménnyé, csak akkor, ha az állatkínzás alapesete is megvalósul. A Javaslat így indokolja ezen kiegészítést: „A jogalkalmazói visszajelzések, valamint az állatvédelmi szervek elmondása szerint megállapítható, hogy az állatok szaporításával foglalkozók nem képesek az állatok megfelelő körülmények között történő tartásáról és ellátásáról gondoskodni. A szaporítók ugyanis a haszon maximalizálására törekednek, amely miatt az állatokat idő előtt leválasztják az anyaállatról, ezt követően pedig alkalmatlan helyen és körülmények (pl. zsúfoltan, éheztetve) között szállítva, sokszor az állat fajtájától eltérő, népszerű fajtaként megjelölve értékesítik. Emellett a még el nem adott állatok életkörülményeit, élelemmel és ivóvízzel való ellátását és egészségügyi ellátását (pl. oltás, betegségek kezelése) sem képesek megfelelően biztosítani, és ha kell, sokszor maguk végzik az állatorvost igénylő beavatkozásokat (pl. farok-, fülcsonkítás). […] A szaporító telepeket a már születésüktől romló egészségi állapotban lévő, kedvtelésből tartott nagyszámú állatok szaporításának, elhanyagolt, az állatnak lelki és testi szenvedést okozó környezetben való tartásának, valamint haszonszerzés céljából alkalmatlan helyen való szállításának, értékesítésének megelőzése és a telepek felszámolása érdekében feltétlenül szükséges az állatkínzás minősített eseteként büntetni.”
Fontos kiemelni, hogy bár az állatkínzás bűncselekményként számos ponton kapcsolódik más állatokkal kapcsolatos jogszabályokhoz és azok terminológiáját használja, nem tekinthető kerettényállásnak. Bár az állatvédelmi törvény szintén definiálja az alapfogalmai között az állatkínzást, ahhoz nem kell visszanyúlni a Btk. állatkínzás tényállás kapcsán, vagyis a büntetőrendelkezés az annak alapjául szolgáló magatartási normát önállóan határozza meg. Nem alapozza meg a kerettényállásnak minősítést, hogy egyes tényállási elemek körülírására egy más jogágban definiált fogalmat kell használni. Az állatkínzás kapcsán ez a helyzet például a kedvtelésből tartott állat43 vagy a jó gazda gondossága44 fogalmak esetén.
Az állatkínzás különböző elkövetési magatartásaihoz különböző személyiségtípusok és pszichológiai jellemzők kapcsolódhatnak. Gerinces állat indokolatlan bántalmazása esetén gyakran fedezhetőek fel erőszakos, akár szadisztikus vonások. Az elhanyagolással, mulasztással elkövetett állatkínzás mögött sokszor közöny, empátiahiány áll. Következményeit tekintve mind az állatgyűjtögetés, mind a zoofília vezethet jogi értelemben vett állatkínzáshoz, de mindkét esetben egy DSM-ben jegyzett kórképről van szó. Az állatgyűjtögetés a patologikus halmozás, kényszeres gyűjtögetés kategóriába sorolható, amikor a személynek tartósan nehézségeket okoz az egyes tárgyaktól, élőlényektől való elválás, függetlenül azok tényleges értékétől, azonban a felhalmozott élőlények, tárgyak gyakran jelentősen veszélyeztetik a lakóhely rendeltetésszerű használatát,45 és az állatok jó gazda gondosságával való ellátása nem valósul meg. A zoofília, vagyis „ismétlődő és intenzív szexuális izgalom, amely állatokra irányul”, pszichiátriai értelemben a parafiliák közé sorolható, vagyis a szexuális zavarok egyik csoportjába tartozik.46 A szaporítás célú állatkínzás mögött anyagi haszonszerzés és racionális megfontolás húzódik. A tiltott állatviadalok rendkívül deviáns jellegűek, erőszakos elemek keverednek haszonszerző megfontolásokkal, játékszenvedéllyel és függőségekkel. Ezt a komplexitást a büntetéskiszabásnál is figyelembe kell venni.
Több forrás is utal – kimondva vagy kimondatlanul – a One Health, One Welfare („Egy egészség, egy jóllét”) koncepcióra, amely a humán- és állategészségügy 21. századi, multidiszciplináris megközelítése. Ez azon a felismerésen alapul, hogy az egészségügyi kihívások az embereket, az állatokat és a környezetet egyaránt veszélyeztetik. Az állatvédelem nem képzelhető el az emberek védelme nélkül, és fordítva, az állatbántalmazás az emberek elleni erőszak előszobája, illetve mutatója. A probléma kezelése egyelőre gyerekcipőben jár Magyarországon, de az biztos, hogy kizárólag komplex szemlélettel, a döntéshozók, valamint különböző területekről érkező szakemberek és kutatók együttműködése révén képzelhető el.
Összefoglalás
Az elmúlt évtizedek nemzetközi kriminológiai és pszichológiai kutatásai alapján az állatkínzás büntetőjogi tényállásának szigorítása Magyarországon is indokolt volt, többek között azért, mert az állatbántalmazásnak az állatvédelmen túlmutató kriminológiai jelentősége is van, és összefüggést mutat az emberek elleni erőszakkal. Az állatkínzás és az emberekkel szembeni kegyetlenség motivációja pszichológiai, pszichiátriai kórképekben gyökerezik, ami megnehezíti a jogalkalmazók feladatát a prevenció terén. Az állatkínzás és a családon belüli erőszak között erős összefüggés van, és a kutatások rámutatnak arra, hogy az állatbántalmazó gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak később emberek elleni bűncselekmények elkövetőivé. Az állatkínzás büntetőjogi szigorítása az emberi társadalom fejlődésével és az állatok jogi pozíciójának megváltozásával függ össze.
Magyarországon 2004-ben vált az állatkínzás bűncselekménnyé, és a szabályozás több lépcsőben szigorodott és differenciálódott. 2022-től a jogalkotó újabb minősített eseteket vezetett be, többek között egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetőek az állatkínzó illegális szaporítók és az állatmérgezők. Az állatkínzásnak különböző motivációi és elkövetési formái vannak, amelyekhez más-más személyiségtípusok és pszichológiai jellemzők kapcsolódnak, ezért komplex megközelítést igényel a kérdéskör kezelése.
Vetter Szilvia PhD, állatvédelmi és jogpszichológiai szakjogász, központvezető, Állat-orvostudományi Egyetem Állatvédelmi Elemző, Jogi és Módszertani Központ
Az állatvédelmi eljárások egymásra hatása és az alkotmánybírósági jogértelmezés
Bevezető
Az állatvédelem témakörének aktualitása nem kérdéses. A jogalkotó szigorító rendelkezésekkel pönalizálja az állatokkal szembeni jogellenes magatartásokat és rendel hozzá intézményrendszert, így még külön állatvédelmi kormánybiztosi poszt is létrejött, ráadásul az állatvédelem az egyik olyan terület, ahol különösen érvényesül a közvélemény nyomása. Az amerikai szakirodalom „halálos kapcsolódás” szakzsargonnal jelöli azt a jelenséget, miszerint az állatok és az emberek elleni erőszak közös alapokon nyugszik, összefüggést vélelmezve és egyfajta fokozatosságot érzékeltetve kutatások alapján az állat ellen irányuló jogsérelmek emberre való átterjedésében. Az állatvédelem eleve több rétegű, inter-, illetve multidiszciplináris terület, különböző tudományágak foglalkoznak vele, amelyek ezek zászlóshajója a jog és az állatorvostudomány, de kiemelendők a pszichológiai vagy a gazdasági aspektusok is. A jogon belül is különböző jogágakba tartozó szabályok érvényesülnek az állatok jogi védelme terén, a büntetőjogi szabályok mellett közigazgatási jogi és polgári jogi aspektusai is vannak. Példaként lehet említeni a tevékenységtől eltiltás jogintézményét, ami több jogági vetületben és értelemben létezik. Az állatok mint érző lények kategóriáját az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 13. cikke rögzíti, ami túlmutat az állat dologként való kezelésén. Az állatok megkülönböztetett védelme az érző- és szenvedőképességük okán indokolt,1 a jogi védelem célja a jóllétük, kíméletük, a szükségtelen szenvedésük elkerülése és az életük megóvása. A civiljogi kódexek is egyre inkább megragadják az állatoknak ezt a speciális jellegét, ami a dologi megközelítéstől ténylegesen eltávolodik. Az állatvédelem tágabb értelemben élő szervezetként (élőlényként), természeti értékként fajvédelmet biztosít az állatoknak a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (Kvt.) és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) szabályait figyelembe véve. Szűkebb értelemben pedig egyedvédelem, maga az állatjogi kódex, az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény (a továbbiakban: Ávt.) rendelkezései is jellemzően ezt a célt szolgálják. Az egyes magatartásoknak több jogághoz tartozó jogkövetkezményei lehetnek, azonban ezen jogkövetkezmények alkalmazása nem lehet parttalan, korlátjuk egy alkotmányjogi alapokon nyugvó alapelv: a ne bis is idem elve.
Ne bis in idem
A ne bis in idem a kétszeres eljárás alá vonás és a kétszeres büntetés (értékelés) tilalmának elve, amelynek célja a párhuzamos eljárások kiküszöbölése. Az elv alapvetően büntetőjogi eredetű, az állatvédelem terén a közigazgatási jogi és büntetőjogi szankciórendszerében elemezhető leginkább. Tulajdonképpen a legalitás elvéből fakadóan az állam büntetőhatalmi igényének korlátozásának rendezőelve. Az állatok jogi védelmének fundamentumai nemzetközi dokumentumokon alapulnak, de az Európai Unió is kiemelt prioritásként kezeli, a Lisszaboni Szerződés az állatokat érző lényként ismeri el.2
Nemzetközi jogi és európai uniós jogi viszonylatban dokumentumok rögzítik a ne bis in idem szabályait. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya3 14. cikk 7. pontja értelmében senkivel szemben sem lehet büntetőeljárást indítani vagy büntetést kiszabni olyan bűncselekmény miatt, amely miatt az adott ország törvényének és büntetőeljárásának megfelelően jogerős ítélettel már elítélték vagy felmentették. Az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez4 csatolt hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 4. cikke pedig az ugyanazon államban lefolytatott második eljárás tekintetében hivatott a terhelt jogvédelmét biztosítani. Az Európai Unió bíróságai és a tagállami bíróságok által alkalmazott5 Alapjogi Charta6 50. cikke értelmében senki sem vonható büntetőeljárás alá és nem büntethető olyan bűncselekményért, amely miatt az Unióban a törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. A Schengeni megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény7 kétszeres büntetés tilalma elvének alkalmazásáról szóló 54. cikke értelmében az ellen a személy ellen, akinek a cselekményét a Szerződő Felek egyikében jogerősen elbírálták, ugyanazon cselekmény alapján nem lehet egy másik Szerződő Fél területén büntetőeljárást indítani, amennyiben elítélés esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélet meghozatalának helye szerinti Szerződő Fél jogszabályainak értelmében azt többé nem lehet végrehajtani.
Az EJEB8 és az EUB9 joggyakorlatában több alkalommal merült fel az azonos tényalapú cselekmények kettős – közigazgatási jogi és büntetőjogi – szankcionálásának kérdése. Az EUB a ne bis in idem elvének az adójogi és büntetőjogi szankciók halmozódása (konkrétan a hozzáadottérték-adó megfizetésének elmulasztása) miatti Åkerberg Fransson10 ítéletben rögzítette, a ne bis in idem elve nem zárja ki, hogy valamely tagállam ugyanazon tényállásra egymást követően adójogi szankciót és büntetőjogi szankciót alkalmazzon, amennyiben az első szankció nem büntető jellegű, aminek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata. Ugyanazon jogsértés miatt különböző jogágakhoz tartozó szankciókat írhatnak elő, különösen az adózás, a környezetvédelem és a közbiztonság területén. A kettős szankcionálás önmagában nem jelentené a ne bis in idem elvének megsértését, ha a közigazgatási szankció és a büntetőjogi szankció egymásra tekintettel kerül alkalmazásra; így például a büntetés enyhítése a korábban kiszabott közigazgatási szankcióval.11
Az EJEB az A és B kontra Norvégia ügyben12 kiterjesztőleg értelmezte az elvet. Összegezte, hogy két büntető jellegű szankció bizonyos feltételek esetén kiszabható, és az eljárások egységes egésznek tekintendők, ha szoros anyagi és időbeni kapcsolat áll fenn köztük, valamint az eljárás célja és eszközei kiegészítőek és az eljárás következménye előre látható és arányos az illetőre nézve. Az EUB a Menci-ügyben13 pedig a nemzeti bíróságokra bízta az eljárás- és szankcióhalmozódás többletterhének az elkövetett jogsértés súlyához képest feltétlenül szükséges mértékre történő korlátozását. A kétszeres értékelés tilalmába ütközés megállapításához az EJEB az ún. Engel-kritériumokat alkalmazta,14 amelyet egy korábbi ügyében dolgozott ki, és ezt az EUB a Bonda-ügyben15 vette át végül, értelmezve a bűncselekmény fogalmát, és szélesebb értelmezési keretet adva a ne bis in idem elvének. Az Engel-kritériumok három értékelési kört vizsgálnak: az adott cselekmény az adott nemzeti jog szerint bűncselekménynek minősül-e; a jogellenes cselekmény milyen természetű; és hogy az alkalmazott szankció milyen jellegű és súlyú, a célja az elrettentés-e, vagy a prevenció. Ennek mintájára, ha valakivel szemben két olyan eljárás folyt, amely büntető jellegű, mindkét eljárás tárgya ugyanazon jogellenes cselekmény (idem) és emiatt szabtak ki párhuzamosan két szankciót (bis), amely hatékony, arányos és elrettentő, az a ne bis in idem elvébe ütközik. Fő kérdések, hogy a kettős eljárásoknak előre látható következményei voltak-e; arányosak-e; és a hatóságok mindent megtettek-e a kettős elbírálás elkerülése érdekében. Így kristályosodott ki a ne bis in idem elvének kiterjesztő értelmezése. Az ugyanazon cselekmény fogalma alatt a történeti tényállásbeli azonosságot kell figyelembe venni, függetlenül a jogi minősítéstől és a védett jogi tárgytól.16 Az EUB és az EJEB ítélkezési gyakorlata kölcsönhatásban van egymással és aligha mondható, hogy a ne bis in idem elv értelmezése befejeződött volna.
A magyar állatvédelmi eljárások kérdései a ne bis in idem szempontjából
Büntetőjogi, közigazgatási jogi és polgári jogi normákat találunk az állatok jogi védelme terén. A közigazgatási eszközrendszer olyan dinamikusan fejlődött, hogy tucatnyi ágazati bírságtípus létezik, amelyek alkalmazása az eljárások költséghatékonysága és gyorsasága miatt különösen megfontolandó, ugyanakkor alkalmazásuk jogbiztonsági és alkotmányossági problémákat vethet fel. Éppen az Alkotmánybíróság gyakorlatában felmerült két eset kapcsán szemléltetem az állatok jogi védelmére irányuló eljárások párhuzamosságának anomáliáit.
Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (6) bekezdésében tartalmazza a ne bis in idem elvét, amelynek értelmében a jogorvoslat törvényben meghatározott rendkívüli esetei kivételével senki nem vonható büntetőeljárás alá, és nem ítélhető el olyan bűncselekményért, amely miatt Magyarországon vagy – nemzetközi szerződés, illetve az Európai Unió jogi aktusa által meghatározott körben – más államban törvénynek megfelelően már jogerősen felmentették vagy elítélték. Az Alaptörvény P) cikke tartalmazza az állatfajok védelmét, a polgári jog az állatot speciális dologként kezeli, a büntetőjog tilalmazott magatartásokkal védelmezi, a közigazgatási jogban pedig külön állatvédelmi előírások és szankciók lelhetők fel. A büntetőjogi és a közigazgatási jogi szankciók esetkörei gyakran hasonlóak, az Ávt. is számos olyan magatartást szabályoz, amelyek büntetőjogi konzekvenciákkal is járhatnak. Ezt érzékelve a jogalkotó megpróbálta egymáshoz képest is szabályozni a különböző eljárásokat az állatok jogi védelme tekintetében. Az Ávt. és az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet mellett az eljárások párhuzamossága kapcsán a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvényt (a továbbiakban: Szankció tv.) szükséges kiemelni, ami pont a ne bis in idem elvének gyakorlati érvényesülését hivatott elősegíteni a párhuzamos eljárások rendezésének szabályozásával. Ennek előzménye azonban egy érdekes eset volt, amely az Alkotmánybíróság elé került.
A 8/2017. (IV. 18.) AB határozat
Az Alkotmánybíróság elősegítette a ne bis is idem elvének értelmezését.
A 38/2012. (XI. 14.) AB határozat annyiban fontos, hogy a kriminális jelleget három tényező alapján ítéli meg, egyrészt, hogy az eljárás tárgyát képező jogellenes magatartás az adott állam jogrendszerében bűncselekménynek minősül-e; másrészről az elkövetett jogellenes cselekménynek milyen a jellege; harmadrészt pedig a kilátásba helyezett, illetőleg alkalmazott szankcióknak milyen jellege van és milyen súlya. Így büntetőügynek minősülnek a közigazgatási jogi és a szabálysértési szankciók, melyek rendelkezhetnek a büntetőjogi szabályozás sajátosságaival, különösen az állatvédelmi bírság és állatkínzás tekintetében. A ne bis in idem elvét az Alkotmánybíróság már a 42/1993. (VI. 30.) AB határozatában olyan alkotmányos jelentőségű rendelkezésnek tekintette, amelyik – összekapcsolva a res iudicata elvével – az állam büntetőhatalmának korlátját jelentheti.17
A 8/2017. (IV. 18.) AB határozat volt az, amely konkrétan állatvédelmi eljárásokkal kapcsolatban értelmezte a ne bis in idem elvét, figyelembe véve a kialakult európai joggyakorlatot. A határozat alapjául szolgáló ügyben az állatkínzás vétsége miatt 125 000 forint pénzbüntetésre ítélt elkövetővel szemben később az állatvédelmi hatóság 450 000 forint pénzbírságot szabott ki, amit az elkövető méltánytalannak és aránytalannak ítélt, és ellene jogorvoslattal élt. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ha állatkínzás vétsége vagy bűntette miatt büntetőjogi felelősség megállapításának van helye vagy a büntetőjogi felelősség kérdésében már jogerős marasztaló döntés született, akkor ugyanazon tényállás alapján indult állatvédelmi hatósági eljárásban ugyanazon jogellenes cselekmény miatt állatvédelmi bírság kiszabására ugyanazon személlyel szemben nem kerülhet sor, hiszen a büntetőjogi jogkövetkezmény megtorló jellegű szankciója mellett ugyancsak represszív célú közigazgatási szankció nem alkalmazható. A jogalkotó feladata a jogbiztonság elvéből fakadóan rendezni ezt az alkotmányos kérdést.
A Szankció tv. és a ne bis in idem
Ezt figyelembe véve született meg a Szankció tv., amely több módosítást követően lépett hatályba végül 2021. január 1. napjától, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértésekre, közigazgatási szabályszegés miatt a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre, közigazgatási szankciókra vonatkozóan. A Szankció tv. alapvető célkitűzése volt, miszerint el akarták kerülni azt, hogy meghatározott személy által elkövetett valamely jogellenes cselekményt két, egyébként más jogágba tartozó, párhuzamos vagy egymást követő eljárás eredményeképpen mindkét eljárásban azonos tartalmú – közigazgatási és büntetőjogi – szankcióval sújtsanak. A Szankció tv. közigazgatási szabályszegéseket csoportosít, amelyek közt kiemelt szankció a közigazgatási bírság és a tevékenység végzésétől való eltiltás; míg nem kiemelt szankció a figyelmeztetés és az elkobzás. A büntetőjogi felelősségre vonás elsődleges a büntetőjogilag is fenyegetett közigazgatási szabályszegés esetén a Szankció tv. értelmében.18 Ez lényegében azt jelenti, hogy ha a bíróság a jogsértő magatartást megvalósító természetes személyt ugyanazon tényállás alapján jogerős ügydöntő határozatában elítélte, és vele szemben büntetést szabott ki (intézkedést alkalmazott), vagy arra hivatkozással, hogy a bűncselekményt nem a vádlott követte el, felmentette, a törvény hatálya alá tartozó szankciók közül a közigazgatási bírság, és a tevékenység végzésétől való eltiltás – mint kiemelt szankció – vele szemben nem alkalmazható, csak a nem kiemelt szankciók alkalmazására van lehetőség. Ha a közigazgatási hatóság tudomására jut, hogy az eljárása alapjául szolgáló jogsértő magatartás miatt büntetőeljárás van folyamatban, és a közigazgatási szankció alkalmazása az előzőek szerint a büntetőeljárás kimenetelétől függ, a hatóság az eljárását a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti. A büntetőjogilag nem fenyegetett közigazgatási szabályszegés esetén a Szankció tv. rendelkezéseiből következően büntetőjogi felelősségre vonásra – illetve annak mellőzésére – tekintet nélkül alkalmazható a Szankció tv. hatálya alá tartozó figyelmeztetés és elkobzás – mint nem kiemelt szankció –, valamint a Szankció tv. hatálya alá nem tartozó más közigazgatási szankció vagy intézkedés.
A 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat
A Szankció tv. azonban nem tudott minden problémát orvosolni. Ahogy az már a törvény hatálybalépésekor várható volt és egy tanulmányomban jeleztem is,19 a gyakorlatban az eljárások idődimenzióját tekintve könnyen előfordulhat, hogy hamarabb szabnak ki az elkövetővel szemben bírságot, minthogy a büntetőjogi felelősségre vonás megtörténne. Ilyen eset eredményeként született meg a 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat, amelynek tárgya a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 246. § b) pontja elleni bírói kezdeményezés – orvhalászat tekintetében a kétszeres értékelés tilalma – volt. Az eset részletesebb ismertetése alapján érzékeltethetőek a kétszeres szankcionálás problémái.
a) Indítvány
A Ráckevei Járásbíróság indítványozó bírója az előtte folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett a Btk. 246. § b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A büntetőeljárásban szereplő tényállás szerint egy természetes személy ún. gereblyéző20 módszerrel horgászott, mely alapján vele szemben közigazgatási eljárás keretében halvédelmi bírságot szabott ki a hatóság, majd büntetőeljárás indult orvhalászat vétsége miatt. A Btk. 246. § b) pontja szerint, aki külön jogszabályban meghatározott tiltott eszközzel, tiltott módon vagy kíméleti területen halfogásra irányuló tevékenységet végez, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az indítványozó bíró álláspontja szerint ugyanazon személy szándékos cselekménye a Btk. szerinti orvhalászati tényállás elemeit, valamint a halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló 2013. évi CII. törvény (a továbbiakban: Haltörvény) szerinti halvédelmi bírság alapjául szolgáló cselekmény tényállási elemeit egyaránt kimeríti, ami felveti a ne bis in idem elv sérelmét. Az indítványozó álláspontja szerint a büntetőeljárás vádlottjával szemben jogerősen kiszabott közigazgatási, büntető jellegű szankciót követően a kétszeres eljárás tilalma miatt büntetőeljárás nem indítható, és a kétszeres értékelés tilalma miatt büntetőjogi szankció nem alkalmazható. A cselekmény kétszeres értékelése és kétszeres büntetése a jogbiztonság sérelmével jár, ezért a jogbiztonság érvényre juttatása érdekében egyértelmű szabályozásra lenne szükség a tekintetben, hogy mikor folytatható le halvédelmi bírság kiszabására irányuló hatósági eljárás, és mikor van helye büntetőeljárás megindításának.
b) Döntés
Az Alkotmánybíróság az eljárása eredményeként megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenességet idézett elő azáltal, hogy nem az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság és a XXVIII. cikk (6) bekezdésében rögzített ne bis in idem elv összehangolt értelmezéséből fakadó követelményeknek megfelelően szabályozta a Haltörvény szerinti halvédelmi hatósági eljárást és a Btk. 246. §-ában foglalt orvhalászat miatt folytatható büntetőeljárást. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy jogalkotói feladatának 2022. szeptember 30. napjáig tegyen eleget.
Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a Btk. 246. § b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
c) Az érvrendszer kardinális pontjai
A halvédelmi bírság kiszabására irányuló közigazgatási eljárás büntető jellegű eljárásnak, a halvédelmi bírság pedig a Btk.-ban szabályozott, a pénzbüntetéssel megegyező büntető jellegű szankciónak minősül. Mindezek alapján a halvédelmi bírság kiszabására irányuló közigazgatási eljárásra kiterjed a ne bis in idem alkotmányos elvének érvényesülési köre. Az alkotmányos garanciarendszer nemcsak a büntetőjog területére terjedhet ki, hanem akár a szabálysértési, fegyelmi vagy versenyfelügyeleti (közigazgatási) eljárásokra is.
Az alkotmánybírósági érvelés rámutat az állatokhoz kapcsolódó eljárások egymásra hatásának kibontakozó tendenciáira. A jogellenes halfogásra irányuló tevékenységet a magyar jogrendszer több módon, különböző jogszabályi rendelkezésekben szankcionálja. Az orvhalászat vétségének Btk.-beli tényállását a Haltörvény rendelkezései töltik meg tartalommal, amelyben a hátrányos jogkövetkezménnyel sújtható jogellenes magatartások köre ugyan szélesebb, mint a Btk.-ban az orvhalászat bűncselekményként büntetni rendelt jogellenes magatartások köre, azonban az orvhalászat tényállása ugyanazokat a tényállási elemeket tartalmazza. Ebből fakadóan a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás feladata egyaránt a Haltörvényben szankcionálni rendelt cselekmény tényállási elemeinek a tisztázása, a halvédelmi hatósági eljárás során értékelendő tények köre teljesen megegyezik a büntetőeljárás során értékelendő tényállási elemekkel. A Btk. 246. § b) pontja és a Haltörvény egyaránt büntetni rendeli az olyan halfogásra irányuló tevékenységet, amelyet Haltörvényben meghatározottak szerinti tiltott eszközzel, tiltott módon vagy kíméleti területen végeznek, amelyek így, két eltérő jogági területhez tartozó eljárás lefolytatásának az eredményeként, eltérő felelősségi formák keretében, akár egymással párhuzamosan is szankcionálhatók. A párhuzamos szankcionálást érintő szabályokra a Szankció tv. és az Ákr. szabályai vonatkoznak. Ha párhuzamosan indult meg a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás, az Ákr.-ben foglalt szoros ügyintézési határidőkből következően a gyakorlatban jellemzően a közigazgatási eljárás zárul hamarabb jogerős határozattal, eljárásjogi akadálya pedig jelenleg nincs annak, hogy a közigazgatási eljárásban hozott határozattal elbírált cselekmény miatt büntetőeljárás induljon. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (5) bekezdése értelmében a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el bűncselekményt, a bíróságot, az ügyészséget és a nyomozó hatóságot nem köti a polgári, a közigazgatási, a szabálysértési, a fegyelmi vagy más eljárásban hozott határozat, illetve az abban megállapított tényállás.
A Szankció tv. az eljáró hatóság mérlegelésétől függetlenül kívánta kizárni, hogy a büntetőjogi szankcionálást a közigazgatási eljárásban is büntető jellegű jogkövetkezmény alkalmazása kövesse, ami megfelel a ne bis in idem elvből fakadó követelményeknek, ugyanakkor a szabályozás összességében mégsem alkalmas ezen követelmények érvényesítésére annak következtében, hogy a közigazgatási szankciók köre nem korlátozódik a Szankció tv. 2. § (3) bekezdésében nevesített jogkövetkezményekre. A Szankció tv. 2. § (4) bekezdése értelmében ugyanis törvény vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendelet további közigazgatási szankciókat állapíthat meg. A Szankció tv. szabályozása pedig egyrészről nem zárja ki ezen további szankciók köréből a büntetőeljárást követően sem a büntető jellegű közigazgatási jogkövetkezményeket, másrészt nem teszi lehetővé azt sem, hogy a ne bis in idem elvre figyelemmel maga az eljáró hatóság vizsgálja a szankció büntető jellegét, és gondoskodjon a ne bis in idem elv érvényre juttatásáról.
A Szankció tv. rendelkezését megsértő közigazgatási hatósági határozat törvénysértő. Az Ákr. 120. § (1) bekezdés a Szankció tv. előírásaival összhangban úgy rendelkezik, hogy ha a hatóság megállapítja, hogy a másodfokú hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését annak közlésétől – a Szankció tv. 5/A. §-ába ütköző esetben a büntetőügyben hozott határozat közlésétől – számított egy éven belül, legfeljebb egy ízben módosítja vagy visszavonja. A felügyeleti eljárásra irányadó, az Ákr. 121. § (2) bekezdésében foglalt szabály értelmében továbbá, ha a hatóság döntése jogszabályt sért, a felügyeleti szerv legfeljebb egy ízben azt megváltoztatja vagy megsemmisíti, és szükség esetén a döntést hozó hatóságot új eljárásra utasítja. A felügyeleti szerv a Szankció tv. 5/A. §-ába ütköző esetben a büntetőügyben hozott határozat közlésétől számított egy éven belül akkor is így jár el, ha a döntés megváltoztatására és megsemmisítésére irányadó határidő egyébként már eltelt.
A jogalkotó által a fentiek szerint kialakított szabályozás rendszerében a büntetőbíróság döntése az elsődleges. A hatályos szabályozás ugyanis nem írja elő, hogy az utóbb eljáró büntetőbíróság a közigazgatási eljárásban kiszabott szankcióra tekintettel alkalmazzon jogkövetkezményt. Ehelyett a közigazgatási hatóságtól kívánja meg, hogy a szankcióalkalmazást minden esetben, így akár utólagosan is korrigálja. Az Alkotmánybíróság szerint a szabályozás kidolgozásakor nem vette ugyanakkor figyelembe a jogalkotó, hogy ezen korrekció objektív akadályokba ütközik. A korábban megfizetett közigazgatási bírság a közigazgatási hatóság határozatának megváltoztatása nyomán, utólag – a büntetőeljárás lefolytatását követően, tehát ugyan akár több év elteltével, de – visszatéríthető. Az eltiltás utólagos korrekciójára ugyanakkor a szankció jellegénél fogva bizonyosan nem kerülhet sor. Az eltiltással töltött időtartam ugyanis utólag nem pótolható, nem tehető semmissé.21 A felügyeleti jogkörben a döntést hozó hatóság döntésének megváltoztatására, megsemmisítésére csupán egy ízben kerülhet sor, ezzel is elősegítve az ügyek mielőbbi végleges lezárását. Így a ne bis in idem elv sérelmének orvoslására nem minden esetben, hanem csak olyan ügyekben kerülhet sor, ha egyéb törvénysértés nem szorul korrekcióra. Ha pedig a közigazgatási hatóság döntését a közigazgatási bíróság érdemben elbírálta, az Ákr. fenti rendelkezései szerint nincs helye a döntés hatóság általi megváltoztatásának vagy megsemmisítésének. Ilyenkor a törvénysértés a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) rendelkezései alkalmazásával, végső soron perújítás keretében orvosolható. A perújítási kérelem előterjesztésének határideje – a Kp. által felhívott polgári perrendtartás szabályai szerint – hat hónap. Ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével azonban perújításnak helye nincs. Így amennyiben a büntetőbíróság ítélete a közigazgatási per befejezését követő öt éven túl születik meg, a kettős büntető szankcionálás rendkívüli jogorvoslati eljárásban sem korrigálható.22
A büntetőjog primátusát hangsúlyozva az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a büntetőbíróság nem veheti figyelembe a már lefolytatott halvédelmi hatósági eljárásban alkalmazott közigazgatási jogkövetkezményeket, azokra tekintet nélkül köteles szankcionálni a terhelt törvénysértő magatartását, és a büntetőbíróság határozatának meghozatalát követően az eljárt közigazgatási hatóság a büntetőügyben hozott ítéletre figyelemmel köteles lesz gondoskodni a terheltre irányadó határozata megváltoztatásáról vagy megsemmisítéséről. Az új határozatban pedig nem alkalmazhat a terhelttel szemben halvédelmi bírságot vagy eltiltást. Az esetet árnyalta, hogy a terhelt esetében alkalmazott eltiltás időtartama időközben eltelt, az végrehajtásra került, így az már nem orvosolható. Erre tekintettel sérül a jogbiztonság és a ne bis in idem elve.23 Tehát hiába volt a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás összehangolása a jogalkotó célja a ne bis in idem elv érvényesülése érdekében, azonban a garanciák köre még a perújítás szabályaival kiegészülve sem tekinthető teljesnek.
Az Alkotmánybíróság lényegében rámutatott, hogy a szabályozás nem alkalmas arra, hogy a jogalkotói indokolásban foglalt célkitűzés, valamint az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből és XXVIII. cikk (6) bekezdéséből fakadó követelmények érvényesülését garantálja. A jogalkotói mulasztás megállapításával és a jogalkotónak címzett felhívással megteremthető az összhang az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés és XXVIII. cikk (6) bekezdése, valamint a Btk. 246. § b) pontja szenti orvhalászat vétsége között, hiszen a jogi szabályozás Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos. Az Alkotmánybíróság indokoltnak és szükségesnek tartja, hogy a jogalkotó generális megoldást dolgozzon ki a ne bis in idem elv tiszteletben tartására a különböző jogágak által szabályozott büntető jellegű eljárások és szankciók kapcsán, általános iránymutatást nyújtva a közigazgatási eljárást folytató hatóságok és a büntetőeljárásban a bíróságok számára a párhuzamosan vagy egymást követően indítható, a jogsértőket egyaránt büntető jellegű jogkövetkezménnyel fenyegető eljárások összehangolására,24 hogy ne lehessen ugyanazon személy ugyanazon cselekményét kétszeresen, párhuzamos eljárásokban szankcionálni.
Zárszó
Az alkotmánybírósági határozat érvelése már felveti a jövőbeni irányokat, amelyet mindenképpen követni fog a jogalkotás és erre alapulva a jogalkalmazás is. És habár az alapvető és szent cél az állatok védelme, mégis a védelmi szint legmagasabb fokú elérésére törekvés során nemcsak a bizonyítás, minősítés, eljárásjogi problémák stb. garmadájával kell megküzdeni, hanem figyelemmel kell lenni a jogbiztonság követelményéből fakadó olyan eljárásjogi garanciákra is, mint a ne bis in idem elve, ami mint kiderült, a gyakorlatban nem is olyan könnyű feladat. Jóslásokba bocsátkozás nélkül végiggondolható, hogy az Alkotmánybíróság utóbbi határozatában kifejtett elsőbbségre tekintettel nyilván a közigazgatási eljárás lesz az, amelynek jelentősebb változáson kell keresztülmennie ahhoz, hogy a ne bis in idem elvének maradéktalan érvényesülése mellett az állatokat sértő jogellenes magatartások se büntetlenül ne maradjanak, se pedig többszörös értékelés alá ne essenek.
Bányai Krisztina PhD, főügyészségi ügyész, Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Főügyészség; címzetes egyetemi docens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
A tokenizáció egyes jogi hatásai
Az NFT-jelenség
69 millió amerikai dollár egy digitális alkotásért? 2021 márciusában ennyiért kelt el egy Beeple néven ismert művész által létrehozott token.1 Mi sem természetesebb, hogy ez az esemény felrobbantotta a médiát, új témát adva ezáltal a művészeknek, a befektetőknek és a jogászoknak.
Az NFT a Non-Fungible Token kifejezés rövidítése, ami azt jelenti, hogy nem helyettesíthető token vagy zseton, ahhoz azonban, hogy megértsük ennek a definíciónak a tényleges értelmét, nem szabad megállnunk a puszta tükörfordításnál. Az NFT-k olyan virtuális vagy valóságos tartalmak, blokklánc-alapú egyedi és azonosítható leképződései, amelyek peer to peer módon, kriptovaluták fejében értékesíthetőek.2 3 Láthatjuk, hogy mind a kriptovaluták, mind az NFT-k a blokklánc-technológia szülöttei, azonban kiemelten fontos elhatárolnunk őket egymástól. Habár mind a kettő tokenként értelmezhető, a kulcs – egyszerűen szólva – az egyediségükben jelentkezik, ugyanis egy NFT, ahogy a neve is mutatja, nem helyettesíthető, mindegyik eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, tehát azokat nem tudjuk kicserélni egymással. Ezzel szemben a kriptovaluták felcserélhetők, hiszen két azonos fajtájú kriptovaluta értéke megegyezik egymással és az őket felépítő kódsor is ugyanaz.
Ahhoz, hogy vizsgálni tudjuk az NFT-ket, nem kerülhetjük el a technológiai hátterük megértését sem. Az NFT-k létezését a blokklánc-technológia tette lehetővé. Ez „egy megosztott, megváltoztathatatlan főkönyv, amely megkönnyíti a tranzakciók rögzítésének folyamatát és az eszközök nyomon követését az üzleti hálózatban. Az eszköz lehet kézzelfogható (ház, autó, készpénz, föld), vagy immateriális jószág (szellemi tulajdon, szabadalmak, szerzői jogok, márkajelzés). Gyakorlatilag bármi, ami értéket képez, nyomon követhető és kereskedhető egy blokklánc-hálózaton, csökkentve ezzel az összes érintett kockázatát és költségét.”4 Tehát értelmezhető úgyis, mint egy óriási adatbázis, amelyen tárolódnak a tokenek információi, továbbá a tokenek két felhasználó között – közvetítő fél nélkül – tranzaktálhatók, ezáltal létrehozva egy újabb blokkot, egy újabb tranzakcióval pedig még egyet, így létrehozva egy hálót, azaz magát a blokkláncot. Minden új blokk tartalmazza a korábbi blokknak a hash-ét, ami felfogható a blokk biometrikus azonosításának, vagyis egy egyedi azonosítónak. Ennek eredményeképpen biztonságossá, visszakövethetővé és átruházhatóvá vált ezen digitális vagyontárgy rendelkezési joga, ez az a folyamat, illetve ezek azok az elengedhetetlen tulajdonságai a rendszernek, amik lehetővé teszik az NFT-k alkalmazását.5
Felmerül a kérdés, hogy mi lehet, vagy mi válhat NFT-vé? A rövid válasz az, hogy bármi, vagyis bármi, ami tokenizálható. NFT lehet egy digitális művészeti alkotás, egy festmény, egy animáció, egy dalszöveg, egy videójátékban megtalálható tárgy, egy koncertjegy, de akár a valóságos fizikai tárgy is, ami alkalmas arra, hogy tokenizálják, akár egy ingatlan is.6
Az NFT-k megjelenése – annak ellenére, hogy számtalan lehetőséget rejtenek magukban, csak úgy, mint maga a blokklánc-technológia – számos jogilag releváns kérdést, illetve problémát vet fel. Először is, miként értelmezhető az NFT, dologként, értékpapírként vagy valami másként? Lehet-e tulajdonjog tárgya? Felfogható-e szerzői jogi értelemben alkotásként? Érvényesülnek-e az adatvédelemhez fűződő jogok? Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az NFT-k értelmezése és vizsgálata rendkívül összetett, hiszen kiterjed többek között általános polgári jogi aspektusosokra, azon belül speciális szerzői jogi értelmezésekre, adatvédelmi kockázatokra és még sorolhatnánk.
Kategorizálási kísérletek
Az NFT-k alkalmazásának eszenciája kizárólag a virtuális térben képzelhető el, ennek alapján pedig jogi értelmezésük során kanyarodjunk vissza a korábban – röviden – bemutatott blokklánc-technológiához.
Egyes felfogások szerint az NFT-k egyfajta kapcsolatot teremtenek a különböző metaverzumok között. Ezáltal tekinthetünk rájuk úgy, mint egyfajta digitális bőröndre, mivel a felhasználó az egyik metaverzumban megszerezett vagyontárgyat reprezentáló tokent képessé válik alkalmazni egy másik metaverzumban, tehát egyfajta rendelkezési jogosultság megtestesülése látható egy online világban. Folytatva ezt a gondolatmenetet, nézzük meg, mi történik, ha a felhasználó el kívánja adni az NFT-jét egy másik felhasználónak (ezáltal létrehozva egy újabb elemet a láncolaton, ami a blokklánc-technológia alapját képezi). Egy NFT tranzaktálása során egy hétköznapi adásvétel legfontosabb részeleme. Vagyis a tulajdonjog-változás nem következik be, mivel sok esetben kizárólag a tokennek – az adatnak – a kvázi átruházása valósul meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a klasszikusabb értelemben vett tulajdonjog-változást. Egy ilyen folyamatot ún. smart contractok biztosítják, amelyek tárolják a token kódjait, így azok globálisan elérhetővé válnak, ez viszont kizárólag az „okosszerződés tulajdonjogának” (ownership of contract) az átruházását kódolja. Ennek alapján kérdésessé válik az is, hogy a felhasználó, aki megszerezte az NFT-t, milyen jogosultságokkal rendelkezik, kiterjeszthetők-e egyáltalán a tulajdonjogi szabályok a tokenre, figyelemmel arra, hogy hazánkban ez csak a fizikai valóságban megjelenő javakra, illetve a pénzre irányadó, és a jelenlegi szabályozások értelmében az NFT egyiknek sem minősülhet. Akkor mi „jogilag” az NFT? Nem más, mint egy digitális vagyontárgy, amely egyedi azonosítójegyeket hordoz, oszthatatlan (nem helyettesíthető).
A tulajdonjogi értelmezéseken túl vannak elméletek, amelyek értékpapírként akarják értelmezni a tokeneket. A Ptk. szerint az értékpapír „[…] olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatöszszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.”7 Az NFT és az értékpapír konstellációnak talán az „okirat” kritérium a leghangsúlyosabb pontja. A dematerializált értékpapír megoldást jelenthetne, de annak az előállítása a hatályos szabályozás szerint kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott számítógépprogram, valamint adathordozó felhasználásával mehet végbe.8 Állaspontom szerint ez viszont a kriptovilág és a blokklánc-technológia létjogosultságát kérdőjelezné meg, vagyis a decentralizációt. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség jogi szabályozásra, hiszen csak azzal lehet biztonságos és harmonizált működést elérni, de ez nem érhető el úgy, hogy a szabályozni kívánt terület alapját akarjuk megváltoztatni.
A fentiek alapján azonban felmerül az a gondolat, hogy szükséges-e a NFT/token jogi kategorizálása, vagy egzakt jogi fogalmának a megalkotása. Erre az egyik legkézenfekvőbb példa az, hogy magának a pénznek sincs a hatályos magyar jogrendszer egészében egységesen érvényesülő fogalma, az egyes jogszabályokban a pénz nem azonos tartalommal szerepel.9
Az Európai Uniós szabályozási kísérleteket szintén meg kell vizsgálni, ezek közül pedig kiemelt jelentőséggel bír a kriptoeszközök piacairól szóló javaslat (Markets in Crypto-Assets; MiCA). A javaslat ugyan az NFT-ket kizárja a hatálya alól, feltéve, ha nem tartoznak valamely meglévő kriptoeszköz kategóriájába. Ez azonban elindított egy folyamatot, mivel az Európai Bizottságnak egy átfogó jelentést kell készítenie az NFT-kről, illetve – ha szükségesnek tartja – jogalkotási javaslatokat is ki kell dolgoznia az NFT-rendszerekre, illetve biztonságos használatukra.10
Néhány további jogi probléma…
A korábban bemutatott tulajdonjogi, valamint fogalmi kérdéseken túl számos probléma merül fel még az NFT-k kapcsán. Ezek közül van olyan, ami magára a tokenekre vonatkozik, és találunk olyat is, ami az azok alapjául szolgáló blokkláncokat érinti.
A blokklánc, mint megosztott főkönyv, abban a felhasználók minden tranzakciót az elejétől a végig megismerhetnek, benne minden információval és adattal, ezáltal egy állandó és megváltoztathatatlan nyilvántartás keletkezik. Ebben az esetben viszont ütközni látszik az adatvédelem és maga a technológia, hiszen a GDPR17. cikke egyértelműen rögzíti az elfeledtetéshez való jogot. A jogelv kimondja, hogy az érintett jogosult személyes adatai törlését kérni az adatkezelőtől. Az adatkezelő számára ezen kérés teljesítése különböző feltételek teljesülése esetén kötelező.11
Ennek a garanciának teljesülése azonban kérdéses, mivel a technológia éppen a folytonosságon alapszik. Másként fogalmazva, kifejezetten problémás lenne az adatok törlése a blokkláncból, tekintettel arra, hogy minden hálózati csomópontnak végre kellene hajtania a kívánt művelet a saját másolatában, majd a törlést követően felépíteni a blokkláncot, immáron a kitörölt adatok hiányában.12 A GDPR-nak való megfelelés talán nem az adatok törlésében keresendő, hanem az adatokhoz való hozzáférés meggátolásában. A CNIL13 szerint ez úgy valósítható meg, ha elégetjük az adathoz tartozó privát kulcsot, vagyis az adat fennmarad a blokkláncon, de nem lehetséges hozzáférni, mivel a megtekintéséhez szükséges kulcs már nem létezik.14 Egy másik megoldási alternatíva az úgynevezett „felejtő” blokklánc, amelyeken a hozzáférést biztosító privát kulcsokat megadott időközönként újraprogramozzák, így a hozzáférés újfent nem lenne lehetséges.14
Ahogy korábban említésre került, az NFT gyakorlatilag egy adattömeg a blokklánc által biztosított felületen, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az adatok sokasága egy egyedi produktumot reprezentálhat, ami viszont már szerzői jogi védelem alá eshet. A hatályos magyar szabály úgy fogalmaz, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást az egyéni, egyedi jellege alapján illeti meg, függetlenül bármilyen minőségi vagy mennyiségi követelménytől.15 Ennek olvasatában pedig bármilyen egyedileg létrehozott token megfelelhet. Ha elfogadjuk ezt a felvetést, akkor pedig elkerülhetetlen az is, hogy valamikor bekövetkezzen egy jogsértés egy szerzői jogi védelem alá eső NFT vonatkozásában, erre eklatáns példa lehet a copyfraud-jelenség, amely a névfeltüntetés jogának a megsértésére utal.16 A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy nem az értékesíti a tokent, akinek erre jogosultsága lett volna, vagyis megtévesztő módon ment végbe a tranzakció. Tehát a korábban feltüntetett tulajdonjogi probléma itt is visszaköszön, mivel a blokkláncok, illetve egyéb kereskedelmi platformok lehetővé teszik az anonimitást, vagyis a tranzakciót lebonyolító felhasználók sokszor teljesen azonosíthatatlanok.17 Az NFTkereskedelemnek további sarkalatos pontja az, hogy maga a művészeti alkotás csak az adatok mögött helyezkedik el, így az értékesítés során a fél a legtöbb esetben csupán – az okosszerződés értelmében – az adatok felett szerez jogosultságot. Ezen logika mentén tehát a szerzői jogi védelem az „eladó” félnél marad.
Álláspontom szerint, a fentiekre tekintettel a copyfraud-jogsértés úgy valósulhat meg, hogy az NFT mögötti tartalom – vagyis az adathalmaz – úgy kerül felhasználásra, hogy ezáltal sérül az eredeti szerzői jogi védelem alá eső mű egysége.
Összegzés
Az NFT-k és tokenek világa megállás nélkül fejlődik, azonban a digitális eszközökre, valamint a technológiai innovációkra vonatkozó jogi szabályozás, mint mindig, le van maradva, de ez egy olyan futóverseny, ahol a jognak mindig másodiknak kell lennie, hiszen csak így tudja megfelelően felmutatni a saját innovációját. A polgári jogi – azon belül a tulajdonjogi és szerzői jogi –, illetve az adatvédelmi területeken túl számos jogterületet érintenek az NFT-k, ide sorolandóak a teljesség igénye nélkül a befektetővédelmi, a büntetőjogi és az adójogi problémák is. Számtalan kérdés tehető fel, azonban még nincs megfelelő jogi szabályozás, és ezáltal kialakult joggyakorlat sem, de még az is bizonytalan, hogy szükség van-e egyáltalán teljesen új szabályozásra az NFT-k és a tokenek tekintetében, vagy elegendő lesz-e a jelenlegi szabályozást alkalmazni.
Véleményem szerint a probléma megoldását első lépésként a legalapvetőbb kérdésekre való válaszadással kell kezdeni, mint például az NFT-k lehetséges tulajdonjogi viszonyai vagy a kvázi adásvételek. Talán ezekre a válaszokra már nem is kell olyan sokat várni, mivel 2022 őszén a magyar jogalkotás elé került egy törvényjavaslat A pénzügyi szektort érintő törvények módosításáról címmel.
Bácskai Máté, fogalmazó, Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség
The origins of the military saint’s cult in the Old and New Testaments (Part 1) Old Testament background in the light of war and violence
The Old Testament concept of war
When Christianity was born, it drew a lot from many other religions, such as Zoroastrianism, Gnosticism, or some local religions. However, the most significant influence on Christianity was the Old Testament and the New Testament images of God. At the same time, the Old Testament was not uniform. It varied from period to period, with different attributes of God taking centre stage, such as saviour, merciful, just or holy.
The entire Old Testament theology was defined by the dichotomy that divided the world into two parts: pure and impure. God’s holiness comes from his sharp distinction between the world and uncleanness. In this context, therefore, the chosen people are holy only if and insofar as they share in the holiness of God, which shines through to the people and to the prominent representatives of the people. Thus, it is no longer only God who is kadosh,1 or holy, but also the people, insofar as they are set apart from the other – consistently – Canaanite peoples. In the Mosaic books this is prominently expressed “Be holy, for I, the Lord your God, am holy” (Lev 19, 2). The impartation of the holiness of God to the community, and in particular to the individual members of the community, is also preserved in Christian theology.
The Old Testament image of God, however, raises not only the doctrine of participation in holiness, but also the question of violence, for holy war is a constant in much of the Old Testament Scriptures. In fact, no other book is so pervaded by the spirit of war as the Old Testament, where God is very often presented as ‘Lord of Hosts’2 (Adonai cevaot) and3 war is most often referred to as ‘the Lord will war’.4 In the book of the prophet Joel, he writes: “Announce this to the nations: Proclaim a holy war! Alert the warriors!” Let all the soldiers report and march! Beat your plowshares into swords, and your pruning hooks into spears; let the weak man say, “I am a warrior!” (Joel 4, 9-10).5
The Old Testament concept of war is therefore based on God calling the Jews to war against the ‘nations’, i.e. against other (Gentile) nations than the chosen people. God calls for the conquest of Israel, the Holy Land, in his words to Abraham: “On that day the Lord made a covenant with Abram, saying, »To your descendants I give this land, from the river of Egypt to the great river, the river Euphrates, the land of the Kenites, the Kenizzites, the Kadmonites, the Hittites, the Perizzites, the Rephaim, the Amorites, the Canaanites, the Girgashites, and the Jebusites«.” (Gen 15, 18-20)
The God of the Old Testament also considers holy war to exterminate idolatrous, godless pagans to be acceptable, even desirable. Indeed, the purpose of these wars is to avert the danger of pagan ‘defilement’ of the chosen people. The Old Testament thus also contains a form of violence that can be understood as a ritual offering or even as a human sacrifice that can be extended to entire peoples. The Old Testament’s shocking ideology of violence is illustrated by a few lines in the Second Book of the Law. The law provides that everyone, even the dearest person, must be killed indiscriminately if he tries to seduce us from the faith, if he leads us into sin or calls us to turn away from God: “If your own full brother, or your son or daughter, or your beloved wife, or your intimate friend, entices you secretly to serve other gods, whom you and your fathers have not known, gods of any other nations, near at hand or far away, from one end of the earth to the other: do not yield to him or listen to him, nor look with pity upon him, to spare or shield him, but kill him. Your hand shall be the first raised to slay him; the rest of the people shall join in with you. You shall stone him to death, because he sought to lead you astray from the Lord, your God, who brought you out of the land of Egypt, that place of slavery. And all Israel, hearing of it, shall fear and never again do such evil as this in your midst.” (Deut 13, 6,18)
So the story of the Old Testament people’s great experience of deliverance, exodus or conquest, begins with a struggle.6 Although the historicity of the narrative is very much in question, the essence of the story is summed up in Exodus 15,21b: “horse and chariot he has cast into the sea”. Immediately in the context of the original experience, we have before us a warrior God.7 In many of the battle scenes in the Old Testament, the text presents God as a commander at the head of the armies,8 who, for example, gives David specific instructions for the deployment of troops in the battle against the Philistines.9 The Lord thus goes before the chosen people, intimidates their enemies and assures their victory: “I will have the fear of me precede you, so that I will throw into panic every nation you reach. I will make all your enemies turn from you in flight” (Ex 23,27). Nehemiah similarly exhorted the Jews when he spoke against the attacks of the surrounding nations, who were indignant at the rebuilding of destroyed Jerusalem: “I made an inspection, then addressed these words to the nobles, the magistrates, and the rest of the people: Have no fear of them! Keep in mind the Lord, who is great and to be feared, and fight for your brethren, your sons and daughters, your wives and your homes.” (Neh 4,8).
Sigmund Freud, in his work Moses, accuses the Old Testament image of God – himself a Jew, by the way – of being derived from the adoption of the cultic worship of a bloody, violent local god. For, according to the Old Testament, God not only calls his chosen people to battle and slaughter, but also descends to the battlefield and smites his enemies:
“Learn then that I, I alone, am God, and there is no god besides me. It is I who bring both death and life, I who inflict wounds and heal them, and from my hand there is no rescue. »To the heavens I raise my hand and swear: As surely as I live forever, I will sharpen my flashing sword, and my hand shall lay hold of my quiver.« »With vengeance I will repay my foes and requite those who hate me. I will make my arrows drunk with blood, and my sword shall gorge itself with flesh – With the blood of the slain and the captured, Flesh from the heads of the enemy leaders.« Exult with him, you heavens, glorify him, all you angels of God; For he avenges the blood of his servants and purges his people’s land.” (Deut 32,39-43)10
Twentieth-century philosophy of religion also dealt with the relationship between the Old Testament image of God and violence. Hector Avalos, for example, derives the Old Testament image of the warrior god precisely from the false consciousness of chosenness.11 Ralph Tanner’s work explores the relationship between war, violence and religion. His general findings are that the scarcity of certain regions (space, resources, food, animals, pasture, etc.) leads local peoples to conflicts in which they seek the help of their own gods.12 Avalos mentions that religions are used as a means by some peoples to justify their violent expansion, and that they adapt their sacred literature, the Old Testament Scriptures, to this. Ralph Tanner takes a similar approach. Although the author notes that, although religions may use violence in some cases, this does not in any way imply that violence is inherent in the very essence of religion. He does, however, acknowledge that religion tries to incorporate all aspects of life into its terrain, such as time, space, matter, transport and food, death, environment, etc. It is therefore understandable that it can exert an influence on man which manifests itself in violence in certain cases. A less consolidated view is held by Christopher Hitchens, Richard Dawkins and Regina Schwartz, who believe that religion is a great threat to all societies, as it does not shy away from any violence to advance its interests. According to Regina Schwartz, monotheistic religions are particularly violent. Judaism, Christianity and Islam are inherently based on violence, since they seek exclusivity that does not tolerate any other god or religion. She makes a special reference to the image of God in the Old Testament,13 which she calls in several works the scripture that legitimates ‘violence’. Sam Harris also draws on an analysis of the Abrahamic religions and, emphatically, the Old Testament.14 However, he does not see these religions as dangerous per se, but rather, in his view, they become violent by becoming institutionalised. The institutional framework uses content to secure its own power. The author’s particular, but apparently not very nuanced, approach to the Old Testament kingdom, prophethood and priesthood can be understood from this perspective. He uses Old Testament examples to show the significance of the separation of the institutions of religion and state. Matthew Rowley takes a much more nuanced approach.15 One focus of his analyses is the Old Testament’s view of God and the use of violence. In his view, there is no unity in the cultic literature itself, and therefore no unanimous view of the Old Testament’s conception of theology and violence. Without going into the details of the opinions of the various schools and authors, it is only worth noting that Rowley’s view is in line with the major trends in Old Testament biblical scholarship, which distinguish between the different periods in which the books were written.16
William A. Graham points to a tension between sacred writings and oral tradition.17 He points out that the real stories have long been preserved by oral tradition, and what is presented as a violent, warlike event may not have actually happened. However, the text, whether it is related to wars or to a violent image of God, has undergone considerable deterioration.
However, other authors point out that the Old Testament is as much a call for peace as it is a call for war and violence. The English-language Old Testament Concordance has collected 300 biblical passages where the term ‘shalom’, or peace, is used.18 In essence, the desire for peace runs through the entire Old Testament: from the Torah texts, through the priestly blessing (Lev 26, 6), to the blessing formulas in the Book of Numbers (Num 25, 12); or through the prophets (Is 57, 19) to the Psalms (Ps 34, 15). It did not primarily refer to pacifism, non-violence or a period without war, but rather to the establishment of cosmic peace with God and humble obedience to the Creator. It represented the peace that comes from upholding truth, religion and the desirable and right universal order. According to Giovanni Marra, the Hebrew term shalom (‘peace, prosperity’) has a broad and universal meaning that can be understood in the perspective of messianic peace. It denotes the wholeness and integrity that expresses the state and condition of man living in harmony with nature, with himself, with his fellow human beings and with God.19 In patristic literature, war (polemos) is not the opposite of peace (eirene), but of malice and envy (phthonos) and rivalry and strife (eris). The relevance of this to our times is shown by the Pastoral Constitution of the Second Vatican Council, Gaudium et Spes.20
At the same time, violence is present throughout the Old Testament. Abraham is about to sacrifice his son Isaac, and the Canaanite conquest story tells of several bloody wars.21 In some, the chosen people are ordered to exterminate entire nations. On several occasions, God commands Israel to destroy whole cities and kill all their inhabitants. “But in the cities of those nations which the Lord, your God, is giving you as your heritage, you shall not leave a single soul alive. You must doom them all – the Hittites, Amorites, Canaanites, Perizzites, Hivites and Jebusites – as the Lord, your God, has commanded you, lest they teach you to make any such abominable offerings as they make to their gods, and you thus sin against the LORD, your God.” (Deut 20, 16-18) Cities ‘under the curse’ were treated as ‘forbidden, holy, ordained of God, taboo’ in the Hebrew herem meaning, to be destroyed. Such was the case with the extermination of the Amalekites, the massacre of the Medianites, or in a more familiar story, the siege of Jericho.
Even Old Testament man had difficulty resolving the dichotomy of peace and violence. The double standard of the Old Testament is sharpened in the ethics of war, the impact of which is transmitted to the Christian soldier’s demands. Already in the Old Testament texts written in different periods, the dichotomy of war and peace begins to be resolved. Abraham does not sacrifice his son because the angel of God intervenes (Gen 22, 11), but ends up sacrificing a ram instead of his son: human life is sacred. Biblical anthropology, moreover, tended to accept the sanctity of man as God created man in his image and likeness. However, the very first sin after the Fall manifests itself in the extinction of human life – the story of Cain and Abel. In Van Wees’ view, these stories, like the extermination of the Canaanite tribes, are fiction rather than a real historical event. Other authors, whether collective punishment was carried out or not, point out that Old Testament man was basically open to carrying out such and similar cruel acts, otherwise the ‘sacred’ texts would not have preserved the instruction to do so. Indeed, the basic tenet of textual redaction is that stories that cast a negative light on the community were refined or even abandoned. József Szécsi devotes a special chapter to the Old Testament wars in his work on Judaesthetic touches.22 In his treatise, he also points out the dichotomy already mentioned, but from the cult side. Szécsi explains that the Levitical priesthood also played its part in the bloody wars of the Old Testament. From the time of Pneumaeus onwards, the Levites were also present in the wars. They accompanied the troops. They can also be seen as the predecessors of the contemporary clergy. However, their presence was not limited to pastoral service, but they encouraged the members of the chosen people in battle. In fact, as Szécsi points out in another of his treatises on the Judges’ War, the Jewish clergy of the time were not on a higher moral level than the ‘pagan’ clergy of the surrounding peoples. The priests’ task was to win their gods to support their people in war. In fact, some wars were specifically caused by the will of their gods. There are many examples of this in the Old Testament. As far as the relationship between the Levitical priesthood and war is concerned, this area will also be significant in the context of the New Testament cult of the saints. For the higher ‘holiness of life’ expected of the priest as a man of God is not yet manifested here in a renunciation of armed conflict. The Old Testament priesthood was a privileged community. They were chosen, among the chosen. Yet, despite their preoccupation with sacred things, they were not far from taking part in wars or passing moral judgment on war. This kind of approach to the theology of the priesthood was a major headache for the New Testament man.
It is also worth mentioning the judges, who were liberating, judicial figures in Israel. Before the kingdom came into being, they were the improvised leaders of the people. Their popularity consisted not, or not primarily, in their religious piety, nor even in their genius as leaders, but in their success in the struggle with the ‘Philistines’. War is a constant feature of the history of the Judges, in which a kind of cyclicality is observed: the people turn away from God, the Philistines triumph over the people, the people cry out to God, and God sends a warrior in each case, under whose leadership they triumph over the Philistines. Before the kingdom there was no central power. Power was periodically concentrated in the hands of these warrior role models.23
The importance of Israel’s warrior ‘saints’ is demonstrated by the fact that their role in shaping “national” identity has persisted over time. In Babylonian captivity, they were frequently referred to and formed an integral part of the captivity literature (Deut 9, 5). King David is undoubtedly the greatest warrior ‘saint’ of the Old Testament. Considering that Jesus of Nazareth was descended from the house of David, his person is highly revered in Christianity. In Christian sacred literature, he is one of the few Old Testament figures to be called a ‘saint’, although the New Testament term ‘saint’ has been reserved by Christianity for post-Jesus figures. His story, however, was intertwined with wars and violence from the beginning. In a monograph of several hundred pages, Steven L. McKenzie has reworked the story of David to show the true character of King David, which is not only not holy, but even by the standards of the time, an aggressive, calculating, bloodthirsty ruler.24 In McKenzie’s view, the David story is both apologetics and a means of shaping national identity. David’s merit is really the affirmation of Yahwism, which was linked to the affirmation of the identity of the chosen people. And in return, the priests of Yahwism, despite their utter lack of merit, forged a hero, a saint if you like, out of a cruel ruler. A similar view is taken by Joel Baden, who draws attention to the artificially constructed character of the ruler.25 Without being exhaustive, let us highlight a few stories that support the author’s concept. There are well-known narratives, such as the story of David and Goliath26 (1 Sam l, 17); David’s rescue of the city of Keilah, or the battles with Saul (1 Sam 21, 1-15; 22, 1-5); David rescues the city of Ziklag (1 Sam 30); Samuel’s final battle (1 Sam 31); Battle between David and Ishbosheth (2 Samuel 2-4); Founding of the Jerusalem center (2 Sam 5); David’s great victory (2 Sam 8); The Ammonite rebellion (2 Sam 10); The Absalom rebellion (2 Sam 18; 2 Sam 13-17) The story of David, the greatest warrior figure of the Old Testament, was also so significant that it was re-enacted during the Babylonian captivity. The Deuteronomist had already found the stories complete, but added his own aspects. The idealization of the warrior in Old Testament literature is understandable, since the history of the Old Testament people is nothing but a history of great tragedies and bloodshed. Thus, the defence of faith, the warrior character and the figure of the hero were conflated. A more consolidated picture of David is already painted by Jonathan Kirsch, who does not deny this warrior character of David, but does not sharpen the Davidic character to this in his research. Christian studies are obviously more nuanced, and pious literature has stuck to a literal interpretation.
Similar difficulties are encountered in the case of ‘wise’ Solomon, son of David.27 The critical authors mentioned above also see behind his ideal figure the activity of the chronicler of history and deuteronomistic editor. The real person, however, is precisely the bloody-handed ruler who overthrew his father by force.28
The idealised warrior does not disappear even in times of great national disaster. Nor has the valuation of war and violence disappeared in prophetic literature. The book of the prophet Isaiah is accompanied throughout by wars, which the prophet himself comments on. The book of Isaiah is not the work of one author. Thus we gain insight into the wars of the age through the author’s approach.29 The significance of the texts is that many passages of the Isaiah corpus have been interpreted in relation to Jesus of Nazareth. Thus, their relevance to the New Testament and their role in the Christian cult of the saints is indisputable. The text of Proto-Isaiah30 warns the king at the time of the Syro-Ephraimite war (734-732 BC) not to trust in human covenants but in Adonai. The prophet, on the other hand, also foresees God’s punishment if the king trusts in military alliances and shapes his decisions accordingly. The importance of the Isaiah text for the history of ideas is shown by the fact that later rulers were often seen as a means of God’s punishment.31 This is particularly true in the text of Deutero-Isaias, when King Nebuchadnezzar III (604-561 BC) overthrows the Assyrian empire and ‘drags’ the leading classes of Jewry to the capital. His story is preserved in the prophetic literature, as well as in the chronicled history, and in the literature both during and after the captivity (2 Kings 24, 1-4; 2 Kings 24, 10-11; Ne 1, 4-13). Deutero-Isaiah (Is 42, 13) says that “The LORD goes forth like a hero, like a warrior he stirs up his ardor”. At the same time, the Greek Septuagint translation reads “the Lord breaks up the war”. In St Jerome’s interpretation, this means that God goes to war to destroy war. This is how early Church history tried to resolve the dichotomy between the God who fights and the God who destroys war.
As well as the great military figures of the Old Testament, there was also a great popularity in Jesus’ day for those who stood up in any way against oppressive military powers. The Maccabean Wars are recorded in the Book of Maccabees.32 Maccabeus was the third son of Judas Mattathias the priest (1 Macc 2, 4). The name was later used to designate a family. Members of the family were at the forefront of the struggle for independence against the Syrians between 167-163 BC. According to some explanations, the name also means hammer, expressing the fact that Judas struck the enemy with heavy blows. The rebellion takes place long after the Babylonian captivity, when Antiochus IV Epiphanes, king of Syria (175-163 BC), wanted to Hellenize the Jews. In truth, Hellenization did not need to be pushed so hard, as Jewish communities, especially in the diaspora, were turning to Greek philosophy with great preference. This is essentially what Wisdom literature is about, which was intended to counteract the rise of Greek philosophy among the Jews. However, while the wisdom literature chose the form of discourse, the Maccabean movement used force. It is interesting that, although the Wisdom literature later played a major role in Christian ethics, it never crossed the threshold of interest among Jews. It was of secondary importance compared to Torah and prophetic literature, but also to the historical work of the Chronicler. In contrast, the characters of the Maccabean revolt, if not in sacred literature, were certainly very popular in folklore. They were seen as the heroes who rose up against the foreigners who tried to impose their customs on Palestine. It should also be seen, of course, that it was not merely, or even primarily, religious piety but national consciousness that fuelled respect for the Maccabees. Sara Raup Johnson analyses this issue at length, arguing that the Maccabean stories belong more to the realm of fiction than reality. Their purpose is not historical narrative but the affirmation of Jewish identity.33
It will also be a recurring element in the cult of the Christian soldier, as the soldier acts against the representatives of the foreign (religion).34 Just as religious motivation as a means of legitimising the use of violence was already present in the Old Testament world, it was already very much dominant in the time of Jesus. It was the defence of the faith that justified Judas Maccabeus in taking up arms against Antiochus IV Epiphanes, who had abolished the temple sacrifices in Jerusalem, transformed the sanctuary into a temple of Zeus Olympius and sacrificed pigmeat on the altar. The king went against the sacral order by forbidding the observance of Jewish law, circumcision and the reading of sacred writings. Thus, the rebellion of the old priest Mattathias and his sons (John, Simon, Judas, Eleazar and Jonathan) was not only acceptable, but the only acceptable Jewish response to foreign oppression by the religious community. Although the military successes that they achieved (e.g., the triumphs of John, John the Baptist, and the Jewish Jews) were not enough to justify the Jewish and Jewish Jews’ opposition to the Jewish religion, they were only a means of resistance to the Jewish Jews’ rebellion. killed with local help the Syrian proxies who sought to force them to sacrifice and idol worship the aforementioned pork, destroyed the shrines of foreign gods, and then waged a ‘guerrilla war’ from the hills against the Syrians) are highly questionable, but their authors’ aim was not historical fidelity, but rather to incite other faithful Jews to revolt against the foreign power.35
The Maccabees’ revolt achieved its first goal of securing religious freedom (the consecration of the temple). The story of the Maccabees, through the various outcomes of their military and political actions and their successes and failures against the Hellenists and the Syrians who supported them, made the message of the books clear: the creation of the figure of the national and religious hero who would not shy away from the use of armed force in defence of the faith. In essence, William Reuben Farmer made a detailed case for this in his analysis of Jewish identity, focusing specifically on the Maccabean, Hellenistic and Roman periods.36 Gabriela Signori illustrates the phenomenon even more clearly, analysing in detail how the idea of the heroic warrior who gives his life for the faith was constructed in this period.37 Signori explains that the purpose of Maccabean literature is not to provide a historical overview, but to create ideological role models for soldiers who were loyal to the Jewish religion to the point of death. In this respect, a strong ideo-historical parallel can be drawn between the medieval soldier cult and the deuterocanonical works of the Maccabees. Although the Maccabean period is undoubtedly the most influential in terms of the formation of warrior role models, there are also some references to the Babylonian captivity. An epochal work from the Babylonian Captivity is the Book of Daniel.38 In the third chapter of the Book of Daniel, the author commemorates the three young men Shadrach, Meshach and Abednego. With a little irony, they could be seen as Old Testament precursors of extreme pacifism. According to the story, King Nebuchadnezzar wants the three youths to worship foreign gods. As the three youths refuse the king’s request, they are thrown into a hot furnace. The youths, however, escape the flames and are rescued by God himself through his angels. The story is obviously an idealised narrative, intended to persuade Diaspora Jews not to abandon their faith under any compelling circumstances.39 But the fact is that the figure of the ‘saint’ or ‘hero’ who gave his life for religion has long outlived both the Babylonian and the Maccabean periods. Even long after Christianity, we find in the history of the Jewish people the soldier who gave his life for the faith. The figure of Bar-Kochba, the last freedom fighter in the ancient history of the Jewish people, is a striking example. The story goes that the emperor Hadrian wanted to turn Jerusalem into a military colony and the temple into a shrine to Jupiter, and that he also introduced measures restricting religion (e.g. he banned circumcision). In 132 A.D., Simon bar Kochba, who launched an uprising, took the messianic title of Bar-Kochba. His popularity is illustrated by the fact that practically the whole country joined him, even the scribes. Under Julius Severus, the revolt was finally crushed and Bar-Kochba fell at the siege of the castle of Béther, but this did not change the ideal of the Jewish warrior who sacrificed his life for religious ideals. 40
Summary
To summarise the Old Testament doctrine of violence, peace and role models, it can be said that the Old Testament man himself was confronted with the problems arising from the duality of the texts. Although efforts were made to resolve this, the texts themselves failed to do so. The heroes of the Old Testament are at once pious, holy, warlike and violent. In the context of the cult of the soldier-saints, this will have an ideo-historical significance, since the Christian community has been fond of drawing on Old Testament figures and stories. The New Testament community itself regarded as ‘saints’ (even if not in the canonised sense) those Old Testament prophets and kings and priests who did not shy away from the use of non-peaceful means.
There is clearly a sharp contrast between the Old Testament and the New Testament’s understanding of violence. While the violence of the Old Testament was generally manifested in war narratives, the New Testament literature showed a marked divergence in its approach to violence and peace. Jesus rejected violence in its entirety. He gave a radically new meaning to the Old Testament law of blood vengeance that restored violated justice and equality. In his teaching, he repeatedly radically opposed the violence in the world (Mt 5, 38-39) and, in contrast to the Old Testament tradition, called for love of enemies (Mt 5, 43-44). When he was arrested, he refused to allow his disciples to come to his defence (Lk 22, 49-51). His particular approach, which astonished his contemporaries and seemed to violate Old Testament law, is most characteristically expressed in Matthew’s Gospel: Then Jesus said to him, “Put your sword back into its sheath, for all who take the sword will perish by the sword.” (Mt 26, 52).
It can be said, therefore, that the Old Testament certainly does not provide a clear lesson or a precise guide to the meaning of war violence, but it also paved the way for the New Testament way of peace, in which God, through Jesus, called for love, reconciliation and forgiveness.
Kliszek, Noémi PhD student, National University of Public Service, Doctoral School of Military Science
Beszámoló Az állatok jogi védelmének kérdései (kihívások és tendenciák, kitekintéssel egyes országok szabályozására) című nemzetközi online konferenciáról
Az Ügyészek Országos Egyesülete egy aktuális és széles kört érintő területet tűzött ki a 2022. november 30-i online konferenciájának témájaként; az állatvédelmet. A konferencia szervezője és moderátora Bányai Krisztina PhD főügyészségi ügyész, az ÜOE Nemzetközi Kapcsolatok Alelnöke volt, az esemény létrejöttéhez szükséges támogatást és technikai hátteret a Legfőbb Ügyészség biztosította.
A program 9 órakor kezdődött, a konferencia moderátora a technikai kérdések ellenőrzését követően köszöntötte az előadókat és a résztvevőket, külön megköszönve az előadóknak a közreműködését, majd felvezette a konferencia témakörét. Az állatvédelem aktuális téma, e téren a magyar jogban számos szigorító rendelkezés született a közelmúltban, állatvédelmi kormánybiztosi poszt jött létre és különösen érvényesül a közvélemény nyomása. Az amerikai szakirodalom halálos kapcsolódás szakzsargonnal jelöli azt a jelenséget, hogy az állatok és az emberek elleni erőszak közös alapokon nyugszik, kutatások igazolják az összefüggést, vélelmezve egyfajta fokozatosságot az állat ellen irányuló jogsérelmek emberre való átterjedésében, ezért sem mindegy, hogy a jogalkotó milyen szigorral pönalizálja az állatokkal szembeni jogellenes magatartásokat, és milyen intézményrendszert rendel hozzá. Az állatvédelem több rétegű, inter-, illetve multidiszciplináris terület. Egyrészt különböző tudományágak foglalkoznak állatvédelemmel, melyek zászlóshajója a jog és az állatorvostudomány, de említhetők pszichológiai vagy gazdasági aspektusok is. Másrészt a jogon belül is rétegzett, mert különböző jogágakba tartozó szabályok érintik a témát, a klasszikus büntetőjogi szabályok mellett közigazgatási jogi és polgári jogi vetületei vannak. Példaként lehet említeni a tevékenységtől eltiltást az állatok jogi védelme terén, ami mind büntetőjogi, mind közigazgatási jogi és polgári jogi értelemben létezik. Az állatok mint érző lények kategóriáját az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 13. cikke tartalmazza, ami túlmutat a polgári jogban az állat eredetileg dolog fogalmi köréhez társított kategóriáján. Üdvözlendő, hogy manapság a polgári kódexek az állatoknak ezt a speciális jellegét egyre inkább leképezik és elmozdulnak a dologi jogi megközelítésétől. Az állatok jogi védelméről beszélhetünk fajvédelem és egyedvédelem szempontjából. A fajvédelem tipikusan a környezet és a természet védelme oldaláról közelíthető az állatfajt érintően, míg az állatvédelmi szabályok főként az állatfaj egyedeinek védelmére koncentrálnak.
A konferencia első része ezért elsősorban az állatvédelmi jogi szabályozásokba pillantott bele, az egyes országok kodifikációjába összehasonlító jelleggel, a második részében pedig gyakorlati kérdésekre, az egyes konkrét büntetőjogi jogesetek felmerülő problémáira, a tényállások megállapítására, elhatárolási, halmazati és nyomozati kérdéseire, valamint az állatokkal szemben tanúsított jogellenes magatartások kétszeres értékelésének, a közigazgatási eljárás és a büntetőeljárás párhuzamosságának alkotmányossági alapú aktuális elemzésére koncentrált.
A nyelvi és technikai akadályok áthidalása érdekében az egyes országok nyelvét és a magyar nyelvet is egyaránt ismerő előadók felkérésével is színesítettük a palettát az állatvédelmi szabályozások összehasonlító áttekintéséhez. Az összehasonlító országelemzések fő vonalai arra koncentráltak, hogy az adott országban milyen jogforrási szinten szabályozzák az állatvédelmet, van-e külön állatvédelmi törvény, milyen büntető tényállásokat határoz meg az állam az állatok védelmével kapcsolatban és milyen közigazgatási jogi szabályok vannak.
Elsőként Krajnyák Enikő, a Közép-európai Akadémia kutatója tartott előadást a szerb és szlovén állatvédelmi szabályozásról. Előadásában kiemelte, hogy Szlovéniában a témakör az egészséges élő környezethez való jog biztosítása és az egészséges ivóvízhez való jog biztosításának alkotmányban (1991) lefektetett alapjaira épül. Az állatvédelem kormányzati szinten a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik, amely szerv foglalkozik a veszélyeztetett és védett növények valamint állatok, a vidék jellegzetes tájképi elemei, a nemzeti parkok, védett területek, védett műemlékek, nagyragadozók (barnamedve, farkas, hiúz) és a környezeti elemek védelmével. Nemzeti környezetvédelmi akciótervet dolgoztak ki a 2020 és 2030 közötti időszakra. Az állatvédelmi törvény 1999-ben született, amely az állatok mint érző lények védelmében előírja az állatokkal való megfelelő bánásmódot, szabályozza az állatkínzás, az állatvédelem, az állattartás, az állatkísérletek és az elhagyott állatokkal kapcsolatos kérdéseket, rögzíti az állatvédő civil szervezetek jogi státuszát és rendelkezik a szankciókról. Szlovéniában állatkínzás minden olyan szándékos magatartás vagy mulasztás, amely az állatnak súlyos sérülést, hosszan tartó vagy ismétlődő szenvedést okoz, illetve egészségét károsítja, ideértve az állatok szükségtelen vagy nem megfelelő leölését is. A szlovén állatvédelmi törvény szabályozza az állatkísérleteket, szigorúan előírva az állatokon végzett beavatkozások jogszerű okait, és külön szerepkört telepít a civil szervezetekre. Az állatvédelmi törvény 2013. évi módosítása az állatok leölésük során való védelméről szóló 1099/2009/EK rendeletnek megfelelően szabályozza az állatok kábítását Szlovéniában, amelynek szabályait a rituális vágás során is alkalmazni kell. 2018-ban egy szlovén alkotmánybírósági határozat a vallás szabad gyakorlásához való jog korlátozását értelmezte az állatok védelmével mint alkotmányos értékkel összevetve, mely ügy a szlovéniai muszlim közösségek kezdeményezésére indult az állatok kínzását érintően. A közigazgatási jogi megközelítésben az állatvédelmi törvény rendelkezik a pénzbírság kiszabásáról, 800-tól 33 000 euróig terjedően. A polgári jogi felelősség az állattartók felelősségére koncentrál, míg a szlovén büntetőkódexben az alábbi tényállások találhatók az állatok védelmével kapcsolatban: állatkínzás, tenger vagy vizek szennyezése hajóról, radioaktív vagy egyéb veszélyes anyagok jogellenes beszerzése vagy felhasználása, ivóvíz szennyezése, élelmiszer vagy takarmány szennyezése valamint védett állatok és növények jogellenes kezelése.
Szerbiában az állatvédelmi szabályozás az Alkotmány 74. cikkén és a 97. § (9) bekezdésén alapul, amelyek az egészséges környezethez való jogot, illetve a köztársaság kompetenciáit írják elő a fenntartható fejlődés biztosítása, a környezetvédelem rendszerének megteremtése, valamint az állat- és növényvilág védelme terén. Az állatjóléti törvény 2009-ben született, hatálya az állatjólétre, a természetes és jogi személyek ehhez kapcsolódó jogaira és kötelezettségeire, felelősségére, valamint az állatok tartására, szállítására, levágására és állatkísérletekre terjed ki. Az állatjóléti rendelkezések tárgyai azon állatok, amelyek képesek fájdalmat, szenvedést, félelmet és szorongást érezni. Különösen a tenyésztés céljára tartott állatok, tudományos, orvosi és oktatási célra tartott állatok, munka céljára alkalmazott állatok, háziállatok, elhagyott és elveszett állatok, valamint az elfogott vadállatok. A szerb szabályozáshoz képest a szlovén szabályozás nem határozza meg konkrétan az állatok körét. A szerb állatjóléti törvény tilalmakat határoz meg, külön szabályozza a kiállításokat, valamint a versenyek szervezését, az állatok filmekben, reklámokban való részvételét. Rendelkezik még a speciális állatjóléti feladatokat ellátó állatvédő szervezetek, egyesületek jogállásáról. 2009-ben alkotmányossági kérdésként merült fel a menhely tulajdonosára vonatkozó kötelezettségek felülvizsgálata. Az addigi szabályozás szerint, ha nem volt gazdája az állatnak, akkor a menhely volt kötelezhető a tartás költségeinek viselésére. Az alkotmánybíróság szerint azonban nem volt megfelelő a szabályozás, mivel mindenki szabadon alapíthat ugyan menhelyet, de attól még nem lehet külön ráterhelni ilyen anyagi kötelezettséget. A közigazgatási jogi szabályok az állatjóléti törvényben találhatók, 10-50 000 dínárig terjedő összegben pénzbírság kiszabását teszik lehetővé. A polgári jog rögzíti a veszélyes állat által okozott kárért való felelősséget, míg az állatok védelmével kapcsolatban az alábbi büntető tényállások merülnek fel: az állatok megölése és kínzása, fertőző állat- és növénybetegségek átadása, nem szándékolt állatorvosi szolgáltatások nyújtása, állatok számára káros termékek készítése, állati fogyasztásra szánt élelem és víz szennyezése.
Ezt követően Nagy Zsófia, a Közép-európai Akadémia gyakornoka tartott előadást a cseh állatvédelmi szabályozásról. Csehországban a Ptk. 494. §-a értelmében az élőállat nem dolog. Külön törvény rendelkezik az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről (246/1992. számú törvény). A cseh Büntető Törvénykönyv (40/2009. számú törvény) a 299–306. §-aiban szabályozza az állatvédelmi tényállásokat. Az Alkotmány (1993) a természeti erőforrások és a természeti sokféleség védelmét írja elő, valamint külön törvények találhatók az állatorvosi ellátásról, a természeti fajvédelemről, és az állatok kegyetlen bánásmód elleni védelméről. A 246/1992. számú törvény célja az állatokkal való kíméletes bánásmód biztosítása, védelmezésük a bántalmazástól, az egészségkárosodástól. Csoportosítja az állatokat, rendezi az állatvédelmi hatóságok jogköreit, intézményi garanciákat állapít meg az állatok védelmére, kimondva, hogy az állatok megérdemlik az emberek védelmét és törődését. Az alábbi büntető tényállásokat találjuk: védett, vadon élő állatok és növények jogosulatlan kezelése, állatkínzás, nem megfelelő körülmények között történő állattenyésztés bűncselekménye, az állat gondozásának elhanyagolása, orvvadászat, fertőző állatbetegségek terjesztése. A cseh szabályozás szerint az állatkínzást az követi el, aki kegyetlenül vagy kínzó módon bántalmaz egy állatot. Minősített eset, ha a cselekményt nyilvánosan vagy a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen követi el, vagy ha ilyen cselekményt szervezett csoport tagjaként követ el, illetve ha ilyen cselekményt huzamosabb ideig folytat. További minősített eset, ha az elkövető a cselekményt több állaton követi el, vagy ha a bántalmazás az állatnak maradandó egészségügyi károsodást vagy halált okoz, illetve ha azt különösen kegyetlen vagy kínzó módon, vagy ha visszaesőként követik el.
2016-ban volt egy nagy port kavaró állatvédelmi ügy, az úgynevezett Kamenice nad Lipou eset, amikor az állategészségügyi hatóság mint közigazgatási hatóság kutyatartók ellenőrzését végezte. Az egyik kutyatenyésztő azonban nem engedte be a lakásába az ellenőrzést végzőket, így azok csak az udvaron ellenőrizhettek. Hiába tértek vissza a következő éven, 2017-ben, az állategészségügyi hatóság akkor sem léphetett be az állattenyésztő lakásába jogszabály szerint. 2018-ban módosult a szabályozás, és az állategészségügyi hatóság felhatalmazást kapott a lakásba történő belépésre ellenőrzés céljából. Odabent 212 darab kistestű kutyát találtak lebetegedve, összezsúfolódva. Az állattartó házaspár azzal védekezett, hogy csak hobbiból tartották a kutyákat, azonban végül három év börtönbüntetést kaptak. A közvéleményt felháborította, hogy 2016-tól 2018-ig kellett várni a megfelelő fellépésre. Ennek eredményeként külön bűncselekményi tényállás lett a kis állatokkal szembeni jogellenes magatartás 2020-ban. A törvénymódosítás célja a kölyökkutyák és kismacskák, valamint más állatutódok meggondolatlan és felelőtlen tenyésztésének, illetve alkalmatlan körülmények közötti tartásának büntetőjogi szankcionálása. A közigazgatási szervezetrendszerben állatvédelmi hatóságnak minősül a Földművelésügyi Minisztérium Központi Állatvédelmi Bizottsága, léteznek állategészségügyi közigazgatási hatóságok, akik felügyelik a tenyésztőket és indítványtételi joguk van a községi önkormányzatok felé. Ezenkívül vannak külön felelős állami hatóságok a kísérleti projektek jóváhagyására (Cseh Tudományos Akadémia), valamint a Belügyminisztériumnak és a Honvédelmi Minisztériumnak is vannak bizonyos állatvédelmi jogkörei. A büntetőszankciók között leggyakoribb a feltételes szabadságvesztés-büntetés, valamint a pénzbüntetés, de előfordul a szabadságvesztés-büntetés is.
A szlovák állatvédelmi szabályozásról Rebeka Lilla Hassánova, a Páneurópai Egyetem (Pozsony) tanársegédje tartott előadást, aki hangsúlyozta, hogy jelenleg is terítéken van az állatvédelemről szóló törvény módosítása. A szlovák Polgári Törvénykönyv az állatot a dolgok és jogok között említi, azonban az élő állatnak, mint saját érzékszerveivel észlelni képes élőlénynek, különleges értéke van, és a polgári jogviszonyokban különleges státusszal rendelkezik az élő állat mint élőlény természetét alapul véve. A szlovák Büntető Törvénykönyv számos büntető tényállást tartalmaz az állatok védelmét érintően. Ilyen az állatkínzás, az állatgondozás elhanyagolása, állatviadalok szervezése, növény- és állategészségügyi szabályszegés, orvvadászat és orvhalászat. Az öt évig terjedő vétségeknél jellemzően alternatív büntetéseket alkalmaznak, míg az öt év feletti büntetési tétellel fenyegetett cselekmények esetén fordul elő szabadságvesztés-büntetés. Léteznek még szabálysértési tényállások is. Az állatvédelem közigazgatási jogi kereteit az állatorvosi ellátásról szóló törvény határozza meg (39/2007. számú törvény), amely rendelkezik az állatok védelméről, az állami, regionális állategészségügyi és élelmiszerügyi hatóságok rendszeréről. Az állatok védelmének témakörét érinti még a természet és táj védelméről szóló törvény (543/2002. számú tv.), valamint a vadászati törvény is (274/2009. számú tv.), és külön rendelet szól a háziállatok védelméről. A korábbi állatvédelmi törvényt a 2002-ben született állatorvosi ellátásról szóló törvény váltotta fel, amelynek 2007-ben volt egy széles körű módosítása.
Az állatvédelem romániai szabályozásáról a tematika szerint Szekeres Ágota a Közép-európai Akadémia gyakornoka tartott volna előadást, azonban betegsége miatt Krajnyák Enikő helyettesítette őt a prezentációjának ismertetésével. A román szabályozásban külön törvény vonatkozik az állatok védelmére (205/2004. számú törvény, 2004. május 26.), amely többször módosításra került. 2008-ban a szabálysértési alakzatot bűncselekménnyé minősítették, ezután 2017-ben külön rendelkezéseket iktattak be az állatok cirkuszi felhasználására, majd 2020-ban kiegészítették a menhelyi elhelyezésre vonatkozó szabályokkal, a 2022-es módosítása pedig a szankciók súlyosbítását irányozta, kiszélesítve az elkövetési magatartások körét olyan cselekményekkel, mint a zoofília. Az állatvédelmi törvény az állatokat külön kategóriákba sorolja (gazdasági célú állatok, háziállatok, vadon élő állatok és kísérleti vagy egyéb tudományos célokra felhasznált állatok). Az általános szabályozáson kívül találunk speciális szabályokat például sertések, szarvasmarhák, tojótyúkok védelmére, a mikroklíma-előírások ellenőrzésére, a madarak szállítás közbeni védelmére, a hústermelésre szánt csirkék és a haszonállatok védelmére, a harmadik országba történő kivitelre szánt állatok védelmére és az állatok kínzás nélküli leölésére is. Az előadó felsorolásszerűen érintette még speciális szabályként a nyilvános állatkertek és akváriumokról, a tudományos célra felhasznált állatok védelméről, a veszélyes vagy agresszív kutyák tartási rendjéről, valamint a kóbor kutyákról szóló jogszabályokat. Bűncselekménynek minősülnek és hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendők a sebészeti beavatkozások, amelyek célja az állat megjelenésének megváltoztatása vagy egyéb nem gyógyító célú beavatkozások; az állatok elválasztása anyjuktól 8 hetes korukig, eladás céljából; az élő állatok felhasználása az állatok kiképzésére vagy agressziójának szabályozására, ha az szenvedést okoz. Bűncselekménynek minősül és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő a gerincesek rendjébe tartozó, fogságban született vagy befogott állatok cirkuszi előadásokban, vándorművészek társulataiban vagy bármilyen előadásban való felhasználása; a nyugtató fegyverek jogszerűtlen használata állatokon; a háziállatok vagy fogságban tartott vadállatok kilövése valamint az állatnak szándékos sérelem okozása. Bűncselekménynek minősül, és két évtől hét évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az állatok szándékos, jogosulatlan leölése; az állatnyúzás; az állatok közötti vagy állatokkal való harc szervezése; valamint a zoofília. Az állatvédelemben léteznek szabálysértési tényállások, amelyekre 3000-től 12 000 lejig terjedő pénzbírság szabható ki. Ennek esete lehet, ha az állat tulajdonosa nem biztosítja a megfelelő menedéket, élelmet, vizet, mozgást, gondoskodást, odafigyelést és orvosi segítséget az állatnak az etológiai szükségleteitől, fajától, fajtájától, nemétől, korától és termelési kategóriájától függően. Szabálysértésnek minősül az állatok kiállítási, előadási, reklámozási, filmkészítési és hasonló célú felhasználása, ha ez a tevékenység számukra testi-lelki szenvedést, betegséget vagy sérülést okoz, illetve az állat elhagyása vagy elűzése, valamint az állatok fizikai teljesítőképességének serkentésére szolgáló anyagok beadása sportversenyek során dopping formájában. Találunk szabályokat az állat kiképzésében közreműködők tekintetében is, akik kötelesek olyan, testi vagy lelki sérülést nem okozó kiképzési eszközök használatára, amelyek nem károsítják az állat egészségét és jólétét. Amennyiben az állattartás helye az állattulajdonosok lakóhelye is egyben, akkor oda az ellenőrzésre jogosult személyek csak a tulajdonos beleegyezésével léphetnek be, és az állattartó köteles igazolni, hogy betartja a megfelelő szabályokat. Külön tényállásba került a veszélyes eb tartásával kapcsolatos kötelezettség megszegése. Ha a kutya gazdája vagy ideiglenes tartója nem intézkedik az ember elleni kutyatámadás megelőzése érdekében, az bűncselekménynek minősül, és hat hónaptól három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Ennek egyik külön esete a taxatíve felsorolt fajtájú kutyák országba történő behozatala vagy értékesítése, ami három hónaptól két évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Bűncselekmény az is, ha valaki kutyaviadalt szervez, illetve a kutyáját erre felkészíti, vagy ha a kutyájával részt vett kutyaviadalon. Ez három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A közigazgatási jogi szabályok terén a jogalkotó előírja, hogy az állattartó köteles gondoskodni az állategészségügyi és állathigiéniai szabályok betartásáról, az állatok elhelyezéséről, takarmányozásáról, gondozásáról, szaporodásáról, hasznosításáról, valamint az állat védelmét és jóllétét biztosítani.
2019-ben Romániában egy eset jogi kérdése az volt, hogy az állatok leölésének vagy vagyon elleni cselekménynek minősül-e, amikor az elkövető szándékosan belehajtott egy birkanyájba, amivel hat birka azonnali, további tizenöt egyed későbbi halálát okozva. Az elsőfokú bíróság az elkövető autóját elkobozta, a gyulafehérvári bíróság pedig nemcsak az elkobzásról rendelkezett, hanem ugyanolyan értékű pénzbüntetést is kiszabott a cselekmény miatt.
Az állatkínzás mint bűncselekmény jellemző és ritka tényállási elemei Európában címmel tartott előadást a délután kezdő prezentációjaként Vetter Szilvia PhD, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző és Módszertani Központ központvezetője. Először egy állatvédelmi helyzetképet vázolt fel, utána az állatkínzás jogtörténeti előzményeiről beszélt, majd az állatkínzás jellemző tényállási elemeit és azok szankcióit elemezte a hatályos magyar szabályozás alapján és európai kitekintésben. Kiemelte, hogy az állatvédelem több szempontból is fontos területnek minősíthető, hisz vallási, etikai érvek, környezetvédelmi, természetvédelmi megfontolások, közegészségügyi érvek (zoonózis), gazdasági, pszichológiai, kriminológiai és politikai érvek is érintik ezt az egyébként rendkívül összetett területet. Az állat és ember kapcsolatrendszerében hangsúlyozta a moralitás kérdését és a változó szemléletet, amely az állatra mint szükségletet kielégítő eszközre tekint vagy akár a „te meg én” szemléletig terjed. A történeti előzmények között kivételként jelenítette meg a hagyományokon alapuló bikaviadalokat vagy kakasviadalokat, amelyek nem minősülnek állatkínzásnak azokon a helyeken, ahol ennek töretlen hagyományai vannak. Jogtörténeti előzmények között említette az 1822-es Martin’s Act-et, valamint kiemelte, hogy Magyarországon már a Csemegi-kódex trichotómiájába illeszthető kihágási büntetőtörvénykönyv (1879. évi XL. törvénycikk) is meghatározta az állatkínzás tényállását. Aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz vagy durván bántalmaz, úgyszintén, aki az állatkínzás ellen kiadott rendeletet vagy szabályrendeletet megszegi, nyolc napig terjedő elzárással és száz forintig (később nyolcvan pengőig) terjedő pénzbírsággal büntethető. Védett jogi tárgyként nem az állatok testi épségének védelmét, hanem a társadalom nyugalmát jelölték meg. A rendszerváltást követően, a ’90-es években megjelentek a civil állatvédő szervezetek, 1998-ban megszületett az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. törvény, Ávtv.), a 2000-es évektől pedig nyilvánosságra kerültek közfelháborodást keltő állatokkal kapcsolatos esetek. 2004-től bűncselekmény lett az állatkínzás, 2010-ben megszületett a kedvtelésből tartott állatokról szóló kormányrendelet, 2020-tól pedig az állatvédelem kiemelt szerepet kapott. A Polgári Törvénykönyv a dologra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni az állatokra a természetüknek megfelelő eltéréseket megállapító törvényi rendelkezések figyelembevételével. Az állatkínzás mint bűncselekmény sértettje, illetve áldozata jogalanyiság híján nem maga az állat, hanem a társadalom, az emberi közösség vagy a közrend, illetve a közbiztonság. Az állatok az állatkínzás elkövetési tárgyai. Az állat kategóriáját a szabályozások jellemzően a gerinc meglétéhez kötik. Az állatkínzás védett jogi tárgya módosult, mert a társadalom és közerkölcs védelmi védelme felől mára inkább a környezet és természet védelméhez, az állatok kíméletéhez és a velük való etikus bánásmódhoz fűződő társadalom társadalmi érdek irányába tolódik el.
Nemzetközi szinten közös, hogy a lehetséges elkövetési magatartások megvalósulhatnak akár egyetlen aktussal, folytatólagos bánásmóddal, mulasztással, elhanyagolással, az állat elpusztításával, az állat elűzésével, elhagyásával, tiltott halászati vagy vadászati eszköz használatával, az állatok nemi vágy kielégítésére irányuló cselekmény során való felhasználásával, szaporítással, gyűjtögetéssel, illetve állatviadalon való felhasználásával. Az állatkínzás bűncselekmény elkövetője bárki lehet, kivéve a mulasztásos cselekményeket, amikor az elkövető speciális alany, az állattartó. Az állatkínzás lehetséges jogkövetkezményeit nemzetközi szinten folyamatosan szigorítják, a leggyakrabban alkalmazott jogkövetkezmény a szabadságvesztés, a pénzbüntetés, a közérdekű munka, míg mellékbüntetésként foglalkozástól eltiltás, illetve állattartástól eltiltás merülhet fel, intézkedésekként pedig a megrovás, az elkobzás és a próbára bocsátás a jellemző. A nemzetközileg uralkodó álláspont az, hogy elfogadható az állatok emberi célú felhasználása, de a fájdalom és a szenvedés minimalizálásával, humánus módon. Az összehasonlítás alapja az elkövetési tárgy meghatározása, az állat kategóriájának meghatározása, a tényállási magatartások közös és eltérő fordulatai. A gondatlanság speciális elemként is ritkának minősíthető. A szankciók terén speciális és generális prevenciót is találunk. Az állatvédelmi törvényben az állatkínzás szélesebb fogalmi kört fog át, mint az állatkínzásnak a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvényben (Btk.) meghatározott tényállása. Az Ávtv. szerint az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása vagy olyan hatást eredményező beavatkozás, bánásmód, valamint szükségleteinek olyan mértékű korlátozása, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő, nem kísérleti célra szánt állategyed tenyésztése, szaporítása állatkínzásnak minősül.
A Btk. két nagy elkövetési magatartási kört szabályoz, a bántalmazásra és a bánásmódra koncentrál, valamint az elűz, kitesz fordulatokra. Az állatkínzásnak a minősített esetei az állatnak különös szenvedését okozva, a több állat maradandó egészségkárosodását, elpusztulását okozva, nagy nyilvánosság előtt, illetve eltiltás tartama alatti elkövetés, különösen ha az elítélést követő két éven belül történik a bűnismétlés. Továbbá bekerült a méreg alkalmazásával vagy csalétek kihelyezésével, több állat pusztulását okozva, valamint a különös visszaesőkénti elkövetés. A magyar jog az előkészületet is bünteti, és különös visszaesésnek a hasonló jellegű bűncselekmények szempontjából az állat pusztulását okozva elkövetett természetkárosítás, az állatkínzás, valamint a tiltott állatviadal szervezése minősül.
Ezt követően az előadó beszélt a Magyarországon regisztrált állatkínzás bűncselekmények arányáról megyei bontásban, 2018. június és 2022. szeptember közötti időszakra vonatkozóan, melyben kiemelt szerephez jutott Szabolcs-Szatmár-Bereg megye. Az előadó hangsúlyozta, hogy a PhD disszertációjának éppen ezért az volt a célkitűzése, hogy 15 OECD ország állatkínzást szankcionáló büntetőjogi szabályait hasonlítsa össze, és ezek alapján alkosson egy olyan mutatót, amely összefüggésbe hozható az állatvédelem színvonalával és az adott ország gazdasági jólétével. A vizsgált országok körébe tartozott Magyarország, Ausztria, Csehország, Dánia, Franciaország, Hollandia, Lengyelország, Németország, Norvégia, Olaszország, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia és Szlovénia. A vizsgált jogszabályok körébe tartozott országspecifikusan az alaptörvény, a polgári törvénykönyv, a büntető törvénykönyv és az állatvédelmi törvény. Ennek eredményeként állított fel egy úgynevezett állatkínzás-ellenes büntetőjogi szabályozási mutatót (Anti Cruelty Criminal Index, ACCI). Magyarország ebben a rendszerben a tizenkettedik helyre került, bár a végrehajtás szempontjából előnyösebb képet mutat. A jóléti mutatók szerint, amelyik ország anyagi értelemben tehetősebb, a jelek szerint többet tesz, illetve tehet az állatkínzással szemben. Az állatvédelmi index azt mutatja, hogy az állatkínzás büntetőjogi szabályozása a jéghegy csúcsának tekinthető, amelyből következtetést lehet levonni az egész állatvédelmi jogalkotás korszerűségére. Az előadó által kidolgozott új tudományos eredmények azt igazolták, hogy a gazdasági jólét egyértelműen kihat az állatkínzás büntetőjogi szabályozásának fejlettségére. Ezt követően néhány ország; Csehország és Németország kodifikációjával kapcsolatban emelt ki néhány állatvédelmi tényállást.
A délután második előadója Zoltán Gallo, a Rozsnyói Járási Ügyészség ügyésze volt az Állatvédelem a büntetőjogban Szlovákiában című előadásával. Szlovákiában 79 járás és 54 bírósági járás található. A Polgári Törvénykönyv az állatot saját érzékszervével érzékelni képes élőlényként fogalmazza meg, és az állatvédelemben az állatorvosi ellátásról szóló törvény szabályozza a területet. Az állatvédelemmel kapcsolatos hatáskörök a minisztériumra, valamint az állami állategészségügyi és élelmiszerügyi hivatalra vannak telepítve. A törvény olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek meghatározzák az állatok védelméhez kapcsolódó eljárásokat. Így például a haszonállat leölését egy munkanappal köteles bejelenteni az érdekelt, valamint jelenleg egy darab prémes állatfarm létezik 3500 állategyeddel, amelynek a működését azonban 2025. december 31-ig be kell szüntetnie. Kiemelte a láncon tartott kutya tilalmát, valamint az állatorvos lakásba való belépésének, továbbá az állat lefoglalásának a lehetőségét, mely nemrégiben került az állatorvos jogkörei közé. A korábbi szlovák Btk.-ban nem volt még olyan részletesen kidolgozott az enyhítő és súlyosító körülmények rendszere. Jelenleg az enyhítő és súlyosító körülmények egyensúlya, a középarány fogja meghatározni a konkrét ügyben kiszabott büntetést. Fokozott súllyal esik figyelembe az előző elítéltetés. A büntethetőség alsó és felső határa közötti középarányról, illetve az előző elítéltetés függvényében, valamint az enyhítő és súlyosító körülmények egyensúlyát is figyelembe véve, akár egyharmaddal csökkenhet a büntethetőség alsó határa vagy akár egyharmaddal nőhet is a felső határ. Tulajdonképpen egyfajta matematikai képlet ez, ami alapján objektíve kell kikalkulálni magát a büntetést az állatokhoz kapcsolódó jogellenes magatartások esetében. Erre egyébként egy speciális kiadványt is kiadtak értelmezésként. Minden járáson van speciális környezetvédelmi és állatvédelmi ügyész. Eddig összesen 25 ilyen ügy volt.
A rendszerváltás után természetveszélyeztetés keretében értékelték az állatokkal szembeni jogellenes magatartásokat, és 1992-től létezik az állatkínzás bűntette. A 2005. évi Btk. (300/2005. számú törvény) olyan állatvédelmi tényállásokat tartalmaz, mint a növény- és állatvédelem megsértése, az állatkínzás, az állat gondozásának elhanyagolása, az állatviadalok szervezése. Az állat kategóriáját tételesen felsorolják. Az illegális kutyaviadalok a leggyakoribb bűncselekmények. A jogi személyek büntetőjogi felelősségéről szóló 91/2013. számú törvény olyan bűncselekményeket is tartalmaz az állatok védelmére irányulóan, melyeket jogi személy is elkövethet. Így a vadászati jog gyakorlója például, de a jogosulatlan vadászat is jogellenes magatartás, sőt még az úton elütött állat esete is eszerint minősül. Szlovákia keleti régiójában, az Eperjesi régióban élnek olyan emberek, akiknél a kutya elfogyasztása és a kutyazsír mindennapi dolog, tehát ma is tenyésztenek húsra kutyákat, amivel nehéz mit kezdeni. A fokozott figyelem szempontjából külön rendőri egységeket állítottak fel a rendőrkapitányságokon, létezik környezetvédelmi bűnügyi osztály.
Az élőállat mint bűnjel és ennek gyakorlati kérdései címmel Fialka Orsolya, Pest Megyei Főügyészségre kirendelt járási csoportvezető ügyész és Soczó Rafael r. százados (KR Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupció és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztálya Környezeti Bűnözés elleni Alosztály) tartott közös előadást egy közös állatvédelmi ügyükről. 2020-ban a Nemzeti Nyomozó Iroda tiltott állatviadal szervezése miatt folytatott eljárást. Egy helyszínről nagy mennyiségű állatot, több mint száz pitbullt foglaltak le és 72 oldalnyi vádirat született az ügyben 2022 év nyarán. A több mint hatvan terheltből kettő az előkészítő ülésen elfogadta az ügyészi indítványban foglalt középmértékes indítványt, a többiek esetében még folyamatban van a büntetőeljárás. Halmazati és minősítési kérdések merültek fel. Az eljárásban törvényi egységnek tekintették a tenyésztéssel a tiltott állatviadal szervezését, viszont amennyi tiltott állatviadalt bonyolítottak le, annyi rendbelinek minősítették a cselekményt. Az állatkínzást rendbeliség szempontjából ugyancsak az állatviadalok számához igazították, kivéve egy olyan esetet, amikor a bizonyítékként szolgáló videón lehetett látni, hogy el is pusztult az állat, ekkor kétrendbeli állatkínzást állapítottak meg. A legnagyobb problémát az ügyben az okozta, hogy a kötelező lefoglalásnak vannak esetei, de a lefoglalt élő állatot nem lehet a bűnjelkezelőhöz szállítani a 11/2003. (V. 8.) IM–BM–PM együttes rendelet 66. § (4) bekezdése szerint, annak elhelyezéséről közigazgatási szerv gondoskodik. Az Ávtv. 45/B. §-a szerint van lehetőség elkobzásra közigazgatási eljárás keretein belül, azonban a büntetőeljárásban az állat elhelyezése problémás. Az eljárás során felmerült a veszélyes ebbé nyilvánítás mint lehetőség, ugyanakkor ennek komoly akadályát képezte az a jogszabályváltozás, hogy egyedileg és nem fajta szerint kell meghatározni, hogy milyen állat minősíthető veszélyes ebbé. A kezdeményezői körben ráadásul rendőrség nincs is benne. Így külön szaktanácsadót, kinológust alkalmaztak, hogy veszélyes ebnek minősül-e, illetve veszélyes ebbé nyilvánítható-e a kutya. Hiszen ha nem ütközik jogszabályba birtoklása, de közbiztonságra veszélyes, akkor a bíróság előzetes elkobzást rendelhet el. Ez természetesen kiterjed a szaporulatra is, mert a veszélyes eb szaporulata is tiltott. Ez körülbelül egy 6-8 hónapos eljárás volt, és utána kezdődött a további hivatali eljárások szövevénye, hiszen mindenki hárította a másik szervre a terhet. Ezek végeredménye sajnos sok esetben a kényszeraltatás volt. A büntetőeljárásról szóló 2017. XC. törvény (Be.) 319. §-a alapján lehetséges megoldás az értékesítés, de az ügy nyomozásának lezárultát követően került be a (8) és (9) bekezdésekbe az élőlény értékesítése, amelyet az ingyenes átruházás lehetőségével indokolt kiegészíteni. Ez az új Be. szakasz lehetőséget adott az állat átruházására. A konferencia egyik hozzászólója meg is erősítette, hogy az ügyében ez merült fel, és ezt a szakaszt tudta felhasználni. További cél ugyanakkor, hogy a helyszínen már az állatorvos is kimondhassa azt, hogy lefoglalandó az állat. Egy jogszabálytervezet szerint nem feltétlenül kell az élő állatot lefoglalni, mert nem dolog, és nem hordja magán az elkövetés jellemzőit. Hiszen az állatot a lefoglalást követően táplálni kell, tartani kell, és megszűnnek azok a jellemzők, amelyek éppen a tartás körülményeinek elmulasztása vagy a nem megfelelő tartás körülményeiből eredeztethetőek. Tehát nem őrizhetők meg olyan állapotban. A lefoglalás során elegendő lenne az állat állapotát rögzíteni, amely az eljárás későbbi szakaszában kétséget kizáróan bizonyítja a dolog lényeges tulajdonságait. Előadásuk zárógondolata az volt, hogy az állatvédelmi kérdésekben nagy a látencia, és komoly kérdés a felderítés és a büntetőeljárás hatékonysága. A Nemzeti Nyomozó Irodának külön állatvédelmi szervezeti egysége van, álláspontjuk szerint egy külön ügyészi szervnek is mindig lenne munkája.
Ezt követően Ben-Belgacem Anikó címzetes főügyészségi ügyész, kecskeméti járási ügyész, okleveles környezetvédelmi szakjogász Nemzetközi lovas sportverseny nyomozati problémái című előadása következett, amelyben egy nemzetközi díjugrató versenyen történt esetet elemzett. Külföldi nemzetközi lovassport eseményen feljelentés történt rongálás miatt a külföldi nyomozó szervek előtt, mivel gyanú merült fel, hogy megmérgezték az egyik lovat. A nyomozó hatóság szemlét tartott, begyűjtötte a mérgezés nyomait tartalmazó almadarabokat, és megvizsgálta azokat. Ezt követően a magyar hatóságok előtt állatkínzás miatt tettek feljelentést, a bizonyítékok ugyanakkor közvetettek voltak. Hiszen olyan állításokon alapultak, hogy valamely személyről feltételezzük, úgy gondoljuk, el tudjuk róla képzelni, fecskendő volt a kezében, alma volt a kezében stb. Ezek az állítások azért problémásak, mert a Be. 7. § (4) bekezdése előírja, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Ezért a nyomozás során a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége oldaláról próbálta az eljáró szerv az ügyet megragadni. A Btk. 165. §-a szerint, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét testi épségét vagy egészségét közvetlen veszélyének teszi ki, vagy testi sértés okoz; a (3) bekezdés szerint, ha az elkövető a közvetlen veszélyt szándékosan idézi elő, akkor bűntettért felel. A ló szervezetében acepromazin nevű szert találtak, azonban az eljárás a bűncselekmény hiányában megszüntetésre került.
Zárásként A kétszeres értékelés tilalma (ne bis in idem) az állatvédelem közigazgatási jogi és büntetőjogi szankciórendszerében címmel Bányai Krisztina PhD főügyészségi ügyész tartott előadást, melyben a párhuzamos, illetve kétszeres eljárások egymáshoz való viszonyát elemezte. Az állatok jogi védelmének alapjai nemzetközi dokumentumokon alapulnak, de az Európai Unió is kiemelt prioritásként kezeli és az EUMSZ 13. cikke az állatokat mint érző lényeket definiálja. Magyarország Alaptörvényének P) cikke tartalmazza az állatfajok védelmét, a polgári jogban az állatot speciális dologi jogi kategóriába helyezik, a büntetőjog tilalmazott magatartásokkal rendeli büntetni, a közigazgatási jogban pedig külön állatvédelmi előírások és szankciók lelhetők fel. Az Ávtv. és az állatvédelmi bírságról szóló 244/1998. (XII.31.) Korm. rendelet mellett az eljárások párhuzamossága kapcsán a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (Szankció tv.) került kiemelésre. A ne bis in idem elve a kétszeres eljárás alá vonás és kétszeres büntetés tilalma, amelynek rendeltetése a többszörös eljárások kiküszöbölése. Nemzetközi viszonylatban számos jogi aktus támasztja alá, valamint az Európai Unió Bírósága és az Emberi Jogok Európai Bíróságának joggyakorlatában kristályosodtak ki ezen alapelvhez kapcsolódó szabályok (Akerberg Fransson, A és B kontra Norvégia, Menci-ügy, Engel-kritériumok, Bonda-ügy). Magyarország Alaptörvénye a XXVIII. cikk (6) bekezdésében tartalmazza a ne bis in idem elvét, tehát ha valakivel szemben két olyan eljárás indul, amely büntető jellegű és mindkét eljárás tárgya ugyanazon jogellenes cselekmény és emiatt szabtak ki párhuzamosan két szankciót, az a ne bis in idem elvébe ütközik. Ez független a jogi minősítésről és a védett jogi tárgytól. Ezzel kapcsolatosan az előadó az alkotmánybírósági határozatok jogértelmezésére hívta fel a figyelmet az elv kapcsán. A 38/2012. (11. 14.) AB határozat annyiban fontos, hogy a kriminális jelleget három tényező alapján ítéli meg, egyrészt, hogy az eljárás tárgyát képező jogellenes magatartás az adott állam jogrendszerében bűncselekménynek minősül-e; másrészről az elkövetett jogellenes cselekménynek milyen a jellege; harmadrészt pedig a kilátásba helyezett, illetőleg alkalmazott szankcióknak milyen jellege van és milyen súlya. Ebből fakadóan büntetőügynek minősülnek a közigazgatási jogi és a szabálysértési szankciók, melyek rendelkezhetnek a büntetőjogi szabályozás sajátosságaival, így különösen az állatvédelmi bírság és állatkínzás tekintetében. A 8/2017. (IV. 18.) AB határozat volt az, amely értelmezte a ne bis in idem elvét, figyelembe véve a kialakult európai joggyakorlatot. A határozat alapjául szolgáló ügyben az állatkínzás vétsége miatt 125 000 forint pénzbüntetésre ítélt elkövetővel szemben később az állatvédelmi hatóság 450 000 forint pénzbírságot szabott ki, amit az elkövető méltánytalannak és aránytalannak ítélt, és ami ellen jogorvoslattal élt. Az AB kimondta, hogy ha állatkínzás vétsége vagy bűntette miatt büntetőjogi felelősség megállapításának van helye vagy a büntetőjogi felelősség kérdésében már jogerős marasztaló döntés született, akkor ugyanazon tényállás alapján indult állatvédelmi hatósági eljárásban ugyanazon jogellenes cselekmény miatt állatvédelmi bírság kiszabására ugyanazon személlyel szemben nem kerülhet sor, hiszen a büntetőjogi jogkövetkezmény megtorló jellegű szankciója mellett ugyancsak represszív célú közigazgatási szankció nem alkalmazható. A jogalkotó feladata a jogbiztonság elvéből fakadóan rendezni ezt az alkotmányos kérdést. Ezt figyelembe véve született meg a Szankció tv., amely több módosítást követően lépett hatályba végül is 2021. január 1. napjától az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (Ákr.) hatálya alá tartozó közigazgatási hatósági eljárás során megállapított jogszabálysértésekre, közigazgatási szabályszegés miatt a közigazgatási hatósági ügyben érdemi döntéssel kiszabható jogkövetkezményekre, közigazgatási szankciókra vonatkozóan. Közigazgatási szankciók a figyelmeztetés, a közigazgatási bírság, a tevékenység végzésére való eltiltás és az elkobzás. A törvény rögzíti a büntetőjog primátusát, és hangsúlyozza, hogy a közigazgatási szankciók közül csak a büntetőjogilag nem fenyegetett közigazgatási szabályszegések alkalmazhatók a büntetőjogi felelősségre vonásra tekintet nélkül, míg a kiemelt szankciók (közigazgatási bírság, tevékenység végzéséről való eltiltás) nem. Amennyiben a hatóság tudomására jut, hogy az eljárás alapjául szolgáló jogsértő magatartás miatt büntetőeljárás van folyamatban, úgy a közigazgatási hatósági eljárást a hatóság a büntetőeljárás befejezéséig felfüggeszti, illetve ha a bíróság a jogsértő magatartást megvalósító természetes személyt ugyanazon tényállás alapján jogerős ügydöntő határozatában elítélte, és vele szemben büntetést szabott ki, intézkedést alkalmazott vagy arra hivatkozással, hogy a bűncselekmény nem a vádlott követte el, felmentette, úgy a törvény hatálya alá tartozó szankciók közül a nem kiemelt szankciókat alkalmazhatja.
Ugyanakkor problémát okoz, hogy számos egyéb intézkedést lehet tenni az Ávtv. szerint (például tartási engedély, működési engedély visszavonása, állattartástól való közigazgatási eltiltás), ami akár nagyobb anyagi hátrányt is jelenthet. Az időbeliség a legnagyobb gond, hiszen egy közigazgatási hatósági eljárás rendszerint hamarabb lezajlik, mint egy büntetőeljárás. A probléma már a Szankció tv. megszületésekor látható volt, és ez év nyarán meg is született a 18/2022. (VIII. 1.) AB határozat, amelynek alapkérdése épp ez volt: hamarabb szabtak ki az elkövetővel szemben halvédelmi bírságot, minthogy az orvhalászat vétsége miatt felelősségre vonták volna. E hiátus rendezése jogalkotói feladat.
A képzési tervbe illesztett és továbbképzési pontot is érő állatvédelmi konferencia sikeresen lezajlott összesen 42 résztvevővel, és a 10 előadás érdekes és széleskörű megközelítésével. Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett a résztvevőktől és az előadóktól is. Felmerült, hogy egy külön tematikus számban sor kerülhetne az előadások írásbeli változatainak kiadására, aminek kapcsán minden előadó vállalta, hogy írásos formában is elkészíti az előadását.
Külön köszönöm az Ügyészek Országos Egyesülete elnökének, Matécsa Artemonnak, továbbá az ÜOE Nemzetközi Bizottságának a segítségét a konferencia szervezésében, továbbá köszönöm a Legfőbb Ügyészség segítő közreműködését, amellyel sikeresen megvalósulhatott az online konferencia.
Bányai Krisztina PhD, főügyészségi ügyész, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Főügyészség; megbízott oktató, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar