Finszter Géza: Rendészettan

Finszter Géza Rendészettan című tankönyvét a Dialóg Campus Kiadó jelentette meg 2018 közepén, éppen akkor, amikor az új büntetőeljárási törvény is hatályba lépett. Tankönyvekről ritkán szoktunk könyvismertetőt közölni, de most mégis kivételt kell tennünk. Ennek oka nagyon is érthető: Finszter Géza szakmai munkásságának ez is része. A korábban megjelent könyvét, A rendészettan elméletét követi ez a mostani, amelyben a szerző tíz fejezetre osztja fel ezt a hatalmas témát.

Az első fejezetben, A rendészet fogalma c. részben a szerző segíti az egyetemi  hallgatókat, de nemcsak őket, hanem a rendészettan iránt érdeklődő szakembereket is, hogy eligazodjanak a rend és a biztonság fogalmait illetően.

A második fejezetben a közrendről, a köz- és a jogbiztonságról esik szó, ezen belül is leginkább a rendészet társadalmi rendeltetéséről ír a könyv szerzője.

A harmadik fejezet elhelyezi a rendészetet a közigazgatás teljes rendszerében, ezért is kapta a Közigazgatás – rendészeti igazgatás címet.

A negyedik fejezetben (A rendészet személyzete) a szolgálatról, a szakmai hozzáértésről és a hivatáserkölcsről esik szó.

Az ötödik fejezet rávilágít arra, hogy mi az állam kötelezettsége a közbiztonság és a közrend területén: A rendészeti közhatalom forrásai.

A rendészeti rendszer c. hatodik fejezetben a szerző bemutatja azt a bonyolult szervezeti hálózatot, amelynek feladata a társadalom védelme.

A hetedik fejezet áttekinti a rendészeti fejlesztés célkitűzései mellett annak megvalósítási feltételeit is: Rendészeti stratégiák.

A nyolcadik fejezet bemutatja a rendészet Alaptörvényben elfoglalt helyét, ezért is kapta az Alkotmányos alapok címet.

A kilencedik fejezet, A rendészet joga és a rendészettudomány, a rendészettudomány mint új tudományterület kialakulásáról szól.

A tizedik fejezet, a könyv utolsó része arról ad számot, hogy miként  jutott el a társadalmak védelme a civilizációs fundamentumoktól a mai nemzetközi együttműködésig, ezért kapta ez a rész azt a címet, miszerint A rendőr a város polgára.

Finszter Géza tankönyve a rendészet egészéről szól, és elsősorban közigazgatási ismereteinket gyarapítja, de a büntetőjogi jogalkalmazás mindennapjaiban is hasznosnak bizonyulhat. Főleg napjainkban, amikor az új Be. hatálybalépését követő néhány hónapban még csak szokjuk az új eljárási rendet. Az előző Be.-hez képest jóval nagyobb szerep jut a nyomozó hatóságnak a nyomozás első, illetve az ezt megelőző szakaszban. Az új Be. alapján a nyomozás folyamán, a felderítés alatt a nyomozó hatóság széleskörű jogosítványokat kap. A felderítési szakban a nyomozó hatóság teljes felelőssége érvényesül: mivel a nyomozó hatóság önállóan jár el, így a felelősség is az övé, ugyanakkor az ügyészség hatásköre csökken, és itt kizárólag a törvényességi felügyeletnek megfelelő intézkedésekért felel.

A régi Be.-ben a rendészeti és bűnügyi feladatok nem különültek el élesen egymástól, és előfordult, hogy bűnügyi tevékenységet az ágazati törvény szabályai szerint végezzenek (titkos információgyűjtés). Emellett a régi Be. speciális szabályrendszert alkotva lehetővé tette az eredmény bizonyítékként történő felhasználását Ez a speciális szabályrendszer okozta a legtöbb bizonyítási problémát. (Kizárt, kirekesztett vagy csekély bizonyító erejű bizonyíték.) A probléma a szabályozás kettősségének és a rendészeti, valamint a bűnfelderítési feladatok keveredésének volt köszönhető. Ezért az új Be. a rendészet bűnmegelőzési és egyéb feladatait elválasztotta a bűnfelderítéstől, és összehangolta az ágazati törvényeket a Be.-vel.

Régóta figyelem a nemrég megjelent és most ismertetett könyv szerzőjének munkáit. Egészen szokatlan érdeklődéssel olvastam e tankönyvet megelőzően, a Belügyi Szemle tavaszi számában megjelent írását az elveszett gyanú nyomáról. Bár Finszter erős kritikai hangvétele hiányzik ebből a tankönyvből, és ez érthető is, de a figyelmes olvasó mégis érzi, hogy az oktató sorok mögött ott lapul az óvatos figyelmeztetés, utalva arra, hogy a rendőr nem csupán a (magyar) város polgára, hanem több ennél: egy olyan kontinens lakója, ahol az emberi jogokat a történelem nehéz vajúdásában szülte