A kuruzslás tényállásának bővítése

Az egyes törvényeknek az egészségügyi szolgáltatások fejlesztésével, valamint a bizonytalan minőségű, tisztázatlan hátterű egészségügyi szolgáltatók tevékenységének visszaszorításával összefüggő módosításáról szóló 2019. évi CXI. törvény többek között megváltoztatta a Btk. kuruzslásról szóló tényállását, és a védett területek számát háromra növelte. Ennek megfelelően a korábbi, csak az orvosi gyakorlat védelmére irányuló törvényi tényállást, a pszichoterápiára és az alternatív gyógymódokra vonatkozóan is, további két ponttal egészítette ki.

A kuruzslás tényállásának 2020. február 15-től hatályos szövege:

187. § (1) Aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen

a) az orvosi gyakorlat,

b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy

c) a nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások

körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A legnagyobb vitát a pszichológusok egy részénél a 187. § (1) bekezdésének b) pontja váltotta ki azzal, hogy a pszichoterápiás gyakorlat körébe tartozó jogosulatlan tevékenységet a jogalkotó a jövőben büntetni kívánja.

Ahhoz, hogy megértsük, mi áll a pszichológusok félelme mögött, a Btk. idézett szakasza mögé kell tekintenünk, és meg kell ismernünk a mögöttes jogszabályokat is. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) pontosan meghatározza, kik azok, akik pszichoterápiás gyakorlatot folytathatnak: pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus.

Az egészségügyi törvényből derül ki az is, hogy mit jelent a pszichoterápia: többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás.

Az Eütv. 103. § (1) bekezdése 2010. január 1-jétől hatályos, ezt a 2009. évi CLIV. törvény állapította meg, vagyis éppen 10 éve annak, hogy a jogalkotó törvényi szinten az alábbiak szerint szabályozza a pszichoterápiás tevékenységet:

103. § (1) A pszichoterápia többféle módszeren alapuló, tudományosan megalapozott, a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetén alkalmazott, egyéni vagy csoportos formában, több, meghatározott időtartamú ülésben történő terápiás eljárás, amelyet a pszichoterápiás eljárások végzésére képesítéssel rendelkező szakorvos vagy klinikai szakpszichológus végezhet önállóan.

A 10 éve életben lévő rendelkezés kimondja, hogy pszichoterápiás gyakorlatot kizárólag pszichiáter és klinikai szakpszichológus végezhet, más pszichológus nem. A Btk. 2019. évi módosítása tehát a tevékenység folytatása szempontjából nem hozott változást, hiszen az Eütv. eddig is szabályozta a pszichoterápiát. Azzal, hogy a Btk.-ba ez bekerült, pluszban a szankcionálása történt meg. Így, míg az Eütv. pozitív módon határozza meg magát a pszichoterápiás tevékenységet, addig a Btk. éppen a másik oldalról közelít ehhez és a jogosulatlan tevékenységet végzőket rendeli büntetni, azokat, akik a múltban sem kaptak lehetőséget arra, hogy pszichoterápiás gyakorlatot folytathassanak. Az egészségügyön kívül álló ún. segítő szakmák pedig nem tartoznak az Eütv. hatálya alá, így a zeneterapeuták, táncterapeuták, biblioterapeuták, coachok, pszichodrámát vezetők, drámapedagógusok stb. eljárását a Btk. nem is szankcionálja, ezekhez a tevékenységi körökhöz nem kell ugyanis egészségügyi szakképesítés.

A nem-konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások gyakorlói is csak abban az esetben kerülnek a Btk. hatálya alá, amennyiben ezeket a tevékenységeket jogosulatlanul végzik. Ezek szakmák, melyek képzésére és végzésére külön szabályok vonatkoznak. A hangsúly tehát a legális képzésen és azon van, hogy pszichoterápiás tevékenységet csak pszichiáter és klinikai pszichológus végezzen.

(A megkezdett témát folytatjuk.)

Kiss Anna, PhD: tudományos főmunkatárs, OKRI