Az ügyészség és a rendőrség viszonyának reformja a szerb büntetőeljárási törvényben

Bevezetés

A Szerb Köztársaság 2011. évi büntetőeljárási törvénykönyvét (a továbbiakban: Be.) 2011 szeptemberében¹  fogadta el a jogalkotó,²  amely a 2001-ben megkezdett szerbiai büntetőeljárási reform záróaktusának tekinthető.³  A törvény 2013. január 15-én lépett volna hatályba. Kivételt képeztek ez alól a szervezett bűnözéssel vagy háborús bűncselekményekkel kapcsolatos külön eljárások, amelyet kizárólagos illetékességgel rendelkező bíróságok folytatnak le. A kódex első tervezett teljes körű hatálybalépése előtt azonban azt már több ízben is módosították és kiegészítették, amire ez idáig négyszer került sor.⁴  Végül a hatálybalépés dátuma is eltolódott egészen 2013. október 1-jéig. A reform és a legutóbbi módosítások számos változtatást eszközöltek a kiemelt eljárási célok elérése érdekében. Közülük két konkrét módosítás különösen érdekes a tanulmány témája szempontjából. Az első a hatóságok – különösen az ügyész és a bíróság – jelentősen megváltozott szerepével kapcsolatos, ezen belül pedig az ügyész hatáskörének jelentős kiterjesztésével.⁵  A második újdonság magának az eljárás folyamatának az átalakítása. Összességében elmondható, hogy a szerb büntetőeljárás három szakaszból áll, amelyek mindegyike további részekre tagolódik. Ezek a következők: az előzetes szakasz, a fő szakasz és a jogorvoslati szakasz.⁶  Az eljárás előzetes szakasza három részből áll (előzetes nyomozás, nyomozás és vádemelés), az eljárás fő szakasza ugyancsak három részre tagozódik (az alapeljárás előkészítésének fázisa, a fő tárgyalás, a bíróság kijelölése és az elsőfokú határozat kihirdetése). A jogorvoslati szakasz mint az eljárás harmadik lehetséges szakasza alkotja a rendes és a rendkívüli jogorvoslatokat.

A fentiekkel mellett az eljárás alanyainak szempontjából az eljárásnak két fázisa van, az egyik az ügyészi a másik a bírói. Az előzetes eljárások és a nyomozás az ügyész új szerepével összhangban az eljárás ügyészi részét képviselik, míg a vádirat ügyészségi benyújtásával az eljárás az ügyészségi szakaszból a bírósági szakaszba kerül. Ennek részeként meg kell jegyezni, hogy a nyomozást megelőző eljárás (korábbi előzetes bűnügyi nyomozás) valójában a nyomozási szakasz része, annak megelőző szakasza, amelyben az ügyész már sokkal markánsabb szerepet kap, mint korábban.

A hatósági résztvevők eljárási helyzetének megváltoztatása és az eljárás folyamatának lényegi átalakítása annak az eredménye, hogy a jogalkotó félreérthetetlenül egy olyan normatív alapot kívánt létrehozni, amely a hatékonyabb büntetőeljárások lefolytatását szolgálja. Maga az eredményes büntetőeljárás nemcsak az új büntetőkódex, hanem a reformfolyamat egészének célkitűzésévé vált. Vitathatatlan, hogy a társadalom és az állam reagálása a jelenkori bűnözés kihívásaira időben és térben egy hatékony normatív tér és jogi infrastruktúra megfelelő szinkronizálását kell hogy jelentse. A bűnözéssel szembeni közösségi reakció előfeltétele egy alkalmas eljárásjogi normatív szabályozás, továbbá modern bűnüldözési eszközök annak végrehajtásához. Mindezek az eljárási szabályok visszaélésszerű használatának kizárásához vagy annak minimalizálásához vezetnek.⁷  Az előbbiek fényében az új büntetőeljárási törvény radikálisan megújította az alapelvek rendszerét is, amelyekben az eljárásjogi törvényeket meghatározták. A jogalkotó jelentősen átalakította a büntetőeljárási szervezetek közötti kapcsolatokat, különösen az eljárás kezdeti szakaszaiban, megreformálta a rendőrség és az ügyész közötti kapcsolatot, főként a bizonyítékok nyomozó hatósági beszerzésével kapcsolatos körben vezetett be szorosabb felügyeleti és ellenőrzési eszközrendszert.⁸

Ahogy említésére került, az eljárás folyamatában egyértelműen elkülönül az eljárás ügyészi és bírósági szakasza, ahol a jelenlegi előzetes nyomozási eljárás (korábbi előzetes bűnügyi nyomozás) valójában a vizsgálati szakasz megelőző fázisa. Ellenben megtartja ugyanolyan, nagyrészt nem eljárási jellegű kriminalisztikai szerepét, de abban immár sokkal hangsúlyosabb szerepet tölt be az ügyész, ugyanis ennek a megelőző eljárási szakasznak a vezetőjévé vált. Ebben a jogi megoldásban meghatározásra kerültek a rendőrség mint nyomozó hatóság hatáskörei is, amelyek bár látszólag hasonlítanak a korábbi büntetőeljárási szabályokra, de részben kibővülnek.⁹  Legfőbb újítás, hogy a rendőri munka immár sokkal inkább az ügyész felügyelete és ellenőrzése alá tartozik. A nyomozás előtti eljárás most a hivatalos vizsgálatot megelőző első eljárási rész, és érdemi vonatkozásban a korábbi előzetes büntetőeljárás eljárási helyettesítője. Az ügyész elfoglaltságának függvényében az előzetes nyomozás körébe tartozó intézkedések végrehajtását a rendőrségre bízhatja, amely ilyen esetben köteles az ügyész utasítását végrehajtani, és erről rendszeresen tájékoztatni a megbízó ügyészi szervet.

Az előzetes nyomozati eljárás alapvetően a vizsgálat egyik típusaként is értelmezhető, mivel nem születik hivatalos határozathoz kötött döntés az előzetes nyomozás megindításáról. Az előzetes nyomozás célja az esetleges bűncselekmények felfedése olyan gyanú-szintig, amely lehetővé teszi a megfelelő döntés meghozatalát annak további folytatásáról. Ennek fényében arra a következtetésre lehet jutni, hogy az új büntetőeljárás két szakaszból áll: a nyomozásból (informális nyomozás – nyomozás előtti eljárás) és a tényleges nyomozásból, amelyet hivatalos határozat alapján, az ügyész végzése alapján folytatnak le. Ezen túlmenően, bár ezt a kódex nem határozza meg kifejezetten, egyértelműen látszik, hogy az előzetes nyomozási eljárást csak közvádra üldözendő bűncselekményekre lehet lefolytatni. Érdemi szempontból ez az eljárási szakasz túlnyomórészt informális jellegű, ami azt jelenti, hogy ebben a szakaszban olyan eljárási cselekményeket hajtanak végre, amelyeknek nincs közvetlen bizonyító jelentősége. Olyan hatósági eljárási cselekményekre, amelyeknek közvetlen bizonyító ereje lehet, már a hivatalosan elrendelt nyomozási eljárás keretén belül kerül sor, és eredményük felhasználható bizonyítási eszközként a később megindítandó büntetőeljárásokban is.

A nyomozásban mint az eljárás önálló szakaszában a bírói helyett az ügyészi kontroll erősítése a szerb büntetőeljárási jogszabályok reformjának legnagyobb újítása.¹⁰

A rendőrség mint a nyomozás végrehajtásáért felelős szerv

A bűnügyi rendőrség alapvető funkciójának – a bűncselekmények és azok elkövetőinek felderítése – gyakorlati megvalósítása érdekében a rendőrségnek lehetősége van számos olyan eszközt használni és cselekményt végrehajtani az előzetes nyomozás során, amelyek leplezett módon kerülnek alkalmazásra és olyanokat is, amelyek bár nyílt eljárásban, de taktikai célt szolgálnak.

Rendőrségi intézkedések és taktikai tevékenységek az előzetes nyomozási szakaszban

A bűncselekmények és azok elkövetőinek felderítése érdekében a rendőrség operatív és taktikai intézkedéseket tesz. Ahhoz, hogy ilyen cselekményeket végezzen, szükséges feltétel annak gyanúja, hogy olyan bűncselekményt követtek el, amely hivatalból üldözendő. Ezen feltétel teljesülése esetén a rendőrség kötelessége, hogy megtegye azokat az operatív és taktikai intézkedéseket és cselekményeket, amelyek az elkövető felkutatásához indokoltak, illetve megakadályozza az elkövetők részéről az eljárás sikerességét meghiúsító magatartásait. Ezen felül ugyancsak alapképi feladata, hogy biztosítsa a bűncselekmény nyomait és a bizonyítékként szolgáló tárgyi bizonyítási eszközöket, valamint összegyűjtsön minden olyan információt, amely hasznos lehet a büntetőeljárás eredményes lefolytatásához. Ebből a célból a rendőrség számos leplezett és nyílt nyomozati eszközök körébe tartozó intézkedést alkalmazhat, amelyek közül a jogalkotó felsorol a törvényben néhányat, de a rendőrségnek lehetősége van más eljárási cselekmények indítványozására is. Ezek zömében a szokásos rendőri intézkedések és cselekmények, amelyeket a rendőrség általános feladatkörében egyébként is végezhet.

Ebben az intézkedési körben nem vonatkoznak rájuk külön eljárási szabályok, viszont az annak során beszerzett iratok, bizonyítási eszközök nem használhatók fel közvetlen bizonyítékként a büntetőeljárások során.

A rendőrség az eljárási törvény alapján az eljárás ezen szakaszára vonatkozó alapvető feladatának teljesítése érdekében az alábbi cselekményekre jogosult:

• információkérés az állampolgároktól;
• szállítóeszközök, utasok és a poggyász átvizsgálása;
• a mozgást korlátozása egy meghatározott helyiségben a szükséges ideig, de legfeljebb nyolc órán keresztül;
• szükséges intézkedések megtétele a személyek és tárgyak azonosítása érdekében;
• személy és tárgykörözés elrendelése;
• beléphet és megvizsgálhatja az állami szervek, vállalkozások, üzletek és más jogi személyek bizonyos létesítményeit és helyiségeit a felelős személy jelenlétében;
• az említett helyeken megvizsgálhatja az iratokat, és indokolt esetben lefoglalja azokat.¹¹

Jegyzőkönyvet vagy feljegyzést kell készíteni az intézkedés során megállapított tényekről és körülményekről, a szükséges részletességgel rögzítve mindazokat, amelyek relevánsak lehetnek a büntetőeljárásban, valamint pontosan rögzíteni kell a talált vagy lefoglalt tárgyakat.

Az eljárásban a rendőri hatáskörökkel kapcsolatban újítás a rendőrség azon felhatalmazása, hogy ügyészi végzés alapján telefonos kommunikáció, a használt bázisállomások felderítése érdekében megkereséssel forduljanak a hírközlési szolgáltatóhoz a kommunikáció helyének, idejének megismeréséhez (az úgynevezett telefonbeszélgetési listák beszerzése érdekében). Ez a rendelkezés jelentős elmozdulást jelent a korábbi jogi helyzethez képest, mivel ezeket az adatokat a korábbi büntetőeljárási törvény 225. §-a alapján gyűjtötték (a rendőrség általános hatásköre a büntetőeljárások során – egyéb szükséges intézkedések és cselekvések). Mivel az nem az eljárásjog részét képező bizonyítási jellegű cselekmény volt, a felhasználásából származó adatokat nem lehetett közvetlenül bizonyítékként felhasználni az eljárásban. Bár ezek gyakran rendkívül nagy indikatív jelentőséggel bírtak, így a rendőrség általi adatkérések bírósági ellenőrzés nélküli végrehajtása ellentmondásos volt, tekintettel arra, hogy súlyosan érintette az emberi jogok és alapvető szabadságokról szóló európai egyezmény és a Szerb Köztársaság alkotmánya által biztosított magánélethez való jogot.¹²

Ezenkívül szintén új rendelkezés, hogy a rendőrségnek haladéktalanul, de legkésőbb 24 órával a fent említett operatív vagy taktikai intézkedés megtétele után tájékoztatnia kell az ügyészt. Az ügyész rövid határidejű értesítésével a jogalkotó kifejezetten hangsúlyozza, hogy a rendőrség a nyomozása előtti eljárások során az ügyész aktív vezetői szerepe alá tartozik.

Információgyűjtés a polgároktól

A hatályos törvény az előzőhöz hasonlóan különös figyelmet fordít és részletesen szabályozza a polgároktól történő információgyűjtés lehetőségét. A kérdés fontosságát mutatja, hogy egy teljes szakasz 10 bekezdésben részletezi a jogi szabályok körét. Annak érdekében, hogy csak a releváns, az adott büntetőeljárással kapcsolatos adatok kerüljenek be az aktába, az összegyűjtött információk nyilvántartásait bírósági végzéssel különítik el. A gyanú megállapítása és a bizonyítás szempontjából jelentős az információgyűjtés olyan személyektől, akik érintkezésbe kerültek a bűncselekménnyel, annak sértettjei vagy tanúi. Személyük bizonyítékot szolgáltat, így kiindulópontként szolgálhat az ügyész számára a további tevékenységek megtervezéséhez, így ahhoz, hogy kikből legyenek tanúk vagy szerepeljenek szaktanácsadóként.¹³

Tartalmi szempontból, megőrizve a korábbi eljárási törvényben szereplő megoldások alapjait, néhány módosítást eszközölt a jogalkotó, főleg olyanokat, amelyek hozzájárulnak az eljárás jogszerűségéhez és szabályszerűségéhez, valamint a joggyakorlat javításához. Például az információgyűjtés időtartamának korlátozása legfeljebb 4 óra, amelyet némileg relativizál az a rendelkezés, miszerint hosszabb ideig is tarthat, de csak az információt szolgáltató személy hozzájárulásával.¹⁴  Nem változott az a rendelkezés, amely az információk kikényszerítésének tilalmára, a személy ismételt információszolgáltatásának tilalmára az azonos bűncselekményre vonatkozó információgyűjtés céljából, a hivatalos feljegyzés elolvasására, a hivatalos feljegyzés ellen kifogások emelésére és a feljegyzés állampolgár általi aláírására vonatkozott.

A gyakorlatban több probléma is felmerült az információgyűjtés kapcsán. Kérdés például, hogy a polgárok kötelesek-e információkat szolgáltatni, ha a rendőrség felhívja őket? Noha a kódexben ezt kifejezetten nem szerepel, arra lehet következtetni, hogy a válasz nem. Ugyanakkor a rendőrségnek nem kötelessége figyelmeztetni az állampolgárt erről. Ha a válaszoló állampolgár kijelenti, hogy nem kíván információt szolgáltatni, a kikérdezést azonnal be kell fejezni, és engedni kell a személynek, hogy távozzon. Ebben az esetben, mint minden más esetben, tilos az információk kikényszerítése. Jogosan merül fel továbbá, hogy van-e az állampolgárnak joga arra, hogy ügyvédet vigyen magával, amikor információt ad a rendőrségnek? Annak ellenére, hogy ezt a jogot a büntetőkódex nem írja elő kifejezetten, arra lehet következtetni, hogy a válasz igen.¹⁵

A fentiek mellett a bíróság jóváhagyásával továbbra is lehetséges információ gyűjtése a fogva tartott személyektől. Még ma sem megengedett az őrizetbe vett személyeknek a rendőrségre történő begyűjtése csupán információszerzés céljából. A fogvatartottaktól történő információgyűjtést csak a fogva tartási létesítményben lehet végrehajtani, a bíróság által meghatározott időpontban. Ezenkívül az információgyűjtés csak más bűncselekményekre és más elkövetőkre vonatkozhat, és nem azokra a bűncselekményekre, amelyekért az érintett személyt fogva tartották. A korábbi jogi megoldáshoz képest jelenleg nincs kifejezett rendelkezés a bíró kötelező jelenlétéről ezen eljárás során, de a védő kötelező jelenlétére van szükség a rendőrség esetleges visszaéléseinek és jogellenes magatartásának megakadályozása érdekében. Végül, e rendőrségi intézkedési lehetőséggel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az így összegyűjtött információk alapján a rendőrség bűncselekmény elkövetését állapíthatja meg, amelyben feltünteti az információk gyűjtése során szerzett bizonyítékokat. Az egyes állampolgárok információszolgáltatás során tett nyilatkozatainak tartalmát azonban nem szabad belefoglalni a büntető feljelentésbe. A büntető feljelentéshez tárgyakat, vázlatokat, fényképeket, beszerzett jelentéseket, a megtett intézkedéseket, a nyilvántartásokból szerzett adatokat, hivatalos feljegyzéseket, nyilatkozatokat és egyéb anyagokat kell benyújtani, amelyek hasznosak lehetnek az eljárás sikeres lefolytatásához. Ha a bűncselekmény benyújtása után a rendőrség tudomást szerez új tényekről, bizonyítékokról vagy a bűncselekmény nyomairól, köteles összegyűjteni azokat és a szükséges információkkal együtt benyújtani a feljelentés kiegészítéseként az ügyészhez.

A rendőrség bizonyítással összefüggő tevékenységei

A fent említett operatív és taktikai tevékenységeken kívül, amelyek a rendőrségi munkát az előzetes nyomozás során meghatározzák, a rendőrség felhatalmazást kap arra is, hogy az eljárásban végrehajthasson bizonyítási cselekményeket, amelyek eredményeit bizonyítékként használhatják fel a büntetőeljárásban. A hatályos törvény – az előzőtől eltérően – kifejezetten felhatalmazza a rendőrséget, hogy bizonyítási cselekményeket hajtson végre az előzetes nyomozás során. Azonban az ügyész egyértelműen elfogadott vezető szerepével összhangban minden bizonyítási intézkedésről haladéktalanul értesíteni kell őt, és a begyűjtött bizonyítékokat ki kell értékelni attól függően, hogy a bizonyítási cselekményeket a kódexnek megfelelő szabályok szerint tették-e meg. Nem lehet azonban azt a következtetést levonni, hogy a rendőrség bármilyen bizonyítási cselekményt megtehet ezen eljárás során. Éppen ellenkezőleg, a törvény kifejezetten megtiltja a rendőrségnek, hogy egyes bizonyítási cselekményeket megtegyen, míg mások végrehajtásához bizonyos formai követelmények előzetes teljesítését igényli. Általános szabály, hogy ezek sürgős és nem késedelmet nem tűrő bizonyítási tevékenységek (pl. lakás és más helyiségek és személyek átkutatása bírósági végzés nélkül, tárgyak ideiglenes lefoglalása, gyanúsított meghallgatása, helyszíni ellenőrzés). Ezzel összefüggésben azonban még egyszer hangsúlyozni kell, hogy a rendőrség által a bizonyítási cselekmények útján szerzett bizonyítékok csak akkor használhatók fel a büntetőeljárás folyamán, ha a bizonyítási tevékenységeket a kódexnek megfelelően hajtották végre.¹⁶

A rendőrség megújult szerepe a nyomozásban

Kétféleképpen lehet a rendőrséget bevonni az új nyomozási koncepció szerint. Először is mint szakértői segítséget. A büntetőkódex szerint, ha az ügyésznek szüksége van a rendőrség (kriminalisztikai, elemző stb.) segítségére, a rendőrségnek más állami szervekhez hasonlóan segítséget kell nyújtania. A rendőrség nyomozásba vonásának másik lehetséges módja a bizonyítási cselekmények, intézkedések végrehajtása. Az ügyész a kódex rendelkezéseivel összhangban egyes bizonyítási műveletek végrehajtásával bízhatja meg a rendőrséget. Ennek megfelelően bármilyen bizonyítást érintő konkrét intézkedés végrehajtását odautalhatja a rendőrséghez. Ilyen esetben lehetséges olyan tevékenységekkel is megbízni a rendőrséget, amelyeket egyébként nem tehetne meg az előzetes nyomozás során (például tanúk vagy szakértők kihallgatása).

A gyakorlatban azonban a rendőrséget általában olyan tevékenységekkel bízza meg az ügyész, amelyeket egyébként saját kezdeményezésükre megtehetnek a nyomozást megelőző eljárásban.

A rendőri munka ellenőrzésének rendszere

Az előzetes nyomozati szakasz eredményessége, amint arra már rámutattunk, mindenekelőtt az abban résztvevő és tevékenyen együttműködő hatósági alanyokon, de különösképpen a rendőrség és az ügyészség viszonyrendszerén múlik. Feladatmegosztás szerint a rendőrség az előzetes eljárási szakaszban rendelkezik a legszélesebb tevékenységi körrel és intézkedési kompetenciával, az ügyész az előzetes nyomozás vezetője, míg az előzetes nyomozásban eljáró bíró az alapvető emberi és szabadságjogok oltalmazásában kap kulcsszerepet. Ha az eljárás hatékonyságának oldaláról közelítjük meg, kijelenthető, hogy az előzetes nyomozati eljárás alanyai közötti kiváló munkakapcsolatnak és együttműködésnek az eljárásban folyamatosan fenn kell állnia, de ez különösen igaz az eljárás kezdeti szakaszára.¹⁷  Kiemelt fontosságú azonban, hogy a személyes jellegű, informális típusú együttműködés nem írhatja felül a vonatkozó eljárási szabályokat és protokollt. Ebből a megközelítésből kiemelendő, hogy bármely a büntetőeljárási törvény szellemiségétől eltérő, az egyéni célokat az eljárás érdekei elé helyező együttműködés nemcsak jogellenes, de komoly is szankciókat vonhat maga után. Kijelenthető tehát, hogy a rendőrség és az ügyészség közötti együttműködés elengedhetetlen, azonban jelentős veszélyeket is hordoz magában, amennyiben elrugaszkodik a törvényes keretektől. Ellenben ha túl bürokratikus, merev és személytelen, úgy könnyen elmaradhatnak az elkövető felelősségre vonása és a tényállás felderítése érdekében szükséges krimináltaktikai intézkedések és nyomozati cselekmények, amelyek az eljárás gyors és eredményes lezárásához vezetnek.¹⁸

Figyelembe véve a rendőri hatásköröket, az előzetes nyomozás és a későbbi végzéssel elrendelt nyomozás során éppen a fent említett együttműködési kritériumok szakszerű működése érdekében létre kell hozni a jogszerűség és a törvényes eljárás ellenőrzésének törvényi feltételeit. A rendőrségi munka ellenőrzése elengedhetetlen eleme a hatékony és eredményes nyomozásoknak. A nyomozási feladatok ellátása jogszerűségének ellenőrzésére több eszköz is rendelkezésre áll az ügyészség részére az előzetes nyomozás során: Elsődlegesen a rendőrségnek kötelessége minden az eljárás során megtett intézkedéséről tájékoztatni az ügyészt, függetlenül annak eredményétől vagy a végrehajtás módjától. Az elvégzett intézkedések és eljárási cselekmények megvalósulhatnak egyrészt saját kezdeményezésre, vagy akár az ügyész kérésére is. A jogszabály alapján a rendőrségnek ügyészi kérésre el kell végeznie a szükséges eljárási cselekményeket, valamint rendszeresen tájékoztatnia kell őt a megtett intézkedéseiről.¹⁹  Ha a rendőrség vagy más állami szerv esetlegesen nem tenne eleget az ügyész kérésének, az ügyész azonnal értesíti a hatóság illetékes vezetőjét, ezen túlmenően tájékoztathatja az adott szervet felügyelő illetékes minisztert is, továbbá még ahhoz is joga van, hogy indokolt esetben a kormányt vagy a hatáskörrel rendelkező közgyűlés munkacsoportját megkeresse. Ha a rendőrség vagy a megkeresett más szervek a fenti értesítés kézhezvételétől számított 24 órán belül nem tesznek eleget az ügyészi utasításnak, az ügyésznek joga van fegyelmi eljárás megindítását kezdeményezni azon személlyel szemben, akit felelősnek tart a kérelme nem teljesítése miatt.²⁰  Ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban merül fel a kérdés, hogy biztosítani kell-e az ilyen jogi eszközöket az ügyészség részére abban az esetben, ha egyébként nem megfelelő és professzionális az együttműködés az ügyészség oldaláról? Az ügyészség ellenőrzési jogkörétől függetlenül a rendőrségnek az említett nyomozati tevékenységek elvégzésekor a törvénynek megfelelően kell eljárnia. Mindezek alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy az ügyész az említett intézkedések rendőrök általi törvényes és megfelelő végrehajtásának – ideértve a szabadságelvonást és a szabadságkorlátozást is – ellenőrzési teendőit is ellátja, vagyis a szakmai feladatok rendőrséghez utalványozása mellett az eljárás törvényességi felügyeletében is kulcsszerepet kap.

Nem kétséges, hogy a rendőrség egy demokratikus jogállamban komoly és jelentőségteljes szerepet tölt be azzal, hogy az alapvető emberi és szabadságjogokat biztosítja az állampolgárok számára, azok megóvása felett őrködik. Éppen emiatt fontos az egyének és a rendőrség közötti kapcsolatok harmonizálása és a partnerség kialakítása. Folyamatosan arra kell törekednie, hogy tiszteletben tartsa és biztosítsa az alapvető jogok és szabadságok gyakorlását minden egyén számára, nemétől, bőrszínétől, faji stb. hovatartozásától függetlenül. Ezenkívül a rendőrség polgárokkal kapcsolatos eljárásaiban a törvények és a nemzetközi normák következetes betartása mellett kiemelt figyelmet fordít a törvény előtti egyenlőségre, amely sérelme esetén a polgárok számára lehetőség nyílik a jogszabályok által biztosított jogorvoslati út érvényesítéséhez. A rendőrségnek minden állampolgári jogokat érintő tevékenységében elszámoltathatónak kell lennie. Az elkövetett törvénytelenségekkel szemben ugyanolyan hatásos fellépést kell biztosítani, függetlenül attól, hogy azokat állami tisztviselők, állampolgárok vagy az állam és a rendőrség tisztviselői követik el őket. Ebben a tekintetben az elfogult, önkényes vagy részrehajlás minden formáját ki kell rekeszteni.²¹  A rendőrség a számára meghatározott szakmai feladatokat, a jogellenesség elleni küzdelmet a törvényben előírt eljárásokkal és az emberi jogok tiszteletben tartásával hajtja végre, ami kulcsfontosságú dolog a polgároknak a rendőrség munkájába vetett bizalmának biztosításához. Ugyanakkor a törvényi előírások betartásáért vagy megsértéséért a rendőrség vagy bármely más, a törvényt be nem tartó hatóság felelősségre vonásának törvényes kereteit is létre kell hozni. A polgárok bizalmát élvező rendőrség szakmai magatartásának fejlesztése érdekében rendkívül fontos nem csupán a szakmai hatósági, hanem az állampolgárok általi ellenőrzés feltételrendszerének fejlesztése is. Ez jelenti egyrészt a rendőri szervezeten belüli törvénytelenségek, azaz a hatalommal való visszaélés megakadályozását azáltal, hogy az ilyen jogellenes magatartás esetén panaszt nyújthatnak be, ily módon felszámolva a kölcsönös félreértéseket és építve az egymás iránti bizalmat. A polgárok által a panaszok benyújtásának lehetősége a Rendőrségi Munkaügyi Egyezmény és a Rendőrségi törvény (a továbbiakban: Rtv.) által biztosított mód. Ez bárki számára nyitva áll, akivel kapcsolatban az Rtv. 286. § (2) és (3) bekezdéseiben foglalt intézkedéseket alkalmaztak. A törvényes jogorvoslati út azt jelenti, hogy az eljárással érintett személyeknek jogukban áll panaszt benyújtani az illetékes ügyésznél. Az ügyész bírálja el a rendőrségi intézkedésekkel kapcsolatos panaszokat és hozza meg a szükséges döntéseket. Az Rtv. rendelkezéseivel összhangban a belső, szervezeti rendszeren belül ellenőrzés is biztosított a felügyeletet ellátó minisztériumhoz való közvetlen fordulás lehetőségével. A panaszjog gyakorlása tehát egy bárki számára biztosított lehetőség, ha valaki úgy ítéli meg, hogy a rendőr jogellenes vagy szabálytalan intézkedése vagy eljárása megsértette a jogát, vagy a rendőri intézkedéssel jogellenesen korlátozták a szabadságában.²²  A rendőri munka ellenőrzési rendszerét áttekintve kijelenthető, hogy a rendőrségi eljárások alanyai nemzeti szinten megfelelő jogvédelmet élveznek a rendőrség külső és belső ellenőrzése révén. Továbbá bárki élhet vele, akit a rendőrség jogellenes intézkedése vagy döntése érintett. Éppen az ellenőrzési rendszer hatékony működése miatt nem elegendő a rendőrség külső ellenőrzését csupán a végrehajtó hatalom rendszerén belül biztosítani, hanem érdemes abba bevonni az igazságszolgáltatási szerveket is.²³

A rendőrség munkájának belső ellenőrzését a Belső Ellenőrzési Szolgálat végzi, amelyet a Belső Ellenőrzési Osztály vezetője irányít, aki rendszeresen és időszakonként jelentést nyújt be a miniszternek a szolgálat munkájának eredményéről a belső ellenőrzésről szóló törvény (a továbbiakban: VP) 171. §-a alapján. A belső ellenőrzési szolgálati ág ellenőrzi a rendőrségi munka jogszerűségét, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására és védelmére a rendőri feladatok ellátása és a rendőri hatáskörök gyakorlása során. A belső ellenőrzés gyakorlásának formáját és módját a belügyminiszter határozza meg.²⁴  Hangsúlyozni kell, hogy mindenkinek joga van panaszt nyújtani a minisztériumhoz az adott rendőri intézkedéssel szemben a jogsértés bekövetkezésétől számított 30 napon belül. A VP 180. § (1) bekezdésének megfelelően a panaszos természetes vagy jogi személy lehet, aki úgy gondolja, hogy jogai sérültek vagy szabadságát korlátozták a rendőrök jogellenes vagy nem szabályszerű intézkedései. A panaszok elbírálására vonatkozó szabálykönyvben (RPRC) előírt különös eljárás szerint a panaszos írásban, szóbeli vagy elektronikus formában nyújthat be panaszt a minisztériumhoz vagy az illetékes minisztérium szervezeti egységéhez, amely a panaszos lakóhelyén található. A szóbeli panaszt a minisztérium illetékes szervezeti egységéhez kell benyújtani annak székhelyen (panasz iroda), amit az illetékes szervezeti egység vezetője által nyilvántartásba vesznek. Az átvett panaszt a panaszos és az átvevő rendőr írja alá.

A rendőrség belső ellenőrzésének gyakorlása során a rendőrség belső ellenőrzési szolgálata, az ott szolgálatot teljesítő tisztviselők és a rendőrségi munka belső ellenőrzéséért felelős minisztérium rendőrei is megteszik a szükséges intézkedéseket. Ennek során megállapítják a tényállást és kivizsgálják az eset körülményeit. Ezt követően a belső ellenőrzési osztály vezetője tájékoztatja a minisztert és a rendőrségi igazgatót a vizsgálat eredményről, és javaslatot nyújt be a miniszternek a feltárt jogellenességek kiküszöbölésére, valamint javaslatokat az elszámoltathatóság megállapítására szolgáló megfelelő eljárások bevezetésére.²⁵  A miniszter kiadja a belső ellenőrzési ágazat kötelező irányelveit, valamint utasításokat bizonyos feladatok elvégzésére és hatáskörébe tartozó bizonyos intézkedések meghozatalára. Ennek megfelelően a rendőrség belső ellenőrzési szolgálatának felhatalmazott tisztviselői és az érintett rendőrök a miniszter kérésére adatokat, dokumentumokat és jelentéseket nyújtanak be a hatáskörükbe tartozó egyes kérdésekről.²⁶  A belső ellenőrzési szolgálat működéséről szóló jelentést a miniszter nyújtja be a kormány és a Nemzetgyűlés biztonsági és rendőrségi ügyekben illetékes testületének kérésére.²⁷

Zárógondolatok

Az alapvető demokratikus értékek és szabadságjogok védelme szorosan kapcsolódik a rendőrség demokratikus jogállamban betöltött szerepéhez. Ami elkerülhetetlenül felveti a rendőrségi eljárások jogszerűségének, az etikus és megkülönböztetés mentes intézkedési gyakorlatok ellenőrzési lehetőségét. Olyan megfelelő mechanizmusokra van szükség a rendőri munka ellenőrzéséhez, amelyek amellett, hogy megóvják az egész társadalmat a hatalommal és a jogokkal való visszaélésektől, a jogszerűség és a professzionalista szakmai elvárásokhoz illeszkedő rendőri viselkedésformák meghonosodásához vezetnek. Egészséges kapcsolatot létesítve a rendőrség és a társadalom között, amelynek fő eleme az átláthatóság és a teljes transzparencia, továbbá a törvénytelenségek miatt korrekt és tisztességes eljárások kialakítása. Következésképpen megállapíthatjuk, hogy a rendőrség és az állampolgárok, valamint a szerbiai büntetőeljárásokban részt vevő személyek jogainak biztosítása érdekében az eljárások törvényes ellenőrzésének rendszere biztosítottnak látszik. Szerbia megfelelő jogi mechanizmusokat és intézményrendszert hozott létre a rendőrség által a polgárokat hátrányosan érintő cselekményekkel vagy intézkedésekkel szemben benyújtott panaszok kivizsgálására. Mindezzel minimalizálni tudja a rendőri hatalommal való visszaélések lehetőségét. A törvényességi kontrollra az említett törvények és szabályzatok elegendő alapot nyújtanak a rendőrség jogellenes magatartására reagáló belső vagy külső kontrollos válaszlépésekhez és az ott eljáró hatóságok és állami szervek hatáskörének hatékony gyakorlására, mindezen keresztül az európai normák és a jogállamiság elveinek megvalósulására.

Dragana S. Čvorović PhD, adjunktus, Szerb Köztársaság, Rendőrségi Tanulmányok és a Bűnügyi Nyomozások Egyeteme, Jogtudományi Tanszék; Vári Vince PhD, adjunktus, Nemzeti Közszolgá-lati Egyetem, Rendészettudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete, Büntető-eljárásjogi Tanszék