„Mindentől félünk, ami a legbelsőbb személyiségünket érinti” Gondolatok A mesterséges intelligencia és a bűnözés című kerekasztal-beszélgetés kapcsán
Előszó
2024. március 8-án az Ügyészek Lapja, az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI), valamint a Magyar Jog- és Államtudományi Társaság (MJÁT) közös szervezésében az OKRI-ban került sor A mesterséges intelligencia és a bűnözés című kerekasztal-beszélgetésre.1
Mindennapi életünk egyre sürgetőbb és gyakran ismételt kérdése, vajon mire is képes a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI). Az MI az információs és technológiai forradalom legújabb terméke, amely nemcsak globális, nagyvállalati vagy össztársadalmi, hanem mikroszinten is komolyan befolyásolja életünket és állít minket újabb, eddig ismeretlen kihívások elé.2
Kutatóintézetek, tudóscsoportok végeznek kutatásokat, amelyek alapján különböző vonatkozásban, más-más nézőpontokból vizsgálják, hogy az MI milyen formában befolyásolja környezetünket, és világszinten milyen formában alakítja át, szervezi újra a társadalmakat. Cikkemben először az ember, majd a társadalom szintjén, végül pedig büntetőjogi szempontból vizsgálom az MI működését, jövőbeli szerepét, továbbá igyekszem fontosabb aspektusaira rávilágítani.
Az embert végül a saját természete, vagy az intelligencia győzi le?
Az ember ősidők óta harmonikus rendben élt a természettel, egyfajta életközösséget alkotva vele. Az ipari forradalmak, valamint a velük együtt járó nagyléptékű technológiai, modernizációs törekvések és változások következtében az ember folyamatosan elszakadt a természettől; elsőként egy indusztriális, később pedig a mesterséges, intelligens világ felé fordult. Ez a döntés az emberek részéről alapjaiban változtatta meg az ember és közvetlen környezete közötti kapcsolatot: az internet, az autonóm járművek, az MI megjelenése és mindennapi használata következtében az ember egy új és kellően nem ismert közeg „áldozatává” válhat. A technológia az élet különböző területein sokkal nagyobb teljesítményre (lesz) képes, mint amekkora munka, pontosság elvégzésére az ember kapacitálva van. Jelenleg az ember ezzel a világgal törekszik kapcsolatot teremteni. Próbálja megőrizni saját természetét és funkcióját, mindeközben viszont harcot vív saját korlátaival és egyben keresi az MI korlátait, tökéletlenségeit, hogy megőrizhesse hasznosságát és lényegét, azaz saját személyiségét.
A mesterséges intelligencia megjelenése már technológiai határokat ostromol azt megkísérelve, hogy alapvető emberi tulajdonságokat próbáljon tehermentesíteni. Az önvezérlésű, másként autonóm gépkocsik üzembehelyezése egyre inkább lehetséges opció. Megengedhetjük-e azonban magunknak azt, hogy egy technológiailag szuper képességű eszköz elvonja tőlünk az ember talán legmeghatározóbb személyiségjegyét, a felelősségvállalás képességét? „[A]lapvető kérdés az, hogy milyen jogalkalmazási gyakorlatok vannak és hogyan változnak meg az új technológiák hatására, a jogászi munkában eddig milyen változásokat idéztek elő, és mi várható e tekintetben.”3
A döntés a jövőben már csak illúzió?
Az emberek egész életük során folyamatosan arra vannak késztetve, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal. Ezek tulajdonképpen dinamikus kapcsolatteremtések más emberekkel, akár munkaviszonyokban, vagy különféle társas viszonyokban – netán az államhatalommal, vagy a jogrendszerrel – és egymáshoz való folyamatos alkalmazkodást jelentenek. Az egymással teremtett interakciók mozgásterét a jogrendszer is biztosítja, amely révén biztonságosan eligazodhatunk, érvényesíthetjük az elképzeléseinket, választhatunk vagy dönt-hetünk velünk kapcsolatos kérdésekben. Sokféle tényező szerint alakulhat az élet mindenki számára, amelyhez a közelmúltban egy újabb tényező, az MI kapcsolódott. Tulajdonképpen könnyen hihetjük, hogy az MI jóval többre képes, mint az ember, például nehezebben eltanulható tevékenységekben produkálhat hibátlan és hatékony teljesítményt, vagy komoly szellemi műveletekben képes elsőre nagyon nehezen vagy egyáltalán nem átlátható összefüggéseket megragadni. Amikor általában mesterséges intelligenciáról beszélünk, nélkülözhetetlen említést tenni a deep learning-ről is.
A deep learning olyan gépi tanulási technika, ami mesterséges neurális hálózatokon alapul, és különlegesen összetett feladatok megoldására képes. A neurális hálózatok az emberi agy működését utánozzák, rengeteg összekapcsolt „neuront” használva, amik képesek tanulni és döntéseket hozni a beérkező adatok alapján. A „mély tanulás” jelentőségét az adja, hogy rendkívül hatékonyan képes feldolgozni és értelmezni a nagy mennyiségű és bonyolult adatokat, mint például képeket, hangokat és szövegeket.
A deep learning-et mint az MI önfejlesztő képességét valójában úgy lehet elképzelni, mint egyfajta korlátok nélküli intelligenciát, ami saját tapasztalatai és mintái révén képes értelmezni és megtanulni a dolgok működését, akárcsak egy gyermek, aki életének első szakaszában felfedezi a körülötte lévő a világot, annak tartozékait, történéseit, alakzatait. Az MI hasonlóképpen tanul, mint egy gyermek, ezt fontos kihangsúlyozni, ugyanis így mindenki számára könnyen elképzelhetővé válik a tanulás lényege. Ezt a folyamatot úgy lehet elképzelni, hogy sok hasonló kép, szín, adat érzékelése és értelmezése folytán egy idő után képes saját erejéből és háttértudásából önállóan is megállapítani tényeket vagy éppen megragadni a világ történéseit. Az MI tudásbázisa tömérdek mennyiségű strukturált vagy épp rendszerezetlen tudást, tudományos szakirodalmat és egyéb ismereteket tartalmaz, amely alapján képes értelmezni, szelektálni, összehasonlítani, kivitelezni és végső soron fejleszteni, javítani önmagát. Ha egy kisgyereknek megmutat valaki három különböző színű, de azonos funkciójú tárgyat, a gyermek a negyedik tárgy érzékelésénél korábbi emlékezete következtében képes lesz felismerni a formát színtől függetlenül és beazonosítani a mintát. Miután a mintát beazonosítja, társít hozzá egy funkciót, ugyanis már tudja, hogy ez a tárgy funkcionális. Tehát egyrészről felismeri, hogy a térbeli alakzat egy szék, habár nem kék, de attól még szék, ami használati tárgy, mert tudja, hogy iskolában erre szoktak leülni. Az MI hasonlóképpen működik. Amennyiben sok ismerettel rendelkezik a jog területéről a betáplált szakanyagoknak köszönhetően, képes lesz a tudást értelmezni és társítani a dologhoz, személyhez; ismeri, hogy mi a tárgy vagy a személy, ugyanis meg lett rá tanítva.
Az MI és a társadalom közötti kapcsolat
Az MI a társadalmakat teljesen átszervezi, a munkafolyamatokat teljesen átstrukturálja, egyes folyamatokat kiszervez az emberek hatásköréből és a modern technológia vívmányaira bízza. Gondoljunk csak bele, hogy a foglalkoztatás terén már most milyen változásokat hozott a mesterséges intelligencia az önműködő robotok segítségével. Itt vannak a virtuális asszisztensek, akikhez segítségért fordulhatunk, bármilyen szolgáltatót felhívunk, legyen szó a Vodafone-ról, vagy éppen a Burberry-ről, ahol előre beprogramozott chatbotokkal is beszélhetünk. Fontos megemlíteni a gazdasági ágazatot, a szociális ellátórendszereket, például az egészségügyet. Az orvostudomány többféle robottal is kísérletezik, például a Da Vinci-vel, vagy a Verbottal. Az előbbi sebészeti beavatkozások elvégzésére lehet képes, az utóbbi vérvételi robot, amely sokkal hatékonyabbá teheti a munkavégzést, ugyanis lerövidíti a vérvételi időtartamot, és ezzel az eljárással egyenes arányosan nő az ellátás hatékonysága is.
A mai társadalomban az ember egyetlen tényezővel harcol fáradhatatlanul és szakadatlanul, ez pedig nem más, mint az idő. Mint mondják, az idő pénz, az idő drága, az idő haszon és az idő válaszol. Az ember természetéből fakadóan meg szeretne kapaszkodni. Szabadon szeretne élni, de harcot vív a kor, a változás, az erőszak és az önmegadás ellen, de mégis egy olyan világnak szolgáltatja ki magát, ami a szabadsága útjába áll. Szabadulni szeretne, alkotni és embernek maradni, de akadályokkal veszi körül magát. Félünk, mert félni emberi, de az MI nem ember és nem emberi, csupán emberszerű. Végül nem az időnek adjuk meg magunkat, hanem egy olyan technológiának, amiről azt gondoljuk, minket szolgál. A félelem tárgya valódi. Vajon a deep learning révén önálló tanulásra képes MI „hűséges” marad-e az emberhez? Hogyan alakulnak majd a robotok jogai, és jogalannyá válhat-e az MI?
Az emberben természetéből fakadóan él a hatalmi, uralkodásra való ösztöne, de vajon képes lesz az okos, intelligens világ felülkerekedni az emberi jellem pozícióján és szabad akaraton alapuló szuverén döntést hozni?
Az MI és a bűnözés
A jogrendszer meghatározza a társadalom tagjai számára, hogy mely magatartások követendőek, vagy melyek azok, amik a jogba ütköznek, és ennek folytán büntetőjogi felelősséget vonnak maguk után. A jog abból a feltevésből indul ki, hogy az ember civilizált és racionális, ezért egy civilizált társadalom tagjaként képes a szabályokat a mindennapjaiba beépíteni és a joggal egyetemben rendezni az életét. A jog olyan életviszonyokat tárgyal, amelynek a középpontjában az ember személye és vagyona áll. Ő a jogalany, ahogyan azt a Ptk. jogalanyokról szóló része is tárgyalja.4 Jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek a természetes személyek és a jogi személyek is. A mesterséges intelligencia jelentkezése és erősödése mindezeket az összefüggéseket semmiképpen nem érvényteleníti, az aktuális jogrendszer pedig egyszerűen nem ismeri el a MI jogalanyiságát. A MI révén történt különféle, jogszabályokat sértő cselekmények ugyanakkor könnyen és egyértelműen keletkeztethetnek olyan tényállásokat, amelyek büntetőjogi felelősséget vonnak maguk után.
Az MI-re vonatkozó viszonyok szabályozása
Az MI által vagy segítségével elkövetett bűncselekmények törvényi tényállásának a büntető törvénykönyvön (a továbbiakban: Btk.) belül a különös részi tényállásoknál lehetne a helye, akár az államellenes bűncselekmények osztályozásánál, akár az ember ellen elkövetett bűncselekmények körében. A Btk. 322. § (b) pontja a digitális csalást, köztük az adathalászatot is szabályozza, büntetni rendeli a jogellenes magatartást. A magyar jogrendszer fellép az adathalászat ellen, és ezt szigorúan is szabályozza, komoly büntetőjogi felelősséget vonhat maga után a jogsértő cselekedet. Ahhoz, hogy az emberek megőrizzék a kontrollt, az irányítást a dolog felett, legyen szó akár tulajdonról, személyiségjogokról vagy csupán egy döntésről, szükséges a gépeket emberi irányítás alatt tartani és folyamatosan ellenőrizni, felügyelni, átvizsgálni, hogy minimálisra lehessen csökkenteni a digitális térben elkövetett bűncselekmények számát és a jogellenes helyzettel való visszaélést.
A jog által szabályozott társadalmi viszonyok között az még feltétlenül eldöntésre vár, hogy az MI önálló jogalanyi tényezőként, vagy a meglevő jogalanyisági viszonyok között kapjon büntetőjogi relevanciát.
Ambrus István a témakörben készített tanulmányában5 abból indul ki, hogy „az MI által generált, büntetőjogi jogsértések állami reakciót igényelnek”. A legújabb angol büntetőjogban Thomas C. King és szerzőtársai révén kialakult modelleket6 igyekszik hazai összefüggések között végiggondolni. Azt a kérdést törekszik tisztázni, hogy a büntetőjogi felelősségnek ki legyen az alanya, avagy kit (esetleg mit) tekintsünk a bűncselekmény tettesének. Mindennek során egyértelműen elveti az MI mint entitás büntetőjogi felelősségét. A hatályos hazai büntetőjogi berendezkedés mellett is a közvetett tettesség konstrukciójára emlékeztető modell – Ambrus István megítélése szerint – ugyanakkor alapját képezhetné a büntetőjogi felelősség megállapításának, jóllehet több korrekció elvégzésével.
Idetartozik még, hogy az MI-vel összefüggésben érdemes magát a cselekmény fogalmát is újraértelmezni. Az úgynevezett redukált cselekménytant meghalad-va (amely értelmében a cselekmény hatóképes és akaratlagos emberi magatartás) „a cselekménynek, mint a bűncselekmény genus proximumának ugyanis alkalmas-nak kell lennie arra, hogy minden további bűncselekményfogalmi elem ráépüljön”7 . Minderre azért van szükség, hogy a folyamatosan fejlődő MI bűncselekményi történéseire is kellő kereteket lehessen biztosítani.
„Amennyiben tehát az MI »felelősségét« szeretnénk kimunkálni, elsősorban ezen elem lazítását lenne szükséges elvégezni, tehát az in concreto és közvetlenül nem embertől induló, de emberi magatartásra visszavezethető működést is szükséges lehet cselekményként elismerni.”8
Az MI és a felelősség
A mesterséges intelligencia, amely képes képmás-hamisítására, kiberbűnözés-ben való részvételre vagy „bűnsegédkezni” az ember életét és testi épségét fenyegető bűncselekmények esetén, sok kérdést vet fel a felelősség területén.
Elégséges lehet-e az MI bűnelkövetési potenciálja szabályozására az, ha az MI bűnelkövetési gyakorlatában az MI alkotójának vagy aktuális alkalmazójának felelősségét tesszük elsődlegessé? Mindezt egyrészt az teszi indokolttá, hogy az alkotó ismerheti legjobban alkotását, vagyis ő vállalhat a legmegalapozottabban kötelezettséget az alkotása jogszerű működéséért. Az MI alkalmazójának felelőssége pedig abból a szempontból kap nagy nyomatékot, hogy neki kell ismernie az általa alkalmazott eszköz bűnelkövetési kockázatait. Mind az MI alkotójának, mind pedig az MI alkalmazójának elsődleges felelőssége egyértelműen kimondható. Álláspontom szerint bűnelkövetés esetén elsődlegesen az MI alkalmazójának büntetőjogi felelőssége jelenik meg, ugyanakkor az MI alkotójának a részleges felelőssége is megállapítható. Az MI alkotója a bűncselekmény végrehajtásában szándékosan segítséget nyújt, emiatt akár a bűncselekmény részeseként is értelmezhető.
Az MI rossz célra történő alkalmazása
Amit elsőre nem érthetünk, attól könnyen tarthatunk, könnyűszerrel gondolhatjuk azt, hogy árthat nekünk, hogy a léte számunkra súlyosan fenyegető. Az MI a megjelenésével feltehetően egyre inkább átszövi majd mindennapi életünket. Számos területen fogjuk érzékelni a jelenlétét, amely sok esetben valójában kifejezetten megkönnyítheti a tevékenységeinket. Ma még nem igazán belátható az, hogy milyen messzire jutunk majd el az MI fejlesztése révén, de több mint valószínű, hogy az életünkre, mindennapi működésünkre alapvetően ki fog hatni. Nem csupán egyre fontosabbá válik az MI számunkra, hanem egyre több hétköznapi rutinunkban tehermentesít majd minket.
Ahogy az MI egyre több területen bekapcsolódik az életünkbe, annál nagyobb a tét, annál inkább érezhetjük azt pótolhatatlannak.
Az MI tulajdonképpen jóval többre képes, mint az ember. Például nehezebben eltanulható tevékenységekben hibátlan és hatékony teljesítményt produkálhat. A komoly szellemi műveletekben is nagyszerűen képes elsőre nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem átlátható összefüggéseket megragadni. Mindez egyértelműen jelezheti felénk, hogy az MI könnyen meg tudja haladni alkalmazóját. Ahogy korábban is írtam, bár azt tudjuk, hogy az MI tulajdonképpen magasrendű műveletekre is képes funkcionális eszköz, mely a képi tanulás következtében szervezetten tudja maga számára összeállítani a memóriáját, tudását. Sokan vélik azt felfedezni az MI kapcsán, hogy fennáll vele szemben a társadalomra való veszélyesség esélye, ugyanis a teljesítménye az elvártnál sokkal magasabb szinten és hatékonyabban működik, mint azt bármelyik tudós is remélhette.
Ha viszont így érzékeljük, mert talán az MI-t igazán nem is értjük, szigorú következetességét rossz célok hordozójának vélhetjük. Humánus szempontokat, sőt nem feltétlenül konstruktív emberi törekvéseket rendelhetünk hozzá. Ha pedig humanizáljuk az MI-t, könnyen olyan szerepeket tulajdoníthatunk neki, amelyek valójában megosztják az embereket
Az MI jogalanyisága
Az egyértelműnek látszik az MI létével összefüggésben, hogy a funkciói során könnyen kap humán értelmezést. Mintha az MI a saját, elkülönülő akaratával venne részt emberi folyamatokban. Az MI működésének jellemzői miatt (hogy jóval átfogóbb, mélyebb összefüggésben létezik) könnyen definiálhatjuk úgy, hogy önmagában is visel felelősséget. De kérdés, ahogy korábban is írtam, hogy képes lenne-e az MI kötelezettséget vállalni? Továbbá az is kérdés, hogy az MI rendelkezik-e önmagában csak rá jellemző szuverenitással?
Az MI rendelkezik ugyanakkor olyan funkcionális potenciállal, amely révén képes a fennálló, a létező szabályok megsértésére, elkerülésére, akár az emberi viszonyok rombolására. Meg kell ehhez azonban azt is jegyezni, hogy az MI mögött mindig ott van az alkotója, vagy az alkalmazója, aki az MI működése felett általános értelemben viseli a felelősséget.
Minthogy az emberi cselekvési térben az MI egy olyan sajátos képződmény, amely képes önmagában (persze háttérben ott lévő emberi felelősség mentén) működni, jogalanyisága inkább kvázi jogalanyiság, amely azonban aligha értelmezhető teljes körűnek.
Lehetnek a mesterséges intelligencia jogalanyiságával kapcsolatosan olyan szakmai megközelítések is, amelyek szerint elkülöníthető és reális törekvés az MI jogalanyiságát önmagában is értelmezni, illetőleg a jogrendszert mindezzel összefüggésben hozzá igazítani. Különösképpen azért is, mert az MI még hatalmas fejlődés előtt áll és a társadalmi szerepe várhatóan komolyan erősödik. Mindez azt is jelenti, hogy a működésével összefüggésben a történéseket aligha elégséges a hátterében létező emberi szempontokkal magyarázni, illetőleg leegyszerűsíteni a felelősség kérdését, vagy önálló tényezőként kell beállítani az MI jogalanyiságát.
Kalucza Zsófia, egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
- A kerekasztal-beszélgetésről készült összegzést lásd az Ügyészek Lapja következő számában.
- Az Európai Parlament elfogadta a mesterséges intelligencia (MI) szabályzásáról szóló uniós rendeletet. Amint az Európai Unió Tanácsa is formálisan jóváhagyja az MI-rendeletet, az új uniós jogszabályt kihirdetik, és 20 nappal később hatályba is lép, azonban a legtöbb szabály két évvel később válik alkalmazandóvá. A világon ez az első átfogó, kifejezetten a mesterséges intelligencia fejlesztésére és használatára vonatkozó jogszabály, amelynek célja többek között az MI biztonságos működésének elősegítése és az egyének alapvető jogainak védelme. A rendelet kockázati alapú szabályozást vezet be az mesterséges intelligencia rendszerekre, ami bizonyos típusú MI-rendszerek használatát meg is tiltja, valamint a magas kockázatú MI-megoldásokra szigorú szabályokat vezet be. Az MI-rendelettel kapcsolatos szabályszegéseket az illetékes hatóság a GDPR-nál is szigorúbb bírsággal büntetheti. Ennek következtében a bírság bizonyos esetekben elérheti akár a 35 millió eurót (több mint 13 milliárd forintot), vagy a jogsértő szervezet előző pénzügyi évében elért teljes éves világpiaci forgalmának 7 százalékát kitevő összeget (attól függően, hogy melyik érték a magasabb a kettő közül).
- Lásd Ződi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Új szabályozási kihívások az információs társadalomban. Gondolat, Budapest, 2018; Bartóki-Gönczy Balázs: Ződi Zsolt: Platformok, robotok és a jog. Új szabályozási kihívások az információs társadalomban. Könyvszemle. In Medias Res, 2018/2., 394–395. o.
- 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről. Második Könyv. Az ember mint jogalany.
- Ambrus István: A mesterséges intelligencia és a büntetőjog. Állam- és Jogtudomány, 2020/4., 4–23. o. https://jog.tk.hu/uploads/files/2020-04_AMBRUS-tan.pdf
- Thomas C. King et al.: Artificial Intelligence Crime: An Interdisciplinary Analysis of Foreseeable Threats and Solutions. Science and Engineering Ethics, 26, 2019, 109–110. o. Idézi Ambrus I.: i. m. 11. o.
- Uo. 15. o.
- Uo. 16. o.