Az aktafeldolgozások módszertani problémái Interjú Kó József¹ szociológussal – II. rész
Cikksorozatunkban Kó József szociológussal, az OKRI tudományos munkatársával az aktafeldolgozások módszertani problémáiról beszélgetünk. Azokat a kérdéseket járjuk körül, vajon mit kell tisztáznia egy kutatónak az aktakutatás megtervezésekor, továbbá a vizsgálat végzésekor. Mostani interjúnkban kitérünk a kvalitatív kutatási módszer előnyeire és hátrányaira is, a kvantitatív kutatási módszer kapcsán.
Első kérdésünk, hogy mit is értünk kvalitatív kutatási módszeren, és mi a kvalitatív kutatások célja?
Kó József: A kvalitatív kutatások általános definícióját nehéz megadni, mert a különböző ismeretelméleti megközelítések és változatos módszerek miatt nincs mindenki által elfogadott álláspont. Leginkább az általános jellemzők leírásán keresztül lehet megragadni a fogalmat.
A kvalitatív módszerek alapvetően nem számszerű mérésekre törekszenek. Az eredmények nem általánosíthatóak a teljes sokaságra. A kutatási módszer a kulturális antropológia, a Chicagói iskola eszköztárából eredeztethető. A kvalitatív kutatások célja a vizsgált jelenség alaposabb megértése. Nem általános érvényességű megállapításra törekszenek, hanem a vizsgált jelenségek társadalmi jelentését, jelentőségét, értelmezési lehetőségeit, funkcióit vizsgálják, a folyamatokra, a megértésre koncentrálnak. A kvalitatív módszerek egy-egy konkrét jelenség megértésében nyújtanak segítséget. A társadalmi jelenségek, az emberi viselkedés leírását és megértését néhány (a kvantitatív módszerekhez viszonyítva kisebb számú) személy értelmezésére alapozva teszik meg. A jelenségek, jelentések meglétét detektálják, de azok elterjedtségére vonatkozóan nem gyűjtenek adatokat. Ez a kvantitatív kutatások feladata.
Ugyanakkor nem minden társadalmi jelenség, problémakör számszerűsíthető, nem?
Kó József: Pontosan. Az egyes csoportokban, vagy akár az egész társadalomban jelenlévő gondolati sémák, viselkedési motívumok megismerése és megértése közelebb visz a társadalmi valóság élethűbb leírásához. A kvalitatív módszerek segítségével a vizsgált problémákról egy komplexebb, a jelenségben szerepet játszó tényezők közötti kapcsolatrendszert a maga társadalmi valóságában ábrázoló képet kaphatunk. Ez az életszerűbb – sokszor a dolgok dinamikáját is érzékeltető – kép bőven kárpótol a számszerű és általánosítható számértékek hiányáért. A kvalitatív kutatásokban jelentős szerepe van a kutató személyének. Sokszor már a probléma felvetésében, megfogalmazásában tetten érhető a kutató személyes véleménye, elkötelezettsége valamely értékrend irányába. Sokszor a szemére vetik a kvalitatív kutatásoknak, kutatóknak, hogy az összegyűjtött adatokat saját interpretációjukban ismertetik. Valóban, a kutató saját személyes meggyőződése rányomhatja a bélyegét a kutatás egészére, amikor az ő sajátos szűrőrendszerén keresztül mutatja be, látatja a vizsgált jelenséget. Ez tényleges problémát jelent. A kutatónak sokszor nagyon nehéz értékmentesnek maradnia, ha egyáltalán szándékában áll, akkor is. De ez általános jelenség és minden kutatásban jelen van valamilyen mértékig. A probléma felvetése, a vizsgálni kívánt témakörök, a konkrét kérdések megfogalmazása mind-mind árulkodik a kutató saját látásmódjáról. A látszólag egzakt matematikai, statisztikai eszközökkel kiszámított eredmények is a kutató interpretációján keresztül nyernek értelmet.
Mi a kvalitatív módszer előnye?
Kó József: Ahogy a szakirodalomban ez olvasható, „a kvalitatív kutatás lényege, hogy a résztvevőktől tanuljunk minél többet az adott problémáról, és úgy irányítsuk a kutatás menetét, hogy ezeket az információkat megszerezzük”2 .
Mikor alkalmazzunk inkább kvantitatív kutatási módszert?
Kó József: A korrekt módszertant alkalmazó kvantitatív kutatásoknak nagy előnye, hogy a kutató álláspontján túlmenően megismerhetjük a résztvevők akár egymástól, vagy a kutatóétól eltérő interpretációit is. A vizsgálatban részt vevő személyek narratíváinak megismerése több nézőpontot biztosít a probléma megismerése, értelmezése számára.
Az aktakutatások esetében mind a kvantitatív, mind a kvalitatív kutatási módszernek van létjogosultsága. A kutatás céljához igazodva kell választani a két módszer közül. Első megközelítésben úgy tűnik, hogy az aktafeldolgozások esetében a kvantitatív módszerek adnak megbízhatóbb eredményt. A mintaválasztási problémák áttekintése után azonban megállapíthatjuk, hogy kvantitatív kutatások esetében a megbízható minta kiválasztása és feldolgozása nem mindig járható út. A kisebb gyakoriságú bűncselekmények esetében érdemes ezt az utat választani. A nagyobb számban előforduló bűncselekmények esetében, vagy amennyiben az összes ismertté vált bűncselekményre vonatkozóan szeretnénk kutatást folytatni, akkor a megbízható és érvényes eredményt adó kutatás elvégzése akadályokba ütközhet. A leglényegesebb akadályt az erőforrások és a kutatás elvégzéséhez szükséges időtartam jelentik.
A megfelelő minta nagysága több száz vagy akár az ezret is meghaladó ügy kiválasztását és feldolgozását jelenti. Ilyen nagyságrendű ügy feldolgozására rendszerint nincs lehetőség. Kisebb mintán elvégzett kutatások esetében azonban a megbízhatóság és az érvényesség kerül veszélybe; vagy a megbízhatósági szint csökkenése vagy a konfidencia-intervallum emelkedése miatt az eredmények nem lesznek meggyőzőek. Ilyen esetekben sokszor érdemesebb a kvalitatív technikák alkalmazásának lehetőségét megvizsgálni. Például egy jó esettanulmány bemutatása több használható információval szolgálhat, mint egy bizonytalan eredményt produkáló kvantitatív kutatás.
Milyen tanácsokat tud adni a kutatóknak a statisztikai rendszerekkel,
adatbázisokkal kapcsolatban?
Kó József: A kvantitatív kutatásokkal kapcsolatban az adatforrások két csoportját lehet megemlíteni, a meglévő statisztikai rendszerek adatait feldolgozó kutatásokat és a saját adatgyűjtésen alapuló kutatásokat, de természetesen lehetőség van a két forrás kombinálására is. A más forrásból származó adatokat kiegészíthetjük vagy összevethetjük a saját kutatási eredményeinkkel.
A meglévő statisztikai rendszerek, adatbázisok felhasználásakor a kutatóknak tisztában kell lenniük az adatgyűjtés sajátosságaival: milyen módszerrel, hogyan és mikor gyűjtik az adatokat, milyen körre terjed ki az adatgyűjtés.
Tud erre példát mondani?
Kó József: Például a Magyarország lakosságára vonatkozó adatgyűjtésre 10 évente kerül sor. A közbenső időben mintavételes adatfelvétellel (ún. mikro-cenzus) egészítik ki az adatokat, s ennek eredményeivel korrigálják, illetve görgetik tovább a legutóbbi népszámlálás adatait. Tehát minél régebben került sor népszámlálásra, annál bizonytalanabbak lesznek az adatok.
Ha a kutatási cél a hajléktalanok vizsgálata, akkor azok az adatbázisok, amelyek az állandó lakóhellyel rendelkező lakosságra vonatkoznak, nem lesznek használhatóak, mert értelemszerűen kimaradnak belőle a célpopuláció tagjai. Amennyiben a bűnözés egészét kívánjuk vizsgálni, akkor a hivatalos bűnügyi statisztikák csak részben lesznek használhatóak, mert azokban nem szerepelnek a látens bűnözésre vonatkozó adatok. Csak a bűnügyi statisztikából nem lehet következtetni a bűnözés egészére. Sok ilyen helyzet adódik a kriminológiában. Gyakran beszélnek a bűnözés alakulásáról a bűnügyi statisztikák alapján, de a statisztikán alapuló érvelések csak részlegesen vagy csak hosszú távon felelhetnek meg a valóságnak. Amennyiben feltételezzük, hogy a bűnügyi statisztikában megjelenő adatok alapján kirajzolódó tendenciák nem szakadnak el, illetve nem alakulnak ellentétesen a látens bűnözésben meglévő tendenciákkal. Ez a feltételezés azonban csak hosszabb időszakokat vizsgálva lehet helytálló.
Angliában, ahol rendszeresen végeznek viktimológiai adatfelvételeket (ún. victim survey-ket), többek között a látens bűnözés megbecslésére, az adatok azt mutatják, hogy néhány éven belül akár ellentétes irányú adatmozgások is előfordulnak a bűnügyi statisztika és a látens bűnözés alakulását jelző számok között.3
Mire kell figyelni a statisztika használatakor?
Kó József: Nem mindig támaszkodhatunk a statisztikára. A bűnelkövetőket érintő kutatásokhoz például nem, illetve csak részben használhatók a bírósági statisztikák, hiszen nem minden eljárás jut el a bírósági szakaszig. Hasonlóképpen a börtönpopuláció vizsgálata alapján sem lehet releváns következtetéseket levonni a bűnelkövetőkre vonatkoztatva, mert csak kis hányadukat (8-12%) és csak a súlyosabb bűncselekményt elkövetőket ítélik letöltendő szabadságvesztésre. Sajnos néhány kriminológiai kutatás során is elkövették ezt a hibát: börtönben készült adatfelvételek alapján vontak le következtetéseket a bűnelkövetők egészére. Ráadásul még a bűncselekményt elkövetők és a bűnelkövetők sem azonos kategóriák. A bűncselekményt elkövetők egy része, például azért, mert nem büntethetők, nem kerülnek be a bűnelkövetőkre vonatkozó statisztikákba.
A felhasznált statisztikák sajátosságainak ismerete elengedhetetlen eleme a korrekt kutatásoknak. Ha valaki egy adott évben regisztrált bűncselekmények számát szeretné összevetni más statisztikai mutatókkal, akkor az ENYÜBS-statisztika arra az évre vonatkozó adatai tévútra vezethetik. Ez ugyanis output statisztika, azaz akkor kerülnek be a rendszerbe egy-egy bűncselekmény adatai, amikor az eljárás befejeződik (lezárják a nyomozást, vagy vádemelésre kerül sor, vagy más módon fejeződik be az ügy), ez az időpont azonban nem feltétlenül esik egybe az elkövetés idejével. Az adott évi bűnözésre vonatkozó ENYÜBS-adatok általában fele részben tartalmaznak abban az évben elkövetett cselekményeket, a többi bűncselekmény a korábbi években történt. Többek között ezért sem hasonlíthatóak össze a bírósági statisztika adott évre vonatkozó adatai (ahol még hosszabb idő telik el az elkövetés és a jogerős befejezés között) és a megfelelő évre vonatkozó ENYÜBS-adatok. Egy adott évben még az ENYÜBS-ben vádemeléssel lezárult ügyek sem egyeznek meg a bírósági statisztikában szereplő jogerős ítélettel befejeződött ügyekkel. Amennyiben az elkövetés éve szerint szeretnénk vizsgálni a regisztrált bűncselekményeket, akkor figyelembe kell vennünk, hogy az ENYÜBS-adatokat jelenleg csak kb. a 2019. évre vonatkozóan lehet közel teljes körűen összegyűjteni, illetve a 2023-ban elkövetett cselekményekre vonatkozó adatokat majd csak 2027–28-ban lehet teljes körűen megvizsgálni.
Mikor támaszkodhatunk a saját adatgyűjtésre?
Kó József: A legfontosabb alapszabály, hogy ne kezdjünk aktakutatásba olyan adatok megszerzése, összegyűjtése érdekében, amelyek más statisztikai forrásból is megszerezhetők. Kivéve, ha a kutatás célja ezeknek a statisztikai rendszereknek a validálása.
Milyen információs forrásokat lehet itt megemlíteni?
Kó József: A bűnügyi adatok esetében ilyen információs forrás lehet: a bírósági statisztika, a büntetés-végrehajtási statisztika, az ENYÜBS, a VIR, az OSAP. A kutatás megkezdése előtt érdemes tájékozódni, hogy ezekből a statisztikai rendszerekből milyen információkat lehet összegyűjteni. A statisztikai rendszerek használata sok előnnyel jár. Először is ezek a statisztikák teljes körűek (nem kell mintát választani), és évek óta azonos módszerrel gyűjtik az adatokat, így időbeli összehasonlításra is lehetőség nyílik. Problémát az jelenthet, ha a statisztikák nem a kutatás céljainak megfelelő bontásban vagy részletességben gyűjtik az adatokat. De még ebben az esetben is érdemes utána járni, hogy valamilyen módszerrel a meglévő adatbázisokból kinyerhetők-e azok az adatok, amelyekre szükség van. Sokkal könnyebb, energiatakarékosabb és költséghatékonyabb meglévő adatbázisokból dolgozni, mint több száz aktát feldolgozni.
Amennyiben nem találunk olyan adatforrást, ami a kutatási céloknak megfelelő adatokat tartalmaz, akkor saját magunknak kell összegyűjteni az adatokat. A kriminológiai és a kriminalisztikai kutatásokban ilyenkor kerül előtérbe az aktakutatás. A bűnügyi akták vizsgálata révén nagyon sokrétű adathalmazt lehet összegyűjteni.
Az ilyen jellegű vizsgálatok során az információforrás a bűnügyi irat vagy akta. Az akta az adott ügyben a nyomozati szakban és az eljárás ügyészségi szakaszában született dokumentumokat tartalmazza; az ügyben tett vallomásokat, a rendőrségi jelentéseket, a helyszíni szemle dokumentumait, a nyomozás során lefoglalt iratokat és fellelt bizonyítékokat, az ügyben hozott eljárási döntések iratait és a nyomozás során összegyűjtött egyéb információkat. Az akta tartalmazza az ügy lezárását jelző dokumentumokat is (pl. megszüntető vagy felfüggesztő határozat, ügyészi intézkedések), és amennyiben vádemelésre került sor, a vádiratot, valamint az ügyben született bírósági határozatot. Ezek összessége ügyenként jelentősen eltérő információ- és iratmennyiséget jelent. Vannak olyan ügyek, ahol az akta több ezer vagy akár tízezer oldalnyi iratmennyiséget ölel fel, s vannak rövid, néhány oldalas akták is. Figyelembe véve azt az információmennyiséget, amelyet az akták tartalmaznak vagy tartalmazhatnak, a kutatás céljához igazodó adatok megkeresése és összegyűjtése komoly kihívást jelent. Egy-egy akta feldolgozása több órát, napokat, vagy akár heteket is igénybe vehet. Az aktafeldolgozással járó időráfordítás miatt egyáltalán nem mindegy, hogy hány aktát kell megvizsgálni a kutatási cél elérése érdekében. Kvalitatív kutatások esetében néhány akta feldolgozása is elegendő lehet, kvantitatív kutatás esetében azonban több száz, vagy akár ezer akta is szükséges lehet a kívánt cél eléréséhez. Egy-egy évben a százezret közelítő számban keletkeznek akták az igazságszolgáltatási rendszerben. Ezek teljes körű kutatási célú feldolgozására nincs lehetőség. Még abban az esetben is több ezer aktával kell számolni, ha egy-egy gyakoribb bűncselekménnyel kapcsolatban született iratokat kívánunk tanulmányozni. Ezért az aktakutatások megvalósítása során mintaválasztásra kerül sor, melynek során a szóba jöhető akták közül ki kell választani azokat, amelyek végül is bekerülnek a kutatásba, és információforrásként szolgálnak. A mintaválasztás megkerülhetetlen része a kriminológiai, kriminalisztikai kutatásoknak.
Köszönjük a beszélgetést. Interjúsorozatunk harmadik része a mintavételről és a mintavételi eljárásról szól majd.
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI; megbízott oktató, PPKE JÁK
- Kó József, tudományos munkatárs, Országos Kriminológiai Intézet
- Horváth Dóra – Mitev Ariel: Alternatív kutatási kézikönyv. Alinea, Budapest, 2015, 29. o.
- Rupert, Chaplin – Flatley, John – Smith, Kevin (eds.): Crime in England and Wales 2010/11. Home Office Statistical Bulletin, London, 74. o. https://assets.publishing-.service.gov.uk/media/5a7b1270e5274a319e77cd1a/hosb1011.pdf