tudományos-szakmai folyóirat

A fogvatartott látogatásának gyakorlati problémái nemzet-közi kitekintésben


Szerző(k): Herke Csongor

Bevezetés

A terhelt és a védő közötti bizalmi viszony a büntetőeljárás egyik alapvető garanciája. Nemzetközi szinten a fogvatartott és védő közötti kapcsolattartás jogát olyan alapvető dokumentumok garantálják, mint az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) vagy az ENSZ Kínzást és Embertelen Bánásmódot Tiltó Egyezménye. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) több esetben is kimondta: a védői konzultációhoz való jog nem csupán formális lehetőség, hanem érdemi, akadálymentes hozzáférést jelent. A hatékony védelem megvalósításának egyik kulcsa az akadálytalan kommunikáció biztosítása a védő és a fogvatartott között – különösen akkor, ha az érintett személy szabadságától megfosztva, büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik. Bár az Alaptörvény, a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.), valamint számos nemzetközi emberi jogi egyezmény deklarálják ezt a jogot, a mindennapi gyakorlat számos akadályt gördíthet annak érdemi gyakorlása elé.

A büntetés-végrehajtási intézeteken belül a védő és a fogvatartott közötti kapcsolattartásnak három fő formája van: a látogatás (személyes beszélő), a telefonos beszélgetés, illetve az írásbeli (posta vagy elektronikus) kapcsolat. Ezekhez kapcsolódóan több gyakorlati probléma is felmerülhet.

A látogatás során a gyakorlatban számos probléma adódhat (különösen a védő kapcsolattartása vonatkozásában):

  • A meghatalmazás igazolása: a büntetés-végrehajtási intézetek elvárják, hogy a védő igazolja, hogy benyújtotta a meghatalmazást a hatóság előtt, mielőtt meglátogathatja a fogvatartottat.
  • Ki kapja a meghatalmazást: noha ügyvédi iroda (ügyvédi társulás) is kaphat meghatalmazást, a büntetés-végrehajtási intézetek ezt nem tudják rögzíteni (illetve az ezen meghatalmazás alapján ténylegesen kapcsolattartásra jogosultakat).
  • Hozzátartozói képviselet: a korábbi Be.-vel ellentétben büntetőügyben már nem képviselheti hozzátartozó a terheltet, de kérdéses a kapcsolattartás, ha egy hozzátartozó képviseli a fogvatartottat egy polgári vagy egyéb ügyben.
  • Laptophasználat: az új eljárási törvények előírják az elektronikus kapcsolattartást, minden irat elektronikusan áll rendelkezésre, de ezeket laptop nélkül nem lehet átnézni az ügyvédi beszélő alkalmával.
  • Késedelmes időpont-egyeztetés: gyakori, hogy a beszélő időpontját csak többnapos, esetenként hetes előjegyzéssel biztosítják, ami különösen problémás lehet sürgős ügyekben (pl. fellebbezési határidő).
  • Elégtelen időkeret: a beszélő idejét sok esetben szűken szabják meg, ami gátolhatja a hatékony konzultációt, különösen összetett ügyekben.
  • Megfigyelés lehetősége: bár elviekben a védői beszélgetés nem lehet megfigyelt, egyes intézetekben a beszélőfülkék kialakítása vagy az intézeti gyakorlat nem garantálja kellőképpen a bizalmas kommunikációt.
  • Fizikai korlátok: a beszélgetés gyakran üvegfalon keresztül történik, telefonos eszköz igénybevételével, amely technikailag akadozhat, és nem biztosítja a természetes párbeszédet.

Egyes intézetek lehetővé teszik, hogy a védő telefonon egyeztessen a fogvatartottal, de ez nem mindenütt adott, illetve itt is gyakori a korlátozott hozzáférés (nem minden intézet biztosít lehetőséget ilyen jellegű kommunikációra), az időkorlát és napirendi kötöttség (a fogvatartottak napirendje szigorú, így sokszor nehezen egyeztethető össze a védő munkaidejével), és felmerül a megfigyelhetőség kérdése (a hívások titkossága nem mindig garantált, főként ha nem a védő indítja a hívást, hiszen erre közvetlenül nem is jogosult).

Az írásbeli kommunikációval (levél- vagy e-mail váltás) is fontos gyakorlati problémák merülhetnek fel, például a cenzúra lehetősége (noha a védői levelezés nem ellenőrizhető, a gyakorlatban előfordulhat, hogy tévedésből vagy adminisztratív túlterheltség miatt a leveleket késleltetik vagy megnyitják) és a késedelmes kézbesítés (a levélküldemények eljuttatása a címzetthez jelentős késedelmet szenvedhet, különösen pl. az ünnepi időszakokban).

A kutatás módszere

A kutatás célja a fogvatartott látogatása (ezen belül is különösen a védővel való kapcsolattartás) gyakorlati problémáinak rendszerezett feltárása, valamint ezek nemzetközi összehasonlító elemzése volt. A kutatás módszertani alapját az összehasonlító jogi elemzés képezte, amelynek során különböző országok – elsősorban európai államok, valamint az Amerikai Egyesült Államok – jogi szabályozásait és joggyakorlatát vetettem össze a magyar helyzettel.

A kutatás első szakaszában szekunder források feldolgozására került sor, ideértve az Európa Tanács és az ENSZ által kibocsátott standardokat, különösen a CPT1 -ajánlásokat, az ENSZ Mandela-szabályokat (Standard Minimum Rules for the Treatment of Prisoners), valamint az EJEB vonatkozó esetjogát. Ezen túlmenően figyelembe vettem az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsának (Council of Bars and Law Societies of Europe – CCBE) szakmai állásfoglalásait is.

A kutatás második szakaszában összehasonlító elemzést végeztem hét ország – Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Egyesült Királyság, Egyesült Államok, illetve Magyarország –, valamint az Európa Tanács által képviselt egységes emberi jogi normarendszer gyakorlatáról. A kiválasztott országokban érvényes büntetés-végrehajtási szabályok, az igazságügyi tárcák által kiadott irányelvek és jogirodalmi források áttekintése dokumentumelemzés módszerével történt.

A harmadik szakaszban a magyarországi gyakorlat vizsgálatára került sor, amelyhez többek között jogszabályi elemzést, szakirodalmi áttekintést, valamint gyakorló ügyvédek, büntetés-végrehajtási szakemberek visszajelzéseinek feldolgozását alkalmaztam. Külön figyelmet fordítottam a Magyar Ügyvédi Kamara és a Budapesti Ügyvédi Kamara által készített felmérésekre és állásfoglalásokra.

A kutatás során kvalitatív megközelítést alkalmaztam, azaz a cél nem statisztikai elemzés, hanem a szabályozási különbségek, normatív ütközések és gyakorlati problémák mélyebb, értelmező jellegű feltárása volt. A feltárt problémákat esettanulmány-jelleggel mutattam be, majd ezeket normatív és gyakorlati szempontból is értékeltem. A tanulmány célja nemcsak a hiányosságok feltárása, hanem olyan jogalkalmazási és jogfejlesztési javaslatok megfogalmazása, amelyek a kapcsolattartás jogának érdemi érvényesülését segíthetik elő.

A fogvatartott látogatásának egyes gyakorlati problémái

A tanulmányban a fogvatartott látogatásának a gyakorlati problémái közül az alábbiakkal foglalkoztam részletesen:

  1. Kell-e a védőnek igazolnia a büntetés-végrehajtási intézetben, hogy benyújtotta a meghatalmazást a hatóság előtt, hogy meglátogathassa a fogvatartottat?
  2. Ha egy ügyvédi iroda (ügyvédi társulás) kap meghatalmazást, minden tagja látogathatja-e a fogvatartottat?
  3. Ha egy hozzátartozó képviseli a fogvatartottat egy nem büntető (polgári vagy egyéb) ügyben, jogosult-e őt ezen a címen meglátogatni a büntetés-végrehajtási intézetben?
  4. Beviheti-e a laptopot a védő a látogatás során?
  5. Jogszerű-e plexifal az ügyvédi beszélőkben?

A meghatalmazás igazolása

Gyakran merül fel problémaként, hogy noha a védő a kapott meghatalmazást elektronikus úton megküldi az eljáró hatóságnak, a hatóság ezt nem küldi tovább a büntetés-végrehajtási intézetnek, vagy a meghatalmazáson szereplő nem minden személyt jelzi, és ezt követően a büntetés-végrehajtási intézet megtagadja a védőnek a belépést.

A probléma nem új keletű. Az 1990-es évek elején a büntetés-végrehajtási intézetekben kialakult az a korábban nem létező gyakorlat, hogy az ügyvédnek nemcsak az ügyvédi igazolványát kellett felmutatni a fogvatartottal való kapcsolattartás előtt, hanem a kirendelő határozatot vagy a meghatalmazást is.

Ez ellen a gyakorlat ellen számos ügyvédi kamara tiltakozott a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokánál, ezért 1994. február 15-én hatályba lépett a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokának az intézkedése, miszerint az ügyvédeknek a büntetés-végrehajtási intézetbe való be- és onnan való kiléptetése során csak az ügyvédi igazolvány felmutatása követelhető meg, a kirendelést és a meghatalmazást az ügyvéd nem köteles igazolni. Az intézkedéssel egyidejűleg kezdték bevezetni azt a rendszert, hogy a büntetés-végre-hajtás a saját rendszerében rögzítse, hogy ki az eljárni jogosult védő2 .

Nemzetközi összehasonlításban elmondható, hogy az ügyvédi látogatás lehetősége általában a meghatalmazás igazolásához kötődik, de az országok többsége nem írja elő, hogy az ügyvéd csak akkor látogathatja meg a fogvatartottat, ha a meghatalmazását előzetesen a nyomozó hatóságnál, ügyésznél vagy bíróságnál benyújtotta, azt pedig különösen nem, hogy a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak igazolniuk kellene a büntetés-végrehajtási intézet felé, hogy a meghatalmazás benyújtásra került. Ennek oka az, hogy a védő nemcsak akkor tarthatja a kapcsolatot a védencével, ha eljár az ügyben, hanem az előzetes konzultációk során is. Sok esetben többszöri kapcsolattartás és az iratok áttanulmányozása után dönti csak el az ügyvéd, hogy ellátja-e az adott személy védelmét az ügyben.

Németországban egyáltalán nem szükséges az ügyvédnek a meghatalmazást előzetesen benyújtania ahhoz, hogy meglátogassa ügyfelét a büntetés-végrehajtási intézetben. Ehhez csak az ügyvédi igazolvány (Anwaltsausweis) bemutatása és az ügyre (pl. ügyiratszámra) való hivatkozás szükséges. A meghatalmazás tehát csak a büntetőügyben való eljárási jogosultság szempontjából fontos (pl. beadvány benyújtásakor)3 .

Franciaországban az ügyvéd akár a fogvatartott kérésére is bemehet, meghatalmazás nélkül is. Tehát nemhogy nem kötelező a meghatalmazás hatóság általi előzetes benyújtása, de adott esetben (a fogvatartott kérelme esetén) egyáltalán nincs is szükség meghatalmazáshoz ahhoz, hogy az ügyvéd bemenjen a büntetés-végrehajtási intézetbe, hanem csak az ügyvédi igazolványt (carte professionnelle) kell bemutatnia a fogvatartott engedélye esetén4 .

Olaszországban a büntetés-végrehajtási intézet engedélyezi az ügyvéd belépését, ha az illető ügyvédként regisztrált, és az ügyfél fogvatartott igazolja, hogy őt kívánja jogi képviselőnek. A meghatalmazás előzetes benyújtása tehát itt sem feltétel a látogatáshoz, hanem elegendő a személyazonosság és az ügyvédi státusz igazolása5 .

Hollandiában hasonló a szabályozás, azaz a védő szabadon látogathatja a fogvatartottat, amennyiben az ügyfél ezt engedélyezte, és az ügyvéd szerepel a regisztrált ügyvédek nyilvántartásában. Meghatalmazás nem szükséges, sem előzetesen, sem a látogatás pillanatában6 .

Ugyanez a helyzet az Egyesült Királyságban: az ügyvédi látogatás feltétele a regisztrált legal adviser státusz, és a fogvatartott előzetes kérvénye, hogy az adott személyt jogi képviselőként kívánja fogadni. Itt sincs előírás arra, hogy a meghatalmazást a bíróságnál vagy más hatóságnál előzetesen be kellene nyújtani7 .

Az Egyesült Államok szövetségi és állami börtöneibe az ügyvéd beléphet, ha attorney of record státusszal rendelkezik, vagy ha az ügyfél jóváhagyja a látogatást. A meghatalmazás előzetes benyújtása nem kötelező, de a látogatás rögzítéséhez előnyös lehet. Az ügyvédnek azonosítania kell magát (bar card) és igazolnia kell, hogy az ügyet képviseli8 .

Végül ki kell térni a nemzetközi egyezmények előírásaira.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) több ügyben is érintette a kérdést. A Salduz v. Turkey-ügyben kifejtette, hogy az ügyvédhez való hozzáférést „haladéktalanul és akadálytalanul” biztosítani kell, éspedig a fogva tartás kezdetétől.9  Azaz nem korlátozható azzal, hogy a büntetés-végrehajtási intézet előzetes meghatalmazást, különösen azzal nem, hogy előzetes hatósági jóváhagyást igényel a látogatás előtt. A Dayanan v. Turkey-ügyben hozott ítélet szerint pedig az ügyvédhez való hozzáférés formai akadályozása önmagában is a 6. cikk megsértését jelenti.10  A Pishchalnikov v. Russia-ügyben a fogvatartott jelezte, hogy szeretne ügyvédet, de a hatóságok ezt nem biztosították az első kihallgatás előtt, mivel formai okokra (meghatalmazás hiánya) hivatkoztak.11  Az EJEB szerint ez megsértette a védelemhez való jogot, mivel a formai követelmények nem írhatják felül a jog érdemi érvényesítését. Az Aras v. Turkey-ügyben az ügyvéd látogatását a hatóságok akadályozták, mondván, hogy az eljárás során még nem adta be hivatalosan a meghatalmazását.12  Az EJEB úgy találta, hogy az ügyvédhez való hozzáférés nem tehető függővé adminisztratív feltételektől, ha az eljárásban egyébként az ügyvéd képviseletet kíván nyújtani. A formai szabályok tehát nem lehetnek öncélú akadályai az ügyvéd-ügyfél kapcsolatfelvételének. A CPT pedig leszögezte: a védőhöz való hozzáférés jogát nem szabad túlzott formai követelményekhez kötni, a meghatalmazás kizárólag eljárási aktushoz szükséges, nem a személyes kapcsolatfelvételhez.13

A magyar szabályozás alapján kialakult gyakorlat teljesen ellentétes mind a külföldi országok szabályozásával, mind az EJEB előírásaival. Hazánkban a védőként eljáró ügyvéd csak akkor jogosult a büntetés-végrehajtási intézetbe belépni és ott védői minőségben kapcsolatot tartani a letartóztatottal, ha a meghatalmazását benyújtotta a nyomozó hatóság, ügyészség vagy bíróság felé, és azt a hatóság a büntetés-végrehajtási intézet részére megküldte. A büntetés-végrehajtási intézet nem engedélyezi az ügyvédi látogatást védőként, ha a meghatalmazás nem szerepel az eljárás irataiban, és a hatóság nem tájékoztatta erről a büntetés-végrehajtást. Ezt ugyan semmilyen jogszabály nem mondja ki, de mivel a Be. 45. § (2) bekezdése szerint a meghatalmazott ügyvéd védőként akkor járhat el, ha az eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát az eljáró bírósághoz, ügyészséghez vagy nyomozó hatósághoz benyújtották (illetve erre digitálisan sor került), a büntetés-végrehajtási intézetek ezt úgy értelmezik, hogy ameddig a védő nem nyújtotta be a meghatalmazását, addig nemcsak az adott ügyben eljárni nem jogosult, de a kapcsolattartásra sem.

Ügyvédi iroda (társulás) meghatalmazása

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ügyvédi tv.) 28. § (2) bekezdése szerint ügyvédi tevékenység végzésére irányuló megbízási szerződést az egyéni ügyvéd, az európai közösségi jogász, a külföldi jogi tanácsadó, illetve az ügyvédi iroda és az ügyfél köti meg. A 101. § (1) bekezdése szerint pedig ügyvédi tevékenység tartós ellátása céljából, írásbeli társulási megállapodással, önálló jogalanyisággal nem rendelkező, saját név alatt működő ügyvédi társulás hozható létre. Ezen rendelkezések alapján felmerül a kérdés, hogy az ügyvédi iroda (ügyvédi társulás) részére adott meghatalmazás (fennálló megbízási szerződés) alapján az irodatag (társulási tag) ügyvéd, ott jogviszonnyal rendelkező ügyvédjelölt eljárhat-e a büntetőügyben, illetve (akár ettől függetlenül) tarthat-e kapcsolatot a fogvatartottal (akár a büntető, akár a polgári vagy egyéb ügyben fennálló jogviszony alapján).

Nemzetközi kitekintésben elmondható, hogy a védő és a fogvatartott közötti kapcsolat jogi és gyakorlati feltételei gyakran különböznek attól függően, hogy a megbízás egy konkrét ügyvéd személyére vagy egy ügyvédi irodára vonatkozik. A gyakorlatban sokszor merül fel, hogy az ügyvédi iroda más ügyvédjei is szeretnék meglátogatni a fogvatartottat (akár helyettesítés, akár szakosodás miatt). A kérdés az, hogy a meghatalmazás automatikusan kiterjed-e az ügyvédi iroda összes ügyvédjére, vagy külön engedély/igazolás szükséges.

Németországban a büntetőügyben adott meghatalmazás rendszerint egy konkrét ügyvédre szól, de ha a meghatalmazás az iroda nevére történik, akkor az iroda tagjai eljárhatnak az ügyben. Ez az eljárási jogosultság azonban nem automatikus: az eljárni kívánó ügyvédnek igazolnia kell, hogy az irodához tartozik, és az ügyben eljárási jogosultsága van. Biztonsági okokból a büntetés-végrehajtási intézet előírhatja, hogy a fogvatartott előzetesen hagyja jóvá a látogatást.14

Franciaországban a büntetés-végrehajtási intézet a visite avocat engedélyezésénél konkrét ügyvéd nevéhez köti a belépést. Még akkor is, ha a meghatalmazás a cabinet d’avocats nevére szól, minden ügyvédnek külön azonosítással kell rendelkeznie (pl. Carte professionnelle). Azaz Franciaországban a kapcsolattartás joga nem automatikusan terjed ki az iroda minden tagjára.15

Olaszországban az ügyvédnek be kell mutatnia az ügyvédi kamarában való tagságát, valamint azt is, hogy az adott ügyben eljárási jogosultsága van. Az iroda szintű meghatalmazás itt sem terjed ki automatikusan az iroda összes tagjára. Az olasz rendszer kiemelten kezeli a személyes meghatalmazást, ezért más ügyvéd csak külön nyilvántartásba vétellel léphet be a büntetés-végre-hajtási intézetbe.16

Hollandiában a meghatalmazás lehet az iroda nevére szóló (advocatenkantoor), de minden ügyvédnek külön kell regisztrált védőként szerepelnie. Az iroda más tagja csak akkor látogathatja meg a fogvatartottat, ha ehhez előzetesen írásban hozzájárult, vagy az ügyvéd a nyilvántartás szerint a kapcsolattartásra jogosult.17

Az Egyesült Királyságban csak olyan jogi képviselő léphet be a büntetés-végrehajtási intézetbe, akit az elítélt jóváhagyott és a büntetés-végrehajtási intézet regisztrált legal adviser-ként nyilvántart (ún. prison visit list alapján). Egy iroda több ügyvédje közül nem mindegyik jogosult automatikusan a látogatásra, mindegyik esetében külön engedély és nyilvántartás szükséges.18

Az Egyesült Államokban egy ügyvédi iroda tagja csak akkor jogosult belépésre, ha az ügyfél (fogvatartott) ehhez név szerint hozzájárult. A belépni kívánó ügyvédnek a védők listáján név szerint szerepelni kell, függetlenül attól, hogy ugyanazon irodában dolgozik, mint amelyik a meghatalmazást (megbízást) kapta. A belépéshez ún. Attorney of record státusz szükséges.19

A szakmai és emberi jogi ajánlások is érintik az irodai megbízás kérdését. Az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsa (CCBE) szerint az irodai helyettesítés jogszerű, de a büntetés-végrehajtási rendszernek joga van az egyedi ellenőrzésére. A CCBE kiemeli, hogy a fogvatartottat előzetesen tájékoztatni kell arról, ki fog megjelenni ügyvédként.20  A CPT szerint a védelemhez való jog megkívánja, hogy a fogvatartott szabadon tarthasson kapcsolatot a jogi képviselőivel. A CPT sem kifogásolja, hogy az ügyvéd más ügyvéd által helyettesíthető legyen, de hangsúlyozza a fogvatartott beleegyezésének szükségességét.21

A magyar szabályozás (és gyakorlat) ebben a tekintetben összhangban van az ismertetett külföldi szabályozásokkal. A Be. 41. §-a szerint védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd járhat el (ideértve az ügyvédjelöltet, az európai közösségi jogászt, az alkalmazott ügyvédet és az alkalmazott európai közösségi jogászt is). Azaz eljárási jogosultsága csak az ügyvédnek van, bár meghatalmazást (megbízást) lehet adni ügyvédi irodának (ügyvédi társulásnak) is. A gyakorlatban az ügyvéd látogatási joga attól függ, hogy fel van-e rögzítve az ügyvéd neve a büntetés-végrehajtás elektronikus rendszerébe. Éppen ezért a meghatalmazáson fel kell tüntetni a konkrét eljárásra jogosult ügyvédek nevét is. Elvileg megfelelőnek tekinthető az is, ha csak annyi szerepel a meghatalmazáson, hogy „helyettesítésre jogosultak az ügyvédi iroda ügyvédjei és ügyvédjelöltjei”, de ebben az esetben igazolni kell, hogy az adott ügyvéd (ügyvédjelölt) az iroda tagja, és a büntetés-végrehajtási intézet rögzíteni fogja az ügyvéd (ügyvédjelölt) adatait a rendszerben.

Gyakorlati probléma leginkább azzal kapcsolatosan merül fel, hogy a büntetés-végrehajtási intézet csak a meghatalmazáson fő személyként megjelölt ügyvédet rögzíti, és ezért a meghatalmazáson egyébként szereplő többi ügyvéd (ügyvédjelölt) bejutása nehézkessé válik (bár nem lehetetlenül el). Nagyobb problémát okoz, amikor a nyomozási bíró a letartóztatási ülést követően csak az ülésen megjelent (vagy a meghatalmazáson elsőként szereplő) ügyvéd adatait küldi meg a büntetés-végrehajtási intézetnek, mert ilyenkor a büntetés-végrehajtási intézet iratai között sokszor nem is található meg a meghatalmazás, amiből kiderülne, hogy kik jogosultak a kapcsolattartásra. Még nehezebb ennek igazolása kirendelés esetén, hiszen ilyenkor nem is konkrét ügyvédet rendelnek ki, hanem az Ügyvédi Kamara jelöli ki az eljárásra jogosult ügyvédet, nyilvánvalóan helyettesítésre jogosultak megjelölése nélkül. Ebben az esetben helyettesítési meghatalmazás alapján járhatna el a kirendelt védő helyett más ügyvéd, de ez elektronikusan nehezen rögzíthető a büntetés-végrehajtás rendszerében (hiszen kirendelt védő van, nem meghatalmazott).

A nem ügyvéd képviselő kapcsolattartási joga

A büntetőeljárásról szóló 1973 évi I. törvény 45. § (1) bekezdése még úgy fogalmazott, hogy védő lehetett (az ügyvéden kívül) a járásbíróságon vétség miatt folytatott eljárásban a terhelt törvényes képviselője és meghatalmazás alapján nagykorú hozzátartozója, valamint meghatalmazás alapján az, akit erre külön jogszabály feljogosít. Az ezt követő büntetőeljárási törvény, az 1998. évi XIX. törvény már (többek között a szakirodalmi álláspontot is követve) ügyvédkényszert írt elő: a 44. § (1) bekezdése alapján csak ügyvéd lehetett innentől védő (ún. ügyvédi „védmonopólium”).22

Bár a büntetőeljárásban az 1998-as Be. hatálybalépésétől kezdve ügyvédkényszer van, a polgári eljárásban és a közigazgatásban előfordulhat, hogy a fogvatartottat nem ügyvéd képviseli. Felmerül a kérdés, hogy ebben az esetben milyen szabályok vonatkoznak a kapcsolattartási jogra.

Németországban csak az ügyvédi kamarába bejegyzett személyek jogosultak az ügyvédi látogatási kedvezményekre. Egy nem ügyvéd meghatalmazott hozzátartozó csak a hozzátartozói kapcsolattartásra jogosult, nem élvez magasabb látogatási jogosultságot, sem bizalmas kapcsolattartást.23

Franciaországban a Code de procédure pénale szerint az ügyvédhez való hozzáférés külön eljárásban garantált. A börtönökben minden visite avocat csak a Barreau (ügyvédi kamara) tagjai számára biztosított, külön ügyvédi helyiségben. A hozzátartozó, még ha meghatalmazással is jár el (pl. mandataire ad litem), nem jogosult ilyen látogatásra.24

Olaszországban az ügyvédként történő látogatáshoz kamarai tagság és meghatalmazás szükséges. A nem ügyvéd családtag hivatalos jogi képviselőként sem jogosult az ügyvédi látogatásra, ő csak hozzátartozóként jogosult a (megfigyelt) kapcsolattartásra.25

Hollandiában különbséget tesznek rechtshulpverleners (jogi segítők) és advocaten (ügyvédek) között. Az ügyvédi kapcsolattartásra vonatkozó előnyök (privileged visits) csak az ügyvédi kamara tagjait illetik meg. Hozzátartozóként való látogatás során, még ha a hozzátartozó a fogvatartott jogi képviselője is, az általános (ellenőrzött) beszélőre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.26

Hasonló a szabályozás az Egyesült Királyságban. A fogvatartott jogi képviselője (legal adviser) jogosult az ellenőrzés nélküli kapcsolattartásra, akár polgári, akár büntetőeljárásban képviseli a fogvatartottat. Ez az ellenőrzés nélküli kapcsolattartás azt jelenti, hogy nem lehet lehallgatni a beszélgetést, de „szemmel követni” szabad.27  Egy nem ügyvéd képviselő nem élvezheti az ügyvédi látogatásokra vonatkozó garanciákat, még akkor sem, ha polgári ügyben eljár a fogvatartott képviseletében.

Az Amerikai Egyesült Államokban különbséget tesznek legal visit és social visit között. Legal visit csak akkor lehetséges, ha a látogató licensed attorney (ügyvédként regisztrált) és az adott ügyben ténylegesen képviseli a fogvatartottat. Nem ügyvéd hozzátartozó még hivatalos képviselet esetén is csak a social visit szabályai szerint léphet be28 .

A CPT szerint csak azokat a látogatásokat kell bizalmasnak tekinteni, amelyek ügyvéd-fogvatartott kapcsolat alapján jönnek létre. A nem ügyvédek képviseleti joga tehát nem alapoz meg védett státuszt.29  Ezzel összhangban az EJEB is kimondta, hogy az ügyvédi kapcsolattartáshoz ügyvédi státusz szükséges, azaz az ellenőrzés nélküli, korlátlan kapcsolattartási jog nem vonatkozik bárkire, aki meghatalmazással jár el a fogvatartott érdekében, hanem csak az ügyvédekre.30

Hazánkban alapvetően (a külföldi példákhoz hasonlóan) a nem ügyvéd hozzátartozó nem élvezheti az ügyvédi beszélő előnyeit (ellenőrzés nélküli, korlátlan „mennyiségű” kapcsolattartás), még akkor sem, ha például meghatalmazással képviseli a fogvatartottat egy polgári ügyben. Ez a látogatás hozzátartozói kapcsolattartásként minősül, amely időben korlátozott, előzetes engedélyhez kötött, megfigyelhető és lehallgatható. Ugyanakkor a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 11. § (6a) bekezdése szerint, ha a fogva tartással kapcsolatos ügyben vagy bármely más ügyben az elítélt, illetve az egyéb jogcímen fogvatartott a képviselet ellátására nem jogi képviselőt hatalmaz meg, a telefonon történő kapcsolattartás esetén hetente húsz perc időtartam nem számítható be az egyes kategóriákhoz, letartóztatás esetén az egyes rezsimekhez igazodó kapcsolattartásként. Ezen a jogcímen a képviselő havonta egy-egy alkalommal, alkalmanként legfeljebb egy órában élhet a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás és a látogatás jogával.

Laptophasználat az ügyvédi beszélő során

A Be. 150. § (1) bekezdése alapján az elektronikus úton kapcsolatot tartó védő minden beadványt kizárólag elektronikus kapcsolattartás útján nyújthat be a bírósághoz, az ügyészséghez és a nyomozó hatósághoz, és a bíróság, az ügyészség, illetve a nyomozó hatóság is elektronikus kapcsolattartás útján kézbesít a részére. A Be. 2018. július 1-jei hatállyal alapvetően megváltoztatta a korábbi irattovábbítási és megismerési környezetet. Az elmúlt közel hét évben szinte teljesen megszűnt a védők számára a papír alapú iratok megküldése, mindent elektronikus úton küldenek meg a védő számára.

Ez a változás általánosságban sok könnyítést jelent: a kézbesítés sokkal gyorsabb lett, a másolatokat lényegében percek alatt ki tudja adni a hatóság (ha akarja) és nem kell óriási aktahalommal járni a bírósági tárgyalásra. Ugyanakkor a büntetés-végrehajtás rendszere nem igazodott ehhez a rendszerhez: egyes büntetés-végrehajtási intézetekbe szinte lehetetlen a védőnek laptoppal bejutnia, más intézeteknél hosszas engedélyezési procedúra szükséges hozzá. A helyzetet jól szemlélteti az a példa, amikor a Pécsi Tudományegyetem híres vesztegetési ügyében a letartóztatásban lévő elsőrendű vádlott meg akarta tekinteni a nyomozati iratokat. Elsőrendű vádlott ezeket meg is kapta egy DVD lemezen, de annak tartalmát a Baranya Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben nem tudta megtekinteni technikai okokból, így a DVD-t csak kívülről tudta megszemlélni.31

A fentiekből is látható, hogy gyakorlatilag fontos kérdésről van szó, mert a technikai eszközök (pl. laptop, tablet) használata a védő-fogvatartott kapcsolat során érzékeny pont a büntetés-végrehajtási rendszerekben, és országonként jelentősen eltérő szabályozás vonatkozik rá. Ezen kérdés kapcsán is elmondható, hogy a védői kapcsolattartásnak bizalmasnak kell lennie, és ez nemcsak a beszélgetésre, hanem a dokumentumok átadására, megtekintésére is kiterjed. A laptop használata lehetővé teszi az akták megtekintését, bizonyítékok (videók, képek) bemutatását, a jegyzetelést és a védiratok (pl. vallomás, védbeszéd, fellebbezés) előkészítését. Ugyanakkor a börtönbiztonság szempontjából a technikai eszközök használata fontos korlátozások alá eshet: ilyen lehet többek között a fényképezés és hang- vagy videórögzítés tilalma, az internetelérés tiltása, az adattárolás, adatátvitel ellenőrzéséhez fűződő érdek.

Németországban a védők bevihetnek laptopot a büntetés-végrehajtási intézetbe, ha annak célja az ügy ellátása, és az intézet nem lát biztonsági kockázatot. A belépéskor az eszközt biztonsági ellenőrzés alá vonják. A büntetés-végrehajtási intézetben való használat közben az internetkapcsolat és hang/videó rögzítése tilos. Egyes tartományokban (pl. Bajorország) a technikai eszköz beviteléhez előzetes bejelentés szükséges.32

Franciaországban az ügyvéd kérhet engedélyt a laptop bevitelére, de annak megadása nem automatikus. A büntetés-végrehajtási intézet vizsgálhatja, hogy valóban szükséges-e a laptop (pl. videóbizonyíték bemutatása érdekében). Előzetes engedély szükséges a technikai eszközök beviteléhez, és csak offline eszköz vihető be. A laptopon tárolt fájlokat a büntetés-végrehajtási intézetben kérhetik előzetesen bemutatni.33

Olaszországban a laptop védő általi bevitele engedélyhez kötött, a kérésben meg kell jelölni az eszköz célját (pl. bizonyíték bemutatása). Az eszközt ellenőrizhetik, és nem lehet rajta kommunikációs funkció (mobilnet, kamera, Blue­tooth, internet), azaz a laptopnak csak olvasási funkciója lehet, az adat­átvitel, USB-használat nem megengedett.34

Hollandiában az ügyvédek bevihetnek laptopot a büntetés-végrehajtási intézetbe, ha az csak a jogi tevékenységüket szolgálja. Itt sem lehet internetelérés, és kamera vagy mikrofon nem használható. A laptop beviteléről előzetesen értesíteni kell az intézetet (de nem szükséges az előzetes engedély). A biztonsági szabályok betartása (offline működés, kamerák letakarása) kötelező.35

Az Egyesült Királyságban az ügyvédek csak külön engedéllyel vihetnek be laptopot. Nagy biztonságú intézetekben (Category A prisons) pedig általában tilos saját eszköz használata. Egyes intézetek külön legal visit room-ban saját számítógépet biztosítanak az ügyvédeknek. Ebben az esetben (ha pl. videóbizonyíték bemutatása szükséges) az intézeti számítógép használata iránti igényt előzetesen be kell jelenteni, a megtekinteni kért fájlt el kell juttatni a büntetés-végrehajtási intézetbe, és ottani eszközön történhet a megtekintés.36

Az Amerikai Egyesült Államokban a szabályozás államonként és intézetenként eltérő, de általánosan elmondható, hogy a védők bevihetnek laptopot, ha az offline működik, és nem alkalmas adatátvitelre. A Federal Bureau of Prisons előírja, hogy az ügyvédek előzetes Attorney Laptop Use Agreement aláírásával kérjék a használatot.37

A CPT javasolja, hogy a biztonsági célokkal arányosan kell korlátozni a technikai eszközhasználatot, nem önkényesen. A CCBE pedig arra mutatott rá, hogy az ügyvéd jogosult használni a technikai eszközeit, ha ezzel nem veszélyezteti a fogva tartás rendjét38 . Az ENSZ Mandela-szabályok39  általánosságban kimondják, hogy az ügyvédhez való hozzáférés joga kiterjed a szükséges dokumentumok és információk megosztására is. Mivel a technikai eszközhasználat a jog hatékony gyakorlásának eszköze, ezért azt biztosítani kell.

A magyar gyakorlat az, hogy a védő bevihet laptopot a büntetés-végrehajtási intézetbe, de csak akkor, ha azt kizárólag munkavégzési célra használja (iratok bemutatása, jegyzetelés), a készülék internetkapcsolatra nem képes vagy az le van tiltva, és a büntetés-végrehajtási intézet előzetesen engedélyezi a használatot. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az ügyvéd előre jelzi az igényt, a büntetés-végrehajtási intézet személyzete ellenőrizheti a laptopot (a használat célját és tartalmát nem ellenőrzik, de megfigyelhetik, ha nem minősül bizalmas beszélőnek). A Bv. tv. 127. § (1) bekezdése és a 401. § (2) bekezdése szerint egyébként a fogvatartott az ellene folyamatban lévő büntetőeljárás során a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság által elektronikus adathordozón átadott ügyiratokba vagy kiadott másolatba, illetve az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban keletkezett ügyiratokról elektronikus adathordozón kiadott másolatba a büntetés-végrehajtási szervezet által biztosított számítástechnikai eszköz igénybevételével jogosult betekinteni. Az ügyiratokba való betekintést (kellő időben előterjesztett kérelemre) a védővel való személyes kapcsolattartás során is biztosítani kell. A Bv. tv. 399. § (1) bekezdése szerint pedig a védő a kizárólag hangfelvétel rögzítésére alkalmas technikai eszközt (a belépéskor történő bejelentés mellett) külön engedély nélkül beviheti az intézetbe.

A plexifal kérdése

Az ügyvédi beszélőkben hazánkban használatos plexifal (ami elválasztja az ügyvédet és a fogvatartottat) régóta témája a hazai szakirodalomnak. A plexifal nemcsak lealacsonyító jellegű és növeli a kiszolgáltatottságot,40  hanem – ahogyan Fenyvesi Csaba már 2002-ben leírta – lehetetlenné teszi a védő és terhelt közötti intim, az ügyre vonatkozó, szigorúan az ügyvédi titok körébe is tartozó párbeszédek lefolytatását, hiszen a plexifal miatt az ügyvédnek és a fogvatartottnak kiabálnia kell egymással41 . Hogyan beszélhetünk a védői titok érvényesüléséről, amikor például a Baranya Vármegyei Büntetés-végrehajtási Intézetben az ügyvédi beszélőket függöny (!) választja el egymástól, és minden védőnek kiabálnia kell az ügyfelével, hogy megértsék egymást.42  A Magyar Ügyvédi Kamara és a Budapesti Ügyvédi Kamara által végzett felmérés adatai szerint az ügyvédek a plexifalat szükségtelennek tartják, és különösen nagy problémát okoz a plexifalakba eredetileg beépített iratátadó nyílások immár országszerte következetes lehegesztése. Már a le nem hegesztett átadónyílás is indokolatlan, és akadályozza az ügyvédi munkát is,43  hiszen a sokszor több ezer oldalas iratanyag közös áttanulmányozását egy vékony átadónyílás segítségével már egy 30 évvel ezelőtti ombudsmani jelentés is lényegében megoldhatatlannak találta44 . A kamarai kérdőívben adott válaszok szerint abszurd, hogy egy, a beszélő alatt elkészült, szigorú védői titkokat tartalmazó saját irat (pl. helyben készült ügyvédi tényvázlat) akár csak aláírásra is csak a büntetés-végrehajtási intézet alkalmazottján keresztül adható át a fogvatartottnak úgy, hogy azon átmenetileg a védő és a fogvatartott is elveszíti a rendelkezés lehetőségét.45

Az EJEE 6. cikke, az ENSZ Mandela-szabályai és a CPT ajánlásai is kimondják: az ügyvéd-ügyfél közötti bizalmas kapcsolattartás a hatékony védelem alapfeltétele. Ennek egyik fontos gyakorlati eleme, hogy a látogatásokra fizikai elválasztás (pl. plexifal) nélkül kerüljön sor. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R(80) 11. számú ajánlásának 33. pontja kiemeli: a fogvatartott és a védője közötti beszélgetésnek a büntetés-végrehajtási intézet tagjának a szeme láttára, de hallótávolságon kívül kell megtörténnie. A plexifalon keresztüli kiabálásnál ez az előírás nyilvánvalóan nem valósulhat meg, hiszen ha a hivatali alkalmazott szeme láttára kerül sor a beszélőre, akkor a hallótávolságon kívüliség nem biztosítható.46

Németországban plexifalat általában nem alkalmaznak az ügyvédi beszélőkben, mivel az ügyvéd és az ügyfél közötti beszélgetések lehalkíthatatlanul bizalmasnak kell lennie, azok külön helyiségben zajlanak. Kivételt jelent, ha egyedi biztonsági kockázat áll fenn (pl. erőszakos múlt, szökés veszélye)47 .

Franciaországban az ügyvédhez való hozzáférés bizalmas, és nem lehet megfigyelés tárgya48 . Az ügyvédi látogatásokra elkülönített, fizikai elválasztás nélküli helyiségek állnak rendelkezésre. A plexifal alkalmazása nem jellemző, csak kivételes körülmények között fordulhat elő.

Olaszországban a büntetés-végrehajtási intézményekben nem egységes a gyakorlat. Az ügyvédet megilleti a személyes kapcsolat, de biztonsági kockázat esetén a büntetés-végrehajtási intézet dönthet a fizikai elválasztásról. A CPT több esetben is bírálta a túlzott fizikai korlátozást egyes olasz börtönökben.49

A holland rendszer különösen garantálja a védő és a fogvatartott közötti fizikai és informatikai bizalmasságot. Az ügyvéd egyéni „beszélőszobában” találkozik az ügyféllel, elválasztás nélkül50 .

Az Egyesült Királyságban az ügyvédi látogatásoknál biztosítani kell a bizalmas tanácsadást. Éppen ezért általánosan nem alkalmaznak plexifalat, de magas biztonsági fokozatú (high-security) intézetekben (pl. Belmarsh) előfordulhat, ha a fogvatartott veszélyt jelent.51  Ügyvédi panasz alapján a HM Inspectorate of Prisons több jelentésben is kritizálta az üvegfal rutinszerű használatát.52

Az Amerikai Egyesült Államokban számos állami és szövetségi börtönben alapértelmezett a plexi- vagy üvegfal, és a kommunikáció telefonon keresztül történik. Az ügyvédek contact visit lehetőséget külön kérvényezhetnek, de ennek elfogadása intézetfüggő. Az American Bar Association Standards on the Treatment of Prisoners előírja, hogy az ügyvéd-ügyfél találkozóknak lehetőleg elválasztás nélkül kell történniük, de ez a gyakorlatban gyakran nem teljesül53 .

A plexifal alkalmazásával kapcsolatos nemzetközi gyakorlatot az alábbi táblázatban foglalhatjuk össze:

Van-e plexifal az ügyvédi beszélőben? Megjegyzés
Németország Általában nincs A védő és az ügyfél fizikai elválasztás nélkül beszélhetnek,

bizalmas körülmények között. Kivételesen, ha biztonsági kockázat áll fenn, lehet plexifal.

Franciaország Többnyire nincs Az ügyvédi látogatások külön helyiségben zajlanak, amely

biztosítja a titkosságot és közvetlen kontaktust.

Olaszország Változó Van, ahol plexifal van az általános beszélőknél, de az ügyvédi helyiségekben többnyire nincs. Kivétel lehet: magas biztonsági fokozatú fogvatartott esetén.
Hollandia Nincs A védők saját zárható szobákban találkozhatnak az ügyféllel,

sem plexifal, sem lehallgatás nincs.

Egyesült Királyság Vegyes gyakorlat Alacsony biztonsági fokozatú intézetekben nincs plexifal.

High-security intézetekben előfordulhat, különösen, ha az elítélt erőszakos cselekményt követett el.

Egyesült Államok Gyakran van Főként állami börtönökben, a legtöbb helyen üvegfallal választják el a védőt és a fogvatartottat, és csak telefonon lehet beszélni. Szövetségi intézményekben is jellemző, de kérhető contact visit

az ügyvédeknek.

Magyarország Mindenhol van A védő és az ügyfél között fizikai elválasztás van, ami lehetetlenné teszi a bizalmas körülmények közötti kapcsolattartást.

A CPT ajánlásai szerint az ügyvédi látogatásoknak bizalmasnak, lehallgathatatlannak és fizikai akadálytól mentesnek kell lenniük. A fizikai elválasztás csak kivételes esetekben, konkrét biztonsági kockázat esetén alkalmazható. A CPT többször bírálta azt a gyakorlatot, hogy rutinból alkalmaznak fizikai elválasztást (pl. plexifalat) még ügyvédi beszélőknél is, ez különösen a volt szovjet államokban vagy egyes balkáni országokban (és sajnos hazánkban) jellemző.54  Az EJEB hangsúlyozta, hogy az ügyvéd és ügyfél közötti kapcsolattartásnak hatékonynak és bizalmasnak kell lennie.55  A fizikai akadály vagy a lehallgathatóság aláássa a tisztességes eljáráshoz való jogot (EJEE 6. cikk).

Ahogyan korábban említettem, Fenyvesi Csaba már a 2000-es évek elején felemelte a szavát a rendőrségi fogdákban lévő plexifalak ellen, jó példaként a büntetés-végrehajtási intézeteket hozta fel, ahol nem volt ilyen.56  Javaslata sajnos éppen fordítva sült el: nemhogy a manapság már alig néhány esetben és csak rövid időre a letartóztatottak fogva tartási helyéül szolgáló rendőrségi fogdákban szüntették volna meg a plexifalakat, hanem ilyeneket építettek be a büntetés-végrehajtási intézetekben is. 2025. április 10-én a Pécsi Akadémiai Bizottság Bűnügyi Tudományok Munkabizottsága tudományos ülést tartott, A büntetés-végrehajtás nóvumai címmel. Itt is felmerült a plexifal alkotmányellenességének a kérdése, amire az egyik, a büntetés-végrehajtási részéről online hozzászóló résztvevőtől az hangzott el, hogy „a plexifal az ügyvédeket védi”. Magyarul: az ügyvédek évtizedek óta tiltakoznak a plexifal ellen, de nem látják be, hogy ez az ő érdeküket szolgálja. Mindamellett, hogy könnyen belátható az érvelés abszurditása, arra is rá kell mutatni, hogy a fogvatartottak nagy része nem erőszakos bűnöző. És noha valószínűleg az erőszakos bűncselekmények miatt fogva lévő személyektől sem a védőjének kell elsősorban tartania, nehezen látható be, hogy milyen veszély fenyegeti az ügyvédet egy költségvetési csalás, vesztegetés vagy akár kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt fogvatartottól. A nemzetközi kitekintés alapján elmondhatjuk: a plexifal nem lehet a fő szabály, hanem csak kivételes, biztonsági okokból indokolt esetben lehet azt alkalmazni.

Összegzés

A tanulmány célja annak feltárása volt, hogy a fogvatartott látogatása milyen gyakorlati akadályokba ütközik a büntetés-végrehajtási intézetekben. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy bár a kapcsolattartás joga – mind a hazai, mind a nemzetközi normák szintjén – elismert és védett alapjog, a jog gyakorlati érvényesülése sok esetben formai, szervezeti vagy technikai akadályokba ütközik.

A meghatalmazás előzetes benyújtásához kötött ügyvédi látogatás, a jogi képviseletre jogosult ügyvédi iroda tagjainak korlátozott bejutása, a nem ügyvéd képviselők helyzete, a technikai eszközök használatának nehézségei (pl. laptop bevitel), valamint a fizikai elválasztás (plexifal) rutinszerű alkalmazása mind-mind olyan problémák, amelyek ellentétesek a nemzetközi standardokkal, különösen az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. cikkével, a CPT ajánlásaival és az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatával.

A nemzetközi összehasonlítás alapján megállapítható, hogy a legtöbb európai országban a védő-fogvatartott kapcsolatot bizalmi alapon kezelik, és a büntetés-végrehajtási rendszer nem gördít szükségtelen akadályokat a jog gyakorlása elé. A magyar gyakorlat ezzel szemben túlzottan adminisztratív és biztonsági szemléletű, amely számos esetben érdemben gátolja a védelemhez való jog érvényesülését, és az ügyvédekre is sokszor potenciális szabályszegőként tekintenek.

A tanulmányban bemutatott nemzetközi példák és ajánlások arra utalnak, hogy a kapcsolattartás szabadsága nem pusztán technikai kérdés, hanem a tisztességes eljárás egyik sarokköve. Ennek megfelelően szükséges lenne a magyar szabályozás és jogalkalmazás felülvizsgálata és korszerűsítése annak érdekében, hogy (különösen) a védő és a fogvatartott közötti kapcsolat – a jogállamiság elveivel összhangban – akadálymentesen, bizalmas módon és hatékonyan valósulhasson meg.

Herke Csongor DSc, tanszékvezető egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtu-dományi Kar

  1. Committee for the Prevention of Torture (CPT)
  2. Lajtár I.: A védő és az előzetesen letartóztatott kapcsolattartása. Ügyészek Lapja, 1994/2., 24. o.
  3. StVollzG § 26; Richtlinien für Verteidiger besuche in Justizvollzugsanstalten. Justizministerium des Landes Nordrhein-Westfalen, 2021.
  4. Code de procédure pénale art. 63-4; Circulaire DAP 2008/22 du 1er août 2008 relative à l’encellulement individuel, au quartier disciplinaire et au régime de détention.
  5. Legge sull’Ordinamento Penitenziario art. 18; Decreto del Presidente della Repubblica 30 giugno 2000, n. 230 – Regolamento recante norme sull’ordinamento penitenziario e sulle misure privative e limitative della libertà. Presidente della Repubblica Italiana, 2000. https://www.normattiva.it/uri-res/N2Ls?urn:nir:presidente.repubblica:decreto:2000-06-30;230
  6. Penitentiaire beginselenwet art. 38., Bezoekersregeling advocaten. Dienst Justitiële Inricht­ingen, Ministerie van Justitie en Veiligheid, Nederland, 2021. https://www.dji.nl/docu­menten/publicaties/2021/11/22/tk-brief—aanpak-georganiseerde-criminaliteit-tijdens-berechting-en-detentie
  7. Rule 38. PSI 16/2011, The Prison Rules (1999). https://www.legislation.gov.uk/uk­si/1999/728
  8. ABA Standards for Criminal Justice – Defense Function. Fourth Edition. American Bar Association, 2015. https://www.americanbar.org/groups/criminal_justice/standards­/DefenseFunctionFourthEdition
  9. Salduz v. Turkey (2008), App. No. 36391/02-
  10. Dayanan v. Turkey (2009), App. No. 7377/03.
  11. Pishchalnikov v. Russia (2009), App. No. 7025/04.
  12. Aras v. Turkey (no. 2, 2009), App. No. 15065/07.
  13. 21st General Report of the European Committee for the Prevention of Torture and Inhuman or Degrading Treatment or Punishment (CPT/Inf(2011)28). Council of Europe, Strasbourg, 2011. (a továbbiakban: CPT/Inf(2011)28. https://rm.coe.int/1680696a88
  14. StVollzG 26. és 29. §; Justizministerium des Landes Nordrhein-Westfalen: i. m.
  15. Code de procédure pénale, art. 63-4, Circulaire DAP: i. m.
  16. Presidente della Repubblica Italiana (2000, artt. 97-100)
  17. Penitentiaire beginselenwet art 38. Bezoekersregeling advocaten: i. m.
  18. Rule 38. PSI 16/2011, Prison Rules (1999)
  19. BOP Program Statement 1315.07. Legal Activities, Inmate. U.S. Department of Justice Federal Bureau of Prisons, 1999. https://www.bop.gov/policy/progstat/1315_007.pdf; BOP Program Statement 5267.09. Visiting Regulations. U.S. Department of Justice Federal Bureau of Prisons, 2015. https://www.bop.gov/policy/progstat/5267_009.pdf
  20. Charter of Core Principles of the European Legal Profession. Council of Bars and Law Societies of Europe (CCBE), Brussels, 2006. https://www.ccbe.eu/fileadmin/specia­lity_distribution/public/documents/DEONTOLOGY/DEON_Guides_and_Charters/EN­_DEON_Charter_of_core_principles.pdf
  21. CPT/Inf(2011) 28.
  22. Fenyvesi Cs.: A védőügyvéd. A védő büntetőeljárási szerepéről és jogállásáról. Dialóg Campus, Budapest–Pécs, 2002, 155–156. és 411. o.
  23. StVollzG 24-27. §; Verwaltungsvorschriften 2022. Bundesministerium der Justiz, Berlin, 2022. https://www.bmj.de
  24. Code de procédure pénale, art. 63-4; Circulaire DAP: i. m.
  25. Legge sull’Ordinamento Penitenziario, art. 18.
  26. Penitentiaire beginselenwet, art. 38.
  27. Rule 38: “may do so out of hearing but in the sight of an officer”. Prison Rules: i. m.
  28. BOP Program Statement 5267.09 (2015): i. m.
  29. CPT/Inf(2011) 28.
  30. Pishchalnikov v Russia (2009), App. No. 7025/04.
  31. Az ezzel kapcsolatos panasz után végül a terheltnek lehetővé tették a papír alapú iratok megtekintését.
  32. StVollzG 20-23. §
  33. Accès des avocats aux établissements pénitentiaires. Circulaire DAP: i. m.
  34. Circolare n. 3630/6113 del 2013. Ministero della Giustizia, Dipartimento dell’Ammi­nistrazione Penitenziaria Italia, 2013
  35. Huisregels voor professioneel bezoek. Dienst Justitiële Inrichtingen, Ministerie van Justi­tie en Veiligheid, Nederland, 2021
  36. PSI 16/2011, Prison Rules: i. m.
  37. Standards on the Treatment of Prisoners. American Bar Association, 2011. https://www.­americanbar.org/content/dam/aba/publications/criminal_justice_standards/treatment_of_prisoners.pdf
  38. Principle 7 – Client confidentiality and communication. Council of Bars and Law Societies of Europe (CCBE), Brussels, 2006
  39. Rule 61. PSI 16/2011, Prison Rules: i. m.
  40. Ruttner Gy.: Védői jogok – állampolgári jogok. Magyar Jog, 1989/4., 359. o.
  41. Fenyvesi: i. m. 188. o.
  42. Fülöp T.: A védői tapasztalatok a büntetés-végrehajtás működéséről. Budapesti Ügyvédi Kamara, Budapest, 2024, 6. o.
  43. Takácsné Takács D.: A fogvatartottak kapcsolattartási jogának egyes gyakorlati problémái. Börtönügyi Szemle, 2009/4., 36. o.
  44. Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa: A kirendelt védővel rendelkező fogvatartott személyek védelemhez való jogának érvényesülése a büntetőeljárás nyomozási szakaszában (OBH 6564/1996. számú jelentés). Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának Hivatala, Budapest, 1996
  45. Fülöp: i. m. 5. o.
  46. Fenyvesi Cs.: Kapcsolattartás a védő és a terhelt között. Börtönügyi Szemle, 2001/1., 36. o.
  47. StVollzG 26-27. §
  48. Code de procédure pénale, 63-4. cikk
  49. CPT/Inf(2017) 5.
  50. Dienst Justitiële Inrichtingen (2021)
  51. Providing Visits and Services to Visitors: Prison Service Instruction 16/2011. Ministry of Justice, HM Prison and Probation Service, 2011. https://www.gov.uk/government/­publications/managing-prison-visits-psi-162011
  52. Annual Report 2022–23. HM Inspectorate of Prisons, London, 2023. https://www.jus­ticeinspectorates.gov.uk/hmiprisons/wp-content/uploads/sites/4/2023/07/HMI-Prisons-Annual-Report-2022-23.pdf
  53. Standards on the Treatment of Prisoners. American Bar Association: i. m. Standard 23-6.9
  54. CPT/Inf(2011) 28.
  55. Sakhnovskiy v. Russia (2010) Application No. 21272/03.
  56. Fenyvesi (2001): i. m. 41. o.


Your browser does not support the canvas element.