„Állampolgárság-biznisz”, avagy az egyszerűsített honosítási eljárás és az illegális migráció összefüggései

Bevezető gondolatok az „állampolgárság-bizniszről”

Az illegális migrációval összefüggő jelenségek Magyarországon elsősorban Csongrád és Bács-Kiskun megyét érintik,¹  de az ide tartozó bűncselekmények nemcsak a „drótkerítés átvágásával” valósulhatnak meg, hanem – egy teljesen más megközelítésben − az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos visszaélések nyomán is.

Ez utóbbi elkövetési mód nem más, mint az „állampolgársági biznisz”, mely köznyelvi kifejezés arra a büntetőjogi jelenségre vonatkozik, amikor szervezett bűnözői csoportok arra nem jogosult külföldi állampolgárokat – a legtöbb esetben anyagi ellenszolgáltatás fejében – hozzásegítik a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 2011 és 2013 között számos visszaélés történt az egyszerűsített honosítási eljárás lehetőségével a fenti célból.

Jelen tanulmány érdemben az ezzel összefüggésben megvalósuló bűncselekményeket és a felmerülő gyakorlati kérdéseket tárgyalja, különös tekintettel a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tapasztalatokra.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Magyarország legkeletibb megyéje, amely észak-keletről Ukrajnával, dél-keletről Romániával határos. Ezen földrajzi elhelyezkedése – valamint az a körülmény, hogy Ukrajnát és Romániát az ún. külső schengeni határ választja el Magyarországtól – különleges helyzetet teremt a megyében, és tömegesen megjelenő speciális bűncselekményeket eredményezhet: az eddig ismert jövedéki termékek csempészete, valamint az embercsempészés mellett mindez a napjainkban az „állampolgársági biznisszel” újonnan megjelenő bűncselekményeket jelenti.

Normatív alapok – Az egyszerűsített honosítási eljárás

jogszabályi háttere

Az egyszerűsített honosítási eljárásról a magyar állampolgárságról szóló törvény (továbbiakban: Ápt.)²  rendelkezik, amelynek értelmében az alábbi feltételek együttes fennállása esetén honosítható kedvezményesen a nem magyar állampolgár:

• büntetlen előéletű;
• honosítása Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit nem sérti;
• felmenője magyar állampolgár vagy valószínűsíti magyar származását; továbbá
• magyar nyelvtudását igazolja.³

Az állampolgársági kérelmeket az Ápt. rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló kormányrendelet⁴  alapján − annak mellékleteiben − megállapított nyomtatványon kellett előterjeszteni a települési önkormányzat anyakönyvvezetőjéhez, illetőleg 2011. március 15-től a megyei kormányablakok ügyfélszolgálati irodáján is lehetőség nyílt a kérelmekkel kapcsolatos ügyintézésre. Az állampolgársági kérelem átvétele során történő eljárás további részletes szabályait – így különösen a szükséges magyar nyelvtudás meglétének ellenőrzését, valamint ennek igazolását – a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (jelenleg: Igazságügyi Minisztérium) egyszerűsített honosítási eljárásért felelős miniszteri biztosa által kiadott „Módszertani Útmutató” határozza meg.⁵  Az útmutató alapján a magyar nyelvtudás ellenőrzése a kérelem átvétele során történhet a kérelmezővel folytatott beszélgetés, illetve a – magyar nyelven, saját kézzel írt – önéletrajzzal vagy a magyar nyelven kitöltött nyomtatvánnyal kapcsolatos kérdések alapján. A fenti − írásbeli és szóbeli − megnyilatkozásokból a közepes szintű magyar nyelvtudás lemérhető, ennek meglétét és megtörténtét az átvevő a nyomtatványon aláírásával igazolja.⁶

Az egyszerűsített honosítási eljárás folyamata a gyakorlatban

A honosítási kérelem a mellékleteivel – magyar nyelven saját kézzel írt önéletrajz, valamint igazolás a magyar felmenőkről – az anyakönyvezető általi befogadását követően átkerül a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalhoz (továbbiakban: BÁH). A BÁH (jelenleg BMH) az állampolgársági ügyekben a Ket. szabályai⁷  alapján eljárva indokolt előterjesztéssel továbbítja a honosítási kérelmet és mellékleteit a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Hatósági Főosztály Hatósági és Állampolgársági Ügyek Osztályához. Ezt követően a minisztérium felterjeszti az iratokat a köztársasági elnök részére.⁸  A köztársasági elnök ellenjegyzéssel látja el a honosítási okiratot, majd az állampolgárság megszerzésére az állampolgári eskü letételével kerül sor.

A gyakorlati tapasztalatok alapján már a kérelem beadásakor felmerülhet bűncselekmény – közokirat-hamisítás − elkövetése, hiszen a kérelmet átvevő ügyintéző a fentiekben ismertetett szabályok szerint köteles meggyőződni az elvárt szintű magyar nyelvtudás meglétéről, amelyet aláírásával igazol. A leggyakrabban előforduló visszaélések során az eljáró ügyintézők a magyar nyelvtudás meglétét igazolják hamisan.

A visszaélések büntetőjogi megítélésének kérdései

Az ügyészség és a bíróság eltérő jogi álláspontra helyezkedett abban a tekintetben, hogy a fenti folyamatban mi minősül közokiratnak. Az uralkodó ügyészségi álláspont szerint a honosítási kérelem nem felel meg a Pp. vonatkozó rendelkezéseiben⁹  foglalt követelményeknek, így nem tekinthető közokiratnak. A köztársasági elnök által ellenjegyzett honosítási okirat ugyanakkor a kedvezményes honosítási eljárás feltételeinek való megfelelés tekintetében nem tartalmaz adatokat, ezért közokiratnak kizárólag a BÁH, valamint a miniszter honosításra irányuló előterjesztése minősül. Ezen közokiratokba kerül valótlanul, hogy a kérelmező valamennyi törvényi feltételnek megfelel. Ezzel szemben az eljáró bíróságok már magát a honosítási kérelmet is közokiratnak tekintik.

Az eltérő álláspontok a cselekmények jogi minősítése tekintetében az alábbiakat jelentették.

Az ügyészség jelenlegi gyakorlata alapján minden esetben intellektuális közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vádat a kérelmet átvevő ügyintézővel szemben, hiszen közreműködött abban, hogy valótlan adatok kerüljenek a miniszteri előterjesztésbe mint közokiratba. Ezzel szemben a Nyíregyházi Törvényszék álláspontja az adott ügyekben rendre az volt,¹⁰  hogy már maga a honosítási kérelem is közokiratnak minősül, így a – hivatalos ügykörében eljáró – ügyintéző hamis közokirat készítése miatt vonható felelősségre.

A kétszeres értékelés tilalmára figyelemmel intellektuális közokirat-hamisítás bűntette már nem valósulhatott meg, míg a kérelmező cselekvősége a bűncselekmény tekintetében bűnrészesi lehet.

A 2014-ben az egyszerűsített honosítási eljárások során tapasztalt visszaélések büntetőjogi megítélésével összefüggésben kiadott legfőbb ügyészségi iránymutatás¹¹  óta szerzett gyakorlati ismeretek, tapasztalatok, valamint a fentieknek megfelelően formálódó joggyakorlat alapján felvetődik a kérdés, hogy továbbra is fenntartható-e az uralkodó ügyészségi álláspont? Helyes-e az a gyakorlat, amely szerint továbbra is kizárólag a miniszteri előterjesztést tekintjük közokiratnak, a honosítási kérelmet ugyanakkor nem − annak ellenére, hogy a kérelmen szereplő aláírásával az ügyintéző nem kizárólag azt igazolja, hogy a kérelmező a saját nyilatkozata szerint megfelelően beszéli a magyar nyelvet? Az eljáró ügyintéző ugyanis igazolja mindazt, hogy az előtte személyesen megjelent kérelmező magyar nyelvtudását − a rá irányadó szabályok szerint − leellenőrizte, az megfelelő volt, így a kérelmező a feltételeknek megfelel és jogosult az egyszerűsített honosítási eljárásban való részvételre.

Figyelemre méltó álláspontra helyezkedett a Mohácsi Járásbíróságon ténybe-lileg azonos tényállás alapján indult büntetőügyben¹²  eljáró bíró: a büntetőeljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte jogszabályi rendelkezés alaptörvénnyel ellentétes megállapítása és alkalmazásának kizárása iránt. Álláspontja szerint az Ápt. magyar nyelvtudásra vonatkozó megfogalmazása nem felel meg a Jat. 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott rendelkezéseknek,¹³  hiszen a honosítási kérelmezők valamint ügyintézők – mint címzettek – számára a jogszabályi rendelkezés még a magyarázatul kiadott tájékoztatók, útmutatók alapján sem értelmezhető egyértelműen. A nyelvtudás megkívánt szintje bizonytalanságot eredményezett a gyakorlatban, a törvény szövegezésének határozatlansága pedig sérti a jogbiztonság követelményét. Az egyedi normakontroll eljárás során¹⁴  az Alkotmánybíróság az Ápt. 4. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést visszautasította az indítványozó jogosultságának hiányára történő hivatkozással. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis az indítványozó bíró kezdeményezésében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség fennállását kifogásolta, bírói kezdeményezés azonban folyamatban lévő ügyben csak jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányulhat. Erre tekintettel a vonatkozó rendelkezés a mai napig változatlan formában van hatályban.

Az anyakönyvvezető vádlottak gyakori védekezése részben egybevág a fenti okfejtéssel, eszerint ugyanis kezdetben nem állt rendelkezésükre olyan belső szabályzat − illetőleg nem részesültek olyan oktatásban −, amely alapján egyértelműen megállapítható lett volna a magyar nyelvtudás elvárt szintje. Azonban a hivatkozott módszertani útmutató a terhükre rótt bűncselekmények elkövetésének időpontjaiban minden esetben több formában rendelkezésükre állt és részletesen kifejtette a helyes eljárást, valamint az elvárt szintű nyelvtudás leellenőrzésének módszereit.

Az egyszerűsített honosítási eljárások tekintetében történt visszaélésekkel kapcsolatos büntetőeljárások során a kívánt nyelvtudás meglétével kapcsolatban sok esetben nehézséget jelent annak bizonyítása, hogy a kérelem benyújtásakor a kérelmező ténylegesen nem rendelkezett a középszintű nyelvtudással annak ellenére sem, hogy a kérelmező, valamint az anyakönyvezető vádlottak a tárgyaláson egybehangzóan ennek ellenkezőjét állítják. Még inkább nehezíti az ügyész dolgát, ha a kérelmező a tárgyaláson már érti és beszéli is az elvárt szinten − vagy azt legalább megközelítően – a magyar nyelvet.

A magyar állampolgárság megszerzése után

Az egyszerűsített honosítási eljárás az arcképet nem tartalmazó honosítási okirat köztársasági elnök általi ellenjegyzésével, majd az állampolgársági eskü letételével zárul. Ezt követően a honosított személy a jogosulatlanul megszerzett magyar állampolgársággal pedig alanyi jogon szerez különböző jogosultságokat, így többek között részesülhet társadalombiztosítási ellátásokban (nyugdíj, egészségügyi ellátás) valamint igen egyszerűen magyar okmányokat kaphat.

A magyar okmányok közül a magyar útlevél megszerzésének kiemelt jelentősége van, hiszen a magyar úti okmánnyal az Európai Unió tagországaival együtt összesen 131 országba van lehetőség vízummentesen utazni − köztük a legnépszerűbb célpontok az Egyesült Királyság, Kanada és az Amerikai Egyesült Államok.

A magyar útlevél „megszerzésének” két alternatívája van. Az egyik lehetőség szerint maga a kérelmező − a jogosulatlanul honosított személy − váltja ki saját részére a magyar okmányokat. Egyre több esetben fordul elő ugyanakkor a másik, az ún. „klón személy esete”, amikor a jogosulatlanul honosított személy a − fényképet nem tartalmazó − honosítási okiratát eladja egy – esetenként akár több, magyar állampolgárság megszerzésére egyszerűsített honosítási eljárás keretében szintén nem jogosult − harmadik személynek, aki a saját arcképével, de a jogosulatlanul honosított személy adataival magyar okmányhoz, így többek között útlevélhez is jut. A klón személy ezáltal új személyazonosságra is szert tehet, amellyel könnyedén kivonhatja magát a bűnüldöző hatóságok látóköréből.

Előfordul továbbá olyan eset is, amikor a honosított személy valóban jogosult az egyszerűsített honosítási eljárás keretében magyar állampolgársághoz jutni, amelyet azonban kizárólag abból a célból szerez meg, hogy azt később áruba tudja bocsátani, vagyis „a magyar állampolgárságával bizniszeljen.”

A „klón személy esete” és az eljáró ügyintéző cselekvőségének

jogi megítélése

Amennyiben az eljáró ügyintézőnek tudomása van arról, hogy az útlevél megszerzése érdekében az előtte megjelent személy nem azonos a honosított – és az okmányokra így jogosult − személlyel, ennek ellenére jogtalan előnyért kiállítja a valótlan úti okmányt, bűncselekményt követ el.

Cselekménye jogi minősítésének kérdésben azonban eltérő megyei álláspontok alakultak ki:

1. A valótlan útlevél kiállításával elkövetett bűncselekményt kizárólag a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség minősítette embercsempészés bűntettének, figyelemmel arra, hogy cselekményével az ügyintéző segítséget nyújt határátlépésre jogosító okmánnyal nem rendelkező, harmadik országbeli állampolgárnak schengeni tagállamba való utazásához. A kialakított álláspont szerint az okmányirodai ügyintéző tudatában legalább a valószínűség szintjén meg kell jelennie annak, hogy az okmány kiállításával segíti a külföldi állampolgárok illegális határátlépését, ezzel az illegális migrációt. A Legfőbb Ügyészség álláspontja¹⁵ azzal osztja a fenti Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei gyakorlatot, hogy ügyenként és személyenként vizsgálni szükséges az ügyintézők tudata tekintetében megállapítható tényeket.
2. Az eljáró ügyintéző azon magatartásának minősítése vonatkozásában, hogy egy közvetítő személytől (kapcsolattartó az ügyintéző és az okirat készíttetője között) kapott adatok alapján jogosulatlanul, céljától eltérően lekérdezi a hatósági nyilvántartásokból az eredeti jogosultak személyi adatait, szintén eltérő megyei álláspontok alakultak ki. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség az ügyintéző fenti jogellenes magatartását személyes adattal visszaélés bűntettének minősítette, más főügyészség hivatali visszaélésnek, de a legtöbb főügyészség e részcselekményt egyáltalán nem minősítette.
3. Felmerül továbbá a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette Eltérő megyei álláspontok alakultak ki abban a tekintetben is, hogy a Btk. 343. § (1) bekezdésének a) illetve c) pontjában meghatározott fordulat a helyes minősítés, de volt olyan álláspont is, amely a kettő között fennálló bűnhalmazatot is megállapíthatónak látta (az okmány kiállítása valamint ezzel egyidejűleg a közhiteles nyilvántartásba vétel nyomán). Az egységes legfőbb ügyészségi álláspont szerint¹⁶ ugyanakkor nem képzelhető el jogszerűen, hogy az ügyintéző az útiokmány-nyilvántartás meghamisítása nélkül állítson ki valótlan/hamis útlevelet, ezért a cselekmény két rendbeli közokirat-hamisítás bűntetteként nem minősülhet. Figyelemmel továbbá arra, hogy az így kiállított közokirat nem alakilag hamis, hanem valótlan tartalmú, a cselekmény a 343. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének megállapítására lehet alkalmas.
4. A fentieken kívül továbbá korrupciós bűncselekmények gyanúja is fennállhat, valamint ezekre a bűncselekményekre általában jellemző a szervezett bűnelkövetés valamely formája

Eredményes bizonyítási technikák

Az egyszerűsített honosítási eljáráshoz kapcsolódó bűncselekmények felderítésében kiemelkedő jelentőségűek a leplezett eszközök alkalmazása során beszerzett bizonyítékok, mely tekintetben az új büntetőeljárási törvény szabályai a jövőben várhatóan elősegítik a szükséges információk beszerzését, valamint azok bíróságon történő felhasználhatóságát. A bizonyítás fontos eszközei továbbá a tanú-, illetve gyanúsítotti kihallgatások során készített videófelvételek (különösen a magyar nyelvtudás megléte vagy teljes hiánya tekintetében).

A fentiekhez kapcsolódóan említésre méltó példa a Kisvárdai Járási Ügyészségen B.2821/2013. szám alatt folyamatban volt ügy, amelynek felderítését egy megbízhatósági vizsgálat segítette elő: a záhonyi okmányirodai kormánytisztviselő pénzért működött közre az egyszerűsített honosítási eljárásokban és segített hozzá arra nem jogosult külföldieket a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Az elkövető a megbízhatósági vizsgálat keretében való pénzátvételt követően beismerő vallomást tett, így a terhére sikeresen 184 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettét, valamint 10 rendbeli vesztegetés elfogadásának bűncselekményét lehetett – ez idáig nem jogerősen – bizonyítani.