„Jog és irodalom” kurzus a KRE ÁJK-n

A 2018/2019. tanév őszi félévében – más egyetemek hasonló kísérleteit követve – elindult a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a „Jog és irodalom” kurzus, egy szabadon választható tárgy keretében. E tárgy annyiban tért és tér el a más egyetemeken oktatott hasonló tárgyaktól, hogy nem egyetlen személy tartotta, illetve tartja majd a jövőben annak óráit, hanem többek, összesen hat oktató működött (működik) közre a kurzus tartásában (és a hallgatói teljesítmények értékelésében). Jelen írás keretében az első félév tapasztalatairól: a várakozásokról és reményekről, illetve azok tényleges megvalósulásáról számolnak be egyetemünk érintett oktatói.

A tárgy meghirdetését eleve kis létszámra (legfeljebb 15 fő) terveztük, ez ugyanis az a limit, amelyet egy beszélgetős, aktív hallgatói részvételen alapuló óra keretében értelmesen ki lehet tölteni. A tárgyleírásban is felhívtuk a hallgatók figyelmét, hogy a kurzus kifejezett aktív hallgatói részvételt kíván, a kis létszám pedig lehetővé teszi, hogy a hallgatók tevékeny résztvevői legyenek az óráknak, ne pusztán passzív befogadói az ismereteknek. A megadott irodalmi művek feldolgozása célzottan az oktató és a hallgatók, valamint a hallgatók egymás közötti párbeszédére, vitájára, a hallgatók „hangos gondolkodására” kívánt építeni.

Kiindulópontunk volt, hogy az oktatók az adott témát több szempontból közelítsék meg. A célok között szerepelt továbbá, hogy a hallgatók a jogszabályi, tételes jogi vagy jogbölcseleti ismereteket ne mechanikusan sajátítsák el, hanem a körüljárt témákat problémaközpontúan dolgozzák fel. Fontosabb a lehetséges megoldások közös felfedezése, az együtt gondolkodás tapasztalatának megismerése, továbbá mindezek révén esetlegesen annak belátása, hogy nincs minden problémára egyetlen igaz, „abszolút” megoldás, nincs feltétlenül egyetlen „helyes” tapasztalat. A jogi, jogfilozófiai és politikai filozófiai problémák alapjául szolgáló társadalmi problémák többrétűsége, bonyolultsága eltérő szempontú megközelítéseket és megoldásokat is elfogadhatóvá, védhetővé tesz, miközben vannak, illetve lehetnek olyan megközelítések is, melyek nem igazolhatók, így nem védhetők.

A tárgy lényegi célja tehát – a feladott irodalmi művek feldolgozása és megbeszélése, illetve – a róluk folytatott vita által – a jövendő jogászok irodalmi (és ezáltal általános) műveltségének elmélyítése mellett a szóban forgó irodalmi mű alapjául szolgáló (tételes jogi, jogfilozófiai vagy politikai filozófiai) probléma megvilágítása és körüljárása volt. Azon amerikai egyetemek tapasztalata, ahol e paradigmát didaktikai célokra használják fel, az, hogy a joghallgatók e módszer segítségével jobban megértik mind a tételes jogi problémákat, mind a jogi szabályozás és az erkölcs, illetve az igazságosság bonyolult kapcsolatrendszerét.

A tárgy – a kurzusban való közreműködésre vállalkozó oktatók önkéntes vállalásai és speciális szakismeretei alapján – időbeli sorrendben a következő tematikai egységeket és ezekhez kapcsolódó, a hallgatók által elolvasandó és feldolgozandó, az órákon megtárgyalt irodalmi műveket tartalmazta:

1. Jog, állam, szabadság – Utópiák

irodalom: Morus Tamás: Utópia; Campanella: Napváros

oktató: Tóth J. Zoltán;

2. Jog, állam, szabadság – Disztópiák

irodalom: George Orwell: 1984; Aldous Huxley: Szép új világ

oktató: Tóth J. Zoltán

3. Családon belüli erőszak

irodalom: Németh László: Iszony

oktató: Czine Ágnes

4. Emberölés

irodalom: Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés

oktató: Domokos Andrea

5. Emberölés, öngyilkosságban közreműködés

irodalom: François Mauriac: A kis idétlen

oktató: Domokos Andrea

6. Jogászok az újabb magyar irodalomban – Göncz Árpádtól Vámos Miklósig

irodalom: Adam Rixer: A joghallgató

oktató: Rixer Ádám

7. Etikai döntések a jogban, a nehéz esetek kezelése „Salamon ítélete” alapján

irodalom: 1Királyok 3,16-28

oktató: Prieger Adrienn

8. A gyermekek védelme

irodalom: Móricz Zsigmond: Árvácska

oktató: Prieger Adrienn

9. Önkényuralmi rendszerek kiépülése

irodalom: George Orwell: Állatfarm

oktató: Nagy Péter

10. A fiatal jogászi élet kérdései és azok ábrázolása a magyar irodalomban

irodalom: Krúdy-novellák

oktató: Nagy Péter

11. Közigazgatás és szépirodalom

irodalom: András László: Egy medvekutató feljegyzései; Honoré de Balzac: Hivatalnokok; Jókai Mór: A régi jó táblabírák; Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0.

oktató: Rixer Ádám

Az első két alkalmon az utópiák és disztópiák feldolgozása került sorra. A módszer az volt, hogy minden hallgatónak ki kellett választani a két-két feladott irodalomból egyet-egyet, és ezek alapján az utópiák és a disztópiák (úgy is, mint politikatudományi, és úgy is, mint irodalmi műfajok) jellegzetességeinek a megtárgyalására került sor. Ennek során nem ragaszkodtunk mereven a két-két feladott mű elemzéséhez, hanem a műfaji jellegzetességeket általában vettük sorra. Érdekes gondolatkísérlet volt, amikor – az olvasottak apropóján – a hallgatóknak maguknak kellett kitalálniuk, hogy számukra mik lennének egy utópikus, illetve egy disztopikus világ/állam/társadalom legfőbb ismérvei. Mindennek során korunk általános társadalmi problémáiról is beszélgethettünk, messze többet elérve, mint az egy szigorúan politikaelméleti fogalmi keretben lehetséges lett volna.

Az Iszony elemzése kapcsán a hallgatók kiválónak tartották a két főszereplő, Ottrubai Nelli kényszerházasságának és hideg természetének írói leírását, „lelki fejlődését”, valamint Takaró Sándor életigenlő, indulatos, szenvedélyes, heves jellemének a kibontását. Elemezték azt a folyamatot, ahogyan eljutott Nelli a vágy, szándék lelki-gondolati világától a bűncselekmény, a tett megvalósításáig. A hallgatók a konfliktushelyzet emberölésben realizáló „megoldását” természetesen nem tudták elfogadni. Azt pedig különösen nem fogadták el, hogy az író „megmentette” az igazságszolgáltatástól Ottrubai Nellit. Öröm volt látni, hogy a joghallgatók igazságérzete, vagyis az az igény, hogy az állam büntetőjogi igénye érvényesüljön, és ne menekülhessenek meg a bűnösök a felelősségre vonás alól, nemcsak vágy, érzés, hanem határozott kívánalom, igény, elvárás. Az írónak nem tudták a hallgatók „megbocsátani”, hogy futni hagyott egy bűnös embert. Az Irodalom és a Jog kettősében a hallgatók a Jog világát választották, és nem fogadták el az írótól azt a megoldást, hogy az irodalom „ereje” talán így lehet sokkal erősebb, hogy nem szolgáltatott igazságot, mert az olvasóban így hevesebb feszültséget generál, és az igazság érvényesülése iránti igényt épp így váltja ki az olvasóban.

A Bűn és bűnhődés elemzésekor Raszkolnyikov tettének áttekintése során megközelítésünk pszichoanalitikusi, szociológiai és büntető anyagi jogi volt. Az epilepszia, illetve valamely más mentális betegség szüli-e a bűntettet, vagy épp fordítva, magának a bűntettnek a sajátos természetéből következik, hogy az mindig együtt jár valami beteges folyamattal? A szociológiai megközelítést a szegénység, éhezés, kiszolgáltatottság és az ezt a helyzetet kihasználó uzsorások kapcsán alkalmaztuk. Végül büntetőjogilag vizsgáltuk az uzsora-bűncselekményt és a nyereségvágyból elkövetett emberölést.

A következő órán pszichológiai, szociológiai és büntetőjogi szempontból értékeltük Mauriac nagy hatású kisregényét. A gyermekét születésétől fogva gyűlölő polgári származású anya családon belüli erőszakot valósít meg, amikor nemes férjétől született gyermekét megalázza, s lényegében a halálba kergeti. A szegény sorsú tanító lehetne a 12 éves kisfiú megmentője, azonban annak nemesi származása miatt nem segít a családja által is kivetett gyermeken. Büntetőjogi vizsgálatunk tárgyát az emberölés sajátos alakzata képezte, amikor is a 14. életévét be nem töltött személyt öngyilkosságra bírja rá az elkövető. Áttekintettük az öngyilkosságban közreműködés törvényi tényállását is. A hallgatók helyesen állapították meg, hogy ebben az esetben sem a Btk. 160. § (5) bekezdése, sem a 162. § nem valósult (volna) meg.

Ezt követően a „jogász az irodalomban” megközelítést alkalmazva a szépirodalmi művek szerzői jogászi hátterének közös elemzésére került sor, melynek során izgalmas kérdésekig jutottunk el: kik a legismertebb jogászok, illetve jogot végzett (jogi tanulmányokat is folytató) személyek a magyar irodalom múltjában és jelenében? Szóba került, hogy meglepően sokan váltanak kényszerből – a politikából, jogalkalmazásból száműzve –, s lesznek irodalmárokká: Degré Alajostól Göncz Árpádig igencsak hosszú a lista. Nem is beszélve azokról, akik éppen csak hogy belekóstolnak a jog világába, de ismertté íróként, illetve közéleti szereplőként válnak: Jókaitól Vámos Miklósig megint hosszú a sor. S vajon egy gyakorló jogász miért ragad tollat, vannak-e egyáltalán általános, gyakori okok a szakmai törekvésekkel párhuzamos szépirodalmi kísérletek mögött; egyáltalán miért írnak ma szépirodalmi műveket jogászok? Ezekre a kérdésekre kerestük a hallgatókkal együtt a választ.

A Salamon ítéletéről szóló történet, az Ószövetség egyik legismertebb története, egy vándormotívumot is tartalmaz (kaukázusi krétakör). A történet különösen alkalmas etikai, jogfilozófiai és ismeretelméleti kérdések megfogalmazására, az igazságszolgáltatás lehetősége határainak megvilágítására. Alapvetően olyan helyzetről van szó, ahol maga a jogkérdés nem bonyolult (a gyermek nyilván az anyjáé); a tényállás tisztázásához ellenben nem állnak rendelkezésre eszközök, viszont dönteni kell. Ebben a történetben jól tetten érhető az igazság és a bizonyítottság, a bizonyítás elvi nehézségei, valamint a bírói tévedés mindig fennálló kockázata. A hallgatók reakciói közül ki kell emelni, hogy sokan a további bizonyítás lehetőségeit vetették fel, és ennyiben kritizálták a királyt a szokatlan, a gyermek életét veszélyeztető megoldásért.

Az Árvácska a 20. századi magyar irodalom egyik legmegrendítőbb műve, amely különösen alkalmas volt a gyermekek jogai, a gyermeki kiszolgáltatottság, illetve a gyermekvédelmi intézmények működése megvitatására. A hallgatók számára egy rövidített, összefoglaló feldolgozást is levetítettünk hat percben. A hallgatók egy része – a vetített anyagra is reflektálva – alapvetően az akkori és a mai örökbefogadási és gyermekvédelmi szabályok különbözőségét emelte ki, illetve erkölcsi felháborodásának adott hangot a kislányt ért atrocitások miatt. Ez nyilván összefügg a regény élményszerűségével, hiszen az író egy árva kislánnyal való beszélgetés, részben tehát megtörtént eset alapján írta meg a művet.

Orwell Állatfarm című szatirikus regényét – a mű keletkezésének és utóéletének történetét is kitárgyalva – két fontos aspektusból vizsgálták a hallgatók. Az első a szereplők számbavétele, a cselekmény előmozdításában játszott szerepük értelmezése volt. Az egyes attitűdök tárgyalása, a motiváció megértésére való törekvés remek helyzetet teremtett arra, hogy a hallgatók a szerző által megformált állatokat, embereket a Szovjetunió kiépülésében fontos szerepet játszott, a történet mintájául szolgáló személyekkel párosítsák. Ezt követően azokat a mozzanatokat, eszközöket, stratégiai jelentőségű döntéseket vették a jelenlevők sorra, amelyek hozzájárultak a diktatórikus rendszer kiépüléséhez.

A következő alkalommal vendégelőadó is részt vett az óra megtartásában, amelynek témája Krúdy Gyula több műve, illetve e művek alapján a jogászokról alkotott képe volt. Balogh Gyula, a Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorandusza, Krúdy-kutató, több szövegrészletet választott ki, amelyek mentén egy-egy kérdés került kibontásra a két oktató és a hallgatók dialógusának eredményeképpen. A központi kérdés az volt, hogy mit tükröznek vissza Krúdy írásai a korabeli jogászi társadalomról, hogyan alakult ez a kép a jelenkorig. Hogyan látják ezt a többnyire a jogi egyetemet nemrég kezdő hallgatók, mi az, ami változott, és mi az, ami állandó ebben a képben? A tiszaeszlári Solymosi Eszter című regényből a Vádirat és az Egy törvényszéki tárgyalás Ferenc József korában című részletek alapján a vérvádak és a jog korabeli modernizációs folyamatai kerültek górcső alá; a Pest réme című novella a jogászokról alkotott társadalmi kép körüli kérdések számbavételéhez nyújtott remek vitaindítót; végezetül a Regényfejezet című elbeszélés a jogászi önkép témájában nyújtott nagy segítséget.

Végül az utolsó alkalmon elemzésre került, hogy általánosságban mi az oka egy-egy mai irodalmi szerző kirobbanó sikerének. Mi áll Bartos Erika vagy Leiner Laura eladási eredményei hátterében? S a lehetséges következtetések (válaszok) mi módon függenek össze a jogi témájú sikerkönyvekkel, valamint ezek további, hazai térnyerésének lehetőségével?

Összességében a kis létszámmal indított „Jog és irodalom” kurzus, úgy tűnik, mind az oktatók részéről táplált reményeket beváltotta, mind – a reakciók alapján – a részt vevő hallgatók tetszését elnyerte. Amellett, hogy nyilvánvalóan lehet még jobb témákat találni, és azok elemzését közösen elvégezni, illetve lehet még adekvátabb kapcsolódási pontokat fellelni akár az irodalomnak a tételes jogi ismeretek elsajátításában való instrumentális felhasználása, akár az irodalom erkölcsi kérdések megvilágításában való használata érdekében, kezdetnek biztatónak tűnik a hallgatói érdeklődés és a megtartott órák utáni pozitív visszajelzésük. Ennek okán azt tervezzük, hogy – minden évben, részben változó témák feldolgozása mellett – az őszi félévekben a továbbiakban is meghirdetjük e kurzust, remélhetőleg az első évihez hasonló érdeklődés és hallgatói tetszés mellett.