Kísérlet az egyezségek számbavételére a családon belüli erőszak elkövetésével elkövetett bűncselekményeknél, Londonderry ún. Petty Sessions körzetéből¹
Emer Robinson rövid szakmai bemutatkozásából megtudható, hogy a Nyugati és Déli tartományokat egyesítő Foyle folyó mellett fekvő Derry városának vezető ügyésze. Nagy elhivatottságot érez a családon belüli erőszakos cselekmények elleni küzdelemben.
A családon belüli erőszakos ügyek természetüknél fogva kihívás elé állítják a nyomozást és vádképviseletet, mivel magánszemélyek kapcsolatait érinti és sokféle, egymással konkuráló tényezőt, indítékot kell vizsgálni az áldozati, sértetti oldalról is.
A Londonderry Petty Session2 körzeti bíróságának elnöke, Barney McElholm 2008 márciusától az ilyen típusú ügyek kezelésének hajtómotorjává vált. Az ő jelentését vette alapul Emer Robinson.
Petty Session körzetek szerinti felosztása Észak-Írországban az alábbiak szerint néz ki:
Jelenleg hét megyei szintű bíróság működik, Londonderry egyike a három Petty Sessions körzetnek, a megyei bíróság körzetén belül. Londonderry körzet magából a városból és a környező területekből áll. Az átlagos éves ügyteher 4000 esetet jelent, ennek megközelítőleg 15 százaléka a családon belüli erőszakos ügy, s abból 600 kerül a bíróságra.
McElholm bíró reformot indított el, nemcsak azért, hogy számba vegye az elintézett ügyeket, hanem abból a megfontolásból is, hogy az érdekeltek bevonásával létrehozzon – a kommunikáció és az együttműködés fejlesztésére építve – egy olyan csoportot, amely a közösséget jobban szolgáló és összetartó szakszolgálatként működik. Az elnökletével megalakult bizottság ülésén részt vettek az Észak-Írországi Rendőrség, az Ügyészség, az Észak-Írországi Bíróság, az Igazságügyi Minisztérium, az Áldozat- és Tanúvédelmi Szolgálat, továbbá a „Nők megsegítésért” szervezet és a „Tettek embere” hálózat képviselői.
A kísérlet először bírósági eljárást érintő változásokat hozott. Első körben az ügyész az általa áttekintett ügyek közül beazonosította a családi erőszakos jellegűeket és azok tárgyalására külön határnapokat tűzött ki a bíróság. Ezeket a regisztrált határnapokat kezdetben a bizonyítékok előterjesztésére, tanúkihallgatásokra szánták, de hamarosan a vitát kiváltó szándékok, motivációk feltárására is kiterjedtek. Ilyenformán igyekeztek az ügyek menetét felgyorsítani és az Angliára és Walesre illetékes családon belüli erőszakra szakosított bíróság gyorsító eljárási mintáját követni.
Az egy tárgyalási napra eső ügyek száma kevesebb lett, így körültekintőbben és nagyobb pontossággal lehetett ütemezni a kihallgatandók körét. Az is pozitívuma az ügytípus szerinti elkülönítésnek, hogy a várakozók számára váróhelyiségek kerültek kialakításra, külön a sértett és külön a vádlott számára. Így elkerülhető lett, hogy valamennyien egyetlen helyiségbe zsúfolódjanak össze, és a sértett ki legyen téve a vádlott és azok hozzátartozói fenyegetésének.
Egy-egy bírósági váróhelyiségbe azonos tárgyalási pozíciójú ügyfelek kerültek, a hason-sorsú sértettekben az egymás iránti szolidaritást erősítve.
A projektbe bevont további (fentebb felsorolt) szervezetek felkészítették az áldozatokat és tanúkat a bíróság előtti megjelenésre, átkísérték őket oda. A szervezetek egyben a bíróság tőszomszédságában lévő semleges váróhelyiségről is gondoskodtak. A körülmények alkalmassá tették, hogy az ügyész a sértettel, illetőleg a tanúval hosszabban konzultálhasson, az érintettek kérdéseket intézhessenek és tájékoztatást kapjanak az eljárás menetéről. Ez a konzultációs mód csillapítja, segíti levezetni a sértettekben felgyülemlett feszültséget, aggodalmat, és mire a bírósági eljárásra sor kerül, az ügyész és a sértett közötti bizalom már teljesen kialakult.
Ez az eljárás több rugalmasságot engedett és tekintettel volt az ügyfelek otthoni kötelezettségeire, a gondoskodási feladatokra. A bíróság e ponton is támaszkodhatott a speciális jogvédő szervezetek kiegészítő tevékenységére – mint például az „Áldozatok Segítése” vagy a „Foyle-i Nők megsegítésére” létrejött szervezet –, akik gyakorlati támogatást is nyújtottak a gyermekek ellátásában, étkeztetésében.
Az ügyészség kijelölt ügyészeket, akik a bíróság előtt folyamatban lévő családon belüli erőszakos bűncselekmény ügyekben eljártak. Ezáltal biztosított volt a folyamatos ügyészi jelenlét a többszöri tárgyalást igénylő ügyekben.
A megalakított szakmai bizottságon belüli kapcsolatok a szervezetek részvételével folyamatosan fejlődtek, finomodtak. Az együttműködés és a kölcsönhatás, amely a közös munkát jellemezte, nemcsak a bírósági szakaszra, hanem a rendőrségi feljelentések fázisára is vonatkozott. A bizottságban részt vevő szervezetekkel különféle iránymutatások és szempontok kerültek kidolgozásra olyan járulékos kérdésekben is, mint például a korai beavatkozás és az áldozatsegítés. Vizsgálati terv készült az automatikus áldozatvédelmi rendszer bevezetéséről a családi erőszak sértettjeit támogatandóan. Az áldozatok beleegyezése esetén a rendőrség olyan segélyszervezethez, csoportokhoz irányítja őket, mint a „Nők Megsegítése” nevű szervezet, amely 24 órán keresztül hívható segélyvonalat üzemeltet, vagy az eset másnapján felkeresi a sértettet.
Szélesebb körű rendőri kezdeményezésre bevezették a testre szerelhető kamera használatát, ha olyan konfliktusos helyzetben kell intézkedni, ami a családon belüli erőszakhoz tartozik; a kamera hasznossága beigazolódott. Nemrég került elsőként a Londonderry bírósága elé olyan ügy, amelyben testre szerelt kamerás felvétel szolgált egyedüli bizonyítékul. Az eljáró rendőrök a helyszínen kamerával rögzítették a sértett bejelentését, az azt kísérő kézmozdulatokkal és fizikai gesztusaival, mozdulataival. A felvételt a bíróság közvetett bizonyítékként elfogadta (res gestae-ként értékelve) és a vádlottat annak ellenére elítélte, hogy a sértett nem tett vallomást. A megyei bíróság helyben hagyta az elmarasztaló ítéletet. Az ügyben jelenleg iránymutatást várnak a másodfokú bíróságtól. Elvonatkoztatva attól, hogy a testre szerelt kamerával készült felvétel egyetlen bizonyítékul szolgált, mint nyomozati eszköz értékes adatforrásnak is bizonyul, különösen a családon belüli erőszakos ügyekben.
Az észak-ír rendőrség és ügyészség közötti további közös kezdeményezés az áldozat- és tanúvédelmi egység felállítása (a foyle-i és belfast-i bázisú ügyészségeknél). A cél képessé tenni a bűncselekmények áldozatait arra, hogy a bíróság előtt jobban merjenek beszélni a velük történtekről, és vallomásukkal további bizonyítékot szolgáltassanak.
A McElholm bíró elnökletével megalakított szakmai bizottság az építő jellegű vitáknak teret adó és az érintett szervezetek bevonásával folytatott egyeztetések révén, a folyamatos visszacsatolásoknak és kiértékeléseknek, valamint az új bírósági szerkezetnek köszönhetően maximális eredményeket ért el. A „családon belüli erőszakos ügyek bírósága” mellett működő különböző áldozat- és tanúvédelmi szervezetek jogosulttá váltak széles körű tanácsadást nyújtani a bíróság előtti megjelenő polgárok számára.
A családon belüli erőszak elleni ügyekre szakosodott bíróság munkája ezzel még nem ért véget. Az érintett szakmai szervek és képviseletek munkatársainak folyamatos képzéseket szerveznek, a szakszolgálatok online felületeit a sértettek számára a könnyebb és gyorsabb informálódás érdekében átláthatóbbá, hozzáférhetővé teszik.
A kísérleti eljárást nagy siker övezte, még akkor is, ha annak nem minden eleme kerül hétköznapi alkalmazásra. A visszajelzések alapján egyértelmű, hogy a kezdeményezés falakat döntött le azok előtt, akik bűncselekmények áldozataivá válva mély sérelmeket szenvedtek.
Robinson, E., vezető ügyész, Észak-Írország