A kereset közlésre való alkalmassága – járásbírói szemmel

Szerző(k): Hideg Nagy Kornél

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: új Pp.) hatálybalépése régen látott, mélyre ható változást hozott a magyar polgári eljárásjogban, hiszen az – ugyan számtalan módosítással, de több mint hatvan éven át hatályban volt – 1952. évi III. törvényt (a továbbiakban: régi Pp.) váltotta fel a polgári perek szabályait összefoglaló kódexként. Az új Pp. miniszteri indokolása úgy fogalmazott, hogy a törvény számos újítással, a magyar perjogban hagyományokkal rendelkező jogintézmények felélesztésével, és, szükség esetén a kor követelményeihez igazításával kívánja megteremteni a törvény kiemelt jogalkotói célkitűzését: a perhatékonyság rendszerszintű biztosítását. Az ilyen léptékű változások ugyanakkor a kezdeti időszakban természetszerűen számtalan nehézséget és vitát hoznak a felszínre, s nem történt ez másképpen az új. Pp. hatálybalépését követően sem. Miközben a miniszteri indokolás rögzítette, hogy a törvény úgy alakította ki mind az elsőfokú, mind a perorvoslati és a különleges perek szabályait, hogy azok minden jogkereső számára, akár jogi képviselővel, akár anélkül jár el, egyaránt biztosítsák a hatékony és koncentrált per feltételeit, az igazságszolgáltatást igénybe venni kívánók oldaláról számos kritika fogalmazódott meg. Egyes sajtótermékek egyenesen arról cikkeztek, hogy ügyvédellenes az új törvény, illetve önkényes bírósági döntéseket generál.

Amellett, hogy e sommás megállapításokkal nem lehet egyetérteni, az látható, hogy a megfontolásra érdemes kifogások túlnyomó többsége – a hatálybalépés óta eltelt viszonylag rövidebb időből és a peres eljárások szerkezetéből következően – a per első szakaszával, a perindítással, azon belül is a keresetlevelek visszautasításának, illetve a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárások megszüntetésének bírói gyakorlatával kapcsolatban fogalmazódott meg. Nem haszontalan tehát, ha szó esik arról, hogy az elsőfokú bíróságokon eljáró bírák milyen szempontoktól vezérelve tekintik a keresetet alkalmasnak arra, hogy az alperessel közlésre kerüljön, vagy éppen ellenkezőleg minősítik perfelvételre alkalmatlannak. E körben az eltelt idő rövidségére tekintettel nem elsősorban a felsőbb bíróságok döntései, hanem a különböző bírósági szinteken szervezett munkacsoportok és szakmai tanácskozások iránymutatásai szolgálhatnak iránytűként. A cikk megírásakor ezek közül a Pesti Központi Kerületi Bíróság és a Fővárosi Törvényszék munkacsoportjainak, a Kúria által létrehozott konzultációs testületnek, illetve a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezleteinek ilyen tárgyú állásfoglalásai kerültek feldolgozásra.

Elméleti alapok

Amiképpen az új Pp. Kommentárjában a Pp. 179. §-a kapcsán megfogalmazásra kerül, a bíróság azt követően, hogy a keresetlevelet megvizsgálta és perakadályt, amely a kereset alperessel való közlését akadályozná, nem talált, vagy azt megengedett hiánypótlást eredményeként a felperes elhárította, köteles arról gondoskodni, hogy a felperes immáron az anyagi jogi igényt az alperessel szemben érvényesíthesse. Ennek eszköze a kereset alperessel való közlése. A bíróság ezen aktusával a maga részéről megalapítja a pert, azaz a felperes anyagi jogi igényét jogvédelemre érdemesnek találja anélkül, hogy annak érdemi megalapozottságáról állást foglalna¹.

Ez azt jelenti, hogy a polgári peres eljárás új rendszerében is a kereset közlése az a csomópont, amellyel az addig kétoldalú eljárás kinyílik, hárompólusúvá válik, amelynek középpontjába már az anyagi jogi igény érdemi elbírálása kerül². Ezt a határvonalat azonban a per csak akkor lépheti túl, ha a kereset a perfelvételre alkalmas, azaz nincs akadálya az anyagi jogi igényről való döntésnek (perakadály). Már a régi Pp.-vel összefüggésben rámutatott az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB számú határozatában arra, hogy az eleve sikerre nem vezető eljárások “kibontakozását” a polgári eljárásjogban szabályozott perakadályok korlátozzák. Ezekben az esetekben arról van szó, hogy meghatározott félnek meghatározott bíróság előtt a konkrét ügyben hiányzik a keresetindítási joga – akár azért, mert ilyen nem is volt, akár azért, mert még nincs, illetve már elveszett –, vagy hiányzik valamilyen más, szükségszerű és tételesen meghatározott előfeltétel. Ilyenkor a bíróság a kereset teljesíthetőségének konkrét eljárásjogi és anyagi jogi előfeltételeiről, az érvényesíthetőség elvi lehetősége felől dönt.

A jelen cikknek nem tárgya a perakadályok rendszerének átfogó ismertetése, hanem kizárólag a nagy vihart kavart, az új Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontjában szabályozott perakadályra, az alaki és tartalmi kellékhiányok körére koncentrál. E jogszabályhellyel együttesen kell vizsgálni azonban az új Pp. 257. § (1) bekezdését, illetve 259. § (1) bekezdésének b) pontját is, mivel e rendelkezések rögzítik azt, hogy a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásban a keresetet tartalmazó iratnak is meg kell felelnie a keresetlevélre és annak mellékleteire vonatkozó rendelkezéseknek, és amennyiben a kötelező tartalmi elemeket a felperes abban nem tünteti fel, illetve nem csatolja annak kötelező mellékleteit, a bíróság az eljárást megszünteti. Ezen előírások mind a régi Pp. homályos, a felperes tényelőadási és bizonyíték-előterjesztési kötelezettségének terjedelmére semmilyen iránymutatást nem adó, és ennélfogva meglehetősen eltérő bírói gyakorlatokat lehetővé tevő 318. § (1) bekezdéséhez, mind a kereseti kérelem határozottságát a fizetési meghagyás tartalmára alapozó feltételezéséhez képest komoly előrelépés. Egyértelművé vált, hogy a perré alakult eljárásban is pontosan ugyanazon alaki és tartalmi feltételeknek kell a keresetnek megfelelnie, mint a keresetlevéllel indult perekben. A továbbiakban nem fordulhat elő az a régi Pp. hatálya alá tartozó eljárásokra jellemző szituáció, hogy a bíróság – a nagyvonalúan és hiányosan megfogalmazott törvényi rendelkezések miatt kényszerűségből kialakult, megengedő jellegű bírósági gyakorlatra figyelemmel – adott esetben, lényeges kérdésekben is hiányos, következetlen, olykor kifejezetten felületes keresetet kénytelen tárgyalni a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásokban, egy-két tárgyalási határnapot „pazarolva” arra, hogy a felpereshez intézett kérdések sokaságával érje el azt, hogy a kereset az érdemi tárgyalás megkezdésére egyáltalán alkalmas legyen.

Az egyetlen könnyítés az új Pp. rendszerében e perek tekintetében az maradt, hogy az eljárás nem szüntethető meg, ha a keresetet tartalmazó irat hiányzó eleme a közjegyzői iratanyagból megállapítható. Ez a kivétel – a fizetési meghagyásos eljárás aktanyomatának adattartalma folytán – elsősorban a bevezető és záró részben feltüntetendő adatokra, illetve a határozott kereseti kérelemre vonatkozhat, de a jogalap, tények, bizonyítékok és jogi érvelés tekintetében a felperes keresetének a perré alakult eljárásban is minden esetben ugyanazon feltételeknek kell megfelelnie. Ebből következően, bár a cikk a továbbiakban a keresetlevél és a visszautasítás fogalmat használja, a formai és tartalmi elemekkel kapcsolatos megállapítások egyaránt vonatkoznak a keresetet tartalmazó iratra és az eljárás fenti okból történő megszüntetésére is, azzal, hogy ahol az szükséges, a tanulmány kitér az eltérő szabályokra és szempontokra.

A keresetlevél formai és tartalmi megfelelőségének vizsgálata során abból kell kiindulni, hogy a professzionális pervitel, valamint a perkoncentráció és a felek eljárástámogatási kötelezettségének alapelvéből következően, a korábbiaknál lényegesen nagyobb odafigyelés és precizitás várható el az eljárás során a felektől, különösen a jogi képviselőktől már a perindítási szakaszban is. Ehhez a jogi képviselőnek a törvény szövege, a laikus félnek pedig a jogszabályban rendszeresített nyomtatvány (a továbbiakban: formanyomtatvány) nyújt segítséget.

Formai követelmények

A keresetlevél tekintetében bizonyos szempontból formakényszer is érvényesül. A jogi képviselővel eljáró fél az új Pp. hatálya alá tartozó polgári perekben is elektronikus úton köteles tartani a kapcsolatot a bírósággal, így a jogi képviselő által előterjesztett keresetlevél szükségképpen az Általános Nyomtatványkitöltő Keretprogram nyomtatványának (a továbbiakban: ÁNYK nyomtatvány) részeként, vagy annak mellékleteként jelenik meg a perben (a két módozat közötti különbség a cikk későbbi részében még szerephez jut). A járásbíróság előtti eljárásban a jogi képviselő nélkül eljáró,de személyében elektronikus kapcsolattartásra kötelezett fél(gazdálkodó szervezet, állam, önkormányzat, költségvetési szerv, ügyész, jegyző, köztestület, közigazgatási hatóság) a keresetlevelet formanyomtatványon köteles előterjeszteni, de egyúttal az ÁNYK nyomtatvány mellékleteként. A járásbíróság előtti eljárásban a jogi képviselő nélkül eljáró, elektronikus kapcsolattartásra nem kötelezett fél pedig a keresetlevelét formanyomtatványon, és választása szerint papír alapon vagy az ÁNYK nyomtatvány mellékleteként nyújthatja be a bíróságon.

A formanyomtatványon előterjesztett keresetlevél perfelvételre alkalmasságának vizsgálata körében néhány speciális jogértelmezési probléma máris felvetődött. Egyrészről, kérdésként fogalmazódott meg, hogy mi a járásbíróság teendője akkor, ha a jogi képviselő nélkül eljáró fél által nem a formanyomtatványon előterjesztett keresetlevélből már látszik, hogy a tartalma is hiányos. Elegendő vajon a hiánypótlást elrendelő végzésben arra felhívni, hogy „a keresetlevelét nyomtatványon terjessze elő és a formanyomtatványt értelemszerűen és hiánytalanul töltse ki”, majd, ha a benyújtott formanyomtatványból bármi hiányzik, akkor újabb hiánypótlás kiadása nélkül rögtön visszautasításnak van helye, hiszen a formanyomtatvány a kitöltését segítő magyarázatokat is tartalmaz? Vagy éppen ellenkezőleg, a hiánypótlás körében benyújtott formanyomtatványt kell csak érdemben megvizsgálni, és a bíróság által akkor észlelt hiányosságok pótlására kell ismételten felhívni a felperest, és csak az újabb hiánypótlás nem teljesítése esetén lehet visszautasítani a keresetlevelet?

Bár a laikus ügyfelek speciális helyzetét és érdekeit inkább a második változat venné figyelembe, egyelőre úgy tűnik, a perkoncentráció és a felek eljárástámogatási kötelezettségének alapelvére támaszkodva az első módozat az elfogadottabb a bírák körében. Ugyanakkor az is igaz, hogy a jelenleg alkalmazott formanyomtatványoknak az Országos Bírósági Hivatal által kezdeményezett módosítását követően, amelynek eredményeképpen rövidebb, közérthetőbb és világosabb minták állnak majd a jogi képviselő nélkül eljáró felperesek rendelkezésére, ez az álláspont is védhetővé válik.

Értelmezést igénylő problémaként jelentkezett az is,hogy mi a helyes eljárás akkor,ha a járásbíróság hatáskörébe tartozó perben jogi képviselő nélkül eljáró felperes nyomtatványon előterjesztett keresetlevelével kapcsolatban a bíróság a felperest hiánypótlásra hívta fel, de a felperes a hiánypótlást már jogi képviselő közreműködésével teljesítette, de oly módon, hogy a formanyomtatvány mellőzésével kizárólag a hiányokat pótolta.

Az erre a problémára adott válasz során abból kell kiindulni, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró felperest a bíróság milyen módon hívta fel a formanyomtatványon előterjesztett keresetlevele hiányainak pótlására. Amennyiben erre a bíróság a hiányok megjelölése mellett, de a beadvány visszaadása nélkül [új Pp. 115. § (1) bekezdés] hívta fel, abban az esetben a felperesnek a bíróság által megjelölt hiányokat kell pótolnia, és ha ezt teljesíti, úgy kell tekinteni, mintha a felperes már eredetileg is helyesen adta volna be a keresetlevelet [új Pp. 115. § (4) bekezdés]. Ezen a követelményen nem változtat az a tény, hogy a felperes a hiánypótlást már jogi képviselő közreműködésével teljesíti, mert ebben az esetben is a bíróság által megjelölt hiányokat kell pótolnia. Abban az esetben ugyanakkor, ha a bíróság a jogi képviselő nélkül eljáró felperest oly módon hívta fel hiánypótlásra, hogy a hiányok megjelölése mellett a beadványt részére visszaadta [új Pp. 115. § (1) bekezdés], a felperesnek a hiánypótlás teljesítéseként hiánytalan keresetlevelet kell előterjesztenie. Ha a felperes a hiánypótlást személyesen teljesíti, akkor a hiánytalan keresetlevelet forma-nyomtatványon kell előterjesztenie, ha azonban a felperes a hiánypótlást már jogi képviselővel eljárva teljesíti, ettől az időponttól rá nem alkalmazhatóak a XV. Fejezet eltérő szabályai, így a keresetlevelet az új Pp. 170. §-ában írtaknak megfelelően kell előterjesztenie.

A keresetlevél formai követelményeivel összefüggésben kérdésként merült fel a bírói jogalkalmazás során az is, hogy vissza kell-e utasítani azt a keresetlevelet, amely tartalmazza az új Pp. 170. §-ában írtakat, de nem abban a sorrendben és a keresetlevélnek nem abban a részében, mint amit az új Pp. előír. Az új Pp. hatálybalépését követően nagyfokú bizonytalanság alakult ki ebben a körben, és kialakult olyan álláspont is, amely szerint, mivel növeli a bírósági eljárás idő- és költségvonzatát, ha a bíróságnak az új szabályozás miatt jelentősen terjedelmesebb keresetlevélben kell kutatnia a kötelező tartalmi elemek meglétét, a pergazdaságosságra és az eljárás koncentrált lefolytatásának követelményére tekintettel, vissza kell utasítani azt a keresetlevelet, amely a kötelező tartalmi elemeket nem az új Pp. 170. §-ának sorrendjében tartalmazza. A véglegesnek tűnő bírósági gyakorlat ennél visszafogottabb álláspontra helyezkedik, mivel abból indul ki, hogy a Pp. 170. § (1)-(3) bekezdéseiben szereplő felsorolás tagolásából önmagában nem következik az elemek sorrendisége. Ehhez további, kifejezetten a felsorolás egyes elemeinek sorrendjét kimondó rendelkezésre lenne szükség. Ennek hiányában a keresetlevélre vonatkozó rendelkezések az egyes tartalmi elemek kötelező sorrendjét nem mondják ki.

Ebből az következik, hogy formai szempontból a keresetlevél akkor megfelelő, ha mindhárom szerkezeti elemet (bevezető rész, érdemi rész, záró rész) felismerhetően, jól áttekinthetően, elkülönítve magában foglalja (bár nem kell azokat külön címmel is ellátni), továbbá mindhárom szerkezeti egység hiánytalanul tartalmazza az adott részre előírt kötelező tartalmi elemeket. A tartalmi elemek sorrendje tehát a keresetlevél egyes részein belül tetszőleges, bár kétségtelenül megkönnyíti a hiánytalan keresetlevél elkészítését a törvényi felsorolás sorrendjének követése. A keresetlevél három részének sorrendje ezzel szemben kötött, tehát az egyik szerkezeti egységbe tartozó tartalmi elem nem tüntethető fel egy másik részben. Ilyen esetben a keresetlevél már nem felel meg a törvény által kötelező erővel felállított tagolásnak, ezért azt vissza kell utasítani.

A keresetlevél bevezető része

A keresetlevél bevezető részének kötelező tartalmi elemei a bíróság megnevezése, illetve a peres felek – az új Pp. 7. § (1) bekezdés 2. és 3. pontja szerinti – azonosító adatai, és a felperes jogi képviselőjének neve és különböző elérhetőségei. A keresetet tartalmazó irat esetében ezen felül még – a közjegyzői eljárás ügyszámának feltüntetésével – utalni kell a per fizetési meghagyásos eljárási előzményeire is.

Vélhetően nincs szükség annak magyarázatára, miért oly lényeges az, hogy a keresetlevélből egyértelműen kiderüljön, a felperes melyik bíróság előtt kíván pert indítani, illetve annak adataiból egyértelműen beazonosíthatóak legyenek a peres felek és rendelkezésre álljon idézhető címük. Azt azonban talán érdemes megvilágítani, miért tartotta a jogalkotó szükségesnek a felperes jogi képviselője (illetve ehhez hasonlóképpen az új Pp. 199. § (1) bekezdés c) pontjában alperes jogi képviselője) telefonszámának és elektronikus levélcímének szerepeltetését. Számos esetben fordul elő ugyanis az, hogy a bíróságnak soron kívül kell(ene) elérnie a jogi képviselőt, tipikusan az eljáró bíró előre nem látott akadályoztatása, betegsége miatt elhalasztott tárgyalásokkal összefüggésben. Ilyenkor a bíróság a megfelelő elérhetőség hiányában nem tudja rövid úton értesíteni a peres felek jogi képviselőit, így azok megjelennek az elhalasztott tárgyalás időpontjában, amely nemcsak nekik okoz felesleges bosszúságot és költséget, hanem az ügyeleti rendszer szükségtelen igénybevételével a bíróságok részére is munka- és többletköltséggel jár.

Az új Pp. hatálybalépése óta eltelt időben a bevezető rész tartalmi elemeivel kapcsolatban is felvetődtek értelmezési kérdések. Az egyik ilyen értelmezést igénylő pont volt az, hogy a bírósággal kötelezően elektronikus kapcsolattartás útján érintkező jogi képviselők keresetlevelének bevezető része és a jogi képviselők által szükségképpen kitöltött ÁNYK nyomtatvány adattartalma milyen kapcsolatban áll egymással.

E kérdés megválaszolásához abból kell kiindulni, hogy a keresetlevél benyújtásához rendszeresített nyomtatványok alkalmazása során a benyújtó fél választhat, hogy beadványát vagy magán a nyomtatványon adja meg, vagy annak mellékleteként csatolja. Ha a felperes a beadványt a nyomtatványon adja meg, akkor a keresetlevél szövegét maga a nyomtatvány tartalmazza, így annak adattartalma is a keresetlevél részét képezi. Ebben az esetben a felperesnek külön a keresetlevelében a peres feleknek csak azon adatait kell megadnia, amelyeket az ÁNYK nyomtatvány nem tartalmaz (hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a fizetési meghagyásos eljárásból perré alakult eljárásokban a keresetet tartalmazó iratnak is azokat az adatokat kell szükségképpen tartalmaznia, amelyek a fizetési meghagyásos eljárás aktanyomatából nem állapíthatóak meg). Abban az esetben viszont, ha a felperes a keresetlevelet az ÁNYK nyomtatvány mellékleteként csatolja, a keresetlevél és az ÁNYK nyomtatvány elkülönül, így az ÁNYK nyomtatvány már nem része a keresetlevélnek. Ilyenkor az ÁNYK nyomtatvány nem minősül beadványnak, funkciója lényegében a papír alapú kapcsolattartás postai borítékjához hasonló, ezért adatai nem pótolják a keresetlevélben feltüntetni elmulasztott adatokat.

Az utóbbi esethez hasonlóan a keresetlevél mellékletei sem fogadhatóak el a peres felek azonosítására. A felperesnek konkrét állítást kell tennie a keresetlevélben a felek megnevezése és azonosító adataik megjelölése útján. E tények tekintetében ugyanis az új Pp. 112. §-ában foglalt azon rendelkezés nem alkalmazandó, amely szerint a bíróság nem kérheti a féltől olyan adat igazolását, amelyet az érintett szerv az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvényben előírt kötelezettsége alapján közzétett, vagy amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak kell tartalmaznia. E jogszabályi kivétel ugyanis egyrészt nem terjed ki a fél azonosításához szükséges adatokra, másrészt pedig csak az adatok igazolására (azaz a mellékletek rendelkezésre bocsátására) vonatkozik, és nem az adatok, azaz a keresetlevél bevezető részének kötelező elemeit képező tények előadására.

Az alperes felperes által közölt azonosító adataival kapcsolatban pedig körvonalazódni látszik az az álláspont, hogy a felperesnek akkor elegendő az alperes nevét és címét feltüntetni a keresetlevél bevezető részében, ha ő maga is csak ezen adatokat ismeri. Ha ugyanis a keresetlevél további részeiből, illetve annak mellékleteiből egyértelműen kiderül, hogy a felperes az alperes egyéb adatait is ismeri, akkor tőle megkövetelhető, hogy azt feltüntesse a keresetlevélben, vagyis ilyen esetben nem elegendő csak a név és a cím feltüntetése. Amennyiben pedig a felperes e további, tőle elvárt adatokat nem tünteti fel a keresetlevélben, hiánypótlásnak nincs helye, a keresetlevelet vissza kell utasítani.

A keresetlevél érdemi része

A keresetlevél érdemi részének kell tartalmaznia a határozott kereseti kérelmet, az érvényesíteni kívánt jogot, a felperesi tényelőadást és jogi érvelést, továbbá a rendelkezésre álló bizonyítékokat és bizonyítási indítványokat.

Ugyan a keresetlevél valamennyi elemével kapcsolatban felmerülhet, de leginkább az érdemi rész kötelező elemeivel kapcsolatban aktuális az a kérdés, hogy a keresetlevél hibája mely esetekben vonja maga után a keresetlevélnek az új Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja szerinti visszautasítását, mikor teszi lehetővé az új Pp. 176. (2) bekezdés e) pontjában meghatározott hiánypótlást, illetve mikor indokolja a perfelvétel során, az anyagi pervezetés körében a bíróság közrehatását.

A Kúria mellett működő konzultációs testület álláspontja szerint azt az értelmezést javasolta elfogadni, hogy amennyiben a keresetlevél nem tartalmaz valamely, az új Pp. 170. §-ban felsorolt kötelező tartalmi elemet, úgy a keresetlevél visszautasításának van helye, ha azonban a keresetlevél az új Pp. 170. § minden pontjához tartalmaz „valamit”, de az nem felel meg a törvény követelményének vagy nem teljes körű, úgy hiánypótlás kiadásának van helye. Akkor pedig, ha a keresetlevélben előadottak megfelelnek a törvény követelményének és teljes körűek, de inkompatibilisek (a kereset következetlen), – mert például a határozott és végrehajtható kereseti kérelem nem következik az érvényesíteni kívánt jogból – ebben az esetben nincs helye sem hiánypótlásnak, sem visszautasításnak. A keresetlevelet ilyenkor a perfelvételre alkalmasként kell kezelni, így azt az alperessel közölni kell, és – ha az alperes írásbeli ellenkérelmet vagy beszámítást tartalmazó iratot előterjeszt – a perfelvétel során anyagi pervezetéssel kell közrehatni abban, hogy a felperes a keresetlevélben feltüntetett nyilatkozatainak hibáit kijavítsa. Az ördög persze a részletekben rejlik, és az első- és különösen a másodfokú bíróságok gyakorlatának kell majd azt meghatároznia, hogy pontosan mikor tartalmazza a keresetlevél megfelelően az új Pp. 170. §-ában meghatározott tartalmi elemeket, és mikor szenved pusztán kisebb, pótolható hibákban.

Hangsúlyozni kell e körben ugyanakkor azt is, hogy a fenti, árnyalt megközelítés a keresetet tartalmazó irat tekintetében bizonyosan nem lesz alkalmazható, tekintettel arra, hogy az új Pp. 259. § (1) bekezdésének b) pontja hiánypótlási felhívás mellőzésével írja elő az eljárás megszüntetését arra az esetre, ha a felperes nem tünteti fel a keresetet tartalmazó irat kötelező tartalmi elemeit.

Jelen cikk szerzője a saját gyakorlatában azt az elvet vallja, hogy az új Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja szerinti hiánypótlásnak e körben legfeljebb szűkebb körben lehet helye, akkor, ha ugyan a felperes nyilatkozatai minden elvárt körülményre kitérnek, de az e) pont szerinti egyéb hibák a keresetlevél érdemi részének homályosságát okozzák, vagy miattuk a nyilatkozatok nem kellően részletezettek. Az uralkodó bírói gyakorlat kiforrottságának hiányában azonban a cikk a továbbiakban csak a keresetlevél minden szempontból hiánytalan érdemi részével kapcsolatban eddig megfogalmazott kívánalmakat ismerteti, a törvényben meghatározott sorrendben.

A miniszteri indokolás szerint a kereseti kérelemben (petitumban) kétséget kizáró, további értelmezést nem igénylő módon meg kell határozni, hogy a felperes az alperessel szemben milyen tartalmú jogvédelmet – ideértve a megállapítást, marasztalást vagy jogalakítást is – kér és ennek érdekében milyen tartalmú ítéleti rendelkezést, döntést kíván a bíróságtól. A kereseti kérelmet úgy kell a felperesnek előterjeszteni, hogy a kereset alapossága esetén azzal egyező tartalmú ítéleti rendelkező rész vagy bírósági meghagyás legyen hozható. A kereseti kérelem határozottsága tehát magában foglalja annak egyértelműségét és adott esetben végrehajthatóságát is. A kereseti kérelem határozottságának megítélése szempontjából figyelmen kívül kell hagyni, hogy a felperes mit adott elő a kereseti kérelmet megalapozó tények vagy a jogi érvelés közben, a határozott kereseti kérelemnek önmagában tartalmaznia kell minden olyan adatot, amelynek az ítélet rendelkező részében is benne kell lennie.

A kereseti kérelem határozottságának vizsgálata során figyelemmel kell azonban lenni arra, hogy amennyiben a felperes nem meríti ki valamennyi, az anyagi jogszabály rendelkezéséből adódó igény érvényesítését, akkor ez a hiányosság egyértelműen és közvetlenül a rendelkezési jog gyakorlásához kapcsolható, akár tudatos igényérvényesítésről való lemondásról lehet szó. Az érvényesítetteken túli lehetséges igényekről való tájékoztatás, a hiányzó igény előterjesztésére való felhívás, már jogi tanácsadás. A bíróság tájékoztatása, kérdésfeltevése ilyen esetben a felperes javára befolyásolná a per anyagát így az nem megengedett³.

A kereseti kérelem határozottsága kiterjed a járulékos követelésekre, azok kezdő- és befejező időpontjára, konkrét mértékére is. Ebből következően tehát a késedelmi kamatkövetelés is csak akkor határozott, ha a felperes egyértelműen feltünteti a kamatszámítás kezdő időpontját, végidőpontját (legalább annak megjelölésével, hogy a kifizetésig kéri), illetve abban az esetben, ha a felperes több részletből álló követelése után középarányos időponttól kéri a kamat megállapítását, a középarányosnak tekintett kezdő időpontot. A felperesnek meg kell határoznia továbbá konkrétan a késedelmi kamat mértékét is, a „törvényes kamat” vagy „Ptk. szerinti kamat” megfogalmazás nem elegendő, hanem a szerződés szerinti kamatot annak százalékos mértékével, a jogszabály szerinti kamatot legalább a vonatkozó jogszabályhely megjelölésével, de lehetőleg annak szövegével kell megjelölni. A felperesnek fel kell tüntetnie azt is, hogy „évi”, „havi” vagy „napi” kamat megfizetésére kéri az alperest kötelezni.

Ugyanakkor a teljesítési határidő megjelölése nem kötelező kelléke a határozott kereseti kérelemnek. A teljesítési határidő feltüntetésének hiányában a bíróság úgy tekinti, hogy a fél nem terjesztett elő kérelmet e vonatkozásban, és a teljesítési határidőről az új Pp. 344. § (1)-(2) bekezdésében foglalt törvényi előírások szerint határoz.

A perköltség megtérítésére vonatkozó kérelem (felszámítás) és a perköltség összegének megjelölése sem kötelező tartalmi eleme az ítéleti rendelkezésre irányuló kereseti kérelemnek. Ha a felperes a keresetlevelében nem számít fel perköltséget, akkor a bíróság a bírósági meghagyásban vagy az ítéletben nem dönt a perköltségről, mivel a régi Pp.-től eltérően a perköltségről már nem hivatalból kell rendelkezni. Ehhez hasonlóan, ha a felperes a keresetlevélben a jogszerűen követelhető összegnél kisebb összegben jelöli meg a felszámított perköltség összegét, a bíróság is csak ezen alacsonyabb összegű perköltség megfizetésére fogja kötelezni az alperest. Ami azonban a jelen cikk vizsgálódása körében érdekes, az az, hogy a kereseti kérelem határozottságát a perköltség körében tett nyilatkozat és az azzal kapcsolatos okirat tartalma, annak hiánya vagy hiányossága nem érinti. A keresetlevél nem utasítható vissza, ha a felperes nem kéri a perköltség megállapítását, nem csatol költségjegyzéket, vagy kéri ugyan a perköltség megfizetésére kötelezést „a csatolt megbízási szerződés szerint”, de annak összegét nem tünteti fel.

Abban az esetben, ha a felperes keresete több kereseti kérelmet tartalmaz, természetesen valamennyinek határozottnak kell lennie. A kereseti kérelemből emellett egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy a felperesnek több egymás mellett álló kereseti igénye van-e, vagy ezek látszólagos halmazatban álló keresetek; látszólagos keresethalmazat esetén a keresetek vagylagos avagy eshetőleges viszonyban állnak. Eshetőleges (eventuális) keresethalmazat esetén a felperesnek úgy van ugyanis több keresete, hogy a keresetek létezése egymástól függ, mert a felperes feltételesen, az elsődlegesen kért keresetének alaptalansága esetére terjeszt elő másik (másodlagos, harmadlagos stb.) keresetet. A látszólagos tárgyi keresethalmazat másik típusa, a vagylagos (alternatív) kereset esetén (a felperesnek több egymást kölcsönösen kizáró keresete van úgy, hogy azok elbírálási sorrendjét nem kell meghatároznia) a kérelme arra irányul, hogy a bíróság az egyik keresetét teljesítse. A 170. § (4) bekezdése szerint – keresethalmazat esetén – a félnek a keresetlevél érdemi részében keresetenként fel kell tüntetnie az egymáshoz való viszonyukat, és egymással eshetőleges viszonyban álló több kereset esetén az elbírálás kért sorrendjét is.

A Kúria mellett működő konzultációs testület javaslata szerint, abban az esetben, ha a bíróság úgy ítéli meg, hogy a fél által vagylagosan előterjesztett keresethalmazat tartalma szerint eshetőleges keresethalmazat, az egyes kereseti kérelmek elbírálása sorrendjének meghatározása érdekében fel kell hívnia a felet a keresetlevél hiányainak pótlására. Ha a fél nem teljesíti a bíróság felhívásában foglaltakat, a keresetlevél visszautasításának van helye. Más a helyzet akkor, ha a fél a keresetek elbírálásának sorrendjét megjelöli, csak helytelen módon. Ha az eshetőleges keresethalmazatot tartalmazó kérelmét a fél nem a bíróság által helyesnek tartott sorrendben terjesztette elő, akkor a bíróság az anyagi pervezetés szabályai szerint gyakorolhatja azt a jogát, hogy rávezesse a felet az eshetőleges keresetek megfelelő sorrendben való előterjesztésére. Ez az anyagi jogi kérdéseket felvető hiányosság ugyanis nem lehet indok a keresetlevél visszautasítására akkor, ha a felperes a bíróság felhívása ellenére is ragaszkodik az általa megjelölt sorrendhez.

E körben szót kell ejteni a meg nem engedett keresethalmazatról is, tekintettel arra, hogy az az új Pp. 176. § (2) bekezdésének c) pontjában szabályozott feltételes – a hiánypótlás eredménytelensége utáni – visszautasítási oknak minősül. Ahogyan a miniszteri indokolás is rámutat, az új Pp. 173. § (1) bekezdése nem teszi lehetővé, hogy a hatásköri és kizárólagos illetékességi szabályok által a bírósági szervezetben – az ügytípusok és munkamegosztás szempontjából – kialakított rendet a felperes keresethalmozása felboríthassa, ezért a látszólagos halmazat feltétele, hogy egyetlen kereset se tartozzék más bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe. További korlátként került előírásra, hogy valamennyi keresetnek ugyanabból a jogviszonyból kell erednie és valamennyi keresetnek ugyanazon peres felek között kell fennállnia. Ezen törekvéshez igazodva, az új Pp. az uralkodó bírói gyakorlatnak megfelelően rendezte a látszólagos személyi keresethalmazatok kérdését, amikor kizárta a látszólagos személyi keresethalmazatban való igényérvényesítést [új Pp. 173. § (3) bekezdés]. Nem terjeszthető elő tehát olyan kereset, amelyben a felperes elsődlegesen az I. r. alperest, másodlagosan a II. r. alperest (stb.) kéri kötelezni. Ugyancsak kizárt a felperesi oldalon a látszólagos személyi keresethalmazat, amelyben az alperest elsődlegesen az I. r. felperes, másodlagosan a II. r. felperes (stb.) javára kérik kötelezni. Több alperes együttes perlése vagy több felperes együttes perlése tehát csak valódi személyi keresethalmazatban, a pertársaság szabályai szerint lehetséges. Az eshetőleges vagy vagylagos személyi keresethalmazat ugyanis nem tekinthető határozott keresetnek valamennyi alperes, illetve felperes vonatkozásában, ugyanis a sorrendben előbb álló alperes, illetve felperes tekintetében alaposnak bizonyuló kereset esetén a többi perben álló peres fél tekintetében már nem hozható semmilyen ítéleti rendelkezés, így a jogvita abban a körben nem kerül érdemben elbírálásra. E körben kivétel, ha a törvény megengedi a feltételhez kötött együttes perlést (pl. adós és sortartó kezes, vagy betéti társaság és beltag esetében).

A keresettel érvényesíteni kívánt jogot (jogállítást) a jogalap megjelölésével kell megtenni. A jogalap az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít [új Pp. 7. § (1) bekezdés 4. pontja]. E szabályozással az új Pp. egyértelművé teszi, hogy az érvényesített jogot nem lehet olyan általánosított formában leírni, amely alatt többféle konkrét, jogszabályban biztosított jogot is érteni lehetne (pl. „szerződéses követelés”, „vételár visszafizetése”), hanem az érvényesíteni kívánt jogot a maximális egyediség szintjén kell beazonosítani, ami lehetővé teszi az összes többi jogtól való megkülönböztethetőséget⁴. A miniszteri indokolás szerint ugyanakkor konkrét jogszabályi rendelkezésre való hivatkozást csak az érvényesített alanyi jogot közvetlenül megalapozó (keletkeztető) tárgyi jogi rendelkezésre vonatkozóan követel meg az új Pp., az egyéb jogalapi feltételekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megjelölése nem kötelező (például a vállalkozási szerződésből eredő kötbér érvényesítésére indított per keresetlevelében elegendő a kötbér iránti jogot megjelölni). A jogállítás történhet a jog alapjául szolgáló konkrét jogszabályhely megjelölésével, vagy annak a jogszabályi rendelkezési tartalomnak az egyértelműen azonosítható módon való visszaadásával, ami az érvényesített jogot adja (pl. a kötelezett késedelme folytán beállott érdekmúlás miatti szerződéstől való elállási jog; veszélyes üzemi felelősségből eredő kár megtérítése iránti jog). Tekintettel arra, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró fél esetében nem követelhető meg a jogi ismereteket igénylő tartalmi kellékek feltüntetése, az ilyen félnek az érvényesíteni kívánt jogot elegendő úgy megjelölnie, hogy a jogalap beazonosítható legyen, amelyhez a formanyomtatvány nyújt segítséget.

Az érvényesíteni kívánt jogot és a kereseti kérelmet megalapozó tények körében érdemes alapul venni a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Kollégiuma által ugyan még a régi Pp. vonatkozó szabályainak értelmezésével kapcsolatban kialakított, de az új Pp. hatálya alá tartozó perekben is alkalmazható állásfoglalását. Eszerint a felperesnek a keresetlevélben az érvényesített alanyi jog alapjául szolgáló tárgyi jogi norma hipotézisében szereplő valamennyi tényállási elemre vonatkozóan elő kell adnia tényállításait. A „jogot megalapozó tényeket” kifejezést szélesen kell értelmezni, vagyis a jogalapi előfeltételekhez kapcsolódó tényeket is elő kell adni, nemcsak a nevesített jogalapot közvetlenül alátámasztó tényeket⁵. Ebből következően például a vállalkozási szerződésből eredő kötbér érvényesítésére indított per keresetlevelében nem elegendő a Ptk. kötbérre vonatkozó 6:186. § (1) bekezdésének tényállási elemeit (az alperes szerződésszegése, ennek az alperesnek felróható oka, a vállalt kötbér és összege) előadni, hanem a vállalkozási szerződésre vonatkozó 6:238. § tényállási elemeit is ismertetni kell, azért is, mert a kötbérkövetelés és összege megalapozottságáról meglehetősen nehéz állást foglalni a vállalkozási szerződésben meghatározott, tevékenységgel elérhető eredmény és vállalkozói díj ismerete hiányában. A marasztalási kereset esetén, különösen, ha az több tételből áll, a tényállásnak tartalmaznia kell összegszerűen (részleteiben és együttesen) is azokat a pénzszolgáltatásokat, azok ténybeli alapját, amelyek megtérítését a felperes kéri⁶. A megállapítás iránti keresetek esetén, az eljárási jogszabály tényálláseleme a jogvédelmi szükséghelyzet fennállta, ezért a keresetlevélnek tartalmaznia kell azon tényállításokat is, amelyek ezen eljárási törvényi tényállás megvalósulását megalapozzák⁷. Hangsúlyozni kell, hogy a keresetlevél mellékletei körében rendelkezésre bocsátott okiratok bizonyítási eszközök, nem tényállításokat tartalmaznak, céljuk a tényállítások bizonyítása, így a tényelőadást nem pótolják.

A keresetlevél új kötelező tartalmi eleme a keresetlevélben feltüntetendő jogi érvelés. A miniszteri indokolás szerint a jogállítás nem csak a jog megjelöléséből áll, hanem a keresetlevélnek jogi érvelést is tartalmaznia kell a szükséghez képest. Itt kell a megjelölt jogalap törvényi tényállási feltételeire és az alkalmazandónak tartott anyagi jog rendelkezéseire tekintettel a jogi levezetéseket, a jog értelmezését ismertetni. A jogi érvelés körében elvárás, hogy a felperes az állított joghoz feleltesse meg (adaptálja) az állított tényállást, azaz mutasson rá, hogy a megjelölt jog anyagi jogi törvényi feltételeit állítása szerint az előadott mely konkrét tények és miként valósítják meg. Mivel nagyon nehéz megítélni, mikor minősül hiánytalannak a jogi érvelés, egyet lehet érteni azzal a jogirodalmi állásponttal, hogy a jogi érvelés hiányossága csak kivételesen eredményezhet feltétlen visszautasítási okot. A jogi érvelés terjedelme, mélysége magától az érvényesített jogtól is erősen függ és miként a bíróság ítéletének jogi indokolása ugyanazon tényállás mellett lehet bővebb és szűkszavúbb, úgy a jogi képviselő által készített keresetlevél sem hiányos amiatt, hogy a jogi érvelés valamennyi eszköztárát, a nyelvtani érveléstől az alkotmánykonform értelmezésig, precedensítéletek megjelölésével nem merítette ki⁸. Ebből következően, hacsak nem egyértelműen megállapíthatóan semmitmondó, a kereseti kérelemmel, az érvényesített joggal és a tényállítással össze nem függő a jogi érvelés, azt el kell fogadni, és a jogi érvelés hiányosságainak jogkövetkezményeit az anyagi pervezetés körében, vagy még inkább a kereset érdemi elbírálása körében kell levonni.

Meglepő módon, még kilenc hónappal az új Pp. hatálybalépését követően is nehézséget okoz számos jogi képviselőnek a tényállításokat alátámasztó és rendelkezésre álló bizonyítékok és bizonyítási indítványok az új Pp.-ben meghatározott módon történő előterjesztése. E körben az új Pp. 275. § (1)-(2) bekezdésének előírásaira kell figyelemmel lenni, amely alapján a felperesnek a rendelkezésre álló bizonyítékok és bizonyítási indítványok megjelölése mellett nyilatkoznia kell arra nézve, hogy azokkal mely tényeket kívánja bizonyítani, illetve meg kell indokolnia azok alkalmasságát e tény bizonyítására. Kialakult olyan álláspont is a bírók körében, hogy abban az esetben sem tesz eleget a felperes az új Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott követelményeknek, ha a tanúbizonyítási indítványát nem az új Pp. 285. § (1)-(3) bekezdéseinek megfelelően terjeszti elő, azaz ha nem külön lapon jelenti be az olyan tanú – a néven kívüli egyéb – adatait, akinek ehhez való hozzájárulását nem csatolta a keresetlevélhez. Ezzel az állásponttal ellentétesnek tűnik azonban az új Pp. 285. § (5) bekezdése, amely a fenti adatvédelmi jellegű szabályok megszegése esetére külön szankció alkalmazását, mégpedig pénzbírság kiszabását helyezi kilátásba, ráadásul azt is abban az esetben, ha tanú az adatainak hozzájárulása nélküli feltüntetését kifogásolja. Ebből következően nem vezethető le az új Pp. szabályaiból a visszautasítás jogkövetkezményének alkalmazása arra az esetre, ha a felperes a keresetlevelében – az ehhez hozzájárulását nem adó – tanú adatait is szerepelteti a keresetlevelében.

A keresetlevél záró része

A keresetlevél záró része foglalja magában az egyes perakadályok vizsgálatához szükséges adatokat és azok bizonyítékait.

A záró rész valamennyi tartalmi követelményével összefüggésben is igaz az, hogy a megfelelő okirati bizonyíték rendelkezésre bocsátása nem mentesíti a felperest azon kötelezettsége alól, hogy valamennyi, az új Pp. 170. § (3) bekezdésében meghatározott körülmény tekintetében tényelőadást is tegyen keresetlevelében. Ez – a bevezető részhez hasonlóan – az új Pp. 112. §-a ellenére is igaz, mivel e jogszabályi rendelkezés csak az adatok igazolására (azaz a mellékletek rendelkezésre bocsátására) vonatkozik, és nem az adatok, azaz a keresetlevél záró részében megkívánt tények előadására.

Ehhez hasonlóan önmagában az sem elegendő, ha a felperes e tartalmi követelményeket csak részben, a vonatkozó jogszabályhely megjelölésével teljesíti, a keresetlevél visszautasítása elkerülése érdekében a vonatkozó tényeket is meg kell jelölnie. Ennek az az indoka, hogy önmagában a jogszabályhelyre utalás nem feltétlenül teszi egyértelműen meghatározhatóvá a felperes által felhívni kívánt körülményt. Például, ha az eljáró bíróság illetékességének megjelölése körében a felperes az új Pp. 28. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt illetékességi okra hivatkozik, akkor az lehet az ügyletkötés helye vagy a szolgáltatás teljesítésének helye is. Ráadásul a Ptk. szabályai szerint attól függően, hogy a szerződéskötési ajánlat megtételére és az elfogadására ugyanazon a helyen került sor, vagy a szerződés távollevők között jött létre, avagy a szerződés alapján pénztartozást, vagy más szolgáltatást kell teljesíteni, további variációk merülhetnek fel az eljáró bíróság illetékességét megalapozó okra nézve. Tekintettel arra, hogy szélsőséges esetben ezen illetékességi okok mindegyike alapján más-más bíróság lehet illetékes a perre, az illetékes bíróság meghatározhatósága érdekében nélkülözhetetlen, hogy a felperes előadja keresetlevelében a bíróság illetékességét megalapozó tényeket is.

Érdemes azonban e helyütt kitérni még a hatáskörrel és illetékességgel kapcsolatos perakadály kérdésére, mivel azt az új Pp. a régi Pp. által követett megoldástól eltérően szabályozza. E körben elsődlegesen az vizsgálandó, hogy a per tárgya polgári bíróság előtt érvényesíthető (magánjogi jogviszonyból származó) legyen. Amennyiben a per tárgyának vizsgálata alapján az nem tartozik polgári peres útra, de más pernek vagy eljárásnak helye van – attól függetlenül, hogy a keresetlevél adataiból megállapítható-e személy szerint más konkrét hatóság, büntető-, szabálysértési ügyben eljáró bíróság hatásköre, illetékessége vagy sem –, a keresetlevelet az új Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján vissza kell utasítani, annak áttételére az új Pp. 174. § (1) bekezdésére figyelemmel nincs lehetőség. Kivétel azonban a visszautasítás alól, ha a pertárgy olyan igény, amelynek elbírálása közigazgatási perben, avagy közigazgatási bírósági eljárásban eljáró bíróság hatáskörébe tartozna, mivel ekkor perakadály nem áll fenn, hanem az új Pp. 174. § (1) bekezdés második fordulata alapján áttételnek van helye. Amennyiben a kereset (magánjogi jogviszonyból származó) tárgya polgári bíróság előtti eljárásra tartozik, úgy a vizsgálat második szintjén elsőként eldöntendő a bírósághoz kötődő perakadály fennállta, avagy annak elhárítása végett, az áttétel lehetősége. Nem polgári peres útra tartoznak az olyan igények, amelyek érvényesítésére – kötelezően igénybe veendő – polgári nemperes eljárás áll nyitva, így önmagában az igényérvényesítési eljárás formája perakadályként jelentkezik. Ilyen perakadályt jelent a 2009. évi L. törvény szerinti fizetési meghagyásos eljárás⁹. Megjegyzendő, hogy a választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény 9. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben pert indítottak, az eljárást e kereseti kérelem tárgyában megszünteti, ha azt az alperes legkésőbb a keresetlevélre benyújtott írásbeli ellenkérelmében kérte, kivéve, ha úgy ítéli meg, hogy a választottbírósági szerződés nem jött létre, érvénytelen, hatálytalan vagy betarthatatlan. A választottbíráskodásról szóló törvény tehát lehetőséget ad a feleknek arra, hogy a választottbírósági kikötés érvényesítéséről hallgatólagosan lemondjanak, – a felperes a keresetlevél rendes bíróság elé terjesztésével, az alperes pedig a kikötésre való hivatkozás mellőzésével –, így ebből az okból a keresetlevél visszautasításának nincs helye¹⁰.

Abban az esetben, ha a keresetlevél sem a polgári vagy közigazgatási bíróság hatáskörének hiánya, sem azért nem került visszautasításra, mert az igény elbírálása polgári nemperes bírósági eljárásban érvényesíthető (és az alperes sem kérte a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben az eljárás megszüntetetését), a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a keresetlevél záró részének adataiból megállapítható-e más konkrét polgári bíróság hatásköre és illetékessége. Amennyiben megállapítható a hatáskörrel rendelkező és illetékes polgári bíróság, vagy a hatáskörrel rendelkező közigazgatási bíróság, az új Pp. 174. § (1) bekezdése alapján a bíróság elrendeli az át-tételt. Arra az esetre nézve, amikor ez nem állapítható meg, az új Pp. – szemben a régi Pp. elvi jellegű szabályozásával – nem tartalmaz szabályt ezen perakadály körében. Miután ilyen a bírósághoz kapcsolódó perakadály az új Pp.-ben már nincs, azonban az új Pp. 170. § (3) bekezdés b) pontja alapján fel kell tüntetni, illetve elő kell adni azokat a jogszabályhelyeket és tényeket, amelyek a bíróság illetékességét, hatáskörét megalapozzák, így ezek megállapíthatatlansága szükségszerűen a keresetlevél záró részének hiányára, hiányosságára vezethető vissza, így a perakadály a keresetlevélhez kapcsolódik, ezért a visszautasítás alapja az új Pp. 176. § (1) bekezdés j) pontja lesz¹¹ képviselővel eljáró felperes esetében, a meghatalmazáson túl e bizonyítékok, az idegen nyelvű iratok egyszerű fordításai, illetve a költségkedvezménnyel kapcsolatos iratok előterjesztésének elmaradása esetén is a visszautasítás jogkövetkezményének alkalmazását írja elő.

A bírói gyakorlat azonban a meghatalmazás előterjesztése körében fenntartotta a már a régi Pp. hatálya alatt is alkalmazott megkülönböztetést a meghatalmazás hiánya és a meghatalmazás szabályszerűtlensége között. Az új Pp. szabályozása ugyanis megkülönbözteti egymástól a képviseleti jog igazolásának elmulasztását, valamint, ha a képviseleti jog igazolása nem szabályszerű [új Pp. 227. § (3) és (5) bekezdése]. Ha a képviseleti jog igazolása megtörtént, de az nem szabályszerű, akkor nem lehet visszautasítani a keresetlevelet, hanem hiánypótlásnak van helye.

Bár nem tartozik a cikk szorosan vett témájához, mégis érdemes kitérni a jogalkalmazók körében bizonytalanságot okozó azon kérdésre, hogy 2018. január 1-jét követően a költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelmekre mely jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az uralkodó bírói gyakorlat szerint a Költségmentesség és a költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény (a továbbiakban: Kmtv.), valamint a Költségmentesség és a költségfeljegyzési jog engedélyezésének alapjául szolgáló körülmények igazolásáról szóló 26/2017. (XII. 27.) IM rendelet tárgyi hatálya csak az új Pp. és hatálya alá tartozó peres és nemperes eljárásokra (ügyekre) terjed ki, vagyis a törvény rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult polgári peres és nemperes eljárásokban (ügyekben) kell alkalmazni. Ebből következően a Kmtv. átmeneti rendelkezéseiben [18.§] meghatározott „2018. január 1-jén és az azt követően indult ügy” fogalma is csak a Pp. rendszerében értelmezhető, azaz a törvény időbeli hatályáról szóló jogszabályi rendelkezés értelmezése során a költségkedvezmény iránti kérelem előterjesztése időpontjának nincs jelentősége. Ez értelemszerűen azt jelenti, hogy amely ügy (bírósági eljárás) 2018. január 1-je előtt indult, az abban a perben előterjesztett költségkedvezmény engedélyezése iránti kérelemre a régi Pp. vonatkozó szabályait, a 6/1986. (VI. 26.) IM rendeletet, továbbá a 2/1968. (I.2 4.) IM rendeletet kell alkalmazni, akkor is, ha az adott ügyben a költségkedvezmény iránti kérelmet 2018. január 1-je után terjesztik elő.

Remélhetőleg az előzőekben ismertetett gondolatokból is látható, hogy a bírói gyakorlat 2018. január 1-jét követően nem vált önkényessé, és nem próbálja öncélúan, a lehető legszigorúbban értelmezni az új Pp.-ben meghatározott eljárásjogi szabályokat. A bírósági jogalkalmazás valójában a jogalkotóval karöltve azon igyekszik, hogy a perek észszerű időn belül történő befejezésének évek óta megfogalmazott célja végre valósággá válhasson. Ehhez azonban – sok más feltétel teljesülésén kívül – szükség volt egy új polgári eljárásjogi kódexre, és annak keretein belül egy új – igaz, még jelenleg is formálódó – bírói gyakorlat kialakulására. A perkoncentráció és a felek eljárástámogatási kötelezettségének alapelvére tekintettel azonban a jogvédelmet kereső felperesektől és jogi képviselőiktől is elvárható egy újfajta megközelítés, különösen a perindítás szakaszában, amikor még a bíróság sem gyakorolhat anyagi pervezetést. Meggyőződéssel állítható azonban, hogy a lassan kiforró bírósági gyakorlat egyáltalán nem támaszt teljesíthetetlen formai és tartalmi követelményeket a

A keresetlevél mellékletei

Az új Pp. jelentősen szigorított a keresetlevél mellékleteinek előterjesztésével kapcsolatos korábbi gyakorlaton. Egyrészt kötelező jelleggel írta elő az érdemi és záró részben előadott tények bizonyítékainak rendelkezésre bocsátását, másrészt a jogi képviselővel eljáró felperes esetében, a meghatalmazáson túl e bizonyítékok, az idegen nyelvű iratok egyszerű fordításai, illetve a költségkedvezménnyel kapcsolatos iratok előterjesztésének elmaradása esetén is a visszautasítás jogkövetkezményének alkalmazását írja elő.

Hideg Nagy K., bíró, Pesti Központi Kerületi Bíróság