A vagyonrendezési eljárásban felmerülő jogértelmezési kérdések
Bevezetés
A gyakorlatban a cég jogutód nélküli törlése a cégjegyzékből történő törlésének eseteit takarja, amely lehet következménye a törvényességi felügyeleti eljárásnak, de a jogutód nélküli megszüntetést eredményezi a felszámolás és a végelszámolási eljárás lefolytatása is. A vagyonrendezési eljárásra ezen esetek bármelyikében sor kerülhet.
A törvény hatálya
A cégjegyzékből törölt céggel szemben a cég utóbb fellelt vagyonával kapcsolatos igényt kizárólag a vagyonrendezési eljárás megindításával lehet érvényesíteni, ilyen igény a törölt cég tagjával szemben nem érvényesíthető.
A cég fogalmát a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban Ctv.) 2. § (1) bekezdése határozza meg. Eszerint a cég, ha törvény eltérően nem rendelkezik, az a jogalany, amely a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel, üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából jön létre. E jogalany a cégnyilvántartásban akkor szerepelhet, ha bejegyzését jogszabály kötelezővé, vagy lehetővé teszi. E rendelkezésből az következik, hogy a törvény személyi hatálya a cégjegyzékbe bejegyzett jogalanyokra terjed ki.
A vagyonrendezési eljárás mint önálló nemperes eljárás 2004. január 1. napja óta létezik hatályos formában, szabályait az 1997. évi CXLV. törvényt módosító 2003. évi XLIX. törvény 30. §-a iktatta be. Bevezetését indokolta, hogy számos esetben a cég jogutód nélküli törlését követően került elő olyan vagyontárgy, mely a cég tulaj– donában maradt a törlési eljárás lefolytatása után is, jogi sorsát azonban jogszabály nem rendezte.
A vagyonrendezési eljárás hatályos szabályait a Ctv. a korábbi szabályozásban túlnyomó részben hasonlóan tartalmazza. Az anyagi jogszabályok szerint jogi személyek a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló törvény alapján létrejött pénztárak, továbbá önkéntes kölcsönös biztosító pénztárak a Ctv. rendelkezései szerint nem minősülnek cégnek, így függetlenül attól, hogy végelszámolásukat a Ctv. szabályai alapján kell alkalmazni, a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás vonatkozásukban nem alkalmazható.
Nem terjed ki a vagyonrendezési eljárás személyi hatálya a magyar cégjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaság Európai Unión kívüli országban bejegyzett, majd törölt tagjára, annak üzletrésze vonatkozásában.
A vagyonrendezési eljárást nem lehet lefolytatni helyi önkormányzat vagyontárgyára, gazdálkodó szervezet után megmaradt vagyonra vonatkozóan, amelyik nem a cégnyilvántartásban volt nyilvántartva.
Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvénybe (Civil Törvénybe) beillesztett a jogalkotó egy rendelkezést, mely beiktatta a vagyonrendezési eljárás szabályait a törvénybe.
A 10/B. § (1) bekezdése alapján az e §-ban foglalt eltérésekkel a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárást kell lefolytatni, ha a civil szervezet törlését követően olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt civil szervezet volt a tulajdonosa. Ha a törölt civil szervezet ellen végrehajtási eljárás van folyamatban, nem kezdeményezhető vagyonrendezési eljárás a lefoglalt vagyontárgy vonatkozásában. A (2) bekezdés rendelkezései szerint ahol a Ctv. Cégközlönyben való közzétételről rendelkezik, ott a bíróság a bíróságok központi internetes oldalán teszi közzé a végzést. A (3) bekezdés előírja, hogy a vagyonrendező díjazására a Civil tv. 9/J. § (5) bekezdésben meghatározott díjazási szabályokat kell alkalmazni.
A hatályos Ctv. rendelkezik a kényszertörlési eljárásokról is (116. § – 118. §). A vagyonrendezési eljárások többsége a kényszertörlési eljárás során nem rendezett tulajdoni helyzetű vagyontárgyak tulajdoni helyzetének rendezésére irányul.
A Ctv 119.§ (1) bekezdés rendezi az eljárás megindításának feltételeit. Az eljárás kérelemre és hivatalból indulhat meg, ha megszüntetési eljárás lefolytatása után olyan vagyontárgy kerül elő, amelynek a törölt cég volt a tulajdonosa.
A vagyontárgy fogalom a szűkebb a vagyon fogalmához képest. A vagyontárgy fogalmának jogszabályi meghatározását a bírói gyakorlat pontosította és következetesen azt a szabályt alkalmazza, hogy a vagyonrendezési eljárásba csak az a vagyontárgy vonható be, amelyen a törölt cég tulajdonjoga áll fenn.
A Kúria 2244/2010. számú gazdasági elvi határozata értelmében a vagyonrendezési eljárás kizárólag olyan vagyontárgyra folytatható le, amely a cég jogutód nélküli megszűnését, illetve törlését követően kerül elő, és amelyre vonatkozóan a törölt cég tulajdonjogát igazolták. Az elvi határozat rámutatott arra, hogy a vagyonrendezési eljárásban nem kerülhet sor a törölt cég tulajdonjogi igényének elbírálására.
A vagyonrendezési eljárás szabályozási célja az, hogy a ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban már félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdoni helyzete rendeződjön a bíróság segítségével, a szabályozás nem irányul a cég cégjegyzékből történő törlést követően fellelt vagyon teljes körű rendezésén.
Nem rendelhető el a vagyonrendezési eljárás a törölt cég bérleti jogával kapcsolatban, illetve akkor sem, ha a törölt cég javára az ingatlan nyilvántartásban jelzálogjogot jegyeztek be. (Több eseti döntés mutatott rá erre.)
Nem képezheti a vagyonrendezési eljárásban való döntés tárgyát az sem, hogy a fellelt ingatlanon fennálló zálogjog, perfeljegyzés, elidegenítési, terhelési tilalom vonatkozásában a bíróság határozatot hozott. A vagyonrendezési eljárásban a bíróság az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogokat, tényeket nem törölheti.
Az eljárás tárgyát képező vagyontárgy tulajdoni helyzetének rendezésére irányul nem indítható más jogra, pl. haszonélvezetre.1
A Debreceni Ítélőtábla Vpkf. 4.30.369/2005/2. határozata alapján a vagyonrendezési eljárás tulajdoni igények érvényesítése nem használható fel. A vagyonrendezési eljárásban tulajdoni jogvita nem bírálható el.2
Törvény eltérő rendelkezése hiányában kizárólag a megszűnt jogi személy vagyona – a hitelezők kielégítése után – a volt tagokat illeti, a cég törlésekor fennálló vagyon a tagok vagyona lesz.
Ennek értelmében a Szegedi Ítélőtábla Vpkf. I. 30.027/2008. számú eseti döntésében tükröződő bírói gyakorlat alapján a Ctv. szerinti vagyonrendezési eljárás a megszűnt cég vagyonához tartozó pénzkövetelésre is lefolytatható.
Nem a vagyonrendezési eljárásra tartozik a cégjegyzékből történő törlésre került gazdálkodó szervezet tulajdonviszonyai vonatkozásában a hibás tulajdoni helyzet rendezése sem.
Az eljárás megindításának az előfeltétele ugyanis, hogy a törölt cég a törléskor rendelkezzen a vagyontárgy tulajdonjogával, így önmagában, ha a kérelem arra irányul, hogy egy ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés alapján a bíróság rendelje el az ingatlannyilvántartásban a törölt cég tulajdonjogának bejegyzését, a vagyonrendezés alapját nem képezheti.
Vagyonrendezési eljárást csak akkor lehet lefolytatni, ha a kérdéses vagyontárgy tulajdonosaként a megszűnt cég szerepel az ingatlan-nyilvántartásban3.
A Kúria Gfv.VII.30.156/2015 számú határozatában megállapította, hogy a vagyonrendezésieljárásmegindításairántikérelemtárgyátképezőingatlanokvonatkozásában a felszámolási eljárás lefolytatása után a cégnyilvántartásból jogutód nélkül törölt kérelmezett társaság, az elsőfokú határozat meghozatalának időpontjában, az ingatlan-nyilvántartásban tulajdonosként már nem volt bejegyezve. Ezért a kérelmezett vagyon kapcsán vagyonrendezési eljárás lefolytatásának nincs helye.
A vagyonrendezési eljárás olyan vagyontárgyra rendelhető el, amely a cég törlését követően került elő. Nem rendelhető el olyan kamatkövetelésre, amelyről a bíróság az adós gazdálkodó szervezet elleni felszámolási eljárást befejező végzésben határozott4.
A Kúria Gfv.X.30.346/2011/4. számú határozata kiemeli, hogy a vagyonrendezési eljárás célja a ténylegesen fellelhető, valamint a közhiteles nyilvántartásokban a törölt cég tulajdonában lévő vagyontárgyak tulajdoni helyzetének rendezése. A törölt céget jogosító – a hitelezők, vagy a hitelezők teljes kiegyenlítése után a tulajdonosok számára a törlést megelőzően át nem ruházott – követelések megszűnnek, a törléssel egyidejűleg. Ezt támasztja alá: Cstv. 83/A § (2) bekezdése; 83/C § (1) vagy (5) bekezdése.
A Csőd törvényt módosító 2011. évi CXCVII. törvény 67. § (1) bekezdésével módosította a Cstv. 83/A. § (2) bekezdését, bevezette a tény törlésére irányuló eljárást. Ennek alapján, amennyiben a Mód tv. hatályba lépését megelőzően – felszámolási eljárást követően – jogutód nélkül megszűnt gazdálkodó szervezet közhiteles nyilvántartásba valamely vagyontárgyra vonatkozó jog (ide nem értve a tulajdonjogot) jogosultjaként van bejegyezve, vagy valamely vagyontárgyat illetően a javára, illetve érdekében tény van feljegyezve, ezek törlésére – az adott nyilvántartásra vonatkozó szabályoktól eltérően a 83/C. § (1) vagy (5) bekezdése szerinti végzés csatolásával kerülhet sor.
Ebben az esetben az adott nyilvántartásra vonatkozó jogszabály által megkövetelt törlési engedélyre nincs szükség.
Ebből kiindulva a törölt céget illető tulajdonjog esetében a vagyonrendezési eljárás folytatható le, minden más jogosultság esetén azonban egyszerű törlésre kerül sor, mert a jog – amennyiben annak jogosultja továbbra is a törölt gazdálkodó szervezet – nem létezik.
Ezzel ellentétes álláspont is ismeretes, mely tagadja a követelés megszűnését ebben az esetben.
Tilalmat vezet be a jogalkotó a Ctv. 119. § (1) bekezdésében a végrehajtási eljárás vonatkozásában, amikor kimondja, hogy ha a törölt cég ellen végrehajtási eljárás van folyamatban, az alatt nem kezdeményezhető vagyonrendezési eljárás a lefoglalt vagyontárgy vonatkozásában.
Ebből következik, hogy ha a cégbíróság a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt törölte a cégjegyzékből az adós céget és a cégnek van lefoglalható vagyontárgya, akkor a végrehajtást kérő és az ügygondnok költségének előlegezését követően ügygondnokot rendelnek ki és az ő részvételével folytatódik a végrehajtási eljárás.
A vagyonrendezési eljárás tárgyát a végrehajtást kérő követelése és a végrehajtási költség kielégítését követően esetlegesen fennmaradó vagyontárgy képezheti. A cég törlését követően is folytatódhat a végrehajtási eljárás.
A végrehajtási eljárás csak abban az esetben lehet akadálya a vagyonrendezési eljárásnak, ha az ügygondnok költségeinek megelőlegezése és kirendelése megtörtént. Ez a végrehajtó megkeresésével tisztázható. A Vht. 52. § b) pontja alapján a végrehajtási eljárás szünetel, ha az adós jogutód nélkül megszűnt. Ez ellentmondás. Ugyanakkor szünetelő végrehajtás esetén elrendelhető a vagyonrendezési eljárás.
A vagyonrendezés tárgya
Milyen vagyontárgyra kezdeményezhető a vagyonrendezési eljárás?
A törölt cég egy másik céggel szembeni követelése megalapozhatja-e a vagyonrendezési eljárást?
Például a felszámolási eljárásban a függő követelések sorsát vizsgálva, vagyonrendezési eljárás lefolytatásának van helye.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5. § (4) bekezdése szerint a birtokba vehető testi tárgy lehet tulajdonjog tárgya, s e szabályokat kell alkalmazni a pénzre, értékpapírokra és a dolog módjában hasznosítható természeti erőkre. Ebből következően a jog (és egy valaki mással szemben fennálló követelés) nem lehet tulajdonjog tárgya.
A vagyon egy adott jogalany anyagi természetű (pénzben kifejezhető értéket jelentő) jogainak és kötelezettségeinek összessége. A fogalom jelentéstartalma kiterjed a jogalany tulajdonában lévő dolgokra,az őt megillető jogokra,illetőleg terhelő követelésekre és tartozásokra.
A vagyon természetesen nem azonos a tulajdonjogi jogosítványok összességével, idetartoznak más vagyoni értékű jogok (használati jogok) is5.
A tulajdonra történő utalás nem szűkítheti a vagyon helyes értelmét. A bírói gyakorlat az immateriális vagyoni értékű jogokra analógiaként a dolgok tulajdonjogára vonatkozó szabályokat alkalmazza (például kft. üzletrész; szabadalmi jog átruházása).
A jogirodalomban ismeretes olyan álláspont, amely szerint az 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 94. § (2) bekezdése a tulajdonjog szabályait rendeli alkalmazni a pénzre és az értékpapírra; a pénzintézetnél vezetett bankszámlán elhelyezett számlapénzre – amely a bankkal szembeni követelés – vagy az értékpapírszámlán szereplő dematerializált értékpapírra (ugyancsak követelés), mely a cég vagyonához tartozónak tekintendő.
Ezért, ha a vagyon (vagyontárgy) nem dolog, a tulajdonjog alatt (helyett) olyan vagyoni értékű jogosultságot kell érteni, amelynek a cég volt a jogosultja6.
Ezt az álláspontot képviselte a megszűnt cég vagyonához kapcsolódó pénzkövetelés vonatkozásában a Szegedi Ítélőtábla a BDT 2009.2031. jogesete is.
A vagyontárgynak ténylegesen fellelhetőnek kell lennie.
Az egyik vagyonrendezési ügyben a cég volt tagja kezdeményezte az ismeretlenné vált székhelyű cég törlését követően a vagyonrendezési eljárás lefolytatását a banknál, a nyitott bankszámlák tekintetében 2.919.324,-Ft, illetve 6.351,46 Euró pénzeszközökre. Az elsőfokú bíróság felhívására a számlavezető bank olyan bankszámla kivonatokat küldött meg a bíróságnak, amelynek tanúsága szerint mindkét bankszámla egyenlege nulla forint volt.
Ennek ellenére a kérelmező fenntartotta a vagyonrendezési kérelmét, előadta, hogy az euró bankszámlán 2014. szeptember 1-jén 4.070,02 Euró állt rendelkezésre, amelyet a cég törlése miatt gyűjtőszámlára vezette át a bank és a bankszámlaszámot megszüntette; a forintszámla tekintetében arra mutatott rá, hogy az euró tranzakció időpontjára, 2014. szeptember 1-jére a bank nem adott ki bankszámla kivonatot, kérte ezért a bíróság intézkedését a pénzintézet megkeresésével.
Az elsőfokú bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította, mivel a kérelmező nem igazolta az általa megjelölt vagyontárgyak – az Euró és forint pénzeszközök – létét és tényleges fellehetőségét, ezért nem volt helye vagyonrendezési eljárás lefolytatásának. A vagyontárgy felkutatása meghaladja a nemperes eljárás törvényben meghatározott kereteit. Ezt az elsőfokú határozatot a másodfokú bíróság indokainál fogva helybenhagyta.
A vagyonrendezési eljárásnak nem lehet feladata a kérelmező által valószínűsíthető vagyontárgyak felkutatása.
A vagyonrendezési eljárásban gyakran felvetődő probléma, hogy a kérelmező az állítja, hogy tulajdonjoga áll fenn a vagyontárgyon:
A kérelmezők arra hivatkoznak, hogy adásvételi szerződéssel megszerezték a tulajdonjogot, a vételárat kiegyenlítették, azonban az ingatlan nyilvántartási bejegyzés elmaradt. Előadásuk szerint elbirtoklással váltak tulajdonossá, igényüket nem érvényesíthették az adós törlése miatt.
A korábbi Ctv. 58/C. §-ának (3) bekezdése értelmében az eljárást olyan személy is kezdeményezhette, akinek azért fűződött jogi érdeke az eljáráshoz, mivel az általa megjelölt vagyontárgyra tulajdoni igényt támasztott.
Erre tekintettel vita bontakozott ki arról, hogy a vagyonrendezési eljárás alkalmas lehet-e a megszűnt cég rendezetlen sorsú vagyontárgyi tulajdoni viszonyainak rendezésére.
A kialakult bírói gyakorlat alapján a vagyonrendezési eljárás nem használható fel a megszűnt társaság tulajdoni viszonyainak rendezésére.
Elméletileg a Ctv. 119. § (4) bekezdése szerint az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek körébe a kérelmező által megjelölt vagyontárgyra vonatkozó tulajdoni igény ma is beletartozna. A vagyonrendezési eljárás viszont a fentiekből következően, illetve az eljárás jellege nem teszi alkalmassá a tulajdoni igények elbírálására, továbbá az a körülmény sem, hogy a felszámolási eljárásban a hitelezői igény kizárólag pénzkövetelés lehet, amint arra Dr. Zámbó Tamás is rámutatott Céghírnökben megjelent cikkében 7.
Az EBH 2010. 2244 számú határozatában hangsúlyozott vélemény alapján a vagyonrendezési eljárás kizárólag olyan vagyontárgyra folytatható le, amely a cég jogutód nélküli megszűnését, törlését követően kerül elő, amelyre vonatkozóan a törölt cég tulajdonjogát igazolják.
A vagyonrendezési eljárásra nem kerülhet sor a törölt cég tulajdoni igényének elbírálására.
A vagyonrendezési eljárás szabályozásának célja az, hogy a ténylegesen fellelhető, esetleg a közhiteles nyilvántartásban már félrevezető módon szereplő vagyontárgyak tulajdoni helyzete rendeződjön a bíróság segítségével, ugyanakkor a szabályozás nem irányul a cég cégjegyzékből törlését követően fellelt vagyon teljes körű rendezésére.
Peres eljárás megindítására nincs mód, megszűnt az, aki a per alperese kellene, hogy legyen.
Dr. Zámbó Tamás hivatkozott cikkében nem látta akadályát, hogy ilyenkor a felperesként fellépő igénylő azokkal szembe indítsa meg a tulajdonjog bejegyzésének tűrésére irányuló pert, akiket ez a döntés érint, akiknek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy ez az állapot fennmaradjon. Kik ezek? Véleménye szerint azok, akik a vagyonrendezési eljárás megindítására jogosultak lennének (volt tulajdonosok, hitelezők).
Ha pedig már az eljárás megindult, ezek közül csak azok, akik az eljárásban igényt jelentettek be. Ez utóbbi esetben szükséges a vagyonrendezési eljárás felfüggesztése8.
Az egyik ilyen tárgyú vagyonrendezési eljárásban a bíróság az eljárást az É-i Járási Hivatal Járási Földhivatal XY/2013 számú kelt bejegyző határozata elleni fellebbezési eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette az É-i ingatlan-nyilvántartásban A/13 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan vonatkozásában. A végzés indokolása szerint D. J., J. J., K. E. és D. A. érdekeltek a vagyonrendezési eljárás felfüggesztését kérték arra hivatkozva, hogy D. J., J. J. fellebbezéssel élt az É-i Járási Hivatal É-i Földhivatalánál, a földhivatalnak XY/2013 napján kelt határozata ellen.
Az elsőfokú bíróság határozatában rögzítette, hogy a fenti ingatlan vonatkozásában vagyonrendezési eljárás folyik. Az eljárás során a vagyonrendező értékesítette az ingatlant, amelyre a földhivatal határozatával Cs. L. és V. I. tulajdonjogát bejegyezte. D. J. és J. J. kérelmezők a határozat elleni fellebbezésükben azt sérelmezték, hogy a tulajdonukban lévő ingatlant értékesítette a vagyonrendező és a tulajdonukban álló ingatlanra került a vevő tulajdonjoga bejegyzésre.
Az elsőfokú bíróság – figyelemmel arra, hogy a vagyonrendezési eljárásban tulajdoni igény nem bírálható el, azonban az ingatlan tulajdonjogának rendezése a vagyonrendezési eljárás előkérdése – a fellebbezés jogerős elbírálásáig az eljárást felfüggesztette. Ezt a határozatot a másodfokú bíróság helybenhagyta.
A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2018. május 4-5-i tanácskozása részletesen foglalkozott a vagyonrendezés kérdésével. Elhangzott olyan álláspont, amely szerint törvénymódosítással kellene lehetőséget biztosítani a vevőnek arra, hogy a már kifizetett vételárat az értékesítés során beszámítsa az 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 49. § (5) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan. A vagyonrendezési eljárás az elbirtoklás és nem érvényesített adásvételi szerződésből eredő adóssal szembeni kötelmi igények orvoslására ugyancsak nem alkalmas.
Ismeretes olyan megközelítés9, mely szerint, ha az eljárás kezdeményezésére jogosult olyan vagyontárgyat kíván megjelölni a vagyonrendezés tárgyaként, amelynek anyagi jogi, tulajdoni helyzete tisztázatlan, vitatott (például törölt cég nevére be nem jegyzett ingatlan, más birtokában lévő, vitás vagyontárgy tulajdona, vitatott anyagi jog, vagy követelés), akkor – ezen értelmezés mellett – a vagyonrendezési eljárás megindítása előtt kell lehetőséget engedni számára, hogy ilyen tárgyú peres eljárást indítson.
Az ilyen peres eljárás felperese a vagyonrendezési eljárás megindítására egyébként jogosult hitelező, vagy volt tag, alperese pedig az a személy, aki a vagyontárgy jogi helyzetét vitatja (például bejegyzett tulajdonos, az ingóságot birtokában tartó és magáénak követelő személy, aki a tartozást vitatja). A per felperesre marasztalást nem kérhet, mivel a vagyontárgy felosztásáról, jogi helyzetének rendezéséről a vagyonrendezési eljárásban lehet csak döntést hozni. Ugyanakkor az 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 123. §-a szerinti megállapítási kereset előterjesztésének a törvényi feltételei fennállnak, mert a kért megállapítás – marasztalás nélkül is – a jogainak megóvása végett szükséges. Kereseti kérelmet terjeszthetnek elő annak megállapítása iránt, hogy valamely meghatározott ingatlan vagy ingó dolog a cég törlésének időpontjában a cég tulajdonában állott, illetve meghatározott összeg erejéig valamely követelés (immateriális vagyoni értékű jog) jogosultja a törlés időpontjában a törölt cég volt.
Az ilyen perekben hozott jogerős határozat alapján a vagyonrendezési eljárás megindítása kérelmezhető.
A vagyonrendezési eljárás elrendelését követően annak folyamatában a vagyontárgy anyagi jogi (tulajdoni) helyzete már csak akkor lehet vitatott, ha utóbb külső harmadik személy állítja magáról, hogy ő a tulajdonos (jogosult).
Nem lehet elzárni a külső harmadik személyt attól, hogy a vagyontárgyra vonatkozó anyagi jogi igényét érvényesítse. A vagyonrendezési eljárásban a vita ez esetben sem dönthető el. Ezért a külső harmadik személy peres eljárást indíthat, amelyben felperesként jelenik meg.
A peres eljárás alperesi pozíciójában azok a személyek (hitelező, volt tag) kerülhet, akik a vagyontárgyra igényt formálnak, arra a vagyonrendezési eljárást – miután előzetes kérdést képez a jogvita eldöntése – fel kell függeszteni.
Összegezve, a vagyonrendező peres eljárást nem jogosult indítani, erre ugyanis a Ctv. nem jogosítja, a Cstv. szabályai pedig e vonatkozásban nem alkalmazhatók, a vagyonrendező nem felszámoló. A vagyonrendezővel szemben peres eljárást indítani nem lehet.
Ennélfogva anyagi jogvita esetén a per alperese a vagyonrendező nem lehet, hanem az eljárásban bejelentkezettek a per alperesei (célszerű lenne a pert ügygondnokkal szemben megindítani, ehhez kifejezett törvényi rendelkezésre lenne szükség).
A tulajdoni igény rendezésének módja többségi vélemény szerint ne a vagyonrendezés keretében történjen, hanem peres eljárásra tartozó kérdés legyen.
A nemperes vagyonrendezési eljárás szabály anyagánál fogva nem alkalmas arra, hogy annak keretei között kontradiktórius tulajdoni vagy más anyagi jogvitát bíráljanak el (mint ahogy a tulajdoni jogvita a felszámolási eljárásban nem dönthető el, külön perre tartozik).
Lehetőség van a vagyonrendezési eljárásban arra, hogy az eljárásban részt vevő valamennyi hitelező közös kérelmére a bíróság a vagyontárgy értékesítésének mellőzésével az igénylő tulajdonába adja az ingatlant [Ctv. 122. § (2) bek.]. Törvénymódosítással kellene megteremteni az arra való jogosultságot, hogy a vevő a már kifizetett vételárat az értékesítés során beszámítsa a Cstv. 49. § (5) bekezdésben írtakhoz hasonlóan.
Ugyanez vonatkozik a jogcímes elbirtoklás kérdésére is, vagyonrendezési eljárás keretében ez a jogvita nem bírálható el.
A Ctv. 119. § (1a) bekezdés értelmében vagyonrendezési eljárásnak van helye, ha a Kft. üzletrésszel rendelkező tag jogutód nélkül úgy szűnt meg, hogy az üzletrészről nem rendelkeztek. (a Kft. a tag megszűnéséről való tudomásszerzést követő egy hónapon belül kezdeményezheti).
Akérelemreindulóvagyonrendezésieljárásvonatkozásábanspeciálisszabálytvezetett be a 2013. évi CCLII. törvény 2014. március 15. napjától, amikor kérelmezői pozícióba helyezte a korlátolt felelősségű társaságot, amelyben üzletrésszel rendelkező tagja jogutód nélkül úgy szűnik meg, hogy az üzletrészről nem rendelkezik.
Ez esetben az érintett korlátolt felelősségű társaság a tag megszűnéséről való tudomásszerzéstől számított egy hónapon belül köteles kezdeményezni a vagyonrendezési eljárást.
A vagyonrendezési eljárás nemperes eljárás, amelyre a Pp. szabályait a nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltéréssel, illetve a bírósági polgári nem peres eljárásban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló törvénynek a bírósági polgári nemperes eljárásokra vonatkozó rendelkezéseit – ha törvény eltérően nem rendelkezik – kell alkalmazni, szünetelésnek azonban nincs helye.
Az eljárás jelenleg elektronikus eljárás, a kérelmet űrlapon kell előterjeszteni, mely az OBH honlapján megtekinthető.
A törölt cég utolsó bejegyzett székhelye szerinti törvényszék az illetékes.
Az eljárás kezdeményezésére jogosultak köre
Az eljárás kezdeményezésére jogosult a volt hitelező, a volt tag, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik (mivel az általa megjelölt vagyontárgyra követelése áll fenn).
Ez utóbbi rendelkezést a 2013. év CCLII. törvény 11. § (4b) bekezdése vezette be és 2014. március 15. napjától hatályos.
E módosító jogszabályi rendelkezés alapján az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdek fennállását csak akkor lehet megállapítani, hogyha a kérelmezőnek a vagyontárgyra vonatkozó követelése áll fenn. Ezzel a jogi érdek valószínűsítésének feltételeit szűkítette a jogalkotó.
Hitelezőként az is fél lehet az eljárásban, aki a felszámolási eljárásban hitelezői igényt nem jelentett be, tekintettel arra, hogy a Ctv. vagyonrendezésre vonatkozó szabályai e vonatkozásban nem utalnak vissza a Cstv. rendelkezésére.
Hitelezőnek minősülhet a felszámoló is, amennyiben a felszámolási eljárás során kielégítetlen követelése keletkezett a törölt céggel szemben.
A jogi képviselet nem kötelező.
A kérelem kellékei
- a) a törölt cég vagyontárgy azonosításához szükséges adatok megjelölése;
- b) csatolni kell azokat az okiratokat,melyek a vagyontárgy létét,tulajdoni helyzetének rendezetlenségét, a kérelmező követelésének fennállását valószínűsítik;
- c) a közzétételi költségtérítés befizetésének igazolását csatolni kell a 22/2006. (V.18.) IM rendelet 6. értelmében (25.000,- forint);
- d) illetékfizetési kötelezettség terheli az illetékről szóló 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 39. (3)b.)40.§(1)g.)pontja(FIT11.Vpkf.43.324/2005/2.)értelmében,amely jelenleg 10.500 Ft [általános mérték szerinti, de ellentétes bírói gyakorlat is kialakult Itv. 42. § (1) bekezdés b) pontja 3%].
Hivatalbóli eljárás
A hivatalbóli eljárást a Ctv. 119. § (5) bekezdése szabályozza.
Közhiteles vagy közérdekvédelmi célból vezetett nyilvántartást vezető szervezet bejelenti, hogy a nyilvántartásban a törölt cég tulajdonosként szerepel. A rendőrség által eltűnt gépjárműre előterjesztett kérelem nem sorolható ebbe a körbe.
Ha folyamatban lévő vagyonrendezési eljárás során újabb vagyontárgy kerül elő, akkor a feltételek fennállása esetén újabb vagyonrendezési eljárást kell elrendelni; melyet a korábban indult eljáráshoz egyesíteni kell.
A vagyonrendező bejelentése alapján is indulhat. Az eljárás menete
A vagyonrendezési eljárás nemperes eljárás, melyre háttérjogszabályként a Pp. szabályait kell alkalmazni abban az esetben, ha a Ctv. speciális szabályt nem tartalmaz. Szünetelésnek az eljárásban helye nincs, a hitelezőknek alapvető érdeke fűződik ahhoz, hogy az előkerült vagyontárgy jogi sorsa mielőbb rendeződjön.
A Ctv. 120. § (1) bekezdése szerint a bíróság a kérelemben foglaltakat megvizsgálja. Ennek során okiratokat szerezhet be, kérelmezőt meghallgatja.
A BDT 2016.3553. számú jogesete hangsúlyozza, hogy tisztázni kell az előkerült vagyontárgy tulajdonjogát és nem mellőzhető a tag meghallgatása.
A kérelemre indult vagyonrendezési eljárásban a Ctv.120.§(2)bekezdése értelmében a bíróság elrendeli a vagyonrendezési eljárás lefolytatását, kivéve, ha valószínűsíthető a fellelt vagyontárgy értékesítésekor befolyó összeg az eljárás lefolytatásával felmerülő költségeket sem fedezné, figyelemmel a 123. § szerinti vagyonrendezés díjára is.
Ebben az esetben a kérelmet elutasítja, és kérelmező tulajdonába adja, illetve kérelmezők közös tulajdonába adja a vagyontárgyat.
Ha kérelmező a vagyontárgyra nem tart igényt természetben, ezt be kell jelenteni a bíróságnak. Ebben az eseten a vagyontárgy a Ptk. szabályai szerint uratlan vagyonnak minősül. Az ingatlan nem válhat uratlanná, át kell adni az állam, mint szükségképpeni tulajdonos tulajdonába.
A Ctv. 120. § (3) bekezdése alapján nem folytatható le a vagyonrendezési eljárás, ha vagyontárgy ténylegesen nem lelhető fel.
Ebben az esetben a bíróság elrendeli a vagyontárgy nyilvántartásból való törlését, például gépjármű esetén. Ez a hivatalbóli eljárás mellőzésének az esete. Ekkor az eljárást megszünteti a bíróság és elrendeli a vagyontárgy nyilvántartásból való törlését. Ugyancsak ez vonatkozik arra az esetre, ha az eljárás során derül ki a vagyontárgy eltűnése.
A Ctv. 121. § (4) bekezdés rendelkezései alapján a bíróság a Cégközlönyben közzétett végzésben az eljárás tárgyát képező vagyontárgy megjelöléssel a felszámolók névjegyzékéből vagyonrendezőt rendel ki. A vagyonrendezési eljárást elrendelő végzés egyoldalú kérelemnek helyt adó végzés, ellene jogorvoslatnak helye nincs.
A Cstv. összeférhetetlenségi okai a felszámolóbiztosra és szervezetre vonatkozóan a vagyonrendezőre is kiterjednek. A bíróság felhívja a törölt cég volt hitelezőit, illetve tagjait, hogy a vagyontárgyra vonatkozó igényüket a közzétételtől számított 30 napon belül jelentsék be a vagyonrendezőnek, csatolják az igényt megalapozó okiratot. Ha az eljárás tárgya zálogjoggal terhelt, a zálogjog jogosultját külön felhívja hitelezői igénye bejelentésére. A törvény nem tesz különbséget a határidőben és a határidőn túl bejelentett igények között.
Jogszabály nem rendelkezik arról, hogy a zálogjogosultak bejelentését milyen határidőben kell megtennie a bíróság felé. A gyakorlatban ésszerű időn belül kell az érintetteknek nyilatkozniuk.
A hitelezői igénybejelentési határidő nem jogvesztő határidő a Ctv.-ben, az igény késedelmes bejelentésére szankciót nem állapít meg. Ebből következően a hitelezői igény a vagyonfelosztási javaslat benyújtásáig bejelenthető.
A határidőben és azon túl bejelentett igények között a jogalkotó nem tesz különbséget. A késedelem kockázata az, hogy a vagyontárgyat értékesíthetik, a vagyonfelosztási javaslatot benyújtják a bírósághoz. Célszerű lenne a csődeljárás mintájára az igénybejelentési határidő jogvesztő jellegét kimondani.
A Ctv. 121. § (4) (5) bekezdései rendezi a kifogást az eljárásban. A kifogás alapján:
– ha a vagyonrendező a bejelentett igényt nem fogadja el, a kérelmező 8 napon belül az eljárást lefolytató bírósághoz fordulhat. A bíróság döntése ellen külön fellebbezésnek van helye.
– a vagyonrendező jogsértő intézkedése vagy mulasztása ellen a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül az eljárásban résztvevő sérelmet szenvedett fél a bíróságnál kifogással élhet. A kifogásról a bíróság soron kívül határoz: a kifogásolt intézkedést megsemmisíti, vagy a kifogást elutasítja.
A Ctv. 122. § (1) bekezdése szerint a vagyonrendező nyilvánosan meghirdetett pályázat, árverés útján értékesíti a vagyontárgyat a felszámolás értékesítési szabályai szerint.
Az értékesítésből befolyt pénzösszeget elkülönített számlán helyezi el. Az értékesítésnek a forgalomban elérhető legnagyobb áron kell történnie. A vagyonrendező dönthet az értékesítés egyéb módjáról. Az értékesítésre a vagyonrendező, annak tulajdonosa, vezető tisztségviselője, közeli hozzátartozója tulajdonjogot, vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet.
Ingatlan vagy más nyilvántartásba bejegyzett vagyontárgy esetén az új tulajdonos tulajdonjogát kérelmére, a vagyonrendezési eljárás befejezését követően a bíróság határozata alapján a közhiteles vagy közérdekvédelmi céllal vezetett nyilvántartásba be kell jegyezni.
A Ctv. 122. § (2) bekezdése alapján kivételesen mellőzhető az értékesítési eljárás:
– ha az eljárásban résztvevők közösen kérik, illetve
– megelőlegezik, megfizetik az eljárással felmerülő költségeket és a vagyonrendező díját.
A Ctv. 122. § (3) bekezdése rendelkezik a vagyontárgy értékesítésekor befolyt összeg elszámolásáról.
Az összeg az eljárás költségeire, utána hitelezői igények kielégítésére szolgál.
Ha a befolyt összeg valamennyi hitelezői igény kielégítésére nem elegendő, akkor követelés arányos a kielégítés.
Ha hitelezői igényt nem jelentettek be, vagy az értékesítésből befolyt összeg a hitelezői követeléseket meghaladja, akkor a cég törlésekor fennálló részesedés arányában történik az összeg felosztása a volt tagok között. (Irányadó a megszűnt cég létesítő okirata.) Azok a tagok, akik hitelezői igényt nem jelentettek be, figyelmen kívül maradnak a vagyonfelosztásnál.
A hivatalból indult vagyonrendezési eljárásnál ugyanez az eljárás menete, kivéve, ha nem jelentettek be hitelezői igényt, akkor a vagyonrendezési eljárás során befolyt összeget bírói letétbe kell helyezni.
A Ctv. 122. § (6) bekezdése értelmében a vagyonrendezési eljárás lefolytatása kötelező és nem tudják értékesíteni a vagyontárgyakat, a vagyonrendező felmerült költségeinek és díjának megfizetése esetén a vagyontárgyat a jogosultnak természetben kell kiadni.
Ha nincs igénybejelentő vagy a kérelmező természetben nem tart igényt a vagyontárgyra, az ingó vagyontárgy a Ptk. szerint uratlan vagyon lesz, ingatlan esetén az állam tulajdonjogának ingatlan nyilvántartási bejegyzését rendeli el a bíróság. Ilyen esetben a Ctv. 123 § (5) bekezdése alapján az állam viseli a vagyonrendező költségeit és díját. Az állagmegőrzési költségek a vagyonrendezési eljárás költségei lesznek, kielégítési elsőbbséget élveznek.
A Ctv. 123 § (1) vagyonrendezési eljárás befejeződik, ilyenkor a vagyonrendezési eljárás lefolytatását követő 30 napon belül a vagyon felosztási javaslatot el kell készíteni és be kell nyújtani a bíróságnak.
A vagyonfelosztási javaslatban a vagyonrendező költségét és munkadíját érvényesítheti, a követelések járulékait nem lehet figyelembe venni.
A vagyonrendezőt az eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségei megtérítése és 100. 000 Ft és ÁFA munkadíj illeti meg.
Ezt a felosztásra rendelkezésre álló összegből kell levonni.
A bíróság a záróanyagot a Ctv. 123. § (2) bekezdése alapján 8 napos határidővel kiadja észrevételre az érintetteknek.
Végzéssel határoz a követelések kielégítéséről, illetve a hitelezőnek nem minősülő kérelmezők közti vagyonfelosztásról, meghozza a Ctv. 122. § (1) (6) szerinti határozatot, kötelezi a vagyonrendezőt a még szükséges intézkedés megtételére. A vagyonrendező által felszámított költségek összegét indokolt esetben módosíthatja.
Értékesítés mellőzése esetén a bíróság a vagyontárgyat a jogosult tulajdonába, vagy a kérelmezők közös tulajdonába adja. Itt is határoz a vagyonrendező költségéről és díjának összegéről.
A tulajdonjog bejegyzésére és a vagyontárgy átadására csak akkor kerülhet sor, ha a vagyonrendező bíróság által megállapított költségeit, díját megfizették.
Az állam viseli a hivatalbóli vagyonrendezés elrendelését a vagyonrendező díját és költségeit.
Álláspontom szerint ekkor az ellátmányból finanszírozandó a vagyonrendező díjazása.
A Ctv. 123. § (6) bekezdése szabályozza a záró közzétételt a Cégközlönyben az eljárás befejezésekor.
Befejezés
Indokolt lenne a vagyonrendezési eljárás szabályait úgy módosítani, hogy olyan gazdálkodó szervezet vonatkozásában, amely ellen felszámolási eljárás indítható, a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonrendezési eljárás is folytatható legyen. Ne a Ctv., hanem az adott ágazati törvény vagy a Cstv. tartalmazzon rendelkezést annak részletszabályairól. Ez felveti a vagyonrendezési eljárás Ctv.-ben foglalt szabályainak újragondolását is.
Pesti Zs. E., bíró, Budapest Környéki Törvényszék