A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti perek a Budapest Környéki Törvényszék – mint másodfokú bíróság – által felülbírált határozatokban megjelenő bírósági gyakorlata (2014-2018)
Bevezetés
A bírósági végrehajtás az egyedi vagyoni végrehajtás fő útja, az a viszonylag önálló – rendszerint más, jogvitát eldöntő eljáráshoz kapcsolódó – polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, illetőleg a bírósági szerv általában vagyoni kényszerrel juttatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót1. A végrehajtási eljárás során bekövetkező esetleg jogsértésekkel szemben a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perek nyújtanak jogorvoslati lehetőséget. E tanulmány a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság által felülbírált határozatokban a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perek kapcsán megjelenő bírósági gyakorlatot kívánja bemutatni.
A bírósági végrehajtás általános jellemzői
A végrehajtási eljárás a hatalmi ágak rendszerén belül az igazságszolgáltatási ág nélkülözhetetlen része, amelynek szabályozása elsősorban a jogszolgáltatási tevékenységet ellátó bíróságokhoz kapcsolódik. A bírósági végrehajtás biztosítja a már jogerősen befejezett eljárási ügyekben hozott döntések, illetve az előzetesen végrehajtható határozatok kikényszerítését, amelynek az a célja, hogy a kötelezett félből az önkéntes nemteljesítés esetén a jogkövető magatartást kikényszerítse, akár állami kényszer, például: rendőrség közreműködésével is. A végrehajtást kérő részére ugyanis biztosítani kell minden esetben, hogy a követelésének a kielégítése az észszerű időn belül megtörténjen. Emellett az önkéntes teljesítés elmaradása esetén bekövetkező nemteljesítés kiüresítené és céltalanná tenné a peres eljárásokat, amely nagyfokú jogbizonytalansághoz vezetne és végső soron a jogállam sérelmét eredményezné.
Az adós vagyonának védelmére szolgál a kényszer arányos és fokozatos alkalmazása. A végrehajtási kényszer alkalmazása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvényben (a továbbiakban: Vht.) szabályozott egyik fő alapelv, amely önmagában biztosítja az ellenérdekű fél számára az önkéntesség elmaradása esetén a teljesítésre való kötelezéshez való fellépést. Ezen alapelvet a Vht. 5. § (1) bekezdése szabályozza.
A végrehajtás egyik alkotmányos alapja a tulajdonjog védelme, amely megköveteli a tulajdonjognak az adott körülmények között fennálló lehető legmagasabb mértékű megóvását, a legkisebb szintre csökkentve ezzel a tulajdonjog korlátozását.
A végrehajtás az ügyek többségében pénzfizetésre irányul, a fél tulajdonát érinti, így behajtáskor a végrehajtást kérő követelése legtöbbször az adós ingó- és ingatlan vagyonából kerül kielégítésre.
A végrehajtási eljárás állami kényszerrel és jogmegvonással, illetve korlátozással jellemezhető sajátosságai miatt másik fontos alkotmányos követelmény a hatékony jogorvoslat biztosítása. Az alkotmányos jogállamiság és az ebből fakadó jogbiztonság követelménye biztosítja az állampolgárok számára a bírósághoz való fordulás jogát.
Magyarország Alaptörvényének XXVIII. cikke – többek között a bírósághoz való fordulás jogán kívül – a pártatlan, tisztességes bírósági eljárást és elbírálást, illetve a jogorvoslat igénybevételének jogát is szabályozza.
A törvény által széleskörűen biztosított jogorvoslati rendszer védi a végrehajtás alá vont adósokat oly módon, hogy közben a végrehajtást kérők érdekvédelmét is szem előtt tartja. A garanciális eszköz teljesítésére a Vht. nemperes jogorvoslati eszközöket biztosít – például a végrehajtási lap visszavonását, a végrehajtási záradék törlését, a bíróság végzése elleni fellebbezést, a végzés elleni felülvizsgálatot, valamint a végrehajtási kifogást –, míg a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) negyedik részében, a különleges eljárások között, a XXV. Fejezetben szabályozta a végrehajtási pereket. Ezek dogmatikailag a peres eljárások közé tartoztak, azonban felfoghatók voltak végrehajtási jogorvoslatként is2. Ehhez képest a 2018. január 1. napján hatályba lépett, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) – melynek rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni – hetedik része, a különleges eljárások között, a XL. Fejezetben szabályozza a végrehajtási pereket.
A végrehajtási perek közös sajátosságai
A végrehajtási perek a végrehajtási eljárás során bekövetkezett jogsérelmek orvoslását biztosítják, amelyekben a vita tárgya olyan polgári eljárásjogi vagy anyagi jogi kérdés, amely a nemperes eljárás kereteit meghaladja, így e perekben egy magasabb „jogi fórum” (a bíró) a felek személyes meghallgatása és a bizonyítási eljárás lefolytatása után kontradiktórius eljárás keretein belül bírálja el a jogvitát. Ebből következik, hogy a végrehajtási pereket nem lehet nemperes eljárásban, érdemben eldönteni annak ellenére sem, hogy szorosan kapcsolódnak a végrehajtáshoz, hiszen nem képezik a végrehajtási eljárás részét és jellegüknél fogva a végrehajtástól elkülönülnek. Ugyanakkor a végrehajtási eljárás és a polgári peres eljárás nem határolódik el élesen egymástól, szoros kapcsolat van közöttük. Erre utal az is, hogy korábban a végrehajtási perek szabályait a régi végrehajtási kódex tartalmazta, a jogviszonyok komplexebbé válása miatt azonban szükségessé vált, hogy e perek rendelkezéseit egy külön joganyag tartalmazza.
A végrehajtási perek jelenlegi szabályait a Vht. 1994. szeptember 1-jei hatállyal emelte be a régi Pp-be, amelyet a hatályos Pp. is átvett. Ma már mindkettő Pp. szempontjából érvényesül az egységesség koncepciója oly módon, hogy a végrehajtási perek a régi Pp. különös részébe, a különleges eljárások közé, önálló fejezetként kerültek beiktatásra3, amit a hatályos Pp. is követ és a pereket a különleges eljárások között, külön fejezetben szabályozza.
A bírói gyakorlatot a Vht. hatályba lépése óta eltelt több mint 20 év alakította ki és jelenleg is formálja az új eljárási kódex hatályba lépését követően.
2001. szeptember 1. napjától a korábbi pertípusokhoz képest egy újabb – a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti – per is bekerült a régi Pp-be, amely koncepciót a hatályos Pp. is átvett, így jelenleg ötféle pertípust szabályoz az eljárásjogi kódex. Ezek a következőek: a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránt indított per, a végrehajtási igényper, a foglalás tűrése iránti per, a követelés behajtása iránti per és a zálogjogosult végrehajtási eljárásba történő bekapcsolódás engedélyezése iránti per. Ezeket a pereket a közös szabályok között sorolja fel a Pp.4, és utaló szabállyal meghatározza a XL. Fejezet és az új perrend egyéb szabályainak viszonyát5, amelyből egyértelműen az következik, hogy különleges előírás híján a törvény általános rendelkezései alkalmazandóak, de különbséget kell tenni a jogi képviselővel vagy anélkül eljáró félre vonatkozó szabályozások között.
A végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per szabályozása a 2016. évi CXXX. törvény alapján
A perindítás általános okai
A tanulmányozott pertípus eljárásjogi szabályozására a többi végrehajtási per között elsőként került sor mindkettő Pp-ben a különleges eljárásoknál, ezzel is utalva arra, hogy speciális rend vonatkozik rá azzal a megszorítással, hogy sajátos eljárásjogi szabály hiányában a régi Pp. általános rendelkezései (I-XIV. Fejezetek) voltak az irányadóak6, amely szemléletet a hatályos Pp. is átvett (527. §).
Meg kell azonban említeni, hogy a régi Pp. általános rendelkezései tartalmaznak helyenként speciális szabályokat a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekre (például: pertárgyérték számítás7, igazolási kérelem előterjesztése), ezzel szemben a hatályos Pp. már a speciális szabályok között mondja ki a pertárgyértékre vonatkozó kógens szabályt8, amely tartalma szerint megegyezik a korábbi rendelkezéssel.
Tapasztalatom szerint az adósok jelentős része az ellene indított végrehajtástól szeretne szabadulni, így a keresetük – az új törvény hatálybalépését megelőzően – többnyire a végrehajtás megszüntetésére irányult és csak kisebb részben, vagy esetleges keresetmódosítással vagy vagylagos keresettel élve kérték a korlátozást 2018. január 1-je előtt. Ehhez képest az új szabályozás már megszorítóbb a kereset tartalmi elemeit illetően, hiszen az 531. § (3) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a végrehajtás korlátozása iránti pert megindító keresetlevélnek – a 170. §-ban és az 531. § (2) bekezdésben meghatározottakon túl – tartalmaznia kell a végrehajtani kívánt követelés azon részét, amelyre a fél a végrehajtást korlátozni kívánja. A fentiekből és a szigorúbb perrendtartás általános új szabályozásából egyértelműen az következik, hogy a korábbi bírói gyakorlat, mely szerint a „többen benne foglaltatik a kevesebb” elve a hatályos kódex szerint nem érvényesül. Azért nem, mivel a perindító adósnak mint felperesnek a keresetében konkrétan meg kell jelölnie, hogy a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását kéri-e, és ez utóbbi esetben a végrehajtani kívánt követelés azon részét is meg kell határoznia, amelyre a korlátozást kéri.
Ezért fontos mindenekelőtt tisztázni az adós valódi szándékát és elsődlegesen nemperes – végrehajtási – eljárásban vizsgálni a kérelmet, akár szükségképpeni hiánypótlás igénybevételével, akár tájékoztatás formájában és csak legvégső esetben – vagy az adós kifejezett kérelme esetén – keresetlevélként iktatni a beadványt. Amennyiben a per nem kerülhető el, akkor onnantól fogva viszont a Pp. vonatkozó szabályait alkalmazva – figyelemmel a Vht. esetleges szabályaira is – kell a bírósági peres eljárást lefolytatni, amelyre kizárólag bíró jogosult, szemben a végrehajtási nemperes eljárással, ahol bírósági titkár, bírósági fogalmazó, illetve végrehajtási ügyintéző is eljárhat.
Míg a Vht. törvényi szinten tartalmazza a végrehajtással kapcsolatos alapvető szabályokat, amelyek a nemperes eljárás keretén belül alkalmazhatók, és mint ún. „lex generalis” törvénynek van központi szerepe a többi végrehajtási jogszabály között, addig a hatályos Pp.-ben rögzített végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per tipikus processzus eljárás, amely a bíróság hatáskörébe tartozik kizárólagos bírói eljárás mellett. A Vht.-ban csak utaló jelleggel – 41. § (5) bekezdés és az 56. § (1) bekezdés – szerepel ez a pertípus, kiemelve azt, hogy a vizsgált per egy komplexebb eljárás keretei között bírálható el, amely meghaladja a Vht. vonatkozó szakaszaiban foglaltakat.
A perek fajtái, megszüntetési és korlátozási okok
Mindkettő eljárási kódex két fajtáját különbözteti meg a vizsgált pereknek a végrehajtás elrendelésének módja szerint és attól függően, hogy a végrehajtható követelésről érdemben döntöttek-e vagy sem:
a) a végrehajtási lappal és a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, amit a gyakorlat a „szűkebb körű” végrehajtás megszüntetési és korlátozási pernek nevez, amikor érdemi döntés már született a követelésről, és
b) a végrehajtási záradékkal ellátott okirat és a vele egy tekintet alá eső végrehajtandó okirat kibocsátásával elrendelt végrehajtás megszüntetési és korlátozási per, amit a jogirodalom „tágabb körű” végrehajtás megszüntetési és korlátozási pernek tekint, amikor gyakorlatilag a végrehajtás megindítását követően bonyolódhat le az a jogvita, amelyre a végrehajtási lap alapjául határozatba foglalt követelés esetén a végrehajtandó határozat meghozatalát megelőzően került sor9.
Mindkét esetben alapvető feltétel tehát, hogy az adós által állított tény a végrehajtandó határozat meghozatalát követően következzen be. A „szűkebb körű” elnevezés arra utal, hogy a felperesnek korlátozottabb lehetőségei vannak, mivel a végrehajtandó követelésről korábban már döntöttek, és az erről szóló határozat alapján történt a végrehajtási lap vagy az azzal egy tekintet alá eső végrehajtandó okirat kiállítása. Így már csak szűkebb körben van lehetőség a végrehajtási per megindítására és szűkebb lesz a bizonyítás és a vita terjedelme is10, mint abban az esetben amikor a per a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy a vele egy tekintet alá eső végrehajtható okirattal indult.
Az a) pontban szabályozott esetben a végrehajtandó követelés iránti érdemi jogvitának nincs helye, a jogerős bírósági határozatban megállapított fizetési kötelezettséget a régi Pp. 368. §-ában11 írt feltételek megvalósulásának hiányában nem lehetett vitássá tenni, és az alapperben hozott határozat jogszerűsége már nem volt vizsgálható, valamint a jogügylet érvényessége sem. Ez a jogszabályhely az utóbb bekövetkezett tényre alapítottan engedte meg a végrehajtás megszüntetési/korlátozási per megindítását, aminek az volt a magyarázata, hogy a végrehajtási lap kiállítását megelőzte a bíróság vagy a közjegyző előtt lefolytatott, megfelelő garanciákkal körülbástyázott eljárás, amelynek során a feleknek lehetőségük volt a saját ténybeli és jogi álláspontjuk előadására.
A perindítás alapjául szolgáló tények a következőek lehettek: a teljesítés, a teljesítés lehetetlenülése, a beszámítás, az elévülés, valamint a feleknek a végrehajtandó határozatban foglaltaktól eltérő megállapodása.
A végrehajtási lappal elrendelt végrehajtástól eltérő volt a helyzet a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal vagy vele egy tekintet alá eső végrehajtandó okirattal indult, ún. „tágabb körű” végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perekben, amelynek szabályait a régi Pp. 369. §-a12 rögzítette. Az elnevezés arra utalt, hogy a fenti perekben szélesebb körű volt a felperes általi bizonyítás lehetősége, hiszen adósként akkor indíthatta meg a peres eljárást miután a végrehajtás elrendelésre került.
Végrehajtási záradék kiállítására akkor kerülhetett sor, ha a követelés fennállásának valószínűsége olyan magas fokú volt, hogy az állam a jogosult számára megnyitotta a kényszer útján való igényérvényesítés lehetőségét. A végrehajtást a bíróság elsősorban akkor rendelte el végrehajtási záradékkal, ha a követelés fennállását még nem bírálták el korábban érdemben.
A fenti logikát követve alkotta meg a jogalkotó a hatályos törvényben „A per tárgya” elnevezés alatt a megindult végrehajtások keresettel történő végleges megakasztását vagy korlátok közé szorítását. A Pp. 528. § (1) bekezdése13 a „szűkebb körű”, míg az 528. § (2) bekezdése14 a „tágabb körű” végrehajtás megszüntetési és korlátozási per tárgyát fogalmazza meg.
A végrehajtási lappal indult eljárásban a szabályozás nem változott, a jogerős határozat meghozatalát követően keletkezett tények relevánsak. A megszüntetési, korlátozási okok is ugyanazok maradtak: a teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, a beszámítás, az elévülés, illetve a felek eltérő tartalmú megállapodása.
A záradékkal elrendelt végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti perek esetében azonban a korábbi szabályozáshoz képest a hatályos törvény a végrehajtási per keretei között nem teszi lehetővé a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal és a vele egy tekintet alá eső okirattal elrendelt végrehajtás megszüntetését és korlátozását a követelés érvényes létre nem jöttére való hivatkozással. Tehát a régi Pp. 369. § a) pont– ja változott, onnan kikerült a követelés érvényes létre nem jöttére való hivatkozás és helyébe lépett külön pontban a végrehajtani kívánt követelés, illetve a végrehajtási jog elévülése. Ezen lényeges változtatáson kívül a korábbi rendelkezések és a régi Pp. 369. §-ában foglalt szabályok átemelésre kerültek az új eljárásjogi kódexbe. Meg kell azonban azt is jegyezni, hogy a régi Pp. 370/B. §-a külön szabályozta a 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránt indított pert, amelyet a hatályos Pp. teljes egészében kihagyott – szakítva az adós párhuzamos perindítási korábbi gyakorlatával – elkerülve ezzel a korábbi jogbizonytalanságot, amelyek az egymástól teljesen eltérő ítéletekből és bírósági álláspontokból fakadtak. A régi Pp. 369. § a) pontját illető változtatást tehát a jogalkalmazásban jelentkező nehezen megoldható problémák idézték elő, ugyanis a korábbi szabályok alapján nem volt kizárt, hogy az adós a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per mellett, azzal párhuzamosan egy, a végrehajtandó követelés forrásául szolgáló jogügylet érvénytelenségének vagy létre nem jöttének a megállapítását célzó pert is megindítson. Ehhez képest a törvény újítása nem vesz el jogot az adóstól, hiszen lehetősége van az általános eljárási szabályok szerint a követelés érvényes létre nem jöttére alapított per megindítására, kérve abban a sérelmezett jogviszony anyagi jog szabályai szerinti rendezését azokban az esetekben, ahol a végrehajtás elrendelését nem előzte meg a követelés érvényes fennállásának az érdemi elbírálása. E perben a végrehajtás a hatályos törvény szerint felfüggeszthető és amennyiben a per eredménye szerint a végrehajtást meg kellene szüntetni vagy azt korlátozni kellene, de annak nincs a peres eljárásban alapja, akkor még lehetősége van a végrehajtást foganatosító bíróságnak a jogerős határozatnak megfelelően a végrehajtást megszüntetnie vagy korlátoznia nemperes eljárásban. Az új szabályozás lényege tehát, hogy a szerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó külön polgári perben a végrehajtás felfüggeszthető, ezt követően a végrehajtás csak nemperes eljárásban szüntethető meg, illetve korlátozható. A Pp. 528. § (2) bekezdés a) pontjában említett – elévülésre alapított – ok önálló szabályozásával a jogalkotó törvényi szintre emelte a végrehajtás megszüntetése és korlátozása iránti per egyik fajtáját, amit a bírói gyakorlat korábban a b) pontban szabályozott követelés megszűnésére alapított perként bírált el15.
A megszüntetés és a korlátozás esetei – a végrehajtási záradékkal elrendelt végrehajtási perekben – az új törvény alapján tehát a következőek: az elévülés, a követelés megszűnése, a halasztás engedélyezése és a beszámítás, azzal a megszorítással, hogy a követelés érvényes létre nem jöttére történő hivatkozás nem hozható fel sikeresen.
Bírósági döntések jogi indokai
A tanulmány e részében a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 5.Pf. Tanácsához fellebbezések folytán a 2014-2018. években érkezett és elbírálásra került ügyeiben meghozott érdemi döntéseket vizsgáltam meg a tekintetben, hogy melyek voltak azok a hivatkozások, amelyek alapján az első- és másodfokú bíróság a végrehajtást megszüntette, korlátozta és mely hivatkozások esetén jutottak arra a következtetésre, hogy az adósi felperes nem bizonyította a követelés megszűnését vagy annak csökkenését, ezért a kereset részben vagy egészben elutasításra került.
17 ügyet tanulmányoztam át, amelyekből 13 ügyben a kereseti kérelem a végre-hajtás megszüntetésre irányult, míg a fennmaradó 4 ügyből 2 ügyben kizárólag a végrehajtás korlátozás volt a per tárgya, míg a másik 2 ügyben a kereseti kérelem a megszüntetésre és egyben a korlátozásra is kiterjedt.
A felperesek többnyire a régi Pp. 368. § a-b) és a 369. § a-d) pontjaira hivatkozva kérték a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását.
A felperesek kereseteit az elsőfokú bíróságok teljes terjedelmében 7 ügyben, részben pedig 2 ügyben utasították el, és csupán 8 ügyben adtak helyt a kérelemnek. Ehhez képest a másodfokú bíróság a per fő tárgya tekintetében 9 ügyben helyben hagyta, 3 ügyben pedig megváltoztatta az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében és 5 ügyben az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalásra és a másodfokú perköltség viselésére is kiterjedően újabb határozat hozatalára utasította. A 17 vizsgált ügyből egy jutott el a Kúriáig.
A keresetnek való helyt adás
Amennyiben a bíróság a felperes keresetének teljes egészében helyt ad, úgy a végrehajtási eljárás megszűnik. Ehhez képest a végrehajtás korlátozása iránt indított peres eljárásban amennyiben a bíróság a felperes kereseti kérelmének akár részben, akár teljes egészében helyt ad, úgy a végrehajtási eljárás tovább folytatódik, azonban már csak a korlátozott összeg tekintetében.
A keresetnek helyt adó döntésekkel tehát a végrehajtás megszüntetésre vagy korlátozásra kerül, melynek indokai a vizsgált ügyekben az alábbiak voltak:
a) A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. június hó 16. napján kelt 5.Pf.20.394/2014/7. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – melyben az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva a végrehajtást megszüntette – hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Ítéletében a magasabb szintű bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a régi Pp. 72. -ában foglalt kötelezettsége ellenére sem vizsgálta meg, hogy R.L. rendelkezik-e a per vitelére szóló meghatalmazással és a régi Pp. 67. § (1) bekezdésének megfelelően meghatalmazottként eljárhat-e. Ennek elmaradása miatt nem állapítható meg az, hogy a jogi képviselő perbeli nyilatkozatai a felperes nyilatkozatának tekinthetőek-e. Észlelte azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem intézkedett a keresettel érintett végrehajtási iratok, a végrehajtási záradék beszerzése iránt. A végrehajtás megszüntetési perben nem mellőzhető a végrehajtási iratok, de legalább a végrehajtható okirat beszerzése, ugyanis a megszüntetni vagy korlátozni kért végrehajtás kereteit a végrehajtható okirat határozza meg, és az abban foglaltakhoz igazodik a végrehajtó által igényelt végrehajtási költség nagysága is. Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezért a másodfokú bíróság a régi Pp. 164. § (1) bekezdéséből eredően előírta, hogy a felperest terheli annak bizonyítása, hogy az alperesi jogelőddel devizaalapú szerződést kötött, amelynek teljesítése során kétnemű árfolyam alkalmazására került sor. A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem tekinthető devizaalapúnak a szerződés, ha a bank devizát folyósít és az adósnak devizában kell törlesztenie, de az adós a fizetésnek azt a módját választja, hogy megbízza a bankot az átváltással. Rámutatott arra is, hogy a végrehajtás megszüntetési perben a vizsgálat tárgyát nemcsak a záradékolt közokiratban foglaltak képezik, hanem az adott jogügylethez kapcsolódó valamennyi szerződés. Ha a jogosult marasztalási per megindítása helyett végrehajtási kérelemmel él, amelyben a közokirat végrehajtási záradékolását kéri, az adós a követeléssel szembeni védekezésként a régi Pp. 369. §-ának megfelelően végrehajtás megszüntetése iránti pert indíthat a végrehajtást kérővel szemben. Ebben a perben a bíróság lényegében ugyanazokat a kérdéseket vizsgálja, mint amelyeket akkor vizsgált volna, ha a végrehajtást kérő záradékolási kérelem helyett előbb peres úton érvényesítette volna a követelését, ezért a végrehajtás megszüntetési perben a felek jogviszonyát a maga egészében kell vizsgálni. Ezek ismeretében meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy a megismételt eljárás során tisztázza, hogy az ügyvédet meghatalmazó R. L. rendelkezik-e a felperestől származó, a Pp. szabályainak megfelelő meghatalmazással, amennyiben igen, a felperest nyilatkoztatni kell arról, hogy a felperesi jogi képviselő eddigi perbeli eljárását, cselekményeit utólagosan jóváhagyja-e. Intézkednie kell továbbá az elsőfokú bíróságnak a végrehajtási iratok, köztük a végrehajtási záradék másolatának beszerzése iránt, a régi Pp. 3. § (3) bekezdése szerint pedig a bíróságnak ki kell oktatnia a feleket a szerződés fogyasztási minőségét és devizaalapú jellegét illetően a bizonyítási kötelezettségről, a bizonyítási teher esetleges megváltozásáról, majd az indítványozott szükséges bizonyítást le kell folytatnia.
b) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. október hó 20. napján kelt 5.Pf.20.064/2014/5. sorszámú ítéletében az elsőfokú ítéletet – melyben az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adva a végrehajtási eljárást megszüntette – helybenhagyta és indokolásában megállapította, hogy az alperesnek nemcsak a tőke- és kamatkövetelése, hanem a költségigénye is kielégítést nyert, amely indokolttá tette a felperessel szemben folyó végrehajtás megszüntetését. A felperes a végrehajtás megszüntetése iránti igényét a végrehajtási eljárásban nem érvényesítette, mivel az alperes követelése teljes megtérülését nem ismerte el. Az alperes tehát a perre okot adott, ezért a perindítással összefüggő felperesi költségek viselése alól nem mentesülhet. Emellett a másodfokú bíróság kitért arra, hogy a régi Pp. 75. (1) bekezdése értelmében perköltség címén a fél célszerű és jóhiszemű pervitelével felmerült költség ítélhető meg, így a bíróság székhelyétől távol lakó fél kérheti a tárgyaláson való megjelenéssel felmerült útiköltsége elszámolását.
c) A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. december hó 10. napján kelt 5.Pf.20.292/2014/10. sorszámú ítéletében a keresetnek helyt adó és így a végrehajtási eljárást megszüntető elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és túlnyomó részt az érdemi döntése is helyes, azonban utalt arra, hogy amennyiben az adósnak és a végrehajtást kérőnek egymással szemben a végrehajtási szakban lévő követelése van, beszámításra hivatkozva keresettel lehet kérni a végrehajtás megszüntetését, illetve a végrehajtás korlátozását. Az iratok alapján nem vitás, hogy a felperes beszámítani kért követelése is végrehajtható határozattal megállapított követelés, amely tekintetében a végrehajtás folyamatban van. Kiemelte, hogy a felek követelései a régi Ptk. 296. (1) bekezdésének megfelelően lejárt és egynemű követelések voltak, amely követeléseket bírósági ítélet állapította meg. A beszámítás egyoldalú jogügylet és címzett jognyilatkozat: a kötelezettnek a jogosulthoz kell intéznie a közlését, a jogkövetkezmény beálltához pedig nem szükséges az, hogy a jogosult a kötelezettel egyetértsen, a beszámításról vele megállapodjon. A beszámíthatóság szempontjából egyébként csak azt vizsgálhatja a bíróság, hogy a jogszabályoknak megfelel-e a beszámítási nyilatkozat, méltányossági körülmények nem vehetőek figyelembe. A másodfokú bíróság jelen ügyben megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az előbbieknek megfelelt, a felperes a régi Pp. 369. § b) pontjára alapítottan arra hivatkozva kérte a keresetében a végrehajtás megszüntetését, hogy az alperesnek megfizette a követelést, e kereseti kérelmét tehát nem beszámításra, hanem teljesítésre alapította. A végrehajtás teljesítésre alapítottan csak akkor szüntethető meg, ha a végrehajtást kérő meg is kapja a neki járó összeget. Az elsőfokú bíróság nem észlelte, hogy nem történt keresetváltoztatás, amelyre tekintettel a másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. Rámutatott arra is, hogy a perben csak a beszámítás törvényi feltételei voltak vizsgálhatóak, ezért minden további, a végrehajtás foganatosításával kapcsolatos előadás irreleváns.
d) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. február hó 23. napján kelt 5.Pf.21.411/2014/3. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróságnak a keresetnek helyt adó döntését és egyben a végrehajtás megszüntetését tartalmazó ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a végrehajtást kérő cselekménye, így a kifogása nem szakítja meg a végrehajtási jog elévülését. A Vht. 57. (4) bekezdése értelmében arra hivatkozott, hogy a végrehajtási jog elévülését minden, a végrehajtás rendjén végzett cselekmény megszakítja, származzon az a végrehajtást kérőtől (például az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyát illető bejelentés, a végrehajtás foganatosításának sürgetése), illetve a bíróságtól, a végrehajtótól, valamint a végrehajtás foganatosításában közreműködő más hatóságtól. A vizsgált ügyben az alperes kérelmére a felperessel szemben gyermektartásdíj behajtása iránt két végrehajtási ügy indult, amit a végrehajtó nem egyesített ugyan, ettől függetlenül azonban, ha az alperes mint végrehajtást kérő a végrehajtóhoz írott levelében a bíróság által elrendelt folyamatban lévő üggyel kapcsolatban is nyilatkozott, nyilatkozata alkalmas a jelen ügyben az elévülés megszakítására. Az alperes az érdemi ellenkérelméhez olyan végrehajtási iratok másolatát csatolta, amelyek a végrehajtó által beterjesztett iratok között nem voltak fellelhetőek, mindebből az elsőfokú bíróságnak észlelnie kellett, hogy a végrehajtótól beérkezett iratok hiányosak, nem teljes körűek és az elsőfokú bíróságnak kellett volna intézkednie a teljes végrehajtói iratanyag beszerzése iránt. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a végrehajtó esetleges mulasztásából a feleket a perben hátrány nem érheti. Kiemelte továbbá, hogy a megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak be kell szereznie a végrehajtási ügyek teljes iratanyagát, a foganatosító bíróság előtt folyó ügy iratait, továbbá a gyermektartásdíj állam általi előlegezése tárgyában keletkezett végrehajtási iratokat és az így beszerzett irat– anyag alapul vételével kell az elsőfokú bíróságnak állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a végrehajtás rendjén végzett cselekmények figyelembe vételével az alperesnek a követelése végrehajtásához fűződő joga elévült-e vagy sem.
e) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. március hó 23. napján kelt, 5.Gf.21.623/2014/3. sorszámú ítéletének – mely a végrehajtást korlátozó elsőfokú ítéletet a per fő tárgya tekintetében nem érintette, azonban a perköltségre vonatkozó rendelkezését megváltoztatta – indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perindítást megelőzően a felperes az alperessel szemben indított végrehajtási ügyében a jogerőre emelkedett fizetési meghagyás szerinti követelés elszámolására szólította fel az alperest. Minthogy az alperes a beszámítás kérdésében nem nyilatkozott, a felperes jogszerűen indította meg a végrehajtás megszüntetése iránti keresetet. A keresete leszállítása esetén a leszállítással érintett rész tekintetében a felperest főszabály szerint pervesztesnek kell tekinteni, a bíróságnak pedig ebben a helyzetben meg kell vizsgálnia, hogy milyen okból került sor a kereset leszállítására. A peradatokból az volt megállapítható, hogy a felperes végrehajtás korlátozására vonatkozó keresetmódosítását az indokolta, hogy a perindítást követően a jogerős fizetési meghagyás szerinti követelése egészére, nem pedig csak a beszámított követelésrészen felüli részére kezdeményezte a végrehajtást, amely során így a teljes követelés kielégítésre került. Mindebből következően a keresetmódosítás a felperes magatartására vezethető vissza, ezért ő a leszállítással érintett rész tekintetében pervesztesnek minősül.
f) A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a 2015. április hó 15. napján kelt Pfv. I.21.760/2014/5. sorszámú ítéletében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és indokolásában megállapította, hogy a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. szeptember hó 29. napján kelt, 5.Pf.20.880/2014/5. sorszámú jogerős ítélete – melyben a keresetnek helyt adó és a végrehajtási eljárásokat megszüntető elsőfokú bíróság ítélete megváltoztatásra és a felperesek keresete elutasításra került – nem jogszabálysértő és az indokai is helytállóak. Kiemelte, hogy a felperesek a keresetüket a régi Pp. 369. c) pontjában foglaltakra alapították. Ezen jogszabályi rendelkezésre, azaz a halasztásra alapozva végrehajtás megszüntetési per akkor indítható, ha a halasztást a végrehajtást kérő adta és ennek ellenére kívánja a végrehajtás lefolytatását. A másodfokú bíróság okfejtése szerint a teljesítésre nyújtott halasztásra hivatkozással az adós csak akkor indíthat végrehajtás megszüntetése iránti pert, ha a végrehajtást kérő a halasztást még a végrehajtás elrendelése előtt adta. A rendelkezésre álló peradatok alapján megállapítható volt, hogy az alperes a halasztást a felpereseknek a végrehajtás elrendelése előtt adta, amelyből következően a felperesek jogosultak voltak a végrehajtások megszüntetése iránti per megindítására. Ezzel összefüggésben utalt arra a Kúria, hogy amennyiben az adós a szolgáltatás teljesítésére a végrehajtás elrendelése után kapott halasztást, akkor nem végrehajtás megszüntetési pernek van helye, hanem a végrehajtás szünetelésének (Vht. 52. § f) pont). Kiemelte továbbá, hogy a régi Pp. 369. § c) pontjára alapított végrehajtás megszüntetési per kezdeményezhető, ha a végrehajtást kérő (alperes) alaptalanul meg kívánja változtatni halasztási szándékát, azonban ez az adott esetben nem volt megállapítható. Rögzítésre került az is, hogy az alperes a kölcsönszerződést a fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt azonnali hatállyal felmondta, a felek ezt követően kötötték meg a jelen perben vizsgált megállapodásukat és az alperes a kölcsönszerződés felmondása után két és fél év elteltével kezdeményezte a végrehajtásokat a felperesek ellen. Ilyen körülmények között a felperesek nem állíthatják alappal, hogy nem számíthattak a végrehajtások elrendelésére.
g) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2015. november hó 16. napján kelt 5.Pf.20.701/2015/5. sorszámú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét – melyben a végrehajtás korlátozásra került – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Előadta, hogy a megismételt eljárás során az elsőfokú bíróságnak úgy kell tárgyalást tartania, hogy arra mind a felperesi jogi képviselő, mind az alperes szabályszerűen idézésre kerüljön. A felek, illetve a képviselőik szabályszerű idézése, részükre az iratok jogszerű kézbesítése a soron kívüli eljárást igénylő végrehajtás megszüntetési, korlátozási perekben sem mellőzhető, az alperesnek pedig módot kell adni arra, hogy a keresetre vonatkozó védekezését meghatározott határidő alatt előterjessze. Az alperes érdemi ellenkérelmének ismeretében a régi Pp. 3. § (3) bekezdésének alkalmazásával a feleket a bizonyítási teher alakulásáról, a bizonyítatlanság jogkövetkezményéről tájékoztatni kell. Az eljáró végrehajtó részére a nyilatkozattételre felhívást tartalmazó iratot pedig a bíróságnak meg kell küldenie. A másodfokú bíróság arra is rámutatott, hogy a felperesi tartozás nagyságát nem a kölcsönszerződések szerint az alperesnél nyilvántartott összegek, hanem a végrehajtás korlátozása tárgyában hozott jogerős ítélet szerinti összegszerűségek határozzák meg.
h) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2016. január hó 20. napján kelt 5.Pf.21.053/2015/3. sorszámú ítélete – a keresetnek helyt adó és egyben a végrehajtást megszüntető elsőfokú ítélet helybenhagyása mellett – rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és helyes az arra alapított érdemi döntése is. A felperes helytállóan hivatkozott a régi Pp. 368. -ára, mely szerint, ha az adós az ellene folyó végrehajtást sérelmesnek tartja, elsősorban a bírósági végrehajtás keretében a Vht. 41. és a 56. §-ai alapján érheti el a végrehajtás megszüntetését, illetve korlátozását. Ha erre azonban a nemperes eljárásban nincs lehetőség, az adós végrehajtás megszüntetési, illetve korlátozási pert indíthat. Az alperes végrehajtás korlátozása iránti viszontkeresetének előterjesztését megelőzően a Vht. 41. §-a szerinti eljárás lefolytatására nem vitásan nem került sor, ez a körülmény azonban a viszontkereset érdemi elbírálását nem zárja ki, és még kevésbé alapozza meg a viszontkereset érdemben elbíráló ítéleti rendelkezés megváltoztatását. Az eljáró végrehajtót a végrehajtás megszüntetési, korlátozási perben hozott ítéletnek nemcsak a rendelkezése, hanem az indokolása is köti, ha tehát az állapítható meg, hogy a bíróság ítéletében a végrehajtás korlátozásánál az adós ugyanazon teljesítését vette figyelembe, mint amelyre a végrehajtó előtt a végrehajtást kérő elismerő nyilatkozatot tett, a végrehajtó ugyanarra az összegre kétszeresen nem lehet tekintettel. Amennyiben a végrehajtó nem így jár el, intézkedése végrehajtási kifogással támadható.
A kereset elutasítása
Amennyiben a bíróság a keresetet – teljes egészében – elutasítja, azaz a felperes keresetét alaptalannak ítéli meg, akkor a végrehajtás nem kerül sem megszüntetésre, sem pedig korlátozásra és a végrehajtási eljárás tovább folytatódik. A keresetet elutasító döntésekkel tehát a végrehajtási eljárás nem szűnik meg, melynek indokai a vizsgált ügyekben a következőek voltak:
a) A Budapest Környéki Törvényszék a 2014. október hó 08. napján kelt 5.Pf.20.927/2014/4. sorszámú ítéletében helybenhagyta az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét és kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és ítéleti döntése mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályoknak megfelelő. Rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott arra, hogy amennyiben a végrehajtás végrehajtási lap kiállításával indul, a régi Pp. 368. § a) pontja alapján végrehajtás megszüntetési és korlátozási per csak akkor indítható, ha a perben közölni kívánt tény akkor történt, amikor az már nem volt közölhető a végrehajtható okirat kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatalát megelőző eljárásban. Feltétel tehát, hogy az adós által állított tény a végrehajtandó határozat meghozatala után következzék be. A perindítás alapjául szolgáló ilyen tények lehetnek: a teljesítés, a teljesítés lehetetlenné válása, a beszámítás, az elévülés, illetve a feleknek a végrehajtandó határozatban foglaltakról való megállapodása. A felperesek ilyen tényekre kereseti kérelmükben, illetve az elsőfokú eljárásban nem hivatkoztak. A fellebbezésben hivatkozott régi Pp. 370/A. §-a alapján lefolytatandó bizonyítás csak a régi Pp. 368. § a) pontja körében felhozott tények tekintetében lehetséges. A törvényszék azt is kiemelte, hogy helyesen került az megállapításra, hogy a végrehajtandó ítélethez a régi Pp. 229. § (1) bekezdés alapján fűződő anyagi jogerőnél fogva a végrehajtás megszüntetése iránti perben a jogerős ítéletben elbírált jogviszony ismételt vizsgálatának nincs helye, emellett azonban rámutatott arra is, hogy a felperesek által a fellebbezésben hivatkozott, törvényszék előtt indított érvénytelenségi per – amennyiben az a felperesek pernyertességét eredményezi -, a törvényi feltételek fennállása esetén a végrehajtás alapjául szolgáló jogerős bírósági határozatok elleni perújítás alapjául szolgálhat. E perújítási eljárásokban lehet helye a végrehajtás felfüggesztésének a régi Pp. rendelkezései alapján.
b) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2014. november hó 17. napján kelt 5.Pf.20.704/2014/5. sorszámú helybenhagyó ítélete kimondta, hogy az elsőfokú bíróság – mely a keresetet elutasította – helyesen állapította meg a tényállást, és az irányadó jogszabályok megfelelő alkalmazásával helytálló érdemi döntést hozott. Előadta, hogy a régi Ptk. 297. (4) bekezdése értelmében a végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe való beszámításhoz szükséges a likviditás. Ez pedig az jelenti, hogy az ellenkövetelésnek ugyanilyennek vagy közokiratba foglaltnak, tehát nem vitathatónak kell lennie. A rendelkezés célja ugyanis az, hogy megakadályozza a végrehajtás késleltetésének a lehetőségét. Kiemelte, hogy a felperes ellenkövetelése beszámíthatóságára alappal csak akkor hivatkozhatna, ha a váltókövetelés kötelezettjének kötelezettségvállalását rögzítené a közokirat, ezzel valósulhatna meg a beszámítás azon feltétele, hogy az adós ellenkövetelésének is a Vht. szabályai figyelembevételével végrehajthatónak kell lennie. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság azt állapította meg az ítéletében, hogy a beszámítás a végrehajtási lappal elrendelt végrehajtás megszüntetési per ténybeli alapja lehet, a kereset tárgyát képező ellenkövetelést azonban nem találta beszámításra alkalmasnak. Ezért nem tévedett, amikor az ellenkövetelésről való bizonyítás felvételét mellőzte.
c) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. november hó 24. napján kelt 5.Pf.21.136/2014/3. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság akkor járt volna el jogszerűen, ha az alperest a perbeli ismert címről is megkísérli idézni, illetve az ügyvédi irodát azzal a felhívással idézi, hogy a per vitelére adott, az alperestől származó meghatalmazást csatoljon, vagy az ügyvédi titoktartási kötelezettség sérelme nélkül jelentse be az alperes ismert lakcímét. Megjegyezte, hogy az eljáró végrehajtónak nincs olyan kötelezettsége, hogy a tudomására jutott perindításról a végrehajtást kérő jogi képviselőjét tájékoztassa. Meghagyta továbbá, hogy az elsőfokú bíróság a megismételt eljárásban kísérelje meg az alperes idézését az iratok alapján a rendelkezésre álló címről is, illetve a kitűzendő tárgyalásra azzal a felhívással kell a végrehajtási eljárásban az alperest képviselő ügyvédi irodát idéznie, hogy csatoljon az alperestől származó, a peres eljárás vitelére adott ügyvédi meghatalmazást, vagy az ügyvédi titoktartási kötelezettség sérelme nélkül jelentse be az alperes ismert címét.
d) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. február hó 18. napján kelt 5.Pf.21.395/2014/4. sorszámú helybenhagyó ítéletének indokolása szerint az elsőfokú bíróság – mely a keresetet elutasította – helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított érdemi döntése is, illetőleg a felperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan tényt, körülményt, amely az elsőfokú ítélet megváltoztatását indokolná. Utalt arra is, hogy a felperesnek a keresetében elő kell adnia a régi Pp. 121. §-a szerint az érvényesíteni kívánt jogot és az annak alapjául szolgáló tényeket és meg kell jelölnie bizonyítékait. Megjegyezte, hogy a felperesnek kronológiai sorrendet követve kell előadnia az ügy szempontjából jogilag releváns valamennyi tényt. Azért is fontos a tények pontos és részletes megjelölése, mert a bíróság ítéletét csak a peres felek által előadottakra alapíthatja. A felperes minden kereseti kérelme tényalapjaként azt jelölte meg, hogy a kölcsönszerződések német nyelven íródtak, amelyet nem ismer, így a részleteket nem ismerhette meg, de a kölcsönszerződés létrejöttével, tartalmával kapcsolatban, illetve a tartozáselismerést tartalmazó közjegyzői okiratokkal kapcsolatosan további tényállást nem terjesztett elő, kereseti indokolása csak az volt, hogy a kölcsönszerződések németül íródtak. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában a releváns tényállást állapította meg és mivel a felperes a kölcsönszerződéssel kapcsolatosan további előadást nem terjesztett elő, nem is volt kötelezettsége további tényállási elem vizsgálata. Az elsőfokú bíróság ítélete pontosan tartalmazza a felperes kereseti kérelmét, azokon túlmenően a felperes további jogcímen nem támadta a kölcsönszerződéseket. A kölcsönszerződések tartalmával kapcsolatosan nem terjesztett elő kereseti kérelmet, nem hivatkozott a szerződés egyes elemeinek érvénytelenségére és nem adta elő, hogy a szerződés mely rendelkezéseit sérelmezi. Mivel a régi Pp. 221. §-a szerint a bíróság a felperesi kérelemhez kötve van, az elsőfokú bíróság is csak arról dönthetett, amit a felperes előterjesztett. A felperes az elsőfokú eljárásban az elsőfokú bíróság által elbírált kereseti kérelmet és érvénytelenségi okokat meghaladóan további kereseti kérelmet nem terjesztett elő, de a régi Pp. 235. §-ában foglalt tilalom folytán a másodfokú eljárásban már nem is terjeszthet elő. A felperes a kölcsönszerződés megkötése után közjegyző előtt tartozáselismerő nyilatkozatot tett, amely a kölcsön összegét, a törlesztések számát és a határozott, fix összegű törlesztő részleteket, valamint a kölcsön fedezetét tartalmazza. Mivel a végrehajtási záradék ennek alapján került kiállításra, a német nyelvű szerződés további vitatásának relevanciája nem volt. A régi Ptk. 205. § (3) bekezdése szerint a feleket a szerződés megkötésénél együttműködési kötelezettség terheli. Az adott helyzetben általában elvárhatóság körében a felperest is körültekintő, gondos, felelősségteljes magatartás terhelte a szerződés tartalmának megismerésére vonatkozóan, ezért nem volt akadályozva abban, hogy a szerződés tartalmának megismerése körében, amennyiben a német nyelvet nem ismeri, szükség estén tolmács segítségét vegye igénybe.
e) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. február hó 25. napján kelt 5.Pf. 21.495/2014/4. sorszámú ítélete a keresetet elutasító elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása mellett rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított érdemi döntése is. Helyesen állapította meg, hogy a végrehajtási lappal indult végrehajtás megszüntetését alaptalanul kérte a felperes olyan tényre hivatkozva, amely előadása szerint a végrehajtási lap kiállításának alapjául szolgáló határozat meghozatala előtt keletkezett. Az időmúlásnak a polgári jogban kétféle hatása van: az igényérvényesítés elmulasztása bizonyos idő elteltével vagy magát az alanyi jogot szünteti meg, ilyen esetben jogvesztő határidőről beszélünk, vagy az alanyi jog nem szűnik meg ugyan, de állami kényszerrel többé nem érvényesíthető, ebben az esetben elévülésről van szó. Jogvesztő határidőnek csak az a határidő minősül, amelynek elmulasztásához a jogszabály kifejezetten a jog elenyészésének a következményét fűzi, ha azonban jog-szabály jogvesztést nem mond ki, a jogszabályban rögzített határidő alatt a követelés elévül. Ez azt jelenti, hogy a követelés bírósági úton nem érvényesíthető ugyan, azonban maga a követelés nem szűnik meg. A követelés elévülését – néhány kivétellel – nem hivatalból veszi figyelembe a bíróság. Jelen ügyben a felperes elévülésre hivatkozással kérte az ellen folyó végrehajtási eljárás megszüntetését. A régi Pp. 368.-a szerint a végrehajtási lappal indult végrehajtási eljárás megszüntetését lehet kérni elévülésre hivatkozással, ilyenkor a bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy az elévülés a végrehajtási eljárás során következett-e be. A végrehajtás megszüntetési perben – ha végrehajtási lappal indult és jogerős marasztaló határozat alapján került kiállításra a végrehajtási lap – az nem vizsgálható, hogy a követelés a marasztalásra irányuló eljárás megindulásakor elévült-e. A végrehajtási lappal indult végrehajtás megszüntetési perben az annak alapjául szolgáló döntés már nem vitatható (ítélt dolog).
f) A Budapest Környéki Törvényszék a 2015. június hó 17. napján kelt 5.Pf.21.381/2014/17. sorszámú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét – melyben a kereset elutasításra került – fellebbezett részében részben megváltoztatta és a folyamatban lévő végrehajtást 134.935,- forintra, valamint a végrehajtási költségekre korlátozta, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Előadta, hogy a régi Pp. 368. §-a alapján a teljesítésre hivatkozással előterjesztett végrehajtás megszüntetése iránti kereset, mint többen a kevesebb, magában foglalja a végrehajtás korlátozása iránti keresetet is. Ha tehát a felperes a végrehajtás megszüntetésére irányuló kereset ténybeli alapjaként azt adja elő, hogy a tartozását részben megfizette, a bíróságnak a szükséges bizonyítást lefolytatva meg kell ejtenie a felek közötti elszámolást, amelynek eredményeként a végrehajtás korlátozására kerülhet sor. Kiemelte, hogy a felperest az alperes irányában kizárólag gyermektartásdíj-fizetési kötelezettség terhelte, ebből következően a bíróságnak a felperes javára történt teljesítését a tartásdíj-fizetési kötelezettség teljesítéseként kellett volna figyelembe vennie. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor úgy ítélte meg, hogy a felperes postai úton való teljesítése elszámolhatóságához bizonyítania kellett volna fizetése jogcímét. A felperes fizetési kötelezettségének rendszertelenül és nem a perbeli egyezségben foglaltaknak megfelelően tett eleget. Ezért az alperes a végrehajtási eljárást jogszerűen indította meg, a teljes tartozás pedig kiegyenlítésre még nem került, aminek következtében a végrehajtási eljárással eddig felmerült és a jövőben felmerülő költségeket a felperes köteles viselni.
g) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. május hó 16. napján kelt 5.Pf.20.040/2018/4. sorszámú helybenhagyó ítéletének indokolása szerint a keresetet elutasító elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az arra alapított érdemi döntését is. Előadta, hogy a felperessel szemben foganatosított végrehajtás a jogerős fizetési meghagyáson alapul, mely a tőketartozáson kívül a tőke után járó kamatot és a költségeket is tartalmazza, így a felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy az alperessel a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően szóban kötött – és egyébként nem igazolt – megállapodás alapján késedelmi kamatfizetési kötelezettség nem terhelte. Arra is helytállóan mutatott rá a felperes, hogy a végrehajtási lap kiállítását az alperes a fennálló tartozás összegénél magasabb összegre kérte, mivel nem vette figyelembe a felperes által a végrehajtási lap kibocsátását megelőzően a részletfizetési megállapodás alapján teljesített összegeket, ez a körülmény azonban önmagában a végrehajtás megszüntetésére nem ad alapot. Megjegyezte azt is, hogy az alperes a felperes által megfizetett összegekkel a fennálló tartozást csökkentette, a teljesítésre figyelemmel egyebekben legfeljebb a végrehajtás korlátozásának lehetett volna helye. A felperes az elsőfokú bíróság tájékoztatása ellenére végrehajtás korlátozása iránti igényt nem terjesztett elő, a követelés teljes megtérülésének hiányában pedig a végrehajtás megszüntetésére nem volt lehetőség. Arra is rámutatott a másodfokú bíróság, hogy amennyiben a felperes az általa eszközölt részteljesítései, valamint a végrehajtás során tőle levont összegek folytán megalapozatlannak tartja azt az összeget, amelyre a végrehajtás jelenleg is folyik, nincs elzárva attól, hogy az alperessel szemben végrehajtás korlátozása iránti pert kezdeményezzen, melynek során azonban őt terheli a fennálló tartozása összegének kimunkálási kötelezettsége.
A kereset részbeni elutasítása
a) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2014. május hó 07. napján kelt 5.Pf.20.065/2014/4. sorszámú végzésében az elsőfokú bíróság végrehajtás korlátozását kimondó ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Előadta, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a régi Pp. 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése iránti keresetben (mint többen a kevesebb) a végrehajtás korlátozása iránti kérelem is benne foglaltatik, és a végrehajtandó követelés érvénytelensége okán az alperesnek járó követelés összegét az általa folyósított tőke összegére és ennek régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerint járó késedelmi kamatára korlátozta. Kiemelte, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti per a Pp. XXV. Fejezetében, a különleges eljárások között elhelyezkedő pertípus, amelynek sajátossága folytán a pernek nem feltétlenül tárgya a felek közötti elszámolás. A felperesnek a régi Pp. 369. § a) pontjára alapított kereseti kérelme szerint abban az esetben, ha a felperes bizonyítja, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényesen nem jött létre, a végrehajtás megszüntetése felől kell határozni, ellenkező esetben a keresetet el kell utasítani. Ilyen kereseti kérelem esetén a keresetnek nem tárgya a felek közötti elszámolás. A felperes a keresetét arra alapította, hogy a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött létre, de keresetlevelében több érvénytelenségi okra is hivatkozott. A per során a felperes azt is előadta, hogy a szerződés nem jött létre a régi Ptk. 205. § (2) bekezdésére figyelemmel, ugyanis a felek a kölcsön teljesítése szempontjából lényeges kérdésben, az adós pontos teljesítéséhez szükséges törlesztő részletek mértékében nem állapodtak meg. A 2/2010. (VI.28.) PK vélemény 6. a. pontjának második bekezdése értelmében a fél által felhozott különböző semmiségi okok sorrendje a bíróságot nem köti. A bíróság először a szerződés létrejöttével vagy létre nem jöttével kapcsolatban felmerült kérdésekben határoz. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a szerződés létre nem jöttével kapcsolatos felperesi kifogást és nem határozott ebben a kérdésben. Rámutatott a törvényszék arra is, hogy egyes jogcímek (a szerződés létrejötte, semmisség, megtámadhatóság) logikai sorrendet alkotnak és csak létrejött szerződés érvénytelensége merülhet fel. Az elsőfokú bíróság ezen eljárási szabályokat be nem tartva hozott ítéletet, amivel az elsőfokú eljárás szabályait megsértette. Meghagyta az elsőfokú bíróságnak, hogy elsődlegesen abban a kérdésben vizsgálódjon, hogy a felek közötti kölcsönszerződés a felperes által előterjesztett régi Ptk. 205. § (2) bekezdésre alapított kifogásra figyelemmel létrejött-e, amennyiben pedig az állapítható meg, hogy a szerződés létrejött, ezt követően vizsgálhatóak a felperes által felhozott érvénytelenségi kifogások. Az alperest fel kell hívni, hogy a felperes szerződés létrejöttével kapcsolatos felperesi kifogásra vonatkozó ellenkérelmét terjessze elő, ezután a feleket előadásaik alapulvételével tájékoztatni kell a régi Pp. 3. § (3) bekezdésében írtakra a bizonyítási teherről és a bizonyítandó tényekről, valamint figyelmeztetni kell őket a bizonyítatlanság jogkövetkezményeire. Megjegyezte, hogy a felajánlott bizonyítást a végrehajtási perekre vonatkozó eljárási szabályok keretei között kell lefolytatni.
b) A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 2015. február hó 02. napján kelt 5.Pf.20.964/2014/10. sorszámú ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét – melyben a kereset részben elutasításra került – a per főtárgya tekintetében részben megváltoztatta és a felperes keresetének helyt adva a folyamatban lévő végrehajtást megszüntette, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A tételes levezetés során megállapította továbbá, hogy – az elsőfokú bíróság számításaival egyezően – a kiállított végrehajtási lap alapján 359.150,- forint tartásdíjat kellett volna a felperesnek megfizetnie az ítéletben megjelölt időszakban és ebből a felperes részéről mikor történt teljesítés. Az alperes nem az adós teljesítéséig, hanem a részére történt kifizetés időpontjáig jogosult a régi Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatra, amellyel kapcsolatosan a tőke- és kamattartozás is levezetésre került. Megállapította azt is, hogy a felperes a 2011. február, március hónapokban teljesített túl-fizetéseit eredményesen nem követelheti vissza, mert a régi Ptk. 362. §-a értelmében a túlfizetett tartásdíjat mint az életfenntartás céljára adott és arra felhasznált juttatást visszakövetelni nem lehet. Az alperes alappal nem kérheti a tartásdíj 2014. október 14. napjáig való elszámolását, mivel az alapeljárásban maga is kérte a 2005. június 13-ig való elszámolást. Ezen túlmenően a másodfokú bíróság levezette, hogy a felperes 2011. év elején a teljes tartozását megfizette, így 2014 őszére a perbeli végrehajtási ügyre tartozó fizetési kötelezettsége már nem állt fenn. A fentieken túlmenően arra is rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a végrehajtó a perben díjigényt nem jelentett be. Megjegyezte azt is, hogy ebben az esetben az elsőfokú bíróságnak az ítéletet közölnie kellett volna a végrehajtóval.
Összegzés
A végrehajtás megszüntetési és korlátozási perekkel kapcsolatban elmondható, hogy a törvényben szabályozott szigorú eljárási határidők nem mindig tarthatóak be, amelynek egyik fő oka az egyes bíróságok leterheltsége.
A Budapest Környéki Törvényszékhez mint másodfokú bírósághoz érkezett és az áttanulmányozott végrehajtási ügyek alapján megállapítható, hogy a törvényszék területénműködőjárásbíróságokgyakorlataiközötttapasztalhatóakkisebbeltérések, de összességükben határozottan kijelenthető, hogy Pest megyében egységes ítélkezési eljárás alakult ki a végrehajtás megszüntetési és korlátozási perek tekintetében a pereket tárgyaló bírák részéről. Ugyanakkor szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a végrehajtási eljárás vonatkozásában az ország egyes részein egymástól lényegesen eltérő bírósági gyakorlat figyelhető meg a döntéshozatalt illetően, így előfordulhat, hogy a Fővárosi Törvényszék, illetve a Budapest Környéki Törvényszék által és alkalmazott gyakorlati megoldások egyes bíróságokon az országban elfogadottak, máshol viszont azokat elvetik, és egy-egy adott kérdéskörre különböző válaszok születnek, amelyek az állampolgárok részéről jogbizonytalanságokhoz vezethetnek. A fentiek elkerülése érdekében a jogszabályok maradéktalan betartása mellett a jogalkalmazók részéről az egységességre kell törekedni a döntések meghozatalakor, amely tekintetben az utóbbi években jelentős fejlődés figyelhető meg a feldolgozott perek vonatkozásában.
Még hosszú út áll mind a jogalkalmazók, mind a felek előtt egy dinamikusan működő, gyors lefolyású eljárási rend kialakításának elérése érdekében, de a hatályos eljárási kódex jogszabályszerű alkalmazásával minden adott e cél eléréséhez a bíróságok, a végrehajtók és az egyéb hatóságok, valamint a felek részére. Ehhez segítségként hozzá fog járulni az elkövetkező években kialakulóban levő, új szemléletmódot követelő bírói gyakorlat is, amelynek következményeként reményeim szerint egy hatékony, gyors, pártatlan, tisztességes igazságszolgáltatási rend fog megszilárdulni a jövőben is.
Sebő I., bíró, Budakörnyéki Járásbíróság