Az Europol és az Eurojust szerepe a közös nyomozócsoportokban¹

Bevezetés

A közös nyomozócsoport (Joint Investigation Team, a továbbiakban: JIT) jogintézményének igénye már a büntető igazságügyi és rendőrségi együttműködés fejlődésének igen kezdetleges fokán, az Amszterdami Szerződés megalkotásakor felmerült. Azonban a mögötte álló jelentős politikai támogatottság²  mellett sem volt népszerűnek mondható megalkotásának évtizedében, ugyanis a 2000-ben, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezménnyel (a továbbiakban: MLA egyezmény³ ) létrehozott jogintézmény alkalmazására 2010-ig 70 alkalommal került csupán sor. Ez a szám elhanyagolható volt a transznacionális elemekkel rendelkező büntetőeljárások száma mellett.⁴  Ami pedig Magyarországot illeti: a magyar hatóságok 2011-ben voltak részesei először ilyen közös nyomozócsoportnak. A hozzá fűzött reményeket a JIT a fellelhető szakirodalom szerint elsősorban azért nem tudta beváltani, mert a tagállamok hatóságai idegenkedtek tőle.⁵

Azonban 2010 óta egyre nagyobb teret nyer magának a JIT. A közös nyomozócsoportok szakértői hálózata (JITs Network) 2016-os és 2018-as értékelésében már 74 lezárult nyomozás során alkalmazott nyomozócsoportot tudott a tagállamok visszajelzése alapján megvizsgálni. A vizsgálat a 2014-2017 között beérkezett JIT-értékeléseket érintette.⁶  Egy jóval rövidebb referencia-időszakban sikerült tehát azonos számú JIT-et létrehozni, mint a 2000–2010 közötti időszakban. Ezzel már képet kaphatunk arról, hogy egyre többször alkalmazzák a tagállamok ezt a jogintézményt. Ezen túlmenően pedig az Europol és az Eurojust éves jelentései is arról tanúskodnak, hogy a nyomozócsoportok száma növekszik, hiszen éves szinten több százas nagyságrendű ügyekről számolnak be.⁷  Ezzel párhuzamosan 2017-re tizenkettőre emelkedett a hazánkat érintő nyomozócsoportok száma.⁸

A közös nyomozócsoport alkalmazásának fellendülése miatt a JIT értékelésében nem arra koncentrálok, hogy mi volt a kezdeti problémáinak okozója, hiszen ezt számos kutatás dolgozta fel, hanem azt vizsgálom, hogy a kiforrott jogintézménynek milyen a gyakorlata napjainkban, és azt, hogy milyen hozzáadott értéket képvisel a tagállamok által közösen folytatott nyomozásokban. A kutatás nóvumát az képezi, hogy a közös nyomozócsoportok gyakorlatát az Eurojust és az Europol tevékenysége oldaláról közelítem meg, amely mind a magyar, mind az európai szakirodalomban ritka.

A közös nyomozócsoport európai jogintézménye

Közös nyomozócsoportot megállapodás alapján lehet létrehozni annak érdekében, hogy a csoportot létrehozó hatóságok egy vagy több tagállamban nyomozást folytassanak. A JIT-et olyan esetekben lehet létrehozni, amikor a bűncselekmények felderítésére irányuló nyomozás során egy tagállamnak bonyolult és nagy ráfordítást igénylő, más tagállamot is érintő nyomozást kell folytatnia, vagy több tagállam folytat olyan bűncselekmények felderítésére irányuló nyomozást, amelyek körülményei az érintett tagállamok összehangolt és egyeztetett fellépését teszik szükségessé.⁹  A normaszöveg alapján tehát a JIT rendeltetése az, hogy több tagállam hatáskörrel rendelkező nyomozó hatósága vegyen részt a nyomozásban, amelynek főképp akkor lehet haszna, amikor több tagállam területén kell a nyomozást végezni.¹⁰  Ám nyilvánvaló, hogy az egyezmény jelentős mozgásteret biztosít abban a tekintetben, hogy az illetékes hatóságok mikor hozhatnak létre közös nyomozócsoportot. Emiatt egyéb jogforrások és különböző kézikönyvek is finomítják azokat az eseteket, amikor ajánlott ezek létrehozása.

A közös nyomozócsoportokra vonatkozó uniós kézikönyv gyakorlati szempontokkal finomít a tág mérlegelési jogkörön. Így a nyomozócsoport létrehozásakor mérlegelni kell a nyomozás tárgyát képező bűnszervezet és bűnözői tevékenység összetettségét és kifinomultságát, az érintett államokban foganatosítandó nyomozási cselekmények számát és összetettségét, valamint azt, hogy az érintett államokat milyen mértékben köti össze a nyomozás.¹¹

Jelenleg nemzeti jogunkban az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény (2012. évi CLXXX. törvény, a továbbiakban: tagállamokkal folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény) szabályozza a közös nyomozócsoport létrehozásával és működésével kapcsolatos eljárási kérdéseket, többek között azt is, hogy milyen esetekben lehet létrehozni ilyen csoportot. A törvény akkor teszi lehetővé a közös nyomozócsoport létrehozásának kezdeményezését, ha a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult, valamint ha a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, ezért azok összehangolására van szükség. A bűncselekmény különösen akkor mondható több tagállamra kiterjedőnek, ha:

1. azt több tagállamban követték el;
2. egy tagállamban követték el, de előkészületének, irányításának, illetve a hozzá kapcsolódó részesi magatartásoknak a jelentős részét egy másik tagállamban fejtik ki;
3. egy tagállamban követték el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több tagállamban folytat büntetendő tevékenységet;
4. vagy egy tagállamban követték el, de más tagállam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti.¹²

A nyomozócsoportok uniós kézikönyve hangsúlyozza, hogy a közös nyomozócsoportok leginkább arra tekintettel hasznosak, hogy az egyes tagállamok nyomozó hatóságainak együttműködése során el lehet kerülni a kölcsönös jogsegély hagyományos csatornáit. Ezáltal az információk és a bizonyítékok közvetlen gyűjtését és cseréjét teszik lehetővé ezek a csoportok.¹³  Mi több, nem csupán a nyomozást folytató tagállam nyomozó hatóságának tagjai lehetnek jelen a nyomozás során elrendelt eljárási cselekményeknél, hanem a nyomozócsoport ún. kiküldött tagjai is, akik más tagállam illetékes hatóságainak képviseletében vannak jelen a csoportban. Emiatt a nyomozócsoport elsősorban a több államban egyidejűleg folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások koordinálását könnyíti meg.¹⁴  Példának okáért, ha a Btk. személyi hatálya alapján Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban magyar állampolgárral szemben, mivel megalapozott a gyanú, hogy más tagállamban bűncselekményt követett el, akkor mind az elkövetés helye, mind a sértettek lakóhelye is más tagállam területén található, azonban az elkövetők magyar állampolgársága és magyar lakóhelye feltételezi azt, hogy a bűncselekmény előkészületeinek egy részét bizonyosan Magyarországon végezték el. Nyomozást nem folytathatnak a magyar hatóságok más tagállam területén és más tagállam nyomozó hatósága sem tehet így Magyarországon, így mindkét tagállam eljáró hatósága jogsegély iránti kérelmekre lenne utalva, hogy felderítse a bűncselekményt és előkészületeit.

A nyomozócsoportokat a tagállamok illetékes hatóságainak megállapodása útján lehet felállítani meghatározott célra és időre, ám ha szükséges, a határidő meghosszabbítható.¹⁵  A csoportot azon tagállam illetékes hatóságának képviselője fogja vezetni, amely kezdeményezte a csoport létrehozását,¹⁶  tevékenységét pedig azon tagállam joga fogja szabályozni, amelynek a területén nyomozást végez. A csoport kiküldött – más tagállam hatóságainak – tagjai is jelen lehetnek az eljárási cselekmények elvégzése során. Végül az egyezmény lehetővé teszi, hogy a csoport tevékenységében olyan személyek is részt vegyenek, akik nem a csoportot létrehozó tagállamok illetékes hatóságainak a képviselői. Ilyen személyek lehetnek például az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezései szerint létrehozott szervek tisztviselői, különösen az Eurojust és az Europol személyzete. A csoport tagjait és kiküldött tagjait megillető eljárási jogok azonban ezeket a személyeket nem illetik meg, hacsak a megállapodás kifejezetten másként nem rendelkezik.¹⁷

Korábban hazánkban, a 31/2004. (BK 21.) BM–PM együttes utasítás a csoport létrehozásáról való döntést a nyomozó hatóság bűnügyi igazgatójának a hatáskörébe utalta.¹⁸  Ám jelenleg az ügyészség szervezetéről és működéséről szóló 2012-es legfőbb ügyészi utasítás a Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Osztályának hatáskörébe utalja a közös nyomozócsoport létrehozásával és működésével kapcsolatos döntést.¹⁹

Összegzésképpen a közös nyomozócsoport jelentős fejlődést biztosít a nemzetközi bűnüldözés terén a hagyományos jogsegélykérelmekhez és a párhuzamos eljárásokhoz képest, amelyek többnyire levélformájú nemzetközi kérelmek (international letter of request – ILOR) útján valósulnak meg.²⁰  A hagyományos együttműködéshez képest innovációnak számít, hogy a nyomozócsoport kiküldött – azaz más tagállam hatóságainak – tagjai is részt vehetnek az eljárási cselekményeken. Szintén lehetőség van arra, hogy e kiküldött tag saját tagállamának illetékes hatóságát felkérje nyomozati cselekmény elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy a kommunikáció leegyszerűsödik és nincs szükség a továbbiakban a jogsegély útján történő megkeresésre annak érdekében, hogy bizonyítékként felhasználható legyen a felkért hatóság cselekményének eredménye. Továbbá jelentős újítás az, hogy a nyomozócsoport tevékenysége során összegyűjtött bizonyítékok felhasználhatók valamennyi részt vevő tagállamban folyamatban lévő kapcsolódó eljárásban, amennyiben a nyomozócsoport működése szerinti tagállam joga szerint felhasználható az adat bizonyítékként.²¹

Ahhoz azonban, hogy a nyomozócsoportban részt vevő hatóságok együttműködése igazán hatékony legyen, az Eurojust és az Europol közvetítő-támogató tevékenysége is nagyban hozzájárul.

Az Europol és az Eurojust közös nyomozócsoportokban betöltött szerepe

A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (a továbbiakban: Europol vagy ügynökség) feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó, közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén.

Ennek két fő megvalósítási módjaként az EUMSZ az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtését, tárolását, feldolgozását, elemzését és cseréjét, valamint a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolását, megszervezését és végrehajtását határozza meg.²²  Végső soron abból a célból jött létre, hogy javítsa az együttműködést a tagállami bűnüldöző hatóságok között és közvetlenül együttműködjön az említett bűncselekmények megelőzésében és felderítésében.²³

Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (a továbbiakban: Eurojust vagy szervezet) célja a tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti koordináció ösztönzése és javítása a legalább két uniós tagállamot érintő nyomozások és a büntetőeljárások terén,²⁴  elsősorban a kölcsönös nemzetközi jogsegély és az európai elfogatóparancs révén.²⁵

További fontos feladata a szervezetnek a hatásköri összeütközések feloldásában való segédkezés kettő vagy több tagállam illetékes hatóságai között.²⁶

Tehát mindkét ügynökség feladata, hogy támogassák a tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságait (azaz a nyomozó hatóságokat, illetve az ügyészséget) tevékenységükben, ezáltal növelve hatékonyságukat. Mindezt olyan bűncselekmények tekintetében tehetik, amelyek legalább két tagállamot érintenek.²⁷  E támogató tevékenységük is két részre bonható: stratégiai és operatív együttműködésre. A büntető igazságügyi együttműködés stratégiai oldalán bűnmegelőzési és bűnüldözési módszerek kidolgozása, a tagállamok illetékes hatóságaival folytatott stratégiai jellegű kommunikáció és információs rendszer működtetése áll.²⁸  Mindez természetesen a két ügynökség hatáskörébe tartozó, legalább két tagállamot érintő és jellemzően a szervezett bűnözéshez szorosan kapcsolódó bűncselekmények tekintetében valósul meg.²⁹  Az operatív oldalon pedig a szervezetek hatáskörébe tartozó konkrét bűncselekmények tekintetében, többnyire két vagy több tagállam között megvalósuló bűnügyi együttműködés koordinációja áll, amelynek számos változata létezik az Unióban, és ezek közé tartozik a közös nyomozócsoport jogintézménye is.

Jelentőséggel bír az is, hogy milyen hatásköri kapcsolat áll fenn az Eurojust és az Europol között. Ezt a két szervezet a 2010-ben megkötött együttműködési megállapodással rendezte. Eszerint az Europol a tagállamok bűnüldöző hatóságaival áll kapcsolatban, míg az Eurojust az igazságügyi hatóságokkal, így elsősorban a vádhatóságokkal.³⁰

Azonban mindkét szervezet szerepe az illetékes hatóságok együttműködésének a támogatása és erősítése a szervezetek hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében.³¹

Az Europol és az Eurojust számára is biztosított a lehetőség, hogy részt vegyenek a tagállamok illetékes hatóságai által létrehozott közös nyomozócsoportokban.³²  Azonban a két szervezet szerepe különbözik egymástól, amely eltérő felépítésükből és feladatkörükből adódik.

Az Europol szolgáltatóként vesz részt a közös nyomozócsoportokban. Ez egy nagyon fontos szeletét fedi tevékenységeinek. Ide tartozik a nyomozási technika szolgáltatása, ami széles körű tevékenységfajtákat fed le az elemző-értékelő tevékenységtől kezdve a bűncselekményhez kötődő tárgyak vizsgálatán át, az ún. on-the-spot támogatásig. Ez utóbbi esetben az ügynökség személyzete a bűncselekmény helyszínére települ ki a szükséges nyomozási cselekmények elvégzése érdekében.³³  Ebből érdemes kiemelni, hogy az egyik legnagyobb kihasználtságú elemző-értékelő szolgáltatása a mobiltelefonok cellainformációs adatainak elemzése, ugyanis az ügynökségnek saját, és Európa-szerte elismert elemző-értékelő központja van. E tevékenységeket azonban már a nyomozócsoport működése során látja el. Viszont ezt megelőzően a JIT létrehozásában is lehet szerepe, ugyanis az Europol által létrehozott információs rendszerből az illetékes hatóságok értesülhetnek arról, ha más tagállamban is folyik eljárás a gyanúsítottakkal szemben. Ezzel a JIT létrehozásának a szüksége növekszik, hiszen ez az egyik tipikus esete a nyomozócsoport létrehozásának. Ezen felül pedig pénzügyi támogatást is biztosíthat, azonban az Eurojusttól eltérő formában. A 2016-os szabályozásig ugyanis nem volt jogosult direkt a nyomozócsoportok támogatására, azonban a részt vevő hatóságok közötti koordinációs találkozókat és közös műveleteket korábban is szervezhetett és ezekre pénzügyi támogatást is nyújthatott.³⁴

Az Eurojust teljesen eltérő szereppel rendelkezik, mint az Europol, amely a szervezet felépítéséből adódik. Az Eurojust számára nem áll rendelkezésre jelentős szakmai gárda, akik képesek a nyomozati cselekmények végrehajtására. Ezzel szemben a nemzeti tagok és az őket segítő nemzeti szakértők saját nemzeti joguk és a büntető igazságügyi együttműködés szakértői. Így a szervezet többek között a nyomozócsoportok létrehozásának folyamatából vállal oroszlánrészt. Ez azt jelenti, hogy az Eurojust nemzeti tagjai részt vesznek a JIT-tel kapcsolatos tanácskozásokban attól a pillanattól kezdve, amikor még csak felmerül annak igénye, sőt a szervezetnek arra is lehetősége van, hogy javasolja a JIT felállítását. Szintén a nyomozócsoport létrehozásához tartozik a megállapodás előkészítésében nyújtott segítség. Ebben a fázisban tehát az Eurojust szolgáltatásainak a hozzáadott értéke az, hogy platformot biztosít a JIT-tel kapcsolatos kommunikáció számára. Ez azonban a nyomozócsoport létrehozása után sem szűnik meg. Mivel az Eurojust sokáig kizárólagosan volt jogosult a nyomozócsoportok finanszírozására, így napjainkban is sokkal nagyobb szerepet kap a nyomozócsoportok koordinációjában.³⁵  Ennek pedig legjelentősebb részét képezi, hogy nem csupán a nyomozócsoport tagállami, azaz „helyi” szinten felmerülő költségeit finanszírozza, hanem a csoport hatékonyságát jelentősen növelő előzetes és a létrehozás után a folyamatos koordinációs találkozók költségeit is állja, amelyeket jellemzően az Eurojust vagy az Europol székhelyén tartanak. Nem utolsó sorban az Eurojust a nyomozócsoport működése alatt végig jelen van eredeti szerepében is, ami nem más, minthogy gördülékennyé teszi az érintett hatóságok közötti kommunikációt és a nemzeti tagok elhárítják az esetleges joghatósági összeütközéseket, vagyis egyszerűen megfogalmazva koordinálják azt, hogy a gyanúsítottak ellen melyik tagállamban emeljenek vádat.³⁶

A büntetőjogban a tagállamok joghatóságának összeütközéséről akkor beszélünk, amikor két vagy több tagállam is jogosult lenne a büntetőeljárás lefolytatására ugyanazon bűncselekmény elkövetése miatt. Ebben az esetben azonban el kell dönteni azt, hogy melyik tagállamban folytassák az eljárást. Végeredményben arra a tagállamra szokott esni a választás, amely kedvezőbb helyzetben van az eljárás tekintetében. Példának okáért a bizonyítékok túlnyomó többsége az elkövetés helyén áll rendelkezésre, így az ennek megfelelő tagállamban érdemes lefolytatni az eljárást. Ezzel szemben azonban egy nemzetközi bűnszervezet esetén a bűnszervezet működésének az országában célszerűbb a büntetőeljárás megindítani.

Tehát a két szervezet szerepe jól elhatárolható, azonban az, hogy az együttműködés milyen fokán lépnek be a nyomozócsoportba, jelenleg sem tisztázott, mivel hatáskörük részben egybeesik. Sőt, a tagállamok büntetőeljárási joga sem egyezik meg, így legfőképp a nyomozati szakban találni rengeteg eltérést arra vonatkozóan, hogy melyik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság.³⁷  Ez azt eredményezheti, hogy a nyomozás során egy adott tagállamban először az Europolt, egy másik tagállamban pedig elsőként az Eurojustot keresik meg az eljáró hatóságok.³⁸  Ez megnehezíti azt, hogy szekunder jogi normával hibátlanul válassza el egymástól az Európai Parlament és a Tanács az Europol és az Eurojust hatáskörét, azaz hogy ne legyenek átfedések. Emiatt a két szervezet együttműködésére van szükség, amelyre az intézményi kapcsolatok kialakítása adja a legjobb megoldást. Itt csak visszautalok az Europol és az Eurojust szintén ezen pontban tárgyalt megállapodásra, amellyel megnyugtatóan lehetett rendezni ezt a problémát.

Összefoglalva, a közös nyomozócsoportokban az Europol feladata a nyomozási technika szolgáltatása, míg az Eurojust pedig elsősorban a nyomozócsoportok létrehozásában, az illetékes hatóságok kommunikációjában és a jogsegélykérelmek koordinálásában vesz részt.³⁹

Gyakorlati megközelítés

Napjainkra a közös nyomozócsoport az Európai Unióban a határon átnyúló és szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik hatékony eszközévé vált.⁴⁰  Számos közös nyomozócsoport tevékenysége fejeződött be eredményesen 2019-ben is, amelyek közül néhányat bemutatok annak érdekben, hogy szemléltessem a két ügynökség előbb kifejtett szerepvállalását.

A 2017-ben Románia és Svájc⁴¹  között létrejött JIT célja egy emberkereskedelemmel és prostitúcióval foglalkozó román bűnszervezet felszámolása volt, amely Romániából Svájcba szállított nőket, ahol prostitúcióra kényszerítette őket. A bűncselekményekre először a svájci hatóságok figyeltek fel 2016-ban. Ezt követően, 2017-ben jött létre a JIT, amelynek segítségével kilenc elkövetőt sikerült felelősségre vonni a 15 sértettet érintő emberkereskedelem és prostitúcióra kényszerítés vádja miatt.⁴²

Egy másik esetben szintén egy román szervezett bűnözői csoport követett el bűncselekményeket. Franciaországba szállítottak nőket, akiket prostitúcióra kényszerítettek és az így megszerzett pénz eredetét különböző módszerekkel legálisnak tüntették fel, azaz pénzmosást követtek el. A csoport felszámolása érdekében az Eurojust koordinációja mellett a francia, a román, az olasz és a német hatóságok is együttműködtek. A nyomozás során felmerült a JIT létrehozásának lehetősége, amit az Eurojust finanszírozott. Végül már a JIT keretében végezték el azt az összehangolt műveletet, amelynek során több országban (többek között Magyarországon is) 2 luxusautót, 14 mobiltelefont, 18 SIM kártyát, két számítógépet, ékszereket és készpénzt foglaltak le az eljáró hatóságok. Az összehangolt műveletet az Europol koordinálta, aminek eredményeként sikeresen felszámolták a bűnözői csoportot.⁴³

Szintén az Europol Információs Rendszer segítségével sikerült összehangolni egy másik esetben a két tagállamban is folyamatban lévő büntetőeljárásokat. Egy szervezett bűnözői csoport abból élt, hogy nehéz helyzetben lévő litván személyeket utaztatott az Egyesült Királyságba. Derbyben szállásolták el őket. Azonban a kiutazásért, a kint tartózkodásért és a munkaközvetítésért cserébe elvonták tőlük a megkeresett pénzüket oly módon, hogy bankszámláikhoz hozzáférést szereztek. Tehát a csoport a sértettek kényszermunkája útján megkeresett jövedelemből szerzett vagyoni előnyt. Mind a brit, mind pedig a litván hatóságoknál folyamatban voltak büntetőeljárások. Amikor a társhatóságok észlelték, hogy ugyanazon elkövetői körről lehet szó, az Eurojust együttműködésével létrehoztak egy közös nyomozócsoportot, amelynek a segítségével sikerült felszámolni a bűnszervezetet. Ebben az esetben különösen sok, szám szerint 14 koordinációs találkozót tartottak a társhatóságok. A JIT egyik legnagyobb előnye pedig az volt, hogy megkönnyítette a bizonyítékok felhasználását, ugyanis végül arra a megállapodásra jutottak az érintett tagállamok, hogy az elkövetőket az Egyesült Királyságban vonják felelősségre. Azonban a brit jogrendszer teljesen más követelményeket állít a bizonyítékok felhasználhatóságával szemben. Emiatt a közös nyomozócsoport létrehozása nélkül számos jogsegély iránti kérelmet kellett volna teljesíteni annak érdekében, hogy a litván hatóságok által megszerzett bizonyítékokat fel lehessen használni a brit büntetőeljárásban. Viszont a JIT jogintézménye áthidalta ezt a problémát, hiszen a nyomozócsoport működése alatt szerzett bizonyítékok korlátok nélkül felhasználhatók valamennyi részt vevő tagállamban.⁴⁴

Következtetések

A feldolgozott esetek alátámasztják azt, hogy a JIT nem csupán elméleti szinten könnyíti meg a tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságainak az együttműködését. A közvetlen kommunikáció, a személyes találkozók, a kiküldött tagok által biztosított személyes jelenlét a nyomozás során és a bizonyítékok minden további intézkedés nélküli felhasználhatósága mind olyan tényezők, amelyek hatékonyabbá, mindenekelőtt gyorsabbá teszik a büntetőeljárást.⁴⁵  További haszna a JIT-nek, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai értékes tapasztalatokat nyernek az együttműködés során. Kijelenthető, hogy a közös nyomozócsoport a bűnüldöző hatóságok legjobb gyakorlatai megosztásának közvetlen, ezáltal egyik leghatékonyabb formája.

Az esetekben az is megmutatkozik, hogy az Eurojust és az Europol támogatása nélkül napjainkban nem volna ilyen széles körben elterjedt a jogintézmény alkalmazása. Elsőként azt kell említeni, hogy egy JIT felállításának megvannak a maga költségei: a koordinációs találkozók megszervezése, a résztvevők utazása és elszállásolása, a csoport tagjai közötti kommunikáció érdekében tolmácsok és fordítók alkalmazása.⁴⁶  Emiatt szükségszerű volt, hogy idővel az uniós jogalkotó támogatást biztosítson a közös nyomozócsoportok működtetésére, ugyanis ezeket a költségeket a gyakorlatban a JIT-ben részt vevő hatóságoknak kellett finanszírozniuk. Így nem véletlen az, hogy miután az Eurojust finanszírozási jogkört szerzett,⁴⁷  nagyobb hajlandósággal vettek részt a tagállamok a közös nyomozócsoportokban. A finanszírozás lehetőségét a Tanács 2009/426/IB határozata biztosította a szervezet számára. A szervezet ennek eredményeként 2009-ben 5, 2010-ben pedig már 29 JIT létrehozását finanszírozta.⁴⁸

Az Eurojust nemzeti tagjai segítséget nyújtanak az illetékes hatóságoknak abban is, hogy azok fel tudják venni a kapcsolatot az érintett tagállam megfelelő hatóságával. Ez azért kiemelkedően fontos, mert – ahogy már korábban is kifejtettem – a tagállamok büntető igazságügyi rendszerei eltérő felépítésűek. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a megkereső fél nem tudja beazonosítani a megfelelő hatóságot, akit meg kell keresni annak érdekében, hogy megkezdődhessen a nemzetközi együttműködés. Már önmagában ez lassíthatja a büntetőeljárást, nem is beszélve a nyelvi akadályokról. Más tagállam bűnüldöző hatóságaival ellentétben a nemzeti tagok tökéletesen ismerik saját tagállamuk igazságügyi rendszerét, így könnyen eligazítást adnak az illetékes hatóságokról. Amennyiben pedig a megkereső és a megkeresett fél közvetlen kommunikációt folytat, nagy az esélye annak, hogy folyamatos fordítómunkát kell végezni. Ezt megelőzhetik az Eurojust nemzeti tagjai, akik egymás és saját illetékes hatóságaik között közvetítenek, hiszen a nemzeti tagok és saját hatóságaik között e nyelvi akadályok nem állnak fenn. A kapcsolatfelvételt követően pedig több tagállamot érintő koordinációs értekezletek szervezésével is elősegíti a közös nyomozócsoport létrehozását, ahogy az ilyen értekezletek minden vizsgált esetben megelőzték a nyomozócsoportot. Ezek a személyes értekezletek a közös nyomozócsoport működése előtt és alatt is értékesnek bizonyulnak, aminek részben az az oka, hogy kiváltja a hivatalos levelek útján való kommunikációt.

A tagállamok nemzetközi bűnügyi együttműködésében szintén fontos, hogy az Eurojust jogi tanácsadást nyújthat. Ebben a kategóriában a szervezetnek számos jogköre van. Példának okáért büntetőeljárás megkezdését és eljárási cselekmények elvégzését kezdeményezheti. Mindenekelőtt pedig tanácsadást nyújt a tagállamok számára, ha a joghatósági összeütközést nem tudják feloldani. Jellemzően egyébként erre nem kerül sor, mivel a közös nyomozócsoporton belül megvalósuló szoros együttműködés lehetővé teszi azt, hogy a tagállamok megállapodjanak abban, hogy melyikük érvényesíti büntetőhatalmát, mégis egyre több alkalommal előfordul, hogy az Eurojustnak hivatalból kell eljárnia a joghatósági ütközés feloldása érdekében.⁴⁹  Ez a gyakorlatban koordinációs értekezletek keretében történik, ahol mérlegelni kell, hogyan gyűjthető elfogadható bizonyíték és hogy melyik joghatóság lenne kedvezőbb helyzetben az ügy tárgyalására.⁵⁰

A vizsgált esetekből az is látszik, hogy az Eurojusthoz hasonlóan az Europol szerepe is elengedhetetlen a JIT-ek létrehozásában, ugyanis jellemzően az Europol Információs Rendszer segítségével lehet beazonosítani azt, hogy több tagállam is érintett ugyanazon bűnözői kör által elkövetett bűncselekményekben (így volt ez a brit-litván együttműködés esetén például). Továbbá fontos szerepe van az ügynökségnek az illetékes nyomozó hatóságok által közösen elvégzett műveletek megszervezésében, amelyek a közös nyomozócsoport hatékonyságának kritikus elemei lehetnek (jól szemléltette ezt a bemutatott esetek közül a román, francia, olasz, német, magyar és szlovák hatóságok bevonásával megvalósult közös művelet – az ún. Joint Action Day –, amelynek során bizonyítékokat foglaltak le a hatóságok). Végső soron tehát az Europol klasszikus – kezdetektől fogva fennálló – szolgáltató szerepkörében járul hozzá a közös nyomozócsoportok sikeréhez.

Összegezve az eddig levont következtetéseket kijelenthető, hogy a JIT jogintézményének útján megvalósuló nemzetközi bűnügyi együttműködés jóval kisebb mértékű, nehezebb és hatástalanabb lenne az Eurojust és az Europol koordinációs tevékenysége hiányában. Továbbá kiemelendő, hogy a két szervezet együttműködése is előfeltétele a nyomozócsoportok sikerének, ugyanis semelyik ügynökség nem képes helyettesíteni a másik által végzett koordinációs és szolgáltató tevékenységet. Így az Europol és az Eurojust közötti intézményi kapcsolat minősége is nagyon fontos szerepet játszik a JIT-ek hatékonyságában.

Végül a teljesség igényével említést kell tenni arról, hogy a közös nyomozócsoport alkalmazását alááshatja az a kellemetlen körülmény, hogy létrehozása igen időigényesnek bizonyul. Az Eurojust 2014–2017 között létrehozott nyomozócsoportokról szóló vizsgálatában például kimutatta, hogy 74 JIT-ből mindössze kilencet hoztak létre egy hónapnál rövidebb idő alatt, míg 29 esetben ez az idő a három hónapot is meghaladta.⁵¹  Mivel a JIT-et csak akkor lehet létrehozni, ha már megalapozott gyanú áll fenn a tekintetben, hogy kik a bűncselekmény elkövetői, így krimináltaktikai szempontból problémás lehet az, hogy az eljáró hatóságok veszítenek egy, vagy két, vagy akár több mint három hónapot, amíg a nyomozócsoport létrejön.

Emiatt megfontolandó volna a közös nyomozócsoport létrehozásának megkönnyítése, amivel fokozható lenne a jogintézmény igénybevétele. Azonban ez aligha elképzelhető, hiszen a megállapodás kötelező tartalmi elemei között már így is csak a legszükségesebb részletek találhatók meg. Nem lehet létrehozni a JIT-et céljainak és működése időtartamának meghatározása nélkül. Ebben a körben a megállapodásnak tartalmaznia kell az érintett államokban vizsgált bűncselekmények körülményeit és azt, hogy a közös nyomozócsoport várhatóan milyen eljárási cselekményeket fog elvégezni (pl. bizonyítékgyűjtés, gyanúsítottak koordinált letartóztatása, vagyoni eszközök befagyasztása).⁵²  A vizsgált bűncselekményekkel kapcsolatos tartalmi elem különösen hátráltathatja a nyomozócsoportok útján való együttműködést abban az esetben, ha az együttműködő tagállamokban nem azonos mértékű az azonos elkövetői körhöz köthető bűncselekmények felderítettsége. Amennyiben pedig a nyomozócsoport létrejön, az újabb felderített bűncselekményeket csak akkor lehet a tevékenységének tárgyává tenni, ha módosítják a megállapodást.

Ugyanúgy a nyomozócsoport vezetőjét és tagjait is ki kell jelölni. Ez önmagában egy hosszabb folyamat, hiszen szigorúan meg kell tartani a szolgálati utat mind a létrehozás kezdeményezésénél, mind pedig a vezető és a tagok meghatározásánál. Sőt, a megállapodás létrehozását tovább bonyolítja az, hogy mérlegelni kell azt, mely tagállamok hatóságait vonják be a kezdeményezők az együttműködésbe, és hogy érdemes-e az Eurojustot és az Europolt is bevonni a nyomozócsoportba. Az alapos mérlegelés a JIT létrehozása előtt azért indokolt, mert később a JIT bővítése szintén a megállapodás módosítását teszi szükségessé.⁵³

A közös nyomozócsoport létrehozásának egyszerűsítése emiatt aligha elképzelhető annak ellenére, hogy az Eurojust és az Europol is minden tőle telhetőt megtesz a létrehozás megkönnyítésére (pl. a fentebb említett személyes találkozók, amelyek hatékonyabbá teszik a kommunikációt, ezáltal is könnyítve a létrehozás folyamatán). Azonban kiváló alternatíva lehetne a bizonyítékok kölcsönös elfogadhatóságának előmozdítása az Európai Unióban, ami a tagállamoknak is nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosítana arra tekintettel, hogy a közös nyomozócsoport időigényes létrehozását választják vagy az uniós bűnügyi együttműködés más formáját alkalmazzák az adott ügyben, például az európai nyomozási határozatot.⁵⁴

Szijártó István, joghallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar