Az állatkínzás büntetőjogi tényállásának szigorítása Magyarországon az elmúlt évtizedek kriminológiai és pszichológiai kutatásainak tükrében
Bevezetés
Alapvetően az elmúlt évtizedek tudományos fejlődésének eredménye, hogy a kutatók felismerték és számos aspektusból alá is támasztották az állatkínzás – az állatok védelmén is túlmutató – kriminológiai jelentőségét, illetve az emberek elleni erőszakkal való összefüggéseit. A jelen tanulmányban ismertetendő kutatási eredmények szerint különösen indokolt a gyermekkorban elkövetett állatbántalmazások monitorozása és ezekhez jogkövetkezmények fűzése, mivel egyrészt a családon belüli erőszak változatos formáit jelezhetik, másrészt az állatkínzó fiatal később nagyobb eséllyel válik emberek elleni bűncselekmények elkövetőjévé. A kérdéskör multidiszciplináris jellegét mutatja, hogy minél többet tudunk az állatbántalmazás és az emberekkel szembeni kegyetlenség összefonódásáról (az ún. „halálos kapcsolódásról”), annál nyilvánvalóbb, hogy mindezek motivációja széles spektrumon mozog és pszichológiai, pszichiátriai kórképek színes palettája rejlik a mélyben, jelentősen megnehezítve a jogalkalmazók feladatát a speciális prevenció tekintetében.
A következőkben kitérek a „halálos kapcsolódás” néhány közelmúltbeli kutatási eredményére, majd ismertetem az állatkínzás mint bűncselekmény tényállásának 2022-től hatályos változásait.
Az állatkínzás és az emberek elleni erőszak összefüggései az elmúlt évtizedek kutatásainak tükrében
Bár az állatkínzás és az emberek elleni erőszak összefüggéseire már az emberiség számos nagy gondolkodója, filozófusa, természettudósa ráérzett az idők folyamán (például Aquinói Szent Tamás)1 , és a 19. századtól szórványosan már tudományos igényű munkákban is megjelentek erre vonatkozó utalások2 , a 20. század második felében terjedtek el az erről szóló tanulmányok. Feltétlenül említést érdemel 1961-ből John MacDonald – azóta éles kritikák tárgyává tett – triádja (kései ágybavizelés, gyújtogatás és állatbántalmazás), amiről úgy vélte, hogy képes előjelezni a későbbi emberek elleni erőszakos magatartást.3 Margaret Mead szerint az egyik legveszélyesebb dolog, ami egy gyerekkel történhet, az az, hogy bántalmaz vagy megöl egy állatot következmények nélkül.4 1977-ben egy kutatás arra a következtetésre jutott, hogy az állatbántalmazó gyermekek 61,5 százaléka a későbbiekben is hasonló viselkedésmintákat mutatott.5 Mások rávilágítottak arra, hogy az elítéltek többsége az állatkínzással valamilyen módon (elkövetőként, szemtanúként) kapcsolatba kerül.6 Ressler FBI ügynök számos, erőszakos cselekményeket elkövető bűnöző, illetve sorozatgyilkos életrajzának áttekintését követően és munkája során szerzett tapasztalatait összegezve a következő megállapításra jutott: „ezek azok a srácok, akik soha nem tanulták meg, milyen rossz dolog kinyomni egy kiskutya szemét”.7 A másik típusú, a 20. század végén már kutatott jelenség az állatkínzásra mint a családon belüli erőszak mutatójára világít rá: a családon belüli agresszió sok esetben az állatokkal kezdődik, a gyerekekkel folytatódik és a partnerrel fejeződik be. A frusztráció–agresszió-hipotézis szerint a személyiségükben sérült, legtöbbször maguk is bántalmazott emberek szoronganak és a náluk gyengébb élőlényeken vezetik le az agressziójukat. Thomas Achenbach szerint az állatbántalmazó gyermekek esetében kétszer nagyobb a valószínűsége, hogy a gyermekek maguk is bántalmazás áldozatai voltak, valamint a hátrányos helyzetű gyermekek körében nagyobb az állatkínzók aránya.8 Kiemelendő Frank Ascione munkássága az 1990-es években, aki hangsúlyozta: az állatokkal szembeni gyermekkori kegyetlenség (Childhood Cruelty to Animals, a továbbiakban: CCA) aránya nagy a felnőttkorú erőszakos bűnelkövetők körében. Ascione nevéhez kötődik az ún. kilenc kegyetlenségi paraméter is. A kilenc elméleti dimenzió a súlyosság (az állatnak szándékosan okozott fájdalom mértéke alapján), a gyakoriság (az egymástól elkülönülő kegyetlen cselekmények száma alapján), az időtartam (amely alatt a kegyetlen cselekmények megtörténtek), az időbeliség (a közelmúltbeli cselekmények súlyosabban értékelendőek), a kegyetlenség változatossága (például a különbözőképpen bántalmazott állatok száma), az „érzékenység” (a bántalmazott állat miatti aggodalom mértéke), a titokban tartás (a gyermek kísérletei a bántalmazás eltitkolására), az elszigeteltség (egyedül vagy másokkal történt), és végül az empátia (van-e a gyermeknek lelkiismeret-furdalása).9
A 21. század a korábbiaknál is részletesebb eredményeket hozott. Egy 2004-es kutatás szerint a gyújtogatással a házastársi erőszak, a szülő általi állatbántalmazás és alkoholfüggőség, míg az állatkínzással a házastársi erőszak és a durva nevelési módszerek hozható kapcsolatba.10 McDonald és szerzőtársai felhívták a halálos kapcsolódás büntetőjogi és családjogi jelentőségére is a figyelmet, amikor rámutattak: sok esetben a bántalmazók azért fenyegetik a társállatokat, hogy pszichológiai kontrollt gyakoroljanak családtagjaik felett. A gyermekek társállat-bántalmazással kapcsolatos tapasztalatai potenciálisan traumatikusak, és több családtagot is érinthetnek, különböző motivációkkal.11 Több országban zajlottak olyan vizsgálatok, amelyek arra irányultak, hogy családon belüli erőszak esetén mekkora azzal egyidejűleg az állatkínzásnak való kitettség. New Yorkban például a családon belüli erőszak áldozatainak 53 százaléka számolt be arról, hogy szemtanúja volt társállatok bántalmazásának is.12 Az összefüggést az elérhető csekély számú magyar forrás is alátámasztja, kiemelve azt is, hogy sokszor az állatok elleni cselekmények nem jutnak a hatóságok tudomására, bár ezekről a bántalmazott személyek interjú során beszámolnak.13 Egy 2009-es tanulmány szerint az állatkínzásban valamilyen módon részt vevő személyek (elkövetők vagy tanúk) 57,9 százaléka családon belüli erőszak áldozata is egyidejűleg.14
Egyre több kutatás szól a CCA gyermekpszichiátriai vonatkozásairól is. A CCA már 1987-ben már bekerült az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott kézikönyv, a Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (a továbbiakban: DSM) harmadik kiadásába, mint a viselkedészavar (Conduct Disorder, a továbbiakban: CD) kritériuma, és azóta is jelen van. A CD olyan kórkép, amelyet jellemzően 18 éven aluli személyekre vonatkozik, akik rendszeresen megsértik mások jogait, és olyan magatartást folytatnak, amely nem felel meg a jogszabályoknak, illetve az életkoruknak megfelelő társadalmi normáknak. Fiú predominancia jellemzi, kapcsolódik az alacsony szocioökonómiai státuszhoz, és komorbiditás figyelhető meg a depresszióval és a droghasználattal. A gyermekek az emberekkel, állatokkal szemben agresszívan lépnek fel, empátiát és megbánást pedig nem mutatnak.15 A viselkedészavarral rendelkező gyermekek megközelítőleg 25 százaléka vett részt állatbántalmazásban,16 más források szerint pedig a felnőttkori bűnözést eredményező CD aránya eléri az 50 százalékot.17 A CCA alkalmas arra, hogy elhatárolja a súlyosabb és a kevésbé súlyos viselkedészavart egymástól: egy kutatás szerint a CCA a CD társadalomra veszélyesebb „pszichopata altípusával” hozható összefüggésbe.18 Az állatkínzásban részt vevő gyermekek felnőttkorukban főként akkor mutatnak erőszakos bűnözői magatartást, ha az állatkínzások visszatérőek, vagy bestialitás, vízbe fojtás, megfojtás, illetve felgyújtás formájában jelennek meg, illetve akkor, ha a motiváció a szórakozás.19
A gyermekkori állatbántalmazással foglalkozó szakirodalmi források szerint a CCA a következő faktorokkal hozható összefüggésbe: empátiahiány, tudatlanság az állat érző mivoltát illetően, a szocioemocionális fejlődés zavarai (szülők általi bántalmazó, büntető jellegű nevelés, családon belüli erőszak vagy állatkínzás tanúja a gyermek), illetve egyes makrogazdasági nehézségek (gazdasági recesszió, magas munkanélküliségi és bűnözési ráta stb.).20
Feltétlen említést érdemel az Állatkínzás Leltár (Cruelty to Animals Inventory, a továbbiakban: CAI), amely Ascione kilenc kegyetlenségi paraméterét tekinti kiindulópontnak. A CAI a szülők és az érintett gyermekek nyilatkozatán alapul, és a kegyetlenség megbízható és könnyen alkalmazható mérőeszközeként működik. A tapasztalatok szerint a gyermekek (különösen az idősebbek) nagyobb arányban számoltak be a kegyetlenségről, mint a szüleik, a fiúk pedig a lányoknál többször. Az önbevallások és a szülői jelentések konvergenciát mutattak azzal, hogyan viselkedtek a gyermekek a társállatokkal való szabad interakciók során az ún. „kegyetlenség vs. táplálás”-teszt keretein belül.21
2022-ben 179 vonatkozó tanulmányt összegző munkájukban Daniel Mota-Rojas és szerzőtársai hangsúlyozzák: az állatkínzás jelentőségének elismertsége évről évre növekszik a nyugati iparosodott térségekben. Az állatokkal szembeni kegyetlenség vörös zászlót jelent a társadalom számára, mivel az ilyen cselekményeket elkövetők esetében az erőszak eszkalálódik. Az állatkínzás és az emberek közötti erőszak szorosan összefügg, így bármelyik felismerése segíthet megelőzni agresszív cselekményeket. Elemezni szükséges, hogy melyek azok a korai jelek, amelyek segíthetnek azonosítani a potenciálisan erőszakos személyeket. Azok a gyermekek, akik otthonukban erőszakot élnek át, hajlamosak lesznek arra, hogy állatokkal és más emberekkel szemben is reprodukálják ezt a viselkedést. A szerzők kiemelik: újragondolást igényel az állatorvosok társadalomban betöltött szerepe annak fényében, hogy milyen jelentőségük van az állatok gyógyításán túl az állatok bántalmazásának felderítésében, és ily módon az emberek elleni erőszak megelőzésében is.22
Érdekes adalék az állatkínzás jelentőségének elismeréséhez, hogy 2014 óta az FBI az állatbántalmazásos bűncselekményekkel kapcsolatos adatokat ugyanolyan módszerrel gyűjti, mint az életellenes bűncselekmények adatait, és Tennessee államban az állatkínzásért elítéltek fényképes, kereshető adatbázisa a pedofil jellegű bűnelkövetőkhöz hasonlóan bárki számára elérhető.23
Az állatkínzás büntetőjogi tényállásának változásai 2022-től Magyarországon
Az állatkínzás az ősember megjelenésétől előforduló jelenség, és mint a devianciák általában, az évszázadok alatt a büntetőjog hatókörébe került, azonban koronként és kultúránként eltérő hangsúllyal. Az első állatkínzás-ellenes szabályozásokban a védendő jogi tárgy egyértelműen az ember, az emberi társadalom volt – ennek nyomai a mai napig felfedezhetőek. Az elmúlt néhány évtizedben az állatkínzás etikai alapú megítélése került egyre inkább előtérbe. Ebben a folyamatban a nyilvánosság és az állatvédő mozgalmak kiemelt szerepet játszanak, újabb és újabb szabályozásra sarkallva a jogalkotó szerveket.
Magyarországon – egy emblematikus állatkínzásos esetet követő közfelháborodás és aláírásgyűjtés nyomán – 2004-ben lett az állatkínzás bűncselekmény, ezt követően a szabályozás több lépcsős szigorodásának, differenciálódásának lehetünk tanúi.24 Legutóbb 2021 év végén döntött az Országgyűlés egyhangúlag – többek között – az állatkínzás büntetőjogi tényállásának bővítéséről, új minősített esetekről, illetve az eddigieknél nagyobb büntetési tételek megjelenéséről.
A 2004 óta eltelt években két egymást erősítő jogi folyamat figyelhető meg. Egyrészt az új Ptk. – a nemzetközi trendeknek megfelelően – lényeges változást hozott az állatok jogi pozícióját illetően, amikor indirekt módon bár, de kiemelte az állatokat a puszta – asztalhoz hasonlatos – dologi státuszból.25 Európában néhány ország (például Franciaország) még tovább ment, amikor expressis verbis megtagadták az állatok dologi státuszát, létrehozva az egyelőre kissé megfoghatatlan „érző lény” kategóriát – ennek jogdogmatikai kidolgozásával, definiálásával azonban a jogtudósok egyelőre adósok maradtak. A jog egyre inkább elismeri az állatok – ahogy a magyar állatvédelmi törvény preambuluma fogalmaz – „érezni, örülni, szenvedni” képes karakterét, és védelmet biztosít nekik az ember önkorlátozása, a tulajdonos omnipotenciájának megsértése árán is, értéknek nyilvánítva az állatokat puszta létezésük folytán. A másik ehhez kapcsolódó folyamat pedig éppen a büntetőjogban zajlik, ahol az állatkínzás védendő jogi tárgyának módosulását követhetjük nyomon: míg a régi büntető törvénykönyv a közrend elleni bűncselekményekről szóló fejezetben, a közbiztonság elleni bűncselekmények között26 szabályozta az állatkínzást, az új Btk. már a környezet és természet elleni bűncselekmények közé helyezte27 .
Bár a hangsúly eltolódott az állatok önmagában vett értékének megbecsülése irányába, az antropocentrizmus alapvetően tetten érhető a szabályozásban, méghozzá az indokolatlanság követelményének kimondásával. Ha például az állatorvos egyébként szakszerű kezelése nyomán alakul ki az egészségkárosodás, nem lesz szó állatkínzásról, mint ahogy erről haszonállatok szabályszerű leölése, vagy jogszerű vadászat kapcsán sem beszélhetünk. Az állatkínzás jogi definíciója tehát csak a „szükségtelen” szenvedést okozóra terjed ki. A paradoxon önmagáért beszél: egyfelől elítéljük az állatokkal szembeni kegyetlenkedést, másfelől nem szívesen mondunk le az állatok felhasználása révén elért előnyökről.
A 2022-es jogalkotási változások előtt érdemes néhány mondatban kitérni az alapesetre, illetve a már korábban hatályban lévő minősített esetekre. A Btk. szerint aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.28 A bánásmód nem lehet egyszeri tett, és fogalmába tartozik minden olyan tartási, gondozási mulasztás is, amely nem sorolható a bántalmazás körébe.
Az a tény, hogy Magyarországon az állatkínzás nem eredménybűncselekmény, a rugalmasabb alkalmazást teszi lehetővé, míg a gondatlan alakzat hiánya némileg szűkíti a jogalkalmazó mozgásterét – bár a mulasztással elkövetett állatkínzás lehetősége egyes esetekben pótolhatja a gondatlan alakzat hiányát.29 Az állatkínzás megállapíthatósága – néhány kivételtől eltekintve, például amikor csak az állattartó lehet az elkövető – nem a tulajdonjogi viszonyoktól függ, hanem egyrészt egyes anatómiai sajátosságoktól (Magyarországon az állatkínzás bűncselekményi tényállása legfőképpen a gerinces állatokra terjed ki), másrészt egyéb kategorizációktól (pl. az „elűz, elhagy, kitesz” elkövetési magatartás a veszélyes állatokra is kiterjed a gerinces állatokon kívül, amelyek körét a jogalkotó egy 2015-ös kormányrendeletben szabályozza30 ). Az állatkínzásos ügyek jellegzetessége, hogy egyes tényállási elemek a legtöbb esetben szakkérdésnek tekintendőek, amelyek állatorvos szakértők bevonását teszik szükségessé. Az elkövetési tárgyként minősített állatok rendszertanilag, felépítésüket és fájdalomérzékelésüket tekintve rendkívül változatos képet mutatnak, így sokszor nehéz feladat például a bánásmód, a maradandó egészségkárosodás vagy a különös szenvedés szakértői megítélése.31
2022-től a korábban is hatályos minősített esetekhez (a büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást az állat különös szenvedését okozva, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozva követik el32 ) újabb minősített eseteket kapcsolt a jogalkotó. A törvénymódosító javaslat (a továbbiakban: Javaslat) indokolása szerint a szigorításra azokra a jelenségekre tekintettel került sor, amelyek az utóbbi időszakban egyre gyakoribbá váltak, illetve amelyek az állatoknak okozott lényeges szenvedésen túl a társadalom tagjaiban széles körben váltanak ki megbotránkozást.33
Új minősített esetként megjelent az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényben meghatározott, az állat kedvtelésből való tartásától, illetve az érintett állatfaj tartásától eltiltással érintett állattal szemben az eltiltás tartama alatt, vagy állatkínzás vagy tiltott állatviadal szervezése bűncselekmény miatti elítélést követő két éven belül elkövetett állatkínzás, amelyekért hároméves szabadságvesztés-büntetést is kaphat az elkövető. A világ sok országában van lehetősége a büntetőbíróságnak, hogy állattartástól eltiltást szabjon ki, Magyarországon viszont ezt csak az elsőfokú közigazgatási hatóság teheti meg, illetve külön polgári peres eljárásban az ügyész kezdeményezheti.34 Előbbi esetben ennek időtartama kettőtől nyolc évig terjedhet, utóbbi esetben az ügyész életfogytig is kérheti.
Szintén új minősítő körülmény a nagy nyilvánosság előtti elkövetés, amelyhez szintén három év szabadságvesztés lehetőségét kapcsolta a jogalkotó. A rendelkezés történeti előzményének tekinthető, hogy kezdetben az állatkínzás szankcionálása Európa-szerte szorosan összefonódott a közbotrányokozás elleni fellépéssel. A Csemegi-kódex (1878. évi V. törvény) kihágásként határozta meg az állatkínzás tényállását, amely szerint aki nyilvánosan, botrányt okozó módon állatot kínoz, vagy durván bántalmaz, nyolc napig terjedhető elzárással és száz forintig (később nyolcvan pengőig) terjedhető pénzbírsággal volt büntethető. A nagy nyilvánosság előtti elkövetés jogalkotó általi „visszaemelése” 2022-ben tehát akár anakronisztikusnak is tekinthető, azonban ezúttal nem az állatkínzás, hanem a minősített eset megállapításának feltétele. A mai korban rendelkezésre álló technikai feltételek lehetővé teszik, hogy egy-egy állatbántalmazásos cselekmény – például mobiltelefonról sugározva a közösségi médián keresztül – nagy tömegekhez akár azonnal eljuthasson. A Javaslat így fogalmaz: „Hátrányos következményként értékelhető többek között a gyermekek egészséges fejlődésére gyakorolt negatív hatás, az állatkínzás népszerűsítése, a nézettség növekedése miatti motiváció arra nézve, hogy az elkövető vagy más további ilyen cselekményt valósítson meg.”
A 2021-es módosítással három olyan minősítő körülmény is megjelent, amelyek büntetési tétele megegyezik a gondatlanságból elkövetett emberölés büntetési tételével. A Magyarországon állatkínzásért kiszabható immár öt év szabadságvesztés kifejezetten magasnak számít. Spanyolországban maximum 18 hónap, Németországban, Olaszországban, Hollandiában, Norvégiában, Szlovákiában és Svájcban három év a kiszabható szabadságvesztés időtartama.35
Egyrészt a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást különös visszaesőként követik el.36 A különös visszaesés szempontjából hasonló jellegű bűncselekmény az állat pusztulását okozva elkövetett természetkárosítás, az állatkínzás, a tiltott állatviadal szervezése.37 E módosítás előzményének tekinthető a 2021-ben a Kormány által indított állatvédelmi konzultáció, amelyet mintegy 262 ezren töltöttek ki. Arra a kérdésre, hogy Egyetért-e azzal, hogy a »három csapásként« ismert büntetőjogi szabályozás mintájára szigorúbban kell büntetni azt, aki többször is állatkínzást követ el?, a válaszolók 97,8 százaléka igennel felelt.38
Másrészt a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzást méreg alkalmazásával vagy az állat elpusztítására alkalmas csalétek kihelyezésével több állat pusztulását okozva követik el. A méreg olyan veszélyes anyag vagy keverék, amely toxikológiai tulajdonságai alapján a belégzése, lenyelése vagy a bőrön át történő felszívódása esetén az állat életét veszélyezteti, illetve az állat különös szenvedését vagy maradandó egészségkárosodását idézheti elő.39 A mérgezés társadalomra veszélyességét alátámasztja, hogy a jogalkotó már a cselekmény előkészületét is büntetni rendeli, két év szabadságvesztés lehetőségét hozzákapcsolva.40 Nagyon hasonló kiegészítés figyelhető meg a természetkárosítás tényállását tekintve,41 amely közvetlen előzményének a turai eset tekinthető: 2021 nyarának végén száznegyvenegy mérgezett csalétek és száztizennyolc mérgezett állat teteme került elő a Szent András Dombi Vadásztársaság működési területén.42
A Javaslat utal az ilyen esetek elszaporodott voltára, és így fogalmaz: „A mérgezéses esetek komoly természetvédelmi károkat okoznak itthon és külföldön is egyaránt. Egyre több esetben van szükség hatósági fellépésre akkor, amikor akár több száz védett állatfaj (pl. barna rétihéja, barna kánya, hamvas rétihéja) és több védett állatfajnak nem tekinthető állat (pl. kutya, macska, róka) szenvedését és pusztulását előidéző mérgezést követnek el.” Ennek megfelelően a jogalkotó a természetkárosítás vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kívánja szankcionálni az állatkínzás tényállásán belül is a mérgezést. Fontos hozzátenni, hogy „a tömeges mérgezést legtöbbször egy olyan idegölő méreggel végzik, amely az állati szervezeten kívül sokszor az emberi szervezetre is halálosnak minősül”.
Harmadrészt szintén egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki a bántalmazással vagy bánásmóddal elkövetett állatkínzást szaporítással összefüggő haszonszerzési cél érdekében, tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állatra, a jó gazda gondosságának elmulasztásával követi el. Fontos hangsúlyozni, hogy egyfelől a jogalkotó kísérletet tesz az illegális szaporítás – más országokban is nehézségeket okozó – jogi definiálására, másfelől magát az illegális szaporítást nem teszi bűncselekménnyé, csak akkor, ha az állatkínzás alapesete is megvalósul. A Javaslat így indokolja ezen kiegészítést: „A jogalkalmazói visszajelzések, valamint az állatvédelmi szervek elmondása szerint megállapítható, hogy az állatok szaporításával foglalkozók nem képesek az állatok megfelelő körülmények között történő tartásáról és ellátásáról gondoskodni. A szaporítók ugyanis a haszon maximalizálására törekednek, amely miatt az állatokat idő előtt leválasztják az anyaállatról, ezt követően pedig alkalmatlan helyen és körülmények (pl. zsúfoltan, éheztetve) között szállítva, sokszor az állat fajtájától eltérő, népszerű fajtaként megjelölve értékesítik. Emellett a még el nem adott állatok életkörülményeit, élelemmel és ivóvízzel való ellátását és egészségügyi ellátását (pl. oltás, betegségek kezelése) sem képesek megfelelően biztosítani, és ha kell, sokszor maguk végzik az állatorvost igénylő beavatkozásokat (pl. farok-, fülcsonkítás). […] A szaporító telepeket a már születésüktől romló egészségi állapotban lévő, kedvtelésből tartott nagyszámú állatok szaporításának, elhanyagolt, az állatnak lelki és testi szenvedést okozó környezetben való tartásának, valamint haszonszerzés céljából alkalmatlan helyen való szállításának, értékesítésének megelőzése és a telepek felszámolása érdekében feltétlenül szükséges az állatkínzás minősített eseteként büntetni.”
Fontos kiemelni, hogy bár az állatkínzás bűncselekményként számos ponton kapcsolódik más állatokkal kapcsolatos jogszabályokhoz és azok terminológiáját használja, nem tekinthető kerettényállásnak. Bár az állatvédelmi törvény szintén definiálja az alapfogalmai között az állatkínzást, ahhoz nem kell visszanyúlni a Btk. állatkínzás tényállás kapcsán, vagyis a büntetőrendelkezés az annak alapjául szolgáló magatartási normát önállóan határozza meg. Nem alapozza meg a kerettényállásnak minősítést, hogy egyes tényállási elemek körülírására egy más jogágban definiált fogalmat kell használni. Az állatkínzás kapcsán ez a helyzet például a kedvtelésből tartott állat43 vagy a jó gazda gondossága44 fogalmak esetén.
Az állatkínzás különböző elkövetési magatartásaihoz különböző személyiségtípusok és pszichológiai jellemzők kapcsolódhatnak. Gerinces állat indokolatlan bántalmazása esetén gyakran fedezhetőek fel erőszakos, akár szadisztikus vonások. Az elhanyagolással, mulasztással elkövetett állatkínzás mögött sokszor közöny, empátiahiány áll. Következményeit tekintve mind az állatgyűjtögetés, mind a zoofília vezethet jogi értelemben vett állatkínzáshoz, de mindkét esetben egy DSM-ben jegyzett kórképről van szó. Az állatgyűjtögetés a patologikus halmozás, kényszeres gyűjtögetés kategóriába sorolható, amikor a személynek tartósan nehézségeket okoz az egyes tárgyaktól, élőlényektől való elválás, függetlenül azok tényleges értékétől, azonban a felhalmozott élőlények, tárgyak gyakran jelentősen veszélyeztetik a lakóhely rendeltetésszerű használatát,45 és az állatok jó gazda gondosságával való ellátása nem valósul meg. A zoofília, vagyis „ismétlődő és intenzív szexuális izgalom, amely állatokra irányul”, pszichiátriai értelemben a parafiliák közé sorolható, vagyis a szexuális zavarok egyik csoportjába tartozik.46 A szaporítás célú állatkínzás mögött anyagi haszonszerzés és racionális megfontolás húzódik. A tiltott állatviadalok rendkívül deviáns jellegűek, erőszakos elemek keverednek haszonszerző megfontolásokkal, játékszenvedéllyel és függőségekkel. Ezt a komplexitást a büntetéskiszabásnál is figyelembe kell venni.
Több forrás is utal – kimondva vagy kimondatlanul – a One Health, One Welfare („Egy egészség, egy jóllét”) koncepcióra, amely a humán- és állategészségügy 21. századi, multidiszciplináris megközelítése. Ez azon a felismerésen alapul, hogy az egészségügyi kihívások az embereket, az állatokat és a környezetet egyaránt veszélyeztetik. Az állatvédelem nem képzelhető el az emberek védelme nélkül, és fordítva, az állatbántalmazás az emberek elleni erőszak előszobája, illetve mutatója. A probléma kezelése egyelőre gyerekcipőben jár Magyarországon, de az biztos, hogy kizárólag komplex szemlélettel, a döntéshozók, valamint különböző területekről érkező szakemberek és kutatók együttműködése révén képzelhető el.
Összefoglalás
Az elmúlt évtizedek nemzetközi kriminológiai és pszichológiai kutatásai alapján az állatkínzás büntetőjogi tényállásának szigorítása Magyarországon is indokolt volt, többek között azért, mert az állatbántalmazásnak az állatvédelmen túlmutató kriminológiai jelentősége is van, és összefüggést mutat az emberek elleni erőszakkal. Az állatkínzás és az emberekkel szembeni kegyetlenség motivációja pszichológiai, pszichiátriai kórképekben gyökerezik, ami megnehezíti a jogalkalmazók feladatát a prevenció terén. Az állatkínzás és a családon belüli erőszak között erős összefüggés van, és a kutatások rámutatnak arra, hogy az állatbántalmazó gyermekek nagyobb valószínűséggel válnak később emberek elleni bűncselekmények elkövetőivé. Az állatkínzás büntetőjogi szigorítása az emberi társadalom fejlődésével és az állatok jogi pozíciójának megváltozásával függ össze.
Magyarországon 2004-ben vált az állatkínzás bűncselekménnyé, és a szabályozás több lépcsőben szigorodott és differenciálódott. 2022-től a jogalkotó újabb minősített eseteket vezetett be, többek között egytől öt évig terjedő szabadságvesztésre ítélhetőek az állatkínzó illegális szaporítók és az állatmérgezők. Az állatkínzásnak különböző motivációi és elkövetési formái vannak, amelyekhez más-más személyiségtípusok és pszichológiai jellemzők kapcsolódnak, ezért komplex megközelítést igényel a kérdéskör kezelése.
Vetter Szilvia PhD, állatvédelmi és jogpszichológiai szakjogász, központvezető, Állat-orvostudományi Egyetem Állatvédelmi Elemző, Jogi és Módszertani Központ