Előszó

A betegek mint kiszolgáltatott, ún. érzékeny csoportok jogainak számos kultúraközi aspektusa is vizsgálható. A magyar jogalkotó 1997-ben szükségét érezte annak, hogy kodifikálja a betegek jogait, az egészségügyi törvénybe integráltan. Számos nyugati országban a betegek jogai csupán ajánlások, irányelvek szintjén artikulálódnak. Magasabb jogforrási szinten az Alaptörvény szakaszai között is markánsan utal a jogalkotó az egészség és a betegség absztraktabb összefüggéseire és társadalmi jelentőségére. Munkám elméleti túlsúlyú, de igyekeztem benne a gyakorlati vonatkozásokat is szerényen felvillantani félig strukturált interjúk alapján. A téma szerteágazó és alapos vizsgálata szétfeszítené jelen munka kereteit, de felvázoltam azokat az aspektusokat, amelyek átgondolásra érdemesek, részletesebben vizsgálhatók a későbbiek során, további szakirodalom-feldolgozással, valamint kérdőíves felmérés formájában.

A vallásfelekezetek jogai

A vallásfelekezetek tekintetében kiindulási pontnak tekinthetjük az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely 18. cikkében kimondja: „Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát.”¹  Ebből a bekezdésből különösen fontos, hogy a vallásgyakorlásra vonatkozóan fogalmaz meg jogokat a hívők számára, így hitüket egyénileg és közösségben is jogukban áll szabadon gyakorolni.

Az Európai Unió jogfejlődése és működése során több vonatkozásban is előkerül a vallások és etnikai csoportok közötti megértés és tolerancia kérdésköre: a megkülönböztetés tilalma az unió egyik alapelve. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ)²  19. cikke rendelkezik a valláson vagy meggyőződésen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelemről. A diszkrimináció tilalmát az Európai Unió Alapjogi Chartája³  is rögzíti 21. cikkében.

Az elmúlt pár évben különösen a belső migrációs folyamatoknak és az EU-n kívülről jövő migrációnak is nagy kihívása az egyes etnikai és vallási csoportok közötti harmónia és tolerancia megteremtése. Az utóbbi idők – főként németországi, franciaországi és spanyol – terrorcselekményei megmutatták, hogy az EU-n belüli belső béke egyik kulcskérdése a kulturális sokféleségből adódó, a társadalmi térben érezhető konfliktusok kezelése, jogi és nem jogi eszközökkel történő szabályozása.

Az Emberi Jogok Európai Egyezménye⁴  (a továbbiakban: EJEE) a 9. cikk-ben deklarálja a meggyőződések szabad gyakorlását és megvallását.

A fentiek tartalmát viszont az egyes országok egyénileg határozzák meg, illetve garantálják (több-kevesebb sikerrel) ezen jogok sérülésmentes érvényesülését, az eszközök kiválasztásában is nemzeti szabadság érvényesül.

Az egyes felekezeti jogok hangsúlyait a kultúrát befogadó ország történelme és attitűdje, illetve vérmérséklete is jelentősen befolyásolja. Az egyes kultúrák elutasításából a napi gyakorlatban konfliktusok keletkezhetnek az élet több területén, valamint a kereskedelem, munkavállalás és az egészségügyi ellátás során is. A kulturális MÁSIK elutasítása jogon kívüli dimenziónak tűnik, mégis nagyon lényeges kérdés, és számos jogsértés keletkezhet abból, ahogy az egyes felekezeti közösségeket – vagy más kisebbségeket – az egészségügyi ellátáson keresztül éri diszkrimináció, direkt vagy indirekt módon. A nemzetközi közösség kezdettől fogva felismerte a hitek és meggyőződések jelentőségét és érzékeny voltát, ezért számos ajánlás és nyilatkozat látott napvilágot a téma kapcsán. Az EJEE 9. cikk 2. bekezdése deklarálja azt is, hogy a lelkiismeret és vallásszabadság, mint minden alapvető jog, csak addig terjed, amíg mások jogai nem sérülnek. Az unió tiszteletben tartja a tagállami identitásokat, alkotmányos értelemben és nem kulturális értelemben egyaránt.⁵

Az egyes tagállamok az alkotmányos berendezkedés megválasztása tekintetében szabadok. Az EU-tagokat annyiban köti a megállapodás, amelyet az unióval kötöttek, hogy az alkotmányokban a tagság feltételeinek felszámolására nincs lehetőség.⁶  Az egyes jogrendszerek – így a magyar jog is – köteles elfogadni nem csak az EU jogi normáit, az alapjogi chartát, hanem a nemzetközi jogi normákat is köteles implementálni, különösen az alapjogok tekintetében a nemzeti jogba inkorporálni. A nemzetközi jog szerződésekkel vagy a részes államok között létrejött megállapodással is a nemzeti jog részévé válhat. Az EU jogi aktusai közvetlenül vagy kihirdetéssel – törvénybe iktatással – érvényesülnek. Magyarország Alaptörvényében az EU normái és értékrendszere eltérő hangsúlyokkal jelennek meg, ez egy ún. alapjogi standard. Az alapvető jogok chartája a szubszidiaritást is figyelembe veszi, a polgárok mint az EU-t létrehozó jogalanyok a közös EU jog „tulajdonosai”, a hatalom gyakorlása, kizárólag a pol­gárok érdekében történik.⁷  A jogi normákon túl minden országnak szükséges kidolgoznia olyan, a hétköznapi életben alkalmazható programokat és cselekvési terveket, amelyek a jogszabályok tartalmának megvalósítását segítik. Ehhez az alkalmazók részéről szaktudás és jogértelmezői (jogdogmatikai) készségek egyaránt szükségesek.

Annak ellenére, hogy az uniós csatlakozás szupranacionális struktúrát⁸  eredményezett Magyarországon is, a jogszabályok hierarchikus rendszerében az Alaptörvényt mint nemzeti csúcsjogszabályt tekinthetjük kiindulópontnak a felekezeti jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítésével összefüggésben. A közösséghez való csatlakozás viszont egy plurális értékrendet is hozott, amelyet az EUMSZ szakaszai is visszatükröznek. Különösen a lisszaboni módosítás során bekerült 2. cikk, amely a közös tagállami értékek védelméről szól. Az Alaptörvényt a preambulum helyett, sajátos módon Nemzeti Hitvallás nyitja meg a jogszabály elején, amelyben deklaráltan megjelenik, hogy „Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait.” Részletesebben a VII. cikk védelmezi a vallások és más meggyőződések szabad gyakorlását.

A jelen dolgozat szempontjából különös jelentősége a vallásgyakorlásnak van. Az egészségügyi szolgáltatónak biztosítania kell, hogy a vallásukat a betegek – alkalmazkodva sajátos élethelyzetükhöz – gyakorolhassák a kórházi ellátás során is. Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 11. § 6. bekezdése rendelkezik a kapcsolattartás jogán belül a felekezeti közösségekkel való viszonyokról is, a kórházban fekvőnek megadva a lehetőséget arra, hogy a vallási meggyőződésének megfelelő személlyel felvegye a kapcsolatot. A járóbeteg-megjelenések során a vallásgyakorlásnak kisebb a jelentősége, de a vallási meggyőződést több okból a betegellátóknak figyelembe kell venni, ennek gyakorlati jelentőségét majd az empirikus részben példákkal világítom meg. A betegellátásban is törekedni kell arra, hogy ne fordulhasson elő a diszkrimináció semmilyen formában, így érvényesülnie kell az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) rendelkezéseinek, amely széles körben tiltja a diszkrimináció különböző formáit.⁹  Az alábbi része az Alaptörvénynek, a véleménynyilvánítás szabadságát állítja szembe a vallási közösségek méltóságának megsértésével.

Fontos megemlíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államokban az egészen szélsőséges nézetek is alkotmányos védelemben részesülnek, míg – érthető okokból – Németországban az „Auschwitz-hazugság” külön büntetőjogi tényállás.¹⁰

Jogsértés esetén megfelelő jogorvoslati garanciákat is deklarál az Alaptörvény; a IX. cikk kifejezetten védi az állampolgárok ideológiai meggyőződését.

A véleménynyilvánítás szabadsága a demokratikus működés egyik fontos garanciája. Elmondhatjuk, hogy egy olyan országban lehet szabadon élni és gondolkodni, ahol a vélemények szabadsága érvényesül, semmiféle intézményes vagy informális gátja nincs a véleménynyilvánításnak. A totalitárius rendszerekben nem alakulhat ki ez a működésmód, ezért Európában is kiemelt jelentőségű alapjog, a demokratikus társadalom működésének előfeltétele.¹¹

A betegek jogai

A 18. században kezdett kibontakozni az a szemlélet, amely az egyházakon és jótékonysági szervezetek szerepvállalásán túlmutató állami beavatkozás előfeltételeit teremtette meg. Ez elsősorban a fertőző megbetegedések megfékezése kapcsán kezdődött el, így szerveződött meg a közegészségügyi struktúra is, ez globálisan, majd később lokálisan Magyarországon is egy fokozatosan kiépülő rendszerré vált.¹²

Több nemzetközi egyezményben, deklarációban is találkozunk az egészség kérdéskörének globális vonatkozásaival. Az Egyesült Nemzetek Alapokmányának¹³  55., 57., 62. cikke a Gazdasági és Szociális Tanács feladatainak meghatározása körében tárgyal egészségügyi témaköröket. A testi-lelki egészség és jólét kiemelt kérdés, amelyet az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization – WHO) mai napig érvényes – bár sok kritikával is illetett – definíciója ad meg, ami egy komplex egészség-betegség szemléletet tükröz és rávilágít a biopszichoszociális modell alapú egészségfelfogásra. A meghatározás kimondja: „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya.”¹⁴  Ennek alapján relativizálódik az egészségfogalom és nagyon sokan ebben az értelemben „betegnek” is tarthatják magukat, lelki vagy anyagi jólét hiányában, és természetesen nagyon viszonylagos az is, hogy ki milyen értelemben gondolja magáról azt, hogy a szociális jólét állapotában van, illetve ez az állapot országonként, de még településenként is jelentős szórást mutat, a területi egyenlőtlenségek miatt, például hazánkban. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szokásjogi dokumentumként az orvosi ellátáshoz és a betegbiztosításhoz való jogot deklarálja a 25. cikk 1. bekezdésében. Ebben a szakaszban a pénzbeli és természetbeni egészségügyi és szociális ellátások alaptörvényi garanciái jutnak kifejezésre.

A mai napig jelentős a nemzetközi szervezetek (pl. WHO, ENSZ) szerepe, de elsősorban globális problémák (világjárványok kezelése, szegénység, iskolázatlanság, erőszak) kollektív kezelésének irányzékaként tekinthetünk rájuk, csekély kézzelfogható beavatkozási eszköztár hiányában. Az alapelvek szintjén megjelenő egészséghez és biztosításhoz való jog mint érték jelenik meg, amely a nemzeti jogokban artikulálható, és az egyes országok gazdasági teljesítőképessége határozza meg az életminőséget, életszínvonalat, amelynek része az egészségügyi ellátás és a preventív medicina is.

Az egészségbiztosítási rendszerek sokszínűek és az egészségügyi szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások is jelentős divergenciát mutatnak az egész világon. Az egészséghez való jog markánsan megjelenik a WHO alma-atai nyilatkozatában (1978), és világszerte az egyik legfontosabb társadalmi célként rögzíti azt.¹⁵

Jelen dolgozatban az orvosbiológiai kutatásokra vonatkozó egyezményekkel nem foglalkozom részletesen, de mindenképpen megemlítendő, hogy a Nürnbergi per és annak elismerése, hogy a koncentrációs táborokban iszonyú borzalmakat követtek el „orvostudományi kutatás” címszó alatt, kimunkálta a vonatkozó nemzetközi és nemzeti joganyagot is, szigorú feltételekhez kötve ezeket a kutatásokat, és a kutatásokban részt vevő alanyok tájékozott beleegyezésének jogi és gyakorlati keretrendszerét. A betegjogok katalógusában a tájékozott beleegyezés az Eütv. 18. §-a alapján az orvosi vizsgálatok és kezelések esetén is alapkövetelmény lett. Taxatíve és részletesen szabályozza az Eütv. a betegek jogait és kötelezettségeit. A meglévő szabályozás mellett a gyakorlati alkalmazást a vonatkozó joggyakorlat és esetjog munkálta ki. Az Alaptörvényben világosan látható – elvi éllel -, hogy Magyarországon a természetbeni és pénzbeli ellátásokra mindenki jogosult, aki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe (XIX. cikk). A cikk tartalmát alacsonyabb jogforrási szinten számos jogszabály tölti ki, bontja ki, hozza létre a fenti helyzetekben gyakorolható jogok és kötelezettségek összességét, valamint a gyakorolható méltányosságon – és nem alanyi jogon – alapuló(adható) ellátások feltételrendszerét.

Az egyes betegjogok érvényesülésének vallási vetületei

A felekezethez tartozó betegcsoportra vonatkozóan az általam elkészített félig strukturált interjúkban az alábbi kérdésekre kerestem a választ:

• Az orvosi ellátást során tapasztalt bánásmód.
• Milyen pozitív vagy negatív tapasztalatai voltak a kórházi ellátás során?
• Milyen tapasztalatai voltak kórházi bent fekvés során az étkezésre vonatkozó szabályok tiszteletben tartása és figyelembevétele tekintetében?
• A hitrendszer, amelyet magáénak tud, milyen módon gondolkodik az egészségmegőrzés, a megbetegedés és a halál témaköréről?
• Érte-e diszkrimináció az egészségügyi ellátás során, vagy azon kívül?
• Ha tehetné, milyen változtatásokat eszközölne az ellátásban?

Az interjúkat egyenként elemeztem és kódoltam a fenti kérdések mentén. Az irányított kérdések lehetővé tették, hogy e szerteágazó témakör jogi aspektusaira fókuszáljak. Az empirikus vizsgálat tervezése során abból az egyszerű alapvetésből indultam ki, hogy a „tudományos kutatás végső soron abból áll, hogy megfigyeléseket végzünk és értelmezzük azt, amit megfigyelünk”¹⁶ . Az egyes felekezetek honlapjainak az interjút érintő kérdéseire vonatkozóan rövid tartalomelemzést végeztem, és az elemzéseket a módszertani trianguláció segítségével végeztem el. A kutatási kérdések összetettsége indokolta, hogy két módszert alkalmazzak a betegjogok felekezeti aspektusainak illusztrálására. A módszerek kiválasztásánál figyelembe vettem a lehetséges adatforrások természetét és hozzáférhetőségét annak érdekében, hogy az elemzés során összehasonlítható és kongruens adatokat kapjak.¹⁷

Egyes vallási csoportok jogainak érvényesülése az egészségügyi ellátás során

Az egyes vallási csoportok jogai a lelkiismeret és vallásszabadság Alaptörvényben garantált alapjoghoz és a betegjogokhoz is kapcsolódnak. A továbbiakban – négy fő interjúalany bevonásával készített beszélgetések elemzése alapján – visszautalok a kapcsolódó hatályos joganyagra, illetve a vallási csoporthoz tartozók által felvetett távlatokra, a jelenlegi problémák megoldására tett javaslatokkal. Annak érdekében, hogy markáns konzekvenciákat vonhassunk le, szükséges volna egy szélesebb körű vizsgálat több résztvevő bevonásával, jelen munkával csupán a lehetséges, további kutatási irányok bemutatása a célom.

Az egészségügyi ellátás a Magyarországon élő muszlimok szemüvegén keresztül

Jelen alfejezet elején minimális történeti áttekintést adok a magyar muszlimok történetéből. A kiemelt részek egy muszlim vallási vezetővel készített interjú részletei.

A muszlim közösség Magyarországon több száz esztendős múltra tekint vissza. Az izmaeliták első említése II. András Aranybullájában történt, ahol sajnos negatív kontextusban, a kornak megfelelően, egy tiltó intézkedés formájában a zsidókról és a muszlimokról is szó esik. Az Árpád kortól folyamatosan jelen voltak hazánkban kisebb, illetve nagyobb számban is, például a török hódoltság idején. Ennek a ténynek köszönhetően társadalomformáló erejük jelentősebb volt.

„Az Anjou ház takarította ki innen a muszlimokat intézményi formában, hogy egyénileg voltak-e, azt nem lehet tudni, aztán az Oszmán Birodalommal egy feléledés volt, aztán megint egy takarítás következett, majd a Monarchia ugye, akkor is voltak muszlimok, Magyarországhoz tartozott Bosznia, aztán a második világháborútól indult újra a hitélet.”

Az első pénteki imát 1987-ben tartotta a Muszlim Diákok Egyesülete, amely egyedüli olyan szervezet volt, amelynek a működését engedélyezték.

„1988-ban a kommunista rendszer hozta létre politikai akarattal a Magyar Iszlám Közösséget, tehát ez egy másik egyház, azért, hogy a gazdasági és a kereskedelmi meg politikai kapcsolatokat ilyen katalizátorként elősegítse, de ugye azt felülről lefelé hozták létre, az az egyház lényegében nem működött.”

A jelenlegi egyház a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény alapján jött létre.

„2000-től indult a munka, és hosszú utat tettünk meg, mire eljutottunk oda, hogy önálló mecsetjeink vannak és komoly hitéleti tevékenységünk, és szerintem mára a legnagyobb iszlám vallásgyakorló felekezetté, vagy egyházzá, vagy szervezetté nőttük ki magunkat.”

Az ingatlanok kiválasztása és a mecsetek felépítése nem volt egyszerű feladat a közösségnek.

„Nagyon sok faktornak össze kell jönnie, ehhez megfelelő mennyiségű pénz szükséges, hogy ez az ingatlan megvásárolható legyen, illetve egyéb akadályozó tényezők ne játsszanak közre, tehát hogy eladják az ingatlant muszlimoknak és semmiféle más beavatkozó ne akadályozza meg, hogy ez a tranzakció létrejöjjön.”

Elég gyakran előfordul, hogy a közigazgatás útvesztőiben ellehetetlenítik a muszlimok kezdeményezéseit, így több ilyen meghiúsult projekt van a városban.

„Pécsen használtuk a Jakováli Hasszán mecsetmúzeumot, hát ugye most ezt az állam bezárta.”

Az egyház egy sajátságos státusz Magyarországon, nyugaton egyáltalán nem egyházként vannak államilag nyilvántartva muszlim szervezetek. Tagnyilvántartást nem vezetnek.

„Mert nincs bizalom, mert azt mondják, hogy ugye mégsem írjuk hát le a nevünket, mert nincs bizalom a hatalom felé.”

Az interjú során átsugárzott a vallási vezető megnyilatkozásain az állammal összefüggő bizalmatlanság, a legkülönbözőbb területeken. A nyolcadik kerületben, továbbá Salgótarjánban van mecsetük, többnyire anyagi okokból vesznek át egy-egy közösséget, ez történt Józsefvárosban is. Az utóbbi pár évben volt szó arról, hogy Budapesten nagy muszlim központ épül, mecsettel és további kulturális és egyéb egységekkel, de ez nem valósult meg végül.

„Semmi közünk hozzá, állítólag török-magyar kormány közötti állami megállapodás alapján lett volna és mindenki elkezdett mindenfélét írogatni és akkora kiberkampány indult, és akkor minket is kerestek, mondtam, én is csak a Facebook-on láttam.”

Az interjú során nyilvánvaló volt, hogy a magyar muszlim közösség a médiában és a közigazgatási döntések során is többféle diszkriminációt szenved el.

Egyértelműen úgy érzik, hogy a többi valláshoz és felekezethez képest egy elnyomottabb pozícióban vannak.

„Az esztergomi bazilika a világ 17. legnagyobb katedrálisa, ugye nem a 17. legnagyobb keresztény közösség él Magyarországon; akkor a Dohány utcai zsinagóga a világ 2. legnagyobb zsinagógája, Európában a legnagyobb, ugye Manhattanben van nála egy nagyobb… Zalaszántón van egy buddhista sztúpa, Európa legnagyobb buddhista sztúpája volt nagyon sokáig, állítólag épült egy nagyobb valahol Nyugaton, és a somogyvámosi Krisna-völgyben lévő templom, azt úgy tudom, hogy Európa legnagyobb vaisnava hindu temploma.”

A városi térben a muszlimok többféle módon jelen vannak, megkülönböztető jegyeikben eltérnek a többségi társadalomtól, a nők itthon ritkábban hordanak nyilvánosan burkát. Európában többnyire a hidzsáb viselése jellemző, az úszáshoz is felveszik a nők, ezzel elköteleződésüket fejezik ki. Annak ellenére, hogy keveset beszélnek a férfiak hidzsábjáról, a Kegyes Korán ezt is megemlíti. A férfiak ritkán hordanak vallási hovatartozásra utaló ruhadarabokat Európában, Az Emirátusokból érkező átutazókon kívül, a hazánkban élő muszlim közösség tagjai inkább tradicionális inget hordanak, nadrággal. A városi térben inkább a nők keltenek feltűnést és sokszor találkoznak előítéletekkel is. A mecset vagy muszlim imaház a közös imádság helyszíne a közösségekben, az imára hívást, nagyobb közösségekben a müezzin végzi.

„A mecsetjárásnak sajátos protokollja van, amikor az ember bejön, először a vizesblokkot keresi fel, ott a vallási tisztaság állapotába lép, ugye megmossa a megfelelő részeket, ami szükséges aztán feljön az illatkertbe, imádkozik és elmegy.”

Ennek az egészségügyi ellátás igénybevételénél is jelentősége van, különösen a fekvőbetegek esetében, ennek lényegesebb elemeit későbbiekben látni fogjuk. Az imahely mindig a közösségépítés, az egymással való találkozás tere is, van iskolatér, ahol hétvégén hitoktatást tartanak, ez egy hétvégi iskola. A nagy muszlim ünnep, a ramadán idején van közös étkezés a templom feletti térben.

„Böjtmegtörési étkezések, mert ugye vannak, akik szegények vagy messze laknak, messze dolgoznak, nem tudják megoldani a ramadánban, hogy pont naplementekor egyenek valamit.”

A kapcsolatot ápolják más közösségekkel, főleg nyugati ernyőszervezetekkel, illetve a volt Szovjetunió területén élő muszlim diaszpórával.

„Most Európában 170 millió muszlim van, ha Oroszországot Európához számoljuk.”

A közösségük változó számú, a nem nyilvántartott tagságon kívül sok az átutazó is. A legfőbb esemény a napi imákon kívül (6 fő imaidő) – amelyeket többnyire nem az imahelyeken mondanak – a pénteki imaalkalom a mecsetben vagy imaházban, erre jelentősebb számú hívő jön el. Nyílt diszkrimináció is előfordul.

„És akkor megkérdezem: »És a rendőrségnél járt?« Azt mondja, nem, mert nem bíznak a rendőrségben, mert úgy érzik, hogy »a hatóság úgyis ellenem van, teljesen fölösleges, miért fárasszam magamat, nem elég, hogy áldozat voltam, akkor még ők is majd itt rám szállnak, mint az emberek« Persze ez téves percepció, mert azért a rendőrség működik, és ellátja a feladatát, de a percepció az az, hogy a rendőr nem velem van, ő is ellenem van, ő is egy olyan intézményt képvisel, ami eleve a muszlimok ellen van.”

A politikai közhangulat az elmúlt években, de különösen a 2014-től induló migránsválság miatt, egyértelműen, nyíltan muszlimellenes volt. Az általános bevezetőt követően néhány szorosan már a témához fűződő gondolatot írok le, egy Magyarországon élő algériai muzulmán férfi és egy katolikus hitről áttért magyar nő gondolatait az egészségügyi ellátással összefüggésben.

A betegség egy sajátosan törékeny élethelyzet, amelynek a muszlimok esetében is kiemelt szerepe van. A betegek meglátogatása az egyik alapfeladata a hívőknek, mint sok más felekezetnél.

„A muszlim ember joga a testvérével szemben, ha csak beteg vagyok, meg kell látogatni.”

A kapcsolattartás joga vallási szinten is megjelenik, amely a beteg részéről jogként, a látogatók részéről kötelezettségként jelenik meg. Nincs ez másként egyebekben a zsidó vallásban sem, de a kereszténységnél is látjuk az irgalmasság testi cselekedeteinek megnyilvánulásánál. Adott a lehetőség arra is, hogy a kapcsolattartás gyakorlásán keresztül a beteg vallási csoportjának vezetőivel, vagy lelkészeivel vegye fel a kapcsolatot. Alapvetően mindkét interjúalany arról számolt be, hogy jelentős atrocitásokkal nem találkoztak.

„Az emberek a kórházban barátságosak voltak, nem tapasztaltam semmi különöset, úgy bántak velem, mint a többi beteggel.”

Összességében a kórházi ellátás alatt a tolerancia jellemezte a gyógyítók hozzáállását. A muszlimok számára előírt napi 5 ima elvégzése okozhat gondot, de alapvetően nincs olyan imamód, amely kötelező lenne, mindenféle módon meg van engedve az istenhez (Allah) fordulás.

„A hátcsigolyáimat műtötték így én az ágyban imádkoztam, mondtam, hogy szeretnék kérni 5 percet, mert imádkozni fogok. Ők ezt megértették, hiszen amikor beteg vagy, akkor közel vagy ahhoz, hogy meghalj, ezért az emberek megértőbbek: akár meg is halhatsz vagy normál életed lesz – két lehetőséged van.”

Az iszlám tanítás is alapvetően egy toleráns rendszer, az elesettekkel, a betegekkel szemben.

„A betegek imádkozhatnak az ágyukban, sokféle módja van az imának az iszlámban. Imádkozhatsz csak a kezeddel, vagy a szemeiddel is. Nem kell imaszőnyeget leteríteniük, de megkérhetik a körülöttük fekvőket, hogy legyenek csöndben amíg imádkoznak.”

Több olyan gyakorlat van, ami segítheti a gyógyulást. A muszlimok számára is fontos az étkezés, de ebben sokkal kevesebb tudatosság van, mint például a Krisna hívőknél, így igényeik is alapvetően szerényebbek. A kórházi étkeztetéssel kapcsolatos hozzáállásuk is ehhez igazodik.

„Van olyan muszlim, aki végigkérdezi az ételeket, vagy azok összetevőit, mi ez, hogy honnan jött?”

Alapvetően a húsmentes étel felel meg legjobban az előírásnak, hiszen a „halal” szerinti étkezésre nincs lehetőség, csak talán nagyon szűk körben, a magánintézményekben. Kórházban tartózkodás esetén többen engedékenyebbek az előírások betartása tekintetében.

„Sertésmentes, húsmentes étkezést kell kérni, vagy halat, akkor már jók vagyunk.”

Az orvosi beavatkozások tekintetében nincsenek általános tiltások, a síita irányzatban az in vitro megtermékenyítés nem megengedett, de semmilyen más beavatkozást nem utasítanak vissza, a szunnita irányzat elfogadja a mesterséges megtermékenyítés azon formáját is, ahol a donor ismert.

„Az élet a legfontosabb, az életben maradás, így ellátás visszautasítása nem fordul elő vallási okokból., In vitro megtermékenyítést – új élet születése – engedik, de az a lényeg, hogy a leszármazás tisztasága nagyon fontos, hogy tudd, hogy ki az apád, tudd, hogy ki az anyád, az örökbefogadás is csak nyíltan lehetséges.”

Így elmondható, hogy az ellátás visszautasítását vallási okokból nem kezdeményezik, hasonló körben fordulhat esetleg elő, mint más nem hívők esetében. Az iszlámban is kiemelkedő helyet foglal el a rituális mosakodás.

„Vudu a kis mosakodás, teljes mosakodás, tiszta vízzel, amikor valaki fölveszi a vallást, minden szerelmeskedés után, vagy magömlés után, pénteki ima előtt a férfiaknak, nősülés előtt, amikor meghal az ember, mások által, nőket nők, férfiak férfiakat, házastársak egymást mosdathatják, neve vuszol.”

Az ima előtti mosakodás a kórházban is megtörténhet, de többnyire zuhanyozás formájában, csapnál nem megfelelően megoldott. A holtest ellátásának biztosítása és a viszonylag gyors temetés (három napon belül) szükséges, a kórházban a muszlimság tényét ismerni kell, illetve vallási előírás a végrendelet megfelelő előkészítése.

„A muszlim embernek végrendeletet kell írni és háromnaponta frissíteni kell, fontos, hogy legyen egy végrehajtó ember, aki a halálod után felemeli a fenekét.”

A boncolás mellőzését is bele kell foglalni a végakaratba, és azt, hogy a temetést ki intézi a halál után. Minden szorosan ide kapcsolódó ténykedést, például a rituális mosdatást is meg kell szervezni, viszonylag rövid időn belül. Probléma lehet a kórházban a holtest hozzátartozóknak történő gyors kiadása is. Budapesten van már lehetőség újra a Kozma utcai temető muszlim parcellájába temetkezni.

„Most, évek után sikerült elintézni, hogy a Kozma utcai temető muszlim parcelláját kibővítették. Az Arab Nagykövetségek Szövetsége próbált intézkedni, a Magyar Iszlám Közösség kibővítette. Zsidók meg a muszlimok hajlamosak csak gyolcsba temetkezni, ez a helyi szokásoknak nem felel meg.”

Ennek ellenére különálló boncterem, illetve halottmosdató áll rendelkezésre a Kozma utcában, illeszkedve a hagyományokhoz. A kegyeleti jogok szigorú betartása jellemzi a holtak megmosdatását.

„Egy szír testvérünk meghalt, egy lány, 37 éves, mentem, nem egyszerű folyamat, magyar faluhelyen mosdattak – érdekes –, édesanyám, miután megtörtént, egy óráig kérdezte telefonon, hogy mi volt? A Kozma utcai temetőben olyan mintha boncterem lenne, kő ágy, ott feküdt, mintha még élne. Nőket hívtak össze, 7–8-an ott voltunk, mindenkinek köszönni kell, a halottnak is, úgy kell vele bánni mintha élő lenne, nem tárgyiasíthatod, az ágyékot takarni kell, térd felett, a haját megmostuk, a körmét levágtuk. Van egy speciális kámforos oldat, háromszor át kell mosni a teljes testet, olyan mint a tömjén, a haját is meg kellett mosni, megfésülni.”

A szemérem kiemelt jelentőségű a muszlim nőknél a hétköznapi életben az otthonon kívül, az egészségügyi ellátás során a vetkőzés csak a szüksége mértékig terjedhet, és az ágyékot el kell takarni és csak a legszükségesebb mértékben fedhető fel – különösen férfiak előtt –, ezt a halott esetében is meg kell tenni. Egyes iszlám irányzatok szigorúbbak és a feleséget tárgyiasítva, mint a férj tulajdonát, csak az ő jelenlétében lehet megvizsgálni.

Összességében elmondható, hogy a muszlimok az egészségügyi ellátás során az étkezést kiemelten fontosnak tartják, de a húsmentes ételt elfogadják, az ellátás visszautasítása vallási okokból nem jellemző, a nyugati medicinát elfogadják és alkalmazzák. Nem jellemzőek a természetes gyógymódok szélesebb körben, illetve racionálisan a felajánlott kezeléseket igénybe veszik. Nyilvánvalóan többféle oka van ennek, egyrészt a kultúra mélyéből gyökeredzik, nincs más alternatív hagyomány, másrészt az utóbbi évtizedekben nagyon sok arab orvos tanult nyugati egyetemeken és a saját országuk elismert, tudós és gyakorló orvos tagjai lettek. Ennek köszönhetően ritkán merül fel a bizalmatlanság az egészségügyi ellátások felé, hiszen náluk is az élet a legfőbb érték, amely minden tekintetben védendő.

Az egészségügyi ellátás a Magyarországon élő Krisna hívők szemével¹⁸

A Krisna-tudat Nemzetközi Szervezete (International Society for Krisna Consciousness – ISKCON) az Egyesült Államokban terjedt el elsőként, majd ezek után még az alapító életében több más kontinensre, többek között Európába is eljutottak. „Az új vallási mozgalmak helyet találtak nemcsak a világnézetek piacán, hanem az agóniától szenvedő emberek szívében is. Figyelmeztetést, kihívást, de inspirációt is jelentettek a zsidó-keresztény vallások számára. A jelentős vallássá váló szekták megőrizték sok olyan vonásukat, amelyek a hagyományos vallások számára is értéket jelentenek: a közösségiséget, a mély hitet, a buzgóságot, az eszköztelenséget.”¹⁹  A mozgalomhoz csatlakozók közül többen korábban is vallásosak voltak, a ’80-as évek elején az USA-ban a krisnások 35%-a protestáns gyökerű, 33%-a katolikus, 15%-a zsidó, 6%-a más keresztény, 5%-a a hindu vallás más ágaiból érkezett a Krisna-tudatba, 7% egyáltalán nem volt vallásos.²⁰

Magyarországon már az 1970-es évek közepétől jelen voltak. A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége (MKTHK) bevett egyházként működik hazánkban 1989 óta. E közösséget magyar származású Guru alapította, Sivarama Swami Maharaja, egy Montrealba vándorolt zsidó család sarja, spirituális tanító, közéleti személyiség. A Guru 1987-ben álruhában és parókában, festmény importőrnek álcázva magát terjesztette a Krisna-tudatot.

A kezdeti nehézségek főként abból adódtak, hogy az egyház illegitim körülmények között terjedt, amely számos más egyháznál – közösségnél –megfigyelhető volt ebben az időben. Nyilvános eseményeket nem tarthattak. A tavalyi évtől jelen van a magyar közösség Isztambulban – az ottani központ vezetője is Sivarama Swami –, ahol hasonlóan, nyilvános programok megtartása nélkül, zártabb közösségben zajlik a prédikálás. A közösség magyar vezetője a londoni Shri Balarama Mandir vezetője is volt éveken át, egyedüli magyar vallási vezetőként tagja az Európai Vallási Vezetők Tanácsának. 2018. május 8-án nagyszabású rendezvény keretében Budapesten találkoztak a tanács tagjai, ezen az eseményen részt vettek hazánk buddhista, muszlim, keresztény és zsidó képviselői is. Az utcán gyakran jelennek meg a vaisnava hívőkre jellemző ruhákban száriban, illetve a férfiak dhótiban és kurtában.

Kezdetben, amikor a közösség megjelent Magyarországon, ugyanolyan mechanizmus játszódott le, mint az amerikai kezdetekkor: sok fiatal csatlakozott a mozgalomhoz, amely egy teljesen új kulturális színt hozott hazánkba.

„Teljesen más volt a hangulat, […] forradalmi hangulat volt.”

Az 1990-es évek elején a demokrácia kiépítése, az új értékrend pluralizmust eredményezett az élet minden területén. A csellengő fiatalok sokszor verődtek bandákba, és futottak be drogkarriert.

„Az anyukám meg akkor hozta is az ilyen cigarettáknak a szűrőjét, amit kiszedtünk ugye, hogy belerakjuk: Gabikám, a kábítószer még itt maradt.”

Többen bandákból, drogfüggőként, vagy nagyobb kilengések után közvetlenül fiatal felnőttként kerültek be a mozgalomba és foglalták le magukat különböző szolgálatokra.

„Az első szolgálatom az volt, hogy hetente kétszer elmentem a virágpiacra, ami azt jelenti, hogy negyed 4-kor találkoztam ott a templomban, […] fél 3-kor kellett fölkelnem, hogy menjek heti kétszer és anyám teljesen kivolt, ugye addig akkor jöttem haza, most meg akkor keltem.”

A mozgalom könyvadományokból és támogatókból tartja fenn magát, ezért a kezdetektől nagyon fontos volt az aktív könyvosztó mozgalom és az ehhez szükséges nagyszámú hívő (bhakta).

1991–95 között országos indiai kulturális fesztiválturnékat szerveztek, amelyek alkalmasak voltak több magyar városban is megismertetni a gaudya vasina-vizmust²¹ . Budapesten és Somogyvámoson is jelen vannak, illetve Budapest több pontján működtetnek éttermeket (pl. Govinda étterem). Kiemelkedő szerepük van Budapest városi terében a kezdetektől az „Ételt az életért!” mozgalommal a szegények étkeztetésével vállalt missziójukkal, a könyvosztással (sankir­tan) a szabadban ünnepelt Ratha Yatra fesztiválokkal, a Lélek Palotájában szervezett programokkal, illetve utcai zenés felvonulásokkal (harinam) színesítik Budapest interkulturális világát.

„Én még viszonylag elég korán elkezdtem könyvet osztani, utána volt ez a fesztiválturné, akkor voltak ezek a fesztiválok és akkor még el is jöttünk a suliból és mentünk jegyet osztani, akkor már száriban osztottunk jegyet a fesztiválra, emlékszem, és akkor mentünk körbe a fesztiválturnén.”

Szinte egyedüli egyház, akik a fenntarthatóságra törekednek, valamint biogazdálkodást folytatnak, mintagazdaságuk van. Az elidegenedő világban különleges szerepe van a védelmet és menedéket nyújtó spirituális irányzatoknak. A keleti vallások felfogása sokkal jobban átsugárzik a hívők mindennapjain, cselekedetein, a kereszténységben talán a szerzetesek élnek ennyire következetesen vallásos életet.

Budapest városi terében nagyjából egy jól meghatározható területen vannak, koncentráltan a III. kerületben, Csillaghegyen foglalnak el nagy területet.

„Ez az egyháznak volt a koncepciója, hogy főiskola legyen a templom mellett, tehát, hogy ez kölcsönösen erősíti egymást, a mi munkánkat is megkönnyíti, hogy a hallgatóknak tudunk biztosítani spirituális tapasztalatot, éttermet stb. és akkor a templomnak is jó, mert biztosítja számára a közönséget.”

A belvárosi jelenlét is nagyon határozottan megjelenik az egyház szándékai között, de annyira hangsúlyos a csillaghegyi megjelenés, hogy nagyon sokan eleve a III. kerületnek erre a részére orientálódnak az ingatlanjaik kiválasztásánál. A templom körül és annak 1,5 kilométeres körzetében sok hívő él.

Somogyvámos és Budapest tengely spirituálisan és szervezetileg is szorosan kapcsolódnak egymáshoz, az istenszobrok tekintetében is különbséget mutat a két letelepedési helyük; a budapesti inkább központ, a somogyvámosi farm meg a „mintagazdaság”. A templomtér is nagyon különböző, Winkler Róbert erről így ír élményei kapcsán: „A templom modern, földszintes épület, indiai hatást legfeljebb a színei mutatnak, meg a berendezés.”²²

Interjúalanyaim több olyan aspektust is megmutattak, amely a Krisna hívők szempontjából lényeges az egészségtudatosság, egészségmegőrzés, gyógyítás és gyógyulás dimenziókban. A krisnásoknál központi helyet foglal el a megfelelő vegetáriánus étkezés, és a gyógykezeléshez szorosan kapcsolódó étkeztetés. Különösen nehéz, ha egy hívő azon túl, hogy vegetáriánus, netán vegán, még valamilyen ételintoleranciában is szenved.

„Lehetne egy reformtudatosság itt is, nem az a legnehezebb része, hogy vegetáriánus vagy, hanem az, hogy gluténérzékeny, sokszor az van, hogy egy pohár joghurtot két puffasztott rizsszelettel kínálnak fel glutén és laktózérzékenyeknek, vagy semmit, egy almát vagy egy darab sajtot.”

A betegjogok katalógusában bár az étkezés nem szerepel, de a gyógykezelésnek szerves része lehet, különösen emésztőrendszeri betegségeknél, mint diéta. A nem megfelelő ételt így akár vissza is lehet utasítani. Sokszor a nem megfelelő étel a gyógyítást is hátráltatja, különösen, ha a beteg nem fogad el más ételt. Az egyik interjúban egy több évtizedes hívő múlttal rendelkező bhakta így vall erről:

„Úgy oldják meg a bhakták, hogy beviszik az ételt. Ez a része meghatóan gyorsan és automatikusan megoldódik, azonnal akad valaki, aki bevállalja egy kórházba került bhakta esetében, ez arra mutat, hogy ez egy valódi közösség, amikor tényleg arról van szó, hogy van-e szolidaritás, és abszolút van, és ez rendkívül lelkesítő.”

A közösség viszonylag kis létszámú és mindenkit személyesen is ismernek a Yatra-ban, a kapcsolattartás jogát a hittestvérekkel is gyakorolják, nagyon fontos a közeli és személyes jelenlét egymás életében, betegség idején is. A kórházakban, különösen fizetős magánklinikákon a húsmentes étkezés is bőséges és elegendő. A krónikus ellátásban vagy a szociális ellátásban – államilag támogatott elhelyezés esetén – már több problémával szembesülhetünk. Például elmeszociális elhelyezés során a beteg számára megfelelő vegetáriánus étkezés nem biztosított.

„Nem megoldott a vegetáriánus étkezés, azt sikerült elérni, hogy nem adnak neki húst, de képtelenek megérteni, hogy a tojás sem jó, meg miből van az a leves? Azt elmondták, hogy az élelmiszernorma beérkezik, de a felét ellopják, simán el tudom képzelni.”

Ideális volna, ha a kórházakban lenne mód a vegetáriánus étrend megrendelésére a betegek számára. Nyilván utópisztikus lenne olyan kórházról hazánkban álmodni, ahol a nyugati medicina és a keleti orvoslás eszközrendszere egyszerre állna rendelkezésre.

„Az ISKCON Indiában – is – működtet interdiszciplináris kórházi teameket, ahol lelki ellátás is van. A Bhkativedanta Hospital Joy of Devotion egyszerűen transzcendentális, csupa bhakta orvos dolgozik, nyugati orvoslás, homeopátia, ajurvéda, lelki ellátással.”

A nyugati biopszichoszociális modell is – mint az egészségügyi ellátáshoz való jog egyik lényegi tartalmi megvalósulása – csak szerény mértékben érvényesülhet néhány karizmatikus orvoson és egészségügyi szakdolgozókon keresztül, mert a rendszer egyszerűen nem alkalmas ilyen aprólékos (körültekintő) gyógyító munka végzésére. Akiknek ilyen igényük van, a magánellátásban kaphatnak hasonlót. Gyakoriak a kórházakban/szociális intézményekben a nem megfelelő bánásmód miatt indított eljárások.

„Egy barátom volt az ombudsmani hivatalból, majdnem panasz lett belőle, de ennek az volt a feltétele, hogy a panaszos legyen a sérült, akinek a jogai sérültek, ehhez viszont alá kellett volna vele íratni egy levelet, amiből neki esetleg később lehetett volna baja.”

Hasonló eset több tucat van a gyakorlatban, hogy vélt vagy valós félelmek miatt az eljárás megindítása végül elmarad. Pszichiátriai betegek esetén további nehézség, hogy a felkínált antipszichotikum tudatmódosító szer, amelyet a négy fő életszabály²³  miatt nekik vissza kellene utasítani. Ezzel összefüggésben az interjúalanyom pszichiáter feleségét is felhívta a beteg, hogy mit tegyen.

„Van egy nagyon régi bhakta, a ’90-es években csatlakozott, sajnos szkizofrén. Felhívta a feleségemet, aki pszichiáter, hogy ő tudatmódosítókat – antipszichotiku­mokat – szed, és ez nem »négyszabályos«, és ő ezt el akarja hagyni. Két kérdést tett fel neki: Ha szeded a gyógyszert, akkor tudsz-e dzsapázni²⁴ ? Azt mondta, igen. Ha nem szeded a gyógyszert, akkor tudsz-e dzsapázni? Akkor nem tud. Azt mondtam neki: Szedd a gyógyszert és dzsapázz!”

A vallási elvek követésénél – ahogy fenn is látszik – az észszerűséget tartják szem előtt, a napi gyakorlatok mellett az élet érték, a nyugati orvoslást nem tartják mindenben jónak, de ha rászorulnak, akkor elfogadják az orvos utasításait, jellemzően komolyabb megbetegedés esetén. Sokszor tartanak a nyílt előítéletektől, az esetleges megalázó bánásmódtól.

„A Testi egészségem nem az erős oldalam, rengeteget jártam orvoshoz, mint Krisna hívő, úgy is vegyesek a tapasztalatok. Még így is gyakran előfordul, hogy elmegyek karmi²⁵  ruhában az orvoshoz, hogy ne legyen annyira nyilvánvaló, nagyon egyértelmű, hogy Krisnás vagyok. Nem fogok tilakos száriban menni orvoshoz, mert tapasztalat, hogy ha megtudják, hogy Krisna hívő vagy, felmerül, hogy vegetáriánus vagy, akkor azt gondolhatja az orvos, hogy abból van minden problémám, hogy nem eszem húst.”

Ez a prekoncepció többször előfordul más hívőknél is az egészségügyi ellátás során, noha egyértelműen vannak vegetáriánus orvosok is, illetve olyanok, akik kifejezetten a támogatóak a közösség tagjaival szemben. Az alapellátást szükségszerűen igénybe veszik, hiszen számos olyan eset adódik, amire csak a háziorvosnál kapnak segítséget.

„Tudok olyat, hogy valaki a területileg kijelölt háziorvos, itt a templom közelében, tudja, hogy mi nem nagyon szeretjük a gyógyszereket, megérti, de amikor az van, hogy van egy szituáció, most ezt így szépen be kell venni, akkor ezt így szilárdan tudatja, mindenki szépen követi amit mond, szép egyensúlyba kerül minden, ha követed az utasításait.”

Alapvetően az engedelmesség hatja át a közösség szellemét: ahogy a lelki tanítómester felé engedelmesek, úgy a tudással szemben is tanúsítanak egy természetes, nem mesterkélt alázatot. A megfelelő tájékoztatást viszont fokozottabban elvárják, a tájékozott beleegyezés a kezelésekbe a saját testi és lelki tudatosságuk miatt is alapvető fontosságú. Az emberi méltóság megőrzésének tárgyköréhez tartozik az is, hogy a betegség esetén is fontos számukra a megfelelő minőségű és mennyiségű tisztálkodás.

„A higiéniás körülmények nem olyanok, főleg a hölgyeknek, mi Krisna hívők még érzékenyebbek vagyunk, nekünk a tisztaság a kultúránkban van, napi akár 2–3-szori fürdés, és minden ilyen dolog. Nem biztos, hogy neked az elég, ha fáradtan, lázasan reggel áttöröl a nővér, nem biztos, hogy te ettől tisztának érzed magad, ismerek olyat egy leányt, aki mindig megfizeti magának a legjobb magánkórházakat, ő még  a legrosszabb állapotában is ragaszkodik ahhoz, hogy beviszik a zuhany alá, rendesen megfürdik, tiszta, nem pongyolában, hanem normális ruhában van.”

Ez alapvető igény lenne a kórházi ellátás során, de sajnos a mai leterhelt ellátórendszerben csak igen kevés helyen várható el, hogy a fekvőbetegeket egyenként kivigyék a fürdetőbe, még akkor sem, ha erre a technikai lehetőség adott, de a munkaterhelés miatt ez nehézkes lenne. A kapcsolattartás vonatkozásában az ételek bevitelén túl a lelki gondozás, a gondoskodás is fontos. Az egyik már korábban említett etalon indiai kórház ebben is nagyon különleges, és megfelel a hívők speciális igényeinek.

„Indiából jövő példa, hogy a legtöbb betegségnél a mentális állapot is számít. Ha elmegyünk Indiába, ott, a Bhaktivedanta kórházakban külön van mentálhigiénés rendszer, akik mentálhigiénés és lelki képzésben is részt vesznek, itthon csak akkor hívunk lelkészt, ha az utolsó kenetet kell feladni, esetleg a nagyon vallásosak vasárnap tudnak beszélni 15 percet egy pappal. Valójában a felgyógyuláshoz szükség lenne egy mentálhigiénés dologra, amiben nemcsak a Krisnások, hanem más vallásoknak a lelkészei is tökéletesen részt tudnának venni, tehát valójában a kórházakban az emberek felgyógyulásához szükség lenne erre.”

A fentiekből is jól látható, hogy a Krisna hívők esetében a vegetáriánus életmód életforma is, és szorosan kapcsolódik az egészségtudatossághoz, amely a betegségszemléletben is megmutatkozik, illetve fontos része a prevenciónak. Az egészség megromlását egy komplex rendszerben szemlélik, és azt tartják, hogy a test és lélek összefüggését minden esetben figyelembe kell venni, a harmónia helyreállítása a két entitás között kulcskérdés. A Krisna hívők számára, a muszlimokhoz hasonlóan, a fürdés hozzátartozik a napi imádsághoz is, a rituális tisztaság követelmény, a fürdetlenséget nehezen viselik, a mantrameditációra a kórházban is gondot fordítanak.

Következtetések

Az egészségügyi ellátás során, különösen a betegjogok gyakorlása körében a páciensek saját testükkel és egészségi állapotukkal összefüggésben vesznek részt döntésekben, az egészségügyi ellátóval együttműködve. Alapkérdése ennek az aszimmetrikus, alapvetően az egészségügyi szolgáltató információs előnyéből adódó viszonynak a Mit tegyenek vagy mit tehetnek velem? kérdése. A privát szféra a magánélet körébe tartozik. Az egészség megromlása szükségszerűen magával hozza az egészségügyi ellátás igénybevételét. Az Európai Unió szintjén létező és elfogadott normák – a magyar jog összhangjával – megteremtik a betegek és a vallásfelekezetek jogainak érvényesülését az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele alatt.

A betegek mint kiszolgáltatott, érzékeny csoportok az Alaptörvény és az ágazati jog védelmét élvezik, a jogok mellett kötelezettségekkel az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során. Az információhiány miatt különösen a tájékoztatás alkalmával körültekintően kell eljárni és a beavatkozások előtt teljes körűen felvilágosítani a betegeket, illetve lehetőséget kell biztosítani a kérdezésre is. A legtöbb jogi eljárás a tájékoztatás elégtelenségére hivatkozással indul. A szabad orvosválasztás lehetővé teszi, hogy a beteg – ha erre van mód és nem sürgősségi kórképről van szó – megválassza azt az orvost, illetve intézményt, ahol gyógyulni kíván. Az ellátórendszer több szinten és számos szakterületen kínál a társadalombiztosítás által finanszírozott és térítésköteles ellátásokat. Az állami mellett a magánellátás is a betegek rendelkezésre áll, ma már hazánkban is több szakmában és többféle árszínvonalon. A magánellátás magával hozta a magánbiztosítások rendszerét is, ahol a betegek különböző csomagok közül kiválaszthatják a maguk számára legkedvezőbb díjat. Mind az állami mind a magánellátásban érvényesülnek azonban azok a jogok és kötelezettségek, amelyek a beteget, az orvost és a szakszemélyzetet jogosítják és kötelezik. Az orvosok és szakdolgozók az Eütv.-be foglalt betegjogok, szakmai protokollok, a MOK Etikai Kódexe és különböző íratlan szabályok szerint végzik a gyógyító munkát, a betegek pedig igénybe veszik az ellátást. Az aszimmetrikus jogviszonyból adódó információhiány kitöltése, a páciens megfelelő tájékoztatása a szakma szabályai szerint kell hogy történjen. Ennek ellenére igaz az is, hogy a beteg a jogait nem gyakorolhatja visszaélésszerűen, sérelem esetén jogi segítséget kérhet az adott intézményben megjelölt betegjogi képviselőtől.

A vallásfelekezetek mint sajátos társadalmi csoportok adott esetben többletfigyelmet igényelnek, speciális helyzetük, vallási előírásaik miatt. Ezen előírások igénylik az adott hitbéli meggyőződés alapvonalainak ismeretét is. Összességében elmondható, hogy Magyarországon az egészségügyi ellátás szintjén érvényesül a vallási tolerancia, kirívóan negatív tapasztalatokkal interjúalanyaim nem találkoztak, elsősorban kisebb, könnyen módosítható tévedések vagy ismerethiányból adódó problémák kerültek felszínre. A tájékoztatáshoz való jog tekintetében a Krisna hívők alapvetően hiányolják a rendszerből a komplemeter medicina intézményes megjelenítését és a rendszerszemléletű gyógyítást, akár már az alapellátás szintjén. Informális keretek között azonban az indiai gyógyászathoz is hozzáférnek, és találnak olyan orvosokat, akik támogatják őket. A vallási meggyőződés felfedését – látható jelek viselését, vallásos ruházatot – a muszlimok és a Krisna hívők is az előítéletek forrásának tartják, amely prekoncepciókhoz vezet és akár a nyílt diszkrimináció lehetőségét hordozza magában, ezért igyekeznek a vallási hovatartozásukat leplezni, amikor idegen orvost keresnek fel, vagy egészségügyi intézménybe mennek. A Krisna hívők vegetáriánus életmódjuk miatt többször gyermeknevelő szülőként is konfliktusba kerülnek az orvosokkal, különösen a vegán életmódot élők. A férfi Krisna hívő interjúalanyomnál felmerült egy eset, amikor a tartósan pszichiátriai ellátásra szoruló hívőnek nem tudja az intézmény biztosítani a húsmentes étkezést. A mindennapokban próbálnak olyan orvosokat keresni, akik maguk is vegetáriánusok, vagy éppen a közösségükhöz tartoznak. A közösség betegeinek az élelmezéséről – ha erre van mód – maguk gondoskodnak. Az általam megkérdezett muszlimok összességében az egészségügyi ellátás során nyílt diszkriminációval, vagy a vallásgyakorlás nehézségeivel nem találkoztak.

Összegzés

Az egyes vallási csoportok étrendi szükségleteit jobban figyelembe lehetne venni a betegellátás során és a belső szabályzatokban, vagy akár az Eütv. szintjén is megjeleníthető lenne, az ellátáshoz való jog keretein belül. A halottbúcsúztatás vonatkozásában bevezethető lenne a régóta szorgalmazott búcsúszoba, ahol mindenki a saját felekezeti igényeinek megfelelően vehetne végső búcsút a hozzátartozójától.

Fel kell készíteni az egészségügyi szakdolgozókat és orvosokat a betegellátás interkulturális vonatkozásira, különösen a szeméremre vonatkozó előírások ismeretére az egyes vallásokban. Biztosítani kellene a vallásgyakorláshoz szükséges csendet és időt a betegek számára, és ezt tekintetbe venni a kórházi ellátás során.

A vallásgyakorlás és a betegjogok összefüggéseit egy nagyobb mintán is érdemes volna megnézni, hiszen jelen pilotvizsgálatból jól látszik, hogy számos olyan tényező merülhet fel, amely jogilag nem kellően szabályozott, szűz mező.

Dobai Attila Marcelián PhD, egyetemi adjunktus, ELTE PPK Ember-Környezet Tranzakció Intézet