A tokenizáció egyes jogi hatásai

Az NFT-jelenség

69 millió amerikai dollár egy digitális alkotásért? 2021 márciusában ennyiért kelt el egy Beeple néven ismert művész által létrehozott token.¹  Mi sem természetesebb, hogy ez az esemény felrobbantotta a médiát, új témát adva ezáltal a művészeknek, a befektetőknek és a jogászoknak.

Az NFT a Non-Fungible Token kifejezés rövidítése, ami azt jelenti, hogy nem helyettesíthető token vagy zseton, ahhoz azonban, hogy megértsük ennek a definíciónak a tényleges értelmét, nem szabad megállnunk a puszta tükörfordításnál. Az NFT-k olyan virtuális vagy valóságos tartalmak, blokklánc-alapú egyedi és azonosítható leképződései, amelyek peer to peer módon, kriptovaluták fejében értékesíthetőek.^{2 3}  Láthatjuk, hogy mind a kriptovaluták, mind az NFT-k a blokklánc-technológia szülöttei, azonban kiemelten fontos elhatárolnunk őket egymástól. Habár mind a kettő tokenként értelmezhető, a kulcs – egyszerűen szólva – az egyediségükben jelentkezik, ugyanis egy NFT, ahogy a neve is mutatja, nem helyettesíthető, mindegyik eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, tehát azokat nem tudjuk kicserélni egymással. Ezzel szemben a kriptovaluták felcserélhetők, hiszen két azonos fajtájú kriptovaluta értéke megegyezik egymással és az őket felépítő kódsor is ugyanaz.

Ahhoz, hogy vizsgálni tudjuk az NFT-ket, nem kerülhetjük el a technológiai hátterük megértését sem. Az NFT-k létezését a blokklánc-technológia tette lehetővé. Ez „egy megosztott, megváltoztathatatlan főkönyv, amely megkönnyíti a tranzakciók rögzítésének folyamatát és az eszközök nyomon követését az üzleti hálózatban. Az eszköz lehet kézzelfogható (ház, autó, készpénz, föld), vagy immateriális jószág (szellemi tulajdon, szabadalmak, szerzői jogok, márkajelzés). Gyakorlatilag bármi, ami értéket képez, nyomon követhető és kereskedhető egy blokklánc-hálózaton, csökkentve ezzel az összes érintett kockázatát és költségét.”⁴  Tehát értelmezhető úgyis, mint egy óriási adatbázis, amelyen tárolódnak a tokenek információi, továbbá a tokenek két felhasználó között – közvetítő fél nélkül – tranzaktálhatók, ezáltal létrehozva egy újabb blokkot, egy újabb tranzakcióval pedig még egyet, így létrehozva egy hálót, azaz magát a blokkláncot. Minden új blokk tartalmazza a korábbi blokknak a hash-ét, ami felfogható a blokk biometrikus azonosításának, vagyis egy egyedi azonosítónak. Ennek eredményeképpen biztonságossá, visszakövethetővé és átruházhatóvá vált ezen digitális vagyontárgy rendelkezési joga, ez az a folyamat, illetve ezek azok az elengedhetetlen tulajdonságai a rendszernek, amik lehetővé teszik az NFT-k alkalmazását.⁵

Felmerül a kérdés, hogy mi lehet, vagy mi válhat NFT-vé? A rövid válasz az, hogy bármi, vagyis bármi, ami tokenizálható. NFT lehet egy digitális művészeti alkotás, egy festmény, egy animáció, egy dalszöveg, egy videójátékban megtalálható tárgy, egy koncertjegy, de akár a valóságos fizikai tárgy is, ami alkalmas arra, hogy tokenizálják, akár egy ingatlan is.⁶

Az NFT-k megjelenése – annak ellenére, hogy számtalan lehetőséget rejtenek magukban, csak úgy, mint maga a blokklánc-technológia – számos jogilag releváns kérdést, illetve problémát vet fel. Először is, miként értelmezhető az NFT, dologként, értékpapírként vagy valami másként? Lehet-e tulajdonjog tárgya? Felfogható-e szerzői jogi értelemben alkotásként? Érvényesülnek-e az adatvédelemhez fűződő jogok? Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy az NFT-k értelmezése és vizsgálata rendkívül összetett, hiszen kiterjed többek között általános polgári jogi aspektusosokra, azon belül speciális szerzői jogi értelmezésekre, adatvédelmi kockázatokra és még sorolhatnánk.

Kategorizálási kísérletek

Az NFT-k alkalmazásának eszenciája kizárólag a virtuális térben képzelhető el, ennek alapján pedig jogi értelmezésük során kanyarodjunk vissza a korábban – röviden – bemutatott blokklánc-technológiához.

Egyes felfogások szerint az NFT-k egyfajta kapcsolatot teremtenek a különböző metaverzumok között. Ezáltal tekinthetünk rájuk úgy, mint egyfajta digitális bőröndre, mivel a felhasználó az egyik metaverzumban megszerezett vagyontárgyat reprezentáló tokent képessé válik alkalmazni egy másik metaverzumban, tehát egyfajta rendelkezési jogosultság megtestesülése látható egy online világban. Folytatva ezt a gondolatmenetet, nézzük meg, mi történik, ha a felhasználó el kívánja adni az NFT-jét egy másik felhasználónak (ezáltal létrehozva egy újabb elemet a láncolaton, ami a blokklánc-technológia alapját képezi). Egy NFT tranzaktálása során egy hétköznapi adásvétel legfontosabb részeleme. Vagyis a tulajdonjog-változás nem következik be, mivel sok esetben kizárólag a tokennek – az adatnak – a kvázi átruházása valósul meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne léteznének olyan módszerek, amelyek lehetővé teszik a klasszikusabb értelemben vett tulajdonjog-változást. Egy ilyen folyamatot ún. smart contractok biztosítják, amelyek tárolják a token kódjait, így azok globálisan elérhetővé válnak, ez viszont kizárólag az „okosszerződés tulajdonjogának” (ownership of contract) az átruházását kódolja. Ennek alapján kérdésessé válik az is, hogy a felhasználó, aki megszerezte az NFT-t, milyen jogosultságokkal rendelkezik, kiterjeszthetők-e egyáltalán a tulajdonjogi szabályok a tokenre, figyelemmel arra, hogy hazánkban ez csak a fizikai valóságban megjelenő javakra, illetve a pénzre irányadó, és a jelenlegi szabályozások értelmében az NFT egyiknek sem minősülhet. Akkor mi „jogilag” az NFT? Nem más, mint egy digitális vagyontárgy, amely egyedi azonosítójegyeket hordoz, oszthatatlan (nem helyettesíthető).

A tulajdonjogi értelmezéseken túl vannak elméletek, amelyek értékpapírként akarják értelmezni a tokeneket. A Ptk. szerint az értékpapír „[…] olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatöszszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet.”⁷  Az NFT és az értékpapír konstellációnak talán az „okirat” kritérium a leghangsúlyosabb pontja. A dematerializált értékpapír megoldást jelenthetne, de annak az előállítása a hatályos szabályozás szerint kizárólag a Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott számítógépprogram, valamint adathordozó felhasználásával mehet végbe.⁸  Állaspontom szerint ez viszont a kriptovilág és a blokklánc-technológia létjogosultságát kérdőjelezné meg, vagyis a decentralizációt. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség jogi szabályozásra, hiszen csak azzal lehet biztonságos és harmonizált működést elérni, de ez nem érhető el úgy, hogy a szabályozni kívánt terület alapját akarjuk megváltoztatni.

A fentiek alapján azonban felmerül az a gondolat, hogy szükséges-e a NFT/token jogi kategorizálása, vagy egzakt jogi fogalmának a megalkotása. Erre az egyik legkézenfekvőbb példa az, hogy magának a pénznek sincs a hatályos magyar jogrendszer egészében egységesen érvényesülő fogalma, az egyes jogszabályokban a pénz nem azonos tartalommal szerepel.⁹

Az Európai Uniós szabályozási kísérleteket szintén meg kell vizsgálni, ezek közül pedig kiemelt jelentőséggel bír a kriptoeszközök piacairól szóló javaslat (Markets in Crypto-Assets; MiCA). A javaslat ugyan az NFT-ket kizárja a hatálya alól, feltéve, ha nem tartoznak valamely meglévő kriptoeszköz kategóriájába. Ez azonban elindított egy folyamatot, mivel az Európai Bizottságnak egy átfogó jelentést kell készítenie az NFT-kről, illetve – ha szükségesnek tartja – jogalkotási javaslatokat is ki kell dolgoznia az NFT-rendszerekre, illetve biztonságos használatukra.¹⁰

Néhány további jogi probléma…

A korábban bemutatott tulajdonjogi, valamint fogalmi kérdéseken túl számos probléma merül fel még az NFT-k kapcsán. Ezek közül van olyan, ami magára a tokenekre vonatkozik, és találunk olyat is, ami az azok alapjául szolgáló blokkláncokat érinti.

A blokklánc, mint megosztott főkönyv, abban a felhasználók minden tranzakciót az elejétől a végig megismerhetnek, benne minden információval és adattal, ezáltal egy állandó és megváltoztathatatlan nyilvántartás keletkezik. Ebben az esetben viszont ütközni látszik az adatvédelem és maga a technológia, hiszen a GDPR17. cikke egyértelműen rögzíti az elfeledtetéshez való jogot. A jogelv kimondja, hogy az érintett jogosult személyes adatai törlését kérni az adatkezelőtől. Az adatkezelő számára ezen kérés teljesítése különböző feltételek teljesülése esetén kötelező.¹¹

Ennek a garanciának teljesülése azonban kérdéses, mivel a technológia éppen a folytonosságon alapszik. Másként fogalmazva, kifejezetten problémás lenne az adatok törlése a blokkláncból, tekintettel arra, hogy minden hálózati csomópontnak végre kellene hajtania a kívánt művelet a saját másolatában, majd a törlést követően felépíteni a blokkláncot, immáron a kitörölt adatok hiányában.¹²  A GDPR-nak való megfelelés talán nem az adatok törlésében keresendő, hanem az adatokhoz való hozzáférés meggátolásában. A CNIL¹³  szerint ez úgy valósítható meg, ha elégetjük az adathoz tartozó privát kulcsot, vagyis az adat fennmarad a blokkláncon, de nem lehetséges hozzáférni, mivel a megtekintéséhez szükséges kulcs már nem létezik.¹⁴  Egy másik megoldási alternatíva az úgynevezett „felejtő” blokklánc, amelyeken a hozzáférést biztosító privát kulcsokat megadott időközönként újraprogramozzák, így a hozzáférés újfent nem lenne lehetséges.¹⁴

Ahogy korábban említésre került, az NFT gyakorlatilag egy adattömeg a blokklánc által biztosított felületen, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy az adatok sokasága egy egyedi produktumot reprezentálhat, ami viszont már szerzői jogi védelem alá eshet. A hatályos magyar szabály úgy fogalmaz, hogy a szerzői jogi védelem az alkotást az egyéni, egyedi jellege alapján illeti meg, függetlenül bármilyen minőségi vagy mennyiségi követelménytől.¹⁵  Ennek olvasatában pedig bármilyen egyedileg létrehozott token megfelelhet. Ha elfogadjuk ezt a felvetést, akkor pedig elkerülhetetlen az is, hogy valamikor bekövetkezzen egy jogsértés egy szerzői jogi védelem alá eső NFT vonatkozásában, erre eklatáns példa lehet a copyfraud-jelenség, amely a névfeltüntetés jogának a megsértésére utal.¹⁶  A gyakorlatban ez úgy valósul meg, hogy nem az értékesíti a tokent, akinek erre jogosultsága lett volna, vagyis megtévesztő módon ment végbe a tranzakció. Tehát a korábban feltüntetett tulajdonjogi probléma itt is visszaköszön, mivel a blokkláncok, illetve egyéb kereskedelmi platformok lehetővé teszik az anonimitást, vagyis a tranzakciót lebonyolító felhasználók sokszor teljesen azonosíthatatlanok.¹⁷  Az NFTkereskedelemnek további sarkalatos pontja az, hogy maga a művészeti alkotás csak az adatok mögött helyezkedik el, így az értékesítés során a fél a legtöbb esetben csupán – az okosszerződés értelmében – az adatok felett szerez jogosultságot. Ezen logika mentén tehát a szerzői jogi védelem az „eladó” félnél marad.

Álláspontom szerint, a fentiekre tekintettel a copyfraud-jogsértés úgy valósulhat meg, hogy az NFT mögötti tartalom – vagyis az adathalmaz – úgy kerül felhasználásra, hogy ezáltal sérül az eredeti szerzői jogi védelem alá eső mű egysége.

Összegzés 

Az NFT-k és tokenek világa megállás nélkül fejlődik, azonban a digitális eszközökre, valamint a technológiai innovációkra vonatkozó jogi szabályozás, mint mindig, le van maradva, de ez egy olyan futóverseny, ahol a jognak mindig másodiknak kell lennie, hiszen csak így tudja megfelelően felmutatni a saját innovációját. A polgári jogi – azon belül a tulajdonjogi és szerzői jogi –, illetve az adatvédelmi területeken túl számos jogterületet érintenek az NFT-k, ide sorolandóak a teljesség igénye nélkül a befektetővédelmi, a büntetőjogi és az adójogi problémák is. Számtalan kérdés tehető fel, azonban még nincs megfelelő jogi szabályozás, és ezáltal kialakult joggyakorlat sem, de még az is bizonytalan, hogy szükség van-e egyáltalán teljesen új szabályozásra az NFT-k és a tokenek tekintetében, vagy elegendő lesz-e a jelenlegi szabályozást alkalmazni.

Véleményem szerint a probléma megoldását első lépésként a legalapvetőbb kérdésekre való válaszadással kell kezdeni, mint például az NFT-k lehetséges tulajdonjogi viszonyai vagy a kvázi adásvételek. Talán ezekre a válaszokra már nem is kell olyan sokat várni, mivel 2022 őszén a magyar jogalkotás elé került egy törvényjavaslat A pénzügyi szektort érintő törvények módosításáról címmel.

Bácskai Máté, fogalmazó, Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Ügyészség