A szabadlábon védekező terhelt, valamint védőjének ügyirat-megismerési joga az Európai Unió elvárásainak fényében

Bevezetés

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) új szabályozást vezetett be a terhelt és a védő ügyirat-megismerési jogára vonatkozóan a korábbi büntetőeljárásról szóló törvény(ek) szabályozásához képest. Rendszerszintű változtatást jelent, hogy a Be. a teljes megismerés és az eseti alapon korlátozható megismerés elvein nyugvó rendelkezéseket tartalmaz.¹  A tanulmány keretében annak vizsgálatára kerül sor, hogy a szabadlábon védekező²  terhelt, valamint védőjének ügyirat-megismerési jogára vonatkozó új szabályozás hogyan viszonyul az Európai Unió elvárásaihoz, annak eleget tesz-e, illetve milyen megállapítás tehető a magyar szabályozásról az unió jogharmonizációs törekvésének fényében. A tanulmány az ügyirat-megismerési jog kapcsán az időbeliségre, valamint a korlátozhatóság feltételeire fókuszál.

A tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelvről

A hatékony bűnügyi együttműködéshez és az államok közötti kölcsönös bizalom kiépítéséhez elengedhetetlenné vált az uniós jogharmonizáció a terheltet megillető eljárási jogok kapcsán is. Ennek egyik fontos mérföldköveként 2012. május 22. napján megszületett a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve (a továbbiakban: irányelv). A tájékoztatáshoz való jog a terhelt eljárási jogainak egyike, amelyet az irányelv rendelkezései három csoportra osztva szabályoznak: a jogokra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogot a 3–5. cikk, a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogot a 6. cikk, míg az ügyirat-megismerési jogot – az irányelv terminológiájában az ügy anyagaiba való betekintés jogát³  – a 7. cikk szabályozza.

Az irányelv 7. cikk (1) bekezdése az őrizetbe vett, illetve fogva tartott terheltnek az ügyanyagaiba való betekintési jogára vonatkozó szabályokat tartalmazza. A 7. cikk (2) bekezdése a betekintés tárgyát határozza meg, a (3) bekezdés a szabadlábon védekező terhelt és védője betekintési jogának időbeli „korlátját”, a (4) bekezdés a betekintés jogának megtagadhatósága szabályait, míg az (5) bekezdés a betekintés térítésmentességét rögzíti.⁴

Az időbeliségre vonatkozó szabályokról

Az irányelv 7. cikk (3) bekezdése az ügy anyagaiba való betekintés joga kapcsán egy pontosan meghatározott időbeli „korlátot” állít fel, amelyet megelőzően az eljárási garanciákat be kell tartani.⁵  Eszerint az ügy anyagaiba a betekintést a hatóságoknak a „védelemhez való jog eredményes gyakorlásának lehetővé tételéhez kellő időben, de legkésőbb a vád tartalmának bírósághoz való, elbírálás céljából történő benyújtásakor”⁶  kell biztosítania. Ez a rendelkezés tehát nem azt a konkrét időpontot határozza meg, amikor az ügy anyagaiba való betekintésre sort kell keríteni, hanem egy időbeli „korlátot” állít fel a jogérvényesítés legkésőbbi időpontját illetően. Azonban az irányelv 7. cikk (3) bekezdésének más nyelvű, szintén hivatalos szövegváltozatai a büntetőeljárás menetében más-más legkésőbbi időpontot határoznak meg időbeli „korlátként”. A magyar szövegváltozathoz hasonlóan a német nyelvű⁷  szövegváltozat arra az időpontra utal, amikor az ügyészség a vádiratnak a bírósághoz való benyújtásával vádat emel. Az angol⁸  és a spanyol nyelvű⁹  szövegváltozatok ehhez hasonlóak, de értelmezhetőek akként, hogy a betekintés legkésőbbi időpontja az, amikor az ügyészség a vádat érdemben a bíróság elé terjeszti, azaz az ügyészség képviselője a vádat a bíróság előtt ismerteti. Tehát e szövegváltozatok különböző értelmezése a legkésőbb a tárgyalás megkezdéséig történő betekintés biztosítását is lehetővé teszi.¹⁰  A francia nyelvű¹¹  szövegváltozat pedig még egy ennél is későbbi időpontra utalóan is értelmezhető, azaz úgy, hogy az a bíróság ügydöntő határozat meghozatala céljából történő visszavonulásának időpontját (amikor a bíróság megkezdi az ügyről való tanácskozást) határozza meg a betekintés biztosításának végső időpontjaként.¹²

Az Európai Unió Bírósága¹³  az ügy anyagaiba betekintés joga kapcsán az időbeli „korlát” megfelelő értelmezésével érdemben foglalkozott a C‑612/15. számú ügyben hozott ítéletében. A tényállás lényege szerint Kolev és társai több mint egy éven keresztül bűnszervezetben vettek részt, kenőpénzt kértek a Bulgária és Törökország közötti határon áthaladó személyektől a vámellenőrzés és az esetlegesen megállapított szabálytalanságok dokumentálásának a mellőzéséért cserébe, továbbá egy társuk az ekként begyűjtött kenőpénzeket elrejtette. A bolgár bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések között szerepelt az ügy anyagaiba való betekintés jogának időbeli „korlátjára” vonatkozó rendelkezés mikénti értelmezése az irányelvben.

Mivel az irányelv 7. cikk (3) bekezdés első mondatának szövege nem teszi lehetővé azon végső időpont egyértelmű meghatározását, amikor az ügy anyagaiba való betekintést az eljáró hatóságoknak biztosítaniuk kell, az EUB a rendelkezést az irányelv céljára figyelemmel értelmezte. Az EUB ítéletében kifejtette, hogy az irányelv rendelkezéseinek célja a védelemhez való jog ered-ményes gyakorlásának és az eljárás tisztességességének a biztosítása,¹⁴  amely „megköveteli, hogy a gyanúsított […] olyan kellő időben betekintsen az ügy irataiba, amely lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan felkészüljön a védelemre”¹⁵ . Ez a cél pedig az EUB szerint megvalósítható mind az általános, mind a speciális vagy egyszerűsített eljárásokban akkor, ha az eljáró hatóság legkésőbb a tárgyalás megkezdéséig biztosítja az ügy anyagaiba való betekintést a védelem számára.¹⁶

Azaz, az EUB szerint az irányelv „7. cikkének (3) bekezdését úgy kell értel-mezni, hogy a nemzeti bíróság feladata annak biztosítása, hogy a védelemnek ténylegesen lehetősége legyen az ügy irataiba való betekintésre, amely betekintésre adott esetben a vádirat bírósághoz való benyújtását követően, de a vádirat e bíróság általi érdemi vizsgálatának megkezdését és a tárgyalás e bíróság előtti ténylegesen megindulását megelőzően, vagy akár, amennyiben a tárgyalás során új bizonyítékokat csatolnak az ügy irataihoz, e tárgyalás megkezdését követően, de a tanácskozási szakaszt megelőzően kerül sor, feltéve hogy a bíróság a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartása érdekében szükséges minden intézkedést megtesz.”¹⁷

Megállapítható, hogy míg az irányelv magyar nyelvű szövegváltozata alapján az ügy anyagaiba való betekintés biztosítására legkésőbb a vádirat benyújtásakor kell hogy sor kerüljön; az irányelv rendelkezéseit értelmező EUB a védelemhez való jog hatékony gyakorlásához és a tisztességes eljáráshoz szükséges betekintés legkésőbbi időpontjaként elegendőnek tart egy ennél későbbi időpontot a büntetőeljárás menetében: a tárgyalás megkezdésének időpontját.

A Be. 100. § (1) bekezdés a) pontja a terhelt és védő vonatkozásában a jogérvényesítés látszólagos időbeli „korlátját”¹⁸  határozza meg, amely alapján az ügyirat-megismerési jog gyakorlására a terhelt és a védő részéről a gyanúsított kihallgatását követően indítványra kerülhet sor. Ez az ügyirat-megismerési lehetőség azonban korlátozható. A védelemhez való jog garantálása érdekében a Be. 352. § (1) bekezdése szerint vádemelés esetén az ügyiratok teljes terjedelmű megismerését korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a védelem számára a nyomozás befejezését megelőzően, a vádemelés előtt legalább egy hónappal.¹⁹  Tehát a Be. nem azt a konkrét időpontot rögzíti, amikor az ügyirat-megismerést az eljáró hatóságnak biztosítania kell a védelem számára, hanem a jogérvényesítés kezdetére vonatkozóan határoz meg egy időbeli „korlátot”. Ez az ügyirat-megismerési jog gyakorlására vonatkozó legkorábbi lehetséges időpont a büntetőeljárás menetében egy jóval korábbi időpontot takar, mint az európai uniós elvárás szerinti legkésőbbi időpontok, azaz akár az irányelv magyar nyelvű szövegváltozata szerinti vádirat benyújtásakori, akár az EUB értelmezése szerinti tárgyalás megkezdésekori legkésőbbi időpont.

A korlátozhatóságra vonatkozó szabályokról

A megismerés jogának korlátozása a megismerés lehetőségének kizárását jelenti az eljáró hatóság részéről. Az ügy anyagaiba való betekintés joga megtagadhatóságával kapcsolatos rendelkezéseket az irányelv 7. cikk (4) bekezdése tartalmazza, ami két olyan védendő érdeket nevesít, amely felülírhatja a terhelt tájékoztatáshoz való jogát. Mindkét esetben megelőzés a cél. Az egyik eset az, ha a betekintés egy másik személy életét vagy alapvető jogait súlyosan veszélyeztethetné, míg a másik, ha a megtagadás valamely fontos közérdek megóvásához feltétlenül szükséges. Az utóbbi kapcsán példálózó jelleggel rögzíti az irányelv, hogy ilyen lehet, ha a betekintés hátrányosan befolyásolhatna egy folyamatban lévő nyomozást, vagy súlyosan sérthetné a tagállam nemzetbiztonságát.²⁰  A betekintés megtagadása kapcsán az irányelv (32) pream-bulumbekezdése hangsúlyozza, hogy azt a terhelt védelemhez való jogának tükrében kell mérlegelni, méghozzá a büntetőeljárás különböző szakaszaira figyelemmel, és azt a tisztességes eljáráshoz való jog elvével összhangban kell értelmezni. Azaz az irányelv nem ír elő feltétlenül azonos terjedelmű betekintési jogot a büntetőeljárás különböző szakaszaira vonatkozóan, erre figyelemmel a betekintés megtagadásának oka eltérő lehet a nyomozás, illetve a bírósági eljárás során.

A Be. 100. § (6) bekezdése az ügyirat-megismerés jogának korlátozását az eljárás érdekeire figyelemmel teszi lehetővé. Megállapítható, hogy a Be. ehelyütt az ügyirat-megismerés jogának korlátozhatósága kapcsán az irányelv 7. cikk (4) bekezdésétől eltérő rendelkezést tartalmaz, hiszen utóbbi a megtagadhatóság feltételeit más körben tartja szükségesnek szabályozni, mint ahogyan azt a Be. a korlátozhatóság feltételeként tartalmazza. A Be. a szabadlábon védekező terhelt és védője jogai javára tér el az irányelvben foglaltaktól. Egyrészről nem jelenik meg a Be. rendelkezéseiben a korlátozhatóság törvényi feltételeként – mint az irányelvben külön kiemelt, a terhelt tájékoztatáshoz való joga felett álló védendő érdek – egy másik személy életének vagy alapvető jogainak súlyos veszélyeztetésének lehetősége; másrészről a fontos közérdek fogalma – az irányelv példálózó felsorolására tekintettel – tágabb körre utal a Be. 100. § (6) bekezdésében szereplő eljárás érdekeinél mint korlátozhatósági feltételnél.²¹

Összegzés

Az irányelv olyan közös minimumkövetelményeket határoz meg, amelyeket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt személy részére adott tájékoztatásra kell alkalmazni a tagállamok közötti kölcsönös bizalom erősítése céljából.²²  A Be. a szabadlábon védekező terhelt, valamint védője ügyirat-megismerési jogára vonatkozó szabályozása az időbeli „korlátot”, valamint a korlátozhatóság feltételeit tekintve az irányelv által előírt minimumszabályokat azokon túlmutatva teljesíti. A Be. ugyanis a büntetőeljárás korai szakaszában, már a gyanúsítotti kihallgatást követően lehetővé teszi a védelem számára az ügyirat-megismerési jog teljes körű megismerés elvén nyugvó gyakorlását. Ezzel együtt a (büntetőeljárás korai szakaszában lehetővé tett) ügyirat-megismerési jog korlátozhatóságát tekintve is a védelem javára tér el az európai uniós elvárástól. Hiszen a Be. 100. § (6) bekezdése szerint az eseti alapon korlátozhatóság az eljárás érdekeire figyelemmel lehetséges, azonban egy másik személy élete vagy alapvető jogai súlyos veszélyeztetésének lehetősége nem jelenik meg a korlátozhatóság feltételeként; valamint a fontos közérdek megóvásához feltétlenül szükségesség mint a megtagadhatóság további feltétele tágabb körre utal az eljárás érdekeire figyelemmel történő korlátozhatósági feltételnél.

Kérdés, hogy ezek a védelem számára kétségtelenül előnyös Be.-beli szabályok összhangban állnak-e a jogállamiság követelményeivel, feltétlenül szükségesek-e a védelem jogának érvényesüléséhez. Az Alkotmánybíróság 209/B/2003. határozatában kiemelte, hogy a „jogállamiság, valamint az alkotmányos büntetőjog követelményei azt kívánják meg, hogy az állam a büntető hatalmát olyan szabályok szerint gyakorolja, amelyek egyensúlyt teremtenek egyrészről az egyéneket az állammal szemben védő garanciális rendelkezések, ezen belül elsősorban a büntetőeljárás alá vont személy alkotmányos jogainak védelme, másrészről a közösség biztonság iránti igénye, a büntető igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos társadalmi elvárások, valamint a bűncselekmények következtében sérelmet szenvedett személyek jogainak és érdekeinek védelme között.” A Be. a szabadlábon védekező terhelt, valamint védője ügyirat-megismerési jogára vonatkozó rendelkezései esetén e három pólus közül a mérleg nyelve egyértelműen a védelem joga irányába billent el. Álláspontom szerint a tanulmányban bemutatott európai uniós elvárásokra figyelemmel a magyar szabályozás átgondolása szükséges az egyensúlyi állapot megtalálása érdekében.

Bőczné Neparáczki Anna PhD, kirendelt ügyész, Országos Kriminológiai Intézet. A tanulmány a „Bűnözéskutatás Európa közepén” címmel Vókó György és Mészáros Ádám emlékére az Orszá-gos Kriminológiai Intézetben 2022. május 11-én rendezett konferencián tartott előadás szer-kesztett változata.