A háborús bűncselekmények és a nemzetközi igazságszolgáltatás¹

¹

A Nemzetközi Büntetőbíróság (International Criminal Court, ICC – a továbbiakban: Bíróság) létrehozásának gondolata a huszadik század világégéseinek utóhatásaként merült fel. A közelmúlt olyan negatív történelmi eseményei, mint a volt Jugoszlávia területén a ’90-es években elkövetett bűntettek, valamint az 1994-es ruandai népirtás arra sürgették az államokat, hogy a Római Statútummal (a továbbiakban: Statútum) életre hívják a Nemzetközi Büntetőbíróságot.

A Bíróság magas szintű tevékenységet végez, amelynek célja, hogy igazságot szolgáltasson a nemzetközi színtéren, és tegye ezt egy független, pártatlan és objektív intézményként.

A Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága

A Római Statútum annak érdekében hozta létre a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy nyomozást folytasson a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás elkövetői ellen, és felelősségre vonja ezen személyeket. Azonban e bűncselekmények esetében a nyomozás és felelősségre vonás elsősorban az államok belső jogának a feladata. A Nemzetközi Büntetőbíróság a legvégső bírói fórum, amely csak akkor jár el, amennyiben az adott állam nem lép fel, vagy nincs lehetősége erre. Mindeddig százhuszonnégy állam csatlakozott a Statútumhoz, azonban néhány jelentős befolyással bíró állam még nem tagja, mint például az Egyesült Államok vagy India. Jelen előadás helyszínéül szolgáló Írország tagja a Statútumnak.

A Bíróság joghatósággal rendelkezik olyan 2012. július 1-je vagy a tagállam csatlakozása után elkövetett bűncselekmények esetén, amelyet bármely tagállam területén követtek el, vagy bármely tagállam állampolgára követte el. Külön meghatározott esetben olyan állam is elfogadhatja a Bíróság joghatóságát, amely nem tagja a Statútumnak.

Az Egyesült Nemzetek Szövetségének Biztonsági Tanácsa szintén utalhat ügyeket a Bíróság ügyésze elé.

E rövid emlékeztető után a Nemzetközi Büntetőbíróság mellett működő Főügyész Hivatala munkájának három részét kívánom bemutatni, amelyek az előzetes vizsgálati, a nyomozati, majd a vádképviseleti szakasz. A Statútum meghatalmazásán alapulva e tevékenységi körök jelentik a Főügyészi Hivatal fő munkáját.

Előzetes vizsgálati szakasz

A Nemzetközi Büntetőbíróságon a 2018-as adatok alapján – világ különböző pontjait érintő – nyolc előzetes eljárás² volt folyamatban.

Kiemelendő, hogy az előzetes vizsgálati szakasz nem nyomozás, sokkal inkább információgyűjtés azért, hogy a Bíróság a fellépéshez elengedhetetlenül szükséges kérdésekre válaszokat kapjon. A nyomozás indokoltságának eldöntéséhez a Statútum megkívánja, hogy az alábbi kérdések tisztázásra kerüljenek:

• joghatóság: anyagi jogi joghatóság (a Statútumban foglalt bűn-cselekmény gyanúja merül fel), időbeli, területi és személyi joghatóság (ügytől függően részes állam állampolgára-e az elkövető);
• elfogadhatóság: a nemzeti hatóságok folytatnak-e nyomozást vagy történt-e vádemelés a Nemzetközi Büntetőbíróság elé hozandó ügyet illetően, és annak súlyossága igényli-e a Bíróság beavatkozását
• jogi érdek: a nyomozás megindítása a jogos érdeket szolgálja-e.

A nyomozás megindítása előtt a fenti kérdések megválaszolása elengedhetetlen.

A Bíróság joghatósága kiegészítő jellegű az államokéhoz képest, ezért az elfogadhatóságról történő döntés során gyakran először a nemzeti hatóságok fellépését szükséges sürgetni. A Bíróság ezt nevezi „kiegészítő jelleget támogató magatartásnak”. Az állami hatóságok valódi fellépése esetén az adott ügy nem lenne elfogadható a Bíróság előtti eljárásra.

Támogatandó a Bíróság közbeavatkozásának megelőzését szolgáló, államon belüli felelősségre vonás, hiszen ez felel meg a Statútum által felvázolt nemzetközi büntetőjogi jogi rendszernek.

Az előkészítő eljárás eltarthat akár évekig is, amely során a Bíróság figyelemmel kíséri a részes állam által folytatott büntetőeljárásokat. Ez történt például a Statútum egyik állama, Kolumbia esetében. Az országban több mint ötven éven keresztül erőszakos gerillaharcok dúltak, ezek során a szemben álló felek egyaránt követtek el háborús és emberiesség elleni bűntetteket. A kolumbiai kormány és a gerillák között folytatott béketárgyalások történelmi jelentőségű egyezséghez vezettek, amely a Bíróság reményei szerint véget vet a fegyveres harcoknak. A békemegállapodás átmeneti, igazságszolgáltatást érintő rendelkezéseket tartalmaz, amelyek értelmezésének és végrehajtásának felelőssége fontos kérdéseket vet fel. Ezek kapcsolódnak Kolumbiának mint a Római Statútum tagjának, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének pozíciójához.

Vajon az átmeneti igazságszolgáltatási rendelkezések megfelelnek a gyakorlatban is a Római Statútum elveinek?

Erre a kérdésre választ az átmeneti rendelkezések gyakorlati végrehajtásából kaphatunk. A kérdés nemcsak a gerillák által elkövetett cselekményekre, hanem más szereplők, például a kolumbiai hadsereg által állítólagosan kapcsolódó tettekre vonatkozik. A feltételezés szerint a hadsereg bizonyos tagjai részt vettek ártatlan lakosok megölésében, majd a gyilkosságok gyanúját a gerillákra terelték, megalkotva a hírhedt „hamisan igazak” (false positives) kifejezést. A korábbi ismeretek szerint ezekben alacsonyabb rangú katonák vettek részt, azonban nemrégiben egy esetlegesen magasabb rangú tiszteket érintő, folyamatban lévő nyomozás keltette fel a Bíróság érdeklődését.

A Főügyészi Hivatal szoros kapcsolatban marad a kolumbiai kormánnyal annak érdekében, hogy figyelemmel kísérje a Római Statútum hatáskörébe tartozó bűncselekményeket illetően folytatott nyomozást és bírósági eljárást. Természetesen a Bíróság célja a béke megszilárdítása, amelyhez elengedhetetlen a sértettek ellen elkövetett bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása.

A vázolt kolumbiai ügy csupán egy azon komplex helyzetek közül, amelyekben előkészítő eljárásokat folytat a Bíróság. Az eljárás célja ebben az esetben a Főügyészi Hivatal közbeavatkozásának eldöntése.

Nyomozási szakasz

A nyomozások során a Főügyészi Hivatal számos nehézségbe ütközik, kezdve az államok együttműködésének hiányától az inkriminált területen történő biztonsági feltételek biztosításáig.

Minden új esetben meg kell érteni az egyedi kulturális, nyelvi, történelmi, politikai és szociológiai összefüggéseket a megbízható bizonyítékok megszerzése érdekében, amelyek alátámasztják az elkövetett cselekményt és az elkövetők bűnösségét. Minden eset más és más.

Ügyészi szemszögből az egyik kiemelkedő nehézség a tanúk befolyásolásának problémája. A Statútumnak megfelelően a Főügyészi Hivatal és a Bíróság felelős a szemtanúk és más, segítő személyek biztonságáért és jólétéért. Az ügyészség eljárása során a tanúkat veszélyeztető tényezőket próbálja csökkenteni a személyazonosságuk megóvásán és a Védelmi Programba történő beintegráláson keresztül. Ennek során gyakran a részes és nem államok támogatása és együttműködése egyaránt szükségeltetik. A nehézségek az alábbi két példával érzékeltethetők a legjobban.

I.

A kenyai Ruto és Sang-ügyben³ a két terheltet emberiesség elleni bűntettel vádolták, amelyeket 2007–2008-ban követtek el a választásokat követő erőszakos cselekmények során.

A bírósági eljárás meghiúsítására törekvő erők nem csupán a tanúk közvetlen megfélemlítését alkalmazták, hanem az egész közösségre nyomást gyakoroltak a Bíróság ellen irányuló médiahadjárat során.

Mivel a bíróság eljárás lefolytatása alatt az egyik terhelt időközben Kenya alelnöke lett, ezért a Kenyai Kormány diplomáciai csatornákon keresztül próbált hatást gyakorolni a Bíróságra, az eljárás megszüntetését szorgalmazva. A Bíróság önmagában nem tudott elegendő diplomáciai befolyást vagy a médiára hatást gyakorolni, mint ahogy a közösség véleményére sem, annak ellenére, hogy biztonsági intézkedések teljes arzenálját vonultatta fel a tanúk védelme érdekében.

Végül a bírósági eljárás során számos tanú visszavonta a korábbi vallomását, ezért az ügyészség azt az eljárásjogi taktikát alkalmazta, amelytől azt remélte, hogy a visszakozó tanúk által biztosított korábbi bizonyítékok felhasznál-hatók maradhatnak.

Először a visszakozó tanúkat kötelezte az Elsőfokú Kollégium, hogy Kenyából, távközlési hálózat segítségével tegyék meg vallomásukat. (Ezt a kihallgatási módot a Kenyai Kormány sérelmezte, azonban a Fellebbviteli Kollégiumhoz benyújtott fellebbezés nem vezetett eredményre.⁴)

Másodsorban a Főügyészi Hivatal megkísérelte meggyőzni a bíróságot, hogy az először tett tanúvallomásokat értékelje bizonyítékként. Az Elsőfokú Kollégium ennek megfelelő döntését a Fellebbviteli Kollégium azonban nem tartotta hatályban. A felsőbíróság döntésének indoka az volt, hogy már a bírósági eljárás megkezdése után történt a terheltre hátrányos változás a bizonyítékok értékelésében, és így visszamenőleg nem alkalmazható.⁵

Így tehát a bizonyítékokat nem lehetett felhasználni, és nem is sikerült megmenteni az ügyet.

A védelem szerint az ügy kiüresedett, ezért megszüntetési indítvánnyal élt, azonban az Elsőfokú Kollégium nem ennek megfelelően döntött, habár azt a Bíróság is elismerte, hogy a fennmaradó bizonyítékok nem túl meggyőzőek.

Végül, a tanúk befolyásolása és a politikai manőverezés következményeként, az Elsőfokú Bíróság felmentette a terhelteket azzal, hogy ez nem jelent ítélt dolgot, így a Főügyészi Hivatal megismételheti a nyomozást és bíróság elé viheti az elkövetőket. Ezt az igen szokatlan eredményt leginkább a tanúk befolyásolása okozta. Hiszen az ügyészség és bíróság mindig a tanúk vallomására (is) alapítja eljárását, azzal a tudattal, hogy ez sokszor törékeny és védtelen bizonyítékot jelent, ezért is kísérelnek meg másfajta információt is keresni az ügyekben.

II.

A másik példa a jelenleg is bírósági szakban lévő Gbagbo és Blé Goudé-ügy⁶. Ezen eljárás tárgya a terhelt által 2010-ben és 2011-ben, az elefántcsontparti választás utáni harcok során elkövetett emberiesség elleni bűntettek.

Ebben az esetben ún. „kiberaktivisták” a korábbi elnök, Laurent Gbagbo támogatása érdekében megkísérelték védett tanúk kilétének nyilvánosságra hozatalát, hogy elriasszák őket a tanúvallomás megtételétől. Ezen alapuló feltételezések láttak napvilágot a Gbagbo-t érintő sajtóban Elefántcsontpart fővárosában, Abidjanban.

A helyzet olyan mértékben elharapódzott, hogy az Elsőfokú Kollégium zárt tárgyalást rendelt el. A nyilvánosság tájékoztatása érdekében a Bíróság a tanúk szerkesztett vallomását adta ki azt követően, hogy megtették nyilatkozatukat. A Főügyészi Hivatal fellépett annak érdekében, hogy azonosítsa azokat a személyeket, akik az eljárás meghiúsulását célozták meg, valamint a Bíróság lépéseket tett a tanúk biztonságának növelése érdekében.

A fenti két példa jól érzékelteti az ismétlődő problémát, amivel az ügyészség nap mint nap kénytelen szembenézni.

Ügyészi szakasz

A nemi alapú bűncselekmények és a gyermekek fegyveres konfliktusban betöltött szerepének szemszögéből is szükséges vizsgálni az eljárásokat.

A Főügyészi Hivatal 2014-ben adta ki a nemi alapú bűncselekményekkel kapcsolatos iránymutatást, 2016 novemberében pedig a gyermekeket érintő iránymutatást, amelyeket azóta is alkalmaznak.

Újabb két példán keresztül mutatom be, hogy miért fontos az ügyészi munkavégzés során ezen kérdéskörökre kiemelt figyelmet fordítani. Előtte kiemelném, hogy a szexuális és nemi alapú bűncselekményeket, valamint a gyermekáldozattal járó cselekményeket nem soroljuk speciális kategóriába, azok mind háborús bűntettek és emberiesség elleni bűntettek is egyben. Ez már a Ruandai Büntetőbíróság munkája során is megerősítést nyert, amely szerint a szexuális erőszak a népirtás cselekményének egyik elkövetési módja, ezért ez a bűncselekmény önmagában bizonyítja a népirtási szándékot. Azonban korábban az erőszak ezen formájára kevéssé helyeződött hangsúly, ezt a tendenciát a Főügyész és támogatói igyekeznek megváltoztatni.

I.

A Bosco Ntagana-ügy⁷ esetében a terhelt a Demokratikus Kongói Köztársaságban 2002. és 2003. év közötti fegyveres harcok során elkövetett háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt áll a Bíróság előtt. A vád egy része a saját alakulaton belüli lánygyermek-katonák szexuális kihasználása.

A jogi szabályozás általában arra koncentrál, hogy a terhelt által az úgymond ellenségei vagy ellenséges civil lakosság által elkövetett cselekmények miatt történjen felelősségre vonás.

Nem szokott előfordulni, hogy kifejezetten a terhelt saját legénységén belül egymás sérelmére elkövetett cselekmények miatt induljon eljárás.

Azonban a Főügyészi Hivatal a Ntaganada-ügyben azt az álláspontot képviseli, hogy a gyermekek – csupán azon az alapon, hogy besorozzák őket, vagy csatlakoznak egy fegyveres csoporthoz – nem veszítik el a nemzetközi humanitárius jog által számukra biztosított védelmet. Így tehát a terhelt felelős a saját fegyveres csoportján belül elkövetett brutális szexuális kizsákmányolás miatt.

A védelem vitatta a háborús jog ilyen értelmezését. Amennyiben a Főügyészség jogi érvelése helytáll, az fontos megerősítést jelent a fegyveres konfliktusokban érintett gyermekek védelmét illetően.⁸

II.

A másik esetben⁹ Az Úr Ellenállási Hadseregének volt dandártábornoka, Dominic Ongwen áll a Bíróság előtt. Ongwen ellen az Észak-Ugandában 2002 és 2004 között elkövetett pusztítás során véghezvitt háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt indult eljárás. Az ügy központi kérdése a nők és lányok kegyetlen szexuális kihasználása, gyermekek elrablás utáni besorozása és fegyveres konfliktusokban történő bevetése.

A brutális szexuális cselekmények bizonyítása fontos a vád szempontjából, mert alátámasztja azon gyanút, hogy ez volt az alapja a hadsereg működésének. Az ügyészség álláspontja szerint a gyermekek elrablásával pótolták a hadseregből kieső harcosokat.

A Bíróság ügyei gyakran keltenek érdeklődést, azonban a nemi alapú és gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmények a legnagyobb hatást kiváltó ügyek.

Összegzés

2018. évi állapot szerint nyolc előzetes vizsgálati szakaszban lévő ügy van folyamatban, tizenegy nyomozási szakban, huszonöt pedig bírósági szakban. Továbbá az egyik terheltet a közelmúltban 18 év szabadságvesztés-büntetésre ítélték emberölést, szexuális erőszakot és kifosztást tartalmazó háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt. Elítélése és büntetése szorosan kapcsolódott az irányítása és ellenőrzése alatt lévő katonák által elkövetett cselekményekhez.

Nemrégen első ízben folytatott sikeres eljárást az ügyészség történelmi és vallási emlékek rombolása miatt, amelyben a terheltet bűnösnek találták és kilenc év szabadságvesztésre ítélték.¹⁰

A Nemzetközi Büntetőbíróság félelmetes és nehéz feladatokba ütközik nap mint nap, azonban figyelemreméltó sikereket ér el. Sőt, a hatékonyság fejlesztése érdekében folyamatosan dolgoznak probléma-megoldási javaslatokon.

Fatou Bensouda vezetése alatt a Főügyészi Hivatal előremutató hely, még ha a világ sok részén történnek olyan események, amelyek kevés reményre adnak okot.

Stuart, J., helyettes ügyész, Nemzetközi Büntetőbíróság, Hága