Székely György László munkahelyi vitája

2020. június 16-án került sor Székely György László PhD-értekezésének munkahelyi vitájára a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Bűnügyi Tudományok Intézetében. Székely György László PhD-értekezése A vádrendszer, a vádelv és a büntetőeljárás alapelvei címet kapta, amely A magyar állam- és jogrendszer, jogtudomány továbbfejlesztése, különös tekintettel az európai fejlődési tendenciákra című főprogram részeként A bűnügyi tudományok fejlődési irányai című alprogramhoz kapcsolódik.¹ A jelölt konzulense Róth Erika egyetemi tanár volt.

Ahogy a konzulens is elmondta a munkahelyi vitán, Székely György László témája és az értekezésben is megfogalmazott kérdések többsége nem tartozik a ma divatos PhD-dolgozatok által kutatott területek közé, mégis aktuális és fontos témáról van itt szó. Róth Erika szerint ugyanis éppen az alapelvek segítségével lehet jól jellemezni egy-egy eljárási rendszert. A büntetőeljárásról szóló legújabb kódexünk, a 2017. évi XC. törvény, bár már nem alapelvekről szól, hanem alapvető rendelkezések cím alatt tárgyalja az eljárás egészére kiható, az eljárás szerkezetét, rendszerét meghatározó alapvető szabályokat, az egyes alapelvek elemzése mégsem idejétmúlt. Székely György értekezése sem az egyes alapelvek részletes bemutatását tartalmazza, hanem egyfajta rendszerszemléletű megközelítést alkalmaz a vádelv középpontba helyezésével, amely leginkább a dolgozat második részében kap helyet a funkciómegosztással, a vádhoz kötöttséggel és a váddal való rendelkezés jogával együtt. A szerző itt a jogalkalmazói gyakorlatot is ismerteti a hatályos büntetőeljárási törvény bemutatása mellett. Helyenként pedig rámutat a kódex ellentmondásos, vitatható tartalmú rendelkezéseire is. Az értekezés első részében pedig a büntetőeljárási alapelvek eredetét, történetét, forrásait, rendszerét és csoportosítási lehetőségeit vizsgálja a szerző.

Véleményem szerint érdekes szempont lehetne Székely György László témája kapcsán annak a vizsgálata is, hogy vajon érvényesek-e még a 21. század hajnalán a korábban keletkezett alapelvek, és a régóta használt fogalmaink vajon alkalmasak-e ma még arra, hogy segítségükkel érveljünk, kérdéseinkre választ kapjunk. Vajon ma is ugyanazt jelentik-e az alapelvek, mint a korábbi korszakokban? Ez azért fontos szerintem, mert ezeknek a fogalmaknak a funkciója éppen az, hogy a kommunikációt lehetővé tegyék és lerövidítsék. Ezt pedig akkor teljesítik, ha ma is mindenki ugyanazt érti az adott fogalmon. Jól tudjuk, hogy a vádelv szempontjából nagyon fontos elv a legalitás és az officialitás. Ezek esetében például nagy a keveredés, nem mindenki gondolja ugyanazt: van, aki elválasztja a kettőt egymástól, van, aki pedig nem tesz különbséget a két fogalom között, és a legalitást, illetve az officialitást egymás szinonimájaként felváltva használja. Ez pedig problémát jelent a kommunikációban, a tanulmányok/dolgozatok megértésében; ha nincs konszenzus a fogalmak tartalmát illetően, akkor minden egyes alkalommal el kell az olvasónak magyarázni, hogy az adott szerző mit is ért az adott fogalom alatt. Amennyiben ez nem történik meg, akkor meg azt kell feltételeznünk, hogy az adott fogalom tartalma általánosan ismert. Ebben az esetben hajlunk arra, hogy újabb és újabb helyzeteket is az adott és közismert fogalom alá vonjunk. Ez történt Bárd Károly szerint az officialitás esetében is.²  A fogalom tartalma a különböző korokban bővült, ezzel pedig eljutottunk oda, hogy az eredeti funkcióját már nem képes teljesíteni, így elvesztette a kommunikáció gyorsítására való alkalmasságát.

Ezért Székely György Lászlónak egy további kérdést is meg kellene vizsgálnia, amely az alábbiak szerint hangzik:

Vajon felülvizsgálható-e az ügyész diszkrecionális jogkörben hozott azon döntése, hogy nem emel vádat, vagyis kényszeríthető-e arra, hogy tétlenség esetén mégis a bíróság elé vigye az ügyet?

Bárd Károly szerint nem kényszeríthető az ügyészség arra, hogy tétlenség esetén a bíróság elé vigye az ügyet. Miért nem? Azért, mert ha a törvényhozás mozgásteret biztosít az ügyésznek, értékelési zónát hagy számára, de ezzel egyidejűleg lehetővé teszi azt is, hogy a mérlegelés alapján hozott döntését más annullálja, akkor teljesen értelmetlenül adott a jogalkotó a közvádló kezébe olyan jogosítványt, amelynek alkalmazása mérlegeléstől függ. Mivel a bíróság csak indítványra jár el, ezért nem jelenti a bírói jogkör elvonását, ha az ügyészség valóban tétlen marad, és nem maga alkalmaz szankciót. Abban az esetben, ha a törvényhozás mozgásteret biztosít az ügyészségnek, ha értékelési zónát hagy számára, de ezzel egyidejűleg lehetővé teszi azt is, hogy a mérlegelés alapján hozott döntését más semmibe vegye, akkor teljesen értelmetlenül adott a jogalkotó a közvádló kezébe olyan jogosítványt, amelynek alkalmazása mérlegeléstől függ.³

Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet