Kérdések és válaszok az ittas és bódult állapotban történő járművezetés minősítése kapcsán

A jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyvünk¹  mind a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol révén ittas, mind pedig a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása miatt bódult állapotban történő járművezetést büntetni rendeli. Abban az esetben viszont, ha a törvényi tényállás körében releváns járművet vezető személy egyidejűleg ittas állapotban is van, és szeszes ital fogyasztásából származó alkohol kivételével vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt is áll, a cselekmény pontos minősítését illetően mind a jogirodalmi felfogások, mind pedig a joggyakorlat megosztottnak mondhatók.

Egyes – uralkodónak tekinthető – álláspontok szerint a járművezetés ittas, illetőleg a járművezetés bódult állapotban bűncselekmények halmazata nem állapítható meg, a látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények közül az nyerhet büntetőjogi értékelést, amely „a bűncselekmény véghezvitele során hangsúlyosabb szerephez jutott”² . A hivatkozott értelmezés keretei között azonban mégis előtérbe kell helyeznünk az ittas állapotot, ugyanis ha sem az elkövető ilyen állapota, sem pedig bódult állapota nem bír meghatározó jelentőséggel a megállapításukhoz szükséges mértéken túl, úgy az ittas járművezetés megállapítása indokolt, a bódult állapot pedig a büntetés kiszabása során juthat jelentőséghez.³

Más megközelítések szerint a járművezetés bódult állapotban bűncselekményének vétségi alakzata és a járművezetés ittas állapotban vétségének halmazata megállapítható, ha a járművet bódult állapotban vezető személy egyidejűleg ittas állapotban lévőnek is minősül.⁴  A bódult és az ittas állapot vonatkozásában ezen elmélet keretei között is az ittas állapot jut nagyobb szerephez, azonban túlsúlya nem az alaki halmazat kizárása körében jelentkezik, pusztán gyakorlati, bizonyítási szempontok talaján áll. Abban az esetben ugyanis, ha az ittas és bódult állapotban járművet vezető személy ezen magatartásával okozati összefüggésben legalább súlyos sérüléssel járó baleset következik be, „indokolt a járművezetés ittas állapotban bűncselekmény minősített esetének (bűntettének) és a járművezetés bódult állapotban vétségének halmazatban való megállapítása”⁵ . Czencz Zoltán ezen túlmenően – a védett jogtárgyak különbözőségére tekintettel – „szükségszerű halmazat” megállapítását látja indokoltnak a járművezetés bódult állapotban és a kábítószer birtoklásának vétsége vonatkozásában, feltéve természetesen, hogy a vezetés megkezdése előtt fogyasztott, a vezetési képességre hátrányosan ható szer a vonatkozó törvényi rendelkezések értelmében kábítószernek minősül.

Más vélemények szerint az ittas, illetve bódult állapotban elkövetett járművezetés valóságos alaki halmazatának az sem feltétele, hogy – akár az ittas, akár a bódult állapottal okozati összefüggésben – legalább súlyos sérüléssel járó baleset következzék be.⁶  E megközelítés azon – feltételezett – jogalkotói szándékon alapul, hogy az ittas, illetve bódult állapotban történő járművezetés elkülönült tényállásokban történő pönalizálására a halmazati szabályok alkalmazásának lehetővé tétele érdekében került sor.⁷

Ismét más jogirodalmi megközelítés szerint az ittas állapotban járművet vezető személy cselekménye nem minősülhet egyidejűleg bódult állapotban elkövetettnek is, és az elkövető bódult állapota súlyosító körülményként sem vehető figyelembe a specialitás elve alapján.⁸  Ebben a megközelítésben mindazon teóriák, amelyek a két bűncselekmény halmazatát megállapíthatónak tartják, szükségképpen téves jogértelmezésen alapulnak.

A törvényhez fűzött indokolás az ittas és bódult állapotban megvalósított járművezetés jogi megítélését illetően nem ad támpontot. Azt azonban egyértelművé teszi, hogy az etilalkoholnak a járművezetés bódult állapotban bűncselekményének törvényi tényállásából való kivételkénti kiemelésére a kétszeres értékelés tilalmának szem előtt tartása mellett azért került sor, hogy az olyan fokban ittas járművezető személynek a cselekménye, akinek a vezetési képességére az elfogyasztott alkohol mennyisége már kihatással van, ne minősüljön egyidejűleg a járművezetés bódult állapotban bűncselekményének is.

Az ittas, egyidejűleg bódult állapot megítélése ugyanakkor nem csak a jogirodalomban, de az ítélkezési gyakorlatban is ellentmondásosnak tűnik.

A Székesfehérvári Járásbíróság előtt 4.B.604/2018. számon folyamatban volt büntetőügyben alapul szolgáló tényállás szerint a vádlott ittas és bódult állapotban vezette a tulajdonát képző személygépkocsit, minek során – tolatási manőver végrehajtása közben – egy parkoló gépkocsinak ütközött. A vádlott szervezetében a cselekmény elkövetésekor a bűncselekményi értékhatárt meghaladó koncentráció előidézésére alkalmas alkohol volt, továbbá a tőle vett vizeletmintából különféle kábítószerek metabolitjai voltak kimutathatóak, tehát a terhelt a tulajdonát képező személygépkocsit ittas, egyúttal bódult állapotban vezette. Az eljáró bíróság a terhelt büntetőjogi felelősségét kizárólag járművezetés ittas állapotban vétségében állapította meg. Amint az az ítélet rendelkező részéből és indokolásából egyértelműen kitűnik, a bíróság a terhelt bódult állapotának sem a cselekmény minősítése körében, sem pedig a súlyosító körülmények számbavételekor nem tulajdonított jelentőséget. Ez utóbbi indokaként rögzítette, hogy „kábítószer-fogyasztás miatt pedig a vádlottal szemben külön büntetőeljárás indult, ezért ennek külön, további súlyosító körülményként történő értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik”.

A Szegedi Törvényszék előtt B.378/2016. számon folyamatban volt büntetőügyben irányadó tényállás lényege szerint az egyrészt ittas állapotban, másrészt a vezetési képességre hátrányosan ható – de kábítószernek nem minősülő – szer befolyása alatt álló vádlott az általa vezetett gépkocsival öngyilkossági szándékkal váratlan balra történő kormányzással, fékezés nélkül áttért a menetirány szerinti bal oldali forgalmi sávba, abból a célból, hogy a vele szemben közlekedő gépjárműnek frontálisan ütközzön. A frontális ütközés a sértett aktív elhárító magatartása következtében maradt el. Az eljárt törvényszék a vádlott büntetőjogi felelősségét – egyéb bűncselekmények mellett – ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében állapította meg. Az ítélet indokolása szerint: „a Szegedi Törvényszék ítélkezési gyakorlatában azon következetes bírói gyakorlat alakult ki […] hogy ha és amennyiben az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétsége és a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége együttesen megállapítható lenne, a bíróság kizárólag a vádlott büntetőjogi felelősségét az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségében állapítja meg. Erre tekintettel a bíróság a vádlott felelősségre vonását a bódult állapotban elkövetett járművezetés vétségében mellőzte”. Megjegyzendő, hogy az eljárt törvényszék a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként vette figyelembe – egyebek mellett – azt, hogy a vádlott „a gépjárművet az ittas állapota mellett bódult állapotban is vezette”.

Ugyanezen ügyben a Szegedi Ítélőtábla „osztotta […] az elsőfokú bíróság azon álláspontját is, hogy miután a vádlott a bűncselekmény elkövetése előtt nagyobb mennyiségű alkoholt fogyasztott, illetőleg vezetési képességre hátrányosan ható, a terápiás mennyiséget meghaladó gyógyszert vett be, ezzel megvalósította az ittas állapotban elkövetett járművezetés vétségét is, amely mellett nem állapítható meg halmazatban a Btk. 237. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége. Az ittas járművezetést, illetve a járművezetés bódult állapotban bűncselekményt ugyanis ugyanazon jogviszony, az élet és a testi épség védelme, illetve a közlekedés biztonságához fűződő érdek sérelmére elkövetettként kell értékelni (Magyar Büntetőjog Kommentár a gyakorlat számára I. kötet 955. és 972. oldal). Osztotta az ítélőtábla a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség kialakult bírói gyakorlatra történt azon utalását is, hogy a látszólagos alaki halmazat speciális esete az, amikor az elkövető a gépjárművet alkohol és a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vezeti”.

Más ügyben a Székesfehérvári Járási Ügyészség kábítószer fogyasztásával elkövetett kábítószer birtoklásának vétsége, járművezetés ittas állapotban vétsége, valamint járművezetés bódult állapotban vétsége miatt emelt vádat azzal a terhelttel szemben, aki szeszes ital és kábítószer fogyasztását követően vezette közúton az általa használt személygépkocsit. A Székesfehérvári Járásbíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat járművezetés bódult állapotban vétségében, illetőleg kábítószer birtoklásának vétségében, ugyanakkor – mivel a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményére tekintettel az eljárt ügyész ezt indítványozta – járművezetés ittas állapotban vétsége alól bizonyítottság hiányban felmentette. Az ítélet indokolása szerint a lefolytatott bizonyítás alapján nem volt kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a vádlott a cselekmény időpontját megelőzően, pontosan meg nem állapítható mennyiségű és fajtájú szeszes ital hatására ittas állapotban vezette volna a gépjárművet. Önmagában az a tény, hogy a vádlott felmentésére – járművezetés ittas állapotban vétsége miatt – bizonyítottság hiányában került sor, okkal enged arra következtetni, hogy a járművezetés ittas, illetőleg járművezetés bódult állapotban bűncselekmények halmazatát az eljárt bíróság nem tartotta kizártnak, ellenkező esetben ugyanis a cselekményt – a tettazonosságra figyelemmel – egységesen járművezetés bódult állapotban vétségeként értékelte volna, anélkül, hogy a járművezetés ittas állapotban bűncselekménye vonatkozásában külön felmentő rendelkezést hozott volna.

Véleményem szerint a fentiekben vázolt jogirodalmi álláspontok egyike sem igazolható maradéktalanul, ahogy a jogalkalmazói gyakorlat is általánosságban kritikai éllel illethető. A vázolt megközelítések némelyike fő vonalaiban elfogadható ugyan, azonban csak az indokolásukban foglaltaktól – részben – eltérő dogmatikai érvrendszer mentén.

Az uralkodónak tekinthető álláspont – amely szerint a látszólagos alaki halmazatban álló cselekmények közül az nyerhet büntetőjogi értékelést, amely „a bűncselekmény véghezvitele során hangsúlyosabb szerephez jutott”⁹  – véleményem szerint elsősorban azért vitatható, mert bizonytalan fogalomra, az ittas, vagy a bódult állapot hangsúlyosabb jellegére alapít. A probléma különösen akkor merül fel elvi éllel, ha a tárgyalt bűncselekmények alapesetével állunk szemben, tehát nincs a törvényi tényállásban értékelt olyan eredmény, amely kapcsán az okozati összefüggés érdemi vizsgálatára sor kerülhetne. Amennyiben a jármű vezetőjének a bűncselekmény megállapításához szükséges és elégséges mértékű ittas, illetőleg bódult állapota egyidejűleg fennáll, úgy mindkettő szükségképpen magában hordozza a közlekedés biztonságának veszélyét. Amennyiben a konkuráló jogtárgysértések közül a hangsúlyosabbnak tulajdonítanánk meghatározó jelentőséget a cselekmény minősítése során, úgy ezt csak a kevésbé hangsúlyos – ugyanakkor bűncselekményt megvalósító – jogtárgysértés negligálásával tehetjük meg, még akkor is, ha a vitatott elmélet szerint a kevésbé hangsúlyos körülmény súlyosító jellege a büntetés kiszabása során értékelést nyer. Véleményem szerint az egyidejűleg fennálló ittas és bódult állapot esetében látszólagos alaki halmazattal állunk szemben, amelynek feloldásához a specialitás szabályrendszerén keresztül vezet az út, függetlenül attól, hogy mely tényállásszerű magatartás tekinthető hangsúlyosabbnak. A járművezetés bódult állapotban bűncselekménye törvényi tényállásának nyelvtani értelmezése nem hagyhat kétséget afelől, hogy a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol – az általános élettapasztalattal összecsengő módon – a vezetési képességre hátrányosan ható szerként értékelendő. Az a körülmény, hogy a jogalkotó a vezetési képességre hátrányosan ható szerek köréből kiemeli a szeszes ital fogyasztásából származó alkoholt, és az annak fogyasztását követő járművezetést külön tényállásban rendeli büntetni, alappal enged arra következtetni, hogy a járművezetés ittas állapotban bűncselekményének törvényi tényállása speciális a járművezetés bódult állapotban vétségének törvényi tényállásához képest. Ilyen megközelítésben tehát látszólagos alaki halmazattal kell számolnunk, amelynek feloldásához kézenfekvőnek látszik a specialitás szabályának alkalmazása, azzal, hogy az egyidejűleg fennálló bódult állapotot – a vizsgált jogirodalmi állásponttal egyezően – súlyosító körülményként indokolt figyelembe venni. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a jogalkotó – a fentebb kifejtettek szerint – nem azért alkotott speciális törvényi tényállást, hogy arra tekintettel az ittas, illetve bódult állapotban történő járművezetést egymáshoz képest enyhébben vagy súlyosabban szankcionálja, hanem azért, hogy „az olyan fokban ittas járművezető személynek a cselekménye, akinek a vezetési képességére az elfogyasztott alkohol mennyisége már kihatással van (befolyásolt állapotú), e bűncselekmény (járművezetés bódult állapotban) tényállására tekintettel ne essen kétszeres értékelés alᔹ⁰ . Véleményem szerint nyilvánvaló, hogy ezt a jogalkotói szándékot érvényre kell juttatni abban az esetben is, ha az elkövető ittas, de szeszes italtól nem befolyásolt, egyidejűleg vezetési képességre hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotban vezet járművet.

Egyet lehet tehát érteni Mészáros Ádám Zoltánnal¹¹  abban a tekintetben, hogy az ittas állapotban járművet vezető személy cselekménye – a specialitás elvére figyelemmel – nem minősülhet egyidejűleg bódult állapotban elkövetettnek is. Vitatható ugyanakkor e megközelítés további tétele, miszerint az egyidejű bódult állapot súlyosító körülményként sem vehető figyelembe. A büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK vélemény elvi éllel mondja ugyan ki a kétszeres értékelés tilalmát a büntetés befolyásoló körülmények értékelésénél is, „[o]lyan esetben azonban, amikor a konkrét körülmény súlya a minősítéshez szükséges mértéket jelentősen meghaladja, nincs akadálya azt – a súlyosabb vagy a privilegizált minősítés mellett – súlyosító vagy enyhítő körülményként is értékelni”¹² . Az ittas állapotban járművet vezető személy egyidejű bódult állapota véleményem szerint aggálytalanul értékelést nyerhet e körben, tehát a kétszeres értékelés tilalmának sérelme nélkül súlyosító körülményként veendő figyelembe, azon ténybeli alapon, hogy fennállása már önmagában is büntetőjogi felelősséget alapoz(na) meg.

A vizsgálat tárgyává tett bírósági döntések kapcsán az alábbi kritikai észrevételek tehetők.

A Székesfehérvári Járásbíróság előtt 4.B.604/2018. számon folyamatban volt büntetőügyben hozott érdemi döntés indokolása szerint a bíróság – a büntetőjogi felelősséget álláspontja szerint egyébként meg nem alapozó – bódult állapot súlyosító körülményként történő értékelésétől a kétszeres értékelés tilalmára hivatkozással azért tekintett el, mert kábítószer-fogyasztás miatt a vádlottal szemben külön büntetőeljárás indult. Elkerülte azonban az eljárt bíróság figyelmét, hogy a járművezetés ittas állapotban, illetőleg a fogyasztással megvalósuló kábítószer-birtoklás bűncselekmények tényállása egymástól egyértelműen eltérő jogtárgysértéseket pönalizál, tehát halmazatuk valóságos. Ekként a kétszeres értékelés tilalmára történő hivatkozás téves jogértelmezésen alapul.

A Szegedi Törvényszék előtt folyamatban volt ügyben a bíróság a törvényszék következetes ítélkezési gyakorlatára hivatkozással mellőzte a vádlott büntetőjogi felelősségre vonását bódult állapotban elkövetett járművezetés vétsége miatt, azonban a döntés dogmatikai háttere csak az ügyben másodfokon eljáró ítélőtábla döntéséből világlik ki akként, hogy amikor az elkövető a gépjárművet alkohol és a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt vezeti, a látszólagos alaki halmazat speciális esetével állunk szemben. A döntés ugyanakkor – a bírói gyakorlat következetességét hangsúlyozva – a látszólagos alaki halmazat feloldásának elvi kérdéseit nem részletezi.

A hivatkozott jogesetekben meghozott ítéletek, illetőleg a jogirodalmi álláspontok vizsgálatának eredményeként az ittas, egyidejűleg bódult állapotban történő járművezetés helyes minősítésének szempontjai – véleményem szerint – az alábbiakban összegezhetőek.

A járművezetés ittas, illetőleg járművezetés bódult állapotban bűncselekmények jogi tárgya azonos, egyrészről a közlekedés rendjéhez és biztonságához, másrészről pedig az élet és a testi épség védelméhez fűződő társadalmi érdek. Ezeket az azonos jogi tárgyakat a vizsgált bűncselekmények egyszerre, egyidejűleg és egy ízben sértik, illetve veszélyeztetik. Erre figyelemmel a járművezetés ittas, illetve bódult állapotban bűncselekményének egyidejű megállapítása a kétszeres értékelés tilalmába ütközne (tekintet nélkül arra, hogy az ittas állapotú személy esetében milyen mértékű alkoholos befolyásoltság alakult ki, vagy kialakult-e egyáltalán). A látszólagos alaki halmazat annak szem előtt tartásával oldható fel, hogy a járművezetés ittas állapotban bűncselekménye speciális a járművezetés bódult állapotban bűncselekményéhez képest, ezért egyidejű megvalósulásuk esetén a járművezetés ittas állapotban bűncselekménye állapítandó meg, az egyidejű bódult állapot súlyosító körülményként történő értékelése mellett. Amennyiben a bódult állapotot kábítószer fogyasztása idézi elő, úgy a kábítószer birtoklása – az eltérő jogtárgysértésre figyelemmel –halmazatot képez.

Az egységes jogértelmezés és jogalkalmazás érdekében a két konkuráló bűncselekményt egyetlen törvényi tényállásban lenne indokolt büntetni rendelni a releváns értelmező rendelkezések újragondolásával, az alábbiak szerint:

Aki bódult állapotban vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású úszólétesítményt vagy közúton, illetve közforgalom elől el nem zárt magánúton gép meghajtású járművet vezet, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A közlekedési bűncselekmények körében bódult állapotban lévő személy az, aki vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt áll, továbbá, akinek a szervezetében 0,50 gramm/liter véralkohol-, illetve 0,25 milligramm/liter levegőalkohol-koncentrációnál nagyobb érték előidézésére alkalmas szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van.

A javaslat nyilvánvaló fogyatékossága, hogy a bűncselekmény elnevezése nem juttatja kifejezésre az ittas állapotban történő járművezetés tilalmazott voltát, ugyanakkor a minősítési kérdéseket egyértelműen megválaszolhatóvá teszi.

Ott István PhD, főügyész, Fejér Megyei Főügyészség; megbízott oktató, Pázmány Péter Katoli-kus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar