Karanténban a drogpiac? A COVID 19 pandémia hatásai a globális drogpiacra

Bevezetés

„A koronavírus okozta válság és gazdasági visszaesés továbbra is összetett kábítószer-veszélyekkel fenyeget, miközben az egészségügyi és szociális rendszerünk teljesítőképességének határára került és társadalmaink igyekeznek megbirkózni a nehézségekkel” – mondta Ghada Waly, az ENSZ Kábítószer- és Bűnözés Elleni Hiva-talának (UNODC) ügyvezető igazgatója.¹  A szervezet éves világjelentésében (World Drug Report 2020)²  figyelmeztetett, hogy „az új koronavírus-járvány éppúgy elérheti a kábítószer-piacokat, mint a 2008-as gazdasági válság idején, és súlyosbíthatja a szerhasználókra jelentett kockázatokat. A pandémiának köszönhetően a drogfogyasztás általános növekedésével lehet számolni, a fogyasztók az olcsóbb termékeket és az intravénás alkalmazást fogják előnyben részesíteni, ami nagyobb egészségügyi kockázatot jelent. Az egyes államok pedig valószínűleg csökkenteni fogják a kábítószerekkel kapcsolatos költségvetési kiadásaikat” – fogalmazott a jelentés.

A bécsi székhelyű szervezet a 2008-as gazdasági válság drogpiacra gyakorolt hatásai alapján vonta le következtetéseit. Eszerint prognosztizálható, hogy

• a határzárak és a járványhoz kapcsolódó egyéb intézkedések droghiányt okoznak az utcán, ami magasabb árakhoz és csökkent tisztasághoz vezet;
• a kábítószer-kereskedők előnyben részesíthetik a tengeri útvonalakat, lásd közvetlen kokainszállítás Dél-Amerikából Európába;
• a növekvő munkanélküliség és a lehetőségek hiánya növeli annak esélyét, hogy a szegény és deprivált emberek a kábítószerekhez vagy az ahhoz kapcsolódó tiltott tevékenységekhez forduljanak, legyen az akár termelés, akár szállítás, akár „legalsó szintű kereskedelmi tevékenység”;
• csökkenhet a hatóságok operatív tevékenysége és a nemzetközi összefogással történő operatív kábítószerfelderítő-tevékenység;
• emelkedik a darkneten keresztüli online kereskedelem, amely teljes névtelenséget kínál a felhasználóknak, továbbá a postai kábítószer-külde-mény mennyisége is növekedhet;
• a gyógyszerfogyasztás összességében már növekvő tendenciát mutat, különösen a fejlődő országokban.³

2008 és 2018 közötti kábítószer-epidemiológiai adatok szerint globálisan 5,3 százalékkal nőtt a világon a kábítószert legalább egyszer használók száma; a kokain- és a metamfetamin-fogyasztás emelkedett, ahogy a metamfetamin-piac is növekedésnek indult ez idő alatt. A világ kokaintermesztése elérte „minden idők” legmagasabb értékét és folytatódik az emelkedő tendencia. A kannabisz továbbra is a legelterjedtebb kábítószer; világszerte mintegy 192 millió főre tehető a fogyasztók száma. „Minden kormánynak […] bizonyítékalapú szolgáltatásokat kell kínálnia a kábítószer-fogyasztás okozta rendellenességek és az azzal kapcsolatos kockázati magatartások megelőzése és kezelés érdekében” – jelentette ki Ghada Waly.⁴

Jelen tanulmányban igyekeztem összeszedni a koronavírus-pandémia és annak terjedése érdekében hozott korlátozó rendelkezések globális drogpiacra gyakorolt hatásait, illetve a piac válaszait a jelenségre.

Az underground gazdaság

A kábítószer-kereskedelem az underground gazdaság⁵  része, amely olyan gazdasági tranzakciókat foglal magába, amelyeket a hatályos törvények által tilalmazottnak tekintenek; akár azért, mert a termékek vagy szolgáltatások jogellenes természetűek, akár azért, mert az ügyletek nem felelnek meg a kormány-zati jelentéstételi követelményeknek. Árnyékgazdaságnak, feketepiacnak vagy informális gazdaságnak is nevezik. Nehéz pontosan meghatározni az underground gazdaságok méretét, mivel természetüknél fogva láthatatlanok. A gazdasági tevékenységek után nem történik adóbevallás, nem jelenik meg a hivatalos statisztikában. Ugyanakkor a globális kimenő tranzakciók, a kiadások nyomon követésével, matematikai-statisztikai módszerekkel végzett becslések segíthetnek az informális gazdaság méretének és terjedelmének meghatározásában. A nem regisztrált, nem nyilvántartott kiadások gyakorlatilag az underground gazdaságba „vándorolnak”. A Nemzetközi Pénzügyi Alap (International Monetary Fund – IMF) egy 2018-as jelentésében 158 ország árnyékgazdaságának 1991 és 2015 közötti tevékenységét vizsgálta.⁶  Eszerint az underground gazdaság átlagos részesedése a vizsgált országokban a GDP 31,9 százalék volt, azaz átlagosan egy-egy ország GDP-jének közel harmadát az informális gazdaság termeli ki. A három legmagasabb arányértékkel rendelkező állam Zimbabwe (60,6%), Bolívia (62,35%) és Grúzia (64,95%) volt, a három legkisebb árnyékgazdaságot magáénak tudó ország pedig Ausztria (8,9%), az Egyesült Államok (8,3%) és Svájc (7,2%). Magyarország 25,2%-os átlagértéke azt jelzi, hogy a vizsgált időszakban a nemzetközi átlag alatt volt a hazai árnyékgazdaság részesedése; a vizsgálat eredményei alapján kijelenthető, hogy a magyar bruttó nemzeti termék negyede az underground gazdaságból származik.⁷

A globális underground gazdaság részét képezik a transznacionális bűncselekmények,⁸  amelyekből a Global Financial Integrity⁹  legutóbbi becslése szerint – a 11 legjelentősebb (és vizsgált) – globálisan évi 1,6-2,2 billió dollár közötti forgalmat bonyolít.¹⁰  A hamisított árukkal történő kereskedelem után a második legjövedelmezőbb underground piac a kábítószerpiac, amelynek éves forgalma hozzávetőlegesen 426-652 milliárd dollár. Olyan „előkelő” illegális piacokat utasított maga mögé, mint az emberi szervekkel történő kereskedelem, az illegális fakitermelés, az embercsempészet, az illegális bányászat, az illegális halászat, az illegális vadállat kereskedelem, a kőolajlopás, a kézi és önvédelmi fegyverekkel történő kereskedelem, a szervkereskedelem, vagy a kulturális javak kereskedelme.¹¹  Ezek a piacok többszintű elosztási modelleket működtetnek, sajátos strukturális- és marketingarculattal és haszonkulccsal.

Az illegális kábítószerpiac számos hasonlóságot mutat a legális piacokkal.

A kábítószer-kereskedők olyan termelési és elosztási stratégiát, direktmarketinget dolgoztak ki, amely eltérően a legitim árucikkek termelésétől és forgalmazásától, kalkulál az igazságügyi hatósági beavatkozások miatti veszteségekkel, illetve az igazságszolgáltatással és egyéb hatóságokkal kapcsolatos egyéb kiadásokkal.¹²  A kábítószerek elosztása tulajdonképpen a multilevel marketing (többszintű értékesítés) vagy network marketing (hálózati kereskedelem) értékesítési forma alapján történik, természetesen az illegitimitásból adódó korábban vázolt korlátok figyelembevételével, illetve a speciális marketingstratégiák beléptetésével.¹³

Ezek a vásárlásösztönző marketingformák világszerte elterjedt változatai. Lényegük, hogy az értékesítés a vállalattal, esetünkben kábítószer előállítójával és/vagy nagybani elosztójával alvállalkozói szerződésben lévő értékesítők vagy hálózatépítők által történik, személyes fogyasztás, illetve az ismerősök felé történő ajánlás által. Az értékesítést lényegében a „független termékforgalmazókból” álló, többszintű érdekeltségi viszonyok alapján épülő hálózat végzi, amely a terméket vagy szolgáltatást közvetlenül, direkt módon juttatja el a fogyasztókhoz. Nyilvánvaló, hogy a kábítószerekkel kapcsolatos network marketing során a tevékenységet és a piaci szereplőket veszélyeztető kockázati tényezőket (pl. rendőrség, határrendészet intervenciói) igyekeznek elkerülni a résztvevők. Ezt részben a legális üzleti tevékenységeknél konspiratívabb marketinggel és akár kenőpénzek alkalmazásával biztosítják. A jelenlegi disztribúciós struktúra világviszonylatban rendkívül színes képet mutat, valamiben azonban kontinensektől függetlenül megegyezik: egyre jellemzőbb a széttagoltság, ami még inkább kedvez a network értékesítésnek. Azaz egy-egy nagybani eladó termékét több unciás eladó vagy utcai disztribútor is forgalmazza. Manapság az internet elterjedtségét és a netmarketing lehetőségét kihasználva a drogpiac alsóbb szintű disztribúciós piaci tevékenységének jelentős része ezen az értékesítési csatornán zajlik. Sok esetben a vevő és az eladó csak virtuális szereplő.

El Cambio¹⁴

A világjárvány nemcsak a legális, hanem az illegális, az underground gazdasági tevékenységeket is sújtja. Ahelyett azonban, hogy hagynák iparáguk összeomlását, a kábítószerkartellek elkezdtek alkalmazkodni a helyzethez és kihasználni a benne rejlő piaci lehetőségeket.

Mexikóban a legbefolyásosabb kábítószerkartelleknek a disztribúciós láncolatban keletkezett problémákkal kellett szembesülniük. A Cartel Jalisco Nueva Generacion sok nehézség árán, de igyekszik fenntartani útvonalait a Csendes-óceánon és Tepito Unio hasonló problémákkal néz szembe a Mexikói-öbölben. Ennek oka, hogy a légi és tengeri forgalom a pandémia miatt jelentősen lecsökkent, amely megkönnyíti a hatóságok számára az illegális rakományok nyomon követését. Ráadásul az Egyesült Államokban a COVID-19 miatt végrehajtott határzár akadályozza a kartellek azon lehetőségeit, hogy a kábítószert az Egyesült Államok és Mexikó határán átszállítsák. A válság nemcsak a nemzetközi kábítószer-csempészet, de a kábítószer-gazdaság más ágazataira is hatással van. Mivel a karantén miatt az emberek alig mozdultak ki otthonról, a kartellek számos kriminális tevékenysége kényszerűen visszaszorult – úgymint a váltságdíj érdekében elkövetett emberrablások, a védelmi pénzek begyűjtése stb.¹⁵  Ráadásul a csökkenő olaj- és gázárak és a visszaesett járműforgalom lényegesen csökkentik a benzincsempészet által szerzett extraprofitot is, amely ezen kartellek egy másik fontos jövedelemforrása.

Jelenleg az a kérdés, hogy a kábítószerkartellek miként reagálnak erre a helyzetre, és hogyan befolyásolja ez a már most is magas bűncselekményszámot a térségben.

A nagy mexikói kartellek, mint például a Cartel Jalisco Nueva Generacion, rendelkeznek elégséges pénzügyi megtakarítással ahhoz, hogy átvészeljék ezt az időszakot, így nem valószínű, legalábbis rövid távon, hogy növekszik az erőszakos tevékenységük. Ehelyett marketingstratégiájuk részeként humanitárius segélycsomagokat osztanak a nélkülöző civil lakosságnak, növelve ezzel politikai és társadalmi befolyásukat.

Nicola Morfini olasz közgazdász szerint aggodalomra ad okot, hogy a kartellek elkezdtek az orvosi piacra összpontosítani és olyan gyógyszerek csempészése és előállítása vált szolgáltatásuk részévé, amelyeket a COVID-19 kezelésére használ(hat)nak.¹⁶  Azaz más piacra váltanak és igyekeznek kielégíteni a keresletet. Ugyanakkor nem minden kartell képes belépni erre a piacra. Csakúgy, mint a legális piacon, az erőforrások az underground piacon is egyenlőtlenül oszlanak el. Az erősebb kartelleknek van tőkéje ahhoz, hogy jó laboratóriumokat és műszaki ismereteket vásároljanak és képesek legyenek beszivárogni az orvosi piacra, de a kisebbeknek nincs, ők valószínűleg inkább egyszerűbb és erőszakosabb stratégiát választanak a helyzet átvészelésére. Hiszen nekik nincsenek számottevő tartalékaik, nem tudnak piacot váltani, mert tőke híján nem tudnak beruházni; így illegális vállalkozásuk fenntartásához jelen helyzetben is folyamatosan bevételt kell termelniük. Ezek a csoportok, bandák a pandémia elhúzódása esetén más illegális tevékenységekre válhatnak át, például szarvasmarha-lopásokra vagy kisvállalkozások fosztogatására, és erőszakossá válhatnak, ha nem tudják előteremteni a szükséges bevételt vagy pótolni a bevételkiesést. Noha lehetetlen előre jelezni, hogy az egészségügyi válság és a gazdasági visszaesés együttesen hozzájárul-e az általános erőszak gyors elterjedéséhez, az azonban bizonyos, hogy ha a pandémia folytatódik, az jelentősen elmozdíthatja a kartellek között meglévő egyensúlyt, megváltoztatva a bűnözésföldrajz jelenlegi szerkezetét és az üzleti modelleket.

Manapság a mexikói kartellek bevételeinek jelentős része az Egyesült Államok metamfetamin-piacáról származik, amelynek becsült éves kiskereskedelmi értéke mintegy 5 milliárd dollár. Az elmúlt öt évben a mexikói kartellek egyre inkább elősegítették a szintetikus kábítószerek gyártását és az Egyesült Államokba irányuló csempészetet, lépést tartva a határokon átnyúló növekvő kereslettel.¹⁷  A mexikói kartellek Kínából importálják az efedrint és benzil-metil-ketont (BMK) – a metamfetamin prekurzorait –, otthon metamfetaminná alakítják, majd a drogot az Egyesült Államokba csempészik. A járványhelyzet miatt a kínai cégek 50 százalékos kapacitással működnek, megnehezítve a kartellek számára a meth (kristály) előállításához szükséges prekurzorok beszerzését. Ez a kristály árának jelentős emelkedését eredményezi. Mivel az árak gyorsan emelkednek, a mexikói és az amerikai meth-felhasználók valószínűleg helyettesítőket keresnek. Részben ez az oka, hogy mind Kanadában, mind az Egyesült Államokban jelentősen megnőtt az opioidokkal történő túladagolás miatt elhunytak száma a pandémia kezdete óta.¹⁸  De a kristályt Kolumbiából származó crackkal-kokainnal is helyettesíthetik. Éppen ezért Dél-Amerika kábítószerdisztribúciós-láncolata jelentős szerepet játszik a mexikói kartellek fennmaradásában a jelenlegi válság alatt. A dél-amerikai a határzár nem érinti a Peru, Bolívia és Kolumbia közötti összevont kábítószer-útvonalakat, ugyanis ezen országok határait nagyrészt dzsungel fedi, így a kábítószerfutárok és -laboratóriumok a szokásos módon folytathatják üzleti tevékenységüket. Ráadásul ezek a szervezetek jól felfegyverzettek és jól felszereltek, így ki tudják szolgálni a kartelleket. Hosszú távon azonban a készpénzhiány veszélyeztetheti a kartellek azon képességét, hogy fenntartsák a területük és az unciás eladóik feletti ellenőrzést. Szintén nem valószínű, hogy Venezuelában leáll a drogcsempészet: az ország hatalmas kábítószer-csomópont, állítólag a venezuelai kormány támogatásával szervezett bűnözői csoportok évente körülbelül 250 tonna kokaint szállítanak Észak-Amerikába.

Mivel Dél-Amerika drogellátási láncát valószínűleg nem szakítják meg a COVID-19 miatt történt korlátozások, a jelenlegi válsággal szembesülve az amerikai kábítószerpiac jövője a mexikói kartellek tevékenységétől és a kábítószer iránti kereslet alakulásától függ az Egyesült Államokban.

A következő néhány hónap kulcsfontosságú lesz a latin-amerikai illegális kábítószeripar számára. Miközben a kis bűnözői csoportok valószínűleg növelik erőszakos tevékenységeiket a túlélés érdekében, fennáll annak a lehetősége is, hogy a tőkeerős kartellek a válságot arra használják fel, hogy megvásárolják vagy megsemmisítsék¹⁹  a kisebb versenytársakat, ezáltal tovább fokozva az erőszakot.

Eközben a Kínából származó vegyi anyagok beszerzésének egyre növekvő nehézségei arra ösztönözhetik a latin-amerikai kartelleket, hogy új szintetikus kábítószereket fejlesszenek ki a rendelkezésre álló, beszerezhető anyagok felhasználásával, ami új társadalmi és egészségügyi kockázatokat eredményezhet a lakosság számára, valamint új csempészési útvonalak és szolgáltatók megjelenését vonhatja maga után. Továbbá a kábítószer-fogyasztás csökkenése arra ösztönözheti a kartelleket, hogy újabb piacokon fektessenek be. Ha ez megtörténik, a kormányoknak és a biztonsági erőknek nehéz lesz megakadályozniuk, hogy a kartellek erős befolyást szerezzenek az egészségügyi piacon. Már csak azért is, mert a járványveszély miatt bevezetett karantén következményeként veszélybe kerültek a pénzmozgatás és a pénzmosás módszerei. A karantént követően jóval több illegális pénz foglaltak le a hatóságok, mint azt megelőzően – New York City-ben 180 százalékkal nőtt a lefoglalások száma a tavalyi évhez képest –, hiszen a kábítószerpiac jellemzően gyors befektetéseken, virtuális valután, illetve készpénzen alapul, így a bezártság következtében jelentősen megnőtt a pénzmozgatások kockázata. Ezt használta ki az Egyesült Államokban a Kábítószer-ellenes Szövetségi Ügynökség (DEA). New Yorkban a kartellek általában ázsiai bűnszervezetekre támaszkodnak a készpénzek tisztára mosására. A kartelltársak amerikai termékeket vásárolnak a „kábítószeres pénzen” és azt visszaküldik Kínába. Cserébe a termékeket fogadó bűnöző csoportok a pénzt visszajuttatják Mexikóba, a kartellnek, gyakran banki átutalással, amelyet Kínából nehezebb lekövetni. De a karantén és az üzletek bezárása jelentősen megnehezítette a pénzmosás korábban gördülékeny metódusát. Ennek eredményeként a kartellek készpénze felhalmozódott, ami nagyobb lefoglalásokhoz vezetett.²⁰  Hasonló helyzet alakult ki hazánkban is, kicsiben. A karantén idején rendszeresen számolt be a sajtó nagyobb kábítószer-fogásokról, illetve jelentős mennyiségű, kábítószer-eladásokból származó készpénzek lefoglalásáról.²¹

Az európai helyzetről az EMCDDA (European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction) egy gyorsjelentést, majd az Europollal közösen egy helyzetértékelést tett közzé 2020 májusában.²²  A jelentés a tagállami hatóságok által megküldött információk összesítéséből állt össze, kiegészítve az Europol saját adataival.

A járvány kezdeti szakasza, a lezárások elrendelése váratlanul érte a drogpiac résztvevőit, de relatíve hamar alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. A korlátozások ellenére a tagállamok közti kábítószer-forgalom tovább folytatódott, köszönhetően a közúti árufuvarozást az EU határain belül lehetővé tevő rendelkezéseknek. Így a csempészek nagy mennyiségeket tudtak egyik országból a másikba mozgatni. Az alsóbb szintű disztribúció területe azonban nehezebben tudott alkalmazkodni, hiszen a személyes kapcsolatok korlátozása megnehezítette a drogok átadását. Az átmeneti zavar árfelhajtó hatású volt, néhány kábítószer egyes piacokon drágábbá vált. A személyes kontaktusok elkerülésére rövid időn belül látványosan megnőtt a webes és darknet-piacok jelentősége, a közösségi média fokozottabb bevonása, a titkosított kommunikációs alkalmazások használata.²³  Megnövekedett az elektronikus pénzmozgatás, a kábítószer-eladásból származó pénzek tisztára mosására pedig onshore cégeket találtak vagy hoztak létre. A szervezett bűnözői csoportok aktívak maradtak, habár a modus operandijukon változtatni kényszerültek. Így átalakultak a kommunikációs csatornáik, a szállítási módjaik és útvonalaik, valamint a raktározás formái. A bűnözői csoportok számára instabillá vált gazdasági környezet, a kereslet és a disztribúció kényszerű változása növelte a középszintű kereskedők és elosztók között az erőszak megjelenését. A piac közép- és alsó szintjein is egyre nagyobb teret nyertek a webes és darknet piacok, valamint a szociálmédia. A kommunikációk, adás-vételek egyre elterjedtebben a biztonságos titkos alkalmazásokon keresztül zajlanak (darknet, telegram stb.) A beszerzés érdekében a fogyasztók körében a karantén alatt jelentősen megnőtt ezen applikációk, illetve platformok használata. Csökkentek a személyes kapcsolatot igénylő tranzakciók (átvételek és fizetések), egyre többen használják az online felületeket.

Ennek a disztribúciós modellnek a széles körű alkalmazása vélhetőleg a járványveszély elmúltával is fennmarad, sőt tovább bővül.²⁴

Néhány tagállamban a kannabiszgyanta hiánya és a bizonytalan piaci helyzet, illetve az attól való félelem, hogy a kannabisz (szárított növény) kínálatában is visszaesés lehetséges, a kannabisz kiskereskedelmi árát felfelé tolta. Annak ellenére, hogy a kiskereskedelmi céllal létrehozott „házi ültetvények” működését a járványveszély miatti korlátozó rendelkezések lényegében nem zavarták meg.²⁵

A heroinkereskedelem továbbra is a már ismert útvonalakon folytatódott. A tagállamok többsége arról számolt be, hogy a helyi piacokon kevesebb a heroin, emiatt több helyen az árak is emelkedtek. A heroinfogyasztók így vagy kénytelenek azt emelt áron beszerezni (ha hozzáférhető) vagy helyettesítő szubsztanciát használnak. Például szintetikus opioidot (amely lehet valamilyen opiát tartalmú gyógyszer vagy opioid tartalmú új pszichoaktív anyag), vagy másfajta kábítószert (crack, amfetamin, szintetikus cathinon, fentanyl), amelyek könnyebben hozzáférhetők és olcsóbbak.²⁶

A kokain-kereskedelem a légiforgalmi korlátozások ellenére tovább folytatódott tengeri szállítókonténerekben. Mi több, a forgalom előzetes becslések szerint meghaladta a 2019. évit. Az európai és a kolumbiai lefoglalási adatok azt mutatják, hogy jelentős mennyiségű kábítószert koboztak el a hatóságok 2020 első felében. Nem meglepő, hogy ezek jelentős része a kikötőkben történt, a reptéri lefoglalások száma erősen visszaesett. ²⁷

A szintetikus szerek piacán sem állt meg az élet. Hollandia és Belgium, mint az Európai Unió legfőbb előállítói, tovább ontották magukból a szintetikus drogokat. Azonban a kereslet lecsökkent irántuk annak következtében, hogy Európa-szerte elmaradtak a zenei és ifjúsági fesztiválok, koncertek. Míg számos uniós tagállamban emelkedett az amfetaminok és az MDMA ára, addig Hollandiában csökkent, sőt a kiskereskedők különböző módon igyekeznek felrázni a piacot, növelni az értékesítést.

Habár a korlátozó intézkedések hatására globálisan visszaesett a kisebb erőszakos bűncselekmények előfordulása, ugyanakkor a kábítószer-piacon nemcsak Amerikában, de Európa jó pár országában is emelkedett a közép- és kiskereskedelemben érdekelt csoportok között az erőszakos fellépés. Gyakorlatilag a kereslet visszaesésével komoly harcok indultak meg a vásárlókért, a területekért és az elosztási csatornákért.

Számos új csempészési-, kínálati és elosztási stratégia alakult ki a COVID-19 járvány elleni küzdelem miatt életbe léptetett korlátozások okozta veszteség kompenzálására, illetve a kábítószer-piac működtetésére.²⁸

A recesszió legnagyobb vesztesei a drogpiacon a dependens fogyasztók, a kábítószer-problémával küzdők. Akik a szigorú korlátozások idején nem vagy csak nehezen juthattak szakszerű segítséghez, és akik a drogpiac változása miatt jóval drágábban kénytelenek beszerezni az adagjukat, épp ezért ha megtehetik, sok esetben egyszerre nagyobb mennyiséget vásárolnak. A keresleti piaci ezen változásai egyes helyeken kapcsolatba hozhatók az adott területen megnövekedett kábítószerrel összefüggő bűncselekmények számával. Mégpedig azért, mert aki nem tudja megfizetni a megemelkedett árakat, az átvált más szerre, olyanra, ami hozzáférhető és megfizethető. Több tagállam beszámolt arról, hogy az addiktív szerhasználóik egy része alkoholra, új pszichoaktív anyagra váltott, illetve a korábbi orális bevétel helyett az intravénás alkalmazásra tért át.²⁹

A COVID-19 világjárvány hosszabb távú hatásai valószínűleg hatással lehetnek a kábítószer-eladásokból származó pénzek tisztásra mosására is: a gazdasági recesszió miatt a tőkeerős korrupt és a kábítószer-bizniszben megerősödött bűnözői csoportok könnyebben léphetnek be a legális piacra. A kész-pénzben gazdag bűnszervezetek betársulhatnak vagy átvehetik a pénzügyi nehézségekkel küzdő legitim vállalkozásokat.³⁰  A szervezett bűnözői csoportok valószínűleg megtartják, sőt továbbfejlesztik az új szállítási és elosztási útvonalaikat és módszereiket, hiszen idő, mire a hatóságok képesek lesznek megtalálni az új eszközöket és technikákat az elérésükhöz. Várható, hogy a légi úton történő csempészet drámai csökkenése tovább folytatódik, míg a csomag és postai küldemények formájában történő disztribúció, az e-drogkereskedelem megerősödik és kiépül. A közúti drogszállítás mellett pedig valószínűleg egyre nagyobb hangsúlyt kap a vízi szállítás. Kiváltképp a heroin és a kannabisz-gyanta esetében. Egyértelműen mutatják a piaci változások, hogy az online tér jelentősége a közép- és kiskereskedelmi disztribúció szintjén jelentősen meg fog erősödni, így a jelenleg használt hatósági észlelési technikákat, felderítési módszereket is meg kell újítani.

A járványhelyzet miatt elrendelt korlátozások során a drogpiac működésében a problémát jellemzően nem az unióba történő importtevékenység, hanem az unión belüli disztribúció okozta. A disztribútorok felismerték, hogy helyi szinten szükséges kisebb mennyiségeket folyamatosan készleten tartani, azaz helyi készlettel kell rendelkezni, hogy vis major esetén kielégíthessék a keresletet, kiváltképp a drogfüggőket.

A hazai drogpiac is hasonló változásokon ment keresztül. A nagyobb mennyiségű kábítószer- és készpénzlefoglalások azt jelzik, hogy egyrészt a dílerek, kiskereskedők a korlátozások okozta keresletcsökkenés miatt nem tudták olyan ütemben eladni az árujukat, mint korábban, illetve nem tudták átmosni vagy visszaforgatni a bevételt. Keletkezett pár hónapra egy „űr”, amikor az új disztribúciós mintázatok még nem épültek ki, a régiek pedig már nagy kockázattal voltak csak vállalhatók. Ezt használta ki a rendőrség. Továbbá a külföldi hatóságok – a korábban említett jelentős lefoglalások során keletkezett –, a magyar kapcsolatokra vonatkozó információkat megosztották a magyar kábítószer-felderítésért felelős szervvel, így eredményes realizálásokra kerülhetett sor.

A kábítószerárak emelkedésére vonatkozóan nincs hivatalos információ, de informális csatornákon keresztül jelzések érkeztek az „import kábítószerek”, a heroin, a kokain és az amfetaminok utcai forgalmi árának emelkedéséről, a nehezebb hozzáférhetőségről. Valamint arról, hogy megnőtt az új pszichoaktív anyagok iránti kereslet a piacon. Az olcsósága okán elsősorban a fiatalok és a szegények kábítószereként ismert új pszichoaktív anyagok korábban az ország gazdaságilag elmaradottabb régióiban vagy a városi slum-okban voltak elterjedtek, azonban a járvány okozta korlátozások miatt a gazdaságilag erősebb régiókban is növekedésnek indult a használatuk. Ezt támasztja alá a „Bika” (4F-MDMB-BICA) nevű újfajta dizájner drog térnyerése, amely május végén jelent meg a magyar piacon. Akkor még 11 halálesetet kötött hozzá a rendőrség, de ez a szám időközben 21 főre nőtt. A halálesetek többsége Budapesten történt, de Borsod-Abaúj-Zemplén megye is különösen érintett. Emellett Fejér, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Nógrád és Tolna megyében is történt már haláleset ezzel összefüggésben.³¹  Mindössze négy megyében nem foglaltak még le ebből az anyagból a hatóságok.³²

A legelterjedtebb kábítószer, a kannabisz ellátása tulajdonképpen nálunk is zavartalan volt, bár a kockázatok növekedése miatt volt, ahol itt is történt áremelkedés. Ennek oka, hogy a kannabiszpiacot többségében indoor és out-door „házi ültetvények” alkotják, amelyek működését a koronavírus-járvány és a korlátozó intézkedések lényegében nem befolyásolták, a disztribúciót azonban már igen.

Hosszabb távon a gazdasági visszaesés és a járványveszély miatti korlátozások megzavarhatják és átalakíthatják a narkógazdaságot, a drogpiacokat. A növekvő munkanélküliség és a munkalehetőségek hiánya miatt várható, hogy a szegény és hátrányos helyzetű népesség körében a kábítószer-fogyasztás és a drogprobléma elterjedtsége emelkedni fog, és elkerülhetetlen, hogy a szegregátumokban tovább növekedjen az olcsó, postán rendelt és/vagy otthon készített új pszichoaktív szerek előállítására és/vagy forgalmazására létrejövő, jellemzően rokoni kapcsolatokon alapuló csoportok száma. „Ráadásul a karantén járulékos hatásaként kialakult növekvő munkanélküliség hozzájárulhat ahhoz, hogy a munkaerőpiacon elhelyezkedni nem tudó vagy erősen alulfizetett deprivált népességből a kábítószer-kereskedelemmel foglalkozó szervezetek, kihasználva ezeknek az embereknek a kiszolgáltatottságát, új alkalmazottakat toborozzanak. Mivel a kormányok nehezen vagy csak késve tudnak reagálni a helyzetre, ezek a váltások gyorsan képesek bekövetkezni, és sok közösség számára egy új valósággá válhatnak”³³ – olvasható az ENSZ Kábítószer- és Bűnözés Elleni Hivatalának éves jelentésében.

Szubszidiárius igazságszolgáltatás?

A New York Times 2020 július 7-i számában Ioan Grillo Hogyan profitálnak a mexikói drogkartellek a világjárványból címmel (How Mexico’s Drug Cartels Are Profiting From the Pandemic) megjelent írásában arról számol be, hogy miközben az Egyesült Államokban a karantén alatt megnövekedett a drogproblémával küzdők száma, addig Mexikóban a drogkartellek átvették a fennhatóságuk alá tartozónak vélt körzetekben a szociálpolitika irányítását és heves nyomást gyakorolnak a kiszolgáltatott kormányra.³⁴  Mexikóban a pandé-miában több mint harmincezren veszették eddig életüket,³⁵  a gazdaság erőteljes visszaesése miatt pedig rengetegen váltak munkanélkülivé. A világjárványt sokan megszenvedték, megszenvedik, azonban vannak olyanok, akik extraprofitot maximalizálnak és nyertesként kerülnek ki belőle. Ilyenek például az egyes gyógyszergyártásban és forgalmazásban érdekelt cégek, illetve speciális műszaki vállalkozások, de nem utolsó sorban a drogkartellek.

Latin-Amerikában a bűnözői csoportok a válságot befolyásszerzésre, PR-építésre használják. Szociális segítséget nyújtanak a lakosságnak, felügyelik a karanténnal kapcsolatos rendelkezések betartását, még akkor is, ha emiatt más, rivális bűnözői csoportokkal vagy akár hivatalnokokkal kerülnek összeütközésbe. 2020 júniusában például Colima államban fegyveresek meggyilkoltak egy szövetségi bírót, majd július 1-jén 26 embert lemészároltak egy rehabilitációs klinikán.³⁶  Miközben a drogkartelleknek köszönhető számos mészárlás és emberek eltűnése, jóindulatú keresztapákként viselkednek. Olyan élelmiszerekkel teli do-bozokat osztogatnak a rászorulóknak, amelyeknek címkéjén a körzetben uralkodó adományozó kartell neve szerepel. A helybéliek ezeket „narkó-élés-kamrának” nevezték el. A rászorulók közül sokaknak segít átvészelni a pandémia okozta gazdasági válság hatásait, örülnek az adományoknak, míg vannak, akik ellenszenvvel viseltetnek iránta: „Most azt adják, amit később elvesznek a tisztességes emberektől” – vélik egyesek. A drogkartellek határozzák meg saját csoportjuk kriminális portfólióját, amelybe a kábítószer-bűncselek-ményeken kívül beletartozhat az embercsempészet és a szexuális kereskedelem, de olyan erőszakos cselekmények is, mint a rablás, a zsarolás, amelyek ellehetetlenítik a „területükön” a legális kereskedelmi tevékenységeket. A „narkó-éléskamra” jelenség felkeltette a szociálmédia érdeklődését, számos sajtóorgánumban főcímmé vált szerte a világban. Mindössze néhány ezer családot érint ez a kartellprogram, a rászorulóknak ténylegesen csak egy töredékét. A támogatás a gazdasági értéken túl szimbolikus értelemmel, jelentéssel bír, azt jelzi, hogy „itt vagyunk”. A koronavírus-válság okozta társadalmi- és gazdasági krízist a drogkartellek részben arra igyekeznek felhasználni, hogy a jótékonykodás által megvásárolják a helyi lakosság támogatását. Professzionális marketingtevékenységet végeznek, még a legnagyobbak is tanulhatnak tőlük! A cél természetesen ez esetben is a piacszerzés. Ennek legfőbb eszközei pedig manapság a bandaháborúk és a „narkó-dobozok” is. Az állam súlyos recesszióval küzd, és habár szociális programokkal és támogatásokkal igyekszik segíteni a bajba kerülteknek, nem képes helyi szinten felvenni a versenyt a kartellek karitatív tevékenységével. Ők a kis közösségekre összpontosítanak, megvásárolva maguknak a célpopuláció támogatását, akár a célból, hogy később segítsék tevékenységüket, akár azért, hogy munkaerőt (csempészeket, gyilkosokat) toborozzanak. A kartellek önkéntes rendfenntartó tevékenysége számos problémát okoz. Önkényesen büntetnek meg normaszegő – például rablást, szexuális erőszakot elkövetett – embereket; ők döntenek a megérdemelt büntetésről, ami lehet akár fizikai bántalmazás vagy csonkítás is, és mindezt felveszik videóra, majd az interneten megosztják. Ezek a filmek úgy mutatják be a kartell tagjait, mintha rendőrök és erkölcsrendészek is lennének egy személyben. Sőt alkalmasint vitába szállnak a hivatalos állami szervekkel is a rendfenntartás módját illetően.³⁷  A kartellek büntetlenül tevékenykedhetnek. Egy tanulmány megállapította, hogy Mexikóban 10 emberölésből mindössze egyet sikerül a hatóságoknak kinyomozniuk,³⁸  még tömeggyilkosságok esetén is. Ilyen környezetben nem csoda, ha a kartellek által alkalmazott büntetések valódi társadalmi támogatást élveznek.

Mindez értelmezhető úgy is, hogy a kartellek létrehozták a szubszidiárius igazságszolgáltatás rendszerét. A kérdés, hogy járvány elmúltával ez megszűnik vagy megszüntethető-e, továbbá hogy milyen járulékos társadalmi problémákat okoz.

Összegzés

A kábítószerpiac összetett entitás. A piaci szegmentáció, az eltérő piaci struktúrák és szerepmodellek azonban nemcsak területileg, de akár szertípus szerinti is eltérő mintázatot mutatnak. Míg Közép- és Dél-Amerikában, valamint Ázsiában – általánosságban – a drogpiacot a maffiaszerű szervezett bűnözői csoportok uralják, addig Észak-Amerikában, Ausztráliában és Európában nagyfokú fragmentáció jellemzi a piacot. Így a koronavírus-járvány okozta korlátozások is különbözőképpen hatottak az egyes piacokra. A piacok, illetve a piaci szereplők pedig eltérő stratégiákkal válaszoltak.

A latin-amerikai országok drogpiacán a kábítószerkartellek elkezdték kihasználni a benne rejlő piaci lehetőségeket. A kábítószerkartelleknek a disztribúciós láncolatban keletkezett problémákkal kellett szembesülniük, a határzárak, a légi és a tengeri forgalom csökkenése megnehezítették az export-import tevékenységet, ráadásul a karantén miatt a kartellek számos kriminális tevékenysége is visszaszorult. A tőkeerős, nagy kartellek elkezdtek az orvosi piacra összpontosítani és olyan gyógyszerek csempészése és előállítása vált szolgáltatásuk részévé, amelyeket a COVID-19 kezelésére használ(hat)nak, vagy arra, hogy megvásárolják vagy megsemmisítsék a kisebb versenytársakat. Ráadásul marketingstratégiájuk részeként humanitárius segélycsomagokat osztanak a nélkülöző civil lakosságnak, növelve ezzel politikai és társadalmi befolyásukat.

A kisebb kartellek egyszerűbb és erőszakosabb stratégiát választanak a helyzet átvészelésére. Nekik nincsenek számottevő tartalékaik, tőke híján nem tudnak beruházni, így illegális vállalkozásuk fenntartásához jelen helyzetben is folyamatosan bevételt kell termelniük és erőszakossá válhatnak, ha nem tudják azt előteremteni. Dél-Amerika drogellátási láncát valószínűleg nem szakítják meg a COVID-19 miatt történt korlátozások, a jelenlegi válsággal szembesülve az amerikai kábítószerpiac jövője a mexikói kartellek tevékenységétől és a kábítószer iránti kereslet alakulásától függ az Egyesült Államokban.

Európában a járvány kezdeti szakasza, a lezárások elrendelése váratlanul érte a drogpiac résztvevőit, de relatíve hamar alkalmazkodtak a kialakult helyzethez. A korlátozások ellenére a tagállamok közti kábítószer-forgalom tovább folytatódott, köszönhetően a közúti árufuvarozást az EU határain belül lehetővé tevő rendelkezéseknek. Számos új elosztási stratégia alakult ki a kábítószer-piac működtetésére. Az ún. partidrogok iránti kereslet a fesztiválok elmaradása miatt visszaesett, a kokain és az opiátok kiskereskedelmi ára Európa tagállamainak többségében valamelyest nőtt, ahogy az új pszichoaktív anyagok elterjedtsége is. Jó pár európai országban emelkedett a közép- és kiskereskedelemben érdekelt csoportok között az erőszakos fellépés. A kereslet visszaesésével komoly harcok indultak meg a vásárlókért, a területekért és az elosztási csatornákért.

A recesszió legnagyobb vesztesei a drogpiacon egyértelműen a dependens fogyasztók, a kábítószer-problémával küzdők, akik a szigorú korlátozások idején nem vagy csak nehezen juthatnak szakszerű segítséghez, és akik a drogpiac változása miatt jóval drágábban kénytelenek beszerezni az adagjukat. Emiatt egyre többen választják az intravénás alkalmazást vagy térnek át más, olcsóbb, hozzáférhetőbb szerekre. Ez pedig nemcsak az egészségügyi kockázatot növeli meg, de a szerhatás alatt történő bűnelkövetések gyakoriságának emelkedésével is számolni kell. Éppen ezért társadalmi érdek, hogy a drogproblémával küzdők a karantén alatt is hozzájussanak a megfelelő egészségügyi és szociális ellátáshoz.

Ritter Ildikó, tudományos munkatárs, Országos Kriminológiai Intézet