Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban – újrakapcsolódás a belső biztonsághoz

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna Érzelemszabályozás a gyakorlatban – újrakapcsolódás a belső biztonsághoz¹  című kötete 2021 tavaszán jelent meg – abban az időszakban, amikor rengeteg ember léthelyzete vált szorongatóvá a koronavírus-járvány következtében. Bizonyára eltérő mértékben, de valamennyiünk lelki egyensúlyát próbára tette a szociális érintkezés hosszas nélkülözése, a bizonytalanság, illetve a kontrollvesztettség állapota. A bevezetésben a szerző erre a helyzetre is reflektálva fogalmazza meg célkitűzéseit a lelki stabilitás témakörére vonatkozólag.

A könyv első fejezete – megalapozva a további részeket – arra a kérdésre ad alapos választ, hogy tulajdonképpen mit is értünk biztonságérzet alatt. A hétköznapi és a szakszerű definiáláson túl a szerző egy rendkívül találó természeti kép által is érzékelteti a fogalom lényegét: „[o]lyan, mint amikor a folyó akadály nélkül áramlik a medrében, függetlenül attól, hogy mit visz a víz”² . Kitér emellett arra is, hogy a lelki stabilitás alakulását – amelynek alapja a béke, az elégedettség és a szeretet minél mélyebb átélése – mely agyi területek és miként biztosítják.

A kötet további három fejezete a belső biztonságérzet két fontos aspektusát, az önszabályozást, illetve annak lényegi elemét, az érzelemszabályozást járja körül, vagyis azt a képességet, amely a gondolkodásunk, az érzelmeink és a viselkedésünk kontrollálására vonatkozik. Mindezek általános és részletes meghatározása során hangsúlyt kap az érzelmek „jelzőlámpa” funkciója, a stabil szelfélmény kialakulása, vagy annak hiánya, valamint az érzelmi kompetencia több ismérve. A világra való nyitottság és a lelki stabilitás összefüggéseit vizsgálva megtudhatjuk azt is, hogy mit értünk „pszichés bőr”, toleranciablak és reziliencia alatt. Ezt követően a szerző Bruce Perry neuroszekvenciális elméletéből³  kiindulva vázolja, hogy miként megy végbe az önszabályozás fejlődése – magzati kortól a felnőtté válásig –, és tárgyalja azokat a tényezőket is, amelyek annak elakadására utalnak (megszégyenítés, kisebbrendűség, teljesítményhajsza, disszociáció).

A könyv ötödik része a lelki egyensúly megtalálását nehezítő történéseket és állapotokat ismerteti, mégpedig a krízis⁴  és a trauma⁵  fogalomköre által. Kitér egyrészt arra, hogy mi köztük a különbség, és mikor válhat egy krízisállapot traumatizálóvá, másrészt arra is, hogy mely tünetek megjelenése kapcsán vehetjük észre, hogy valaki súlyos lelki megrázkódtatáson ment keresztül (poszttraumás tünetek). Mindezek mellett a szerző vázolja a trauma terápiás lehetőségeit – EMDR-terápia, Szenziromotor-terápia, „Somatic Experiencing” módszer, Neurofeedback-en alapuló eljárások, kognitív viselkedésterápia (CBT), „Ego-state” (Énállapot) terápiák, verbalitást középpontba helyező módszerek –, illetve a szakember közreműködésével végbemenő gyógyulás fázisait, amelynek végcélja a megrázkódtató élmények élettörténetbe való integrációja. A szerző hangsúlyozza, hogy a pszichoterápia hossza nem határozható meg előre, hanem több tényező figyelembevételétől függ, például a traumatizáció időtartamától és annak okozójától.

A kötet utolsó két fejezete önvizsgálatra és önfejlesztésre invitálja az olvasót. Szó esik arról, hogy az öngondoskodásnak és az önelfogadásnak nélkülözhetetlen szerepe van abban, hogy önmagunkat „felkaroljuk” a stabil lelki egyensúly felé vezető úton. Ezt követően olyan szempontokat kapunk, amelyek mentén megvizsgálhatjuk, hogy milyen mértékű biztonságérzettel rendelkezünk A fizikai, pszichológiai, szociális és morális tényezők számbavételén túl elgondolkodhatunk azon is, hogy miként hat ránk a biztonságérzet hiánya, és hogyan reagálunk feszültséget keltő helyzetekre.

A könyv címe – Érzelemszabályozás a gyakorlatban – garantáltan nem kelt csalódást, hiszen a kötet egyharmadát a belső biztonságérzetet elősegítő gyakorlatok rendkívül gazdag kínálata teszi ki. Amennyiben az olvasó az előző rész során kellő önreflexiót gyakorolt a stresszreakcióit tekintve, könnyedén ki tudja választani közülük a számára leghatékonyabbakat. A stabilizációs alapgyakorlatoknak nevezett különféle légzőgyakorlatok, és az „itt és most”-hoz való kapcsolódást segítő „földelő” gyakorlatok mellett számos módszert találunk a feszültség csökkentésére (pl. progresszív izomrelaxációs gyakorlat, konténergyakorlat, „úszó falevelek”-gyakorlat, gondolatválogatás, expresszív művészetterápiás technikák, imaginációs gyakorlatok).

Mindezek mellett a gyakorlat-gyűjtemény olyan lelki értelemben vett „mankókat” is tartalmaz, amelyek azok számára nyújthatnak segítséget, akiket a veszélyhelyzetekben inkább a lefagyási reakció, és később az abból adódó energiátlanság, ürességérzet jellemez (pl. S. O. S.-kártya, énállapot „játék”, inspirációs napló készítése, hálagyakorlat, vízgyakorlat). Ezt követően a könyv végén olyan módszerek rövid ismertetését olvashatjuk – mindfulness, meditáció, jóga, természethez való kapcsolódás –, amelyek hosszabb távon segítik az idegrendszer minél kiegyensúlyozottabb működését.

Mogyorósy-Révész Zsuzsanna alapos szakmai felkészültséggel, ugyanakkor közérthető stílusban megírt első kötete rendkívül hasznos lehet mindazok számára, akiknek nehézséget jelent a tartós lelki biztonságérzet átélése, illetve azoknak is, akik ebben szeretnének segítséget nyújtani másoknak.

Bulányi Petra, viselkedéselemző, irodalomterapeuta.