A fogyasztóvédelmi törvény alapján történő közérdekű perlés tapasztalatai – kitekintéssel a hatályos Polgári Perrendtartás (Pp.) szabályozására¹

¹

A magánjog nevesített normáinak megsértéséből, illetve a szerződés nem vagy nem tartalma szerinti teljesítéséből eredő igények érvényesítése a magánjogi jogviszonyokban – a piacgazdaság követelményeinek megfelelően – elsősorban az anyagi jogosultak jogban biztosított lehetősége. A polgári jogi kódex² szabályozása abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői jellemzően képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia ³. Viszont, ha a magánjog egyensúlyi rendszerét sértő cselekmény az egyénen túlmutat és hatását szélesebb körben kifejti, akkor ezáltal olyan társadalmi érdek is sérülhet, amely megvédése nem bízható az egyénre. Ekkor szükségessé válhat, hogy a magánjogi jogviszonyban a jogsértés bekövetkezéséig részt nem vevő, a társadalmi érdeket képviselő harmadik személy lépjen fel igényérvényesítőként. A közösségi érdek érvényesítésének kérdésében való döntés az azt képviselő állam – szorosabban az általa felruházott szervek, szervezetek – feladata, annak érdekében, hogy a sérült jogállapot helyreállítására a közérdek figyelembe vételével kerüljön sor. Az egyéni autonómiára épülő magánjogban a közérdek védelmében történő beavatkozás igen kivételes. Az ilyen kivételes beavatkozások körébe tartozik az ügyész fogyasztóvédelemről szóló törvény⁴ (a továbbiakban: Fgytv.) alapján történő közérdekű perindítása is.

A közelmúltban az ügyészség a fogyasztók széles körének védelmében közérdekű keresetet indított az egyik legnagyobb hazai mobilszolgáltatóval szemben a vállalkozás jogsértő tevékenysége miatt⁵. A polgári peres eljárás az ügyészség pernyertességével zárult és a szolgáltató a per hatására megváltoztatta a gyakorlatát. A vállalkozás milliós ügyfélköre nyert ezáltal jogvédelmet, amely jól mutatja azt, hogy a közérdekű fellépés milyen hatékonyan segíti elő a fogyasztói jogok kollektív szintű érvényesítését. Ezért ebben az írásban szeretnénk megosztani a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseinek alkalmazása során – más ügyekben is – szerzett tapasztalatokat, és a felmerült dilemmákat, jogértelmezési kérdéseket. Rögtön előre kell bocsátani, hogy a leírtak az egyedi ügyekben szerzett tapasztalatokon alapulnak, és az itt felvetett gondolatok nyilvánvalóan nem lehetnek alkalmasak általánosan érvényes válaszok megfogalmazására. De ennek tudatában is remélem, hogy a téma kapcsán megfogalmazódnak majd jobbító kritikák, észrevételek, mely meglátások elősegítik a közös szakmai gondolkodást, és a szükségszerűen felmerülő kérdések megválaszolását.

A peres ügy

Az egyik hazai mobilszolgáltató azt a gyakorlatot alkalmazta a természetes személy előfizető ügyfeleivel szemben, hogy ha az előfizető a havi számlán szereplő díj megfizetésével késedelembe esett, erről SMS-ben küldött számukra felszólítást. A közérdekű perindításra az adott okot, hogy a szolgáltató a felszólító SMS miatt „fizetési felszólítási eljárási díj” címen 750 forinttal terhelte meg az ügyfelei következő havi számláját. Az ügyészség álláspontja szerint a fizetési felszólítási eljárás díjának megfizettetésére jogellenesen került sor. A felszólító SMS költségeit a szolgáltató csak akkor háríthatta volna át ügyfeleire, ha azzal tényleges költségei keletkeztek volna. A mobilszolgáltató azonban a saját távközlési rendszerén keresztül küldte az SMS-eket a fogyasztóknak. Az ily módon megküldött figyelmeztető SMS-ek pedig nem okoztak számára ténylegesen ekkora költséget. A díjszabás azért is sértette a fogyasztói érdekeket, mert egy milliós ügyfélkörrel rendelkező vállalat esetén ésszerűen kell számítani arra, hogy mindig lesznek olyanok, akik elfelejtik befizetni a számlájukat, még akkor is, ha egyébként ezt általában határidőben megteszik. Ez a szolgáltatás nyújtásának szükséges velejárója, ezért ebben az esetben a szolgáltató egyáltalán nem számolhat fel külön díjat.

A perindítás feltételei és a feltételek értelmezése

A kereset benyújtására a fogyasztóvédelemről szóló törvény 39. §-a alapján került sor. Az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint „Ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, és az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyészt vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületet keresetindítási jog illeti meg.” A fogyasztóvédelemről szóló törvény közérdekű keresetindításról szóló rendelkezéseinek alkalmazása során több olyan jogértelmezési kérdés is felmerült, amelyek megválaszolása nem csak az egy-egy ügyben megjelenő jogkérdések eldöntése, hanem a szabályozási keretek határvonalainak lefektetése szempontjából is lényegesek lehetnek. Továbbá az új polgári perrendtartásról szóló törvény a közérdekből történő perindításra külön eljárási szabályokat vezetett be. Ezekre egyelőre kialakult joggyakorlat hiányában még csak feltevéseken keresztül tekinthetünk. A következőkben ezekre a sarokpontokra fókuszálva szeretnénk általános megközelítésből a perindítás törvényi feltételeit áttekinteni. A feltételek részelemeinek való megfelelés összetett szempontrendszert takar, ezért ezeket külön-külön érdemes tárgyalni.

Jogszabályba ütköző tevékenység

Jogellenesség

Az Fgytv. módosításáról szóló 2012. évi LV. törvény (a továbbiakban: 2012-es módtv.) 25. §-a értelmében 2012. július 29-től csak azok a jogsértések adhatnak alapot keresetindításra, amelyek miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartoznak. Ebből, és a Ptk. 1:6. §-ának jogérvényesítési szabályából következően a jogszabályba ütköző tevékenység jogellenességét a polgári anyagi jog – a Ptk. és alsóbb szintű kapcsolódó – normáit sértő magatartások alapozhatják meg. Azonban a polgári jog nem bármelyik rendelkezésének megsértése alkalmas erre, a szabályozás komplexitása ennél szűkebb értelmezést indokol.

A Ptk. a fogyasztó fogalma kialakításakor, valamint a speciális fogyasztói jogviszonyokatérintőszabályokalkalmazásikörénekmeghatározásasorán–túlnyomórészt⁶ – a fogyasztói szerződés relációs („B2C”, vagyis vállalkozás-fogyasztó) fogalmát vette alapul. Ezek alapvetően a szerződési jog általános szabályai, továbbá a zálogjogi szabályok körében helyezkednek el, és a vállalkozással fennálló jogviszonyra modellezettek  ⁷. Hasonlóan az Fgytv. fogalomrendszere is a fogyasztót a szerződés alanyaként (vagy jövőbeni alanyaként) határozza meg: olyan természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje⁸. A magánjog fogyasztóvédelmi rendszere így a fogyasztót nem autonóm alanyi alapon, és nem abszolút szerkezetbe helyezve védi, hanem a jogalkotó azt a fogyasztót állítja a szabályozás középpontjába, aki a vállalkozás kereskedelmi partnere. Mindebből az olvasható ki, hogy a szerződésekre, illetve a szerződés létrejöttét megelőző időszakban a felek közötti kapcsolatra vonatkozó, valamint a szerződés megszűnését követően is fennálló igényekkel kapcsolatos rendelkezések alkotják azt a kört, amelyek megsértése a vállalkozás tevékenységének a jogellenességét megalapozhatják.

A „tevékenység”

A tevékenység az alperes vállalkozás részéről kifejtett fogyasztói jogokat sértő, és a perbeli vizsgálat tárgyává tett magatartás. A 2012 előtti szabályozás a tevékenység lehető legtágabb értelmezésre adott alapot, azonban a 2012-es módtv. rendszerében már nem érthető e fogalmi körbe a vállalkozások szinte bármely – akár közjogi normába is ütköztethető – olyan tevékenysége, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti, hanem a tevékenység szűkebb, kontraktuális alapú megközelítése tűnik indokoltnak.

A szabályozás azon jellegzetességéből kiindulva, hogy a szerződés alanyává váló – de legalábbis a szerződéskötési ajánlattal találkozó – fogyasztót helyezi védelem alá, arra a következtetésre lehet jutni, hogy főleg a kötelmi jog és a szerződések joga körébe vonható magatartások jelentik a vállalkozás fogyasztók felé irányuló peresíthető „tevékenységét.” Így a fogyasztói szerződés egyes feltételeinek tartalmi értékelése (érvénytelen, hatálytalan kikötések), valamint a fogyasztó és vállalkozás közötti kontraktuális jogviszony megszegése (szerződésszegés)⁹tartozik jellemzően e fogalmi körbe. A peresíthető tevékenységi kör ennél részletesebb felsorolása, vagy taglalása jelen terjedelmi keretek között lehetetlen, és egyébként is szükségtelen lenne, hiszen ezek a közérdekű igényérvényesítés szempontjából nem tartalmaznak specifikumot, az egyes konkrét esetekben a polgári jog rendelkezései adnak választ a felmerülő kérdésekre. Viszont a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltételek és a fogyasztóvédelmi törvény érintkezési pontjai speciálisak, és közérdekű per esetén dilemmákat vethetnek fel. Tekintettel erre, e körben szeretnék néhány gondolatot felvetni.

A tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt a speciálisan a Ptk. 6:105. §-ának (1) bekezdése teszi lehetővé a közérdekű perindítást. Ettől eltérő feltételrendszert tartalmaznak az Fgytv. a közérdekű keresetre vonatkozó rendelkezései. Mivel azonban az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése a fogyasztó és vállalkozás közötti jogviszony megsértése esetén a polgári bíróság hatáskörébe tartozó bármely esetben lehetővé teszi közérdekű per megindítását – és a jogszabályhely e tekintetben a keresetindítási jogosultságot más feltételhez nem köti –, elvileg a vállalkozás által alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek egyes kikötéseinek érvénytelenségéből eredő igények érvényesítése is megfelelhet az Fgytv. feltételeinek. Azonban kérdéses, hogy milyen módon értékelhető e perindítási körben a tisztességtelenség, és milyen jogkövetkezmények levonására lehet alkalmas? Hiszen az érvénytelenség megállapítására a Ptk. alapján kerül sor. Milyen ettől eltérő igények érvényesítésére lehet alkalmas a fogyasztóvédelmi törvény szerinti perindítás? Véleményem szerint a két jogintézmény célja közötti lényegi különbségek lehetővé teszik az e mentén történő elhatárolást.

A fogyasztóvédelmi törvény alapján történő perindítás esetén a tisztességtelen általános szerződés feltételek alkalmazása az Fgytv. 39. §-ának fogalomrendszerében a „jogszabálysértő tevékenységet” megalapozó tényállási elem. Ebből következően a kereseti kérelem tárgya a feltétel alkalmazásából eredő vagyoni igény vagy valamilyen kötelezés érvényesítése lehet. Ez nem egyenlő a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapításával, és nem is ugyanazt a célt szolgálja. A Kúria hasonló jogkérdés kapcsán rögzítette, hogy „A jogsértés tényét, azaz […] a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását megállapító ítélet azonban nem eredményezi az adott szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását.”¹⁰ A Fővárosi Ítélőtábla szintén hasonló jogértelmezési kérdés kapcsán kifejtette, hogy ha a perindító az fogyasztóvédelmi törvényre alapított keresetében az általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kérné, akkor kereseti kérelme „nem általánosságban az Ftv. 39. § (1) bekezdésén alapuló a fogyasztók széles körének védelme, illetve a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében indított fogyasztóvédelmi kereset, hanem konkrétan a Ptk.-án alapuló, fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti közérdekű kereset.”¹¹ A Fővárosi Ítélőtábla egy másik olyan ügyben, amely-ben a perindító civil szervezet a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását az Fgytv. és a Ptk. alapján is kérte, kimondta, hogy a „Ptk. 209. § és 209/B. §-okon alapuló kérelemmel keresethalmazatban előterjesztett olyan kérelem esetén azonban, amely az arra feljogosító általános szerződési feltételen alapuló sérelmezett magatartás, tevékenység jogellenességének megállapítására is irányul, a megállapítási kereset mindkét konjunktív feltétele: a fogyasztói jogok megóvásának szükségessége, valamint a marasztalás kizártsága egyaránt hiányzik. Egyfelől a fogyasztói jogok megóvását kellően szolgálja a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása, szükségtelen az ezen alapuló tevékenység jogellenességének megállapítása is.”¹²

Tehát a keresettel érvényesíteni kívánt jog tekintetében a két perindítási feljogosítás lényegileg különböző. A Ptk. szerinti per a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenné nyilvánítása érdekben indul, az érvénytelenség valamennyi, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal történő megállapítása, továbbá az alperesnek a kikötés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételére kötelezése érdekében. Az Fgytv. szerinti közérdekű per célja ezzel szemben nem az egyes szerződési kikötések érvénytelenné nyilvánítása – habár a per ténybeli alapját ugyanúgy valamilyen általános szerződési feltétel fogyatékossága képezi –, hanem a felperes azt kérheti, hogy – amennyiben a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében megállapítható az érvényesített igény jogalapja és az igényben megjelölt kár összege, míg egyéb követelés esetén egyértelműen megállapítható a követelés tartalma – a bíróság kötelezze az alperest az ilyen követelés teljesítésére. Amennyiben pedig a követelés meghatározása nem lehetséges, a jogsértés tényének valamennyi érintett fogyasztóra kiterjedő hatályú megállapítása kérhető. Ebből okszerűen következik, hogy az Fgytv. szerinti jogkövetkezmények iránt előterjesztett keresetnek szükségképpeni tartalmi eleme a Ptk. szerinti tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazásával összefüggő jogellenes tevékenység megjelölése, amelyen a közérdekű keresetben érvényesítendő fogyasztói igények alapulnak.

A két pertípus közötti különbségtétel a kereseti kérelemben fejezhető ki, hiszen más jogkövetkezmények alkalmazását kérheti a per felperese. Emellett a keresetindítási jogosultságot megalapozó jogszabályhelyek körében is egyértelműen tisztázható, hogy a perindító a Ptk. 6:105. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kéri-e a keresetben megjelölt általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását, vagy az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján indít pert, hivatkozva arra, hogy a vállalkozás tisztességtelen általános szerződési feltételeinek alkalmazásából – e jogsértő tevékenység következményeként – a fogyasztók széles körét érintő, a perben érvényesíthető igények léptek fel.

A fentiek túl felmerülhet a nem általános szerződési feltételként, de széles körben fogyasztói szerződések részévé váló szerződési feltételek érvénytelenségéből eredő igények érvényesítése is az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján. Az érvénytelenség a nem kívánatos szerződéses joghatások elfojtását vonja maga után, amely ilyen esetekben is indokolhatja a fogyasztók széles körének jogvédelmét¹³. Az érvénytelenség megállapításán túl az érvényesíthető igények köre – a fentiekhez hasonlóan – az Fgytv. 38. és 39. §-ának rendelkezései alapján határozható meg. Az érvénytelenség kapcsán úgy gondolom, hogy közérdekű perben lényeges különbséget tenni a semmisség és a megtámadás között. A megtámadási jog gyakorlása szubjektív elemeket tartalmaz a megtévesztett személy oldaláról, ezért nem lehet eltekintetni valamennyi szerződés egyedi körülményeinek vizsgálatától. Ehhez valamennyi szerződő fél perben állása is szükséges lenne, amely nyilvánvalóan nem lehetséges közérdekű perben, hiszen a perindításra feljogosított szervezet „nem a fogyasztók jogait gyakorolja, nem a fogyasztók helyébe lépve indít helyettük keresetet, hanem saját nevében, a fogyasztók érdekében, és kizárólag olyan igényt érvényesíthet, amit az erre feljogosító külön jogszabály […] számára lehetővé tesz.”¹⁴Véleményem szerint ez nem azt jelenti, hogy a megtámadás joga elvi alapon kizárható a közérdekű perben, de a szubjektív elemek miatt igen komoly megszorításokkal kell értelmezni, és gyakorlati előfordulása is igencsak eshetőleges lehet.

A „széles kör”

Az Fgytv. nem határozza meg, hogy mikor éri el a fogyasztók szélesnek tekinthető rétegét a jogsértés kiterjedése, vagyis mekkora fogyasztói szám felett tekinthető egy jogsértés a fogyasztók széles körét érintőnek. Az Fgytv. erre vonatkozóan jogalkalmazási szempontot sem ad, ezért a széles körű érintettség megállapítása bírói mérlegelés feladata. A joggyakorlati tapasztalatokat ¹⁵ összegezve a széles kör megállapíthatóságánál eddig figyelembe vett szempontok voltak különösen:

– az üzletben lévő árukészlet jelentős mennyisége és értéke, – a kereskedelmi egységek száma,

– az üzlet nagy vonzáskörzete,

– rövid időn belül több alkalommal elkövetett jogsértés,

– a vállalkozás széles körű és intenzív reklámtevékenységet folytat,

a vállalkozás üzlete a település kereskedésre szolgáló központjában helyezkedik el,

– ha a hasonló üzletek száma a település jellegéből adódóan számottevő (pl. üdülőkörzet), abból arra lehet következtetni, hogy ezen üzletek látogatottak,

– jelentős a vállalkozás által üzemeltetett internetes webáruház látogatottsága,

– internetes böngészőbe beírt keresőszóra a program első helyre emeli ki az internetes hirdetést,

– jelentős az utasforgalom száma.

A Legfelsőbb Bíróság BH2009.246. számon közzétett döntése is szempontokat adott a mérlegeléshez. E szerint a fogyasztók körének érintettségét jellemző adatok voltak: a település nagysága, lélekszáma, a hasonló profilú üzletek száma, és az árbevétel. Viszont nem jelenthet szempontot a vállalkozásnak a versenytársakkal összehasonlítva fennálló piaci részesedése, a vásárlói panaszok száma, vagy az értékesített áru mennyisége, mivel a vállalkozás jogellenes tevékenységének széles körű kiterjedtségét az érintett fogyasztói kör alapján kell megítélni.

A Legfelsőbb Bíróság a BH2004.108. számon közzétett ügyben elvi éllel állapította meg, hogy a fogyasztók széles körének védelme, vagy a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében indult perben nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a per tárgyát érintő, jogszabályba ütköző tevékenység ellen hányan éltek kifogással, hanem annak, hogy a sérelmezett tevékenység a fogyasztók milyen körét érinti. Az ítélet indokolása szerint a jogerős ítélet a felperes keresetét azért utasította el, mert nem találta megvalósultnak azt a törvényi feltételt, mely szerint az alperes kifogásolt tevékenysége révén a fogyasztók széles köre érintett lenne,mert csak mintegy 60000 fogyasztó kifogásolta az alperes új számlázási rendszerét, ugyanakkor az alperes szolgáltatását ennél lényegesen többen veszik igénybe. Ezért a jogerős ítélet mellőzte azon törvényi feltétel vizsgálatát, hogy az alperes tevékenysége jogszabályba ütközött-e vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a jogerős ítélet téves jogi álláspontot alakított ki, amikor kizárólag az intézkedés ellen kifogással élő fogyasztók számából vont le olyan következtetést, hogy a fogyasztók széles köre nem érintett. A törvény szövegéből ugyanis nem következik annak kizárólagos vizsgálata, hogy hányan éltek kifogással, hanem annak van jelentősége, hogy a kérdéses tevékenység a fogyasztók milyen körét érinti.

Másik ügyben a megyei bíróság jogerős ítélete megállapította, hogy a fogyasztóvédelmi törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a fogyasztók széles körének érintettségét a forgalmi adatok és az előfordult jogszabálysértések számának összevetésével kellene meghatározni. Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta az áruház eladási adatait és a vevők számát. A termékek árának fel nem tüntetése olyan szabálytalanság, amely hipermarket áruház esetében a fogyasztók széles körét érinti, függetlenül attól, hogy az adott termékből hány darab van kitéve a polcon ¹⁶.

Az előbb ismertetett esetekben a bíróságok a potenciális fogyasztói kör védelmét szem előtt tartva állapították meg a „széles kör” mérlegelési szempontjait. A hatályos polgári perrendtartás viszont az Fgytv. szabályozásához képest többletfeltételeket tartalmaz, amely szűkítheti a fogyasztók széles körének meghatározása során figyelembe vehető körülményeket. A Pp. 574. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetben kötelezően meg kell határozni azt, hogy milyen módon kell igazolniuk az egyedi jogosultaknak az érintett jogosulti csoporthoz való tartozásukat ahhoz, hogy az ítélet alapján javukra teljesítés történhessen, illetve az ítélet rájuk alkalmazható legyen. Mivel a kereset kötelező alaki kelléke lett az érintett jogosulti kör pontos behatárolása, a fogyasztók széles körét megalapozó tényezők köre is megváltozik. A korábbiakkal ellentétben aligha lehet a fogyasztók széles körét a jövőben olyan adatokkal igazolni, mint egy webáruház honlapjának a látogatottsága, vagy az érintett vállalkozás forgalmi adatai. Ezek az adatok csak a potenciális fogyasztók körére vonatkozóan adnak támpontot, vagyis azokra, akik találkoznak a vállalkozás kereskedelmi tevékenységével (pl. megnézik a honlapján az ajánlatait, termékeit, szerződési feltételeit), de még szerződéses kapcsolatba nem kerültek vele, így a perben érvényesíthető igényük sem merülhet még fel. Látható, hogy a Pp. védelmi rendszere a kollektív fogyasztói jogok absztrakt védelméhez képest a sérelmet szenvedett fogyasztók igényérvényesítésének elősegítését helyezi előtérbe, és ezáltal lehatárolja a fogyasztók széles körét meghatározó feltételek széleit.

Az „érintettség”

Az érintettség lényegében a perrel védendő fogyasztó kört jelenti. Az Fgytv. szabályozásának logikai rendszerében a vállalkozással kötelmi viszonyba kerülő fogyasztókon túlmenően ebbe beletartozhatnak azok a potenciális fogyasztók is, akik még csak a vállalkozás ajánlatának címzettjei. Ehhez képest a fogyasztói kör spektruma a Pp. egyedi jogosultakra vonatkozó rendelkezéseinél szűkebb körben konkretizálódott¹⁷. Azokra a helyzetekre épít a jogalkotó, ahol az egyéni fogyasztónak is lehetnek konkrét polgári jogi igényei, és annak érvényesíthetőségét emeli a szabályozás középpontjába. A közérdekű perindítás során ezért annak van döntő jelentősége, hogy a perrel érintett jogosultak meghatározásra kerüljenek¹⁸. Ennek kulcsfogalma a jogosultak érintettségének azonossága ¹⁹.

Az Fgytv. szabályozásával összhangban a Pp. szuplementer szabályként lehetővé teszi megállapítási kereset benyújtását is. Erre azonban a Pp. rendelkezése alapján csak abban az esetben kerülhet sor, ha a marasztalás egységes feltételei nem állnak fenn [Pp. 574. § (3) bek.]. A Pp. e rendelkezéséből látható, hogy a megállapítási kereset középpontjában is az egyéni károsult áll.

Az érintettség szempontjából némileg eltérő az az esetkör, amikor a per nem egyedi igények visszatérítésére – kártérítésre vagy kötelezésre – irányul, hanem a vállalkozás abszolút szerkezetben történő kötelezésére, tehát valamilyen jogsértéstől való jövőbeni eltiltására. [Fgytv. 39. § (3) bek. a) pontja] Ez eredhet a vállalkozás valamilyen szerződésszegő magatartásából, vagy épp jogsértő szerződési rendelkezés betartásából. Ilyen esetekben az Fgytv. értelmében az „érintett fogyasztók” – akik a Pp. megfogalmazásában az „érintett jogosulti csoportot” jelentik – mindazon természetes személyek, akik részesei annak a jogviszonynak, amellyel kapcsolatosan a jogsértés bekövetkezett.

A „jelentős nagyságú hátrány”

Az Fgytv.-ben a „jelentős nagyságú hátrány”vonatkozásában sem találunk definíciót, vagy jogalkalmazást segítő szempontokat, ugyanúgy, mint a széles körű érintettség esetében. E feltételnek a megvalósulása is teljes egészében jogalkalmazói mérlegelés tárgyát képezi. Az eddigi bírói gyakorlatot alapul véve az adott alperes vállalkozás tevékenysége jelentős nagyságú hátrányt okozott:

tűz- vagy áramütés-veszélyes termék forgalmazásával, egészségkárosító áruk értékesítésével,

fulladásos kockázatot okozó, balesetveszélyes gyermekjátékok árusításával²⁰.

A „hátrány” nem azonosítható a kár fogalmával, nem feltétele, hogy anyagi következménnyel bírjon. Hátránynak tekinthető bármely olyan, a fogyasztókat érintő tevékenység, amely ténylegesen alkalmas lehet arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen valamely fogyasztói érdekre, legyen az akár erkölcsi, anyagi, testi épséggel, stb. kapcsolatos.. A jelentős nagyság bekövetkezését nem feltétlen az érintett fogyasztók száma határozza meg, hanem az adott tevékenységgel összefüggésben fokozottan védendő fogyasztói érdek (pl. egészség, fiatalkorúak fejlődése, befolyásolhatóság, stb.). A jelentős nagyságú hátrány a kiemelt védelemben részesülő fogyasztók esetében akár a fogyasztók kis száma ellenére is megállapítható. A fogyasztók széles körének érintettségénél kifejtettekhez hasonlóan a jelentős hátrány megállapításának nem feltétele a hátrány tényleges bekövetkezése, elég, ha annak reális esélye fennáll.

A Legfelsőbb Bíróság a jelentős nagyságú hátrány feltételét értelmezte a Pfv. IV.20.587/2011/6. számú ügyben: „Az elsőfokú bíróság az Fgytv. 39. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes tevékenységével a fogyasztóknak jelentős nagyságú hátrányt okozott. Döntése meghozatalánál jelentőséget tulajdonított annak, hogy a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) 18. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott, fokozott védelem alatt álló intézmények 200 méteres légvonalban mért körzetében történt az alkoholtartalmú termékek reklámozása, ami a Grtv. 8. §-át megsértette. A (…) Gimnázium esetében külön értékelte, hogy az intézmény két vendéglátóipari egységgel, illetve az ott elhelyezett szabadtéri reklámokkal érintett volt, ezért a felperes által hivatkozott jelentős hátrány még nagyobb mértékben valószínűsíthető. Értékelte azt is, hogy egyes közoktatási intézmények nemcsak általános iskola, hanem középiskola, gimnázium, szakközépiskola, diákotthon, gyermekotthon nevet viselnek, ami feltételezi, hogy több korosztály nagy számban tartózkodik az intézményben. Olyan rendezvényekre is sor kerül a közoktatási intézmények jellegéből adódóan, ami az általános élettapasztalatok szerint növeli az érintett korosztály létszámát. Az egészségügyi intézmények esetében nyilvánvalóan a védendő korosztály, a 18. életévét még be nem töltött személyek, továbbá az állapotuknál, betegségüknél fogva kiszolgáltatottabb személyek védelmét szolgálja a jogszabályi rendelkezés. A Grtv. többször is utal arra, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogalkotó a fiatalkorúak egészsége védelmének.”

A közérdekű per hatása az egyéni fogyasztók igényeire

A Pp. 579. §-a értelmében a közérdekű per megindítása az érintett jogosultak vonatkozásban igényérvényesítésnek minősül,vagyis a követelés bíróság előtti érvényesítésének joghatása beáll annak ellenére, hogy nem vesznek részt a perben. A Pp. szövege e tekintetben visszautal a Ptk.-ra, és kimondja, hogy közérdekű kereset a követelés érvényesítésének minősül a Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában. Ez utóbbi rendelkezés ilyen kiemelt ismertetésének azért van jelentősége, mert a Pp. csak a hatályos Ptk.-ra utal, viszont nem rendelkezik arról, hogy kell-e alkalmazni a jogszabályhelyet az 1959-es Ptk. hatálya alatt létrejött szerződésekből eredő igények tekintetében. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénynek (a továbbiakban: Ptké.) a Ptk. Hatodik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezései szerint a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni (50. §). Tehát ha szigorúan értelmezzük, az 1959-es Ptk. idején született szerződések vonatkozásában nem lehet alkalmazni a Pp. által felhívott „új” Ptk. szabályát. Így egy olyan közérdekű keresetindítás esetén, amely – például a jogsértés folyamatossága révén – visszanyúlik a korábbi időszakra is, az 1959-es Ptk. hatálya alatt született szerződések nem kerülnének jogvédelem alá. Feltehetően nem ez volt a jogalkotó szándéka, és nem is feltétlenül kell ezt a jogértelmezést elfogadni. Az 1959-es Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése a Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdésének c) pontjával egyező szabályt tartalmazott az elévülést megszakító tények tekintetében, ezért úgy gondoljuk, hogy ezen összefüggés alapján a közérdekű kereset időbeli hatálya visszanyúlik a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésekre is.

Záró gondolatok

A fogyasztóvédelmi magánjog jogvédelmi rendszerében a fogyasztókat érő tömeges jogsértésekkel szembeni fellépés kiemelt jelentőségű. Ennek oka, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy

a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet anélkül, hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát. Továbbá az egyes perindítással kapcsolatos nehézségek a fogyasztó számára visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon a jogvédelemről²¹. Ezáltal a fogyasztó és a vállalkozás közötti erőviszony felborul, amely a fogyasztói jogok kollektív sérelmét eredményezi, és ez egyben a gazdasági verseny torzulásához is vezet, melynek nyertesei a jogsértő vállalkozások. Ezzel szemben a közérdekű perindítás a jogsértésekkel szembeni egységes fellépés útján biztosítja a bírósághoz fordulás ténylegességét az olyan esetekben is, amikor a fogyasztók gyengébb pozíciója miatt az várhatóan elmaradna. Másrészt, ha az igényérvényesítés meg is történik a fogyasztó részéről, az elszigetelt hatással bír. A közérdekű kereset az egyéni perekkel szemben lehetővé teszi a jogsértés minden fogyasztóra kiterjedő hatállyal történő megállapítását. A tisztességtelen általános szerződési feltétel miatt indított eljárásban a perindító a feltétel érvénytelenségének megállapítását kérheti, ez azonban nem ad lehetőséget a jogsértés egyéb – főleg vagyoni jellegű – hátrányainak kompenzálására²². Úgy gondolom, hogy az ilyen igények felmerülése esetén a fogyasztóvédelmi törvény szerinti közérdekű kereset célszerűnek bizonyulhat, és a tömeges jogsértésekkel szembeni fellépés hasznos eszköze lehet.

Jagusztin T., ügyész, Pest Megyei Főügyészség