A fogyasztókkal szembeni határokon átnyúló jogsértések az Európai Unióban és az Egyesült Királyságban
A jogállami elvárások, ezen belül a magánjogot sértő folyamatokkal szembeni jogvédelmi mechanizmusok kiépítése szükségességének felismerése nyomán fejlődött Európában a fogyasztóvédelmi gondolkodás. E körben alapvetően két cél elérése körvonalazódott ki. Elsődlegesen lehetővé kell tenni a fogyasztók védelmének megerősítését, könnyebbé és hatékonyabbá téve számukra a jogaik igazságszolgáltatáson keresztüli érvényesítését, vagyis a joghoz való hozzáférést. Másodlagosan a belső piac működése érdekében az igényérvényesítést gátló akadályokat kell megszüntetni, elősegítve a vállalatok közötti valódi és tisztességes verseny feltételeit. Mindezek közösségi szintű elérése érdekében pedig a határon átnyúló kollektív jogsértések miatti eljárási lehetőségek közelítése céljából különböző harmonizált keresetindítási lehetőségeket kell kidolgozni, melyet a tagállamok egészben vagy részben átvehetnek, követhetnek.
A fogyasztók hatékony védelmének elve nemcsak a nemzeti jogi kereteken belül valósítható meg, hanem a kollíziós és az uniós jogszabályok is védelemben részesítik a fogyasztókat. Erre azért is van szükség, mert az utóbbi évtizedben az online vásárlások térhódításával jelentősen megnőtt a határokon átnyúló tranzakciók száma.1 Ezt részben a koronavírus-járvány miatti megváltozott fogyasztói szokások befolyásolták, és egyes termékek is hangsúlyosabbak lettek az online fogyasztói kosárban. Például az élelmiszerek interneten történő megvásárlásának rendkívüli emelkedése egyértelműen a világjárvány következménye.
A tagállamokon átívelő B2C jogügyleteknél is a vásárlás az internetes áruházak szerződési feltételei alapján jön létre a más tagállamban lévő vállalkozás és a fogyasztó között. A fogyasztó a webáruház szerződési feltételeit úgy fogadja el, hogy általában nem ismeri azt a nyelvet, amelyen az készült, vagy azt el sem olvassa, illetve még elolvasása esetén sem tudja befolyásolni annak tartalmát.2 A hibás teljesítéssel vagy egyéb szerződésszegésekkel kapcsolatos igények érvényesítése is jelentős jogi, anyagi, pszichológiai és nyelvi nehézségekbe ütközik. Ugyan a sérelmet szenvedett fogyasztó pert indíthat a jogsértő vállalkozással szemben, azonban kérdés, hogy ezt ténylegesen is megteheti-e, illetve megteszi-e? Van-e reális lehetősége arra, hogy pert indítson egy külföldön bejegyzett, idegen állam joga alatt létrejött vállalkozással szemben?
Az egyéni igényérvényesítés nehézségeivel szemben az arra feljogosított szervek – mint az ügyészség –, szervezetek általi perindítás nyújthat egyfajta megoldást. Nincsenek azonban egységes megoldások a határokon átnyúló közérdekű perindítás eljárásjogi szabályozása tekintetében, annak ellenére, hogy a fogyasztóvédelmi kollíziós jogszabályok alkalmazási területei pontosan azok a határon átnyúló jogviszonyok, amelyek térhódítását az európai jogalkotó is ösztönözni szeretné. A problémát az okozza, hogy a magánjogi kollíziós szabályok az egyéni fogyasztóra szabottak. A magyar polgári perjog előírja, hogy a fogyasztó saját bírósága előtt indíthat pert a külföldi vállalkozással szemben, azonban nincs olyan jogszabályhely, amely arról szólna, hogy a közérdekű perindításra feljogosított szervezetek3 milyen módon indíthatnak, egyáltalán indíthatnak-e pert magyar bíróság előtt külföldi székhelyű vállalkozással szemben.4 A jogsértések megszüntetésére irányuló uniós irányelv5 is előírja, hogy a tagállamok jelöljenek ki olyan feljogosított egységeket (civil szervezeteket, állami szerveket), amelyek jogosultak jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást indítani egy másik tagállamban. Az irányelv viszont úgy rendelkezik, hogy nem érinti a nemzetközi magánjognak azokat a hatályos szabályait, amelyek az alkalmazandó jogra vonatkoznak, amely rendesen vagy annak a tagállamnak a joga, ahol a jogsértést elkövették, vagy annak a tagállamnak a joga, ahol a jogsértés kifejti hatásait. Az államok eltérő eljárásjogi rendszerei a határon átnyúló jogsértések tekintetében lényegében leküzdhetetlen akadályt jelentenek.
Általában elmondható, hogy igen kevés olyan vizsgálat vagy felmérés létezik, amely a határon átnyúló jogsértések miatti perindítással foglalkozna. Azon nemzeti és határokon átnyúló, jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások számáról, amelyeket az egyes tagállamokban a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme érdekében indítottak, csak korlátozottan állnak rendelkezésre adatok. Az átfogó és megbízható statisztikai adatok hiánya arra vezethető vissza, hogy a tagállamokat hivatalosan eddig semmi nem kötelezte arra, hogy központi adatbázist tartsanak fenn a területükön indított, jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról, vagy hogy ezeket az információkat bejelentsék az Európai Bizottságnak.6 Az eljárások számának megbecsülése pedig nyilvánvalóan értelmetlen kísérlet lenne. Ezért a határokon átnyúló perindítások tekintetében csak e szűkösen elérhető forrásokra és a tagállamok nemzeti jogának rendelkezéseire támaszkodva próbálunk meg képet nyújtani a kollíziós tényállásokkal kapcsolatos perindításokról a következőkben.
Ausztria
Ausztriában a kollektív jogorvoslati eljárásokról szóló hivatalos statisztikák nem léteznek. Civil szervezetek és egyes országosan kijelölt testületek a saját tevékenységükkel kapcsolatos adatokat gyűjtenek, de az összesített információs források hiánya miatt nincs igazi nyomon követhetőség. Többször is felmerült már a fogyasztóvédelmi szervezetek közös adatbázis létrehozásának a gondolata, azonban ilyen adatbázis eddig még nem jött létre.7
Annyi azért a rendelkezésre álló adatokból megállapítható, hogy a határokon átnyúló jogsértések alapvetően az internetes csalásokból eredtek (nyereményjátékok, promóciós utak, lottószolgáltatások stb.), valamint távértékesítési és utazási szerződésekből. A jogellenes magatartások különböző formái a tisztességtelen szerződési feltételek vagy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó rendelkezések megsértése körében jelentek meg (félrevezető a reklám, félrevezető az ár, vagy a szolgáltatás tartalma maga félrevezető).8
Ausztriában annak ellenére, hogy a fogyasztók jogait védő szervezetek egytől egyig szerepelnek az Európai Unió Bizottságának a perindítási jogosultsággal rendelkező szervezeteket összesítő „minősített szervezetek” listáján, kizárólag a nemzeti bíróságok előtt indítanak eljárást, és csak belföldi jogsértések miatt, határokon átnyúló jogsértések miatt nem.9 Ennek több oka is van, melyeket az említett szervezetek jelöltek meg egy az Európai Unió Bizottsága felkérésére készített tanulmányhoz.10 A kollíziós tényálláson alapuló perindításos ügyekben a visszatartó tényezők közül a nyelvi akadály, külföldi ügyvédek alkalmazása, a tanúk vonakodása egy másik tagállamba való utazás kapcsán, az utazási költségek (ügyvédek, tanúk) és az eljárási törvények különbözőségei voltak, valamint az, hogy az ítélet határokon átnyúló végrehajtása, így a jogsértések tényleges megszüntetésének elérése szinte lehetetlen. Ausztriában például a jogi szabályozásból következően a jogsértő magatartás miatt kiszabott bírság nem része a bírósági döntésnek, hanem arról a bírósági végrehajtásról szóló törvény rendelkezik.11 Németországban viszont a jogsértésért megállapított bírság végrehajtása is a döntés része. A gyakorlatban ez azzal a következménnyel jár, hogy ha a végrehajtás Ausztriában nem lehetséges (például, ha nincs a vállalkozásnak olyan vagyona, amin be lehetne hajtani Ausztriában), azt Németországban kell végrehajtani. A német bíróságok erre tekintettel megtagadják a végrehajtást érvényes jogcím hiányában.12 De számos más eljárási probléma is felmerül, a keresetlevél, az írásbeli bizonyítékok és egyéb okiratok fordítása és külföldi kézbesítése is jelentős akadálynak minősült.
Egy másik esetben a legnagyobb osztrák fogyasztóvédelmi szervezet, a VKI (Verein für Konsumenteninformation) a GMX németországi e-mail szolgáltató fogyasztói szerződéseiben alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek miatt peren kívüli eljárást indított a céggel szemben. A GMX az eljárásban nyilatkozatban vállalta, hogy megszünteti a jogsértést, ellenkező esetben pedig bírságot fizet. Mivel a szerződés ellenére a jogsértést továbbra is folytatta a cég, a VKI megpróbálta érvényesíteni a szerződéses bírságot, de az eljárási jogszabályok13 különbségei miatt az nem sikerült. Ausztriában inkább a büntetőjogi eszközöket tartják a legalkalmasabbnak a határokon átnyúló jogsértésekkel szemben. Például az ún. „Friedrich Müller”-ügyben az osztrák versenyhatóság két esetben is eljárást indított amiatt, mert nyereményt ígértek a fogyasztóknak, azonban azt nem kapták meg. A végrehajtásra azonban nem kerülhetett sor, mert a cég időközben csődöt jelentett.
Komoly problémát jelent az eljárások finanszírozása is. Az osztrák jog tiltja a felperes ügyvédje költségeinek megtérítését,14 ezért a perek harmadik fél általi finanszírozását kifogásolták, mivel ellentétes az osztrák jog ezen rendelkezésével. Az Oberster Gerichtshof (Osztrák Legfelsőbb Bíróság) azonban úgy határozott, hogy az alperes nem hivatkozhat védekezésként erre, a harmadik fél oldaláról történő finanszírozás a követelések jogosultjai és a pert finanszírozó harmadik fél közötti kérdés.15
Egyesült Királyság
Az Egyesült Királyság a kevés olyan országok egyike, ahol viszonylag aktív tevékenység mutatható ki a határokon átnyúló jogsértések miatt eljárások tekintetében. A 2014-ig működő és a fogyasztóvédelmi ügyekért felelős Office of Fair Trading kezdeményezett főleg eljárásokat külföldi bíróságok előtt.16 Viszont az Európai Parlament és a Tanács a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelete (2004. október 27.)17 hatálybalépését követően (az ún. CPC mechanizmus) az Office of Fair Trading ez irányú tevékenységét felfüggesztette, mivel a CPC mechanizmus a határokon átnyúló jogsértések miatti fellépés elsődleges eszközeivé vált. Az Egyesült Királyságban ez a megoldást a piacfelügyelet hagyományos koncepciójához szorosabban illeszkedőnek tekintették. A határokon átnyúló bírósági eljárás kezdeményezések azonban nem kerültek teljesen negligálásra, opcionális eszközként megmaradtak. Figyelembe véve különösen, hogy a jogsértési irányelv mellékletében felsorolt fogyasztói irányelvek alkalmazása eltérő, és a különböző értelmezések nehézséget okozhatnak a CPC mechanizmus hatékonyságában. A „hagyományos” bírósági eljárás kezdeményezés nem függ a külföldi végrehajtó szerv bizonytalan együttműködésétől. A CPC együttműködés különösen nem hatékony eszköz az időben megosztott használati jog (timeshare) és egyéb üdülési szolgáltatások, a határokon átnyúló lottójátékok, a megalapozatlan díjak és a fogyasztói hitelek területén.18
A fentiektől eltérően, amennyiben olyan határokon átnyúló jogsértésről van szó, amely miatt a peres eljárást a belföldi bíróság előtt kellene megindítani, erre a brit jog lehetőséget ad. A 2002-es vállalkozási törvény19 8. része előírja, hogy az arra kijelölt szervezetek a belső és a közösségi fogyasztóvédelmi jogszabályok megsértésének megakadályozása érdekében bírósághoz fordulhassanak az Egyesült Királyságban. Az eljárás közérdekű jellegét mutatja, hogy az eljárás védi a „fogyasztók kollektív érdekeit” abban az esetben is, amikor a vállalkozás magatartása kárt okozott, de nem – vagy jelentős költségek nélkül nem – azonosíthatók az érintett fogyasztók vagy azok egy része. A jogsértés megszüntetésének elrendelésén és a kártérítésen túl lehetőség van az érintett szerződések megszüntetésének (nem megváltoztatásának) elrendelésére, valamint amennyiben a fogyasztókat nem lehet azonosítani, a fogyasztók kollektív érdekeit szolgáló intézkedések írhatók elő. Ez utóbbi lehet például, hogy kötelezhetik a vállalkozást, hogy a polgároknak nyújtandó tanácsadási szolgáltatással „egyenlítse ki a számlát”.20
A 2002-es vállalkozási törvény alapján történő fellépésre jogosultak köre pontosan meghatározott. Csak azok a közintézmények rendelkeznek e lehetőséggel, amelyeket a törvény felsorol (az Egyesült Királyság Kereskedelmi Hivatala, kereskedelmi szabványügyi hivatalok és bizonyos állami fogyasztóvédelmi vagy szabályozó szervek), vagy a miniszter által kijelölt magánszervezet.21 A közösségi jog megsértése miatt egy külön listán szereplő szervek (Consumer Protection Cooperation Enforcers) is jogosultságot kaptak, olyanok, amelyek képesek kezelni a közösségi jogsértéseket. (Például az Egyesült Királyság Kereskedelmi Hivatala, Polgári Repülési Hatóság, Pénzügyi Irányító Hatóság, Kommunikációs Hivatal, Észak-Írországi Villamosenergia-ellátás főigazgatója, Észak-Írországért felelős Gázügyi Főigazgatóság, Vízügyi Szolgálatok Szabályozó Hatósága, Vasúti Rendelet Hivatala.) Magánszemélyek nem jogosultak e törvény alapján fellépésre, hanem valamelyik jogosulthoz kell fordulniuk.22
Az Egyesült Királyságban több olyan problémát is tapasztaltak, amelyek gátló hatásúak a határokon túlnyúló jogsértésekkel szembeni eljárások megindítására. Egyrészt ilyen az információhiány, és a minősített szervezetek listáján szereplő szervezetek közül néhány nem is tudja, hogy szerepel a listán. A másik probléma az eljárás előkészítésére és lefolytatására fordítandó idő és pénz. Az eljárások nehézkesek és ezért időigényesek. Ez már önmagában költségnövelő tényező, továbbá a minősített szervezeteknek ugyanazokat a bírósági díjakat kell viselniük, az általános perköltségviselési szabályok szerint, mint minden más ügyben. Ez a szempont a „vesztes fizet” elvvel kombinálva komoly pénzügyi kockázatot jelent, amelynek jelentős visszatartó hatása van a perindítási hajlandóságra. Ezek a problémák egy határokon átnyúló jogsértés miatti fellépés megszervezése során csak súlyosbodnak. A határokon átnyúló ügyekben technikailag is nagyon nehéz információkat és bizonyítékokat beszerezni egy másik tagállamban letelepedett kereskedőtől, mindamellett, hogy egy másik ország jogrendszerét is ismerni kell. Az alperesek kihasználják a távolságból és a nyelvi különbségekből eredő akadályokat, és elnyújthatják a tárgyalásokat. Összességében az Egyesült Királyságban az a tapasztalat alakult ki, hogy a 2009/22/EK irányelv alapmechanizmusa viszonylagosan egyszerű (a minősített szervezetek a külföldi bíróságoknál perelhetnek), azonban ennek működőképességét a tagállamok magánjogi rendszerei különbségekből eredő bonyolultság megakadályozza.
Németország
Németországban a fogyasztói jogokról és egyéb jogsértésekről szóló jogorvoslatokról szóló törvény (Unterlassungsklagengesetz, UKLaG)23 által szabályozott (Verbandsklage) és a versenytörvény szerinti (UWG) kollektív fellépési mechanizmus is magában foglalja az Európai Unión belüli fogyasztói jogok megsértésének eseteit is, és nem akadályozza a külföldi szervezetek részvételét a Németországban indított ügyekben.24 Az UKLaG alapján kizárólag a minősített szervezetek jogosultak határokon átnyúló ügyek folytatására. A fogyasztói szervezetek kiemelt hatáskörrel rendelkeznek, míg a szakszervezetek, a kereskedelmi kamarák és a kézművesek szövetségei esetén csak a saját területük alá tartozó jogvitákra korlátozódik.25 Németországban közel 80 minősített szervezet van regisztrálva a bizottsági listára, így itt található a legtöbb olyan szerv, amely hivatalosan jogosult határokon átnyúló jogsértésekkel szembeni fellépésre. A jegyzéket a Szövetségi Igazságszolgáltatási Hivatal (Bundesamt für Justiz) vezeti.
A határon túli ügyekben történt fellépések számáról hivatalos statisztikák Németországban sem állnak rendelkezésre, de általában elmondható, hogy más államokhoz képest Németországban viszonylagos aktivitás figyelhető meg. A VZBV éves szinten akár húsz eljárást is kezdeményez, míg a WZ még aktívabb, éves szinten több mint száz ügyet indít. A minősített szervezetek szívesebben indítanak eljárást a saját országuk bírósága előtt, mint külföldön.26 A német tapasztalatok szerint a határokon átnyúló jogsértésekkel szembeni fellépés legnagyobb akadálya a perköltségek viselésének kockázata. Önmagában a fordítási költségek is tetemesek. A per során pedig hiába részesül mentességben a perköltségek kapcsán a perindító, vesztes ügy esetén az alperes vállalkozás kártérítési igénnyel lép fel vele szemben. Nehézségekbe ütközik a külföldi cégek azonosítása, valamint értesítési címük felkutatása is. A nemzetközi magánjogi alapon folyó ügyek szakmai vitele különös felkészültséget igényel, amely újabb akadály a perindítók oldalán. Ennek az a gyakorlati következménye, hogy a perindítások a „biztos” ügyekre korlátozódnak.27
Franciaország
Franciaországban 18 olyan civil szervezet működik, amely a fogyasztók védelmében végzi tevékenységét. Ezeknek a nagyobb része nem indít bírósági eljárásokat, és csak két olyan szervezet van,28 amelyek a határokon átnyúló jogsértések miatt is fellépnek. Franciaországban a Versenypolitikai, Fogyasztóvédelmi és Csalás Ellenőrzési Főigazgatóság (Direction générale de la concurrence, de la consommation et de la répression des fraudes, DGCCRF), amely egy állami szerv, ugyancsak jogkörrel rendelkezik arra, hogy jogi eljárást indítson a fogyasztók jogait sértő magatartások megszüntetése, illetve a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazása miatt. A DGCCRF már indított bírósági eljárást külföldi jogsértés miatt, de Franciaországban is csak néhány ilyen ügy volt összesen.29 Az egyik ügyben a DGCCRF több külföldi fogyasztóvédelmi hatóság kérésére egy francia weboldal üzemeltetője ellen uniós fogyasztóvédelmi szabályok megsértése miatt a Tribunal de grande instance de Paris előtt indított eljárást. Egy másik esetben az UFC megpróbált határokon átnyúló eljárást indítani hozni egy francia-svájci ügyben. A Tribunal de Commerce d’Avignon azonban azt állapította meg, hogy nem rendelkezik az ügyben nemzetközi joghatósággal.
Bár nem tekinthető az irányelv által vett értelemben határokon átnyúló jogsértés miatti fellépésnek, de a fellépések egyedülálló összehangoltsága miatt érdemes példaként megemlíteni egy Franciaországot, Portugáliát és Belgiumot érintő esetet, amikor légitársaságok viteldíjainak átláthatatlansága miatt lépett fel összehangoltan az UFC-Que Choisir, a DECO (Portugália) és a Test-Achats (Belgium) a társaságokkal szemben, az alkalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelensége miatt.
A tapasztalatok szerint, ha a belföldi bíróságok marasztaló döntést is hoztak olyan külföldi vállalatokkal szemben, amelyek francia fogyasztókkal szemben követtek el jogsértéseket, az ítéletek végrehajtása, vagyis a bírói döntésben foglaltak külföldön való érvényesítése jelentős nehézségekbe ütközött.30
Portugália
Portugáliában eddig egyetlen minősített fogyasztóvédelmi szervezet sem indított eljárást külföldi bíróság előtt határokon átnyúló jogsértés miatt. Ennek oka alapvetően az, hogy a peres eljárással járó költségek finanszírozása és az eljárás gyakorlati lebonyolításához szükséges technikai feltételek sem állnak rendelkezésre a fogyasztóvédelmi egyesületeknél.
Viszont belföldi bíróság előtti eljárás kezdeményezésre sor került a több mint 200 000 fős tagsággal rendelkező Associação Portuguesa para a Defesa do Consumidor (DECO) részéről. 2009 májusában indított el a francia UFC-Que Choisir és a belgiumi Test-Achats együttműködésével légitársaságok által alkalmazott általános szállítási feltételek tisztességtelensége és a weboldaluk nem megfelelő átláthatósága miatt. Az eljárás eredményeként a belgiumi ügy kapcsán született ítélet. A DECO az eljárást alapvetően a tagbevételeiből finanszírozta.
Portugáliában a határokon átnyúló igényérvényesítési eljárások lehetősége széles körben nem ismert. Ebből kifolyólag a jogi szakemberek, ügyvédek nem keresik aktívan az ilyen perek megindításának lehetőségét, illetve nem is ismerik fel, hogy az adott ügy, jogvita alkalmas lehetne ilyen eljárás megindítására. Az eljárások indításának másik fő akadálya az, hogy magas költségekkel járnak, beleértve a bírósági díjakat és az ügyvédi költségeket is.31
Bulgária
Bulgáriában a fogyasztóvédelmi törvény32 hatálybalépése óta (2006) minősített fogyasztóvédelmi szervezetek közül egy sem nyújtott be keresetet határon átnyúló jogsértés miatt, sem belföldi, sem külföldi bíróság előtt. Vagyis a Róma II. rendelet 6. cikke nem került alkalmazásra. A fellépési lehetőség tehát 2006-óta adott, amikor is 98/27/EK irányelv rendelkezéseit a fogyasztóvédelmi törvénybe beültették. A törvény IX. fejezete foglalkozik a kollektív jogorvoslattal, ideértve a jogorvoslatra irányuló kereseteket is. Az irányelv végrehajtása érdekében a törvény előírja minősített szervezetek jegyzékének létrehozását és a minősített szervezetek által teljesítendő kritériumokról szóló rendelet elfogadását.33 Ezt a Gazdasági és Energiaügyi Miniszter rendelete34 szabályozza, amely meghatározza azokat a kritériumokat, amelyeknek meg kell felelniük a minősített szervezeteknek, hogy jogosultak legyenek keresetindításra a fogyasztók kollektív jogainak védelme érdekében. A kvalifikáció feltétele, hogy az adott szervezet objektív módon védje a fogyasztók kollektív érdekeit, melyet tartalmaznia kell a civil szervezet alapszabályának is. Az Igazságügyi Minisztérium nonprofit szervezetként veszi nyilvántartásba, és függetlennek kell lennie a gyártóktól, az importőröktől, a kereskedőktől és a szolgáltatásnyújtóktól, valamint a politikai pártoktól, és vállalnia kell, hogy nem terjeszt semmilyen formában hirdetési üzeneteket, amelyek veszélyeztethetik a szervezet függetlenségét. A törvény ezen kívül felhatalmazza a Fogyasztóvédelmi Bizottságot (kormányzati testület), hogy fogyasztóvédelmi eljárásokat, intézkedéseket kezdeményezhessen. A törvény biztosítja a fogyasztók kollektív igényei érdekében keresetek benyújtásának lehetőségét más tagállamok minősített egységeinek is. Azok a fogyasztói szervezetek, amelyek megfelelnek a minősített szervezeti státusz elismerése követelményének, valamint a Fogyasztóvédelmi Bizottság kezdeményezhet intézkedést minden olyan területen, amely a 2009/22/EK irányelv mellékletében felsorolt fogyasztóvédelmi irányelvek rendelkezéseinek megsértésén alapul, valamint bármely más a fogyasztók jogait sértő egyéb jogszabályok megsértése miatt is. Ezáltal a bulgáriai belső jog hatékonyabb jogvédelmet biztosít az irányelv által előírt szintnél.
A fogyasztók érdekében tevékenykedő civil szervezetek pénzügyi támogatást kapnak tevékenységükhöz az államtól. A finanszírozást a fogyasztói szervezeteknek nyújtják, a fogyasztók javára végzett tevékenységük függvényében. Az egyik kritérium, amelyet többek között a fogyasztói szervezeteknek szánt állami támogatás elosztásánál figyelembe vehetnek, az az előző évben benyújtott bírósági keresetek száma.35
Összegzés
A közérdekű per általános jellemzője, hogy áttöri a hagyományosan a felek egyenlőségén alapuló magánjogi perstruktúrát, és keresetindításra jogosítja fel a jogvédelmi feladattal felruházott szerveket, melyek kereshetőségi joga nem anyagi jogi érintettségen, hanem eljárásjogi rendelkezésen alapul. Ezáltal felértékeli a fogyasztót, és lehetővé teszi az egyéni úton nem megvédhető igények érvényesíthetőségét, valamint a társadalmi szintű fogyasztói érdekek védelmét a magánjogban. Azokban az esetekben, amikor a közérdekű perre okot adó jogsértés esetén egyéni perlésre is lehetőség van (tipikusan ilyenek a károkozással járó helyzetek), az egyéni igényérvényesítés anyagi kockázatának mérlegelése szempontjából a közérdekű perindítás biztonságosabb választás lehet, mint az egyéni fellépés, mivel a pervesztesség költsége a perindítót és nem az egyént terheli. A költségviselés kockázata az egyéni igényérvényesítés egyik legnagyobb visszatartó ereje.36 Ha pedig olyan jogsértésről van szó, ahol nem lehet az egyéni károkat azonosítani (kollektív fogyasztói érdekek), csak a közérdekű fellépés teheti „ficitessé” a jogrendszert.
Ahogy látható volt a fenti példákon keresztül, ennek különös jelentősége van a határokon átnyúló jogsértések esetén, ahol a fogyasztó olyan akadályokba ütközik, mint a külföldi jog nem ismerete, a kézbesítési nehézségek, az eljárási költségek, a nyelvi és jogrendszerbeli különbségek.
A közérdekű perindítások gyakoriságával kapcsolatosan hazánkban sem állnak átfogó statisztikák, felmérések rendelkezésünkre. A közzétett bírósági döntésekből és a nyilvánosan elérhető adatokból annyi viszont tisztán látható, hogy alapvetően az ügyészség él ezzel a lehetőséggel. Az ügyészség alkotmányos jogállásából eredő kötelezettsége a közérdek érvényesítése, és törvényes lehetőségei és speciális szakismeretei folytán kiemelten hatékonynak tekinthető az arra jogosultak között. A civil szervezetek eljárási lehetőségei jelentősen ki vannak téve a finanszírozási nehézségeknek, és a viselniük kell a perköltség kockázatát is, amely szintén jelentős visszatartó tényező. Az Európai Unió tagállamai közül aktivitás azoknál a civil szervezeteknél figyelhető meg (például Franciaország, Ausztria, Németország), ahol a tagság olyan tömeges méreteket ér el, amely lehetővé teszi ezen perek finanszírozását.
Jagusztin Tamás PhD, osztályvezető ügyész, Pest Megyei Főügyészség
A fogyasztóvédelmi törvény alapján történő közérdekű perlés tapasztalatai – kitekintéssel a hatályos Polgári Perrendtartás (Pp.) szabályozására¹
A magánjog nevesített normáinak megsértéséből, illetve a szerződés nem vagy nem tartalma szerinti teljesítéséből eredő igények érvényesítése a magánjogi jogviszonyokban – a piacgazdaság követelményeinek megfelelően – elsősorban az anyagi jogosultak jogban biztosított lehetősége. A polgári jogi kódex2 szabályozása abból indul ki, hogy a vagyoni forgalom résztvevői jellemzően képesek érdekeik érvényesítésére és védelmére, ezért a magánjognak a lehető legszűkebb körben kell beavatkoznia 3. Viszont, ha a magánjog egyensúlyi rendszerét sértő cselekmény az egyénen túlmutat és hatását szélesebb körben kifejti, akkor ezáltal olyan társadalmi érdek is sérülhet, amely megvédése nem bízható az egyénre. Ekkor szükségessé válhat, hogy a magánjogi jogviszonyban a jogsértés bekövetkezéséig részt nem vevő, a társadalmi érdeket képviselő harmadik személy lépjen fel igényérvényesítőként. A közösségi érdek érvényesítésének kérdésében való döntés az azt képviselő állam – szorosabban az általa felruházott szervek, szervezetek – feladata, annak érdekében, hogy a sérült jogállapot helyreállítására a közérdek figyelembe vételével kerüljön sor. Az egyéni autonómiára épülő magánjogban a közérdek védelmében történő beavatkozás igen kivételes. Az ilyen kivételes beavatkozások körébe tartozik az ügyész fogyasztóvédelemről szóló törvény4 (a továbbiakban: Fgytv.) alapján történő közérdekű perindítása is.
A közelmúltban az ügyészség a fogyasztók széles körének védelmében közérdekű keresetet indított az egyik legnagyobb hazai mobilszolgáltatóval szemben a vállalkozás jogsértő tevékenysége miatt5. A polgári peres eljárás az ügyészség pernyertességével zárult és a szolgáltató a per hatására megváltoztatta a gyakorlatát. A vállalkozás milliós ügyfélköre nyert ezáltal jogvédelmet, amely jól mutatja azt, hogy a közérdekű fellépés milyen hatékonyan segíti elő a fogyasztói jogok kollektív szintű érvényesítését. Ezért ebben az írásban szeretnénk megosztani a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseinek alkalmazása során – más ügyekben is – szerzett tapasztalatokat, és a felmerült dilemmákat, jogértelmezési kérdéseket. Rögtön előre kell bocsátani, hogy a leírtak az egyedi ügyekben szerzett tapasztalatokon alapulnak, és az itt felvetett gondolatok nyilvánvalóan nem lehetnek alkalmasak általánosan érvényes válaszok megfogalmazására. De ennek tudatában is remélem, hogy a téma kapcsán megfogalmazódnak majd jobbító kritikák, észrevételek, mely meglátások elősegítik a közös szakmai gondolkodást, és a szükségszerűen felmerülő kérdések megválaszolását.
A peres ügy
Az egyik hazai mobilszolgáltató azt a gyakorlatot alkalmazta a természetes személy előfizető ügyfeleivel szemben, hogy ha az előfizető a havi számlán szereplő díj megfizetésével késedelembe esett, erről SMS-ben küldött számukra felszólítást. A közérdekű perindításra az adott okot, hogy a szolgáltató a felszólító SMS miatt „fizetési felszólítási eljárási díj” címen 750 forinttal terhelte meg az ügyfelei következő havi számláját. Az ügyészség álláspontja szerint a fizetési felszólítási eljárás díjának megfizettetésére jogellenesen került sor. A felszólító SMS költségeit a szolgáltató csak akkor háríthatta volna át ügyfeleire, ha azzal tényleges költségei keletkeztek volna. A mobilszolgáltató azonban a saját távközlési rendszerén keresztül küldte az SMS-eket a fogyasztóknak. Az ily módon megküldött figyelmeztető SMS-ek pedig nem okoztak számára ténylegesen ekkora költséget. A díjszabás azért is sértette a fogyasztói érdekeket, mert egy milliós ügyfélkörrel rendelkező vállalat esetén ésszerűen kell számítani arra, hogy mindig lesznek olyanok, akik elfelejtik befizetni a számlájukat, még akkor is, ha egyébként ezt általában határidőben megteszik. Ez a szolgáltatás nyújtásának szükséges velejárója, ezért ebben az esetben a szolgáltató egyáltalán nem számolhat fel külön díjat.
A perindítás feltételei és a feltételek értelmezése
A kereset benyújtására a fogyasztóvédelemről szóló törvény 39. §-a alapján került sor. Az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése szerint „Ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles, személyében nem ismert, de a jogsértés körülményei alapján meghatározható körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, és az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyészt vagy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó egyesületet keresetindítási jog illeti meg.” A fogyasztóvédelemről szóló törvény közérdekű keresetindításról szóló rendelkezéseinek alkalmazása során több olyan jogértelmezési kérdés is felmerült, amelyek megválaszolása nem csak az egy-egy ügyben megjelenő jogkérdések eldöntése, hanem a szabályozási keretek határvonalainak lefektetése szempontjából is lényegesek lehetnek. Továbbá az új polgári perrendtartásról szóló törvény a közérdekből történő perindításra külön eljárási szabályokat vezetett be. Ezekre egyelőre kialakult joggyakorlat hiányában még csak feltevéseken keresztül tekinthetünk. A következőkben ezekre a sarokpontokra fókuszálva szeretnénk általános megközelítésből a perindítás törvényi feltételeit áttekinteni. A feltételek részelemeinek való megfelelés összetett szempontrendszert takar, ezért ezeket külön-külön érdemes tárgyalni.
Jogszabályba ütköző tevékenység
Jogellenesség
Az Fgytv. módosításáról szóló 2012. évi LV. törvény (a továbbiakban: 2012-es módtv.) 25. §-a értelmében 2012. július 29-től csak azok a jogsértések adhatnak alapot keresetindításra, amelyek miatt az eljárás a bíróság hatáskörébe tartoznak. Ebből, és a Ptk. 1:6. §-ának jogérvényesítési szabályából következően a jogszabályba ütköző tevékenység jogellenességét a polgári anyagi jog – a Ptk. és alsóbb szintű kapcsolódó – normáit sértő magatartások alapozhatják meg. Azonban a polgári jog nem bármelyik rendelkezésének megsértése alkalmas erre, a szabályozás komplexitása ennél szűkebb értelmezést indokol.
A Ptk. a fogyasztó fogalma kialakításakor, valamint a speciális fogyasztói jogviszonyokatérintőszabályokalkalmazásikörénekmeghatározásasorán–túlnyomórészt6 – a fogyasztói szerződés relációs („B2C”, vagyis vállalkozás-fogyasztó) fogalmát vette alapul. Ezek alapvetően a szerződési jog általános szabályai, továbbá a zálogjogi szabályok körében helyezkednek el, és a vállalkozással fennálló jogviszonyra modellezettek 7. Hasonlóan az Fgytv. fogalomrendszere is a fogyasztót a szerződés alanyaként (vagy jövőbeni alanyaként) határozza meg: olyan természetes személy, aki árut vesz, rendel, kap, használ, igénybe vesz vagy az áruval kapcsolatos kereskedelmi kommunikáció, ajánlat címzettje8. A magánjog fogyasztóvédelmi rendszere így a fogyasztót nem autonóm alanyi alapon, és nem abszolút szerkezetbe helyezve védi, hanem a jogalkotó azt a fogyasztót állítja a szabályozás középpontjába, aki a vállalkozás kereskedelmi partnere. Mindebből az olvasható ki, hogy a szerződésekre, illetve a szerződés létrejöttét megelőző időszakban a felek közötti kapcsolatra vonatkozó, valamint a szerződés megszűnését követően is fennálló igényekkel kapcsolatos rendelkezések alkotják azt a kört, amelyek megsértése a vállalkozás tevékenységének a jogellenességét megalapozhatják.
A „tevékenység”
A tevékenység az alperes vállalkozás részéről kifejtett fogyasztói jogokat sértő, és a perbeli vizsgálat tárgyává tett magatartás. A 2012 előtti szabályozás a tevékenység lehető legtágabb értelmezésre adott alapot, azonban a 2012-es módtv. rendszerében már nem érthető e fogalmi körbe a vállalkozások szinte bármely – akár közjogi normába is ütköztethető – olyan tevékenysége, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti, hanem a tevékenység szűkebb, kontraktuális alapú megközelítése tűnik indokoltnak.
A szabályozás azon jellegzetességéből kiindulva, hogy a szerződés alanyává váló – de legalábbis a szerződéskötési ajánlattal találkozó – fogyasztót helyezi védelem alá, arra a következtetésre lehet jutni, hogy főleg a kötelmi jog és a szerződések joga körébe vonható magatartások jelentik a vállalkozás fogyasztók felé irányuló peresíthető „tevékenységét.” Így a fogyasztói szerződés egyes feltételeinek tartalmi értékelése (érvénytelen, hatálytalan kikötések), valamint a fogyasztó és vállalkozás közötti kontraktuális jogviszony megszegése (szerződésszegés)9tartozik jellemzően e fogalmi körbe. A peresíthető tevékenységi kör ennél részletesebb felsorolása, vagy taglalása jelen terjedelmi keretek között lehetetlen, és egyébként is szükségtelen lenne, hiszen ezek a közérdekű igényérvényesítés szempontjából nem tartalmaznak specifikumot, az egyes konkrét esetekben a polgári jog rendelkezései adnak választ a felmerülő kérdésekre. Viszont a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltételek és a fogyasztóvédelmi törvény érintkezési pontjai speciálisak, és közérdekű per esetén dilemmákat vethetnek fel. Tekintettel erre, e körben szeretnék néhány gondolatot felvetni.
A tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt a speciálisan a Ptk. 6:105. §-ának (1) bekezdése teszi lehetővé a közérdekű perindítást. Ettől eltérő feltételrendszert tartalmaznak az Fgytv. a közérdekű keresetre vonatkozó rendelkezései. Mivel azonban az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése a fogyasztó és vállalkozás közötti jogviszony megsértése esetén a polgári bíróság hatáskörébe tartozó bármely esetben lehetővé teszi közérdekű per megindítását – és a jogszabályhely e tekintetben a keresetindítási jogosultságot más feltételhez nem köti –, elvileg a vállalkozás által alkalmazott tisztességtelen általános szerződési feltételek egyes kikötéseinek érvénytelenségéből eredő igények érvényesítése is megfelelhet az Fgytv. feltételeinek. Azonban kérdéses, hogy milyen módon értékelhető e perindítási körben a tisztességtelenség, és milyen jogkövetkezmények levonására lehet alkalmas? Hiszen az érvénytelenség megállapítására a Ptk. alapján kerül sor. Milyen ettől eltérő igények érvényesítésére lehet alkalmas a fogyasztóvédelmi törvény szerinti perindítás? Véleményem szerint a két jogintézmény célja közötti lényegi különbségek lehetővé teszik az e mentén történő elhatárolást.
A fogyasztóvédelmi törvény alapján történő perindítás esetén a tisztességtelen általános szerződés feltételek alkalmazása az Fgytv. 39. §-ának fogalomrendszerében a „jogszabálysértő tevékenységet” megalapozó tényállási elem. Ebből következően a kereseti kérelem tárgya a feltétel alkalmazásából eredő vagyoni igény vagy valamilyen kötelezés érvényesítése lehet. Ez nem egyenlő a tisztességtelen szerződési feltétel érvénytelenségének megállapításával, és nem is ugyanazt a célt szolgálja. A Kúria hasonló jogkérdés kapcsán rögzítette, hogy „A jogsértés tényét, azaz […] a tisztességtelen szerződési feltétel alkalmazását megállapító ítélet azonban nem eredményezi az adott szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását.”10 A Fővárosi Ítélőtábla szintén hasonló jogértelmezési kérdés kapcsán kifejtette, hogy ha a perindító az fogyasztóvédelmi törvényre alapított keresetében az általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítását kérné, akkor kereseti kérelme „nem általánosságban az Ftv. 39. § (1) bekezdésén alapuló a fogyasztók széles körének védelme, illetve a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében indított fogyasztóvédelmi kereset, hanem konkrétan a Ptk.-án alapuló, fogyasztói szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti közérdekű kereset.”11 A Fővárosi Ítélőtábla egy másik olyan ügyben, amely-ben a perindító civil szervezet a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását az Fgytv. és a Ptk. alapján is kérte, kimondta, hogy a „Ptk. 209. § és 209/B. §-okon alapuló kérelemmel keresethalmazatban előterjesztett olyan kérelem esetén azonban, amely az arra feljogosító általános szerződési feltételen alapuló sérelmezett magatartás, tevékenység jogellenességének megállapítására is irányul, a megállapítási kereset mindkét konjunktív feltétele: a fogyasztói jogok megóvásának szükségessége, valamint a marasztalás kizártsága egyaránt hiányzik. Egyfelől a fogyasztói jogok megóvását kellően szolgálja a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása, szükségtelen az ezen alapuló tevékenység jogellenességének megállapítása is.”12
Tehát a keresettel érvényesíteni kívánt jog tekintetében a két perindítási feljogosítás lényegileg különböző. A Ptk. szerinti per a tisztességtelen általános szerződési feltételek érvénytelenné nyilvánítása érdekben indul, az érvénytelenség valamennyi, az alperessel szerződő félre kiterjedő hatállyal történő megállapítása, továbbá az alperesnek a kikötés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételére kötelezése érdekében. Az Fgytv. szerinti közérdekű per célja ezzel szemben nem az egyes szerződési kikötések érvénytelenné nyilvánítása – habár a per ténybeli alapját ugyanúgy valamilyen általános szerződési feltétel fogyatékossága képezi –, hanem a felperes azt kérheti, hogy – amennyiben a jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetében megállapítható az érvényesített igény jogalapja és az igényben megjelölt kár összege, míg egyéb követelés esetén egyértelműen megállapítható a követelés tartalma – a bíróság kötelezze az alperest az ilyen követelés teljesítésére. Amennyiben pedig a követelés meghatározása nem lehetséges, a jogsértés tényének valamennyi érintett fogyasztóra kiterjedő hatályú megállapítása kérhető. Ebből okszerűen következik, hogy az Fgytv. szerinti jogkövetkezmények iránt előterjesztett keresetnek szükségképpeni tartalmi eleme a Ptk. szerinti tisztességtelen általános szerződési feltételek alkalmazásával összefüggő jogellenes tevékenység megjelölése, amelyen a közérdekű keresetben érvényesítendő fogyasztói igények alapulnak.
A két pertípus közötti különbségtétel a kereseti kérelemben fejezhető ki, hiszen más jogkövetkezmények alkalmazását kérheti a per felperese. Emellett a keresetindítási jogosultságot megalapozó jogszabályhelyek körében is egyértelműen tisztázható, hogy a perindító a Ptk. 6:105. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján kéri-e a keresetben megjelölt általános szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítását, vagy az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján indít pert, hivatkozva arra, hogy a vállalkozás tisztességtelen általános szerződési feltételeinek alkalmazásából – e jogsértő tevékenység következményeként – a fogyasztók széles körét érintő, a perben érvényesíthető igények léptek fel.
A fentiek túl felmerülhet a nem általános szerződési feltételként, de széles körben fogyasztói szerződések részévé váló szerződési feltételek érvénytelenségéből eredő igények érvényesítése is az Fgytv. 39. §-ának (1) bekezdése alapján. Az érvénytelenség a nem kívánatos szerződéses joghatások elfojtását vonja maga után, amely ilyen esetekben is indokolhatja a fogyasztók széles körének jogvédelmét13. Az érvénytelenség megállapításán túl az érvényesíthető igények köre – a fentiekhez hasonlóan – az Fgytv. 38. és 39. §-ának rendelkezései alapján határozható meg. Az érvénytelenség kapcsán úgy gondolom, hogy közérdekű perben lényeges különbséget tenni a semmisség és a megtámadás között. A megtámadási jog gyakorlása szubjektív elemeket tartalmaz a megtévesztett személy oldaláról, ezért nem lehet eltekintetni valamennyi szerződés egyedi körülményeinek vizsgálatától. Ehhez valamennyi szerződő fél perben állása is szükséges lenne, amely nyilvánvalóan nem lehetséges közérdekű perben, hiszen a perindításra feljogosított szervezet „nem a fogyasztók jogait gyakorolja, nem a fogyasztók helyébe lépve indít helyettük keresetet, hanem saját nevében, a fogyasztók érdekében, és kizárólag olyan igényt érvényesíthet, amit az erre feljogosító külön jogszabály […] számára lehetővé tesz.”14Véleményem szerint ez nem azt jelenti, hogy a megtámadás joga elvi alapon kizárható a közérdekű perben, de a szubjektív elemek miatt igen komoly megszorításokkal kell értelmezni, és gyakorlati előfordulása is igencsak eshetőleges lehet.
A „széles kör”
Az Fgytv. nem határozza meg, hogy mikor éri el a fogyasztók szélesnek tekinthető rétegét a jogsértés kiterjedése, vagyis mekkora fogyasztói szám felett tekinthető egy jogsértés a fogyasztók széles körét érintőnek. Az Fgytv. erre vonatkozóan jogalkalmazási szempontot sem ad, ezért a széles körű érintettség megállapítása bírói mérlegelés feladata. A joggyakorlati tapasztalatokat 15 összegezve a széles kör megállapíthatóságánál eddig figyelembe vett szempontok voltak különösen:
– az üzletben lévő árukészlet jelentős mennyisége és értéke, – a kereskedelmi egységek száma,
– az üzlet nagy vonzáskörzete,
– rövid időn belül több alkalommal elkövetett jogsértés,
– a vállalkozás széles körű és intenzív reklámtevékenységet folytat,
a vállalkozás üzlete a település kereskedésre szolgáló központjában helyezkedik el,
– ha a hasonló üzletek száma a település jellegéből adódóan számottevő (pl. üdülőkörzet), abból arra lehet következtetni, hogy ezen üzletek látogatottak,
– jelentős a vállalkozás által üzemeltetett internetes webáruház látogatottsága,
– internetes böngészőbe beírt keresőszóra a program első helyre emeli ki az internetes hirdetést,
– jelentős az utasforgalom száma.
A Legfelsőbb Bíróság BH2009.246. számon közzétett döntése is szempontokat adott a mérlegeléshez. E szerint a fogyasztók körének érintettségét jellemző adatok voltak: a település nagysága, lélekszáma, a hasonló profilú üzletek száma, és az árbevétel. Viszont nem jelenthet szempontot a vállalkozásnak a versenytársakkal összehasonlítva fennálló piaci részesedése, a vásárlói panaszok száma, vagy az értékesített áru mennyisége, mivel a vállalkozás jogellenes tevékenységének széles körű kiterjedtségét az érintett fogyasztói kör alapján kell megítélni.
A Legfelsőbb Bíróság a BH2004.108. számon közzétett ügyben elvi éllel állapította meg, hogy a fogyasztók széles körének védelme, vagy a jelentős nagyságú hátrány kiküszöbölése érdekében indult perben nem annak van ügydöntő jelentősége, hogy a per tárgyát érintő, jogszabályba ütköző tevékenység ellen hányan éltek kifogással, hanem annak, hogy a sérelmezett tevékenység a fogyasztók milyen körét érinti. Az ítélet indokolása szerint a jogerős ítélet a felperes keresetét azért utasította el, mert nem találta megvalósultnak azt a törvényi feltételt, mely szerint az alperes kifogásolt tevékenysége révén a fogyasztók széles köre érintett lenne,mert csak mintegy 60000 fogyasztó kifogásolta az alperes új számlázási rendszerét, ugyanakkor az alperes szolgáltatását ennél lényegesen többen veszik igénybe. Ezért a jogerős ítélet mellőzte azon törvényi feltétel vizsgálatát, hogy az alperes tevékenysége jogszabályba ütközött-e vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint a jogerős ítélet téves jogi álláspontot alakított ki, amikor kizárólag az intézkedés ellen kifogással élő fogyasztók számából vont le olyan következtetést, hogy a fogyasztók széles köre nem érintett. A törvény szövegéből ugyanis nem következik annak kizárólagos vizsgálata, hogy hányan éltek kifogással, hanem annak van jelentősége, hogy a kérdéses tevékenység a fogyasztók milyen körét érinti.
Másik ügyben a megyei bíróság jogerős ítélete megállapította, hogy a fogyasztóvédelmi törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a fogyasztók széles körének érintettségét a forgalmi adatok és az előfordult jogszabálysértések számának összevetésével kellene meghatározni. Így nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor nem vizsgálta az áruház eladási adatait és a vevők számát. A termékek árának fel nem tüntetése olyan szabálytalanság, amely hipermarket áruház esetében a fogyasztók széles körét érinti, függetlenül attól, hogy az adott termékből hány darab van kitéve a polcon 16.
Az előbb ismertetett esetekben a bíróságok a potenciális fogyasztói kör védelmét szem előtt tartva állapították meg a „széles kör” mérlegelési szempontjait. A hatályos polgári perrendtartás viszont az Fgytv. szabályozásához képest többletfeltételeket tartalmaz, amely szűkítheti a fogyasztók széles körének meghatározása során figyelembe vehető körülményeket. A Pp. 574. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetben kötelezően meg kell határozni azt, hogy milyen módon kell igazolniuk az egyedi jogosultaknak az érintett jogosulti csoporthoz való tartozásukat ahhoz, hogy az ítélet alapján javukra teljesítés történhessen, illetve az ítélet rájuk alkalmazható legyen. Mivel a kereset kötelező alaki kelléke lett az érintett jogosulti kör pontos behatárolása, a fogyasztók széles körét megalapozó tényezők köre is megváltozik. A korábbiakkal ellentétben aligha lehet a fogyasztók széles körét a jövőben olyan adatokkal igazolni, mint egy webáruház honlapjának a látogatottsága, vagy az érintett vállalkozás forgalmi adatai. Ezek az adatok csak a potenciális fogyasztók körére vonatkozóan adnak támpontot, vagyis azokra, akik találkoznak a vállalkozás kereskedelmi tevékenységével (pl. megnézik a honlapján az ajánlatait, termékeit, szerződési feltételeit), de még szerződéses kapcsolatba nem kerültek vele, így a perben érvényesíthető igényük sem merülhet még fel. Látható, hogy a Pp. védelmi rendszere a kollektív fogyasztói jogok absztrakt védelméhez képest a sérelmet szenvedett fogyasztók igényérvényesítésének elősegítését helyezi előtérbe, és ezáltal lehatárolja a fogyasztók széles körét meghatározó feltételek széleit.
Az „érintettség”
Az érintettség lényegében a perrel védendő fogyasztó kört jelenti. Az Fgytv. szabályozásának logikai rendszerében a vállalkozással kötelmi viszonyba kerülő fogyasztókon túlmenően ebbe beletartozhatnak azok a potenciális fogyasztók is, akik még csak a vállalkozás ajánlatának címzettjei. Ehhez képest a fogyasztói kör spektruma a Pp. egyedi jogosultakra vonatkozó rendelkezéseinél szűkebb körben konkretizálódott17. Azokra a helyzetekre épít a jogalkotó, ahol az egyéni fogyasztónak is lehetnek konkrét polgári jogi igényei, és annak érvényesíthetőségét emeli a szabályozás középpontjába. A közérdekű perindítás során ezért annak van döntő jelentősége, hogy a perrel érintett jogosultak meghatározásra kerüljenek18. Ennek kulcsfogalma a jogosultak érintettségének azonossága 19.
Az Fgytv. szabályozásával összhangban a Pp. szuplementer szabályként lehetővé teszi megállapítási kereset benyújtását is. Erre azonban a Pp. rendelkezése alapján csak abban az esetben kerülhet sor, ha a marasztalás egységes feltételei nem állnak fenn [Pp. 574. § (3) bek.]. A Pp. e rendelkezéséből látható, hogy a megállapítási kereset középpontjában is az egyéni károsult áll.
Az érintettség szempontjából némileg eltérő az az esetkör, amikor a per nem egyedi igények visszatérítésére – kártérítésre vagy kötelezésre – irányul, hanem a vállalkozás abszolút szerkezetben történő kötelezésére, tehát valamilyen jogsértéstől való jövőbeni eltiltására. [Fgytv. 39. § (3) bek. a) pontja] Ez eredhet a vállalkozás valamilyen szerződésszegő magatartásából, vagy épp jogsértő szerződési rendelkezés betartásából. Ilyen esetekben az Fgytv. értelmében az „érintett fogyasztók” – akik a Pp. megfogalmazásában az „érintett jogosulti csoportot” jelentik – mindazon természetes személyek, akik részesei annak a jogviszonynak, amellyel kapcsolatosan a jogsértés bekövetkezett.
A „jelentős nagyságú hátrány”
Az Fgytv.-ben a „jelentős nagyságú hátrány”vonatkozásában sem találunk definíciót, vagy jogalkalmazást segítő szempontokat, ugyanúgy, mint a széles körű érintettség esetében. E feltételnek a megvalósulása is teljes egészében jogalkalmazói mérlegelés tárgyát képezi. Az eddigi bírói gyakorlatot alapul véve az adott alperes vállalkozás tevékenysége jelentős nagyságú hátrányt okozott:
tűz- vagy áramütés-veszélyes termék forgalmazásával, egészségkárosító áruk értékesítésével,
fulladásos kockázatot okozó, balesetveszélyes gyermekjátékok árusításával20.
A „hátrány” nem azonosítható a kár fogalmával, nem feltétele, hogy anyagi következménnyel bírjon. Hátránynak tekinthető bármely olyan, a fogyasztókat érintő tevékenység, amely ténylegesen alkalmas lehet arra, hogy kedvezőtlen hatással legyen valamely fogyasztói érdekre, legyen az akár erkölcsi, anyagi, testi épséggel, stb. kapcsolatos.. A jelentős nagyság bekövetkezését nem feltétlen az érintett fogyasztók száma határozza meg, hanem az adott tevékenységgel összefüggésben fokozottan védendő fogyasztói érdek (pl. egészség, fiatalkorúak fejlődése, befolyásolhatóság, stb.). A jelentős nagyságú hátrány a kiemelt védelemben részesülő fogyasztók esetében akár a fogyasztók kis száma ellenére is megállapítható. A fogyasztók széles körének érintettségénél kifejtettekhez hasonlóan a jelentős hátrány megállapításának nem feltétele a hátrány tényleges bekövetkezése, elég, ha annak reális esélye fennáll.
A Legfelsőbb Bíróság a jelentős nagyságú hátrány feltételét értelmezte a Pfv. IV.20.587/2011/6. számú ügyben: „Az elsőfokú bíróság az Fgytv. 39. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az alperes tevékenységével a fogyasztóknak jelentős nagyságú hátrányt okozott. Döntése meghozatalánál jelentőséget tulajdonított annak, hogy a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény (Grtv.) 18. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott, fokozott védelem alatt álló intézmények 200 méteres légvonalban mért körzetében történt az alkoholtartalmú termékek reklámozása, ami a Grtv. 8. §-át megsértette. A (…) Gimnázium esetében külön értékelte, hogy az intézmény két vendéglátóipari egységgel, illetve az ott elhelyezett szabadtéri reklámokkal érintett volt, ezért a felperes által hivatkozott jelentős hátrány még nagyobb mértékben valószínűsíthető. Értékelte azt is, hogy egyes közoktatási intézmények nemcsak általános iskola, hanem középiskola, gimnázium, szakközépiskola, diákotthon, gyermekotthon nevet viselnek, ami feltételezi, hogy több korosztály nagy számban tartózkodik az intézményben. Olyan rendezvényekre is sor kerül a közoktatási intézmények jellegéből adódóan, ami az általános élettapasztalatok szerint növeli az érintett korosztály létszámát. Az egészségügyi intézmények esetében nyilvánvalóan a védendő korosztály, a 18. életévét még be nem töltött személyek, továbbá az állapotuknál, betegségüknél fogva kiszolgáltatottabb személyek védelmét szolgálja a jogszabályi rendelkezés. A Grtv. többször is utal arra, hogy kiemelt jelentőséget tulajdonít a jogalkotó a fiatalkorúak egészsége védelmének.”
A közérdekű per hatása az egyéni fogyasztók igényeire
A Pp. 579. §-a értelmében a közérdekű per megindítása az érintett jogosultak vonatkozásban igényérvényesítésnek minősül,vagyis a követelés bíróság előtti érvényesítésének joghatása beáll annak ellenére, hogy nem vesznek részt a perben. A Pp. szövege e tekintetben visszautal a Ptk.-ra, és kimondja, hogy közérdekű kereset a követelés érvényesítésének minősül a Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában. Ez utóbbi rendelkezés ilyen kiemelt ismertetésének azért van jelentősége, mert a Pp. csak a hatályos Ptk.-ra utal, viszont nem rendelkezik arról, hogy kell-e alkalmazni a jogszabályhelyet az 1959-es Ptk. hatálya alatt létrejött szerződésekből eredő igények tekintetében. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvénynek (a továbbiakban: Ptké.) a Ptk. Hatodik Könyvéhez kapcsolódó átmeneti rendelkezései szerint a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni (50. §). Tehát ha szigorúan értelmezzük, az 1959-es Ptk. idején született szerződések vonatkozásában nem lehet alkalmazni a Pp. által felhívott „új” Ptk. szabályát. Így egy olyan közérdekű keresetindítás esetén, amely – például a jogsértés folyamatossága révén – visszanyúlik a korábbi időszakra is, az 1959-es Ptk. hatálya alatt született szerződések nem kerülnének jogvédelem alá. Feltehetően nem ez volt a jogalkotó szándéka, és nem is feltétlenül kell ezt a jogértelmezést elfogadni. Az 1959-es Ptk. 327. §-ának (1) bekezdése a Ptk. 6:25. §-a (1) bekezdésének c) pontjával egyező szabályt tartalmazott az elévülést megszakító tények tekintetében, ezért úgy gondoljuk, hogy ezen összefüggés alapján a közérdekű kereset időbeli hatálya visszanyúlik a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésekre is.
Záró gondolatok
A fogyasztóvédelmi magánjog jogvédelmi rendszerében a fogyasztókat érő tömeges jogsértésekkel szembeni fellépés kiemelt jelentőségű. Ennek oka, hogy a fogyasztó az eladóhoz vagy a szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van, mind tárgyalási lehetőségei, mind pedig információs szintje tekintetében, amely helyzet az eladó vagy
a szolgáltató által előzetesen meghatározott feltételek elfogadásához vezet anélkül, hogy a fogyasztó befolyásolni tudná ezek tartalmát. Továbbá az egyes perindítással kapcsolatos nehézségek a fogyasztó számára visszatartó hatásúak lehetnek, és arra indíthatják, hogy teljesen lemondjon a jogvédelemről21. Ezáltal a fogyasztó és a vállalkozás közötti erőviszony felborul, amely a fogyasztói jogok kollektív sérelmét eredményezi, és ez egyben a gazdasági verseny torzulásához is vezet, melynek nyertesei a jogsértő vállalkozások. Ezzel szemben a közérdekű perindítás a jogsértésekkel szembeni egységes fellépés útján biztosítja a bírósághoz fordulás ténylegességét az olyan esetekben is, amikor a fogyasztók gyengébb pozíciója miatt az várhatóan elmaradna. Másrészt, ha az igényérvényesítés meg is történik a fogyasztó részéről, az elszigetelt hatással bír. A közérdekű kereset az egyéni perekkel szemben lehetővé teszi a jogsértés minden fogyasztóra kiterjedő hatállyal történő megállapítását. A tisztességtelen általános szerződési feltétel miatt indított eljárásban a perindító a feltétel érvénytelenségének megállapítását kérheti, ez azonban nem ad lehetőséget a jogsértés egyéb – főleg vagyoni jellegű – hátrányainak kompenzálására22. Úgy gondolom, hogy az ilyen igények felmerülése esetén a fogyasztóvédelmi törvény szerinti közérdekű kereset célszerűnek bizonyulhat, és a tömeges jogsértésekkel szembeni fellépés hasznos eszköze lehet.
Jagusztin T., ügyész, Pest Megyei Főügyészség