Az emberi jogok érvényesülése a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásában

A fiatalkorú fogalma és a velük szemben kiszabható szankciók típusai

Büntetőjogi értelemben fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem.¹  A büntetőjogi értelemben vett fiatalkorú fogalmának felső határa büntetés-végrehajtási jogi értelemben kitolódik három évvel abban az esetben, ha az adott személyt fiatalkorúként ítélték el és a fogva tartása alatt töltötte be a tizennyolcadik életévét, de a huszonegyedik életévét még nem.²

Fiatalkorúval szemben szabadságelvonással járó szankciók az elzárás, a szabadságvesztés, valamint a javítóintézeti nevelés.

Szabadságelvonással nem járó büntetés a közérdekű munka, a pénzbüntetés, a foglalkozástól eltiltás, a járművezetéstől eltiltás, a kitiltás, a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, valamint az intézkedések közül a megrovás, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka, a pártfogó felügyelet, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele.

Fiatalkorúak esetében az elzárás büntetés legrövidebb tartama három nap, leghosszabb tartama harminc nap. A tartamot fiatalkorúak esetében is napokban kell meghatározni, és büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani. Az elzárás kiszabása fiatalkorúakkal szemben nem felel meg a Btk.-ban a fiatalkorúak esetén meghatározott nevelési eszmének, mivel a rövid tartam alatt nincs lehetőség a fiatalkorú átnevelésére, nincs visszatartó hatása a bűnelkövetéstől, a fiatalkorú az elzárás végrehajtása alatt kimarad az iskolából, ugyanakkor a büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettsége miatt sok esetben nincs lehetőség az elkülönítésükre, így az elzárásra ítélt fiatalkorú az intézetben tovább fertőződhet a bűnözéssel.

Fiatalkorúval szemben életfogytig tartó szabadságvesztést nem lehet kiszabni. A magyar szabályozás alapján a fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap. Aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenhatodik életévét nem töltötte be, a vele szemben kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, míg öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. A bűncselekmény elkövetésekor tizenhatodik életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év, tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év, öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban új rendelkezés, hogy a Btk. 38. § (4) bekezdés e) pontja³ és az (5) bekezdés alapján a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége akkor zárható ki, ha a bűncselekmény elkövetésekor a fiatalkorú a tizenhatodik életévét betöltötte és tízévi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztésre ítélik.

A javítóintézeti nevelés

Magyarországon a fiatalkorúval szemben – a felnőttkorúakra vonatkozó általános szabályoktól eltérően – intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. Javítóintézeti elhelyezésre a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött és a huszonegyedik életévét be nem töltött személyekkel szemben, büntetőügyben hozott jogerős bírói ítélet alapján kerülhet sor. Amennyiben a bíróság a fiatalkorú elkövetőnél javítóintézeti nevelés alkalmazását tartja célravezetőnek, úgy gondosan vizsgálnia kell az elkövető személyi körülményeit, melynek megismerése érdekében környezettanulmányt, pártfogói véleményt, valamint iskolai vagy a munkahelyi jellemzéseket szerez be. A javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendeli el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében (korábban zárt) intézeti elhelyezés szükséges.

Magyarországon jelenleg öt javítóintézet működik: Aszódon, Debrecenben, Budapesten kettő (Rákospalotán, illetve a Szőlő utcában), valamint 2015 szep­temberétől Nagykanizsán.

Költségvetésüket és működési rendjüket 2012-től az Emberi Erőforrások Minisztériuma határozza meg. Minden intézmény valamilyen szempont szerint speciális funkciót tölt be a nevelésre utalt fiatalkorúak egyes csoportjai tekintetében. Aszódon csak jogerősen elítélt, Budapesten csak letartóztatásba helyezett fiúkat fogadnak, Rákospalotán és Debrecenben, valamint Nagykanizsán pedig mind a két típusú javítóintézeti nevelésre utalt fiatalokat is elhelyeznek, előbbiben csak lányokat.

A Btk. kizáró rendelkezésként leszögezi, hogy a javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki szabadságvesztés, elzárás vagy közérdekű munka,⁴  továbbá javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal szemben sem, aki az ítélet meghozatalakor a huszadik életévét betöltötte.⁵  A javítóintézeti nevelés tartama egy évtől négy évig terjedhet.⁶  A javítóintézeti nevelés minimuma egy év, maximuma a korábbi szabályozástól eltérően nem három, hanem négy év. A felső korhatár felemelése összefügg a büntethetőségi korhatár leszállításával. A javítóintézeti nevelés tartamát a bíróság a szabadságvesztéshez hasonlóan években és hónapokban állapítja meg.

A szabadságvesztés végrehajtása során elrendelhető feltételes szabadsághoz hasonlóan a javítóintézeti nevelést sem kell teljes tartamában végrehajtani, hanem az alábbiakban részletezett feltételek fennállása esetén lehetőség van a fiatalkorú ideiglenes elbocsátására.

A javítóintézetből ideiglenes elbocsátásnak akkor lehet helye, ha alaposan feltehető, hogy a fiatalkorúval szembeni nevelő jellegű intézkedés célja az intézeten kívül, pártfogó felügyelet elrendelésével egyidejűleg is elérhető. Ebben az esetben az ideiglenes elbocsátásról a büntetés-végrehajtási (a továbbiakban: bv. bíró) dönt. Lehetőség van arra is, hogy az ítélet meghozatalakor a bíróság megállapítsa, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés felének letöltése után ideiglenesen elbocsátható az intézetből, amennyiben az intézkedés végrehajtása alatt két feltétel egyidejűleg teljesül:

a) a fiatalkorú legalább egy évet eltölt az intézetben, és

b) alaposan feltehető, hogy az intézkedés célja további javítóintézeti nevelés nélkül is elérhető.

Az ideiglenes elbocsátás tartama azonos a javítóintézeti nevelés hátralévő részével, de legalább egy év. Az ideiglenes elbocsátás tartama alatt a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt áll. A bíróság az ideiglenes elbocsátást abban az esetben szünteti meg, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt – a Btk. 122. §-ában meghatározott esetet kivéve – szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el. Ha a bíróság a fiatalkorúval szemben más büntetést szab ki, vagy más intézkedést alkalmaz, a bíróság az ideiglenes elbocsátást megszüntetheti. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött idő a javítóintézeti nevelésbe nem számítható be.

Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése két esetben kötelezettsége a bíróságnak: ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt szabadságvesztésre – kivéve azt az esetet, amikor a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre⁷  – ítélik, vagy ha a bíróság a fiatalkorúval szemben javítóintézeti nevelést rendel el. Más büntetés kiszabása vagy más intézkedés alkalmazása esetén az ideiglenes elbocsátás megszüntetése lehetőség, a bíróság mérlegelésén múlik. Az ideiglenes elbocsátás abban az esetben is megszüntethető, ha a fiatalkorú megszegi a pártfogó felügyelet szabályait. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése kötelező, ha a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi. Mindkét esetről a bv. bíró rendelkezik. Az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén értelemszerűen az ideiglenes elbocsátáson töltött idő nem számít bele a javítóintézeti nevelés tartamába.

A 2013. július 1. napjától hatályos rendelkezés alapján „ha a fiatalkorút a javítóintézeti nevelésre ítélés után elkövetett bűncselekmény miatt a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, ebben az esetben a szabadságvesztés büntetést kell végrehajtani. A javítóintézeti nevelés hátralévő részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni úgy, hogy kétnapi javítóintézeti nevelés helyébe egynapi szabadságvesztés lép.”⁸

A Btk. indoklása kifejti, hogy ebben az esetben indokoltnak tűnhet a fiatalkorú elkülönítése a javítóintézetben elhelyezett társaitól, vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása, és átszállítása az ország területén működő, fiatalkorúak részére fenntartott hat büntetés-végrehajtási intézet egyik intézményébe.

Amennyiben a fiatalkorúval szemben javítóintézeti nevelést rendelt el a bíróság és szabadságvesztés-büntetést is kiszabott, akkor összbüntetésként a szabadságvesztést kell végrehajtani, figyelemmel arra, hogy a büntetések jellegükből adódóan megelőzik az intézkedéseket. Ennek tartamát a bíróság legfeljebb egy évvel meghosszabbíthatja, ha erre a 106. §-ban meghatározott cél elérése érdekében szükség van. A meghosszabbítás tartama azonban a javítóintézeti nevelés hátralévő részét nem érheti el. A meghosszabbított tartam a négy évet nem haladhatja meg. Abban az esetben, ha a bíróság a fiatalkorúval szemben több olyan javítóintézeti nevelést rendelt el, amelyeket az egységes intézkedés elrendelésekor még nem hajtottak végre, vagy amelyeket folyamatosan hajtanak végre, a bíróság a fiatalkorúval szemben egységes intézkedésként javítóintézeti nevelést rendel el.

Az egységes intézkedésként elrendelt javítóintézeti nevelés tartamát úgy kell megállapítani, hogy az ne legyen rövidebb a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelésnél, de ne haladja meg az elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát, illetve a négy évet.

A fiatalkorút, amennyiben a huszonegyedik életévét betöltötte, az intézetből véglegesen el kell bocsátani. A korábbi szabályozás az elbocsátás végleges időpontját a tizenkilencedik életévben határozta meg. Az intézetből való elbocsátás akkor végleges, ha az ideiglenes elbocsátás sikeresen telik le, ebben az esetben a fiatalkorúnak nem kell letöltenie a javítóintézeti nevelés hátralévő részét. Amennyiben a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás tartama alatt szabadságvesztésre ítélik, vagy vele szemben javítóintézeti nevelést rendelnek el, az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni.

A fiatalkorúak letartóztatásának végrehajtása javítóintézetben

Hazánkban a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet rendelkezett elsőként arról, hogy a tizennyolcadik életévüket be nem töltött gyermekek fogva tartására csak a felnőttektől elkülönítetten kerülhet sor. Szintén ez a jogszabály mondta ki annak a lehetőségét, hogy a fiatalkorúak előzetes letartóztatása a büntetés-végrehajtási intézet mellett javítóintézetben is foganatosítható.

Javítóintézetben végzett pedagógiai és pszichológiai elemzések egyértelműen igazolták, hogy:

• a javítóintézetben letartóztatott, majd ugyanabban az intézetben javítóintézeti nevelését töltő fiatalok reszocializációja eredményesebb, mint a büntetés-végrehajtási intézmény közegében végrehajtott letartóztatás, és az azt követő javítóintézeti nevelés során megvalósuló reszocializáció;
• a letartóztatás javítóintézetben történő végrehajtása a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez és a védelemhez való alkotmányos jogának érvényesülését szolgálja, míg a büntetés-végrehajtási intézetben végrehajtott letartóztatás időtartama alatt folyamatosak a további kriminalizáló, valamint személyiségdeformáló hatások.

1995 óta lehetőség van arra, hogy a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben is végre lehessen hajtani. A büntető jogszabályok módosításáról szóló 1995. évi XLI. törvény 13. §-a a korábban hatályos büntetőeljárási törvény⁹  (a továbbiakban: Be.) 302. §-át kiegészítette a (6) bekezdéssel, amely akként rendelkezett, hogy a fiatalkorú előzetes letartóztatását javítóintézetben is végre lehet hajtani.

A törvény indoklása kifejti, hogy a gyermekek jogairól szóló egyezmény¹⁰  37. §-ának b) pontja alapján a gyermek előzetes letartóztatatását csak a végső eszközként és a legrövidebb időtartamban lehet alkalmazni.

Az 1995. évi LXI. törvény 7. §-a a korábban hatályos büntető törvénykönyvet¹¹  kiegészítette a 120/B. §-sal, és kimondta, hogy az elrendelt javítóintézeti nevelésbe az előzetes fogva tartás teljes idejét be kell számítani, és a beszámításnál egy napi előzetes fogva tartás egy napi javítóintézeti nevelésnek felel meg. Erre figyelemmel a határozott idejű javítóintézeti nevelésbe be kell számítani az előzetes fogva tartás teljes idejét, tekintettel arra, hogy a javítóintézeti nevelés jellegéből adódóan súlyos szabadságkorlátozással jár.

A hatályos büntetőeljárási jogi rendelkezdések szerint a tizennégy és tizennyolc év közötti fiatalkorúval szemben elrendelt letartóztatás maximum két évig, tizenkettő és tizennégy év közötti fiatalkorúval szemben elrendelt letartóztatás maximum egy évig tarthat, kivéve az ügydöntő határozat kihirdetése után elrendelt vagy fenntartott letartóztatás esetét, továbbá, ha a másod- vagy a harmadfokú bíróság hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása iránti eljárás, vagy hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárás van folyamatban.¹²

A Bv. tv. a fiatalkorú letartóztatásának végrehajtási helyét is differenciálja a fiatalkorú életkora alapján. Négy életkornak van jelentősége a végrehajtási hely meghatározása szempontjából: a tizenkettedik, a tizennegyedik, a tizennyolcadik és a huszadik életévnek. A fiatalkorú letartóztatását javítóintézetben kell végrehajtani, ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennegyedik életévét nem töltötte be. Ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadik életévét még nem, akkor fő szabály szerint javítóintézetben, kivételesen büntetés-végrehajtási intézetben; ha a letartóztatás elrendelésekor a tizennyolcadik életévét betöltötte, de a huszadik életévét még nem, akkor fő szabály szerint büntetés-végrehajtási intézetben, kivételesen javítóintézetben; míg ha a letartóztatás elrendelésekor a huszadik életévét betöltötte, kizárólag büntetés-végrehajtási intézetben lehet végrehajtani a letartóztatásukat.¹³

A fiatalkorúak büntetés-végrehajtásának speciális szabályai

A Bv. tv. is külön rendelkezéseket tartalmaz a fiatalkorú elítéltekre,¹⁴  valamint az általános rendelkezések között is találhatók fiatalkorúakra vonatkozó szabályok.

A fiatalkorúakra a felnőttkorúakra irányadó szabályokat a sajátos életkori eltérésekkel együtt kell alkalmazni, vagyis csak az eltérések jelennek meg a szabályozásban.

A büntetés végrehajtása alatt a fiatalkorúak elhelyezésére speciális szabályok vonatkoznak, mert a fiatalkorúak szabadságvesztését külön büntetés-végrehaj­tási intézetben vagy a büntetés-végrehajtási intézet elkülönített részében kell végrehajtani. A fiatalkorúakat el kell különíteni a felnőtt korú fogvatartottaktól, a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében felnőtt korú elítéltet csak az intézet működése érdekében lehet helyezni.

Fiatalkorúaknál két büntetés-végrehajtási fokozatot különböztet meg a Btk., ezért több határozott tartamú szabadságvesztés végrehajtásának a sorrendje: fiatalkorúak börtöne, fiatalkorúak fogháza. A fiatalkorúakkal szemben a hatályos szabályozás alapján a kiszabott büntetést nem lehet a legsúlyosabb végrehajtási fokozatban, fegyház fokozatban végrehajtani. Magyarországon a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a fiatalkorúak börtöne, ha a fiatalkorút bűntett miatt kétévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, illetőleg az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, vagy az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték. A fent részletezett eseteken kívül a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza.

A fiatalkorúval szemben kiszabott börtön- és fogházbüntetés végrehajtása megelőzi az egyéb szabadságvesztés végrehajtását.¹⁵  Az azonos végrehajtási fokozatban lévő és összbüntetésbe nem foglalható, vagy összbüntetésbe nem foglalt szabadságvesztések közül azt a szabadságvesztést kell előbb végrehajtani, amelyből kizárt az elítélt feltételes szabadságra bocsátása.

A szabadságvesztést a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben hajtják végre. Jelenleg Magyarországon három büntetés-végrehajtási intézet van kijelölve: az országos hatáskörű Tököli Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete, valamint két regionális büntetés-végrehajtási intézet; a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet Kecskeméten és a Fiatalkorúak Büntetés-végrehaj­tási Intézete Szirmabesenyőn.

A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézeteiben, a felnőtt korú fogvatartottakhoz hasonlóan, a fent részletezett eltérések figyelembevételével működik a rezsimrendszer: mindkét végrehajtási fokozatban általános, enyhébb és szigorúbb rezsim van. A progresszív rezsimszabályoknak megfelelően eltérő a látogatás és a telefonálás ideje; a látogató-fogadás gyakorisága; a személyes szükségletre fordítható összeg; a telekommunikációs eszköz útján történő kapcsolattartás gyakorisága; a kimaradás; az eltávozás időtartama és gyakorisága; valamint az elítéltek birtokában tartható tárgyak köre és mennyisége. Az egyes rezsimek szektorrácsokkal vannak elválasztva.

A büntetés-végrehajtás alatt érvényesülő alapvető emberi jogok

Az Alaptörvény Szabadság és felelősség című fejezete tartalmazza a polgárok alapvető jogait, kimondva, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani, senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni [III. cikk (1) bekezdés]; mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz [IV. cikk (1) bekezdés], valamint mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához (XII. cikk). Az alapvető jogok között természetesen vannak olyanok, amelyek a büntetés végrehajtása során nem érvényesülhetnek maradéktalanul.

A fiatalkorú fogvatartottakra irányadó nemzetközi dokumentumok

A gyermek szabadságtól való megfosztása és a szabadságától megfosztott gyermek jogai az ENSZ Gyermekjogi Egyezményében

A kínzás, a megalázó bánásmód és a szabadságtól való megfosztásról szóló 37. cikk alapján „Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy

a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni;

b) gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal;

c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelő szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnőttektől, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektől eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával;

d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idő alatt jogsegélyt vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek

A nemzetközi dokumentumban megfogalmazott alapvető követelmény az, hogy a végrehajtandó szabadságvesztést csak ultima ratioként, azaz végső megoldásként lehessen alkalmazni, és ezzel párhuzamosan az alternatív szankciókat, a diverziós (a büntetőeljárás lefolytatásától eltekintő) megoldásokat kell előtérbe helyezni. A szabadságtól megfosztáshoz kapcsolódó rendelkezések nemcsak azokra a gyerekekre vonatkoznak, akik bűncselekményt követtek el, hanem akiket a mentális egészségüket érintő okok vagy a menedékkéréshez, bevándorláshoz kapcsolódó okok miatt fosztottak meg a szabadságuktól.

A Pekingi szabályok (The Beijing Rules) és a fiatalkorúak bebörtönzésének
kivételes esetei

A 40/33. ENSZ Közgyűlési Határozat (a továbbiakban: a Pekingi Szabályok) koncepcióját 1980-ban, a caracasi 6. Bűnmegelőzési és az elkövetők kérelmével foglalkozó ENSZ konferencián dolgozták ki. Ezt követően a dokumentumot 1984-ben szövegezték meg és 1985. november 29. napján fogadta el az ENSZ közgyűlése, Az ENSZ minimumkövetelmény-szabályai a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére címmel.

a) Már a preambulumban is megfogalmazódik az az elv, hogy a fiatalkorúak különös gondoskodást és segítséget igényelnek, valamint jogi védelemre szorulnak. Ezért rögzítik, hogy ha előmozdítják a fiatalkorúak jólétét, azzal csökken a jogi beavatkozás szükségessége, ezáltal csökken az az ártalom is, melyet az eljárás okozhat a fiatalkorúnak.

b) Középpontba kerül a „más elbánás” szükségessége, az arányos szankcionálás, amely során figyelembe kell venni a bűncselekmény súlyát és a fiatalkorú személyiségét, valamint felmerül a kifejezetten fiatalkorúak számára kialakított szabályok, intézmények, és eljárás kialakításának gondolata is.

c) Az arányosság elve jelenik meg abban a rendelkezésben, hogy a szankciónak igazodnia kell a bűncselekmény súlyához, ehhez pedig fiatalkorúak esetén egy pluszkövetelményt is megkíván: az elkövető egyéniségének, személyiségének figyelembevételét.

d) A 17. szabály részletesen kifejti, hogy a fiatalkorú bűntetteseket nem szabad bebörtönözni büntetőintézetben, hacsak nem olyan súlyos cselekmény miatt ítélik el őket, amely más személy elleni erőszakban nyilvánult meg, vagy az ítélet alapja más súlyos bűncselekmények „megrögzött” elkövetése.

A Pekingi Szabályok jelentősége abban áll, hogy először foglalkozott a fiatalkorúak büntetés-végrehajtásával, és rendelkezett arról, hogy fiatalkorúakkal szemben a zárt intézetbe utalást csak a legvégső esetben, azaz csak ultima ratioként lehet alkalmazni. A dokumentumban foglaltak ma is kihatással vannak a fiatalkorú bűnelkövetőkkel való bánásmódra.

Az Európai Börtönszabályok (European Prison Rules) és a fogva tartott kiskorúak

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2006. január 11. napján fogadta el az Európai Börtönszabályokról szóló R(2006) 62. számú ajánlást a tagállamok számára. Az ajánlásnak kiemelkedő jelentőségű a tekintetben, hogy elsőként fogalmazott meg a tagállamok számára a büntetés-végrehajtással és a fogvatartottak jogaival kapcsolatos rendelkezéseket.

Az Európai Börtönszabályok a fiatalkorúak szabadságvesztésére vonatkozóan három általános rendelkezést tartalmaz.

a) A 35. pont külön rendelkezik a fogvatartott kiskorúakról. Szabályozza azt a lehetőséget is, ha tizennyolcadik életévüket be nem töltött kiskorúakat kivételesen a felnőttek büntetés-végrehajtási intézetében helyeznek el: ekkor a hatóságoknak oda kell figyelniük arra, hogy ne csupán azokhoz a szolgáltatásokhoz jussanak hozzá a fiatalkorúak, amelyek valamennyi fogvatartott számára hozzáférhetők, hanem olyan szociális, pszichológiai és oktatási szolgáltatásokhoz, lelki gondozáshoz és szabadidős programokhoz, illetőleg ezeket kiváltó tevékenységekhez is, amelyek a szabadon lévő kiskorúak számára elérhetők, továbbá minden iskoláskorú fiatalkorú fogvatartott számára biztosítani kell az ilyen oktatáshoz való hozzáférést.

Foglalkozik az utógondozás kérdésével is. A büntetés-végrehajtási intézetből szabadult fiatalkorúnak további segítséget kell kapnia, valamint azokban az intézetekben, ahol kiskorúakat tartanak fogva, a büntetés-végrehajtási intézetnek a felnőtteket befogadó részeitől különválasztott részében kell tartózkodniuk, kivéve, ha ez a gyermekek legfőbb érdekével ellentétesnek tekinthető.

Külön rendelkezik a kicsiny gyermekekről. Kicsiny gyermek a büntetését töltő szülőjével kizárólag akkor maradhat együtt, ha ez az adott gyermek legfőbb érdekét szolgálja. Az ilyen gyermekek nem kezelhetők fogvatartottként. Külön előírásokat kell biztosítani az ilyen kicsiny gyermekek jóllétének védelme érdekében.

b) Az Európai Börtönszabályok II. részében, a 11.1. pontban rögzíti, hogy a tizennyolcadik életévüket még be nem töltött kiskorúak nem tarthatók fogva a felnőtt korúak büntetés-végrehajtási intézeteiben, hanem kifejezetten az erre a célra kialakított létesítményben kell őket fogva tartani. Amennyiben a kiskorúakat kivételesen ilyen büntetés-végrehajtási intézetekben tartanak fogva, külön szabályokkal kell rendezni a helyzetüket és a szükségleteiket.

c) A III. részben a 28.3. pont kihangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani a fiatalkorú fogvatartottak oktatására.

Összegzésként megállapítható, hogy a fiatalkorúakra vonatkozó hazai hatályos szabályozás maradéktalanul megfelel a nemzetközi egyezményekben foglalt alapelveknek, illetőleg annak, hogy az állam az emberi szabadságjogokat csak annyiban korlátozhatja és szabályozhatja, amennyire azt a társadalom érdeke megkívánja. Jogállami kötelezettség a büntetés végrehajtása alatt is az alapvető emberi jogok és alapelvek biztosítása, valamint a nemzetközi emberi jogi elvárásoknak és követelményeknek való megfelelés.

„Sikerek” a zárt intézetekben

A Rákospalotai Javítóintézetben jelenleg két csoportban vannak elhelyezve a jogerős javítóintézeti nevelésüket töltő fiatalkorú lányok. A kevesebb mint tíz fő letartóztatott lányon kívül további három kiskorú gyermek és fiatalkorú édesanyja tartózkodik az anya-gyermek részlegen. Napjainkban a fiatalkorú lányok közül legtöbben Jász-Nagykun-Szolnok megyéből érkeznek a javítóintézetbe. Általában az általános iskola hat-hét osztályát végezték el tizennyolc-húsz éves korukra, de akad olyan is, aki csak az általános iskola első osztályát fejezte be. Elég vegyes a kép, mert középiskolát végzett növendék is van közöttük. A lányok különböző szakmákat is tanulnak. Jelenleg két szakmai képzés fut párhuzamosan a javítóintézetben: a vendéglátóipari (felszolgálónak tanulnak) és a boltieladó-képzés. Mindkét szakma elsajátítása jó út az elinduláshoz, mindemellett nagyon szeretik is ezeket a képzéseket. A fent részletezetteken kívül létezik még egy OKJ-s, ún. óvodai dajkaképző, amely hat éve folyik az intézetben. Ez nagyon előnyös, mert hat hónap alatt megszerezhető szakmát ad a lányoknak. Az intézetben tartózkodásuk idejébe az általános iskola nyolc osztályának a befejezése után még egy szakmai képzés elvégzése is belefér.

¨ Mi történik velük, ha kikerülnek a kinti életbe?

Sajnos sok esetben az csak illúzió, hogy ha a bűnelkövető fiatalkorút kiszakítjuk a korábbi káros környezetéből, és a javítóintézeti nevelés adja meg a változást. Az intézetben átlagosan eltöltött két év után – sajnálatos módon – legtöbb esetben ugyanabba a káros környezetbe kerülnek vissza. A megoldás tehát abban rejlik, ha a bent eltöltött idő alatt valamit megtanulnak, szakmát sajátítanak el, az emberi értékekből példát kapnak – nem ítélik el, hanem felemelik őket, rámutatnak az értékeikre –, és valami pluszt adnak nekik. A házirend, a napirend, a háziasszony- és a dajkaképzés által megtanulják, hogyan legyenek jó feleség, jó anya, egészen odáig, hogyan vessenek el terményeket a kertben.

A fiatalkorú lányok rendben tartják a környezetüket. A kertben zöldségágyást gondoznak, így ha vidékre mennek vissza, ez segítség nekik abban, hogyan teremtsenek rendezett környezetet maguk körül. Az önellátást és a pénz beosztását is megtanulják, maguknak főznek hétvégén (egy hónapra előre megtervezik, hogy ki mit fog főzni és a nevelők megveszik nekik a hozzávalókat), illetőleg a vacsorához az alapanyagokat megkapják, és egy főnek kell nyolc-tíz főre főznie. Háziasszonyképzés keretében megtanulnak főzni, takarítani és sütni is.

¨ Hogyan lehet esélyt adni, utat mutatni?

Főként úgy, ha visszaültetik a fiatalkorút az iskolapadba és befejezi a nyolc osztályt. Ugyanakkor ez viszonyítás kérdése, mert az is érdem, ha egy magasabb osztályt elvégez, állatasszisztált terápián vesz részt, megtanulja, hogy hogyan kell bánni az állatokkal, vagy élménypedagógiai foglalkozáson vesz részt. Legutóbb a Rákospalotai Javítóintézetben az UNICEF a Kilátó-program keretében elvitte a jogerős javítóintézeti nevelésüket töltő és jó magaviseletű lányokat koncertre, amely számukra egy életre szóló élményt jelentett. Drámapedagógiai foglalkozáson vesznek részt, színházterápián – amelynek záróprogramjaként a Katona József Színház kisszínházában (Sufni) előadáson szerepelnek –, továbbá sportfoglalkozások, karate, kosárlabda és zumba-oktatás is elérhető számukra. A lényeg a zártság enyhítése és a személyiségük építése.

¨ Mikor mondhatjuk, hogy eredményes a javítóintézeti reszocializáció?

Ha

->      a kulturáltsági szint emelkedik, ->      a szocializációs folyamat hiányosságait pótolják, ->      a munkavégzéshez szükséges képességeket fejlesztik, ->      az érintett viselkedése-magatartása formálódik, ->      érzelmi élete fejlődik, ->      erkölcsi struktúrái javulnak, ->      helyes szokások alakulnak ki, ->      példakép formálódik.

A nevelési közeg nem automatikusan alakul ki, hanem egy külső kényszer és a büntetés eredménye. A nevelési eszköznek közvetlen célja az apró siker. Meg kell tanulni, hogy a fogvatartottakban kizárólag a jót értékeljék, valamint meg kell látni az értékeiket, elő kell segíteni a pozitív változás megindulását a javítóintézetben eltöltött idő alatt.

Fontos szempont, hogy sem a büntetés-végrehajtási intézet, sem a javítóintézet nem kizárólag a büntetés vagy az intézkedés végrehajtására kijelölt hely legyen, hanem olyan támogató környezetté kell alakítani, ahol a fiatalkorú bűnelkövető megtanulja azt, hogy ő is képes sikereket elérni és értékeket felmutatni, majd egy új és tiszta úton elindulni. Az életükben meghatározó jelentősége van az intézetekben elsajátított értékeknek, hogy azokat ne csak a szabadulás pillanatáig, hanem minél hosszabb ideig vigyék magukkal.

Végül nekünk, egyenként is szerepünk van abban, hogy a kikerülő fiatalkorúak ezen az „úton” építeni vagy rombolni fognak.

***

Vókó György professzor úr élete során üzenetet adott át, és sokat tanultunk tőle, többek között azt is, hogy az elítélt alanya, és nem tárgya a büntetés-végrehajtásnak. Ez az alapelv kiemelten érvényesül a fiatalkorú fogvatartottak esetében, akikre csak akkor van jogunk lenézni, ha egyúttal segítő kezet nyújtunk nekik. Professzor urat a szakmai alázat és elhivatottság jellemezte, emberségében példát mutatott, képes volt arra, hogy mindenkiben meglássa az embert és a jót. Példamutató személyiségével rámutatott arra, hogy van miért küzdeni, és hogy a fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben a megtorlás helyett a prevencióra és az átnevelésükre kell helyezni a hangsúlyt úgy, hogy a visszatérésüket követően apró lámpásként világítva utat mutassanak a környezetüknek, és hinnünk kell abban, hogy a kevés is rengeteg, és az is feltétlenül értéket képvisel.

Bory Noémi PhD, egyetemi adjunktus, PPKE Jog- és Államtudományi Kar. A tanulmány a PPKE JÁK Büntető Anyagi, Eljárási- és Végrehajtási Jogi Tanszéke és az ELTE ÁJK Büntetőjogi Tanszéke által 2022. május 2-án, Bűntett és büntetés című, Prof. Dr. Vókó György emlékére rendezett konferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.