Ügyészek lapja
tudományos-szakmai folyóirat

Az OLAF és az Európai Ügyészség szerepe az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmében


Szerző(k): Udvarhelyi Bence

Bevezető gondolatok

Az Európai Unió (a továbbiakban: EU; unió) többféle módon és eszközzel igyekszik felvenni a harcot a pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel és egyéb jogellenes magatartásokkal. Ennek egyik pilléreként több olyan szupranacionális intézményt is felállított, amelyek feladatkörébe tartozik az uniós költségvetést sértő cselekmények elleni küzdelem, akár adminisztratív eszközökkel – mint az Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office, OLAF), akár büntetőjogi eszközökkel – mint a nemrég felállított Európai Ügyészség.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az OLAF és az Európai Ügyészség szerepét és feladatát az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, külön kitérve a két intézmény közötti kapcsolat és együttműködés formáira, lehetséges irányaira.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek adminisztratív védelme

Az Európai Csalás Elleni Hivatal létrejötte

Az Európai Csalás Elleni Hivatal alapvetően adminisztratív eszközökkel törekszik fellépni az EU pénzügyi érdekeit sértő jogellenes cselekményekkel szemben. Egy a pénzügyi érdekek adminisztratív védelmét biztosító szupranacio­nális intézmény felállításának igénye hosszú múltra nyúlik vissza, de arra a tagállamok ellenállása miatt csak az 1980-as évek végén került sor. Mindaddig ezt a funkciót szektorális ellenőrzésekkel próbálták ellátni; az egyes főigaz­gatóságokon belül ellenőrzési mechanizmusokat hoztak létre, amelyek feladata a jogforrások betartásának ellenőrzése és a csalás elleni fellépés volt. A szektorális ellenőrzés ugyanakkor nem felelt meg az egységes szintű védelem igényének. A pénzügyi érdekeket sértő cselekmények elleni fellépést tovább nehezítette az uniós tisztviselők immunitása, valamint az, hogy az erre vonatkozó felmentés az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) diszkrecionális jogkörébe tartozott.1

A pénzügyi érdekek hatékonyabb és egységesebb védelme érdekében 1987-ben a Bizottság szervezetén belül egy külön egységet hoztak létre Csalás Elleni Koordinációs Egység (Unité de Coordination de la Lutte Anti-Fraud, UCLAF) néven, amely 1988-ban kezdte meg működését. Az UCLAF feladatköre az évek során folyamatosan bővült. Kezdetben a fő feladata a csalások elleni küzdelem intézkedéseinek, valamint a tagállamok illetékes hatóságai tevékenységének koordinálása volt, ezt követően az Európai Közösség költségvetéséből származó pénzügyi támogatások felhasználásának ellenőrzésére is jogkört kapott, amely egyrészt a tagállamok vagy magánszemélyek bejelentése alapján lefolytatott vizsgálatok, másrészt pedig a saját célfeladatként elvégzett ellenőrzése útján történhetett. Az UCLAF ily módon a tagállamokban külső, az uniós intézményeknél és szerveknél pedig belső vizsgálatok lefolytatására is jogosult lett, az eljárásokhoz azonban mindkét esetben szükség volt előzetes bejelentésre és a tagállamok beleegyezésére. Az UCLAF feladatkörébe tartozott ezen kívül a Bizottság jogalkotásra irányuló javaslattevő szerepének ösztönzése, jogérvényesítő és ellenőrző funkciójának támogatása; valamint a csalás elleni koordinációs tevékenység elősegítése.2

Az UCLAF felállítása kétségkívül nagy előrelépést jelentett az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén, hiszen a szervezet széleskörű és fokozatosan bővülő eljárási jogosultságokkal rendelkezett, és egységesen tudott fellépni a csalásokkal és más jogellenes cselekményekkel szemben. Az UCLAF-fal kapcsolatban ugyanakkor komoly problémaként fogalmazódott meg a funkcionális függetlenség hiánya, hiszen a szervezet a Bizottság hierarchikus rendszerén belül működött, ami megnehezítette és egyben nehézkéssé is tette az általa végzett vizsgálatok lefolytatását. Ennek következménye volt, hogy az elmaradt vizsgálatok miatt részben az UCLAF-ot tették felelőssé az 1998-ban kirobbant bizottsági korrupciós botrányért; ezt követően merült fel az igény egy olyan uniós intézmény felállítására, amely szervezetileg a Bizottságon belül maradna ugyan, de a külső és belső vizsgálatok során teljes függetlenséget élvezne. Ennek eredményeképpen, 1999. május 31-én létrejött az Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office; Office de Lutte Anti-Fraud, OLAF), amely az UCLAF helyébe lépett és átvette annak jogköreit.3

Az Európai Csalás Elleni Hivatal felépítése és szervezete

Az OLAF feladatkörére és szervezeti felépítésére vonatkozó alapvető szabályokat a szervezetet felállító, 1999-ben elfogadott bizottsági határozat4  rögzíti, míg eljárásainak és vizsgálati hatásköreinek részletes szabályait a 2013-ban elfogadott új OLAF-rendelet5  határozza meg.

A brüsszeli székhelyű OLAF sajátságos jogállással bír. Az UCLAF-hoz hasonlóan szervezetileg nem tekinthető önálló uniós intézménynek6 , az Európai Bizottságon belül működik, tevékenységét a Bizottság koordinálja.7  A jogelődjétől eltérően ugyanakkor tevékenysége ellátása során teljes függetlenséget élvez, hatáskörei gyakorlásával kapcsolatosan sem a Bizottságtól, sem a kormányoktól, sem pedig az intézményektől, szervektől nem kérhet, és nem fogadhat el utasításokat.8  A függetlenség még a Bizottsággal szemben is érvényesül, aminek garanciáját jelenti, hogy keresetet lehet benyújtani az Európai Unió Bíróságához a Bizottság ellen, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az általuk hozott valamely intézkedés aláássa a szerv függetlenségét.9

A szervezetet a főigazgató irányítja és vezeti, aki a vizsgálatok lefolytatásáért is felel. A főigazgató független, feladatai ellátása során nem kérhet és nem fogadhat el utasítást semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől, hivataltól vagy ügynökségtől. A hivatal függetlenségének Bizottság általi potenciális befolyásolása esetén a főigazgató azonnal értesíti az OLAF Felügyelő Bizottságát, és az Európai Unió Bíróságához fordulhat.10

Az OLAF függetlenségének fontos garanciáját jelenti még, hogy működésének rendszeres és folyamatos ellenőrzését a Bizottságtól független, öt főből álló felügyelő bizottság látja el, amely biztosítja, hogy a szervezet független módon és megfelelően gyakorolja a ráruházott jogköröket.11  A felügyelő bizottság segíti a főigazgatót feladatai ellátásában, rendszeresen nyomon követi az OLAF vizsgálatait – különösen az eljárási garanciák alkalmazásával és a vizsgálatok időtartamával kapcsolatos fejleményeket –, és szükség esetén véleményeket és ajánlásokat készít a főigazgató számára, amelyekkel azonban a folyamatban lévő vizsgálati eljárásokba nem avatkozhat be, azokat nem akadályozhatja. Mindezen feladatok ellátásához biztosítani kell a felügyelő bizottság részére a hozzáférést valamennyi szükséges információhoz és dokumentumhoz. A főigazgatóhoz hasonlóan a felügyelő bizottság tagjai is teljes függetlenséget élveznek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el mástól utasításokat.12

Az Európai Csalás Elleni Hivatal feladat- és hatásköre, eljárása

Az Európai Csalás Elleni Hivatalt felállító határozat és az OLAF-rendelet egyaránt meghatározzák a hivatal fő tevékenységi köreit. Eszerint az OLAF az EU pénzügyi érdekeinek védelmét biztosító szupranacionális szerv, amely az alábbi feladatokat látja el:

  • Egyrészt a tagállamokban és harmadik államokban külső igazgatási vizsgálatokat végez a csalások, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit károsító minden más jogellenes cselekmény, valamint az unió rendelkezéseinek bármilyen cselekedet vagy intézkedés általi megsértése elleni küzdelem megerősítése céljából.
  • Másrészt az uniós intézményekben, szervekben, hivatalokban és ügynökségekben belső vizsgálatokat folytat a csalások, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit károsító egyéb jogellenes tevékenységek feltárása érdekében; továbbá az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai, intézményei és szervei vezetői, tagjai tekintetében a szakmai feladatok teljesítéséhez kapcsolódó kötelességek olyan súlyos elhanyagolásának vagy elmulasztásának kivizsgálása céljából, amely feltehetően fegyelmi vagy büntetőeljárást eredményezhet.
  • Harmadrészt az OLAF a Bizottságtól, egyéb intézményektől vagy szervektől más területekkel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatására is megbízást kaphat.
  • Negyedrészt az OLAF további, alapvetően koordinációs és jogalkotás-segítő feladatokat is ellát. Így például támogatja a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést a csalások elleni küzdelemben, kidolgozza ezek koncepcióját és a Bizottság csalásmegelőzéssel kapcsolatos jogalkotási és szabályozási kezdeményezéseit; valamint közreműködik a Bizottság egyéb operatív tevékenységeinek ellátásában, így különösen a szükséges infrastruktúra kifejlesztése, az információ begyűjtésének és elemzésének biztosítása és műszaki támogatás nyújtása terén. A szervezet ezen kívül közvetlen kapcsolatot tart fenn a rendőrségekkel és az igazságügyi hatóságokkal.13

Az OLAF elsődleges feladata tehát, hogy felderítse, kivizsgálja és megakadályozza az uniós költségvetés kárára elkövetett csalásokat; ennek érdekében külső és belső vizsgálatok lefolytatására jogosult. A tagállamokban vagy – a hatályos együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokkal és bármely más hatályos jogi eszközzel összhangban – harmadik államokban és nemzetközi szervezeteknél zajló külső nyomozásokra a természetes személyek vagy gazdasági szereplők14  által elkövetett, az EU pénzügyi érdekeit sértő csalások, szabálytalanságok és más jogellenes cselekmények miatt kerülhet sor, míg a belső nyomozást az uniós intézményekben, az uniós tisztviselők vagy alkalmazottak által elkövetett jogsértések esetén lehet lefolytatni.15

A külső és belső vizsgálatok részben eltérő szabályok szerint zajlanak, ugyanakkor a hatékonyság biztosítása érdekében szükség esetén lehetővé kell tenni, hogy az OLAF egyetlen eljárást folytasson le, és így ne kelljen párhuzamosan külön külső és belső vizsgálatot is indítania.16

Az OLAF eljárása formálisan a vizsgálat elrendeléséről szóló határozattal indul meg.17  A rendelet értelmében a vizsgálat megindítására saját kezdeményezésére vagy – külső vizsgálat esetén az adott tagállam, belső vizsgálat esetén pedig az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal, ügynökség által benyújtott – kérelem alapján a főigazgató jogosult. A főigazgató akkor indíthat vizsgálatot, ha bármely harmadik fél vagy névtelen forrás által nyújtott információ alapján kellő gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy csalást, korrupciót vagy az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységet követtek el. Az OLAF-rendelet szoros együttműködési kötelezettséget ír elő a szervezet és az uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek, valamint a tagállami hatóságok között, amelyeknek haladéktalanul továbbítaniuk kell az OLAF felé minden olyan információt és dokumentumot, amely csalással, korrupcióval vagy az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységgel kapcsolatos.18

A vizsgálatokat a főigazgató irányítása alatt az általa kijelölt OLAF-tisztségviselők folytatják le. A főigazgató saját maga nem hajthat végre konkrét vizsgálati cselekményeket, de ezek lefolytatását szükség esetén írásbeli utasításokkal irányíthatja, illetve a vizsgálati eljárások tekintetében követendő iránymutatásokat fogadhat el.19  A külső és belső vizsgálatok során az OLAF helyszíni ellenőrzéseket tarthat, amely körében széles körű jogosítványokkal rendelkezik.20  A vizsgálatok során az érintett szereplőknek együtt kell működniük az OLAF-fal, aki tőlük írásbeli vagy szóbeli információkat kérhet. A tagállamokban végzett helyszíni vizsgálatok kikényszerítésére ugyanakkor az OLAF nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, így a tagállami hatóságok segítségére és együttműködésére van utalva.21  Ennek megfelelően a rendelet előírja a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy szükség esetén nyújtsanak segítséget az OLAF-nak, amennyiben az érintett gazdasági szereplő ellenáll a helyszíni ellenőrzésnek és vizsgálatnak, így például ha nem teszi lehetővé a belépést a helyiségeibe, információkat titkol el, vagy megakadályozza a szükséges tevékenységek bármelyikének lefolytatását.22

A vizsgálat befejezését követően az OLAF jelentést készít, amelyben ismertetni kell a vizsgálat jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a megállapított tényeket, azok előzetes jogi minősítését, becsült pénzügyi következményeit, az eljárási garanciák tiszteletben tartását, a vizsgálat következtetéseit, valamint a főigazgató meghozandó intézkedésre vonatkozó ajánlásait. Mivel az OLAF külső és belső vizsgálatainak fő célja az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekmények felderítése és az ilyen cselekményekre vonatkozó, egy későbbi közigazgatási vagy büntetőeljárás alapjául szolgáló információk összegyűjtése23 , a rendelet kimondja, hogy az elkészített jelentések és az ezeket alátámasztó bizonyítékok a nemzeti bíróságok előtti, nem büntetőjogi jellegű bírósági eljárásokban, a tagállami közigazgatási eljárásokban és az unión belüli közigazgatási eljárásokban bizonyítékként elfogadhatók. Amennyiben a belső vizsgálatok alapján olyan tényekre derül fény, amelyek büntetőeljárást vonhatnak maguk után, ezt haladéktalanul továbbítani kell az érintett tagállam igazságügyi hatóságainak.24

Az Európai Ügyészség mint az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő cselekmények bűnügyi nyomozó hatósága

Az Európai Ügyészség felállítása

Bár az Európai Ügyészség létrehozásának gondolata hosszú időre nyúlik vissza, a szupranacionális intézmény felállításához szükséges jogalapot25  csak a 2009-ben hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés teremtette meg. Ezt követően négy évvel az Európai Bizottság rendeletjavaslatot nyújtott be az Európai Ügyészség felállítására.26  Az intenzív és elhúzódó tárgyalások eredményeképpen 2016 végére született meg a rendeletjavaslat általánosan elfogadott kompromisszumokon alapuló azon változata, amely a tagállamok többsége támogatását élvezte, és amely az Európai Unió Tanácsától (a továbbiakban: Tanács) is elvi támogatást kapott.27  A Tanácsban folyó tárgyalások során ugyanakkor egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok között nincs meg a szükséges összhang, így a rendelet elfogadásához az EUMSZ 86. cikk (1) bekezdésében megkívánt egyhangúság nem teljesült. A 86. cikk ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egyhangúság hiányában legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kezdeményezzen az adott rendelettervezet alapján. Ennek megfelelően 2017. április 3-án tizenhat tagállam bejelentette, hogy megerősített együttműködés keretében létre kívánja hozni az Európai Ügyészséget28 , amelyhez később további hat tagállam csatlakozott.29  Az Európai Parlament egyetértését követően30  a Tanács végül 2017. október 12-én fogadta el az Európai Ügyészség létrehozataláról szóló rendeletet31 , amely 2017. november 20-án lépett hatályba.

A rendelet értelmében a luxemburgi székhelyű32  Európai Ügyészség a nyomozási és vádhatósági feladatait az Európai Bizottság határozatában megállapítandó időponttól kezdve látja el, amely nem lehet a rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három évnél korábbi időpont. Vagyis legkorábban 2020. november 20-a.33  Ez elegendő időt biztosít az Európai Ügyészség szervezeti és adminisztratív rendszerének kialakítására, az ügyészség tagjainak megválasztására, valamint arra, hogy a tagállamok hozzáigazítsák a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerüket az új szupranacionális nyomozó hatósághoz.34  Az Európai Ügyészség végül 2021. június 1-jén kezdte meg működését.35

Az Európai Ügyészség jogállása és szervezete

Az Európai Ügyészség az Európai Unió jogi személyiséggel rendelkező, decentralizált felépítésű, egységes hivatalként működő, oszthatatlan szerve.36  Az Európai Ügyészség minden tevékenységének végzése során kötve van a jogállamiság és az arányosság elveihez és köteles biztosítani az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok tiszteletben tartását. Az Európai Ügyészség az általa folytatott nyomozások során pártatlanul jár el, és hivatalból vagy kérelemre minden releváns – akár terhelő, akár mentő – bizonyítékot felkutat.37  Az Európai Ügyészség legitimációjának biztosítása érdekében az EPPO-rendelet kimondja, hogy az ügyészség mind az uniós intézményektől, mind pedig a tagállami kormányoktól és hatóságoktól független, és az uniós intézmények irányába elszámolható.38

Az Európai Ügyészség szervezetileg egy központi szintből és egy decentralizált szintből áll. A központi szintet az Európai Ügyészség luxemburgi székhelyén található Központi Hivatal alkotja, ami az Ügyészi Kollégiumból, az állandó tanácsokból, az Európai Főügyészből, az Európai Főügyész helyetteseiből, az európai ügyészekből és az adminisztratív igazgatóból áll, míg a decentralizált szintet a tagállamokban lévő delegált európai ügyészek jelentik. A központi hivatalt és a delegált európai ügyészeket a feladataik ellátásában az Európai Ügyészség személyzete segíti.39  A központi és a decentralizált szint között a rendelet egy észszerű egyensúly kialakítására törekedett, oly módon, hogy a két szint egymást kölcsönösen kiegészítve működjön, és egyik se kerüljön túlsúlyba a másik rovására.40

Az Európai Ügyészség vezetője az Európai Főügyész, akinek hatáskörei jórészt operatív koordinálási és adminisztratív feladatokra terjednek ki, és csak kivételesen jogosult operatív döntések meghozatalára.41  Az Európai Főügyész megszervezi az Európai Ügyészség munkáját, irányítja annak tevékenységét, döntéseket hoz az EPPO-rendelet és az ügyészség belső eljárási szabályzatának megfelelően, valamint képviseli az ügyészséget az Európai Unió és az EU-tag­államok intézményeivel, valamint harmadik felekkel szemben. Az Európai Főügyész – feladatainak ellátásában, illetve távollét vagy akadályoztatás esetén történő – helyettesítésére két helyettest kell kinevezni.42

Az Európai Ügyészség „ügyvezető szervének”43  tekinthető Ügyészi Kollégiumot az Európai Főügyész és tagállamonként egy-egy európai ügyész alkotja. Az Ügyészi Kollégium feladata az Európai Ügyészség tevékenységének általános felügyelete; határoz a stratégiai, valamint a konkrét ügyek nyomán felmerülő általános kérdésekben, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Ügyészség vádhatósági eljárásra vonatkozó irányvonala a tagállamok mindegyikében egységes, hatékony és következetes legyen. Ennek keretében a kollégium általános iránymutatásokat adhat ki, hatásköre ugyanakkor konkrét ügyekre vonatkozó operatív döntések meghozatalára nem terjed ki.44

Az Európai Ügyészség „motorjának”45  vagy „szívének”46  is tekinthető, három tagból álló állandó tanácsokat az Európai Főügyész javaslatára az Ügyészi Kollégium hozza létre. Az elnöki tisztet az Európai Főügyész, az egyik helyettese, vagy az elnöknek kijelölt egyik európai ügyész tölti be, a másik két tagját az európai ügyészek közül nevezik ki. Az állandó tanácsok legfőbb feladata a delegált európai ügyészek által folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások ellenőrzése és irányítása, a határokon átnyúló eljárások koordinálása, illetve az Ügyészi Kollégium által hozott határozatok végrehajtásának biztosítása. E feladatkörük teljesítése során az állandó tanácsok számos operatív kérdésben határozhatnak.47

Az Európai Ügyészségben tagállamonként egy-egy európai ügyész működik, akiknek alapvető feladata a tagállamokban eljáró delegált európai ügyészek által folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások felügyelete, az állandó tanács nevében és utasításaival összhangban. Az európai ügyészek – az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban és az illetékes állandó tanács utasításainak megfelelően – konkrét ügyben utasításokat adhatnak az eljáró delegált európai ügyész számára. A tagállamukban összekötőként működnek és információs csatornaként szolgálnak az állandó tanácsok és a delegált európai ügyészek között, a delegált európai ügyészekkel szorosan együttműködve a tagállamukban ellenőrzik az Európai Ügyészség feladatainak végrehajtását, valamint biztosítják a központi hivatal és a delegált európai ügyészek közötti hatékony információáramlást, elősegítve az Ügyészség egyetlen hivatalként való működését.48

Az Európai Ügyészség decentralizált szintjét a delegált európai ügyészek alkotják. Minden tagállam legalább két delegált európai ügyésszel rendelkezik, akik az Európai Ügyészség nevében járnak el saját tagállamukban, és a nemzeti ügyészekkel azonos jogkörökkel rendelkeznek a nyomozás, a vádhatósági eljárás és az ügyek bíróság elé vitele tekintetében. A delegált európai ügyészek felelnek az általuk indított, nekik kiosztott, illetve a saját hatáskörbe vont nyomozásokért és vádhatósági eljárásokért, valamint az ügyek bíróság elé viteléért, így különösen jogkörrel rendelkeznek arra, hogy a bírósági eljárás során indítványt tegyenek, a bizonyításfelvételen részt vegyenek, és igénybe vegyék a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket.49  Az Európai Ügyészség nevében a nyomozási és vádemelési tevékenységet tehát fő szabály szerint a delegált európai ügyészek látják el.

Az Európai Ügyészség hatásköre és eljárása

Az EUMSZ 86. cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására, bíróság elé állításukra és a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatok ellátására.

Az Európai Ügyészség tárgyi hatáskörébe tartoznak ennek megfelelően

  • egyfelől a – nemzeti jogba átültetett – 2017/1371 irányelv50 által szabályozott, az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények (uniós csalás, pénzmosás, aktív és passzív vesztegetés, hűtlen kezelés), tekintet nélkül arra, hogy az adott elkövetési magatartás a nemzeti jogban más típusú bűncselekménynek is minősülhet;
  • az Európai Ügyészség másfelől eljárhat a – nemzeti jogba átültetett – 2008/841/IB kerethatározatban51 meghatározott, bűnszervezetben tagként, szervezőként vagy vezetőként52  való részvétellel kapcsolatos bűncselekmények tekintetében is, amennyiben az ilyen bűnszervezet által folytatott büntetendő tevékenység elsősorban az EU pénzügyi érdekeit sértő valamely bűncselekmény elkövetésére irányul;
  • harmadrészt az EPPO-rendelet az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjeszti minden egyéb olyan bűncselekményre is, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik az EU pénzügyi érdekeit sértő büntetendő cselekmények valamelyikéhez.53

Az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni fellépést – az Európai Ügyészség elsődlegessége mellett – az EPPO-rendelet az Európai Ügyészség és a nemzeti hatóságok megosztott hatáskörébe54  utalja.55  A megosztott hatáskör értelmében az EU pénzügyi érdekeit sértő és az azokkal elválaszthatatlanul összefüggő bűncselekmények elleni fellépés fő szabály szerint az Európai Ügyészség kompetenciájába tartozik, az EPPO-rendelet azonban az Európai Ügyészség hatáskörének gyakorlása vonatkozásában több kivételt is megfogalmaz, és a meghatározott összeghatár alatti, kevésbé súlyos ügyeket a tagállamok hatáskörében hagyja, illetve szélesebb körű diszkrecionális jogkört biztosít az Európai Ügyészség részére az ügyek nemzeti hatóságokhoz történő áttételére.56

Annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség megállapíthassa, hogy valamely ügyben hatáskörrel rendelkezik-e vagy sem, az EPPO-rendelet átfogó tájékoztatási kötelezettséget ír elő a nemzeti és uniós hatóságok számára.57  A rendelet általános kötelességként írja elő az Európai Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint az illetékes tagállami hatóságok számára, hogy indokolatlan késedelem nélkül tegyenek jelentést az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az ügyészség a hatáskörét gyakorolhatná. A tagállamokat ezen kívül speciális tájékoztatási kötelezettség is terheli, hiszen ha valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, vagy ha úgy ítéli meg, hogy a nyomozás ilyen bűncselekményt érint, akkor ez a hatóság köteles indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni az Európai Ügyészséget.58

Az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetése esetén a szervezet hivatalból, az officialitás elve alapján köteles eljárni, amit a törvényesség és a jogbiztonság elve, valamint az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel szembeni zéró tolerancia elve indokol.59  Az Európai Ügyészség hatáskörét kétféleképpen gyakorolhatja: nyomozás indításával, vagy az ügy saját hatáskörbe vonásával.60  A nyomozás megindítására akkor kerülhet sor, ha az ügyben a nemzeti hatóságok még nem indítottak eljárást; az ügy saját hatáskörbe vonására pedig a tagállami bűnüldöző hatóságok által már megindított nyomozások esetén van lehetőség. Ebben az esetben az Európai Ügyészség nem indít új nyomozást, hanem átveszi az ügyet az illetékes nemzeti hatóságtól.61  A nyomozás megindítására – önálló intézkedéssel vagy ennek hiányában, szükség esetén az állandó tanács utasítása alapján – kizárólag a delegált európai ügyészek jogosultak, a nyomozás lefolytatása pedig fő szabály szerint szintén a delegált európai ügyészek hatáskörébe tartozik, azt csak kivételes esetben vehetik át az ügyet felügyelő európai ügyészek.62  A nyomozási eljárás során az eljáró delegált európai ügyész vagy saját maga végezhet nyomozási cselekményeket és egyéb intézkedéseket, vagy utasíthatja a tagállama illetékes hatóságait azok elvégzésére, akik – a nemzeti joggal összhangban – kötelesek a delegált európai ügyész utasításainak eleget tenni és a nekik kijelölt intézkedéseket végrehajtani.63  A nemzeti bűnüldöző hatóságok ebben az esetben az Európai Ügyészség „meghosszabbított karjaként” járnak el.64

A nyomozás befejezését követően az eljáró delegált európai ügyész jelentést nyújt be az ügyet felügyelő európai ügyésznek, aki továbbítja azt az illetékes állandó tanácsnak. Az állandó tanács a delegált európai ügyész javaslata alapján határozatot hoz, a delegált európai ügyész pedig ennek megfelelően köteles folytatni az ügyet.65  A delegált európai ügyész javaslata alapján az állandó tanács négyféle döntést hozhat, ennek megfelelően az Európai Ügyészség eljárásának négyféle kimenete lehet:

  1. vádemelés a tagállami bíróság előtt;
  2. az eljárás megszüntetése;
  3. a vádlottal való megegyezésen alapuló egyszerűsített vádhatósági eljárás lefolytatása;
  4. az ügy nemzeti hatóságoknak való átadása.66

Amennyiben az eljárás vádemeléssel zárul, a vádhatósági eljárás lefolytatására a tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságai jogosultak.

Az Európai Ügyészség és az OLAF kapcsolatrendszere

Az Európai Ügyészség hatékony működése érdekében elengedhetetlen, hogy az újonnan felálló szupranacionális nyomozó hatóság hatékony együttműködési formákat dolgozzon ki az uniós költségvetés védelmében érintett egyéb uniós szervekkel, így különösen az OLAF-fal.

Mindezekre tekintettel az EPPO-rendelet rögzíti, hogy a két intézmény kölcsönös együttműködésen és információcserén alapuló szoros kapcsolatot alakít ki és tart fenn, annak érdekében, hogy biztosítsák az OLAF és az Európai Ügyészség egymást kiegészítő jellegét67 , elkerüljék az átfedéseket, és az OLAF által nyújtott támogatás révén minden rendelkezésre álló eszköz felhasználható legyen az EU pénzügyi érdekeinek védelmére. Az Európai Ügyészség az általa folytatott nyomozás során kérheti, hogy az OLAF a megbízatásával összhangban támogassa vagy egészítse ki az Európai Ügyészség tevékenységét, különösen információk, elemzések, szaktudás és operatív támogatás rendelkezésre bocsátása; az illetékes nemzeti közigazgatási hatóságok és az uniós szervek konkrét intézkedései koordinációjának elősegítése, valamint igazgatási vizsgálatok lefolytatása révén. A két intézmény „van találat/nincs találat”-alapon kölcsönösen közvetett hozzáféréssel rendelkezik a másik intézmény ügyviteli rendszerében szereplő adatokhoz.

Mivel a két intézmény tárgyi hatásköre lényegében megegyezik, a párhuzamos eljárások kiküszöbölése érdekében az EPPO-rendelet rögzíti, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában az Európai Ügyészség elsőbbséget élvez. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az Európai Ügyészség bűnügyi nyomozást végez, az OLAF nem indíthat párhuzamosan folyó igazgatási vizsgálatot ugyanabban az ügyben. Az Európai Ügyészség ugyanakkor releváns információt nyújthat az OLAF-nak azon ügyekről, amelyekben úgy határozott, hogy nem kezd nyomozást vagy megszüntette az eljárást, annak érdekében, hogy az OLAF mérlegelhesse a megbízatásával össz­hangban lévő megfelelő intézkedések meghozatalát, így például az igazgatási vizsgálat lefolytatását. Az Európai Ügyészség tájékoztathatja az OLAF-ot minden olyan esetről, amikor nincs észszerű ok annak feltételezésére, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekményt követnek vagy követtek el, viszont helyénvaló lehet az OLAF általi igazgatási vizsgálat lefolytatása. Az eljárás megszüntetése esetén az Európai Ügyészség adminisztratív nyomon­követés vagy behajtás céljából az OLAF elé utalhatja az ügyet.68

Az Európai Ügyészség felállítását követően 2018-ban az Európai Bizottság rendeletjavaslatot nyújtott be a 2013. évi OLAF-rendelet módosítására, amelyet végül 2020-ban fogadtak el.69  A módosított OLAF-rendelet – az EPPO-rendelettel összhangban – kimondja, hogy az OLAF szoros kapcsolatot alakít ki és tart fenn az Európai Ügyészséggel, amely a kölcsönös együttműködésen, az információcserén, a kiegészítő jellegen és az átfedések elkerülésén alapul. E kapcsolat keretében különösen azt kell biztosítani, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség megbízatásának egymást kiegészítő jellege és az OLAF által az ügyészségnek nyújtott támogatás révén minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásra kerüljön az EU pénzügyi érdekeinek védelmére.70

Az együttműködés részletes szabályait az OLAF-rendeletbe újonnan beiktatott 12c–12g. cikkek tartalmazzák. Ennek megfelelően az OLAF köteles indokolatlan késedelem nélkül jelentést tenni az Európai Ügyészségnek a hatáskörébe tartozó büntetendő cselekményekről. Az OLAF felhatalmazást kap a beérkező információ előzetes értékelésének elvégzésére, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészségnek továbbított információ kellőképpen megalapozott legyen és tartalmazza az összes szükséges elemet. A két intézmény eljárásai közötti átfedések elkerülése érdekében – az EPPO-rendelethez hasonlóan – a módosított OLAF-rendelet is rögzíti az Európai Ügyészség nyomozásának elsőbbségét, amely értelmében az OLAF megszünteti a folyamatban lévő vizsgálatot és nem indít újabbat, ha az Európai Ügyészség ugyanazon tényállás alapján nyomozást folytat. Kellően indokolt esetekben ugyanakkor az OLAF – óvintézkedések vagy pénzügyi, fegyelmi vagy igazgatási intézkedések elfogadása céljából – igazgatási vizsgálatot indíthat vagy folytathat az Európai Ügyészség által végzett bűnügyi nyomozások kiegészítése érdekében. Az Európai Ügyészség ugyanakkor kifogást emelhet a vizsgálat indítása vagy a vizsgálattal kapcsolatos bizonyos tevékenységek elvégzése ellen. A két intézmény továbbá munkamegállapodásokat köthet, amelyben meghatározhatják az információk – így a személyes adatok, az operatív, stratégiai vagy technikai információk és a minősített adatok – cseréjére vonatkozó gyakorlati részleteket.71  A rendelet felhatalmazása alapján a két uniós intézmény 2021. július 5-én kötött egymással munkamegállapodást, amelyben rögzítették az együttműködés és információcsere részletes szabályait és feltételeit.72

Ahogy tehát az látható, az Európai Ügyészség és az OLAF közötti együttműködés elsődlegesen a két uniós intézmény hatásköreinek egyértelmű elhatárolását célozza, egyrészt a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében, másrészt hogy a két szerv hatékonyan kiegészítse egymást és segítse a másik fél tevékenységét.73  A hatásköri összeütközések kiküszöbölése érdekében mind az EPPO-, mind a módosított OLAF-rendelet rögzíti az Európai Ügyészség eljárásának elsőbbségét, amely alól csak szűk körben vannak kivételek.

Következtetések, jövőkép

Az Európai Unió pénzügyi érdekei olyan szupranacionális jogtárgynak tekinthetők, amelyet számos eszközzel törekednek védelemben részesíteni. A komplex intézményrendszer része a több mint 20 éve működő Európai Csalás Elleni Hivatal, valamint a nemrég felállított Európai Ügyészség, amely létrehozásával az EU a pénzügyi érdekek védelme hatékonyságának tovább növelését, valamint az OLAF működése során felmerült hiányosságok kiküszöbölését tűzte ki célul.

Az OLAF egy az Európai Bizottság keretein belül működő, de a vizsgálatai során függetlenséget élvező szerv, amely az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel és az uniós költségvetés elleni irányuló jogellenes cselekményekkel kapcsolatos belső és külső igazgatási vizsgálatok megindítására és lefolytatására jogosult. Mindezekkel jelentősen hozzájárul az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez, hiszen a szupranacionális intézmény kiterjedt és széles körű erőforrásokkal, tapasztalattal és szaktudással rendelkezik a gyakran komplex és bonyolult bűncselekmények felderítése és kivizsgálása terén.74  Jogköre ugyanakkor kizárólag adminisztratív vizsgálatok végzésére terjed ki, büntetőjogi eszközökkel nem rendelkezik, büntető- és fegyelmi eljárások lefolytatására és vádemelésre nem jogosult.75  Ennek megfelelően az OLAF által folytatott vizsgálatok nem befolyásolhatják az Európai Ügyészségnek, illetve a tagállamok illetékes hatóságainak a büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó hatáskörét.76  Az OLAF-rendelet preambuluma is kihangsúlyozza, hogy a szervezet vizsgálati tevékenysége nem érintheti és csorbíthatja a tagállamok azon jogát, hogy a csalás, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából megtegyék a szükséges intézkedéseket.77  Az OLAF tehát nem tekinthető bűnüldöző hatóságnak, így bűncselekményre utaló gyanú esetén mindössze annyit tehet, hogy a vizsgálat eredményeit továbbítja a tagállam illetékes hatóságainak. Bár az OLAF jelentéseit a tagállamok bizonyítékként elfogadhatják, ezek a nemzeti igazságszolgáltatási szerveket nem kötik, így azok felhasználása az illetékes hatóságok diszkrecionális jogkörébe tartozik.78  Azonban mindez jelentősen hátráltatja a szervezet hatékonyságát az EU pénzügyi érdekeket sértő cselekmények elleni küzdelemben.

Az Európai Ügyészség létrehozása viszont már egy teljesen újszerű megközelítést tesz lehetővé az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekmények elleni küzdelem terén, mert jelentősen különbözik az Európai Csalás Elleni Hivataltól. Míg ugyanis az OLAF csak adminisztratív vizsgálatok végzésére jogosult, addig az Európai Ügyészség egy uniós szintű nyomozó hatóság: az első olyan uniós intézmény, amely tényleges bűnügyi nyomozási és vádemelési jogkörrel rendelkezik a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekmények vonatkozásában.79  Az Európai Ügyészség létrehozásával a tagállamok az uniós büntetőjogi integráció történetében első alkalommal ismerték el, hogy szükség van egy a tagállami ügyészi szervezetektől független, szupranacionális uniós szervre.80  Ezáltal az Európai Ügyészség a szupranacionális uniós büntetőjog és büntető eljárásjog első kezdeményezésének, „csírájának” is tekinthető.81

Fontos rámutatni ugyanakkor, hogy bár az Európai Ügyészség immár fő szabály szerint kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények nyomozása terén; az OLAF intézménye korántsem üresedett ki, hiszen e szervezet tárgyi és területi hatásköre bővebb, mint az Európai Ügyészségé. A tárgyi hatáskört illetően az OLAF eljárhat olyan ügyekben is, amelyek az EU pénzügyi érdekeit sértik ugyan, de nem valósítanak meg bűncselekményt, pusztán szabálytalanságnak minősülnek; valamint olyan cselekményekben is vizsgálódhat, amelyek deliktumnak minősülnek ugyan, de az értékhatárok miatt nem tartoznak az Európai Ügyészség hatáskörébe. A területi hatáskört illetően az OLAF valamennyi tagállamban jogosult eljárni, így hatásköreit azokban az államokban is gyakorolhatja, amelyek nem részesei az Európai Ügyészségről szóló megerősített együttműködésnek. Az OLAF szerepét és két szerv kapcsolatrendszerét illetően továbbá érdemes kihangsúlyozni azt is, hogy a szabálytalanságokkal kapcsolatos adminisztratív vizsgálatok eredményei az Európai Ügyészség eljárásában is felhasználhatók.82  Ez utóbbi révén egyébként kiküszöbölhető lehet az OLAF működésének egyik legnagyobb hátránya, miszerint a tagállami hatóságok a szerv által lefolytatott adminisztratív nyomozások eredményeit nem kötelesek figyelembe venni83 , így a két uniós intézmény közötti együttműködés biztosíthatja azt, hogy az OLAF nyomozásai során megszerzett bizonyítékok ne vesszenek kárba, azokat az Európai Ügyészség hatékonyan fel tudja használni.84

Az Európai Ügyészség és az Európai Csalás Elleni Hivatal gyakorlati együttműködésének mélységét tekintve az OLAF jövőbeli szerepe alapvetően kétféleképpen alakulhat. Az egyik lehetőség, hogy az OLAF – az Európai Ügyészség rendelkezésére bocsátva a csalás elleni küzdelem terén szerzett több mint 20 éves tapasztalatát – az ügyészség egyik, ha nem a legszorosabb partnerintézményévé válik, szakértelmével, információkkal és operatív eszközökkel támogatja annak nyomozásait, azonban a független státuszát és eddigi feladatkörét alapvetően megőrzi. A másik lehetőség, hogy az OLAF az Európai Ügyészség „nyomozó szerve” lesz, azaz a korábbi, tisztán adminisztratív feladatköre kiegészül az – adminisztratív – büntetőjog területével, ezáltal pedig lényegében egy szupranacionális nyomozó hatósággá válik.85

Bár a két jövőkép közül inkább az első felel meg az elsődleges jogforrásoknak és a jelenlegi realitásoknak, az OLAF jogkörének második forgatókönyv szerinti kibővülése sem zárható ki.

Udvarhelyi Bence PhD, egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete

  1. Brüner, Franz Hermann – Spitzer, Harald: OLAF. In: Sieber, Ulrich – Satzger, Helmut – von Heintschel-Heinegg, Bernd (Hg.): Europäisches Strafrecht. Nomos, Baden-Baden, 2014, 775. o.; Farkas Ákos: Az OLAF szerepe az EU csalások elleni fellépésben. In: Farkas Ákos (szerk.): Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) az Európai Unió bűnügyi együttműködési rendszerében. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2005, 19–20. o.; Jacsó Judit: Gondolatok az Európai Unió költségvetésének büntetőjogi védelméről a Lisszaboni Szerződés tükrében. In: Róth Erika (szerk.): Tanulmányok Dr. Dr. h. c. Horváth Tibor professor emeritus 85. születésnapja tiszteletére. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2012, 67. o.
  2. Brüner–Spitzer: i. m. 775–776. o.; Esser, Robert: Europäisches und Internationales Strafrecht. C. H. Beck Juristischer Verlag, München, 2018, 64. o.; Farkas Ákos: Büntetőjogi együttműködés az Európai Unióban. Osiris Kiadó, Budapest, 2001, 40–45. o.; Farkas (2005): i. m. 20–22. o.; Fejes Péter: Az Európai Unió, mint büntető joghatóság? Európai Jog, 2005/2., 4. o.; Hecker, Bernd: Europäisches Strafrecht. Springer, Berlin–Heidelberg, 2015, 131. o.; Jacsó Judit: Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme. In: Farkas Ákos (szerk.): Fejezetek az európai büntetőjogból. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2017, 38. o.; Murawska, Agnieszka A.: Administrative Anti-Fraud Measures within the European Union. Necessity and Means. Nomos, Baden-Baden, 2008, 63–65. o.; Vervaele, John A. E.: Towards an Independent European Agency to Fight Fraud and Corruption in the EU? European Journal of Crime, Criminal Law and Criminal Justice, vol. 7, no. 3, 1999, 337–344. o.
  3. Ambos, Kai: Internationales Strafrecht. Strafanwendungsrecht – Völkerstrafrecht – Europäisches Strafrecht – Rechtshilfe. C. H. Beck, München, 2018, 678. o.; Brüner–Spitzer: i. m. 776–777. o.; Esser: i. m. 64. o.; Farkas (2001): i. m. 45–47. o.; Farkas (2005): i. m. 22–23. o.; Hecker: i. m. 131. o.; Hofmann, Margarete – Stoykov, Stanislav: OLAF – 20 Years of Protecting the Financial Interests of the EU. Eucrim, 1–4/2019, 268–269. o.; Satzger, Helmut: Internationales und Europäisches Strafrecht. Strafanwendungsrecht – Europäisches Straf- und Strafverfahrensrecht – Völkerstrafrecht. Nomos, Baden-Baden, 2016, 188. o.; Spencer, John R.: EU Criminal Law – the Present and the Future? In: Arnull, Anthony – Barnard, Catherine – Dougan, Michael – Spaventa, Eleanor (ed.): A Constitutional Order of States? Essays in the EU Law in Honour of Alan Dashwood. Hart, Oxford–Portland, 2011, 346. o.
  4. Az Európai Bizottság 1999/352/EK, ESZAK, Euratom határozata (1999. április 28.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról [HL L 136., 1999. 05. 31., 20–22.]
  5. Az Európai Parlament és a Tanács 883/2013/EU, Euratom rendelete (2013. szeptember 11.) az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről [HL L 248., 2013. 09. 18., 1–22.]
  6. Satzger: i. m. 188. o.
  7. Hofmann–Stoykov: i. m. 268. o.; Polt Péter: A költségvetés büntetőjogi védelmének egyes elméleti és gyakorlati kérdései: Hazai gyakorlat és uniós mechanizmusok. Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2019, 52. o.
  8. OLAF határozat 3. cikk. Bővebben lásd Gless, Sabine: Internationales Strafrecht. Grundriss für Studium und Praxis. Helbing Lichtenhahn, Basel, 2015, 165–166. o.; Halász Zsolt: Az Európai Unió költségvetésének szabályozása. Pázmány Press, Budapest, 2018, 254. o.; Safferling, Christoph: Internationales Strafrecht. Strafanwendungsrecht – Völkerstrafrecht – Europäisches Strafrecht. Springer, Heidelberg–Dordrecht–London–New York, 2011, 488–489. o.; Schoo, Johann: Artikel 325 AEUV. In: Schwarze, Jürgen (Hrsg.): EU-Kommentar. Nomos, Baden-Baden, 2012, 2483. o.; Takács Tibor: Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeit sértő cselekmények elleni fellépés. Magyar Jog, 2003/1., 45. o.
  9. OLAF rendelet 17. cikk (3) bekezdés. Lásd: Ambos: i. m. 678. o.; Brüner–Spitzer: i. m. 793. o.; Esser: i. m. 67. o.; Farkas (2001): i. m. 48. o.; Satzger: i. m. 189. o.; Schoo: i. m. 2484. o.
  10. OLAF határozat 5. cikk; OLAF rendelet 17. cikk
  11. Lásd Brüner–Spitzer: i. m. 797–799. o.; Esser: i. m. 67. o.; Farkas (2001): i. m. 48. o.; Hecker: i. m. 133. o.
  12. OLAF határozat 4. cikk; OLAF rendelet 15. cikk és (37) preambulumbekezdés
  13. OLAF határozat 2. cikk és OLAF rendelet 1. cikk. Bővebben lásd Brüner–Spitzer: i. m. 786–791. o.; Farkas (2001): i. m. 47–48. o.; Farkas (2005): i. m. 23–24. o.; Gless: i. m. 166. o.; Halász: i. m. 253–254. o.; Murawska: i. m. 73. o.; Takács: i. m. 44–45. o.
  14. Vö. OLAF rendelet 2. cikk 5. pont
  15. Covolo, Valentina: From Europol to Eurojust – towards a European Public Prosecutor. Where Does OLAF Fit In? Eucrim, 2/2012, 83–84. o.; Farkas Ákos: Intézményrendszer. In: Farkas Ákos (szerk.): Fejezetek az európai büntetőjogból. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2017, 282–283. o.; Kuhl, Lothar – Spitzer, Harald: Die Verordnung (EU, Euratom) Nr. 883/2013 über die Untersuchungen des Europäischen Amtes für bet­rugsbekämpfung (OLAF) zum Schutz der finanziellen Interessen der Europäischen Union. In: Sieber, Ulrich – Satzger, Helmut – von Heintschel-Heinegg, Bernd (Hrsg.): Europäisches Strafrecht. Nomos, Baden-Baden, 2014, 235–236. o.; Ligeti Katalin: Büntetőjog és bűnügyi együttműködés az Európai Unióban. KJK-Kerszöv Kiadó, Budapest, 2004, 138–139. o.; Polt: i. m. 53–54. o.
  16. OLAF rendelet (21) preambulumbekezdés. Vö. Brüner–Spitzer: i. m. 790–791. o.
  17. Kuhl–Spitzer: i. m. 242. o.
  18. OLAF rendelet 5. és 8. cikk. Bővebben lásd Hecker: i. m. 132. o.
  19. Vö. OLAF rendelet 17. cikk (8) bekezdés és (18)–(19) preambulumbekezdés
  20. Bővebben lásd OLAF rendelet 3–4. cikk
  21. Vö. Ambos: i. m. 679. o.; Esser: i. m. 68. o.; Gless: i. m. 166. o.
  22. OLAF rendelet 3. cikk
  23. Vö. Gless: i. m. 167. o.; Kuhl–Spitzer: i. m. 237. o.; Safferling: i. m. 490. o.
  24. OLAF rendelet 11. cikk. Vö. (28)–(29) preambulumbekezdések.
  25. EUMSZ 86. cikk
  26. Az Európai Bizottság javaslata: A Tanács rendelete az Európai Ügyészség létrehozásáról [COM(2013) 534., 2013. 07. 17.]
  27. A Tanács általános megközelítése az Európai Ügyészségről szóló rendeletjavaslatról [5445/17., 2017. 01. 31.]
  28. Notification to the European Parliament, the Council and the Commission with a view to establishing enhanced cooperation on the draft Regulation on the establishment of the European Public Prosecutor’s Office in accordance with the third subparagraph of Article 86(1) of the Treaty on the Functioning of the European Union (“TFEU”) [8027/17., 2017. 04. 05.]
  29. A megerősített együttműködésnek így jelenleg 22 tagja van: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Litvánia, Lettország, Luxemburg, Málta, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Szlovákia és Szlovénia. Az Európai Ügyészség működésében tehát öt tagállam, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatban egyébként is speciális helyzetben lévő, opt-out és opt-in joggal rendelkező Dánia és Írország, valamint Lengyelország, Magyarország és Svédország nem vesz részt, bár utóbbi tagállam már jelezte esetleges csatlakozási szándékát.
  30. Az Európai Parlament 2017. október 5-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló tervezetről [9941/2017 – C8-0229/2017 – 2013/255(APP), 2017. 10. 05.]
  31. A Tanács (EU) 2017/1939 rendelete (2017. október 12.) az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről [HL L 283., 2017. 10. 31., 1–71.]
  32. EPPO rendelet 106. cikk (2) bek.
  33. EPPO rendelet 120. cikk (2) bek.
  34. Csonka, Péter – Juszczak, Adam – Sason, Elisa: The Establishment of the European Public Prosecutor’s Office. The Road from Vision to Reality. Eucrim, 3/2017, 132. o.
  35. Lásd: Az Európai Bizottság (EU) 2021/856 végrehajtási határozata (2021. május 25.) az Európai Ügyészség nyomozati és vádhatósági feladatai ellátásának kezdőnapja megállapításáról [HL L 188., 2021. 05. 28., 100–102.]
  36. EPPO rendelet 3. cikk (2) bek. és 8. cikk (1) bek.
  37. EPPO rendelet 5. cikk (1)–(2) és (4) bek.; vö. (65) preambulumbekezdés
  38. EPPO rendelet 6. cikk. Bővebben lásd: Herrnfeld, Hans-Holger – Brodowski, Dominik – Burchard, Christoph: European Public Prosecutor’s Office. Regulation (EU) 2017/1939 implementing enhanced cooperation on the establishment of the European Public Prosecutor’s Office (’the EPPO’). Article-by-Article Commentary. Nomos, Baden-Baden, 2021, 32–40. o.; Ligeti Katalin – Weyembergh, Anne: The European Public Prosecutor’s Office: Certain Constitutional Issues. In: Erkelens, L. H. – Meij, A. W. H. – Pawlik, M. (eds.): The European Public Prosecutor’s Office. An Extended Arm or a Two-Headed Dragon? Asser Press, The Hague, 2015, 56. o.; Santos, Antonio M.: The Status of Independence of the European Public Prosecutor’s Office and its Guarantees. In: Bachmaier Winter, Lorena (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. The Challenges Ahead. Springer, Switzerland, 2018, 1–22. o.
  39. EPPO rendelet 8. cikk (2)–(5) bek.
  40. Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 44. o.
  41. Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 46. o.; Met-Domestici, Alexandre: The Hybrid Architecture of the EPPO. From the Commission’s Proposal to the Final Act. Eucrim, 3/2017, 144. o.; Santos: i. m. 11. o.; Satzger, Helmut: The European Public Prosecutor’s Office and its Coordination with the National Public Prosecutor’s Office: The Model of Complementarity. In: Bachmaier Winter, Lorena (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. The Challenges Ahead. Springer Publishing, Switzerland, 2018, 45. o.
  42. EPPO rendelet 11. cikk
  43. Giuffrida, Fabio: The European Public Prosecutor’s Office: King without kingdom? CEPS Research Report, 3/2017, 13. o.
  44. EPPO rendelet 9. cikk
  45. Polt: i. m. 109. o.
  46. Giuffrida: i. m. 13. o.; Wade, Marianne L.: The European Public Prosecutor: Controversy Expresed in Structural Form. In: Rafaraci, Tomasso – Belfiore, Rosanna (ed.): EU Criminal Justice. Fundamental Rights, Transnational Proceedings and the European Public Prosecutor’s Office. Springer, Switzerland, 2019, 173. o.
  47. EPPO rendelet 10. cikk
  48. EPPO rendelet 12. cikk
  49. EPPO rendelet 13. cikk
  50. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1371 irányelve (2017. július 5.) az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről [HL L 198., 2017. 07. 28., 29–41.]
  51. A Tanács 2008/841/IB kerethatározata (2008. október 24.) a szervezett bűnözés elleni küzdelemről [HL L 300., 2008. 11. 11., 42–45.]
  52. Vö. EPPO rendelet (57) preambulumbekezdés
  53. EPPO rendelet 22. cikk
  54. Lásd EPPO rendelet (13) preambulumbekezdés
  55. Békés Ádám – Gépész Tamás: Az Európai Ügyészség hatásköri szabályozása. Hatékony-e a köztes szabályozás? Iustum Aequum Salutare, 2019/2., 44. és 46. o.; Csonka–Juszczak–Sason: i. m. 128. o.; Herrnfeld, Hans-Holger: The Draft Regulation on the Establishment of the European Public Prosecutor’s Office – Issues of Balance Between the Prosecution and the Defence. In: Brière, Chloé – Weyembergh, Anne (ed.): The Needed Balances in EU Criminal Law. Past, Present and Future. Hart, Oxford–London–New York–New Delhi–Sydney, 2018, 391. o.; Karsai Krisztina: Az Európai Ügyészség és Magyarország. Kihívás vagy elszalasztott lehetőség? Transparency International Hungary, 2021, 13. o.; Met-Domestici: i. m. 144. o.; Polt: i. m. 107. és 123. o.; Sicurella, Rosaria: A Blunt Weapon for the EPPO? Taking the Edge off the Proposed PIF Directive. In: Geelhoed, Willem – Erkelens, Leendert H. – Meij, Arjen W. H. (eds.): Shifting Perspektives on the European Public Prosecutor’s Office. Asser Press, The Hague, 2018, 121. o.
  56. Bővebben lásd Álvarez, Davis V.: The Material Competence of the European Public Prosecutor’s Office. In: Bachmaier Winter, Lorena (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. The Challenges Ahead. Springer, Switzerland, 2018, 37–40. o.; Caianiello, Michele: The Decision to Drop the Case: Res Iudicata or Transfer of Competence? In: Bachmaier Winter, Lorena (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. The Challenges Ahead. Springer, Switzerland, 2018, 107–109. o.; Sicurella: i. m. 122–125. o.
  57. Coninsx, Michele: The European Commission’s Legislative Proposal: An Overview of its Main Caracteristics. In: Erkelens, L. H. – Meij, A. W. H. – Pawlik, M. (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. An Extended Arm or a Two-Headed Dragon? Asser Press, The Hague, 2015, 35. o.; Csonka–Juszczak–Sason: i. m. 128. o. Bővebben lásd Enciso, Pedro P.: Exchange and Processing of Information between the European Public Prosecutor’s Office and National Authorities. The Case Management. In: Bachmaier Winter, Lorena (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. The Challenges Ahead. Springer, Switzerland, 2018, 268–277. o.
  58. EPPO rendelet 24. cikk
  59. Alexandrova, Vera: Presentation of the Commission’s Proposal on the Establishment of the European Public Prosecutor’s Office. In: Erkelens, L. H. – Meij, A. W. H. – Pawlik, M. (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. An Extended Arm or a Two-Headed Dragon? Asser Press, The Hague, 2015, 17. o.; Bachmaier Winter, Lorena: The Potential Contribution of an European Public Prosecutor in Light of the Proposal for a Regulation of 17 July 2013. European Journal of Crime, Criminal Law & Criminal Justice, vol. 23, no. 2, 2015, 138–139. o.; Coninsx: i. m. 33. o.; Pawlik, Marta – Klip, André: A Dissapointing First Draft for a European Public Prosecutor’s Office. In: Erkelens, L. H. – Meij, A. W. H. – Pawlik, M. (ed.): The European Public Prosecutor’s Office. An Extended Arm or a Two-Headed Dragon? Asser Press, The Hague, 2015, 185. o.
  60. EPPO rendelet 25. cikk (1) bek. és 26–27. cikk
  61. Vö. Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 198. o.
  62. Vö. Enciso: i. m. 273. o.; Giuffrida: i. m. 20. o.; Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 214–215. o.; Met-Domestici: i. m. 147. o.
  63. EPPO rendelet 28. cikk
  64. Vö. Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 251. o.
  65. EPPO rendelet 35. cikk
  66. Lásd: Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 324–325; Karsai: i. m. 26. o.
  67. Vö. Békés Ádám: Critical Thoughts on the Future Cooperation between EPPO and its Partners in Light of the Recently Adopted Regulation. Annals of the West University of Timisoara, Law Series, 1/2018, 11. o.; Kuhl, Lothar: The European Public Prosecutor’s Office – More Effective, Equivalent, and Independent Criminal Prosecution against Fraud? Eucrim, 3/2017, 140. o.
  68. EPPO rendelet 101. cikk és (103) és (105) preambulumbekezdés. Vö. EPPO rendelet 39. cikk (4) bek.
  69. Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2020/2223 rendelete (2020. de­cember 23.) a 883/2013/EU Euratom rendeletnek az Európai Ügyészséggel való együttműködés és az Európai Csalás Elleni Hivatal vizsgálatai hatékonysága tekintetében történő módosításáról [HL L 437., 2020. 12. 28., 49–73.]
  70. OLAF rendelet 1. cikk (4a) bek.
  71. OLAF rendelet 12c.–12g, cikk
  72. Lásd https://www.eppo.europa.eu/sites/default/files/2021-07/Working_arrange­ment_EPPO_OLAF.pdf. Bővebben lásd Kolloczek, Nadine – Gonzalez de Anleo, Julia Echanove: The European Anti-Fraud Office and the European Public Prosecutor’s Office. A Work in Progress. Eucrim, 3/2021, 188–190. o.
  73. Bővebben lásd Békés: i. m. 11. o.; Kuhl: i. m. 141. o.; Venegoni, Andrea: The New Frontier of PFI Investigations. The EPPO and Its Relationship with OLAF. Eucrim, 4/2017, 195–196. o.
  74. Lásd Covolo: i. m. 84. o.
  75. Ambos: i. m. 678–679. o.; Covolo: i. m. 83. o.; Esser: i. m. 65–66. és 68. o.; Polt: i. m. 53. o.; Safferling: i. m. 489–490. o.
  76. OLAF rendelet 2. cikk 4. pont
  77. OLAF rendelet (49) preambulumbekezdés
  78. Ambos: i. m. 679–680. o.; Farkas (2005): i. m. 28. o.; Halász: i. m. 264–265. o.; Kuhl–Spitzer: i. m. 234. és 237. o.; Met-Domestici: i. m. 143. o.; Safferling: i. m. 490. o.; Spencer: i. m. 347. o.; Venegoni: i. m. 195. o.
  79. Békés–Gépész: i. m. 44. o.; Cerizza, Margherita: Solutions Offered by the Lisbon Treaty. Eucrim, 2/2010, 67. o.; Csonka–Juszczak–Sason: i. m. 125–126. és 132. o.; Safferling: i. m. 491–492. o.; Spiezia, Filippo: The European Public Prosecutor’s Office: How to Implement the Relations with Eurojust? Eucrim, 2/2018, 133. o.; Venegoni: i. m. 193. o.; Vervaele, John A. E.: The European Public Prosecutor’s Office (EPPO): Introductory Remarks. In: Geelhoed, Willem – Erkelens, Leendert H. – Meij, Arjen W. H. (ed.): Shifting Perspektives on the European Public Prosecutor’s Office. Asser Press, The Hague, 2018, 12. o.
  80. Csordásné Nagy Krisztina: Az Európai Ügyészség jövője. Ügyészek Lapja, 2016/3–4., 121. o.
  81. Lásd Satzger (2006): i. m. 192. o.; Zöller, Mark A.: Eurojust, EJN und Europäische Staatsanwaltschaft. In: Böse, Martin (Hrsg.): Europäisches Strafrecht mit polizeilicher Zusammenarbeit. Nomos, Baden-Baden, 2013, 835. o.
  82. Lásd Herrnfeld–Brodowski–Burchard: i. m. 600–601. o.; Kuhl: i. m. 140. o.; Marletta, Angelo: Interinstitutional Relationship of European Bodies in the Fight against Crimes Affecting the EU’s Financial Interests. Past Experience and Future Models. The European Criminal Law Associations’ Forum, 3/2016, 144. o.; Venegoni: i. m. 195. o.
  83. Vö. Marletta: i. m. 143. o.
  84. Lásd Hajdu Magdolna: Gondolatok és kérdések az Európai Ügyészi Hivatal létrehozása kapcsán. Magyar Jog, 2014/9., 502–503. o.
  85. Békés: i. m. 12. o.; Hofmann–Stoykov: i. m. 270. o.
Közzétéve itt: 2022. év 4. lapszám, Büntetőjog | Tagged


Your browser does not support the canvas element.