A terhelt jogai és az áldozat méltósága Kerekasztal-beszélgetés Király Tibor emlékére

A terhelt jogai kontra az áldozat méltósága témakörében az Ügyészek Lapja, közösen az Országos Kriminológiai Intézettel, valamint a Magyar Jog- és Államtudományi Társasággal, 2023. december 13-án az OKRI-ban kerekasztal-beszélge­tést szervezett Király Tibor jogtudós emlékére, aki több éven át az Ügyészek Lapja szerkesztőségének a tagja volt.

A beszélgetés résztvevői az alábbiak voltak:

• Ambrus István tanszékvezető egyetemi docens (ELTE ÁJK),
• Barabás A. Tünde igazgató (OKRI),
• Bartkó Róbert egyetemi docens, ügyvéd (SZE DFK),
• Békés Ádám egyetemi docens, ügyvéd (PPKE JÁK),
• Deák Zoltán csoportvezető ügyész (Kecskeméti Járási Ügyészség),
• Kökényesi-Bartos Attila kirendelt ügyész (Legfőbb Ügyészség),
• Kiss Anna tudományos főmunkatárs (OKRI), Ügyészek Lapja főszerkesztő, MJÁT elnök
• Sárik Eszter tudományos főmunkatárs (OKRI),
• Schmidt Gábor legfőbb ügyészségi ügyész.

Király Tibor A védelem és a védő a büntető ügyekben című könyve¹  kapcsán indult a kerekasztal-beszélgetés. Az ebben írtak aktualitására hívták fel a figyelmet a beszélgetőpartnerek. A hatályos Be. 3. §-ának (1) bekezdésére utaltak, benne arra a mondatra, amely alapján a terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez, továbbá a Be. 39. §-a (1) bekezdésének j) pontjára, miszerint a terhelt jogosult arra, hogy az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje.

Jogállamban a védelemhez való jog a tisztességes eljárás egyik biztosítéka. Ennek keretében – többek között – biztosítani kell a védelem számára (ez az Alaptörvényből és a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeinkből is levezethető), hogy az eljárás ügyiratait megismerhesse. Király Tibor már hatvan évvel ezelőtt is hangsúlyozta ennek fontosságát. Véleménye szerint az „iratokba való betekintés biztosítja az ügy anyagának a megismerését. A védelem felépítése az iratokból szerzett ismereteken is alapulhat”. Az áldozatok méltóságának joga az ötvenes évek végén még nem szerepelt a törvényben. A hatályos Be. 2. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy „a büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát”.

A kerekasztal-beszélgetésen felvetett téma éppen az volt, hogy vajon megteremthető-e a jogok közötti egyensúly, illetve amennyiben nem, akkor a terhelti és a sértetti jogok összeütközése esetén hogyan kell eljárnia a jogalkalmazónak.

Ezzel összefüggésben a kerekasztal-beszélgetésen részt vevő szakemberek (ügyészek, védők, oktatók, kutatók) az alábbi kérdésekre keresték a választ:

• Vajon melyik jog primátusa érvényesül?
• Ad-e választ a felvetett kérdésre Király Tibor 2023-ban újra kiadott régi (1962-es) könyve?
• „Ment-e” az évtizedek által „a világ elébb”?
• Levezethető-e meghatározott ügyekben a sértetti jogok elsőbbsége a különleges bánásmódra vonatkozó szabályokból a 21. század hajnalán?
• Van-e joghézag a jogok összeütközése esetén, és ha igen, akkor ezt csak a Be. módosításával oldhatjuk-e fel?

A védői jogok vonatkozásában elsősorban a gyermekpornográf felvételekhez kapcsolódóan az iratmegismerési jog gyakorlásával összefüggő jogalkalma­zási probléma került terítékre. Eszerint fontos kérdés, hogy a bűnügyi aktához tartozó felvételek esetében hogyan alakul a lefoglalt elektronikus adatok kezelése és a személyes adatok védelme, továbbá mi lesz a lefoglalt adatról készített másolat eljárásjogi megítélése és sorsa a büntetőeljárásban. Ennél a kérdésnél felmerült az elkobzás és a megsemmisítés is. A beszél­getésen többek között az következők hangoztak el, felidézve a hatályos Be. ide vonatkozó szabályait, különböző szempontok szerint csoportosítva, úgymint tárgyi bizonyítási esz­köz, elektronikus adat, lefoglalás, elkobzás, megsemmisítés stb.

Tárgyi bizonyítási eszköz

A kiskorú sértetteket megjelenítő pornográf felvételek tárgyi bizonyítási eszközök, ugyanis a Be. 204. § (1) bekezdés b) pontja szerint:

„Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy – ideértve az iratot és az okiratot is –, amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az […] amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre.”

Elektronikus adat

Abban az esetben, ha ez a felvétel elektronikusan szerepel az aktában, akkor a Be. szerint elektronikus adatról van szó. A Be. 205. § (1) bekezdése alapján:

„Elektronikus adat a tények, információk vagy fogalmak minden olyan formában való megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is, amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja.”

A gyermekpornográf felvétel sorsa

Ha a felvétel jogi sorsát tekintjük, nincs különbség tárgyi bizonyítási eszköz és elektronikus adat között. Ezt támasztja alá a Be. 205. § (2) bekezdése:

„Ahol e törvény tárgyi bizonyítási eszközt említ, azon e törvény eltérő rendelkezése hiányában az elektronikus adatot is érteni kell.”

Vagyis a felvétel jogi megítélésénél nincs annak a különbségtételnek jelentősége, hogy az tárgyi bizonyítási eszköznek, avagy elektronikus adatnak tekinthető-e.

Lefoglalás

A Be. 308. §-a értelmében:

„(1) A lefoglalás célja a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A lefoglalás a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot korlátozza.

(2) El kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya

a) bizonyítási eszköz, vagy

b) elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik.

(3) Lefoglalni az ingó dolgot, a számlapénzt, az elektronikus pénzt vagy az elektronikus adatot lehet.”

Elkobzás

A Btk. 72. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjai kimondják, hogy

„(1) El kell kobozni azt a dolgot,

b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,

d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.”

Vagyis a gyermekpornográf felvétel a törvény alapján elkobzás alá esik, mivel bűncselekmény (Btk. 204. és 204/A. §) elkövetése útján jött létre, és a birtoklása is jogszabályba ütközik, ezért ezeket az elkobzásuk előtt le kell foglalniuk a hatóságoknak a büntetőeljárásban.

A tárgyi bizonyítási eszközök megőrzése vagy megsemmisítése

A Be. 100. § (1) és (2) bekezdései alapján a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően a megismerési jogát az eljárás valamennyi ügyirata tekintetében gyakorolhatja:

„(1) Az eljárás ügyiratait

a) a terhelt és védője a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően,

b) a sértett az őt érintő bűncselekménnyel összefüggésben és

c) az egyéb érdekelt és a vagyoni érdekelt az őt érintő körben

erre irányuló indítványra ismerheti meg.

(2) Az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ideértve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket is.”

A kerekasztal-beszélgetés résztvevői itt rámutattak egy problémára, miszerint a hatályos jogszabályok alapján a tárgyi bizonyítási eszközöknek a megsemmisítése sérti a terhelt megismerési jogának a gyakorlását, ami meg sérti az áldozatok méltóságát.

Ennél a megsemmisítési kérdésnél szóba került egy korábbi BH (2008.296.). Ennek értelmében a büntetőeljárás későbbi szakaszait tekintve – beleértve a rendkívüli jogorvoslatokat is –, nem szerencsés, ha nem áll rendelkezésre a bűnügy összes irata.

A gyermekpornográf felvétel – mint elektronikus adat – tehát egyrészről az ügyirat része a jogerős döntés meghozatalát követően is, másrészről viszont – egy másik jogszabályhely értelmében – meg kell azt semmisíteni. A hivatkozott BH ugyanakkor egyértelműen utal arra, hogy az esetleges rendkívüli jogorvoslat kapcsán megismételt bizonyítási eljárás sikerét veszélyeztetheti, ha ezeket a felvételeket megsemmisítik; így ezek megőrzése mindenképp indokolt; az ügyirat mellékleteként kell ezeket kezelni az eljárás jogerős befejezését követően is. Vagyis a büntetőeljárás jogerős befejezésének nincs jelentősége a lefoglalt felvételek és az azokról készült másolatok megőrzése tekintetében.

A jogszabály engedélye

A Btk. a büntethetőséget kizáró okok között szabályozza a jogszabály megengedését, vagyis azt, amikor büntetlennek nyilvánít bizonyos cselekményeket. A Btk. 24. §-a értelmében:

„Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.”

Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a terhelt él a Be.-ben biztosított megismerési jogával, és a vele szemben folytatott eljáráshoz tartozó, a hatóságok által biztosított iratokat – törvényben szabályozott keretek között – ismeri meg, akkor nem valósít meg bűncselekményt. Ugyanakkor – hangsúlyozták a kerekasztal-beszélgetésen résztvevők – ezzel sérti a sértett jogait, ami ebben az esetben leginkább az áldozatok méltósága kapcsán merül fel. A kerekasztal-beszélgetés e pontján megemlítésre került Bárd Károly Az áldozatok méltósága és a vádlottak jogai című könyve² , ahol a szerző is figyelmeztet arra: a sértetti jogok előtérbe helyezése kihat(hat) a terhelti jogokra, ami sértheti a tisztességes eljárás elvét.

Terhelti jogok – sértetti jogok

Sokáig nem vették figyelembe a bűncselekmény áldozatának a büntetőeljárásban sértettként érvényesíthető jogait, és a sérelmet szenvedő személy elsüllyedt a tanú szerepében. A korábban az áldozatnak juttatott jelentéktelen szerep mára megváltozott, és büntetőeljárási fellépés esetén a sértetti jogosítványok jelentős törvényi kiterjesztéséről beszélhetünk. A hétköznapok jogalkalmazásában is egyre inkább komolyan veszik a sértettként fellépő áldozatot, a sértetti jogok mellett plusz jogosítványként megjelenik az áldozat méltósága, de a jogalkalmazó gyakran azzal a problémával találja szemben magát, miszerint a sértetti igényérvényesítés a terhelti jogokba ütközhet.

A jogalkalmazás mindennapjaiban megjelent az áldozat- és benne a gyermekbarát igazságszolgáltatás, az eljárási kódexekben pedig annak vagyunk tanúi, hogy az aktív fellépésre buzdító sértetti jogosítványok mellett bővült a védelmi és a kíméleti eszközök tárháza is.

Bárd Károly szerint az áldozatok igényeinek a fel- és elismerése azt jelzi, hogy a közfelfogás megváltozott, ami pedig a büntetőeljárásokra is hatással van.

Ezt mutatja a gyermek pornográf felvételek eljárási sorsával kapcsolatos vita, ami a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit tekintve is több megoldási javaslatot eredményezett.

Az egyik elképzelés szerint a jogösszeütközés azzal feloldható lehetne, ha az adott ügyben a jogalkalmazó megállapíthatná, hogy a terhelt a megismerési joga gyakorlásával visszaél, mivel a pornográf tartalmú felvételek megtekintését nemi vágyának felkeltése céljából veszi igénybe. Ekkor a sértett emberi méltósághoz fűződő joga megelőzi a terhelt védelemhez való jogának érvényesülését. A megoldás pedig a pornográf felvételek zártan történő kezelése.

Egy másik vélemény szerint az említett esetekben a különleges bánásmód szabályait tágabban kell értelmezni, így az áldozati méltóságot előtérbe helyezve a sértetti jogok primátusa érvényesül. Volt, aki ehhez azt is hozzátette, hogy feltéve, ha a sértett kiskorú.

Az első két állásponttal vitatkozva, a Be.-re hivatkozva elhangzott olyan vélemény is, miszerint egy joghoz tartozó intézkedés alkalmazásakor – jelen esetben az áldozat méltóságának az előtérbe helyezésekor – arra is figyelemmel kell lenni, hogy a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogait (itt a terheltét) nem lehet megsérteni. A Be. 2. § (3) bekezdése értelmében

„Büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.”

Jelenthet-e ilyen felhatalmazást a különleges bánásmód szabályozása a Be.-ben? Amennyiben a sértetti jogokhoz tartozó különleges bánásmód szabályait a gyermekpornográf felvételekkel kapcsolatban kiterjesztően értelmezzük, és a terhelt megismerési jogát korlátozzuk, akkor ez viszont sérti azt a törvényhelyet, ahol a jogalkotó egyértelműbben mondja ki, mint az említett 2. §-ban, hogy „a különleges bánásmód körébe tartozó intézkedés alkalmazása nem járhat a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogainak sérelmével” [Be. 81. § (4) bekezdés]. A hatályos Be. alapján jelenleg nem lehet korlátozni a terhelt megismerési jogát, ez csak újabb Be.-módosítással oldható meg.

Elhangzott olyan vélemény is, miszerint a különleges bánásmód bevezetésével a jogalkotó azt is kimondta, hogy együtt érez a sértettel, szolidaritást vállal vele, s ezzel beengedte a büntetőeljárásba az érzelmeket. Bárd Károlyt idézve, „önmagában az áldozatokkal való együttérzés, a sértetti jogok kiterjesztése nélkül is hatással lehet a vádlott pozíciójára”³ . Az érzelmek befolyásolhatják a bíró pártatlanságát, ez pedig megfelelő „kompenzáló intézmények hiányában” kihatással lehet a fairness (tisztességes eljáráshoz való) jogokra.

Volt, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát említette, ahol bizonyos helyzetekben a terhelti jogok korlátozása megengedett. Kérdés persze, hogy az iratmegismerési joggal kapcsolatban ez fennáll-e. A tisztességes eljáráshoz való jog egyik komponense a kontradiktórius eljárás elve, amely magában foglalja azt is, miszerint a terheltnek joga van arra, hogy a bírósághoz benyújtott, és a bíróság döntését befolyásoló minden bizonyítékot megismerjen, ezeket észrevételezze.⁴  A nemzetközi dokumentumok értelmében „az EJEE 6. és 13. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkében garantált jogok viszont nem abszolútak és azok meghatározott körülmények között korlátozhatók. […] A törvényszerű korlátozásokkal szembeni követelmény, hogy legyen törvényes céljuk, arányosnak kell lenniük, biztosítsák, hogy a jog leglényegesebb pontja ne gyengüljön. Az EJEE 6. cikk nem határozza meg a »törvényes célt«, azonban az EJEE ítélkezési gyakorlat szolgáltat példákat az ilyen törvényes célokra.”⁵  „Az arányosság kulcsfontosságú elv az EJEB ítélkezési gyakorlatában. Megköveteli a tisztességes egyensúly megteremtését az állam törvényes céljai és e célok elérésére az állam által alkalmazott intézkedések között. Az arányosság emellett megköveteli az egyéni jogok és a közérdek közötti tisztességes egyensúly megteremtését is. Minél komolyabb a jog gyakorlásának akadályozása, annál nagyobb indoklás szükséges. […] Az államnak kell igazolnia, hogy valamely jog gyakorlásának akadályozása arányos, és mérlegelnie kell a legkevésbé beavatkozó intézkedés alkalmazását.”⁶  Az EJEB tehát mindig a konkrét ügy összes körülménye alapján dönti el, hogy adott esetben korlátozható-e a terheltnek az EJEE 6. cikkében megfogalmazott valamelyik joga. A 6. cikkbe ütközést egyébként sem csupán a cikkben foglalt valamelyik konkrét jog megsértése válthatja csak ki; a bíróság a teljes eljárás tisztességes voltát vizsgálja.

A kerekasztal-beszélgetés végén felmerült, hogy az említett jogok összeütközésének problémáját egy újabb Be.-módosítással a törvényhozó tudja majd feloldani.

Összefoglalva

A megoldás az lehet, ha a terhelti és a sértetti jogok összeütközésekor a különleges bánásmód szabályait tágabban értelmezzük, és az EJEB joggyakorlatának is megfelelően elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben a terhelti jogokat korlátozni lehet – feltéve persze, ha ez arányosan történik és az egész eljárást tekintve nem jár a tisztességes eljárás elvének a megsértésével –, vagy megoldást jelenthet, ha a jogok összeütközését a Be. módosításával oldjuk fel.

Konkrét javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy a Be. egészüljön ki egy olyan rendelkezéssel, amely szerint a különleges bánásmódot igénylő sértett eljárásban való részvétele esetén az iratmegismerés módját a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság jogosult meghatározni.

Utószó a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakhoz

„Az emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, de a többi alapjog kiinduló pontjául is szolgál. Az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata preambulumában rögzítette az emberi méltóságot.

„»Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon.« A C-377/98. sz. Hollandia kontra Európai Parlament és Tanács ügyben 2001. október 9-én hozott ítéletében (EBHT 2001., I-7079., indokolás: 70–77. pont) a Bíróság megerősítette, hogy az emberi méltóság alapjoga az uniós jog részét képezi. Ebből következően egyetlen, a Chartában⁷  megállapított jog sem gyakorolható úgy, hogy az mások emberi méltóságát sértené, továbbá az emberi méltóság az e Chartában megállapított jogok lényegi tartalmának része. Ezért akkor is tiszteletben kell tartani, ha az adott jog maga korlátozott terjedelmű.”⁸  

Ugyanakkor a nemzetközi dokumentumok azt is kimondják, hogy egyensúlyt kell teremteni az egyes jogok között.

Az áldozatok méltóságát sértő felvételek viszont nemcsak a terhelti jogok kapcsán merülnek fel, hanem az adatvédelemre vonatkozóan is. A Charta 8. cikke szerint a személyes adatok védelméhez való jog „nem abszolút jog, hanem a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni”. A Charta 52. cikkének (1) bekezdése elfogadja tehát, hogy lehetséges a Charta 7. és 8. cikkében említett jogok gyakorlásának korlátozása, feltéve, hogy a korlátozásra a törvény által, a jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Európai Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) rendszerében az adatvédelmet a 8. cikk (a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) biztosítja, és a Charta rendszeréhez hasonlóan e jogot más versengő jogok hatályának tiszteletben tartásával kell alkalmazni. Az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése szerint „e jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban […] mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”. Mind az EJEB, mind az Európai Unió Bírósága (EUB) tehát ismételten kijelentette, hogy az EJEE 8. cikkének és a Charta 8. cikkének alkalmazása és értelmezése során egyensúlyt kell teremteni e jog és más jogok között.⁹

Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI, strasbourgi tutor