„A hazai élő jogszokások” Interdiszciplináris nemzetközi konferencia 2023. június 1. (Pécs) – június 2. (Szekszárd)
A Tárkány Szücs Ernő Jogi Kultúrtörténeti és Jogi Néprajzi Kutatócsoport (a továbbiakban Kutatócsoport) „Hazai élő jogszokások” címmel interdiszciplináris nemzetközi konferenciát szervezett 2023 júniusában. A konferencia első napi programjára Pécsen, a másodikra Szekszárdon került sor.
A konferencia támogatói között találjuk a Vásárhelyi Testamentum Alapítványt, az ELTE–MTA Jogtörténeti Kutatócsoportot (ELKH), az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottság Jogtörténeti Albizottságát, a Magyar Néprajzi Társaság Társadalomnéprajzi Szakosztályát és a Bölcsészettudományi Központ Néprajztudományi Intézetét.
A 11. alkalommal megszervezett konferencia idei témája Tagányi Károly kapcsán a családjog és öröklési jog volt.
Ki volt Tagányi Károly?
A történész, levéltáros, etnográfus Tagányi Károly, aki az MTA tagja volt, 1919-ben jelentette meg a magyar jogi néprajz első tudományos programadó tanulmányát A hazai élő jogszokások gyűjtéséről címmel. Tagányi széles körű nemzetközi kutatástörténeti áttekintésen alapuló, programindítónak szánt könyve Európa-szerte máig több tudományterület számos vizsgálatának kiindulópontja, hivatkozási alapja.
A konferencia programja
A konferencia első napján a megnyitó és a díjak átadását követően az alábbi előadásokra került sor:
- Mezey Barna: Adalékok a család és a büntetőjog történetéhez
- Homoki-Nagy Mária: „Szolgáltassatok igazságot az árváknak!”
- Njari Denis: A magyar nyelv használati joga Eszéken az Osztrák-Magyar Monarchia idején
- Batbayar Zeneemyadar: Mongol jogszokások: házasság és család
- Bánkiné Molnár Erzsébet: Szabályalkotó tevékenység a Jászkun kerület községeiben (1702–1745)
- Bódiné Beliznai Kinga: A családi kötelék jelképei
- Szeberényi Gábor: Tagányi Károly jogszokásgyűjtő programjának kortárs historiográfiai recepciójáról
- Völgyesi Levente: Családjogi esetek a Váci Egyházmegye területén a 18. század első felében
A plenáris ülés elnöke Mezey Barna, a Kutatócsoport társelnöke volt.
A konferencia második napjának előadásaira három szekcióban került sor:
- Élő jogszokások és a jogtudomány
- Élő jogszokások és a néprajztudomány
- Erdélyi jogszokások
Élő jogszokások és a jogtudomány (elnök: Nagy Janka Teodóra)
- Nagy Janka Teodóra: A közösségi gondoskodás tradicionális formái: a falusi földközösségről Tagányi Károlytól Imreh Istvánig
- Varga Csaba: Ami természetes és ami mesterséges – A társadalomfejlődés, a népi és alkotott jog párhuzama tükrében
- Horváth József: A kiskorú árvákról való gondoskodás Győr megye falvaiban a 19. század első felében
- Falus Orsolya: „Lovagrendi családjog” – a középkori keresztes lovagrend, mint „nagycsalád”
- Frey Dóra: Az öröklési jog hatása a családstruktúrára a Dél-Dunántúlon a 20. század első felében
- Matla Gabriella: A spanyol jogszokáskutatás eredményei: a gyermekre vonatkozó jogszokások
- Sallai Balázs: A jegyesség a szatmári népi jogtudatban Luby Margit gyűjtései tükrében
Élő jogszokások és a néprajztudomány (elnök: Horváth József)
- Bárth János: Öröklődő elköteleződések és jogosultságok a székely közösségekben
- Gelencsér József: A hősi halottak emléke a családi sírjeleken
- Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyermekkel kapcsolatos normasértések, bűntettek a magyar népballadákban
- Kiss Anna: Bűnbe esett balladahősök (A népi jogtudat megjelenése Arany János balladáiban)
- Kothencz Kelemen: Az ágytól és asztaltól való elválás intézménye a Kalocsai Főegyházmegyében a 19. század közepén
- Bognár Szabina: Tagányi Károly (1958–1924) jogszokásgyűjtő programjának nemzetközi párhuzamai
Erdélyi jogszokások (elnök: Homoki-Nagy Mária)
- Bogdándi Zsolt: A bíráskodás jogforrásai a fejedelmi táblán a 16. század második felében
- Oborni Teréz: Az öröklésre vonatkozó bejegyzések a Supplementum Tripartiti (1595/96?) című, erdélyi jogszokásokról készült fogalomjegyzékben
- Rácz Balázs: Az öröklés hatásai a zálogjogi jogviszonyokra a kora újkori Erdélyben
- Mátyás-Rausch Petra: A bolgárfalvi Sebessi-birtokok sorsa egy 17. századi napló alapján – Sebessi Ferenc harca a családi birtokokért
- László Balázs: Az 1811. évi erdélyi büntetőkódex-javaslat mint jogi kultúrtörténeti lenyomat
- Szabó Ernő: „Csak a néphagyomány pótolja itt a történelmi hiányt” – Orbók Ferenc unitárius lelkész feliratgyűjtése Várfalván
Az első napi plenáris ülések után került sor a New Results of Hungarian Legal Ethnography – Az Acta Ethnographica Hungarica 67. évf. 2022/1. számának bemutatójára, melynek főszerkesztője Fülemile Ágnes, vendégszerkesztői pedig Bognár Szabina és Nagy Janka Teodóra. A folyóirat tartalmát a főszerkesztő és Bognár Szabina vendégszerkesztő ismertette.
A konferencia előadói és résztvevői jogászok, történészek, „néprajzosok” voltak. A jogászok az előadásaikban az írott jog (a törvény, a szokásjog, az írott forrásokban megőrződött jogszokások) és a jogi kultúra, „a jog holdudvara” egyes kérdéseinek vizsgálatával foglalkoztak. A történet- és a néprajztudomány kutatói az írott és az élő, megíratlan, jogi alakba nem öntött jogszokások, jogi szertartások és jelképek témakörében tartottak előadást. Ezek a témák kiegészültek a jogszokásgyűjtések, a népi jogéletkutatás európai és hazai kutatástörténeti kérdéseivel, a recens jogszokásgyűjtések eredményeinek közreadásával is. A „hazai élő jogszokások” a magyar nyelvterület – elsősorban a Kárpát-medence – jogszokásait, valamint azok különböző tudományágak által vizsgált forrásainak bemutatását jelentette. Több prezentáció a lokális kutatási eredmények közreadásával járult hozzá a kétnapos konferencia sikeréhez. Az interdiszciplináris konferencián megjelentek a nemzetközi és a történeti összehasonlító vizsgálatok is.
Disputa
A Magyar Tudomány Ünnepe 2022 – Beszámoló a „Bűnözéskutatás a 21. században” című konferenciáról
A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2003-tól minden év novemberében számos intézmény rendez konferenciát, egyetemek, kutatóintézetek, így többek között az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) is. Utóbbi idei online eseményére 2022. november 11-én került sor, ahol az OKRI kutatóinak nagy része tartott előadást az őt érintő témákról, a 21. századi bűnözéskutatásokra koncentrálva.
A Magyar Tudomány Ünnepe tisztelgés Széchenyi István előtt, aki csaknem 200 éve, birtokai egyévi jövedelmét felajánlva, megalapította a Magyar Tudós Társaságot, az MTA elődjét. A hónapot és a napot, amikor erre az adományra a 19. században sor került, a 2003. XCIII. törvény hivatalosan is ünneppé nyilvánította1 .
Az OKRI rendezvényén több téma is felmerült, a bűnügyi tudományok több ágát is érintve.
Barabás A. Tünde igazgató megnyitója után Kó József tudományos munkatárs előadásával kezdődött a konferencia tartalmi része. Előadásának címe: A bűnözés alakulása válsághelyzetekben.
Az előadó nem a teljes bűnözés alakulását tekintette át, hanem annak a regisztrált bűncselekményeket érintő részét, a látens bűnözésről nem szólt – az előadás címének megtévesztő voltára már az elején fel is hívta a figyelmet.
Kó József hosszú távú adatsorok felhasználásával az alábbi négy válságidőszakban/válsághelyzetben vizsgálta a bűncselekmények alakulását.
1) Az 1968-as politikai mozgalmak
Nyugat-Európában diáklázadások zajlottak, Magyarországon az új gazdasági mechanizmus bevezetése és a korábbi diktatúra enyhülésének időszaka volt jellemző erre a korra. A bűnözésben strukturális változások következtek be.
2) Az 1972–73-as olajválság
Az 1970-es évtizedben végbement kettős olajárrobbanásra az állampárti rendszer eladósodással válaszolt. A regisztrált bűnözési adatokban egy átmeneti csökkenés után növekedést lehetett megfigyelni.
3) Az 1989-es rendszerváltás
Az 1990-es évtized elején három válság ért össze Magyarországon: a régi gazdasági válság adóssága, a rendszerváltoztatás válsága, valamint az 1989 és1992 között lezajlott nyugati gazdasági válság. Ennek következtében a bűnözési mutatók radikális változásokat tükröztek: jelentősen nőtt a regisztrált bűncselekmények száma. A változás az egyes bűncselekménytípusoknál eltérő mértékű volt, leginkább a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények arányaiban lehetett magas kiugrást tapasztalni.
4) 2008: hitelválság
Ebben az időszakban a gazdasági bűncselekmények térnyerése következett be, kismértékű volumennövekedéssel összekapcsolódva.
Azóta jelentős mértékű csökkenés tapasztalható a regisztrált bűncselekmények számában, de a jelenlegi válsághelyzet ismét a növekedés lehetőségét vetíti előre.
Ezt követően Windt Szandra tudományos főmunkatárs A gyermek érték, vagy értékes árucikk? Az emberkereskedelem gyermekkorú áldozatai című előadásában az emberkereskedelem gyermekkorú áldozatairól beszélt.
Az emberkereskedelem áldozatai a sérelmükre megvalósított bűncselekmények során elszenvedetteket hosszú idő alatt tudják csak feldolgozni, ez különösen igaz a 18 év alattiakra. Mindez, az egyéni károkon túl, a társadalom számára – pénzben is kifejezhető – nagy terhet jelent.
Mint az előadó rámutatott, a gyermekkereskedelemmel kapcsolatban nem készült sok hazai kutatás, így kevéssé „láthatók” a 18 év alatti sértettek a szexuális, a munka és az ún. egyéb célú kizsákmányolás szempontjából.
Az előadás a 2022-ben lefolytatott kutatás eredményeit összegzi: az érintett nemzetközi dokumentumok bemutatása után a rendelkezésre álló statisztikai adatokról, az ellátórendszer tagjaival készített interjúk alapján körvonalazódó magyar jellemzőkről, valamint az általános védelmi intézkedések elmúlt két évének tapasztalatairól beszélt az előadó.
A konferencia harmadik előadója Kiss Anna tudományos főmunkatárs volt, aki az ügyészi szerep büntetőeljárási változásairól beszélt.
Az előadó az elmúlt 50 év három nagy büntetőeljárási kódexét tekintette át, benne az ügyészi szerep kisebb-nagyobb szerepváltozásait bemutatva. Az eredeti alapelvek, leginkább a legalitás és az opportunitás, arányukat tekintve ma már másképpen alakulnak, az utóbbi javára, hangsúlyozta az előadó. A legalitás elvének megtörése a Be.-ben számos helyen igazolható.
Az előadás kitért a nyomozás új szabályaira is. A vádemelés előtti szakasz jogszabályi szétválasztását a hatályos Be. vezette be, megváltoztatva egyúttal az ügyészség korábbi szerepét: a két rész különtartása mellett a kódex világosan elhatárolja a felderítési és a vizsgálati szakaszban a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó eszközrendszereket is. Az első szakaszt a felügyeletre jellemző ügyészi jogosítványok jellemzik, míg a második tényleges ügyészi irányítás mellett történik.
Kiss Annát Deres Petronella tudományos főmunkatárs követte, előadásának címe: Kriminális prioritások az Európai Unióban.
Az Európai Unió 2021-ben fogadta el a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó, következő négy évre szóló prioritásait, amelyek megvalósítására 2022 és 2025 között kerül sor az EMPACT keretén belül.
Az előadás az EMPACT feladatrendszerének felvázolásán túl áttekintette a szervezett bűnözés elleni uniós küzdelem 2018–2021 között megvalósított eredményeit. Ezt követően az előadás gerincét képező, az EU 2022–2025. évi súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos tíz bűnüldözési prioritását értékelte az előadó – kiemelve az időközi aktuális eseményeket, az operatív, illetve jogalkotási eredményeket –, különös figyelemmel az alábbi prioritási témakörökre:
- a nagy kockázatot jelentő bűnözői hálózatok;
- a kibertámadások;
- az emberkereskedelem;
- a gyermekek szexuális kizsákmányolása.
Az ebédszünet után Garai Renáta tudományos munkatárs előadása következett, Mennyi a bűn ára? A közvetítői eljárásokban kötött megállapodások vizsgálatának tapasztalatai címmel.
Az előadás egy aktakutatás tapasztalatain keresztül mutatta be a közvetítői eljárást; olyan lezárult bűnügyeket áttekintve, ahol a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó megállapodást kötöttek. A vizsgálat alapjául szolgáló 150 iratanyag a főváros illetékességi területéről érkezett, elemzésük az alábbi szempontok alapján történt: a pénzfizetésekben történő megállapodások tartalma; a sértettek által elfogadhatónak ítélt pénzösszegek mértéke és a fizetés módjai; kizárólag bocsánatkérés mint egyetlen jóvátételi forma; az eredménytelen közvetítői eljárást követő vádemelések jellemzői.
Az előadás kitért még a közvetítői eljárás szabályozására, annak előnyeire is.
Kármán Gabriella tudományos főmunkatárs Kriminalisztikai megismerés a szakvélemények hatósági értékelésében címmel tartott előadást.
Az OKRI-ban 2020-ban A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében címmel nagy ívű kutatás kezdődött, amelynek célja a szakértői bizonyítással kapcsolatos jogalkalmazási tapasztalatok feltárása volt. A kérdőíves kutatásban összesen 667 fő – bíró, ügyész, rendőr és pénzügyi nyomozó – vett részt. A válaszadók köre – az eredeti szándéknak megfelelően – a kitöltők nagy száma és területi megoszlása alapján jól reprezentálja a büntető igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek véleményét. A sok szempontot vizsgáló kérdőív ezúttal a hatóságok kriminalisztikai ismereteinek, tapasztalatainak ismertetésére irányult az igazságügyi szakértő kirendelése és a szakvélemények értékelése folyamatában.
A konklúziók közül kiemelte az előadó, hogy a válaszadók meghatározó hányada alkalmaz – többnyire a saját tapasztalatain alapuló, valamint a képzéseken elsajátított és a szakirodalomból származó – kriminalisztikai ismereteket. A válaszokból kitűnően a hatóságok tagjai segítségnek tekintenék, ha a szakvélemények hiteltérdemlőségének megítéléséhez a szakértők, a tudomány, illetve a jogalkalmazás által összeállított szempontrendszer állna rendelkezésre.
A konferenciát Ritter Ildikó tudományos munkatárs Teljesítményfokozó szerek használata a hivatásos állomány körében című előadása zárta.
Az előadás a dopping-jelenség tárgykörét érintette, különösképpen a hatóságok előtt ismertté vált teljesítményfokozó szerrel visszaélés bűncselekmény miatt indult eljárások és elkövetők jellemzőiről próbált egy rövid betekintést adni. A prezentáció külön kitért a teljesítményfokozó piac sajátosságaira és ennek tükrében a hatósági személyek érintettségére is.
Konklúzióként az fogalmazódott meg, hogy a széles és nem büntetendő keresleti piac, valamint a testépítő szubkultúrához szervesen kapcsolódó teljesítményfokozószer-használat miatt a jelenség megítélésében nincs társadalmi konszenzus. Az alacsony felderítési mutató mindezekkel együtt azt jelzi, hogy hiába a nemzetközi kötelezettségből fakadó jogalkotás a tárgykörben a tilalmazott viselkedés üldözését, visszaszorítását a szabadidőszférában „senki nem veszi komolyan”.
A konferenciát az OKRI igazgatója zárta, értékelve és egyúttal összegezve is az elhangzottakat.
***
Visszatérve az indító gondolatokra, a Magyar Tudomány Ünnepére, Széchenyi egyik gondolata jut eszembe – egyetértve a 100 évvel ezelőtt élt Halász Imrével2 –, hogy vajon a nagy emberek teremtik-e a kort, vagy éppen fordítva, a korok teremtik meg az embert, akire szükségük van? Ez történik a 21 században, Széchenyi vonatkozásában is.
Ezt a kis befejező kitérőt az ígért gondolattal zárom, amely Széchenyi tollából származik, 1822-ből:
„Más országokban azt az embert, aki hazájának szolgál, egyszerűen becsületes embernek tartják. Nálunk vagy hősnek, vagy szentnek lennie.”3
Ünnepekre persze szükség van, kérdés, hogy hősökre, vagy inkább becsületes emberekre emlékezünk-e ezáltal, mert Széchenyi élete nem hősköltemény, hanem megrázó tragédia. Azért ezt sohasem szabad elfelejtenünk!
Kiss Anna
Az idei rendezvénysorozat mottója: „Tudomány: út a világ megértéséhez”
A környezet és természet elleni bűncselekmények gyakorlati kérdései OKRI konferencia a Magyar Igazságügyi Akadémián
Az Országos Kriminológiai Intézet 2019. március 28-án széles körű érdeklődést kiváltó szakmai tudományos konferenciát és továbbképzést rendezett „A környezet és természet elleni bűncselekmények gyakorlati kérdései” címmel a Magyar Igazságügyi Akadémián.
A bevezető előadást Tilki Katalin, az OKRI tudományos munkatársa tartotta, amelyben beszámolt „A feljelentés elutasításának és nyomozás megszüntetésének jellemző okai az állatkínzással kapcsolatos büntetőügyekben” című kutatás során szerzett tapasztalatairól. Az előadó az állatvédelem esszenciáját a Kincsem című film alapján egy mondatban úgy foglalta össze, hogy „megszelídíteni, nem betörni”. Majd kifejtette, hogy ez mit is jelent: mindig van lehetőség választani, hogy melyik úton kívánunk járni. Ezt követően utalt Kincsem történetére, amelyben Blaskovich Ernő grófnak volt bátorsága ahhoz, hogy a mások által alkalmatlannak tartott, zabolátlan kancát a kor szokásaitól eltérően nem betörte, hanem egy macska segítségével megszelídítette. Kiemelte, hogy a magyar nyelv szótára szerint1 a két szó jelentése nagyon jól tükrözi a két teljesen eltérő magatartást. A megszelídít szó úgy értelmezhető, hogy megnyerve engedelmessé tesz, vagy lecsillapít. A lovat betör kifejezést ezzel szemben úgy lehet megvilágítani, hogy lovaglásra alkalmassá idomít, vagy engedelmességre kényszerítve megfékez.
Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy az állatvédelem területén nem készültek olyan tanulmányok és jelenleg sem folynak olyan vizsgálatok, amelyek bemutatnák és elemeznék az állatkínzással kapcsolatos bűncselekményeket. Éppen ezért kezdeményezte a Legfőbb Ügyészség ezt a kutatást, amely azt tűzte ki célul, hogy bemutassa a tényleges joggyakorlatot.
Ezt követően Tilki Katalin részletesen ismertette a vizsgálat eredményeit.
A kutatás keretében 2014–2016 közötti büntetőügyek tanulmányozására került sor, összesen 117 ügy képezte a vizsgálat alapját.
A témával kapcsolatos statisztikai adatok (az ERÜBS/ENYÜBS alapján készült kimutatás) szerint2 azért került 2005 és 2009 között a legnagyobb számban a nyomozás felfüggesztésre, mert az elkövető kiléte nem volt megállapítható; a nyomozást megrovás alkalmazása mellett megszüntették, illetve nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a terhelt követte el. A 2010-et követő években viszont változás történt. Kevesebb mint felére csökkent a feljelentés-elutasítások és nyomozásmegszüntetések száma. Egyetlen egy esetben sem került sor a nyomozás felfüggesztésére az elkövető kilétének hiánya miatt. Ellenben emelkedett a száma azoknak az eseteknek, amikor gyermekkor, illetve kóros elmeállapot mint büntethetőséget kizáró ok akadályozta a büntetőeljárás megindítását vagy lefolytatását.
A jogesetek alapján megállapítható volt, hogy az ügyek 72 százalékában az ügyészség, 21 százalékában pedig a rendőrség szüntette meg a nyomozást. Feljelentés elutasítására az esetek 7 százalékában került sor.
A feljelentést általában a Be. 174. § (1) bekezdés c) pontja alapján, büntethetőséget kizáró ok; gyermekkor miatt utasította el az eljáró hatóság. A nyomozás megszüntetésére legtöbbször (42 ügy) azért került sor, mert nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a gyanúsított követte el; megrovást alkalmaztak (24 ügy), mert úgy találták, hogy a gyanúsított cselekménye már nem veszélyes, vagy csekély fokban veszélyes a társadalomra. A nyomozásmegszüntetés további okai jellemzően a gyermekkor (13 ügy), a gyanúsított halála (10 ügy), továbbá a kóros elmeállapot (7 ügy) mint büntethetőséget kizáró ok voltak.
A büntetőeljárás leggyakrabban állatok bántalmazása (20%); nem megfelelő tartása, elhanyagolása (18%); légpuskával lelövése (15%), megsebesítése (10%), kitétele (8%); kihelyezett hurkokkal állatok elejtése és állatok leszúrása (7%) miatt indult. Olyan esetek is előfordultak, amikor védtelen állatokkal gyermekek kegyetlenkedtek, elsősorban állatokat bántalmaztak, azokat felakasztották, megdobálták a többségében 10 és 13 év közötti gyerekek. Életkoruk miatt azonban nem lehetett velük szemben az eljárást lefolytatni.
A kutató a jogalkalmazás során felmerülő problémák közül kihangsúlyozta, hogy a nyomozás során mi okoz nehézséget. Sokszor előfordul, hogy a feljelentő a konkrét körülmények ismerete nélkül, rosszul ítéli meg az általa látott helyzetet. Nem egyszer nincsenek tanúk, vagy névtelen bejelentések érkeznek, illetve az okoz problémát, hogy a feljelentés valóságtartalmát adatok nem támasztják alá.
Ezekben az ügyekben kulcsfontosságú szerepe van a helyszíni szemlének, azaz a kellően alapos és minden a bizonyítás szempontjából releváns körülmény rögzítésének, valamint a hatósági állatorvos jelenlétének és munkájának, hiszen az állatok állapotát és a tartás helyszínének alapos felmérését és az ezzel kapcsolatos adatok dokumentálását csak ő tudja elvégezni.
Ezt követően az előadó néhány ambivalens helyzetre világított rá.
Egy-egy ügyben a szándékosság vagy a jogalkotó által megkívánt állapot (az elkövető által kifejtett magatartás alkalmas legyen maradandó egészségkárosodás vagy az állat pusztulásának okozására) nem volt bizonyítható. Ez utóbbi jogszabályi kitétel nehezen értelmezhető annak ellenére, hogy a bíróság értelmezése szerint nem feltétel, hogy az állat életének kioltása vagy maradandó egészségkárosodása ténylegesen bekövetkezzen, elég a veszélyhelyzet kialakulása.3 A Budapesti II. és III. Kerületi Ügyészség felhívta a figyelmet arra, hogy a gyakorlatban ugyanakkor nyomozás csak akkor indul, ha a veszélyhelyzet valóban alkalmas az eredmény bekövetkeztére. Véleményük szerint ez a jogértelmezési nehézség indokolná a cselekmény eredmény bűncselekménnyé alakítását, hiszen egyrészt így lehetővé válna a kísérlet megállapíthatósága, ezzel egyidejűleg pedig a minősített esetek differenciáltsága is segíthetné az egységes ítélkezést; másrészt pedig megoldaná a mérgezéses jellegű bűncselekmények minősítését, hiszen azok sem a bántalmazás, sem a bánásmód tényállási körébe nem illeszthetők be igazán.
A minősítés és rendbeliség kérdése kapcsán a fenti ügyészség egy ellentmondásos helyzetre mutatott rá. Mindkét minősített eset megvalósul akkor, amikor a gazda három állatát a lakásba zárva hagyja, és az ebek különös szenvedés mellett halnak éhen, illetve szomjan. Ha az ügyben érintett állatok pusztulásuk előtt megmenekültek volna, a vádlott cselekménye háromrendbeli, a Btk. 244. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti különös szenvedést okozva elkövetett állatkínzás bűntettének megállapítására lett volna alkalmas. Pusztulásuk miatt viszont az elkövető cselekménye feltehetően egyrendbeli, a Btk. 244. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő állatkínzás bűntette, ahol az a) pont szerinti minősítő körülmény a büntetés kiszabása körében súlyosító körülményként kerülhet értékelésre. Mindez ahhoz a paradox helyzethez vezet, hogy kedvezőbb elbírálásban részesül az állatkínzó akkor, amikor az állatoknak különös szenvedést okozó magatartásával összefüggésben az állatok elpusztulnak vagy maradandóan károsodnak, mintha pusztulásuk – mint eredmény – nem következett volna be.
Tilki Katalin előadása összegzésében elmondta, hogy az állatvédelem kiemelkedően fontos feladatának tartja a bűncselekmények megelőzését, valamint a helyes állatvédelmi szemlélet kialakítását,4 ami magában foglalja az etikus bánásmódot és a minőségi állattartási kultúrát. Ahhoz hogy ez megvalósuljon, elengedhetetlen a hatékony ismeretterjesztés, szemléletformálás, valamint az érzékenyítés.
A vizsgálatból jól látható, hogy az állatkínzás bűncselekményét gyakran gyermekkorú személyek követik el. Éppen ezért úgy gondolja a kutató, hogy a gyerekek állatvédelmi oktatására lenne szükség, akik minél kisebb kortól kezdve megtanulnák az állatokkal való megfelelő bánásmódot, nevezetesen azt, hogy mit szeretnek és mit nem az állatok, miként lehet fegyelmezni, igényeiket is figyelembe véve barátságossá tenni, gondozni, ellátni őket. Magyarországon a Magyar Állatvédő és Természetbarát Szövetség évek óta népszerűsíti az állatvédelmi oktatást. Jelenleg már 50 iskolában terjesztik az állatvédelmi szemléletet egy kézikönyv segítségével.5
E mellett elengedhetetlenül fontosnak véli a lakosság széles körű felvilágosítását azzal kapcsolatban, hogy mely cselekmények valósítják meg az állatkínzás bűncselekményét és ezekhez a törvény milyen szankciókat fűz.
***
Az Ügyészek Lapja következő számaiban a környezetvédelmi konferencián elhangzott egy-egy előadás ismertetésére kerül sor.
A büntetőjog hazai rendszere megújításának koncepcionális célja és hatásai (Konferencia)
Az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézete 2018. október 11-én konferenciát szervezett.
A program első részében,a Plenáris Ülésen a három hivatásrend képviseletében eljárók tartottak előadást. Az elsőt a Kúria elnökhelyettesétől, Kónya Istvántól hallottuk, aki a Kúria szerepéről és feladatairól beszélt a hazai büntetőjog rendszerének megújulásában. Kónya Istvánt Belovics Ervin, legfőbb ügyész helyettes követte. Előadásának címe: Az ügyészség szerepe és feladatai az új büntetőeljárási törvény kapcsán. Bánáti János, az Ügyvédi Kamara elnöke pedig a védelem és a terhelti védekezés megújult szabályairól tartott előadást.
A plenáris ülést követően, a délutáni programot két szekcióra osztották, a Büntető eljárásjogi és kriminológiai, valamint az anyagi jogi szekcióra. Az előbbiben az OKRI három munkatársa tartott előadást. Barabás A. Tünde a mediáció alkalmazásának szélesedéséről beszélt a jog és a gyakorlatalapján, Farkas Krisztina az eljárás hatékonyságáról, a sértett helyzetére kivetítve, Kiss Anna pedig a különleges bánásmódot igénylő személyek jogaira tért ki.
A szünet után Venczel Tímea következett, az MTA TK JTI tudományos segédmunkatársa, aki a jogtudat empirikus kutatásának nehézségeit mutatta be egy új kódex hajnalán, majd Inzelt Éva, az ELTE ÁJK egyetemi adjunktusa tartott előadást a szervezeti bűnözés elméleti és gyakorlati kérdéseiről, Gácsi Anett, az SZTE ÁJTK egyetemi adjunktusa pedig az elektronikus bizonyítékról a büntetőeljárásban.
A Büntető eljárásjogi és kriminológiai szekcióval párhuzamosan folyt a Büntető anyagi jogi szekció munkája. Madai Sándor, a Debreceni Egyetem ÁJK tanszékvezető egyetemi docense, Múlt és jelen: a társadalmi tulajdon fokozottabb büntetőjogi védelméről címen tartott előadást. Jacsó Judit, a Miskolci Egyetem docense az adócsalás elleni fellépés büntetőjogi eszközeiről beszélt, Ambrus István, az SZE DF ÁJK oktatója pedig a közlekedési büntetőjog új kihívásaira hívta fel a résztvevők figyelmét. Gál Andor, az SZTE ÁJTK egyetemi adjunktusa A GDPR hatása a büntető anyagi jogra címmel tartotta meg előadását. Őt követte Hoffmann Tamás, az MTA TK JTI tudományos főmunkatársa, aki a háborús bűncselekményekre tért ki, majd Hollán Miklós, az MTA TK JTI tudományos főmunkatársa következett. Előadásának címe: A kerettényállás fogalmáról. Mezei Kitti, az MTA TK JTI tudományos főmunkatársa a gazdasági büntetőjog aktuális kérdéseiről beszélt, Balogh Sándor pedig, aki az MTA TK JTI kutatási asszisztense, a régi és az új Büntető Törvénykönyv titokvédelmi szisztémája címmel érdekes problémákra utalt.
Az egyes előadások részletes tartalmi ismertetője az Ügyészségi Szemle (www. ugyeszsegiszemle.hu) 2018/4-es számában jelenik meg.
A Kriminálexpó 2018 egyik kiemelt témájára, a robotikára tekintettel, most Ambrus István előadását szeretnénk kiemelni, mely az önvezető járművek által okozott balesetek büntetőjogi kérdéseit járta körül. Ambrus szerint az önvezető járművek kapcsán alapvető társadalmi várakozás, hogy kisebb valószínűséggel fognak balesetet előidézni, mint az ember által vezetettek, jóllehet ez nem elkerülhetetlen. A mesterséges intelligencia egyelőre sem jog-, sem cselekvő-, sem vétőképességgel nem rendelkezik. Ezért csak az a kérdés merülhet majd fel, hogy a baleset kapcsán kit terheljen – magán- vagy akár büntetőjogi – felelősség. A polgári jogban a veszélyes üzemmel kapcsolatos, illetve a termékfelelősség kategóriáinak alkalmazhatósága ér-demelhet kiemeltebb figyelmet. Büntetőjogi nézőpontból a büntethetőségi akadályok, a gondatlanság fogalmának alkalmazhatósága, a jogi személy felelőssége, valamint az ún. mögöttes felelősség problémaköre lehet vizsgálható.
Természetesen felmerülhet úgy is a kérdés, hogy vajon az önvezető jármű maga lehet-e a büntetőjogi felelősség alanya (tettese).
Ambrus szerint a mai viszonyaink között a válasz erre a kérdésre bizonyosan nemleges, tekintettel arra, hogy a büntetőjog csak a bűnös (az elkövetőnek felróható) és emberi magatartást tekinti bűncselekménynek.
Mindezek ellenére is érdekes lehet felvetni a „robot” büntetőjogi felelősségének elméleti kérdését, melyre a választ talán a Kriminálexpó Robotika szekciója (melynek pontos neve: Robot Law) megadja.