A legfőbb ügyész 2024. évi tudományos pályázati felhívása

Szerző(k): Ügyészi Hírek

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére.

A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató és fiatal jogász.

A pályázatokat általános és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

az általános tagozatra ügyész, alügyész, ügyészségi fogalmazó, más ügyészségi alkalmazott, illetve jogi szakvizsgával nem rendelkező 30 év alatti diplomás jogász;
a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló – egyetemi hallgató.

Minden pályázó csak egy, magyar nyelvű tanulmányt nyújthat be, akár önállóan, akár társszerzőként pályázik. A többes pályázatok kizárásra kerülnek. A pályázatok terjedelme legalább 20, legfeljebb 80 gépelt oldal lehet, irodalomjegyzékkel, lábjegyzetekkel, mellékletekkel együtt. Végjegyzet használata mellőzendő, a lábjegyzeteket arab számmal kell számozni 1-től kezdődően. A pályaműben hivatkozni kell a felhasznált forrásokra, és irodalomjegyzékkel kell ellátni. Az internetes forrásokra történő hivatkozás esetén fel kell tüntetni a letöltés, illetve megtekintés dátumát. A pályázónak törekednie kell a dolgozati témával kapcsolatos vitatott kérdéseket tartalmazó tudományos közlemények teljes körű idézésére.

Pályamunkát az ügyészségi munkával összefüggő büntető és közjogi témában lehet benyújtani.

Pályázni kizárólag olyan dolgozattal lehet, amelyet e pályázat beküldési határidejét megelőzően nem nyújtottak be más tudományos pályázatra, illetve szakdolgozatként, évfolyamdolgozatként vagy más hasonló, a pályázó képzéséhez, illetve munkavégzéséhez közvetlenül kapcsolódó célból (ide értve a munkaidőben, munkaköri feladatként készült tanulmányt is), továbbá közzététel, megjelentetés céljából.

Pályadíjak

Mindkét tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen:

1-1 első díj 400.000 – 400.000 Ft,

1-1 második díj 300.000 – 300.000 Ft,

1-1 harmadik díj 200.000 – 200.000 Ft

adható ki.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438). Postára adási határidő: 2024. március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2024”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot egy – tűzött vagy bekötött – példányban. Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail-címét, valamint fel kell tüntetni a fentieken kívül

ügyészségi szolgálati viszonyban álló esetében beosztását, szolgálati helyét;
fiatal jogász esetében születési dátumát, jogi diplomájának dátumát és munkahelyét;
joghallgató esetében oktatási intézményét, mellékelve a hallgatói jogviszony igazolást.

A beküldött tanulmány külső borítóján fel kell tüntetni:

a jeligét,
a tagozat megnevezését (általános, joghallgatói),
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi).

A pályázaton más, a szerző kilétére utaló adat nem szerepelhet. Amennyiben a pályázó dolgozatát – önellenőrzés céljából – plágiumkereső alkalmazásba tölti fel, a szerző neveként ott is a választott jeligét és az évszámot kell feltüntetni.

A mellékelt kisméretű boríték felzetén jól olvashatóan rögzíteni kell:

a jeligét,
a tagozat megnevezését (általános, joghallgatói),
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi), továbbá
nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A postai benyújtás mellett a dolgozatot RTF- vagy PDF-formátumban fel kell tölteni a Legfőbb Ügyészség által biztosított elektronikus felületre is (kozmapalyazat.ugyeszseg.hu), ez esetben is a pályázó azonosítására alkalmas adat nélkül. A pályázó a pályamű beküldésével tudomásul veszi, hogy dolgozatát a bírálat során elektronikus plágiumkeresésnek vetik alá, és ennek érdekében megismerhető adatbázisba töltik fel.

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2024. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével bíráló bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére. A bíráló bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2024 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (pl. a lektori vélemény megismerésére, továbbképzési pontok bejegyzésére, részvételi igazolás kiállítására) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi és Továbbképzési Főosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az érdeklődők azokba – a szerzők hozzájárulásával, a díjkiosztás után 2 évig – a Legfőbb Ügyészség könyvtárában betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerző neve, elérhetősége is nyilvánosságra hozható.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (http://ugyeszseg.hu).

A Kozma Sándor Tudományos Pályázat lebonyolítása során az adatkezelő a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya. Címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.; telefon: 06-1-354-5566, 06-1-354-5654; e-mail: tko.szetof@mku.hu.

A pályázó a pályázat benyújtásával tudomásul veszi az ügyészség adatkezelési tájékoztatójában foglaltakat:

http://ugyeszseg.hu/kozerdeku-adatok/adatkezelesi-tajekoztato/.

A Kozma Sándor tudományos pályázat díjazottai 2023

Szerző(k): Ügyészi Hírek

A Kozma Sándor tudományos pályázat díjazottai
2023

Büntetőjogi terület

Általános tagozat

1. díj:		Dr. Bertényi Imre legfőbb ügyészségi ügyész,A drónnal elkövetett közlekedési bűncselekmények és bizonyításuk című pályamunkájáért.
2. díj:		Dr. Bőkuti Szilvia veszprémi járási ügyészségi ügyész A költségvetési csalás és pénzmosás elhatárolásának kérdései a bírói gyakorlat tükrében című pályamunkájáért.
3. díj:		Dr. Hevér Tibor budakörnyéki járási ügyészségi csoportvezető ügyész Nyomozási határidő – újratöltve. Eljárási cselekmények az idő szorításában című pályamunkájáért.
Különdíj:		Dr. Rimóczy István fővárosi főügyészségi ügyész Mérlegelés, meggyőződés, felülbírálat című pályamunkájáért.
Dicséret:		Dr. Hipp Katalin fővárosi főügyészségi osztályvezető ügyész Képes-e vádat emelni egy gép? – A mesterséges intelligencia alkalmazása az ügyészségi munkában című pályamunkájáért,valamint Dr. Makoviczki Éva budapesti VIII. kerületi ügyészségi ügyész A vagyoni hátrány megállapításának aktuális problémái az iparjogvédelmi jogok megsértésével elkövetett bűncselekmények körében című pályamunkájáért.

IFJÚSÁGI TAGOZAT

Arra érdemes pályamű hiányában a bizottság nem adott ki elismerést.

JOGHALLGATÓI TAGOZAT

1. díj:		Nem lett kiadva.
2. díj:		Varga Zoltán Gábor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója Summum ius summa iniuria, avagy a megelőző jogos védelem büntetőjogi szabályozásának jelene és jövője a jogbiztonság követelményének tükrében című pályamunkájáért.
Megosztott 3. díj:		Szakmáry Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója Jogtárgy nélküli bűncselekmény? – avagy az állatkínzás deliktumának egyes kérdései, különös tekintettel a jogi tárgy mibenlétére című pályamunkájáért,valamint Gottfried Marianna, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar hallgatója A sorozatgyilkosság és a beszámítási képesség viszonya című pályamunkájáért.
Dicséret:		Bedő Kata, a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója Téves ítéletek – ítéleti tévedések című pályamunkájáért,valamint Berki Vivien, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója A gyermekek sérelmére elkövetett egyes szexuális bűncselekmények és az emberkereskedelem a bírói gyakorlat tükrében című pályamunkájáért.

BÜNTETŐJOGON KÍVÜLI TÉMAKÖR

ÁLTALÁNOS TAGOZAT

1. díj:		Nem lett kiadva.
2. díj:		Dr. Kéri Csilla szegedi járási ügyészségi ügyész„Semmi sem biztos, csak a halál…”, vagy mégsem? – A holtnak nyilvánítással kapcsolatos nemperes eljárások az ügyészi gyakorlat tükrében című pályamunkájáért.
3. díj társszerzőkként:		Hadaróné dr. Izsáki Mariann Komárom-Esztergom vármegyei főügyészhelyettes ésDr. Udvardi Mónika Ilona Komárom-Esztergom vármegyei főügyészségi csoportvezető ügyész Mi lesz veled hulladék?című pályamunkájukért.
Dicséret:		Dr. Király Gábor András Vas vármegyei főügyészségi ügyész Túl a számokon – a külföldi fogvatartottak emelkedő számának büntetés-végrehajtási jogi kihívásai című pályamunkájáért.

IFJÚSÁGI TAGOZAT

1. díj társszerzőkként:		Dr. Csillik Kristóf ügyvédjelölt és Dr. Gera Anna ügyvédjelölt A greenwashing jelenségével szembeni fellépés lehetőségei az ügyész közérdekvédelmi tevékenységének keretei között című pályamunkájukért.
2. díj:		Dr. Schubert Bálint szekszárdi járási ügyészségi fogalmazó A közérdek és a jóerkölcs fogalmainak vizsgálata egy ügyészségi peres eljárás tükrében című pályamunkájáért.
3. díj:		Dr. Alberti GiuliaAz ügyész pozíciója a magyar gyermekvédelmi rendszerben című pályamunkájáért.

JOGHALLGATÓI TAGOZAT

1. díj:		Trunkos Bence, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója A szabadsághoz vezető út – a kegyelem eszmeisége a kegyelmi eljárás és a kötelező kegyelemi eljárás összehasonlításának fókuszában című pályamunkájáért.
2. és 3. díj:		Nem lett kiadva.

Az Ügyészek Országos Egyesülete Különdíjában részesült

Dr. Márton-Béda Anikó nyíregyházi járási ügyészségi ügyész Egy új bűncselekmény 10. születésnapja: kapcsolati erőszak pro és kontracímű pályamunkájáért.

Ügyészi Hírek

Miről nem beszélhet a védő? Avagy mire vonatkozik a vallomástétel tilalma a védő esetében?

Szerző(k): Etter Kálmán

Cikkemben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 170. § (1) bekezdésének a) pontját veszem górcső alá, miszerint nem hallgatható ki tanúként a védő arról, amiről védőként szerzett tudomást. Ez a szabályozás egyértelműnek tűnik, de a jogalkalmazás során adódhatnak problémák a szabály alkalmazása esetében. Ezeket a nehézségeket egy elképzelt jogeset kapcsán szeretném bemutatni.

Egy feltételezett kényszervallatás bűntette miatt indult „X” eljárás során a sértett által panaszolt kényszervallatásnak az egyetlen közvetett tanúja, a sértettet „Y” ügyben képviselő ügyvéd lehetett, aki a sértett előadása szerint az „Y” ügyben foganatosított folytatólagos kihallgatása előtt fültanúja volt azon rövid szóváltásnak, miszerint a sértett rákérdezett – az állítása szerint – a sérelmére megvalósított kényszervallatásban alkalmazott erőszakos magatartásra, mintegy felelősségre vonva a kihallgató rendőrt. Kérdésére lényegében azt a választ kapta, hogy megvolt annak az oka.

(A szituáció megértéséhez szükséges tudni, hogy az „X” ügy sértettje az „Y” ügyben gyanúsított volt, és az első gyanúsítotti kihallgatásán, amelynek során az általa panaszolt kényszervallatás történt, még nem volt védője, ebből következően az ügyvéd nem látta a sérelmezett cselekményt, arra pedig nem áll rendelkezésre adat, hogy a sértett elmondta-e később a védőjének az elszenvedett kényszervallatást.)

Ennél fogva egyértelművé vált a kényszervallatás bűntette miatti „X” ügyben, hogy az ügyvéd kihallgatására szükség van a tényállás teljes körű tisztázásához, azonban felmerült a kérdés, hogy az „X” ügyben – a Be. 170. § (1) bekezdésének a) pontja által szabályozott vallomástételi tilalom szempontjából – vajon védőnek vagy tanúnak minősül-e a kihallgatni kívánt ügyvéd, vagyis a sértett által panaszolt kényszervallatás megtörténtére utaló kijelentésről (vagy annak hiányáról) védőként szerzett-e tudomást.

A vizsgált jogszabályhely sajnos nem egyértelmű ebben a tekintetben, így a hétköznapi (szó szerinti) jogértelmezés nem vezet eredményre a fenti kérdés megválaszolásához.

A Be. kommentárja szerint „[…] a védő tanúként történő kihallgatása kizárt minden olyan bizonyítandó tényre, amelyre vonatkozó tudomása a védői pozíciójából származott. Vagyis: a védői titoktartás nem az ügyvédi jogálláshoz kapcsolódik, hanem az adott eljárási pozícióhoz.” Ez alapján azonban – véleményem szerint – még mindig nem egyértelmű, hogy a szabályozás egy konkrét büntetőügyben betöltött védői pozícióra vonatkozik, vagy bármelyik bűnügyben betöltött védői pozíció akadályát képezi-e a vallomástételnek.

A probléma megoldását a Be. kommentárja szövegének következő részéből vezethetjük le: „Másfelől viszont, ha az ügyvéd nem védőként, hanem például a terhelt polgári jogi perben eljáró jogi képviselőjeként, vagy akár magánemberként szerez tudomást a terhelttől vagy mástól valamely releváns körülményről, ez a kihallgatásnak nem abszolút, hanem csak relatív akadálya lehet, amely felmentéssel elhárítható.”

A szabályból szerintem logikai értelmezéssel a következő vezethető le.

Mivel a törvény magyarázata az abszolút kihallgatási akadályok alóli kivételek körében nem nevesíti jelen írás tárgyát képező esetet, vagyis azt, amikor a védő egy – a vizsgált büntetőeljárástól – különböző büntetőeljárás során a tudomására jutott körülményről számolhat be a védence titoktartási kötelezettség alóli felmentése ellenében, ez az eset ugyancsak a Be. kihallgatási tilalma alá esik.

Véleményem szerint indokolt volna kiegészíteni a jogalkotó részéről a Be. 170. § (1) bekezdésének a) pontját úgy, hogy egyértelmű legyen ebben a körben is, vagy egy következő bekezdésben külön kitérni erre az esetkörre – mint speciális szabályra.

Álláspontom szerint a kényszervallatás bűntette (és más hasonló jellegű bűncselekmények, mint például a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette stb.) körében megfontolandó lenne kivételt képezni a fent említett szabály alól, és lehetővé tenni a védő kihallgatását. Ugyanis talán a védő lehet az egyetlen tanú, akiből nem válhat potenciális gyanúsított a fent említett ügytípusokban, annál is inkább, mivel ha esetleg a védő tenne feljelentést az ügyfele sérelmére elkövetett kényszervallatás vagy bántalmazás miatt, akkor már magával a feljelentéssel felfedné az ügyvédi titkot, amelynek okán nem lehet tanúként kihallgatni.

Ebből következően a problémát áthidalhatná az a megoldás is, ha a fent említett ügytípusokban a védő megtagadhatná a vallomástételt – a gyanúsított hozzátartozójához hasonlóan –, de nem lenne törvényileg kizárt a kihallgatása, így elkerülhető lenne, hogy az ügyvédi titkot védence érdekeivel ellentétben fedje fel. Ebben az elképzelt megoldásban viszont, ha a védő megtagadja a vallomástételt, abból már következtetni lehet a sértett által panaszolt bűncselekmény megtörtének hiányára.

A probléma – mindkét oldalra nézve egyaránt – megnyugtató rendezése nem könnyű jogalkotói feladat.

Etter Kálmán ügyész, Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség

A legfőbb ügyész 2023. évi tudományos pályázati felhívása

Szerző(k): Ügyészi Hírek

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére.

A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató és fiatal jogász.

A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

az általános tagozatra ügyész, alügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott;
az ifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és jogi szakvizsgával nem rendelkező 30 év alatti diplomás jogász;
a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló
egyetemi hallgató.

Pályamunkát az ügyészségi munkával összefüggő büntető és közjogi témában lehet benyújtani.

Pályadíjak

Valamennyi tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen:

1-1 első díj 400.000–400.000 Ft,

1-1 második díj 300.000–300.000 Ft,

1-1 harmadik díj 200.000–200.000 Ft

adható ki.

A kiemelkedő pályamunkák szerzői ezen túlmenően külön díjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438). Postára adási határidő:

2023. március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2023”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot egy – tűzött vagy bekötött – példányban. Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail-címét, valamint fel kell tüntetni a fentieken kívül

ügyészségi szolgálati viszonyban álló esetében beosztását, szolgálati helyét;
fiatal jogász esetében születési dátumát, jogi diplomájának dátumát és munkahelyét;
joghallgató esetében oktatási intézményét, mellékelve a hallgatói jogviszony igazolást.

A beküldött tanulmány külső borítóján fel kell tüntetni:

a jeligét,
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói),
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi).

a jeligét,
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói),
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi), továbbá
nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A postai benyújtás mellett a dolgozatot RTF- vagy PDF-formátumban fel kell tölteni a Legfőbb Ügyészség által biztosított elektronikus felületre is¹ (), ez esetben is a pályázó azonosítására alkalmas adat nélkül. A pályázó a pályamű beküldésével tudomásul veszi, hogy dolgozatát a bírálat során elektronikus plágiumkeresésnek vetik alá, és ennek érdekében megismerhető adatbázisba töltik fel.

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2023. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére. A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2023 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (http://ugyeszseg.hu).

A Kozma Sándor Tudományos Pályázat lebonyolítása során az adatkezelő a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya.

Címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.

Telefon: 06-1-354-5566, 06-1-354-5654

E-mail: tko.szetof@mku.hu.

A pályázó a pályázat benyújtásával tudomásul veszi az ügyészség adatkezelési tájékoztatójában foglaltakat:

http://ugyeszseg.hu/kozerdeku-adatok/adatkezelesitajekoztato/.

A modern ügyészség kialakulása és típusai a kontinentális Európában

Szerző(k): Kiss Anna, László Balázs

Bevezetés

A 19. század modern ügyészségei az európai jogfejlődés több évszázados folyamatainak nyomán jöttek létre. Kezdetben a sérelem megtorlása, mielőtt az állam feladatává vált volna, a sértett egyénekre, illetve az őket körülvevő mikroközösségekre (csoportra, nemzetségre, törzsre) hárult, akik képességeik szerint, saját erejükre támaszkodva, a magánharc eszközrendszerében érvényesíthették érdekeiket.¹

A fejlődés következő fokán a nagyobb közösség (törzsszövetség, kezdetleges állam) már beavatkozott a magánsérelem miatti megtorlás folyamatába, de még nem vádlóként érvényesített büntetőigényt, hanem a szembenálló felek között döntött alaki (eljárási), később pedig az anyagi kérdésekben is. Az igény érvényesítése és a megtorlás végrehajtása azonban még a sértettre, illetve családjára maradt, és a büntetés a felek megállapodása esetén széles körben megváltható volt jóvátétellel.

Még később következett be az a változás, amikor az állam – a deliktumok által a társadalmi rendre nézve hordozott veszélyt felismerve, egyben a sértettre háruló terheket csökkentve – a magánbosszú visszaszorításával átvette egyes sérelmek megtorlásának terhét.² Ezzel egyes esetekben a büntetőjogi felelősség alapja az egyéni helyett már a közösségen esett sérelem lett, míg más sérelmek üldözése és megtorlása továbbra is a sértettre maradt.

E különbségtételre vezethető vissza a közbűncselekmények és magándeliktumok első, a jogkövetkezmény jellege alapján kialakult elhatárolása is, amelyben előbbiek a megváltás lehetősége nélkül tisztán büntetőszankciót vonnak maguk után, míg utóbbiak a felek megállapodására és a büntetés megváltására továbbra is lehetőséget kínálnak.³ A sértett után a bírótól, illetve a bíróságtól is önállósult hivatásos bűnüldöző szervezet kialakulása viszont, még sokáig váratott magára.

Előzmények

Bár már a nyugat-európai jogfejlődésben meghatározó Római Birodalom utolsó századaiban megjelent egyes bűncselekmények állam általi, hivatalból történő üldözésének gondolata, e feladat letéteményesei, mint a praeses provin-ciae, a civitatis defensor, a curiosi, a stationarii és más hasonló hivatalnokok mai szemmel inkább voltak bűnüldöző-nyomozó szervek, semmint a korai vádhatóság képviselői.⁴ Szűk körben ismerte továbbá a római jog – a görög antikvitásban is felbukkanó – bárki általi közérdekű perelhetőség, az actio popularis intézményét.⁵

Eredetileg nem hatósági funkciót töltöttek be a később megjelenő procuratorok sem, akik kezdetben ügyvivőként, tulajdonképpen ügyvédként vállalták magukra valamely peres fél képviseletét. Ilyen ügyvivőt azonban idővel nemcsak a király és a magános pereskedők alkalmaztak a bíróság színe előtt, hanem a felperesi pervitelre nézve azok az ítélkezési hatalommal felruházott tisztviselők vagy törvényhatóságok is, akik a köz érdekének valamilyen sérelme okán – az uralkodó mellett – elsőként vállalták magukra egyes bűncselekmények hivatalból történő üldözését. E folyamatban válhatott a procuratorok egy része – természetesen a magánosok perbeli képviselővel történő fellépésének, tulajdonképpen az ügyvédi működésnek fennmaradása mellett – a 14. századtól kezdődően fokozatosan a peres felek képviselőjéből közhivatalnokká, aki hatalmánál fogva az elkövetőt akár a sértett szándékával ellenkezőleg is bíróság elé állíthatta, különösen az állam pénzügyi érintettsége esetén.⁶

Hogy a modern ügyészségek kialakulása mégis további évszázadokat váratott magára, azt Fekete Ödön az ügyészség történetét vizsgálva az inkvizitórius eljárás jellegére vezette vissza. Elemzése szerint ugyanis főleg olasz és spanyol területen már a 12–13. században működtek olyan – egyébként az említett procuratorokhoz hasonló – hivatalnokok, akiknek működése a római és ógermán előképekkel szemben a magánérdekek felől a közérdek mentén már valóban a modern államügyészségek mai eszméjéhez közelített.⁷ Árulkodó lehet az is, hogy Velencében a közösség szószólóinak, Firenzében pedig éppen a törvényesség őreinek nevezték őket.⁸ Mivel azonban az e jogterületeken erősen ható kánonjog az inkvizitórius eljárásban a bűnüldözési és ítélkezési feladatokat is a bíró kezében összpontosította, ezért a (köz)vádlói funkció további erősödése és önállósulása elmaradt.⁹

Franciaország

A modern európai közvádlói intézmények közül elsőként említendő a francia államügyészség, amely nem csak időben előzte meg a többi ország megoldásait, de általában mintául is szolgált azok számára.¹⁰ Ebben alighanem szerepet játszott az említett olasz és spanyol, valamint a német területektől némiképp eltérő jogfejlődés. Ennek lényeges lépése volt, hogy a bíróságok szerepének növelése helyett a 13–14. századok fordulóján uralkodó IV. Fülöp a királyi hatalom érdekeivel mind gyakrabban szembehelyezkedő francia bíróságok – a parlamentek – túlhatalmának megzabolázására is törekedve a bűnüldözésben és a törvényesség általános biztosításában kiemelt szerepet szánt az államügyészeknek (avocats/procureurs généraux/de roi).¹¹

Éppen ez a kiemelt státusz, a jogi feladatok mellett betöltött jelentős politikai szerep, és a mindezekkel együtt járó meglehetős hatalom volt az, ami utóbb az államügyészséggel, annak szerepével és jogállásával kapcsolatban Franciaországon kívül, így hazánkban is kérdéseket vetett fel és néha ellenérzéseket váltott ki.¹² Az abszolutista királyi uralom – és később a neoabszolutizmus is – ugyanis felismerte, hogy az ilyen rendkívüli hatalommal felruházott bűnüldöző, törvényességi felügyelő és politikai szervezet megfelelő személyzeti politika alkalmazásával kiválóan alkalmas az uralmon lévő rendszer érdekeinek – akár a valódi törvényesség kereteit túllépő eszközök alkalmazásától sem visszariadó – kiszolgálására.¹³

A forradalmi idők az államügyészséget sem hagyták érintetlenül. Az államügyész a politikai hatásköröktől mentesítve királyi hivatalnokból a nép bizalmi emberévé vált, a törvényességi felügyeleti feladatok és a vádfunkció elkülönítésével utóbbi körben a vádjogot a népfelség elvére alapították, a vádképviselő ügyészek választás útján nyerték el hivatalukat. Ugyanakkor a forradalom egyes – erőszakos – időszakaiban sajnálatos módon az ügyészség is kivette részét a hatalmi megtorlásokból és túlkapásokból, ezért ez az időszak az intézmény szervezeti és státuszbeli fejlődésében betöltött szerepe mellett annak „legszomorúbb és legborzalmasabb” korszakát is lefedi.¹⁴

Végül aztán a forradalmat követő hatalmi, társadalmi és jogi változások nyomán a napóleoni törvényhozás alakította ki a francia államügyészséget abban a formájában, amely az abszolutizmus törekvéseitől már elszakadva valóban az európai ügyészségek mintájává válhatott. Bár a büntetőügyekbeni hatáskörei mellett meglévő magánjogi és a felügyeleti jogköreivel ez az államügyészség is minden más intézménynél hatalmasabb erőként jelent meg, egyik fő célja a bírói hatalom gyakorlásának alkotmányos keretek közé szorítása volt, és már a polgári jogegyenlőség és a törvényesség alapjain álló jogi környezetben működött. A kormány feltétlen rendelkezése alatt álló, tőle függő, hierarchikusan szervezett hivatal a magánvád megszüntetésével a (köz)vád kizárólagos birtokában, de a kormány szándékai vagy utasításai szerint járt el a törvényesség őreként.¹⁵

Ausztria

Ausztriában éppen a magyar jogterületre történő legerőteljesebb behatolás idején, a birodalomnak az 1848-as forradalmakat követő modernizálása során, alapvetően francia mintára,¹⁶ az állami centralizáció jegyében épült ki az államügyészség.

Az 1849. március 4-i, úgynevezett olmützi alkotmány tükrében, a büntetőügyekben a vádeljárás elve érvényesült, ennek megfelelően minden ítélkezési szinten a bíróságok mellett működő ügyészek érvényesítették a vádat.¹⁷ Az államügyészség hierarchizált szervezet volt, amely a francia mintával egyezően a végrehajtó hatalomnak alárendelten működött, céljai közé tartozott a kormányzat és a bíróságok kapcsolatának az alkotmánnyal összhangban álló szabályozása, hatáskörük pedig messze túlmutatott a büntetőügyekben történő eljáráson. A semmítőszéki főállamügyész volt a jogegység biztosításának legfőbb őre, aki hivatalból vagy a miniszter megbízásából büntetőügyekben a jogerős döntés ellen semmisségi panasszal élhetett, polgári ügyekben pedig a birodalom legfelsőbb bírói fóruma teljes ülésének összehívását kezdeményezhette.¹⁸

Az 1850-es évek elejének új kormányzati elvei alapján aztán a vádelvű eljárást felváltotta a vádalakú nyomozó rendszer, a vádper helyébe az inkvizitórius eljárás lépett. Az ügyészség szerepe a bíróságon kívüli eljárásban visszaszorult, a bíróság eljárhatott ügyészi indítványok hiányában, és az ügyész csak képviselte a vádat, de nem volt annak ura, a továbbiakban csak a törvényszékek mellett jártak el ügyészek, megszűnt a semmítőszéki főállamügyészi tisztség is, de a büntetőügyeken kívül még inkább leapadt az államügyészség működési köre.¹⁹

Az osztrák-magyar kiegyezést követően aztán az 1873. évi büntető perrendtartás sokban visszahozta az olmützi alkotmány idején felállított államügyészség jellegzetességeit, az ügyészek ismét jelentős szerepet kaptak a perelőkészítésben és a bírósági eljárásban is, és újra a bíróságtól függetlenül rendelkeztek a váddal.²⁰

Németország

A Német Birodalom államaiban is a késő-középkortól kezdve működtek a király, illetve a kincstár érdekében a peres ügyekben eljáró képviselők, majd miután a napóleoni hódítás nyomán a Rajna-vidéken már megjelent a francia típusú államügyészség, a gyakorlatban az 1840-es évektől meghonosodó vádrendszer hozta el a német államokban az önálló vádhatóság felállítását.²¹ A német partikuláris törvényhozások is alapvetően a francia államügyészséget tekintették mintának, de a részletszabályok tekintetében voltak ahhoz közelebb és attól távolabb eső megoldásaik is.²² Összességében mégis az mondható, hogy a német felfogás szerint az államügyészség a bíróság és a közigazgatás között elhelyezkedő, a kormány által kinevezett hatóság volt, amely az állam érdekeit képviselte a bíróságok előtt, és mint a bíróságtól független hatóság, a büntetőeljárás egész folyamán a törvény őreként látta el bűnügyi feladatait és a vádfunkciót.²³

Ehhez igen hasonló volt az egységes Németország létrejötte után, az 1877. évi igazságügyi törvények alapján a birodalom tagállamainak igazságügy-miniszterei által felügyelt államügyészségek ügyészeinek jogállása, majd – a Harmadik Birodalom korának a totális állam felfogása által áthatott közvádlói működése után – az 1950-es igazságügyi reform is ezekhez az alapokhoz tért vissza.²⁴

Egyéb területek

Ami az egyéb területeket illeti, Fekete Ödön elemzése szerint általában még a francia mintát erőteljesebben követő államok sem fogadták el az ügyészségnek a kormányzat és a bíróság közötti közvetítő szerepét, kisebb befolyást engedtek neki a polgári jogvitákba, és esetenként nagyobb önállóságot biztosítottak a konkrét ügyben eljáró ügyésznek. Ide sorolható például Olaszország, valamint Portugália és – az egyes kantonok jogának eltéréseit is megengedve – Svájc, azzal, hogy utóbbi két államban az ügyész büntetőeljárási szerepe is szűkebb a francia mintánál, mivel a vizsgálat során az ügyész helyett a vizsgálóbíró rendelkezik jogkörrel.²⁵

Megint más országok – így Spanyolország és Málta – ha nem is hagyták teljesen figyelmen kívül a francia államügyészség példáját, attól lényegesen eltérő megoldásokat választottak. Ezek közül kiemelhető, hogy a spanyol közvádló hatóság tagjai a kormánynak nem, csupán a törvénynek alárendeltek, a kormánytól teljesen függetlenek és általa el nem mozdíthatók.²⁶

Továbbá, amíg az angol jogban kialakult (köz)vád jellegében jelentősen eltér a kontinentális Európa megoldásaitól,²⁷ addig a skót közvádlói intézmény inkább hasonlít utóbbiakra, mint az angol megoldásra. Ennek ugyanis különös jellegzetessége, hogy az államügyészség feje, a Lord Advocate ugyan a kormányzattól függetlenül, önállóan intézkedik és minden ügyésznek egyedi esetekben is kötelező utasítást adhat, azonban mint hivatalára a parlament ügyvéd tagjai közül kinevezett személy, mégis olyan politikai hivatalnok, aki kormányváltás alkalmával köteles lemondani.²⁸

Magyarország

Ami végül a hazai jogfejlődést illeti, Magyarországon a 13. század közepéig a rabszolgák és a becstelenségben marasztaltak kivételével minden személy rendelkezett felperesi perképességgel, ezt követően terjedt el a meghatalmazott prókátorok általi képviselet, míg a királyt esetileg kiküldött kancelláriai jegyzők képviselték.²⁹ A deliktumok üldözése kezdetben alapvetően magánjogias jellegű volt, de a 14. századtól egyre erőteljesebben jelentkezett a büntetőjogi intézmények közjogiasodása,³⁰ ez vezethetett el a 16. századra annak igényéhez, hogy a köz érdekét súlyosan sértő cselekmények üldözése, a keresetindítás ne függjön a sértettek fellépésétől.³¹

A 16. század végétől, ha nem volt magánvádló felperes vagy az nem akart fellépni, a törvényhatóságoknál felperesként a közönséges jóért munkálkodó tisztként a bírói hatalommal felruházott magisztrátus járt el, előbb személyesen, majd prókátora útján, míg a 17. századtól a közbűncselekmények miatt általánosan is közönséges (tiszti) keresetnek volt helye.³² A magisztrátus prókátorának helyét pedig a 17–18. századtól átvették a megyei ügyvédek sorából választott tiszti ügyészek, akik büntetőeljárási feladataik mellett ellátták a törvényhatóság képviseletét egyéb perekben, eljártak az önmagukról gondoskodni nem tudók (így az árvák) ügyeiben, és kötelező védői feladatokat is elláttak.³³

Egyes tiszti ügyészek a 18. századtól hivatallal is rendelkeztek, de még nem alkottak ügyészi szervezetet, továbbá nem álltak szervezeti kapcsolatban a hozzájuk hasonló feladatokat a földesúri magán-igazságszolgáltatásban, az úriszéken ellátó uradalmi ügyészekkel, és a 15. századtól a korona javait, a király vagyonát és a közhasznú alapítványokat érintő ügyekben, valamint a kincstár vagyoni jogait érintő bűncselekmények miatt eljáró királyi ügyek igazgatójával sem.

Bár az úriszékeket már az 1848. évi 11. törvénycikk megszüntette, és azokat az 1860-as évek restaurációja sem állította vissza, a vádképviselet teljes államosítására és a közvádlóknak a bíróságtól történő teljes függetlenítésére – az 1850-es években Magyarországra is oktrojált, erősen központosított és kiterjedt hatáskörrel bíró államügyészség átmeneti korszakától eltekintve – csak a kiegyezést követő igazságügyi reform keretében került sor.

A királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikkel létrehozott közvádló hatóság hierarchikusan szervezett, a bíróságtól független és közvetlenül az igazságügy-miniszternek alárendelt intézmény volt, amelynek ügyészei és alügyészei a miniszter és a felettes ügyész utasításai szerint jártak el. És jóllehet Finkey Ferenc azt hangsúlyozta, hogy utóbbi függőségi helyzetet „a törvény kifejezett rendelkezése folytán sem letagadni, sem elhomályosítani nem lehet”³⁴ , azonban az ügyészség és az igazságügyi kormányzat viszonyának meghatározása már a törvénycikk előkészítése során vitákat váltott ki az Országgyűlésben,³⁵ és még évtizedekkel később is foglalkoztatta – legalábbis az ügyészi állásuknál fogva személyesen is érintett – jogtudósokat. Vargha Ferenc például már a 20. század első éveiben azt írta az ügyészi függetlenség kérdéskörét tárgyalva, hogy az 1871. évi XXXIII. törvénycikk 5. §-ának az ügyészség miniszternek való alárendeltségét kimondó rendelkezése valójában csak felügyeleti jogkört kívánt biztosítani a miniszternek, és azt csak a nem kellően precíz törvényalkotás következtében, valójában tehát tévesen értelmezhették utóbb úgy, hogy magában foglalja az utasítás jogát is – azonban Vargha szerint harmincöt év ilyen helytelen gyakorlata ellen harcolni már „szélmalom küzdelem volna”.³⁶

A királyi ügyészség legmagasabb rangú ügyészi tisztsége a valójában a szervezeten kívül álló, utasítási és felügyeleti jogkörrel nem rendelkező koronaügyészé volt,³⁷ a tisztséget azonban csak 1900-tól töltötte be Hammersberg Jenő, aki addig – elődjéhez, az 1871-től 1896-ig hivatalban lévő Kozma Sándorhoz hasonlóan – budapesti királyi főügyészként vezette a királyi ügyészséget.

Az 1871-ben felállított ügyészi szervezet – a többszintű igazságszolgáltatási rendszer kiépülésén és az ország területi változásain túl – alapjaiban változatlan maradt a második világháborút követő időkig, a szocialista jog térhódításáig, amikor is az 1949. évi Alkotmányban megfogalmazottak alapján az 1953. évi 13. törvényerejű rendelet új alapokra helyezte az ügyészség működését, függetlenítve azt az igazságügy-minisztertől.

A modern ügyészség típusai

A kontinentális Európa modern ügyészségeinek kialakulása – és máig tartó változásai – alapján kimondható, hogy az ügyészség közjogi státuszának, az állami szervek rendszerében elfoglalt helyének, különösen pedig a kormányzathoz való viszonyának még a francia megoldás széles körben kifejtett hatása ellenére sincs egy egységes európai modellje.

Az egyik közkeletű, több jellemzőt vegyítő megközelítés szerint az elmúlt két évszázad folyamán Európa jogrendszereiben az ügyészségnek a jogkörök különbözősége szerint alapvetően két szervezeti típusa jött létre, és mindkét típushoz egy-egy jellegzetes, az ügyészség állami szervek rendszerében elfoglalt helyében megnyilvánuló szervezeti modellt kapcsolhatunk. A bűnüldözési és vádhatósági jogkörökkel bíró proszekutor típusú ügyészség jellemzően a végrehajtó hatalomnak alárendelten működik, míg a büntetőjogi területen kívül is szélesebb – közérdekvédelmi – jogkörrel rendelkező prokuratúra típusú ügyészség jellemzően a kormányzattól független, és legfeljebb a népszuverenitást megtestesítő parlamentnek vagy az uralkodónak van alárendelve.³⁸

A fentihez képest árnyalatnyi eltéréseket mutat az a több szempont mentén vizsgálódó felosztás, amely szerint egyrészt a kontinentális jog alapvetően inkvizitórius eljáráshoz igazodó ügyészségei különböznek a common law csataelméletre épülő adverzális eljáráshoz illő vádmegoldásaitól; másrészt a napóleoni modell ügyészsége a miniszternek alárendelt, erősen centralizált, az elsődleges vádhatósági feladata mellett a közérdek érvényre juttatása végett is fellépő szervezet, amitől különbözik a skandináv modell ügyészsége a büntető igazságszolgáltatással összefüggő feladatokra koncentrált, de nagyobb mértékben önálló, nem a miniszternek, hanem a teljes kormányzatnak alárendelt szervezetével; és harmadrészt megkülönböztethető a kizárólag bűnüldözési és vádhatósági funkciót betöltő proszekutor típusú ügyészségtől a más jogágak területén is hatáskörökkel rendelkező prokuratúra típusú ügyészség.³⁹

Ha az egyes államok megoldásai nem is teljesen tisztán jelenítik meg egyik vagy másik modellt, észszerűnek mutatkozhatna az a tendencia, hogy minél szélesebb körben kap az ügyészség a bűnüldözésen kívül eső, a magánjogi és egyéb nem bűnüldözési ügykörökben közérdekvédelmi hatásköröket, annál kevésbé lehet alárendelve az alapvetően politikai szempontok mentén működő kormányzatnak, illetve valamely miniszternek. Az egyes államok különféle megoldásai azonban a közjogi állás és a jogkörök terjedelmének olyan sokféle kombinációját mutatják, ráadásul olyan sajátos történelmi fejlődésutak és társadalmi közegek közepette, hogy még ilyen egyszerűnek tűnő következtetést is nehezen vonhatnánk le.

Érdemes például megjegyezni, hogy a fenti elgondolást formailag alátámasztani látszó oroszországi modell is csak látszólag illeszkedett ebbe a logikába. Ott ugyanis a rendkívül széles hatáskörrel felruházott cári ügyészség alapjain felépülő, a kormányzatnak formálisan alá nem rendelt szovjet típusú ügyészség valójában azért kapott a büntető igazságszolgáltatás területén kívül is kiterjedt általános felügyeleti jogkört, hogy a szocialista törvényesség biztosítása érdekében a társadalom egészét a lehető legnagyobb kontroll alatt tarthassa.⁴⁰

Proszekutor és prokuratúra típusú ügyészségek

A proszekutor típusú ügyészség példájaként a jogirodalom általában a kontinentális jogcsaládon kívül eső angol Crown Prosecution Service-t említi.⁴¹ Angliában (és Walesben) a magán, a rendőri és az ügyvédek alkalmazásával történő egyéb hivatali vádképviselet érvényesülése mellett az ügyek szűkebb körében jelenik meg a valódi államügyészi hivatalként működő szervezet, amelynek élén a Director of Public Prosecutions áll. Ennek felügyeletét pedig főállamügyészként a parlament ügyvéd tagjai közül választott főállamügyészként az Attorney General látja el, aki a kormányzatnak ugyan nem, de a parlamentnek felelős politikai tisztviselő.⁴² A Crown Prosecution Service tehát a fenti szempontrendszerben a büntetőeljárásra koncentrált jogköre alapján tekinthető proszekutor típusúnak, és nem a kormányzathoz való viszonya alapján.

A büntetőeljárásokon túlmutató szélesebb jogköre alapján sorolják egyes szerzők a prokuratúra típusú ügyészségek közé a francia, az osztrák, a portugál, a belga és a holland közvádló szerveket, valamint általában a volt szocialista országok ügyészségeit,⁴³ más szerzők pedig egyebek között a horvát, a lett, a litván, a német és spanyol ügyészséget, valamint a Visegrádi Négyek ügyészi szervezeteit.⁴⁴ Természetesen a büntetőeljáráson kívüli ügyészi jogkörök tárgya és terjedelme is igen sokféle lehet, de a közvádló intézmények közjogi állása alapján ezen országok megoldásai még változatosabb képet mutatnak.

Példának okáért ugyanis a francia és a német (mind a szövetségi, mind a tartományi szintű) ügyészségek a miniszternek alárendelten működnek,⁴⁵ de hasonló a helyzet Svédországban, Dániában és Ausztriában is,⁴⁶ ezek tehát e szempontból inkább a proszekutor típusba tartoznának. Ezzel szemben például a szerb ügyészség a kormányzattól függetlenített szervezet, amelynek függetlensége felett a köztársasági főügyész, az igazságügy-miniszter, az illetékes parlamenti bizottsági elnök, valamint az országgyűlés által választott további nyolc tag által alkotott tanács őrködik, de hasonló megoldás működik Horvátországban is.⁴⁷

Ami végül a magyar ügyészséget illeti, az 1871. évi XXXIII. törvénycikk – amint arról az előbbiekben már szó volt – az igazságügy-miniszternek alárendelt és alapvetően a bűnügyekre koncentrált hatáskörű királyi ügyészséget, tehát mindkét szempont szerint proszekutor típusú közvádló intézményt állított fel. Ezt követően a királyi ügyészség hatáskörei már a 19. század végén mindinkább kiterjedtek egyes magánjogi és a büntetőeljáráson kívül eső egyéb ügykörökre.⁴⁸ Az 1953-ban újjászervezett ügyészség aztán az 1949. évi Alkotmányban foglaltak szerint az igazságügy-minisztertől és a kormánytól független állami szervként működött, amely közjogi állását a rendszerváltozást követően, majd az Alaptörvény és a jelenleg hatályos törvények alapján is megtartotta. Napjaink magyar ügyészsége tehát a feladat- és hatáskörei alapján már egyértelműen a proszekutor típusú ügyészségek közé sorolható, míg közjogi állását tekintve inkább prokuratúra típusúnak tekinthető vagy – a duális szemléleten túlra tekintve – Finnország, Portugália és Szlovákia hasonló megoldásaival egyetemben a független (illetve legfelsőbb vezetője útján legfeljebb a népképviseleti parlamentnek felelős⁴⁹ ) ügyészségek között említhető.⁵⁰

Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet; László Balázs, ügyész, Kaposvári Járási Ügyészség; abszolvált doktorandusz, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtu-dományi Kar

A legfőbb ügyész 2021. évi tudományos pályázati felhívása

Szerző(k): Ügyészi Hírek

A legfőbb ügyész 2021. évi

tudományos pályázati felhívása

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére.

A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató és fiatal jogász. A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

az általános tagozatra minden ügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott;
az ifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és jogi szakvizsgával nem rendelkező 30 év alatti diplomás jogász;
a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló – egyetemi hallgató.

Pályamunkát az alábbi témakörökben lehet benyújtani:

Büntetőjogi terület

Büntető anyagi jog

A büntetőjog célja, feladatai
A társadalomra veszélyesség és az anyagi jogellenesség
A tényállásszerűség és a (büntető) jogellenesség viszonya
A bűncselekményegység megítélése a jogirodalomban és a joggyakorlatban
A hanyag gondatlanság mércéi a bírói gyakorlatban
Az elvárhatóság vizsgálata konkrét büntetőügyekben
Egyes bűncselekmények előkészületének értelmezési problémái
Az előkészületi cselekmények rendszere a Büntető Törvénykönyvben
Bűnpártolás/pénzmosás/orgazdaság újraszabályozva – várható értel-mezési problémák
Vagyoni hátrány számítása az iparjogvédelmi jogok megsértése bűncselekményénél
Belátási képesség és beszámítási képesség a 14. életévüket be nem töltött személyek bűnelkövetésénél
A beszámítási képesség értékelésével kapcsolatos kompetenciakérdések
A kényszerítéssel elkövetett bűncselekmények elhatárolásának gyakorlati problémái. A kényszerítés mint önálló bűncselekmény
Jogos védelem az EBH2017. B. 10. és EBH2018. B. 11. számú elvi bírósági határozatok tükrében
A végszükség megítélése a joggyakorlatban
A büntethetőség elévülésének megállapításával kapcsolatos jogértelmezési kérdések
A tevékeny megbánás alkalmazásának gyakorlata; a sértettek által elfogadott jóvátételek jellege
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi és büntetőjogi kérdései, a büntetés gyakorlatban felmerülő dilemmái
Az életfogytig tartó szabadságvesztés nemzetközi szabályozása
A sportrendezvények látogatásától eltiltás nemzetközi gyakorlata
A bűncselekményből származó vagyoni előny lefölözése. A vagyonelkobzás
A XXI. századi büntetőjog speciális szankciója: az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
A kényszergyógykezelés aktuális büntetőjogi és gyakorlati kérdései
A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések gyakorlati problémái
Az összbüntetés jelene és jövője
Fiatalkorúság a büntetőjogban. A fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályozás története, a büntethetőségi korhatár megítélésének változása és a hatályos szabályozás a nemzeti jogban
Az iskolai kortárserőszak büntetőjogi és kriminológiai vonzatai Magyarországon
Bűncselekmények a közösségi oldalakon
Az emberölések alakulásának nemzetközi tendenciái és annak okai
A kiskorú sértett sérelmére elkövetett élet és testi épség elleni cselekmények megítélésének változásai a büntető anyagi jogban
Az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekmények
Az új típusú kábítószerek és a jogalkalmazás
A kábítószer-fogyasztás büntetőjogi értékelésének változásai
Az emberkereskedelem elhatárolási kérdései
A szexuális erőszak minősített esetei, különös tekintettel a 19/2017. (VII. 18.) AB határozatra
A szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak elhatárolása; a szexuális kényszerítés erőszakkal történő elkövetése
A gyermekpornográfia bűncselekményének elkövetési magatartásai, az internet útján történő elkövetés minősítése és gyakorlati problémái
A kiskorú veszélyeztetése bűntettének elkövetési fordulatai és bizonyítási problémái
Az önhiba elméleti és gyakorlati megítélése a tartási kötelezettség elmulasztása bűncselekmény esetén
A gyermekbarát igazságszolgáltatás nemzetközi dokumentumai és hatásuk a magyar büntető jogrend szabályozására és működésére
Büntetőjogi beavatkozás kiskorúval való kapcsolattartás esetén
A veszélyeztetési eredmény értelmezése a kiskorú veszélyeztetése büntető törvényi tényállásban
A kapcsolati erőszak és a kapcsolatban élők között megvalósuló egyéb bűncselekmények elhatárolási problémái
A közösség tagja elleni erőszak dogmatikai kérdései
A magánélet büntetőjogi védelme
A társadalomra veszélyesség megítélése a véleménynyilvánítás szabadságának tükrében
Az internet és a szólásszabadság. Véleménynyilvánítással összefüggő bűncselekmények az interneten. Minősítési kérdések, gyakorlati problémák
A zaklatás büntetőjogi kérdései
A közszereplők becsületének büntetőjogi védelme
A közlekedési norma védelmi célja. A rizikó-összefüggés a közlekedési bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban
Ok-okozati összefüggés a közlekedési bűncselekmények körében
A közúti veszélyeztetés bűntette az ítélkezési gyakorlat tükrében
A megtévesztő sebesség megállapításának feltételei a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége esetén
Az ittas, illetve bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények büntetőjogi és kriminológiai jellemzői
A környezetkárosítás tipikus formái, a bűncselekmény dogmatikai kérdései
A természetkárosítás megítélése, a természetvédelemmel kapcsolatos hazai és nemzetközi jogszabályok és szerződések szerepe a büntetőjog alkalmazása során
A korrupciós cselekmények megítélése a hazai és a nemzetközi jogszabályokban, illetve a joggyakorlatban
A korrupciós bűncselekmények elhatárolási kérdései a befolyás vásárlása hatálybalépésének tükrében
A hivatali bűncselekmények bizonyítási nehézségei a katonai büntetőeljárásban
A befolyással üzérkedés
A terrorcselekménnyel fenyegetés jogértelmezési kérdései, elhatárolása a közveszéllyel fenyegetéstől
A terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos büntetőjogi szabályozás
A rémhírterjesztés és a járványügyi szabályszegés tényállása a pan-démia tükrében
A rémhírterjesztés módosított tényállásának érvényesülése a gyakorlatban
A garázdaság tényállásának jogalkalmazási problémái
Az illegális migráció a nemzetközi jog és az alkotmányos büntetőjog tükrében
Bűnözés és illegális migráció. Milyen hatások tapasztalhatók a magyar bűnözés terjedelmében, struktúrájában?
Az emberkereskedelem új tényállásának dogmatikai kérdései
Az embercsempészés törvényi tényállásának dogmatikai és bizonyítási problémái. A bűncselekmény és az illegális migráció összefüggései
A járványügyi szabályszegés vétségének (Btk. 361. §) jogalkalmazási és dogmatikai kérdései
Bizonyítási nehézségek és elhatárolási kérdések a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények körében
A megsemmisítésre szánt dologra elkövetett vagyon elleni bűncselekmények értelmezési és bizonyítási kérdései
A pazarló gazdálkodás megítélése a büntetőjogban
A vagyoni hátrány értelmezése, megítélése a hűtlen kezelés miatt indult eljárásokban
A hűtlen kezelés és a „sajátjakénti rendelkezéssel” elkövetett sikkasztás elhatárolása
A színlelt gazdasági tevékenységgel elkövetett bűncselekmények köre
A gazdasági csalás a gyakorlatban
Az uzsora elleni fellépés büntetőjogi eszközei
A szerzői jogi jogsértések aktuális büntetőjogi kérdései
A költségvetési csalás elméleti és gyakorlati kérdései
A pénzmosás dogmatikai kérdései. Új bűnözési trendek, a pénzügyi ügynöki tevékenység értékelése a joggyakorlatban
Az önkormányzati vagyon kezelésével összefüggő bűncselekmények jogalkalmazási kérdései
A gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények dogmatikai problémái és a bizonyítás nehézségei
Az információs rendszer által elkövethető bűncselekményekkel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések
Csalás és információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás az interneten. Elhatárolási kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák
„Személyazonosság lopás”, avagy az internetes regisztrációk és azokon belül kezelt adatok jogosulatlan felhasználása – minősítési kérdések, gyakorlati problémák
Készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel és elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel összefüggésben elkövetett bűncselekmények az interneten. Minősítési kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák
A kiberbűnözés elleni küzdelem kihívásai napjainkban
Dark Web – rejtőzködő bűnözés az internet sötét oldalán
A mesterséges intelligencia, a robotika és a büntetőjog
A bűnszervezet fogalmának változása
Az erőszakos elkövetés értelmezési kérdései a joggyakorlatban
A büntetőjogi kár meghatározásának problémái
A védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot, valamint a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés megítélése, bizonyításának gyakorlati kérdései
A „rendszeresség” fogalma és tartalma az egyes bűncselekmények joggyakorlatában (kuruzslás, kapcsolati erőszak, zaklatás stb.)
A koronavírus járvány kihívásai a büntetőjog terén

Büntetőeljárási jog

Alapvető rendelkezések a büntetőeljárási törvényben
Az önvádra kötelezés tilalmának jelentősége és érvényesítési nehézségei a büntetőeljárásban
Fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban
A bíró kizárása az alkotmánybírósági határozatok tükrében
A terhelt közreműködési és jelenléti kötelezettsége a büntetőeljárás során
A védő kirendelésének és helyettesítésének szabályai a gyakorlatban
A büntetőeljárási cselekvőképesség
Az eljárásban részt vevő személyek jelenléti jogának változása
A különleges bánásmódot igénylő személyek jogai, a sértetti érdekek fokozott védelme
Nyilvánosság a büntetőeljárás különböző szakaszaiban
Telekommunikációs eszköz használata a büntetőeljárásban
Elektronikus kapcsolattartás vagy elektronikus ügyintézés? Elektronikus okiratok és ügyiratok a büntetőeljárásban
A büntetőeljárásban közreműködő szervezetek tevékenységmérésének hatásai a statisztikai adatszolgáltatás pontosságára és hitelességére
A bűnügyi nyilvántartási rendszer és alrendszerei mint lehetséges statisztikai adatforrások
Informatikai eszközök és módszerek alkalmazása és alkalmazhatósága a nyomozás felügyeleti tevékenység és az ügyészségi nyomozás során
Szakértői bizonyítás. Magánszakértői vélemény a jogalkalmazás tükrében
A bizonyítás mellőzésének lehetőségei, korlátai és kockázatai a büntetőeljárási törvényben
A kényszerintézkedések új megközelítése
Távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet. A kényszerintézkedés nemének megválasztása
Az óvadék szerepe a büntetőeljárásban
A letartóztatás alternatívái, figyelemmel a szabad mozgáshoz való jogra
A bűncselekményből származó vagyoni előny biztosítását célzó kényszerintézkedések és azok gyakorlata. A vagyonelkobzás és a polgári jogi igény viszonya a kényszerintézkedések alkalmazásának tükrében
A lefoglalással és annak megszüntetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések, problémák
Az elektronikus pénz lefoglalásának problémái
Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság által elrendelt zár alá vétel alkalmazásának, végrehajtásának tapasztalatai
Az elektronikus adatokra vonatkozó kényszerintézkedések szabályozása és jogalkalmazási kérdései
A hatékony büntetőeljárás eszközei a nyomozás irányítása során
A nyomozás során hozott határozatok hivatalbóli felülvizsgálatának régi-új szabályai
Szűkül vagy bővül a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslati lehetőség az új szabályozásban?
A polgári jogi igény érvényesítése
A magánindítvány főbb jellemzői, a sértetti nyilatkozatok magánindítványként való értékelése
A gyanú gyanúja, avagy előkészítő eljárás a büntetőeljárási törvényben
Ügyészi felügyelet és irányítás – a nyomozás befejezettségének a kérdése, figyelemmel a Be. 352. §-ában írtakra
Osztott nyomozás – ügyészi felügyelet és irányítás lehetőségei a büntetőeljárási törvényben
Az ügyész felelőssége a nyomozás gyorsításában
A túlbizonyítás elkerülése a büntetőeljárásban
Az előkészületi bűncselekmények nyomozásának kérdései
A leplezett eszközök alkalmazása során beszerzett bizonyítékok felhasználásának lehetőségei és határai, összevetve az 1998. évi XIX. törvényben írtakkal
Ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök
Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
A tettazonosság és annak jelentősége a büntetőeljárásban
A bizonyosság fejlődése és jelentősége a büntetőeljárásban, a vádemeléshez szükséges bizonyosság megítélése
Az ügyész szerepe a bűncselekmények által védendő jogtárgyak oltalmában. Régi és új ügyész – avagy az új Be. szemléletformáló hatásai (egyezségkötés vs. vádalku, eljárást gyorsító lehetőségek)
Az ügyész mint közvádló szerepének változása
A terhelttel kötött konszenzuális megállapodások a vádemelés előtt és után
Formális és informális egyezség a büntetőeljárási törvényben
A közvetítői eljárás megváltozott szabályai
A közvetítői eljárásra utalás gyakorlati tapasztalatai a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárásokban
A feltételes ügyészi felfüggesztés. A diverzió szabályai a büntetőeljárásban
A vádemelés mint utolsó eszköz. Alternatívák a bírósági út elkerülésére
A kötelezővé tett előkészítő ülésben rejlő lehetőségek a büntetőeljárási törvényben
A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás lehetőségei, figyelemmel a beismeréshez nem kötött és a beismeréshez kötött alkalmazás differenciált szabályozására
A bizonyítás a büntetőeljárás bírósági szakában
Kihallgatható-e tanúként hivatali vesztegetés bűntette miatti eljárásban az „alapügyben” eljárt védőügyvéd? A Be. 170. § (1) bekezdés a) pontjának értelmezése a nyomozási alkut kötött védő eljárásjogi szerepét illetően
A bírói tanácskozás és szavazás titoktartási kötelezettsége alóli felmentés jogosultja a Be. 173. §-ának értelmezésében
A szexuális bűncselekmények bizonyítási nehézségei
A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény nyomozásának, bizonyításának tapasztalatai
A korrupciós bűncselekmények felderítésének nehézségei
A költségvetési csalás kapcsán megjelenő új bűnözési trendek, és a visszaszorításuk érdekében alkalmazott eljárások során felmerülő bizonyítási problémák
A nemzetközi árufogalomhoz kapcsolódó költségvetési csalások felderítésének és bizonyításának sajátosságai
Az interneten elkövetett gyűlölet-bűncselekmények nyomozási nehézségei
A határokon átnyúló informatikai bűncselekmények felderítése és bizonyítási problémái
A minősítő körülmények kétszeres értékelésének tilalma a változó ítélkezési gyakorlatban
A külföldi ítélet érvényének elismerésével kapcsolatos jogalkalmazási problémák
A határozatok jogerejének és véglegességének problémái a gyakorlatban
A megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség hiányának elhatárolása, következményei
Ügyészi mozgástér a másodfokú eljárásban folytatott bizonyítás során
A fellebbezések korlátai, a felülbírálat terjedelme
A perújítási eljárás sajátosságai
Kitől származik a perújítási indítvány? A perbeli legitimáció vizsgálata a perújítási indítványok elbírálásakor
Perújítási eljárások halmozódása miatt felmerülő problémák
A határidők jelentősége az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban
A tizennyolcadik életévet be nem töltött személyekkel kapcsolatos bizonyítás rendszere
A bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú elleni büntetőeljárás sajátosságai, gyakorlati kérdések, problémák
A katonai büntetőeljárás szabályozása a rendszerváltástól a 2017. évi XC. törvényig
A parancsnoki nyomozás felügyeletének és irányításának kérdései, a katonai vétségek fegyelmi jogkörben történő elbírálásának gyakorlata
A büntetőeljárást gyorsító eszközök alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai
A beismerő terhelt bíróság elé állítása kontra egyezség kötése
A vádlott távollétében folytatott eljárások
A migrációra vonatkozó különös büntetőeljárásjogi szabályok elemzése
A vagyonvisszaszerzés lehetőségei a büntetőeljárásban
A vagyonvisszaszerzés aktuális hazai, illetve nemzetközi (gyakorlati) kérdései
A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, a sértetti reparáció hatékony formái
A pótmagánvád a büntetőeljárásban; ezzel összefüggésben a feljelentést elutasító, a nyomozást megszüntető határozatok megalapozottsága
A mesterséges intelligencia hatása a tisztességes eljáráshoz való jogra: a mesterséges intelligencia körébe vonható jogi döntések köre, az algoritmusok átláthatósága és a fegyverek egyenlőségének elve
Mesterséges intelligencia igazságszolgáltatási szerepkörben: az észtországi és az amerikai „robotbíró”
A pandémia alatti rendkívüli jogrend hatása a büntetőeljárásokra
Az ügyészség eljárása veszélyhelyzetben. A veszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III. 31.) Korm. rendelet, illetve a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény alkalmazásának tapasztalatai, tanulságai
A járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel született büntetőeljárásjogi szabályok érvényesülése a gyakorlatban

Európai és nemzetközi büntetőjog

Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek büntető anyagi jogi védelme
Az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott büntetőjogi tárgyú ítéletek hatása a nemzeti jogrendszerekre és a nemzeti jogalkotásra
A kölcsönös elismerés elvén alapuló uniós kerethatározatok és irányelvek szerepe, gyakorlati alkalmazásuk problémái
A 10 éves Stockholmi Program célkitűzései és azok megvalósulása
Az Európai Ügyészség szerepe és várható működése az Európai Unióban
Az Európai Ügyészség és a megerősített együttműködésben részt nem vevő tagállamok
Az Európai Ügyészség és az Eurojust kapcsolata
Az igazságügyi bűnügyi együttműködés új formáinak alkalmazása a gyakorlatban
Az egyes nemzeti jogrendszerek szervezeti, eljárásjogi és anyagi jogi eltérésének hatása a jogsegélyek végrehajtására a nemzetközi bűnügyi együttműködés során
A bűnügyi együttműködés eszközei a BREXIT után
Nemzetközi bűnügyi együttműködés a közös nyomozócsoportok tevékenysége tükrében
Eljárási jogsegély kontra közös nyomozócsoport
Vagyonvisszaszerzés a pénzmosás bűncselekménye kapcsán az EU-ban
Az Eurojust és más uniós szervek szerepe az Európai Unió költségvetését sértő bűncselekmények elleni fellépés területén, és az együttműködés fejlesztésének lehetőségei
A vagyonvisszaszerzés a nemzetközi bűnügyi együttműködésben
Terrorizmus elleni harc: trendek, az online terrorista tartalmak és azok hozzáférhetetlenné tétele
A nemzetközi bűnügyi együttműködés aktuális kérdései, problémái
Nemzetközi bűnügyi együttműködés a kiberbűnözés területén
Az „e-evidence”-re/digitális bizonyítékokra vonatkozó új szabályozás az Európai Unióban: adatvédelem, emberi jogok, az USA „Felhő törvénye”
Az európai bűnügyi együttműködés az informatikai bűnözés vonatkozásában, különös tekintettel a kriptovaluták és a deep web segítségével elkövetett bűncselekményekre
A fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi és eljárásjogi szabályok nemzetközi dokumentumoknak való megfelelősége
Magyar állampolgárok által külföldön elkövetett bűncselekmények joghatósági kérdései
A bitcoin kapcsán alkalmazható bűnügyi együttműködési eszközök és nyomozási technikák
Az Európai Nyomozási Határozat a kölcsönös elismerés elve tükrében
Az Aranyosi-ítélet: az európai elfogatóparancs végrehajtásának megtagadása és a magyarországi börtönviszonyok
A digitális adatok beszerzése a büntetőeljárásban és az önkéntes hozzájárulás
Büntetőjogi felelősség és EU-jog
Joghatósági összeütközések megelőzése és rendezése – különös tekintettel a kiberbűncselekményekre
Transznacionális ne bis in idem és a külföldi ítélet érvénye
A joghatóság jelentősége az európai egységes igazságügyi térségben
Jogi terminológia és az EU másodlagos jogforrásainak különböző nyelvi változataiból fakadó eltérések
A locus regit actum, forum regit actum és a határokon átívelő bűncselekmények
Az ügyészség a nemzetközi térben
Igazságügyi diplomácia
A jogi szaknyelv eltérései az angolszász és az euro-angol jogi terminológiában
Az Európai Unió Bíróságának precedensei – a ratio decidendi és az obiter dictum

Közjogi terület

Büntetés-végrehajtási jog

A reintegrációs őrizet alkalmazásával kapcsolatos jogalkalmazási problémák a büntetés-végrehajtási bíró eljárásában
A javítóintézeti nevelés perspektívái
A magyar büntetés-végrehajtást övező jogállami garanciarendszer felépítése és jelentősége
Jogalkalmazási problémák és végrehajtási nehézségek a közérdekű munka végrehajtásával kapcsolatos gyakorlatban
Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekkel kapcsolatos jogértelmezési problémák és azok lehetséges megoldásai
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának sajátosságai
Az ún. egyes jogoktól megfosztó büntetések végrehajtásának gyakorlati nehézségei
A CPT magyarországi látogatásai és azok hatása a hazai jogalkotásra és jogalkalmazásra
A büntetés-végrehajtási mediáció jelenlegi gyakorlata és alkalmazásának akadályai
Az ügyészi törvényességi felügyelet szerepe a büntetés-végrehajtás jogállamiságának megőrzésében
A Bv. Kódex reintegrációt elősegítő intézményei
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának hazánkat érintő legfontosabb döntései és azok hatása
A feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos jogalkalmazás múltja és jelene
Járványügyi szabályok a büntetés-végrehajtásban

Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége

A polgári eljárások elektronizációja – az ügyészi elektronikus kommunikáció elmélete és gyakorlata a közérdekvédelmi szakterületen
Az elektronikus ügyintézés garanciái
Az ügyész eljárásjogi helyzete a polgári peres és nemperes eljárásokban (a hatályos szabályozás)
A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény hatályosulása – a peres és nemperes eljárások gyakorlati tapasztalatai egy-egy választott ügycsoportban
Ügyészi feladatok a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény hatálya alá tartozó egyes nemperes eljárásokban
A cselekvőképességet érintő gondnokság elrendelésének szükségessége a hatályos szabályok alapján, a járásbíróságok és a törvényszékek által mérlegelt szempontok, a Kúria ítélkezési gyakorlata
A szülői felügyelet szabályozása, garanciák, gyakorlati problémák
A Ptké. 53/A. §-a szerinti közérdekű keresetindítás elméleti problémái
A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jogszabályi korlátok kijátszásának megakadályozását célzó ügyészi eszközök
A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyészi eszközök
A közlekedési szabályszegések miatti szabálysértési és közigazgatási szankciók alkalmazásának gyakorlati kérdései
A gyermekvédelmi jogszabályok érvényesülésének problémái, a jelzőrendszer működésére vonatkozó tapasztalatok
A közigazgatási hatósági döntések törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos ügyészi jogkör
Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján indított keresetindítás elméleti problémái
Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény alapján indult állatvédelmi tárgyú keresetek tapasztalatai

Az ügyészi szervezetet érintő peres és nemperes eljárások

A jogalkalmazás egységességének biztosítása érdekében hozott legújabb rendelkezések a polgári jog területén
Személyiségvédelem a polgári jogban
A személyes adatok védelméhez fűződő jog szabályozása
A személyes adatok védelméhez fűződő jog és az iratmegismerési jog egymáshoz való viszonya a polgári perekben
Hol a határ a közéleti kérdés megvitatása és a magánélethez való jog védelme között?
Kártérítés a személyiségi jogi perekben

Az ügyészi szervezet jubileumi éve – a 150 éves ügyészség

történetéből

150 éves a magyar ügyészség
A modern ügyészi szervezet középkori előzményeiről
A közvádlói tevékenység jogtörténeti gyökerei Magyarországon (1871 előtt)
A szabadságharctól a kiegyezésig átalakuló közvádlói szerep
A királyi ügyészség kialakulása és fejlődése
A bűnvádi hatáskörök az első folyamodásu bíróságok rendezéséről szóló 1871. évi XXXI. törvénycikk, az első folyamodásu kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről szóló 1871. évi XXXII. törvénycikk és a királyi ügyészségről szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk alapján
Az ügyészségi jogkörök változásai az első bűnvádi perrendtartástól napjainkig
A nyomozás felügyeletével, irányításával kapcsolatos ügyészségi jogkörök fejlődési irányai az első bűnvádi perrendtartástól napjainkig
Az ügyészség és a sajtónyilvánosság – a királyi ügyészségtől napjainkig
Az államszervezet és a jogrendszer 1945 utáni szovjet mintájú átalakítása
Vészkorszak és meghurcoltatás
Ügyészség a rendszerváltozásban
Csatlakozás az Európai Unióhoz – új kihívások az ügyészség életében
A jövő ügyészsége – a XXI. század kihívásai
Az informatika szerepe és jelentősége a XXI. század harmadik évtize-dének büntető igazságszolgáltatásában
Az elektronikus ügyintézés jövője az ügyészségen
Az ügyészi szervezet jellemzői és nemzetközi modelljei
Az ügyészi szervezet egyes szakterületeinek kialakulása, módszerei, eszközei
Az ügyészi hivatásrend kialakulása
Az ügyész társadalmi státuszának alakulása az elmúlt 150 évben
Változó társadalmi szerepek – nők az ügyészségen
Az ügyészség tudományos szerepvállalása az elmúlt 150 évben
Tudós ügyészek – az ügyészség vezetőinek tudományos tevékenysége
Kozma Sándor élete és munkássága
Híres koronaügyészekről
Híres bűnügyek – híres ügyészek
Érdekképviseleti előzmények az igazságszolgáltatásban – az Országos Bírósági és Ügyészségi Egyesület tevékenységéről
A Bíró és az Ügyész utca titka a Kis-Svábhegyen
Az ügyészség jelképeiről
Jogtudomány és haditudomány
A magyar katonai büntető- és fegyelmi jog története
A katonai büntetőjog fogalmának alakulása
Az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozásának története a magyar jogban
Az ügyész szerepe az eljárásjogokban
A fiatalkorúakra vonatkozó büntető igazságszolgáltatás alakulása Magyarországon
Fogyasztói szerződések a polgári jogi kodifikáció és az ügyészség közérdekvédelmi tevékenységének tükrében
Környezet- és természetvédelem – az ügyész büntetőjogi és közérdekvédelmi tevékenységének kapcsolódási pontjai
A szabálysértési jog jogrendszerben elfoglalt helye, kapcsolata más jogágakkal
A bűnügyi együttműködés kezdetei – a kétoldalú kiadatási egyezményektől a multilaterális nemzetközi egyezményekig
Az elítéltek munkáltatása
„Zöld” börtönök

A megjelölteken túl más, az ügyészi tevékenységhez kapcsolódó vagy az ügyészség érdeklődésére számot tartó témakörben is beadható pályázat.

Pályadíjak

Valamennyi tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen:

1–1 első díj	400 000 – 400 000 Ft
1–1 második díj	275 000 – 275 000 Ft
1–1 harmadik díj	200 000 – 200 000 Ft

adható ki.

A jubileumi témakörben benyújtott dolgozatok közül valamennyi tagozaton egy-egy 400 000 Ft értékű ünnepi különdíj adható ki.

A kiemelkedő pályamunkák szerzői ezen túlmenően különdíjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438).

Postára adási határidő:

2021. március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2021”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot két – tűzött vagy bekötött – példányban. Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét, valamint fel kell tüntetni a fentieken kívül

ügyészségi szolgálati viszonyban álló esetében beosztását, szolgálati helyét;
fiatal jogász esetében születési dátumát, jogi diplomájának dátumát és munkahelyét;
joghallgató esetében oktatási intézményét, mellékelve a hallgatói jogviszony-igazolást.

Mindkét beküldött tanulmányi példány külső borítóján fel kell tüntetni:

a jeligét;
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói);
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi, jubileumi);
azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik.

A pályázaton más, a szerző kilétére utaló adat nem szerepelhet.

A mellékelt kisméretű boríték felzetén jól olvashatóan rögzíteni kell:

a jeligét;
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói);
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi, jubileumi);
azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik, továbbá
nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A postai benyújtás mellett a dolgozatot RTF- vagy PDF-formátumban fel kell tölteni a Legfőbb Ügyészség által biztosított elektronikus felületre is (www.kozmapalyazat.ugyeszseg.hu), ez esetben is a pályázó azonosítására alkalmas adat nélkül. A pályázó a pályamű beküldésével tudomásul veszi, hogy dolgozatát a bírálat során elektronikus plágiumkeresésnek vetik alá, és ennek érdekében megismerhető adatbázisba töltik fel.

Amennyiben a pályázó nem, vagy tévesen jelölte meg a téma sorszámát, a kiíró dönt a besorolásról (egyes témaköröket a kiíró a benyújtott pályázat által tárgyalt területnek megfelelően össze is vonhat).

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2021. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére.

A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2021 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (pl. a lektori vélemény megismerésére, továbbképzési pontok bejegyzésére) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az érdeklődők azokba – a szerzők hozzájárulásával, a díjkiosztás után 2 évig – a Legfőbb Ügyészség könyvtárában betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerző neve, elérhetősége is nyilvánosságra hozható.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (www.ugyeszseg.hu).

A Kozma Sándor Tudományos Pályázat lebonyolítása során az adatkezelő a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya. Címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.; telefon: 06-1-354-5566, 06-1-354-5654; e-mail: tko.szemtovig@mku.hu.

A pályázó a pályázat benyújtásával tudomásul veszi az ügyészség adatkezelési tájékoztatójában foglaltakat:

http://ugyeszseg.hu/kozerdeku-adatok/adatkezelesi-tajekoztato/.

A kiberbűnözés, korrupció és pénzmosás elleni angol nyelvű szakjogász képzésről

Szerző(k): Ügyészi Hírek

A kiberbűnözés, korrupció és pénzmosás elleni angol nyelvű szakjogász képzésről

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Deák Ferenc Jogi Továbbképző Intézete 2020. szeptemberi kezdettel, a jogterület elismert képviselőinek oktatói közreműködése mellett, 2 féléves „Kiberbűnözés, korrupció és pénzmosás elleni szakjogász” („Combating Cybercrime, Corruption And Money Laundering”) angol nyelvű szakirányú továbbképzési szakot indít.

A 60 kredites, jogász végzettségű hallgatók számára szakjogász diplomát nyújtó továbbképzési szak sikeres elvégzése az LL.M. cím viselésére jogosító oklevél megszerzésével jár.

A szakirányú továbbképzés a jogász szakképzettséggel rendelkező szakemberek számára olyan széles körű jogi ismereteket kíván adni, amelyek nélkülözhetetlenek a 21. század bűnözésének kihívásaiban. Tekintettel a technikai fejlődés következtében kialakuló új bűnözési formákra, módszerekre vagy éppen bűncselekményekre, az új jelenségekkel, valamint a régi jelenségek új formáival találkozó szakemberek részéről is számos olyan új ismeretet követelnek, amelyek a korábbiakban nem voltak részei a jogászképzésnek, és amelyek a modern büntetőeljárásban elengedhetetlenek. A képzés a jogi egyetemi alapokat magasan meghaladva, ám az ott megszerzett ismeretekre épülve foglalkozik az oktatott tárgyak vonatkozásában a szoros kapcsolatban álló jogterületek (büntetőjog, büntetőeljárási jog, kriminalisztika, kriminológia) elméleti és aktuális gyakorlati kérdéseivel. Az oktatás a külföldi hallgatók esetében pedig alapképzési szinten kiterjed a magyar büntetőjog-rendszer lényeges elemeinek az ismertetésére, valamint ablakot nyit Európára, és a fő tárgyak vonatkozásában megismerteti a hallgatókat az alapvető európai kérdésekkel.

A szakirányú továbbképzés célja olyan jogi szakemberek, hazai és külföldi gyakorló jogászok, hatósági jogászok, nyomozók, ügyészek és bírák oktatása, akik képesek a munkájuk során a korrupciós, pénzmosást érintő, valamint a kiberbűnözéssel kapcsolatos bűncselekmények többoldalú értelmezésére és a megfelelő jogi válasz gyors megtalálására. A képzés során a hallgatók képet kaphatnak a joggyakorlat válaszaira váró, a téma szempontjából legfontosabb kérdésekről, illetve az ezekre adható alternatív megoldásokról. Ezen alternatívák feltárása és jogi, kriminológiai, valamint gazdasági hatásaik bemutatása szolgáltatják elsősorban a példát a jogi és interdiszciplináris elemzésekhez.

A képzés az elméleti tudás átadása mellett gyakorlat- és problémaorientált szkillek kialakulását is segíti. Így konkrét példák, hazai és nemzetközi jogesetek feldolgozásával elérhető, hogy a hallgatók a jövőben képesek legyenek önálló jogalkalmazói munkára, a tanult elméletek és módszerek alkalmazásával a releváns tények és összefüggések feltárására, az okozati összefüggések helyes értékelésére és abból megfelelő jogi következtetések levonására.

A képzés 2020. szeptember 14-én kezdődik azoknak a külföldi hallgatóknak, akik nem magyar egyetemen szereztek jogi diplomát. Ez az első modul olyan átfogó tananyag, amely az európai uniós jog, a magyar jog és általában az európai kontinentális jog és büntetőjog alapvetéseiről szól. Ennek a kurzusnak a teljesítése a nem-európai jogi diplomával érkező hallgatók számára kötelező. Az első modulban két hét alatt, azaz 2020. október elejéig minden alapvető ismeretet elsajátítanak a külföldi hallgatók annak érdekében, hogy az októbertől induló további modulokban oktatott szaktárgyakat megfelelő módon tudják követni. A képzés első moduljában (2020. szeptember 14-től 2020 októberéig) minden nap nagy óraszámban tartanak órákat az előadók a külföldi hallgatóknak, a többi modulban pedig 2020 októberétől minden pénteken, azaz heti egy képzési napon lesznek az órák. A második modultól kezdve, azaz október elejétől a hét többi napján az órák látogatása mellett egyéni munka és tananyag feldolgozására is kell számítaniuk a hallgatóknak.

Az első félév szorgalmi időszaka 2020. december 12-ig, a téli vizsgaidőszak 2020. december 14-től 2021. január 30-ig tart. A számonkérés történhet szóbeli és írásbeli vizsga keretében, de beadandó házi dolgozat elkészítésével is, a tárgyat jegyző oktató döntésének megfelelően. A második szemeszter 2021 februárjában kezdődik, és a tömörített oktatás várhatóan március végéig tart. A második félévben a rendes vizsgaidőszak május közepétől kezdődik, záróvizsgát június végéig lehet tenni. A záróvizsga keretében kell megvédeni a szakdolgozatot is.

További részletes információkat a www.jak.ppke.hu/deak internetes oldalon olvashat az érdeklődő.

A legfőbb ügyész 2020. évi tudományos pályázati felhívása

Szerző(k): Ügyészi Hírek

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére.

A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató. A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

az általános tagozatra minden ügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott;
az ifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és alügyész;
a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló – egyetemi hallgató.

Pályamunkát az alábbi témakörökben lehet benyújtani:

Büntetőjogi terület
*Büntető anyagi jog*
1.	A bűncselekményegység megítélése a jogirodalomban és a joggyakorlatban
2.	A beszámítási képesség értékelésével kapcsolatos kompetenciakérdések
3.	A kényszerítéssel elkövetett bűncselekmények elhatárolásának gyakorlati problémái. A kényszerítés mint önálló bűncselekmény
4.	Jogos védelem az EBH2017. B.10. és EBH2018. B.11. számú elvi bírósági határozatok tükrében
5.	A végszükség megítélése a joggyakorlatban
6.	A büntethetőség elévülésének megállapításával kapcsolatos jogértelmezési kérdések
7.	A tevékeny megbánás alkalmazásának gyakorlata; a sértettek által elfogadott jóvátételek jellege
8.	A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi és büntetőjogi kérdései, a büntetés gyakorlatban felmerülő dilemmái
9.	Az életfogytig tartó szabadságvesztés nemzetközi szabályozása
10.	A sportrendezvények látogatásától eltiltás nemzetközi gyakorlata
11.	A bűncselekményből származó vagyoni előny lefölözése. A vagyonelkobzás
12.	A XXI. századi büntetőjog speciális szankciója: az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele
13.	A kényszergyógykezelés aktuális büntetőjogi és gyakorlati kérdései
14.	A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések gyakorlati problémái
15.	Fiatalkorúság a büntetőjogban. A fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályozás története, a büntethetőségi korhatár megítélésének változása és a hatályos szabályozás a nemzeti jogban
16.	Az iskolai kortárserőszak büntetőjogi és kriminológiai vonzatai Magyar-országon
17.	A kiskorú sértett sérelmére elkövetett élet és testi épség elleni cselekmények megítélésének változásai a büntető anyagi jogban
18.	Bűncselekmények a közösségi oldalakon
19.	Az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekmények
20.	Az új típusú kábítószerek és a jogalkalmazás
21.	A kábítószer-fogyasztás büntetőjogi értékelésének változásai
22.	Az emberkereskedelem elhatárolási kérdései
23.	A szexuális erőszak minősített esetei, különös tekintettel a 19/2017. (VII. 18.) AB határozatra
24.	A szexuális kényszerítés és a szexuális erőszak elhatárolása; a szexuális kényszerítés erőszakkal történő elkövetése
25.	A gyermekpornográfia bűncselekményének elkövetési magatartásai, az internet útján történő elkövetés minősítése és gyakorlati problémái
26.	Az önhiba elméleti és gyakorlati megítélése a tartási kötelezettség elmulasztása bűncselekmény esetén
27.	A kiskorú veszélyeztetése bűntettének elkövetési fordulatai és bizonyítási problémái
28.	A kapcsolati erőszak és a kapcsolatban élők között megvalósuló egyéb bűncselekmények elhatárolási problémái
29.	A közösség tagja elleni erőszak dogmatikai kérdései
30.	A magánélet büntetőjogi védelme

31.	A társadalomra veszélyesség megítélése a véleménynyilvánítás szabadságának tükrében
32.	Az internet és a szólásszabadság. Véleménynyilvánítással összefüggő bűncselekmények az interneten. Minősítési kérdések, gyakorlati problémák
33.	A zaklatás büntetőjogi kérdései
34.	A közszereplők becsületének büntetőjogi védelme
35.	A közlekedési norma védelmi célja. A rizikó-összefüggés a közlekedési bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban
36.	Ok-okozati összefüggés a közlekedési bűncselekmények körében
37.	A közúti veszélyeztetés bűntette az ítélkezési gyakorlat tükrében
38.	A megtévesztő sebesség megállapításának feltételei a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége esetén
39.	Az ittas, illetve bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények büntetőjogi és kriminológiai jellemzői
40.	A környezet büntetőjogi védelmének aktuális kérdései
41.	A korrupciós bűncselekmények elhatárolási kérdései a befolyás vásárlása hatálybalépésének tükrében
42.	A hivatali bűncselekmények bizonyítási nehézségei a katonai büntetőeljárásban
43.	A befolyással üzérkedés
44.	A terrorcselekménnyel fenyegetés jogértelmezési kérdései, elhatárolása a közveszéllyel fenyegetéstől
45.	A terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos büntetőjogi szabályozás
46.	A garázdaság tényállásának jogalkalmazási problémái
47.	Az illegális migráció a nemzetközi jog és az alkotmányos büntetőjog tükrében
48.	Bűnözés és illegális migráció. Milyen hatások tapasztalhatók a magyar bűnözés terjedelmében, struktúrájában?
49.	Az embercsempészés törvényi tényállásának dogmatikai és bizonyítási problémái. A bűncselekmény és az illegális migráció összefüggései
50.	Bizonyítási nehézségek és elhatárolási kérdések a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények körében
51.	A megsemmisítésre szánt dologra elkövetett vagyon elleni bűncselekmények értelmezési és bizonyítási kérdései
52.	A pazarló gazdálkodás megítélése a büntetőjogban
53.	A vagyoni hátrány értelmezése, megítélése a hűtlen kezelés miatt indult eljárásokban
54.	A hűtlen kezelés és a „sajátjakénti rendelkezéssel” elkövetett sikkasztás elhatárolása
55.	A színlelt gazdasági tevékenységgel elkövetett bűncselekmények köre
56.	A gazdasági csalás a gyakorlatban
57.	Az uzsora elleni fellépés büntetőjogi eszközei
58.	A szerzői jogi jogsértések aktuális büntetőjogi kérdései
59.	A költségvetési csalás elméleti és gyakorlati kérdései
60.	A pénzmosás dogmatikai kérdései. Új bűnözési trendek, a pénzügyi ügynöki tevékenység értékelése a joggyakorlatban
61.	Az önkormányzati vagyon kezelésével összefüggő bűncselekmények jogalkalmazási kérdései
62.	A gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények dogmatikai problémái és a bizonyítás nehézségei
63.	Az információs rendszer által elkövethető bűncselekményekkel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések
64.	Csalás és információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás az interneten. Elhatárolási kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák
65.	„Személyazonosság lopás”, avagy az internetes regisztrációk és azokon belül kezelt adatok jogosulatlan felhasználása – minősítési kérdések, gyakorlati problémák
66.	Készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel és elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel összefüggésben elkövetett bűncselekmények az interneten. Minősítési kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák
67.	A kiberbűnözés elleni küzdelem kihívásai napjainkban
68.	Dark Web – rejtőzködő bűnözés az internet sötét oldalán
69.	A mesterséges intelligencia, a robotika és a büntetőjog
70.	A bűnszervezet fogalmának változása
71.	Az erőszakos elkövetés értelmezési kérdései a joggyakorlatban
72.	A büntetőjogi kár meghatározásának problémái
73.	A védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot, valamint a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés megítélése, bizonyításának gyakorlati kérdései
74.	A „rendszeresség” fogalma és tartalma az egyes bűncselekmények joggyakorlatában (kuruzslás, kapcsolati erőszak, zaklatás stb.)

*Büntetőeljárási jog*
75.	Alapvető rendelkezések az új büntetőeljárási törvényben
76.	Az önvádra kötelezés tilalmának jelentősége és érvényesítési nehézségei a büntetőeljárásban
77.	Fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban
78.	A bíró kizárása az alkotmánybírósági határozatok tükrében
79.	A terhelt közreműködési és jelenléti kötelezettsége a büntetőeljárás során
80.	A védő kirendelésének és helyettesítésének szabályai a gyakorlatban
81.	A büntetőeljárási cselekvőképesség
82.	Az eljárásban részt vevő személyek jelenléti jogának változása
83.	A különleges bánásmódot igénylő személyek jogai, a sértetti érdekek fokozott védelme
84.	Nyilvánosság a büntetőeljárás különböző szakaszaiban
85.	Telekommunikációs eszköz használata a büntetőeljárásban
86.	Elektronikus kapcsolattartás vagy elektronikus ügyintézés? Elektronikus okiratok és ügyiratok a büntetőeljárásban
87.	Az ügyészségi Elektronikus Ügyintézési Modul (EMi) alkalmazása és tapasztalatai az ügyészi gyakorlatban
88.	A büntetőeljárásban közreműködő szervezetek tevékenységmérésének hatásai a statisztikai adatszolgáltatás pontosságára és hitelességére
89.	A bűnügyi nyilvántartási rendszer és alrendszerei mint lehetséges statisztikai adatforrások
90.	Informatikai eszközök és módszerek alkalmazása és alkalmazhatósága a nyomozás felügyeleti tevékenység és az ügyészségi nyomozás során
91.	Szakértői bizonyítás. Magánszakértői vélemény a jogalkalmazás tükrében
92.	A bizonyítás mellőzésének lehetőségei, korlátai és kockázatai az új büntetőeljárási törvényben
93.	A kényszerintézkedések új megközelítése
94.	Távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet. A kényszerintézkedés nemének megválasztása
95.	Az óvadék új szerepe a büntetőeljárásban
96.	A letartóztatás alternatívái, figyelemmel a szabad mozgáshoz való jogra
97.	A bűncselekményből származó vagyoni előny biztosítását célzó kényszerintézkedések és azok gyakorlata. A vagyonelkobzás és a polgári jogi igény viszonya a kényszerintézkedések alkalmazásának tükrében
98.	A lefoglalással és annak megszüntetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések, problémák
99.	Az elektronikus pénz lefoglalásának problémái
100.	Az ügyész, illetve a nyomozó hatóság által elrendelt zár alá vétel alkalmazásának, végrehajtásának tapasztalatai
101.	Az elektronikus adatokra vonatkozó kényszerintézkedések szabályozása és jogalkalmazási kérdései
102.	A hatékony büntetőeljárás eszközei a nyomozás irányítása során
103.	A nyomozás során hozott határozatok hivatalbóli felülvizsgálatának régi-új szabályai

104.	Szűkül vagy bővül a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslati lehetőség az új szabályozásban?
105.	A polgári jogi igény érvényesítése
106.	A magánindítvány főbb jellemzői, a sértetti nyilatkozatok magánindítványként való értékelése
107.	A gyanú gyanúja, avagy előkészítő eljárás az új büntetőeljárási törvényben
108.	Ügyészi felügyelet és irányítás – a nyomozás befejezettségének a kérdése, figyelemmel a Be. 352. §-ában írtakra
109.	Osztott nyomozás – ügyészi felügyelet és irányítás lehetőségei az új büntetőeljárási törvényben
110.	Az ügyész felelőssége a nyomozás gyorsításában
111.	A túlbizonyítás elkerülése a büntetőeljárásban
112.	Az előkészületi bűncselekmények nyomozásának kérdései
113.	A leplezett eszközök alkalmazása során beszerzett bizonyítékok felhasználásának lehetőségei és határai, összevetve az 1998. évi XIX. törvényben írtakkal
114.	Ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök
115.	Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök
116.	A tettazonosság és annak jelentősége a büntetőeljárásban
117.	A bizonyosság fejlődése és jelentősége a büntetőeljárásban, a vádemeléshez szükséges bizonyosság megítélése
118.	Az ügyész mint közvádló szerepének változása
119.	A terhelttel kötött konszenzuális megállapodások a vádemelés előtt és után
120.	Formális és informális egyezség az új büntetőeljárási törvényben
121.	A közvetítői eljárás megváltozott szabályai
122.	A közvetítői eljárásra utalás gyakorlati tapasztalatai a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárásokban
123.	A feltételes ügyészi felfüggesztés. A diverzió új szabályai a büntetőeljárásban
124.	A vádemelés mint utolsó eszköz. Alternatívák a bírósági út elkerülésére
125.	A kötelezővé tett előkészítő ülésben rejlő lehetőségek az új büntető-eljárási törvényben
126.	A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás új lehetőségei, figyelemmel a beismeréshez nem kötött és a beismeréshez kötött alkalmazás differenciált szabályozására
127.	A bizonyítás a büntetőeljárás bírósági szakában
128.	Kihallgatható-e tanúként hivatali vesztegetés bűntette miatti eljárásban az „alapügyben” eljárt védőügyvéd? A Be. 170. § (1) bekezdés a) pontjának értelmezése a nyomozási alkut kötött védő eljárásjogi szerepét illetően
129.	A bírói tanácskozás és szavazás titoktartási kötelezettsége alóli felmentés jogosultja a Be. 173. §-ának értelmezésében
130.	A szexuális bűncselekmények bizonyítási nehézségei
131.	A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény nyomozásának, bizonyításának tapasztalatai
132.	A korrupciós bűncselekmények felderítésének nehézségei
133.	A költségvetési csalás kapcsán megjelenő új bűnözési trendek, és a visszaszorításuk érdekében alkalmazott eljárások során felmerülő bizonyítási problémák
134.	Az interneten elkövetett gyűlölet-bűncselekmények nyomozási nehézségei
135.	A határokon átnyúló informatikai bűncselekmények felderítése és bizonyítási problémái
136.	A minősítő körülmények kétszeres értékelésének tilalma a változó ítélkezési gyakorlatban
137.	A külföldi ítélet érvényének elismerésével kapcsolatos jogalkalmazási problémák
138.	A határozatok jogerejének és véglegességének problémái a gyakorlatban
139.	A megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség hiányának elhatárolása, következményei
140.	Ügyészi mozgástér a másodfokú eljárásban folytatott bizonyítás során
141.	A fellebbezések korlátai, a felülbírálat terjedelme
142.	A perújítási eljárás sajátosságai
143.	Kitől származik a perújítási indítvány? A perbeli legitimáció vizsgálata a perújítási indítványok elbírálásakor
144.	Perújítási eljárások halmozódása miatt felmerülő problémák
145.	A határidők jelentősége az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban
146.	A tizennyolcadik életévet be nem töltött személyekkel kapcsolatos bizonyítás rendszere
147.	A bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú elleni büntetőeljárás sajátosságai, gyakorlati kérdések, problémák
148.	A katonai büntetőeljárás szabályozása a rendszerváltástól a 2017. évi XC. törvényig
149.	A parancsnoki nyomozás felügyeletének és irányításának kérdései, a katonai vétségek fegyelmi jogkörben történő elbírálásának gyakorlata
150.	A büntetőeljárást gyorsító eszközök alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai
151.	A beismerő terhelt bíróság elé állítása kontra egyezség kötése
152.	A vádlott távollétében folytatott eljárások
153.	A migrációra vonatkozó különös büntető eljárásjogi szabályok elemzése
154.	A vagyonvisszaszerzés lehetőségei a büntetőeljárásban
155.	A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, a sértetti reparáció hatékony formái
156.	A pótmagánvád a büntetőeljárásban; ezzel összefüggésben a feljelentést elutasító, a nyomozást megszüntető határozatok megalapozottsága

*Európai és nemzetközi büntetőjog*
157.	Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek büntető anyagi jogi védelme
158.	Az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott büntetőjogi tárgyú ítéletek hatása a nemzeti jogrendszerekre és a nemzeti jogalkotásra
159.	A kölcsönös elismerés elvén alapuló uniós kerethatározatok és irányelvek szerepe, gyakorlati alkalmazásuk problémái
160.	A 10 éves Stockholmi Program célkitűzései és azok megvalósulása
161.	Az Európai Ügyészség szerepe és várható működése az Európai Unióban
162.	Az igazságügyi bűnügyi együttműködés új formáinak alkalmazása a gyakorlatban
163.	Az egyes nemzeti jogrendszerek szervezeti, eljárásjogi és anyagi jogi eltérésének hatása a jogsegélyek végrehajtására a nemzetközi bűnügyi együttműködés során
164.	Nemzetközi bűnügyi együttműködés a közös nyomozó csoportok tevékenysége tükrében
165.	A vagyonmegosztás jelene és jövője a nemzetközi bűnügyi együttműködésben
166.	Az Eurojust és más uniós szervek szerepe az Európai Unió költségvetését sértő bűncselekmények elleni fellépés területén, és az együttműködés fejlesztésének lehetőségei
167.	A vagyonvisszaszerzés a nemzetközi bűnügyi együttműködésben
168.	A nemzetközi bűnügyi együttműködés aktuális kérdései, problémái
169.	Nemzetközi bűnügyi együttműködés a kiberbűnözés területén
170.	Az európai bűnügyi együttműködés az informatikai bűnözés vonatkozásában, különös tekintettel a kriptovaluták és a deep web segítségével elkövetett bűncselekményekre
171.	A fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi és eljárásjogi szabályok nemzetközi dokumentumoknak való megfelelősége
172.	Magyar állampolgárok által külföldön elkövetett bűncselekmények joghatósági kérdései
173.	A bitcoin kapcsán alkalmazható bűnügyi együttműködési eszközök és nyomozási technikák
174.	Az Európai Nyomozási Határozat a kölcsönös elismerés elve tükrében
175.	A digitális adatok beszerzése a büntetőeljárásban és az önkéntes hozzájárulás

Közjogi terület
*Büntetés-végrehajtási jog*
176.	A reintegrációs őrizet alkalmazásával kapcsolatos jogalkalmazási problémák a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban
177.	A közérdekű munka végrehajtását gátló tényezők, valamint azok leküzdésének ügyészi és egyéb eszközei
178.	Rend, biztonság és törvényesség biztosítása a hazai bv. intézetekben
179.	A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásának elméleti és gyakorlati kérdései
180.	A büntetés-végrehajtási mediáció jelenlegi gyakorlata és alkalmazásának perspektívái
181.	Az Emberi Jogok Európai Bíróságának hazánkat érintő legfontosabb döntései
182.	Az ügyészi törvényességi felügyelet helye és szerepe a büntetés-végrehajtást övező jogállami garanciák között
183.	A büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának kezelése Magyarországon
184.	A Bv. Kódex által szabályozott reintegrációs intézmények alkalmazásának gyakorlati tapasztalatai
185.	Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekkel kapcsolatos jogalkalmazási problémák és azok megoldásai
186.	A CPT magyarországi látogatásai során tett megállapításai és azok hatása a hazai jogalkotásra
187.	A javítóintézeti nevelés múltja, jelene és jövője
188.	Az ún. egyes jogoktól megfosztó büntetések végrehajtásának nehézségei a gyakorlatban

*Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége*
189.	A polgári eljárások elektronizációja – az ügyészi elektronikus kommunikáció elmélete és gyakorlata a közérdekvédelmi szakterületen
190.	Az elektronikus ügyintézés garanciái
191.	Az ügyész eljárásjogi helyzete a polgári peres és nemperes eljárásokban (a hatályos szabályozás)
192.	A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény hatályosulása – a peres és nemperes eljárások megindításának gyakorlati tapasztalatai
193.	A harmadik személy nevében történő perlés dogmatikai problémái
194.	Ügyészi feladatok a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény hatálya alá tartozó egyes nemperes eljárásokban
195.	A cselekvőképességet érintő gondnokság elrendelésének szükségessége a hatályos szabályok alapján, a járásbíróságok és a törvényszékek által mérlegelt szempontok, a Kúria ítélkezési gyakorlata
196.	A szülői felügyelet szabályozása
197.	A Ptké. 53/A. §-a szerinti közérdekű keresetindítás elméleti problémái
198.	A termőföld tulajdonjogának megszerzésére irányuló jogszabályi korlátok kijátszásának megakadályozását célzó ügyészi eszközök
199.	A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos ügyészi eszközök
200.	A közlekedési szabályszegések miatti szabálysértési és közigazgatási szankciók alkalmazásának gyakorlati kérdései
201.	A gyermekvédelmi jogszabályok érvényesülésének problémái, a jelzőrendszer működésére vonatkozó tapasztalatok
202.	A közigazgatási hatósági döntések törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos ügyészi jogkör
203.	Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok
204.	A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján történő keresetindítás elméleti problémái
205.	Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény alapján indult állatvédelmi tárgyú keresetek tapasztalatai
206.	Az európai adatvédelmi rendelet és az online közösségi platformok adatvédelmének harmonizálása

Az ügyészi szervezetet érintő peres és nemperes eljárások

207.	A közéleti szereplő személyiségi jogának védelme
208.	A jogi személy személyhez fűződő jogának védelme
209.	A személyiségi jogvédelem objektív eszközei
210.	A sérelemdíj megítélésének gyakorlati kérdései
211.	A büntetőügyekben hozott ügyészi döntések polgári bíróság által történő felülvizsgálatának terjedelme az ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben

A megjelölteken túl más, az ügyészi tevékenységhez kapcsolódó, vagy az ügyészség érdeklődésére számot tartó témakörben is beadható pályázat.

Pályadíjak

Valamennyi tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen:

1–1 első díj	300 000 – 300 000 Ft
1–1 második díj	200 000 – 200 000 Ft
1–1 harmadik díj	150 000 – 150 000 Ft

adható ki.

A kiemelkedő pályamunkák szerzői ezen túlmenően különdíjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk el a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438).

Postára adási határidő:

március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2020”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot két – tűzött vagy bekötött – példányban. Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét, beosztását, szolgálati helyét, illetve az oktatási intézmény megnevezését tartalmazó iratot és a hallgatói jogviszony-igazolást.

Mindkét beküldött tanulmányi példány külső borítóján fel kell tüntetni:

a jeligét;
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói);
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi);
azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik.

A pályázaton más, a szerző kilétére utaló adat nem szerepelhet.

A mellékelt kisméretű boríték felzetén jól olvashatóan rögzíteni kell:

a jeligét;
a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói);
a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi);
azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik, továbbá
nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2020. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére.

A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2020 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (például a lektori vélemény megismerésére, továbbképzési pontok bejegyzésére) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az érdeklődők azokba – a díjkiosztás után két évig – a Legfőbb Ügyészség könyvtárában betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerző neve, elérhetősége is nyilvánosságra hozható.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (www.ugyeszseg.hu).

A Kozma Sándor Tudományos Pályázat lebonyolítása során az adatkezelő a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya. Címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.; telefon: 061-354-5653, 061-354-5654; e-mail: tko.szemtovig@mku.hu.

A pályázó a pályázat benyújtásával tudomásul veszi az ügyészség adatkezelési tájékoztatójában foglaltakat:

http://ugyeszseg.hu/kozerdeku-adatok/adatkezelesi-tajekoztato/

A legfőbb ügyész 2019. évi tudományos pályázati felhívása

Szerző(k): Ügyészi Hírek

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére. A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató. A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

– az általános tagozatra minden ügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott;

– az ifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és alügyész;

– a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló – egyetemi hallgató.

A pályaműveket magyar nyelven lehet benyújtani. A pályázatok terjedelme legalább 20, legfeljebb 80 gépelt oldal lehet, irodalomjegyzékkel, lábjegyzetekkel, mellékeltekkel együtt. Végjegyzet használata mellőzendő, a lábjegyzeteket arab számmal kell számozni 1-től kezdődően. A pályaműben hivatkozni kell a felhasznált forrásokra, és irodalomjegyzékkel kell ellátni. Az internetes forrásokra történő hivatkozás esetén fel kell tüntetni a letöltés, illetve megtekintés dátumát. A pályázónak törekednie kell a dolgozati témával kapcsolatos vitatott kérdéseket tartalmazó tudományos közlemények lehetőleg teljes körű idézésére.

Pályamunkát az alábbi témakörökben lehet benyújtani:

Büntetőjogi terület

Büntető anyagi jog

1. A Btk. időbeli hatálya vizsgálatának szempontjai

2. A bűncselekményegység megítélése a jogirodalomban és a joggyakorlatban

3. A beszámítási képesség értékelésével kapcsolatos kompetenciakérdések

4. A kényszer és fenyegetés büntetőjogi értelmezésének elméleti és gyakorlati kérdései

5. Jogos védelem az EBH2017. B. 10. és EBH2018. B. 11. számú elvi bírósági határozatok tükrében

6. A végszükség megítélése a joggyakorlatban

7. A büntethetőség elévülésének megállapításával kapcsolatos jogértelmezési kérdések

8. A tevékeny megbánás alkalmazásának gyakorlata; a sértettek által elfogadott jóvátételek jellege

9. A Btk. szankciórendszere

10. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés emberi jogi és büntetőjogi kérdései, a büntetés gyakorlatban felmerülő dilemmái

11. Az életfogytig tartó szabadságvesztés nemzetközi szabályozása

12. A sportrendezvények látogatásától eltiltás nemzetközi gyakorlata

13. A bűncselekményből származó vagyoni előny lefölözése – a vagyonelkobzás

14. A XXI. századi büntetőjog speciális szankciója: az elektronikus adat végleges

hozzáférhetetlenné tétele

15. A kényszergyógykezelés aktuális büntetőjogi és gyakorlati kérdései

16. A jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedések elvi alapjai, a gyakorlati alkalmazás során felmerült problémák

17. Fiatalkorúság a büntetőjogban – a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi szabályozás története, a büntethetőségi korhatár megítélésének változása és a hatályos szabályozás a nemzeti jogban

18. Az iskolai kortárserőszak büntetőjogi és kriminológiai vonzatai Magyarországon

19. A kiskorú sértett sérelmére elkövetett élet és testi épség elleni cselekmények megítélésének változásai a büntető anyagi jogban

20. Az egészségügyi beavatkozás és a kutatás rendje elleni bűncselekmények

21. Az új típusú kábítószerek és a jogalkalmazás

22. A kábítószerfogyasztás büntetőjogi értékelésének változásai

23. Az emberkereskedelem elhatárolási kérdései

24. A szexuális erőszak minősített esetei, különös tekintettel a 19/2017. (VII. 18.) AB határozatra

25. A gyermekpornográfia bűncselekményének elkövetési magatartásai, az internet útján történő elkövetés minősítése és gyakorlati problémái

26. A kiskorú veszélyeztetése bűntettének elkövetési fordulatai és bizonyítási problémái

27. A kapcsolati erőszak és a kapcsolatban élők között megvalósuló egyéb bűncselekmények elhatárolási problémái

28. A közösség tagja elleni erőszak dogmatikai kérdései

29. A magánélet büntetőjogi védelme

30. A véleménynyilvánítás szabadságának büntetőjogi korlátai

31. Az internet és a szólásszabadság – véleménynyilvánítással összefüggő bűncselekmények az interneten – minősítési kérdések, gyakorlati problémák

32. A közszereplők becsületének büntetőjogi védelme

33. A közlekedési norma védelmi célja, a rizikóösszefüggés a közlekedési bűncselekmények miatt indult büntetőeljárásokban

34. Ok-okozati összefüggés a közlekedési bűncselekmények körében

35. A közúti veszélyeztetés bűntette az ítélkezési gyakorlat tükrében

36. A megtévesztő sebesség megállapításának feltételei a közúti baleset gondatlan okozása vétsége esetén

37. Az ittas, illetve bódult állapotban elkövetett közlekedési bűncselekmények büntetőjogi és kriminológiai jellemzői

38. A környezet büntetőjogi védelmének aktuális kérdései

39. A gondatlanságból elkövetett hamis tanúzás vagy hamis szakvélemény adásának vétsége

40. A korrupciós bűncselekmények elhatárolási kérdései a befolyás vásárlása hatálybalépésének tükrében

41. Ahivatalibűncselekményekbizonyításinehézségeiakatonaibüntetőeljárásban

42. A befolyással üzérkedés

43. A terrorcselekménnyel fenyegetés jogértelmezési kérdései, elhatárolása a közveszéllyel fenyegetéstől

44. A terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos büntetőjogi szabályozás

45. Az illegális migráció a nemzetközi jog és az alkotmányos büntetőjog tükrében

46. Bűnözés és illegális migráció – Milyen hatások tapasztalhatók a magyar bűnözés terjedelmében, struktúrájában?

47. Az embercsempészet elméleti és gyakorlati kérdései

48. Bizonyítási nehézségek és elhatárolási kérdések a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények körében

49. A megsemmisítésre szánt dologra elkövetett vagyon elleni bűncselekmények értelmezési és bizonyítási kérdései

50. A pazarló gazdálkodás megítélése a büntetőjogban

51. A hűtlen kezelés megítélése a hatályos polgári jogi szabályozás tükrében

52. A hűtlen kezelés és a „sajátjakénti rendelkezéssel” elkövetett sikkasztás elhatárolása

53. A színlelt gazdasági tevékenységgel elkövetett bűncselekmények köre

54. A gazdasági csalás a gyakorlatban

55. Az uzsora elleni fellépés büntetőjogi eszközei

56. A szerzői jogi jogsértések aktuális büntetőjogi kérdései

57. A költségvetési csalás elméleti és gyakorlati kérdései

58. A pénzmosás dogmatikai kérdései. Új bűnözési trendek, a pénzügyi ügynöki tevékenység értékelése a joggyakorlatban

59. Az önkormányzati vagyon kezelésével összefüggő bűncselekmények jogalkalmazási kérdései

60. A gazdasági verseny tisztaságát sértő bűncselekmények dogmatikai problémái és a bizonyítás nehézségei

61. Az információs rendszer által elkövethető bűncselekményekkel kapcsolatos jogalkalmazási kérdések

62. Csalás és információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás az interneten – elhatárolási kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák

63. „Személyazonosság lopás”, avagy az internetes regisztrációk és azokon belül kezelt adatok jogosulatlan felhasználása – minősítési kérdések, gyakorlati problémák

64. Készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel és elektronikus készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel összefüggésben elkövetett bűncselekmények az interneten – minősítési kérdések, a bizonyítás nehézségei, gyakorlati problémák

65. A kiberbűnözés elleni küzdelem kihívásai napjainkban

66. Dark Web – rejtőzködő bűnözés az internet sötét oldalán

67. Az erőszakos elkövetés értelmezési kérdései a joggyakorlatban

68. A büntetőjogi kár meghatározásának problémái

69. A védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapot, valamint a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére elkövetés megítélése, bizonyításának gyakorlati kérdései

Büntetőeljárási jog

70. A büntetőeljárás szabályozásának (2017. évi XC. törvény) koncepcionális irányai

71. Az önvádra kötelezés tilalmának jelentősége és érvényesítési nehézségei a büntetőeljárásban

72. Fegyveregyenlőség a büntetőeljárásban

73. A bíró kizárása az alkotmánybírósági határozatok tükrében

74. A terhelt közreműködési és jelenléti kötelezettsége a büntetőeljárás során

75. A védő kirendelésének és helyettesítésének szabályai a gyakorlatban

76. A büntetőeljárási cselekvőképesség

77. Az eljárásban részt vevő személyek jelenléti jogának változása

78. A különleges bánásmód

79. Nyilvánosság a büntetőeljárás különböző szakaszaiban

80. Telekommunikációs eszközök a büntetőeljárásban

81. Az elektronikus kapcsolattartás és gyakorlati problémái a büntetőeljárásban

82. Az Elektronikus Irat- és dokumentumkezelő Rendszer (EIR) alkalmazása és tapasztalatai az ügyészi gyakorlatban

83. A büntetőeljárásban közreműködő szervezetek tevékenységmérésének hatásai a statisztikai adatszolgáltatás pontosságára és hitelességére

84. A bűnügyi nyilvántartási rendszer és alrendszerei mint lehetséges statisztikai adatforrások

85. Informatikai eszközök és módszerek alkalmazása és alkalmazhatósága a nyomozás felügyeleti tevékenység és az ügyészségi nyomozás során

86. A bizonyítás általános szabályai (a bizonyítás tárgya, eszközei, törvényessége és a bizonyítékok értékelése a jogalkalmazás során)

87. A bizonyítás mellőzésének lehetőségei, korlátai és kockázatai az új büntetőeljárási törvényben

88. A kényszerintézkedések új megközelítése

89. Távoltartás, illetve bűnügyi felügyelet – a kényszerintézkedés nemének megválasztása

90. A letartóztatás alternatívái, figyelemmel a szabad mozgáshoz való jogra

91. A bűncselekményből származó vagyoni előny biztosítását célzó kényszerintézkedések és azok gyakorlata. A vagyonelkobzás és a polgári jogi igény viszonya a kényszerintézkedések alkalmazásának tükrében

92. A lefoglalással és annak megszüntetésével kapcsolatos gyakorlati kérdések, problémák

93. A zár alá vétel ügyész általi feloldhatóságának problematikája

94. Az elektronikus adatokra vonatkozó kényszerintézkedések szabályozása és jogalkalmazási kérdései

95. A nyomozás során hozott határozatok hivatalbóli felülvizsgálatának régi-új szabályai

96. Szűkül vagy bővül a nyomozás során igénybe vehető jogorvoslati lehetőség az új szabályozásban?

97. A polgári jogi igény érvényesítése

98. A magánindítvány joghatálya

99. A gyanú gyanúja, avagy előkészítő eljárás az új büntetőeljárási törvényben

100. Ügyészi felügyelet és irányítás – a nyomozás befejezettségének a kérdése, figyelemmel a Be. 352. §-ában írtakra

101. A nyomozással kapcsolatos ügyészi feladatok és jogkörök változása

102. Az ügyész felelőssége a nyomozás gyorsításában

103. A túlbizonyítás elkerülése a büntetőeljárásban

104. Az előkészületi bűncselekmények nyomozásának kérdései

105. A leplezett eszközök alkalmazása során beszerzett bizonyítékok felhasználásának a lehetőségei és határai, összevetve az 1998. évi XIX. törvényben írtakkal

106. Ügyészi engedélyhez kötött leplezett eszközök

107. Bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök

108. A tettazonosság és annak jelentősége a büntetőeljárásban

109. A bizonyosság fejlődése és jelentősége a büntetőeljárásban, a vádemeléshez szükséges bizonyosság megítélése

110. Az ügyész mint közvádló szerepének változása

111. A terhelti együttműködés „jutalmazása”, és az ahhoz fűzött remények az új büntetőeljárási törvény tükrében

112. Egyezség a bűnösség beismeréséről – régi-új jogintézmény

113. A közvetítői eljárás megváltozott szabályai

114. A közvetítői eljárásra utalás gyakorlati tapasztalatai a közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt indult büntetőeljárásokban

115. A feltételes ügyészi felfüggesztés – a diverzió új szabályai a büntetőeljárásban

116. A vádemelés mint utolsó eszköz – alternatívák a bírósági út elkerülésére

117. Az előkészítő ülés helye, szerepe a büntetőeljárásban

118. A büntetővégzés meghozatalára irányuló eljárás új lehetőségei, figyelemmel a beismeréshez nem kötött és a beismeréshez kötött alkalmazás differenciált szabályozására

119. A bizonyítás a büntetőeljárás bírósági szakában

120. Kihallgatható-e tanúként hivatali vesztegetés bűntette miatti eljárásban az „alapügyben” eljárt védőügyvéd? A Be. 170. (1) bekezdése a) pontjának értelmezése a nyomozási alkut kötött védő eljárásjogi szerepét illetően

121. A bírói tanácskozás és szavazás titoktartási kötelezettsége alóli felmentés jogosultja a Be. 173. -ának értelmezésében

122. A szexuális bűncselekmények bizonyítási nehézségei

123. A közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény nyomozásának, bizonyításának tapasztalatai

124. A korrupciós bűncselekmények felderítésének nehézségei

125. Az interneten elkövetett gyűlölet-bűncselekmények nyomozási nehézségei

126. Az országhatáron átnyúló bűnözés nyomozásának bevált módszerei

127. A minősítő körülmények kétszeres értékelésének tilalma a változó ítélkezési gyakorlatban

128. A külföldi ítélet érvényének elismerésével kapcsolatos jogalkalmazási problémák

129. A határozatok jogerejének és véglegességének problémái a gyakorlatban

130. A megalapozatlanság és az indokolási kötelezettség hiányának elhatárolása, következményei

131. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a másodfokú eljárásban

132. Ügyészi mozgástér a másodfokú eljárásban folytatott bizonyítás során

133. A fellebbezések korlátai, a felülbírálat terjedelme

134. A perújítási eljárás sajátosságai

135. Kitől származik a perújítási indítvány? A perbeli legitimáció vizsgálata a perújítási indítványok elbírálásakor

136. Perújítási eljárások halmozódása miatt felmerülő problémák

137. A határidők jelentősége az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban

138. A tizennyolcadik életévet be nem töltött személyekkel kapcsolatos bizonyítás rendszere

139. A katonai büntetőeljárás szabályozása a rendszerváltástól a 2017. évi XC. törvényig

140. A parancsnoki nyomozás felügyeletének és irányításának kérdései, a katonai vétségek fegyelmi jogkörben történő elbírálásának gyakorlata

141. Az eljárást gyorsító külön eljárások

142. Bíróság elé állítás kontra büntetővégzés

143. A vádlott távollétében folytatott eljárások

144. A migrációra vonatkozó különös büntető eljárásjogi szabályok elemzése

145. A vagyonvisszaszerzési eljárás alkalmazhatósága és gyakorlati tapasztalatai az ügyész szemével

146. A bűncselekménnyel okozott kár megtérítése, a sértetti reparáció hatékony formái

147. A pótmagánvád a büntetőeljárásban; ezzel összefüggésben a feljelentést elutasító, a nyomozást megszüntető határozatok megalapozottsága

Európai és nemzetközi büntetőjog

148. Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek büntető anyagi jogi védelme

149. Az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott ítéletek hatása a nemzeti jogrendszerekre és a nemzeti jogalkotásra

150. Az európai bűnügyi együttműködés fejlődése és tendenciái, különös tekintettel a Lisszaboni Szerződésre

151. A kölcsönös elismerés elvén alapuló uniós kerethatározatok szerepe, gyakorlati alkalmazásának problémái

152. A Stockholmi Program büntetőjogot érintő kérdései

153. Az Európai Ügyészség szerepe és várható működése az Európai Unióban

154. Az igazságügyi bűnügyi együttműködés új formáinak alkalmazása a gyakorlatban

155. Az egyes nemzeti jogrendszerek szervezeti, eljárásjogi és anyagi jogi eltérésének hatása a jogsegélyek végrehajtására a nemzetközi bűnügyi együttműködés során

156. Nemzetközi bűnügyi együttműködés a közös nyomozó csoportok tevékenysége tükrében

157. A vagyonmegosztás jelene és jövője a nemzetközi bűnügyi együttműködésben

158. Az Eurojust és más uniós szervek szerepe az Európai Unió költségvetését sértő bűncselekmények elleni fellépés területén, és az együttműködés fejlesztésének lehetőségei

159. A vagyonvisszaszerzés a nemzetközi bűnügyi együttműködésben

160. A nemzetközi bűnügyi együttműködés aktuális kérdései, problémái

161. Nemzetközi bűnügyi együttműködés a kiberbűnözés területén

162. Az európai bűnügyi együttműködés az informatikai bűnözés vonatkozásában, különös tekintettel a kriptovaluták és a deep web segítségével elkövetett bűncselekményekre

163. Az európai adatvédelmi rendelet és az online közösségi platformok adatvédelmének harmonizálása

164. A fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályok nemzetközi dokumentumoknak való megfelelősége

165. Magyar állampolgárok más országokban elkövetett bűncselekményei

Közjogi terület

Büntetés-végrehajtási jog

166. Areintegrációsőrizetelrendelésévelésmegszüntetésévelkapcsolatbanfelmerült jogalkalmazási problémák a büntetés-végrehajtási bírói gyakorlatban

167. A büntetés-végrehajtási intézetek túlzsúfoltságának kezelése Magyarországon

168. Az ún. jogfosztó büntetések végrehajtásának gyakorlati problémái

169. A közérdekű munka végrehajtásának nehézségei a gyakorlatban

170. Az ügyészi törvényességi felügyelet helye és szerepe a büntetés-végrehajtást övező jogállami garanciák között

171. Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt indult kártalanítási eljárásokban felmerült jogalkalmazási problémák és azok lehetséges megoldásai

172. A büntetés-végrehajtási mediáció

173. A javítóintézeti nevelés végrehajtása és annak törvényességi felügyelete

174. Az Emberi Jogok Európai Bíróságának a fogva tartás körülményeivel kapcsolatos, Magyarországot érintő döntései és azok hatása

175. A jóvátételi munka végrehajtásának elméleti és gyakorlati kérdései

176. A Bv. Kódex által bevezetett, reintegrációt elősegítő jogintézmények alkalmazásának tapasztalatai

177. Rend, biztonság és törvényesség a bv. intézetek gyakorlatában

178. A nemzetközi ellenőrző szervezetek tevékenységének hatása a magyar jogalkotásra és jogalkalmazásra

179. Betegjogok érvényesülése a büntetés-végrehajtás során

Az ügyész közérdekvédelmi tevékenysége

180. A polgári eljárások elektronizációja – az ügyészi elektronikus kommunikáció elmélete és gyakorlata a közérdekvédelmi szakterületen

181. Az elektronikus ügyintézés garanciái

182. Az ügyész eljárásjogi helyzete a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényben

183. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény és a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény hatályosulása – a peres és nemperes eljárások megindításának gyakorlati tapasztalatai

184. A harmadik személy nevében történő perlés dogmatikai problémái

185. Ügyészi feladatok a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról szóló 2011. évi CLXXXI. törvény hatálya alá tartozó egyes nemperes eljárásokban

186. A cselekvőképességet érintő gondnokság elrendelésének szükségessége a hatályos szabályok alapján, a járásbíróságok és a törvényszékek által mérlegelt szempontok, a Kúria ítélkezési gyakorlata

187. Kógencia és diszpozitivitás a Ptk. Harmadik Könyvében – a jogi személyek szabályozásának elméleti és gyakorlati problémái, változások a 2016. évi CLXXIX. törvény módosító rendelkezései nyomán

188. A szülői felügyelet megújult szabályozása

189. A Ptké. 53/A. -a szerinti közérdekű keresetindítás elméleti problémái

190. A földforgalmi törvény és a kapcsolódó jogszabályok alkalmazásával összefüggő tapasztalatok

191. A közlekedési szabályszegések miatti szabálysértési és közigazgatási szankciók alkalmazásának gyakorlati kérdései

192. A gyermekvédelmi jogszabályok érvényesülésének problémái, a jelző rendszer működésére vonatkozó tapasztalatok

193. A közigazgatási hatósági döntések törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos ügyészi jogkör

194. Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény alkalmazásával kapcsolatos tapasztalatok

195. A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény és a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény alapján indított keresetindítás elméleti problémái

196. Az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény alapján indult állatvédelmi tárgyú keresetek tapasztalatai

Az ügyészi szervezetet érintő peres és nem peres eljárások

197. A közösségi média és a személyiségi jogok kapcsolata

198. A közéleti szereplő személyiségi jogának védelme

199. A sérelemdíj alkalmazásának bírói gyakorlata

200. A büntetőügyekben hozott ügyészi döntések polgári bíróság által történő felülvizsgálatának terjedelme az ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben

A megjelölteken túl más, az ügyészi tevékenységhez kapcsolódó vagy az ügyészség érdeklődésére számot tartó témakörben is beadható pályázat.

Pályázni kizárólag olyan dolgozattal lehet, amelyet e pályázat beküldési határidejét megelőzően nem nyújtottak be más tudományos pályázatra, illetve szakdolgozatként, évfolyamdolgozatként vagy más hasonló, a pályázó képzéséhez, illetve munkavégzéséhez közvetlenül kapcsolódó célból, továbbá közzététel, megjelentetés céljából.

Pályadíjak

Valamennyi tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen: 1-1 első díj 300.000 – 300.000 Ft,

1-1 második díj 200.000 – 200.000 Ft, 1-1 harmadik díj 150.000 – 150.000 Ft adható ki.

A kiemelkedő pályamunkák szerzői ezen túlmenően külön díjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk a Legfőbb Ügyészség Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438). Postára adási határidő: 2019. március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2019”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot két – tűzött vagy bekötött – példányban, továbbá két példány CD vagy DVD lemezt, amely tartalmazza a dolgozatot .rtf és .pdf formátumban (ez esetben is a pályázó azonosítására alkalmas adat nélkül). Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail címét, beosztását, szolgálati helyét, illetve az oktatási intézmény megnevezését és a hallgatói jogviszony-igazolást tartalmazó iratot.

Mindkét beküldött tanulmányi példány külső borítóján fel kell tüntetni: – a jeligét,

– a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói), – a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi),

– azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik.

A pályázaton más, a szerző kilétére utaló adat nem szerepelhet.

A mellékelt kisméretű boríték felzetén jól olvashatóan rögzíteni kell:

– a jeligét,

– a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói), – a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi),

– azt a sorszámot, amellyel jelzett témához a dolgozat kapcsolódik, továbbá

– nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A pályázó a pályamű beküldésével tudomásul veszi, hogy dolgozatát a bírálat során elektronikus plágiumkeresésnek vetik alá, és ennek érdekében megismerhető adatbázisba töltik fel.

Amennyiben a pályázó nem vagy tévesen jelölte meg a téma sorszámát, a kiíró dönt a besorolásról (egyes témaköröket a kiíró a benyújtott pályázat által tárgyalt területnek megfelelően össze is vonhat).

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2019. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére.

A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2019 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (pl. a lektori vélemény megismerésére, továbbképzési pontok bejegyzésére) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az érdeklődők azokba – a díjkiosztás után 2 évig – a Legfőbb Ügyészség könyvtárában betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerző neve, elérhetősége is nyilvánosságra hozható.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (www.ugyeszseg.hu).