tudományos-szakmai folyóirat

Nánási László emlékkötetéről


Szerző(k): Fábián Gyula

Nánási Lászlót főügyészként ismertem meg, és elsősorban örökre így marad emlékezetemben. Erdélyben munkálkodó bajtársa voltam a bűnözéssel vívott, ún. „befejezhetetlen háborúban”, abban a folyamatban, ahol az ügyészek a „társadalom seprűinek” szerepében a rendteremtés során állandóan ki vannak téve a bepiszkolódás, de elsősorban a sajtó és a politikusok általi bepiszkítás kockázatának.

Példabeszédek szerint egyszer egy ember felkérte három barátját, hogy a bíróság előtt tanúskodjanak ártatlanságáról. A tárgyalás napján az első barát értesítette, hogy nem tud részt venni; a második elment vele a bíróság ajtajáig, de ott megállt és nem ment be; a harmadik barát viszont végig elkísérte, elmondta a bírónak az igazságot, és az embert felmentették a vád alól.

A fenti három barát életünkben a vagyonunk, a hozzátartozóink és a cselekedeteink. Amikor meghalunk, a vagyonunk hagy el elsőnek; de a család sem tud a sír szélénél tovább követni; míg a cselekedeteink itt is, ott is tovább kísérnek minket.

Emlékkötetünket egy olyan ember tiszteletére szerkesztettük és írtuk, aki, annak ellenére, hogy beleroppant a lelki megpróbáltatásba, úgy írta be magát életünkbe – hazája és családja életébe –, mint aki jót és jól cselekedett.

***

Nánási Lászlót 2005 júniusában ismertem meg, amikor a Bács-Kiskun Megyei Ügyészség főügyészeként Erdélybe és Romániába látogatott hivatalos ügyészi delegáció tagjaként. Én a fogadóbizottság tagja és tolmácsa voltam. Annak ellenére, hogy ő a Kunság, én pedig a Székelyföld szülöttje vagyok, és ő 11 évvel volt idősebb nálam, hamar szót értettünk. Gyakorló és kutató/oktató jogászként hasonló életpályán jártunk, és most, 2022-ben, amikor a kolozsvári egyetem 150 éves évfordulóját ünnepeljük, mondhatom, hogy lélekben ugyanazon az egyetemen jártunk – bár ő Szegeden, én pedig Kolozsváron –, de a lelki kapocs, amely összekötött minket, az a magyar nép és történelme iránti őszinte és szerény szeretet, tisztelet.

15 év alatt szoros szakmai és baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, és az évek során Laci gyakran megtisztelte jelenlétével erdélyi jogászrendezvényeinket Bálványosfürdőn (2006), Tusnádfürdőn (2008), illetve Kolozsváron több alkalommal is; ahol mindig csodálattal hallgattuk tiszta és logikus eszmefuttatásait, amelyeket „szép magyar büntetőjogi nyelven” adott elő. Anekdotaként mondom el, hogy egy előadáson egy nyakatekert luxemburgi EUB által hozott előzetes döntésből szó szerint idéztem, amikor megkérdezte tőlem, hogy én fordítottam-e, mert eléggé érthetetlen volt, de szerencsémre a luxemburgi jogásznyelvészek voltak a ludasok az érthetetlenségért.

Meghívására 2006-ban magam is előadást tarthattam Kecskeméten az ügyész kollégáknak, ottlétem alatt annak az ügyészségi épületnek a vendégszobájában lakhattam, amelyet az Ő vezetésével építettek, és amelyre méltán volt büszke.

A történelemben annyira jártas Nánási László barátom sokszor otthonosabban mozgott Erdélyben, mint mi, akik ott születtünk. Csíksomlyó, Parajd, Nagyenyed, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely, Arad, Temesvár, Körösfeketetó vagy Kolozsvár számára egyaránt a hazát jelentette. Emlékszem például, hogy a kolozsvári Farkas utcai református templom múltjának számomra teljesen új szempontú részleteit hatalmas történelmi tudásával ő mutatta be nekem aprólékosan, noha akkoriban én már huszonöt éve éltem a „kincses városban”. A Kolozsvári Igazságügyi Palota 1917-ben kiadott képeslapját is tőle kaptam, pedánsan bevonva, amely a könyvtáramat ékesíti.

Szívügyének tekintette az erdélyi jogtudományt. Miután 2010-ben a Sapientia EMTE keretén belül működési engedélyt kapott a kétnyelvű jogi kar, amely esélyt biztosít egy új erdélyi magyar jogászság kinevelésére, Nánási László támogatására mindig lehetett számítani. A csendes jó tanácsok mellett évente kétszer is rendszeresen könyvadománnyal érkezett Kolozsvárra – és mindig megajándékozta az egyetemet az Ügyészek Lapja aktuális kollekciójával.

***

Az emlékkötetről

Szerzői között hárman vagyunk erdélyiek (mind székelyek). Laci emlékét három irányból közelítettük meg: Veress Emőd jogtörténeti tanulmánnyal készült, Kádár Hunor büntetőeljárási témával jött, jómagam az európai ügyészségről írtam.

Laci mindig segített és minden tervünkhöz hozzájárult, de vajon mi megfeleltünk-e az elvárásainak?

Amikor 2018 tavaszán személyesen részt vett az „Erdély jogtörténete” című 700 oldalas könyv bemutatóján, amelyet Kolozsváron, teltház előtt, Bocskai István fejedelem szülőházában tartottunk – szemben Mátyás király szülőházával –, határozott, de ugyanakkor meghatódott tekintetéből azt olvastam ki, hogy igen… Nánási László a könyvnek egyik társszerzőjeként a büntetőjogi részekkel foglalkozott, és ismét nagymértékben járult hozzá jogi kultúránk erősödéséhez.

A most megjelent emlékkötettel még egyszer lerójuk előtte tiszteletünket: udvariasságát, szerénységét, szakmaiságát és aprólékosságát, mértékletességét, toleranciáját és úri emberségét mindenki ismerte, nem csak én. Egy ilyen jóhiszemű és a fenti értékek szerint élő ember nem tűnhet el anélkül, hogy most ne vennénk róla példát mi, akik itt maradtunk, akik tovább őrizzük emlékét.

Dmitrij Glukovszkij modern orosz regényíró szerint „kívülről úgy látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket – mindent önmagára használ, s amint semmi sem maradt belőlük, egyszerűen kihajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát és kész. Belülről nem így néz ki: a gyerek nem felfal minket, hanem magába szív… Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva”.

Tudom, hogy fia, Gábor, hál’Istennek a nyomdokaiba lépett, nemcsak ügyészként, hanem szervezőként is, mert nélküle lehet, hogy a most megjelent könyv sem született volna meg. A könyv bemutatójára is nagyon sokan eljöttek azért, hogy egy újabb elismerésben részesítsék Nánási Lászlót.

***

Isten nyugtasson kedves kolléga, jó barát és jó tanácsadó! Köszönjük, amit értünk és az erdélyi magyar jogi oktatás újraszületéséért tettél. Reméljük, hogy életedben vallott iustum, aequum, bona fide hitedet a Legfőbb Bíró is értékelni fogja, aki előtt mindannyian kapunk majd egy példányt a vádiratunkból…

Fábián Gyula, nyugalmazott ügyész, a kolozsvári Babeş–Bolyai TE docense, a Sapientia EMTE óraadó docense

A comparative study of the Juvenile Penitentiary System in Turkey and in Hungary


Szerző(k): Bory Noémi, Hüseyin Şik

Juvenile criminal justice systems

Juvenile pushed to crime

Since people, who are accepted as juvenile in the field of criminal law are actually considered “adolescent” or “young” in terms of developmental psychology, this concept is not seen as “juvenile delinquency” in western countries, but as “young delinquency”.

The concept of “juvenile delinquency” is used in Turkey and it means people who have not yet completed the age of eighteen at the time of committing the crime. The Convention on the Rights of the Child considers those who have not completed the age of eighteen as “children”. It should be noted that as a requirement of this convention, in the Child Protection Law dated 3 July 2005 and numbered 5395, the jurisdiction of juvenile courts is determined as eighteen years of age.

Juveniles pushed to crime may commit crimes due to individual reasons arising from biological and psychological basis as well as for social reasons, such as family, school, environment, mass media, economic and social factors. However, today it has been determined that among these reasons, social reasons are more prominent. Unemployment, poverty and economic difficulties are also very substantial in the tendency of juvenile people to commit crimes or to be pushed to crime. When we look at the statistical data, the fact that the crimes committed by juveniles are generally crimes against property – such as robbery – likely proves this situation.

Juvenile justice systems

International juvenile justice system standards have been developed by the United Nations at the international level and by the Council of Europe at the regional level for over twenty-five years. Juvenile-specific instruments such as the Convention on the Rights of the Child and general human rights conventions such as the European Convention on Human Rights have an important function in determining the obligations of States towards juveniles who are pushed to commit crime. These conventions, together with sanction and monitoring mechanisms (the Committee on the Rights of the Child and the European Court of Human Rights, respectively), set and develop international standards for the approach to juveniles pushed to crime.

There are four general principles within the United Nations Convention on the Rights of Child:

  • The right to life,
  • The right to survival and development,
  • The right not to be discriminated,
  • The right granting that the best interests of the child must be a primary consideration in all actions concerning children and the child’s views must be considered and taken into account in all matters affecting him or her.

These provisions should be part of States’ approach to how they should treat juveniles in conflict with the law. States should guarantee that laws, policies and practices related to the juvenile justice system are regulated to protect all juvenile’s rights and ensure their development. In particular, it should ensure that the best interests of the juvenile are a top priority in all decisions, and that the views of the juvenile are taken into account in the light of his/her age and maturity.

Provided that human rights and relevant legal guarantees are fully respected, United Nations Convention on the Rights of Child stipulates that measures should be taken to establish special laws, procedures and institutions for juveniles in conflict with the law; in other words, to determine an entirely private juvenile justice system and the lower limit for the age of criminal responsibility and to deal with the juvenile in question without resorting to a judicial remedy (Art 40). The approach of the State towards juvenile faced to crime should be aimed at preventing juvenile delinquency and it is important to direct juvenile to other options as a whole within the criminal justice system. Trial and judgment processes that take into account the age of the juvenile and whether he/she has reached sufficient maturity should be implemented.

United Nations Guidance Instruments on the Juvenile Justice System

Three basic international instruments approved as United Nations General Assembly Resolutions appear as a detailed guide to the juvenile justice system.

The Riyadh Guidelines (Prevention)

Its full name is the United Nations Guidelines for the Prevention of Juvenile Delinquency. It was adopted and announced with the decision of the General Assembly dated 14 December 1990 and numbered 45/112.

These rules stipulate that the prevention of juvenile delinquency is a core element of crime prevention; that young people can gain an understanding that is not intended to constitute a crime by devoting themselves to lawful and beneficial activities in society, by making an effort suitable to this attitude and to life within humanistic perspective; that the prevention of juvenile delinquency requires the cooperation of the family, educational institutions, the environment, the media and the State; that the juvenile should live his childhood and it is possible to support it; that special attention should be given to juvenile at risk; that an active role in society should be given to young people, and that policies and practices should be arranged in accordance with these purposes.

The Riyadh Rules consist of basic perspectives, scope of guiding principles, general measures, socialization processes, social policy, legal regulations and juvenile justice system management, research, policy development and coordination.

The Beijing Rules (Trial)

Its full name is the United Nations Standard Minimum Rules for the Administration of Juvenile Justice. It was adopted by the decision of the General Assembly dated 29 November 1985 and numbered 40/33.

Beijing rules aim to increase the welfare level of juveniles as much as possible through inclusive social policies in order to protect them from the harmful effects of crime. In this way, the requirements for the intervention of the juvenile criminal justice system will be minimized, and the harmful effects of such practices on juveniles will be reduced. The fact that juveniles benefit from such care and attention before the crime committed, constitutes the basic policies that will not necessitate the application of the rules.

These rules are regulated to be applied in different legal systems and contain minimum standards regarding the procedures to be applied to juvenile in conflict with the law under each system and definition. In this case, it has introduced a definition of juvenile/children within the limits of 7 years to 18 years (or more). Even if the difference is inevitable in different legal systems, this situation is not considered to eliminate the validity of the Minimum Standard Rules.

The first part of the rules regulates the general principles and fundamental perspectives in the juvenile justice system; the second part the principles to be followed in investigation and prosecution; the third part the principles of adjudication and disposition; the fourth part is stresses the non-institutional treatment; the fifth part is contains the principles of institutional treatment; the sixth and final part includes rules for research, planning, policy formulation and evaluation.

The Havana Rules (Enforcement)

Its full name is the United Nations Rules for the Protection of Juveniles Deprived of their Liberty. It was adopted by the decision of the General Assembly dated 14 December 1990 and numbered 45/113.

These rules determined that the deprivation of liberty of the juvenile is the last resort, the detention pending trial shall be used for the shortest possible period of time, and the rights of the juvenile deprived of his/her liberty and the minimum qualifications of the institution and the staff of the institution where the juvenile is held are guaranteed. Havana rules have given the States the responsibility to determine the minimum age limit at which juvenile will not be deprived of their freedom, to respect the human rights of the juvenile, to keep them separate from adults, to create activities and programs in institutions that will increase the juvenile’s physical, mental and social development and his potential as a member of society, and to establish independent control mechanisms.

The main point of view in the Havana Rules includes the rights of juvenile in custody or pre-trial trial detention, the management of institutions where juveniles are held, and the regulations regarding staff.

The United Nations also adopted Guidelines on justice in matters involving child victims and witnesses of crime in 2005. While these principles do not focus directly on the juvenile justice system, it applies to the proceedings of the accused children, particularly where the victim is also under the age of eighteen. These guidelines and rules, which clarify the provisions of the Convention on the Rights of the Child and similar instruments on many issues related to the juvenile justice system, should be considered together with the Convention.

Council of Europe Guiding Principles on the Prevention of Juvenile Delinquency

The Council of Europe has also adopted a series of recommendations on the prevention of juvenile delinquency and the juvenile justice system. Some of them are as follows:

  • Recommendation (87) 20 of the Committee of Ministers to Member States on social reactions to juvenile delinquency
  • Recommendation (88) 6 of the Committee of Ministers to Member States on social reactions to juvenile delinquency among young people coming from migrant families
  • Recommendation (2000) 20 of the Committee of Ministers to Member States on the role of early psychosocial intervention in the prevention of criminality
  • Recommendation (2003) 20 of the Committee of Ministers to Member States on concerning new ways of dealing with juvenile delinquency and the role of juvenile justice
  • Recommendation (2004) 10 of the Committee of Ministers to Member States on concerning the protection of the human rights and dignity of persons with mental disorder
  • Recommendation (2005) 5 of the Committee of Ministers to Member States on the Rights of Children Living in Residential Institutions
  • Recommendation (2006) 2 of the Committee of Ministers to Member States on the European Prison Rules

Giving priority to the best interests of the child

One of the most important general principles of the Convention on the Rights of the Child is to prioritize the best interests of the child. According to Article 3 of the Convention, which includes the principle of “best interests of the child”, the best interests of the child shall be taken into account in all activities carried out by the legislative bodies, administrative authorities, courts, social welfare institutions and parents. This commitment is a commitment that includes protecting the best interests of the child in all institutions where the child is held and in all proceedings concerning the child, and giving priority to the best interests of the child in cases where his/her interests conflict with other interests. With this aspect, it is also a guide in terms of the penal institutions where the juveniles are held.

The investigation in juvenile crimes

Investigation phase in juvenile crimes in Turkey

The matters regarding the investigation and prosecution of the juvenile pushed to crime are regulated in the Child Protection Law.

The investigation about the juvenile pushed to crime is personally carried out by the Public Prosecutor in charge of the juvenile bureau. When deemed necessary during the investigation, the Public Prosecutor may request the implementation of protective and supportive measures from the juvenile judge. Juveniles are kept in custody in the juvenile unit of the law enforcement. Where law enforcement is not available in the juvenile unit, juveniles are kept separately from adults in custody.

Investigation phase in juvenile crimes in Hungary (Criminal Procedure)

In Hungary the chapter XCV of the Act XC of 20171  is regulating the criminal procedure against the juveniles. In the criminal procedures special provisions are applied for the juveniles, but when there are no special rules for them, the general provisions shall apply. The objective of the juvenile criminal procedure is to ensure the reintegration to the society, not to commit any other criminal offence again after release and to foster his/her education and to promote his/her intellectual, moral, emotional development.

A juvenile criminal proceeding may be conducted against a person if he/she has completed the age of twelve years, but he/she has not completed the age of eighteen years when committing the criminal offence. If there is more than one defendant in the criminal procedure, the case of the adult defendant shall be adjudicated together with the case of the juvenile perpetrator, if there is a relation to the case of the juvenile defendant. Against a juvenile perpetrator only the public prosecution is mandatory, if there is a private prosecution, the prosecution service shall proceed the procedure.

The protection of the juveniles during the whole procedure is very important, the court, the prosecution service and the investigating authority shall monitor continuously whether any circumstance appeared in connection with the juvenile perpetrator what makes necessary the duty of indication or to initiate an authority proceeding as defined in the Act on the protection of children and guardianship administration.

Since 2011 there is no special court in Hungary for the juvenile perpetrators, but the composition of the court is different from the adults perpetrator’s court. In a juvenile criminal proceeding, a council of the first instance court shall proceed, if the criminal offence is punishable by imprisonment up to eight years or more, or the case was referred to a single judge. In a juvenile criminal proceeding at first instance the court shall be composed from one professional and two lay judges. The single judge and the chair of the council should be professional judges. The lay judge should be a pedagogue, a psychologist or a person who works, or used to work in a position, for which a university or college degree is required and who directly worked in the territory of healing, treatment, employment, development, assistance, care or social support of the care recipients within the framework of a family, child or youth protection service or the guardianship administration.

In the juvenile criminal procedure the prosecutor is designated by a superior prosecution service.

The participation of the defence counsel is mandatory in the following measures:

  • interrogation as a suspect,
  • confrontation,
  • presentation for identification,
  • on-site interrogation,
  • reconstruction of the criminal offence,
  • a court session in a procedure relating to a coercive measure affecting the personal freedom when the judicial permission is necessary2 .

If the defence counsel has not been present and has not been notified, she/he shall be notified ex post of any procedural act.

In juvenile criminal proceedings there are special means of evidence, because it is relevant to learn about the special needs and the environment of the juvenile. These special means of evidence are:

  • social environment assessment,
  • opinion by a probation officer or summary opinion by a probation officer,
  • expert opinion,
  • witness testimony by a probation officer,
  • witness testimony by a legal representative or another person caring for him/her.

The legal representative or the other person caring for the juvenile should cooperate with the authorities on the individual assessment of the juvenile. The social environment assessment is prepared by a probation officer. a probation officer shall interview the juvenile, his/her legal representative or another person caring for him/her, and also obtain the opinion of the pedagogue from the school and establish the previous child protection history.

The examination of the soundness of a person’s mind is very important in the criminal procedure against the juveniles. After the disclosure of the reasonable suspicion, arrangement shall be made without delay for the appointment of an expert, to examine the capacity to be held liable for his/her acts, and the soundness of the mind is necessary for recognising the consequences of the criminal offence, of a juvenile, who has attained the age of twelve years but has not attained the age of fourteen years at the time of committing his/her criminal offence.3

The investigation shall be finished within one year after the juvenile interrogated as a suspect, if the criminal offence is punishable by imprisonment for not more than five years. If an investigation is in progress against a juvenile for a criminal offence is punishable by imprisonment for more than five years, the time limit for the investigation may not be extended beyond two years after the juvenile was interrogated as a suspect.

There are special rules for the pre-trial detention. The particular material gravity of the criminal offence is necessary beside the general reasons of the pre-trial detention for adult perpetrators.4

The pre-trial detention shall terminate if its period reaches one year, provided that the juvenile has not attained the age of fourteen years at the time of committing the criminal offence, or two years provided that the juvenile has attained the age of fourteen years at the time of committing the criminal offence.5

A court shall decide about the place of executing the pre-trial detention of a juvenile in light of his/her personality and the nature of the criminal offence held against him/her. During the period of pre-trial detention, the court can change the place of the execution of the pre-trial detention upon a motion of the prosecution service, the defendant or the defence counsel or, after the indictment, ex officio.

The sanction systems

Sanctions for juveniles in Turkish Criminal Law

There are two types of sanctions in Turkish Criminal Law (hereinafter: CPC): Imprisonment and fine.6

Minors under the age of twelve are exempt from criminal liability. However, security measures may be imposed.7

These measures are issued in the Child Protection Code (hereinafter: CPC) Art 5:

“Protective and Supportive Measures,

(1) Protective and supportive measures are measures to be taken in terms of consulting, education, care, health and shelter, for the purpose of protecting the juvenile within his/her own family environment before all else. These measures are as follows:

a) Consultancy measure is a measure oriented to providing guidance on child rearing to those who are responsible for the care of the juvenile, and guidance to juveniles on solving problems related to their education and development;

b) Education/training measure, is a measure oriented to ensure that the juvenile attends an education institution as a day-student or boarding student, attends a vocational training course or arts & crafts course, or is deployed with a master of profession or at a workplace belonging to the public or private sector for the purpose of acquiring a job or a profession,

c) Care measure is a measure to make governmental or private care centre services or foster family services available for the juvenile or place the juvenile under the care of such institutions, in the event that the person responsible for the care of the juvenile fails to fulfil his/her care duties due to any reason,

d) Health measure is a measure to ensure necessary temporary or continuous medical care and rehabilitation for treatment and protection of the juvenile’s physical and physiological health, and treatment and therapy for juveniles who use addictive substances,

e) Shelter measure is a measure to provide a suitable shelter for those who have children but do not have a place to live, or to pregnant women whose lives are in danger.”

In terms of juvenile who have reached the age of 12, a penalty mitigation is made. This penalty mitigation varies according to the age range of 12-15 and 15-18.

Art 31 of the TCC, which issues these penalty mitigation, is given below:

(1)8  Minors under the age of twelve are exempt from criminal liability. While such minors cannot be prosecuted, security measures in respect of minors may be imposed.

(2)9  Where a minor is older than twelve, but younger than fifteen, at the time of an offence, and he is either incapable of appreciating the legal meaning and consequences of his act or his capability to control his behavior is underdeveloped then he is shall be exempt from criminal liability. However, such minors may be subject to security measures specific to children. Where the minor has the capability to comprehend the legal meaning and result of the act and to control his behaviors in respective of his act, for offences requiring a penalty of aggravated life imprisonment, a term of twelve to fifteen years of imprisonment shall be imposed and for offences that require a penalty of life imprisonment, a term of nine to eleven years imprisonment shall be imposed.

Otherwise the penalty to be imposed shall be reduced by half, save for the fact that for each act such penalty shall not exceed seven years.

(3)10  Where a minor is older than fifteen but younger than eighteen years at the time of the offence then for crimes that require a penalty of aggravated life imprisonment a term of eighteen to twenty-four years of imprisonment shall be imposed and for offences that require a penalty of life imprisonment twelve to fifteen years of imprisonment shall be imposed. Otherwise the penalty to be imposed shall be reduced by one-third, save for the fact that the penalty for each act shall not exceed twelve years.”

In the event that the resulting penalty for the acts committed by juvenile is one year or less, this penalty must be converted into alternative sanctions to the prison sentence in the first paragraph of the same article (Art 50/3 of TCC):

(3) Where any offender has not previously received a penalty of imprisonment and the penalty of imprisonment imposed is thirty days or less; or where an offender was under eighteen or over sixty-five years of age at the time of the offence and the term of imprisonment imposed is one year or less, such term of imprisonment shall be substituted by one of the alternative sentences described in the paragraph one.”

While it is possible to postpone prison sentences up to two years, this period is three years for children. (Art 51 of the TCC;

(1) A sentence of imprisonment for a term of two years or less may be suspended. The upper limit of this term is three years for those under eighteen of age or above sixty-five years old at the time of the commission of the offence.”

Sanctions for juveniles in Hungarian Criminal Law

In Hungary the Criminal Code11  contains the special regulation for the juvenile delinquents. Usually the adult’s regulations apply for juvenile delinquents, with some exceptions. The sanctions are more lenient and give consideration to the juvenile’s age.

There is no individual legal codification for juveniles. Some other countries have individual criminal code for juveniles. These individual codes include the substantial and the procedural regulations as well (for example in Spain).

The definition of a juvenile in Hungary changed in 2012. From 1st July 2013 a juvenile is a person who is between twelve and eighteen years at the time of committing a criminal offense. In the previous regulation a juvenile was a person who was between fourteen and eighteen years old and it was a cause for total exemption of criminal responsibility.

Now a minor under twelve is not responsible for the criminal offenses in any case, because they are minors, but between twelve and fourteen years of age, if they commit homicide, voluntary manslaughter, battery, acts of terrorism, robbery and plundering, minors are punishable under the age of fourteen, if they have the capacity to understand the nature and consequences of their acts. This has to be proven by the children psychologist. The only sanctions that are applicable against them are probation or correctional facility. The maximum duration of the correctional facility is four years and the minimum duration is one year.

A “juvenile offender” is a person between the age of twelve and eighteen years at the time of committing a criminal offense.

The principle objective of any penalty or measure imposed upon a juvenile is to positively influence the juvenile’s development to become a useful member of society, and such penalty or measure should therefore have the juvenile’s guidance, education and protection as a primary consideration.

A penalty shall be imposed upon a juvenile when the application of a measure appears to be impractical. Only measures may be imposed upon a person who has not reached the age of fourteen years at the time the criminal offense was committed.

A measure or penalty involving the deprivation of liberty may only be imposed against a juvenile offender if the aim of the measure or penalty cannot be achieved otherwise.

In Hungary, has a dual sanction system, which means that both punishments and measures are applicable. The punishment againts juveniles only could apply, if the measure is inadequate.

The Hungarian Criminal Code defines that the aim of the general punishment is to prevent – in the interest of the protection of society – the perpetrator or any other person from committing an act of crime As opposed to the adult sanctions which are repressive, in relation to juveniles they should be reparative and educational sanctions.

Education sanctions are: probation, supervision of a probation officer, correctional facility or the suspended imprisonment. It is important that the educational aim predominates during the whole criminal procedure. The criminal procedure not only reveals the most important facts of the crime, but also feels the juvenile delinquents during the entire criminal procedure the educational aim.

There are two types of penalties with deprivation of liberty: the imprisonment and the custodial arrest.

The minimum term of imprisonment to be imposed upon juvenile offenders shall be one month for all types of criminal acts. The maximum term of imprisonment that may be imposed upon a juvenile offender over the age of sixteen years at the time the crime is committed shall be:

  • ten years for a crime that carries a maximum sentence of life imprisonment;
  • five years for a crime that carries a prison term of more than five years.

The maximum term of imprisonment that may be imposed against a juvenile offender over the age of sixteen years at the time the crime is committed shall be:

  • fifteen years for a crime that carries a maximum sentence of life imprisonment;
  • ten years for a crime that carries a prison term of more than ten years;
  • five years for a crime that carries a prison term of more than five years.12

A sentence of imprisonment imposed shall be carried out in a juvenile detention facility if:

  • the juvenile is sentenced to imprisonment of two years or more for a felony;
  • the juvenile is a recidivist and was sentenced to imprisonment of one year or more; or
  • the juvenile sentenced to imprisonment of one year or more and, within a period of three years prior to having committed a criminal offense intentionally, he was sentenced to confinement in a reformatory institution for an intentional criminal offense.

Apart from the above mentioned cases, a sentence of imprisonment imposed shall be executed in a juvenile jail.

The other sanction with deprivation of liberty is the custodial arrest, but the duration is more milder than the imprisonment, it is from three days to thirty days and executed in a penitentiary institution (for adults from five to ninety days).

One measure with deprivation of liberty is applicable only against the juveniles, it is the reformatory institution (correctional facility).

The court shall order placement in a reformatory institution if proper education of the juvenile can only be provided in an institution. Placement in a reformatory institution may not be ordered against a person over the age of twenty years at the time of sentencing.13

The duration of placement in a reformatory institution may be between one year to four years.

In ordering placement in a reformatory institution the court shall establish that the juvenile offender may be released from the reformatory institution temporarily after half of the duration of placement as ordered:

  • having spent at least one year in the institution, and
  • if there is reason to believe that the aim of the measure may also be achieved without further confinement in the reformatory institution.

The duration of temporary release shall be the remaining part of confinement, but at least one year. The court shall terminate the temporary release if the juvenile is sentenced to any term of imprisonment during the temporary release or to placement in a reformatory institution. If the court imposes another penalty or measure against the juvenile, temporary release may be terminated.

In case of the termination of temporary release the period spent on temporary release may not be included in the term of placement in the reformatory institution.

If the juvenile offender is sentenced to an executable term of imprisonment for a crime committed after being sentenced to placement in a reformatory institution during the period of placement in a reformatory institution or temporary release, the imprisonment shall be carried out. In that case the remainder of the duration of placement in a reformatory institution shall be substituted to imprisonment, with two days of placement in a reformatory institution substituted by one day of imprisonment.

If the court has sentenced a juvenile to several terms of placement in a reformatory institution that were still pending at the time when ordering a consolidated measure, or which are being served continuously, the court shall order the juvenile to confinement in a reformatory institution as a consolidated measure. The term of placement in reformatory institution ordered as a consolidated measure shall be imposed at least for the maximum term of placement, not to exceed the combined terms of placements ordered, or four years.

Juvenile penitentiary systems

Rules for the juvenile penal institutions

Juveniles pushed to crime need special care, assistance and legal protection in terms of physical, mental, social and psychological development, by the reason they are in the early stages of the development process and because of various factors arising from negative life experiences. For this reason, all kinds of efforts for juvenile detainees and convicts should be evaluated separately from adults, taking into account the psychological and social needs of juveniles.

Juvenile detainees and convicts, due to the characteristics of the developmental period they are in, can be immediately affected by the negative consequences that adult criminals may cause. For this reason, it is of great importance that also in Turkey and in Hungary they are kept in a separate unit or institution in order not to encounter the aforementioned negativities, to protect them from risks like abuse, pushing to crime etc. that may come from adults, to prevent them from shifting to more negative directions, and to ensure that they benefit more effectively from the appropriate intervention methods they need.

For these reasons in Turkey and in Hungary, in accordance with the relevant national and international legislation (Law No. 5275 on the Execution of Penalties and Security Measures, Article 11, Article 15, Article, Article 111 third paragraph; Convention on Child Rights, Article 37; Havana Rules, Article 17, Article 29; Beijing Rules, Article 13 and Article 26), the judgement is given that juvenile should be kept separately from adults and detainees should be kept separately from convicts.

Juvenile Penal Institutions in Turkey

The detained juveniles are kept in their own closed penal institutions, and in provinces where the number of juvenile is low and there are no closed juvenile penal institutions, they are kept in the units reserved for juveniles in adult penal institutions. If there is no separate unit for girls detained in closed juvenile penal institutions, they stay in the units reserved for them in female closed penal institutions. Juvenile convicts are kept in juvenile reformatory houses. Juvenile Reformatory Houses (Correctional Facility) are facilities where the imprisonment given to juvenile convicts are carried out with the aim of educating the convicts, acquiring a profession and reintegrating them into society. There are no barriers to escape from these institutions. Institutional security is ensured under the supervision and responsibility of internal security officers. Juveniles who continue their education can stay in reformatory houses until the age of twenty-one.

There are nine single rooms in each ward in separate juvenile closed penal institutions. There is also a common living area in the wards where nine persons spend time together (watching television, eating, table tennis, etc.). In the rooms where the juvenile prisoners are accommodated, they each have their own work desk, bed and wardrobe. In Juvenile Reformatory Houses, juveniles are in single rooms. In this direction, the construction of new institutions in accordance with international standards, where all juvenile prisoners can stay alone, is rapidly continuing. In this context, there are 8 separate closed penal institutions (İstanbul, Ankara, İzmir, Hatay, Tarsus, Kayseri, Diyarbakir, Kavak) and 4 juvenile reformatory houses (Ankara, İstanbul, Elazıg, Urla) where juvenile detainees are stayed. Girls are accommodated in Urla Juvenile Reformatory House.

Juvenile Penal Institutions in Hungary

Prison sentences imposed on juveniles shall be served in a separate law enforcement institution or in a separated part of a law enforcement institution.

In the law enforcement institution established for juveniles, convicted adults can only be placed in order to ensure the operation of the law enforcement institution. In order to facilitate the integration of juveniles into society, assistance shall be sought from the office of the public guardian and other state and civil organisations, probation officer and the relatives of the juvenile.

In the course of serving the prison sentence, special attention shall be paid to the education, personality and physical development of, the continuation of the compulsory education and the possibility of the first employment of the juvenile.

It shall be ensured that the juvenile should participate in training courses or in semi-skilled worker’s trainings, and can study secondary school level materials. The juvenile shall continue their compulsory studies until the age defined in a separate law.

The juvenile can be awarded with a certificate of praise.

Solitary confinement can last up to twenty days in a juvenile prison and up top ten days in a remand prison. The juvenile punished with solitary confinement shall not be banned from school classes and reintegration programmes.

In the case of a sentenced juvenile, the law enforcement institution shall request a pedagogical opinion from the competent school or child protection institution in order to familiarise itself with the sentenced juvenile, in particular their conduct, industry, the fields that need to be developed and the data of their family background.

The law enforcement institution shall prepare a personal educational plan for the juvenile in order to facilitate the reintegration of the sentenced juvenile into society, reduce their integration-related problems, set their psychological condition in order, improve their education and training, have them accept the basic ethical norms and prepare the juvenile for a healthy lifestyle.

Upon request from their legal representative, and with the approval of the law enforcement institution, the juvenile detainee can participate in family consultation in every three months, which is an informal form of contact at the law enforcement institution. The parent cannot participate at the family consultation if the parent’s right of custody is terminated or limited by the decision of the court.

Upon request from their legal representative and with the approval of the law enforcement institution, the juvenile – according to the possibilities of the law enforcement institution – can participate in family therapy, except in case of the parent’s right to custody is terminated or limited by the decision of the court. The number of the appointments of family therapy shall depend on the therapeutic requirements. The family consultation and the appointments of the family therapy shall not constitute parts of receiving visitors. It is allowed among detainees, and the sentenced juvenile can request it as well. The participation of the juvenile detainee at the family therapy is approved to be organised outside the law enforcement institution as well.

Upon request from the juvenile detainee, – according to the possibilities of the law enforcement institution – they can be put in common cell with their juvenile sibling, provided that they are from the same sex. In case of common placement, the criminal record and the committed offence of these detainees shall be taken into account as well as the possible effects of the common placement on the order and security of the custody, and the level of emotional and mental development of the detainees.

The juvenile detainee can keep contact with the teacher of their educational institution for the sake of their compulsory studies and exam requirements, as well as for their personal development.

In case of their studies has been started, to perform the exam obligations, the law enforcement institution can take care of making appearance of the detainee.

Upon request from the detainee, if the director of the school and the commander of the law enforcement institution both give their approval. With the approval of the commander of the law enforcement institution, the detainee can hold a student status or private student status as a student at an educational institution outside the law enforcement institution; in this case they pursue their obligation of attendance and exam at the educational institution.

During the approval, the offence, the security risks, the earlier conduct of the detainee, their educational background and diligence shall be taken into account. According to the possibilities of the law enforcement institution, the furnishing of the cells and living areas serving for the juvenile detainees shall be ranged by taking into account the conduct, the educational background and the diligence of the juveniles.

Educational achievement and conduct shall be regarded in view of personal skills of the detainee. Evaluation shall be made by the staff of the law enforcement institution, and the reintegration expert responsible for the education of the juvenile. In case of the law enforcement institution is not in a contracting relationship with primary school, the law enforcement institution ensures the primary education in the framework of private student status, by an agreement on cooperation with a school situated within the competence of the Institute.

Conditions of reintegration custody for juvenile detainees:

  • Participation at family therapy or family consultation,
  • The approval of the legal representative, a receiving statement in view of the housing, as well as a statement on the escort of the detainee.

The sentenced juvenile with limited capacity can file a complaint, or make a statement independently in matters of their detention without the agreement or post approval of their legal representative.

The juvenile shall contribute to the expenses in case of they is employed or has a scholarship.

Juveniles under eighteen are prohibited to carry tobacco products; smoking is strictly forbidden for juveniles even with the approval of the legal representative.

Rehability-conducted activities for juvenile prisoners in Turkey

Education and rehabilitation activities are carried out meticulously in all institutions to prevent juvenile prisoners from committing crimes again and to rehabilitate them. Accordingly, psychosocial assistance and education services in our penal institutions provide education and rehabilitation activities for juvenile prisoners and their families.

Psychosocial assistance services

Juveniles can consult with psychologists and social workers in the institution in order to provide solutions to their psychological and social problems. Experts in institution also carry out efforts to support juveniles to become healthier and more harmonious individuals through individual or group work. Increasing the juvenile’s awareness for the conditions they are in and developing alternative solutions for their conditions are supported by psychosocial assistance service experts by taking into account the individual characteristics of the juvenile through individual interviews or group work. In the meantime, necessary interventions are made to the juvenile by activating his family or other social support systems. Post-release protection and assistance efforts help juveniles to continue their education and to get a job. Thus, it contributes to their participation in society as harmonious individuals.

Education activities

Juveniles who have never been received education or who have left their education are evaluated by the education service so that they can continue their education, and all kinds of procedures for the juvenile’s education are carried out by the teachers in this service.

In this context, the following activities are conducted in our institutions:

  • First degree literacy and second degree education courses,
  • Preparation and support courses for formal and non-formal education,
  • Open elementary school and open high school exams,
  • University entrance exams,
  • Vocational training courses,
  • Social, cultural and sports activities,
  • Bookcase and library activities.

Juveniles in reformatory houses; according to their age and educational status, they can continue elementary, secondary and higher education institutions, social activities in their schools, sports activities, foreign language, computer, university preparation, vocational training, etc., where they can improve themselves in relation to their education. They can take exams related to distance education and university outside the institution, participate in social events such as theatre, concerts and sports events under the supervision of institution teachers and experts.

Juveniles in reformatory houses can continue their formal education. Juveniles over the age of fifteen who cannot continue their formal education are directed to a suitable vocational training. As a result of these trainings, by enabling them to have a profession, assistance is provided to them not to be turned to the crime again after their release.

Staff training programs

There is the ARDIÇ Program, which was developed in order to strengthen the psycho-social and management skills of the staff working for the reintegration of juveniles in penal institutions, based on the best interests of the juvenile, and it is prepared with a child-oriented and holistic perspective. It consists of ARDIÇ Manager and Staff Training Program together with the ARDIÇ Psychosocial and Intervention Program.

ARDIÇ Program is an in-service training program. It consists of two programs.

ARDIÇ Staff Training Program (Specialization Training)

Within the scope of efforts to strengthen the capacities of institution governors, prison officers and other staff working in the institution. It is a training given in staff training centers. This program consists of five modules. The modules in question are; Sociology of Juvenile Delinquency, Relevant Legislation and Institutional Life, Juvenile Psychology and Approaches, Emotional and Behavioural Problems of Juveniles and Problems Affecting Mental Health (case-based), In-house Interaction and Personal Development Skills, Working with Vulnerable Groups and Juveniles with Special Needs.

ARDIÇ Psychosocial and Intervention Program

It has been developed for the juvenile in the institution, the staff and the families of the juveniles, and is given by the psychosocial service through individual and group work.

The revised ARDIÇ Psychosocial and Intervention Program modules are:

  • Personality Development Module,
  • Family Education Module,
  • Anger Control Module,
  • Addiction Intervention Module,
  • Safe Behaviour Development (“I’m Here!”),
  • Module for Sexual Assault Crime,
  • Reproductive and Sexual Health Module and Seminars (Prevention of Addiction, Harms of Smoking, Lifestyle, Internet/Media, Abuse Protection, Anger/Stress, Communication).

Individualized Rehabilitation System (BİSİS)

In all practices carried out in penal institutions, the penitentiary regime appropriate to juvenile’s situation, rehabilitation and training plan are implemented by determining the personal characteristics, physical, mental and health conditions of the juveniles, their lives before committing a crime, their social environment and relations, their artistic and professional activities, their moral tendencies, their perspectives on crime, their prison sentence periods and types of crimes.

In this context, an Individualized Rehabilitation System (hereinafter: BİSİS) has been developed, which includes risk assessment, comprehensive assessment-evaluation and supervision considering the holistic and qualified conduct of all efforts for convicts/detainees. With the Examination and Evaluation Forms for Convicts/Detainees (ARDEF) which is a risk assessment tool, the system in question enables the assessment of individual risks and needs, the development of appropriate approaches that highlight the biological-psychological and social characteristics of each juvenile, and the implementation of an individualized rehabilitation program. With this system, the preparation process for the post-release of juveniles begins with their admission to the institution, and all their lives in the institution are planned accordingly.

One of the most remarkable aspects of the implementations within BİSİS is the concept of “Group Leadership”. The group leader refers to the prison officer who is responsible for the juveniles in a room, is responsible for guiding them, has high communication skills and problem-solving skills, and has received pedagogically-based group leadership training. Each group leader works in the common living spaces of the juveniles and is responsible for 10-15 juveniles. Thus, there is an opportunity to get to know the juvenile better, their needs and developments are monitored, their lives in the institution are planned, and the role of being an exemplary role model in preparing them for society is fulfilled.

Cooperation with Non-Governmental Organizations, Universities and Public Institutions and Organizations in Turkey

Within the scope of education and rehabilitation activities, cooperation is made with both public institutions and organizations and non-governmental organizations within all studies conducted in order to establish and develop relations with the outside world for juveniles staying in juvenile’s reformatory houses, closed penal institutions and juvenile’s units of adult penal institutions.

In this context, the protocol has been signed between the KIZILAY and our Ministry in order to provide travel allowance to those whose release date is approaching among the juveniles who are staying in closed penal institutions, juvenile reformatory houses and penal institutions where there are no separate juvenile institutions, and to provide roadside assistance to family members who cannot come to visit their children from outside the province due to financial insufficiency.

Play, sports and youth camp activities continue within the scope of education and rehabilitation activities in our penal institutions for the rehabilitation of juveniles and preventing them from committing crimes again. Within the scope of the protocol we signed with the Ministry of Youth and Sports, efforts are carried out in line with the provisions of the Ministry of Youth and Sports, the provisions in question as follows: “Juveniles staying in juvenile reformatory houses are provided to benefit from youth camps” and “By means of scanning, experts determine which sports branch is suitable for juvenile prisoners in penal institutions and reformatory houses and for probationer juveniles under the probation services”.

Within the scope of the e-visit Project on Integration of Smart Technologies into Penal Institutions carried out by our General Directorate, with KIOSK devices, it is planned to meet the needs of prisoners in all penal institutions across Turkey such as shopping in the canteen, sending letters, and video-conference with their families.

In this context, KIOSK devices were first installed and activated in female, juvenile penal institutions and juvenile reformatory houses in order to complete the psychosocial development of juveniles pushed to crime to support their social integration processes, to strengthen family relations.

Conclusion

Prevention of juvenile delinquency is a core element of crime prevention in both countries. The international regulations have been made recognizing that juveniles pushed to crime need special care and assistance in terms of physical, mental and social development by the reason of they are in the early stages of development and that they need legal protection in conditions of peace, freedom, value and security.

There are special regulations from the moment the juvenile pushed to crime are included in the system. Taking steps to support the reintegration of juveniles into the society after the execution of their sentences and helping to eliminate the factors that may cause them to turn to crime again constitute the basis of our penitentiary policy.

Collaboration studies on education and rehabilitation to prevent juveniles from re-offending and to rehabilitate them are carried out with the non-governmental organizations, universities, public institutions and organizations. In the penal institution, studies are carried out involving families in order to reorganize the relations of juveniles with their families and to strengthen the relations between them and the support is provided for juveniles to integrate them into society and to prepare them for the post-release period.

Bory, Noémi LL.M, PhD, Associate Professor, Pázmány Péter Catholic University, Criminal Law and Law Enforcement Budapest, Hungary; Hüseyin Şık, Judge, Head of the Rehabilitation and Reintegration Department, General Directorate of Prisons and Detention Houses Ministry of Justice, Ankara, Turkey

A legfőbb ügyész 2023. évi tudományos pályázati felhívása


Szerző(k): Ügyészi Hírek

Magyarország legfőbb ügyésze Kozma Sándor emlékére tudományos pályázatot hirdet tanulmány készítésére.

A pályázaton részt vehet az ügyészi szervezet minden, tudományos fokozattal nem rendelkező tagja, valamint az ügyészi munka iránt érdeklődő joghallgató és fiatal jogász.

A pályázatokat általános, ifjúsági és joghallgatói tagozaton lehet benyújtani az alábbiak szerint:

  • az általános tagozatra ügyész, alügyész, illetve más, a továbbiakban nem említett ügyészségi alkalmazott;
  • az ifjúsági tagozatra ügyészségi fogalmazó és jogi szakvizsgával nem rendelkező 30 év alatti diplomás jogász;
  • a joghallgatói tagozatra egyetemi osztatlan képzésben jogi tanulmányt folytató – hallgatói jogviszonyban álló
  • egyetemi hallgató.

Minden pályázó csak egy, magyar nyelvű tanulmányt nyújthat be, akár önállóan, akár társszerzőként pályázik. A többes pályázatok kizárásra kerülnek. A pályázatok terjedelme legalább 20, legfeljebb 80 gépelt oldal lehet, irodalomjegyzékkel, lábjegyzetekkel, mellékletekkel együtt. Végjegyzet használata mellőzendő, a lábjegyzeteket arab számmal kell számozni 1-től kezdődően. A pályaműben hivatkozni kell a felhasznált forrásokra, és irodalomjegyzékkel kell ellátni. Az internetes forrásokra történő hivatkozás esetén fel kell tüntetni a letöltés, illetve megtekintés dátumát. A pályázónak törekednie kell a dolgozati témával kapcsolatos vitatott kérdéseket tartalmazó tudományos közlemények lehetőleg teljes körű idézésére.

Pályamunkát az ügyészségi munkával összefüggő büntető és közjogi témában lehet benyújtani.

Pályázni kizárólag olyan dolgozattal lehet, amelyet e pályázat beküldési határidejét megelőzően nem nyújtottak be más tudományos pályázatra, illetve szakdolgozatként, évfolyamdolgozatként vagy más hasonló, a pályázó képzéséhez, illetve munkavégzéséhez közvetlenül kapcsolódó célból (ide értve a munkaidőben, munkaköri feladatként készült tanulmányt is), továbbá közzététel, megjelentetés céljából.

Pályadíjak

Valamennyi tagozaton – külön a büntetőjogi, külön a közjogi témákban – egységesen:

1-1 első díj 400.000–400.000 Ft,

1-1 második díj 300.000–300.000 Ft,

1-1 harmadik díj 200.000–200.000 Ft

adható ki.

A kiemelkedő pályamunkák szerzői ezen túlmenően külön díjakkal és elismerésekkel is jutalmazhatók.

Pályázatokat kizárólag postai úton fogadunk a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya címére (1372 Budapest, Pf. 438). Postára adási határidő:

2023. március 1.

A pályázatokat egy nagyméretű borítékban kell benyújtani, amelyen kérjük feltüntetni: „TUDOMÁNYOS PÁLYÁZAT KOZMA SÁNDOR EMLÉKÉRE 2023”. A borítékban el kell helyezni a pályázatot egy – tűzött vagy bekötött – példányban. Mellékelni kell egy kisméretű lezárt borítékban a pályázó nevét, címét, telefonszámát, e-mail-címét, valamint fel kell tüntetni a fentieken kívül

  • ügyészségi szolgálati viszonyban álló esetében beosztását, szolgálati helyét;
  • fiatal jogász esetében születési dátumát, jogi diplomájának dátumát és munkahelyét;
  • joghallgató esetében oktatási intézményét, mellékelve a hallgatói jogviszony igazolást.

A beküldött tanulmány külső borítóján fel kell tüntetni:

  • a jeligét,
  • a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói),
  • a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi).

A pályázaton más, a szerző kilétére utaló adat nem szerepelhet. Amennyiben a pályázó dolgozatát – önellenőrzés céljából – plágiumkereső alkalmazásba tölti fel, a szerző neveként ott is a választott jeligét és az évszámot kell feltüntetni.

  • a jeligét,
  • a tagozat megnevezését (általános, ifjúsági, joghallgatói),
  • a terület megjelölését (büntetőjogi, közjogi), továbbá
  • nyilatkozatot, hogy a szerző eredménytelenség esetén hozzájárul-e a boríték felbontásához, a pályázó azonosításához.

A postai benyújtás mellett a dolgozatot RTF- vagy PDF-formátumban fel kell tölteni a Legfőbb Ügyészség által biztosított elektronikus felületre is1  (), ez esetben is a pályázó azonosítására alkalmas adat nélkül. A pályázó a pályamű beküldésével tudomásul veszi, hogy dolgozatát a bírálat során elektronikus plágiumkeresésnek vetik alá, és ennek érdekében megismerhető adatbázisba töltik fel.

A tagozatot meghatározó szolgálati, hallgatói jogviszony tekintetében a 2023. március 1. napján fennálló állapotot kell figyelembe venni.

Az írásműveket az adott területek kiemelkedő szakemberei lektorálják. Értékelésük figyelembevételével Bíráló Bizottság tesz javaslatot a pályadíjak odaítélésére. A Bíráló Bizottság a jeligék alapján csak a díjazásra javasolt szerzőket azonosítja.

A pályadíjak kiosztására 2023 júniusában, az Ügyészség Napja alkalmából rendezendő ünnepségen kerül sor.

A pályázatokkal kapcsolatos további ügyintézésre (pl. a lektori vélemény megismerésére, továbbképzési pontok bejegyzésére, részvételi igazolás kiállítására) kizárólag az azonosítható pályázók jogosultak. A Személyügyi és Továbbképzési Főosztály a pályázatokat nyilvántartja. Az érdeklődők azokba – a szerzők hozzájárulásával, a díjkiosztás után 2 évig – a Legfőbb Ügyészség könyvtárában betekinthetnek. Amennyiben a jeligét tartalmazó boríték felbontható, úgy az elismerésben nem részesült szerző neve, elérhetősége is nyilvánosságra hozható.

A pályázati hirdetmény hivatalos megjelenési helyei: az Ügyészségi Közlöny és az ügyészség hivatalos honlapja (http://ugyeszseg.hu).

A Kozma Sándor Tudományos Pályázat lebonyolítása során az adatkezelő a Legfőbb Ügyészség Személyügyi és Továbbképzési Főosztálya.

Címe: 1055 Budapest, Markó utca 16.

Telefon: 06-1-354-5566, 06-1-354-5654

E-mail: tko.szetof@mku.hu.

A pályázó a pályázat benyújtásával tudomásul veszi az ügyészség adatkezelési tájékoztatójában foglaltakat:

http://ugyeszseg.hu/kozerdeku-adatok/adatkezelesitajekoztato/.

A Magyar Tudomány Ünnepe 2022 – Beszámoló a „Bűnözéskutatás a 21. században” című konferenciáról


Szerző(k): Disputa

A Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2003-tól minden év novemberében számos intézmény rendez konferenciát, egyetemek, kutatóintézetek, így többek között az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) is. Utóbbi idei online eseményére 2022. november 11-én került sor, ahol az OKRI kutatóinak nagy része tartott előadást az őt érintő témákról, a 21. századi bűnözéskutatásokra koncentrálva.

A Magyar Tudomány Ünnepe tisztelgés Széchenyi István előtt, aki csaknem 200 éve, birtokai egyévi jövedelmét felajánlva, megalapította a Magyar Tudós Társaságot, az MTA elődjét. A hónapot és a napot, amikor erre az adományra a 19. században sor került, a 2003. XCIII. törvény hivatalosan is ünneppé nyilvánította1 .

Az OKRI rendezvényén több téma is felmerült, a bűnügyi tudományok több ágát is érintve.

Barabás A. Tünde igazgató megnyitója után Kó József tudományos munkatárs előadásával kezdődött a konferencia tartalmi része. Előadásának címe: A bűnözés alakulása válsághelyzetekben.

Az előadó nem a teljes bűnözés alakulását tekintette át, hanem annak a regisztrált bűncselekményeket érintő részét, a látens bűnözésről nem szólt – az előadás címének megtévesztő voltára már az elején fel is hívta a figyelmet.

Kó József hosszú távú adatsorok felhasználásával az alábbi négy válságidőszakban/válsághelyzetben vizsgálta a bűncselekmények alakulását.

1) Az 1968-as politikai mozgalmak

Nyugat-Európában diáklázadások zajlottak, Magyarországon az új gazdasági mechanizmus bevezetése és a korábbi diktatúra enyhülésének időszaka volt jellemző erre a korra. A bűnözésben strukturális változások következtek be.

2) Az 1972–73-as olajválság

Az 1970-es évtizedben végbement kettős olajárrobbanásra az állampárti rendszer eladósodással válaszolt. A regisztrált bűnözési adatokban egy átmeneti csökkenés után növekedést lehetett megfigyelni.

3) Az 1989-es rendszerváltás

Az 1990-es évtized elején három válság ért össze Magyarországon: a régi gazdasági válság adóssága, a rendszerváltoztatás válsága, valamint az 1989 és1992 között lezajlott nyugati gazdasági válság. Ennek következtében a bűnözési mutatók radikális változásokat tükröztek: jelentősen nőtt a regisztrált bűncselekmények száma. A változás az egyes bűncselekménytípusoknál eltérő mértékű volt, leginkább a vagyon elleni és a gazdasági bűncselekmények arányaiban lehetett magas kiugrást tapasztalni.

4) 2008: hitelválság

Ebben az időszakban a gazdasági bűncselekmények térnyerése következett be, kismértékű volumennövekedéssel összekapcsolódva.

Azóta jelentős mértékű csökkenés tapasztalható a regisztrált bűncselekmények számában, de a jelenlegi válsághelyzet ismét a növekedés lehetőségét vetíti előre.

Ezt követően Windt Szandra tudományos főmunkatárs A gyermek érték, vagy értékes árucikk? Az emberkereskedelem gyermekkorú áldozatai című előadásában az emberkereskedelem gyermekkorú áldozatairól beszélt.

Az emberkereskedelem áldozatai a sérelmükre megvalósított bűncselekmények során elszenvedetteket hosszú idő alatt tudják csak feldolgozni, ez különösen igaz a 18 év alattiakra. Mindez, az egyéni károkon túl, a társadalom számára – pénzben is kifejezhető – nagy terhet jelent.

Mint az előadó rámutatott, a gyermekkereskedelemmel kapcsolatban nem készült sok hazai kutatás, így kevéssé „láthatók” a 18 év alatti sértettek a szexuális, a munka és az ún. egyéb célú kizsákmányolás szempontjából.

Az előadás a 2022-ben lefolytatott kutatás eredményeit összegzi: az érintett nemzetközi dokumentumok bemutatása után a rendelkezésre álló statisztikai adatokról, az ellátórendszer tagjaival készített interjúk alapján körvonalazódó magyar jellemzőkről, valamint az általános védelmi intézkedések elmúlt két évének tapasztalatairól beszélt az előadó.

A konferencia harmadik előadója Kiss Anna tudományos főmunkatárs volt, aki az ügyészi szerep büntetőeljárási változásairól beszélt.

Az előadó az elmúlt 50 év három nagy büntetőeljárási kódexét tekintette át, benne az ügyészi szerep kisebb-nagyobb szerepváltozásait bemutatva. Az eredeti alapelvek, leginkább a legalitás és az opportunitás, arányukat tekintve ma már másképpen alakulnak, az utóbbi javára, hangsúlyozta az előadó. A legalitás elvének megtörése a Be.-ben számos helyen igazolható.

Az előadás kitért a nyomozás új szabályaira is. A vádemelés előtti szakasz jogszabályi szétválasztását a hatályos Be. vezette be, megváltoztatva egyúttal az ügyészség korábbi szerepét: a két rész különtartása mellett a kódex világosan elhatárolja a felderítési és a vizsgálati szakaszban a felelősségi köröket és az ehhez kapcsolódó eszközrendszereket is. Az első szakaszt a felügyeletre jellemző ügyészi jogosítványok jellemzik, míg a második tényleges ügyészi irányítás mellett történik.

Kiss Annát Deres Petronella tudományos főmunkatárs követte, előadásának címe: Kriminális prioritások az Európai Unióban.

Az Európai Unió 2021-ben fogadta el a súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó, következő négy évre szóló prioritásait, amelyek megvalósítására 2022 és 2025 között kerül sor az EMPACT keretén belül.

Az előadás az EMPACT feladatrendszerének felvázolásán túl áttekintette a szervezett bűnözés elleni uniós küzdelem 2018–2021 között megvalósított eredményeit. Ezt követően az előadás gerincét képező, az EU 2022–2025. évi súlyos és szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos tíz bűnüldözési prioritását értékelte az előadó – kiemelve az időközi aktuális eseményeket, az operatív, illetve jogalkotási eredményeket –, különös figyelemmel az alábbi prioritási témakörökre:

  • a nagy kockázatot jelentő bűnözői hálózatok;
  • a kibertámadások;
  • az emberkereskedelem;
  • a gyermekek szexuális kizsákmányolása.

Az ebédszünet után Garai Renáta tudományos munkatárs előadása következett, Mennyi a bűn ára? A közvetítői eljárásokban kötött megállapodások vizsgálatának tapasztalatai címmel.

Az előadás egy aktakutatás tapasztalatain keresztül mutatta be a közvetítői eljárást; olyan lezárult bűnügyeket áttekintve, ahol a közvetítői eljáráshoz kapcsolódó megállapodást kötöttek. A vizsgálat alapjául szolgáló 150 iratanyag a főváros illetékességi területéről érkezett, elemzésük az alábbi szempontok alapján történt: a pénzfizetésekben történő megállapodások tartalma; a sértettek által elfogadhatónak ítélt pénzösszegek mértéke és a fizetés módjai; kizárólag bocsánatkérés mint egyetlen jóvátételi forma; az eredménytelen közvetítői eljárást követő vádemelések jellemzői.

Az előadás kitért még a közvetítői eljárás szabályozására, annak előnyeire is.

Kármán Gabriella tudományos főmunkatárs Kriminalisztikai megismerés a szakvélemények hatósági értékelésében címmel tartott előadást.

Az OKRI-ban 2020-ban A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében címmel nagy ívű kutatás kezdődött, amelynek célja a szakértői bizonyítással kapcsolatos jogalkalmazási tapasztalatok feltárása volt. A kérdőíves kutatásban összesen 667 fő – bíró, ügyész, rendőr és pénzügyi nyomozó – vett részt. A válaszadók köre – az eredeti szándéknak megfelelően – a kitöltők nagy száma és területi megoszlása alapján jól reprezentálja a büntető igazságszolgáltatásban dolgozó szakemberek véleményét. A sok szempontot vizsgáló kérdőív ezúttal a hatóságok kriminalisztikai ismereteinek, tapasztalatainak ismertetésére irányult az igazságügyi szakértő kirendelése és a szakvélemények értékelése folyamatában.

A konklúziók közül kiemelte az előadó, hogy a válaszadók meghatározó hányada alkalmaz – többnyire a saját tapasztalatain alapuló, valamint a képzéseken elsajátított és a szakirodalomból származó – kriminalisztikai ismereteket. A válaszokból kitűnően a hatóságok tagjai segítségnek tekintenék, ha a szakvélemények hiteltérdemlőségének megítéléséhez a szakértők, a tudomány, illetve a jogalkalmazás által összeállított szempontrendszer állna rendelkezésre.

A konferenciát Ritter Ildikó tudományos munkatárs Teljesítményfokozó szerek használata a hivatásos állomány körében című előadása zárta.

Az előadás a dopping-jelenség tárgykörét érintette, különösképpen a hatóságok előtt ismertté vált teljesítményfokozó szerrel visszaélés bűncselekmény miatt indult eljárások és elkövetők jellemzőiről próbált egy rövid betekintést adni. A prezentáció külön kitért a teljesítményfokozó piac sajátosságaira és ennek tükrében a hatósági személyek érintettségére is.

Konklúzióként az fogalmazódott meg, hogy a széles és nem büntetendő keresleti piac, valamint a testépítő szubkultúrához szervesen kapcsolódó teljesítmény­fokozószer-használat miatt a jelenség megítélésében nincs társadalmi konszenzus. Az alacsony felderítési mutató mindezekkel együtt azt jelzi, hogy hiába a nemzetközi kötelezettségből fakadó jogalkotás a tárgykörben a tilalmazott viselkedés üldözését, visszaszorítását a szabadidőszférában „senki nem veszi komolyan”.

A konferenciát az OKRI igazgatója zárta, értékelve és egyúttal összegezve is az elhangzottakat.

***

Visszatérve az indító gondolatokra, a Magyar Tudomány Ünnepére, Széchenyi egyik gondolata jut eszembe – egyetértve a 100 évvel ezelőtt élt Halász Imrével2  –, hogy vajon a nagy emberek teremtik-e a kort, vagy éppen fordítva, a korok teremtik meg az embert, akire szükségük van? Ez történik a 21 században, Széchenyi vonatkozásában is.

Ezt a kis befejező kitérőt az ígért gondolattal zárom, amely Széchenyi tollából származik, 1822-ből:

„Más országokban azt az embert, aki hazájának szolgál, egyszerűen becsületes embernek tartják. Nálunk vagy hősnek, vagy szentnek lennie.”3

Ünnepekre persze szükség van, kérdés, hogy hősökre, vagy inkább becsületes emberekre emlékezünk-e ezáltal, mert Széchenyi élete nem hősköltemény, hanem megrázó tragédia. Azért ezt sohasem szabad elfelejtenünk!

Kiss Anna

Az idei rendezvénysorozat mottója: „Tudomány: út a világ megértéséhez”

Kriptovaluta, blokklánc-technológia, NFT – Szabályozás, adózás Magyarországon, a bitcoin polgári jogi megítélése


Szerző(k): Balogh László

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerint dolog alatt birtokba vehető testi tárgyat kell érteni, a virtuális pénzek azonban fizikai megnyilvánulással, térbeli körülhatároltsággal nem rendelkeznek. Tekintettel arra, hogy az immateriális, testetlen tárgyakat nem ismeri el a magyar jog dologként, a fizikai formában meg nem jelenő bitcoin nem dolog (Ptk. 5:14. §).

A Ptk. a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni rendeli a pénzre, ezért vizsgálnunk kell, vajon a bitcoin a pénz fogalma alá tartozhat-e? A kérdés eltérő eredményre vezet a dologi jogban, illetve a kötelmi jogban. Dologi jogi szempontból pénznek kell tekinteni a fizikai formában megjelenő törvényes fizetőeszközt (érme, bankjegy), ideértve a külföldi hivatalos fizetőeszközt is. A dologi jog szempontjából tehát nem pénz a bitcoin.

Kötelmi jogi szempontból már más a bitcoin megítélése. Az Alaptörvény meghatározza, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint.1  A Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény értelmében az MNB jogosult Magyarország hivatalos pénznemében bankjegy- és érmekibocsátásra. Az MNB által kibocsátott bankjegy és érme – ideértve az emlékbankjegyet és emlékérmét is – Magyarország törvényes fizetőeszköze. A bitcoin tehát nem minősül törvényes fizetőeszköznek, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy a felek megegyezése esetén a tartozásokat ne lehetne bitcoinban kiegyenlíteni. A törvényes fizetőeszköz jelleg ugyanis pusztán annyit jelent, hogy az adós jogosult ezzel kiegyenlíteni tartozását, a hitelező pedig követelheti, hogy ezzel a fizetőeszközzel teljesítsen az adós. A Ptk. diszpozitivitásából fakadóan azonban a törvényes fizetőeszköz akkor alkalmazandó, ha a felek másként nem rendelkeztek. Ha a felek megállapodnak abban, hogy a tartozást bitcoinnal is ki lehet egyenlíteni, akkor az adós jogosult bitcoinnal rendezni tartozását, a hitelező pedig követelheti, hogy bitcoinnal teljesítsen az adós.2

Dologi értelemben tehát nem, kötelmi jogi szempontból azonban minősülhet pénznek a bitcoin.

A Ptk. a dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni rendeli az értékpapírokra is, ezért vizsgálnunk kell, vajon a bitcoin tartozhat-e az értékpapír fogalom alá?

A Ptk. szerint, ha valaki elektronikus formában rögzített és értékpapírszámlán nyilvántartott, egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő maga vagy a nyilatkozatában megjelölt más személy a nyilatkozatban rögzített jog gyakorlását a nyilatkozatban meghatározott feltételek szerint az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére biztosítja, vagy az elektronikus úton rögzített nyilatkozat szerinti szolgáltatást az értékpapírszámla által jogosultként igazolt személy részére teljesíti, a nyilatkozatot rögzítő elektronikus jelsorozat értékpapírnak minősül. A dematerializált értékpapír fogalmi eleme tehát a kibocsátó, ami bitcoin esetén nem értelmezhető, ezért értékpapírnak sem tekinthető.3

A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében szerzői jogi védelem alá tartozik a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzítetten, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is. A bitcoin alapjául szolgáló technológia egy nyílt forráskódú szoftver, azaz szerzői jogi védelem illeti. Maga a bitcoin viszont mint fizetésre szolgáló vagyontárgy, nem tekinthető szellemi alkotásnak.

A bankszámlapénz analógiájára felmerülhet a bitcoin követelésként való kezelése. Ez azonban feltételezne egy relatív jogviszonyt, azaz meghatározott jogosultat és kötelezettet. A bitcoin esetében viszont nincs kibocsátó, akitől követelhetnénk, ezért önmagában a bitcoinnal való rendelkezés relatív jogviszonyként sem értelmezhető.4

Ettől eltérő megítélése lehet bizonyos esetekben a bitcoin tárcában (wallet) való tárolásának. Ez lehet asztali (desktop), mobil, webes (online), papír, illetve hardware alapú. A tárcákban sosem magát a bitcoint tároljuk, hanem azt a nyilvános, illetve titkos kulcsot, amivel a bitcoin-címünket elérhetjük, tranzakcióinkat aláírhatjuk. Ha nem magunk töltjük le és telepítjük fel a bitcoinklienst a számítógépünkre, hanem webes szolgáltatóhoz fordulunk, akkor ez azzal a következménnyel fog járni, hogy bizonyos esetekben lényegében a webes szolgáltató lesz a rendelkezésre jogosult és nem mi. Ez azt is jelenti, hogy előfordulhat az is, hogy a tényleges rendelkezési jogot nem mi gyakoroljuk, hanem pusztán követelésünk keletkezik a bitcoin kiadására a webes szolgáltatóval szemben. Ugyanígy a kereskedési felületet üzemeltetők felé is keletkezhet követelésünk az adott virtuális valuta kiadása vonatkozásában.

A bitcoint tehát sem dologként, sem jogként, sem pedig követelésként nem tudja értelmezni jelenleg a magyar jog. A bitcoin a legközelebb a dolog kategóriájához áll, de ennek megállapításához a magyar bírói gyakorlatnak meg kellene haladnia jelenlegi álláspontját a testetlen, fizikai megnyilvánulással nem rendelkező dolgokról.5

A blokklánc-technológia újabb terméke, az NFT, és jogi megítélése6

A non-fungible token, azaz a nem helyettesíthető zseton (a továbbiakban: NFT), 2017 óta létezik, működése az Ethereum kriptovaluta blokklánc-technológiá­ján alapul.7  Az NFT digitális műalkotásokhoz, digitális műtárgyakhoz, képhez, animációhoz, videóhoz, hangfájlhoz, akár számítógépes karakterekhez kapcsolt olyan kódsor, amely az eredetiség igazolására szolgál.

Kibocsátóként korlátozhatjuk a darabszámot úgy, hogy sorszámmal látjuk el az NFT-t, a felhasználó pedig Ethereum, Solana, Polygon blokklánc-platformo­kon licitálhat a tartalomra, attól függően, hogy melyik blokkláncon bocsátották ki a tokent. Az úgynevezett „mint”-elés után a vásárló megkapja a kollekció egy darabját. (Egyelőre még keresik a besorolását a jogalkotók, a szakértők szerint ez a digitális műtárgy-kereskedelem tárgya a 21. században.)

A blokklánc-technológiával elértük, hogy a digitális térben is megoldhatóvá váljon, hogy valami egyedi és megismételhetetlen jöjjön létre; így a digitális egységek rögzítik a lenyomatot, a tranzakció idejét, a tulajdonost, a szerződést, s mindez nyilvánossá és visszakövethetővé válik.8

Az NFT-piac 2022-ben elérte a 4,5 milliárd dolláros piaci tőkekapitalizációt. Összehasonlítva ezt a két évvel korábbi adatokkal (0,02 milliárd dollár), jelentős emelkedés figyelhető meg, 2030-ra pedig tízszeres emelkedéssel is számolhatunk.

Az NFT működése a legegyszerűbben a fiat pénzvilágban mutatható be. Egy bankjegy vagy érme úgy helyettesíthető egy másik azonos értékű bankjeggyel, hogy a tranzakció közben nem történik értékvesztés. Ezzel szemben az NFT olyan adatokat tartalmaz, amelyek megkülönböztetik minden mástól, ezért lesz az NFT nem helyettesíthető egyedülálló eszköz.

Gyakorlatban ezt az egyedi, mással nem felcserélhető művészeti alkotások példáján keresztül lehet érzékeltetni, hiszen két azonos értékű festményt sem lehet egymással helyettesíteni. Az NFT-k egyedisége, vagy ha úgy tetszik másolhatatlansága, a blokklánc-technológián alapul.9

Az NFT-k „okosszerződés” alapjául szolgáló programkódból állnak, amelyek közvetlenül szabályozzák a digitális pénznemek vagy eszközök átadását a felek között bizonyos feltételek mellett. Miután az okosszerződés kódját megírták, gyakorlatilag ez a kód beleég a blokklánc-érmébe, amely a nem helyettesíthető digitális műalkotás tulajdonjogának igazolására szolgál.10

Az NFT-knek számtalan felhasználási területe van: lehet digitális művészeti alkotás, lehet belépő egy koncertre, vagy bármilyen olyan eseményre, ahol a hamisítás – mint szerzői jogi probléma – felmerül.11  A videojátékok szintén értéket kaphatnak az NFT-ktől, hiszen egy-egy játékban elhelyezett tárgy is válhat NFT-vé. Ilyen lehet például egy egyedi fegyver, vagy egy karakter (avatar) öltözete.

A digitális világon túl akár egy fizikai tárgy (például egy festmény, egy más ingóság vagy egy ingatlan) is „tokenizálható”, de ennek a területnek egyelőre a művészet a legkedveltebb felhasználási területe. A művészet világában gyakran felmerül a probléma az árképzés kapcsán, mert nehéz megállapítani az adott műtárgy eredetiségét és a valós értékét. Az NFT tulajdonságai miatt alkalmas lehet arra, hogy létrehozza a biztonságot a művészet világában.

Az NFT-k megoldották ez a problémát, mivel lehetővé teszik az alkotók számára, hogy másolhatatlan és véges terméket hozzanak létre. Az eljárás a következő: az alkotó létrehozza a műtárgyat, amelyet digitalizál, majd a blokklánc-technológiával elkészít egy virtuális zsetont (NFT-t) a digitalizált műalkotásból.12  Az NFT által hordozott programkód-sor lehetőséget biztosít az alkotó számára, hogy meghatározza a viszonteladási tranzakciókból származó automatikus jogdíjak kifizetését, a tulajdonjog igazolását és a tulajdonjog-átruházás lehetőségét.13

A jogi problémát a műalkotás tekintetében a tényleges tulajdoni viszonyok feltárása jelenti. A digitális piacok és kibocsátó rendszerek, a blokklánc-rendszerek és a kereskedelmi felületek anonimitást biztosítanak. Mivel az adásvételt lebonyolító felek azonosíthatatlanok, ezért sok esetben az érdekek kikényszerítésének lehetősége is korlátozott. Így ez a szabályozatlan piac a csalás melegágya, ez pedig hosszú távon rengeteg problémát okozhat.

A kriptokereskedelmet mostanáig sokan hasonlították a vadnyugathoz annak szabályozatlansága miatt, de mára már megszületett az első ügy. A New York déli körzetéhez tartozó ügyészség vádat emelt az NFT-k nem nyilvános információkon alapuló adásvételével kapcsolatban.14  A legnagyobb NFT-piac, az OpenSea termékmenedzsere, Nate Chastain a helyzetét kihasználva olyan NFT-ket vásárolt, amelyekről tudta, hogy a közeljövőben az értékük megnő. Ezeket aztán az általa fizetett ár többszöröséért adta el. Mint az ügyészségi közleményből kiderül, noha az NFT-k újak, a bennfentes kereskedelem akkor is bűncselekmény, ha az a blokkláncon keresztül történik.15

NAV-állásfoglalás

Néhány ország már megfogalmazott helyi szabályokat, de azok még nem egységesek, és inkább csak a bitcoin használatából fakadó kockázatok mérséklésére irányulnak. Ezek alapján a bitcoin olyan anonim fizetést biztosító virtuális eszköz, amelyet a hálózaton keresztül használnak fel fizetésre annak tulajdonosai. A bitcoineszközöket maga a Bitcoin-hálózat (számítástechnikai támogatással működő fizetési rendszer) hozza létre egy véletlenszerű folyamattal úgy, hogy az új eszközöket elosztja azok között a számítógépek között, amelyek támogatják és üzemeltetik a hálózatot. Az ilyen módon létrehozható eszközök számát egy matematikai rendszer korlátozza. A bitcoin kezelését, árfolyamának alakulását tehát semmilyen központi szervezet nem irányítja és nem ellenőrzi, hanem az a kereslet-kínálat eredményeként alakul abban a rendszerben, amely a keletkezését is lehetővé teszi.16

Jelenleg a piacon az alábbi módokon lehet bitcoinhoz jutni:

  • pénzért vásárolható (napi ára, illetve árfolyama van),
  • bármilyen termékért vagy szolgáltatásért cserébe elfogadható ellenértékként, de annak elfogadását nem jogszabályi előírások teszik kötelezővé, hanem a termék értékesítője vagy a szolgáltatás nyújtója dönt annak elfogadásáról,
  • ún. „bányászat” révén (a Bitcoin-hálózathoz kapcsolódó speciális számítógépek bonyolult matematikai számítási műveleteket végeznek, és a rendszer a virtuális fizetőeszközt mindig a számítást elsőként elvégző, azt publikáló tulajdonosának ítéli oda, mintegy jutalomként).

A bitcoin nem tekinthető hagyományos értelemben vett fizetőeszköznek, mert fedezetét nem egy nemesfém vagy egy kormány, hanem a piac és a hálózat biztosítja. A bitcoinnak attól van értéke, hogy a piaci szereplők közül egyesek elfogadják fizetőeszközként. A bitcoin a hatályos jogi szabályozás alapján nem tekinthető értékpapírnak sem, mivel nem rendelkezik azokkal a jogszabályban meghatározott kellékekkel, amelyek az értékpapír kötelező elemei.

Tekintettel arra, hogy a bitcoin nem tekinthető sem jogszabály által meghatározott fizetőeszköznek, sem értékpapírnak, valamint birtokba vehető dolognak sem – mert csak virtuálisan létezik –, jellegéből következően lényegében egy olyan fizetési ígéret, amely az éppen aktuális ára, árfolyama alapján pénzre váltható vagy azzal fizetni lehet (bizonyos termékekért és szolgáltatásért egyes szállítóknak). Ennek a fizetési ígéretnek nincs lejárata vagy futamideje, az bármikor pénzre váltható, ha egyébként van olyan személy vagy szervezet, aki/amely erre a cserére hajlandó.17  A bitcoin mint kriptovaluta továbbá nem tekinthető készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek sem, mivel nincs hagyományos értelemben vett kibocsátója (mint amilyen a pénz kapcsán egy nemzeti bank).18

A bitcoin olyan fizetési ígéretet testesít meg, amelyet követelésként lehet csak kimutatni, nincs kamata, de amennyiben pénzre váltják (illetve felhasználják), akkor hozama lesz, ami lehet nyereség vagy veszteség.

Tulajdonságából és felhasználási céljából következően a bitcoint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Szt.) 29. § (8) bekezdése alapján a forgóeszközökön belül, mint vásárolt követelést az egyéb követelések között indokolt kimutatni és ennek megfelelően értékelni. A számviteli kimutatás és értékelés szempontjából e követelést nem lehet devizában fennálló követelésnek tekintetni.

A bitcoinnak napi ára, illetve árfolyama van (sőt árfolyama még napközben is folyamatosan változik), amelyen az megvásárolható. Ezért a bitcoin ellenében fennálló követelést mint fizetési ígéretet a mérlegfordulónapon értékelni szükséges. Az értékelés alapján indokolt esetben az Szt. 65. §-a szerint értékvesztést kell elszámolni, amennyiben az tartós és jelentős összegű.

Tekintettel arra, hogy a bitcoin egy fizetési ígéretet tartalmazó követelés, annak értékesítése során a vásárolt követelések elszámolási szabályait indokolt követni. Az Szt. 84. § (7) bekezdés n) pontja alapján a vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti nyereségjellegű különbözet a pénzügyi műveletek egyéb bevételeként, míg a veszteségjellegű különbözetet az Szt. 85. § (3) bekezdés n) pontja alapján a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként kell elszámolni.

Az ún. „bányászat” révén szerzett bitcoin térítés nélkül kapott eszköznek (követelésnek) tekintendő, amelynek a szerzés napján fennálló árfolyamon számított piaci értékét az Szt. 77. § (4) bekezdés c) pontja alapján egyéb bevételként kell elszámolni, és a 45. § (5) bekezdése alapján halasztott bevételként kell elhatárolni. Az időbeli elhatárolást a 45. § (2) bekezdése alapján a bitcoin felhasználásakor kell megszüntetni.19

A bitcoin egyenlegének, azaz a bitcoin miatt fennálló követelésnek a csökkenése során az alábbi okokból adódóan keletkezhet eredmény:

  • szállítói kötelezettség kiegyenlítésekor a bitcoin felhasználása során keletkező különbözetből;
  • a bitcoin hivatalos pénzeszközre történő átváltásakor adódó különbözetből, amely különbözeteket az Szt. 84. § (7) bekezdés n) pontja és a 85. § (3) bekezdés n) pontja alapján pénzügyi műveletek eredményként indokolt elszámolni;
  • a bitcoin miatt fennálló követelésre az Szt. 65. §-a alapján elszámolt értékvesztés miatt, amely tétel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján adózás előtti eredményt növelő tétel;
  • a bitcoin miatt fennálló követelés behajthatatlan követelésként történő leírásakor, amelyet az Szt. 81. § (3) bekezdés c) pontja alapján egyéb ráfordításként kell elszámolni, az egyéb ráfordításként elszámolt tétel a Tao tv. alapján nem növeli az adózás előtti eredményt;
  • a bitcoin miatt fennálló követelés elengedett követelésként történő elszámolásakor, amelyet egyéb ráfordításként kell elszámolni, az így elszámolt ráfordítás a Tao tv. 8. § (1) bekezdés h) pontja alapján növeli az adózás előtti eredményt, ha a követelés elengedése kapcsolt fél javára történik.

Összegezve tehát, a bitcoin nem mutatható ki befektetett eszközként, a bitcoinra tekintettel kimutatott, a vásárolt követelés értékesítésekor az eladási ár és a könyv szerinti érték közötti különbözet pedig a pénzügyi műveletek eredményeként az adózás előtti eredmény részét képezi.20

Egyéb magyar szabályozások, szakmai állásfoglalások

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szerint az egyes fizetésre használható virtuális eszközök (így különösen a bitcoin) sokkal kockázatosabbak, mint a felhasználók által már jól ismert elektronikus fizetési megoldások (például a bankkártya vagy az elektronikus pénz), mert nincs felelősség, nincs garancia.

A jegybank szerint az olyan virtuális fizetőeszközöknek, mint a bitcoin, nincs kibocsátójuk, nem tartoznak egyetlen ország hatóságának, jegybankjának felügyelete alá sem, nincsenek megfelelő felelősségi, garanciális, kárviselési szabályok, amelyek például visszaélés, lopás esetén védenék a felhasználók érdekeit. Mindemellett a felhasználási értékük is gyorsan változhat, amely tovább növeli kockázatukat. Az MNB ezért azt javasolja, hogy a felhasználók legyenek rendkívül körültekintőek, fokozott óvatossággal járjanak el, mielőtt ilyen eszközöket használnak.

Kriptopénzek adózása 2022. január 1-je előtt Magyarországon

A kriptovaluták rohamos terjedésével egyre több kérdés fogalmazódik meg bennünk. 2009 óta a bitcoin lett az első olyan virtuális pénz, ami nemzetközi piacokon, nemzetközileg elismert valutákkal is felvette a versenyt. Ezekkel a virtuális valutákkal nagyot lehet nyerni, ugyanakkor az átlagosnál nagyobb rizikót képviselnek. Ha valaki befektetésre vagy bányászatra veszi rá magát, akkor mindenképpen azzal a céllal vág neki, hogy gyarapítsa a vagyonát. Természetesen ebben az esetben gondolnunk kell az adózásra is. Az elmúlt években sorra jöttek az állásfoglalások, az ajánlások, konkrétumokat nehéz ezekben találni. A probléma ott kezdődik, ahogy fentebb is írtam, miszerint ezek a coinok hivatalosan nem elfogadott fizetőeszközök. Jelenleg nincs olyan bank vagy szervezet, ami „rendes pénznemnek” tekintené a kriptopénzeket, legalábbis Magyarországon. Ez betudható annak is például, ami egyébként a lényege ezeknek a valutáknak, hogy nem központosított rendszerben működnek, ezért nagyon nehéz követni és szabályozni őket. Tavaly már az Európai Parlament (továbbiakban: EP) is felállított egy FinTech témával foglalkozó csoportot, akik úgy döntöttek, rendszerbe helyezik ezeket az érméket, érezve az általuk nyújtott lehetőségeket, viszont mára kiderült, hogy mégsem tudnak ezzel a területtel mit kezdeni, leginkább csak „kiiktatná őket” az EP.21

Semmiképpen sem a kiiktatás a jó megoldás, ehelyett inkább az érmék jogi, illetve az adózási hátterét kellene végiggondolnunk.

Az egyik kérdés ezzel kapcsolatban, hogy kik is juthatnak hozzá és hogyan. A kriptopénzekhez, csakúgy, mint más jól ismert fizetőeszközhöz, hozzájuthatnak magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek (például kft., zrt., nyrt.), illetve non-profit szervezetek (pl. alapítványok).

Számos lehetőség van e valuták megszerzésére, például bányászattal, ICO- vagy STO-tőkegyűjtéssel, kriptotőzsde-szolgáltatás vagy termék ellenértékeként, fo­gadások révén stb.

Ha egy magánszemélynek nincs semmilyen vállalkozása (sem egyéni vállalkozás, sem gazdasági társaság), akkor minden járulékfizetési kötelezettséget magánszemélyként kell teljesítenie. Ebben az esetben az önálló tevékenységből származó bevétel után adózik, ami 15%-os szja fizetési kötelezettséget jelent, illetve 19,5% szociális hozzájárulás (szocho) is terheli a bevételt. (A 2019-es törvénymódosítás által az eho és szocho összevonásra került.) Az adóalap 90%, mivel 10%-ot költségként elszámolhat, ha emellett dönt, de választhat tételes költségelszámolást is, ám ez utóbbi jóval bonyolultabb és összetettebb adózást jelent. Ugyanezek az adózási feltételek vonatkoznak a kriptotőzsdén szerzett pénzek adózására is (árfolyamnyereség), csak azt egyéni jövedelemként kell feltüntetni, csakúgy, mint a klasszikus tőzsdén szerzett pénzt.22  Amennyiben spekulációra alapozva tart a magánszemély kriptovalutát, akkor adóelőleget kell fizetnie. Adózás esetében a kriptopénzt át kell váltani forintra, az adót ebben kell megfizetni (bár itt sincs pontos információ arról, hogy milyen pénznemben kell adózni, mivel erre vonatkozóan nincs jogszabály).

Gazdálkodó szervezet adózására sem született pontos szabályozás ezen a területen. Az adott vállalkozás társasági adóként 9%-ot fizet meg. Amennyiben a cég úgy dönt, hogy átváltja a coinját akármilyen más valutába, akkor további kérdés, vajon ebben az esetben is terheli-e járulékfizetési kötelezettség? Ami biztos, az csupán annyi, hogy hazánkban mindig forintban kell adózni.23

A non-profit szervezetek (alapítványok) esetében adózásról nincs szó, de kérdés, hogy lehet-e coinokkal adományozni. Sajnos erre vonatkozóan sincs jogszabály.

2022. január 1-je után alkalmazandó szabályok Magyarországon

2022. január 1-jétől külön adózó jövedelemnek számít a magánszemélyek kriptoeszköz-ügyletekből származó jövedelme.24 Ez azt jelenti, hogy a jövedelem után 15 százalékos szja-t kell fizetni, a tárgyévi igazolt költségek elszámolhatók, és adókiegyenlítés is alkalmazható. Az adót évente az szja-bevallásban kell bevallani és megfizetni.

A szabályozás azokra az ügyletekre vonatkozik, amikor a magánszemély bárki számára elérhető, tehát nem zártkörű ügyletben kriptoeszközt25  átruház, átenged – ideértve a kriptoeszköz biztosította jog gyakorlását is –, és ezzel nem kriptoeszközben, hanem törvényes fizetőeszközben szerez bevételt.

Kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó jövedelem a magánszemély által kötött ügylet(ek) alapján az adóévben elért ügyleti nyereség.

Ügyleti nyereség keletkezik, ha az ügyletek tárgyévi bevételeinek összege meghaladja a tárgyévi igazolt kiadások összegét, ügyleti veszteségnek pedig az számít, ha a tárgyévi igazolt kiadások összege nagyobb, mint a tárgyévi bevételek összege.26

Ügyleti bevételt nem kell megállapítani addig, amíg az ügylet bevétele nem haladja meg a minimálbér 10 százalékát, ha a bevétel megszerzésének napján más, azonos tárgyú ügyletből a magánszemély nem szerez bevételt, és az adóévben az ilyen bevételek összege nem több, mint a minimálbér.

Adókiegyenlítés alkalmazható, ha az adóévben az összes ügyleti veszteség meghaladja az összes ügyleti nyereség összegét. Adókiegyenlítésként a magánszemély az adóévben és az azt megelőző két évben kriptoeszközzel végrehajtott ügyletből származó veszteségének „adótartalmát” az éves adóbevallásában megfizetett adóként érvényesítheti. Az ügyleti veszteséget először a 2021-es szja-bevallásban lehet feltüntetni.

Az adót évente, az adóévet követő május 20-ig, az szja-bevallásban kell bevallani és megfizetni. Azok, akik a 2021-es adóév előtt nem állapítottak meg jövedelmet kriptoeszköz átruházásából, ezt az új szabályok szerint megtehetik, és azt 2022. évi ügyleti eredményként vehetik figyelembe.

Balogh László LL.M, ügyvéd; PhD hallgató, ELTE-ÁJK Doktori Iskola

Vádkorrekció a büntetőeljárásban, különös tekintettel a magyar és a német megoldásra


Szerző(k): Farkas Krisztina, Kiss Anna

A hazai büntetőeljárási jog egy új jogintézménnyel, az ún. kiegészítő pótmagánváddal lett gazdagabb, amely a vádkorrekció eszközeként kíván fellépni a korrupcióval, a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kiemelt bűncselekmények, a közpénzek és az uniós pénzek jogellenes felhasználása ellen. Mivel nem rendelkezik gyökerekkel a magyar büntetőeljárási jogban, ezért a magyar Be. nóvumként vezette be. Tanulmányunkban ezt az új megoldást kívánjuk elhelyezni a vádkorrekciós eszközök rendszerében, bemutatva annak alapvető jellemzőit, kitérve a német jog által kínált megoldásra is.

Járulékos magánvád

A járulékos vagy szubszidiárius magánvád a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyészi vádmonopóliumot áttörő jogintézmény, a sértetti vádképviselet sajátos formája, amikor a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében magánszemély érvényesíti a bírói úthoz való jogát. Az ügyészi tétlenség korrekciójára egyes államokban1  a járulékos magánvád (mellékmagánvád és pótmagánvád) intézményeit vezették be. Mindkét esetben csak a természetes személy sértett élhet ezzel, és csak azoknál a bűncselekményeknél, ahol van sértett.

A jogintézmény gyökerei a skót és az azt recipiáló osztrák jogi szabályozásra nyúlnak vissza. Skóciában a vád képviselete, csakúgy, mint Európa legtöbb jogrendszerében, az ügyészség feladata volt. A vádmonopólium korrekciójaként viszont megengedték, hogy a sértett a vád képviseletét átvegye. Lényegében ezt a megoldást2  követi az 1896. évi Bp.3 , amikor lehetőséget ad a sértettnek, hogy közvádlói tétlenség esetén a vádat tovább vigye, és pótmagánvádlói minőségben eljárjon a büntetőperben. Erre a jogintézményre itt is az ügyészi vádmonopólium korrekciója miatt volt szükség: akkor, amikor az ügyész, bár „a bűnperre törvényes ok van, nem emel vádat, vagy az emelt vádat parancsoló ok nélkül elejti, akkor mulasztása, illetőleg a helytelen vádelejtés teljesen útját fogja vágni a büntető igazságszolgáltatás menetének”4 .

Mellékmagánvád

A mellékmagánvád az ügyésszel együtt végzett sértetti vádképviselet. Két fajtája létezik: az együttes és a kisegítő magánvád. Az előbb említett típus a főmagánvádhoz kapcsolódik. Azt az esetet szabályozza, amikor a magánvádas eljárásban a közvádló „belép” az eljárásba, de ez a sértett vádlói pozícióját nem érinti, mivel továbbra is megilletik őt az ügyféli jogok; az ügyész mellett gyakorolja a vádló jogait. A kisegítő magánvád esetében a közvádra üldözendő bűncselekményeknél, az ügyész mellett a sértett részt vehet a vád érvényesítésében. Ennek speciális esete a vádkikényszerítés, amely nálunk „kiegészítő pótmagánvád”-ként híresült el.

Pótmagánvád

A pótmagánvád közvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyészi tétlenség ellenszere abból a célból, hogy a magánszemély érvényesíthesse a bírói úthoz való jogát.

2022 novemberében a magyar jogászok „kiegészítő pótmagánvád”-nak nevezték el azt az új jogintézményt, amit a média „vádkikényszerítés”-nek hív, a törvény viszont inkább csak körbeírja ezt. A Be. alapján ez egy olyan sajátos jogintézmény, amely meghatározott – a közhatalom gyakorlásával és a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt – bűncselekmények esetében ad lehetőséget a bírósági útra. Abban az esetben, ha a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a feljelentést elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, akkor felül­bírálati indítvány útján a bírósághoz lehet fordulni a nyomozás elrendelése, folytatása iránt, feltéve hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a felülbí­rálati indítványnak nem adott helyt.

Németország

A mellékmagánvád Németországban lényegében a kisegítő magánváddal azonos. Lehetőséget biztosít a sértettnek a vádmonopóliummal szemben bizonyos korrekcióra. Nem azt jelenti, mint nálunk a pótmagánvád, amikor a sértett az ügyész tétlensége miatt, a közvádló helyett – és nem mellette – jár el. Németországban nincs lehetőség pótmagánvádra. Ehelyett a vádkikényszerítés működik. (Korábban nálunk is felmerült ennek a lehetősége, de ezt a jogszabály megfogalmazói – Király Tibor, Bárd Károly stb. – elvetették, és helyette a pótmagánvád jogintézményét vezették be.)

Az StPO5  172. §-a értelmében, ha az ügyész megszünteti a nyomozást, akkor a sértettnek jogában áll ún. „vádkikényszerítési” eljárást kezdeményezni, amelynek következtében – rendszerint – ugyanúgy sor kerül bírósági eljárásra, mintha az ügyész már eredetileg is vádat emelt volna. E processzusnak egyébiránt a gyakorlatban nincs nagy jelentősége, mindazonáltal „sokat mondó jogalkotói gesztusként” értékelhető a sértett irányába.

A vádkikényszerítési eljárásról (Das Klageerzwingungsverfahren: StPO 172–177 §)

Az eljárás kettős célt szolgál. Egyrészt a legalitás elvének bírói kontrolljaként funkcionál, másrészt a sértett védelmét szolgálja6 , konkrétan azon sértetti érdeket, hogy megtörténjen a vádemelés, és eljusson az ügy a bírósági szakaszba.

Az ügyészség vádmonopóliuma nem sérül, mivel nem a kérelmező emel vádat, hanem a bírósági határozat meghozatalára irányuló kérelemmel az érhető el, hogy az ügyészség kénytelen legyen vádat emelni.7  Az eljárás Detlef Burhoff megfogalmazásában egy „közbenső fellebbezésnek tekinthető a bírósági szakasz felé vezető úton”8 .

A sértett sem minden bűncselekmény esetében élhet ezzel a lehetőséggel. Kizárt a magánvádas eljárásban, továbbá akkor, ha az ügyész az StPO diverziós rendelkezési alapján [153. (1) bek.; 153a § (1) bek. 1., 7. mondat; 153b § (1) bek.; 153c–154 § (1) bek.; 154b §; 154c §] szünteti meg az eljárást. A vádkikényszerítéssel folytatott eljárás tehát kivételes esetekre korlátozódik.9  Gyakorlati jelentősége az eljárásnak relatíve csekély, inkább a preventív hatása bír jelentőséggel.10  Évente mintegy 2500 vádkikényszerítési eljárás van folyamatban a tarto­mányi felsőbíróságokon.11  Ezek közül csak kevés sikeres (az eljárások kb. 10%-a), ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kérelem általában nem felel meg az StPO 172 § (3) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek.12

Az eljárásra a tartományi felsőbb bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.

Az ügyész nyomozás befejezését követő, eljárást megszüntető határozata ellen [StPO 170. § (2) bek. 1. mondat] a sértett a határozat közlésétől számított két héten belül jogosult panasszal élni.

Az eljárás három szakaszból áll. Elsőként az ügyész az eljárást megszünteti, és az arról szóló határozatát közli a gyanúsítottal [StPO 170. § (2) bek., 2. mondat] és a sértettel (StPO 171. §). Ezt követően, a határozat közlésétől számított két héten belül a sértett jogosult panasszal élni [StPO 172. § (1) bek., 1. mondat]. Az ügyészség a határozatot orvosolhatja (StPO 172. §), vagy az ügyész felterjeszti a panaszt a Legfőbb Ügyészségre. A Legfőbb Ügyészség is kétféle döntést hozhat: helyt ad a panasznak, vagy elutasítja azt.13  A harmadik szakaszban a sértett az elutasító határozat ellen a közléstől számított 1 hónapon belül kérelmet nyújthat be a bírói döntés iránt a tartományi felsőbírósághoz [StPO 172. § (2)–(4) bek.]. A bírósági határozat iránti kérelemben fel kell tüntetni azokat a tényeket, amelyek a vádemelést megalapozzák, és meg kell jelölni a bizonyítékokat. A bíróság döntésének előkészítéseként a bíróság nyomozást rendelhet el, vagy más bíróságot megkereshet [StPO 173. § (3) bek.].

A legvégső fórum a tartományi felsőbíróság. Ez vagy elutasítja a kérelmet (StPO 174. §), vagy elrendeli a vádemelést (StPO 175. §). Az utóbbi esetben mondható el, hogy a vádkikényszerítési eljárás sikerre vezetett, és a bíróság elrendelő határozata alapján sor kerül a vádemelésre.

Ha nincs elegendő ok a vádemelésre, a bíróság elutasítja a kérelmet [StPO 174. § (1) bek.]. Ha a bíróság a vádlott meghallgatását követően a kérelmet megalapozottnak találja, akkor dönt a vádemelésről. E határozat végrehajtásáért az ügyészség felel (StPO 175. §). A bíróság határozatának tartalmaznia kell az ügyész számára elengedhetetlen vádirati elemeket.

Az ügyész nyomozás befejezését követő, eljárást megszüntető határozata elleni formális panasz mellett a sértettnek lehetősége van az általános, az ún. szolgálati felügyeleti panasz (Dienstaufsichtsbeschwerde, StPO 176. §) benyújtására is, ha az ügyész nem orvosolta a panaszt. Ez jóval rugalmasabb szabály, sem időhöz, sem formához nincs kötve, illetve nem csak a sértett élhet vele.14

Németországban az ügyészi korrekcióként jelen lévő mellékmagánvád nem jelenti a szerepek újraosztását. Bár ezen esetekben a sértettet ügyféli jogok illetik, az ügyész szerepe ugyanúgy megmarad. Amikor bevezették Németországban a mellékmagánvád jogintézményét, akkor ezt azért tették, hogy elismerjék: bizonyos bűncselekmények esetén a sértett személyisége mélyebben és jobban sérül, ezért különleges jogokra van szüksége. Az aktív részvétellel elégtételt kap a sértett az államtól. Közvetlenül hallhatja a vádlott vallomását, védekezését és benne a saját szerepére, illetve a közreható magatartására tett utalásokat, ezekkel szemben szemtől szemben védekezhet.

A mellékmagánvádlóként eljáró sértett tehát ügyfél, akit a jelenléti jog mellett általános indítványozási és kérdezési, valamint az iratokba való betekintési jog illet meg. Ez utóbbit jogi képviselő útján gyakorolhatja.

A mellékmagánvádra jogosult sértettek helyzetét tovább erősíti a bíróság azon kötelezettsége, hogy a sértettet értesítenie kell a tárgyalás kitűzésének idejéről. A sértettnek joga van továbbá arra is, hogy kérésére tájékoztassák őt az eljárás kimeneteléről. Az ezzel kapcsolatos szabályozások viszont már egy következő kérdéskörbe, a tájékoztatási jogokhoz tartoznak.

Magyarország

Pótmagánvád

Korábban a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) 2004 szeptemberében a 3/2004. számú jogegységi határozatában egyrészt kimondta, hogy az államnak a vagyoni sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásában helye van pótmagánvádnak, feltéve hogy a jogintézmény törvényben meghatározott feltételei fennállnak. Kimondta másrészt, hogy az államot – mint sértettet – pótmagánvádlóként az a szerve képviseli, amelynek érdekkörét a cselekmény érintette. Ez lehet állami vállalat (Ptk. 31. §), egyéb állami gazdálkodó szerv (Ptk. 35. §), vagy költségvetési szerv (Ptk. 36. §). A pótmagánvádat az e szervek képviseletére jogosult személyek [Ptk. 31. § (6) bek. és 36. § (2) bek.] terjeszthetik elő.

A jogegységi határozat egyértelműen deklarálja, hogy az ügyészség, egyrészt helyzetéből adódóan, másrészt pedig a 3/2004. (II. 17.) AB határozatnak megfelelően, széles körű függetlenséggel rendelkezik. Ezért szükséges, hogy az állami vagyon sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásban is elismerjék a pótmagánvádlói jogosultságot. Az ügyészség tévedése vagy mulasztása e nélkül ugyanis nem orvosolható. A bírák véleménye szerint a jogalkotó erre is gondolt, amikor visszaállította a pótmagánvádat, mert – a jogállami követelményeknek megfelelően – szűkíteni akarta az ellenőrizhetetlen hatalom körét.

Az Alkotmánybíróság 2005 novemberében, a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatával megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. BJE határozatát, mert azt alkotmányellenesnek találta. A döntés értelmében az állami szerv pótmagánvádlóként nem léphet fel a büntetőeljárásokban.

A határozat indokolásából megtudjuk, hogy az ügyészség mellett más állami szerv azért nem képviselheti a büntetőeljárásban a vádat, mert ez a vádlói közhatalom megkettőződéséhez vezetne, és sértené az ügyészségnek az Alkotmányban kijelölt helyét, valamint a hatalommegosztás elvét.

Az Alkotmányból eredő követelmény, hogy az ügyészségen kívül más közhatalmat gyakorló állami szervezet ne kerülhessen vádlói pozícióba. Amennyiben ilyen szervet pótmagánvádlóként beengednénk az eljárásba, akkor ezzel azt érnénk el – hangsúlyozza a határozat –, hogy az államhatalom akkor is felléphetne, ha az Alkotmányban erre feljogosított ügyészség azt indokolatlannak és alaptalannak tartja. Ez pedig jogállamban nem megengedhető, mert az államhatalom túlsúlyához vezet.

Természetesen nincs annak akadálya – jegyzi meg zárójelben az Alkotmánybíróság –, hogy közhatalommal rendelkező állami szervezet sértett magánfélként fellépjen, és polgári jogi igényt terjesszen elő.

Kiegészítő pótmagánvád

Új fejezetet nyitott a történelem a Be. életében, és 2022 november 15-től új fejezettel (CV/A) egészült ki a kódex, amely egyfajta vádkikényszerítést jelent, bár a jogszabály nem nevezi nevén az új jogintézményt, hanem meghatározott, kiemelt bűncselekmények esetén történő eljárásnak nevezi (Be. 817/A–W. §)

A jogintézmény bevezetésére az Európa Bizottság jogállamisági jelentése kapcsán került sor. A Bizottság a jelentésben Magyarország felé ajánlásokat fogalmazott meg – többek között – a korrupció, a közpénzek, illetve az uniós pénzek jogszerű felhasználását sértő cselekmények elleni büntetőjogi igényérvényesítés ellenőrzöttebb, hatékonyabb fellépése érdekében.15

Az új jogintézményt „A kondicionalitási eljárással összefüggésben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról” szóló 2022. évi XLI. törvény iktatta be külön eljárásként – nem véletlenül – a pótmagánvádas eljárást követően, a vádkorrektumok egyik eszközeként.

Az eljárás kétféle konstrukciót tartalmaz. Az első rész egyfajta vádkikényszerítési eljárást takar, amely a büntetőeljárás lefolytatását elutasító nyomozó hatósági vagy ügyészségi döntés bírósági korrekcióját jelenti eljárási eszközökkel, aminek következtében a nyomozás a megfelelő irányban folytatódik. A szabályozás második része ezen túlmenően „kívülálló” személyek számára biztosítja, hogy közösséget érintő kiemelt bűncselekmények esetén vádindítvány benyújtásával bírósághoz forduljanak és a vádat képviseljék, amennyiben az állami bűnüldöző szervek arra nem hajlandóak, vagy ezt nem látják megalapozottnak.16

Az új fejezet pontos címe: Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén. Ezek a kiemelt bűncselekmények az alábbiak:

  • a korrupciós bűncselekmények (kivéve az enyhébben minősülő eseteket);
  • a hivatali visszaélés, kivéve ha azt a törvényben felsorolt intézmények nem vezető beosztású hivatalos személye követte el;
  • a vagyon elleni bűncselekmények Be. által kiemelt tényállásai;
  • a költségvetést károsító, a Be.-ben felsorolt bűncselekmények;
  • a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban.

A meghatározott bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett bűnszervezetben való részvétel és pénzmosás esetén is folytatható az eljárás.

A sértett és a feljelentő mellett más természetes és jogi személy, tehát „kívülállók” is benyújthatnak felülbírálati indítványt azzal, hogy a sértett és a feljelentő prioritást élveznek. Nem illeti viszont meg a fenti bűncselekmények esetében sem az adott ügy bíróság elé vitelének joga

  • a terheltet;
  • a védőt;
  • az állami vagy közhatalmat gyakorló szervet.

A Be. értelmében a felülbírálati indítványt előterjesztő, illetve a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogi képviselete kötelező, és nemcsak az indítványt, hanem bármilyen észrevételt, bejelentést is a jogi képviselő útján lehet megtenni.

Nincs helye felülbírálati indítvány benyújtásának, ha a feljelentett vagy a terhelt fiatalkorú, valamint akkor sem, ha az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét gyermekkor vagy kóros elmeállapot zárja ki, továbbá a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az ügyészség ezért utasította el a feljelentést vagy szüntette meg az eljárást.

A felülbírálati indítvány benyújtására a jogszabály egy hónapot biztosít. A sértett és a feljelentő esetében ez határidő a nem anonimizált határozat kézbesítésekor kezdődik, a kívülállóknál pedig akkor (feltéve, hogy a sértett vagy a feljelentő nem élt ezzel a jogával), amikor az anonimizált határozat megjelenik a határozatot hozó szerv hivatalos oldalán.

A felülbírálati indítványt meg kell indokolni és ahhoz csatolni lehet a rendelkezésre álló, az indítványozó álláspontja szerint az ügyben bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas adatokat, iratokat, nyilatkozatokat.

A határozatot hozó szerv kétféle döntést hozhat: 1) ha a felülbírálati indítványt alaposnak tartja, maga korrigálja a határozatot, azaz azt hatályon kívül helyezi, és a nyomozást elrendeli, vagy az eljárás folytatását rendeli el; 2) ha nem tartja alaposnak az indítványt, az iratokat a felettes szervhez felterjeszti.

A felettes szerv szintén kétféle döntést hozhat: 1) ha a felülbírálati indítványt alaposnak tartja, maga dönt a határozat korrekciójáról; 2) ha nem tartja alaposnak az indítványt, akkor az indítványt, az ahhoz csatolt iratokat és az ügyiratokat, az indítvánnyal kapcsolatos esetleges észrevételeivel együtt megküldi a bíróságnak.

A felülbírálatról a nyomozási bíró hoz döntést (Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjának nyomozási bírája jár el kizárólagos illetékességgel), így valósul meg a feljelentést elutasító vagy eljárást megszüntető határozat eddig nem létező bírói felülvizsgálatának a lehetősége.17  A szabályozás új abban a tekintetben is, hogy a nyomozási bírónak arról kell döntenie, hogy a nyomozó hatóságnak vagy az ügyészségnek az eljárás lefolytatásának elutasításáról szóló határozata, az abban tett megállapítások megalapozottak-e, illetve teljeskörűek-e.18  A nyomozási bíró mérlegelési szempontjai kapcsán a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet felülbírálatával kapcsolatban szabályozott szempont- és fogalomrendszerét veszi alapul.19

A bíróságnak a döntésre egy hónap áll rendelkezésre (kivételes esetekben három hónap). A bíróság – az eljárás előző szakaszaihoz hasonlóan – 1) az indítványt elutasítja; vagy 2) ha a felülbírálati indítvány eredményes, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az eljárás folytatását elrendeli. Utóbbi esetben, ha az ügyészség vagy nyomozó hatóság újfent megszüntető határozatot hoz, ismételt felülbírálati indítványt nyújtható be, de már csak a korábban felülbírálati indítványt előterjesztő személy által. Az ismételten megalapozott felülbírálati indítvány esetén nyílik meg a lehetőség az előterjesztő számára, hogy vádindítványt nyújtson be. Az előterjesztő „laikus vádlóként” képviseli a vádat a bírósági eljárásban, a szükséges jogi tudást a kötelező jogi képviselet biztosítja.

A Be. általános szabályaitól eltérő rendelkezések vonatkoznak továbbá a vádindítvány megalapozottságának vizsgálatára, a bírósági eljárás szabályaira, a fellebbezésre, a bűnügyi költségre és a rendkívüli jogorvoslatokra (utóbbinak azok alkalmazását kizárja).

Az eljárás során végig rövid határidőket tűz a törvény az eljárás időszerűségének biztosítása érdekében. További jellemző, hogy a jogalkotó az eljárás teljes menetében nagy hangsúlyt fektet a személyes adatok védelmére. Szintén fontos szempont a kötelező jogi képviselet.

Alkotmányossági kérdések a vádkorrekcióval kapcsolatban

Az eljárás a vádkorrekció egyik eszközeként két vonatkozásban vet fel alkotmányossági kérdést, ezért az Országgyűlés az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt megküldte az Alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra. A szabályozással kapcsolatos alkotmányossági kérdés szerint az ügyészségen kívül más személy azon jogosultsága, hogy vádat emeljen valakivel szemben a bíróság előtt, összhangban van-e az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében deklarált ügyészségi vádmonopólium elvével. A princípium szerint az ügyészség mint közvádló az állami büntetőigény kizárólagos érvényesítője. A vádkorrektívum bevezetésének alkotmányos lehetőségén túl felmerül annak a vádmonopóliumhoz való viszonya. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján a 28/2022. (XI. 8.) AB határozatában értékelte az új korrekciós szabályozás alapjait.

Az új szabályozás dogmatikai, eljárásjogi szempontból a pótmagánvádas eljáráshoz áll legközelebb, így a jogalkotó és az Alkotmánybíróság is kiemelt figyelmet szentelt az Alkotmánybíróság pótmagánvádas eljárás kapcsán korábban kialakított alkotmányossági szempontjainak.20  Az AB gyakorlatában a vádkorrekció (pl. pótmagánvád) mellett foglalt állást. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint az ügyész közvádlói monopóliuma járhat a sértettek érdekeit befolyásoló hátrányos következményekkel, amely hibák elhárításának és hiányosságok kiküszöbölésének módja a jogalkotó által létrehozott vádkor­rektívumok rendszere.21

Az új szabályozás nem helyettesíti az ügyészség közvádlói funkcióját, azt csak kiegészíti, illetve szükség esetén kiterjeszti, s mint ilyen, az ún. vádkorrektí­vumok kategóriájába tartozik.22  A vádkorrektívumnak minősülő eljárás jellegét vizsgálta az Alkotmánybíróság. A pótmagánvád kapcsán korábban is kifejtette, hogy az Alaptörvény 29. cikkében rögzített kizárólagosság az állam „elsőbbségét” fejezi ki a büntetőigény érvényesítése tekintetében. Ha az állam e jogával nem kíván élni, úgy ez a kizárólagosság is megszűnik. Ugyanakkor, ha az ügyészség az állam e jogával élni kíván, úgy az ügyészség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, vagyis más állami szerv ilyenfajta jogosítványokat nem gyakorolhat az ügyészségen kívül.23  Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban kiemelte, hogy „[a] pótmagánvád a modern kontinentális államok büntetőeljárási modelljeit jellemző ügyészi vádmonopólium korrektívumának egyik formája […] A büntetőigény érvényesítésére vonatkozó felhatalmazás kizárólagosságát ugyanakkor maga a jogalkotó oldotta fel a pótmagánvád jogintézményének bevezetésével”24 . A jogalkotót nem köti tehát olyan alkotmányos követelmény, amely a pótmagánvád mint vádkorrektí­vum kizárólagos alkalmazását írná elő, vagyis a vádmonopóliumból származó esetleges anomáliák ellensúlyozására a jogalkotó egyéb vádkorrektívumot is alkalmazhat.25

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha az ügyészség az újonnan bevezetett eljárásban úgy foglal állást, hogy nincs helye az állami büntetőigény érvényesítésének, és ha ilyen esetben a jogalkotó más – nem közhatalmat gyakorló – jogalanynak mégis biztosítja a bíróság előtti fellépés lehetőségét, azzal nem sérül a vádmonopólium Alaptörvényben foglalt követelménye.26  A pótmagánvád intézményére vonatkozóan megfogalmazott alkotmányos követelmény szerint azonban egyetlen közhatalmi funkcióval rendelkező szervezet sem veheti át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi jogkörét. A közhatalommal nem rendelkező természetes és jogi személyek fellépésének lehetősége más: ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet szó a vádlói közhatalom megkettőzéséről.27

Zárógondolatok

A jogalkotó egy egyedi és a magyar jogrendszerben eddig nem ismert eljárásjogi lehetőséget teremtett a közpénzek védelme érdekében fellépő jogalanyok számára, hogy a felülbírálati indítvány, illetve a vádindítvány benyújtásával büntetőigény érvényesítőjeként lépjenek fel, és a bíróság eljárását kezdeményezzék.28  Az eljárás az Alkotmánybíróság döntése értelmében megfelel az alkotmányossági követelményeknek. (Kérdés persze, hogy a bonyolultan megfogalmazott eljárási szabályok között, akár ügyvéd segítségével, eligazodhat-e a fellépni kívánó polgár, és el tud-e jutni a bírói útig.)

Egy többlépcsős eljárásról van szó, amelyben a határozatot hozó nyomozó hatóságnak, ügyészségnek több lépcsőben alkalma van a határozatának korrekciójára. A jogintézmény – mintegy „kiegészítő pótmagánvádként” – ötvözi a pótmagánvád, az actio popularis, valamint a vádkikényszerítés jegyeit.

A magyar állampolgárok számára idő kell, hogy tudatosuljon a Be. által kínált új lehetőség. A szabályozás bonyolultságát, illetve a kérelmező „laikus” voltát hivatott ellensúlyozni a jogi képviselet kötelezővé tétele, illetve a jogalkotó által nyújtott más garanciák.

Az eljárás bevezetésével több lehetőség kínálkozhat arra, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetése ne maradjon jogkövetkezmények nélkül, és a bűncselekmények feltárására újabb csatornák nyíljanak – de ne feledjük, minden jog annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A jogállamiság elérése és megtartása ugyanis nemcsak a szabályozáson múlik, hanem azon is, hogy a kitűzött célok megvalósítása nem ütközik legális akadályba.

Az eljárás hatékonyságát a gyakorlati tapasztalatok alapján később lehet majd értékelni.

Farkas Krisztina PhD, Legfőbb Ügyészségre kirendelt ügyész, Kiss Anna PhD, tudományos fő-munkatárs, Országos Kriminológiai Intézet

Az OLAF és az Európai Ügyészség szerepe az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmében


Szerző(k): Udvarhelyi Bence

Bevezető gondolatok

Az Európai Unió (a továbbiakban: EU; unió) többféle módon és eszközzel igyekszik felvenni a harcot a pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel és egyéb jogellenes magatartásokkal. Ennek egyik pilléreként több olyan szupranacionális intézményt is felállított, amelyek feladatkörébe tartozik az uniós költségvetést sértő cselekmények elleni küzdelem, akár adminisztratív eszközökkel – mint az Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office, OLAF), akár büntetőjogi eszközökkel – mint a nemrég felállított Európai Ügyészség.

Jelen tanulmány célja, hogy bemutassa az OLAF és az Európai Ügyészség szerepét és feladatát az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, külön kitérve a két intézmény közötti kapcsolat és együttműködés formáira, lehetséges irányaira.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal és az Európai Unió pénzügyi érdekeinek adminisztratív védelme

Az Európai Csalás Elleni Hivatal létrejötte

Az Európai Csalás Elleni Hivatal alapvetően adminisztratív eszközökkel törekszik fellépni az EU pénzügyi érdekeit sértő jogellenes cselekményekkel szemben. Egy a pénzügyi érdekek adminisztratív védelmét biztosító szupranacio­nális intézmény felállításának igénye hosszú múltra nyúlik vissza, de arra a tagállamok ellenállása miatt csak az 1980-as évek végén került sor. Mindaddig ezt a funkciót szektorális ellenőrzésekkel próbálták ellátni; az egyes főigaz­gatóságokon belül ellenőrzési mechanizmusokat hoztak létre, amelyek feladata a jogforrások betartásának ellenőrzése és a csalás elleni fellépés volt. A szektorális ellenőrzés ugyanakkor nem felelt meg az egységes szintű védelem igényének. A pénzügyi érdekeket sértő cselekmények elleni fellépést tovább nehezítette az uniós tisztviselők immunitása, valamint az, hogy az erre vonatkozó felmentés az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) diszkrecionális jogkörébe tartozott.1

A pénzügyi érdekek hatékonyabb és egységesebb védelme érdekében 1987-ben a Bizottság szervezetén belül egy külön egységet hoztak létre Csalás Elleni Koordinációs Egység (Unité de Coordination de la Lutte Anti-Fraud, UCLAF) néven, amely 1988-ban kezdte meg működését. Az UCLAF feladatköre az évek során folyamatosan bővült. Kezdetben a fő feladata a csalások elleni küzdelem intézkedéseinek, valamint a tagállamok illetékes hatóságai tevékenységének koordinálása volt, ezt követően az Európai Közösség költségvetéséből származó pénzügyi támogatások felhasználásának ellenőrzésére is jogkört kapott, amely egyrészt a tagállamok vagy magánszemélyek bejelentése alapján lefolytatott vizsgálatok, másrészt pedig a saját célfeladatként elvégzett ellenőrzése útján történhetett. Az UCLAF ily módon a tagállamokban külső, az uniós intézményeknél és szerveknél pedig belső vizsgálatok lefolytatására is jogosult lett, az eljárásokhoz azonban mindkét esetben szükség volt előzetes bejelentésre és a tagállamok beleegyezésére. Az UCLAF feladatkörébe tartozott ezen kívül a Bizottság jogalkotásra irányuló javaslattevő szerepének ösztönzése, jogérvényesítő és ellenőrző funkciójának támogatása; valamint a csalás elleni koordinációs tevékenység elősegítése.2

Az UCLAF felállítása kétségkívül nagy előrelépést jelentett az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme terén, hiszen a szervezet széleskörű és fokozatosan bővülő eljárási jogosultságokkal rendelkezett, és egységesen tudott fellépni a csalásokkal és más jogellenes cselekményekkel szemben. Az UCLAF-fal kapcsolatban ugyanakkor komoly problémaként fogalmazódott meg a funkcionális függetlenség hiánya, hiszen a szervezet a Bizottság hierarchikus rendszerén belül működött, ami megnehezítette és egyben nehézkéssé is tette az általa végzett vizsgálatok lefolytatását. Ennek következménye volt, hogy az elmaradt vizsgálatok miatt részben az UCLAF-ot tették felelőssé az 1998-ban kirobbant bizottsági korrupciós botrányért; ezt követően merült fel az igény egy olyan uniós intézmény felállítására, amely szervezetileg a Bizottságon belül maradna ugyan, de a külső és belső vizsgálatok során teljes függetlenséget élvezne. Ennek eredményeképpen, 1999. május 31-én létrejött az Európai Csalás Elleni Hivatal (European Anti-Fraud Office; Office de Lutte Anti-Fraud, OLAF), amely az UCLAF helyébe lépett és átvette annak jogköreit.3

Az Európai Csalás Elleni Hivatal felépítése és szervezete

Az OLAF feladatkörére és szervezeti felépítésére vonatkozó alapvető szabályokat a szervezetet felállító, 1999-ben elfogadott bizottsági határozat4  rögzíti, míg eljárásainak és vizsgálati hatásköreinek részletes szabályait a 2013-ban elfogadott új OLAF-rendelet5  határozza meg.

A brüsszeli székhelyű OLAF sajátságos jogállással bír. Az UCLAF-hoz hasonlóan szervezetileg nem tekinthető önálló uniós intézménynek6 , az Európai Bizottságon belül működik, tevékenységét a Bizottság koordinálja.7  A jogelődjétől eltérően ugyanakkor tevékenysége ellátása során teljes függetlenséget élvez, hatáskörei gyakorlásával kapcsolatosan sem a Bizottságtól, sem a kormányoktól, sem pedig az intézményektől, szervektől nem kérhet, és nem fogadhat el utasításokat.8  A függetlenség még a Bizottsággal szemben is érvényesül, aminek garanciáját jelenti, hogy keresetet lehet benyújtani az Európai Unió Bíróságához a Bizottság ellen, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az általuk hozott valamely intézkedés aláássa a szerv függetlenségét.9

A szervezetet a főigazgató irányítja és vezeti, aki a vizsgálatok lefolytatásáért is felel. A főigazgató független, feladatai ellátása során nem kérhet és nem fogadhat el utasítást semmilyen kormánytól, intézménytől, szervtől, hivataltól vagy ügynökségtől. A hivatal függetlenségének Bizottság általi potenciális befolyásolása esetén a főigazgató azonnal értesíti az OLAF Felügyelő Bizottságát, és az Európai Unió Bíróságához fordulhat.10

Az OLAF függetlenségének fontos garanciáját jelenti még, hogy működésének rendszeres és folyamatos ellenőrzését a Bizottságtól független, öt főből álló felügyelő bizottság látja el, amely biztosítja, hogy a szervezet független módon és megfelelően gyakorolja a ráruházott jogköröket.11  A felügyelő bizottság segíti a főigazgatót feladatai ellátásában, rendszeresen nyomon követi az OLAF vizsgálatait – különösen az eljárási garanciák alkalmazásával és a vizsgálatok időtartamával kapcsolatos fejleményeket –, és szükség esetén véleményeket és ajánlásokat készít a főigazgató számára, amelyekkel azonban a folyamatban lévő vizsgálati eljárásokba nem avatkozhat be, azokat nem akadályozhatja. Mindezen feladatok ellátásához biztosítani kell a felügyelő bizottság részére a hozzáférést valamennyi szükséges információhoz és dokumentumhoz. A főigazgatóhoz hasonlóan a felügyelő bizottság tagjai is teljes függetlenséget élveznek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el mástól utasításokat.12

Az Európai Csalás Elleni Hivatal feladat- és hatásköre, eljárása

Az Európai Csalás Elleni Hivatalt felállító határozat és az OLAF-rendelet egyaránt meghatározzák a hivatal fő tevékenységi köreit. Eszerint az OLAF az EU pénzügyi érdekeinek védelmét biztosító szupranacionális szerv, amely az alábbi feladatokat látja el:

  • Egyrészt a tagállamokban és harmadik államokban külső igazgatási vizsgálatokat végez a csalások, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit károsító minden más jogellenes cselekmény, valamint az unió rendelkezéseinek bármilyen cselekedet vagy intézkedés általi megsértése elleni küzdelem megerősítése céljából.
  • Másrészt az uniós intézményekben, szervekben, hivatalokban és ügynökségekben belső vizsgálatokat folytat a csalások, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit károsító egyéb jogellenes tevékenységek feltárása érdekében; továbbá az Európai Közösségek tisztviselői és alkalmazottai, intézményei és szervei vezetői, tagjai tekintetében a szakmai feladatok teljesítéséhez kapcsolódó kötelességek olyan súlyos elhanyagolásának vagy elmulasztásának kivizsgálása céljából, amely feltehetően fegyelmi vagy büntetőeljárást eredményezhet.
  • Harmadrészt az OLAF a Bizottságtól, egyéb intézményektől vagy szervektől más területekkel kapcsolatos vizsgálatok lefolytatására is megbízást kaphat.
  • Negyedrészt az OLAF további, alapvetően koordinációs és jogalkotás-segítő feladatokat is ellát. Így például támogatja a Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést a csalások elleni küzdelemben, kidolgozza ezek koncepcióját és a Bizottság csalásmegelőzéssel kapcsolatos jogalkotási és szabályozási kezdeményezéseit; valamint közreműködik a Bizottság egyéb operatív tevékenységeinek ellátásában, így különösen a szükséges infrastruktúra kifejlesztése, az információ begyűjtésének és elemzésének biztosítása és műszaki támogatás nyújtása terén. A szervezet ezen kívül közvetlen kapcsolatot tart fenn a rendőrségekkel és az igazságügyi hatóságokkal.13

Az OLAF elsődleges feladata tehát, hogy felderítse, kivizsgálja és megakadályozza az uniós költségvetés kárára elkövetett csalásokat; ennek érdekében külső és belső vizsgálatok lefolytatására jogosult. A tagállamokban vagy – a hatályos együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokkal és bármely más hatályos jogi eszközzel összhangban – harmadik államokban és nemzetközi szervezeteknél zajló külső nyomozásokra a természetes személyek vagy gazdasági szereplők14  által elkövetett, az EU pénzügyi érdekeit sértő csalások, szabálytalanságok és más jogellenes cselekmények miatt kerülhet sor, míg a belső nyomozást az uniós intézményekben, az uniós tisztviselők vagy alkalmazottak által elkövetett jogsértések esetén lehet lefolytatni.15

A külső és belső vizsgálatok részben eltérő szabályok szerint zajlanak, ugyanakkor a hatékonyság biztosítása érdekében szükség esetén lehetővé kell tenni, hogy az OLAF egyetlen eljárást folytasson le, és így ne kelljen párhuzamosan külön külső és belső vizsgálatot is indítania.16

Az OLAF eljárása formálisan a vizsgálat elrendeléséről szóló határozattal indul meg.17  A rendelet értelmében a vizsgálat megindítására saját kezdeményezésére vagy – külső vizsgálat esetén az adott tagállam, belső vizsgálat esetén pedig az érintett uniós intézmény, szerv, hivatal, ügynökség által benyújtott – kérelem alapján a főigazgató jogosult. A főigazgató akkor indíthat vizsgálatot, ha bármely harmadik fél vagy névtelen forrás által nyújtott információ alapján kellő gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy csalást, korrupciót vagy az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységet követtek el. Az OLAF-rendelet szoros együttműködési kötelezettséget ír elő a szervezet és az uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek, valamint a tagállami hatóságok között, amelyeknek haladéktalanul továbbítaniuk kell az OLAF felé minden olyan információt és dokumentumot, amely csalással, korrupcióval vagy az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenységgel kapcsolatos.18

A vizsgálatokat a főigazgató irányítása alatt az általa kijelölt OLAF-tisztségviselők folytatják le. A főigazgató saját maga nem hajthat végre konkrét vizsgálati cselekményeket, de ezek lefolytatását szükség esetén írásbeli utasításokkal irányíthatja, illetve a vizsgálati eljárások tekintetében követendő iránymutatásokat fogadhat el.19  A külső és belső vizsgálatok során az OLAF helyszíni ellenőrzéseket tarthat, amely körében széles körű jogosítványokkal rendelkezik.20  A vizsgálatok során az érintett szereplőknek együtt kell működniük az OLAF-fal, aki tőlük írásbeli vagy szóbeli információkat kérhet. A tagállamokban végzett helyszíni vizsgálatok kikényszerítésére ugyanakkor az OLAF nem rendelkezik megfelelő eszközökkel, így a tagállami hatóságok segítségére és együttműködésére van utalva.21  Ennek megfelelően a rendelet előírja a tagállamok illetékes hatóságai számára, hogy szükség esetén nyújtsanak segítséget az OLAF-nak, amennyiben az érintett gazdasági szereplő ellenáll a helyszíni ellenőrzésnek és vizsgálatnak, így például ha nem teszi lehetővé a belépést a helyiségeibe, információkat titkol el, vagy megakadályozza a szükséges tevékenységek bármelyikének lefolytatását.22

A vizsgálat befejezését követően az OLAF jelentést készít, amelyben ismertetni kell a vizsgálat jogalapját, a követett eljárási lépéseket, a megállapított tényeket, azok előzetes jogi minősítését, becsült pénzügyi következményeit, az eljárási garanciák tiszteletben tartását, a vizsgálat következtetéseit, valamint a főigazgató meghozandó intézkedésre vonatkozó ajánlásait. Mivel az OLAF külső és belső vizsgálatainak fő célja az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekmények felderítése és az ilyen cselekményekre vonatkozó, egy későbbi közigazgatási vagy büntetőeljárás alapjául szolgáló információk összegyűjtése23 , a rendelet kimondja, hogy az elkészített jelentések és az ezeket alátámasztó bizonyítékok a nemzeti bíróságok előtti, nem büntetőjogi jellegű bírósági eljárásokban, a tagállami közigazgatási eljárásokban és az unión belüli közigazgatási eljárásokban bizonyítékként elfogadhatók. Amennyiben a belső vizsgálatok alapján olyan tényekre derül fény, amelyek büntetőeljárást vonhatnak maguk után, ezt haladéktalanul továbbítani kell az érintett tagállam igazságügyi hatóságainak.24

Az Európai Ügyészség mint az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő cselekmények bűnügyi nyomozó hatósága

Az Európai Ügyészség felállítása

Bár az Európai Ügyészség létrehozásának gondolata hosszú időre nyúlik vissza, a szupranacionális intézmény felállításához szükséges jogalapot25  csak a 2009-ben hatályba lépett a Lisszaboni Szerződés teremtette meg. Ezt követően négy évvel az Európai Bizottság rendeletjavaslatot nyújtott be az Európai Ügyészség felállítására.26  Az intenzív és elhúzódó tárgyalások eredményeképpen 2016 végére született meg a rendeletjavaslat általánosan elfogadott kompromisszumokon alapuló azon változata, amely a tagállamok többsége támogatását élvezte, és amely az Európai Unió Tanácsától (a továbbiakban: Tanács) is elvi támogatást kapott.27  A Tanácsban folyó tárgyalások során ugyanakkor egy idő után nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok között nincs meg a szükséges összhang, így a rendelet elfogadásához az EUMSZ 86. cikk (1) bekezdésében megkívánt egyhangúság nem teljesült. A 86. cikk ugyanakkor lehetővé teszi, hogy egyhangúság hiányában legalább kilenc tagállam megerősített együttműködést kezdeményezzen az adott rendelettervezet alapján. Ennek megfelelően 2017. április 3-án tizenhat tagállam bejelentette, hogy megerősített együttműködés keretében létre kívánja hozni az Európai Ügyészséget28 , amelyhez később további hat tagállam csatlakozott.29  Az Európai Parlament egyetértését követően30  a Tanács végül 2017. október 12-én fogadta el az Európai Ügyészség létrehozataláról szóló rendeletet31 , amely 2017. november 20-án lépett hatályba.

A rendelet értelmében a luxemburgi székhelyű32  Európai Ügyészség a nyomozási és vádhatósági feladatait az Európai Bizottság határozatában megállapítandó időponttól kezdve látja el, amely nem lehet a rendelet hatálybalépésének időpontjától számított három évnél korábbi időpont. Vagyis legkorábban 2020. november 20-a.33  Ez elegendő időt biztosít az Európai Ügyészség szervezeti és adminisztratív rendszerének kialakítására, az ügyészség tagjainak megválasztására, valamint arra, hogy a tagállamok hozzáigazítsák a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerüket az új szupranacionális nyomozó hatósághoz.34  Az Európai Ügyészség végül 2021. június 1-jén kezdte meg működését.35

Az Európai Ügyészség jogállása és szervezete

Az Európai Ügyészség az Európai Unió jogi személyiséggel rendelkező, decentralizált felépítésű, egységes hivatalként működő, oszthatatlan szerve.36  Az Európai Ügyészség minden tevékenységének végzése során kötve van a jogállamiság és az arányosság elveihez és köteles biztosítani az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogok tiszteletben tartását. Az Európai Ügyészség az általa folytatott nyomozások során pártatlanul jár el, és hivatalból vagy kérelemre minden releváns – akár terhelő, akár mentő – bizonyítékot felkutat.37  Az Európai Ügyészség legitimációjának biztosítása érdekében az EPPO-rendelet kimondja, hogy az ügyészség mind az uniós intézményektől, mind pedig a tagállami kormányoktól és hatóságoktól független, és az uniós intézmények irányába elszámolható.38

Az Európai Ügyészség szervezetileg egy központi szintből és egy decentralizált szintből áll. A központi szintet az Európai Ügyészség luxemburgi székhelyén található Központi Hivatal alkotja, ami az Ügyészi Kollégiumból, az állandó tanácsokból, az Európai Főügyészből, az Európai Főügyész helyetteseiből, az európai ügyészekből és az adminisztratív igazgatóból áll, míg a decentralizált szintet a tagállamokban lévő delegált európai ügyészek jelentik. A központi hivatalt és a delegált európai ügyészeket a feladataik ellátásában az Európai Ügyészség személyzete segíti.39  A központi és a decentralizált szint között a rendelet egy észszerű egyensúly kialakítására törekedett, oly módon, hogy a két szint egymást kölcsönösen kiegészítve működjön, és egyik se kerüljön túlsúlyba a másik rovására.40

Az Európai Ügyészség vezetője az Európai Főügyész, akinek hatáskörei jórészt operatív koordinálási és adminisztratív feladatokra terjednek ki, és csak kivételesen jogosult operatív döntések meghozatalára.41  Az Európai Főügyész megszervezi az Európai Ügyészség munkáját, irányítja annak tevékenységét, döntéseket hoz az EPPO-rendelet és az ügyészség belső eljárási szabályzatának megfelelően, valamint képviseli az ügyészséget az Európai Unió és az EU-tag­államok intézményeivel, valamint harmadik felekkel szemben. Az Európai Főügyész – feladatainak ellátásában, illetve távollét vagy akadályoztatás esetén történő – helyettesítésére két helyettest kell kinevezni.42

Az Európai Ügyészség „ügyvezető szervének”43  tekinthető Ügyészi Kollégiumot az Európai Főügyész és tagállamonként egy-egy európai ügyész alkotja. Az Ügyészi Kollégium feladata az Európai Ügyészség tevékenységének általános felügyelete; határoz a stratégiai, valamint a konkrét ügyek nyomán felmerülő általános kérdésekben, különösen annak biztosítása érdekében, hogy az Európai Ügyészség vádhatósági eljárásra vonatkozó irányvonala a tagállamok mindegyikében egységes, hatékony és következetes legyen. Ennek keretében a kollégium általános iránymutatásokat adhat ki, hatásköre ugyanakkor konkrét ügyekre vonatkozó operatív döntések meghozatalára nem terjed ki.44

Az Európai Ügyészség „motorjának”45  vagy „szívének”46  is tekinthető, három tagból álló állandó tanácsokat az Európai Főügyész javaslatára az Ügyészi Kollégium hozza létre. Az elnöki tisztet az Európai Főügyész, az egyik helyettese, vagy az elnöknek kijelölt egyik európai ügyész tölti be, a másik két tagját az európai ügyészek közül nevezik ki. Az állandó tanácsok legfőbb feladata a delegált európai ügyészek által folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások ellenőrzése és irányítása, a határokon átnyúló eljárások koordinálása, illetve az Ügyészi Kollégium által hozott határozatok végrehajtásának biztosítása. E feladatkörük teljesítése során az állandó tanácsok számos operatív kérdésben határozhatnak.47

Az Európai Ügyészségben tagállamonként egy-egy európai ügyész működik, akiknek alapvető feladata a tagállamokban eljáró delegált európai ügyészek által folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások felügyelete, az állandó tanács nevében és utasításaival összhangban. Az európai ügyészek – az alkalmazandó nemzeti joggal összhangban és az illetékes állandó tanács utasításainak megfelelően – konkrét ügyben utasításokat adhatnak az eljáró delegált európai ügyész számára. A tagállamukban összekötőként működnek és információs csatornaként szolgálnak az állandó tanácsok és a delegált európai ügyészek között, a delegált európai ügyészekkel szorosan együttműködve a tagállamukban ellenőrzik az Európai Ügyészség feladatainak végrehajtását, valamint biztosítják a központi hivatal és a delegált európai ügyészek közötti hatékony információáramlást, elősegítve az Ügyészség egyetlen hivatalként való működését.48

Az Európai Ügyészség decentralizált szintjét a delegált európai ügyészek alkotják. Minden tagállam legalább két delegált európai ügyésszel rendelkezik, akik az Európai Ügyészség nevében járnak el saját tagállamukban, és a nemzeti ügyészekkel azonos jogkörökkel rendelkeznek a nyomozás, a vádhatósági eljárás és az ügyek bíróság elé vitele tekintetében. A delegált európai ügyészek felelnek az általuk indított, nekik kiosztott, illetve a saját hatáskörbe vont nyomozásokért és vádhatósági eljárásokért, valamint az ügyek bíróság elé viteléért, így különösen jogkörrel rendelkeznek arra, hogy a bírósági eljárás során indítványt tegyenek, a bizonyításfelvételen részt vegyenek, és igénybe vegyék a nemzeti jog alapján rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket.49  Az Európai Ügyészség nevében a nyomozási és vádemelési tevékenységet tehát fő szabály szerint a delegált európai ügyészek látják el.

Az Európai Ügyészség hatásköre és eljárása

Az EUMSZ 86. cikk (2) bekezdése értelmében az Európai Ügyészség hatáskörrel rendelkezik az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények tetteseinek és részeseinek felkutatására, velük szemben a nyomozás lefolytatására, bíróság elé állításukra és a tagállamok hatáskörrel rendelkező bíróságai előtt a vádhatósági feladatok ellátására.

Az Európai Ügyészség tárgyi hatáskörébe tartoznak ennek megfelelően

  • egyfelől a – nemzeti jogba átültetett – 2017/1371 irányelv50 által szabályozott, az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények (uniós csalás, pénzmosás, aktív és passzív vesztegetés, hűtlen kezelés), tekintet nélkül arra, hogy az adott elkövetési magatartás a nemzeti jogban más típusú bűncselekménynek is minősülhet;
  • az Európai Ügyészség másfelől eljárhat a – nemzeti jogba átültetett – 2008/841/IB kerethatározatban51 meghatározott, bűnszervezetben tagként, szervezőként vagy vezetőként52  való részvétellel kapcsolatos bűncselekmények tekintetében is, amennyiben az ilyen bűnszervezet által folytatott büntetendő tevékenység elsősorban az EU pénzügyi érdekeit sértő valamely bűncselekmény elkövetésére irányul;
  • harmadrészt az EPPO-rendelet az Európai Ügyészség hatáskörét kiterjeszti minden egyéb olyan bűncselekményre is, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik az EU pénzügyi érdekeit sértő büntetendő cselekmények valamelyikéhez.53

Az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elleni fellépést – az Európai Ügyészség elsődlegessége mellett – az EPPO-rendelet az Európai Ügyészség és a nemzeti hatóságok megosztott hatáskörébe54  utalja.55  A megosztott hatáskör értelmében az EU pénzügyi érdekeit sértő és az azokkal elválaszthatatlanul összefüggő bűncselekmények elleni fellépés fő szabály szerint az Európai Ügyészség kompetenciájába tartozik, az EPPO-rendelet azonban az Európai Ügyészség hatáskörének gyakorlása vonatkozásában több kivételt is megfogalmaz, és a meghatározott összeghatár alatti, kevésbé súlyos ügyeket a tagállamok hatáskörében hagyja, illetve szélesebb körű diszkrecionális jogkört biztosít az Európai Ügyészség részére az ügyek nemzeti hatóságokhoz történő áttételére.56

Annak érdekében, hogy az Európai Ügyészség megállapíthassa, hogy valamely ügyben hatáskörrel rendelkezik-e vagy sem, az EPPO-rendelet átfogó tájékoztatási kötelezettséget ír elő a nemzeti és uniós hatóságok számára.57  A rendelet általános kötelességként írja elő az Európai Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint az illetékes tagállami hatóságok számára, hogy indokolatlan késedelem nélkül tegyenek jelentést az Európai Ügyészségnek minden olyan büntetendő cselekményről, amellyel kapcsolatban az ügyészség a hatáskörét gyakorolhatná. A tagállamokat ezen kívül speciális tájékoztatási kötelezettség is terheli, hiszen ha valamely tagállam igazságügyi vagy bűnüldöző hatósága az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény tárgyában indít nyomozást, vagy ha úgy ítéli meg, hogy a nyomozás ilyen bűncselekményt érint, akkor ez a hatóság köteles indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatni az Európai Ügyészséget.58

Az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetése esetén a szervezet hivatalból, az officialitás elve alapján köteles eljárni, amit a törvényesség és a jogbiztonság elve, valamint az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel szembeni zéró tolerancia elve indokol.59  Az Európai Ügyészség hatáskörét kétféleképpen gyakorolhatja: nyomozás indításával, vagy az ügy saját hatáskörbe vonásával.60  A nyomozás megindítására akkor kerülhet sor, ha az ügyben a nemzeti hatóságok még nem indítottak eljárást; az ügy saját hatáskörbe vonására pedig a tagállami bűnüldöző hatóságok által már megindított nyomozások esetén van lehetőség. Ebben az esetben az Európai Ügyészség nem indít új nyomozást, hanem átveszi az ügyet az illetékes nemzeti hatóságtól.61  A nyomozás megindítására – önálló intézkedéssel vagy ennek hiányában, szükség esetén az állandó tanács utasítása alapján – kizárólag a delegált európai ügyészek jogosultak, a nyomozás lefolytatása pedig fő szabály szerint szintén a delegált európai ügyészek hatáskörébe tartozik, azt csak kivételes esetben vehetik át az ügyet felügyelő európai ügyészek.62  A nyomozási eljárás során az eljáró delegált európai ügyész vagy saját maga végezhet nyomozási cselekményeket és egyéb intézkedéseket, vagy utasíthatja a tagállama illetékes hatóságait azok elvégzésére, akik – a nemzeti joggal összhangban – kötelesek a delegált európai ügyész utasításainak eleget tenni és a nekik kijelölt intézkedéseket végrehajtani.63  A nemzeti bűnüldöző hatóságok ebben az esetben az Európai Ügyészség „meghosszabbított karjaként” járnak el.64

A nyomozás befejezését követően az eljáró delegált európai ügyész jelentést nyújt be az ügyet felügyelő európai ügyésznek, aki továbbítja azt az illetékes állandó tanácsnak. Az állandó tanács a delegált európai ügyész javaslata alapján határozatot hoz, a delegált európai ügyész pedig ennek megfelelően köteles folytatni az ügyet.65  A delegált európai ügyész javaslata alapján az állandó tanács négyféle döntést hozhat, ennek megfelelően az Európai Ügyészség eljárásának négyféle kimenete lehet:

  1. vádemelés a tagállami bíróság előtt;
  2. az eljárás megszüntetése;
  3. a vádlottal való megegyezésen alapuló egyszerűsített vádhatósági eljárás lefolytatása;
  4. az ügy nemzeti hatóságoknak való átadása.66

Amennyiben az eljárás vádemeléssel zárul, a vádhatósági eljárás lefolytatására a tagállamok hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságai jogosultak.

Az Európai Ügyészség és az OLAF kapcsolatrendszere

Az Európai Ügyészség hatékony működése érdekében elengedhetetlen, hogy az újonnan felálló szupranacionális nyomozó hatóság hatékony együttműködési formákat dolgozzon ki az uniós költségvetés védelmében érintett egyéb uniós szervekkel, így különösen az OLAF-fal.

Mindezekre tekintettel az EPPO-rendelet rögzíti, hogy a két intézmény kölcsönös együttműködésen és információcserén alapuló szoros kapcsolatot alakít ki és tart fenn, annak érdekében, hogy biztosítsák az OLAF és az Európai Ügyészség egymást kiegészítő jellegét67 , elkerüljék az átfedéseket, és az OLAF által nyújtott támogatás révén minden rendelkezésre álló eszköz felhasználható legyen az EU pénzügyi érdekeinek védelmére. Az Európai Ügyészség az általa folytatott nyomozás során kérheti, hogy az OLAF a megbízatásával összhangban támogassa vagy egészítse ki az Európai Ügyészség tevékenységét, különösen információk, elemzések, szaktudás és operatív támogatás rendelkezésre bocsátása; az illetékes nemzeti közigazgatási hatóságok és az uniós szervek konkrét intézkedései koordinációjának elősegítése, valamint igazgatási vizsgálatok lefolytatása révén. A két intézmény „van találat/nincs találat”-alapon kölcsönösen közvetett hozzáféréssel rendelkezik a másik intézmény ügyviteli rendszerében szereplő adatokhoz.

Mivel a két intézmény tárgyi hatásköre lényegében megegyezik, a párhuzamos eljárások kiküszöbölése érdekében az EPPO-rendelet rögzíti, hogy az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények vonatkozásában az Európai Ügyészség elsőbbséget élvez. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az Európai Ügyészség bűnügyi nyomozást végez, az OLAF nem indíthat párhuzamosan folyó igazgatási vizsgálatot ugyanabban az ügyben. Az Európai Ügyészség ugyanakkor releváns információt nyújthat az OLAF-nak azon ügyekről, amelyekben úgy határozott, hogy nem kezd nyomozást vagy megszüntette az eljárást, annak érdekében, hogy az OLAF mérlegelhesse a megbízatásával össz­hangban lévő megfelelő intézkedések meghozatalát, így például az igazgatási vizsgálat lefolytatását. Az Európai Ügyészség tájékoztathatja az OLAF-ot minden olyan esetről, amikor nincs észszerű ok annak feltételezésére, hogy az Európai Ügyészség hatáskörébe tartozó bűncselekményt követnek vagy követtek el, viszont helyénvaló lehet az OLAF általi igazgatási vizsgálat lefolytatása. Az eljárás megszüntetése esetén az Európai Ügyészség adminisztratív nyomon­követés vagy behajtás céljából az OLAF elé utalhatja az ügyet.68

Az Európai Ügyészség felállítását követően 2018-ban az Európai Bizottság rendeletjavaslatot nyújtott be a 2013. évi OLAF-rendelet módosítására, amelyet végül 2020-ban fogadtak el.69  A módosított OLAF-rendelet – az EPPO-rendelettel összhangban – kimondja, hogy az OLAF szoros kapcsolatot alakít ki és tart fenn az Európai Ügyészséggel, amely a kölcsönös együttműködésen, az információcserén, a kiegészítő jellegen és az átfedések elkerülésén alapul. E kapcsolat keretében különösen azt kell biztosítani, hogy az OLAF és az Európai Ügyészség megbízatásának egymást kiegészítő jellege és az OLAF által az ügyészségnek nyújtott támogatás révén minden rendelkezésre álló eszköz felhasználásra kerüljön az EU pénzügyi érdekeinek védelmére.70

Az együttműködés részletes szabályait az OLAF-rendeletbe újonnan beiktatott 12c–12g. cikkek tartalmazzák. Ennek megfelelően az OLAF köteles indokolatlan késedelem nélkül jelentést tenni az Európai Ügyészségnek a hatáskörébe tartozó büntetendő cselekményekről. Az OLAF felhatalmazást kap a beérkező információ előzetes értékelésének elvégzésére, annak érdekében, hogy az Európai Ügyészségnek továbbított információ kellőképpen megalapozott legyen és tartalmazza az összes szükséges elemet. A két intézmény eljárásai közötti átfedések elkerülése érdekében – az EPPO-rendelethez hasonlóan – a módosított OLAF-rendelet is rögzíti az Európai Ügyészség nyomozásának elsőbbségét, amely értelmében az OLAF megszünteti a folyamatban lévő vizsgálatot és nem indít újabbat, ha az Európai Ügyészség ugyanazon tényállás alapján nyomozást folytat. Kellően indokolt esetekben ugyanakkor az OLAF – óvintézkedések vagy pénzügyi, fegyelmi vagy igazgatási intézkedések elfogadása céljából – igazgatási vizsgálatot indíthat vagy folytathat az Európai Ügyészség által végzett bűnügyi nyomozások kiegészítése érdekében. Az Európai Ügyészség ugyanakkor kifogást emelhet a vizsgálat indítása vagy a vizsgálattal kapcsolatos bizonyos tevékenységek elvégzése ellen. A két intézmény továbbá munkamegállapodásokat köthet, amelyben meghatározhatják az információk – így a személyes adatok, az operatív, stratégiai vagy technikai információk és a minősített adatok – cseréjére vonatkozó gyakorlati részleteket.71  A rendelet felhatalmazása alapján a két uniós intézmény 2021. július 5-én kötött egymással munkamegállapodást, amelyben rögzítették az együttműködés és információcsere részletes szabályait és feltételeit.72

Ahogy tehát az látható, az Európai Ügyészség és az OLAF közötti együttműködés elsődlegesen a két uniós intézmény hatásköreinek egyértelmű elhatárolását célozza, egyrészt a párhuzamos eljárások elkerülése érdekében, másrészt hogy a két szerv hatékonyan kiegészítse egymást és segítse a másik fél tevékenységét.73  A hatásköri összeütközések kiküszöbölése érdekében mind az EPPO-, mind a módosított OLAF-rendelet rögzíti az Európai Ügyészség eljárásának elsőbbségét, amely alól csak szűk körben vannak kivételek.

Következtetések, jövőkép

Az Európai Unió pénzügyi érdekei olyan szupranacionális jogtárgynak tekinthetők, amelyet számos eszközzel törekednek védelemben részesíteni. A komplex intézményrendszer része a több mint 20 éve működő Európai Csalás Elleni Hivatal, valamint a nemrég felállított Európai Ügyészség, amely létrehozásával az EU a pénzügyi érdekek védelme hatékonyságának tovább növelését, valamint az OLAF működése során felmerült hiányosságok kiküszöbölését tűzte ki célul.

Az OLAF egy az Európai Bizottság keretein belül működő, de a vizsgálatai során függetlenséget élvező szerv, amely az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményekkel és az uniós költségvetés elleni irányuló jogellenes cselekményekkel kapcsolatos belső és külső igazgatási vizsgálatok megindítására és lefolytatására jogosult. Mindezekkel jelentősen hozzájárul az EU pénzügyi érdekeinek védelméhez, hiszen a szupranacionális intézmény kiterjedt és széles körű erőforrásokkal, tapasztalattal és szaktudással rendelkezik a gyakran komplex és bonyolult bűncselekmények felderítése és kivizsgálása terén.74  Jogköre ugyanakkor kizárólag adminisztratív vizsgálatok végzésére terjed ki, büntetőjogi eszközökkel nem rendelkezik, büntető- és fegyelmi eljárások lefolytatására és vádemelésre nem jogosult.75  Ennek megfelelően az OLAF által folytatott vizsgálatok nem befolyásolhatják az Európai Ügyészségnek, illetve a tagállamok illetékes hatóságainak a büntetőeljárás megindítására és lefolytatására vonatkozó hatáskörét.76  Az OLAF-rendelet preambuluma is kihangsúlyozza, hogy a szervezet vizsgálati tevékenysége nem érintheti és csorbíthatja a tagállamok azon jogát, hogy a csalás, a korrupció és az EU pénzügyi érdekeit sértő bármely más jogellenes tevékenység elleni küzdelem céljából megtegyék a szükséges intézkedéseket.77  Az OLAF tehát nem tekinthető bűnüldöző hatóságnak, így bűncselekményre utaló gyanú esetén mindössze annyit tehet, hogy a vizsgálat eredményeit továbbítja a tagállam illetékes hatóságainak. Bár az OLAF jelentéseit a tagállamok bizonyítékként elfogadhatják, ezek a nemzeti igazságszolgáltatási szerveket nem kötik, így azok felhasználása az illetékes hatóságok diszkrecionális jogkörébe tartozik.78  Azonban mindez jelentősen hátráltatja a szervezet hatékonyságát az EU pénzügyi érdekeket sértő cselekmények elleni küzdelemben.

Az Európai Ügyészség létrehozása viszont már egy teljesen újszerű megközelítést tesz lehetővé az EU pénzügyi érdekeit sértő cselekmények elleni küzdelem terén, mert jelentősen különbözik az Európai Csalás Elleni Hivataltól. Míg ugyanis az OLAF csak adminisztratív vizsgálatok végzésére jogosult, addig az Európai Ügyészség egy uniós szintű nyomozó hatóság: az első olyan uniós intézmény, amely tényleges bűnügyi nyomozási és vádemelési jogkörrel rendelkezik a pénzügyi érdekeket sértő bűncselekmények vonatkozásában.79  Az Európai Ügyészség létrehozásával a tagállamok az uniós büntetőjogi integráció történetében első alkalommal ismerték el, hogy szükség van egy a tagállami ügyészi szervezetektől független, szupranacionális uniós szervre.80  Ezáltal az Európai Ügyészség a szupranacionális uniós büntetőjog és büntető eljárásjog első kezdeményezésének, „csírájának” is tekinthető.81

Fontos rámutatni ugyanakkor, hogy bár az Európai Ügyészség immár fő szabály szerint kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az EU pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények nyomozása terén; az OLAF intézménye korántsem üresedett ki, hiszen e szervezet tárgyi és területi hatásköre bővebb, mint az Európai Ügyészségé. A tárgyi hatáskört illetően az OLAF eljárhat olyan ügyekben is, amelyek az EU pénzügyi érdekeit sértik ugyan, de nem valósítanak meg bűncselekményt, pusztán szabálytalanságnak minősülnek; valamint olyan cselekményekben is vizsgálódhat, amelyek deliktumnak minősülnek ugyan, de az értékhatárok miatt nem tartoznak az Európai Ügyészség hatáskörébe. A területi hatáskört illetően az OLAF valamennyi tagállamban jogosult eljárni, így hatásköreit azokban az államokban is gyakorolhatja, amelyek nem részesei az Európai Ügyészségről szóló megerősített együttműködésnek. Az OLAF szerepét és két szerv kapcsolatrendszerét illetően továbbá érdemes kihangsúlyozni azt is, hogy a szabálytalanságokkal kapcsolatos adminisztratív vizsgálatok eredményei az Európai Ügyészség eljárásában is felhasználhatók.82  Ez utóbbi révén egyébként kiküszöbölhető lehet az OLAF működésének egyik legnagyobb hátránya, miszerint a tagállami hatóságok a szerv által lefolytatott adminisztratív nyomozások eredményeit nem kötelesek figyelembe venni83 , így a két uniós intézmény közötti együttműködés biztosíthatja azt, hogy az OLAF nyomozásai során megszerzett bizonyítékok ne vesszenek kárba, azokat az Európai Ügyészség hatékonyan fel tudja használni.84

Az Európai Ügyészség és az Európai Csalás Elleni Hivatal gyakorlati együttműködésének mélységét tekintve az OLAF jövőbeli szerepe alapvetően kétféleképpen alakulhat. Az egyik lehetőség, hogy az OLAF – az Európai Ügyészség rendelkezésére bocsátva a csalás elleni küzdelem terén szerzett több mint 20 éves tapasztalatát – az ügyészség egyik, ha nem a legszorosabb partnerintézményévé válik, szakértelmével, információkkal és operatív eszközökkel támogatja annak nyomozásait, azonban a független státuszát és eddigi feladatkörét alapvetően megőrzi. A másik lehetőség, hogy az OLAF az Európai Ügyészség „nyomozó szerve” lesz, azaz a korábbi, tisztán adminisztratív feladatköre kiegészül az – adminisztratív – büntetőjog területével, ezáltal pedig lényegében egy szupranacionális nyomozó hatósággá válik.85

Bár a két jövőkép közül inkább az első felel meg az elsődleges jogforrásoknak és a jelenlegi realitásoknak, az OLAF jogkörének második forgatókönyv szerinti kibővülése sem zárható ki.

Udvarhelyi Bence PhD, egyetemi adjunktus, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar, Bűnügyi Tudományok Intézete


Your browser does not support the canvas element.