Vádkorrekció a büntetőeljárásban, különös tekintettel a magyar és a német megoldásra

A hazai büntetőeljárási jog egy új jogintézménnyel, az ún. kiegészítő pótmagánváddal lett gazdagabb, amely a vádkorrekció eszközeként kíván fellépni a korrupcióval, a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kiemelt bűncselekmények, a közpénzek és az uniós pénzek jogellenes felhasználása ellen. Mivel nem rendelkezik gyökerekkel a magyar büntetőeljárási jogban, ezért a magyar Be. nóvumként vezette be. Tanulmányunkban ezt az új megoldást kívánjuk elhelyezni a vádkorrekciós eszközök rendszerében, bemutatva annak alapvető jellemzőit, kitérve a német jog által kínált megoldásra is.

Járulékos magánvád

A járulékos vagy szubszidiárius magánvád a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyészi vádmonopóliumot áttörő jogintézmény, a sértetti vádképviselet sajátos formája, amikor a közvádra üldözendő bűncselekmények esetében magánszemély érvényesíti a bírói úthoz való jogát. Az ügyészi tétlenség korrekciójára egyes államokban¹  a járulékos magánvád (mellékmagánvád és pótmagánvád) intézményeit vezették be. Mindkét esetben csak a természetes személy sértett élhet ezzel, és csak azoknál a bűncselekményeknél, ahol van sértett.

A jogintézmény gyökerei a skót és az azt recipiáló osztrák jogi szabályozásra nyúlnak vissza. Skóciában a vád képviselete, csakúgy, mint Európa legtöbb jogrendszerében, az ügyészség feladata volt. A vádmonopólium korrekciójaként viszont megengedték, hogy a sértett a vád képviseletét átvegye. Lényegében ezt a megoldást²  követi az 1896. évi Bp.³ , amikor lehetőséget ad a sértettnek, hogy közvádlói tétlenség esetén a vádat tovább vigye, és pótmagánvádlói minőségben eljárjon a büntetőperben. Erre a jogintézményre itt is az ügyészi vádmonopólium korrekciója miatt volt szükség: akkor, amikor az ügyész, bár „a bűnperre törvényes ok van, nem emel vádat, vagy az emelt vádat parancsoló ok nélkül elejti, akkor mulasztása, illetőleg a helytelen vádelejtés teljesen útját fogja vágni a büntető igazságszolgáltatás menetének”⁴ .

Mellékmagánvád

A mellékmagánvád az ügyésszel együtt végzett sértetti vádképviselet. Két fajtája létezik: az együttes és a kisegítő magánvád. Az előbb említett típus a főmagánvádhoz kapcsolódik. Azt az esetet szabályozza, amikor a magánvádas eljárásban a közvádló „belép” az eljárásba, de ez a sértett vádlói pozícióját nem érinti, mivel továbbra is megilletik őt az ügyféli jogok; az ügyész mellett gyakorolja a vádló jogait. A kisegítő magánvád esetében a közvádra üldözendő bűncselekményeknél, az ügyész mellett a sértett részt vehet a vád érvényesítésében. Ennek speciális esete a vádkikényszerítés, amely nálunk „kiegészítő pótmagánvád”-ként híresült el.

Pótmagánvád

A pótmagánvád közvádra üldözendő bűncselekmények esetében az ügyészi tétlenség ellenszere abból a célból, hogy a magánszemély érvényesíthesse a bírói úthoz való jogát.

2022 novemberében a magyar jogászok „kiegészítő pótmagánvád”-nak nevezték el azt az új jogintézményt, amit a média „vádkikényszerítés”-nek hív, a törvény viszont inkább csak körbeírja ezt. A Be. alapján ez egy olyan sajátos jogintézmény, amely meghatározott – a közhatalom gyakorlásával és a közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt – bűncselekmények esetében ad lehetőséget a bírósági útra. Abban az esetben, ha a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a feljelentést elutasítja, vagy az eljárást megszünteti, akkor felül­bírálati indítvány útján a bírósághoz lehet fordulni a nyomozás elrendelése, folytatása iránt, feltéve hogy a nyomozó hatóság vagy az ügyészség a felülbí­rálati indítványnak nem adott helyt.

Németország

A mellékmagánvád Németországban lényegében a kisegítő magánváddal azonos. Lehetőséget biztosít a sértettnek a vádmonopóliummal szemben bizonyos korrekcióra. Nem azt jelenti, mint nálunk a pótmagánvád, amikor a sértett az ügyész tétlensége miatt, a közvádló helyett – és nem mellette – jár el. Németországban nincs lehetőség pótmagánvádra. Ehelyett a vádkikényszerítés működik. (Korábban nálunk is felmerült ennek a lehetősége, de ezt a jogszabály megfogalmazói – Király Tibor, Bárd Károly stb. – elvetették, és helyette a pótmagánvád jogintézményét vezették be.)

Az StPO⁵  172. §-a értelmében, ha az ügyész megszünteti a nyomozást, akkor a sértettnek jogában áll ún. „vádkikényszerítési” eljárást kezdeményezni, amelynek következtében – rendszerint – ugyanúgy sor kerül bírósági eljárásra, mintha az ügyész már eredetileg is vádat emelt volna. E processzusnak egyébiránt a gyakorlatban nincs nagy jelentősége, mindazonáltal „sokat mondó jogalkotói gesztusként” értékelhető a sértett irányába.

A vádkikényszerítési eljárásról (Das Klageerzwingungsverfahren: StPO 172–177 §)

Az eljárás kettős célt szolgál. Egyrészt a legalitás elvének bírói kontrolljaként funkcionál, másrészt a sértett védelmét szolgálja⁶ , konkrétan azon sértetti érdeket, hogy megtörténjen a vádemelés, és eljusson az ügy a bírósági szakaszba.

Az ügyészség vádmonopóliuma nem sérül, mivel nem a kérelmező emel vádat, hanem a bírósági határozat meghozatalára irányuló kérelemmel az érhető el, hogy az ügyészség kénytelen legyen vádat emelni.⁷  Az eljárás Detlef Burhoff megfogalmazásában egy „közbenső fellebbezésnek tekinthető a bírósági szakasz felé vezető úton”⁸ .

A sértett sem minden bűncselekmény esetében élhet ezzel a lehetőséggel. Kizárt a magánvádas eljárásban, továbbá akkor, ha az ügyész az StPO diverziós rendelkezési alapján [153. (1) bek.; 153a § (1) bek. 1., 7. mondat; 153b § (1) bek.; 153c–154 § (1) bek.; 154b §; 154c §] szünteti meg az eljárást. A vádkikényszerítéssel folytatott eljárás tehát kivételes esetekre korlátozódik.⁹  Gyakorlati jelentősége az eljárásnak relatíve csekély, inkább a preventív hatása bír jelentőséggel.¹⁰  Évente mintegy 2500 vádkikényszerítési eljárás van folyamatban a tarto­mányi felsőbíróságokon.¹¹  Ezek közül csak kevés sikeres (az eljárások kb. 10%-a), ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a kérelem általában nem felel meg az StPO 172 § (3) bekezdésében foglalt tartalmi követelményeknek.¹²

Az eljárásra a tartományi felsőbb bíróságok rendelkeznek hatáskörrel.

Az ügyész nyomozás befejezését követő, eljárást megszüntető határozata ellen [StPO 170. § (2) bek. 1. mondat] a sértett a határozat közlésétől számított két héten belül jogosult panasszal élni.

Az eljárás három szakaszból áll. Elsőként az ügyész az eljárást megszünteti, és az arról szóló határozatát közli a gyanúsítottal [StPO 170. § (2) bek., 2. mondat] és a sértettel (StPO 171. §). Ezt követően, a határozat közlésétől számított két héten belül a sértett jogosult panasszal élni [StPO 172. § (1) bek., 1. mondat]. Az ügyészség a határozatot orvosolhatja (StPO 172. §), vagy az ügyész felterjeszti a panaszt a Legfőbb Ügyészségre. A Legfőbb Ügyészség is kétféle döntést hozhat: helyt ad a panasznak, vagy elutasítja azt.¹³  A harmadik szakaszban a sértett az elutasító határozat ellen a közléstől számított 1 hónapon belül kérelmet nyújthat be a bírói döntés iránt a tartományi felsőbírósághoz [StPO 172. § (2)–(4) bek.]. A bírósági határozat iránti kérelemben fel kell tüntetni azokat a tényeket, amelyek a vádemelést megalapozzák, és meg kell jelölni a bizonyítékokat. A bíróság döntésének előkészítéseként a bíróság nyomozást rendelhet el, vagy más bíróságot megkereshet [StPO 173. § (3) bek.].

A legvégső fórum a tartományi felsőbíróság. Ez vagy elutasítja a kérelmet (StPO 174. §), vagy elrendeli a vádemelést (StPO 175. §). Az utóbbi esetben mondható el, hogy a vádkikényszerítési eljárás sikerre vezetett, és a bíróság elrendelő határozata alapján sor kerül a vádemelésre.

Ha nincs elegendő ok a vádemelésre, a bíróság elutasítja a kérelmet [StPO 174. § (1) bek.]. Ha a bíróság a vádlott meghallgatását követően a kérelmet megalapozottnak találja, akkor dönt a vádemelésről. E határozat végrehajtásáért az ügyészség felel (StPO 175. §). A bíróság határozatának tartalmaznia kell az ügyész számára elengedhetetlen vádirati elemeket.

Az ügyész nyomozás befejezését követő, eljárást megszüntető határozata elleni formális panasz mellett a sértettnek lehetősége van az általános, az ún. szolgálati felügyeleti panasz (Dienstaufsichtsbeschwerde, StPO 176. §) benyújtására is, ha az ügyész nem orvosolta a panaszt. Ez jóval rugalmasabb szabály, sem időhöz, sem formához nincs kötve, illetve nem csak a sértett élhet vele.¹⁴

Németországban az ügyészi korrekcióként jelen lévő mellékmagánvád nem jelenti a szerepek újraosztását. Bár ezen esetekben a sértettet ügyféli jogok illetik, az ügyész szerepe ugyanúgy megmarad. Amikor bevezették Németországban a mellékmagánvád jogintézményét, akkor ezt azért tették, hogy elismerjék: bizonyos bűncselekmények esetén a sértett személyisége mélyebben és jobban sérül, ezért különleges jogokra van szüksége. Az aktív részvétellel elégtételt kap a sértett az államtól. Közvetlenül hallhatja a vádlott vallomását, védekezését és benne a saját szerepére, illetve a közreható magatartására tett utalásokat, ezekkel szemben szemtől szemben védekezhet.

A mellékmagánvádlóként eljáró sértett tehát ügyfél, akit a jelenléti jog mellett általános indítványozási és kérdezési, valamint az iratokba való betekintési jog illet meg. Ez utóbbit jogi képviselő útján gyakorolhatja.

A mellékmagánvádra jogosult sértettek helyzetét tovább erősíti a bíróság azon kötelezettsége, hogy a sértettet értesítenie kell a tárgyalás kitűzésének idejéről. A sértettnek joga van továbbá arra is, hogy kérésére tájékoztassák őt az eljárás kimeneteléről. Az ezzel kapcsolatos szabályozások viszont már egy következő kérdéskörbe, a tájékoztatási jogokhoz tartoznak.

Magyarország

Pótmagánvád

Korábban a Kúria (Legfelsőbb Bíróság) 2004 szeptemberében a 3/2004. számú jogegységi határozatában egyrészt kimondta, hogy az államnak a vagyoni sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásában helye van pótmagánvádnak, feltéve hogy a jogintézmény törvényben meghatározott feltételei fennállnak. Kimondta másrészt, hogy az államot – mint sértettet – pótmagánvádlóként az a szerve képviseli, amelynek érdekkörét a cselekmény érintette. Ez lehet állami vállalat (Ptk. 31. §), egyéb állami gazdálkodó szerv (Ptk. 35. §), vagy költségvetési szerv (Ptk. 36. §). A pótmagánvádat az e szervek képviseletére jogosult személyek [Ptk. 31. § (6) bek. és 36. § (2) bek.] terjeszthetik elő.

A jogegységi határozat egyértelműen deklarálja, hogy az ügyészség, egyrészt helyzetéből adódóan, másrészt pedig a 3/2004. (II. 17.) AB határozatnak megfelelően, széles körű függetlenséggel rendelkezik. Ezért szükséges, hogy az állami vagyon sérelmével járó bűncselekmények miatt indított büntetőeljárásban is elismerjék a pótmagánvádlói jogosultságot. Az ügyészség tévedése vagy mulasztása e nélkül ugyanis nem orvosolható. A bírák véleménye szerint a jogalkotó erre is gondolt, amikor visszaállította a pótmagánvádat, mert – a jogállami követelményeknek megfelelően – szűkíteni akarta az ellenőrizhetetlen hatalom körét.

Az Alkotmánybíróság 2005 novemberében, a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatával megsemmisítette a Legfelsőbb Bíróság 3/2004. BJE határozatát, mert azt alkotmányellenesnek találta. A döntés értelmében az állami szerv pótmagánvádlóként nem léphet fel a büntetőeljárásokban.

A határozat indokolásából megtudjuk, hogy az ügyészség mellett más állami szerv azért nem képviselheti a büntetőeljárásban a vádat, mert ez a vádlói közhatalom megkettőződéséhez vezetne, és sértené az ügyészségnek az Alkotmányban kijelölt helyét, valamint a hatalommegosztás elvét.

Az Alkotmányból eredő követelmény, hogy az ügyészségen kívül más közhatalmat gyakorló állami szervezet ne kerülhessen vádlói pozícióba. Amennyiben ilyen szervet pótmagánvádlóként beengednénk az eljárásba, akkor ezzel azt érnénk el – hangsúlyozza a határozat –, hogy az államhatalom akkor is felléphetne, ha az Alkotmányban erre feljogosított ügyészség azt indokolatlannak és alaptalannak tartja. Ez pedig jogállamban nem megengedhető, mert az államhatalom túlsúlyához vezet.

Természetesen nincs annak akadálya – jegyzi meg zárójelben az Alkotmánybíróság –, hogy közhatalommal rendelkező állami szervezet sértett magánfélként fellépjen, és polgári jogi igényt terjesszen elő.

Kiegészítő pótmagánvád

Új fejezetet nyitott a történelem a Be. életében, és 2022 november 15-től új fejezettel (CV/A) egészült ki a kódex, amely egyfajta vádkikényszerítést jelent, bár a jogszabály nem nevezi nevén az új jogintézményt, hanem meghatározott, kiemelt bűncselekmények esetén történő eljárásnak nevezi (Be. 817/A–W. §)

A jogintézmény bevezetésére az Európa Bizottság jogállamisági jelentése kapcsán került sor. A Bizottság a jelentésben Magyarország felé ajánlásokat fogalmazott meg – többek között – a korrupció, a közpénzek, illetve az uniós pénzek jogszerű felhasználását sértő cselekmények elleni büntetőjogi igényérvényesítés ellenőrzöttebb, hatékonyabb fellépése érdekében.¹⁵

Az új jogintézményt „A kondicionalitási eljárással összefüggésben a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény módosításáról” szóló 2022. évi XLI. törvény iktatta be külön eljárásként – nem véletlenül – a pótmagánvádas eljárást követően, a vádkorrektumok egyik eszközeként.

Az eljárás kétféle konstrukciót tartalmaz. Az első rész egyfajta vádkikényszerítési eljárást takar, amely a büntetőeljárás lefolytatását elutasító nyomozó hatósági vagy ügyészségi döntés bírósági korrekcióját jelenti eljárási eszközökkel, aminek következtében a nyomozás a megfelelő irányban folytatódik. A szabályozás második része ezen túlmenően „kívülálló” személyek számára biztosítja, hogy közösséget érintő kiemelt bűncselekmények esetén vádindítvány benyújtásával bírósághoz forduljanak és a vádat képviseljék, amennyiben az állami bűnüldöző szervek arra nem hajlandóak, vagy ezt nem látják megalapozottnak.¹⁶

Az új fejezet pontos címe: Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén. Ezek a kiemelt bűncselekmények az alábbiak:

• a korrupciós bűncselekmények (kivéve az enyhébben minősülő eseteket);
• a hivatali visszaélés, kivéve ha azt a törvényben felsorolt intézmények nem vezető beosztású hivatalos személye követte el;
• a vagyon elleni bűncselekmények Be. által kiemelt tényállásai;
• a költségvetést károsító, a Be.-ben felsorolt bűncselekmények;
• a versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban.

A meghatározott bűncselekményekkel összefüggésben elkövetett bűnszervezetben való részvétel és pénzmosás esetén is folytatható az eljárás.

A sértett és a feljelentő mellett más természetes és jogi személy, tehát „kívülállók” is benyújthatnak felülbírálati indítványt azzal, hogy a sértett és a feljelentő prioritást élveznek. Nem illeti viszont meg a fenti bűncselekmények esetében sem az adott ügy bíróság elé vitelének joga

• a terheltet;
• a védőt;
• az állami vagy közhatalmat gyakorló szervet.

A Be. értelmében a felülbírálati indítványt előterjesztő, illetve a vádindítvány képviseletére jogosult személy jogi képviselete kötelező, és nemcsak az indítványt, hanem bármilyen észrevételt, bejelentést is a jogi képviselő útján lehet megtenni.

Nincs helye felülbírálati indítvány benyújtásának, ha a feljelentett vagy a terhelt fiatalkorú, valamint akkor sem, ha az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét gyermekkor vagy kóros elmeállapot zárja ki, továbbá a bűncselekmény elkövetésével fedett nyomozó, a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja vagy titkosan együttműködő személy gyanúsítható megalapozottan, és az ügyészség ezért utasította el a feljelentést vagy szüntette meg az eljárást.

A felülbírálati indítvány benyújtására a jogszabály egy hónapot biztosít. A sértett és a feljelentő esetében ez határidő a nem anonimizált határozat kézbesítésekor kezdődik, a kívülállóknál pedig akkor (feltéve, hogy a sértett vagy a feljelentő nem élt ezzel a jogával), amikor az anonimizált határozat megjelenik a határozatot hozó szerv hivatalos oldalán.

A felülbírálati indítványt meg kell indokolni és ahhoz csatolni lehet a rendelkezésre álló, az indítványozó álláspontja szerint az ügyben bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas adatokat, iratokat, nyilatkozatokat.

A határozatot hozó szerv kétféle döntést hozhat: 1) ha a felülbírálati indítványt alaposnak tartja, maga korrigálja a határozatot, azaz azt hatályon kívül helyezi, és a nyomozást elrendeli, vagy az eljárás folytatását rendeli el; 2) ha nem tartja alaposnak az indítványt, az iratokat a felettes szervhez felterjeszti.

A felettes szerv szintén kétféle döntést hozhat: 1) ha a felülbírálati indítványt alaposnak tartja, maga dönt a határozat korrekciójáról; 2) ha nem tartja alaposnak az indítványt, akkor az indítványt, az ahhoz csatolt iratokat és az ügyiratokat, az indítvánnyal kapcsolatos esetleges észrevételeivel együtt megküldi a bíróságnak.

A felülbírálatról a nyomozási bíró hoz döntést (Budai Központi Kerületi Bíróság Nyomozási Bírói Csoportjának nyomozási bírája jár el kizárólagos illetékességgel), így valósul meg a feljelentést elutasító vagy eljárást megszüntető határozat eddig nem létező bírói felülvizsgálatának a lehetősége.¹⁷  A szabályozás új abban a tekintetben is, hogy a nyomozási bírónak arról kell döntenie, hogy a nyomozó hatóságnak vagy az ügyészségnek az eljárás lefolytatásának elutasításáról szóló határozata, az abban tett megállapítások megalapozottak-e, illetve teljeskörűek-e.¹⁸  A nyomozási bíró mérlegelési szempontjai kapcsán a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet felülbírálatával kapcsolatban szabályozott szempont- és fogalomrendszerét veszi alapul.¹⁹

A bíróságnak a döntésre egy hónap áll rendelkezésre (kivételes esetekben három hónap). A bíróság – az eljárás előző szakaszaihoz hasonlóan – 1) az indítványt elutasítja; vagy 2) ha a felülbírálati indítvány eredményes, a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi és az eljárás folytatását elrendeli. Utóbbi esetben, ha az ügyészség vagy nyomozó hatóság újfent megszüntető határozatot hoz, ismételt felülbírálati indítványt nyújtható be, de már csak a korábban felülbírálati indítványt előterjesztő személy által. Az ismételten megalapozott felülbírálati indítvány esetén nyílik meg a lehetőség az előterjesztő számára, hogy vádindítványt nyújtson be. Az előterjesztő „laikus vádlóként” képviseli a vádat a bírósági eljárásban, a szükséges jogi tudást a kötelező jogi képviselet biztosítja.

A Be. általános szabályaitól eltérő rendelkezések vonatkoznak továbbá a vádindítvány megalapozottságának vizsgálatára, a bírósági eljárás szabályaira, a fellebbezésre, a bűnügyi költségre és a rendkívüli jogorvoslatokra (utóbbinak azok alkalmazását kizárja).

Az eljárás során végig rövid határidőket tűz a törvény az eljárás időszerűségének biztosítása érdekében. További jellemző, hogy a jogalkotó az eljárás teljes menetében nagy hangsúlyt fektet a személyes adatok védelmére. Szintén fontos szempont a kötelező jogi képviselet.

Alkotmányossági kérdések a vádkorrekcióval kapcsolatban

Az eljárás a vádkorrekció egyik eszközeként két vonatkozásban vet fel alkotmányossági kérdést, ezért az Országgyűlés az elfogadott, de még ki nem hirdetett törvényt megküldte az Alkotmánybíróságnak előzetes normakontrollra. A szabályozással kapcsolatos alkotmányossági kérdés szerint az ügyészségen kívül más személy azon jogosultsága, hogy vádat emeljen valakivel szemben a bíróság előtt, összhangban van-e az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében deklarált ügyészségi vádmonopólium elvével. A princípium szerint az ügyészség mint közvádló az állami büntetőigény kizárólagos érvényesítője. A vádkorrektívum bevezetésének alkotmányos lehetőségén túl felmerül annak a vádmonopóliumhoz való viszonya. Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján a 28/2022. (XI. 8.) AB határozatában értékelte az új korrekciós szabályozás alapjait.

Az új szabályozás dogmatikai, eljárásjogi szempontból a pótmagánvádas eljáráshoz áll legközelebb, így a jogalkotó és az Alkotmánybíróság is kiemelt figyelmet szentelt az Alkotmánybíróság pótmagánvádas eljárás kapcsán korábban kialakított alkotmányossági szempontjainak.²⁰  Az AB gyakorlatában a vádkorrekció (pl. pótmagánvád) mellett foglalt állást. Az Alkotmánybíróság joggyakorlata szerint az ügyész közvádlói monopóliuma járhat a sértettek érdekeit befolyásoló hátrányos következményekkel, amely hibák elhárításának és hiányosságok kiküszöbölésének módja a jogalkotó által létrehozott vádkor­rektívumok rendszere.²¹

Az új szabályozás nem helyettesíti az ügyészség közvádlói funkcióját, azt csak kiegészíti, illetve szükség esetén kiterjeszti, s mint ilyen, az ún. vádkorrektí­vumok kategóriájába tartozik.²²  A vádkorrektívumnak minősülő eljárás jellegét vizsgálta az Alkotmánybíróság. A pótmagánvád kapcsán korábban is kifejtette, hogy az Alaptörvény 29. cikkében rögzített kizárólagosság az állam „elsőbbségét” fejezi ki a büntetőigény érvényesítése tekintetében. Ha az állam e jogával nem kíván élni, úgy ez a kizárólagosság is megszűnik. Ugyanakkor, ha az ügyészség az állam e jogával élni kíván, úgy az ügyészség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, vagyis más állami szerv ilyenfajta jogosítványokat nem gyakorolhat az ügyészségen kívül.²³  Az Alkotmánybíróság a 42/2005. (XI. 14.) AB határozatban kiemelte, hogy „[a] pótmagánvád a modern kontinentális államok büntetőeljárási modelljeit jellemző ügyészi vádmonopólium korrektívumának egyik formája […] A büntetőigény érvényesítésére vonatkozó felhatalmazás kizárólagosságát ugyanakkor maga a jogalkotó oldotta fel a pótmagánvád jogintézményének bevezetésével”²⁴ . A jogalkotót nem köti tehát olyan alkotmányos követelmény, amely a pótmagánvád mint vádkorrektí­vum kizárólagos alkalmazását írná elő, vagyis a vádmonopóliumból származó esetleges anomáliák ellensúlyozására a jogalkotó egyéb vádkorrektívumot is alkalmazhat.²⁵

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, ha az ügyészség az újonnan bevezetett eljárásban úgy foglal állást, hogy nincs helye az állami büntetőigény érvényesítésének, és ha ilyen esetben a jogalkotó más – nem közhatalmat gyakorló – jogalanynak mégis biztosítja a bíróság előtti fellépés lehetőségét, azzal nem sérül a vádmonopólium Alaptörvényben foglalt követelménye.²⁶  A pótmagánvád intézményére vonatkozóan megfogalmazott alkotmányos követelmény szerint azonban egyetlen közhatalmi funkcióval rendelkező szervezet sem veheti át az ügyészségtől a vádemelés és vádképviselet közhatalmi jogkörét. A közhatalommal nem rendelkező természetes és jogi személyek fellépésének lehetősége más: ezekben az esetekben fogalmilag nem lehet szó a vádlói közhatalom megkettőzéséről.²⁷

Zárógondolatok

A jogalkotó egy egyedi és a magyar jogrendszerben eddig nem ismert eljárásjogi lehetőséget teremtett a közpénzek védelme érdekében fellépő jogalanyok számára, hogy a felülbírálati indítvány, illetve a vádindítvány benyújtásával büntetőigény érvényesítőjeként lépjenek fel, és a bíróság eljárását kezdeményezzék.²⁸  Az eljárás az Alkotmánybíróság döntése értelmében megfelel az alkotmányossági követelményeknek. (Kérdés persze, hogy a bonyolultan megfogalmazott eljárási szabályok között, akár ügyvéd segítségével, eligazodhat-e a fellépni kívánó polgár, és el tud-e jutni a bírói útig.)

Egy többlépcsős eljárásról van szó, amelyben a határozatot hozó nyomozó hatóságnak, ügyészségnek több lépcsőben alkalma van a határozatának korrekciójára. A jogintézmény – mintegy „kiegészítő pótmagánvádként” – ötvözi a pótmagánvád, az actio popularis, valamint a vádkikényszerítés jegyeit.

A magyar állampolgárok számára idő kell, hogy tudatosuljon a Be. által kínált új lehetőség. A szabályozás bonyolultságát, illetve a kérelmező „laikus” voltát hivatott ellensúlyozni a jogi képviselet kötelezővé tétele, illetve a jogalkotó által nyújtott más garanciák.

Az eljárás bevezetésével több lehetőség kínálkozhat arra, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetése ne maradjon jogkövetkezmények nélkül, és a bűncselekmények feltárására újabb csatornák nyíljanak – de ne feledjük, minden jog annyit ér, amennyi megvalósul belőle. A jogállamiság elérése és megtartása ugyanis nemcsak a szabályozáson múlik, hanem azon is, hogy a kitűzött célok megvalósítása nem ütközik legális akadályba.

Az eljárás hatékonyságát a gyakorlati tapasztalatok alapján később lehet majd értékelni.

Farkas Krisztina PhD, Legfőbb Ügyészségre kirendelt ügyész, Kiss Anna PhD, tudományos fő-munkatárs, Országos Kriminológiai Intézet