„A Földet nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára teremtették”¹

¹

 „Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Az állatkínzások túlnyomó többségének elszenvedő alanyai kutyák, néhány esetben fordul elő macska, vagy egyéb gerinces állatfaj egyede.

Állatkínzás, vagy természetkárosítás?

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 242. §-ában meghatározott természetkárosítás bűntette egyik elkövetési magatartása a természetvédelmi oltalom alatt álló faj egyedének károsítása, elpusztítása.

Természetvédelmi oltalom alatt álló gerinces faj egyedének károsítása vagy elpusztítása esetén figyelemmel kell arra lenni, hogy az egyed fokozottan védett-e, avagy nem. Valamennyi fokozottan védett faj egyedének károsítása vagy elpusztítása megvalósítja a természetkárosítás bűntettét.

Nem fokozottan védett faj esetében viszont a természetkárosítás bűntette csak abban az esetben valósul meg, amennyiben a károsított, elpusztított egyedek össztermészeti-eszmei értéke eléri a fokozottan védett faj legkisebb természeti-eszmei értékét, azaz a 100 000 forintot.

Természetkárosítás bűntettében került sor nyomozás elrendelésére a természetvédelmi oltalom alatt álló, korai rőtdenevérek károsítása, elpusztítása miatt. A korai rőtdenevér nem fokozottan védett faj. Természeti-eszmei értéke egyedenként 25 000 forint.

Az elkövető annak érdekében, hogy a redőnytokba áttelelés miatt megbújt egyedektől megszabaduljon – annak ellenére, hogy tisztában volt az ilyen esetekben követendő, jogszerű eljárásról: az illetékes nemzeti park igazgatóságát kell megkeresni akár telefonon keresztül – a redőnyöket többször nagy erővel le- és felrángatta, amely miatt a redőnytok rázkódni, mozogni kezdett, és abból a hibernált állapotban lévő egyedek kiestek. Mivel hibernált állapotban voltak, repülni nem tudtak, a nyolcadik emeleti magasságból az épület előtti járdára zuhantak és elpusztultak.

Az elkövetőhöz 3 egyed ebben a formában történő elpusztítása volt köthető és bizonyítható. A 3 egyed össztermészeti-eszmei értéke 75 000 forint, amely nem éri el a fokozottan védett egyedek legkisebb természeti-eszmei értékét. Erre figyelemmel magatartása nem valósította meg a természetkárosítás bűntettét, azonban az egyedek számára figyelemmel a Btk. 244. § (2) bekezdés b) pontjába ütköző állatkínzás bűntette miatt került sor büntetőjogi felelősségre vonására.

Nemzetközi lovas díjugrató versenyen történtek elemzése

Feljelentés érkezett állatkínzás bűntette miatt a rendőrkapitányságra arról, hogy külföldön megtartott lovasversenyen sportlovakat mérgeztek meg. A feljelentésben rögzítették, hogy az esetet a helyi illetékes rendőrkapitányságon is bejelentették, ahol a bejelentésben foglaltakat rongálásként értékelték, adatgyűjtést végeztek, és megállapították, hogy nem történt bűncselekmény, nyomozás elrendelése nem indokolt.

A Magyarországon megtett feljelentés lényege szerint a konkrét versenyszám előtti napon az esti órákban valaki az egyik lovat megmérgezte, az állatnak állatgyógyászatban alkalmazott nyugtatót adott be. A verseny reggelén is találtak egy ugyancsak mérgezésre utaló szúrásnyomot az egyik lovon, és hasonló tüneteket produkált, mint az előző este megbetegedett állat.

A versenyen egyik ló sem tudott az állapota miatt elindulni, utóbb teljes egészében felépült mind a két ló.

Kezdetben az ütközött nehézségbe, hogy meglesz-e az elkövető és az állatkínzás bűncselekménye rábizonyítható lesz-e; ő adta-e be a szert a lovaknak. (Magyar állampolgár külföldön elkövetett bűncselekményének gyanúja merült fel a feljelentés adatai és mellékletei alapján.)

Fegyelmi eljárás is indult a Magyar Lovassport Szövetségnél, amelynek iratait a nyomozó hatóság bekérte, tekintettel arra, hogy azok a büntetőügyben okirati bizonyítékok, másrészt kiinduló pont a tekintetben, hogy kit, kiket lehet tanúként kihallgatni a büntetőeljárás során, és vannak-e arra utaló jelek, hogy ki lehet az elkövető.

A fegyelmi eljárásban a versenyen részt vevő magyar sportolók, edzők, kisegítő személyzet kerültek kihallgatásra. Vallomásaik szerint a versenysorozat kezdetét megelőző estén ültek és beszélgettek az egyik istálló előtt, majd meglátták az egyik magyar sportolót ennek az istállónak az ajtajában állni. Egyik kezében alma volt, a másik kezében pedig egy fecskendő. Azért figyeltek fel rá, hogy ott áll, mert abban az istállóban nem volt lova elhelyezve. (A lovassport szövetség belső szabályzata szerint adott istállóba csak az a sportoló, kisegítő személyzet mehet be, amelyikben lova van elhelyezve, ennek a sporttársuknak ebben az istállóban lova nem volt.)

Ez a sporttársuk rövid idő elteltével el is ment az istállótól, de nem ült le közéjük annak ellenére, hogy ismerték egymást. A fenti sporttársuk távozása után mintegy fél órával azt észlelték, hogy az egyik ló rosszullétet produkál, bágyadttá válik, szédeleg, kólikaszerű tünetei vannak. Állatorvost hívtak hozzá, aki a ló betegségét pontosan diagnosztizálni nem tudta, véleménye az volt, hogy az állatnak pihennie kell.

A beszerzett fegyelmi eljárás során a tanúvallomások lényege az alábbi volt:

• „Úgy gondoljuk, hogy ő volt.”
• „Róla feltételezzük.”
• „El tudjuk róla képzelni.”
• „Alma volt a kezében.”
• „Fecskendő volt a kezében.”

Az bizonyos, hogy ezen az estén tüneteket mutató lovon tűszúrás nyom nem volt. A külföldi hatóság mintát gyűjtött az istállóban a szénából és az almadarabokból, ezek vizsgálata negatív eredménnyel zárult, azokban semmilyen gyógyszer, toxikus anyag nem volt kimutatható.

A nyomozó hatóság a tanúkat kihallgatta, konkrétabbakat elmondani nem tudtak, mint amit a fegyelmi eljárás során előadtak, egyik tanú sem állított olyat, hogy ezt a sportolót látták volna az adott istállóba bemenni, ott tartózkodni, vagy onnan kijönni.

A Be. 7. § (4) bekezdése szerint a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Erre figyelemmel nehezen lehetett volna az adott, istálló ajtajában álló sporttársra azt bizonyítani, hogy valamilyen szert ő adott volna be az esti órákban a tüneteket mutató lónak. A másik, következő nap reggelén bódult állapotban talált lóhoz pedig még ilyen laza kapcsolattal sem volt köthető, az állatot tűszúrásnyommal a nyakán találták meg az istállóban.

Ezt a sportolót fegyelmi büntetéssel sújtották azért, mert olyan istállóban járt bent, amelybe a belső szabályok szerint nem volt jogosultsága bemenni. (A fegyelmi biztosságnak tehát elegendő volt bizonyítékként az, hogy róla el lehet képzelni…)

A fegyelmi eljárás során állatorvos szakértői véleményt is beszerezték, a teljes állatorvosi dokumentáció birtokában elkészített szakvélemény szerint mindkét ló vérében fájdalomcsillapító-bódító szer volt kimutatható, amely szer egy-két hét alatt teljes egészében kiürült az állatok véréből.

A nyomozó hatóság is rendelt ki igazságügyi állatorvos szakértőt, aki lényegében ugyanarra a megállapításra jutott, mint a fegyelmi eljárás során meghallgatott állatorvos szakértő: mindkét lónak Acepromazin nevű szert adtak be, azt, hogy milyen módon, utóbb megállapítani nem lehetett.

A nyomozó hatóság a fenti adatok birtokában gyanúsítottként hallgatta ki azt a személyt, akiről a tanúk azt állították, hogy el tudják róla képzelni, hogy szert adott be este az egyik lónak.

Gyanúsítására állatkínzás bűntette, továbbá foglalkozás körében elkövetett gondtalan veszélyeztetés vétsége miatt került sor.

A gyanúsítottal közölt tényállás szerint:

A két lónak olyan fájdalomcsillapító-bódító szert adott be, amelynek hatására a lovak a sportversenyen részt venni nem tudtak. Az injekciós tűvel beadott szer esetében a szúrás allergiás tüneteket is okozhatott volna, továbbá a foglalkozási szabályokat szándékosan megszegte, olyan istállóba ment be, ahova nem volt jogosultsága, és ezzel a magatartásával életveszélynek tette ki a sportolókat tekintettel, arra, hogy a szer hatása alatt a lovak elbódulhattak volna, szédülhettek volna, ekkor a verseny ideje alatt mind a lovak, mind pedig lovasaik is súlyosan megsérülhettek volna hibás lépés, vagy akadály elvétése miatt.

A gyanúsítottként kihallgatott sportoló tagadta a terhére rótt bűncselekmények elkövetését, egyebekben élt vallomásmegtagadási jogával.

Az iratok alapján az volt még megállapítható, hogy a gyanúsítotti kihallgatásra törvénysértően került sor.

Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés

E bűncselekmény megállapításához az szükséges, hogy az elkövető foglalkozási szabály hatálya alatt álljon, e szabályt gondatlanságából eredően megszegje, továbbá ok-okozati kapcsolatnak is fenn kell állnia.

A fent vázolt ügyben megállapítható volt, hogy a szer – amit a lovaknak beadtak – maximum fél óra elteltével tüneteket okoz az állat szervezetében.

A konkrét versenyszám napját megelőző este, a másik lónak a verseny reggelén beadott szer hatása a délutánra tervezett versenyt megelőzően már órákkal észlelhető volt, az állatokhoz állatorvost is hívtak, tehát a lovasok a versenyt már a reggeli órákban feladni kényszerültek, ily módon nem voltak közvetlen veszélyhelyzetben a szer beadása és annak hatása miatt. Arra pedig nem merült fel adat, hogy a sportolók egészségét akarta volna veszélyeztetni bárki (ez esetben pedig élet és testi épség elleni bűncselekmény valósulhatott volna meg).

Bárki(k) volt(ak) is az elkövető(k), a szándék csupán az volt, hogy az adott ló és lovas a versenyen ne tudjon indulni.

Állatkínzás bűncselekménye vonatkozásában az alábbiakra kell figyelmet fordítani:

A lovaknak beadott készítményt (Acepromazin) az állatgyógyászatban használják, általában pasztaként, bármelyik állattartó kaphat az állatorvosától ilyen szert, mert általános fájdalomcsillapító és nyugtató hatással bír. A lovas sportban elterjedt a használata, arra a célra is használják, hogy az állatok a szállítást nyugodtabban, könnyebben eltűrjék.

A dózist az alapján állapítják meg, hogy csak bódítani kell-e egy utazáshoz vagy egy rövidebb orvosi beavatkozáshoz – például fogkő-levétel –, ha mélyebb bódulat kell, például egy seb összevarrásához, akkor nagyobb dózisra van szükség az állat testsúlyát is figyelembe véve.

Ami azonban fontos: a szer nem adagolható túl. Amennyiben rosszul állapítják meg a dózist és többet kap belőle az állat, abban az esetben hosszabb ideig, mélyebben lesz bódult állapotban, de ekkor is a szer maradéktalanul, bármilyen károsító hatás nélkül kiürül az állat szervezetéből.

Az állatkínzás megvalósulásához az szükséges, hogy a bánásmód, bántalmazás alkalmas legyen az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának okozására.

Jelen ügyben tehát a fenti okok miatt büntetőeljárás megszüntetésére került sor bűncselekmény hiánya miatt.

„Az ember csak akkor erkölcsös, ha magát az életet tartja szentnek, a növényekét és az állatokét éppúgy, mint az emberét, és igyekszik a lehetőségekhez képest segítséget nyújtani minden szükséget szenvedő életnek. A világ jövője ugyanis nem attól függ, hogy mennyire értjük, hanem, hogy menyire tiszteljük az életet.” (Albert Schweitzer)

Ben-Belgacem Anikó, címzetes főügyészségi ügyész, Kecskeméti Járási Ügyészség, okleveles környezetvédelmi szakjogász