Inkonzisztens szabályozási modell egy „tényállás-konglomerátum”, a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménnyel kapcsolatban

Bevezetés

Jelen tanulmány témaválasztásának fő indoka, hogy egyetemi tanulmányaim során különösen nagy figyelmet fordítottam a szexuális bűncselekmények, azokon belül is a kiskorú passzív alannyal szemben elkövetett bűncselekmények vizsgálatára. Ennek során találkoztam a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménnyel, amellyel kapcsolatban már hallgatóként is több kérdés merült fel bennem. Hipotézisem szerint a törvényi tényállás megfogalmazása és Btk.-án¹  belüli elhelyezése miatt olyan, a szabályozási rendszernek, sőt, a modern jog eszméjének teljesen ellentmondó esetek minősülhetnek büntetlennek, vagy épp kerülhetnek szankcionálásra, amelyek a 21. századi jogállami keretrendszerben értelmezett büntetőjog-tudományban nem állják meg a helyüket.

A Btk. értelmező rendelkezéseiben megtalálható „prostitúció” definíció²  közelebbi vizsgálata során pedig érdemes elgondolkodni azon, hogyan minősül a gyermekprostituált „szolgáltatásait” elsőként igénybe vevő, ún. első kliens/kuncsaft³  cselekményének büntetőjogi megítélése. Ahhoz ugyanis kétség sem férhet, hogy az első kuncsaft cselekménye nem csupán erkölcs-, hanem – a nemzetközi joganyagok alapján – jogellenes is. A prostitúció Btk.-beli definíciójának és a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény⁴  (2) bekezdésében foglalt alapesetének összevetése azonban olyan szabályozási inkonzisztenciát sugall, amely a kérdéskör behatóbb vizsgálatára és megoldási javaslatok fölvetésére ösztönzött.

A tanulmány fő kérdései a következők. Valóban ellentmondásos, sőt bizonyos esetekben visszás a hazai gyermekprostitúciós szabályozás, vagy csak a laikus/felületes szemlélő akad vitatható megoldásokra? Változtatásra szorul-e gyermekprostitúcióhoz kapcsolódó élősdi bűncselekmények pönalizálására vo­natkozó legfontosabb jogszabály?

Kutatásom során hipotéziseim nagyobb része igazolást nyert – legalábbis a téma szakértőinek véleménye alapján. Az alábbi cikkben igyekszem majd érthetően megvilágítani, egy-egy esetben teoretikus példákkal is alátámasztani azokat az ellentmondásokat, amelyek e – ahogy Szomora Zsolt vitriolosan hivatkozik rá – „tényállás-konglomerátumban”⁵  megtalálhatóak.

A magyar gyermekprostitúciós szabályozás Achilles pontjai

A sui generis gyermekprostitúciós bűncselekmény törvényi tényállását a Btk. XIX. fejezetében, a nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni bűncselekmények között szabályozza.

203. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személy prostitúciójából haszonszerzésre törekszik, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt, bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki részben vagy egészben tizennyolcadik életévét be nem töltött, prostitúciót folytató személlyel tartatja ki magát, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki olyan bordélyházat tart fenn, vezet, vagy olyan bordélyház működéséhez szolgáltat anyagi eszközöket, amelyben tizennyolcadik életévét be nem töltött személy folytat prostitúciót, két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a gyermekprostitúció kihasználását különös visszaesőként követik el.

A gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény védett jogi tárgya az annak megakadályozásában rejlő társadalmi érdek, valamint a gyermekek egészséges nemi és erkölcsi fejlődése.⁶  A bűncselekmény passzív alanya természetesen csak tizennyolcadik életévét be nem töltött személy lehet. A bűncselekmény elkövetési magatartásai a prostitúció fogalma köré szerveződnek. Már itt érdemes megemlíteni, hogy a prostitúció megállapításához rendszeres haszonszerzésre törekvő szándék (mivel a prostitúció célzatos cselekmény) megléte szükséges.

Az általam kritika tárgyává tett (2) bekezdés szerint az követi el a bűncselekményt, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt.⁷  A bűncselekmény alanya – életkori megkötés nélkül – bárki lehet, ő a bűncselekményt csak szándékosan követheti el. A dolgozatom címében szereplő „tényállás-konglomerátum” kifejezés pejoratív értelmét jól példázza Szomora azon megállapítása, amely szerint „a jogalkotó maga sem tudja áttekinteni a gyermekprostitúció szabályozását”⁸ . Ezen a véleményen van Tamási Erzsébet is, aki szerint „a fiatalkorúak prostituálódásának egyik súlyos problémája, hogy a jogi szabályozás következetlen, sőt, ellentmondó”⁹ . Szomora megállapítását arra alapozza, hogy a prostitúciós bűncselekmények tényállásainak elkövetési magatartásai valójában csak nüanszokban térnek el egymástól, így a bíróságnak nagyon nehéz feladata van egy-egy cselekmény minősítésénél. Szomora továbbá felteszi kérdésként, hogy a jogalkotó tudatos döntése volt-e, hogy a régi Btk. szerint a kiskorú prostitúcióra felhívása kiskorú veszélyeztetésének minősült, melyet 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett a törvény, az új Btk. hatálya alatt ez a cselekmény kerítésnek minősül, melyet azonban csak 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendel büntetni a jogalkotó.¹⁰  A 2020. évi V. törvény¹¹  ezt a visszásságot orvosolta, annak hatálybalépésétől kezdve e bűncselekmény elkövetőjét a 18 év alatti személy prostitúcióra való felajánlása vagy felhívása esetén 1 évtől 5 évig terjedő, illetve szexuális cselekmény végzésére az ilyen korú személy másnak való megszerzése elkövetési magatartás esetén 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Az alábbiakban pontokba szedve tekintem át a gyermekprostitúciós tényállás ellentmondásait, adott esetben hiányosságait.

Gyermekprostitúció megállapításának hiánya az első kuncsaft esetén

Az új Btk. hatálybalépése után megjelent Btk. kommentár szerint a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény (akkor még négy alapesetének) elkövetési magatartásai mind a prostitúcióhoz kapcsolódnak.¹²  De mit is jelent a gyermekprostitúció kifejezés? Kriminológiai értelmezéséről, illetve a gyermekprostitúció történetéről számos tanulmány született (például Fehér Lenke, Kránitz Mariann, Tamási Erzsébet), most azonban szigorúan a jogi fogalom elemzésével foglalkozom. A prostitúció szó jelentését a Btk. értelmező rendelkezései között találjuk, az „rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése”¹³ . E helyütt – a tényállásban megjelölt passzív alanyok életkora miatt – egyértelmű, hogy a gyermek fogalma alatt tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt ért a Btk. Ha összevetjük a két meghatározást, mire jutunk? A gyermekprostitúció a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy által rendszeres haszonszerzés céljából történő szexuális cselekmény végzése. Szexuális cselekmény pedig a „közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”¹⁴ . Mi kell tehát a gyermekprostitúció megállapításához? Egy kiskorú, aki célzatosan, mégpedig rendszeres haszonszerzésre törekedve végez szexuális cselekményt. Amennyiben e konjunktív feltételek hiányoznak, úgy sem prostitúció, ebből kifolyólag pedig gyermekprostitúció sem állapítható meg. A prostitúció elősegítése bűncselekmény elemzése során Sinku Pál az alábbi megállapítást teszi: „Nem folytat tehát prostitúciót az, aki egyetlen szexuális cselekményért fogad el pénzt”¹⁵ . Azonban a Btk. 203. § (2) bekezdésének megfogalmazásából világosan kitűnik, hogy már annak a személynek a cselekménye is tényállásszerű, aki csupán egyetlen szexuális cselekményért nyújt ellenszolgáltatást tizennyolcadik életévét be nem töltött személynek.

Vizsgáljunk meg egy hipotetikus példát. Adott egy tizennyolcadik életévét be nem töltött személy, aki bájaival elbűvöli a tizennyolcadik életévét betöltött elkövetőt. Az elkövető mindenképpen szeretne szexuális cselekményt végezni a kiskorúval, ezért kitalálja, hogy ezért fizet neki „x” ezer forintot. A gyermek habozik, hiszen szülei arra nevelték, hogy tartózkodjon az egyszeri szexuális kalandoktól, ám a pénz csábításának nem tud ellenállni. Elteszi a pénzt, majd szexuális cselekményt végez az elkövetővel, ám semmilyen szándéka nincs ezen amorális gyakorlat (pénzért szexualitását áruba bocsátani) jövőbeni folytatására. Hogyan minősül az első kuncsafttá vált személy cselekménye? A (2) bekezdés teleologikus értelmezése szerint a bűncselekmény létrejön, hiszen a tényállás e fordulatának célja, hogy – az igénybe vevőket szankcionálva – elejét vegye annak a gyermekek nemi és erkölcsi fejlődésére nézve káros gyakorlatnak, hogy ők a szexualitás puszta tárgyává váljanak.

Ám, ha megvizsgáljuk a „gyermek és prostitúció” értelmező rendelkezésekben megtalálható definícióját és összevetjük a bűncselekmény elnevezésével (ergo grammatikai értelmezést végzünk), ellentmondásba ütközünk. Ahogy említettem, a prostitúció célzatos cselekmény, annak megállapításához szükséges a rendszeres haszonszerzésre törekvő szándék. A gyermekprostitúciót ennek a kitételnek megfeleltetve, szintén szükséges a célzat. Ám a példában említett gyermek nem kívánta folytatni a káros gyakorlatot, cselekménye egyszeri volt, csak adott esetben a pénznek nem tudott ellenállni, de megfogadta, hogy az életben soha többet nem kívánja megismételni az elszenvedett (hiszen áldozat) cselekményt. A gyermeket tehát nem a rendszeres, hanem az egyszeri haszonszerzésre irányuló szándék vezérelte. Egy felnőtt elkövető esetén, ahogy Sinku is fogalmaz, nem lenne megállapítható a prostitúció, hiszen a rendszeresség hiányzik. A gyermekek fokozottabb büntetőjogi védelme természetesen megalapozza, hogy a bűncselekmény egyetlen szexuális cselekmény esetén is megállapítható legyen, ám az első kuncsaft esetén a prostitúció megállapíthatatlanságából következően a gyermekprostitúció sem jön létre.

Így alakul ki tehát az a visszás helyzet, hogy a törvényszöveg grammatikai értelmezése ellentmondásba kerül a teleologikus értelmezéssel. Az utóbbi szerint az elkövető felel a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény (2) bekezdése alapján.

A grammatikai értelmezés szerint azonban nem jön létre prostitúció, így gyermekprostitúció sem, ami azt eredményezi, hogy az elkövető a nem létező gyermekprostitúciót használta ki – legalábbis a bűncselekmény elnevezése alapján. A tizennyolcadik életévét betöltött elkövetőt olyan, a törvényszöveg szerinti gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény miatt ítélik el, amelyhez kapcsolódó gyermekprostitúció csak „papíron”, másként szólva a valóságban nem is létezett. Hogyan lehet kihasználni egy olyan gyermekprostitúciót, amelyet csak a törvényszöveg tételez? Hasonló megállapításra jutunk akkor, ha a 203. § (4) bekezdését elemezzük. A bordélyház fenntartója/veze­tője/anyagi eszközeinek szolgáltatója nem felel abban az esetben, ha a bordélyházban prostituáltként dolgozó, tizennyolcadik életévét be nem töltött gyermek klienséről nem tudják bebizonyítani, hogy nem az első és egyetlen személy, aki igénybe vette a gyermek szexuális szolgáltatásait. Ellenkező esetben ugyanis – csakúgy, mint a (2) bekezdéshez kapcsolódó példában – az egyszer pénzért szexuális cselekményt végző, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nem követ el prostitúciót, így gyermekprostitúciót sem, amit így kihasználni sem lehet. Ha nincs rendszeres haszonszerzésre törekvés (és ennek bizonyítása), az elkövetők megmenekülhetnek a felelősségre vonástól.

Tettesi kvalifikáció hiánya

A tényállás másik gyenge pontja a tettesi kvalifikáció hiánya. A bűncselekményt a grammatikai értelmezés alapján bárki, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy is elkövetheti. Így előállhat többek között az a rendkívül ellentmondásos helyzet, hogy a tizennégy éves és egy napos elkövető felel gyermekprostitúció kihasználásáért, ha a tizenhét éves és háromszázhatvannégy napos sértettel folytatott szexuális cselekményéért ellenszolgáltatást nyújt.

Sőt, ennél érdekesebb értelmezések is napvilágot láttak; elképzelhető, hogy két, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy egymás sérelmére is elkövetheti a bűncselekményt. Ám gondoljunk csak bele, mit eredményez ez az interpretáció. Az egyik esetben a tizennyolc év alatti gyermek a bűncselekmény (a gyermekprostitúció) passzív alanya, áldozata, a másik esetben viszont elkövetője. Pontosan ez a jelenség az, amely az Alkotmánybíróság 18/2020-as határozatának¹⁶ , valamint a nemzetközi normáknak is (pl. Lanzarote-i egyezmény)¹⁷  ellenébe megy, hiszen az említett Abh. meghozatalát (és a mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség kimondását) az indokolta, hogy a hatóságok (különösen a rendőrség) a gyermekprostitúció áldozatait sok esetben a tiltott prostitúció elkövetőiként kezelték. Itt azonban a visszásság még súlyosabb, mert egy bűncselekmény sértettjét ugyanazon cselekmény elkövetőjének lehet tekinteni – legalábbis a (2) bekezdés grammatikai értelmezése folytán. A Nagykommentár e bűncselekmény elemzésénél az ún. teleologikus restrikciót, vagyis cél szerinti, büntetőjogi felelősséget megszorító értelmezést javasolja a bíráknak.¹⁸  Ez az ellentmondás már a Btk. hatálybalépésekor ismert volt, a jogalkotó azonban mégsem rendezte a helyzetet a 2020. évi V. törvényben. Remélhetőleg a bírói gyakorlat tisztázza majd a visszás jogi szabályozást. Ennek ellenére elmondható, hogy a jogalkotó elmulasztotta a törvényi újraszabályozás adta lehetőséget.

A szexuális cselekmény végzőjének büntetlensége

A törvényi tényállás megfogalmazása alapján irreleváns, hogy ki nyújtja a gyermeknek (vagy másnak, például futtatójának, lover boynak) az ellenszolgáltatást. Szintén hipotetikus példa, de előfordulhat, hogy a szexuális cselekményt végző és az ellenszolgáltatást nyújtó személye elkülönül egymástól. Ebben az esetben két lehetőség létezik. Az első lehetőség szerint a szexuális cselekményt végző előzetesen megkér egy másik személyt a szexuális tevékenység „díjának” kiegyenlítésére. A második esetben nem kér ilyet, mert a másik személy szándékáról csak utólag értesül. Előbbi helyzetben a szexuális cselekményt igénybe vevő annak érdekében kér meg mást a pénz kifizetésére, hogy ő szexuális cselekményt végezhessen a kiskorúval. Ez esetben a bűncselekmény tettese az ellenszolgáltatást nyújtó személy, míg felbujtója a szexuális cselekményt igénybe vevő személy. De mi történik az utóbbi esetben, amikor az illető a szexuális cselekmény végzése után értesül arról, hogy mindezért a kiskorú partner pénzt kapott?

Adott tehát egy tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki szexuális devianciájából fakadóan abban leli örömét, hogy egy kiskorú és egy felnőtt között létrejövő szexuális cselekményt végignéz. Igényeit kielégítendő, „megbízza” barátját a szexuális cselekmény lefolytatásával. A barát először húzódozik, ám utóbb belemegy a dologba, és teljesíti a kérést. A szexuális cselekmény végeztével az abban résztvevők elválnak, előtte a kiskorú megkapja a megbeszélt anyagi juttatást, amelyről a szexuális cselekményt végző személy csak ekkor értesül. Hogyan dönt a bíróság? A törvényszöveg egyetlen lehetséges értelmezése szerint az ellenszolgáltatást nyújtó a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény (2) bekezdésének tettese lesz, ezzel szemben a szexuális cselekményt végző nem felel tettéért. Ez a visszás szabályozás a Nagykommentár szóhasználata szerint „súlyos kodifikációs hiba”¹⁹ . Az utóbbi, a szabályozás körében felmerülő ellentmondásra, valamint joghézagra már Gál Andor is felhívta a figyelmet.²⁰

Megállapíthatatlanság az ellenszolgáltatás ígérése esetén

A tényállás „ellenszolgáltatást nyújt” kitételéből az következik, hogy a cselekmény csak akkor lesz tényállásszerű, ha a gyermekprostituált szolgáltatásait igénybe vevő kuncsaft ténylegesen ellenszolgáltatást (ami lehet vagyoni, valamint természetbeni, értékkel bíró dolog is, például pénz, egy új óra, fürdőbelépő, iskolai érdemjegy stb.) ad a gyermeknek, tehát a haszon a gyermek oldalán realizálódik. Mi történik akkor, ha a szexuális cselekmény végeztével a kuncsaft igyekszik átadni a gyermekprostituáltnak az ellenszolgáltatást, de valamilyen külső ok – például a rendőrség megjelenése miatt – a tényleges átadás meghiúsul? Ebben az esetben a kuncsaft cselekménye tényállásszerű, ám a gyermekprostitúció kihasználásának nem befejezett, csak kísérleti stádiumban rekedt alakzata valósul meg.

Ám ennél súlyosabb és elítélendőbb helyzet jön létre akkor, ha például egy, az utcáról betévedő, pénztelen személy akarja igénybe venni a gyermekprostituált szolgáltatásait, ám az ellenszolgáltatás átadását – tudva, hogy úgysem fog tudni fizetni – a szexuális cselekményt követő időre ígéri a gyermeknek. Amikor a cselekmény végeztével a szolgáltatás átadására kerülne a sor, a kuncsaft – ígéretével ellentétben – hirtelen kereket old. Ebben az esetben a szexuális cselekményért nem nyújtottak (nem kíséreltek meg) ellenszolgáltatást a gyermeknek, annak átadását csupán megígérték. A Btk. értelmezése szerint az ellenszolgáltatás puszta ígérete nem elég a tényállásszerűséghez. Ez azért elkeserítő megállapítás, mert a gyermekprostituált helyzetével így kétszeresen is visszaélnek, ráadásul még a társadalom kollektív igazságérzete sem áll helyre, hiszen az elkövető nem lehet alanya a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménynek. Adott esetben a cselekmény a csalás tekintetében tényállásszerű lehet, ám ennek büntetési tétele (2, esetleg 3 évig terjedő szabadságvesztés) jóval elmarad a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekményétől (2–8 évig terjedő szabadságvesztés), arról nem is beszélve, hogy a csalás pönalizálása önmagában nem tud differenciált büntetést kínálni a gyermek különösen védendő helyzetére nézve.

Az ellenszolgáltatás ígérése pönalizálásának elmulasztása egyébként nem csupán morálisan, hanem hazánk nemzetközi jogi kötelezettségeit tekintve is aggályos, hiszen az ellentmond a 2011/93/EU irányelv 2. cikke d) pontjának,²¹  valamint a Lanzarote-i egyezmény 19. cikke 2. pontjának.

Összefoglalva az eddig elmondottakat, úgy tűnik, hogy nem csupán a (2) és (4) bekezdésben meghatározott tényállás egyes részeivel kapcsolatban merülnek fel komoly ellentmondások, hanem, ha megvizsgáljuk a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmények fejezetén belül szabályozott prostitúciós tényállásokat (kerítés, prostitúció elősegítése, kitartottság, gyermekprostitúció kihasználása), akkor azt láthatjuk, hogy egy kivételtől eltekintve valamennyi bűncselekmény valamennyi tényállásának valamennyi fordulata létrejöttéhez szükség van prostitúciós cselekményre, vagyis a prostituált státus megállapítására, ekkor szankcionálhatók ugyanis az ahhoz kapcsolódó élősdi cselekmények.

Az egyetlen kivételt a gyermekprostitúciós tényállás (2) bekezdése jelenti, ehhez ugyanis csak az ellenszolgáltatás nyújtásával létrejövő „felnőtt-gyermek szexuális cselekményre” van szükség. Ráadásul úgy tűnik, hogy a tényállás ezen fordulata inkább erkölcsrendészeti jellegű a többi fordulathoz képest, mert szélsőséges esetben a bűncselekményt egyetlen szexuális cselekményhez kapcsolódóan egy tizennyolc éves és egynapos elkövető elkövetheti egy tizenhét éves és háromszázhatvannégy napos sértett sérelmére. A bűncselekmény (2) bekezdésben meghatározott alapesete mögött meghúzódó elgondolás a svéd modellhez²²  hasonló, annak lényege a gyermekprostituált szolgáltatásait igénybe vevő „ügyfélkör” szankcionálása. Elmondható tehát, hogy a prostitúciós bűncselekmények, valamint a gyermekprostitúció kihasználása alapesetei közül is kilóg a Btk. 203. §-ának (2) bekezdése.

De lege ferenda

A következőkben megvizsgálom, hogy a bűncselekmény szabályozási körében felmerülő ellentmondásokat, hiányosságokat milyen jogtechnikai eszközökkel lehetne megoldani. Természetesen a jogszabályi környezet alább ismertetett módosításai önmagukban nem oldják meg a gyermekprostitúció problémáját.

Prostitúcióról való leválasztás/gyermekprostitúció fogalmának meghatározása

A tanulmány derekán kifejtettek szerint láthatjuk, hogy az „első kuncsaft cselekménye” ellentmondásos megítélésének alapját a prostitúció fogalmának értelmező rendelkezésekben található definíciója, valamint a bűncselekmény elnevezésének összevetése adja. Ennek feloldása érdekében a következőt javaslom: a prostitúció definíciójának érintetlenül hagyása mellett a Btk. 459. §-ába beillesztünk egy 25a. pontot, amely a gyermekprostitúció definícióját tartalmazza. A gyermekprostitúció fogalma a „felnőtt prostitúció” körénél szélesebb értelemben tenné lehetővé a bűncselekmény megállapíthatóságát, így a gyermekprostitúció már az első szexuális cselekmény végzése esetén is megállapíthatóvá válna. Ezen javasolt értelmező rendelkezés szerint a gyermekprostitúció: „Tizennyolcadik életévét betöltött személy által ellenszolgáltatás nyújtásával vagy annak ígéretével igénybe vett, tizennyolcadik életévét be nem töltött személy által végzett szexuális cselekmény” lenne. A gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény törvényi tényállásában ez esetben az, aki „tizennyolcadik életévét be nem töltött személy prostitúciójából” (haszonszerzésre törekszik) kitételt át lehetne változtatni aki „gyermekprostitúcióból” kitételre (ennek analógiájára ugyanígy a többi alapesetnél), ezáltal a bűncselekmény alapeseteinek megfogalmazása jelentősen egyszerűsödne, ráadásul a prostitúció és a gyermekprostitúció között húzódó határvonal is felismerhető lenne, így Magyarország megfelelne a nemzetközi jogi környezet kívánalmainak, továbbá a Btk.-ban is érzékelhetővé válna a prostitúció és a gyermekprostitúció közötti lényeges különbség [jelesül: az első cselekmény alapján történő megállapíthatóság, amely a (2) és (4) bekezdés alapján a gyakorlatban jelenleg is így van, csak szabályozásbeli inkonzisztenciát okoz]. Amennyiben a szabályozási környezet ily módon változna meg, a nem rendszeres haszonszerzésre törekvő gyermeknek szexuális cselekmény végzéséért ellenszolgáltatást nyújtó személy már nem csak „papíron” követné el a gyermekprostitúció kihasználását, hanem azt a „valóságban is kihasználná”, mert a cselekmény megfelelne a Btk. értelmező rendelkezéseiben foglalt definíció kívánalmainak.

A (2) és (4) bekezdésben meghatározott alapesetek új tényállás alá helyezése

Amennyiben a jogalkotó nem kívánja a gyermekprostitúció fogalmát definiálni, abban az esetben sem tekinthet el attól a ténytől, hogy a (2) és (4) bekezdések egyszerűen nem illenek bele a jelenlegi szabályozási környezetbe. Ebben az esetben viszont, figyelemmel arra, hogy a jogi tárgy nem kizárólag a gyermekprostitúció megakadályozásában, hanem magának a gyermek kizsákmányolása megakadályozásában rejlő társadalmi érdek, továbbá a gyermekek egészséges nemi és erkölcsi fejlődésének biztosítása is, egyszerűen ki kellene emelni a (2) és (4) bekezdéseket a 203. §-ból, és annak új tényállást lenne érdemes meghatározni. A tényállásnak arra kellene alkalmasnak lennie, hogy pönalizálja azokat a cselekményeket, amelyek a gyermekprostitúcióba való bekerülésre ösztönzik a gyermeket vagy annak egészséges nemi vagy erkölcsi fejlődését visszavetik. Ha ezt a megoldást választaná a jogalkotó, kikerülhetné a gyermekprostitúció definiálásának kötelezettségét, így – a tényállás más elnevezése miatt (például új, ún. megrontás tényállás létrehozásával, vagy akár a szexuális visszaélés tényállása alá rendeléssel) – elkerülhető lenne a „csak papíron történő elkövetés” lehetősége, valamint a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény fordulataiban említett esetek is megfelelnének a generális prostitúció fogalmi elvárásainak.

Tettesi kvalifikáció, a szexuális cselekményt végző magatartásának és ellenszolgáltatást ígérőnek pönalizálása

Ahogy már említettem, a szabályozás céljának ellenébe megy az, hogy jelenleg a bűncselekményt – grammatikai értelmezést alkalmazva – tizennyolcadik életévét be nem töltött személy is elkövetheti. Teleologikus restrikciót alkalmazva ugyan a bírák nem állapítják meg tizennyolcadik életévét be nem töltött személy büntetőjogi felelősségét a bűncselekménnyel kapcsolatban, ám elméletileg ezt megtehetnék. A tényállás megfogalmazásába ezért mindenképpen szükséges beemelni egy tettesi kvalifikációt, hogy ne az általános alany (aki), hanem – ezt a személyi kört szűkítve – „az a tizennyolcadik életévét betöltött” személy követhesse el a bűncselekményt.

A hatályos szabályozás szerint, amennyiben az ellenszolgáltatást nyújtó és a szexuális cselekményt végző személye elkülönül, és a szexuális cselekményt végző esetében felbujtás nem állapítható meg, szexuális bűncselekmény – ővele kapcsolatban – nem valósul meg. Érdemes külső szemlélőként megvizsgálni ezen esetkört. Nem elég ugyanis, hogy a gyermek szexualitása szolgáltatássá válik és azt egy személy pénzért igénybe veszi, ebben az erkölcstelen és a gyermek fejlődésére káros hatással levő cselekményben még egy további ember is részt vesz, aki ráadásul büntetlenséget élvez. A gyermek egészséges nemi és erkölcsi fejlődése szempontjából azonban teljesen indifferens, hogy valójában ki az, aki vele ellenszolgáltatásért szexuális cselekményt végez, a hangsúly az ellenszolgáltatás ellenében történő szexuális tevékenységen van. A nem ellenszolgáltatást nyújtó személy általi szexuális cselekmény, így áttételesen a jogtárgysértés jelenleg büntetlen. A joghézag korrigálható lehetne azáltal, ha az „Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt” rész után a jogalkotó beleírná a törvénybe a „vagy a neki nyújtott ellenszolgáltatásért vele szexuális cselekményt végez”. A törvényi tényállás e megfogalmazása alapján már a szexuális cselekményt végző személy is büntethető lenne, amennyiben annak személye elkülönül az ellenszolgáltatás nyújtójától.

Az elkövetői kört tovább tágítva, mivel jelenleg az ellenszolgáltatás puszta ígérete nem elég a bűncselekmény elkövetésének megállapításához (maximum kísérlet lehet, de ez kevésbé életszerű, mint a büntetlenség), a tényállást tovább kellene finomítani, aszerint, hogy „Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személlyel való szexuális cselekményért ellenszolgáltatást nyújt vagy ígér…”, hasonlóképpen „vagy a neki nyújtott vagy ígért ellenszolgáltatásért vele szexuális cselekményt végez”. Ez a megoldás – összhangban az Európai Parlament és a Tanács 2011/92/EU irányelvével – a bűncselekmény befejezett lenne már az ellenszolgáltatás puszta ígérete esetén is.

Összefoglalás

Tanulmányom célja, hogy bemutassam a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménnyel kapcsolatos büntetőjogi anomáliákat, illetve ezek feloldása érdekében javaslatokat fogalmazzak meg. Elsőként a gyermekprostitúció-prostitúció distinkció fontosságára hívtam fel a figyelmet, ezért a Btk. értelmező rendelkezéseibe egy új gyermekprostitúció-meghatározás bevezetését javasoltam. Ez a változtatást megteremtené az első kuncsaft cselekményének „valóságban is létező”, gyermekprostitúció kihasználása bűncselekménynek történő minősítését.

Ha a jogalkotó ezt a lépést nem tenné meg, úgy a prostitúciós bűncselekmények és a gyermekprostitúció kihasználása bűncselekmény alapeseteinek tényállásaitól élesen elkülönülő 203. § (2) és (4) bekezdésben meghatározott bűncselekményi fordulat új tényállásba való átvezetését irányoztam elő. Ebben az esetben a jogalkotó arra az erkölcsrendészeti szellemiségre erősítene rá, amely szerint, a prostitúciótól függetlenül, a gyermekeket meg kell óvnunk attól, hogy szexualitásuk áruba bocsátható legyen.

Utolsó javaslataim a jelenleg hatályos szöveg módosítását érintették. A normaszöveg általam megalkotott eltérő megfogalmazása lehetőséget biztosítana arra, hogy csak tizennyolcadik életévüket betöltött személyek válhassanak elkövetővé, valamint az ellenszolgáltatás ígérete és a szexuális cselekmény végzése is (ha az azt végző személye elkülönül az ellenszolgáltatás nyújtójától) büntetőjogi felelősséget megalapozó okká váljon.

Grezsa Balázs Ferenc, doktorandusz, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Doktori Iskola