Az intézményi szakértés kihívásai a technológiai fejlődés tükrében¹

Bevezetés

Kertész Imre 1972-ben A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tudományában című munkájában²  az alábbi gondolatokat írta: „A tudományos-technikai forradalom napról napra bővíti a tárgyi bizonyítékok vizsgálatánál igénybe vehető módszerek körét. Az analitikai eljárások utóbbi években elért fejlődése ugrásszerűen megnövelte a vizsgálatok mind abszolút, mind relatív érzékenységét és a kriminalisták is egyre több lehetőséget kaptak a technikai és a természettudományok újabb és újabb eredményeinek alkalmazására.”

Olvasva e sorokat, jogosan támad az az érzés bennünk, hogy fenti idézet egy friss tanulmányból került citálásra, látva azonban mellette a keltezést, belénk hasít a felismerés: Hogyan is lehetnek gondolatai ennyire aktuálisak egy fél évszázaddal később? A kérdés nem is kérdés valójában. A technológiai fejlődés már akkor is komoly kihívások elé állította a szakértő szakmát. Cikkünkben a modern technológia egyes ‒ a forenzikus szakértők eszköztárában és a Nemzeti Szakértői és Kutató Központban (a továbbiakban: NSZKK) használt ‒ módszerei mellett fontosnak tartjuk ismertetni a szakértői intézmény működtetéséhez és fejlesztéséhez elengedhetetlenül fontos összefüggéseiket is.

A technológiai fejlődés hatása

Ahogyan már említettük, tény, hogy a technológiai fejlődés nem állt meg, még fontosabb kérdés azonban annak a sebessége. A fejlődés üteme az elmúlt évtizedekben olyan extrém és szinte követhetetlen mértéket öltött, amelyben egy alapvetően műszeres analitikai vagy informatikai eszközökön és adatbázisok használatán alapuló szakmában ‒ mind az emberi erőforrás, mind pedig a finanszírozás oldaláról ‒ teljesen más megközelítésben kell vizsgálni mindennapi életünket. Gondoljunk csak a ma már életünkhöz nélkülözhetetlen mobiltelefonra. Teljesen természetesnek tűnik, hogy mindig velünk van. Akár egy telefonhívás, akár egy üzenet, egy fénykép, hivatalos ügyek lebonyolítása, mindent azon intézünk. De vajon tudjuk-e valójában, hogy mi mindenre képes még ez a készülék? Nem, mert mire megtudnánk és az összes funkcióját megismernénk, addigra megjelenik az újabb típus, ami gyorsabb, pontosabb, frissebb szoftverrel rendelkezik és már elérhető – amikor még az előzőt sem tudjuk kezelni. Nem hisszük, hogy mindez a felhasználó bűne. Nemes egyszerűséggel a technológiai fejlesztések sebessége ezt diktálja. És így van ez az élet más területein is, jelesül a mára műszeres vagy informatikai képességeket nagy számban használó forenzikus szakértői területeken. Egy idővonalzót egyszerűen magunk elé képzelve (ahol a kezdő időpont például egy új műszer beruházásának indítása) kezdjük csak el számolni a hónapokat, és érdekes felismerésre tehetünk szert. Költségvetési szervek esetében a fejlesztési források felkutatása ‒ amennyiben ezek nem állnak rendelkezésre (és sajnos mostanság inkább ez a helyzet) ‒ önmagában véve is hónapokat vehet igénybe. Amennyiben ez megvan, úgy egy hosszadalmas pályázati és beszerzési eljárás indul, ami fél, de akár teljes egy évig is eltart. Figyelemmel arra, hogy a bonyolult analitikai műszereket jellemzően nem a polcról veszik le, a gyártás és szállítás megint csak hónapokig tart. Nem említjük nehezítő körülményként a technológiához illeszkedő laborkörnyezet kialakítását, hiszen ez ideális esetben párhuzamos folyamat, és a teljesítés időtartamára nincs érdemi hatása. Tehát ezen a ponton az idővonalzónkon minimum egy évnél járunk és még nincs a műszerhez értő szakembergárdánk, az eszközön végzett vizsgálatok még nincsenek validálva, ami az eredmények hitelességének garanciája, így nélkülözhetetlen eleme a bíróságon bizonyítékként felhasználandó szakvéleménynek. Tehát igen optimista időintervallumokkal számolva úgy másfél évnél tartunk, és a műszerben rejlő lehetőségeket és főként a tapasztalatokat most kezdjük el gyűjteni. Szóval két év telik el, mire el tudjuk kezdeni kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, és itt jön a felismerés: a technológiai fejlődés mai üteme azt diktálja, hogy egyből kezdjünk is el gondolkodni egy új műszer beszerzésén, mert emennek a gyártói garanciája és támogatása lassan lejár. És itt még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis a műszerekhez természetesen jól képzett szakemberekre is szükség van egy olyan világban, ahol nem is titkolt cél a gépek és az emberek teljesítményének végtelenségig történő fokozása. No de vajon fokozható-e a végtelenségig az ember implementációs képessége? A kérdés valójában teoretikus, hiszen abban a felfokozott tempóban, amiben a technológia fejlődik, nyilván nem. Ezért is juthatunk el ahhoz a megállapításunkhoz, hogy az ember az újabb és újabb technológiát már képtelen a gyakorlatba implementálni annak amortizációja előtt, s mivel az igazságszolgáltatást segítő természettudományos módszerek napról napra jobban támaszkodnak az informatikára vagy a műszeres analitikára, e probléma értelemszerűen egyre csak nő.

Specializáció mint a humán faktort meghatározó tényező

Ezúton közöljük meggyőződésünket, miszerint nem létezik egy, az igazságügyi szakértés területén mindenhez értő és minden szakkérdésre kifogástalan és azonnal választ adó intézmény, mint ahogyan nincsen olyan kórház sem, ahol minden beteg, aki bemegy, a másik ajtón azonnal gyógyultan jön ki. Ezen a viszonylag szűk piacon is meg kell találni azon tevékenységi kört, ami egy szakértői intézményben rentábilis. Értjük ezalatt, hogy nem kell olyan szakkérdések megválaszolására intézményi keretek közt berendezkedni, amelyek amúgy igen ritkán merülnek fel, és más, az országban meglévő intézet, intézmény az ahhoz kapcsolódó vizsgálatokat napirutin-szinten el tudja végezni. Jól felfogott érdekünk tehát világos kontúrok mentén az NSZKK profilját úgy meghatározni, hogy abban világosan megjelenjen elsősorban az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének természettudományos módszerekkel és speciális szakismeretekkel való támogatása mint szervezeti cél. Ezen az úton indultunk el 2021-ben, és ennek fejlesztésére törekszünk ma is. Tudjuk, mi a dolgunk és mi az, amit fejlesztenünk kell ahhoz, hogy egy professzionális, szolgálatkész és elegáns, de legfőképpen hatékony szervezetet kapjunk. Mindezen képességek birtokában egy modern, jól szervezett intézmény képes felvenni a harcot a 21. század ‒ ma már sokat emlegetett ‒ technológiai fejlődése által generált kihívásokkal, sőt csak így képes erre.

Fontos azonban felismerni azt is, hogy az NSZKK önmagában és egyedül képtelen ezen célokat elérni, szüksége van a kirendelő hatóságok megértő és támogató együttműködésére, hiszen a beérkező ügyek számának alakulása kritikus pontja a szakértői kapacitásmenedzsmentnek, ahogyan mi fogalmazunk. 2012-ben egy osztrák kollégától, Reinhard Schmidtől hallhattuk a következő kijelentést: „Nem azért nem végzünk több DNS-vizsgálatot, mert nincs rá pénzünk, hanem mert kiszámoltuk, hogy ha ennél több vizsgálatot végzünk, az már nem térül meg.” Szándékosan nem a „rentábilis” szót használjuk, nehogy bárki a kizárólag pénzügyi szempontú megközelítéssel vádoljon bennünket. Reinhard Schmid a büntetőeljárásban való megtérülésre gondolt, ami alatt lényegét tekintve azt értette, hogy például csekély súlyú bűncselekmény esetén nem végeznek olyan vizsgálatokat, amelyek relatív költsége nagyon magas. Magyarországon is van példa az észszerű és gazdaságos, de szakmai elven működő rendszerekre (lásd később: genetikai kvótarendszer), de ezt a megközelítést sajnos még nem sikerült intézményi szintre emelni. A hatékony szakértői kapacitásmenedzsment egyik kulcsa, hogy a beérkező ügyek számát észszerű keretek közt határozzuk meg, lehetővé téve ezzel az azok vizsgálatához szükséges emberi és technikai kapacitások gondos tervezését és fejlesztését.

Álláspontunk szerint ezen feltételek elengedhetetlenek a felgyorsult világban egy szakértői intézmény világszínvonalú működéséhez, a professzionális szakértői gárda és műszerpark professzionális környezetben való elhelyezéséhez. Ennek érdekében dolgozunk nap mint nap, és fogalmaztuk meg az alább bemutatott konkrét elképzeléseket.

Az, hogy az NSZKK a modern szakértői intézménnyel szembeni elvárásoknak megfeleljen, számos tényezőtől függ. Alapvető, hogy a szakterületek lépést tartsanak a technikai és tudományos fejlődéssel. Folyamatosan követjük a nemzetközi trendeket, intézményünk aktív tagja az Európai Forenzikus Intézetek Hálózatának (European Network of Forensic Science Institutes; ENFSI) munkacsoport szinten is. Részt veszünk a hazai szakértői szakmai szervezetek munkájában. A fejlődés érdekében a folyamatos szakmai képzések mellett az elmúlt időszakban modern eszközök beszerzése is történt. A fejlesztés megvalósítása érdekében a saját források felhasználása mellett kihasználtunk számos pályázati lehetőséget (Belső Biztonsági Alap; BBA) is. Sajnos a közelmúlt történései – úgymint a Covid19-pandémia, illetve az Ukrajnában zajló háború gazdasági hatásai – nem kedveztek a fejlesztéseknek. Ám a további fejlesztésekről nem mondhatunk le. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány jelentős új, a szakértői területen alkalmazott eszközt és módszert.

Az együttműködés új szintje: egyesített szakvélemények

Alapító okirata³  szerint az NSZKK az országban egyedülálló módon, 17 féle szakértői területet tömörítő igazságügyi szakértői intézmény.⁴  Ez a szervezeti struktúra lehetőséget ad arra, hogy a szakértők egymással könnyen kapcsolatba léphessenek, bármikor konzultálhassanak, az intézményi infrastruktúrát sokoldalúan felhasználják, és közös szakmai műhelyként együttműködésre ösztönözze a különböző kompetenciákkal, szemlélettel, gyakorlati tapasztalattal rendelkező, de az egymás szakterületére is rálátással bíró szakértőket. Intézményünkbe egy adott szakértői területre korlátozódó kirendelések mellett nagy számban érkeznek olyanok is, amelyeknél egy ügyben több szakértői terület egymásra épülő és/vagy egymást kiegészítő vizsgálata szükséges. Ezeknél az ún. többszakértős ügyeknél nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a vizsgálatra érkező bűnjelek a megfelelő sorrendben jussanak el a kirendelt szakértőkhöz annak érdekében, hogy azokból a legtöbb információ legyen kinyerhető. A bűnjel beérkezését követően zárt láncú, hitelesített bűnjelkezelés biztosított a szervezeten belül, amit például kamerák, szigorú bűnjelkezelési protokollok, vonalkódos leolvasók használatával hajtunk végre. A szakértők az ilyen esetekben egyeztetnek egymással, segítik egymás munkáját, azonban a szakvéleményeket egyszakértős vagy együttes⁵  szakértői vélemény formájában terjesztik elő.

Egy összetett kriminalisztikai kérdésnek a több tudományterülettel való szoros viszonya, annak inter- és multidiszciplináris jellege miatt elkerülhetetlen a szakterületek közötti együttműködés.⁶  Régóta ismert és alkalmazott módszer az eltérő kompetenciával rendelkező szakértők által közösen összeállított egyesített szakvélemény fogalma.⁷  Személyi sérüléssel járó közlekedési ügyekben hagyományos az együttműködés a balesetelemző és az orvosszakértő között, de példaként említhető a bódultság vagy ittasság (korábban alkoholos befolyásoltság) ügyében eljáró vegyész-, toxikológus és orvosszakértők együttműködése is.

Az egymással párhuzamosan munkát végző szakértők különálló véleménye kevésbé hatékony, illetve eredményes a bizonyítás szemszögéből, mint az együttműködésben dolgozóké. Képzeljük csak el, hogy egy többsávos úton párhuzamosan haladó autók nem tudják, hogy a szomszédos pályatesten mi történik, és sávváltásnál csak a szerencsén múlik, hogy nem ütköznek egymással, és nem következik be tömegbaleset. Ilyen helyzetek szimbolikusan előfordulhatnak a tárgyalóteremben is, amelyre az NSZKK-ban magától értetődő megoldás kínálkozik. A modern természettudományos és műszaki ismeretek bővülése, a technológia fejlődése, valamint a szakértői területek új kihívásai⁸  arra ösztönözték az NSZKK munkatársait, hogy olyan szakértői területek és szakértők is szorosan együttműködjenek egymással, amire korábban nem, vagy alig volt példa. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílik a nem éles kompetenciahatárokon egyensúlyozni, tehát az akár három-négy szakterület – pl. orvosszakértő, nyomszakértő, fizikus szakértő, fegyverszakértő – bevonását igénylő, bonyolult kriminalisztikai kérdések (a „rekonstrukciós jellegű”, a „Hogyan történhetett?”, a „Történhe­tett-e így?” stb. típusú kérdések) is komplexen megválaszolhatók.⁹

A törvény adta lehetőségeket kihasználva¹⁰ , az új, multidiszciplináris megközelítés alkalmazásával az egyéni szakértői kompetencián túlmutató, egyesített szakértői vélemények születhetnek. Az egyesített szakvélemény több, mint a különálló szakvélemények összessége, mivel a szakértők egymás eredményeire támaszkodva, azokat kölcsönösen kiegészítve, közösen alkotnak véleményt, így akár a szakértői kompetenciájuk által biztosított valószínűségi szintet meghaladó eredményre juthatnak. Mivel a különböző szakterületek eltérő azonosítási szintrendszerben gondolkodnak, és különböző terminológiát, fogalomrendszert használnak, így a szintetizált vélemény pontos (számszerű) valószínűségi meghatározása legtöbb esetben nem lehetséges. Az eljáró bíró hatásköre a kapott eredmények bizonyító erejének mérlegelése, a jogi gyakorlatban használt bizonyossági fok meghatározása. Az elmúlt évek során, már ennek az új szemléletnek a jegyében, a szakértők egymással szoros együttműködésben válaszolták meg a kérdéseket több kiemelt, elsősorban életellenes bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárásban. Az újszerű megközelítésünk többször bizonyított már a tárgyalóteremben is, azok jogerős ítélet alapját képezték.¹¹

Új szakkonzultánsi módszerek – fotogrammetria útján történő 3D képrögzítés

Nem új keletű az az igény – amely a bűnügyi technikában és a helyszíni szakértői munka területén egyaránt jelentkezhet –, miszerint az adott helyszín, helyszínrész vagy objektum (így nyom, bűnjeltárgy vagy holttest) dokumentálása során a fénykép- és videófelvételek elkészítése mellett történjen háromdimenziós rekonstrukció is. Erre a célra többféle módszer áll rendelkezésre. A háromdimenziós lézerszkennerek és strukturáltfény-szkennerek használatával ellentétben az általunk alkalmazott metódus, a fotogrammetria, nem igényel különleges szakértelmet, sem speciális felszerelést. Ezáltal a kirendelő hatóság vagy a szakértő döntése alapján, kiemelt ügyekben lehetőség nyílik a releváns objektumok háromdimenziós rekonstrukciójára. Az így készített modell számos előnnyel rendelkezik a fényképmelléklethez, helyszínvázlathoz, helyszínrajzhoz és videófelvételekhez képest. Mindamellett, hogy a rekonstruált tér vagy objektum teljes egészében körüljárható és minden részletében megtekinthető, a skálázott modell lehetőséget biztosít utólagos mérések kivitelezésére, valamint jelentős segítséget nyújt a szakvéleményben foglaltak bemutatására. Mindemellett különböző szoftverek segítségével modellkísérletek lefolytatására is lehetőség nyílik, így például rekonstruálható a magasból történő leesés vagy leugrás (fizikus szakértő irányításával, nyom-, és orvosszakértő közreműködésével), a vérnyomok képződési mechanizmusa (nyomszakértő segítségével), illetve a lövési elváltozások alapján a lőfegyverrel elkövetett cselekmények mozzanatai (fegyverszakértő közreműködésével).

Forenzikus genetika – újgenerációs szekvenálás (NGS)

A molekuláris biológiai módszerek az elmúlt években elképesztő sebességgel fejlődtek, főleg a DNS-szekvenálás¹²  területén. Az ezen technikákon belüli fejlesztések közül sok az újgenerációs szekvenálás (Next Generation Sequencing; NGS) kifejlesztéséhez vezetett.

Ennek az egyik legfontosabb vívmánya, hogy rövid időn belül milliónyi leolvasott DNS-szekvenciát állít elő, bármilyen méretű fragmentumban. A másik közös dolog ezekkel az NGS-technikákkal a masszív párhuzamos szekvenálási stratégia (Massive Parallel Strategy; MPS), ahol több ezer leolvasást generálnak egyszerre. Az NGS-platformok alapvető innovációi a hatalmas, párhuzamos kémiai reakciók, az ultranagy felbontású optika és a nagyon rövid leolvasások elemzésére szolgáló számítási módszerek.

A törvényszéki szakterületen az egyik fő probléma a rendelkezésre álló minta korlátozott mennyisége, valamint annak leromlott állapota, az ún. degradáció. Az NGS-technológia nagy áteresztőképességével és a hagyományos szekvená­lási eljárásokhoz képest alacsonyabb költségével villámgyorsan fejlődött, és számos genomikai kutató fontos elemzőeszközévé vált. A kriminalisztika ku­tatási területén új lehetőségek nyílnak meg az NGS-technológia erejének felhasználásával, amely több, különböző genetikai anyag kriminalisztikai szem­pontból lényeges részének egyidejű elemzésére alkalmazható.

Ezen túlmenően az NGS technológia a kriminalisztika számos más aspektusában is potenciálisan alkalmazható, mint például az eddigi rutinban használt standard autoszomális (STR-)¹³  vizsgálatok; az apai (Y-kromoszóma haplo­típus) és az anyai (mitokondriális DNS) ágak egyidejű elemzése; személyek feno­típus¹⁴ – (haj-, szem- és bőrszín) meghatározása, etnikai hovatartozás és testnedvek azonosítása; epigenetikai elemzés (DNS-alapú életkor); valamint állati, növényi és mikroorganizmusok DNS-elemzése stb. Természetesen az utóbbiak között szerepelnek olyan vizsgálatok, amelyek jogi hátterei tisztázandók.

Az NSZKK tekintetében a jelenleg rutinszerűen alkalmazott hagyományos mód­szerrel (CE = Kapilláris Elektroforézis) vizsgált 26 marker helyett az újgenerációs módszerrel 36 marker vizsgálata vált elérhetővé.

1. kép

IonChef összemérő robot és Ion S5Plus szekvenátor

Az IonChef robotnak köszönhetően az összemérés legtöbb munkafázisa automatizálttá tehető. A módszer még bevezetés alatt áll, jelentős vegyszer- és karbantartásiköltség-igényű, a kiértékelés időigényes, az ahhoz szükséges szaktudás elsajátításához képzéseken történő részvétel ajánlott, a biostatisz­tikai számítási alapok még kidolgozás alatt állnak. Az új módszerekkel lehetővé válik olyan korábbi, akár több évtizeddel ezelőtt elkövetett bűncselekmények esetében is a DNS-izolálás és az esetleges azonosítás, ahol a korabeli mód­szerek nem jártak sikerrel.

Forenzikus fizika, forenzikus kémia – anyagvizsgálatok (mikromorfológia és elemanalitika)

A büntetőeljárásban számos alkalommal válik szükségessé anyagmaradványok, különösen mikroméretű, ún. mikroanyagmaradványok szakértői vizsgálata. Ezek többnyire összehasonlító jellegűek, céljuk a származási reláció megállapítása, azaz egy környezetében idegen, a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható anyagmaradványról vagy -felkenődésről szükséges eldönteni, hogy származhat-e a kérdéses tárgy anyagából, annak felületéről vagy éppen a helyszín környezetében megtalálható talajtakaróról. Természetesen a fizikai-kémiai vizsgálatok között találhatók azonosítási célúak is, ilyen például a tűzfegyverek használata soron képződő néhány mikron (µm) átmérőjű, speciális elemi összetétellel jellemezhető lőmaradvány- (Gunshot Residue; GSR) szemcsék kimutatása. A különféle anyagtípusok meghatározásához számtalan esetben van szükség referenciára, amelyek lehetnek tanúsítvánnyal rendelkező, ismert összetételű, ún. standard anyagminták, fizikai és kémiai tulajdonságokat tartalmazó, kereshető adatbázisok, spektrumkönyvtárak, valamint mintatárak­ból vagy gyűjteményekből származó referenciaanyagok.

Az igazán mikroméretű anyagok, anyagrészletek morfológiai vizsgálatát pásztázó elektronmikroszkóppal (Scanning Electron Microscope; SEM) végzik a szakértők. A műszer teljesítőképessége több százszor meghaladja az optikai mikroszkópokét. Segítségével akár 2 nm (1 mm=1 000 000 nm) méretű mintarészletek is elkülöníthetők. Kevesen tudják azonban, hogy nemcsak nagy nagyítású mikroszkópként használható a berendezés, hanem segítségével – az elektronnyaláb és az anyag kölcsönhatása során képződő, ún. karakterisztikus röntgensugárzásnak köszönhetően – a vizsgált szilárd anyag elemi összetételét is meg lehet határozni. A műszer kimutatási határai azonban korlátozottak, alkalmazásával a 0,1%-nál kisebb mennyiségben jelen lévő, ún. nyomelemek nem mutathatók ki.

Azokban az esetekben, amikor a nyomelemek mennyiségének ismeretére is szükség van (pl. fémek/ötvözetek vagy üvegszemcsék esetében), a szakértők a röntgenfluoreszcencia elvén működő (X‑ray Fluorescence Spectroscopy; XRF) analitikai berendezést hívják segítségül.

1. ábra

Ugyanazon üveg standard mintáról (SRM610, 0,05%) felvett röntgenspektrum mikro-röntgenfluoreszcens berendezéssel (µXRF; szürke) és pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM-EDS; fekete)

Az 1. számú ábrán ugyanarról az üvegstandard mintáról felvett röntgenspektrumok láthatók, amelyben az egyes kémiai elemek koncentrációja közelítőleg 0,05%. A fekete színű adatok a pásztázó elektronmikroszkóppal, a szürke pedig az ún. µXRF (mikroXRF) műszerrel készült vizsgálat eredményeit mutatják. Jól látható, hogy a pásztázó elektronmikroszkóppal felvett spektrumon a nyomelemekhez tartozó csúcsok hiányoznak. Sajnos a mikroXRF módszer hátránya, hogy a berendezés térbeli felbontása nem olyan jó, mint a pásztázó elektronmikroszkópé, ezért a 100 mikronnál (0,1 mm-nél) kisebb szemcsék elemi összetétele már nem meghatározható.

Ultranyomelemek és izotópok kimutatása

Az NSZKK 2021-ben két ultramodern berendezést szerzett be, amelyek Magyarországon is egyedülállók.

Az induktív csatolású plazma tömegspektrométer (Inductively Coupled Plasma Mass Spectrometry; ICP-MS) az atomspektrometria legsokoldalúbb és legérzékenyebb műszerei közé tartozik. Segítségével azok a kémiai elemek is kimutathatók, melyek koncentrációja ppt (Parts Per Trillion, 1×10-10%) nagyságrendű, ezért alkalmazásával már az izotópok mennyisége is mérhető. Ebben a berendezésben a mérendő anyagot egy plazmafáklyába juttatják – aminek hőmérséklete (8000K) magasabb, mint a Nap felszínének hőmérséklete (5600K) –, ahol ionok keletkeznek, és ezek mennyiségét méri egy tömegspektrométer (Mass Spectro­meter, MS) m/z (tömeg/töltés) alapján. A módszer hátránya, hogy a mérni kívánt anyagot – hacsak nem folyadék a kérdéses anyag – oldatba kell vinni, azaz destruktív, ezért csak akkor alkalmazható, ha nagyobb mennyiségű anyag áll rendelkezésre. Ezen tulajdonsága miatt a nehezen oldatba vihető szilárd anyagok (pl. üveg- és fémszemcsék, kőzetek, talajok) esetében a szakértőnek bonyolult és időigényes mintaelőkészítési eljárásokat kell kidolgoznia.

A LIBS-technika (Laser‑Induced Breakdown Spectroscopy, lézer-indukált letörési spektroszkópia) nagy energiájú, rövid, fókuszált lézerimpulzusokkal párologtatja el a minta anyagának kis részletét. A képződő plazmaállapotú anyag, miközben lehűl, fényt bocsát ki, aminek hullámhossz szerinti eloszlását (színképét, spektrumát) detektálva megállapítható a minta elemi összetétele. A berendezésen hozzávetőleg ugyanolyan kimutatási határokat lehet elérni, mint a mikroXRF műszeren, azonban mikrodestruktív (mikromennyiségű anyagrészletet roncsol), míg az XRF módszer roncsolásmentes.

A két berendezés össze is köthető: a LIBS műszeren elpárologtatott szilárd anyag (aeroszol) gázáram segítségével az ICP-MS-be juttatható és ott az ultra­nyomelemek/izotópok mérhetők. Ez a Magyarországon unikális, ún. LA-ICP-MS- (Laser Ablation Inductively Coupled Plasma Mass Spectrometry, lézerablációs mintavételezésű induktív csatolású plazma tömegspektrometria) módszer kiválóan alkalmazható szilárd anyagok esetében, mert azok mintaelőkészítés nélkül, natív állapotban vizsgálhatók, illetve anyaguknak csak egy kis részlete használódik el.

2. kép

Az ICP-MS- (bal) és a LIBS- (jobb) berendezéseket működtető laboratórium

(Fotó: Ujvári Zsolt)

Ezeknek a módszereknek alkalmazásával, referenciaanyagok (standardok) birtokában, nagy pontossággal mérhető a kémiai elemek abszolút koncentrációja. A szakértői munkában azonban az ilyen feladatok (pl. ismeretlen folyadékok összetételének, toxikus nehézfémek mennyiségének meghatározása) ritkák. A kérdéses anyagmaradványok (pl. lövedékek, fémötvözetek, üvegek, talajok) szár­mazási viszonyainak tisztázásához elegendő egyes kémiai elemek, spektru­mokból számítható arányainak matematikai-statisztikai módszerekkel törté­nő elemzése.

Túl az elemanalitikán – röntgendiffrakció

Sokszor az elemi összetétel ismerete nem elegendő ahhoz, hogy a kérdéses anyagot minőségileg azonosítani lehessen. A szilárd kristályos anyagok esetében a röntgendiffrakciós módszer (X-ray Diffraction; XRD) segítségével azonban meghatározható az anyagot felépítő atomok rendezettsége, azaz a kristályrács paraméterei. Alapvető példa a talajokban, kőzetekben és építőanyagokban teljesen közönséges CaCO₃ (kalcium-karbonát) esete, amelynek számtalan polimorf (azaz azonos elemi összetétellel, de eltérő szerkezettel jellemezhető) módosulata ismert (pl. a kalcit trigonális, az aragonit rombos szimmetriájú), de a grafit és a gyémánt is „csak” szerkezetükben eltérő anyagok.

2022-ben – a Belső Biztonsági Alap¹⁵  támogatásával – az NSZKK beszerzett egy Bruker D8 Advance típusú röntgendiffraktométert, ami a szóban forgó műszerek Rolls-Royce-ának tekinthető. A szakértők a műszer segítségével az időigényes optikai mikroszkópos vizsgálat idejének töredéke alatt meg tudják határozni, hogy milyen kristályos fázisok alkotják a vizsgált anyagmaradványokat, sőt szélsőséges esetben a kristályos és amorf (nem rendezett szerkezetű) anyagok arányára is becslést tudnak adni, ami például a kábítószerek esetében hordozhat lényeges információt.

A módszer elve az, hogy a különféle anyagokat felépítő atomok közötti távolság azonos (Ångström-ös, nem SI-hosszmérték 10 Å = 1 nm) nagyságrendű a röntgensugárzás hullámhosszával, ezért a kristályrácson áthaladó röntgensugárzás a rácssíkokon elhajlást (diffrakciót) szenved. A kristályrács szimmetriájának megfelelően a diffraktálódó röntgensugarak bizonyos irányokban erősítik egymást, ami megfelelő detektor segítségével regisztrálható. A felvett diffraktogram (2. ábra) segítségével az anyag ujjlenyomatszerűen azonosítható.

2. ábra

Kristályos anyagról felvett diffraktogram. A vízszintes tengelyen a röntgensugárzás beesési szöge,
a függőlegesen a beütésszám látható. Az egyes csúcsok jellegzetes rácssík-távolságokat reprezentálnak.

A módszer alkalmazása különösen a talaj- és építőanyag-maradványok vizsgálata során nagy segítség. Ezeket az anyagokat tucatnyi szubmikroszkópos (optikai vagy elektronmikroszkóppal nem azonosítható) kristályos fázis alkotja. A legjobb példa a talajokban előforduló agyagásványok esete, amelyek szemcsemérete kisebb, mint 0,002 mm, elemi összetételük pedig nagyon hasonló egymáshoz, viszont számtalan szerkezeti módosulatuk ismert és ezek változó mennyiségben fordulnak elő a különféle talajtípusokban, azaz mennyiségük ismerete döntő lehet a származási viszonyok tisztázásakor.

Minőségirányítás

Az intézményi szakértéssel szemben támasztott jogos igény, hogy magas színvonalon, minőségirányított módon végezze tevékenységét. Az NSZKK legtöbb szervezeti egysége a Nemzeti Akkreditáló Hatóság által akkreditált vizsgálati módszerrel rendelkezik. Az akkreditáció garancia a legjobb szakmai gyakorlatok betartására és a szakvélemények nemzetközi elismerésére. Az NSZKK minőségirányítási rendszerét az MSZ EN ISO/IEC 17025:2018 és az MSZ EN ISO 9001:2015 szabvány szerint, az ENFSI előírásait szem előtt tartva működteti.

Hatékonyság – erőforrás-management

A magas színvonalon végzett szakértői munka önmagában kevés a sikerhez.

A modern technikai vívmányok szakértői munkába történő adaptációja, az új módszerek alkalmazása önmagában nem eredményez egy, a jelen kor kihívásainak megfelelő, fenntartható módon működő szakértői intézményt. A kirendelői igények folyamatosan nőnek. Gyorsan, olcsón minél nagyobb mennyiségű, a legmagasabb szakmai színvonalon készült szakvéleményt igényel­nek a kirendelők. Természetesen ugyanúgy, mint a világon minden szakértői intézetnek, az NSZKK-nak is végesek a lehetőségei, a kapacitása. Bizonyos szakterületek (kompetenciák) megfelelő tartalékokkal rendelkeznek, és a kirendelői igényeket határidőre el tudják látni. Vannak olyan szakterületek (például a klasszikus kriminalisztikai területek), ahol a kirendelések száma az elmúlt években jelentősen csökkent. Azonban például a genetikai szakterületen, az orvosi, pszichológiai, informatikai kompetenciák vonatkozásában az igények jelentősen meghaladják a lehetőségeket. Példaként említhetjük, hogy az egészségügy területén dolgozó orvosok és pszichológusok bére jelentősen megnövekedett.¹⁶  A béremelés nem érintette az egyébként egészségügyi tevékenységet is végző orvosszakértőket, így az intézményben dolgozó orvos­szakértők bére jelentősen elmarad az egészségügyben alkalmazott orvosokétól. Ez felgyorsította a fluktuációt, fokozta a meglévő létszámhiányt. Ha nem történik érdemi intézkedés, az orvosi kompetenciák területén visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Az igények teljesítése érdekében, bizonyos határ felett már nem lehet, de nem is érdemes a kapacitást növelni. Kontraproduktív a vég nélküli kapacitásnövelés. A lehetőségeket, a rendelkezésre álló feltételeket összhangba kell hozni a kirendelői igényekkel. A szakértői intézmény határidőre, csak bizonyos mennyiségű, a rendelkezésre álló kapacitásának megfelelő szakvéleményt tud elkészíteni.

A következőkben az egyensúly kialakításának egyes lehetőségeit mutatjuk be.

Visszaterjesztés – felmentési kérelem – objektív akadály közlése

Az igények és lehetőségek összehangolásának egyik eszköze a visszaterjesztés, kapacitáshiányra mint objektív akadályra hivatkozva. A kapacitáson felül beérkező kirendeléseket kapacitáshiányra hivatkozva¹⁷  vissza kell terjeszteni. Ez azonban nem jelenti automatikusan a kirendelés visszavonását. Erről a kirendelő dönt. A korábbi években megkezdődött a legnagyobb kirendelővel, a rendőrséggel történő együttgondolkodás a tárgyban, hogy milyen típusú ügyek képezik az NSZKK feladatát. A jogszabály alapján¹⁸  a kizárólagosan ellátandó feladatok mellett elsősorban a komplex, több szakértő együttműködését igénylő, bonyolult megítélésű ügyek lehetnek ezek.

Kvótarendszer

A 2010-es évek elején szinte kezelhetetlen módon felhalmozódott ügyhátralék keletkezett. Látszott, hogy az NSZKK önerőből nem lesz képes a problémát megoldani. 2013-ban a genetikai területen ‒ a rendőrséggel közösen ‒ sikerrel került bevezetésre egy ún. kvótarendszer, azzal a kitétellel, hogy az mindmáig a magas ügyhátralék problémájának megoldása érdekében történik, nem pedig annak átfogó és koncepcionális kezelésére, hiszen az a szakértő kirendelések kapcsán a vizsgálatok számának maximalizálását ugyan biztosítja a szakértői intézmény kapacitásainak függvényében, de a vizsgálatok eredményének valós bűnügyi hozadéka tekintetében nem differenciál. A szakértői igénybevételek racionalizálása nagymértékben javíthatja a szakértői vélemények időszerűségét azon szakterületeken, ahol az átfutási időt nem a vizsgálatok technológiai időigénye, hanem a vizsgálati kapacitás határozza meg. Ezzel a korábban szinte kezelhetetlen mennyiségű ügyhátralék észszerű határok közé volt szorítható. Ezen kvótarendszer fenntartása a jövőben is elengedhetetlenül szükséges.

Felesleges kirendelések mellőzése

Még ma is számos alkalommal érkezik olyan kirendelés, amely az adott ügy megoldásának szempontjából érdektelen kérdéseket tartalmaz. Ez mind a szakterületeket, mind az adminisztrációs hátteret feleslegesen terheli. Például a 2013. július 1-jétől hatályos Büntető Törvénykönyv¹⁹  a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában korábban használt alkoholos befolyásoltság fogalma helyett az ittasság fogalmát vezette be. Ennek következtében a cselekmények alapesetében nem szükséges a cselekmény időpontjára történő visszaszámolás a befolyásoltság megállapítása érdekében. Ennek ellenére nagy számban érkezik ezekben az esetekben is orvosszakértői kirendelés. Szakértői oldalról ez a helyzet kezelhetetlen, hiszen a szakértő a kirendelést objektíve nem utasíthatja vissza pusztán azért, mert nem látja értelmét. A probléma megoldásához a kirendelővel történő együttműködés szükséges, melynek során lehetővé válhat az ügyek szempontjából értelmetlen, irreleváns, pazarló hatású kirendelések számának csökkentése. A kirendelőnek is látnia kell, hogy a „felesleges” kirendelések teljesítése a valóban relevanciával bíró szakértői tevékenységtől vonja el az erőforrásokat.

A nem szakértői kérdések mellőzése

Megkerülhetetlen azon alapvetés betartása az NSZKK-ban, hogy a szakértő szakkérdésben ad véleményt. Laikus által megválaszolható, köztudomású kérdéseket tartalmazó kirendeléseket eddig is – és a jövőben is – visszaküldtük. Szélsőséges példaként említhető a következő kirendelő határozatban feltett kérdés: „A kutya gerinces állatnak minősül-e?” Az ilyen típusú kirendelések ugyancsak feleslegesen terhelik a szakértői rendszert.

Egységes Szakértői Információs Rendszer

A fentiek megerősítik, hogy elengedhetetlenül szükséges a szakértői intézmény rendelkezésre álló aktuális kapacitásának meghatározása. Ezen célok megvalósításának érdekében megkezdtük az Egységes Szakértői Információs Rendszer (a továbbiakban: ESZIR) felállítását, amely középtávon az NSZKK-ban működő informatikai szakrendszerek továbbfejlesztése, valamint ezzel együtt egy NSZKK-szinten egységes kapacitás- és terhelésmonitorozó rendszer létrehozása útján valósulna meg.

Az ESZIR céljai:

• Az egyes szakterületek elvi kapacitásának megállapítása és ennek függvényében az aktuális intézeti leterheltség monitorozása.
• A kirendelések visszautasításával kapcsolatos döntések objektív, leterhelt­ségi adatokkal alátámasztott alapokra helyezése.
• Az intézetekben a szakértők közti ügyszignálás egységes és objektív alapokra helyezése, az igazságosabb ügyelosztás érdekében.
• A szervezeti egységek teljesítményének mérése és összehasonlítása az intézetek elvi kapacitásával (az ESZIR célja kizárólag a szervezeti teljesítménymérés, nem az egyéni teljesítményértékelés).
• Az NSZKK vezetésének ellátása objektív és egységes szempontokon alapuló adatokkal, a stratégiai döntések megalapozása érdekében.

Összegzés

Összességében kijelenthető, hogy az intézményi keretek közt jól működő szakértői tevékenység biztosítása a modern kor technológiai kihívásai közepette mind fiskális, mind pedig emberi erőforrás oldalról összetett feladat, amely a koncepcionális kérdésekben való egyetértésen túl a társszervekkel való szoros együttműködést igényli.

Lontai Márton, főigazgató, főtanácsos, igazságügyi ujjnyomatszakértő; Kosztya Sándor József, főigazgató-helyettes, igazságügyi orvosszakértő, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság