Válogatás a szakirodalomból
BÜNTETŐJOG / Büntetőeljárási jog / kriminológia / Kriminalisztika
Belovics Ervin:
Büntetőjog I. Általános Rész
Ötödik, hatályosított kiadás (2023. októberi kiadás)
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Belovics Ervin – Molnár Gábor Miklós – Sinku Pál:
Büntetőjog II. Különös Rész
Kilencedik, hatályosított kiadás (2023. szeptemberi kiadás)
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Fenyvesi Csaba:
Felismerési kísérlet a bűnügyekben
Ludovika Egyetemi Kiadó, Budapest, 2023
EURÓPAI UNIÓS JOG
Firniksz Judit:
Pillanatkép a digitális piacok szabályozásáról: a DMA a vállalati compliance tükrében
Wolters Kluwer, Budapest, 2024
KÖZIGAZGATÁSI JOG, PÉNZÜGYI JOG
- Szabó Gábor:
A bizalmi vagyonkezelés
Harmadik, bővített és aktualizált kiadás. ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Bóta Csaba:
Az adóhatósági ellenőrzések gyakorlata a NAV szemszögéből
Saldo Kiadó, Budapest, 2023
Gottgeisi Rita – Láng Noémi:
Nonprofit kézikönyv 2024. Működés, számvitel, adózás
Vezinfó Kiadó, Budapest, 2024
Gyergyák Ferenc:
Hogyan születik a jogszabály? A helyi rendeletalkotás gyakorlati kérdései
Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Budapest, 2024 (open acces)
Herich György:
Adótan 2024
PENTA UNIÓ, Budapest, 2024
Herich György:
Adó 2024 teszt és példatár
PENTA UNIÓ, Budapest, 2024
Hoffman István (szerk.):
Kézikönyv az önkormányzati vagyongazdálkodásról
Második, hatályosított és bővített kiadás. ORAC Kiadó, Budapest, 2024
Steiner Gábor:
Költségvetési csalás és áfacsalás a gyakorlatban: adólevonási jog,
számlagyárak, körhintacsalások
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
POLGÁRI JOG, POLGÁRI ELJÁRÁSJOG, MUNKAJOG
Gárdos Péter:
Kísérlet a szerződésátruházás szabályainak beillesztésére
a magyar szerződési jog rendszerébe
(ELTE Jogi Kari Tudomány 63.). ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Schultz Márton:
A magánélethez való jog magánjogi értelmezése és határterületei
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
EGYÉB
Gajduschek György – Hajnal György:
Közpolitika – a gyakorlat elmélete és az elmélet gyakorlata
Második átdolgozott kiadás. ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Hindman, Matthew:
Az internet csapdája: hogyan épít monopóliumokat és ássa alá
a demokráciát a digitális gazdaság?
ORAC Kiadó, Budapest, 2023
Ződi Zsolt:
Platformjog – elméletek és hatályos szabályok
Ludovika Egyetemi Kiadó, 2023
Jónás Irén könyvtáros, Országos Kriminológiai Intézet
Fenyvesi Csaba: Felismerési kísérlet a bűnügyekben
A kriminalisztikai témájú művekhez tartozóan, a Ludovika Egyetemi Kiadó gondozásában, Finszter Géza lektorálásával megjelent Fenyvesi Csaba Felismerési kísérlet a bűnügyekben című könyve.
A szerző szerint a múlt megismerésének, pontos feltárásának, azaz rekonstrukciójának fontos mozzanata lehet az a felismerési processzus, amelynek „elhibázása, a téves kiválasztás justizmord végkimenetellel is járhat. Éppen ezért elemi érdeke minden jogtudósnak, kutatónak, jogalkalmazónak az intézmény alapos elméleti és gyakorlati ismerete (és fejlesztése), a hozzá kötődő hiba okok feltárása, a megelőzési metódusok, a precíz jogi keretek kimunkálása.”
Tudatos a könyv címválasztása is, miszerint a szerző felismerési kísérletnek nevezi a Be.-ben szabályozott felismerésre bemutatást, mert úgy gondolja, hogy „ez sokkal inkább utal a kockázatokra, mint a hatályos törvényi […] terminus”. Ennek részletes magyarázata a 4. fejezetben szerepel.
Szerkezetileg a mű tíz részből áll. Az előszó után a felismerési eljárások történetét mutatja be a szerző, majd a nemzetközi kitekintés következik; a jogintézmény kapcsán érinti az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, Olaszország, Szlovénia, Ausztria, Svájc, Szerbia, Horvátország és Törökország szabályozási rendszerét is. A már említett negyedik fejezetben tér ki Fenyvesi Csaba az általa választott név, a felismerési kísérlet fogalmának magyarázatára, továbbá az egyéb bizonyítási cselekményekkel (szemle, bizonyítási kísérlet, poligráf, kihallgatás és helyszíni kihallgatás) való összehasonlításra, majd a következő részben mutatja be az elemzett jogintézmény helyét az eljárásban. A hatodik fejezetben ír a szerző az Emberi Jogok Európai Egyezményéről és az Emberi Jogok Európai Bíróságáról, a téma kapcsán a döntésekben megjelenő problémákról. Ez a fejezet azért nem közvetlenül a nemzetközi részt követi, mert a szerző úgy gondolta, hogy inkább a magyar bíróság döntéseit bemutató két rész, a hetedik és a nyolcadik elé teszi. A kilencedik fejezet a felismerési hibaeseteket mutatja be, továbbá ennek csoportokba rendezett (kriminalisztikai, büntetőeljárási és végrehajtási) okait, konkrét ügyeket is elemezve. A zárógondolat előtti utolsó fejezet a felismerési hibák megelőzését kutatja, áttekintve ennek személyi, metodikai és jogi lehetőségeit, utóbbihoz kapcsolva de lege ferenda javaslatokat is tesz. Ez a rész a hatékony védelem ellátásához szükséges javaslatokkal zárul, mivel a szerző védőként is eljár a büntetőeljárásokban.
Az ötödik fejezet érdekessége, hogy a szerző a felismerési kísérletet a büntetőeljárás menetén belül úgy helyezi el, hogy ennek érzékeltetésére egy sakkanalógiás levezetést alkalmaz. Fenyvesi Csaba abból indul ki, hogy „a felismerési kísérlet mindhárom fázisban létezik, alkalmazható bizonyítási cselekmény. Ugyanakkor kimondható, hogy a megnyitáskor, a nyomozás kezdetekor van a legnagyobb ütő (sokkoló) ereje, egyúttal »veszélye« is egy esetleges rossz nyomozási verzió vagy nyomozási irány megalapozásához. A később bekövetkező középjátékban már meglehet az időmúlás és a konfabuláció torzító hatása, de még mindig értékes lehet a bizonyítékok palettáján.” A végjátékos tárgyalási felismerés hasznát, hitelét minimálisnak véli a szerző, és azt gondolja, hogy „sokszorosan meggondolandó annak bizonyítékként értékelése”. Az „azonosítás alapját jelentő ismérvek csupán valamely személy tudatában tükröződnek, tehát a bemutatott és a korábban észlelt objektum ismérveinek közvetlen összehasonlítására csak az adott személynek van módja, és az észlelések során lejátszódó pszichés folyamatokat, valamint az azonosítás eredményét a hatóság nem igazán tudja ellenőrizni.”
E rövid könyvismertetőn belül többek között szeretném még kiemelni a kilencedik és a tizedik fejezetet, mivel a kilencedikben 75 pont szól a hibákról, az ezt követő részben pedig ennek „reciprokaként” fogalmazza meg – a felismerést alkalmazók számára – Fenyvesi Csaba a kívánatos módszertani ajánlásait, vagyis azt, hogyan kell jól végezni egy felismertetést. Éppen ezért Fenyvesi Csaba könyve a kriminalisztikai szakirodalom egyik kiemelkedő alkotása, ami mind az oktatásban, mind a hétköznapi jogalkalmazásban segítséget jelent az oktatóknak, a hallgatóknak és a jogalkalmazóknak is. Ezen túlmenően a könyv a bűnüldözőknek és a bíráknak szóló krimináltaktikai, bizonyítékértékelési ajánlás is egyben.
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI, strasbourgi tutor
A szakvélemények értékelésének szempontjai – aktuális megoldások nemzetközi kitekintésben
A Science Magazin 2023. évi novemberi számában, a Science, justice, and evidence című szerkesztői vezércikkében számolt be arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok szövetségi bizonyítási törvénye 2023. december 1-jétől módosul, ennek részeként az igazságszolgáltatásban meghatározó szerepet betöltő tudományos, szakértői bizonyítékok felhasználhatóságának szabályai változnak.1 A szakvélemények tudományos megalapozottságának, bizonyítékkénti alkalmazhatóságának módszeres megítélése éppen harminc évvel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bíróságának Daubert-döntésével2 kezdődött. A bizonyítási rendszerek különbözősége ellenére a forenzikus szakmára és közvetve az igazságszolgáltatásra a világon mindenhol hatást gyakoroltak a Daubert-ítéletet követő precedensek, majd az Amerikai Egyesült Államokban zajló szakmai-tudományos és törvényhozási folyamat, amelynek eredménye egy olyan szempontrendszer kialakítása volt, amely a bíróságot támogatja a bizonyítékok értékelésében.3 Az eredeti és azóta is változatlan cél a tudományos bizonyítékok érvényességének és megbízhatóságának a növelése, a mind hitelesebb bizonyítékok alkalmazása az igazságszolgáltatásban. A tanulmány az e területen jelenleg világszerte zajló, mértékadó történéseket mutatja be, és a szerző 2022-ben befejezett kutatásainak vonatkozó eredményeit ennek fényében értékeli.
A tudományos bizonyítékok értékelése szabályozásának változása az Amerikai Egyesült Államokban
Az amerikai szövetségi bizonyítási törvény (Federal Rules of Evidence; FRE) szerint a bizonyítékok elfogadhatóságáról szóló döntés a bíróság feladata. Az angloamerikai büntetőeljárásban részletesen szabályozott a bizonyítás menete, az egyes bizonyítási eszközök felhasználhatóságát is többé-kevésbé behatárolják a jogszabályokban előírt bizonyítási szabályok és a szokásjog.
A tudományos szakértői bizonyítékok értékelési szempontjait először a Daubert-ügyben határozták meg,4 majd ennek nyomán a 2000. évben a szövetségi bizonyítási törvényben (FRE) is helyet kaptak a szakértő tanú vallomásának megbízhatóságát garantáló feltételek.
A szakértő tanú vallomásáról szóló 702. szakasz szerint – a 2023. december 1-jétől hatályos módosításnak megfelelően:
„Az a tanú, aki ismeretei, készségei, tapasztalata, képzettsége, illetve tanulmányai alapján szakértőnek minősül, vélemény formájában vagy más módon tanúskodhat, ha – az új rendelkezés kiegészítésével – az indítványozó bizonyítja a bíróságnak, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy –
- a szakértő tudományos, műszaki vagy egyéb speciális ismeretei segítenek a tényeket vizsgáló bíróságnak a bizonyítékok megértésében, vagy egy vitatott tény megállapításában;
- a vallomás elegendő tényen vagy adaton alapul;
- a tanúvallomás megbízható elvek és módszerek eredménye; és
- – az új rendelkezés pontosításával – a szakértő megbízhatóan alkalmazta az elveket és módszereket a vizsgálata során, és ezt a vélemény tükrözi is.”5
Az alkalmazhatósági szempontokról az eljárásban az ún. „Daubert-meghallgatáson” határoznak, lehetőség szerint még a tárgyalás előtt; a felek kiállítják a szakértőket előzetes vizsgálatra, itt születik döntés arról, hogy megfelelnek-e a szükséges feltételeknek, tárgyalásra bocsáthatók-e, vallomásuk, véleményük a bizonyítás részévé tehető-e.
A szabályozás értelmében a Daubert-döntés óta a bírák feladata, hogy „kapuőrként” értékeljék a tudományos, illetve speciális ismereteken nyugvó bizonyítékok érvényességét és megbízhatóságát, így az eljárási felhasználhatóságát. Bár a Daubert-kritériumok ehhez szempontrendszert is nyújtanak, az ezzel kapcsolatos tapasztalatok szerint ez nagyfokú szabadságot nyújt a bíróságnak a mérlegelésben, ugyanakkor nem minden esetben jelent valódi segítséget.
Az új rendelkezés az alkalmazás megkönnyítése érdekében annyiban jelent újdonságot, hogy eszerint a szakértő tanú indítványozójának kell bizonyítania, hogy a tanúvallomás megfelel a meghatározott elfogadhatósági követelményeknek. Ez a kötelezettség a bizonyítási teher tekintetében jelent változást, és egyfajta biztosítékot teremt a bíróság számára a feltételek megléte tekintetében. A 702. szakasz d) pontjának módosítása pedig arra utal, hogy a szakértőnek nemcsak megfelelően kell alkalmaznia az elveket és a módszereket a vizsgálata során, hanem erre utalnia is kell. Mindez a tudományos bizonyítékok felhasználhatóságának értékeléséhez nyújt támogatást, újabb támpontokat a bíróság számára.
A Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című folyóirat 2023. évi októberi számát az aktualitások okán a témának szentelték Science, evidence, law, and justice címmel. A címadó tanulmány felidézi az Amerikai Egyesült Államokban a Nemzeti Tudományos, Műszaki és Orvostudományi Akadémiák Tudományos, Technológiai és Jogi Bizottsága (Committee on Science, Technology and Law; CSTL) 25 évvel ezelőtti megalakítását, amelynek legfontosabb törekvései között szerepelt a forenzikus bizonyítékok alkalmazási feltételeinek vizsgálata, különös tekintettel az alkalmazott módszerek tudományos érvényességére. A tanulmány a folyamat lényeges állomásaként tekint a CSTL égisze alatt a tudományos társaság kutatási tanácsa (National Research Council of the National Academies) 2009-ben készült átfogó jelentésére (Strengthening Forensic Science in the United States: A Path Forward – A forenzikus tudományok megszilárdítása az Egyesült Államokban: Az előttünk álló út)6 és az Amerikai Egyesült Államok elnöke Tudományos és Technológiai Tanácsadó Testületének (President’s Council of Advisors on Science and Technology; PCAST) 2016. évi jelentésére.7 Ezek a dokumentumok a forenzikus módszereket validáló kutatásokat, az érzékelési és a kognitív tényezők, a szubjektív elemek szerepének és a hibaaránynak az elemzését, valamint a vizsgálatok igazságszolgáltatásban történő alkalmazási feltételeinek vizsgálatát és az ezt támogató tudományos ismeretek beépítését szorgalmazták.8
A korábban megfogalmazott törekvésekre 2023-ban reflektáló tanulmányok kritikusan látják korunk igazságszolgáltatását is. Az okok között Jed Rakoff és Goodwin Liu a bírák tudományos ismereteinek a hiányosságait fogalmazzák meg, véleményük szerint a Daubert-döntés a bírák számára nehézséget jelent. Egy 2022-ben folytatott kutatásra hivatkoznak, melynek során 300 új szövetségi, polgári és büntetőügyet vizsgáltak, amelyben a Daubert-kritériumok alapján a tudományos bizonyítékok elfogadhatóságát támadták. A vizsgálat szerint a polgári ügyekben a bizonyítékok felhasználhatóságát megítélő eljárás és szempontrendszer eredményesebb volt a szakértői vallomások hiteltérdemlőségének a szűrésében: annak megtámadása az esetek mintegy 25%-ában sikeres volt; a büntetőügyekben ezzel szemben azonban csak az esetek alig 10%-ában vezetett eredményre. Ezek az eredmények a szerzők szerint összhangban vannak azzal az általános felfogással, miszerint a bíróságok gyakran vonakodnak kizárni azokat a forenzikus módszereket is a bizonyításból, amelyekkel kapcsolatban komoly aggályok merültek fel az elmúlt évtizedekben.9
Jennifer Mnookin ezzel összhangban megfogalmazza, hogy a polgári ügyekben a felek bátrabban kérdőjelezik meg a szakértő tanúkat, és ez a bizonyítékok megbízhatósági szintjének emelkedésével jár. A büntetőügyekben alkalmazott forenzikus módszerekkel kapcsolatban – az ujjnyomatok vizsgálatától kezdve a vérfoltok elemzésén át a lőfegyverek azonosításáig – a tapasztalatok gyakran még mindig alacsonyabb tudományos színvonalra utalnak. A védelem fellépése is kevésbé jellemző ezekben az ügyekben, ennek oka lehet a hatékony fellépéshez szükséges erőforrások hiánya.10
Scurich és társai arra hívják fel a figyelmet, hogy a bíráknak a Daubert-kritériumoknál szélesebb körű segítségre van szükségük. Utalnak arra, hogy ennek érdekében kezdődött el olyan kézikönyvek összeállítása, amelyek az igazságszolgáltatás számára releváns tudományos területekről összefoglalót tartalmaznak. Mások a szakvélemények megértését és értékelését segítő, a döntéshozást támogató képzések fontosságát hangsúlyozzák.11
Egyetértve Jennifer Mnookin konklúziójával, hangsúlyozni szeretnénk, hogy interdiszciplináris (bírákból, tudósokból, jogtudósokból és igazságügyi szakértőkből álló) testületek folyamatos háttérmunkája támogathatná a leghatékonyabban a tudományos bizonyítékok megbízható alkalmazását és értékelését az igazságszolgáltatásban.
A tudományos bizonyítékok hiteltérdemlőségének biztosítása Európában
A szakértői vélemények megbízhatóságának, így alkalmazhatóságának felülvizsgálata Angliában és Walesben is napirenden van, különösen 2009 óta, amikor az angol és a walesi jog rendelkezéseinek a felülvizsgálatára és megújítására létrejött a Law Commission England and Wales elnevezésű független testület. A szakértői bizonyítékok megbízhatóságán alapuló felhasználhatóságának elveit a 2015. évi büntetőjogi gyakorlati iránymutatások (Criminal Practice Direction) keretében dolgozták ki. 2023 áprilisában az Angliai és a Walesi Bíróságok elnöke (Lord Chief Justice) kibocsátotta az új büntetőjogi gyakorlati iránymutatásokat, amelyben a szakértői bizonyítás és a szakértői vélemény felhasználhatósága is átdolgozva szerepel. Az iránymutatás a szakvélemények megbízhatóságának megítélésére széles körű kritériumrendszert tartalmaz.12
Európában a bizonyítási rendszerek és a forenzikus tudományok alapvetően más, az angloamerikaitól több ponton eltérő jellemzőkkel és feltételrendszerrel bírnak. Ennek okán az igazságügyi szakértői bizonyítékok megbízhatóságát garantáló, illetve az annak megítélését segítő eszközrendszer is eltérő. A megfelelő minőség elsősorban a forenzikus laboratóriumok akkreditációja által biztosított, számos szakterületen egységes európai standardok alapján zajlik a szakértői tevékenység, amelyet körmérésekkel is ellenőriznek. Az Igazságügyi Tudományos Intézetek Európai Hálózata (European Network of Forensic Science Institutes; ENFSI) kutatásokat szervez és folytat a módszerek standardizálása és a tudományosság feltételeinek mind hatékonyabb megteremtése érdekében. A legjobb gyakorlatokról kézikönyveket állítanak össze, illetve iránymutatásokat bocsátanak ki. Az ENFSI 2023–2026 közötti időszakra szóló stratégiai tervében13 mindenekelőtt a forenzikus tudományok érvényességének és megbízhatóságának javítása és az új technológiák alkalmazásának előmozdítása szerepel, mindemellett kiemelt cél az Európai Forenzikus Térség 2030 (European Forensic Science Area; EFSA) megteremtése az eredményes és hatékony nemzetközi együttműködés érdekében. A koncepció14 meghatározza az európai kutatás, fejlesztés és innováció irányát a forenzikus tudományok területén, a tárgyalt téma kapcsán elsősorban a forenzikus tudományok alapjainak és a hibaarányoknak a vizsgálata, az összehasonlítás jellemzőinek mintafelismerése és az emberi tényező szerepének megfelelő értékelése érdekében. Az ENFSI igazságügyi szakértői munkacsoportok keretei között folytatja tevékenységét, az európai országok több mint hetven igazságügyi szakértői intézetével folytat együttműködést. Különösen az új módszerek esetében lényeges az ismeretterjesztés, a képzés, valamint a jártassági tesztek, az együttműködési gyakorlatok folytatása.
A szakvélemények értékelésének keretei Magyarországon
A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény bizonyításról szóló fejezete (a továbbiakban: Be.) a következőket tartalmazza a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban:
167. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási cselekmény. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.
(2) A büntetőeljárásban fel lehet használni azokat a tárgyi bizonyítási eszközöket, amelyeket valamely hatóság – jogszabályban meghatározott feladatainak ellátása során – a büntetőeljárás megindítása előtt vagy azzal egyidejűleg készített, illetve beszerzett.
(3) A bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító erejük.
(4) A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.
(5) Nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, az ügyészség, a nyomozó hatóság, illetve a (2) bekezdésben meghatározott hatóság bűncselekmény útján, más tiltott módon vagy a résztvevők büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével szerzett meg.
E szabályokból a Belovics–Tóth-tankönyv levezeti, hogy „a hatályos törvény közelebb áll a szabad bizonyítási szisztémához, mégis, voltaképpen bizonyítási rendszere is »vegyesnek« tekinthető”.15 A szabad bizonyítási rendszerre jellemző elem a hatályos törvényben az, hogy a bíróság, illetve az ügyész általában szabadon dönt a törvényben szereplő bizonyítási eszközök, illetve eljárások igénybevételéről, és az is, hogy a bizonyítékoknak nincs meghatározott bizonyító erejük, valamint megítélésük során a belső meggyőződés szerepet kap. Az értékelés mikéntjéről – a hatóságok szabad és meggyőződésük szerinti megítélésén túl – a törvény részletesebben nem rendelkezik.
A bizonyítékok értékelésének célja a bizonyítékok információtartalmának a kibontása és hiteltérdemlőségük megítélése. A jogszabályi kereteken túl ehhez érdemben a kriminalisztika ismeretanyaga nyújt segítséget.
A szakvélemények értékelése speciális feladat, éppen a szakértő alkalmazására okot adó körülmény miatt; ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértőt kell alkalmazni [Be. 188. § (1) bekezdés]. A szakértői bizonyításról szóló tudományos irodalomban időről időre felmerül: vajon képes-e a szakértőt kirendelő hatóság tagja – mint különleges szakértelemmel fel nem ruházott személy – a szakértő tevékenységének a megítélésére.
A szakértői bizonyítás megnövekedett szerepének ismeretében a különleges szakértelem megfelelő bizonyításbeli felhasználásához jelentős érdek fűződik. Meggyőződésem szerint ennek érdekében – akár bárhol a világon – a bizonyítás valamennyi „szereplőjének”, elsősorban a hatóságoknak és a szakértőknek, emellett pedig a tudomány képviselőinek az együttműködésére van szükség.
A Be. a szakértői bizonyítással kapcsolatban „eljárásspecifikus” rendelkezéseket tartalmaz: a szakértő kirendeléséről, illetve megbízásáról, a szakértő személyéről, a szakértői vizsgálatról, a szakvélemény elkészítéséről és előterjesztéséről. A szakvélemény értékelésének azt az esetkörét szabályozza, amikor a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el. A szakvéleményekkel szemben megfogalmazott követelmények köre azonban az „aggálytalanság” törvényből levezethető eseteinél jóval tágabb és differenciáltabb, véleményem szerint alapvetően a törvényesség – relevancia – szakszerűség hármas rendszerében foglalható össze.
A szakvélemény bizonyítékkénti felhasználásának alapja álláspontom szerint a megalapozottság „[a]zt jelenti, hogy a szakvélemény megfelelő alapokon nyugszik. A szakvélemény megalapozottsága elsősorban a forrásainak a függvénye: ez magában foglalja a szakértő szükséges szakmai-személyi feltételeinek való megfelelést (mindenekelőtt a kompetenciát), a mértékadó tudományos-szakmai szabályok betartását (a szakértői szakmai ismeretanyag és módszer érvényességének és megbízhatóságának követelményét; a hatályos módszertani leveleknek megfelelően ‒ ha vannak ilyenek az adott szakterületen)”16 .
Terminológiánk szerint a hitelt érdemlő szakvélemény ehhez képest még „teljesebb”; „rendelkezik mindazzal a kritériummal, ami a szakvéleményt az észszerű bírói meggyőződés kialakítására alkalmassá teszi,17 törvényes, megalapozott, szakmailag és logikailag is alátámasztott”18 .
A bizonyítékok – és ezen belül a szakvélemény – hiteltérdemlőségének, illetve megalapozottságának követelményét és feltételeit a törvény nem fogalmazza meg, és ezeket a kérdéseket a szakirodalom is csak részlegesen tárgyalja.
A szakvélemények értékelésének jogalkalmazói tapasztalatai – egy empirikus kutatás eredményei alapján
Az Országos Kriminológiai Intézetben 2020–2022-ig átfogó empirikus kutatást folytattunk A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében címmel. A vizsgálat a szakértői bizonyításban érintett hatóságok, szakemberek tapasztalatainak feltárását célozta, különös tekintettel az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény (Szaktv.) és a Be. e területtel kapcsolatos céljainak megvalósulására, és a jogalkalmazás részéről korábban tapasztalt anomáliákra.
A kutatási téma vizsgálatára a statisztikai elemzés és a kérdőíves módszer bizonyult legcélszerűbbnek. A kérdőíves kutatást a nyomozó hatóságok (a rendőrség és a NAV), az ügyészség és a bíróság munkatársai körében, az egész országra kiterjedően, valamennyi szervezeti egység bevonásával folytattuk. Ez a módszer lehetővé tette a gyakorlati szakemberek konkrét tapasztalatainak és véleményének összegyűjtését, és egységes szempontrendszer szerinti összehasonlítását, elemzését. A kérdőív közel száz kérdésben felölelte az igazságügyi szakértő kirendelésétől a szakvélemény értékeléséig vezető teljes folyamatot. A kutatás teljes anyagát A szakértői bizonyítás a jogalkalmazás tükrében című online kötet tartalmazza.19
Ehelyütt a kutatás szakvélemény értékelésével kapcsolatos legfontosabb tapasztalatait szeretnénk bemutatni. A tapasztalatokat a törvényesség – relevancia – (szakmai) megalapozottság rendszerben tárgyaljuk.
A szakvélemények törvényessége
- számú táblázat
„Előfordult-e, és ha igen, az ügyek mekkora hányadában, hogy a szakvélemény beszerzésére
jogellenes módon került sor, így az bizonyítékként nem volt értékelhető?”
- számú táblázat
„Az esetek mekkora hányadában fordul elő, hogy a szakértői vizsgálat és a vélemény nem hiteles
(jogszerűen és szakszerűen) beszerzett, rögzített, illetve kezelt vizsgálati tárgyon alapszik?”
A bizonyíték akkor törvényes, ha a bizonyítási eszköz felderítése, összegyűjtése, biztosítása és felhasználása során a törvény rendelkezései szerint jártak el. A kérdőíves kutatás tapasztalatai szerint a szakvélemény jogellenes beszerzésére csak elvétve vannak példák (1. és 2. sz. táblázat).
A szakvélemények relevanciája
Relevanciaprobléma is csak az esetek elenyésző hányadában merült fel (3. sz. táblázat).
- számú táblázat
„Az esetek mekkora hányadában merül fel, hogy a szakértő kirendelése
nem lett volna szükséges (nem volt releváns)?”
A szakvélemények megalapozottsága
A szakvéleményeknek elsősorban a szakmai megfelelőségén alapuló megalapozottsága – pontosabban ennek a hiánya – a törvényben úgy jelenik meg, mint aggályosság; a Be. ennek a legjellemzőbb eseteit sorolja fel példálózó jelleggel, illetve ennek az esetkörnek az eljárásrendjét szabályozza.
A kérdőívvel mindenekelőtt azt kívántuk felmérni, hogy milyen gyakorisággal tapasztalnak az egyes jogalkalmazó hatóságok ilyen jellegű problémát (4. sz. táblázat).
Bár a válaszadók túlnyomó többsége szerint a szakvélemény elfogadhatóságát érintő aggályosság csak az ügyek kisebb felében, illetve elenyésző hányadában (a nyomozó hatóság válaszadóinak 30%-a szerint sosem) merül fel, a szakvélemények fogyatékosságának okai a gyakorlatban jól körvonalazhatók.
Arra a kérdésre, hogy főként milyen okból fordul az elő, hogy a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el, a leggyakoribb válasz az volt, hogy a szakvélemény nem egyértelmű vagy hiányos, de önmagukkal ellentétes véleményekre is vannak példák.
Az egyéb orvosolható hibák között a válaszadók szerint előfordul, hogy a szakértő nem a feltett kérdésre válaszol, nem minden kérdésre ad választ, vagy a válaszadásnál nem veszi kellően figyelembe az eljárás valamennyi adatát.
Ezek mellett más olyan okok miatt is szükség lehet a szakvélemény kiegészítésére, amelyek nem tekinthetők fogyatékosságnak. Így például abban az esetben, ha a szakvélemény alapján további megválaszolást igénylő kérdések merülnek fel, vagy amennyiben a nyomozás során felmerülő újabb adatok indokolják a szakvélemény kiegészítését.
- számú táblázat
„Szakértő kirendelése esetén az ügyek mekkora hányadában fordul elő,
hogy a szakvélemény valamely fogyatékossága miatt aggálytalanul nem fogadható el,
azonban a hiba, hiányosság kiküszöbölhető (Be. 197. §)?”
A „fogyatékosság” orvoslására a törvény különböző lehetőségeket kínál.
Az első lehetőség: a hatóság felhívására a szakértő felvilágosítást ad vagy a szakvéleményt kiegészíti.
Az ennek eredményességét firtató kérdésekre adott válaszok szerint a felvilágosítás kérése a szakértőtől vagy a kiegészítés kérése többnyire (az ügyészek 72%-a szerint mindig vagy többnyire, a bírák 71%-a szerint szintén mindig vagy többnyire) eredményre vezet. A rendőrök és a pénzügyi nyomozók válaszai is hasonlóak voltak.
A következő lépés a szakvélemény fogyatékosságának orvoslására: más szakértő kirendelése
Ha a szakértőtől kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, a Be. 197. § (2) bekezdése szerint más szakértőt kell kirendelni. A válaszadó ügyészek 69, a bírák 65%-a tapasztalta azt, hogy csak az esetek kisebbik részében vagy elenyésző hányadában van szükség ilyen okból más szakértő igénybevételére. A rendőrök 70, illetve a pénzügyi nyomozók 78%-a is ezt a válaszlehetőséget jelölte meg.
Ezek szerint csak az esetek kisebbik részében fordul elő, hogy a szakvélemény fogyatékossága okán két vagy több szakértő vesz részt az eljárásban. Ezen eseteknek is csak a kisebbik részében tapasztalható eltérés a két szakvélemény között. Amennyiben mégis a szakértők véleményeltéréseinek – egymás jelenlétében való meghallgatásával történő – tisztázására van szükség, az ügyészek 56, illetve a bírák 57%-a szerint a párhuzamos meghallgatás az esetek nagyobb részében, vagy akár minden esetben eredményre vezet.
A szakvélemények megalapozottságának vizsgálata
Egy jól körülhatárolható kérdéscsoportban vizsgáltuk azt, hogyan vizsgálják a hatóságok a szakvélemények megalapozottságát.
- számú ábra
„Az alábbiak közül Önt mi segíti a szakvélemények megalapozottságának,
hiteltérdemlőségének megítélésében?”
A kérdésre adott válaszok alapján a szakvélemény megalapozottságának, hitelérdemlőségének megítélésében az ügyészek számára a szakértőtől történő felvilágosítás kérése, a módszertani levelek, valamint a kollégák tapasztalatai nyújtanak segítséget. A bírák körében a szakirodalom és a képzések anyaga is gyakran szerepel a források között.
Azt a kérdést, hogy milyen jellemzők vizsgálata segíti Önt a szakvélemények megalapozottságának, hiteltérdemlőségének a megítélésében, van-e saját protokollja a szakvélemények megalapozottságának vizsgálatára, vagy létezik-e ilyen iránymutatás, elsősorban az ügyészek és a bírák válaszai alapján vizsgáltuk.
Az ügyészek mindenekelőtt jelezték, hogy nem áll rendelkezésükre ilyen iránymutatás. Bár a szakvélemények értékelése során használható saját protokollra kevesen utaltak, a válaszok szerint jellemzően van – többnyire saját szakmai tapasztalatokon alapuló – szempontrendszere a szakvéleményeket értékelő hatóságok tagjainak. Ebben a szakértő személyének, kompetenciájának fontos szerepe van, sőt egyes válaszok szerint a jogalkalmazó „nem kételkedik”, általában elfogadja a szakvéleményeket. Mások saját tapasztalatukat, valamint a szakjogász-képzéseken szerzett ismereteiket hasznosítják az értékelés során. A hatályos módszertani levelek hiánya sokszor kerül említésre. A válaszadók gyakran megjelölték a leglényegesebb általuk vizsgált szempontokat; ezek között szerepel a szakértői módszer részletes leírása, indokolása, a vizsgálat folyamatának kidolgozottsága, a következtetések menetének leírása, valamint az ezeknek megfelelő adekvát vélemények. A szakvélemény tagoltsága, átláthatósága, érthetősége, a logikus és ellentmondásmentes következtetések szintén a megalapozott szakvélemények feltételei a válaszok szerint.
Többen saját protokollról is beszámoltak, és arra is van példa, hogy nemzetközileg is elismert kritériumrendszert alkalmaz az ügyész: „Az ún. Daubert-kritériumokkal kapcsolatos tényezőkre figyelemmel megvizsgálom a vélemény lelet részét vagyis a szakértő pontosan meghatározta-e a vizsgálat tárgyát és lényegét, kellő részletességgel ismertette-e a vizsgálat módszerét, majd ellenőrzöm a szakmai ténymegállapítási részt. Ha az ezekből levont következtetések a laikus számára is érthetően megfogalmazottak és a feltett kérdésekre válaszolt a szakértő, akkor az megalapozottnak fogadható el, főleg akkor, ha a vélemény tartalmazza a szakértői technika, a vizsgálati módszer elfogadottságát is.”
A bírák körében hasonlóan, a szakvélemények hiteltérdemlőségét általában nem vitató gyakorlattól a saját tapasztalatok, a szakirodalom és a szakjogászi ismeretek felhasználásáig, az ezen alapuló érdemi jogászi bizonyítékértékelésig széles körű e tevékenység jellege, ami természetesen eset- és szakterületfüggő is. A bírák körében is több válaszadó vázolt kimunkált szempontrendszert, megjelenik a hiteltérdemlőség kritikus szemléletű vizsgálata is: „Mindig próbálok rákérdezni a megalapozottság, hiteltérdemlőség kérdéskörére, az aggályokra, amit esetleg a szakma kisebb része képvisel, illetve a nemzetközi szakmai szabályokra, a nemzetközi megítélésre; és a szakértők ezeket készséggel elő is adják.”
Összegzés
A szakvélemények értékelésének célja, követelményei, az általunk vázolt elemei és a jogalkalmazók kutatásunk által feltárt tapasztalatai alapján megállapíthatjuk, hogy a tényállás megállapítása során ez az egyik leglényegesebb, ugyanakkor legnehezebben megítélhető kérdés, így a jogalkalmazóknak több támogatásra lenne szüksége ebben a folyamatban. A külföldi megoldásokhoz hasonlóan Magyarországon is valamennyi érintett szakterületnek hozzá kell járulnia a hatékonyabb feltételek megteremtéséhez. A szakértők korszerű, hatályos módszertani levelek útján nyújthatnak támpontokat a szakértő kirendeléséhez és a szakvélemény értékeléséhez egyaránt; a vizsgálható kérdések megjelölésével, az alkalmazott módszereknek, azok lehetőségeinek, korlátainak, bizonyosságuk határainak megjelenítésével. A jogalkalmazó hatóságok képzések, szakmai fórumok szervezésével, iránymutatásokkal segíthetik szakembereik ismeretanyagának bővítését. Kiemelkedően fontosnak tarjuk az érintett szakmák együttműködését. A tudományos szakma a vizsgálatok eredményeivel, megállapításaival és javaslataival járulhat hozzá ezekhez a törekvésekhez.
A fentiek szellemében a szakvélemények értékelését az alábbi sokoldalú, ám koherens szempontrendszer közreadásával kívánjuk támogatni (lásd a következő oldalon látható 2. sz. ábrát).
- számú ábra
A szakvélemény értékelésének folyamata
Kármán Gabriella PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet
A VMD mint új nyomkutatási módszer
A Nemzeti Szakértői és Kutató Központ (a továbbiakban: NSZKK) Daktiloszkópiai Szakértői Intézete 2020-ban szerezte be a West Technology Forensics brit cég VMD560 típusú berendezését. Ebben a tanulmányban a vákuumos fémgőzölés (Vacuum Metal Deposit; a továbbiakban: VMD) ujjnyomkutató módszert szeretnénk bemutatni; azaz hogy a készülék használatával „mit sikerült megoldani”.
A VMD története
A fémgőzölés angol neve – vacuum metal deposit – talán pontosabb műszó, elvégre a fém lerakódása a lényeg. A vákuumos fémgőzölést vagy vákuumos fémbevonást először az ipar kezdte használni tükrök, reflektorok, egyéb tárgyak elkészítéséhez: a vákuum alatt elpárologtatott fém finom rétegként rakódik le a felületekre. Megfigyelték a gyártás során, hogy ha az üvegfelület nem teljesen tiszta, a rágőzölt fémrétegen az otthagyott ujjnyomok láthatóvá válnak. Ez az ipari alkalmazások során hiba, ami selejtes termékekhez vezet, de brit és francia szakemberek felfigyeltek a kriminalisztikai alkalmazás lehetőségére, amit a franciák 1968-ban publikáltak.1
Az első elméleti felvetéseket a hetvenes évek elején az angolok fejlesztették tovább, a gyakorlati alkalmazásokról 1976-ban publikáltak először.2 A hetvenes évek derekától a VMD elterjedésének hatalmas lökést adott az IRA (Ír Köztársasági Hadsereg) terrorszervezet pokolgépes merényletsorozata. Az angol PSDB (Police Scientific Development Branch) rendőrségi kutatóintézet a műanyag (polietilén) csomagolóanyagokon hatékony ujjnyomkutató módszereket keresett. A VMD hatékonynak bizonyult, és ennek következtében használata széleskörűen elterjedt.3 A nyolcvanas években elkezdtek nagyobb bűnjeltárgyak befogadására alkalmas készülékeket is forgalmazni, majd a módszer eljutott az Egyesült Államokba is.4
A VMD működése
A VMD alkalmazása során a bűnjelet a vákuumtartályba helyezik, majd a tartályon belüli légnyomást rendkívüli mértékben lecsökkentik, mintegy 0,03 Pa értékre. Megjegyezzük, hogy a tengerszinten tapasztalt normál légköri nyomás százezer Pascal, tehát látható, hogy a tartályban ennek kevesebb mint hárommilliomod részét állítják elő. Ezen a rendkívül alacsony nyomáson 1-2 milligramm aranyat gőzölögtetnek oly módon, hogy a vákuumtartály alján elhelyezett hevítő lapokra arany lemezeket helyeznek. A párolgó arany rátelepszik a nyomhordozóra, azon lerakódást képez. Az ujjnyomot alkotó anyagmaradványba az arany belediffundál, az ujjnyom anyagmaradványaival nem szennyezett felületen pedig lerakódik. Második lépésként valamivel nagyobb (0,05 Pa) nyomáson 1 gramm cinket gőzölögtetnek el. A cink kizárólag az arany rendkívül vékony (néhány nanométer vastag) rétegén rakódik le. Az ujjnyom előhívása tehát lényegében úgy történik, hogy a cink egyenletesen lerakódik a felületre, kivéve az ujjnyomra, a nyom ezért lesz látható. Ezt a második fázist a berendezés kezelőjének nagy figyelemmel kell követnie, nehogy ún. túlhívás történjen. Az arany esetében erre nincs szükség, mert a rendkívül vékony aranyréteg gyakorlatilag nem látható. A hívás legvégén ismét felizzítják az arany hevítő lapját, hogy a rárakódott cink elpárologjon róla.
Ez a leírt módszer talán a legáltalánosabb. Korábban használtak az arany után második fémként kadmiumot is, de ezzel felhagytak a kadmium egészségtelen volta miatt, a nyolcvanas évek óta az arany után cinket használnak. Első fémként az arany mellett használnak ezüstöt és rezet is (második fémként ezekhez is kezdetben kadmiumot alkalmaztak, ma azonban már cinket).
De létezik vákuumos fémgőzölés egyetlen fém alkalmazásával is (egyfémes VMD), ehhez ezüstöt5 , rezet6 , alumíniumot vagy ólmot használhatnak, ezek közül a legelterjedtebb az ezüst. Az egyfémes VMD esetén a berendezés kezelőjének folyamatosan figyelnie kell a hívás folyamatát, nehogy túlhívás történjen. Az ezüst, bár a legelterjedtebb egyfémes megoldás, rendelkezik egy jelentős gyengeséggel: az ezüsttel előhívott nyomok néhány hét alatt elhalványodhatnak. (Ha cink követi az ezüstöt, akkor ez a probléma nem áll fenn.)
A legtöbb VMD készüléktípus esetén a tartály belsejében található egy olyan mozgatható ívelt lemez, amire a bűnjeltárgyak felrögzíthetők mágneses tappancsok, vagy mágnessel rögzíthető kampók segítségével. A hevítő lemezek a tartály alsó felében találhatók, a fémgőz felfelé terjed. Ezért lehetséges, hogy a bűnjeltárgyat meg kell fordítani, ha a másik felét is ki akarjuk tenni a fémgőznek. Egy arany-cink kétfémes ciklus mintegy 10 perc alatt lezajlik, tehát a bűnjel megfordításával együtt is nagyjából fél óra alatt elvégezhető a nyomkutatás.
A lehetséges nyomhordozók
A VMD-módszert eleinte különböző papírfelületeken alkalmazták, majd rájöttek, hogy a műanyag csomagolóanyagokon még hatékonyabb. Számos kutatást végeztek a VMD hatékonyságát illetően különböző polimereken, főleg a különböző polietiléneken.7 A módszer jól boldogul az olyan bűnjeleken is, amik vízben áztak vagy magas páratartalomnak voltak kitéve, ez általában a legtöbb nyomkutató módszert ellehetetleníti.8 A technika sűrű szövésű ruhaszöveteken fodorszálakat általában nem hív elő, de kézzel megragadást igazolni tud, és így DNS-mintavétel orientálója lehet.9
Összefoglalva, a VMD a nyomhordozó felületek széles körének kutatására alkalmas a porózus papíroktól kezdve a félporózus fényes papírokon át a nem porózus felületekig, mint a ragasztószalag nem ragasztós fele, a legváltozatosabb műanyagok, ideérve a csomagolóanyagokat is, a bőr és műbőr tárgyakat, és természetesen az olyan kevésbé problematikus felületeket is, mint az üveg. Működik fán, lőfegyverek fémfelületein, olykor bizonyos szövetfelületeken is. Fontos, hogy zárt tárgyakon nem alkalmazható, tehát palackon, sörösdobozon csak akkor, ha az nyitva van; a vákuum előállítása során a zárt palack széthasadna. Bizonyos félporózus tárgyak, például egyes bőr tárgyak sok levegőt tartalmaznak a szerkezetükben, ez a vákuum előállítását meghosszabbítja.
A VMD az új évezredben
A VMD igazi elterjedésének két fő korlátja volt. Az egyik, hogy kevés gyártó foglalkozik bűnügyi technikai célú vákuumtartályok előállításával, és azok is általában meglehetősen drágák. A másik az, hogy a hetvenes évek végén megjelent a ciánakrilátos nyomelőhívás módszere is, ami sok nyomhordozó felületen a VMD jó alternatívájának bizonyult, és lényegesen olcsóbb módszer. Az új évezred elején, illetve az utóbbi néhány évben azonban ismét felélénkült a nemzetközi szakirodalom érdeklődése a VMD iránt.10
Annak ellenére, hogy a VMD kezdetben a műanyag csomagolóanyagokon bizonyult rendkívül hatékonynak, ma ez nem mindig és nem feltétlenül van így. Ennek oka, hogy a műanyag zacskók, zsákok anyaga az elmúlt évtizedekben sokat változott, és a ma elterjedt újrahasznosított, illetve lebomló zacskók felületén a bevett arany-cink VMD nem olyan hatékony, mint a régebbi technológiával készült csomagolóanyagokon. Többek között ez is ösztönzi az utóbbi években felélénkült kutatásokat. Egy másik ösztönző a többi fizikai és vegyi nyomkutató módszer, illetve az ezekhez szükséges eszközpark folyamatos fejlődése. Például a ciánakrilátos nyomelőhívás ma már a hőmérsékletet és páratartalmat szabályozó félautomata kamrákban történhet, amely berendezések a Daktiloszkópiai Szakértői Intézeten kívül több vármegyei rendőr-főkapitányságon, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen is rendelkezésre állnak. Az újrahasznosított műanyag zacskókra pedig az „SMD II” (Single Metal Deposition II), egyfémes nyomhívás nevű vegyi módszert javasolják, amit csak néhány éve, 2015-ben publikáltak.11 A kutatások egyrészt a VMD-hez felhasznált fémekre és azok pontos mennyiségére vonatkoznak, másik részük pedig arra, hogy a VMD hogyan illeszthető a többféle, egymás után alkalmazott módszerek sorába, azaz a nyomkutatási szekvenciába.
Az alábbiakban a már hivatkozott szakirodalom, saját intézeti tapasztalataink, illetve a 2023 szeptemberében megtartott ENFSI12 FIN-WG (ujjnyomat-szakértői munkacsoport) ülésen elhangzottak alapján mutatjuk be ezeket.
A különböző VMD változatok
Az arany-cink VMD során, ahogy korábban is írtuk, a hagyományos eredmény az, ha a cink a felületre rakódik le, illetve a fodorszálak közötti területre, de nem magukra a fodorszálakra. Létezik azonban bizonyos felületeken a fordított hívás módszere is, amikor a cink a felületre nem, csak a fodorszálakra rakódik le. Továbbá előfordul olyan, hogy a hívást követően az ujjnyom körvonalai tisztán látszanak, azonban fodorszálak nem tűnnek elő. Az, hogy mikor melyik jelenség játszódik le, rendkívül sok tényezőtől függ. A PET műanyag felületekhez nyolcszor annyi aranyra van szükség, mint az LDPE, HDPE és PP felületekhez. (A PET a polietilén-tereftalát, üdítős és vizespalackok tipikus anyaga. Az LDPE kis sűrűségű polietilén, zsákok és zacskók anyaga. A HDPE nagy sűrűségű polietilén, a „marmonkannák” anyaga például. A PP a polipropilén, például a vízvezetékcsövek vagy a „mikrózható” zárható edények anyaga.) A faggyúban gazdag nyomokhoz több, a régi vagy halvány nyomokhoz kevesebb aranyra van szükség. Ezen kívül egyes felületek hatással vannak az arany vagy a cink lerakódására, a gócképződésére, ami ugyancsak befolyásolhatja a hívást.
LPDE felületen például kevés arannyal normál hívás, közepes mennyiségű arannyal fordított hívás, sok arannyal pedig „üres” nyom hívása történt. HPDE felületen a kevés és a sok arany ért el eredményt (a kevés jót, a sok arany gyenge eredményt), míg a közepes mennyiségű arany túlhívást okozott. Összefoglalva: a 0,127 mm átmérőjű aranyhuzalból 4 mm ajánlott a HPDE, az LPDE és a PP felületekhez, a PET felülethez viszont 32 mm aranyhuzal kell. Továbbá indokolt valamennyi műanyagfelületen a ciánakrilátos nyomhívással kezdeni, és utána az arany-cink VMD-vel; PET felületek esetén pedig ez gyakorlatilag mindenképpen szükséges.
A különböző műanyag felületeken összehasonlítva a cink-arany VMD-t az egyfémes ezüst és az egyfémes réz VMD-vel, az alábbi tanulságok vonhatók le. A műanyag csomagoló fólián (folpackon) az arany-cink egyáltalán nem boldogult, a PVC-alapún a réz, a polietilén alapún az ezüst bizonyult hatékonynak. Polisztirol és polikarbonát felületeken az arany-cink szekvencia nem boldogult, a réz és az ezüst viszont jó eredményeket hozott. PVC felületen az arany-cink helyett az ezüst ajánlott, mert az sokkal jobb eredményeket hoz; ahogy fent láttuk, az arany-cink csak ciánakrilátos nyomhívás után, és nyolcszoros mennyiségű arannyal hoz eredményt. A többi műanyag felületen az arany-cink jól boldogul. A réz nem hoz eredményt a polivinil-alkohol (PVOH vagy PVH) felületeken, amik általában vízben oldódó zacskók (pl. mosószeres kapszulák). Cellulózon és polietilén-alapú csomagoló fólián (folpackon) a réz gyenge eredményeket hoz. Az ezüst lényegében mindegyik felületen jó, vagy legalábbis használható eredményt hozott.
A VMD a nyomkutatási szekvenciában
Az ezüst VMD alkalmas lehet arra is, hogy az arany-cink VMD által előhívott „üres” nyomokat feltöltse, azaz arany-cink VMD hívás esetén, ha üres nyomok hívódnak elő, célszerű második lépésként ezüst VMD-vel próbálkozni. A már fentebb idézett szakirodalom alapján nem porózus felületeken bármelyik VMD-eljárás elvégezhető a ciánakrilátos nyomhívás után, sőt akár ciánfestékek alkalmazása után is. De arra is van lehetőség, hogy a ciánakrilátos nyomhívás után VMD-t alkalmazzunk, majd ezt követően használjunk ciánfestéket. Ha a cián és VMD-szekvencia nem vezet eredményre, utolsó lépésként a már említett SMD II (egyfémes nyomhívás) használható. Félporózus felületeken a ciánakrilátot követheti a VMD, azt pedig az 1,2-Indanedion, illetve a ninhidrin nevű vegyszerek. Ha ez a szekvencia sem vezet eredményre, utolsó lépésként a PD (Physical Developer, fizikai előhívó) használható. Megjegyezzük, hogy az SMD II és a PD vegyszeres nyomkutató módszerek egyelőre hazánkban nincsenek rendszeresítve.
Gyakorlati tapasztalataink
Az NSZKK Daktiloszkópiai Szakértői Intézetében is vannak már gyakorlati tapasztalatok a vákuumos fémgőzölés használatáról, éles ügyekben.
Egyik legfontosabb tapasztalat, hogy a hagyományosan rossz nyomhordozónak számító lőfegyvereken is jó eredményt ért el a VMD. A lőfegyverek felületkezelése nagyon sok nyomkutató eljárást tesz lehetetlenné, éles ügyekben még a ciánakrilát sem boldogul általában. Az NSZKK a fémgőzölő berendezés beszerzése előtt ciánakrilátot használt a lőfegyvereken, ami nem bizonyult annyira hatékonynak, mint a VMD. Ugyanez a helyzet például késpengéken, vagy a bőr tárgyakon, amik ugyancsak nehéz nyomhordozó felületnek számítanak. Egy éles ügyben a lőfegyverről történt sikeres nyomrögzítés a VMD komoly eredményének és az NSZKK szakmai sikerének számít.
Egy másik fontos tapasztalat, hogy többrétegű bűnjeltárgyak, például pénztárcák, női táskák esetén a vákuum előállítása nem, vagy csak aránytalan nehézségekkel lehetséges. Ezekben az esetekben – a kirendelővel történt egyeztetést követően – a bűnjeltárgyakat feldaraboljuk, és csak a releváns rétegek nyomkutatása történik meg. Ez tipikusan a tárgyak külső felülete, de indokolt esetben természetesen valamennyi szétfejtett réteg nyomkutatására sor kerül.
Ugyancsak kiemelten fontos gyakorlati tapasztalat, hogy a VMD nem rontja a későbbi DNS-azonosítás esélyeit, a finom fémréteg nem teszi tönkre a genetikai anyagmaradványokat. Genetikai azonosításra sor kerülhet olyankor is, amikor a VMD csak az érintés helyét rajzolja ki, és daktiloszkópiai azonosításra alkalmas fodorszálakat nem hív elő.
Befejezés
A VMD tehát sokoldalú nyomkutató módszer, ami számos nyomhordozón képes a nyomkutatásra, közte az olyan felületeken is, amelyek korábban vízben áztak, vagy az időjárás viszontagságainak voltak kitéve. Erre pedig nem porózus felületeken és nem friss nyomok esetében gyakorlatilag más nyomkutató módszer nem képes. Félporózus felületeken is működik, illetve mivel eredetileg porózus felületekre fejlesztették ki, azokon is jó eredmények érhetők el vele. Továbbá változatosan illeszthető be a nyomkutatási szekvenciákba.
A VMD önmagában nem roncsolja a bűnjeltárgyon hátramaradt DNS anyagmaradványt, azaz a fémgőzölés után lehet genetikai szakértői vizsgálatokat is végezni. (Hiába a fémet elpárologtató hőmérséklet, a rendkívül alacsony légnyomáson a bűnjel nem károsodik.) A nyomkutatás során láthatóvá válhatnak fodorszálakat nem tartalmazó érintési nyomok is, amik daktiloszkópiai azonosításra nem alkalmasak, de a DNS-minta rögzítését orientálhatja, hatékonyabbá teheti, hiszen látható lesz, hogy a felület melyik részéről érdemes törleteket rögzíteni.
AZ NSZKK által használt VMD560 készülék mellett a West Technology Forensics gyárt nagyobb készüléket (VMD1260), illetve két kisebbet: egy asztalra helyezhető darabot (VMD360) és egy utazótáska méretű, hordozható változatot (VMD160) is. A közelmúltban megjelent hordozható változat természetesen lényegesen olcsóbb a többinél, ez valószínűleg a VMD-módszer további elterjedéséhez vezet majd, ami újabb alkalmazási tapasztalatokkal szolgál majd világszerte.
Bánhegyi Attila, igazságügyi ujjnyomat-szakértő; Petrétei Dávid, osztályvezető, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Daktiloszkópiai Szakértői Intézet
Visibility3D szimulációs program a korlátozott látási viszonyok modellezésére¹
Bevezetés
Az emberi látás kulcsfontosságú érzékelési mód, amely az információk legnagyobb részét biztosítja és alapvető szerepet játszik a közúti közlekedés során a tájékozódásunkban. Az emberi látás egy rendkívül összetett folyamat, melyben a szembe érkező fényt a retina az agyi központok segítségével feldolgozza. Ez a komplex rendszer teszi lehetővé az ember számára a világ háromdimenziós, színes észlelését, valamint a gyors és adaptív reakciót a környezet változásaira.
A korlátozott látási viszonyok tágabb értelmezés szerint minden olyan körülményt magukban foglalnak, amelyek korlátozzák a látásunkat, így a levegőben folyékony vagy szilárd részecskék jelenlétét, vagy a fényviszonyok megváltozását (pl. szürkület). Fontos kiemelni, hogy ezen viszonyok általában ideiglenesek, és megnehezítik az ilyen körülmények között bekövetkező közlekedési balesetek vizsgálatát.
A korlátozott látási viszonyok között történt közlekedési balesetek igazságügyi szakértői vizsgálata során a szakértő a gyalogos és az akadály észlelhetőségét vizsgálja. Ezen észlelhetőség megítélésére gyakran a bizonyítási kísérlet bizonyul az egyetlen eszköznek, melynek eredménye jelentős mértékben függ a résztvevők szubjektív észlelésétől.
A közúti közlekedési balesetek objektív vizsgálati igénye ösztönözte az igazságügyi szakértőket arra, hogy az észlelhetőséget számítógépes programok segítségével vizsgálják. A korlátozott látási viszonyok elemzésére szolgáló Észlelhetőség 1.0. és Dohladnost programokat az 1990-es években fejlesztették, az azóta eltelt idő alatt a számítástechnika, különösen a számítógépes grafika terén bekövetkezett jelentős fejlődés új lehetőségeket nyitott a fejlesztők előtt.
A számítógépes grafika jelenlegi lehetőségeit kihasználva született meg a szerző által fejlesztett Visibility3D szimulációs program, amellyel modellezhetők a korlátozott látási viszonyok, lehetővé téve az ezen körülmények között bekövetkező balesetek objektív vizsgálatát.
Az NSZKK igazságügyi gépjármű szakértői a programot már aktívan használják, és visszajelzéseik segítik a folyamatos fejlesztést, ezzel biztosítva, hogy a szoftver optimálisan alkalmazkodjon a felhasználói igényekhez.
Háttér
A tárgyak észlelése az objektum és a háttér közötti fénysűrűség-különbségen és a szem érzékelési küszöbértékén alapul, ahol az észleléshez szükséges feltétel, hogy a fénysűrűség-különbség meghaladja a szem küszöbértékét. Ez utóbbi számos tényezőtől függ, beleértve az észlelő személy korát, a háttér fénysűrűségét, valamint az észlelendő tárgy méreteit is.
A jelenlegi számítógépes programokban alkalmazott szemérzékenységi küszöb matematikai modelljét Werner Adrian alkotta meg.2 A modell figyelembe veszi a negatív/pozitív kontrasztot, a megfigyelési időt, az észlelendő tárgy nagyságát, a háttér fénysűrűségét és az észlelő korát is. A szem érzékenységi küszöböt befolyásoló tényezők nagy száma sejteti, hogy az emberi látás modellezése kihívásokat jelentő feladat.
A szemérzékenységi küszöb csak egyike az észlelést alapvetően befolyásoló mennyiségeknek, emellett kiemelt jelentősége van a háttér és az akadály közötti fénysűrűség-különbségnek is.
A fénysűrűség az a fizikai mennyiség, amely kifejezi az adott területen vagy térbeli pontban eloszló fény mennyiségét, egyszerűsítve azt, hogy milyen fényes egy terület. A fénysűrűség mérése ún. fénysűrűségmérő kamerákkal történhet, melyek költségigényességük miatt nem váltak általánosan elterjedtté az igazságügyi szakértői gyakorlatban.
A fénysűrűség-mérés egyik lehetséges alternatívája a megvilágítás-mérés, amennyiben ismert a mérendő felület fényvisszaverési együtthatója, mivel a fénysűrűség a megvilágítás és a fényvisszaverési együttható szorzatából adódik. A megvilágításmérők kedvező áruk miatt, költséghatékony alternatívát jelentenek a fénysűrűség meghatározásához. A megvilágítás az a fizikai mennyiség, ami azt fejezi ki, hogy egy adott felületre vagy térbe irányuló fényáram milyen intenzitással érkezik, egyszerűsítve azt, hogy mennyi fény jut el egy adott területre.
A fényszóró modellezés alapját, mind a korábbi szoftverek, mind a Visibility3D szimulációs szoftver esetében a járművek fényszóróinak adott felületen mérhető megvilágítási értékei képezik. A fényszórók fotometriai adatait a jármű előtt ismert távolságra elhelyezett felületen (mérőernyő) egy 10 x 10 cm-es háló csúcspontjaiban mérik, ezen mérési eredmények szolgálnak a későbbi számítások alapjául.
A járművek fényszóróinak fotometriai adatgyűjtése időigényes feladat, azonban a következő fejezetekben egy olyan új, költséghatékony és gyors módszert mutatok be, amely adott körülmények mellett hatékonyan kiváltja a hagyományos mérési folyamatot.
A Kemény Lajos által kidolgozott számítási módszerrel3 a fényszóró fotometria adatai alapján objektív módon határozható meg a vizsgálandó akadály és a háttér fénysűrűség-különbsége, amely összevethető a szemérzékenységi küszöb értékével, lehetővé téve az észlelhetőség objektív értékelését.
A Visibility3D szimulációs program a fényszóró grafikai megjelenítéséhez felhasználja a fotometriai adatokat és a Kemény Lajos által kifejlesztett számítási módszert, ami biztosítja, hogy a fényszóró modellezése ne csak vizuálisan-realisztikusan, hanem a tudományos összefüggéseket is figyelembe véve történjen.
A Visibility3D szimulációs program a környezeti megvilágítás és a közvilágítás modellezésére is lehetőséget ad, ezekre az alábbiakban kitérek.
A fényforrások modellezése
Környezeti megvilágítás modellezése
Nappali fényviszonyok között a környezeti megvilágítás értéke főként attól függ, hogy a Nap hol helyezkedik el az égbolton a megfigyelő szemszögéből. Ezt a Nap horizonthoz viszonyított helyzete segítségével jellemezhetjük, ahol a horizont alatt az a vonal értendő, ahol az ég és föld érintkezni látszik egymással. A Nap horizonthoz viszonyított helyzete alapján definiáljuk a különböző napszakokat, melyeket az alábbi, 1. számú táblázat foglal össze.
- számú táblázat
A Visibility3D szimulációs programban a Nap helyzetének számítása csillagászati összefüggések4 alapján történik. Ezen számítások alapja a vizsgált hely hosszúsági és szélességi koordinátái és a helyi idő szerinti időpont (év, hónap, nap, óra, perc). A fentiek mellett a programon belül lehetőség van a Hold helyzetének és fázisának modellezésére is. A számítások validálása során vizsgáltam, hogy adott bemenő adatok mellett a szoftver által számolt értékek egyeznek-e egyéb elfogadott források5 által számított értékekkel.
Közlekedési szempontból, ha a Nap több mint 6 fokkal van a horizont alatt, éjszakai fényviszonyokról beszélhetünk. Amikor a Nap -6 és 0 fok között helyezkedik el a horizont alatt, a fényviszonyok gyorsan változnak, ez jelentős kihívást jelent az időigényes bizonyítási kísérletek végrehajtásában. Ezek a korlátok hatékonyan kezelhetők a Visibility3D szimulációs szoftver segítségével.
Közvilágítás modellezése
A Visibility3D szimulációs programban a közvilágítás modellezése a közvilágítási fényforrás fotometriai adatai alapján történik. Ezek az adatok két forrásból származhatnak: az egyik csoportot a szakértői kollektíva által végzett mérések alkotják, míg a másik csoportot az ún. IES (Illuminating Engineering Society, USA) adatok képezik.
A mérések során a közvilágítási lámpatest alatt 1 x 1 méteres mérőháló csomópontjaiban mérték a megvilágítási értéket, ezek alapján történik a grafikus megjelenítés.
Az IES-adatok nyilvánosan elérhető adatbázisokból származnak, amelyek a fényforrás fotometriai adatait tartalmazzák, így a fény térbeli eloszlását is.
Bár az utóbbi években egyre elterjedtebbé vált a LED-es fényforrások használata a közvilágítások terén, még mindig széles körben alkalmaznak kompakt fénycsöves, illetve nagynyomású nátriumlámpákat is.
A 2. számú táblázat a programban elérhető közvilágítási fényforrások darabszámát foglalja össze kialakításuk és az adatok forrása szerint.
- számú táblázat
Jármű fényszóró modellezése
A Visibility3D szimulációs programban a fényszórók modellezése a fényszóró fotometriai adatai alapján történik. Ezek az adatok három különböző forrásból származhatnak: az első csoportot a szakértői kollektíva által végzett mérések képezik, a második csoportot a Michigani Egyetem Közlekedéstudományi Intézetének6 fotometriai mérései alkotják, míg a harmadik csoportot a fényképek alapján meghatározott fotometriai adatok szolgáltatják.
A mindennapi közlekedés során gyakran előfordulnak olyan helyzetek, amikor az egyik fényszóró nem működik, vagy a két fényszóró beállítása eltérő. A fent részletezettek miatt a jobb és bal oldali fényszóró modellezése a programban külön-külön történik.
Az adatok forrásától függetlenül a fényszóró-modellezés alapja az alábbiak szerint részletezhető: a fotometriai adatokat a grafikus megjelenítésért felelős shader7 bemenő adataként funkcionáló textúra tartalmazza. A shader a fotometriai adatok és a távolságtörvény alapján jeleníti meg a tér tetszőleges pontjának fényszóró általi megvilágítását.
A fent részletezett módszer alapja, hogy a fotometriai adatokat tartalmazó textúra a fényszórótól adott távolságra mérhető megvilágítási értékeket foglalja magába, melyből adott távolságra található térbeli pontban a megvilágítási érték a távolságtörvény alapján határozható meg. A távolságtörvény alapján a megvilágítási érték és a távolság négyzete állandó, azaz a távolság megduplázásával a megvilágítási érték negyedére csökken, ezt az összefüggést mutatja az 1. képlet.
- képlet
A 3. számú táblázat a programban elérhető tompított fényszórók darabszámát foglalja össze kialakításuk és az adatok forrása szerint.8
A fentieken túl 22 jármű esetében távolsági fényszóróra vonatkozóan is rendelkezésre állnak fotometriai adatok, melyből 2 jármű esetében az adatok forrása a Michigan Egyetem Közlekedéstudományi Intézetének mérése, míg a többi esetben fénykép.
- számú táblázat
A fényszóró fotometriai adatainak mérése
A fényszóró fotometriai adatainak mérése során a jármű előtt adott távolságra elhelyezett függőleges felületen, egy 10 x 10 cm-es mérőháló csúcspontjaiban mérik a megvilágítási értéket. A fotometriai adatok fent részletezett módon történő rögzítése időigényes feladat, emellett a fényszóró felületre vetített képét 10 centiméteres pontossággal adják meg, így a fényeloszlás csak közelítőleg határozható meg. A mérési módszer ezen hiányosságait orvosolhatja a mérések fényképpel való helyettesítése, amit a következő alfejezetben részletezek.
A fényszóró fotometriai adatainak meghatározása fényképezőgép segítségével
A digitális fényképezőgépek szenzorai a szenzorra eső fénnyel (fénysűrűséggel) arányos jelet generálnak, ezek képezik a digitális fénykép alapját. A digitális kép legkisebb egysége a pixel (képpont), amelyet a képen belüli helye és a színe jellemez. A digitális fényképek feldolgozásához különböző színrendszereket használnak, köztük az RGB színrendszert, ahol a színt piros (Red), zöld (Green), és kék (Blue) komponensre bontják. Az adott képpont színét a pixelértékkel fejezzük ki, amelyet az RGB-komponensekből a 2. számú képlet szerint számolhatunk ki.
- képlet
Ez a képlet figyelembe veszi, hogy az emberi szem eltérő érzékenységgel reagál a piros, a zöld és a kék színekre. A digitális fényképezőgépek OECF- (Opto-electronic Conversion Function) görbéi a szenzorra eső fény és a pixelérték közötti kapcsolatot mutatják be. Az OECF-görbéket illetően kiemelendő, hogy ezek egy konkrét fényképezőgép-beállításhoz kapcsolódnak, azonban a különböző beállításokhoz tartozó görbék kölcsönös összefüggésben állnak egymással.
A fényforrás által kibocsátott fény megvilágítási értéke arányos a felületre beeső fénnyel. A megvilágítás fényképezőgéppel akkor mérhető, ha a fényképezőgépbe jutó fény mennyisége arányos lesz a fényképezett felületre eső fény mennyiségével, ami egyenletesen diffúz felülettel érhető el. Az egyenletesen diffúz felület olyan felület, amely a beeső fényt azonos intenzitással veri vissza minden irányba, így a beeső fény szóródik, és nem tükröződik irányítottan vagy koncentráltan egy irányba.
A korábban ismertetett elméleti összefüggések képezik a fényszórók fotometriai adatainak gyűjtésére szolgáló új módszer alapjait, ennek gyakorlati alkalmazásához az alábbi feltételek szükségesek:
- egységesen diffúz felület, amelyre a fényszóró fénye vetül; valamint
- a kalibrációs görbe, amely kapcsolatot teremt a megvilágítási érték és a pixelérték között.
A fényszóró fotometriai adatainak gyűjtése a fényképezőgéppel a következő módszerrel történik: a fényszóró elé egyenletesen diffúz vetítővásznat helyeznek, erre vetül a fényszóró fénye. A vetítővásznat a kalibrált fényképezőgép bizonyos beállításokkal lefényképezi, majd a szoftver a kalibrációs görbe alapján feldolgozza (ábra).
Ábra: Kalibrációs görbe
Ez a módszer előnyösebb a korábbi eljárásokhoz képest, mivel gyors, költséghatékony és nagyobb pontossággal gyűjti a fényszóró fotometriai adatait. Emellett lehetőséget nyújt olyan tényezők vizsgálatára, amelyeket a korábbi módszerekkel nehéz volt megvalósítani, például a szennyeződések hatásának elemzését a vetített képen.
A Visibility3D funkciói és képességei
A Visibility3D szimulációs program alapvető célja, hogy lehetővé tegye a felhasználók számára a különböző fényviszonyok közötti észlelhetőség vizsgálatát realisztikus grafikai megoldásokkal, mindezt a korábban tárgyalt csillagászati, matematikai és fizikai összefüggések széles körű alkalmazásával. A szoftver jelenlegi változata a hangsúlyt a grafikus megjelenítésre helyezi, validálása kísérletekkel történt. Ezen kísérletek során először méréssel meghatározták a jármű fényszóróinak fotometriai adatait, majd fényképeket készítettek a teljesen fehér, illetve fekete ruházatú gyalogosokról, akik a jármű előtt 10-100 méter közötti távolságban álltak. A grafikus megjelenítés validációjakor a kísérleti fényképfelvételt összevetették a program által generált grafikus megjelenítéssel.
A Visibility3D szimulációs program jelenlegi verziójával a gyalogosok észlelhetősége vizsgálható, ehhez a felhasználónak adatokat kell megadni, melyek az alábbi fő csoportokba oszthatók:
- Járművel kapcsolatos adatok
- Gyalogossal kapcsolatos adatok
- Környezettel kapcsolatos adatok
- Egyéb megjelenítéssel kapcsolatos adatok.
Az adatok megadása minden esetben a program egyszerűen kezelhető felületein történik, és az adatok módosításának hatása azonnal láthatóvá válik. Az új elemek azok képernyőre húzásával (drag and drop) tölthetők be, így gyorsan és felhasználóbarát módon lehet a vizsgálandó környezetet kialakítani.
A járművel kapcsolatos adatok
A járművek betöltése könnyedén elvégezhető a drag-and-drop-technikával, ahol a felhasználó a kívánt modellt egyszerűen választhatja ki a rendelkezésre álló listából. A járművek mozgását a sebesség és a haladási irány, vagy a PC-CrashTM-ből9 lementett mozgásadatok megadásával lehet definiálni. Az észlelhetőség szempontjából kiemelten fontosak a fényszórók beállításai, amelyek a jobb és a bal oldalon külön-külön definiálhatók. A fényszórókkal kapcsolatosan azok helyzetére, illetve a modellezendő fényforrásra vonatkozóan kell adatokat megadni. A fényszórók gyors kiválasztását szűrők támogatják, melyek segítségével műszaki kialakítás alapján lehet keresni az adatbankban. A kiválasztott fényszóró képe mellett megjelennek a főbb műszaki paraméterek is, mint az adatok forrása, a maximális megvilágítási érték. Emellett a fényszórók dőlési szöge, hatásfoka és színhőmérséklete is testre szabható.
A gyalogossal kapcsolatos adatok
A gyalogos modellekkel kapcsolatos adatok megadása hasonlóan történik, mint a járművek esetében: a gyalogosok betöltése egy modell-listából való választással és a képernyőre húzással. A rendelkezésre álló modelleket nemcsak nemük szerint lehet csoportosítani, hanem különböző mértékű testreszabhatósággal is rendelkeznek. Mind a női, mind a férfi modellek között megtalálható egy teljesen testre szabható változat, amely maximális szabadságot biztosít a gyalogos modell személyre szabásához.
A legteljesebb testreszabhatóságú modellek esetében a felhasználó módosíthatja a haj színét, a bőr tónusát, a felsőruházat jellegét (pl. ujjatlan, hosszú ujjú), az alsóruházat jellegét (pl. szoknya, nadrág), cipő stílusát, kiegészítők (pl. kesztyű, sapka) használatát. A testre szabható ruházat esetében a felhasználó a ruhadarab anyagát és színét is szabadon változtathatja. A kevésbé módosítható modellek esetében a ruházat anyaga és színe változtatható.
A gyalogosok mozgását a sebesség és a haladási irány, vagy a PC-CrashTM-ből lementett mozgásadatok megadásával lehet definiálni. Ezen kívül a gyalogos testhelyzete is választható, ez jelenleg álló vagy fekvő lehet. A gyalogosok mozgása animált, ami hozzájárul az élethű modellezéshez. A szoftveren belüli animációk a modell nemétől és a megadott sebességtől függően változnak, például gyalogló vagy futó mozgás jelenhet meg.
A környezettel kapcsolatos adatok
A szoftver számos lehetőséget nyújt a szimulációs környezet részletes kialakítására, amelyek az alábbi fő kategóriákba sorolhatók:
- Háttér testre szabása: A háttér anyaga valós időben változtatható, a felhasználó 60 különböző anyag közül választhat. A nagy felbontású textúrák és a fizikai alapokon nyugvó renderelés (megjelenítés) hozzájárul az anyagok élethű megjelenítéséhez, ahol a fénnyel való kölcsönhatás a fizikai törvények figyelembevételével valósághűen kerül modellezésre.
- Az úttest és az útpadka kialakítása: Az úttest anyaga, a sávok száma, az útburkolati jelek jellege és színe szabadon módosítható. Az útpadka esetében még annak magassága is testre szabható.
- Növényzet és épületek megadása: Az úttest melletti területen növényzet és épületek hozhatók létre egyenként vagy automatizált módon (pl. erdősáv, házsor). Mind a növényzet, mind az épületek további csoportokba rendezhetők a lombozat színe vagy az épületek vakolatának állapota alapján.
- Közvilágítás testre szabása: A lámpatestek egyedileg vagy automatikusan generálhatók. Az automatikus közvilágítás alkalmazásával a program a felhasználó által meghatározott feltételeknek megfelelően hozza létre a lámpatesteket, melyek külön-külön módosíthatók. A közvilágítási lámpatestek egyedi kezelése lehetővé teszi annak vizsgálatát, ha a közvilágítási lámpatestek nem azonos módon működnek (pl. egy lámpa nem világít).
- Köd, homokvihar modellezése: A szoftver lehetőséget biztosít a köd és a homokvihar modellezésére, ahol a felhasználó paraméterek beállításával érheti el a kívánt látási viszonyt.
- A csapadék hatásának modellezése: A jelenlegi verzió lehetővé teszi a csapadék hatásának modellezését, így a felhasználó különböző paraméterek segítségével testre szabhatja az útburkolat, útpadka és háttér nedvességét, illetve hófedettségét.
- Matricák: Az ún. matricák segítségével a szimulált környezet még élethűbbé válik. Ezzel a módszerrel könnyedén adhatók különböző elemek az útfelülethez, mint például csatornafedelek, repedések vagy pocsolyák.
- A megjelenítéssel kapcsolatos egyéb beállítások: a modellezendő környezet változatosságából adódóan szükség lehet az alapbeállítások módosítására, így például a renderelési sorrend testreszabására, mely során a felhasználó a rajzelemek megjelenítésének sorrendjét definiálja.
A fent említett funkciókon túl a szoftver rendelkezik további értékes, tudományos alapokon nyugvó lehetőségekkel, amelyek befolyásolják a megjelenítést. Ezek közül az egyik a Nap helyzetének modellezése, ami hatással van a környezeti megvilágításra. Ahogy azt a korábbi szakaszokban részleteztem, a Nap helyzetének, a Hold helyzetének és fázisának meghatározása a vizsgálandó hely koordinátái és az adott időpont megadásával történik. Ezek alapján a program kiszámolja a csillagászati, a navigációs és a polgári szürkület kezdetét és végét, valamint a napkelte és a napnyugta időpontját.
Az éjszakai látás modellezése
Az emberi látórendszer az információkat a retinán található csapok és pálcikák segítségével dolgozza fel. A csapok a színlátásért felelősek nappali fényviszonyok között, míg éjszaka a pálcikák játszanak kiemelt szerepet a kontraszt érzékelésében. Éjszakai körülmények között a színlátás lényegesen csökken, és a látás hangsúlya inkább a kontraszt érzékelésén van. Az éjszakai és nappali látás mellett elkülöníthető a szürkületi, ún. mezopos látás, ahol a színlátás intenzitása csökken a fent említett módon.
A program a Satoshi Shioiri és Hirohisa Yaguchi10 által kidolgozott színmodellt használja a mezopos látás modellezésére, amelynek bemenő paramétere a felhasználó által megadott megvilágítási érték.
A program korlátai és a jövőbeli fejlesztések
A szoftver fejlesztésének alapvető célja a csillagászati, matematikai és fizikai összefüggéseken alapuló élethű fényviszonyok modellezése volt. Azonban a változatos környezet és más tényezők – mint például a teljesítményigény – bizonyos korlátokat támasztottak a kivitelezés során. A jelenlegi verzióban nem valósult meg a fényszóró árnyékának, valamint a köddel való kölcsönhatásának a modellezése. A gyalogosok által viselt láthatósági mellény észlelhetősége kísérleti fázisban van, jelenleg még nem került validálásra.
Bár a program jelenlegi verziója korlátlan számú környezet kialakítását teszi lehetővé, a jövőbeli fejlesztések között szerepel a modellek listájának bővítése, a bonyolult vonalvezetésű utak modellezésének lehetősége, a járművek fényszóró-adatbázisának folyamatos bővítése, valamint a fényszóró árnyékának és a köddel való kölcsönhatásának a kalibrálása. Mindezek mellett tervezett a kerékpár- és motorkerékpár-mozgások modellezése is.
Összefoglalás
A cikkben részletesen kifejtettem a Visibility3D szoftver fejlesztése során alkalmazott csillagászati, matematikai és fizikai összefüggéseket, valamint az azokon alapuló modellezési eljárásokat. Kiemelt hangsúlyt helyeztem a különböző fényforrások modellezésének bemutatására és a fotometriai adatok gyűjtésének lehetőségeire. Bemutattam a fényszórók fotometriai adatgyűjtésének új, gyors és költséghatékony módszerét, amely nagyobb pontosságot biztosít. A modellezés alapjai mellett részletesen áttekintettem a program főbb funkcióit, valamint a szoftver korlátait és a jövőbeli fejlesztési irányokat.
A Visibility3D szoftver alkalmazásával az igazságügyi szakértők objektív módon vizsgálhatják a korlátozott látási viszonyok között bekövetkező baleseteket, így különösen a gyalogosok észlelhetőségét.
A számítások és a grafikus megjelenítés variálásával, a színlátás modellezésével és a grafikus megjelenítéshez használt módszerekkel kapcsolatosan a www.visibility3d.com oldalon található bővebb információ.
Décsy Gabriella, főtanácsos intézetvezető, igazságügyi gépjármű-közlekedési műszaki és közúti közlekedésbiztonsági műszaki szakértő, NSZKK Kecskeméti Intézet
Aktuális kihívások és eredmények a kábítószerek igazságügyi szakértői vizsgálatában
Bevezető
Hazánkban évente 10-15 ezer eljárás fejeződik be kábítószerrel kapcsolatos ügyekben.1 Ezen ügyek jelentős részében az eljáró hatóság olyan anyagot is lefoglal, amelyről meg kell állapítani, hogy tartalmaz-e a Btk.2 szerint kábítószernek, új pszichoaktív anyagnak, esetleg kábítószer-prekurzornak minősülő összetevőt, azaz ellenőrzött anyagot.3 A kábítószerek és az új pszichoaktív anyagok esetén a büntetési tétel alapvetően a tiszta hatóanyag mennyiségének függvénye, ezért a beazonosítás mellett meg kell állapítani az eljárás szempontjából releváns összetevők mennyiségét is. Ahhoz, hogy a vizsgálatok a büntetőeljárásban felhasználható, megbízható eredményt szolgáltassanak, az ilyen típusú anyagok vizsgálatában megfelelő jártasság, szakértelem és alkalmas eszközpark szükséges, azaz igazságügyi szakértőt kell bevonni.
Különleges szakértelem a lefoglalt anyagok vizsgálatában
A Btk. XVII. fejezetében található egészséget veszélyeztető bűncselekmények körében a lefoglalt anyagok vizsgálatára leggyakrabban a kábítószer-kereskedelem, a kábítószer birtoklása, az új pszichoaktív anyaggal visszaélés, valamint a kábítószer-prekurzorral visszaélés gyanúja esetében kerül sor igazságügyi szakértő igénybevételre.
Mivel az ellenőrzött anyagok köre a jogszabályokban kémiai alapon került meghatározásra, ezért kémiai analitikai vizsgálatok, azaz igazságügyi vegyészszakértő bevonása szükséges annak megállapítására, hogy a lefoglalt anyagban található-e ellenőrzött anyag. Szintén a vegyészszakértő tudja megállapítani a lefoglalt anyagban lévő kábítószer vagy új pszichoaktív anyag grammban kifejezett mennyiségét – a tiszta hatóanyagtartalmat – is.
Az új pszichoaktív anyagok esetében az azonos kémiai alapvázra épülő vegyületek nagy száma miatt számos ország vezetett be a vegyületcsaládok kémiai leírásán alapuló, úgynevezett generikus szabályozást.4 Ezt a modellt 2012-től a hazai szabályozás is alkalmazza, az új pszichoaktív anyagok jegyzékében a tételes felsorolás mellett több vegyületcsalád generikus kémiai leírása is megtalálható.5 A generikus leírás értelmezése kémiai képzettséget igényel, amit a legális szereplők (pl. gyógyszergyárak, vegyszerforgalmazók, kutatóintézetek) esetén a működéshez szükséges kémiai szaktudás, a büntetőeljárásban pedig az igazságügyi szakértő tud biztosítani.
A büntetőeljárásokban le nem foglalt kábítószer vagy új pszichoaktív anyag mennyiségére vonatkozó kérdés is felmerülhet, azonban az anyag hiányában a tiszta hatóanyag mennyiségének kémiai vizsgálattal történő megállapítására nincs lehetőség. Ebben az esetben adhat iránymutatást a feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyagtartalmának alakulása az érintett időszakban, ami alapján a tiszta hatóanyagtartalomra becslés tehető.6 A becslés a le nem foglalt mennyiség és a feketepiaci koncentráció alsó, illetve felső határa alapján egyszerű matematikai műveletekkel (százalékszámítás, szorzás, összeadás) elvégezhető, ami önmagában nem igényel különleges szakértelmet. Hosszabb időszak vagy többféle kábítószer esetén azonban ez a becslés nagyobb terjedelmű számítást és komoly odafigyelést igényelhet, így esetenként ezen becslések elvégzésére is kirendelnek vegyészszakértőt. Fontos megjegyezni, hogy ilyen kirendelés előtt számos bizonyítási kérdést kell tisztázni (pl. az érintett anyag mennyisége, ismétlődő elkövetés esetén az alkalmak száma, gyakorisága, időtartama, új pszichoaktív anyagok esetében az érintett anyag típusa).
Vannak olyan esetek, amikor a kábítószerrel kapcsolatos büntetőeljárások botanikus szakértő bevonását teszik szükségessé. A potenciálisan kábítószertartalmú növény, gomba vagy ezek maradványainak vizsgálata során a botanikus szakértő az ismeretlen növényt vagy gombát a lehető legpontosabb rendszertani kategória szerint azonosítja, valamint az adott rendszertani kategóriára (fajra, nemzetségre) jellemző hatóanyag-tartalomra vonatkozó megállapítást tesz.
A szakvélemények megalapozottsága
A szakértői törvény7 alapján a szakértői véleményeket a tudomány és a műszaki fejlődés eredményeinek felhasználásával kell elkészíteni, melynek feltételei az NSZKK-ban biztosítottak (a kábítószervizsgálati terület tevékenysége nemzetközileg is ismert és elismert), ezzel együtt gyakran merülnek fel kérdések a bírósági eljárások során. Az elmúlt 2 év bírósági tárgyalásairól készített belső emlékeztetők áttekintése alapján a kérdések jellemzően a szakértő által közölt mérési eredményekre és az azokból levont megállapításokra, illetve a számításokhoz felhasznált adatok megalapozottságára és megbízhatóságára irányultak. Egyre többször fogalmazódnak meg továbbá védői kérdések, már a vádemelés előtt is ezekben a témakörökben.
Gyakori kérdés, hogy egy vegyület azonosítása során a vizsgálati módszer kiválasztása mi alapján történt. Szakmai szempontból alapvető kritérium, hogy annyi és olyan kémiai analitikai módszer alkalmazása történjen, ami elégséges a jogszabályban meghatározott hatóanyag egyértelmű azonosításához. A lefoglalt bűnjel anyagi minőségétől és az azonosított komponenstől függően dönt a szakértő az egyértelmű azonosításhoz szükséges vizsgálatokról és az azok megerősítéséhez szükséges vizsgálati módszerekről. Ezen vizsgálati módszereink szakmai hátterét nemzeti és nemzetközileg elismert testületek által kiadott ajánlások adják. A módszerfejlesztések és az eljárások kidolgozása során figyelembe vesszük az SWGDRUG (Scientific Working Group for the Analysis of Seized Drugs, azaz az amerikai Lefoglalt kábítószerek elemzésének Tudományos Munkacsoportja), az ENFSI (European Network Of Forensic Science Institutes, azaz az Európai Forenzikus Szakértői Intézetek Hálózata) és a UNODC (United Nations Office on Drugs and Crime, azaz az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala) szakmai ajánlásait.8
A fenti ajánlások szerint működő amerikai bűnügyi laboratóriumok körében végzett kutatás eredménye alapján9 az elhanyagolható nagyságrendű téves eredmény az esetek többségében emberi hibára vezethető vissza. Kockázatkezelésként, az esetleges tévedések kiküszöbölésére szolgál többek között az általunk alkalmazott rutineljárások írásbeli rögzítése; az ennek megfelelő, minimálisan elvégzendő vizsgálatok körének meghatározása adott bűnjeltípus, bűnjelméret, hatóanyagcsoport esetében; valamint az elkészült szakvélemények többlépcsős szakmai ellenőrzésének rendszere.
A beérkező bűnjelekből kimutatható komponensek azonosítását, majd mennyiségi meghatározását célzó vizsgálatok során rendszeresen ellenőrzött, megfelelő pontosságú eszközök, mérőműszerek alkalmazásával, szabályozott módon, minőségbiztosítási szempontok betartásával, minőségirányítási rendszert működtetve járunk el. A feketepiacon rendszeresen, nagy számban előforduló komponensekre vonatkozóan ezek a vizsgálatok, vizsgálati módszerek akkreditáltak, azaz a Nemzeti Akkreditáló Hatóság (NAH) által – a felülvizsgálást követően, az MSZ EN ISO/IEC 17025 szabvány követelményeinek rendszeresen megfelelve – elismertek10 .
Megjegyzendő, hogy a feketepiacon újonnan megjelenő, illetve ritkán előforduló komponensek esetében lehetőség van az akkreditált vizsgálat komponenseinek rugalmas bővítésére. Ez a folyamat azonban még mindig nagyobb időigényű, mint a szakvélemények előterjesztésére rendelkezésre álló határidő, így minden komponensazonosítás akkreditált eredményként történő kiadása nem lehetséges. A nem akkreditált komponensek vizsgálata, azaz minőségi és mennyiségi összetételének meghatározása során is ugyanazokat a vizsgálati módszereket, mérőeszközöket és minőségbiztosítási eljárásokat alkalmazzuk, mint az akkreditált komponensek esetében, így az adott komponensre nem akkreditált vizsgálat esetében is kétséget kizáró eredményhez jutunk. A nemzetközi és az NSZKK laboratóriumi hálózatában szervezett jártassági tesztek eredményei mind az azonosítás, mind a hatóanyagtartalom-mérés eredményeinek megfelelőségét igazolják. Itt kell megemlíteni, hogy 2010-ben a magyar laboratórium kapott felkérést a kábítószer-vizsgálat jártassági tesztjének szervezésére és értékelésére az ENFSI hálózatában lévő európai laborok részére, amelyet azóta is folyamatosan végez.
Az illegális kábítószerpiacon újonnan megjelenő dizájner drogok első azonosítása a rutinazonosítástól eltérő eszközöket igényel, ami esetenként a lefoglalt anyagból a hatóanyag izolálását is szükségessé teheti. A 2018-ban végrehajtott Belső Biztonsági Alap (BBA) fejlesztéseknek és a személyi állomány képzettségének köszönhetően rendelkezünk minden ehhez szükséges saját eszközzel és szaktudással, míg ez a feladat korábban csak egyetemekkel való együttműködés keretében volt megoldható.
A lefoglalt bűnjelekben található hatóanyag mennyiségének a mérése során (mely eredmény a büntetési tétel alapjául szolgál) a legnagyobb kockázatot a mintavétel megfelelősége jelenti.
Az általunk kidolgozott mintavételi metodika az európai ENFSI-ajánlás szakmai alapja lett, amit az amerikai DEA-laborok is bevezettek.11
A lefoglalt hatóanyag mennyiségének a meghatározásához szükséges koncentrációmérés (mint minden egyéb mérés) mindig bizonytalansággal terhelt, ezek összegzése több tétel esetén a matematikai statisztika szabályai szerint történik12 . A terhelt számára felróható, bizonyítható mennyiség legvalószínűbb értéke az átlagérték, illetve azok összegzésével nyerhető szám, a legkedvezőbb érték pedig a bizonytalanság értékeinek levonásával kapott érték, vagy azok összege.
Kis anyagmennyiségeknél megbízható koncentrációmérésre nincs lehetőség, ilyenkor tájékoztató jellegű eredményt tud közölni a szakértő, azonban ezek jellemzően az ügyben nem számottevő tételek, összegzésüknél a mérési bizonytalanság az előbb említett módon nem számolható. Tárgyak felületén jelenlévő anyagmaradványokban a hatóanyagok mennyisége – a jogszabályban rögzített határértékekre tekintettel – nem számottevő, így összegzésük eredménye sem az.
Évente néhány alkalommal érkezik kirendelés koncentráció ismételt mérésére bírói szakban, jogi határ közelében lévő, vagy más szempont miatt felmerült esetekben, illetve védői indítvány alapján. Tapasztalataink szerint a szintetikus úton előállított vegyületeknél jellemzően a korábbinak megfelelő eredményt kapunk az ismételt mérések során, ezen készítmények összetétele az idő múlásával számottevően nem változik. Léteznek azonban bomlékony vagy könnyen átalakuló anyagok, jellemzően elsősorban a növényi eredetűek (mint a marihuána) vagy a félszintetikusok (heroin), amelyek esetében a hatóanyag-tartalom az idővel csökkenhet.
Gyakori kérdésként merül fel a szakértő tárgyaláson történő meghallgatásakor a lefoglalt anyag állapotának változása, például a nedves állapotú anyag száradása, azaz nedvességtartalmának változása. A rutin analitikai méréseinkhez száraz állapotú anyag szükséges, ám a benne lévő tiszta hatóanyag mennyisége a száradás során nem változik (természetesen csak akkor, ha közben nem történik kémiai átalakulás). Ilyen esetekben a számítás a száraz állapotú anyag tömegére vonatkoztatva történik: a mért koncentráció magasabb lesz, azonban a bűnjel tömege ezzel arányosan csökken a száradás során.
Szintén többször felmerülő kérdés, hogy min alapulnak a becslésekhez használt, a feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyagtartalmának alakulását bemutató táblázat adatai. Az adatok a szakértői vizsgálatra kerülő, lefoglalt készítmények szakvéleményekben megadott vizsgálati eredményeinek összesítéseképpen állnak össze. Az adott év kirendeléseinek feldolgozását és az eredmények ellenőrzését követően a szakterületen dolgozó szakértők együttesen áttekintik az egyes anyagfajták mérési adatait, ennek eredményeként kerülnek a táblázatba az adott év koncentrációértékei. A feldolgozás időigénye miatt az előző évi adatok publikálására jellemzően május folyamán kerül sor, rövidebb időszakra vonatkozó adatokat – részben a folyamat időigénye, részben a ritkább szerek statisztikailag nem elégséges esetszáma, részben az eljárásokban történő egységes alkalmazhatóság miatt – nem tudunk rendszeresen közölni.
Kapacitás – Kihívások
A büntetőeljárások időszerűsége miatt a szakvélemények elkészítése nem húzódhat el aránytalanul, a hatályos jogszabályok szerint erre maximálisan két hónap határidő adható, ami egy esetben hosszabbítható meg, legfeljebb egy hónappal. A szakvéleményt azonban a vizsgálatok komplexitásától, az aktuális leterheltségtől és a rendelkezésre álló kapacitásoktól függetlenül kell a megadott határidőre, megbízható minőségben elkészíteni, ami a kizárólagos szakterületeken, köztük a lefoglalt kábítószerek vizsgálata területén jelenthet komoly kihívást13 .
Az eljárások költséghatékonysága szempontjából azt is fontos tudni, hogy a vizsgálatok vegyszer- és fogyóanyag-igénye mellett a műszerek beszerzési és fenntartási költsége is jelentős összeg, a rutinvizsgálatokra használt alapkészülékek ára jellemzően a 10-40 millió forint, a speciális vizsgálatokhoz szükséges készülékeké pedig a 60-150 millió forint közötti nagyságrendbe esik. A szakértői vizsgálatok a korszerű készülékek mellett is jelentős emberi munkát igénylő feladatok, így a működés szempontjából a stabil és gyakorlott személyi háttér a legkritikusabb tényező. Az NSZKK és jogelődje, a BSZKI 2007-től működteti a budapesti központi laboratóriumból és a debreceni, győri, pécsi, szegedi, veszprémi regionális kábítószer-vizsgáló laboratóriumokból álló egységes hálózatot. A hálózati működés alapvető célja, hogy a lefoglalt kábítószerek szakértőhöz szállítása a kirendelők részéről idő- és költségtakarékosan megoldható legyen, a laboratóriumok egységes szakmai protokolljai, műszaki felszereltsége és irányítása pedig a helyszíntől függetlenül biztosítsa a szakvélemények egységes és magas színvonalát, megbízhatóságát.
Kapacitás – Racionalizálási lehetőségek a szakértői munka során
A határidő, a költségek és a rendelkezésre álló személyi és laboratóriumi háttér mindegyike korlátos, így különösen nagy jelentősége van annak, hogy kiaknázzuk a laboratóriumi munkafolyamatok szervezésében, a szakértői feladatok és a kirendelői igények racionalizálásában rejlő lehetőségeket.
A munkafolyamatokat úgy tudjuk optimalizálni, hogy a vizsgálatokhoz megfelelő hatékonyságú, megbízhatóságú és mintakapacitású vizsgálati módszereket és mérőkészülékeket választunk. Szintén kapacitás nyerhető egyes laboratóriumi műveletek automatizálásával, robotizálásával, illetve a belső munkafolyamatok és dokumentációs rendszer egységesítésével, valamint ezek hatékony szoftveres támogatásával. A szakterületen alkalmazott mérőkészülékek nagy mintakapacitású automata mintaváltókkal rendelkeznek (amennyiben azt a mérés elve lehetővé teszi), a legnagyobb mintaterhelésű budapesti laboratóriumban egyes mintaelőkészítési lépések 2016 óta robotizáltan is zajlanak. A dokumentációs rendszert és annak szoftveres támogatását folyamatosan fejlesztjük. A hálózat laboratóriumaiban használt egységes műszerpark és egységes szakmai eljárások a hatékonyságot, az ellenőrizhetőséget, egyúttal a megbízhatóságot is növelik.
Az elmúlt évtizedekben több témakörben alakult ki általánosan alkalmazott gyakorlat az elvégzendő kémiai vizsgálatok racionalizálására. A kábítószerek és új pszichoaktív anyagok vizsgálata során a legtöbb emberi munkát a tiszta hatóanyag mennyiségének meghatározására irányuló mennyiségi mérések igénylik. Ezeknél a vizsgálatoknál a mintavétel és a mintaelőkészítés nagy munkaigényű, nehezen automatizálható feladat, emellett a vizsgálati eredmények értékelése is nagyobb időigényű, mint az azonosításra irányuló rutinvizsgálatok esetében. Ennek megfelelően a mennyiségi vizsgálatok racionalizálása alapvető fontosságú az elfogadható átfutási idejű működés biztosítása szempontjából.
Bizonyos esetekben a hatóanyag mennyiségének mérése nélkül is megállapítható, hogy a kábítószer vagy új pszichoaktív anyag nem haladhatja meg a csekély mennyiség felső határát. Magától értetődő, hogy például 0,2 gramm lefoglalt porban nem lehet 0,5 grammnál nagyobb mennyiségű amfetamin-bázis hatóanyag, azaz a csekély mennyiséget meghaladó mennyiségű kábítószer. Ráadásul a feketepiaci készítményekben az amfetamin szulfát-só formájában van jelen, azaz a por tömegének egy részét (ez esetben mintegy negyedét) a sóképző anyag teszi ki, tehát legalább 0,68 gramm por szükséges ahhoz, hogy a benne lévő tiszta amfetamin-bázis mennyisége 0,5 gramm lehessen.
A marihuána esetében szintén nem lehet a hatóanyag mennyisége a teljes anyag tömege, hiszen a marihuána döntő része a hatóanyagot termelő és hordozó növényi anyag. Ebben az esetben a lefoglalt feketepiaci készítmények átlagos hatóanyag-tartalom táblázatában található felső koncentrációérték alkalmas arra, hogy reális becslést tegyünk a lefoglalt anyagban lévő kábítószer-mennyiség elvi maximumára. 2022 folyamán az esetek mintegy 85 százalékában a lefoglalt marihuána tömege nem haladta meg azt a mennyiséget, amiben a csekély mennyiséget meghaladó hatóanyag lehetett volna, ezekben az esetekben az említett becslést alkalmaztuk. (Megjegyzendő, hogy ha minden esetben méréssel határoztuk volna meg a tiszta hatóanyag mennyiségét, akkor csak a marihuána mérésekhez hét további munkatárs teljes éves munkájára lett volna szükség, a mérések során felhasznált vegyszerek révén pedig 0,5-1 tonnával több veszélyes hulladékot „termeltünk” volna.)
A többféle, több tétel kábítószert vagy új pszichoaktív anyagot tartalmazó ügyek esetében a vizsgálatok úgy is racionalizálhatók, hogy a nagyobb tételek mérése mellett a kisebb mennyiségek hatóanyagtartalmára becslést teszünk. Ezt a megoldást természetesen csak abban az esetben alkalmazzuk, ha az összesített mennyiség a becsült maximális mennyiséggel sem lépheti át a mennyiségi kategória határát.
Szintén érdemi racionalizálási lehetőség, ha egy ügyben több azonos személytől vagy azonos helyről lefoglalt tétel érkezik vizsgálatra, amelyek mennyisége hasonló, és az első vizsgálatok eredményei alapján az összetételük sem mutat érdemi eltérést. Ilyen esetben a tételeket elfelezzük, a kapott felek egyikét változatlan formában megőrizzük, a fennmaradó feleket pedig egyesítjük. Az így készített átlagminta kellő pontossággal reprezentálja a tételek átlagos összetételét, a lefoglalt anyagban lévő hatóanyag összes mennyisége a tételek össztömege és az átlagmintából mért koncentráció alapján számítható.
Fontos kiemelni, hogy a lefoglalt bűnjeleket a rendőrség a jogerős elkobzásig tárolja, így a vizsgálatok elvégzésére pótlólagosan is van lehetőség.
Kapacitás – Racionalizálási lehetőségek a kirendelések során
A kábítószerhez kapcsolódó büntetőeljárások során a szakértői vizsgálatra kerülő bűnjelek számának csökkentésére a kirendelői oldalon erősen korlátozottak a lehetőségek, mivel a tényállás megállapításához szükséges annak meghatározása, hogy a lefoglalt bűnjel tartalmaz-e ellenőrzött anyagot.
A vegyészszakértői gyakorlatban a legnagyobb körültekintéssel járó, jelentős időigényű azonosító vizsgálat a szennyezett tárgyak vizsgálata. Ilyen esetekben akkor van lehetőség racionalizálásra, amikor a kézzelfogható mennyiségű kábítószer vagy új pszichoaktív anyag mellett a fogyasztás jellegzetes eszközeit is lefoglalják, azonban már az anyag vizsgálata alapján igazolható a kábítószer vagy új pszichoaktív anyag birtoklása. Ennek tipikus példája, amikor kábítószer mellett az anyag tárolására használt üres tasak, az aprítására használt őrlő vagy az elszívására használt pipa is lefoglalásra kerül. Ebben az esetben a használati tárgyakról esetlegesen kimutatható kábítószer-maradványok a bűncselekmény minősítését nem befolyásolják. A jellemzően csekély értékkel bíró használati tárgyak „elkobozhatóságának” alátámasztására elvégzett szakértői vizsgálatok a büntetőeljárás időszerűségére és költséghatékonyságára is kedvezőtlenül hatnak, továbbá számottevő többletterhelést jelentenek a korlátozott kapacitással rendelkező szakértői oldalon is. Korábban a Legfőbb Ügyészség Nyomozás Felügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya is megerősítette, hogy ha a lefoglalt tárgyak jellegüknél fogva tipikusan kapcsolódnak az elkövetéshez, annak megítélése, hogy azt az elkövetéshez eszközül használták vagy arra szánták – az összes körülmény figyelembevétele mellett – a jogalkalmazó feladata, és nem szükséges különleges szakértelem igénybevétele annak alátámasztásához, hogy a tárgyak elkobzás alá esnek. Megjegyzendő, hogy a szennyezett tárgyak korlátozott körű vizsgálatának több évtizedes szakértői gyakorlata ellenére sem érkeznek olyan kirendelések bírói szakban, amikor ilyen tárgyakat pótlólagosan kell vizsgálni az elkobzás alátámasztására.
A fentieknél jelentősen kisebb számban, de érkeznek kábítószer vagy új pszichoaktív anyagok jelenlétének vizsgálatára olyan készítmények is, amelyekről korábban már szakértő megállapította, hogy hamis gyógyszernek minősülnek. Abban az esetben, ha az eljárás vagy a korábbi szakértői vizsgálatok során nem merül fel arra gyanú, hogy a lefoglalt készítmények ellenőrzött anyagot tartalmazhatnak, megfontolandó, hogy szükséges-e további szakértő kirendelése.
Kihívások és eredmények – Dizájner drogok
A kábítószerek piacán nem új keletű az újabb és újabb hatóanyagok megjelenése, azonban 2010-től a korábbinál jelentősen nagyobb számban jelentek meg új szerek mind hazai, mind nemzetközi szinten, és terjedésük üteme, valamint az általuk elért piaci részesedés is korábban elképzelhetetlen mértéket ért el. Egy-egy szer akár 3-4 hét alatt is komoly karriert tudott befutni, továbbá a dizájner drogok esetszámai a lefoglalások tekintetében 2015-re összességében meghaladták a klasszikus kábítószerek esetszámait. Az új anyagok dinamikus megjelenésével a vegyészszakértői munka új típusú feladatokkal bővült, azonban az elmúlt években kialakultak azok a hazánkban is alkalmazott jó gyakorlatok, amelyek a gyorsan változó feketepiaci helyzetben is garantálják a megbízható szakértői vélemények elkészítését.
Az egyik új feladat a korábban nem ismert anyagok szerkezetének megbízható azonosítása. Az ilyen célú vizsgálatok megfelelőségének ellenőrzésére az ENFSI jártassági tesztjében 2016 óta küldünk speciális szerkezetazonosítási mintákat az európai laboratóriumok részére. 2022-ben az ENSZ-szel együttműködve az Európán kívüli országok számára is biztosítottuk a részvételi lehetőséget a szerkezetazonosítási tesztben, a pozitív visszajelzések alapján ezt az ENSZ jártassági teszt programjának részeként fogjuk a továbbiakban is globális szinten működtetni.
A klasszikus kábítószerek vizsgálatára elterjedten alkalmazott méréseknél a készülék kalibrációjához referenciaanyag megléte szükséges, melynek beszerzése az újonnan megjelent dizájner-vegyületek esetében a standard anyag gyártóktól a rendelkezésre álló maximális határidő alatt gyakorlatilag nem lehetséges, ezért saját előállítású és minősítésű referenciaanyagra (úgynevezett házi standardra) van szükség, vagy speciális, nem a meghatározandó vegyülettel azonos standard (összehasonlító) anyagot igénylő, mennyiségi mágneses magrezonancia (qNMR) mérést lehet, illetve kell elvégezni a szakvélemény elkészítéséhez.
A dizájner drogok terjedésével a „tiltólistákon” szereplő anyagok száma rövid idő alatt jelentősen nőtt. Míg 2010-ben a nemzetközi egyezmények jegyzékein mintegy 200 anyag szerepelt, addig a cikk írásakor a hazai jogszabályok jegyzékein több mint 1100 egyedileg nevesített anyag található. A kémiai területen dolgozók számára közismert, hogy egy-egy vegyületet többféle kémiai néven is el lehet nevezni, így a legális piaci szereplők számára sem volt egyszerű annak ellenőrzése, hogy egy adott vegyület szerepel-e ezeken a jegyzékeken vagy sem. A szakterület javaslatára, a jegyzéken szereplő anyagok kereshetőségének elősegítésére a hazai jogszabály 2023 augusztusa óta tartalmazza a vegyületek egyértelmű azonosíthatóságát biztosító „InChIKey” kémiai azonosítót.
Amikor a fogyasztó „kristály” néven vásárolja meg az aktuálisan piacon lévő dizájner drogot, a fenti kérdés fel sem merülhet, hiszen általában sem az eladó, sem a vevő nem tudja, hogy pontosan milyen hatóanyag van az adott anyagban. A büntetőeljárásokban viszont többször felmerült kérdésként, hogy a le nem foglalt, de vallomásokban szereplő dizájnerdrog-készítmények milyen jogi státuszú hatóanyagot tartalmazhattak. Ezt a kérdést az anyag vizsgálata nélkül nem lehet megbízhatóan megválaszolni, de az egyes időszakokban a lefoglalt anyagokban jelenlévő vegyületek köre és jogi státusza alapján egy statisztikai kép kialakítható. Az erre vonatkozó információk az NSZKK honlapján található, a feketepiaci kábítószer-készítmények átlagos hatóanyag-tartalmának alakulását bemutató táblázat végén olvashatók.
Kenderrel kapcsolatos vizsgálatok
A Btk. kannabisznövény (kender, Cannabis sativa L.) esetén a csekély mennyiség felső határát a növényegyedek száma alapján határozza meg.14 Ennek megállapítására botanikus szakértő kompetens, aki egyrészt faj szerint azonosítja a növényeket, másrészt minden esetben kétséget kizáróan tudja meghatározni a mennyiséget. Amennyiben a kendernövény gyökérrel rendelkezik, úgy minden esetben növényi tőnek tekintendő (a már leszüretelt, gyökeres szárcsonkok, valamint azon dugványok vagy klónok is, amelyeken megindult a gyökérfejlődés). A kender gyökértelen részei (pl. leszüretelt ágvég, levágott szár) ezzel szemben növényi maradványnak tekintendők, esetükben nem határozható meg, hogy hány növényi tőről származnak. Ilyenkor a növényi maradványok vegyészszakértői vizsgálata elengedhetetlen a kábítószer mennyiségének meghatározásához.
A 16/2018. (V. 31.) ORFK utasítás 36. pontjában foglaltak szerint a botanikus szakértő egyik feladata a kendernövények fajtaszintű azonosítása. A fajtanemesítés során azonban a kender különböző fajtáit, változatait, vagy akár az alfajokat is keresztezhetik egymással, éppen ezért a növények megjelenése rendkívül változatos, jelenleg nem ismert olyan makromorfológiai bélyeg, amely alapján a botanikus szakértő az egyes fajtákat azonosíthatná, vagy egzakt megállapítást tehetne a növények THC- vagy más hatóanyag-tartalmára vonatkozóan. Így abban az esetben, ha a kendertermesztés jogszerűségének kérdése nem tisztázott, a tőszám botanikus szakértői megállapítása mellett a növények hatóanyag-tartalmának vegyészszakértői megállapítása is szükségessé válhat.
A potenciálisan kábítószer-tartalmú növények bizonyos részei, illetve fejlődési stádiumai nem, vagy elenyésző mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot. Kender esetében annak termése (magja) nem tartalmaz hatóanyagot (bár a termések felületére az anyanövény hatóanyaga olykor felkenődhet), így annak vegyészszakértői vizsgálata egyrészt irreleváns, másrészt ellehetetlenítheti a botanikus szakértő vizsgálatát. A botanikus szakértő azonban a faj azonosítása után megbecsülheti, hogy az adott mennyiségű magból hány tő kábítószer-tartalmú növény termeszthető. A kender pszichoaktív hatóanyag-tartalma virágzáskor tetőzik (a fiatal növények esetében csekély), és a növény bizonyos részei, így a gyökérzet nem tartalmaz pszichoaktív hatóanyagot. Éppen ezért a kender gyökeres szárcsonkjai, illetve a fiatal (legfeljebb 5 lomblevélpárnyi fejlettségű) kendernövények esetében a botanikai vizsgálat egyszerűen kivitelezhető és célravezetőbb, mint a hatóanyag kimutatására irányuló vegyészszakértői vizsgálat.
A nagyobb tőszámú, illetve nagyobb termetű növényekből összetevődő kenderültetvényeken botanikus szakértő helyszíni jelenléte szükséges. Amennyiben a kábítószer mennyiségének megállapításához nem elegendő az ültetvény tőszámának megállapítása, hanem a növények hatóanyag-tartalmának vegyészszakértői vizsgálatára is szükség van, a botanikus szakértő a helyszínen reprezentatív mintát biztosít a növényekből, ugyanis nagyobb mennyiségű kender esetén a teljes ültetvény vizsgálata a vegyszer- és időigényesség miatt gyakran aránytalanul nagy terhet róna a vegyészszakértőre. A reprezentatív minta az alapsokaság olyan részhalmaza, amelynek tulajdonságai hűen tükrözik az alapsokaság tulajdonságait. Így a reprezentatív minta vizsgálatával megfelelő becslés tehető az alapsokaság egészére jellemző tulajdonságokra. Alapsokaságnak azonban csak a hasonló tulajdonságokkal (így elsősorban hasonló hatóanyag-tartalommal) rendelkező kendernövények tekinthetők. A reprezentatív mintavétel előtt tehát meg kell határozni, hogy mely növények rendelkeznek hasonló tulajdonságokkal és képeznek ezáltal homogén csoportokat az ültetvényen belül. A megfelelő homogén csoportokba történő sorolás után a botanikus szakértő szükség esetén ezekből reprezentatív mintát biztosít vegyészszakértői vizsgálatra.
Legújabb trendek – Új típusú kendernövények
A klasszikus kábítószernek számító marihuána- és kenderültetvény-lefoglalások kémiai összetételében az utóbbi években jelentős változást tapasztaltunk. Ennek oka feltehetően az, hogy az európai országok szabályozása vagy joggyakorlata eltérő ebben a kérdésben: egyes piaci szereplők ráálltak a legális kendertermesztésre.15
A kenderre jellemző, hogy mirigyszőrei biológiai aktivitással bíró kannabinoid vegyületeket (fitokannabinoidokat) termelnek, melyek közül élettani hatás tekintetében két hatóanyag emelhető ki: a delta-9-tetrahidrokannabinol (delta-9-THC) és a kannabidiol (CBD). Egyéb élettani hatások mellett a delta-9-THC (és néhány szerkezeti izomere) azonban pszichoaktív hatással is rendelkezik. A CBD a világ számos országában forgalomban van mint gyógyszerhatóanyag. Igazoltan hatásos az epilepszia gyógyításában (Epidiolex nevű gyógyszerként), és egyre szélesebb körben alkalmazzák táplálékkiegészítőként is, bár egészségmegőrző hatása nem bizonyított.16
A kender CBD- és THC-tartalma genetikailag meghatározott. Minden kannabisznövényből kimutatható a delta-9-THC és a CBD, azaz a CBD-termelés céljára nemesített kenderből is kimutatható a delta-9-THC. A kérdés szakmai megközelítését az a tény is árnyalja, hogy a növényi bioszintézis során ezen vegyületeknek savszármazékai keletkeznek, amelyek nem stabil vegyületek, normál körülmények között hosszabb idő alatt, hő hatására azonban nagyobb sebességgel alakulnak át (dekarboxileződnek): kannabidiol-savból CBD, delta-9-THC-savból delta-9-THC keletkezik. A totál-CBD a – totál-THC-hoz hasonlóan – a CBD és a sav formában jelenlévő kannabidiol együttes mennyiségét jelenti.17
A kábítószer-termesztésre nemesített fajtákban a főkomponens jellemzően a THC, de az utóbbi időben olyan fajták is megjelentek, amelyek számottevő mennyiségben tartalmaznak CBD-t. Az ipari típusba tartozó fajták THC-tartalma jóval alacsonyabb és a THC-val összemérhető mennyiségű CBD-t tartalmaznak, míg a természetben, vadon növő formákban a CBD a főkomponens. A THC és a CBD termelésére nemesített kenderfajták között a különbség sejtszinten, a genetikai állományban és az ebből következő biokémiai folyamatokban, valamint azok eredményeképpen a hatóanyag-tartalomban nyilvánul meg és nem fejeződik ki a növény makromorfológiai karaktereiben, azaz e kemotípusok (kémiai variánsok) morfológiai alapon nem különíthetőek el.
Az elmúlt néhány év tapasztalata, hogy egyre gyakrabban jelennek meg együtt egy-egy helyszínen a különböző típusú növények, ezért a növények homogén csoportokba történő sorolásához nagy segítséget nyújthatnak a kábítószer-gyorstesztek.18 Az erre a célra használatos 4-aminofenol (4-AP) gyorsteszttel a hatóanyagok mennyisége ugyan nem becsülhető, ám háromféle kémiai összetételű típus (kemotípus) különíthető el: bizonyos növényekben a pszichoaktív THC hatóanyag a domináns, más növényekben a nem pszichoaktív CBD van túlsúlyban, megint más növényekben e két vegyület aránya nagyjából megegyezik.
Érdekes jelenség, hogy a CBD-domináns kenderek termesztésével előállított termékek között számottevő THC-tartalommal rendelkező készítmény is megjelent. Előfordult a lefoglalásokban olyan „CBD olaj”, amely 33 tömeg% totál-THC-t tartalmazott.
A CBD típusú kendernövény-termesztés felfutásának, majd a legális piac telítődésének kísérőjelensége lehet a CBD kémiai átalakítása újabb pszichoaktív vegyületekké, köztük delta-9-THC-vá.
Régebb óta létező jelenség, hogy CBD-domináns növényi anyagot szintetikus kannabinoidokkal (mint például MDMB-4en-PINACA, ADB-FUBINACA, ADB-BUTINACA stb.) impregnálnak, „javítanak fel”. Elkezdődött a THC-val szerkezetileg rokon, új vegyületcsalád képviselőinek szintézise is. 2022-ben 14 magyarországi lefoglalásban jelent meg a hexahidrokannabinol (HHC), amely vegyületet 2023-ban már mintegy 200 esetben, származékát, az acetil-hexahidrokannabinolt (HHCAc) 2022-ben kettő, míg 2023-ban tíz esetben azonosítottuk növényi hordozóról, gyantaszerű anyagból és e-cigaretta töltőanyagából.19 Svájcban 2023-ban olyan illegális labort számoltak fel, amely kisüzemi körülmények között CBD-ből kiindulva állított elő THC-t.
A kender alapú termékek széles körű elterjedése, használata mind a legális termesztés és feldolgozás, mind az élelmiszeripari vagy gyógyászati célú felhasználás területén számos további kérdést vet fel, amelyeket nem a büntetőeljárásban kirendelt szakértőknek kell tisztáznia.20
Legújabb trendek – Étrendkiegészítők
Aggodalomra ad okot az a jelenség, hogy interneten keresztül rendelhetők olyan étrendkiegészítők, amelyek Magyarországon új pszichoaktív vagy akár kábítószernek minősülő hatóanyagot is tartalmaznak. Ezek közül a DMAA elnevezésű vegyület már 2012. április 3. napjától új pszichoaktív anyagnak, 2015. január 1. napjától kábítószernek minősül! Ezek a hatóanyagok jellemzően stimuláns hatásúak (1,4-DMAA, octodrin, 2-PEA), kis koncentrációban vannak jelen, azonban számos más komponensek (vitaminok, szénhidrátok, aminosavak) mellett azonosításuk új előkészítési és vizsgálati módszerek bevezetését igényli. Figyelmet érdemel, hogy a csomagolásokon feltüntetett összetevők és a ténylegesen bennük lévő összetétel nem minden esetben van összhangban.
Legújabb trendek – Hallucinogén gombák
A pszichoaktív gombák és származékaik gazdag múltra tekintenek vissza a spirituális gyakorlatban, az orvostudományban és a popkultúrában. Hatóanyagaik, a pszichoaktív tulajdonsággal rendelkező alkaloidok szerkezetileg hasonlóak az endogén neurotranszmitterekhez, azaz az emberi szervezetben termelődő, idegingerület átvivő anyagokhoz. Ennek megfelelően jelenleg is inspirálják a gyógyszerkutatást, egyéni terápiák kipróbálását.
A potenciálisan pszichoaktív hatóanyag-tartalmú gombák bizonyos részei, illetve fejlődési stádiumai nem, vagy elenyésző mennyiségben tartalmaznak hatóanyagot. Gyakorlatunkban is régóta ismert jelenség, hogy gombalefoglalások mellett postai küldeményekben spórákból álló kalaplenyomat, vagy termesztőkészlet részeként gombaspóra-szuszpenzió és táptalaj kerül lefoglalásra. A táptalaj lehet intakt, spórákkal oltott vagy gombafonalakkal másodlagosan átszövetett, azonban e gombák esetén jellemzően csupán a termőtest tartalmaz pszichoaktív hatóanyagot, a gomba spórái, illetve a talajt átszövő hifafonalai nem. A botanikus szakértő azonban a gombaspórák azonosítása által megállapíthatja, hogy azok alkalmasak-e adott pszichoaktív hatóanyag-tartalmú termőtest fejlesztésére. A hifafonalak megfelelő szintű morfológiai alapú azonosítása nem lehetséges, ám azokból termőtestek fejleszthetők, amelyek taxonómiai azonosítása révén a botanikus szakértő megállapíthatja, hogy az adott csoport jellemzően milyen hatóanyagot tartalmaz. A termőtest ugyanakkor alkalmas a hatóanyag-tartalom vegyészszakértői vizsgálatára is. Fontos megjegyezni azonban, hogy gombatermesztésre szánt, pszichoaktív hatóanyagot nem tartalmazó gombaspórák, hifafonalak és táptalajok esetében a későbbi hatóanyag-tartalomra vonatkozó mennyiségi becslés nem tehető, egyrészt azért, mert a termőtestek kifejlődése, illetve azok mennyisége nagyban függ a termesztési körülményektől, másrész pedig azért, mert a kifejlődött termőtestek újabb spórákat hoznak létre, így a gomba szinte korlátlan mennyiségben tovább szaporítható.
A lefoglalt gombákban a közismert pszilocibin és pszilocin mellett a 2-PEA elnevezésű vegyület is gyakran kimutatható, mely hatóanyag az irodalomban leírtak szerint több esetben lehet felelős a túladagolásos mellékhatások megjelenéséért21 . Újabb jelenség, hogy olyan vákuumcsomagolt gombakészítmények (Go Microdose, Atlantis) jelentek meg a piacon, amelyek 2-PEA-t tartalmaznak22 . Ezek a badargomba-fajok (Psilocybe spp.) kitartó képletei, ún. szkleróciumai, amelyek morfológiai alapon nehezen különíthetők el más gombák hasonló képleteitől, tehát ezekben az esetekben a vegyészszakértői vizsgálat a célravezető.
Összegzés
A kábítószerek igazságügyi szakértői vizsgálatának számos részterületén nemzetközi szinten is kiemelkedőnek tekinthető szakmai munka folyik az NSZKK-ban, a dinamikusan változó drogpiac és a jogi környezet viszont folyamatosan újabb és újabb kihívások elé állítja a szakterületet. A kihívások egy része szakértői szakmai szinten, esetenként több szakterület közös munkájával oldható meg, más részükre a szakértők és kirendelők konstruktív együttműködése jelentheti a megoldást.
Csesztregi Tamás, igazgató, NSZKK Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság, Kábítószervizs-gáló Szakértői Intézet, Rompos Éva, osztályvezető, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ, Bűn-ügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság, Kábítószervizsgáló Szakértői Intézet, Kvantitatív Analiti-kai Osztály; Ujvári Zsolt, igazságügyi botanikus szakértő, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ, Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság, Fizikai és Kémiai Szakértői Intézet, Ásvány-Kőzettani és Botanikai Laboratórium
Az igazságügyi szakértői szemléltetés modern eszközei és lehetőségei
Bevezetés
A modern technológia fejlődése szorosan összefonódik a számítógépek számítási kapacitásának növekedésével. A fejlődés ütemét egészen napjainkig az ún. Moore-törvény1 írta le, miszerint a számítógépes chipekben található tranzisztorok száma kétévente megduplázódik. Ez a törvényként ismertté vált összefüggés mára már az érvényességének a határait feszegeti2 , egyes vélemények szerint el is érte, ugyanis a fejlődés fenntarthatóságának egész egyszerűen a fizika szab gátat.3 (Nem lehetséges tetszőlegesen kis helyre nagy számú, bonyolult áramkört összesűríteni.) Tulajdonképpen a számítási kapacitás exponenciális növekedése hozta magával az ahhoz kapcsolódó műszaki és természettudományos méréstechnika és vizsgálati módszerek robbanásszerű fejlődését, mely körülmény részben a szakértői törvény újraalkotásában is közrejátszott.
A közoktatásban is régóta alapkövetelmény, hogy a mai kornak megfelelő, modern pedagógiai eszközök, módszerek segítsék a tanítási-tanulási folyamatokat, amelyek egyik hangsúlyos eleme az infokommunikációs technológia (IKT) alkalmazása az oktatásban és a szemléltetés során. „Az IKT magába foglalja a teljes körű technológiai tervezést az információhoz való hozzáféréstől a feldolgozáson át az átadásáig: az információ gyűjtésének, tárolásának, továbbításának és prezentálásának hardver-, szoftver- és médiafeltételeit, legyen az információ formája hang, adat, szöveg vagy kép. Magában foglalja a telefonok, mobiltelefonok, hardverek, szoftverek világát egészen az internetig.”4 Az IKT legfontosabb eszközei lehetnek az asztali számítógép, a laptop/notebook, a tablet, az okostelefon, a digitális fényképezőgép, a multimédia-lejátszó (projektor) és az ezekhez kapcsolódó perifériák (pl. 3D nyomtató), valamint különböző célszoftverek stb.
Természetesen felmerül az igény a jogalkalmazók részéről is, hogy a tudományos igényességgel elkészített, modern szakmai ismereteket tartalmazó szakértői véleményeket közérthetően, szemléletesen és hitelt érdemlően interpretálják a szakértők a szakvéleményben és a tárgyalóteremben egyaránt.5 A szakértők a törvényi előírás alapján írásban vagy szóban terjeszthetik elő szakértői véleményüket.6 Az írásos szakértői vélemény nem csupán a szakvélemény végén elhelyezkedő, a feltett kérdésekre adott válaszok lényegét összefoglaló „vélemény” címmel jelzett fejezetből áll, hanem a törvény szerint annak szerves részét képezi az ügy adatait összefoglaló leleti rész, amit a vizsgálati módszerek, szakmai ténymegállapítások rész követ.7 Az utóbbi két szakaszban a szakértő kifejtheti azt, hogy az adott vizsgálati eredményhez milyen megismerési úton jutott el (pl. milyen módszereket, eszközöket alkalmazott, milyen részeredmények keletkeztek). A szakvélemény ezen része így lehetőséget ad a szakértő számára, hogy alkalmazza az IKT nyújtotta lehetőségeket. A szöveges leírást a szövegtörzsbe illesztett táblázattal, grafikonnal, ábrával egészítheti ki, vagy ahhoz akár különálló, de a szakvélemény részét képező mellékletet (pl. fényképmelléklet) csatolhat. A szóbeli interpretáció a szakértői gyakorlatban a tárgyalótermi szakértői véleményalkotást is jelentheti, ami általában már az írásos szakértői véleményre épül, annak a bíróság által feltett kérdések alapján történő kiegészítéseként értelmezhető. Be kell ugyanakkor ismerni, hogy a szakértők többségének ez a fajta véleményközlés nem mindennapos tevékenysége, az ügyek csak kisebb százalékában szükséges a tárgyaláson való megjelenés. Itt a verbális és a nonverbális kommunikáció mellett a vizuális kommunikáció jelentősége is óriási. A kriminalisztika alapvetően megismerő tevékenység8 , az emberi gondolkodás pedig elsősorban perceptuális, eredetileg az emberi kommunikáció is a vizualitáson alapszik9 . A vizuális kommunikáció nem korlátozódik a kétdimenziós állóképekre,10 bár a kriminalisztika ezeket is lényegében a kezdetektől alkalmazza.11 Az utóbbi években a világjárvány hatására a tárgyalótermeket digitális eszközökkel bővítették a távmeghallgatások számának növelése céljából, ami lehetőséget teremt a szakértők számára az IKT-eszközök tárgyalóterembe történő integrálására.
A tanulmányban felsoroljuk és esettanulmányokon keresztül bemutatjuk, hogy milyen IKT-eszközök és lehetőségek állnak rendelkezésére a szakértők számára, melyek segítik a rendőrségnek, az ügyészségnek és a bíróságnak az absztrakt, nehezen vizualizálható szakértői megállapítások megértését. Kitérünk továbbá a Nemzeti Szakértői és Kutató Központban (a továbbiakban: NSZKK) működő szakértői területek gyakorlatára, hogy bemutassuk, az elsősorban büntetőeljárásokban közreműködő szakértők milyen lehetőségeket tudnak alkalmazni a mindennapi munkájuk során.
A szakértői szemléltetés módjainak csoportosítása
A szakértőket nagyon sok szempontból csoportosíthatjuk a kézenfekvő tudományterületi csoportosításon kívül is. Ilyen lehet, hogy a szakértő nyomozó módban vagy értékelő módban fejti ki tevékenységét; forrás szintű vagy tevékenység szintű válaszokat ad; diagnosztikai megállapításokat tesz, összehasonlító azonosítást vagy elemző-meghatározó munkát végez, esetleg rekonstruál.12 Megkülönböztethetők a szakterületek aszerint is, hogy a vizsgálati eredmények értelmezése mennyiben támaszkodik a szakértő szubjektív megállapításaira. Ebben a tanulmányban ezeken túl egy új csoportosítási lehetőséget járunk körül, ahol a csoportosítási szempont a szakvélemény szemléltetési módjai, eszközei szerint történhet. Az alábbi, minőségi fokozatoknak is felfogható kategóriákat kívánjuk bevezetni, amiket a következő fejezetben részletesen, példákon keresztül is kifejtünk.
- Ábrák (táblázatok, diagramok, folyamatábrák stb.)
- Állóképek (vázlatok, rajzok, fényképek, grafikák stb.)
- Mozgóképek (videók, animációk stb.)
- 3D (háromdimenziós modellek, 3D nyomtatás, plasztikus arcrekonstrukció stb.), virtuális valóság (VR) és kiterjesztett valóság (AR)
A szakértői vélemények interpretálásának eszközei
A szakterületek szemléltető módszerek szerinti bemutatásakor elsősorban az NSZKK-ban jelenleg működő szakterületekre összpontosítunk, de hozunk néhány példát más szakterületekre is. Fontos megjegyzésünk, hogy a bevezetni kívánt kategóriák nem merev, „dogmatikus” határvonalak, és mindig általánosságban vonatkoznak a szakterület tipikus ügyeire.
Szemléltetést nem használó szakterületek
Ezek közös jellemzője, hogy a szakvélemény verbális (szóbeli vagy írásbeli) közlésén túl nem igényelnek, illetve általában nem szoktak szemléltető eszközöket, módszereket használni. Ilyen lehet például a klinikai orvosszakértés olyan szakkérdése, ami rokkantsági fokra, keresőképtelenség megállapítására vonatkozik. Ilyen továbbá a legtöbb úgynevezett diagnosztikai megállapítás is.
Ábrákat használó szakterületek
A vegyészszakértői kompetenciába tartozó szakértői területek többségénél (pl. toxikológia, kábítószer-vizsgálat, véralkohol-, tűzvizsgálat stb.) a bűnjel vizsgálata szinte teljes mértékben akkreditált vizsgálati laboratóriumi környezetben, hitelesített mérőberendezéssel (pl. különféle kromatográfokkal csatolt tömegspektrométerekkel, infra-, Raman- és röntgenspektrométerekkel) történik, az eredmények a minőségi és mennyiségi adatok formájában értelmezhetők. Ezen területek szakértői véleményei rövidek, egyértelmű módon magukban foglalják a vizsgálat során kimutatott vegyületeket, kémiai elemeket, a mintákban mért koncentrációértékeket, illetve, hogy az adott vegyület vagy kémiai elem milyen anyag jelenlétére utalhat. A szakértőknek elegendő mindössze szöveges formában röviden, tömören megfogalmazniuk eredményeiket, esetleg alkalmazzák a táblázatos formában való kiemelés lehetőségét, azonban szükségtelen egyéb IKT-eszköz használata.
A forenzikus vegyészet, a forenzikus fizika szakterület anyagvizsgálati aspektusa, valamint a genetikus szakértői terület szintén műszeres vizsgálatok eredményeit használja fel, a szakvéleményük azonban adatbázisokkal, statisztikai adatokkal, illetve egymással történő összehasonlítás után, az abból levont kriminalisztikai következtetéseket is tartalmazza. Ezen területek szakértői elsősorban szintén a szöveges leírás lehetőségét alkalmazzák, az eredmények azonosítási szintrendszerbe foglalása szavakkal történik. A szakértő közérthetőbb formába „csomagolja” a vizsgálati eredményeit, nem csupán számadatokat közöl. Amennyiben az olvasó a szakértői vélemény vizsgálati módszerei elvének részletes leírását alaposan áttanulmányozza, akkor az ábrák (pl. spektrumok), ezen keresztül a vizsgálatok eredménye még egy laikus számára is könnyebben értelmezhetővé válik. A különböző statisztikai módszerek (pl. az összehasonlító elemanalitikai vizsgálatok) során a származási viszonyok eldöntésében nyújtanak támogatást az eljáró szakértőnek. A statisztikai elemzéseket lehetőség van egy családfához hasonló módon, elágazó diagramként, ún. kladogram formájában megjeleníteni. Az egyes csoportok (minták és anyagmaradványok) között fennálló rokonsági fok ennek segítségével egyszerűen vizualizálható.
Állóképeket használó szakterületek
Az ábrákat is felhasználó szakterületek mérési eredményeiket interpretálhatják szemléletesebben is. A fizikus szakértők egy mintahordozóra letapogatott anyagmaradványok között azonosítható lőmaradványszemcséről (GunShot Residue) a mikromorfológiai sajátosságokat tükröző elektronmikroszkópos képet készítenek, melyhez a szemcse elemi összetételét bemutató, azon belül a szemcsét alkotó jellegzetes kémiai elemek vonalait tartalmazó röntgenspektrumot is csatolhatják.13 Bizonyos összehasonlító vizsgálatok esetében célszerű az eredményeket fényképekkel illusztrálni, mint például a daktiloszkópiai szakértői véleményeknél. A kirendelő hatóság nyomon követheti a fényképeken, hogy a bűnjelek közül mely minták és maradványok, milyen tulajdonság szerint mutatnak hasonlóságot vagy egyezést, így a származási viszonyokra tett megállapítások meg is jelennek a szakértői vélemény szerves részeként vagy külön fényképmellékletbe ágyazva (ilyen lehet például a többrétegű festékbevonatok összehasonlító vizsgálata14 ).
A nyomszakértők minden esetben fényképmellékletet csatolnak a szakértői vélemény „Vizsgálati módszerek, szakmai ténymegállapítások” részéhez, amely tartalmazza a bűnjeltárgyak metrikus – mérésre alkalmas – felvételei mellett az összehasonlító vizsgálat eredményét az azonosítási szintnek megfelelően. Például egy lábbeli-nyomtöredék és egy lábbeli járófelületének összehasonlító vizsgálata alkalmával, amennyiben az azonosítás eredménye eléri a valószínűség, tehát a csoportazonosság szintjét, akkor a nyomtöredék és a próbanyom azonos méretarányú felvételét egymás mellé vagy egymásra helyezi a szakértő szuperpozíciós (ráfedéses) eljárással. Amennyiben egyedi sajátosságok is tükröződnek, úgy ezek külön jelölésre kerülnek a felvételeken. Dinamikus eszköznyomok összehasonlító vizsgálatánál az összehasonlító mikroszkóp osztott képernyőfotója kerül a fényképmellékletbe, ahol az azonosítást lehetővé tevő egyedi traszvonalak illesztése látható. Az orvos- és nyomszakértői kompetencia határterületén értelmezhető, emberi testfelületeken vizsgált eszköznyomokat (pl. szúrt, metszett jellegű bőrfolytonossági megszakadások, eszközök munkafelületének lenyomatai) a nyomszakértő tárgyiasult elváltozásokként értelmezi. Amennyiben a sértett testét több eszközös behatás érte, vagy a testfelületen kívül a sérülést fedő ruházaton is találhatók anyagfolytonossági megszakadások, az elváltozásokról készült felvételeket azonos méretarányba nagyítva egymás mellé helyezi. Ezáltal jól láthatóvá válik, hogy mely eszköznyomok mérettulajdonságai mutatnak egymással hasonlóságot. Amikor a szakértő rendelkezésére áll a nyomképző eszköz is, akkor az azzal készített próbanyom metrikus képét is az azonos méretarányba nagyított nyomok mellé helyezi, továbbá azokkal összehasonlítja.
A fegyverszakértők a szakértői véleményben statikus állóképeken mutatják be a rendelkezésre álló ballisztikai nyomokból, mért adatokból rekonstruált tárgyat, vagy a sértettet ért lövés irányát, a lövési sérülést, a lőtávolságot, az elszenvedett lövéskori testhelyzetet és a lövést leadó személy elhelyezkedését. A közérthetőség érdekében több nézetből is készítenek felvételeket, valamint helyszínrajzon is jelölik a pozíciókat és az irányokat. Több lövés esetén, ha a tárgy vagy a sértett mozgásban volt, a dinamikus eseménysorozatot a lövésenkénti statikus felvételekkel szemléltetik. A fegyverazonosítás során a lövedékeken és a töltényhüvelyeken leképződött ballisztikai nyomokról összehasonlító fényképfelvétel készül, melyen az egyedi sajátosságokat jelölik. Nagy, akár több kilométeres lőtávolság esetén műholdképeken ábrázolják a lövés irányát, a lőtávolságot, metszeti képen a domborzati viszonyokat és a röppályát. Gépjárművet mozgásban ért lövések esetén közlekedési műszaki szakértő bevonásával rekonstruálják, és fényképekkel, ábrákkal szemléltetik a történteket. Orvosszakértővel végzett közös munka során szükség esetén a sértett lövési sérüléseinek, a lőcsatorna kialakulását okozó lövedék hatásmechanizmusának szemléltetésére ballisztikai zselatin segítségével modellkísérletet is végeznek, melynek eredményeit, a lőcsatornát és a lövedék deformációját mérési adatok leírásával és fényképeken mutatják be.
Az antropológus szakértő is többféle szemléltető eszköz közül választhat, amelyet általában az ügy típusa határoz meg. Fénykép- vagy kamerafelvétel alapján történő személyazonosításkor legtöbbször fényképmellékletet csatol a szakvélemény mellé. Ebben az esetben egy helyszíni videófelvételből kimentett pillanatképen és a gyanúsítottat ábrázoló fényképen jelölhetők a személyek közötti antropológiai hasonlóságok, illetve különbségek, ezáltal a szakvélemény megállapításai vizuálisan könnyen követhetők. A halálokkal összefüggésbe hozható sérülést hordozó csontmaradványok esetében a hagyományosnak tekintett fényképfelvételek készítése mellett lehetőség van az elváltozásokat részletgazdag háromdimenziós modelleken is szemléltetni. Az NSZKK-ban alkalmazott háromdimenziós modellalkotás mint újszerű módszer részletes bemutatásának külön fejezetet szenteltünk, melyben a további előnyökről és széles körű felhasználásáról, jelentőségéről is szót ejtünk.
Egyes szakterületek olyan esemény- vagy cselekménysorozatot, teljes mozgásfolyamatot, vagy csak annak egy elemét (pl. a sérülések keletkezésének mechanizmusát) együttesen is vizsgálják a saját szakterületük természettudományos, műszaki és kriminalisztikai módszereivel, amelyek eredményeit IKT-eszközök alkalmazásával könnyebb megérteni.15 A szöveges eredményközlés ez esetben is elengedhetetlen, de a fényképfelvételekkel, modellkísérletekkel, animációkkal, szimulációkkal bemutatott eredmények nagyban elősegítik a megértést.
Mozgóképeket használó szakterületek
A mozgás az emberi test egyik alapvető életjelensége. A büntetőeljárások során sokszor kell mozgások, azon belül akár emberi mozdulatok, mozgássorozatok (pl. hajítások, ütések, szúrások, esések) fizikai okait és hatásait (kinematikáját és dinamikáját) vizsgálni.16 Ez a feladat elsősorban a fizikusokra hárul, de nem korlátozódik csupán erre a szakterületre. Amennyiben szükséges, a kérdések megválaszolása érdekében a szakértő orvos- és/vagy nyom- és/vagy műszaki szakértőt bevonva modellkísérleteket tervez és hajt végre. A mozgások többnyire gyors lefolyásúak, azok pontos elemzéséhez megfelelő körülmények között célszerű videokamerával rögzíteni a teljes folyamatot. A nem túl gyors mozgások esetén erre alkalmas egy okostelefon kamerája is, míg a gyors mozgások – mint például a fegyver működése, a csőtorkolat előtti láng- és füsthatás, az égő lőporszemcsék, a lövedék mozgása és a céltárgyba történő becsapódása, a lövési sérülés és a lőcsatorna kialakulása – csak gyorskamerával rögzített felvételeken figyelhetők meg. A kamerafelvételeket mozgás- és videóelemző szoftverek segítségével dolgozhatjuk fel. A felvételből kivágott pillanatnyi képek sorozatából ugyan állóképek kerülnek majd a vélemény fényképmellékletébe, de ez a mozgás folyamatát így is szemléltetni tudja.17 A képekre helyezett grafikai elemekkel bemutatható, hogy hol, milyen erők hatnak a testekre, milyen irányú a pillanatnyi sebesség stb.
A modellkísérletek elvégzésére nem mindig van lehetőség és nem is mindig célravezető. Ebben az esetben, ha rendelkezésre állnak a feltételek, szimulációkat lehet alkalmazni. Ezekről a szimulációkról ugyanúgy készíthető felvétel, és a mozgásokról készített videóhoz hasonlóan állóképek sorozataként csatolható a szakértői véleményhez. Természetesen a kísérletekről, szimulációkról készített mozgóképeket a kirendelő hatóságnak csatolni kell valamilyen adathordozón megtekintésre alkalmas formában. Mindemellett archiválni szükséges, hogy később egy tárgyaláson bemutatható legyen, ami nem elhanyagolható szempont.
Háromdimenziós modellalkotás, AR és VR szakértői szintű felhasználási lehetőségei
A kétdimenziós képalkotás óhatatlanul információveszteséggel jár, ugyanis egy adott objektumról készített fénykép esetén csupán az objektum bizonyos elemei esnek az éles tartományba, metrikus felvétel esetében pedig csak azon objektumrészeken végezhetők pontos mérések, amelyek a fotón megjelenő metrikus skálával azonos síkba esnek. Előfordulhat továbbá, hogy az egyedi felvételeken bizonyos fontos, releváns részletek nem látszódnak, a perspektivikus látásmód által szolgáltatott többletinformáció pedig elvész. Ezekre a problémákra jelent megoldást a háromdimenziós képalkotás, amely az adott, releváns objektum (tárgy, holttest, helyszín vagy helyszínrész) teljes külső felületéről készít valósághű modellt. Az ilyen modellek teljes egészében körbepásztázhatók, elforgathatók és részleteket is tartalmaznak, amelyeket a dokumentációt végző személy az adott körülmények között esetleg nem tartott relevánsnak. Az ilyen modellek ezen kívül bármely felület mentén megmérhetők. A háromdimenziós képalkotásra lézerszkennerek, strukturáltfény szkennerek, valamint a fotogrammetria módszere által nyílik lehetőség.18 Intézetünkben az egyszerű, könnyen elsajátítható, idő- és költséghatékony fotogrammetriai képalkotás útján készítünk háromdimenziós modelleket.
A fotogrammetria tulajdonképpen különböző perspektívákból készített, átfedő fényképfelvételek alapján, speciális szoftverek segítségével végzett 3D rekonstrukció. A modellalkotáshoz szükséges fényképek szinte bármilyen fényképezőgép segítségével, továbbá bármilyen léptékben elkészíthetők, legyen szó nagy területek légi fényképezéséről, egy épület belterének dokumentálásáról, illetve kisebb, egyedi objektumok (pl. holttestek, bűnjeltárgyak), vagy akár mikroméretű objektumok optikai mikroszkópos, illetve pásztázó elektronmikroszkópos fényképezéséről. A megfelelően skálázott modellek pedig nem csupán nagy pontosságú méréseket tesznek lehetővé, hanem a fényképek alapján alkotott fotorealisztikus textúra által valósághű képet festenek a rögzített objektumról.19 Az elkészített háromdimenziós modellek felbontása (a modellt alkotó poligonok száma) mindezek mellett szemmel látható minőségromlás nélkül, nagymértékben egyszerűsíthetők, így megjelenítésük gyakorlatilag bármilyen informatikai rendszerre, akár dedikált videókártyával nem rendelkező irodai számítógépekre is optimalizálható.
A háromdimenziós modellalkotás továbbá nondestruktív, így ennek segítségével olyan térfogati nyomok és elváltozások is rögzíthetővé válnak, amelyek hagyományos, megmintázásos technikák során esetlegesen megsemmisülhetnek (pl. homokban vagy hóban leképződött lábbelinyomok). Amennyiben térfogati nyomok esetében a szakértő rendelkezésére áll mind a nyom, mind a nyomképző (pl. fogazat és harapásnyom, lábbeli és lábbelinyom) modellje, háromdimenziós ráfedés segítségével akár bizonyíthatóvá válhat, hogy az adott nyom az adott nyomképzőtől származik. A modell az adott objektum aktuális, pillanatnyi állapotát rögzíti, időben változó helyszínek esetén (pl. ásatás, holttest kihantolása, épület süllyedése stb.) a más‑más időszakban készített modelleken jól szemléltethetők a helyszín változásai is.
A háromdimenziós modellekben speciális szoftverek segítségével bizonyos események és cselekmények is rekonstruálhatóvá válnak. A felületeken képződött vérfoltok alapján például megállapítható, hogy a vércseppek a tér mely pontjából szóródtak szét (pl. HemoSpat–Bloodstain Pattern Analysis Software), illetve a lövési elváltozások alapján rekonstruálható és szemléltethető a lőirány, valamint a lövést leadó személy pozíciója. Speciális, erre alkalmas szoftverek segítségével (pl. GeoGebra, Unity, Unreal Engine, PC Crash, Virtual Crash) komplex cselekmények, például közúti balesetek, katasztrófák, emberi mozgások (dulakodás, leesés, leugrás) modellezésére is lehetőség nyílik, valós fizikai paraméterek (pl. a sértett testtömege, testmagassága, testalkata, adott objektumok rugalmassága, súrlódási együtthatója, vagy épp a légellenállás) pontos szimulációja mellett.
Az ilyen modellek a jövőben akár egyéb bizonyítási cselekmények – például felismerésre bemutatás vagy virtuális helyszíni kihallgatás – lefolytatására is felhasználhatók lehetnek.
A háromdimenziós térbe továbbá integrálhatóvá válnak az egyes szakértői megállapítások is, tehát egy komplett bűnügyi helyszín modelljében kiemelhetők a legrelevánsabb nyomok és anyagmaradványok, azokhoz további felvételek, ábrák és információk társíthatók (pl. mely személytől származik az ujjnyom, vérnyom, milyen anyag kenődött az adott felületre).
A háromdimenziós modellek, illetve az azok segítségével rekonstruált események, cselekmények, változások megjelenítésére számos lehetőség nyílik. A modellekből akár egy-egy szemléltető ábra is készíthető, például felülnézeti vetületük felhasználható fotorealisztikus helyszínrajzként. Természetesen maga a virtuális modell is bemutatható, pásztázható, képernyőn és kivetítve is. A modellezett cselekményekről videók készíthetők, de ezek a cselekmények a modellben tetszőleges nézőpontból is megtekinthetők. Lehetőség nyílik továbbá az objektumokról készített modellek bármely (valós, nagyított vagy kicsinyített) méretű 3D-nyomtatására is, és az eljárás során akár ezek a nyomtatott modellek is felhasználhatók szakértői vizsgálatra, bizonyításra vagy demonstrációra.20 Ezáltal csökken az eredeti bűnjel sérülésének és megsemmisülésének kockázata, biológiai, kémiai vagy egyéb veszélyt hordozó objektumok modelljének felhasználása esetén kizárható az egészségkárosodás kockázata, emberi holttestrészek esetében pedig a valódi maradványok elföldelhetővé válnak. A virtuális és kiterjesztett valóság (virtual reality, VR; augmented reality, AR) a modellek megjelenítésének leglátványosabb formája. Egy VR-szemüveg segítségével a helyszínek modelljei fizikailag is körbejárhatóvá válnak, minden apró részletük valódi háromdimenziós perspektívából szemügyre vehető. Az adott objektumok mérete tetszőlegesen változtatható, tehát egy mikroszkopikus méretű objektum is (a modell és a textúra felbontása által állított korlátok mellett) óriásira nagyítható és körüljárható. Mindezek mellett a rekonstruált cselekmények és események sodrába is már-már kézzel fogható bepillantást nyerhet a szemlélő, ha például virtuális valóságban tekinti meg és járja körül egy emberölés mozzanatait.21
A háromdimenziós képalkotás révén készített modellek a szakértői vizsgálatok, bizonyítási cselekmények, valamint a rendőrség, az ügyészség és a bíróság részére történő szemléltetés mellett kutatási és oktatási célokra is felhasználhatók. A statikus modellekből interaktív modellek készíthetők, mozgatható, összegyűjthető bűnjeltárgyakkal, rögzíthető nyomokkal, így járulva hozzá a bűnügyi technikusok hatékony képzéséhez.
Az igazságügyi szakértő a tárgyalóteremben
Az NSZKK-ban nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a kirendelő hatóságot minden eszközzel segítsük a szakmai ténymegállapítások és az abból levonható kriminalisztikai következtetések könnyebb megértésében. Ezért a komplex, a kompetenciahatárokon mozgó, több szakértői terület együttműködését igénylő kirendeléseket egyesített szakértői vélemények formájában teljesítjük.22 A törvény adta lehetőséget és az NSZKK szervezeti felépítését kihasználva a különböző szakterületek intézeti keretek között képesek együttműködni egymással. Ezáltal az így készült szakértői vélemény nemcsak az egyes szakértői területek önálló eredményeit tartalmazza, hanem a közösen levont következtetéseket is. Ez a fajta inter- és multidiszciplináris megközelítés egyszerűsíti a bonyolult kérdéskörök megválaszolását, azonban nehezíti is a szakértők feladatát a rendkívül komplex eredmények interpretálása szempontjából. Ezért az egyesített szakértői vélemények esetében különös figyelmet szentelünk annak, hogy a vizsgálati eredményeinket közérthetően közvetítsük. A fent említett módszerek alkalmazása sohasem öncélú, nem a szakértői vélemény színesebbé tételét szolgálja. A vélemény összeállítása során elkészített ábrákkal, állóképekkel, mozgóképekkel, háromdimenziós modellekkel, a virtuális valóság felhasználásával már gyakorlatilag előre felkészülünk egy lehetséges tárgyalásra, melynek segítségével összetett folyamatokat, elvont fogalmakat, bonyolult felépítésű tárgyakat könnyen be tudunk mutatni.
Az eljáró bírók a szakértői meghallgatások alkalmával felolvassák az írásban adott szakértői vélemények lényegi megállapításait, majd a szakértőhöz kérdéseket intéznek. Továbbá kérhetik a szakértőtől, hogy maga foglalja össze a vizsgálati eredményeinek lényegét. A bírónak lehetősége van a releváns bűnjeltárgyakat a tárgyalóteremben is bemutatni, akár ismét a szakértők rendelkezésére bocsátani. Példaként említenénk egy közelmúltban lezajlott, fakidöntő fejszével elkövetett kettős emberölés esetét, amikor az eljáró bíró az inkriminált eszközt a nyomszakértőnek átadta a szakértői meghallgatás alkalmával.23 A szakértő a fejszével a minősítő körülményeket megalapozó, korábban az egyesített szakértői véleményalkotásban közreműködő szakértők részvételével elvégzett modellkísérletek eredménye alapján valószínűsített, lehetséges mozgásfolyamatokat a tárgyalóteremben is bemutatta.
A szakértő a tárgyalásra idéző végzés kézhezvételét követően mérlegelheti, hogy az adott ügy milyen IKT-eszköz alkalmazását igényli a tárgyalótermi meghallgatása alkalmával. Amennyiben a fényképmelléklet, diabemutató (pl. PowerPoint, Prezi, Haiku), szimulációkról vagy modellkísérletekről készített videófelvételek bemutatására lehetőséget lát, jelezheti az eljáró bíró felé az igényét erre. A bíróság által biztosított vagy a szakértő saját eszközén (pl. nyomtatott fényképek, laptop, projektor) vizuális támogatást nyújthat a szakértői véleményének ismertetéséhez és annak magyarázatához. Ez a fajta megjelenítés különösen hasznos, amikor több szakértői terület szakértője ugyanarról a vizsgálati tárgyról, bűnjelről nyilatkozik, így mindenki ugyanazon a felületen magyarázhatja el a saját eredményeit. Példaként említhetjük a nagy sajtóérdeklődéssel tárgyalt aszódi testvérpár ügyét, ahol a szakértő meghallgatása alkalmával az ügyben eljáró orvos-, fizikus- és nyomszakértői vélemény mellékleteként csatolt fénykép- és videómellékletet a tárgyalóteremben egy prezentáció segítségével mutatta be.24
A fotogrammetria és a 3D modellalkotás módszerét Magyarországon elsőként az NSZKK szakértői csoportja alkalmazta, melyre azóta több ügyben is sor került. Az NSZKK a módszert egy olyan Ákr. eljárásban25 indított, majd büntetőeljárás keretében vizsgált ügyben mutatta be a bírósági tárgyaláson, amelyben a terhelt azóta jogerős szabadságvesztését tölti.26 Egy pirtói emberölési ügyben a vérfolt-morfológiai elemzést támogató HemoSpat szoftver vektorainak, valamint a helyíni szemle felvételeinek utólagos 3D modellbe implementálásával lehetőség nyílt a tárgyalóteremben a szakértőnek egyértelműen bemutatni, hogy a sértett a térben hol és milyen testhelyzetben szenvedhette el a sérüléseit.27 Egy mintegy 23 éve történt bűncselekmény miatt jelenleg is bírói szakban ‒ jelentős helyi sajtóérdeklődés mellett ‒ folyamatban lévő büntetőeljárásban a szakértő meghallgatásán az igazságügyi antropológus-, orvos-, fizikus- és nyomszakértők a szemléltetési eszközök széles repertoárját mutatták be a Kecskeméti Törvényszéken. A modellkísérletekről készült fényképsorozatokat is tartalmazó prezentáció, az inkriminált sérülést hordozó emberi koponya fotorealisztikus, a tárgyaláson is részletesen bemutatható, körbeforgatható 3D modellje, illetve az ez alapján 3D nyomtatással készült replika fontos részét képezte a meghallgatásnak, nagyban segítette a szakértői magyarázatokat, és azok megértését.28
Befejezés
Az írásunkban felsorolt példák jól szemléltetik, hogy csak a szakértő kreativitása, tudományban és technológiában való jártassága szab határt annak, hogy milyen IKT-eszközöket vet be munkája során azért, hogy eredményeit a lehető legkönnyebben értelmezhető formában tálalja. Az említett ügyekben eljáró szakértői csoportok azt tapasztalták, hogy a felsorolt modern szemléltetési eszközök nem csupán a saját szakértői véleményük elkészítésében nyújtottak segítséget, hanem a tárgyalóteremben is támaszkodhattak rájuk. A felhasználói oldal pozitív visszajelzései alapján érdemes a bemutatott eszközöket és lehetőségeket a jövőben szélesebb körben is alkalmazni, illetve hangsúlyt fektetni ezek népszerűsítésére.
Fülöp Péter, igazságügyi fizikus szakértő, NSZKK Fizikai és Kémiai Szakértői Intézet, Fizikai és Szervetlen Analitikai Osztály; Ujvári Zsolt, igazságügyi botanikus szakértő, NSZKK Fizikai és Kémiai Szakértői Intézet, Ásvány-kőzettani és Botanikai Laboratórium; Petrétei Dávid, osztály-vezető, NSZKK Daktiloszkópiai Szakértői Intézet, Daktilosz¬kópiai Szakértői Osztály; Kiss István, igazgató, főtanácsos, igazságügyi fegyverszakértő, NSZKK Kriminalisztikai Szakértői Intézet; Dudás-Boda Eszter PhD, igazságügyi antropológus és genetikus szakértő, NSZKK Genetikai Szakértői Intézet, Referencia-minta Vizsgáló Osztály; Metzger Máté, szakügyintéző, NSZKK Bűnügyi Szakértői Igazgatóság; Fullár Alexandra PhD, osztályvezető, igazságügyi nyomszakértő, NSZKK Kriminalisztikai Szakértői Intézet, Nyomszakértői Osztály
Az intézményi szakértés kihívásai a technológiai fejlődés tükrében¹
Bevezetés
Kertész Imre 1972-ben A tárgyi bizonyítékok elmélete a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tudományában című munkájában2 az alábbi gondolatokat írta: „A tudományos-technikai forradalom napról napra bővíti a tárgyi bizonyítékok vizsgálatánál igénybe vehető módszerek körét. Az analitikai eljárások utóbbi években elért fejlődése ugrásszerűen megnövelte a vizsgálatok mind abszolút, mind relatív érzékenységét és a kriminalisták is egyre több lehetőséget kaptak a technikai és a természettudományok újabb és újabb eredményeinek alkalmazására.”
Olvasva e sorokat, jogosan támad az az érzés bennünk, hogy fenti idézet egy friss tanulmányból került citálásra, látva azonban mellette a keltezést, belénk hasít a felismerés: Hogyan is lehetnek gondolatai ennyire aktuálisak egy fél évszázaddal később? A kérdés nem is kérdés valójában. A technológiai fejlődés már akkor is komoly kihívások elé állította a szakértő szakmát. Cikkünkben a modern technológia egyes ‒ a forenzikus szakértők eszköztárában és a Nemzeti Szakértői és Kutató Központban (a továbbiakban: NSZKK) használt ‒ módszerei mellett fontosnak tartjuk ismertetni a szakértői intézmény működtetéséhez és fejlesztéséhez elengedhetetlenül fontos összefüggéseiket is.
A technológiai fejlődés hatása
Ahogyan már említettük, tény, hogy a technológiai fejlődés nem állt meg, még fontosabb kérdés azonban annak a sebessége. A fejlődés üteme az elmúlt évtizedekben olyan extrém és szinte követhetetlen mértéket öltött, amelyben egy alapvetően műszeres analitikai vagy informatikai eszközökön és adatbázisok használatán alapuló szakmában ‒ mind az emberi erőforrás, mind pedig a finanszírozás oldaláról ‒ teljesen más megközelítésben kell vizsgálni mindennapi életünket. Gondoljunk csak a ma már életünkhöz nélkülözhetetlen mobiltelefonra. Teljesen természetesnek tűnik, hogy mindig velünk van. Akár egy telefonhívás, akár egy üzenet, egy fénykép, hivatalos ügyek lebonyolítása, mindent azon intézünk. De vajon tudjuk-e valójában, hogy mi mindenre képes még ez a készülék? Nem, mert mire megtudnánk és az összes funkcióját megismernénk, addigra megjelenik az újabb típus, ami gyorsabb, pontosabb, frissebb szoftverrel rendelkezik és már elérhető – amikor még az előzőt sem tudjuk kezelni. Nem hisszük, hogy mindez a felhasználó bűne. Nemes egyszerűséggel a technológiai fejlesztések sebessége ezt diktálja. És így van ez az élet más területein is, jelesül a mára műszeres vagy informatikai képességeket nagy számban használó forenzikus szakértői területeken. Egy idővonalzót egyszerűen magunk elé képzelve (ahol a kezdő időpont például egy új műszer beruházásának indítása) kezdjük csak el számolni a hónapokat, és érdekes felismerésre tehetünk szert. Költségvetési szervek esetében a fejlesztési források felkutatása ‒ amennyiben ezek nem állnak rendelkezésre (és sajnos mostanság inkább ez a helyzet) ‒ önmagában véve is hónapokat vehet igénybe. Amennyiben ez megvan, úgy egy hosszadalmas pályázati és beszerzési eljárás indul, ami fél, de akár teljes egy évig is eltart. Figyelemmel arra, hogy a bonyolult analitikai műszereket jellemzően nem a polcról veszik le, a gyártás és szállítás megint csak hónapokig tart. Nem említjük nehezítő körülményként a technológiához illeszkedő laborkörnyezet kialakítását, hiszen ez ideális esetben párhuzamos folyamat, és a teljesítés időtartamára nincs érdemi hatása. Tehát ezen a ponton az idővonalzónkon minimum egy évnél járunk és még nincs a műszerhez értő szakembergárdánk, az eszközön végzett vizsgálatok még nincsenek validálva, ami az eredmények hitelességének garanciája, így nélkülözhetetlen eleme a bíróságon bizonyítékként felhasználandó szakvéleménynek. Tehát igen optimista időintervallumokkal számolva úgy másfél évnél tartunk, és a műszerben rejlő lehetőségeket és főként a tapasztalatokat most kezdjük el gyűjteni. Szóval két év telik el, mire el tudjuk kezdeni kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, és itt jön a felismerés: a technológiai fejlődés mai üteme azt diktálja, hogy egyből kezdjünk is el gondolkodni egy új műszer beszerzésén, mert emennek a gyártói garanciája és támogatása lassan lejár. És itt még mindig nincs vége a megpróbáltatásoknak, ugyanis a műszerekhez természetesen jól képzett szakemberekre is szükség van egy olyan világban, ahol nem is titkolt cél a gépek és az emberek teljesítményének végtelenségig történő fokozása. No de vajon fokozható-e a végtelenségig az ember implementációs képessége? A kérdés valójában teoretikus, hiszen abban a felfokozott tempóban, amiben a technológia fejlődik, nyilván nem. Ezért is juthatunk el ahhoz a megállapításunkhoz, hogy az ember az újabb és újabb technológiát már képtelen a gyakorlatba implementálni annak amortizációja előtt, s mivel az igazságszolgáltatást segítő természettudományos módszerek napról napra jobban támaszkodnak az informatikára vagy a műszeres analitikára, e probléma értelemszerűen egyre csak nő.
Specializáció mint a humán faktort meghatározó tényező
Ezúton közöljük meggyőződésünket, miszerint nem létezik egy, az igazságügyi szakértés területén mindenhez értő és minden szakkérdésre kifogástalan és azonnal választ adó intézmény, mint ahogyan nincsen olyan kórház sem, ahol minden beteg, aki bemegy, a másik ajtón azonnal gyógyultan jön ki. Ezen a viszonylag szűk piacon is meg kell találni azon tevékenységi kört, ami egy szakértői intézményben rentábilis. Értjük ezalatt, hogy nem kell olyan szakkérdések megválaszolására intézményi keretek közt berendezkedni, amelyek amúgy igen ritkán merülnek fel, és más, az országban meglévő intézet, intézmény az ahhoz kapcsolódó vizsgálatokat napirutin-szinten el tudja végezni. Jól felfogott érdekünk tehát világos kontúrok mentén az NSZKK profilját úgy meghatározni, hogy abban világosan megjelenjen elsősorban az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének természettudományos módszerekkel és speciális szakismeretekkel való támogatása mint szervezeti cél. Ezen az úton indultunk el 2021-ben, és ennek fejlesztésére törekszünk ma is. Tudjuk, mi a dolgunk és mi az, amit fejlesztenünk kell ahhoz, hogy egy professzionális, szolgálatkész és elegáns, de legfőképpen hatékony szervezetet kapjunk. Mindezen képességek birtokában egy modern, jól szervezett intézmény képes felvenni a harcot a 21. század ‒ ma már sokat emlegetett ‒ technológiai fejlődése által generált kihívásokkal, sőt csak így képes erre.
Fontos azonban felismerni azt is, hogy az NSZKK önmagában és egyedül képtelen ezen célokat elérni, szüksége van a kirendelő hatóságok megértő és támogató együttműködésére, hiszen a beérkező ügyek számának alakulása kritikus pontja a szakértői kapacitásmenedzsmentnek, ahogyan mi fogalmazunk. 2012-ben egy osztrák kollégától, Reinhard Schmidtől hallhattuk a következő kijelentést: „Nem azért nem végzünk több DNS-vizsgálatot, mert nincs rá pénzünk, hanem mert kiszámoltuk, hogy ha ennél több vizsgálatot végzünk, az már nem térül meg.” Szándékosan nem a „rentábilis” szót használjuk, nehogy bárki a kizárólag pénzügyi szempontú megközelítéssel vádoljon bennünket. Reinhard Schmid a büntetőeljárásban való megtérülésre gondolt, ami alatt lényegét tekintve azt értette, hogy például csekély súlyú bűncselekmény esetén nem végeznek olyan vizsgálatokat, amelyek relatív költsége nagyon magas. Magyarországon is van példa az észszerű és gazdaságos, de szakmai elven működő rendszerekre (lásd később: genetikai kvótarendszer), de ezt a megközelítést sajnos még nem sikerült intézményi szintre emelni. A hatékony szakértői kapacitásmenedzsment egyik kulcsa, hogy a beérkező ügyek számát észszerű keretek közt határozzuk meg, lehetővé téve ezzel az azok vizsgálatához szükséges emberi és technikai kapacitások gondos tervezését és fejlesztését.
Álláspontunk szerint ezen feltételek elengedhetetlenek a felgyorsult világban egy szakértői intézmény világszínvonalú működéséhez, a professzionális szakértői gárda és műszerpark professzionális környezetben való elhelyezéséhez. Ennek érdekében dolgozunk nap mint nap, és fogalmaztuk meg az alább bemutatott konkrét elképzeléseket.
Az, hogy az NSZKK a modern szakértői intézménnyel szembeni elvárásoknak megfeleljen, számos tényezőtől függ. Alapvető, hogy a szakterületek lépést tartsanak a technikai és tudományos fejlődéssel. Folyamatosan követjük a nemzetközi trendeket, intézményünk aktív tagja az Európai Forenzikus Intézetek Hálózatának (European Network of Forensic Science Institutes; ENFSI) munkacsoport szinten is. Részt veszünk a hazai szakértői szakmai szervezetek munkájában. A fejlődés érdekében a folyamatos szakmai képzések mellett az elmúlt időszakban modern eszközök beszerzése is történt. A fejlesztés megvalósítása érdekében a saját források felhasználása mellett kihasználtunk számos pályázati lehetőséget (Belső Biztonsági Alap; BBA) is. Sajnos a közelmúlt történései – úgymint a Covid19-pandémia, illetve az Ukrajnában zajló háború gazdasági hatásai – nem kedveztek a fejlesztéseknek. Ám a további fejlesztésekről nem mondhatunk le. Az alábbiakban a teljesség igénye nélkül bemutatunk néhány jelentős új, a szakértői területen alkalmazott eszközt és módszert.
Az együttműködés új szintje: egyesített szakvélemények
Alapító okirata3 szerint az NSZKK az országban egyedülálló módon, 17 féle szakértői területet tömörítő igazságügyi szakértői intézmény.4 Ez a szervezeti struktúra lehetőséget ad arra, hogy a szakértők egymással könnyen kapcsolatba léphessenek, bármikor konzultálhassanak, az intézményi infrastruktúrát sokoldalúan felhasználják, és közös szakmai műhelyként együttműködésre ösztönözze a különböző kompetenciákkal, szemlélettel, gyakorlati tapasztalattal rendelkező, de az egymás szakterületére is rálátással bíró szakértőket. Intézményünkbe egy adott szakértői területre korlátozódó kirendelések mellett nagy számban érkeznek olyanok is, amelyeknél egy ügyben több szakértői terület egymásra épülő és/vagy egymást kiegészítő vizsgálata szükséges. Ezeknél az ún. többszakértős ügyeknél nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a vizsgálatra érkező bűnjelek a megfelelő sorrendben jussanak el a kirendelt szakértőkhöz annak érdekében, hogy azokból a legtöbb információ legyen kinyerhető. A bűnjel beérkezését követően zárt láncú, hitelesített bűnjelkezelés biztosított a szervezeten belül, amit például kamerák, szigorú bűnjelkezelési protokollok, vonalkódos leolvasók használatával hajtunk végre. A szakértők az ilyen esetekben egyeztetnek egymással, segítik egymás munkáját, azonban a szakvéleményeket egyszakértős vagy együttes5 szakértői vélemény formájában terjesztik elő.
Egy összetett kriminalisztikai kérdésnek a több tudományterülettel való szoros viszonya, annak inter- és multidiszciplináris jellege miatt elkerülhetetlen a szakterületek közötti együttműködés.6 Régóta ismert és alkalmazott módszer az eltérő kompetenciával rendelkező szakértők által közösen összeállított egyesített szakvélemény fogalma.7 Személyi sérüléssel járó közlekedési ügyekben hagyományos az együttműködés a balesetelemző és az orvosszakértő között, de példaként említhető a bódultság vagy ittasság (korábban alkoholos befolyásoltság) ügyében eljáró vegyész-, toxikológus és orvosszakértők együttműködése is.
Az egymással párhuzamosan munkát végző szakértők különálló véleménye kevésbé hatékony, illetve eredményes a bizonyítás szemszögéből, mint az együttműködésben dolgozóké. Képzeljük csak el, hogy egy többsávos úton párhuzamosan haladó autók nem tudják, hogy a szomszédos pályatesten mi történik, és sávváltásnál csak a szerencsén múlik, hogy nem ütköznek egymással, és nem következik be tömegbaleset. Ilyen helyzetek szimbolikusan előfordulhatnak a tárgyalóteremben is, amelyre az NSZKK-ban magától értetődő megoldás kínálkozik. A modern természettudományos és műszaki ismeretek bővülése, a technológia fejlődése, valamint a szakértői területek új kihívásai8 arra ösztönözték az NSZKK munkatársait, hogy olyan szakértői területek és szakértők is szorosan együttműködjenek egymással, amire korábban nem, vagy alig volt példa. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílik a nem éles kompetenciahatárokon egyensúlyozni, tehát az akár három-négy szakterület – pl. orvosszakértő, nyomszakértő, fizikus szakértő, fegyverszakértő – bevonását igénylő, bonyolult kriminalisztikai kérdések (a „rekonstrukciós jellegű”, a „Hogyan történhetett?”, a „Történhetett-e így?” stb. típusú kérdések) is komplexen megválaszolhatók.9
A törvény adta lehetőségeket kihasználva10 , az új, multidiszciplináris megközelítés alkalmazásával az egyéni szakértői kompetencián túlmutató, egyesített szakértői vélemények születhetnek. Az egyesített szakvélemény több, mint a különálló szakvélemények összessége, mivel a szakértők egymás eredményeire támaszkodva, azokat kölcsönösen kiegészítve, közösen alkotnak véleményt, így akár a szakértői kompetenciájuk által biztosított valószínűségi szintet meghaladó eredményre juthatnak. Mivel a különböző szakterületek eltérő azonosítási szintrendszerben gondolkodnak, és különböző terminológiát, fogalomrendszert használnak, így a szintetizált vélemény pontos (számszerű) valószínűségi meghatározása legtöbb esetben nem lehetséges. Az eljáró bíró hatásköre a kapott eredmények bizonyító erejének mérlegelése, a jogi gyakorlatban használt bizonyossági fok meghatározása. Az elmúlt évek során, már ennek az új szemléletnek a jegyében, a szakértők egymással szoros együttműködésben válaszolták meg a kérdéseket több kiemelt, elsősorban életellenes bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárásban. Az újszerű megközelítésünk többször bizonyított már a tárgyalóteremben is, azok jogerős ítélet alapját képezték.11
Új szakkonzultánsi módszerek – fotogrammetria útján történő 3D képrögzítés
Nem új keletű az az igény – amely a bűnügyi technikában és a helyszíni szakértői munka területén egyaránt jelentkezhet –, miszerint az adott helyszín, helyszínrész vagy objektum (így nyom, bűnjeltárgy vagy holttest) dokumentálása során a fénykép- és videófelvételek elkészítése mellett történjen háromdimenziós rekonstrukció is. Erre a célra többféle módszer áll rendelkezésre. A háromdimenziós lézerszkennerek és strukturáltfény-szkennerek használatával ellentétben az általunk alkalmazott metódus, a fotogrammetria, nem igényel különleges szakértelmet, sem speciális felszerelést. Ezáltal a kirendelő hatóság vagy a szakértő döntése alapján, kiemelt ügyekben lehetőség nyílik a releváns objektumok háromdimenziós rekonstrukciójára. Az így készített modell számos előnnyel rendelkezik a fényképmelléklethez, helyszínvázlathoz, helyszínrajzhoz és videófelvételekhez képest. Mindamellett, hogy a rekonstruált tér vagy objektum teljes egészében körüljárható és minden részletében megtekinthető, a skálázott modell lehetőséget biztosít utólagos mérések kivitelezésére, valamint jelentős segítséget nyújt a szakvéleményben foglaltak bemutatására. Mindemellett különböző szoftverek segítségével modellkísérletek lefolytatására is lehetőség nyílik, így például rekonstruálható a magasból történő leesés vagy leugrás (fizikus szakértő irányításával, nyom-, és orvosszakértő közreműködésével), a vérnyomok képződési mechanizmusa (nyomszakértő segítségével), illetve a lövési elváltozások alapján a lőfegyverrel elkövetett cselekmények mozzanatai (fegyverszakértő közreműködésével).
Forenzikus genetika – újgenerációs szekvenálás (NGS)
A molekuláris biológiai módszerek az elmúlt években elképesztő sebességgel fejlődtek, főleg a DNS-szekvenálás12 területén. Az ezen technikákon belüli fejlesztések közül sok az újgenerációs szekvenálás (Next Generation Sequencing; NGS) kifejlesztéséhez vezetett.
Ennek az egyik legfontosabb vívmánya, hogy rövid időn belül milliónyi leolvasott DNS-szekvenciát állít elő, bármilyen méretű fragmentumban. A másik közös dolog ezekkel az NGS-technikákkal a masszív párhuzamos szekvenálási stratégia (Massive Parallel Strategy; MPS), ahol több ezer leolvasást generálnak egyszerre. Az NGS-platformok alapvető innovációi a hatalmas, párhuzamos kémiai reakciók, az ultranagy felbontású optika és a nagyon rövid leolvasások elemzésére szolgáló számítási módszerek.
A törvényszéki szakterületen az egyik fő probléma a rendelkezésre álló minta korlátozott mennyisége, valamint annak leromlott állapota, az ún. degradáció. Az NGS-technológia nagy áteresztőképességével és a hagyományos szekvenálási eljárásokhoz képest alacsonyabb költségével villámgyorsan fejlődött, és számos genomikai kutató fontos elemzőeszközévé vált. A kriminalisztika kutatási területén új lehetőségek nyílnak meg az NGS-technológia erejének felhasználásával, amely több, különböző genetikai anyag kriminalisztikai szempontból lényeges részének egyidejű elemzésére alkalmazható.
Ezen túlmenően az NGS technológia a kriminalisztika számos más aspektusában is potenciálisan alkalmazható, mint például az eddigi rutinban használt standard autoszomális (STR-)13 vizsgálatok; az apai (Y-kromoszóma haplotípus) és az anyai (mitokondriális DNS) ágak egyidejű elemzése; személyek fenotípus14 – (haj-, szem- és bőrszín) meghatározása, etnikai hovatartozás és testnedvek azonosítása; epigenetikai elemzés (DNS-alapú életkor); valamint állati, növényi és mikroorganizmusok DNS-elemzése stb. Természetesen az utóbbiak között szerepelnek olyan vizsgálatok, amelyek jogi hátterei tisztázandók.
Az NSZKK tekintetében a jelenleg rutinszerűen alkalmazott hagyományos módszerrel (CE = Kapilláris Elektroforézis) vizsgált 26 marker helyett az újgenerációs módszerrel 36 marker vizsgálata vált elérhetővé.
- kép
IonChef összemérő robot és Ion S5Plus szekvenátor
Az IonChef robotnak köszönhetően az összemérés legtöbb munkafázisa automatizálttá tehető. A módszer még bevezetés alatt áll, jelentős vegyszer- és karbantartásiköltség-igényű, a kiértékelés időigényes, az ahhoz szükséges szaktudás elsajátításához képzéseken történő részvétel ajánlott, a biostatisztikai számítási alapok még kidolgozás alatt állnak. Az új módszerekkel lehetővé válik olyan korábbi, akár több évtizeddel ezelőtt elkövetett bűncselekmények esetében is a DNS-izolálás és az esetleges azonosítás, ahol a korabeli módszerek nem jártak sikerrel.
Forenzikus fizika, forenzikus kémia – anyagvizsgálatok (mikromorfológia és elemanalitika)
A büntetőeljárásban számos alkalommal válik szükségessé anyagmaradványok, különösen mikroméretű, ún. mikroanyagmaradványok szakértői vizsgálata. Ezek többnyire összehasonlító jellegűek, céljuk a származási reláció megállapítása, azaz egy környezetében idegen, a bűncselekménnyel összefüggésbe hozható anyagmaradványról vagy -felkenődésről szükséges eldönteni, hogy származhat-e a kérdéses tárgy anyagából, annak felületéről vagy éppen a helyszín környezetében megtalálható talajtakaróról. Természetesen a fizikai-kémiai vizsgálatok között találhatók azonosítási célúak is, ilyen például a tűzfegyverek használata soron képződő néhány mikron (µm) átmérőjű, speciális elemi összetétellel jellemezhető lőmaradvány- (Gunshot Residue; GSR) szemcsék kimutatása. A különféle anyagtípusok meghatározásához számtalan esetben van szükség referenciára, amelyek lehetnek tanúsítvánnyal rendelkező, ismert összetételű, ún. standard anyagminták, fizikai és kémiai tulajdonságokat tartalmazó, kereshető adatbázisok, spektrumkönyvtárak, valamint mintatárakból vagy gyűjteményekből származó referenciaanyagok.
Az igazán mikroméretű anyagok, anyagrészletek morfológiai vizsgálatát pásztázó elektronmikroszkóppal (Scanning Electron Microscope; SEM) végzik a szakértők. A műszer teljesítőképessége több százszor meghaladja az optikai mikroszkópokét. Segítségével akár 2 nm (1 mm=1 000 000 nm) méretű mintarészletek is elkülöníthetők. Kevesen tudják azonban, hogy nemcsak nagy nagyítású mikroszkópként használható a berendezés, hanem segítségével – az elektronnyaláb és az anyag kölcsönhatása során képződő, ún. karakterisztikus röntgensugárzásnak köszönhetően – a vizsgált szilárd anyag elemi összetételét is meg lehet határozni. A műszer kimutatási határai azonban korlátozottak, alkalmazásával a 0,1%-nál kisebb mennyiségben jelen lévő, ún. nyomelemek nem mutathatók ki.
Azokban az esetekben, amikor a nyomelemek mennyiségének ismeretére is szükség van (pl. fémek/ötvözetek vagy üvegszemcsék esetében), a szakértők a röntgenfluoreszcencia elvén működő (X‑ray Fluorescence Spectroscopy; XRF) analitikai berendezést hívják segítségül.
- ábra
Ugyanazon üveg standard mintáról (SRM610, 0,05%) felvett röntgenspektrum mikro-röntgenfluoreszcens berendezéssel (µXRF; szürke) és pásztázó elektronmikroszkóppal (SEM-EDS; fekete)
Az 1. számú ábrán ugyanarról az üvegstandard mintáról felvett röntgenspektrumok láthatók, amelyben az egyes kémiai elemek koncentrációja közelítőleg 0,05%. A fekete színű adatok a pásztázó elektronmikroszkóppal, a szürke pedig az ún. µXRF (mikroXRF) műszerrel készült vizsgálat eredményeit mutatják. Jól látható, hogy a pásztázó elektronmikroszkóppal felvett spektrumon a nyomelemekhez tartozó csúcsok hiányoznak. Sajnos a mikroXRF módszer hátránya, hogy a berendezés térbeli felbontása nem olyan jó, mint a pásztázó elektronmikroszkópé, ezért a 100 mikronnál (0,1 mm-nél) kisebb szemcsék elemi összetétele már nem meghatározható.
Ultranyomelemek és izotópok kimutatása
Az NSZKK 2021-ben két ultramodern berendezést szerzett be, amelyek Magyarországon is egyedülállók.
Az induktív csatolású plazma tömegspektrométer (Inductively Coupled Plasma Mass Spectrometry; ICP-MS) az atomspektrometria legsokoldalúbb és legérzékenyebb műszerei közé tartozik. Segítségével azok a kémiai elemek is kimutathatók, melyek koncentrációja ppt (Parts Per Trillion, 1×10-10%) nagyságrendű, ezért alkalmazásával már az izotópok mennyisége is mérhető. Ebben a berendezésben a mérendő anyagot egy plazmafáklyába juttatják – aminek hőmérséklete (8000K) magasabb, mint a Nap felszínének hőmérséklete (5600K) –, ahol ionok keletkeznek, és ezek mennyiségét méri egy tömegspektrométer (Mass Spectrometer, MS) m/z (tömeg/töltés) alapján. A módszer hátránya, hogy a mérni kívánt anyagot – hacsak nem folyadék a kérdéses anyag – oldatba kell vinni, azaz destruktív, ezért csak akkor alkalmazható, ha nagyobb mennyiségű anyag áll rendelkezésre. Ezen tulajdonsága miatt a nehezen oldatba vihető szilárd anyagok (pl. üveg- és fémszemcsék, kőzetek, talajok) esetében a szakértőnek bonyolult és időigényes mintaelőkészítési eljárásokat kell kidolgoznia.
A LIBS-technika (Laser‑Induced Breakdown Spectroscopy, lézer-indukált letörési spektroszkópia) nagy energiájú, rövid, fókuszált lézerimpulzusokkal párologtatja el a minta anyagának kis részletét. A képződő plazmaállapotú anyag, miközben lehűl, fényt bocsát ki, aminek hullámhossz szerinti eloszlását (színképét, spektrumát) detektálva megállapítható a minta elemi összetétele. A berendezésen hozzávetőleg ugyanolyan kimutatási határokat lehet elérni, mint a mikroXRF műszeren, azonban mikrodestruktív (mikromennyiségű anyagrészletet roncsol), míg az XRF módszer roncsolásmentes.
A két berendezés össze is köthető: a LIBS műszeren elpárologtatott szilárd anyag (aeroszol) gázáram segítségével az ICP-MS-be juttatható és ott az ultranyomelemek/izotópok mérhetők. Ez a Magyarországon unikális, ún. LA-ICP-MS- (Laser Ablation Inductively Coupled Plasma Mass Spectrometry, lézerablációs mintavételezésű induktív csatolású plazma tömegspektrometria) módszer kiválóan alkalmazható szilárd anyagok esetében, mert azok mintaelőkészítés nélkül, natív állapotban vizsgálhatók, illetve anyaguknak csak egy kis részlete használódik el.
- kép
Az ICP-MS- (bal) és a LIBS- (jobb) berendezéseket működtető laboratórium
(Fotó: Ujvári Zsolt)
Ezeknek a módszereknek alkalmazásával, referenciaanyagok (standardok) birtokában, nagy pontossággal mérhető a kémiai elemek abszolút koncentrációja. A szakértői munkában azonban az ilyen feladatok (pl. ismeretlen folyadékok összetételének, toxikus nehézfémek mennyiségének meghatározása) ritkák. A kérdéses anyagmaradványok (pl. lövedékek, fémötvözetek, üvegek, talajok) származási viszonyainak tisztázásához elegendő egyes kémiai elemek, spektrumokból számítható arányainak matematikai-statisztikai módszerekkel történő elemzése.
Túl az elemanalitikán – röntgendiffrakció
Sokszor az elemi összetétel ismerete nem elegendő ahhoz, hogy a kérdéses anyagot minőségileg azonosítani lehessen. A szilárd kristályos anyagok esetében a röntgendiffrakciós módszer (X-ray Diffraction; XRD) segítségével azonban meghatározható az anyagot felépítő atomok rendezettsége, azaz a kristályrács paraméterei. Alapvető példa a talajokban, kőzetekben és építőanyagokban teljesen közönséges CaCO3 (kalcium-karbonát) esete, amelynek számtalan polimorf (azaz azonos elemi összetétellel, de eltérő szerkezettel jellemezhető) módosulata ismert (pl. a kalcit trigonális, az aragonit rombos szimmetriájú), de a grafit és a gyémánt is „csak” szerkezetükben eltérő anyagok.
2022-ben – a Belső Biztonsági Alap15 támogatásával – az NSZKK beszerzett egy Bruker D8 Advance típusú röntgendiffraktométert, ami a szóban forgó műszerek Rolls-Royce-ának tekinthető. A szakértők a műszer segítségével az időigényes optikai mikroszkópos vizsgálat idejének töredéke alatt meg tudják határozni, hogy milyen kristályos fázisok alkotják a vizsgált anyagmaradványokat, sőt szélsőséges esetben a kristályos és amorf (nem rendezett szerkezetű) anyagok arányára is becslést tudnak adni, ami például a kábítószerek esetében hordozhat lényeges információt.
A módszer elve az, hogy a különféle anyagokat felépítő atomok közötti távolság azonos (Ångström-ös, nem SI-hosszmérték 10 Å = 1 nm) nagyságrendű a röntgensugárzás hullámhosszával, ezért a kristályrácson áthaladó röntgensugárzás a rácssíkokon elhajlást (diffrakciót) szenved. A kristályrács szimmetriájának megfelelően a diffraktálódó röntgensugarak bizonyos irányokban erősítik egymást, ami megfelelő detektor segítségével regisztrálható. A felvett diffraktogram (2. ábra) segítségével az anyag ujjlenyomatszerűen azonosítható.
- ábra
Kristályos anyagról felvett diffraktogram. A vízszintes tengelyen a röntgensugárzás beesési szöge,
a függőlegesen a beütésszám látható. Az egyes csúcsok jellegzetes rácssík-távolságokat reprezentálnak.
A módszer alkalmazása különösen a talaj- és építőanyag-maradványok vizsgálata során nagy segítség. Ezeket az anyagokat tucatnyi szubmikroszkópos (optikai vagy elektronmikroszkóppal nem azonosítható) kristályos fázis alkotja. A legjobb példa a talajokban előforduló agyagásványok esete, amelyek szemcsemérete kisebb, mint 0,002 mm, elemi összetételük pedig nagyon hasonló egymáshoz, viszont számtalan szerkezeti módosulatuk ismert és ezek változó mennyiségben fordulnak elő a különféle talajtípusokban, azaz mennyiségük ismerete döntő lehet a származási viszonyok tisztázásakor.
Minőségirányítás
Az intézményi szakértéssel szemben támasztott jogos igény, hogy magas színvonalon, minőségirányított módon végezze tevékenységét. Az NSZKK legtöbb szervezeti egysége a Nemzeti Akkreditáló Hatóság által akkreditált vizsgálati módszerrel rendelkezik. Az akkreditáció garancia a legjobb szakmai gyakorlatok betartására és a szakvélemények nemzetközi elismerésére. Az NSZKK minőségirányítási rendszerét az MSZ EN ISO/IEC 17025:2018 és az MSZ EN ISO 9001:2015 szabvány szerint, az ENFSI előírásait szem előtt tartva működteti.
Hatékonyság – erőforrás-management
A magas színvonalon végzett szakértői munka önmagában kevés a sikerhez.
A modern technikai vívmányok szakértői munkába történő adaptációja, az új módszerek alkalmazása önmagában nem eredményez egy, a jelen kor kihívásainak megfelelő, fenntartható módon működő szakértői intézményt. A kirendelői igények folyamatosan nőnek. Gyorsan, olcsón minél nagyobb mennyiségű, a legmagasabb szakmai színvonalon készült szakvéleményt igényelnek a kirendelők. Természetesen ugyanúgy, mint a világon minden szakértői intézetnek, az NSZKK-nak is végesek a lehetőségei, a kapacitása. Bizonyos szakterületek (kompetenciák) megfelelő tartalékokkal rendelkeznek, és a kirendelői igényeket határidőre el tudják látni. Vannak olyan szakterületek (például a klasszikus kriminalisztikai területek), ahol a kirendelések száma az elmúlt években jelentősen csökkent. Azonban például a genetikai szakterületen, az orvosi, pszichológiai, informatikai kompetenciák vonatkozásában az igények jelentősen meghaladják a lehetőségeket. Példaként említhetjük, hogy az egészségügy területén dolgozó orvosok és pszichológusok bére jelentősen megnövekedett.16 A béremelés nem érintette az egyébként egészségügyi tevékenységet is végző orvosszakértőket, így az intézményben dolgozó orvosszakértők bére jelentősen elmarad az egészségügyben alkalmazott orvosokétól. Ez felgyorsította a fluktuációt, fokozta a meglévő létszámhiányt. Ha nem történik érdemi intézkedés, az orvosi kompetenciák területén visszafordíthatatlan károk keletkeznek. Az igények teljesítése érdekében, bizonyos határ felett már nem lehet, de nem is érdemes a kapacitást növelni. Kontraproduktív a vég nélküli kapacitásnövelés. A lehetőségeket, a rendelkezésre álló feltételeket összhangba kell hozni a kirendelői igényekkel. A szakértői intézmény határidőre, csak bizonyos mennyiségű, a rendelkezésre álló kapacitásának megfelelő szakvéleményt tud elkészíteni.
A következőkben az egyensúly kialakításának egyes lehetőségeit mutatjuk be.
Visszaterjesztés – felmentési kérelem – objektív akadály közlése
Az igények és lehetőségek összehangolásának egyik eszköze a visszaterjesztés, kapacitáshiányra mint objektív akadályra hivatkozva. A kapacitáson felül beérkező kirendeléseket kapacitáshiányra hivatkozva17 vissza kell terjeszteni. Ez azonban nem jelenti automatikusan a kirendelés visszavonását. Erről a kirendelő dönt. A korábbi években megkezdődött a legnagyobb kirendelővel, a rendőrséggel történő együttgondolkodás a tárgyban, hogy milyen típusú ügyek képezik az NSZKK feladatát. A jogszabály alapján18 a kizárólagosan ellátandó feladatok mellett elsősorban a komplex, több szakértő együttműködését igénylő, bonyolult megítélésű ügyek lehetnek ezek.
Kvótarendszer
A 2010-es évek elején szinte kezelhetetlen módon felhalmozódott ügyhátralék keletkezett. Látszott, hogy az NSZKK önerőből nem lesz képes a problémát megoldani. 2013-ban a genetikai területen ‒ a rendőrséggel közösen ‒ sikerrel került bevezetésre egy ún. kvótarendszer, azzal a kitétellel, hogy az mindmáig a magas ügyhátralék problémájának megoldása érdekében történik, nem pedig annak átfogó és koncepcionális kezelésére, hiszen az a szakértő kirendelések kapcsán a vizsgálatok számának maximalizálását ugyan biztosítja a szakértői intézmény kapacitásainak függvényében, de a vizsgálatok eredményének valós bűnügyi hozadéka tekintetében nem differenciál. A szakértői igénybevételek racionalizálása nagymértékben javíthatja a szakértői vélemények időszerűségét azon szakterületeken, ahol az átfutási időt nem a vizsgálatok technológiai időigénye, hanem a vizsgálati kapacitás határozza meg. Ezzel a korábban szinte kezelhetetlen mennyiségű ügyhátralék észszerű határok közé volt szorítható. Ezen kvótarendszer fenntartása a jövőben is elengedhetetlenül szükséges.
Felesleges kirendelések mellőzése
Még ma is számos alkalommal érkezik olyan kirendelés, amely az adott ügy megoldásának szempontjából érdektelen kérdéseket tartalmaz. Ez mind a szakterületeket, mind az adminisztrációs hátteret feleslegesen terheli. Például a 2013. július 1-jétől hatályos Büntető Törvénykönyv19 a közlekedési bűncselekmények vonatkozásában korábban használt alkoholos befolyásoltság fogalma helyett az ittasság fogalmát vezette be. Ennek következtében a cselekmények alapesetében nem szükséges a cselekmény időpontjára történő visszaszámolás a befolyásoltság megállapítása érdekében. Ennek ellenére nagy számban érkezik ezekben az esetekben is orvosszakértői kirendelés. Szakértői oldalról ez a helyzet kezelhetetlen, hiszen a szakértő a kirendelést objektíve nem utasíthatja vissza pusztán azért, mert nem látja értelmét. A probléma megoldásához a kirendelővel történő együttműködés szükséges, melynek során lehetővé válhat az ügyek szempontjából értelmetlen, irreleváns, pazarló hatású kirendelések számának csökkentése. A kirendelőnek is látnia kell, hogy a „felesleges” kirendelések teljesítése a valóban relevanciával bíró szakértői tevékenységtől vonja el az erőforrásokat.
A nem szakértői kérdések mellőzése
Megkerülhetetlen azon alapvetés betartása az NSZKK-ban, hogy a szakértő szakkérdésben ad véleményt. Laikus által megválaszolható, köztudomású kérdéseket tartalmazó kirendeléseket eddig is – és a jövőben is – visszaküldtük. Szélsőséges példaként említhető a következő kirendelő határozatban feltett kérdés: „A kutya gerinces állatnak minősül-e?” Az ilyen típusú kirendelések ugyancsak feleslegesen terhelik a szakértői rendszert.
Egységes Szakértői Információs Rendszer
A fentiek megerősítik, hogy elengedhetetlenül szükséges a szakértői intézmény rendelkezésre álló aktuális kapacitásának meghatározása. Ezen célok megvalósításának érdekében megkezdtük az Egységes Szakértői Információs Rendszer (a továbbiakban: ESZIR) felállítását, amely középtávon az NSZKK-ban működő informatikai szakrendszerek továbbfejlesztése, valamint ezzel együtt egy NSZKK-szinten egységes kapacitás- és terhelésmonitorozó rendszer létrehozása útján valósulna meg.
Az ESZIR céljai:
- Az egyes szakterületek elvi kapacitásának megállapítása és ennek függvényében az aktuális intézeti leterheltség monitorozása.
- A kirendelések visszautasításával kapcsolatos döntések objektív, leterheltségi adatokkal alátámasztott alapokra helyezése.
- Az intézetekben a szakértők közti ügyszignálás egységes és objektív alapokra helyezése, az igazságosabb ügyelosztás érdekében.
- A szervezeti egységek teljesítményének mérése és összehasonlítása az intézetek elvi kapacitásával (az ESZIR célja kizárólag a szervezeti teljesítménymérés, nem az egyéni teljesítményértékelés).
- Az NSZKK vezetésének ellátása objektív és egységes szempontokon alapuló adatokkal, a stratégiai döntések megalapozása érdekében.
Összegzés
Összességében kijelenthető, hogy az intézményi keretek közt jól működő szakértői tevékenység biztosítása a modern kor technológiai kihívásai közepette mind fiskális, mind pedig emberi erőforrás oldalról összetett feladat, amely a koncepcionális kérdésekben való egyetértésen túl a társszervekkel való szoros együttműködést igényli.
Lontai Márton, főigazgató, főtanácsos, igazságügyi ujjnyomatszakértő; Kosztya Sándor József, főigazgató-helyettes, igazságügyi orvosszakértő, Nemzeti Szakértői és Kutató Központ Bűnügyi Igazságügyi Szakértői Igazgatóság
A terhelt jogai és az áldozat méltósága Kerekasztal-beszélgetés Király Tibor emlékére
A terhelt jogai kontra az áldozat méltósága témakörében az Ügyészek Lapja, közösen az Országos Kriminológiai Intézettel, valamint a Magyar Jog- és Államtudományi Társasággal, 2023. december 13-án az OKRI-ban kerekasztal-beszélgetést szervezett Király Tibor jogtudós emlékére, aki több éven át az Ügyészek Lapja szerkesztőségének a tagja volt.
A beszélgetés résztvevői az alábbiak voltak:
- Ambrus István tanszékvezető egyetemi docens (ELTE ÁJK),
- Barabás A. Tünde igazgató (OKRI),
- Bartkó Róbert egyetemi docens, ügyvéd (SZE DFK),
- Békés Ádám egyetemi docens, ügyvéd (PPKE JÁK),
- Deák Zoltán csoportvezető ügyész (Kecskeméti Járási Ügyészség),
- Kökényesi-Bartos Attila kirendelt ügyész (Legfőbb Ügyészség),
- Kiss Anna tudományos főmunkatárs (OKRI), Ügyészek Lapja főszerkesztő, MJÁT elnök
- Sárik Eszter tudományos főmunkatárs (OKRI),
- Schmidt Gábor legfőbb ügyészségi ügyész.
Király Tibor A védelem és a védő a büntető ügyekben című könyve1 kapcsán indult a kerekasztal-beszélgetés. Az ebben írtak aktualitására hívták fel a figyelmet a beszélgetőpartnerek. A hatályos Be. 3. §-ának (1) bekezdésére utaltak, benne arra a mondatra, amely alapján a terheltnek a büntetőeljárás minden szakaszában joga van a hatékony védelemhez, továbbá a Be. 39. §-a (1) bekezdésének j) pontjára, miszerint a terhelt jogosult arra, hogy az eljárás ügyiratait – az e törvényben meghatározott kivételekkel – teljes terjedelmében megismerje.
Jogállamban a védelemhez való jog a tisztességes eljárás egyik biztosítéka. Ennek keretében – többek között – biztosítani kell a védelem számára (ez az Alaptörvényből és a nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeinkből is levezethető), hogy az eljárás ügyiratait megismerhesse. Király Tibor már hatvan évvel ezelőtt is hangsúlyozta ennek fontosságát. Véleménye szerint az „iratokba való betekintés biztosítja az ügy anyagának a megismerését. A védelem felépítése az iratokból szerzett ismereteken is alapulhat”. Az áldozatok méltóságának joga az ötvenes évek végén még nem szerepelt a törvényben. A hatályos Be. 2. § (1) bekezdése ugyanakkor kimondja, hogy „a büntetőeljárásban tiszteletben kell tartani mindenkinek az emberi méltóságát”.
A kerekasztal-beszélgetésen felvetett téma éppen az volt, hogy vajon megteremthető-e a jogok közötti egyensúly, illetve amennyiben nem, akkor a terhelti és a sértetti jogok összeütközése esetén hogyan kell eljárnia a jogalkalmazónak.
Ezzel összefüggésben a kerekasztal-beszélgetésen részt vevő szakemberek (ügyészek, védők, oktatók, kutatók) az alábbi kérdésekre keresték a választ:
- Vajon melyik jog primátusa érvényesül?
- Ad-e választ a felvetett kérdésre Király Tibor 2023-ban újra kiadott régi (1962-es) könyve?
- „Ment-e” az évtizedek által „a világ elébb”?
- Levezethető-e meghatározott ügyekben a sértetti jogok elsőbbsége a különleges bánásmódra vonatkozó szabályokból a 21. század hajnalán?
- Van-e joghézag a jogok összeütközése esetén, és ha igen, akkor ezt csak a Be. módosításával oldhatjuk-e fel?
A védői jogok vonatkozásában elsősorban a gyermekpornográf felvételekhez kapcsolódóan az iratmegismerési jog gyakorlásával összefüggő jogalkalmazási probléma került terítékre. Eszerint fontos kérdés, hogy a bűnügyi aktához tartozó felvételek esetében hogyan alakul a lefoglalt elektronikus adatok kezelése és a személyes adatok védelme, továbbá mi lesz a lefoglalt adatról készített másolat eljárásjogi megítélése és sorsa a büntetőeljárásban. Ennél a kérdésnél felmerült az elkobzás és a megsemmisítés is. A beszélgetésen többek között az következők hangoztak el, felidézve a hatályos Be. ide vonatkozó szabályait, különböző szempontok szerint csoportosítva, úgymint tárgyi bizonyítási eszköz, elektronikus adat, lefoglalás, elkobzás, megsemmisítés stb.
Tárgyi bizonyítási eszköz
A kiskorú sértetteket megjelenítő pornográf felvételek tárgyi bizonyítási eszközök, ugyanis a Be. 204. § (1) bekezdés b) pontja szerint:
„Tárgyi bizonyítási eszköz minden olyan tárgy – ideértve az iratot és az okiratot is –, amely a bizonyítandó tény bizonyítására alkalmas, így különösen az […] amely a bűncselekmény elkövetése útján jött létre.”
Elektronikus adat
Abban az esetben, ha ez a felvétel elektronikusan szerepel az aktában, akkor a Be. szerint elektronikus adatról van szó. A Be. 205. § (1) bekezdése alapján:
„Elektronikus adat a tények, információk vagy fogalmak minden olyan formában való megjelenése, amely információs rendszer általi feldolgozásra alkalmas, ideértve azon programot is, amely valamely funkciónak az információs rendszer által való végrehajtását biztosítja.”
A gyermekpornográf felvétel sorsa
Ha a felvétel jogi sorsát tekintjük, nincs különbség tárgyi bizonyítási eszköz és elektronikus adat között. Ezt támasztja alá a Be. 205. § (2) bekezdése:
„Ahol e törvény tárgyi bizonyítási eszközt említ, azon e törvény eltérő rendelkezése hiányában az elektronikus adatot is érteni kell.”
Vagyis a felvétel jogi megítélésénél nincs annak a különbségtételnek jelentősége, hogy az tárgyi bizonyítási eszköznek, avagy elektronikus adatnak tekinthető-e.
Lefoglalás
A Be. 308. §-a értelmében:
„(1) A lefoglalás célja a bizonyítási eszköz, illetve az elkobozható dolog vagy a vagyonelkobzás alá eső vagyon biztosítása a büntetőeljárás eredményes lefolytatása érdekében. A lefoglalás a lefoglalás tárgya feletti tulajdonjogot korlátozza.
(2) El kell rendelni a lefoglalást, ha annak tárgya
a) bizonyítási eszköz, vagy
b) elkobozható, illetve vagyonelkobzás alá esik.
(3) Lefoglalni az ingó dolgot, a számlapénzt, az elektronikus pénzt vagy az elektronikus adatot lehet.”
Elkobzás
A Btk. 72. §-a (1) bekezdésének b) és d) pontjai kimondják, hogy
„(1) El kell kobozni azt a dolgot,
b) amely bűncselekmény elkövetése útján jött létre,
d) amelynek a birtoklása a közbiztonságot veszélyezteti, vagy jogszabályba ütközik.”
Vagyis a gyermekpornográf felvétel a törvény alapján elkobzás alá esik, mivel bűncselekmény (Btk. 204. és 204/A. §) elkövetése útján jött létre, és a birtoklása is jogszabályba ütközik, ezért ezeket az elkobzásuk előtt le kell foglalniuk a hatóságoknak a büntetőeljárásban.
A tárgyi bizonyítási eszközök megőrzése vagy megsemmisítése
A Be. 100. § (1) és (2) bekezdései alapján a terhelt a gyanúsítotti kihallgatását követően a megismerési jogát az eljárás valamennyi ügyirata tekintetében gyakorolhatja:
„(1) Az eljárás ügyiratait
a) a terhelt és védője a terhelt gyanúsítotti kihallgatását követően,
b) a sértett az őt érintő bűncselekménnyel összefüggésben és
c) az egyéb érdekelt és a vagyoni érdekelt az őt érintő körben
erre irányuló indítványra ismerheti meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti megismerés joga az eljárás valamennyi ügyiratára kiterjed, ideértve a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetve a büntetőeljárásban részt vevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratokat és a további bizonyítási eszközöket is.”
A kerekasztal-beszélgetés résztvevői itt rámutattak egy problémára, miszerint a hatályos jogszabályok alapján a tárgyi bizonyítási eszközöknek a megsemmisítése sérti a terhelt megismerési jogának a gyakorlását, ami meg sérti az áldozatok méltóságát.
Ennél a megsemmisítési kérdésnél szóba került egy korábbi BH (2008.296.). Ennek értelmében a büntetőeljárás későbbi szakaszait tekintve – beleértve a rendkívüli jogorvoslatokat is –, nem szerencsés, ha nem áll rendelkezésre a bűnügy összes irata.
A gyermekpornográf felvétel – mint elektronikus adat – tehát egyrészről az ügyirat része a jogerős döntés meghozatalát követően is, másrészről viszont – egy másik jogszabályhely értelmében – meg kell azt semmisíteni. A hivatkozott BH ugyanakkor egyértelműen utal arra, hogy az esetleges rendkívüli jogorvoslat kapcsán megismételt bizonyítási eljárás sikerét veszélyeztetheti, ha ezeket a felvételeket megsemmisítik; így ezek megőrzése mindenképp indokolt; az ügyirat mellékleteként kell ezeket kezelni az eljárás jogerős befejezését követően is. Vagyis a büntetőeljárás jogerős befejezésének nincs jelentősége a lefoglalt felvételek és az azokról készült másolatok megőrzése tekintetében.
A jogszabály engedélye
A Btk. a büntethetőséget kizáró okok között szabályozza a jogszabály megengedését, vagyis azt, amikor büntetlennek nyilvánít bizonyos cselekményeket. A Btk. 24. §-a értelmében:
„Nem büntetendő az a cselekmény, amelyet jogszabály megenged, vagy büntetlennek nyilvánít.”
Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a terhelt él a Be.-ben biztosított megismerési jogával, és a vele szemben folytatott eljáráshoz tartozó, a hatóságok által biztosított iratokat – törvényben szabályozott keretek között – ismeri meg, akkor nem valósít meg bűncselekményt. Ugyanakkor – hangsúlyozták a kerekasztal-beszélgetésen résztvevők – ezzel sérti a sértett jogait, ami ebben az esetben leginkább az áldozatok méltósága kapcsán merül fel. A kerekasztal-beszélgetés e pontján megemlítésre került Bárd Károly Az áldozatok méltósága és a vádlottak jogai című könyve2 , ahol a szerző is figyelmeztet arra: a sértetti jogok előtérbe helyezése kihat(hat) a terhelti jogokra, ami sértheti a tisztességes eljárás elvét.
Terhelti jogok – sértetti jogok
Sokáig nem vették figyelembe a bűncselekmény áldozatának a büntetőeljárásban sértettként érvényesíthető jogait, és a sérelmet szenvedő személy elsüllyedt a tanú szerepében. A korábban az áldozatnak juttatott jelentéktelen szerep mára megváltozott, és büntetőeljárási fellépés esetén a sértetti jogosítványok jelentős törvényi kiterjesztéséről beszélhetünk. A hétköznapok jogalkalmazásában is egyre inkább komolyan veszik a sértettként fellépő áldozatot, a sértetti jogok mellett plusz jogosítványként megjelenik az áldozat méltósága, de a jogalkalmazó gyakran azzal a problémával találja szemben magát, miszerint a sértetti igényérvényesítés a terhelti jogokba ütközhet.
A jogalkalmazás mindennapjaiban megjelent az áldozat- és benne a gyermekbarát igazságszolgáltatás, az eljárási kódexekben pedig annak vagyunk tanúi, hogy az aktív fellépésre buzdító sértetti jogosítványok mellett bővült a védelmi és a kíméleti eszközök tárháza is.
Bárd Károly szerint az áldozatok igényeinek a fel- és elismerése azt jelzi, hogy a közfelfogás megváltozott, ami pedig a büntetőeljárásokra is hatással van.
Ezt mutatja a gyermek pornográf felvételek eljárási sorsával kapcsolatos vita, ami a kerekasztal-beszélgetés résztvevőit tekintve is több megoldási javaslatot eredményezett.
Az egyik elképzelés szerint a jogösszeütközés azzal feloldható lehetne, ha az adott ügyben a jogalkalmazó megállapíthatná, hogy a terhelt a megismerési joga gyakorlásával visszaél, mivel a pornográf tartalmú felvételek megtekintését nemi vágyának felkeltése céljából veszi igénybe. Ekkor a sértett emberi méltósághoz fűződő joga megelőzi a terhelt védelemhez való jogának érvényesülését. A megoldás pedig a pornográf felvételek zártan történő kezelése.
Egy másik vélemény szerint az említett esetekben a különleges bánásmód szabályait tágabban kell értelmezni, így az áldozati méltóságot előtérbe helyezve a sértetti jogok primátusa érvényesül. Volt, aki ehhez azt is hozzátette, hogy feltéve, ha a sértett kiskorú.
Az első két állásponttal vitatkozva, a Be.-re hivatkozva elhangzott olyan vélemény is, miszerint egy joghoz tartozó intézkedés alkalmazásakor – jelen esetben az áldozat méltóságának az előtérbe helyezésekor – arra is figyelemmel kell lenni, hogy a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogait (itt a terheltét) nem lehet megsérteni. A Be. 2. § (3) bekezdése értelmében
„Büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, feltéve, hogy az elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó más eljárási cselekmény vagy intézkedés útján nem biztosítható.”
Jelenthet-e ilyen felhatalmazást a különleges bánásmód szabályozása a Be.-ben? Amennyiben a sértetti jogokhoz tartozó különleges bánásmód szabályait a gyermekpornográf felvételekkel kapcsolatban kiterjesztően értelmezzük, és a terhelt megismerési jogát korlátozzuk, akkor ez viszont sérti azt a törvényhelyet, ahol a jogalkotó egyértelműbben mondja ki, mint az említett 2. §-ban, hogy „a különleges bánásmód körébe tartozó intézkedés alkalmazása nem járhat a büntetőeljárásban részt vevő más személy eljárási jogainak sérelmével” [Be. 81. § (4) bekezdés]. A hatályos Be. alapján jelenleg nem lehet korlátozni a terhelt megismerési jogát, ez csak újabb Be.-módosítással oldható meg.
Elhangzott olyan vélemény is, miszerint a különleges bánásmód bevezetésével a jogalkotó azt is kimondta, hogy együtt érez a sértettel, szolidaritást vállal vele, s ezzel beengedte a büntetőeljárásba az érzelmeket. Bárd Károlyt idézve, „önmagában az áldozatokkal való együttérzés, a sértetti jogok kiterjesztése nélkül is hatással lehet a vádlott pozíciójára”3 . Az érzelmek befolyásolhatják a bíró pártatlanságát, ez pedig megfelelő „kompenzáló intézmények hiányában” kihatással lehet a fairness (tisztességes eljáráshoz való) jogokra.
Volt, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) gyakorlatát említette, ahol bizonyos helyzetekben a terhelti jogok korlátozása megengedett. Kérdés persze, hogy az iratmegismerési joggal kapcsolatban ez fennáll-e. A tisztességes eljáráshoz való jog egyik komponense a kontradiktórius eljárás elve, amely magában foglalja azt is, miszerint a terheltnek joga van arra, hogy a bírósághoz benyújtott, és a bíróság döntését befolyásoló minden bizonyítékot megismerjen, ezeket észrevételezze.4 A nemzetközi dokumentumok értelmében „az EJEE 6. és 13. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikkében garantált jogok viszont nem abszolútak és azok meghatározott körülmények között korlátozhatók. […] A törvényszerű korlátozásokkal szembeni követelmény, hogy legyen törvényes céljuk, arányosnak kell lenniük, biztosítsák, hogy a jog leglényegesebb pontja ne gyengüljön. Az EJEE 6. cikk nem határozza meg a »törvényes célt«, azonban az EJEE ítélkezési gyakorlat szolgáltat példákat az ilyen törvényes célokra.”5 „Az arányosság kulcsfontosságú elv az EJEB ítélkezési gyakorlatában. Megköveteli a tisztességes egyensúly megteremtését az állam törvényes céljai és e célok elérésére az állam által alkalmazott intézkedések között. Az arányosság emellett megköveteli az egyéni jogok és a közérdek közötti tisztességes egyensúly megteremtését is. Minél komolyabb a jog gyakorlásának akadályozása, annál nagyobb indoklás szükséges. […] Az államnak kell igazolnia, hogy valamely jog gyakorlásának akadályozása arányos, és mérlegelnie kell a legkevésbé beavatkozó intézkedés alkalmazását.”6 Az EJEB tehát mindig a konkrét ügy összes körülménye alapján dönti el, hogy adott esetben korlátozható-e a terheltnek az EJEE 6. cikkében megfogalmazott valamelyik joga. A 6. cikkbe ütközést egyébként sem csupán a cikkben foglalt valamelyik konkrét jog megsértése válthatja csak ki; a bíróság a teljes eljárás tisztességes voltát vizsgálja.
A kerekasztal-beszélgetés végén felmerült, hogy az említett jogok összeütközésének problémáját egy újabb Be.-módosítással a törvényhozó tudja majd feloldani.
Összefoglalva
A megoldás az lehet, ha a terhelti és a sértetti jogok összeütközésekor a különleges bánásmód szabályait tágabban értelmezzük, és az EJEB joggyakorlatának is megfelelően elfogadjuk azt, hogy bizonyos esetekben a terhelti jogokat korlátozni lehet – feltéve persze, ha ez arányosan történik és az egész eljárást tekintve nem jár a tisztességes eljárás elvének a megsértésével –, vagy megoldást jelenthet, ha a jogok összeütközését a Be. módosításával oldjuk fel.
Konkrét javaslat hangzott el arra vonatkozóan, hogy a Be. egészüljön ki egy olyan rendelkezéssel, amely szerint a különleges bánásmódot igénylő sértett eljárásban való részvétele esetén az iratmegismerés módját a nyomozó hatóság, az ügyészség és a bíróság jogosult meghatározni.
Utószó a kerekasztal-beszélgetésen elhangzottakhoz
„Az emberi méltóság nem csupán egy az alapjogok közül, de a többi alapjog kiinduló pontjául is szolgál. Az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata preambulumában rögzítette az emberi méltóságot.
„»Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon.« A C-377/98. sz. Hollandia kontra Európai Parlament és Tanács ügyben 2001. október 9-én hozott ítéletében (EBHT 2001., I-7079., indokolás: 70–77. pont) a Bíróság megerősítette, hogy az emberi méltóság alapjoga az uniós jog részét képezi. Ebből következően egyetlen, a Chartában7 megállapított jog sem gyakorolható úgy, hogy az mások emberi méltóságát sértené, továbbá az emberi méltóság az e Chartában megállapított jogok lényegi tartalmának része. Ezért akkor is tiszteletben kell tartani, ha az adott jog maga korlátozott terjedelmű.”8
Ugyanakkor a nemzetközi dokumentumok azt is kimondják, hogy egyensúlyt kell teremteni az egyes jogok között.
Az áldozatok méltóságát sértő felvételek viszont nemcsak a terhelti jogok kapcsán merülnek fel, hanem az adatvédelemre vonatkozóan is. A Charta 8. cikke szerint a személyes adatok védelméhez való jog „nem abszolút jog, hanem a társadalomban betöltött szerepének függvényében kell figyelembe venni”. A Charta 52. cikkének (1) bekezdése elfogadja tehát, hogy lehetséges a Charta 7. és 8. cikkében említett jogok gyakorlásának korlátozása, feltéve, hogy a korlátozásra a törvény által, a jogok és szabadságok lényeges tartalmának, valamint az arányosság elvének tiszteletben tartásával kerül sor, továbbá a korlátozás elengedhetetlen és ténylegesen az Európai Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) rendszerében az adatvédelmet a 8. cikk (a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) biztosítja, és a Charta rendszeréhez hasonlóan e jogot más versengő jogok hatályának tiszteletben tartásával kell alkalmazni. Az EJEE 8. cikkének (2) bekezdése szerint „e jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott, olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban […] mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges”. Mind az EJEB, mind az Európai Unió Bírósága (EUB) tehát ismételten kijelentette, hogy az EJEE 8. cikkének és a Charta 8. cikkének alkalmazása és értelmezése során egyensúlyt kell teremteni e jog és más jogok között.9
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI, strasbourgi tutor
Esetpéldák a szakértői bizonyításra a NAV bűnügyi szerveinek gyakorlatában
Kármán Gabriella a szakértői bizonyítás témájában készült kiváló munkájában1 tudományos alapossággal dolgozta fel a múltat és a jelent, sőt távolabbra tekintett a jelennél és hazánk határainál is. A kötet olvasása egyrészt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal bűnügyi szerveinek a szakértő igénybevételével kapcsolatos tevékenységének átgondolására késztetett, másrészt az új kihívásokkal történő szembenézésre is.
Teljes egyetértéssel nyugtáztam a szerző azon megállapítását, mely szerint a kriminalisztika történetének Fenyvesi Csabától idézett idővonala szerint az 5. mérföldkőnél tartunk, ami a digitális adatok alkalmazását jelenti a felderítésben.2 Emellett kétségtelen, hogy a kriminalisztika újabb generációjához tartozó digitális adatok összegyűjtése, az adatbázisok felépítése, azok professzionális alkalmazása komoly szakértelmet kíván, amely képességekkel maga az adott nyomozó hatóság – így a NAV bűnügyi szervei is – akár részben, akár egészében rendelkezik.
E helyütt utalok Fürcht Pálnak a gazdasági bűnözés témakörében a Károli Gáspár Egyetem szervezésében tartott egykori előadására, amelyben a nyomozó hatóságoknál meglévő speciális szakértelem ügyészi értékelésének fontosságát hangsúlyozta.
A digitális kor begyűrűzéseként említendő a büntetőeljárási törvény (a továbbiakban: Be.) módosításának időről időre felmerülő szükségessége, most példaként a zár alá vétel kapcsán. A Be. 328. §-a 2024. március 1-jétől a következő (5) bekezdéssel egészül ki: „Ha a zár alá vétel tárgya olyan követelés, amelyet fizetésre használt elektronikus adat értékében tartanak nyilván, és a zár alá vett vagyon feletti rendelkezési jog felfüggesztését érvényesíteni képes gazdálkodó szervezet megkeresésétől eredmény nem várható vagy a megkeresés aránytalan nehézséggel járna, akkor a zár alá vétel végrehajtható olyan információs rendszerben végzett művelettel is, amely az érintettnek a követelés fölötti rendelkezési lehetőségét megakadályozza.”3
Speciális hatáskörű nyomozó hatóságként abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Pénzmosás és Terrorizmusfinanszírozás Elleni Irodával (PEI) történő együttműködés mellett rendelkezésünkre áll a bűnügyi igazgatóságokon több értékelő-elemző osztály, amely saját fejlesztésű szoftverek alkalmazásával, konkrét bűnügyekben adatbázis-építéssel és azokból speciális szűrésekkel is támogatást tud nyújtani, akár előkészítő eljárás során, akár nyomozati szakban. Ezen kívül a Bűnügyi Főigazgatóságon a Revizori Főosztály és a Bűnügyi Információ-technológiai és Adatmentő Főosztály is segíti a munkát, szükség esetén helyszíni eljárások támogatásával is.
Ha a hatáskörünkbe tartozó bűncselekmények közül csak a költségvetést károsító bűncselekményekre tekintünk, a saját adatelemzésekkel nemcsak a nyomozás helyes irányának meghatározása érdekében tehetünk lépést, hanem azzal előkészítjük az igazságügyi adó- és könyvszakértő munkáját is. Ezen kívül az egyes bűnügyi igazgatóságok állományát érintő, szervezett belső képzéseinken is figyelmet szentelünk a szakértő kirendelés helyes gyakorlatának oktatására.
Természetesen a szakértő kirendelő határozatok tervezetének ügyészi véleményezése is sokat érő segítség a különféle adózási formák alkalmazásának összetett, komplex vizsgálata esetén.
Új szakértői területek iránt megfogalmazódó igények jelennek meg azon ügyeink kapcsán, amikor a hazai és az uniós költségvetés védelme folytán akár úttörő biológiai kutatásokhoz, akár a legkorszerűbb nyomdatechnikai fejlesztésekhez vagy állattartó telepek technológiáját, informatikai rendszereket érintő fejlesztésekhez kapcsolódó költségek megalapozottsága iránt merülnek fel gyanú szintjét elérő kételyek.
Ezzel párhuzamosan joggal vetődik fel a Kármán Gabriella által is feltett azon kérdés, hogy a jogalkalmazók kriminalisztikai ismeretei a szakértői bizonyítás értékelését hatékonyan szolgálják-e, a szakértői vélemény hitelességét hatékonyan tudják-e ebben a fénysebességgel változó ismerettengerben megítélni. 4
A szakértő kirendelő határozatok kapcsán azonban egy kardinális kérdésről nem feledkezhetünk meg. Ez pedig az időszerűség és a terhelti jogok összevetése. A Be. 2. § (3) bekezdése szerint a büntetőeljárásban alapvető jogot korlátozni csak az e törvény szerinti eljárásban, az e törvényben meghatározott okból, módon és mértékben lehet, és a 351. § (1) bekezdése ehhez még hozzáteszi, hogy a nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni.
Attól kezdve, hogy a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, azaz abban gyanúsított vesz részt, az ügy észszerű időn belüli elbírálásának személyhez kötődő alapjoga a felderítés szabályaihoz képest külön eljárásjogi biztosítékot igényel, ahogy a jogbiztonság elve is megköveteli, hogy a terhelt számára az ellene folyamatban lévő nyomozás befejezésének ideje előre látható, az ügyészség számára pedig tervezhető legyen.
Jellemzően a költségvetési csalás bűntette és a csődbűncselekmények miatt folyó nyomozásaink során kerül sor jelentős költséggel járó igazságügyi könyvszakértő kirendelésére, ráadásul a bonyolultabb, szerteágazó ügyekben több ízben is sor kerülhet erre.
A másik vizsgálandó kérdés a szakértő kirendelés időszerűsége és a reparáció viszonya.
A bűnszövetségben vagy bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalások miatt indult bűnügyekben kerül sor legtöbbször a költségvetést ért vagyoni sérelem későbbi rendezéshez szükséges vagyonbiztosításra, ezért elsőrangú feladatunk arra törekedni, hogy a vádemelés – és a később a tényleges költségvetési reparációt jogerős bírósági döntéssel biztosító – vagyonelkobzások megtörténhessenek. Ennek szintén feltétele a bíróság előtti bizonyítás gerincét képező szakértői vélemény elkészültének időszerű biztosítása.
A NAV Bűnügyi Főigazgatósága Koordinációs Főosztálya a szakértő kirendelésekkel együtt járó kötelezettségvállalások szakmai ellenőrzésével is figyelemmel kíséri az egyes ügyekben a szakértő kirendelő határozatok szakszerűségét, indokoltságát.
Természetesen e feladat kapcsán előfordult, hogy arra kellett rámutatnunk, hogy a felterjesztett igazságügyi adó-, járulék- és könyvszakértő kirendelésével kapcsolatban készített határozattervezet egyes pontjában szereplő kérdések nem szakkérdések, vagy a szakértő kirendelés a nyomozás addigi eredményei alapján még nem időszerű.
A kirendelő határozat-tervezetekben feltett alábbi kérdések vizsgálói és elemzői feladatok előzetes elvégzését indokolják. Így például annak megállapítása, hogy
- a gazdasági társaság az elkövetési időszakban milyen nagyobb projektekben vett részt;
- az egyes projektek külön-külön vizsgálata alapján azokból mekkora bevétele keletkezett a gazdasági társaságnak;
- kik voltak az alvállalkozói, ki felé, mekkora összegben van fennálló tartozása, követelése;
- az ismeretlen jogcímen adott előlegekkel kapcsolatban milyen dokumentumok találhatóak meg;
- az adóhatósági feljelentésben szereplő ingatlanok a könyvelésben szerepelnek-e;
- azok nettó értékei a könyvelésből kimutathatók-e vagy azok további vagyonelem-kivonás részét képezték-e;
- a gazdasági társaság milyen mértékű és összetételű vagyonnal rendelkezett a felszámolási eljárás megindítására irányuló kérelem benyújtásának időpontjában, illetve a fizetésképtelenséggel fenyegető, illetve a fizetésképtelen helyzetben?
Legyen szó magánszemélyeket, gazdasági társaságokat sértettként érintő ügyekről vagy a költségvetés sérelméről, a klasszikus kriminalisztikai szakértői területek kevéssé vagy új formában érintettek.
Már az igazságügyi írásszakértő kirendelésekor is sok esetben azzal szembesülünk, hogy az egyes gazdasági folyamatok digitalizálódása miatt sokszor eredeti szerződések, árajánlatok egyáltalán nem állnak rendelkezésre.
Ha a szűken vett pénzügyi nyomozások körét áttekintjük, a kriminalisztikai szempontból klasszikusnak nevezett nyomtan kevés szerepet kap. Holott elméletileg miért ne lehetne jelentősége annak, hogy egy költségvetési csalásra specializálódott személy vagy csoport irodájában talált feljegyzések, „fekete elszámolásokat” tartalmazó, papíron fellelhető számítások kézeredet szakértői vizsgálatának milyen eredménye van, vagy milyen gumiabroncstól származó nyomok lelhetők fel egy adózás alól elvont termékek tárolására szolgáló raktár mellett, netán a titkos irodában elhelyezett széfen vagy annak belsejében kinek az ujjlenyomatai lennének azonosíthatók, különösen a terheltek védekezésének megismerése fényében.
Emellett a személyazonosításban is szerepet kapnak a közterületi, vagy egyes intézmények, pénzintézetek kamerafelvételeinek szakértői elemzései, akár arckép-, akár járáskép-azonosítás kapcsán.
Esetpéldák szakértő kirendelésekre nyomozásainkból
Hatósági áras termékkör
A bűnügyi jelzésben foglaltak szerint az üzemanyag-forgalmazó gazdasági társaság egyik üzemanyagtöltő állomásán dolgozó alkalmazottak rendszeresen, az aktuális napi piaci ár helyett a 480 forinton rögzített hatósági áron, jogosulatlanul biztosítottak üzemanyagot külföldi vásárlók részére, és az adófizetési kötelezettségek ilyen módon való elmulasztásával vagyoni hátrány érte a költségvetést.
A fentiekre tekintettel figyeléssel követtük az érintett benzinkúton történő eseményeket, melynek során minden külföldi rendszámmal ellátott gépjármű rögzítésre került másodpercre pontosan, illetve az is, hogy az melyik kútfejen végezte a tankolást. A kigyűjtött adatokat ezt követően az online pénztárgép forgalmi adatokkal is összevetette az illetékes adó- és vámigazgatóság.
A kimunkált adóhiányt követően összehangolt bűnügyi akciót szerveztünk a jogellenes tevékenység felszámolására. Ez tettenéréssel kezdődött, melynek során egy román felségjelzéssel ellátott jármű jogosulatlanul hatósági áron tankolt. Az akció során a tetten ért román sofőrt tanúként hallgattuk ki, aki részletesen beszámolt arról, hogyan terjedt el az érintett üzemanyagtöltő állomás „hírneve” a román sofőrök között, mert hatósági áron biztosítanak üzemanyagot kisebb pénzbeli juttatás ellenében.
A beismerő vallomások alapján az elkövetési magatartás teljes mértékben megállapítást nyert: a hatósági ár biztosításáért cserébe 50 literenként 10 eurót, vagy a 10 eurónak megfelelő magyar forintot kértek. Az üzemanyagtöltő állomáson dolgozó minden alkalmazott részt vett a jogosulatlan üzemanyag-értékesítésben.
Az eljárás során nyilatkoztatták az érintett üzemanyag forgalmazó gazdasági társaságot is, amely franchise rendszerben üzemeltette a szóban forgó üzemanyagtöltő állomást. A társaság jelezte, hogy a magyar államot ért vagyoni hátrány mellett őket is kár érte, így csalás nyomozására is kijelölést kaptunk.
A büntetőeljárás során beszerzett bizonyítási eszközök alapján szükségessé vált igazságügyi adó- és könyvszakértő kirendelése, amit rengeteg elemzői munka előzött meg. A szakértő pontosan kidolgozta, hogy az elkövetési időszakban milyen összegű adót kellett volna a tényleges értékesítések alapján megfizetni, és az üzemanyag forgalmazó gazdasági társaságot ért kár vonatkozásában is kifejtette véleményét.
A szakértői vélemény fontosságát jelzi, hogy annak elkészülte után nyílt lehetőség a pontos elkövetési értékeket tartalmazó gyanúsítások folytatólagos közlésére.
Határon átnyúló körhintacsalás
A fő tevékenységként szeszesital gyártásával foglalkozó korlátolt felelősségű társaság az általa gyártott terméket belföldön értékesítette. E tevékenységre figyelemmel jelentős összegű áfa-fizetési kötelezettsége keletkezett, mellyel szemben levonható áfája – a saját gyártásra figyelemmel – csekélyebb mértékben merült fel. A kft. havonta teljesítette áfa-bevallási kötelezettségét.
Annak érdekében, hogy a fizetendő áfa csökkenthető legyen, a gazdasági társaság ügyvezetője és társai egy fiktív áruértékesítési és számlázási láncolatot alakítottak ki, melynek célja az volt, hogy látszólagos alapot teremtsen a termékbeszerzés után levonható áfa feltüntetésére, így a befizetendő áfa csökkentésére.
A látszólagos gazdasági tevékenység abban állt, hogy kft. a piaci árnál jóval magasabb áron havonta vásárolt egy belföldi gazdasági társaságtól, főként parfümtermékeket, majd azt a Közösség területén, egymást felváltó szlovák gazdasági társaságok részére értékesítette.
Az egymást felváltó szlovák gazdasági társaságok szintén részben egymást felváltó, részben pedig egymást követő belföldi gazdasági társaságokon keresztül ugyanazt a parfümöt adták el, az érintett kft.-nek. E tevékenységre figyelemmel nála levonható áfa keletkezett, mellyel szemben – a közösségi értékesítés miatt – fizetendő áfa nem merült fel.
Jelen ügyben az igazságügyi adó- és könyvszakértőnek egy összetett, komplex – számos gazdasági szereplőt érintő – számlázási láncolatos, határon átnyúló, körhintacsalás jellegű ügyben kellett szakértői munkát végeznie.
Az ügyben jó gyakorlatként tapasztaltuk, hogy a konkrét szakértői munka megkezdését megelőzte egy szakmai megbeszélés, amelyen a szakértő csapat vezetője, az általa kijelölt beosztott kolléga, valamint a nyomozó hatóság tagjai vettek részt.
A szakértő ténylegesen fel tudta mérni a feladat összetettségét, a megválaszolandó kérdések mélységét, és adott esetben már itt meghatározta, hogy melyek azok az adatok, amik feltétlenül kellenek a szakértői bizonyításához, illetve vannak-e olyan hónapok, amelyek kapcsán nem tud megállapítást tenni.
Az igazságügyi adó- és könyvszakértő bevonása azért is indokolt volt, mert jelen ügyben nemcsak nagyságrendi összegzést kellett végezni az adóhiány kapcsán, hanem az online számla rendszer bevezetésével kapcsolatos változásokat is figyelembe kellett venni. Emellett azt is szükséges volt kimutatni, hogy a láncolatban értékesített termékkörök minden egyes számlázási láncolat szintjén megjelennek-e.
Kizárólagos egyházi működés látszatát keltve végzett gazdasági tevékenység
A szakértői vélemény különlegességét ebben az ügyben az adja, hogy nem egy szokványos gazdasági társaság által magyar jogszabályoknak megfelelően vezetett könyvelés alapján kellett kimunkálnia a könyvszakértőnek az adóhiányt, mivel az érintett jogi személy és annak származtatott jogi személyei valójában egy „vallási egyesület” voltak, amelyek diktatórikus belső szabályzókkal, pénzközpontúsággal, személyes adatok illegális gyűjtésével végezték működésüket.
Bevételeiket adómentes adományként, vallási tevékenységként kategorizálva tüntették fel, így az eljárás során vizsgálandó volt az adómentesség jogalapja is.
Ennek tisztázásához az eljárásban két vallásfilozófusi és egy igazságügyi orvosszakértői vélemény beszerzésére került sor, melyek megállapításai, valamint a jogszabályi rendelkezések alapján a kirendelt könyvszakértő megállapította a fizetendő adó mértékét.
További nehézségként merült fel az elektronikus könyvelés, a pénzügyi nyilvántartás hazai könyvelési előírásoknak nem megfeleltethető rendezettsége, sőt az iratmennyiség is (több mint ezer bűnjelzsákba és dobozba csomagoltuk a lefoglalt iratokat).
A vallási egyesület által vezetett „sajátos” elektronikus könyvelés feldolgozható formátumúvá konvertálása érdekében igazságügyi informatikai szakértő bevonására került sor, a lefoglalt könyvelési iratok előzetes vizsgálatát revizori főosztályunk végezte el, ezt követően kerülhetett kirendelésre az igazságügyi könyvszakértő.
Mezőgazdasági beruházás támogatásával kapcsolatos ügy
Egy költségvetési csalás bűntette miatt folyó ügyben a kivitelező gazdasági társaságok több gazdálkodóval is – mint beruházókkal – megbízási szerződéseket kötöttek. A kivitelezők a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) által nyújtott vissza nem térítendő támogatásból – a beruházók részére – a baromfitartásra specializálódott állattartó telepek technológiai berendezésének korszerűsítését oly módon végezték el, hogy a beruházás bekerülési értékét jelentősen túlárazták, és ezzel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalt a támogatás igénylői a költségvetésből származó pénzeszközök igénylése tekintetében szándékosan tévedésbe ejtették, sőt már az önerő meglétét is valótlan pénzügyi műveleteket alkalmazó könyveléstechnikai megoldásokkal, fiktív kölcsönszerződésekkel igazolták az MVH felé.
A fentiek alapján a költségvetést – a jogosulatlan kifizetések révén – összesen több mint kétmilliárd forint vagyoni hátrány érte.
A 13 beruházó és a kivitelező cég képviselőinek gyanúsításához a gazdasági és könyvszakértők – tekintettel a nagyszámú beruházóra és kivitelezőre, a több éves elkövetési időre és az ennek kapcsán lefoglalt könyvelési iratok terjedelmére – közel 1 év alatt adtak részletes, minden kérdésre kiterjedő, átfogó és precíz, beruházónként és kivitelezőnként kifejtett szakvéleményt.
Az ügyben rendkívül sok adatelemzői munkát kellett végezni a nyomozócsoport két tagjának, ideértve a banki adatszolgáltatások és a pályázati anyagok beruházónkénti elemzését és a könyvelési anyagok áttekintését.
Ezen kívül a pályázatokból kigyűjtött releváns adatok alapján mind a 13 beruházónál az ország különböző pontjain, műszaki szakértő jelenlétében végeztünk szemléket, és az egyes szemléken megállapítottak alapján beruházónként, egyediesített szempontok alapján rendeltük ki a műszaki szakértőt.
Foglalkoztatással kapcsolatban elkövetett költségvetési csalás
Eljárásunk során egy olyan bűnszervezet tevékenységét derítettük fel, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a megrendelőkként fellépő, különböző őrzésvédelemmel foglalkozó társaságok az általuk ténylegesen foglalkoztatott személyek után fizetendő járulékot szándékosan ne fizessék meg. Ennek megvalósítására létrehoztak egy számlázási láncolatot és az alkalmazottakat a legalsó szinten lévő „bukócégekhez” jelentették be. A megrendelők alatti társaságok ezen túlmenően adólevonási jogot is biztosítottak a kiállított számlákkal a felettük álló társaságoknak.
Járulékhiány megállapítása szempontjából különös jelentőséggel bírt annak kivizsgálása és levezetése, hogy az egyes alkalmazottak milyen munkabérrel, milyen egyéb juttatási feltételekkel, hol, kinek az irányítása alatt dolgoztak. Ennek egyik általános megoldása az lehet, hogy az alkalmazottakat tanúként hallgatjuk ki. Azonban ez a módszer nem kellően biztos, hiszen az időmúlás miatt egyrészt az alkalmazottak emlékezetére nem lehet egzakt módon hagyatkozni, másrészt a több mint ezer tanú megszólítása jelentős erőforrást igényelt volna.
A nyomozás során végzett alapos előkészítői, elemzői és kutatási tevékenységnek köszönhetően hatóságunk olyan kimutatásokat, nyilvántartásokat foglalhatott le a bűnszervezet központi irodájában, amelyek az adott munkavállalók beosztását, munkaterületét, ledolgozott óráit, óradíját tartalmazták, sőt az egyes területek konkrét megrendelőit is azonosították. Ezeket a nyilvántartásokat vetette össze a bukócégek foglalkoztatotti (MAJA) adataival a kirendelt igazságügyi adó- és járulékszakértő, és az így beszerzett bruttó béradatok alapján ki tudta mutatni az okozott járulékhiányt.
Zárszó
Személyes véleményem szerint a mesterséges intelligencia korszakában sem lesz gépekkel helyettesíthető sem a jogalkalmazó, aki az adatok közötti összefüggéseket felismeri, az egyes ügyekben verziókat állít fel, majd leteszi a voksát egy tényállás mellett, sem pedig az ő munkáját a bizonyításban támogató szakértő. Emellett persze nélkülözhetetlen a nyomozó hatóság tagjai számára az egyes szakértői területek fejlődésének figyelemmel kisérése, eredményeinek alkalmazása és az egyes hivatásrendek együttműködése is.
Pályi Krisztina Katalin, pénzügyőr hadnagy, osztályvezető, NAV Bűnügyi Főigazgatósága Bűnügyi Koordinációs Főosztály Stratégiai Tervező és Irányító Osztály