A kibertérrel összefüggő bűncselekmények sajátosságai Magyarországon
„A jövőben minden bűncselekménynek lesz információtechnológiai vonzata.”
(Octopus-konferencia, 2019)1
A kiberbűnözés fogalmának nincs – talán nem is lehet – egyetlen meghatározása; rövid idő alatt ernyőfogalommá vált, amely bűncselekmények és magatartások széles körére utal. Általában minden olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet számítógép/számítástechnikai eszköz vagy internet használatával követnek el, vagy ezek az „eszközök” elősegítik a bűncselekmény elkövetését.
A kiberbűnözés nem forradalom, hanem evolúció: az idő múlásával a kiberbűnözés „kiber-eleme” szinte minden bűnözési formába beépül.2
A Covid19-válság szemléltette, hogyan gyorsul fel ez az evolúció, a bűnözők hogyan használják ki a társadalom legkiszolgáltatottabb helyzetét.
A hatályos magyar Btk. a Budapest Egyezmény3 előírásainak megfelelően XLIII. fejezetében önállóan rendeli büntetni a tiltott adatszerzés és az információs rendszer elleni bűncselekményeket (422–424. §), „arra figyelemmel, hogy e tényállások egységesen meghatározható jogi tárgya az információs rendszerek megfelelő működtetéséhez és az abban foglalt adatok megőrzéséhez fűződő társadalmi érdek védelme”4 .
A büntetőkódex ezen kívül más fejezeteiben is rendelkezik olyan tényállásokról, amelyeknek (egyes) elkövetési magatartásai a kiberbűnözés körébe sorolhatóak, lásd például a Btk. 375. §-ába foglalt információs rendszer felhasználásával elkövetett csalást, vagy az informatikai/számítástechnikai eszközök igénybevételével (is) elkövethető bűncselekményeket (zaklatás, gyermekpornográfia, kábítószer-kereskedelem stb.).
Az informatikai rendszereket érintő egyes bűncselekmények számát tekintve az utóbbi években Magyarországon is jelentős emelkedés tapasztalható. 5
Az Országos Kriminológiai Intézetben 2021–2022. években elvégzett kutatás első szakasza megkísérli vázolni a kiberbiztonság és kiberbűnözés aktuális nemzetközi, európai fejleményeit, hiszen a hazai helyzet csak ennek tágabb perspektívájában vizsgálható: a kutatás elsőként tárgyalja az Európai Unió 2022–2025 közötti időszakra elfogadott bűnüldözési prioritásait, ezek egyértelműen alátámasztják azt a megállapítást, amely szerint a kiberbűnözés a bűnözés szinte valamennyi ágensét áthatja. Ezt követően a fogalmi alapvetések után az Európai Bizottság biztonsági unióra vonatkozó új stratégiája alapján meghatározott legújabb irányvonalakat tekinti át, érintve a pandémiás időszak főbb mérföldköveit a kiberbűnözés elleni küzdelem terén, ismerteti a Budapesti Egyezmény második kiegészítő jegyzőkönyvének rendelkezéseit, és kitér a 2021. évi Octopus-konferencia, továbbá az IOCTA (Internet Organised Crime Threat Assessment) 2021. évre vonatkozó egyes megállapításaira. 6
A kutatás második, empirikus szakasza közel 500 bűnügyi irat alapján (az új Btk. hatálybalépése és a 2021. december 31. közötti időszakban indult és jogerős bírói ítélettel vagy végzéssel lezárult ügyek) értékeli és elemzi a hazai kiberbűnözés egy „szeletét”, a Btk. XLIII. fejezetébe sorolt tényállások joggyakorlatban jelentkező jellegzetességeit. E vizsgálat célja az volt, hogy képet adjon a 2012. évi C. törvény 422. §-ában foglalt tiltott adatszerzés (és a bűncselekmény 2018. január 1-jén hatályba lépett új alapesete, a 422/A. §), a 423. §-ában foglalt információs rendszer vagy adat megsértése és a 424. §-ában foglalt információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása bűncselekményének 2013 és 2021 közötti időszakáról, jellemzőiről, az ezen tényállások alapján indult eljárásokról, különös figyelemmel a minősítési kérdésekre, és a nyomozás eredményességét befolyásoló körülmények, a nyomozás során felmerülő problematikákra.
A kutatásban a Btk. XLIII. fejezetébe sorolt bűncselekmények empirikus feltérképezése az országban 2013. július 1. és 2021. december 31. között indult ügyekben meghozott jogerős bírósági ítéletek, illetve jogerős bírósági végzések alapjául szolgáló bűnügyi iratok vizsgálatával történt.
A Legfőbb Ügyészség Informatikai Főosztálya által megküldött VIR-adatok alapján a Btk.
− a 422. §-a alapján 40 elkövető,
− a 423. §-a alapján 407 elkövető,
− a 424. §-a alapján 25 elkövető
összesen 431 ügyben (ezekből néhány időközben a kutatás során a mintából kikerült), valamint a főügyészségek által megküldött (időközben jogerőre emelkedett) ügyekben meghozott jogerős ítélet, illetve végzés alapjául szolgáló mindösszesen 462 bűnügyi irat elemzését végeztem el.
A vizsgált bűncselekmények gyakoriságát illetően összegezhető, hogy 2013. július 1. és 2021. december 31. között
| § | 229 tiltott adatszerzés |
- ebből egy esetben sem került sor feljelentés elutasítására (régi és új Be.), 120 ügyben került sor vádemelésre (régi és új Be.), 11 esetben nyomozás megszüntetésére (régi Be.), 12 esetben az eljárás megszüntetésére (új Be.)
| § | 5153 információs rendszer vagy adat megsértése |
- ebből 5 esetben került sor feljelentés elutasítására (régi és új Be.), 762 ügy ben került sor vádemelésre (régi és új Be.), 219 esetben nyomozás megszüntetésére (régi Be.), 120 esetben az eljárás megszüntetésére (új Be.)
| § | 151 információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés |
- ebből egy esetben sem került sor feljelentés elutasítására (régi és új Be.), 22 ügyben került sor vádemelésre (régi és új Be.), 7 esetben nyomozás megszüntetésére (régi Be.), 17 esetben az eljárás megszüntetésére (új Be.)
bűncselekményének elkövetését regisztrálták Magyarországon.7
Az új Btk. szerint regisztrált bűncselekmények megyei megoszlásában az látható, hogy
− a Btk. 422. §-a vonatkozásában Somogy megye (2020-ban 17) és Budapest (2021-ben 10) mutat egy-egy évben kiugró bűncselekményszámokat, a többi megyében 10 alatti az előfordulások száma;
− a Btk 423. §-a vonatkozásában a közel 9 éves terminusban Budapest (1261), Pest megye (582) és Győr-Moson-Sopron megye (410) szignifikánsan kiemelkedik a megyék közül, Nógrád megye (63) kivételével a többi megyében 100 fölötti számadatokat látunk;
− a Btk 424. §-a vonatkozásában Budapest és Csongrád-Csanád megye van az élvonalban; e két megye számadatai adják az ügyek közel felét.
A kutatás tárgyát képező ügyek legnagyobb hányadát a Btk. 423. §-ába foglalt tényállások tették ki, a 422. és 424. §-okba ütköző esetek szignifikánsan kisebb számban fordulnak elő.
Az adatokból megfigyelhető, hogy ha bár nem is egyenletes mértékben, de folyamatosan nő a vizsgálat részét képező bűncselekmények miatt tett feljelentések száma. Ez azzal függhet össze, hogy egyre többen használnak mindennapi életvitelük során különböző információs rendszereket (levelezőprogramok, közösségi oldalak stb.), viszont a biztonságos használattal kapcsolatos intézkedéseket részben vagy egészben mellőzik.
Az országos vizsgálat konklúziója, hogy több, alapvetően jól körülhatárolható típusú elkövetési mód van jelen.
A Btk. 422. §-ában foglalt tiltott adatszerzés vonatkozásában a cselekmények jelentősebb részét hozzátartozók vagy volt hozzátartozók sérelmére elkövetett bűncselekmények miatt tett feljelentések teszik ki. A leggyakoribb tényállás a más lakásában, egyéb helyiségében történtek technikai eszközzel történő megfigyelése, előfordult kémprogram telepítése is. Több megyében az ügyek nagyobb részében az elkövető ismeretlen marad, így a büntetőeljárásokat a nyomozó hatóságok felfüggesztik, majd az elévülési időt követően megszüntetik.
A legnagyobb számban elkövetett, a Btk. 423. §-ában foglalt információs rendszer vagy adat megsértése bűncselekményével kapcsolatban kiemelném, hogy a vizsgált tényállásokkal „együttálló” becsület csorbítására alkalmas cselekmények megítélésével kapcsolatban álláspontom szerint felvetődik minősítési, elhatárolási kérdés. Ezen kívül felmerül az ún. „etikus hacking” megítélésének kérdésköre. A személyes motivációból elkövetett – különösen a közösségi oldalakat érintő – cselekmények a sértettek számára különösen nagy pszichés terhet jelentenek. A sértő/ártó bejegyzések, tartalmak nemcsak a magánéletüket befolyásolhatják, hanem a társadalmi státuszukat – leginkább a munkahelyi viszonyaikat – is érinthetik, különösen a kisebb településeken történő elkövetéseknél. Egyes esetekben más bűncselekményekhez kötődik az elkövetés: viszonylag nagy számban kapcsolódik vagyon elleni bűncselekményekhez, illetve a zaklatáshoz.
A Btk. 424. §-ában foglalt információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása az ügyészségek gyakorlatában a legkisebb számban fordul elő (2021. évben 15 ügyet regisztráltak).
Összegzés
A hazai szabályozási környezet megfelelően lefedi a kibertámadások széles körét, a jogalkalmazók számára azonban kihívást jelenthet az új elkövetési módok nyomon követése, továbbá az egyes elkövetési magatartások minősítése okozhat problémát a gyakorlatban. Különösen fontos, hogy a jogalkalmazók is tisztában legyenek az informatikai bűnözéssel kapcsolatos legújabb trendekkel, aktuális, naprakész ismeretek révén. A szervezeten belüli és azon kívüli képzésekre a Legfőbb Ügyészség is kiemelt hangsúlyt helyez.8 Magyarországon az ügyészség létrehozta a Számítógépes Bűnözéssel Foglalkozó Országos Ügyészségi Hálózatot, ennek mintájára az Országos Bírósági Hivatal a kiberbűnözéssel kapcsolatos bírósági hálózat felállításáról döntött.
Innováció szempontjából kiemelendő a Fővárosi Főügyészségen Európában másodikként felállított kiberkontaktpontok intézménye, amely lényegében internetes bűnözéssel foglalkozó részlegnek is tekinthető. A tapasztalatok nyomán a Legfőbb Ügyészség elrendelte az egész ügyészi szervezetre a kiberkontaktpontok létrehozását.
Az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) 2020. április 2-án közzétett „Ütemterv a számítógépbiztonsági-incidens kezelő csoportok9 és a bűnüldöző, igazságszolgáltatási szervek közötti együttműködéshez” című dokumentum célja az együttműködés támogatása a kiberbűnözés elleni küzdelemben:
− a szervezeti, jogi, technikai és kulturális együttműködési perspektívákról való tájékoztatással;
− valamint az aktuális hiányosságok azonosításával és az együttműködés további fokozására vonatkozó ajánlások megfogalmazásával.
Álláspontom szerint ennek alapján hazánkban megfontolásra javasolható egy olyan (multidiszciplináris) platform létrehozása, amely lehetővé teszi, hogy a számítógépbiztonsági-incidens kezelő csoportok a büntetőeljárásokban részt vevő mindhárom állami szerv (nyomozó hatóság, ügyészség, bíróság) közös részvételével valósítsanak meg képzést, szakmai tréninget a vonatkozó – kiberbűncselekmények, kiberbiztonság, új, aktuális fenyegetettségek, kihívások, várható tendenciák – területeken.
Deres Petronella PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI
Az emberkereskedelmi ügyek jellemzői a jogalkalmazók szemszögéből
2019. október 8-án kerekasztal-beszélgetést szerveztünk az Országos Kriminológiai Intézetben emberkereskedelem témában. Az idei munkatervben szereplő kutatásunk Az emberkereskedelmi ügyek sajátosságai, a kizsákmányolás büntetőjogi, kriminológiai és szociológiai értékelése címet viseli.
A kerekasztal-beszélgetésünk célja volt, hogy gondolataik megosztásához a jogalkalmazók teret és lehetőséget kapjanak az emberkereskedelemmel kapcsolatban. Vendégeink a Belügyminisztériumból, az Országos Bírósági Hivatalból, az Országos Rendőr-főkapitányságról, a Nemzeti Nyomozó Irodából és a Legfőbb Ügyészségről érkeztek. A napi életben előforduló nehézségeket, problémákat, jó gyakorlatot pedig az általunk kiválasztott három érintett megye – a Békés Megyei és a Szabolcs Szatmár Bereg Megyei Főügyészség és a BAZ Megyei NNI1 – képviselői ismertették.2
2018 októberében a Legfőbb Ügyészség kiadta a KSB 3771/2018/5-I. – NF. 3889/2014/11-es számú iránymutatását, amelyben az emberkereskedelem esetében a kizsákmányolás és a kiszolgáltatott helyzet értelmezése, a kerítés bűncselekményétől való elhatárolása olvasható.
Ezt követően 2019. májusban egy kiegészítő iránymutatás (KSB 3771/2018/45-II. – NF. 3889/2014/17-II.) készült az emberkereskedelem bűntette sértettjeinek azonosításával, valamint annak kiemelésével kapcsolatban, hogy ezen sértettek különleges bánásmódot igénylő személyként kezelése nagy valószínűséggel a legtöbb esetben fennáll.
A megbeszélés egyik fontos pontja volt a hivatkozott iránymutatások megbeszélése, hatásuk, eredményeik bemutatása.
Az iránymutatás megjelenését követően a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálatot rendelt el minden kerítéses ügy esetében, amelynek eredménye a statisztikai mutatókban is látható lesz. Az amerikaiak által készített, ún. TIP-jelentés3 és a 2019. szeptember végén megjelent GRETA-jelentés4 is az emberkereskedelmes ügyek alacsony számát: a nyomozások és a súlyos, elmarasztaló ítéletek nagyságát fogalmazták meg kritikaként.
A Legfőbb Ügyészség tájékoztatása szerint az iránymutatás felülvizsgálatát követően számos ügyet minősítettek át kerítésből emberkereskedelemmé, olyanokat is, amelyek már bírósági szakban voltak; ez egyes esetekben az eljárások további elhúzódásához vezet(het). Utólag ugyanis a kiszolgáltatott helyzet bizonyítása, a sértett felkutatása már nehézségekbe ütközik. Igaz ugyanakkor, hogy a megbeszélésen részt vevő megyékben – a korábban kerítés bűncselekménye miatt indult eljárás során is – a nyomozó hatóság gyakorlata a kiszolgáltatott helyzet részletezésére is kiterjedő teljes körű sértetti vallomások megtételére irányult.
Jó kezdeményezésnek bizonyul az, hogy bár az emberkereskedelmes ügyek megyei hatáskörbe tartoznak, a járási ügyészségeken a kerítéses ügyekben jártas ügyészek, esetleg többéves tapasztalattal rendelkezve, az átminősített ügyeket tovább viszik.
Az említett iránymutatás rendkívül előremutatóan fogalmazta, világította meg a kizsákmányolás fogalmát, de a kiszolgáltatott helyzet megítélésében a jogalkalmazók számára kell még idő, hogy a gyakorlatban is a mindennapi rutin részévé váljon ez a szemlélet. A kiszolgáltatott helyzet, a kizsákmányolás bizonyítása többletfeladatot ró a nyomozó hatóságra, és az átminősítések kapcsán pedig a bíróságra, hiszen szükséges az, hogy az ügynek az erre vonatkozó részét jól körüljárják annak érdekében, hogy az emberkereskedelem bizonyítható legyen.
A kiszolgáltatott helyzetet a szabolcsi nyomozók, illetve a borsodi NNI nyomozói videóra rögzített, az életkörülményeket teljes körűen feltáró vallomásban rögzítik, amely gyakorlat átvétele megfontolandó, hasznos és időkímélő lenne más megyékben is.
A sértetti vallomás kérdése, annak visszavonása és az ügyre való kihatása kritikus pontja a legtöbb emberkereskedelmes ügynek, amelynek nyomozása egyébként is nagy türelmet, aprólékos, hozzáértő rendőri munkát igényel: a kihallgató nyomozó/ügyész neme, a megfelelő hangnem, stílus, az eljáró felkészültsége, érzékenysége, mind-mind fontos lehet az eljárás további kimenetele szempontjából. Így mindenképpen szükséges a nyomozók-ügyészek-bírák esetében a sértettekkel szembeni érzékenyítés. A megbeszélésen elhangzott, hogy az új büntetőeljárási törvény nagyon sokat oldott ezen a helyzeten. Korábban ezekben az ügyekben nem történt olyan figyelmeztetés, hogy ez a vallomás akkor is felhasználható lesz a bírósági eljárásban, ha azt a későbbiekben a sértett megtagadja. 2018 júliusától így kell kioktatni minden tanút, ily módon később nem lesz lehetőség, hogy elvesszen a vallomásuk: többek között ezért is változtatott a jogalkotó, mert nagyon sok esetben ezek voltak – a bírósági ítéletek nagy részéből kitűnően – az egyetlen értékelhető bizonyítékok.
A kiszolgáltatott helyzet megítélésével kapcsolatban említésre érdemes az az eset, amit az iránymutatást követő felülvizsgálatkor továbbra is kerítésnek minősítettek. Ugyanakkor a Legfőbb Ügyészség kiemelte, hogy az a 11 éves korától prostitúciós tevékenységet folytató, 12 éves korától gyermekotthonban elhelyezett kiskorú, aki 13 évesen gyermeket szült, majd ezt követően pár héttel a gyermek apja őt további prostitúciós tevékenység végzésére kényszerítette, nem az „általános társadalmi megítélés” szerinti, életkorának és ebből következő szellemi, érzelmi, lelki, testi szükségleteinek megfelelő környezetben élt (és volt kénytelen felnőni); így éppen helyzeténél és életkoránál fogva nem volt szabad döntési akarata, elfogadható választási lehetősége. A kiszolgáltatott helyzet nem függ a másiktól, az már amiatt adott, mert a sértett a gyermekotthonban van, és nincs választási lehetősége.
Az ügyészek részéről elhangzott, hogy a védők már nagyon jól ismerik a Legfőbb Ügyészség iránymutatását ebben a kérdésben és arra irányulnak a kérdéseik, hogy milyen választási lehetősége volt a sértettnek. A választási lehetőség megítélésével kapcsolatban a kerekasztal-beszélgetés résztvevői szerint az adott sértett személyes viszonyaihoz mért lehetőségek mérlegelését kell szem előtt tartani. Az önkéntesség a 18 év alattiak esetében a nemzetközi elvárások, a 2011/36/EU Irányelv alapján sem merülhet fel ezen esetekben.
Az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyekben a szervezettség szinte minden esetben tetten érhető, azonban a bűnszervezetben való elkövetés minősítése és vádban történő megjelenítése már igényel némi felkészültséget. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az eredményes ügyeket komoly komplex felderítő munka előzte meg.
A bűnszervezet a beszélgetőtársaink gyakorlata alapján igen sokszor előfordul. A bűnszervezettel kapcsolatban felmerült az új fogalom bizonyításának nehézsége, a konspiráció tettenérhetősége is. Elhangzott az is, hogy a konspiráció a büntető anyagi jogtól egy eléggé távol álló fogalom, ez egy rendészeti definíció, nehéz értelmezni az anyagi jogi keretek között.
A vendégeink felvetették, hogy a szervezet elkövetése eleve konspiratívan működik (sőt minden kisebb „sejt” is konspirál), ám a jelenleg hatályos szabályozás szerint még azt is bizonyítani kell, hogy az egész szervezet maga konspiratív; gyakorlati probléma, hogy a bűnszervezet nem egy stabil szerveződés, állandóan változik. Kiemelték a hanganyagok jelentőségét, azzal a kitétellel, hogy az új bűnszervezet-fogalom szerint nem elég az egyszerű cselekményleplezés, hanem a csoport egészének a működését kell konspiratívan megszervezni.
Nyilván azokban a folyamatban lévő ügyekben, ahol bűnszervezeti elkövetés a vád, a bizonyításnak az új fogalomnak megfelelően kell történnie, ugyanakkor félő, hogy sokszor azt nem lehet bizonyítani, valamint további eljárás-elhúzódásokat is eredményezhet, netalántán azt is, hogy a bűnszervezeti elkövetést nem fogja megállapítani a bíróság az új fogalom alapján.
De elhangzott az is, hogy ha a szervezettséget az új fogalomnak mindenben megfelelő nyomozási adatok alátámasztják, akkor nem lesz bíró, aki nem ítéli meg. Az új fogalomhoz való közelítés már a nyomozás során is fontos.
A konspirációra jó példaként említették: a külföldön keresett és a Western Unionon keresztül más nevére utalt pénz esetében nyilvánvaló, hogy az elkövető nem akarja, hogy az hozzá köthető legyen, hiszen el akarja rejteni a vagyont, mert ő is tudja, hogy bűncselekményből származik.
Az emberkereskedelem elkövetési magatartásai közül a toborzás értelmezési kérdései merültek fel, amellyel kapcsolatban a bírák kiemelték, hogy a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletében5 – a tiltott toborzás bűncselekménye kapcsán – utal az első fokon eljáró Szekszárdi Törvényszék ítéletének e körben tett részletesebb indokolására.
Felmerült az is, hogy egyes főügyészségeken eltérő elvárások fogalmazódnak meg a szembesítés kérdésével kapcsolatban: sok esetben ez nem jár(t) eredménnyel, néhány megyében így ez már nem is elvárás, sőt egyes vélemények szerint a szembesítések elmaradása az ilyen ügyeket egy kicsit felgyorsítja a nyomozati szakban.
Az ügyészek kiemelték a jó szakmai kapcsolat fontosságát azon felkészült, aktív nyomozókkal, akik proaktív nyomozási technikákkal, lehallgatási jegyzőkönyvek segítségével támasztják alá a vádiratot. A bizonyítási eszközök közül a résztvevők a lehallgatás hanganyagának kiemelkedő fontosságát emelték ki. Elhangzott ugyanakkor, hogy bírói szakban nemcsak a bűnszervezetes emberkereskedelmi ügyek, hanem az „alap” emberkereskedelmi ügyek is nagyon hosszasan elhúzódnak. Ehhez kapcsolódóan a megbeszélésen felvetődött a sértettek nyomozati szakban történő lehallgatásának lehetősége és annak – a bűnszervezeti elkövetés bizonyításának szempontjából várható – eredményessége.
A gyermekotthonokban élő 18 év alattiak különlegesen veszélyeztetettek, érzelmi stabilitásuk hiánya miatt rendkívül könnyen megvezethetők, beszervezhetők ezen deliktum elkövetői által. A szabolcsi ügyészek említették, hogy a mátészalkai Gyermekvédelmi Központban tett látogatásuk mind az ott dogozók, mind az ügyészek számára hasznos, az együttműködés szempontjából kiemelt jelentőségű volt és a többi megye számára is jó példaként szolgálhat.
Itt merültek fel azok a bűnmegelőzési programok, amelyek az utóbbi egy-két évben pályázati pénzekből valósultak meg. Elsőként a Kiállok érted című előadást érdemes bemutatni, amely egy komplex társadalom-érzékenyítő és prevenciós előadás program a prostitúció és a szexuális kizsákmányolás veszélyeiről. Célja éppen a gyermekotthonban élő gyermekek és környezetük, továbbá a velük foglalkozó szakemberek figyelmének felhívása a prostitúcióra és a szexuális kizsákmányolásra, az áldozattá válás folyamatától egészen az emberkereskedelem működéséig. Emellett létezik a „Ne hagyd” kampány, ami a társadalmi tudatosságnövelést igyekszik megvalósítani.6
A beszélgetés során sokszor elhangzott, hogy a megfelelő nyomozati anyagok az eljárás eredményességének alapjai. A rendőri helyi szervek ismerik ugyan a problémát, de sok esetben nem tudják, hogy mit kellene vele kezdeniük. Erre kezdtek el Borsod megyében közös koordinációs pontokat kijelölni, hangsúlyozni azokat a gócpontokat, azokat a lehetőségeket, ami alapján hatékonyan tudnak együttműködni és ennek eredményeképpen eredményesebben felszámolni ezeket a bűnözői csoportokat. Ezt segítheti a regionális NNI a saját eszközeivel. Felmerült ezzel kapcsolatban annak a 2006-os módszertani útmutatónak az aktualizálása, amely az emberkereskedelmes ügyek nyomozásához nyújt segítséget és az egységes gyakorlat kialakításához elkerülhetetlen, sőt a helyi szintű rendőrségeken történő ismertetése szintén kiemelt feladat. Erre épülhetne a járási ügyészségeken hasonló kezdeményezés, ott éppen az iránymutatások bemutatása, átadása, a fogalmak tisztázása lenne szükségszerű.
Az emberkereskedelem egy igen nagy haszonnal járó deliktum, a felhalmozott vagyon visszaszerzése is fontos. Elhangzott, hogy ha szexuális kizsákmányolás esetén egy prostituálttal havi szinten 3-4 millió forintot lehet keresni, akkor ez az elkövető nem fog mást csinálni. A megbeszélésen kiemeltük, hogy – ez a nemzetközi fórumokon is rendszeresen elhangzik – a vallomások mellett további bizonyítékok beszerzése is szükséges, és mivel az ilyen típusú ügyekben az elkövetők jellemzően anyagi haszon érdekében fejtik ki tevékenységüket, ez részben a bizonyítékok beszerzésének módszereit is irányítja. A már említett lehallgatási anyagok mellett a gyanús személyek pénzügyi tevékenységének, gazdasági hátterének vizsgálata szolgálhat bizonyítékul. A 2019 szeptemberében napvilágot látott második GRETA-jelentésben ajánlásként szerepel, hogy a sértettet lehessen kártéríteni az elkövetőtől lefoglalt vagyonból. Jelenleg a sértett polgári peres eljárást indíthat a büntetőeljárástól függetlenül, mégis felmerül az, hogy a lefoglalt vagyonból rövidebb idő alatt történjen meg a kompenzáció. Az előzetes értékesítés lehetősége, annak mérlegelése, ennek a jogintézménynek gyakoribb alkalmazása is eredményes lehetne ezekben az ügyekben. Például a Versace-bútorok, márkás autók lefoglalását követően azok értékesítése és esetlegesen a sértettek ebből történő kompenzálása is megfontolandó javaslatként fogalmazódott meg.
A Btk. 192. § tényállás módosításával kapcsolatban feltett kérdésünkre a résztvevők részéről nem mutatkozott nagy igény. A felhasználó, a kliens szankcionálásának beépítése, ezzel a nemzetközi elvárásoknak való megfelelésünk határozott ellenállásba ütközött: ettől az ügyek elhúzódása, a nehezebb bizonyítás várható, semmint a kereslet csökkentése véleményük szerint.
A kutatásunk eddigi eredményei alapján kitűnik, hogy alapvetően minden jó gyakorlat avagy hiányosság az ítéletben érhető tetten, innen fejthetők vissza azok a tényezők, hogy mire kell (adott esetben kellene) a hangsúlyokat helyezni többek között a nyomozásban, a nyomozás felügyeletében, a bizonyítékok értékelésében, illetve, hogy a jogi dogmatika milyen kihívásokkal áll szemben. Ezeket próbáltuk a beszélgetés során körüljárni.
Számos témát nem érintettük ezen a találkozón, amelyekre mindenképpen vissza kell térnünk: többek között a bizonyítási szempontokra, a megelőzés lehetséges módjaira, ezért további megbeszéléseket tervezünk.
Deres P. PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI; Windt Sz. PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI