A bűncselekmény felderítése és bizonyítása érdekében fontos, hogy a helyszín teljes feltérképezése mellett minden nyom, anyagmaradvány megfelelően rögzítésre kerüljön, hiszen ezeken az információkon alapulhat az ügy megoldása, az elkövető(k) személyazonosságának tisztázása. A különböző műszaki- és természettudományok mellett a kriminalisztika – azon belül a krimináltechnika – folyamatos fejlődése lehetővé teszi, hogy egyre több eszköz álljon rendelkezésre a helyszínen feladatát ellátó bűnügyi technikusok számára, akik ezen eszközök segítségével pontosabb, részletesebb „képet” tudnak biztosítani az igazságszolgáltatás számára, a bizonyítás érdekében.

A bűncselekmény elkövetőjének azonosítására irányuló – kriminalisztikai tudományág ismeretein alapuló – eljárásokat már időszámításunk előtt is alkalmaztak, számos tény bizonyítja, hogy előfordultak olyan esetek, amikor egy holttest halotti szemléjén az idegenkezűség tényét, vagy egy elkészült írás eredetiségét vizsgálták különféle módszerekkel. A 20. század elejére tehető, amikor végérvényesen kialakult az a gondolkodás, mely szerint már nem csak a nyomozói munka vezethet eredményre egy bűntény megoldásában, hanem a helyszínen található elváltozásokból, nyomokból és anyagmaradványokból is következtethetni lehet az elkövető kilétére. Ráadásul az adott területek ismeretei alapján a tudományos bizonyításra is lehetőség nyílt. Edmond Locard (1877–1966) vezetésével 1910-ben létrejött az első bűnügyi laboratórium,¹  mely kifejezetten a helyszínről származó bűnjelekkel foglalkozott, tulajdonképpen ehhez az időponthoz köthető – innentől vette kezdetét – a tudományos alapokból építkező krimináltechnika. Az évek során világhírűvé váló laboratórium mintájára számos országban hoztak létre hasonló intézményeket, ezzel elismerték a világ minden táján Locard szemléletét és eredményeit, mellyel számos bűncselekmény felderítését segítette elő. A technika és a tudományok fejlődésének köszönhetően már a bűnügyi technikai laboratóriumok működésének megkezdése előtt rendelkezésre álltak azok az ismeretek, melyek alapján elemezni lehetett emberektől származó anyagmaradványokat, vagy személytől, illetve tárgytól eredő elváltozásokat. Ettől függetlenül a bűnügyi technikai laborok felállítását követően alakult ki az a klasszikus modell, amelynek keretei között a bűncselekmény helyszínén keletkező „információkat” a különböző tudományterületek szakértői értékelik ki, vagyis a bűnügyi technikus által rögzített nyomok, anyagmaradványok vizsgálatát az adott szakterület igazságügyi szakértői végzik el és adnak róla szakvéleményt. A forenzikus²  tudományok kialakulását követően ugrásszerűen megnőtt azoknak az eszközöknek és az eszközöket szakszerűen alkalmazó személyeknek a száma, akik tudományos módon bizonyították az elkövetők bűnösségét, míg a korábban előszeretettel alkalmazott kínvallatás útján történt „igazságszolgáltatások” a megváltozott társadalmi igények következtében fokozatosan csökkentek.

Ahhoz, hogy a bűncselekmények elkövetőit a hatóság minden kétséget kizáróan azonosítani tudja, olyan eszközökkel kell rendelkezni, amelyek célirányosan alkalmazható, megalapozott, megbízható és kipróbált eszközök. A bűncselekmény helyszínére kiérkező hatósági személyeknek az első feladata az, hogy a helyszín maradjon sértetlen, azok az elváltozások, amelyeket vélhetően az elkövető okozott, ne módosuljanak, ne kontaminálódjanak³ . Főleg annak tükrében kell óvatosan kezelni a helyszínt, hogy számos olyan apró, és/vagy látens nyomot tartalmazhat, amit szabad szemmel nem is lehet érzékelni. Előfordulnak olyan kivételes esetek, amikor nem a modern krimináltechnikai eszközök alkalmazásával kezdődik a helyszín feltérképezése. Azokban az esetekben, amikor fennáll a lehetősége annak, hogy a bűncselekmény közvetlenül vagy röviddel az elkövetés után jut a hatóság tudomására, a körülményekre való tekintettel érdemes először nyomkövető kutyát „indítani”. Ilyenkor megvan az esély arra, hogy az elkövetőt a szagmaradványai alapján követni lehessen, illetve a bűnügyi technikusok rögzíteni tudják a helyszínen maradt „szagnyomokat”. Továbbá, amennyiben a hatóság olyan információkkal rendelkezik, melyek szerint robbanószer, robbanóanyag is előfordulhat a helyszínen, javasolt a modern eszközök helyett először a robbanószer-kereső kutyával „átkutatni” a helyszínt. Természetesen ilyen szituációkban is számos új krimináltechnikai eszköz nyújt segítséget a hatóság számára a helyszín előzetes felmérésével kapcsolatosan.

A modern eszközök használatával a bűnügyi technikusoknak lehetősége nyílik a helyszín és a helyszínen talált bármely releváns információ oly mértékű vizuális feltérképezésére és/vagy rögzítésére is, mely napjainkig nem volt lehetséges. Számos olyan körülmény fordulhat elő, amikor a helyszín környezetének rögzítése nem megoldható, mert nincs lehetőség úgy fényképezni, hogy olyan személyeknek (akár ügyész, bíró, nyomozó, stb.) is visszaadják vizuálisan a látottakat a rögzített felvételek, akik nem jártak a bűncselekmény helyszínén, de a későbbiekben az ügyben döntéseket kell hozniuk a meglévő információk alapján, vagy egyéb eljárási cselekményeket kell indítaniuk. A drón alkalmazása nagy segítséget nyújt abban, hogy felülnézetből rögzítésre kerüljön az adott helyszín, átlátható módon. A jogi előírás szerint a szemle tárgyáról, ha lehetséges és szükséges, kép-, hang-, illetve kép- és hangfelvételt kell készíteni Be. 207. § (2). Azokban az esetekben, ha a szemle nem fedett, hanem nyílt helyszínen folyik, a drón használata segíthet többek között a releváns terület kiterjedésének pontos meghatározásában, az esetleges megközelítési, menekülési útvonalak feltérképezésében, elhagyott, eldobott tárgyak, eszközök felfedezésében, rejtő szándékkal megbolygatott helyek észrevételében, a szemle során rögzített bizonyítási eszközök helyének, relatív helyzetének pontos jelölésében, többes helyszín esetében a vizsgált helyek egymáshoz viszonyított helyzetének felmérésében.⁴  A drónok felhasználásával ezáltal pontosabb és gyorsabb a rögzítési folyamat. Ugyancsak a helyszín rögzítésére szolgál a Leica P20 típusú lézerszkenner, amely néhány perc alatt több millió pont 3D koordinátáját képes megmérni, körülbelül 150 méteres távolságig, akár sötétben is, nagy pontossággal. A felmérés eredménye egy térbeli „pontfelhő”, melyből utólagos értékeléssel kinyerhetőek a felmért objektumok geometriai adatai. A lézernyaláb, amikor valamilyen objektumba ütközik, leméri annak a szkennertől való távolságát és szögét. Az eszköz közel 360 fokban körbeforog, csak az alján marad „vakfolt”, ahol a tartója helyezkedik el. A kör végeztével több millió mérést végez el, ezekből a mérésekből rajzolódik ki a rögzített helyszín képe. Az eszköz kiegészítésképpen készít egy gömbpanoráma felvételt is, ami szoftver segítségével ráhúzható az érzékelt pontokra, emellett a színhőmérsékletet is érzékeli pásztázás közben, e kettő műveletnek köszönhetően tulajdonképpen színes, virtuális háromdimenziós felvételt készít.⁵  Ennek az eljárásnak az a hatalmas előnye a hagyományos (bűnügyi technikus által rögzített) fényképfelvételekkel szemben, hogy minden – még az adott eljárási cselekményben irrelevánsnak tűnő – részletet rögzít, ráadásul méretarányosan. Ez azért hasznos, mert előfordulhat, hogy későbbiekben – a nyomozás elősegítése érdekében – szüksége lehet a hatóságnak olyan információra, amely a helyszíni szemlén még nem tűnt fontosnak (például egy szék ülőfelületének a magassága, vagy egy eszköz elhelyezkedése a szobában), de az ügy felderítésének folyamatában hatalmas jelentőséggel bírhat az ismerete. Számos helyszín került már rögzítésre a lézerszkenner segítségével, de minden esetben az ügy „nagyságához” és a helyszín típusához mérten kell döntést hozni az eszköz bevetésével kapcsolatban, ugyanis előfordulnak olyan szituációk, amikor nem ajánlott a használata az eszköz korlátai miatt. Nehézségekbe ütközik a lézerszkenner használata a túl sok és túl kevés fénnyel megvilágított – vagyis az erősen napsütötte és a sötétben található területek rögzítésénél, mindezen túl bizonyos felületeket „nem ismer fel”, mint például az átlátszó üveget, vagy akár a matt fekete felületet. Ezek a hibák esetenként kiküszöbölhetőek praktikus megoldásokkal (külső fényforrások által stb.), így elmondható, hogy működtetése nagy százalékban megoldható, és a már felsorolt előnyeire való tekintettel alkalmazásának szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen. A helyszín további felkutatásánál nem szabad figyelmen kívül hagyni a már régebb óta alkalmazott hagyományos módszereket és eszközöket sem. Az új eszközök mellett is előfordulhat, hogy jobb minőségű, látványosabb felvételt lehet készíteni egy elváltozásról hagyományos fényképezőgéppel és akár súrlófényes megvilágítás segítségével. Ebből is következik, hogy a régebbi krimináltechnikai módszereket és eszközöket nem, vagy csak részben lehet kiváltani.

Egy másik újnak tekinthető, technikusi munkát segítő eszköz az ARTEC 3D kézi szkenner. A helyszínen talált térfogati nyomok jellemzően könnyen tönkretehetőek, a hagyományos nyomrögzítő eljárások⁶  során megváltozhatnak, ezért különös figyelmet igényelnek. Előfordulhat, hogy a homokban talált lábnyom veszít részletgazdagságából a gipsszel való megmintázás következtében, vagy egy képlékenyebb felületről szilikonnal megmintázott eszköznyom nem adja vissza tökéletesen az eredeti objektumon talált állapotot. Ezek a hibák végzetesek lehetnek, előfordulhat, hogy a gyanúsítottnak a hatóság által lefoglalt lábbelijéről, vagy eszközéről az igazságügyi nyomszakértő azért nem tudja minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy a helyszíni nyomokat az említett lábbeli/eszköz hozta létre, mert épp az egyedi azonosságra utaló elváltozások nem kerültek megfelelően rögzítésre. A 3D kézi szkenner előnye a hagyományos megmintázási eljárásokkal szemben, hogy nem kell az elváltozáshoz, helyszíni nyomhoz hozzáérni, elég közel tartani hozzá az eszközt, és elkészíti a háromdimenziós felvételt. Így a nyom nem sérül, a módszert az esetleges problémák esetén többször meg lehet ismételni. A 21. századi fejlődésnek köszönhetően ezek a háromdimenziós felvételek nem csak számítógép segítségével, monitoron jeleníthetőek meg, van lehetőség utólagos „megmintázásra” is, 3D nyomtató segítségével. Egy másik újnak mondható lehetőség az ugyan csak kétdimenziós nyomoknál használatos, viszont nem csak nyomrögzítésre, de nyomelőhívásra is alkalmas ún. elektrosztatikus módszer. Leggyakrabban textíliák (ruházati tárgyak), szőnyegek és kárpitozott bútorok esetében alkalmazzák, de a módszer alkalmas papíron, műanyagon levő kétdimenziós nyomok rögzítésére is. A módszer azon alapul, hogy a különböző anyagok eltérő elektrosztatikus tulajdonsága révén különböző mértékben töltődnek fel sztatikus elektromossággal. Az eljárás során speciális áramforrás segítségével, 10-15 ezer volt feszültséget állítanak elő, és a kondenzátor elv alkalmazása révén a réteg-lerakódásos nyomokat a hordozóra helyezett ún. leemelő filmre viszik át, aminek az egyik oldala az elektromos áramot vezető fémréteggel van bevonva. Mivel a leemelő film közvetlen érintkezésbe kerül a nyommal, az így átvitt forma az eredetivel teljesen megegyező lesz. Az elektrosztatikus leemelő készülék használatával sok esetben olyan felületekről is lehet nyomot rögzíteni, ahol a hagyományos módszerekkel nem érhető el eredmény (pl. porózus felületek).

Az elektrosztatikus nyomkereső eljárásnál is érzékelhető, hogy a kriminál-technika hatásköre nem csak a helyszínen szabad szemmel látható, hanem sok esetben a hasznosabbnak megítélt látens objektumok, elváltozások, anyagmaradványok, nyomok rögzítésére is kiterjed. Ami szabad szemmel nem látható a helyszínen, azt különböző eszközökkel láthatóvá és valamilyen formában rögzíthetővé kell tenni. A felkutatást elsősorban olyan helyeken érdemes lefolytatni, amelyek az esemény szempontjából fontosnak tűnnek (például egy lakásbetörés helyszínén mindenképpen nyomok után kell kutatni az érkezés és a távozás helyénél, illetve azokon a területeken, ahonnan eltűntek az értéktárgyak, megrongálódtak a berendezési tárgyak). A keresésben eltöltött idő redukálásához és az anyagmaradványok megrongálásának elkerülése érdekében számos olyan eszköz áll rendelkezésre, ami megkönnyíti a bűnügyi technikus munkáját. Nem feltétlenül lehet új eszközként említeni az UV fényt, illetve az annak segítségével történő helyszíni munkát, hiszen már a 70-es években is történtek nyomkutatások ezzel az eljárással. UV megvilágítás esetén a biológiai maradványokon (nyál, ondó, stb.) kívül számos más anyagmaradvány (kokain, gázolaj, stb.) fluoreszcencia jelenséget mutat, ezáltal jól láthatóvá válik, gyorsítja a keresést. A fényképezőgépekre rögzíthető, de már új kriminalisztikai eszköznek nevezhető speciális objektívnek (UV-VIS) köszönhetően – amelyeket a bűnügyi helyszíneken használatos NIKON D7100-as fényképezőgéphez lehet csatlakoztatni – közvetlenül is lehet ilyen felvételeket készíteni. Ennek hatalmas előnye, hogy a helyszíni nyomokat, anyagmaradványokat oly módon van lehetősége rögzíteni a bűnügyi technikusnak, hogy a művelet közben az objektumokban ne okozzon sérülést. Az említett fényképezőgépre rögzíthető speciális objektív használatával infravörös (NIR⁷ ) felvételeket is lehet a helyszínen készíteni, de természetesen léteznek önálló – nem fényképezőgéphez készített – infravető rendszerek is, amelyek kialakításuktól függően akár több száz méterig „ellátnak”. Ezek a fénykép- illetve videofelvételek akkor nyújtanak segítséget láthatóság szempontjából, amikor az adott területet nincs lehetőség megfelelően, hagyományos módon megvilágítani⁸ . A felvétel fekete-fehérben jelenik meg, és az infravörös felvételkészítés specialitásainak köszönhetően számos olyan elváltozást lehet láthatóvá tenni, amely szabad szemmel nem érzékelhető. Ennek előnyeire gondolva alakították ki úgy a helyszíni nyomkutatásban használatos eszközöket, hogy rendelkezzenek ezzel a funkcióval. Az infravörös fényt a helyszíni szemlén való alkalmazása mellett a laboratóriumi munkák során is gyakran hasznosítják, mivel az igazságügyi nyomszakértők, írásszakértők és okmányszakértők is – számos más eszköz által nem megjeleníthető – elváltozásokat fedezhetnek fel segítségével a vizsgált objektumon.

Az infra hullámhossz tartományában működő eljárás a hőfényképezés is. A hőkamera az objektumok által kibocsájtott termikus sugárzást (hőképet) érzékeli, figyelembe veszi, hogy egy tárgy minél melegebb, annál több hősugarat bocsát ki magából, tehát nincs szükség infra megvilágítókra. Ez azt eredményezi, hogy az eltérő hőmérsékletű tárgyak/személyek különböző színekben jelennek meg a kijelzőn. A hagyományos hőkamerák fekete-fehérben (a hőmérséklettől függő árnyalatokban) jelenítik meg az adott terület hőképét, de léteznek olyan eszközök is, amelyek mesterségesen beszínezik a jobb láthatóság érdekében az árnyalatokat, így a hagyományos eszköz fekete színét kék színben jelenítik meg – amely a hidegebb objektumoknak felel meg – míg a legmelegebb tárgyakat – ami fehér színű – piros színnel jelzik. A hőkamera a krimináltechnika területén keresés, kutatás során alkalmazható, de felhasználási területe kiterjed olyan bűncselekmények felderítésére is, amikor szükséges egy adott területen tisztázni, hogy hol tartózkodnak a gyanúsított személyek, és esetleg azt is, hány főről van szó. Ilyen esetekben a bevetési egységeknek nyújthat segítséget az eszköz. A hőmérséklettel kapcsolatos krimináltechnikai eljárásokat már régóta alkalmazzák, hiszen a biometrikus személyazonosítás egyik legeredményesebb eszköze az arcthermogram, egy olyan, infrakamera segítségével készített felvétel, amely az arc hőeloszlását (a relatív hőmérséklet különbségeket), azaz hőtérképét mutatja. Ez minden ember esetében egyedi. A módszer alkalmazását nem befolyásolja az egyén egészségi állapota, vagy akár az átlagostól eltérő testhőmérséklete. Ennek segítségével lehetséges akár egypetéjű ikrek megkülönböztetése is. Ezeknek az eszközöknek előnye, hogy sötétben is működőképesek, mivel azonban használatuk nem minden esetben észlelhető, felmerül a visszaélés lehetőségének kérdése. Az arcthermográfia mint biometrikus azonosítási lehetőség rendkívül nagy pontosság elérését teszi lehetővé a mintegy tizenkilencezer „képpont” rögzítésével.⁹

A helyszínen található nyomok láthatóvá tételére alkalmas speciális lámpákat ALS¹⁰  vagy FLS¹¹  megvilágítónak nevezik. Működésük egy erős fényen alapul, amelyhez különböző speciális előtétszínszűrőket lehet csatlakoztatni, olyanokat, amely az adott vizsgálathoz szükséges hullámtartományúak. A szakértői vizsgálat céljára alkalmas nyomok láthatóságához és rögzíthetőségéhez a megvilágítás mellett speciális szemüvegekre¹²  és szűrőkre is szükség van. A felhasználhatóság növelése szempontjából kialakításra került a helyszíni szemlék során alkalmazott könnyebb és egyszerűbben hordozható berendezés mellett olyan változat is, amely méretét tekintve nagyobb, helyhez kötött, ezáltal a laboratóriumi munkát segíti.

Hasonló elven működnek az optikai nyomkutatás speciális formáját képező az ún. RUVIS¹³ -rendszerek, amelyek egyaránt alkalmasak a bűncselekmények helyszíni szemléin és laboratóriumi körülmények között a látens, illetve az egyéb módon nem kezelt ujjnyomok és egyes anyagmaradványok optikai úton történő felkutatására. Segítségével lehetővé válik olyan porózus, zsíros, ragacsos felületeken is a nyomkutatás, amelyeken a hagyományos módon csak nagy nehézségek árán és nem túl hatékonyan lenne elvégezhető. A RUVIS-vizsgálat azon a fizikai törvényszerűségen alapul, hogy ultraibolya fénnyel történő megvilágítás esetén egyes anyagok elnyelik, mások viszont visszaverik a rájuk vetített fénysugarakat. Mivel a legtöbb anyagra, és így a nyomhordozó felületek túlnyomó többségére is az UV-sugarak elnyelése jellemző, a módszer alkalmas minden olyan nyom és anyagmaradvány kimutatására/láthatóvá tételére, ami nem elnyeli, hanem visszaveri az ultraibolya tartományba tartozó fénysugarakat. A vizsgálat során a nyomokat nem az UV-fény által kiváltott fluoreszcencia jelenség teszi láthatóvá, hanem a nyomhordozó felszínétől eltérő fényelnyelési tulajdonságú anyagokról visszaverődött sugarakat rögzíti a speciálisan erre a célra kialakított digitális kamera. Az UV-filter nélkül készített felvételeken csak a nyomhordozó felszín látszik, az UV-filter alkalmazásával a háttérszínek eltűnnek, és láthatóvá válik az UV-sugarakat visszatükröző nyom.¹⁴

A bűnügyi helyszínek számos esetben megkövetelik, hogy ne csak a talaj felett keressen a bűnügyi technikus tárgyi bizonyítékokat, hanem a föld felszíne alatt is. Előfordulhat, hogy holttestek elásására, vagy bizonyítékok eltüntetésére került sor az adott területen. Ilyen esetekben még az elkövető beismerő vallomását/helyszíni kihallgatását követően sem biztos, hogy a bizonyítékok megkerülnek, hiszen egy erdős területen elásott holttest, vagy akár egy elrejtett lőfegyver helyét – főleg évekkel a bűncselekmény elkövetése után – az elkövető sem feltétlenül tudja pontosan meghatározni. A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda szervezetébe tartozó Bűnügyi Technikai Osztály rendelkezik talajradarral, a kanadai gyártmányú Noggin Smart Cart típusú készülékkel. Változtatható sávszélességen 125–375 MHz tartományban képes dolgozni, de 250 MHz frekvenciára optimalizált az eszköz. A talajradar 0,4 és 30 méter (vagy a legfelső vízzáró réteg) között alkalmas a talajszerkezetben beálló változások detektálásával és kijelzésével a föld alá rejtett holttestek, tárgyi bizonyítási eszközök felkutatását segíteni. Alkalmazásával több esetben sikerült elásott tetemek helyét, földfelszín alatti mélységét pontosan meghatározni. A holttest feltárásában a segítsége különösen azért hasznos, mert így annak helyzete jól lokalizálható, így a szemle során a post mortem sérülések okozásának veszélye minimálisra csökkenthető.¹⁵  Az eszköz működése során a talaj vízszintes rétegeiről készít pásztázó képet, amennyiben eltérő „sűrűséget” mér, az a kijelzőn észlelhető formában jelenik meg. Természetesen nem az elásott eszköz, vagy holttest formája rajzolódik ki a kivetítőn, hanem az említett 0,4-30 méter közötti távolságban azonosított földmozgások utalnak arra, hogy a talajradar aktuális pozíciója alatt nem természetes a rétegződés, és előfordulhat, hogy éppen a bűncselekményhez köthető ásás hatására módosult.

Abban az esetben, amikor a föld felszínén, vagy az alatt minimálisan elhelyezkedő fém tárgyak felkutatása a cél (például lőszerhüvelyek keresése), arra a talajradar már nem alkalmas, az ilyen tárgyak utáni kutatás során fémkereső használata javasolt. A fémkereső fémdarabkák, elsősorban lőfegyverek, fegyveralkatrészek, lövedékek vagy egyéb lőszermaradványok felkutatására használatos, alkalmazása a helyszínen, a menekülési útvonalon, a lövés leadási helyén, a holttestben egyaránt lehetséges. Fémkereső alkalmazása vízben is ajánlott, jelzést mutat a különböző fémes anyagokra, de más összetételű tárgy, esetleg holttest megtalálásához a búvárok mellett – idővel helyett – már lehetőség van telefonnal vagy egyéb távirányítóval irányítható, HD¹⁶  felvételeket készítő víz alatti akciókamerák használatára is, amelyek a víz alatt hasonló előnyökkel bírnak, mint levegőben a drónok.

A helyszínen manapság kiemelt szerepe van az ott található anyagmaradványoknak. Már az 1950-es években kibontakozott egy új tudományirányzat, a DNS vizsgálata, amely szinte bármilyen biológiai anyagból (pl. csontból, körömből, hajból, nyálból, ruhából, vérből, ondóból, hüvelyváladékból) képes kinyerni az egyedi elemeket tartalmazó DNS-t. 1985-ben Sir Alec Jeffreys kidolgozta a DNS-minta alapján történő azonosítást, ezzel nagyban segítette a rendőrség bűnfelderítési munkáját¹⁷ . Az ebben rejlő információk alapján fény derülhet az elkövető kilétére, de számos más információt is tartalmazhat az anyagmaradvány formája, annak elhelyezkedése. A vérmorfológia ismereteivel rendelkező személyek a vérfoltok alakja alapján, optimális esetben képesek lehetnek utólag megállapítani az elkövetés módszerét, a kérdéses cselekményben szereplő személyek (pl. vércseppenés pillanatában) felvett pozícióját, elhelyezkedését. Magával a vérmorfológiával már régóta foglalkozik a kriminalisztika és ezekre az ismeretekre épül a folyamatosan fejlesztés alatt álló, ún. HemoSpat szoftver, ami a megfelelő információk megadását követően és a vért ábrázoló helyszíni fényképfelvételek alapján megállapítja a vérfoltok keletkezésekor jellemző becsapódási szöget és a becsapódás irányát. A szoftver nem tudja teljes egészében kiváltani a szakember szerepét, ugyanis nem tudja egyedileg megítélni, hogy melyik nyom alkalmas elemzésre. Az anyagmaradványoknál maradva érdemes megemlíteni az új és hasznosnak vélt Evidence Vacuum Cleaner¹⁸  névre hallgató eszközt, amely mikroméretű anyagmaradványok begyűjtésére alkalmas és a precíz feladatvégzés érdekében egyszer használatos szűrővel és a bizonyítékok gyűjtésére kialakított zárható zsákkal van ellátva, ezáltal a helyszínen begyűjtött mikroméretű anyagmaradványok a kontamináció kizárásával szállíthatóak a rögzítés helyétől a laboratóriumi vizsgálatok helyszínéig. Így, ezzel az eszközzel a hitelesítés és a csomagolás problémája minden kétséget kizáróan megoldott, de a helyszíni munka folyamatát érdemes a hatóságnak saját védelme érdekében rögzítenie videokamerával (attól függetlenül, hogy hitelesített és elfogadott eszközökkel végzik feladataikat a szakemberek) a következő módon: A felvétel kezdetekor a pontos időt rögzíteni kell. A dátum és a futó óra feltétlenül kerüljön megjelenítésre a felvételen. (Ez akkor sem haszontalan, ha ezek az adatok korábban már szóban elhangzottak, és így kerültek rögzítésre.) A cselekményt a felvétel megszakítása nélkül, folyamatosan kell rögzíteni, a kamerát kikapcsolni nem szabad. Egyes események azonban – például egy nagyobb területen végrehajtott helyszíni kihallgatás – megkövetelik, hogy a felvételt időlegesen szüneteltessük. A rögzítés megszakítása előtt azonban ismét rá kell mondani a felvételre a pontos időt, mert ezáltal lesz mérhető a felvett anyag és a közben eltelt valós idő szinkronja. Ennek a későbbiekben a felvétel hitelessége szempontjából lesz nem elhanyagolható jelentősége. Az újraindított felvételkor ismét rögzítésre kell, hogy kerüljön a pontos idő. A felvétel befejezésekor a részt vett személyek ismét saját hangjukkal jelentkeznek be. Ekkor tehetik meg észrevételeiket, ezeket csakúgy, mint az észrevétel hiányát, rögzíteni kell. A pontos időnek szintén szerepelnie kell a felvételen.¹⁹

A szemlék videófelvétellel való rögzítése mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a hitelesítésre és a helyszínen rögzített/talált anyagmaradványok, objektumok csomagolására is. Egy rosszul elcsomagolt bizonyíték, vagy nem megfelelően hitelesített bűnjel a későbbiekben nem lehet a bizonyítás tárgya, az ügyben jelentőséggel bíró elváltozás így könnyen értéktelenné válhat. Ezeket a hibákat elkerülve számos olyan újítás látott napvilágot, amelynek célja, hogy a csomagolás következtében ne sérüljön az elkövetési eszköz, vagy ne keveredjenek össze a hitelesítésre alkalmas dokumentumok. Követve a bűnjelek útvonalát a már említett helyszíni szemle tevékenységeitől (rögzítés, csomagolás, hitelesítés) kezdve, érdemes szót ejteni a „végállomásról”, az igazságügyi szakértők területéről is.

A szemlén használt eszközök mellett természetesen ugyanilyen fontos szerepe van a laboratóriumi berendezéseknek is az igazságszolgáltatásban. Ahogyan a helyszínen alkalmazott eszközök, úgy a szakértők rendelkezésére álló eszközök is egyre praktikusabbak, korszerűbbek, akármely területet vesszük figyelembe.

A kriminalisztikai ballisztika a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények vizsgálatát fedi le. A helyszíni munkában nyújthat segítséget a GSR²⁰  mintavevő egység, mely a kiegészítő lövési elváltozások körébe tartozó különböző anyaglerakodásokat gyűjti össze a helyszínről manuális módszerrel, hogy a későbbiekben a fizikus szakértő egy röntgen mikroanalizátorral felszerelt pásztázó elektronmikroszkóppal felkutassa az esetlegesen rögzített szemcsék elemi összetételét. Az anyaglerakódás elemzése mellett a helyszínen talált lőszer, vagy lőfegyver esetén alkalmazható a fegyverszakértők számára biztosított, automatizált azonosításra szolgáló számítógépes vizsgáló, összehasonlító és adattároló rendszer, az Evofinder.

Nyomszakértők esetében érdemes megjegyezni a már említett vérmorfológiai eljárás mellett az AFIS rendszer elvei alapján működő lábbeli nyom azonosító rendszert²¹ , amely a helyszínen rögzített lábbeli nyomok adatbázisba vételén és elemzésén túl a lábbeli típusának azonosítására is szolgál.

Okmányszakértők munkaeszközei is megkívánják a legújabb és legkorszerűbb berendezéseket, hiszen az okmányhamisítás napjainkban virágkorát éli. A hamisított okmányok ráadásul már más okmányok adataival (e-okmányok) és biometrikus (pl. ujjnyom) adatokkal is rendelkezhetnek, tehát ezen adatok „olvasására” is alkalmas eszközökre van szükség.

A biometrikus személyazonosító eljárások szerepe nem csak a rendészeti területen történő személyazonosításra terjed ki, a biztonságtechnikai cégek is „előszeretettel” alkalmazzák őket, de mindkét terület célja az egyedi azonosítás. A tudomány jelen állása szerint számos olyan ismert eljárás rendelkezésre áll, amellyel a cél könnyen megvalósítható.

Az ujjnyom(at) alapján történő személyazonosítás a napjainkra felhalmozódó helyszíni ujjnyom, illetve azzal összehasonlítandó ujjnyomatlap mellett nem lehetne megoldható egy jól működő számítógépes rendszer²²  nélkül. Az ujjnyom láthatóvá tételének és rögzítési lehetőségeinek fejlődése mellett meg kell említeni az ujjnyomatok beviteléhez alkalmazott digitális berendezések korszerűsítését, amelyek segítik az adott személyek ujj- és tenyérnyomatának jobb minőségű rögzítését. A tenyér vizsgálata alapján ezen kívül számos biometrikus személyazonosítási eljárás történik, hiszen a kézgeometria és a vénaszkenner is ezt a testrészt, illetve annak formáját/az abban található vénák elhelyezkedését veszi figyelembe, ez alapján végzi az azonosítást.

A genetikus szakértők illetve eszközeik is igen fontos szerepet töltenek be a személyazonosítás területén. A helyszínen rögzített DNS-tartalmú biológiai anyag-maradványok száma folyamatosan növekszik, ha nem lennének a közelmúltban beszerzett új egységek, melyek a kiértékelés idejét csökkentik, és az eredményességet növelik (az eszközök érzékenységének köszönhetően), számos bűncselekmény felderítése elhúzódna és akár bizonyíték nélkül maradna.

Az írásszakértők munkájának megkönnyítésére fejlesztenek írásjellemzőket feldolgozó szoftvereket, amelyeknek célja a kézeredet vizsgálatának automatizált támogatása, emellett a már említett elektrosztatikus készülék segítségével az írásbenyomódás és a papíron található látens írás vizsgálata is lehetővé válik a nyomkereső és rögzítő tevékenységeknél.

Az arcfelismerés mint biometrikus személyazonosító eljárás hazánkban talán a legdinamikusabb fejlődést mutatja. Az Alfonz személyleírási rendszert²³  beépítették a Robotzsaru  integrált ügyviteli, ügyfeldolgozó és elektronikus iratkezelő rendszerbe, mely egységesíti, modernizálja az eljárást. 2016-ban az NSZKK²⁴ -n belül létrehozták az Arcképfelismerő Elemző Osztály. Fő területét a hatósági megkeresések alapján végzett arcképelemzési tevékenység képezi, feladatuk az ismeretlen személyek azonosítása és a személyazonosság ellenőrzésének támogatása. Az arcképelemző tevékenység első körben az arckép profilok informatikai rendszer általi összehasonlítását végzi, majd a kiértékelés következik. Ezzel a módszerrel már több esélye van a hatóságoknak arra, hogy az általuk keresett személy azonosításra kerüljön. Az osztály megkapja a bizonyos fényképfelvételi elvárásoknak megfelelő felvételt a releváns személyről és a rendelkezésére álló adatbázisban – mely a személyazonosító okmányokban található igazolványképeket tartalmazza – keresést végez. A keresést követően az eredményt soha nem a számítógépes szoftver határozza meg, a véleményt mindig az adott arcelemző alkalmazott adja.

A biometrikus személyazonosító eljárásoknak még számos területe létezik, a mozgás, a szem²⁵  és a hang azonosítására is különböző eszközök és eljárások állnak rendelkezésre.

A jövőbeli fejlesztések egyik fő célja, hogy a már rendelkezésre álló eszközök minél praktikusabbak, kényelmesebben kezelhetőek legyenek, és lehetőség szerint minél több feladatra alkalmazni lehessen egy eszközt. Ennek szellemében került kialakításra – és áll folyamatos fejlesztés alatt – a Forenscope mobil multimédiás UV-VIS-IR képalkotó rendszer is, amely a már ismert eljárásokat ötvözi egy tablet és a külön hozzá csatlakoztatott speciális objektívek, szűrők formájában. Az így kapott eszköz előnye, hogy a tablet kijelzőjén folyamatosan látható a szűrőkön keresztül megjelenő „eredmény”, így egyszerre több ember is szemrevételezheti anélkül, hogy speciális szemüveget venne fel, vagy a látása romlásnak lenne kitéve. Méretét tekintve minimálisan nagyobb egy cserélhető objektívvel rendelkező fényképezőgépnél, ezért mobilnak tekinthető, könnyedén rögzíthető a nem túl ideális helyen képződött – pl. egy nehezen megközelíthető, fényes felületen – talált ujjnyom is. A tabletek operációs rendszereit és alkalmazásaikat ismerve köztudott, hogy a felvétel elkészítését követően számos lehetőség van különböző hasznos műveletekre, akár egy összehasonlító vizsgálatra is, mivel a már ismert alkalmazások mellett a fejlesztő gondolt a helyszíni, vagy szakértői feladatok elősegítésére is. Természetesen nem csak az úgymond kézbe vehető eszközökre jellemző az efféle továbbfejlesztési hullám, hiszen a helyszín környezetét vizsgáló drónokra is lehet(ne) különböző szűrőket szerelni, hogy éjjellátásra, egyéb feladatokra alkalmazzák őket. A fejlesztések irányát tekintve elvárásnak tekinthető, hogy minél több olyan kriminál-technikai eszköz kerüljön a bűnügyi technikai osztályok birtokába, amelyek már a helyszínen hasznos (megbízható és hiteles) információval tudnak szolgálni, hiszen a kriminalisztikai eszközök által beszerzett adatok tovább ellenőrizhetőek a közvetlenül vagy a közvetetten elérhető hiteles és nem hiteles nyilvántartásokban, így az e-nyomozás során beszerzett adatok a nyomozás sikerességéhez hozzájárulhatnak.²⁶

Az elmúlt évtizedek során az a tendencia figyelhető meg, hogy a szemlén rögzített bizonyítékok/információk egyre nagyobb szerepet kapnak, hiszen bizonyítékok hiányában nem lehetséges az elkövető személyazonosságát egyértelműen meghatározni. A bűncselekmény helyszínén talált nyomok felértékelődése tehát hatással van a rendészettudomány fejlődésére is. A rendészeti szervek anyagi ráfordításai, az új – nyomozást segítő – eszközök iránti érdeklődés és azok beszerzése is mutatja, hogy milyen fontossá vált napjainkban a különböző szakértői területeken és a helyszínen felhasznált modern kriminalisztikai eszközök alkalmazása.