Bűnügy-történeti konferencia Kolozsváron

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézete bűnügy-történeti konferenciát hirdetett 19-21. századi, Kelet-Közép-Európában elkövetett bűnesetek történettudományi, jogtörténeti, kriminológiai, büntetőjogi avagy kriminalisztikai szempontú megvitatása céljából.

A rendezvényre Kolozsváron, 2019. október 10. és 12. napja között került sor. Az előadók nagy része a magyarországi egyetemek oktatói közül érkezett, de képviseltette magát a magyar ügyészi szervezet, illetve maga a szervező egyetem is.

A konferenciára látogatókat a csütörtöki hosszú út után Kádár Hunor adjunktus köszöntője, majd Laczkó Vass Róbert színművész és Szép András zongoraművész Kányádi Sándor szellemét megidéző szerzői és előadóestje fogadta.

Az előadók pénteken és szombaton délelőtt mutathatták be az általuk választott esethez kapcsolódó problémakört harminc-harminc percben.

Az első előadások a betyárság témakörét járták körbe: Balogh Elemér¹ az utolsó zalai betyár, Savanyú Jóska; Nánási László² pedig Rózsa Sándor életét, bűneit, a velük szembeni büntetőeljárások menetét és kimenetelét ismertette.

Fenyvesi Csaba³ – Bagó Péter⁴ közreműködésével – a nyomozással kapcsolatos alapvető elméleti ismeretek felvázolását követően egy híres pécsi emberölési ügyet elemzett kriminalisztikai szempontból. A konferencián ismertetett esetek közül ez az ügy volt az egyetlen, amely nem zárult sikerrel: az elkövetőt 1974 óta nem sikerült azonosítani.

Az emberöléshez kapcsolódóan két rablógyilkosság is szerepelt a programban. Elsőként Borbély Tamás⁵ dolgozott fel egy győri esetet 1945-ből, majd Mészáros Ádám⁶ ismertette a Mailáth György néhai országbíró elleni bűntettek büntetőjogi megítélését.

Szintén a büntetőjog fonalát gombolyította tovább Ambrus István⁷, aki egy konkrét eset (az ún. csirke-per) kapcsán a Magyar Királyi Kúria korabeli döntvényét vette elő és fejtette ki az alaki és az anyagi bűnhalmazat problémáira vonatkozó álláspontját.

A rablógyilkosságok mellett a sorozatgyilkosok is napirendre kerültek. Előbb a kolozsvári egyetem képviseletében Kádár Hunor⁸ mutatta be egy híres helyi ügy tényállását, nyomozási nehézségeit és a „kalapácsos emberként” elhíresült gonosztevő elítélésének körülményeit; majd Varga Árpád⁹ a „martfűi rém” tettei kapcsán beszélt a végül ártatlannak talált Kirják János elítéltetésének okairól és következményeiről.

A konferencia másodnapját Domokos Andreának¹⁰ a Pécsi Tudományegyetem gyógyszerészhallgatója ámokfutásáról szóló előadása nyitotta. Őt Sivadó Máté¹¹ követte, aki a vietnámi drogmaffia magyarországi ténykedéséről beszélt.

A programot Sallai János¹² előadása zárta, aki a magyar rendészet történetét tekintette át a 19. század közepétől a 20. század végéig, két jeles személyiség, Karvasy Ágoston, illetve Szamel Lajos munkásságát állítva a kezdő- és a végpontba.

A barátságos hangulatú konferencia előadásaiból a szervezők tanulmánykötet megjelentetésére tettek ígéretet. Ebből a téma iránt érdeklődők részletesen megismerhetik majd a fentebb épphogy csak felvetett eseteket.

Mészáros Á. PhD, osztályvezető-helyettes, Büntető Jogtudományok Osztálya, OKRI