Nogel Mónika: A szakértői bizonyítás aktuális kérdései¹
Kézikönyv a szakértői tevékenységről és a szakvéleményről – szakértőknek és jogászoknak
Két könyv van az íróasztalomon, az egyik egy szakkönyv, a másik pedig egy regény. Utóbbiról most nem írok ismertetőt, csak a szakkönyvről, melynek szerzője Nogel Mónika, aki nem olyan régen megvédett PhD-értekezését szakkönyvvé, szakértői kézikönyvvé szerkesztette.A mű címében benne van a könyv témája is: A szakértői bizonyítás aktuális kérdései.Ahogy a cím is ígéri, a kiadvány a szakértőről szól, a szakértő eljárásbeli tevékenységéről. Amire a cím nem utal, az pedig a tartalomjegyzékből kiderül. Ebben a kötetben ugyanis nem általában a szakértői bizonyítás a téma, a különböző jogterületekre vonatkozóan, hanem a büntetőeljárásbeli bizonyítás, benne az egyik bizonyítási eszköz, a szakvélemény, továbbá az ehhez kapcsolódó szakértői szerep és a szakértői vélemény megalapozottsága, hiteltérdemlősége.
A most megjelent kiadvány nemcsak a jogászok számára nyújt segítséget, hogy eligazodjanak az elmélet és az erre épülő gyakorlat sokszor nehezen érthető világában, hanem a szakértők is kézikönyvként forgathatják majd, amikor részt vesznek az eljárásban. A szakértőkön és a jogászokon kívül pedig az egyetemi hallgatók a tankönyvekben lévő ismeretanyag kiegészítéseként növelhetik a tudásukat.
A szakértői bizonyítás aktuális kérdései című könyv tehát nem csupán tudományos mű, hanem szakkönyv és kézikönyv is egyben, sőt, ezen túlmenően tankönyv is; oktatási segédlet a büntetőeljárási jog és a kriminalisztika tárgyak alaposabb elsajátításához.
Nogel Mónika könyve szerkezetileg hat nagyobb rész köré épül, és teljes mértékben lefedi azt a témát, sőt többet is, mint amit a könyv címe ígér.
I. A szakértő és a szakvélemény szerepe a büntetőeljárásban
II. Szakértői tevékenység ostrom alatt
III. A szakvélemény kulcselemei
IV. A szakértői vélemények hiteltérdemlősége
V. A minőség és minőségügy értelmezése a szakértői tevékenység keretei között
VI. A szakértő munkájának értékelése. A szakvélemény értékelése
A felsorolt fejezetek között vannak kisebbek (a legrövidebb 8 és fél oldalas) és hosszabbak (a leghosszabb 125 oldalas), ezért a „napi elolvasandó részt” ne fejezetekben tűzzük ki, mert nem egyforma megterhelést fog ez jelenteni a számunkra, hanem inkább oldalszámban gondolkodjunk, de így meg előfordulhat, hogy lezáratlan egységek után leszünk kénytelenek becsukni a könyvet. Persze, nem ez a szempont egy könyv feldolgozásánál, csak jelezni szerettem volna, hogy a következő kiadásnál esetleg másképp célszerű tagolni ezt a témát.
A szerző korábbi PhD-dolgozata Az igazságügyi szakértői vélemények hitelt-érdemlősége a büntetőeljárásban címet kapta, és ez a kiadvány negyedik fejezetét fedi le. Erre a témára a szerző a könyvében mintegy 20 oldalt szán, korábban pedig 300 oldalnál is többet írt róla. Persze nem arról van szó, hogy a PhD-dolgozatában írtak nagy része most kimaradt volna a könyvből, csak másképpen szerkesztette az értekezését a szerző. És természetesen ki kellett hagynia a már nem aktuális részeket, az újdonságokat pedig bele kellett vennie. A jogalkotási kedvet követő jogértő közönség ugyanis tudja, hogy hamarosan hatályba lép a módosított Be. (2021. január 1-jén), melynek hátterében a fél éve elfogadott salátatörvény áll (2020. évi XLIII. tv.).
Ha a szerző értekezésének címe kapcsán már szóba került a hiteltérdemlőség kérdése, akkor a szakvélemény megalapozottságáról is szólni kell. A két szorosan összefüggő kérdéssel a szerző a könyv VI. részében foglalkozik részletesen. A jogalkalmazó, amikor a szakértői vélemény hiteltérdemlőségének a kérdését vizsgálja, reálisan az várható el tőle, hogy képes legyen áttekinteni a szakértői vélemény elkészítésének teljes folyamatát.
A többszáz oldalas könyv első ránézésre nagy falatnak tűnik. Ha meg is vesszük, sokszor csak a polcunkra kerül. Elolvasni a sok munkánk miatt nem tudjuk. Ahogy a Kazinczy korából itt maradt régi mottó is erre utal:
„Hogyha magyar könyvére találsz, jó légyen, akár rossz, / Megvegyed, ámbátor olvasod azt sohasem (…).
Én most arra buzdítok minden olvasót, hogy a könyv megszerzése mellett olvassa is el ezt a kötetet; üsse fel annál a fejezetnél, amely a munkáját segítheti. De ne csupán a munkáját segítse, hiszen egy könyv mindig több annál, mint hogy eszköze legyen a tudás megszerzésének.
Egy régi mondás szerint a könyv hatalom; szellemi fegyver, vagyis eszköz a tudás megszerzésére. Nem csak ez! Tisztelet is a Gutenberg Galaxis előtt.
Ha csupán hatalomnak, szellemi fegyvernek tekintjük, akkor előfordulhat, hogy le akarjuk majd győzni a könyveket, a benne lévő, nekünk nem tetsző gondolatok miatt, de nem legyőzni kell, hanem vitatkozni vele, ha nem értünk egyet a könyvben írtakkal.
Nogel Mónika esetében erről szó sincs. A most megjelent könyvében mindent leírt, amit a szakértőről és a tevékenységéről, a bizonyítási eljárásban betöltött szerepéről tudnunk kell, és mindennel, amit leír, egyet is lehet érteni.
Köszönet a munkájáért!
Visszatérve az időhiányra, sokszor azt gondoljuk, hogy a sok munkánk mellett nincs időnk elmélyedni PhD-dolgozatokban, illetve az ezek alapján megszerkesztett könyvekben, egyéb, minket érintő kiadványokban, szakmai folyóiratokban. Nem olvasunk eleget, csak átlapozunk fontos könyveket, tanulmányokat.
Mi ez, ha nem más, mint szellemi rabság? Ha idő híján ugyanis csak a munkánkkal foglalkozunk, mint az az építész, aki – Babits Mihály szavaival élve – azért nem utazhat, mert ott kell maradnia épülő háza mellett, akkor kimaradunk mások kutatásának, tanulmányának, véleményének, egyéb gondolatának megismeréséből, és önkéntes szellemi karanténba vonulunk. Ne tegyük!
Én akkor most arra buzdítok minden jogászt, minden szakértőt, hogy hagyja ott egy kicsit a saját házát, és utazzon! Utazzon a könyvek által felkínált tájakra! A könyvek ugyanis más meglátásokat tárnak elénk, más világok kapuit nyitják ki.
Kiss Anna PhD, tudományos főmunkatárs, Országos Kriminológiai Intézet