In memoriam Vókó György (1946–2021)

Vókó György professzor, aki a Pécs melletti Magyaregregyen született hetvenöt évvel ezelőtt, kihívásokban bővelkedő, eredményes életutat tudhatott a magáénak.

Egész pályafutása azt mutatta, útkereső ember volt; sosem elégedett meg az elért sikerekkel, folyamatosan kereste a kihívásokat, sok mindent próbált, és számos tapasztalatot szerzett az élet különböző területein. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy választása, amelynek eredményeként a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, jó döntés volt a részéről, hiszen a jog ettől kezdve egész élete során meghatározó szerepet játszott. A jog alkalmazásának több területét megismerve döntött végül az ügyészi munka mellett, vállalva ezzel a költözködést, változásokat és az új feladatokat, amelyek elől sosem futamodott meg. Szakmai, jogalkalmazói pályája mellett tudományos érdeklődése is egyre erősödött az évek folyamán. Így az ügyészi szervezetből az elhivatott kevesek között szerzett tudományos fokozatot 1991-ben, amikor „A büntetés-végrehajtás törvényességének és hatékonyságának tényezői” című disszertációjának megvédésével elnyerte az MTA Állam- és Jogtudományok kandidátusa címet. Látható tehát, hogy ez időre a szakmai érdeklődés és tudományos kíváncsiság  amelyek egyértelműen a büntetés-végrehajtás területén mutatkoztak meg a leginkább  sikeresen ötvöződtek egymással.

1992-től, munkája elismeréseképpen, osztályvezető ügyésszé nevezték ki, majd 1999-től a Legfőbb Ügyészség Büntetés-végrehajtási Felügyeleti Önálló Osztályát vezette, amely egyben az általa művelt szakterület elismerését is megmutatta. 2001-től a Legfőbb Ügyészség Büntetés-végrehajtási Törvényességi Felügyeleti és Jogvédelmi Önálló Osztályának vezetői tisztét látta el.

Eközben folyamatosan kamatoztatta tudását a felsőoktatásban és a kutatatói munkában is. 1991-től büntetőeljárási jogot és büntetés-végrehajtási jogot oktatott az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, valamint alma materében, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 1994-től docensként. 2000-ben sikerrel habilitált a Pécsi Tudományegyetemen, ahol szakterületén „Bűn és büntetés: a büntetőjog eszköztára és lehetőségei a bűnözés visszaszorítására, a büntetés-végrehajtási jogharmonizáció” címmel tartotta meg előadását. 2004-től egyetemi tanári kinevezést nyert.

1997-től oktatott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán; először docensként, 2004-től a Büntető Anyagi, Eljárási és Végrehajtási Jogi Tanszék vezetőjeként, majd 2016-tól professor emeritusként.

Joghallgatók generációit vezette be a büntetőjog, az európai büntetés-végrehajtási jog, a nemzetközi és európai büntetőjog és a pönológia tudományába.

Bárhonnan nézzük, irigylésre méltó életút. A szakma gyakorlása mellett végzett elmélyült tudományos munka, az oktatás, a hallgatókkal való foglalkozás, mind-mind más területen kívánja meg az érintett készségét, képességét, amellett, hogy hatalmas mértékű munkabírást is követel. Ami egyrészről irigylésre, az a másik oldalról nézve csodálatra méltó is egyben. S nem szabad megfeledkezni az emberi oldalról sem, ami szükségeltetik ahhoz, hogy a munkatársak, beosztottak, hallgatók és a főnökök mindannyian azt érezhessék, a szakma, a tudomány művelése mellett megtalálható az a munkatárs, főnök, tanár és beosztott, aki odafigyel a többiekre, akihez fordulni lehet kérdésekkel, kérésekkel, aki rögtön siet, ha segíteni kell bárkinek. Mindezen feladatok teljesítése együtt, egy embertől, szinte lehetetlennek tűnő elvárás. Ám Vókó György képes volt megtalálni azt az egyensúlyt, ami hozzásegítette ahhoz, hogy minden élethelyzetben ember, barát, kolléga és szerető férj tudjon maradni.

Tudományos pályafutásának csúcsát 2012-ben a Magyar Tudományos Akadémia Jog- és Államtudományok doktora címének elnyerése jelentette. Értekezése a „Bűnelkövetők jogkorlátozása jogállamban” címet viselte. Ezt követően nevezte ki a Legfőbb Ügyész az Országos Kriminológiai Intézet igazgatójává, amelyet a hozzá méltó – és rá jellemző – nagy bölcsességgel és empátiával vezetett.

Mindezeken felül arra is jutott ideje, hogy aktív részese legyen a szakmai közéletnek. Így számos tudományos szervezet alapítója vagy tagja volt.

A tudományos életben

• a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Bizottság Büntetés-végrehajtási Jogi Albizottságának elnöke, az MTA Köztestületének tagja és az MTA Doktori Bizottságának tagja;
• a Magyar Börtönügyi Társaság alapító és elnökségi tagja, a Jogi Szakosztály vezetője, az Etikai Bizottság elnöke;
• a Magyar Büntetőjogi Társaság alapító és elnökségi tagja;
• a Magyar Jogász Egylet Büntetés-végrehajtási Jogi Országos Szakosztályának elnöke;
• a Magyar Kriminológiai Társaság alapító tagja;
• az Ügyészek Országos Egyesülete alapító tagja, Etikai Bizottságának elnöke;
• a Büntetés-végrehajtás Tudományos Tanácsának tagja volt.

A hazai egyetemi oktatási platformhoz kötődően is számos tisztséget töltött be, mint

• a MAB eseti szakértője;
• az NKE Doktori és Habilitációs Tanácsának külsős tagja;
• a KGRE ÁJK Doktori és Habilitációs Tanácsának külsős tagja;
• a PPKE JÁK Doktori és Habilitációs Tanácsának törzstagja és a PPKE JÁK Kinevezési Bizottságának tagja;
• a Pécsi Akadémiai Bizottság Bűnügyi Tudományok Munkabizottságának tagja;
• a Pécsi Tudományegyetem ÁJK és Bölcsészettudományi Kar Doktori és Habilitációs Bizottságának tagja.

Számos rangos szakmai folyóiratnál látott el továbbá kiemelkedő szakmai-tudományos feladatot:

• a Iustum Aequum Salutare tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának társelnöke;
• a Börtönügyi Szemle, a Bűnügyi Szemle és az Ügyészek Lapja szerkesztőbizottságának tagja;
• az Ügyészségi Szemle főszerkesztője; és
• a Katonai és Hadijogi Szemle szerkesztőségi tagja volt.

Vókó György munkásságát számos díjjal és kitüntetéssel ismerték el az évek folyamán. Az ügyészség – életpályáját átívelő és töretlen – megbecsülésén (Legfőbb Ügyészi Dicséret, 1983; Kiváló Munkáért Kitüntetés, 1987; Legfőbb Ügyészi Elismerő Oklevél, 1996; Ügyészségi Emlékgyűrű, 2012) túl 2001-ben Kozma Sándor-díjat; 2003-ban „Pro meritis iuris ob memoriam Francisci Deák” díjat, 2010-ben Finkey Ferenc-díjat kapott. 2011-ben elnyerte a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét; 2011-ben és 2014-ben a Pázmány Péter Emlékéremmel, 2012-ben az Ügyészségi Emlékgyűrűvel és a „Pro facultate” Érdemérem Aranyfokozatával tüntették ki. 2016-ban a Büntetés-végrehajtási Szervezet adományozott számára Szent Adorján Érdemjelet, büntetés-végrehajtási jogászként évtizedek óta kifejtett tevékenysége elismeréseként. Ugyanebben az évben a Magyaregregy Díszpolgára kitüntető címet is átvehette, szeretett szülőhelye jóvoltából.

***

Vókó György professzor úr mögött hosszú és gazdag életpálya áll.

Egy pályafutás állomásait le lehet írni, ám az emberséget, a kollegiális viselkedést – amiért igazán szeretnek és egyformán tisztelnek feljebbvalók, kollégák, tanítványok, barátok – csak átélni és hiányolni lehet. A lét múlandó. De a megbecsülés örök…

Professzor úr, Igazgató úr, Tanár úr!

Örökbecsű idézetei egyikével búcsúzunk Öntől:

„Az élet elpusztulhat, véget érhet, de amit másokért alkottunk, tettünk, az megmarad…”¹

Barabás A. Tünde

osztályvezető, OKRI