Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárások gyakorlata és az abban való ügyészi részvétel

Bevezetés

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárások gyakorlata a jogintézmény 2017. évi bevezetését követően máig nem mondható egységesnek. Az egyes törvényszékek által hozott döntések számos pontban eltértek, sőt nem ritkán ellentmondtak egymásnak. A kérelmezett időszak, a panasz megléte, annak gyakorisága, a kártalanítás egynapi összegének meghatározása körében a törvényszékenként eltérő gyakorlat oda vezetett, hogy attól függően, az elítélt melyik büntetés-végrehajtási intézetbe került, illetve honnan szabadult, sok esetben eleve meghatározta kérelmének sorsát: érdemi vizsgálatban részesíti-e a bíróság vagy érdemi vizsgálat nélkül elutasítja azt. Az is eltérést mutatott, hogy milyen hosszú időszak után részesülhet a fogvatartott kártalanításban. A 2021. január 1-jétől hatályos jogszabályváltozás egyértelműen a jogértelmezési problémák kiküszöbölésére, az eljárás gyorsítására helyezte a hangsúlyt. Mára már elmondható, hogy nem csupán elméletben, hanem a gyakorlatban is leegyszerűsítette, az elítéltek számára is átláthatóbbá, követhetőbbé és kiszámíthatóbbá tette a kártalanítási eljárásokat, az abban várható döntéseket, ekként a jogbiztonságot növelte.

A 2017-től 2021-ig eltelt időszak gyakorlatával, a felmerült problémákkal több tanulmány is behatóan foglalkozott.¹  Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási ügyek intézésében azonban időközben alapvető változások álltak be, s e körben az eltelt kilenc hónap már lehetővé teszi bizonyos következtetések levonását. A tapasztalatok összegyűjtése, a ki-alakult új gyakorlat összegzése vezetett e tanulmány megírásához.

A Székesfehérvári Törvényszék illetékességi körébe tartozó büntetés-végrehaj-tási intézetek – a Közép-dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézet (Székesfehérvári Objektum, Baracskai Objektum, Martonvásári Objektum) és a Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézet (Sándorháza, Mélykút, Bernátkút) – gyakorlatát kívánom bemutatni a mérföldkövet jelentő jogszabályváltozást követően, s azt megvizsgálni, hogy mérhetően csökkenti-e a bíróságok büntetés-végrehaj-tási csoportjaira és a törvényszékek másodfokú tanácsaira ezen jogintézményből eredő terhet, s ezzel együtt kiszámíthatóbbá vált-e a kártalanításra való jogosultság. Érintem az ügyészek jogainak érvényesülését, a kártalanítási ügyekben részvételük gyakoriságát, s joggyakorlatot alakító szerepüket. A vizsgálat szükségképpen érinti a még meglevő, illetve az újabb jogértelmezési kérdéseket, az ezekből fakadó s így az eljárás elhúzódásához vezető hatályon kívül helyezéseket, azok okait.

A 2021. évi módosításhoz vezető okok

Érdemes röviden szólni a börtönzsúfoltság miatti kártalanítási eljárással összefüggő visszaélések megszüntetése érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2020. évi CL. törvényhez (a továbbiakban Mód. tv.) vezető útról, problémákról annak tudatában is, hogy elvétve ugyan, de a hosszabb tartamú szabadságvesztést töltő elítéltek, illetve a 2021. január 1-jét megelőzően több áttételt „elszenvedő” eljárások körében is még mindig vannak a 2017. év előtti fogva tartásra vonatkozó kártalanítási kérelmek.

Evidencia, hogy a kártalanítási igények dömpingszerű érkezése milyen mértékben terhelte túl az egyes törvényszékek büntetés-végrehajtási ügyszakát.²  Míg 2017-ben országosan 7744 ügy érkezett,³  addig 2018-ban 11 175, 2019-ben 19 484, 2020-ban 25 079 kérelmet adtak be a fogvatartottak. Ebből a Székesfehérvári Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjához 2018-ban 1591 (az országos érkezés 14,2%-a), 2019-ben 1876 (az országos érkezés 13%-a), és 2020-ban 2662 (az országos érkezés 10,6%-a)⁴  érkezett. Ezen a statisztikán – természetesen elsősorban a nemzetközi emberi jogi⁵  követelményeknek, valamint az Alaptörvény⁶  kívánalmainak való megfelelésen – a büntetés-végrehajtási intézetek férőhelybővítése volt hivatott javítani.

A számoknál, statisztikánál és az ebből fakadó igazgatási kihívásoknál is égetőbb gondot okozott azonban a jogalkalmazás kiforratlansága, az ebből fakadó jogbizonytalanság. A 2019. évi országos büntetőkollégium-vezetői értekezlet időpontjára egyértelművé vált, hogy a törvényszékek, illetve egyazon törvényszéken belül az egyes másodfokú tanácsok eltérő jogértelmezése révén az elviselhetőnél jóval tarkább palettája alakult ki a kártalanítási ügyek intézésének. A napi jogalkalmazás során a Székesfehérvári Törvényszék másodfokú tanácsai is egyre másra szembesültek az elítéltek jogi képviselői által – gyakorta tízesével – csatolt, a fellebbezés alátámasztására szolgáló, más-más bíróság által hozott végleges határozatokkal. Ezen határozatok jórészt a Budapest Környéki Törvényszéktől, a Debreceni Törvényszéktől, valamint a Fővárosi Törvényszéktől származtak és a székesfehérvári gyakorlattól eltérő jogértelmezést tükröztek.

A Székesfehérvári Törvényszék gyakorlata

A törvényszékek eltérő jogértelmezése a kártalanítás megállapíthatósága szempontjából a panasz beadása kapcsán volt a legmarkánsabb. A Székesfehérvári Törvényszék – a 2019-es országos kollégiumvezetői értekezleten⁷  kialakított állásponttal egyezően – már a kezdetektől a Bv. tv. 10/A. § (6) bekezdésére történő hivatkozással következetesen a Bv. tv. 144/B. § szerinti panasz háromhavonkénti beadását követelte meg ahhoz, hogy a kártalanítási kérelmet érdemben lehessen vizsgálni, amennyiben a jogszabálysértő elhelyezési körülmények 30 napot meghaladóan fennálltak. A panasz megléte esetén azonban – a 2020 őszétől datálható⁸  gyakorlat szerint – annak beadásától vissza, illetve előre is számolt három-három (egészen pontosan előre 2 hónap 29 napot) hónapot, s az egyéb jogszabályi feltételek mentén így a kártalanítási igény már legalább hat hónap viszonylatában volt érdemben vizsgálható. A panaszt csupán annak a büntetés-végrehajtási intézetnek a tekintetében vette figyelembe, ahol a jogszabálysértő elhelyezési körülmények megvalósultak. Az elítélt átszállítása, s újfent hasonlóan rossz körülmények biztosítása esetén azonban – a harminc napot meghaladóan fennálló jogszabálysértő elhelyezési körülmények esetén – új panasz beadását kívánta meg, attól függetlenül, hogy eltelt-e a három hónap vagy sem. Ennek indoka a panasz jogintézményének preventív voltában jelentkezik. Értelemszerűen a panaszt ott vizsgálják ki, ahol az elítélt beadta, s csak ott van lehetőség a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka részéről a fogvatartott hátrányos körülményeinek természetbeni kompenzációjára. A törvényszék csak a szabadulást megelőzően benyújtott panaszt vette figyelembe. E körben a törvényszéken belül eltérő jogértelmezés nem alakult ki.

Ugyancsak általános fellebbviteli gyakorlat volt a körben, hogy a jogszabálysértő elhelyezési körülmények megszűnésének napjától kell számítani az igényérvényesítésre rendelkezésre álló határidőt, s nem a 31. naptól, vagy más időponttól. A jogszabályváltozást megelőzően alakult ki az a továbbra is irányadó álláspont, hogy ha a jogszabálysértő elhelyezési körülmények többször, de 30 napnál rövidebb időszakra szakadnak meg, ezen szakaszokat nem lehet összeadni, tehát a jogsértő elhelyezés számítása újra kezdődik, az igényérvényesítésre nyitva álló határidő nem kezdődik meg.

A leghangsúlyosabb problémát a kártalanítási kérelmekben megjelölt büntetés-végrehajtási intézet és a kártalanítással felölelendő időszak konkretizálása kapcsán a gyakori átszállítások miatt az ún. „anyaintézet”, valamint a hathónapos jogvesztő igényérvényesítési határidő megítélése okozta. 2019 őszére elfogadottá vált az az álláspont,⁹  hogy a panaszt ugyan intézetenként és háromhavonta kell benyújtani, azonban az eddigi törvényszéki gyakorlattól eltérően a hat hónapot nem intézetenként kell vizsgálni. Azaz átszállítás esetén nem kezdődik meg a hat hónap, az csupán az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűnésétől (szabadulás vagy a jogszabálysértő elhelyezési körülmények 30 napon túli megszakadása) számítandó.

A Székesfehérvári Törvényszék kártalanítási ügyeinek nagy számából számítani lehetett rá, hogy előbb-utóbb az Alkotmánybíróság elé kerülnek a Törvényszéken született határozatok, miként ez be is következett. Ezen határozatok alapvetően más irányt szabtak a törvényszéken addig kialakult, s a 2017. január 1-jét megelőző fogva tartási időszakot érintő kártalanításokkal kapcsolatos – az elkésettség miatti érdemi vizsgálat nélküli elutasításra vonatkozó – gyakorlatnak. Az Alkotmánybíróság több határozatot is hozott azon tárgykörben,¹⁰  hogy egyes kártalanítási ügyekben az eljáró bíróság – köztük a Székesfehérvári Törvényszék – a 2017. január 1. előtti fogva tartási időszakra vonatkozó kártalanítási kérelmek esetében még nem létező jogszabályt, azaz a Bv. tv. 10/A. § (4) bekezdését alkalmazta, ekként megsértette az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében garantált visszaható hatályú jogalkalmazás tilalmát.

Az Alkotmánybíróság a 3154/2019. (VII. 3.) AB határozatában kifejtettek alapján a 2019 szeptemberében összehívott – büntetés-végrehajtási bírákból, másodfokon eljáró tanácsokból, bírósági titkárokból és az ügyészség képviselőiből álló – értekezlet elfogadta azt az álláspontot, hogy a 2017. január 1. előtti időponttól való folyamatos fogva tartás esetén a kártalanítási igény 2016. december 31-ig eső része érdemben vizsgálandó, attól függetlenül, hogy a kérelem benyújtására 2017. június 30. (a Fejér Megyei Ügyészség jogértelmezése szerint 2017. július 3.) előtt vagy után került sor. Amennyiben azonban 2017. január 1. után a folyamatos fogva tartás során az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekben 30 napot meghaladó megszakadás következik be, arra már vonatkozik a hat hónapos igényérvényesítési határidő. Tehát a kártalanítási kérelmet az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűnését követő hat hónapon belül kell benyújtani. Ha az elítélt a megszűnéshez képest hat hónapon túl nyújtja be a kártalanítási igényét, akkor az kihat a 2017. január 1. előtti időszakra is, azaz elkésettség okán az az időszak sem vizsgálható érdemben.

Amennyiben a 2017. január 1. előtti és utáni időszakot is érinti a kártalanítási igény, a panaszt a törvényszék a 2017. január 1-jét követő időszak kapcsán követelte meg, a fentebb már említettek szerint háromhavonta. Ha ezen időszakra nem nyújtott be panaszt az elítélt, a kérelmét csupán 2016. december 31-ig vizsgálta érdemben a bíróság, az ezt követő időszakra pedig érdemi vizsgálat nélkül – panasz hiánya okán – elutasította.

A kártalanítási kérelem benyújtásának időpontja az objektív jogvesztő határidő számítása miatt jelenleg is fontos kérdés. E körben számos alkalommal találkozik a jogalkalmazó azzal a helyzettel, hogy a kérelem és a büntetés-végrehajtási intézet érkeztető bélyegzője – ha van ilyen a kérelmen – eltérő dátumozású. A törvényszéken kialakult gyakorlat szerint adat hiányában az elítéltre kedvezőbb dátumot vette figyelembe a bíróság, ami értelemszerűen a kérelem keltezése, hiszen a büntetés-végrehajtási intézetek iktatási gyakorlata nem olyan szigorú, mint a bíróságoké. Amennyiben az elítélt keltezéssel nem látta el a kérelmet, akkor vehető figyelembe az érkeztető bélyegző.

A Székesfehérvári Törvényszék a múltban és jelenleg is a fogva tartás első három napjára, azaz a túlnyomórészt rendőrségi fogdán töltött időtartamra a kártalanítást megállapítja, s az eljárás elhúzódását megelőzendő vélelmezi a jogszabálysértő elhelyezési körülmények fennállását. Azon fogva tartási napok vonatkozásában, melyekre a büntetés-végrehajtási intézet adatot nem szolgáltatott, a megelőző, illetve a következő fogva tartási nap adataira figyelemmel a bíróság vélelmezi a jogszabályban meghatározott élettér nagyságának meglétét. Bizonyítást a bíróság az adott zárkában egy főre rendelkezésre álló élettér vonatkozásában nem vesz fel sem első, sem másodfokon.

A kártalanítási ügyekben eljáró másodfokú tanácsok döntései egymással párhuzamba állíthatóak, nincsenek eltérő jogértelmezési gyakorlatok. A cél a hatályon kívül helyezések minimális számra szorítása, ezért több esetben tárgyalás tartására is sor került. Amennyiben szükséges, a másodfokú bíróság adatokat szerez be a büntetés-végrehajtási intézettől, sértetteket tájékoztat kártérítési igény, illetve sérelemdíj vonatkozásában, végrehajtási eljárás adatait szerzi be. 2021-ben a január 1-jétől szeptember 30-ig tartó időszakban a 191 fellebbezett ügyből 98-at változtatott meg a másodfokú bíróság. Hatályon kívül helyezésre –26 esetben – a 2021. január 1. utáni szabályok alkalmazásával csak akkor került sor, ha az elsőfokú bíróság a kártalanítási kérelemben megjelölt időszak utolsó napjától számította a hat hónapot, s ehhez képest úgy látta, hogy a kérelem beadásáig hat hónap már eltelt. Ez a jogértelmezés alapvetően téves. A Bv. tv. 75/B. § (5) bekezdésében írtakban változás ugyanis nem következett be. A jogvesztő határidő számítása az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények megszűnése napjától következik be. Ez a nap pedig nem, vagy nem feltétlenül azonos a kérelemben megjelölt végső dátummal. Ezen esetekben a tényállás hiánya eredményezte a megismételt eljárás lefolytatásának szükségességét. Az esetek többségében további adatok beszerzése szükséges a büntetés-végrehajtási intézettől, hiszen az intézetek a kártalanítási kérelemben megjelölt időszakra szolgáltatnak csupán adatot. A további adatok éppen amiatt nélkülözhetetlenek, hogy az esetleges 30 napon túli megszakadások és következményeik vizsgálhatóak legyenek. Mindez nem mond ellent a Bv. tv. 75/K. § (2) bekezdésében írt kérelemhez kötöttség elvének, hiszen a további adatok vizsgálata csupán azt alapozza meg, hogy érdemben vizsgálható-e a kártalanítási kérelem vagy sem.

A magánfelek polgári jogi igényének érvényesítésével kapcsolatban a hatályos jogszabály lényeges új problémát nem vetett fel. A módosító jogszabály egyszerűbbé és gyorsabbá tette e körben a bv. bírói eljárást, hiszen hatályon kívül helyezte a Bv. tv. 70/B. §-át, így a bíróságnak nem kell tájékoztatnia ebben az eljárásban a sértetteket a gyorsított polgári perről. E körben az alapügyben eljárt bíróságnak van feladata.¹¹

További, részben régi, részben új problémaként jelent meg a Törvényszéken, hogy a kártalanítás tárgyában született végzés jogerős, avagy végleges határozat-e. A kérdést az Alkotmánybíróság a 3087/2020. (IV. 23.) AB határozata döntötte el. Ennek közzététele óta a Kúria a BH 2020. 360. szám alatti határozatával kimondta, miszerint a büntetés-végrehajtási bíró érdemi, ügydöntő – azaz a kártalanítást megállapító vagy azt elutasító – végzése jogerőre (anyagi jogerő) képes határozat. A nem érdemben hozott határozatok pedig véglegessé (alaki jogerő) válnak.

A Bv. tv. 75/E. § szerint a bv. intézet 30 napon belül – ha a kérelem több bv. intézetet érint, 45 napon belül – dönt a kérelem visszautasításáról, annak egyszerűsített elbírálásáról, avagy a büntetés-végrehajtási bíróhoz való továbbításáról. Ha nincs helye a kérelem határozattal történő visszautasításának, illetve a szintén határozattal történő egyszerűsített elbírálásnak sem, azt a jogszabályban meghatározott iratokkal együtt továbbítani kell a büntetés-végrehajtási bíróhoz.¹²  A Székesfehérvári Törvényszékhez 2021. január 1-jét követően érkezett, s szintén ezen időpont után benyújtott, majd a bv. intézetek által továbbított kártalanítási kérelmek esetében megállapítható, hogy a bv. intézetek a Bv. tv. 75/H. §, valamint a 75/G. § (1) bekezdés c) pontjára történő rövid utalással küldik meg az iratokat. A dokumentáció az elítélt formanyomtatványon benyújtott kérelmét, az ítéletet/ítéleteket, valamint a PKTTR-táblázatot¹³  és a befogadási listát tartalmazza. A továbbított iratokból az sem derül ki, hogy tájékoztatták-e a kérelmezőt az iratoknak a bírósághoz való megküldéséről. Tehát a jogszabály módosítását követően bevezetett új lépcsőfok kimarad. Ennek a helyzetnek a megoldása azonban jelenleg – konkrét törvényi rendelkezés hiányában – nem kiforrott. Egyik lehetséges út az iratok visszaküldése a bv. intézetnek. Másik a bv. intézet eljárásának „vizsgálata” nélkül a kártalanítási eljárás bíróság általi lefolytatása, s az ügydöntő határozat meghozatala lenne. A másodfokú bíróság az utóbbi esetben eljárási szabálysértés miatt hatályon kívül is helyezhetné az elsőfokú döntést. Egyértelmű azonban, hogy ez az irány éppen a jogszabálymódosítás egyik céljával ellentétes irányba hatna, s az eljárás elhúzódásához vezetne. A Székesfehérvári Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja ezen esetekben az iratokat visszaküldi egy átirattal a bv. intézetnek, arra történő hivatkozással, hogy a Mód. tv. 17. §-a koncepcionálisan módosította a kártalanítási eljárásokra vonatkozó szabályokat. Az új szabályozás értelmében a büntetés-végrehajtási bíró eljárását meg kell előznie a kártalanítási kérelem bv. intézet általi elintézésének.¹⁴  A kártalanítási kérelem bv. bírónak történő továbbítására kizárólag akkor van lehetőség, ha ezt az elítélt vagy védő a bv. intézet visszautasító határozatát követően, vagy az egyszerűsített elbírálás körében meghozott határozatát követően nyolc napon belül kéri, avagy ha sem a visszautasításnak, sem az egyszerűsített elbírálásnak nincs helye.¹⁵

A Székesfehérvári Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja 2021. január 1. és 2021. szeptember 30. között 57 kártalanítási kérelmet küldött vissza, illetve egy esetben küldött meg a bv. intézetnek a fentiekre figyelemmel.¹⁶  A vizsgált időszakban a legutolsó ilyen jellegű intézkedésre a 2021. szeptember 20-án érkezett ügyben került sor, tehát nem a jogszabályváltozáshoz közeli időpontban benyújtott kártalanítási kérelemről és dokumentum-továbbításról volt szó.

A közelmúltban megjelent egyik tanulmány¹⁷  az a meglátása, hogy a panasz jogintézményéhez hasonlóan a kártalanítások kapcsán a büntetés-végrehajtási intézetekhez telepített, az egyszerűsített eljárások lefolytatásával kapcsolatos jogkörök kiüresedését legalább egy-másfél év távlatából lehet csak megítélni. Amennyiben a büntetés-végrehajtás oldaláról nem megfelelően dokumentált¹⁸  kártalanítási anyagot a bíróság rendre visszaküldi a bv. intézeteknek, vizsgálható lesz, hogy a bv. intézetekre telepített új, a kártalanítással kapcsolatos jogkörök beváltják-e a törvényalkotó által hozzáfűzött reményeket.

A Székesfehérvári Törvényszék büntetés-végrehajtási csoportjához 2021. január 1-jétől 2021. szeptember 30-ig 701 kártalanítás iránti kérelem érkezett, míg a másodfokra 185 ügy. Az előzőekben már jelzett számadatokhoz képest ez igen nagy volumenű csökkenést jelent, még akkor is, ha töredékévet vizsgálunk.

A Közép-Dunántúli Büntetés-végrehajtási Intézet 2021. január 1. és 2021. október 11. között saját hatáskörben egyszerűsített eljárásban jóváhagyólag elbírált kérelmeinek száma 91 (26%), saját hatáskörben, egyszerűsített eljárás keretében visszautasított kérelmeinek száma 159 (46%), bíróságnak továbbított kérelmek száma 95 (28%) volt.¹⁹

Az ügyész szerepe a kártalanítási eljárásokban

A korábbi jogi szabályozás alapján is megvolt a lehetőség a konkrét kártalanítási eljárásokban az ügyész álláspontjának beszerzésére. A jelenleg hatályos Bv. tv. 50. § (1) bekezdés b) pontja alapján a büntetés-végrehajtási bíró bizonyos esetekben iratok alapján is hozhat döntést, ez esetben beszerezheti az ügyészség nyilatkozatát. A jogszabály 75/J. § (2) bekezdése értelmében a büntetés-végrehajtási bíró a kártalanítási kérelemről iratok alapján is meghozhatja a döntést, illetve az ügyészség véleményének beszerzését mellőzheti.

A Székesfehérvári Törvényszéken kártalanítási ügyekben az első fokon eljáró büntetés-végrehajtási bírák, illetve bírósági titkárok nem szerzik be az ügyészség nyilatkozatát. Az ügyészi álláspont csupán a kártalanítási kérelemmel kapcsolatos elsőfokú végzés meghozatalát követően, az esetleges ügyészi fellebbezések kapcsán válik megismerhetővé. Az ügyészi fellebbezéssel nem érintett elsőfokú határozatok tartalma tipikusan egyezett az ügyészi állásponttal. Az ügyészi fellebbezések száma a vizsgált tárgykörben, 2021. január 1-jét követően 2021. szeptember 30-ig igen csekély, mindössze 5 ügyben élt az ügyész jogorvoslati jogával. Az ezt megelőző időszakban sem volt nagyszámú az ügyészek jogorvoslati kérelme alapján történő másodfokú felülbírálat, az ügyészi fellebbezést túlnyomórészt az elsőfokú végzés megváltoztatása követte, azaz az ügyészség által bejelentett perorvoslatok szinte kivétel nélkül megalapozottak voltak.

2021-ben adott ügyben²⁰  az elsőfokú bíróság a 2020. július 22-én beadott kérelem alapján kártalanítást állapított meg az elítélt 2020. július 27-én benyújtott panaszára tekintettel, a 2020. április 27-től 2020. július 22-ig terjedő időszakra. A másodfokú tanács a töretlen gyakorlatnak megfelelően maradéktalanul osztotta volna az ügyészség azon álláspontját, hogy a panasz benyújtására még a kártalanítási kérelmet megelőzően kell sort keríteni. Későbbi panasz, csak későbbi kártalanítási kérelem esetén vehető figyelembe. Azonban a konkrét esetben – bár az ügyészi fellebbezés még 2020. december 29-én kelt – a végleges elbírálás időpontjában, azaz 2021. március 24-én, már az új rendelkezések értelmében irrelevánssá vált a panasz beadásának kérdése. Így nem a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítására, hanem további kártalanítás megállapítására került sor.

A következő ügyben²¹  csupán az ügyészi fellebbezés nyitotta meg a másodfokú felülbírálat lehetőségét. Az ügyész – a másodfokú bíróság által osztott – álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelenül alkalmazta a hathónapos jogvesztő határidőre vonatkozó törvényi rendelkezést. Nem volt ugyanis figyelemmel arra, hogy 2019. március 29. és 2019. április 28. között 31 napra megszakadtak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények, így a 2020. május 29-én benyújtott kártalanítási kérelem a megelőző időszak tekintetében elkésett, tehát nem volt helye a kártalanításnak. A fellebbezés kiterjedt még arra a 2021. január 1-jét követően felmerült új problémára is, miszerint az elsőfokú bíróság – az ügyész véleménye szerint – elmulasztotta a Bv. tv. 75/O. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően kötelezni az államot a kifizetésre, valamint elmulasztotta a végzésben feltüntetni a kártalanítás kifizetésére nyitva álló határidőt. Míg a fellebbezés érdemi része vonatkozásában a másodfokú bíróság osztotta az ügyészi álláspontot, s részben annak megfelelően meg is változtatta az elsőfokú határozatot, a megjelölt, vélt mulasztások kapcsán más jogi álláspontra helyezkedett.

A Bv. tv. 75/O. §-tól a 75/S. §-ig az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt megítélt kártalanítás kifizetése körében tartalmaz előírásokat. Ezen szabályok azonban az igazságügyért felelős miniszter eljárására vonatkoznak, s nem a bíróság határozatának kötelező rendelkezéseiről szólnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvény e körben nem ír elő a bíróság számára a kifizetésre vonatkozó kötelező rendelkezést, mint ahogy a már hatályát vesztett Bv. tv. 70/B. § (6) bekezdése tette.²²  A fogva tartott személy esetében a büntetőeljárás lefolytatása, továbbá a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2018. (VI. 11.) IM rendelet idevágó 124. §-a sem tartalmazza ezen kötelezésre, illetve felhívásra való kötelezettséget.

Nem is lenne célszerű az ilyen rendelkezés – hisz félrevezető lenne dátumszerű és összegszerű kifizetési felhívást intézni az igazságügyért felelős miniszter irányába – azért, mert a törvény további kötelezettséget telepít a kifizetésre kötelezett felé: például ellenőrizni kell a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar hivatali szerve által vezetett nyilvántartást, s adott esetben további megkereséseket kell intézni az állami adó- és vámhatóság irányába. Így kialakulhat akár olyan helyzet is, hogy az elítélt részére végső soron nem is történik kifizetés.

További két ügyben²³  ugyanezen okok miatt fellebbezett az ügyész.

Az abszolút eljárási szabálysértések, illetve teljes megalapozatlanság miatti hatályon kívül helyezések esetében az ügyek elítélti vagy az elítélt jogi képviselőjétől származó fellebbezések folytán kerültek a másodfokú bíróság elé. A Székesfehérvári Törvényszéken mint másodfokú bíróságon 2021. január 1-jét követően – 2021. szeptember 30-ig – elbírált elsőfokú ügyek kapcsán 26 hatályon kívül helyező másodfokú döntés²⁴  született, s csupán egyben²⁵  volt ügyészi perorvoslat, annak ellenére, hogy az esetek nagy számában az elsőfokú bíróság téves jogszabályértelmezéssel leszűkítette a jogérvényesítési határidőt, mikor a hat hónapot a kérelemben megjelölt utolsó naptól számította. Feltehetőleg ezen szigorú értelmezés felelt meg az ügyészség álláspontjának. A fennmaradó, s hatályon kívül helyezett végzések az EJEB, illetve más bíróságokon megítélt kártalanításokra vonatkozó adatok hiánya okán utasították el érdemi vizsgálat nélkül a kártalanítási kérelmet, annak ellenére, hogy a Bv. tv. 75/F. § (1) bekezdés e) pontja alapján csak akkor utasítható el a kérelem, ha az adathiányra visszavezethetően – hiánypótlást követően is – érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az elsőfokú bíróság ezen esetekben nem volt figyelemmel a Bv. tv. 75/K. § (1) bekezdésére sem, amely szerint hivatalból kell vizsgálni, hogy az EJEB kötelezte-e a magyar államot az elítélt javára kártalanítás megfizetésére, illetve polgári bíróság ítélt-e meg kártérítést vagy sérelemdíjat. Ha igen, ezen határozatokat a büntetés-végrehajtási bírónak kell beszereznie a döntés előtt.

A másodfokon megváltoztatott ügyeket érintően 2021. szeptember 30-ig csupán egy esetben²⁶  nem eredményezett megváltoztatást az ügyészi perorvoslat, azonban ennek oka a másodfokú elbírálás időpontjában hatályos új jogszabályi rendelkezés volt, amely szerint már nem kellett figyelemmel lenni arra a tényre, hogy az elítélt nem nyújtotta be a Bv. tv. 144/B. § szerinti panaszt a kártalanítási igény bejelentését megelőzően.

Az ügyészség a fellebbezések alapján 2021. január 1-jét megelőzően elsősorban a panasz beadására, annak gyakoriságára, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények harminc napon túli megszakadására, s a hat hónapos jogvesztő határidő bekövetkeztére fókuszált. Majd a jogszabály módosítását követően lényegében már csak az igényérvényesítési határidővel foglakozott. Az ez irányú jogorvoslatot terjesztette ki az állam kötelezésére, a kártalanítás kifizetési határidejének az elsőfokú végzés rendelkező részében való feltüntetésére. Sosem terjedt ki azonban a fellebbezés a sértettek által érvényesíteni kívánt igényekre, illetve az elévülés vizsgálatára.

A Székesfehérvári Törvényszéken a másodfokú eljárás során tartott tárgyalásokon az ügyész mindig jelentős részt vállalt a bizonyításban, hozzájárulva a megalapozott tényállás megállapításához. Az ügyészi aktivitás főként a másodfokú tanácstól függ, hiszen az eljárás alatt az elítéltektől, jogi képviselőiktől érkező beadványoknak, esetleges indítványoknak csak a részükre történő megküldését követően tudnak élni észrevételezési, indítványtételi jogukkal. Ennek elmaradása alappal sérelmezhető.²⁷

Zárszó

A 2021. januártól beállott változások érdemben csökkentették a Székesfehérvári Törvényszékre az alapvető jogok megsértésével kapcsolatos sérelmek orvoslása iránti eljárásokból fakadó terhet, hiszen a vizsgált kilenc hónapban csupán 701 kártalanítási ügy érkezett, s a csökkenő tendencia folyamatos. A Mód. tv. eredményei nemcsak a számokban tükröződnek, hanem az eljárások egyszerűsödésében, a vitatott és problémát okozó jogszabályhelyek értelmezésében is. Ezen pozitív változások bizonyára más törvényszékek esetében is érezhetőek.

Az ügyészség álláspontjának ismerete a kártalanítási eljárások 2017-es megjelenésétől egészen mostanáig tartó időszakában nagyban hozzájárult az egységes jogalkalmazás kialakításához, az eljárások időszerű befejezéséhez. Az egyes, évente megtartott szakmai megbeszéléseken az ügyészek részvétele mindig gondolatébresztő és eredményes volt. Érdemes tehát a jövőben is a szakmai jellegű megbeszéléseken az aktív ügyészi részvételre törekedni. E mellett legalább a bonyolultabbnak tűnő kártalanítási kérelmek esetében szükséges lenne élni azzal a jogszabályi lehetőséggel, hogy az ügyész a konkrét ügy kapcsán kifejthesse véleményét.

Szurok Szabina, bíró, Székesfehérvári Járásbíróság; a Székesfehérvári Törvényszékre kirendelt bíró