Könyvismertetés Kiss Anna A sértett szerepe a büntetőeljárásban című könyvéről
2018 decemberében jelent meg Kiss Anna A sértett szerepe a büntetőeljárásban című monográfiája az Országos Kriminológiai Intézet kiadásában. A szerző több mint két évtizede foglalkozik a témával, annak hazai szakértőjeként ismerjük.
A sértett néhány évtizede került a büntetőeljárás érdeklődésének a fókuszába. Hazánkban elsőként Kratochwill Ferenc foglalkozott a témával az 1980-as évek végén, amely szerepet Kiss Anna vállalta fel az 1990-es évek közepétől kezdve, és folytatja mind a mai napig. A szerző legújabb monográfiája nemcsak eddigi munkáit összegzi, hanem a könyv megjelenése előtt alig pár hónappal hatályba lépett büntetőeljárási törvény – a 2017. évi XC. törvény – vonatkozó rendelkezéseit is értékeli. A szerző azonban nemcsak saját munkáit szintetizálja, hanem a sértett szerepének teljes körű, komplex bemutatására vállalkozik. Az utóbbi időben számos tanulmány született a témában, mondhatni divatossá vált a sértettel foglalkozni, mégis hiányzott a téma a teljes körű, komplex bemutatása. A szerző munkájával ezt az űrt pótolta.
A szerző a monográfia előszavában felvállalja a műve célját: a büntetőeljárásban sértettként fellépő áldozat szerepét kívánja elemezni, ezzel összefüggésben pedig más kérdéseket is felvet. Céljai között a sértett nehéz helyzetének bemutatása mellett az is szerepel, hogy egyfajta kitekintést nyújtson a jogszabályi változásokra, összehasonlítva a múlt és a jelen megoldási módjait. A szerző a sértetti jogok bemutatásán túl fel kívánja hívni a figyelmet a mindennapi jogalkalmazás nehézségeire.
A monográfia négy nagy fejezetből áll, melyek az alábbiak:
- Első fejezet: A sértett jogai a legalitás és az opportunitás elveire épülő eljárási rendszerekben
- Második fejezet: A sértetti jogokra vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumok
- Harmadik fejezet: A resztoratív igazságszolgáltatásról
- Negyedik fejezet: A sértett helyzetének változása a hazai büntetőeljárásban
A fejezetek címei is kifejezik, hogy a szerző négy különböző szempontból tárja fel a sértett helyzetét: elsőként a témát elméleti szempontból közelíti meg, majd annak nemzetközi hátterét mutatja be, azt követően a resztoratív szemléletet helyezi a középpontba, legvégül a sértett jogszabályok által körülhatárolt eljárási helyzetét elemzi. Látható, hogy a téma teljes körű, több oldalról történő megközelítés révén nyújt teljes képet. Az egyes területekkel kapcsolatosan felteszi a megválaszolandó kérdéseket, a válaszokat pedig következetes érvrendszerrel indokolja.
A mű jól tagolt, könnyen átlátható, külön érdeme, hogy a fejezetek önálló tanulmányoknak is tekinthetők, külön-külön is értékelhetők, azonban mégis egységet alkotnak, szintézis vonható le belőlük. Az olvasót segítik az egyes fejezetek végén található összegzések, amelyek a téma áttekintését és egyben könnyebb megértését szolgálják, s egyben a monográfia esszenciáját is hordozzák.
Figyelemre méltó a mű végén található Summary is. Azt gondolná az olvasó, hogy a szokásos módon egy rövid, angol nyelvű összegzést tart a kezében. Jobban beletekintve, már az oldalszámból (27 oldal) sejthető, hogy annál többről van szó. A szerző mintegy önálló tanulmánynak is tekinthetően fogalmazta meg a sértettre vonatkozó alapvető kérdéseket, nemzetközi összehasonlítást is folytatva a témában.
Az első fejezetben taglalt legalitás-opportunitás kérdésköre a büntetőeljárási jogban régóta vita tárgyát képezi. Mindkét elv tartalmára számos megfogalmazás, felfogás született. A szerző helyesen ítélte meg, hogy a legalitásra és az opportunitásra épülő eljárási rendszerek áttekintése azért szükséges, mivel a kettő közötti választástól is függ, hogy a sértettnek a jogalkotó milyen jogosítványokat biztosít. Lényeges kérdés, hogy vajon melyik kedvez jobban a sértettnek. A szerző azt a hipotézist vizsgája felül, miszerint a tiszta legalitás elvének megvalósulásakor nem szükséges, hogy a sértett széles ügyféli jogosítványokkal rendelkezzen, hiszen minden esetben az állam érvényesíteni fogja a büntetőjogi igényt. A szerző megállapítja azonban, hogy a legalitás-opportunitás fogalompár mára elveszítette eredeti jelentését, mivel a korábbiakhoz képest jelentése tágult, így a hipotézis, miszerint a legalitás jobban kedvez a sértettnek, hamis, napjainkban már nem alkalmazható. Ennek okát igyekszik a fejezet feltárni.
A második fejezet a sértetti jogokra vonatkozó nemzetközi dokumentumokat ismerteti, elemzi, kitérve a hazaiakra is. Ebben a fejezetben a szerző önmaga által megfogalmazott célja annak vizsgálata, hogy a Be. megfelel-e a dokumentumokban foglaltaknak, valamint ezek betartása esetén vajon tényleg erősödik-e a sértett eljárásjogi helyzete. Az iránymutatások bemutatása során látható, hogy mind az ENSZ, mind az Európa Tanács és az Európai Unió is zászlajára tűzte a sértettek védelmét, a dokumentumok széles tárháza jellemzi ezt a területet, magában foglalva kötelező és iránymutató jellegűeket egyaránt. A sértettre vonatkozó nemzetközi dokumentumok több témakört érintenek. Az ezzel kapcsolatos kérdéseket a szerző öt nagyobb csoportra osztotta: 1) a sértett eljárásjogi helyzete; 2) a tanúvédelem; 3) a kártérítés és a jóvátétel kérdése; 4) az áldozatok segítése: kártalanítás, kárenyhítés; és 5) az áldozattá válás megelőzése.
A harmadik fejezet a kriminológia területére kalauzolja az olvasót. A reszto-ratív igazságszolgáltatásról című fejezet az igazságszolgáltatás különböző modelljeiből indul ki (Packer, Roach), majd áttér a hagyományos büntetések kontra alternatív büntetések kérdéskörére, felsorolja a hagyományos igazság-szolgáltatást ért támadásokat. Fontos alfejezetként tekinthető a resztoratív igazságszolgáltatás fogalmainak az elemzése (dekriminalizáció, legalizálás, depönalizáció, diverzió). Az utolsó alfejezet a mediáció, a tettes–áldozat-egyezség és a jóvátétel témakörével foglalkozik. Ebben a részben a szerző alapvetően arra kereste a választ, hogy milyen esélyei vannak a resztoratív igazságszolgáltatásnak a hagyományossal szemben. A helyreállító eljárási formák valóban jobban figyelembe veszik-e a sértett (és a terhelt) érdekeit, tényleg kedvezőbb feltételeket teremtenek-e számukra?
A negyedik fejezetben, a monográfia középpontjában a sértett hazai jogszabá-lyokban foglalt helyzetének bemutatása és elemzése áll. Már a fejezet terjedelme is kifejezi a szerző szándékát, mivel míg az előző három fejezet összesen 100 oldal körül mozog, addig ez önmagában kb. 150 oldalt tesz ki. A szerző azonban nem csupán a hatályos jogszabályokat ismerteti, hanem annak dinamikáját helyezi előtérbe, amelynek során kitér a jogalkalmazói gyakorlatban felmerülő és a sértett jogainak törvényes korlátozására további lehetőséget teremtő kérdésekre is. Elsőként a sértett fogalma, az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve szempontjai és a büntetőeljárási reform hatása kerülnek terítékre, majd az 1998. évi XIX. törvény és a 2017. évi XC. törvény által bevezetett, a sértett eljárási helyzetét erősítő jogosítványok elemzése következik. A sértett pozíciói és a sértett általános jogi helyzete alfejezetek széles körűen mutatják be a hatályos rendelkezéseken kívül a korábbi Be. kódexek rendelkezéseit, az összehasonlító módszert alkalmazva.
A monográfia utószavában a szerző három kérdés köré fűzi fel gondolatait. Egyrészt arra keresi a választ és egyben ennek tárja fel okait, hogy a jogszabályban foglalt jogok érvényesítése a gyakorlatban miért marad el. Másrészt a Roach-féle büntetési modell érvényesülését fedezi fel a hatályos eljárásunkban, végül pedig a jogállami büntetőeljárás tartópilléreinek fontosságára hívja fel a figyelmet.
A monográfia nemcsak átfogó és egyben hasznosítható ismereteket nyújt, hanem egyfajta komplex rálátást, látásmódot közvetít az olvasó felé. Jó szívvel ajánlom Kiss Anna monográfiáját nemcsak azoknak, akik minél többet szeretnének megtudni a sértettről, hanem minden olyan elméleti vagy gyakorlati szakembernek, aki érdeklődik a büntetőeljárás aktuális kérdései, legújabb tendenciái iránt.