Bevezetés

Az állatokkal való elégtelen bánásmód okozta nemtetszés kinyilvánítására általában annak természet- és fajvédelmi megközelítése miatt kerül sor, illetve sokszor felmerülnek a médiában az élelmiszeripar tömegtermelése vagy az állatkísérletek embertelen körülményei okán felvetődő etikai kérdések is. Az állatvédelem fontossága mellett érvelők viszont általában megfeledkeznek a kérdés kriminológiai perspektívájáról, amely szintén elgondolkodtató szempontot teremt: vajon az állatvédelem önmagunk védelmezéseként is felmerülhet, ha elfogadjuk annak lehetőségét, hogy az állatkínzás más erőszakos cselekmények elkövetésére való hajlandóság előfutáraként is értelmezhető?

Az állatkínzás tényállásának 2022. évi Btk.¹ -beli megváltoztatása²  időszerűvé teszi az újféle kutatási, összehasonlítási szempontok vizsgálatát – ideértve az ítélkezési gyakorlat esetleges változásainak elemzését, vagy a bűnelkövetés-számok jövőbeli visszaszorulásának, netán növekedésének tanulmányozását. Izgalmasnak ígérkezik továbbá annak górcső alá vétele, hogy egy büntetőjogi tényállás (esetünkben az állatkínzás) kimerítése mögött milyen pszichológiai tényezők húzódhatnak meg, tényleg fellelhető-e az összefüggés több különböző bűncselekménnyel, és ha igen, az minek köszönhető.

Fontos kiemelni, hogy kifejezetten kevés hazai statisztikai adat, forrás áll rendelkezésre a témában. Ennek kapcsán pedig kifizetődő lehet foglalkozni annak megállapításával is, hogy a kérdéskör mely területei szolgálhatnának behatóbb elemzés, kutatás alapjául a jövőben.

Célom, hogy igazoljam azt a kriminológiai hipotézist, amely szerint létezik összefüggés a (gyermekkori, fiatalkori) állatkínzás és a későbbi erőszakos bűnelkövetői magatartás között. Továbbá, ha a kapcsolat valóban megvan, szeretnék választ találni arra, hogy az milyen mértékű és milyen pszichológiai és környezeti tényezőktől függ. A vizsgálódásaim eredményeként rendelkezésre álló adatok alapján, igyekszem majd választ keresni a téma – véleményem szerint – legégetőbb kérdésére is: szükség van-e az eddigiek mellett további módosításokra a jelenlegi magyar jogszabályokat illetően, és érdemes lehet-e a hazai, illetve külföldi szabályozások tanulságait levonva további tényállásokat beemelni a Büntető Törvénykönyvbe.

Az állatkínzás fogalma

Az állatkínzás definícióját az Állatvédelmi törvény³  tartalmazza. Ennek megfogalmazásában állatkínzás alatt az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazását, vagy olyan hatást eredményező beavatkozást, bánásmódot, valamint a szükségleteinek olyan mértékű korlátozását értjük, amely tartós félelmet vagy egészségkárosodást okozhat, továbbá az öröklődő betegségben szenvedő – nem kísérleti célra szánt – állategyed tenyésztése, szaporítása is ebbe a körbe értendő.⁴

Az állatok jogi helyzete

Leonardo da Vinci szerint „eljön majd az az idő, hogy az ember, mint ahogyan én is; éppúgy fog az állatok megölésére tekinteni, mint ahogyan most tekint az emberek meggyilkolására”. Ha a büntetőjogi aspektusát nézzük az állatokat és az embereket védelmező intézkedések összehasonlításának, lassan elérjük, sőt bizonyos értelemben meg is haladjuk a fent idézett polihisztor kijelentését. Elegendő, ha elképzeljük: a tanulmányban hivatkozott jogszabály-módosítások értelmében ma az, aki állatkínzást visszaesőként követ el (amelyhez az állat elpusztulásának nem is szükséges megvalósulnia), létrehozza az állatkínzás minősített esetét, így akár 5 évig terjedő szabadságvesztés-büntetéssel is sújthatják. Ez az érték megegyezik a szándékos emberölés büntetési tételének a minimumával. A levezetés még érdekesebb, ha tudatosítjuk magunkban, hogy az állatok büntetőjogi értelemben véve tulajdonképpen dolgok.⁵  Bár helyzetük nyilvánvalóan speciális, dogmatikai értelemben mégsem sorolhatjuk őket a személyek közé. Az Ávtv. preambuluma kiemeli, hogy „az állat érezni, szenvedni, örülni képes élőlény”, de ha polgári jogi oldalról vizsgálódunk, ugyancsak a „dologként” való értelmezés dominanciáját érzékeljük. A Polgári Törvénykönyv⁶  kimondja, hogy az állatokra a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, ám a természetüknek megfelelő rendelkezések figyelembevételével. Az állatok jogaiért harcoló szervezetek körében gyakran felmerül a kérdés, hogy van-e értelme mindezen változtatni, és kiharcolni az állatok emberekéhez hasonló jogalanyiságának elismerését. Ezen összetett kérdés megválaszolásához azonban először érdemes lenne elemezni, miben is változhatna az állatok helyzete, illetve, hogy a megteremtett jogaik mellett mi lesz majd a helyzet a mérleg másik oldalán elhelyezkedő, személyiséghez kapcsolódó kötelezettségekkel.⁷  A téma ezen területének rendezéséig talán már nem kell olyan sokat várnunk, Spanyolországban ugyanis 2022 januárjától az állatok nem minősülnek klasszikus értelemben vett dolognak. Az új szabályozás értelmében, a válóperekben – a gyermekelhelyezés folyamatához hasonló módon – ezután nem lehet majd a háziállatokat lefoglalni, elhagyni, illetve egyik tulajdonosuktól elválasztani anélkül, hogy jólétüket és védelmüket figyelembe vennék.⁸  Érdekes kérdés azonban, hogy ez érdemben jelent-e majd bármilyen változást az állatok „jogalanyiságát” illetően.

Az állatkínzás büntetőjogi szabályozása

A Büntető Törvénykönyv szabályozása alapján állatkínzás vétségét követi el és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, illetve aki gerinces vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi.⁹  A bűncselekmény elkövetési tárgya csak gerinces állat – azaz a fejlettség legmagasabb szintjén lévő, belső szilárdító vázú állat – illetve a 85/2015. FM rendelet által meghatározott veszélyes állat lehet.

A veszélyes állatok tekintetében a rendelet a veszélyességi szintet alapul véve háromféle csoportot képez: a különösen veszélyes állatokét (pl. feketeözvegy, viperafélék), a közepesen veszélyes állatokét (pl. skorpió, mérgesgyík), illetve az elővigyázatosságot igénylő állatfajok körét (pl. strucc, teve).¹⁰

A bántalmazás fogalmába nem csak azok a ráhatások férnek bele, melyek látható sérüléseket okoznak az állatnak, elegendő ugyanis, ha az eredmény bekövetkezésének lehetősége objektíve fennáll.¹¹  A bánásmód pedig olyan folyamatos jellegű fizikai ráhatást vagy tartási mulasztást takar, amely nem minősül bántalmazásnak, azonban az állat szenvedését okozza (pl. éheztetés).

Maradandó egészségkárosodás akkor következik be, ha az állat testi épsége, szervezete, pszichikai állapota vagy viselkedése tartósan, hátrányosan megváltozik.¹²

Az indokolatlan bánásmód megállapítása a szakértői véleményben lefektetettek és a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bírói mérlegelés alá tartozik,¹³  amelyhez objektív alapként szolgál a többszöri, illetve folyamatos magatartással – főként mulasztással, gondatlan állattartással – megvalósított rossz bánásmód. Nem minősül viszont indokolatlannak – többek között – az élelmezési cél, a prémtermelés és a tudományos kutatás.¹⁴  Fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy a gerinces állatok közé tartoznak azok a rágcsálók is, melyek irtása sokszor igen jelentős mértékű szenvedéssel jár; ám bántalmazásuk szintén nem számít „indokolatlannak”. A Btk. a patkányirtó-szerek használatát ezért nem rendeli büntetni, ám az állatok fejlettségére tekintettel törekednünk kellene az ellenük való humánusabb védekezésre.

A Btk. állatkínzással kapcsolatos tényállásának szigorításai 2022. január 1-jén léptek hatályba, így a 244. § minősített esetei között ma már helyet foglal a nagy nyilvánosság előtti elkövetés, az állattartástól eltiltás időtartama alatti, illetve az állatkínzás vagy tiltott állatviadal elkövetőjének elítélésétől számított két éven belüli elkövetés, a méreg alkalmazása, valamint a csalétek kihelyezése több állat pusztulását okozva (melynek a törvény mostantól az előkészületét is büntetni rendeli), a különös visszaesés, illetve a szaporítással összefüggő haszonszerzési célzat tíznél nagyobb számú kedvtelésből tartott állat sérelmére. Utóbbi minősített eset kapcsán szeretném megjegyezni, hogy a nem anyagi haszonszerzést célzó szaporítóknak semmiféle szankcióval nem kell számolniuk, annak ellenére, hogy ők is nagyban hozzájárulnak az állatok tenyésztéssel járó genetikai eltorzításához.¹⁵  Gondoljunk csak például a mopsz kutyák légzési nehézségeire¹⁶  vagy a csivavák idegrendszeri problémáira.

A fentebb felsorolt minősítésekkel kiegészülve a Btk. 244. §-a Európa egyik legszigorúbb állatkínzásra vonatkozó szabályozásává vált. Nem teljes azonban az egyetértés abban, hogy ez a későbbiekben valóban megfékezi-e a potenciális elkövetőket.

Az állatkínzás büntetőjogi szabályozásának szigorítása mögött meghúzódó indítékok

2021. november 24-én egyhangúlag fogadta el az Országgyűlés az állatok védelme érdekében előterjesztett büntetőjogi módosításokat.¹⁷ Az állatkínzás mellett a tiltott állatviadal szervezése, illetve a természetkárosítás bűncselekmények minősített eseteinek köre is bővült. Az állatok jólétének elősegítése azért is fontos, mert az állatvédelem fejlettségének szintje a társadalom jólétének fokmérője is.¹⁸ Reményeim szerint a szigorítások hozzájárulhatnak majd ahhoz, hogy a hatóságok a jövőben komolyabban és következetesebben álljanak hozzá az állatokkal kegyetlenkedő elkövetőkhöz. Megjegyezném, jelentős problémákat az eddigi szabályozásokban sem láttam, a kivetnivaló inkább a törvények betartásában, betartatásában rejlik. Az idekapcsolódó jogszabályok értelmében eddig is volt lehetőség letöltendő börtönbüntetést kiszabni az állatkínzókkal szemben, ha azonban a régebbi szabályozás adta lehetőségeket sem aknázták ki a hatóságok, mi lehetett a motiváció a jogszabályok szigorúbbá tétele mögött?

Az előterjesztés egyik kezdeményezője, Ovádi Péter, a Nemzeti Állatvédelmi Program megújításáért és végrehajtásáért felelős miniszteri biztos, illetve országgyűlési képviselő parlamenti felszólalásában utalt a büntetőtörvény módosításának fő motivációira.¹⁹  Kiemelte, hogy azért volt szükség a fentebb említett három tényállás kimerítőinek büntetés-szigorítására, mert az utóbbi időben látványosan elszaporodtak a szóban forgó bűncselekmények. A napjainkban egyre gyakrabban előforduló mérgezéses esetek ellen azért vált szükségessé a védekezés, mert olyan védett állatok fennmaradását veszélyeztetik ezek a cselekmények, mint a barna rétihéja vagy a barna kánya – nem beszélve arról, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetéséhez használt anyagok gyakran az emberi szervezetre nézve is halálosak lehetnek. A „nagy nyilvánosság előtti elkövetés” mint minősített eset beemelésére elsődlegesen az állatkínzás interneten történő élő közvetítéseinek megállítása érdekében volt szükség. Alapvető célként fogalmazódott meg az is, hogy a büntetőeljárások alatt lefoglalt állatok kedvezőtlen körülmények között történő elhelyezésére a módosítás értelmében csak a legindokoltabb ideig kerüljön sor.²⁰  A tiltott állatviadal kapcsán pedig Ovádi Péter megjegyezte, hogy nem véletlenül indokolt az ott történő részvétel szankcionálása is, hisz gyakorta komoly problémát okoz eldönteni a bizonyítási szakaszban, hogy ki szervezte az adott állatviadalt.

Ehhez szeretném hozzáfűzni, hogy további érvek is elengedhetetlenné teszik az e bűncselekmények szervezőinek felderítését. Daróczi István alezredes²¹  az Állatorvostudományi Egyetemen tartott előadásán²²  rámutatott, hogy az állatviadalok azért jelentenek különösen komoly problémát, mert az egyéb szervezett bűncselekmények elkövetőinek is egyfajta közösségi eseményét jelentik – így mindenképpen érdemes lenne komolyabb figyelmet fordítani a visszaszorításukra, illetve résztvevőiknek, szervezőiknek beazonosítására.

Érthető, ha bizalmatlanok vagyunk a módosítás szükségességét illetően. Amíg olyan bírósági döntések születnek, amelyek a felfüggesztett börtönbüntetés kiszabását és az állat elkobzását sem találják indokoltnak, teljesen mindegy, hogy a jogalkotó hol húzza meg a letöltendő szabadságvesztés büntethetőségének határait. Ám talán a kezdeményezés célja éppen az, hogy az eddig alkalmazott szankciók helyett valamivel szigorúbb bírói gyakorlat alakulhasson ki, ehhez viszont szükség van a jogalkotó ösztönző fellépésére is a súlyosabb büntetések kiszabása lehetőségének megteremtésén keresztül.

Az állatkínzás és az erőszakos bűncselekmények elkövetésének összefüggései

A sorozatgyilkosokról szóló hollywoodi sikerfilmeken szocializálódva egy laikus is hamar levonja a következtetést, miszerint az okfolyamat legmeghatározóbb kulcsa sokszor a gyermekkor. Sokszor hallani, hogy a leghírhedtebb gyilkosok fiatalkorban mind állatokon kezdték, és ezt az őket megjelenítő dokumentumfilmek is gyakran bemutatják.²³

A szakemberek döntő többsége egyértelmű összefüggést lát az állatkínzás és az erőszakos bűncselekmények elkövetése között. Ráth Éva,²⁴  aki 10 éve foglalkozik profilozással, megkeresésemre azt emelte ki, hogy tapasztalatai szerint az elkövetők egy része valóban gyakorlásként tekint az állatkínzásra, így az összefüggés nagyon is megvan. A sorozatelkövetőkkel készített interjúk tapasztalatai komoly jelentőséget tulajdonítanak az abuzív környezetben eltöltött, szorongásokkal teli gyermekkornak, ez pedig az állatkínzók esetében is igen gyakori. Ráth Éva Alan Brantley FBI különleges ügynök azon gondolatát is hangsúlyozta, mely szerint az elkövetők az állatkínzás végrehajtásakor alkalmazott módszert használják később embertársaik bántalmazásakor is. Brantley szerint házi kedvenceink (pl. ragaszkodásuk miatt) gyakran szimbolikusan képviselik az emberi tulajdonságokat, így a velük szembeni kegyetlenkedés sokszor olyan erőszakot jelez, ami emberek elleni erőszakká is fajulhat.²⁵

De mit mond e kérdésről a gyermekpszichiátria? Tényleg lehet igazság a feltételezésekben, hogy a fiatalabb kor kulcsfontosságú az állatkínzás elkövetőinek vizsgálata szempontjából, a magatartászavar diagnosztikai kategóriája ugyanis összefüggésbe hozható a gyermekkori állatbántalmazással.²⁶  Ez egy olyan visszatérő, tartós disszociális, agresszív, dacos magatartás, amely a kornak megfelelő szociális elvárások durva áthágásához vezet.²⁷  Az ilyen fiatal a társaival, az állatokkal és a tárgyakkal gyakran erőszakosan viselkedik, rombol, lop, vagy súlyos indulatkezelési problémákkal küszködik. A betegség hátterében általában olyan tényezők együttes fennállása lelhető fel, mint a genetikai rendellenesség, az idegrendszer éretlensége vagy a szociális körülmények.²⁸  Ez az állapot gyakran a gyermekek 10 éves kora előtt alakul ki,²⁹  és ennek tudatában joggal merül fel a kérdés, hogy szükséges-e a 14 év alatti elkövetőkre büntetőjogi szempontból fokozottabb figyelmet fordítani, főleg ha kiderül, hogy az illető magatartási zavarokkal küzd.

Az állatkínzó fiatalok körében gyakran kimutatható volt az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) jelenléte is, melynek fő jellemzői az egyén mindennapjait jelentősen megnehezítő kényszergondolatok, kényszercselekvések visszatérő megjelenése.³⁰  Az érzékelt rögeszmék esetenként az állatok esetleges károsodásának megelőzésére összpontosíthatnak. Az érintett tarthat például attól, hogy véletlenül elgázolja a kutyáját az autójával, vagy háziállata kiszökik és elpusztul, ha nincs megfelelően bezárva a kapu. Ennél súlyosabb félelemérzet is jelentkezhet azonban, tudniillik a kényszerképzetek olykor az irányítás elvesztésére is koncentrálódhatnak. A betegség alanya ilyenkor attól tart, hogy megváltozik a mentális állapota (pl. ittassá válik, elveszíti eszméletét, megőrül), és ennek következményeként bántja majd kedvencét.³¹  E rendellenesség kialakulása mögött főként a genetika játssza a főszerepet, egy OCD-s első fokú rokonai között ugyanis 10–20 százalék a betegség előfordulásának esélye, míg egy egészséges ember rokoni körében ez az arány maximum 3 százalék.³²

További tünet lehet az empátia érzésének hiánya. Egy egészséges személy idegrendszere képes modellezni mind az emberek, mind az állatok érzéseit, így közvetlenebb formában éli át mások fájdalmát. Neurológiai tény, hogy egy kamasz empátiás készségei viszont jelentősen alulműködnek, sőt az együttérzés képességének bizonyos elemei ebben a korban még ki sem alakulnak. Az empátiának ugyanis hagyományosan két komponensét különböztetjük meg. Létezik egy automatikus, affektív összetevője, ami a másik érzelmi állapotával való rezonálás eléréséért felel. Fiatal felnőttkorra alakul csak ki azonban a másik, kognitív elem, melynek feladata az affektív komponens szabályozásán keresztül a másik személy mentális állaptának megértése, és az együttérzés kiváltása. Mindez azt eredményezi, hogy egy serdülőnél nagyobb szerepet tölt be az „automatikus” empátia, az ebből eredő szorongást az ilyen személy még nem képes megfelelően kezelni, az együttérzés kimutatásának képessége tehát fejletlenebb, mint egy fiatal felnőtt esetében.³³

A National Link Coalition³⁴  kutatásai is rámutattak, hogy a gyermekkori élmények meghatározó szereppel bírnak az empátia érzésének fejlődését tekintve: amennyiben egy gyermek végignézi egy állat bántalmazását, az kihat jellemének alakulására, ezáltal érzéketlenné válva maga is könnyedén elkövetőjévé válhat erőszakos bűncselekményeknek.³⁵

Ennek megerősítéseként talán érdemes kiemelni, hogy egy 2018. évi kutatás szerint, a bebörtönzött férfiak 25 százaléka számolt be arról, hogy gyermekkorában maga is tanúja volt mások által elkövetett „állatok elleni jelentős kegyetlenkedésnek”.³⁶

A felnőtteknél egyértelmű összefüggés figyelhető meg az állatkínzók körében az alkoholfüggőséggel, illetve az antiszociális személyiségzavarral is. Utóbbi rendellenesség súlyos és erőszakos cselekmények elkövetését segítheti elő, mindamellett, hogy a bűntudat érzésére képtelen személyt karizmatikus, egoista, impulzív vagy éppen felszínes, manipulatív személyiségjegyek jellemzik. Az ilyen elkövető esetében az empátia teljes hiánya miatt a büntetéssel elérendő speciális prevenció nem releváns szempont. A pszichopaták nem tanulnak a hibáikból, a büntetésnek nincs rájuk nézve visszatartó ereje, így esetükben különösen gyakori a visszaesés.³⁷

Arra következtethetünk tehát, hogy az állatkínzás tényállása kimerítőinek viselkedése mögött nem ritkán jelennek meg a torzult személyiség jelei. Ahogyan arról már szó volt, az állatok bántalmazására való hajlandóságot felerősítheti a megfelelő szociális környezet hiánya, a gyermekkorban megélt bántalmazás, illetve a genetikai, biológiai rendellenességek megjelenése. A motívumok közé ugyanakkor tartozhatnak bizonyos stresszfaktorok is, mint az alkoholizmus, a droghasználat vagy a szegénység, de valószínűsíthető, hogy szerepet játszhat a puszta kíváncsiság is. Ha viszont minden adott ahhoz, hogy az ilyesfajta kegyetlenkedés akadály nélkül megvalósuljon, tarthatunk-e attól, hogy az ilyen elkövetők egy idő után nem érik majd be „csak” az állatokkal?

Az állatkínzás és az emberölés elkövetésének összefüggései

„Tehát aki állatkínzó, az később várhatóan gyilkos lesz?” E kérdésre nyilván nem lehet egzakt választ adni, hisz a való élet közel sem annyira egyszerű, mint a mozifilmek világa. Az eddig megfogalmazottak tükrében nyilvánvaló, egy háttérben meghúzódó személyiségzavar nagyban hozzájárulhat, hogy egy állatkínzó a későbbiekben emberölés elkövetésére is hajlandóvá váljon, azt azonban nehéz lenne bizonyítani, hogy az állatkínzás végrehajtását lineárisan követni fogja majd az emberölés. Elöljáróban érdemes leszögezni, hogy a magyar büntetőjog a „sorozatgyilkosság” definícióját így önmagában nem ismeri – igaz, a több ember sérelmére elkövetett emberölés mint törvényi egység nagyjából lefedi a fogalmát –, a sorozatgyilkosok kapcsán azonban kiemelkedő jelentőséggel bír egy amerikai pszichiáter, John Macdonald 1963-ban felállított és azóta is sokat hivatkozott teóriája.³⁸  A „MacDonald-triász” fogalma azt bizonyítja, hogy a sérült személyiségnek már gyermekkorban fellelhetőek olyan árulkodó jelei, melyek előrevetítik a többszöri gyilkolásra irányuló hajlam fennállását. E három jellemző a gyújtogatás, az ágybavizelés, valamint – az eddig elhangzott információk alapján nem meglepő módon – az állatkínzás. A megállapítás gyakorlati jelentőségét mutatja, hogy 2016-tól kezdődően az FBI is kiemelkedő jelentőségűnek tekinti az állatkínzással kapcsolatos eseteket. A rendőri szerv a szexuális bűnelkövetőkéhez hasonló nemzeti adatbázist is létrehozott az állatokkal kegyetlenkedők egyszerűbb nyilvántartása érdekében.³⁹

A Magyarországon előforduló emberöléssel kapcsolatos esetek tekintetében az elmúlt évek adatai alapján optimista kép rajzolódik elénk. Az emberölési ügyek száma hazánkban 2011 óta folyamatosan csökken:⁴⁰  előbbi vonatkozásában 142 esetről beszélhetünk, míg 2020-ban ez az érték már csak 81 volt. A regisztrált állatkínzásos esetek tekintetében szintén visszaesés tapasztalható 2015 (761 db) és 2018 (291 db) között.⁴¹  Ebből az következik, hogy ha csak a vizsgálandó ügyek előfordulását vesszük számításba hazai viszonylatban, megállapítható, hogy a két bűncselekmény számának változása egymással párhuzamosan halad: ha kevesebb az állatkínzó, akkor kevesebb a gyilkossági ügyek száma is. Ez azonban nyilvánvalóan nem szolgáltat elégséges alapot a messzemenő következtetések levonására, már csak azért sem, mert az állatok bántalmazásával kapcsolatos esetek legnagyobb része valószínűleg a mai napig látenciában marad.

Az állatkínzás és a családon belüli erőszak összefüggései

Az emberölés bűntettének esetében nem beszélhettünk arról, hogy egyértelműen bizonyítható lenne az állatkínzással való nélkülözhetetlen kapcsolat – legalábbis jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat ilyen következtetés levonásához –, ám a családon belüli erőszak esetében talán más a helyzet. Egy családon belüli agresszort többféle célzat is hajthat az állatkínzás bűncselekményének elkövetésére. Egyrészt érzékeltetheti, hogy milyen mértékű erőszak kifejtésére képes (szükség esetén akár emberekkel szemben is), másrészt zsarolhatja, tűrésre és hallgatásra bírhatja ezzel a környezetét. Előfordulhat viszont az is, hogy az állat bántalmazása a másik családtag érzelmi bántalmazásának eszközéül szolgál.

Az állatnak való fájdalomokozás során sokszor egy olyan családtag helyettesítése történik, akin az elkövető adott esetben nem akarja, vagy nem tudja kitölteni a haragját. A gyermekkorban tapasztalt erőszaknak való kitettség azonban – ami alatt a háziállatok bántalmazásának látványa is értendő – nagyban megnöveli az esélyét annak, hogy a későbbiekben a gyermeken is megjelenjenek az állatokkal szembeni agresszivitás jelei.⁴²

Az uralkodni vágyás, a nő vagy gyermek gyengeségének kihasználása eleve motiválóan hat az állatkínzás elkövetőjére, hisz általában nem kell jelentősebb ellenállástól tartania. A gyötrelemokozás azonban a családtag állatának bántalmazásán keresztül is megvalósulhat, ilyenkor ugyanis egyértelműen érzékelhető formában próbál embertársának ártani az elkövető anélkül, hogy egy a külvilág számára feltűnőbb személy elleni erőszakos bűncselekményt (pl. testi sértés) hajtana végre. Az sem kizárt, hogy a tettes dühkezelési problémája először „csak” az állatok bántalmazására korlátozódik, azonban később családtagokkal szembeni erőszakos magatartás gyakorlásába torkollik. Nem meglepő ennek tudatában az, hogy az agresszív családi környezetből kikerülő férfiak nagyrészt maguk is bántalmazókká, az ugyanilyen háttérből érkező nők pedig bántalmazó kapcsolatok áldozataivá válnak.⁴³

Érdekes tény, hogy sokan azért nem hajlandók maguk mögött hagyni mérgező párkapcsolatukat, mert nem lenne olyan hely, ahol ezután kedvenceiket elhelyezhetnék. Egy az Egyesült Államokban működő családon belüli erőszak ellenes szervezet⁴⁴  arról számolt be, hogy az áldozatok 50 százaléka inkább a bántalmazó környezetben marad, mintsem otthon hagyja kisállatát. Az ASPCA⁴⁵  vizsgálataiból mindemellett az derült ki, hogy az agresszív környezetből elmenekülők több mint fele a háziállata miatt mégis hazatér.⁴⁶  Ez azért számít elkeserítő ténynek, mert egy 2017-es kutatás rámutatott, hogy a naponta 137 nő esik a világon családon belül elkövetett gyilkosság áldozatául.⁴⁷

A rendelkezésre álló további statisztikai adatok szintén nem nevezhetők kielégítőnek: az erőszakos családi körülmények között élő nők 89 százaléka állította azt 2017-ben, hogy az őket bántalmazó illető ártott már házikedvencüknek is, vagy adott esetben meg is ölte azt.⁴⁸  Egy brit kutatás⁴⁹  szerint négyből egy nő nyilatkozta, hogy a bántalmazott kedvencéhez való kötődése visszatartotta őt attól, hogy külső segítséget kérjen. A gyermekbántalmazás a családok 88 százalékában előfordul, a gyermekbántalmazásos esetek 60 százalékában pedig állatok bántalmazása is jellemző.⁵⁰  Az ilyen szociális helyzetben élő kiskorúak 32 százaléka szintén állatkínzó.⁵¹  Ezek a számok egyértelműen bizonyítják tehát, hogy az erőszak állatokkal és emberekkel szembeni megnyilvánulásai között igenis felfedezhető az összefüggés, ráadásul jelentős mértékben: az állatkínzók ötször akkora eséllyel bántalmaznak embereket is, mint az állatokat nem bántalmazó személyek.⁵²

Az állatkínzás miatt indult ügyek nyomozása során sokszor kiderül, hogy az elkövető partnerét, gyermekeit is bántalmazta, ez pedig további szempontot teremt a vizsgálódásra. A két magatartás közti kapcsolatkeresés egyik szemléletes példája a „Links Group”⁵³ -módszer, amely már alapjában feltételezi az állatkínzás és a családon belüli erőszak közti kölcsönhatás fennállását. Amennyiben tehát egy személyről kiderül, hogy állatkínzó, ez az információ a gyermekvédelmi hatósághoz, illetve a bírósághoz is eljut, így az illető gyermekfelügyeleti jogának felülvizsgálatára is azonnal sor kerül. Mindez visszafelé is igaz lesz: a családon belüli erőszak eseteinél az állatvédelmi hatóság jár el a háztartásban élő állatok vizsgálatának ügyében. A módszert alkalmazó szakemberek mindezeken túl valós lépéseket tesznek a bántalmazottak helyzetének javítására, tudniillik igyekeznek kiemelni a veszélybe került embereket és állatokat mérgező környezetükből, és átmeneti jelleggel titkos menedékházakban, menhelyeken szállásolják el őket.

Ehhez hasonlatos a „Safe Haven”⁵⁴ -program is, melynek lényege, hogy az áldozat és állata ideiglenesen egy biztonságos helyen együtt tartózkodhasson, vagy az állatot kennelben, illetve „nevelőszülőknél” helyezzék el a fennálló veszély megszűnéséig.⁵⁵  A gazda a bántalmazó környezetből való kilépés után visszakaphatja kedvencét.⁵⁶  Magyarországra ilyesfajta kezdeményezés egyelőre nem jutott el, pedig a fenti adatok alapján látszik, hogy lenne rá igény.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy a rossz körülmények közt élő állatokat a rendőrség sokszor csak helybenhagyással foglalja le, ilyenkor azonban az állatok ugyanúgy a bántalmazóik felügyelete alatt maradnak. Ez az ő helyzetük mellett a családban élő, kedvenceikhez ragaszkodó bántalmazottak otthonról való menekülését is megnehezíti.

A szexuális bűnelkövetők kapcsolata az állatkínzással

Mielőtt megkísérelném a téma bővebb kifejtését, fontosnak tartom tisztázni azt, hogy a szexuális bűnelkövetők kategóriája igencsak heterogén.⁵⁷  Nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy mind a Btk.-ban fellelhető idetartozó bűncselekményi kategóriák (pl. szexuális erőszak, vérfertőzés, gyermekpornográfia), mind az elkövetésük mögött meghúzódó motivációk (pl. haszonszerzés, szexuális vágyak kielégítése, erőfitogtatás) eltérőek lehetnek. Tanulmányomban ezért főként az agresszió által motivált erőszakos szexuális bűnelkövetőkről (pl. szexuális kényszerítést, szexuális erőszakot végrehajtókról) gyűjtött statisztikai adatokra hivatkozom majd. Az ilyen személyek a szexuális bűncselekményeket elkövetők 88 százalékát teszik ki.⁵⁸

Kiss Anna pszichológus rámutatott: gyakorta kiderült, hogy a szexuális bűnelkövetők múltjában mind az állatkínzás, mind a szexuális erőszaknak való kitettség jellemző volt.⁵⁹  Álláspontom szerint a kapcsolat egyrészt annak köszönhető, hogy az állatokkal szembeni kegyetlenkedés és a szexuális bűncselekmények mögött hasonló motivációk húzódhatnak meg. Ilyen lehet az uralkodni, birtokolni vágyás, a feszültség gyengébbeken való levezetése, a megtorlás, illetve a szexuális kielégülés – utóbbi az állatkínzás esetében a zoofílián keresztül valósulhat meg. Másrészt, a hasonló bűncselekményeket elkövetők által fiatalon átélt traumák fajtái az esetek többségében szintén megegyezhetnek, hiszen a kilátástalannak tűnő körülmények, a szegénység, az elnyomó otthoni környezet, illetve az iskolázatlanság könnyen hozzájárulhat a gyermekek személyiségének negatív irányba történő fejlődéséhez. Így pedig nem csak az állatkínzás tűnhet egy idő után megfelelő menekülésnek a problémák elől, de a védekezésre kevésbé képes nők és gyermekek szexuális kizsigerelése is. Az sem véletlen, hogy a személyiségzavarok mind az állatkínzók, mind a szexuális bűncselekmények elkövetői körében fellelhetőek.⁶⁰  Gondoljunk csak arra, hogy a jellembeli rendellenességek jelentkezésének hátterében is gyakran állhat gyermekként átélt bántalmazás (akár szexuális visszaélés is),⁶¹  azt pedig szintén sokszor bizonyították már, hogy a fiatalabb korban megtapasztalt viselkedésminták a későbbiekben könnyen átvételre kerülhetnek.⁶²  A nyolcadik életév betöltése előtt a szülőknek jó esélye van kialakítani gyermekük személyiségében egyfajta szabályozó funkciót, amely korlátozza a vágy azonnali kielégítésére való igényt.⁶³  Ha viszont a nevelői fellépés elmarad, az számtalan problémát generálhat a későbbiekben. Fékek nélkül ugyanis az ember rögtön elveszi azt, amire vágyik, figyelmen kívül hagyva a társadalom rosszallását. A körülményeket bonyolítja, hogy a nemi erőszak elkövetői sokszor olyan környezetben nőnek fel, ahol az érvényesülés eszköze a hatalom és az erőszak,⁶⁴  így általában ezt a mintát alkalmazzák később saját családjaikban is. Drexler Bernadett és Somogyvári Mihály kutatása⁶⁵  az erőszakos elkövetők vizsgálata során megállapította, hogy a szexuális bűncselekmények elkövetésének iránya az esetek több mint 20 százalékában családon belülre összpontosul.

Fontos kérdés azonban, hogy csak a kétféle bűncselekmény mögött megbúvó motivációk és a neveltetésben megmutatkozó mulasztások hasonlóak-e, vagy ezen jogsértések elkövetése között egyfajta sorrendiség is megfigyelhető. Az erőszakos szexuális bűnözők 51 százaléka kizárólag szexuális jellegű bűncselekményeket valósított meg, és ezen kategória 80 százalékában első bűntényes elkövetőkről van szó.⁶⁶  Ebből feltételezhetjük, hogy hazánkban nem mondható magasnak azon tetteseknek a száma, akiket állatkínzás elkövetése után szexuális bűncselekmények végrehajtása miatt is felelősségre vonnak. Mindehhez persze hozzátartozik, hogy az erőszakos elkövetők hosszabb idejű büntetésre számíthatnak, később szabadulnak a büntetés-végrehajtási intézetekből, így kevesebb jogsértés elkövetésére van lehetőségük. További érdekesség, hogy a visszaesés mértéke a családon belül szexuális erőszakot elkövetők esetében 17,2 százalék,⁶⁷  az állatkínzóknak pedig 2014–2019 között mintegy 10 százaléka volt visszaeső.⁶⁸

A zoofília fogalma és jogi megítélése

Mivel a magyar büntetőjog nem szankcionálja külön nevesítve a zoofília jelenségét, sokan nincsenek is tisztában a fogalom pontos jelentésével. A zoofília definíciója röviden azt az ember által állat iránt érzett nemi vonzalmat fedi le, amely még nem meríti ki a nemi érintkezés eseteinek körét. Az utóbbi kritérium megvalósulása bizonyos jogirodalmakban a bestialitás meghatározása alá tartozik, így ezek értelmezésében a zoofília alatt csak magát a szexuális érintkezés iránti vágyakozást érthetjük.⁶⁹  A szóban forgó rendellenesség a szexuális zavarok egyik csoportját képező parafíliák⁷⁰  kategóriájába tartozik, fogalmát Richard von Krafft-Ebing használta először 1894-ben.⁷¹  A zoofília kérdéskörét azért is tartom fontosnak tárgyalni, mert a bestialitás végrehajtói gyakran potenciális elkövetői lehetnek később szexuális bűncselekményeknek is, így a hosszú távú társadalomra veszélyesség az ő tekintetükben is kiemelkedő jelentőségű.

A zoofíliát a Btk. önmagában nem rendeli büntetni, közvetetten azonban találhatunk utalásokat a magyar jogszabályok közt a jelenségre vonatkozóan. Az Ávtv. rögzíti, hogy „az állatot a nemi vágy kielégítésére irányuló cselekmény során felhasználni tilos”.⁷²  Az ilyen cselekmény elkövetésének szankciója közigazgatási hatósági eljárásban kiszabott állatvédelmi bírság, illetve állattartástól való eltiltás lehet. A Btk. továbbá – ahogy arról már esett szó – az állat maradandó egészségkárosodásának vagy pusztulásának előidézésére alkalmas cselekményt büntetni rendeli, így ha a zoofília egyben állatkínzást is megvalósít (pl. maradandó egészségkárosodásra kerül sor), az említett cselekmény bűncselekmény. Ha azonban a magatartás semmilyen módon nem károsítja a felhasznált állatot, az állatkínzás tényállásának megvalósulásáról sem lehet beszélni. Ami ezekben az esetekben szóba jöhetne, az a „sértetti beleegyezés hiánya” vagy az „állat méltóságának sérelme” miatt felmerülő felelősség,⁷³  ezeknek gyakorlati alkalmazása azonban az itthon hatályos jogi szabályozásra és az állatok dologként való értelmezésére figyelemmel Magyarországon a közeljövőben nem fog megvalósulni.

Magától értetődő, hogy a zoofília szabályozásának fejlettsége sehol sem előzi meg az állatkínzásét, ám míg például Hollandia vagy Svájc esetében kiemelkedő mennyiségű joganyag szól róla, Olaszország, Szlovénia és Magyarország vonatkozásában beszélhetünk jelenleg a legnagyobb hiányosságokról ezen a téren.⁷⁴

A zoofil elkövetők jellemzői

Mindannyian emlékezhetünk rá, milyen sok új problémával kellett megküzdenünk pubertás korban. A meg nem értettség érzése viszont néhányaknál olyannyira felerősödik, hogy a szexuális vágyaik kiéléséhez sem találnak megfelelő partnert.⁷⁵  A gyengébb, arra hajlamosabb jellemű alany esetében ilyenkor megkezdődhet a személyiség negatív irányba történő átformálódása.

A kirekesztésnek sokféle oka lehet; például az alany viselkedése, biológiai deformitása, pénzügyi vagy társadalmi helyzete, de a családon belüli bántalmazásra is sokszor visszavezethető a kiközösítés. Ressler és szerzőtársai 1988-ban megállapították, hogy az emberölést elkövető személyek 40 százaléka vagy gyermekkori bántalmazott volt, vagy szexuális kapcsolatot létesített állatokkal fiatalkorában.⁷⁶  A családon belüli erőszak felmerülése azért sem furcsa, mert gyakori, hogy az ilyen áldozat képtelenné válik a megfelelő emberi kapcsolatok kialakítására, ennek következtében végül magára marad a társadalomban. További probléma, hogy a bántalmazottak nem találkoznak megfelelő otthoni példával, érzelmeik eltorzulnak, szexuális érdeklődésük pedig könnyen elkezdhet eltávolodni a mindennapokban megszokottaktól. Nem csoda tehát, hogy az érintett családtagként tekint házi kedvencére, és esetenként tényleges szerelmi kötődés kezdi őt fűzni az állathoz.⁷⁷

A rendelkezésre álló információk alapján magas számban kezdték „pályafutásukat” az erőszakos és pedofil bűncselekmények elkövetői állatkínzással vagy zoofíliával. DeViney és munkatársai 1983-as publikációja szerint a zoofília elkövetőinek 88 százaléka a gyermekek molesztálásától sem idegenkedett. Ez nem véletlen, hisz az állatkínzás és a pedofília elkövetésének motivációja ez esetben valószínűleg egy tőről, a kiszolgáltatott feletti uralkodás élvezetéből fakad.⁷⁸  Sandy Lane 1997-ben azt állapította meg, hogy a zoofil cselekményeket végrehajtó fiatalkorúak másféle állatkínzással kapcsolatos magatartást is tanúsítottak már.⁷⁹  A 2016 és 2018 között begyűjtött hazai hatósági adatokból⁸⁰  kiderült, hogy a zoofília mindig egy másik bűncselekmény elkövetési magatartásának kifejtése mellett (pl. kiskorú veszélyeztetése, gyermekpornográfia, állatkínzás) merült fel, és a nyomozás elrendelésére e másik jogsértés megvalósítása miatt került sor.

A fenti statisztikai adatokból jól látható tehát, hogy az zoofíliát – mint „speciális” állatkínzást – elkövetők szintén potenciális veszélyforrásnak tekinthetők, ha más személy elleni erőszakos bűncselekményekről van szó. Érdemes lehet komolyabban foglalkozni ezzel a témával, megszervezni annak Btk.-ba való bevezetését, illetve gondoskodni a tettesek elkövetéskori lelkiállapotának feltérképezéséről.

De lege ferenda javaslat a zoofília Btk.-ba való beillesztésére

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az állatkínzás büntetőjogi szempontból egy immateriális bűncselekmény. A tényállás kimerítéséhez elegendő, ha a magatartás „alkalmas” az állat maradandó egészségkárosodásának, pusztulásának előidézésére.⁸¹  A jogalkalmazónak már csak erre figyelemmel is meg kellene állapítania az állatkínzás megvalósulását, ha a zoofil cselekmény külső sérüléseket nem okoz. A Btk.-ban azonban mindenképp helye lenne egy olyan tényállásnak, amely az állatokkal folytatott szexuális kapcsolat létesítését rendeli büntetni⁸²  – nem is beszélve olyan további lehetséges elemek beépítéséről, melyek külföldön már sok esetben megvalósultak (pl. zoofil pornográf termékek terjesztése).⁸³

Véleményem szerint az állatkínzás Btk.-beli tényállásának alapesetébe lehetne – egy újabb fordulatként – beilleszteni a bestialitás elkövetését. Ennek oka, hogy – mivel az állatkínzás alapesete egy immateriális bűncselekmény – a bestialitás jelenleg csak akkor nem büntetendő, ha nem okoz különös szenvedést, maradandó egészségkárosodást vagy pusztulást az állatnak. Ha ugyanis ezek valamelyike bekövetkezik, az megvalósítja a tényállás minősített esetét, így végeredményképpen a zoofília jelenleg is büntetendő. Azért lenne szükség az alapesetbe való beillesztésre, mert ekkor azt a cselekményt is büntetni lehetne, amely az állat testi sérelmének okozása nélkül, önmagában a cselekmény szexuális tartalmára tekintettel lenne tényállásszerű magatartás. Ezzel gyakorlatilag az elkövető hatalmával való visszaéléséből következő, a kiszolgáltatott állattal szembeni uralkodási vágy diktálta viselkedést rendelné büntetni a jogalkotó. Bár a törvény az állatkínzás tényállása kapcsán a testi sérelem kivédését célozza, nem felejthetjük el azt sem, hogy nem tudjuk, a szexuális „kapcsolat” lelkileg hogyan hat az adott élőlényekre. Fontosnak tartom hozzátenni, hogy a fentiek alapján megvalósuló szankciókhoz a gyakorlatban minden esetben kapcsolódhatna egy egyéniesített, alternatív terápiás foglalkozáson való részvételi kötelezettség is, hisz a fő cél továbbra is a probléma gyökerének kezelése, és nem a mértéktelen szankcionálás lenne.

Állatkínzás – ok vagy okozat?

Melyek azok a tényezők, amik az állatok ellen irányuló erőszakos magatartás főbb indikátorai lehetnek?

Ahogy arról volt már szó, vonzóvá válhat egy elkövetőnek a gyengébb feletti uralom kihasználásának élvezete, illetve az agresszív személyiségének kiélésére való lehetőségek hajszolása. Nem ritka az sem, hogy a szükségtelen fájdalom és szenvedés okozása egyenesen kielégülést nyújt a tettesnek.⁸⁴  Az állat ellen irányuló erőszak azonban közvetetten egy ember iránti düh megélésének igényét is megjelenítheti; könnyebb ugyanis a harag levezetése a háziállaton, mint a megélhetést kockáztatva a főnökön.⁸⁵

A családon belüli erőszak speciális megjelenési formája az állatkínzás abban az esetben, ha az elkövető a gyermekét igyekszik büntetni vele, illetve zsarolásként használja párkapcsolatában, hogy a bántalmazott fél semmilyen esetre se merjen beszélni a külvilágnak az otthoni környezetről.⁸⁶

Sokszor éri az a támadás az állatok védelme és jogai mellett kiállókat, hogy összekeverik az okot az okozattal, tudniillik nehéz eldönteni, hogy az állatkínzás élményének megtapasztalása szolgál-e olyan ingerekkel, melyek meghozzák a vágyat további erőszakos bűncselekmények elkövetésére, vagy maga a deviáns, egészségtelen személyiség az, ami az állatok bántalmazására, illetve a többi agresszív és büntetendő cselekmény megvalósítására való igényt indikálja. Fontos, hogy rendezzük ezt a kérdést, hisz a válasz talán a legfontosabb információt szolgáltatná az állatkínzás tényállásának büntethetőségére vonatkozó viták eldöntéséhez.

Feltételezhető, hogy torz az a személyiség, amelynek egy kiszolgáltatott lény szenvedésének látványa valóban boldogságot okoz. Ha azonban mindezt félrerakva azt tesszük vizsgálódásunk kiindulópontjává, hogy az állatkínzás okozta élvezet utáni vágyakozás beteljesítése érdekében kísérletezik az elkövető később az emberöléssel, a családon belüli erőszakkal vagy akár a pedofíliával, egyértelmű, hogy az elején kell csírájában elfojtani a lehetőségét az állatkínzásból fakadó „örömök” megtapasztalásának. Ha ugyanis a vágy csak vágy marad, nem kell félnünk attól, hogy az elkövető kiégése vagy a kezdeti kielégülés okozta további kíváncsisága még brutálisabb bűncselekmények elkövetésébe hajszolná. Amennyiben tehát ezt a szempontrendszert vesszük alapul, az állatkínzás tényállásának 2022. évi szigorítása helyénvaló volt, sőt, ha a jövőben ez sem lesz elegendő az elrettentéshez, további szigorításokra lesz majd szükség.

De nézzük meg a másik oldalt is. Szükség van rá, hogy egy magatartászavar, antiszociális személyiségzavar, kiskorban megtapasztalt trauma vagy egyéb inger megalapozza azt, hogy valaki eljátszadozzon az állatok bántalmazásának gondolatával. Ez nem azt a nézetet erősíti, mely szerint az állatkínzás tényállásának és büntetési tételének végletekig történő szigorítására lenne szükség – már csak azért sem, mert még mindig ritka a végrehajtandó szabadságvesztés-büntetés kiszabása a szóban forgó bűncselekményeknél.⁸⁷  Sőt, ha abból indulunk ki, hogy az ilyen személy eleve valamilyen mentális rendellenességgel küszködik, és zavarodottsága miatt nem teljesen képes tisztán gondolkodni,⁸⁸  amikor vágyai kiélésének lehetőségéről van szó, nem valószínű, hogy a Btk.-t lapozgatva elkezdene mérlegelni a bűncselekmény elkövetése előtt, hogy vajon megéri-e az eddigieknél szigorúbb büntetés kilátásba helyezése miatt visszafognia magát.

Feltétlenül indokolt lenne tehát tovább kutakodni a fent említett témában. Elengedhetetlen annak feltérképezése, hogy mi az, ami mindennek az alapját képezi, ha valaki tudatosan kínoz állatokat: az elkövetőt ért traumák vagy – mindezektől függetlenül – egy egyébként is fennálló mentális zavar, betegség?

A hazai állatkínzó földrajzi „profilja”

Célul tűztem ki, hogy megtudjam, milyen jellemzőkkel rendelkeznek az állatkínzás magyarországi elkövetői, tekintettel földrajzi, anyagi körülményeikre. Kutatni szerettem volna azt is, hogy az e cselekménnyel összefüggésbe kerülő, már említett súlyos, erőszakos bűncselekmények végrehajtói mennyiben rendelkeznek az állatokkal kegyetlenkedő személyekhez hasonló jellemzőkkel. Vizsgálódásomhoz a Bűnügyi Statisztikai Rendszer (BSR) 2022. szeptember 26-án elérhető állatkínzással kapcsolatos statisztikai adatait⁸⁹  vettem alapul, amelyek 2018 második félévétől kezdődően az egy ügyszámon belül indított összes nyomozás esetszámát tartalmazzák.

A nemek arányát elemezve azt állapítottam meg, hogy az 1571 regisztrált állatkínzásos esetből 1175-öt – a bűncselekmények 74,8 százalékát – férfiak követték el. Esetükben felnőtt korban (25 és 59 év között) került sor a legtöbb ilyen jogsértésre (75,3%), míg a nők vonatkozásában ez a kor kitolódik, ott ugyanis az említett statisztikai adatok alapján a 60 év felettiek követték el a legtöbb állatkínzást (51,5%).

Első körben azt állapítottam meg, hogy az állatkínzó férfiak cselekményeinek 40,3 százaléka Borsod-Abaúj-Zemplén (15,6%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (24,7%) megyére koncentrálódtak. Talán nem annyira megdöbbentő információ, hogy ezen megyék más kérdéskörökben sem „teljesítenek jól” a fellelhető statisztikai adatok alapján: 2020-ban Borsod-Abaúj-Zemplén a 4. legszegényebb megye volt, míg Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az első helyen végzett ezen a téren.⁹⁰  Megjegyezendő, hogy e két megyében legmagasabb a közmunkások aránya,⁹¹  és élen járnak a leggyengébben teljesítő tanulókat illetően is.⁹²  Az álláskeresők tekintetében szintén előkelő helyen végzett ez a két megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 9, míg Szabolcsban 7 százalék volt az ilyen személyek aránya.⁹³  Megállapítható tehát, hogy a magyar állatkínzó férfiak tekintetében igen nagy szerepe lehet a földrajzi elhelyezkedésnek: a nem kielégítő gazdasági helyzet, oktatási színvonal, munkanélküliségi arány okozta frusztráció esetükben ösztönzőleg hat a bűnelkövetésre, így az állatokkal szembeni kegyetlenkedéshez való kedvet is fokozhatja.

Elmondható továbbá, hogy e két megye tekintetében nem csak az állatkínzás kapcsán beszélhetünk nagyszámú bűnelkövetésről. A BSR adatai alapján minden más jogellenes cselekményre is igaz ez, melyek vonatkozásában tanulmányom összefüggéseket keres a Btk. 244. §-ával. Az emberöléses ügyeket vizsgálva elmondható, hogy a Magyarországon 2018 júliusa óta elkövetett 664 esetből 100 (15,1%) bűncselekmény végrehajtása köthető a fent tárgyalt két megyéhez, így Pest megye után Borsod-Abaúj-Zemplén (8,3%) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (6,8%) megyében regisztrálták a legtöbb férfiak által elkövetett emberölést. A kapcsolati erőszak bűncselekménye vonatkozásában a szabolcsi férfiak ugyancsak 2. helyen végeztek Pest megye után, míg Borsod e tekintetben az 5. helyen áll. Szexuális erőszakot Hajdú-Bihar megye és Budapest után Borsodban követtek el leggyakrabban a férfiak, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pedig 5. az ilyen bűncselekmények elkövetésében.⁹⁴

A női elkövetők Békés (14,9%) és Zala (36,1%) megyében voltak a legaktívabbak. Esetükben az emberölés, a szexuális erőszak, illetve a kapcsolati erőszak tekintetében semmilyen kiugró érték nem utalt arra, hogy az állatkínzáshoz hasonlóan magas számú elkövetés lenne jellemző ezekre a területekre. A KRTK Közgazdaságtudományi Intézetének statisztikai adatai azonban arról árulkodtak, hogy a legjelentősebb mértékű csökkenés a 3–5 és 6–16 éves gyermekek, illetve a 14–20 éves fiatalok számát illetően éppen Zala és Békés megyében volt megfigyelhető.⁹⁵  Ebből levonhatnánk azt a konzekvenciát is, hogy a nők esetében a frusztrációt, és ezzel az állatkínzásra való hajlandóságot a sikertelen gyermekvállalási kísérletek indikálják. Ez azonban egyáltalán nem valószínű, hiszen a BSR adatai alapján az állatkínzás női elkövetőinek legnagyobb része idős korában „tevékenykedik”, ráadásul a gyermektelen nők sokszor épp gyermekpótlékként tartanak házi kedvenceket. Esetükben ezért úgy gondolom, hogy – a férfiakkal ellentétben – nem a fokozott mértékű levezetetlen feszültség az okozója az állatkínzás elkövetésének, hanem csupán a generációs különbségek. Az ilyen elkövetők fiatalkorában – főként vidéken és a szegényebb régiókban – még teljesen más szokások éltek az állatokhoz való hozzáállás vonatkozásában (haszonállat funkció), amelyekhez ragaszkodva egy ilyen személy bizonyos esetekben ma már kimerítheti az állatkínzás tényállását (pl. a gazdasági állatának kizsákmányolásával).

Összegzésképp megállapítható tehát, hogy Magyarországon az állatkínzók főként felnőtt férfiak, akik az elmaradottabb, jelentős anyagi, szociális problémákkal küzdő térségekből kerülnek ki. Ezeken a területeken pedig az állatkínzás mellett a más erőszakos bűncselekmények elkövetése is markánsan jelen van.

Állatorvosi kötelezettségek

Az állatkínzás közvádra üldözendő bűncselekmény, így a hatóságok előtt bárki feljelentést tehet, aki állatokkal szembeni kegyetlenkedést tapasztal. A Be. 376. §-a szerint jogszabályi kötelezettsége azonban csak a hatóságoknak, hivatalos személyeknek, köztestületeknek van arra, hogy az ilyen jogellenes cselekmények észlelésekor a megfelelő szervek felé forduljanak. Ebből a körből az állatorvosok kimaradnak, így – bár közvetett kötelezettségként a MÁOK etikai kódexe⁹⁶  előírja az illetékes közigazgatási szerv értesítését – nekik nem kötelességük az észlelt állatkínzást jelenteni. Egyetértve Vetter Szilvia véleményével – amelynek beszélgetésünkkor adott hangot – ez komoly probléma. A szakemberekhez ugyanis nyilvánvalóan több ilyen ügy jut el, miközben tudjuk, hogy még a laikus személyek is hajlamosak eltekinteni ezen kegyetlenkedések feljelentésétől. Bár „az állatorvos az állatvédelem nagykövete”⁹⁷ , a terület jogi vonatkozásai is komoly jelentőséggel bírnak, amelyek ismerete elengedhetetlen egy gyakorló állatorvos számára. Vetter Szilvia ezért rámutatott, hogy a jog is kiemelkedő szereppel bír, hisz az állatorvostól származó szakvélemény alapján (amelyben pl. megállapítják, hogy szerintük az adott konkrét esetben mit jelent a „fajnak megfelelő körülmény”) a jogászok határoznak arról, hogy fennáll-e az állatkínzás vagy sem. Nem feledkezhetünk meg mindemellett a téma kriminológiai, pszichológiai vonatkozásairól sem.

A komplex területen való eligazodást nehezíti a jogszabályok folyamatos változása, illetve az állatokat érintő új kutatási eredmények (fájdalomkutatás, haszonállatok leölésére megjelenő új technológiák stb.) alkalmazása is. A két tudományág állatvédelemben játszott szerepének jelentőségét viszont mutatja, hogy Magyarországon elsőként indított közös állatvédelmi szakjogász-, illetve szakállatorvos-képzést a Miskolci Egyetem és az Állatorvostudományi Egyetem 2022 őszétől.

Az állatkínzás elkövetésének visszaszorításához szükséges lépések, de lege ferenda javaslatok

Felmerülhet a kérdés, hogy a kutatásom során megszerzett információk birtokában mely eszközöket tartanám a legalkalmasabbaknak az olyan elkövetők könnyebb kiszűrésére, akik az állatkínzás tényállásának kimerítése mellett más személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésére is hajlandóságot mutathatnak. Úgy vélem, hogy a szóban forgó kérdés megválaszolásához különbséget kell tennünk a tudatos állatkínzás elkövetése és a gondatlan állattartás között. Mindemellett az életkornak is meghatározó jelentősége lehet.

A szándékos és a gondatlan elkövetőkre vonatkozó eltérő kezelési javaslatok

Az állatokkal szembeni kegyetlenkedés miatti felelősségre vonás gyakran ma is gondatlan magatartásból ered.⁹⁸  Sokaknál fordul elő ugyanis, hogy túl rövid pórázon tartják a kutyájukat,⁹⁹  otthon hagyják kedvencüket a külföldi nyaralás idejére megfelelő élelem és víz nélkül,¹⁰⁰  esetleg egy költözést követően¹⁰¹  vagy szerény anyagi körülményeik miatt „felejtenek el” gondoskodni állataikról. Bár az ilyen elkövetők vonatkozásában komoly szerepe lehet az elrettentésnek, a velük szembeni szigorúbb büntetések kiszabása nem feltétlenül lenne kifizetődő. Gyakorta olyan mértékű szegénység áll a háttérben, ami miatt az elkövetők saját megélhetése sem biztosított. Ennek következményeként a súlyos pénzbüntetés nehezen lenne behajtható, a letöltendő börtönbüntetés kiszabása pedig valószínűleg csak ideiglenes megoldást jelentene az állat helyzetének megoldása szempontjából, arról nem is beszélve, hogy a gazda büntetés-végrehajtási intézetben töltött ideje alatt még kevésbé lenne megoldott az amúgy is elhanyagolt állat felügyelete és ellátása. Az említett személyi körrel szembeni leghatásosabb jogkövetkezmény ezért valószínűleg az állat elkobzása, illetve az állattartástól eltiltás lehetne. Meglátásom szerint ezért helyesen járt el a jogalkotó, amikor az állattartástól eltiltás időtartama alatti elkövetést beemelte az állatkínzás tényállásának minősített esetei közé. A mai büntetőjog-gyakorlatban azonban az említett retorzió még nem tartozik a megszokottabbak¹⁰²  közé, ezért csak reménykedhetünk abban, hogy a jövőben elterjedtebbé válik majd a gondatlan elkövetők ilyen formában történő szankcionálása.

Fontos szereppel bír a lakosság megfelelő felvilágosítása is az állatkínzás bűncselekményi voltát, tényálláselemeit, szankcionálását illetően. Ennek egyik kézenfekvő módja a gyermekek iskolákban történő oktatása, érzékenyítése. A menhelyen ledolgozandó közmunkák szélesebb körű alkalmazása szintén hozzájárulhatna a társadalom tagjainak mélyebb együttérzése kialakításában.

Az amerikai egyesült államokbeli Coloradoban például kialakult az a szokás, amely szerint az állatokkal kegyetlenkedőkre a bírók viszonylag enyhe büntetéseket szabnak ki, ennek kompenzációjaként viszont az elkövetőknek meghatározott ideig indulatkezelési tréningeken kell részt venniük, illetve állatok mellett kell tevékenykedniük.¹⁰³  Ez a megoldás a gondatlan elkövetői kategória esetében nem lenne hatásos, hiszen esetükben nem az agresszió a bűncselekmény végrehajtásának kiváltó oka. Azonban az állatokat szándékosan bántalmazók csoportja esetében sem feltétlenül kockázatmentes a rendszer, nekik ugyanis – például egy menhelyen munkát vállalva – könnyedén lehetőségük nyílna további kegyetlenkedések megkísérlésére. A szintén Coloradoban működő Institute for Human-Animal Connection ezért nem az előbbi megoldást szorgalmazza, hanem egy kórelőzmények feldolgozásán alapuló, személyre szabott intervenciós rendszer megalkotását preferálja.¹⁰⁴

Az állatokkal tudatosan kegyetlenkedők vonatkozásában sem gondolom, hogy további szigorítások lennének szükségesek az állatkínzás büntetőjogi szabályozását illetően.¹⁰⁵  Mivel a felnőtt elkövetők esetében gyakorta egy már régóta fennálló, az empátia-képességet érintő (antiszociális) személyiségzavar vagy kezeletlen trauma áll a háttérben, az ilyen tettesek számára nem feltétlenül van visszatartó ereje a törvénynek. Mivel a viselkedésük mögött megbújó pszichés folyamatokról még mindig nem áll rendelkezésre elegendő adat, esetükben elsődleges feladatnak az állatkínzással kapcsolatos cselekmények és elkövetőik rendszerezésének hatékonyabbá tételét, illetve az alternatív büntetések kiszabására való kísérletek megkezdését látom. Kifizetődő lenne továbbá a mentális betegségeket gyógyító kezelések elérhetőségének növelése az átlaglakosság számára is, illetve az ilyen intézmények ellátási színvonalának javítása. A rászorulók nagy részének valószínűleg lehetősége sincs arra, hogy megfelelő orvosi, pszichiátriai ellátásban részesüljön, így kerülhet könnyebben sor a viselkedés gyors és súlyos mértékű romlására, majd pedig a bűnelkövetésre.

A gyermekkorú elkövetőkkel kapcsolatos szabályozási javaslat

Azon gyermekek vonatkozásában, akik viselkedésükkel szándékosan merítik ki az állatkínzás tényállását, szintén speciális intézkedésekre lenne szükség. Margaret Mead szavaival élve: „az egyik legveszélyesebb dolog, ami egy gyermekkel történhet, hogy bántalmaz vagy megöl egy állatot, és megússza azt büntetés nélkül.”¹⁰⁶  Az a tény, hogy a bántalmazás már 10 éves kor környékén elkezdődik, olyan rendelkezéseket tesz szükségessé, amelyek hatására könnyebben monitorozhatóvá válik a gyermekkorban elkövetett állatbántalmazások száma. Az ilyen cselekményeknek hosszú távon nagy a társadalomra veszélyessége, így már a lehető legkorábban figyelmet kell fordítani a fiatal elkövetőkre, megakadályozva a jövőbeli erőszakos bűncselekmények megvalósítását. Eltűnődtem azon is, hogy érdemes lenne-e bevezetni az állatkínzás tényállását a Btk. 16. §-ába, melynek következményeként az elkövetéskor 12. életévüket már betöltött, belátással rendelkező tettesek felelősségre vonhatóvá válnának cselekményükért. Lehet, hogy ez elsőre elrugaszkodott gondolatnak hat, de ha számításba vesszük, hogy 2019. évi adatok alapján a feljelentéseket az eljáró hatóságok általában a gyermekkor büntethetőséget kizáró okára hivatkozva utasították el Magyarországon,¹⁰⁷  talán érdemes lehet elgondolkozni a probléma kezelésének szükségességéről. Ezzel persze nem az a cél, hogy a 12–13 éves elkövetőket súlyosan szankcionáljuk. A fiatalkorúak tekintetében a büntetőjog elsődleges célja ugyanis a társadalmi integráció, amely érdekében nevelő jellegű szankciók alkalmazására kell törekedni.¹⁰⁸  Az állatkínzás tényállásának a Btk. 16. §-ába illesztése megteremtené a lehetőséget arra, hogy a fiatal elkövetőket próbára bocsátás keretében külön magatartási szabályok betartására sarkallhassák. Alternatívaként viszonylag új megoldás a megelőző pártfogás elrendelésének lehetősége is, a megelőző pártfogó felügyelővel történő együttműködésre, az általa diktált regulák betartására való kötelezés eszközén keresztül. Bizonyos esetekben előírandó magatartás lehetne az állatmenhelyeken való önkénteskedés vagy az egyéb érzékenyítő, felelősségteljes viselkedésre való ösztönzés is.

Akárhogyan is alakuljon az gyermekkorú állatkínzók szankcionálása a jövőben, nem érdemes ezeket az elkövetőket szem elől téveszteni, ugyanis esetükben az állatkínzás következmények nélkül hagyása – az eddig leírtakból következően – hosszú távon akár súlyos deliktumok elkövetéséhez is vezethet.

Zárógondolatok

Egyértelműen érzékeltette a jogalkotó a közelmúltban, hogy hajlandó lépéseket tenni az állatok fokozottabb védelmének megvalósítása felé. Valószínű, hogy a jogszabály legutóbbi módosításai mögött nem az attól való félelem volt az elsődleges érv, hogy „a mai állatkínzó holnap embereket gyilkol majd”. Ez jól is van így, hisz a leglényegesebb cél az állatkínzás szankcionálásának továbbra is a legfontosabb célja kellene, hogy legyen  az embernek kiszolgáltatott élőlények helyzetének javítása és a potenciális bántalmazók elrettentése. Felmerül azonban, hogy a szigorítások hatására sem fog az ilyen cselekmények felfedezése olajozottabban működni, holott talán ezen a téren vannak a legnagyobb hiányosságok a vizsgált kérdéskör kapcsán. Az objektív bizonyítékokat általában nehéz beszerezni, az eset által érintett kevés tanú pedig sokszor könnyen szemet huny a történtek felett egy családon belüli bántal­mazotti pozícióban élve, vagy egy kiskorú elkövető esetén. Arról nem is be­szélve, hogy a bűncselekmények egy része elhagyatott helyeken (falvakban, tanyákon) történik, és olykor nincsenek is felelősségre vonható elkövetők.¹⁰⁹  Ha pedig terheltként mégis bíróság elé kerülnek a tettesek, gyakorta „megússzák” egy felfüggesztett szabadságvesztés-büntetéssel.¹¹⁰

A hazánktól nyugatabbra fekvő államok az állatkínzók rehabilitációjára számos megoldási javaslattal szolgálnak. Több országban felismerték, hogy a pénz- és börtönbüntetés kiszabása nem feltétlenül jelent kellő visszatartó erőt a potenciális bűnismétlők számára – főként, ha elfogadjuk, hogy az állat­kínzók valóban mentálisan sérült személyek. Ezek az országok a probléma leghatékonyabb kezelésének a terápiás megoldások alkalmazását látják. Az állatkínzókat nem bűnelkövetőként, hanem betegként kezelik, és bár az ezzel operáló projektek egyre nagyobb sikereket érnek el, az újfajta perspektíva Magyarországon még nem számít kiforrottnak.¹¹¹

Mészáros Lilla, joghallgató, PPKE JÁK