Györgyi Kálmánra emlékezünk
2004 februárjában az Alkotmánybíróság határozatában1 értelmezte az interpellációs jogot. Megállapította, hogy a legfőbb ügyészhez intézett interpellációnak tartalmi korlátai vannak, melynek lényege, hogy az interpelláció során figyelembe kell venni az ügyészség feladatait, továbbá tiszteletben kell tartani a jogszabályokban biztosított alapjogokat. Az AB határozat kimondta, miszerint a legfőbb ügyész az egyedi döntéseiért nem tartozik politikai felelősséggel az Országgyűlésnek. Így, ha nem fogadják el a képviselők az ügyészi szervezet élén álló személy válaszát, akkor ez a közjogi helyzetét nem érinti.
Az AB határozat meghozatalát követően, két nappal később Györgyi Kálmán – az OKRI-ban a témával kapcsolatban szervezett kerekasztal-beszélgetésen – kijelentette, hogy ő a végrehajtó hatalom alá rendelt ügyészség híve, mert a legfőbb ügyész, aki szakmai feladatot lát el, nem tartozhat a Parlamentnek politikai felelősséggel, ez csak az igazságügyi miniszter vonatkozásában képzelhető el. Ez a fajta konstrukció csak történelmi összefüggésekben értelmezhető, melynek kiindulópontja a királyi ügyészség felállításáról szóló 1871. évi XXXIII. törvénycikk.
A 15 évvel ezelőtti beszélgetésen Györgyi Kálmán folyamatosan azt hangoztatta, hogy az ügyészség szervezeti hovatartozása kérdésében ő megfelelő formának a 19. századi konstrukciót tartja. Utalt arra, hogy emiatt őt a kollégái, barátai mindig egyfajta csodabogárnak tartották, aki éppen azért küzd, hogy legyen főnöke, majd nevetve azt is hozzá tette, hogy „épeszű ember ilyesmire nem törekedhet”. Persze, miután jót nevetett magán, azt is elmondta, hogy a személyes ambíciójától függetlenül őt az észszerű állam működése érdekli.
Györgyi szerint 2004 előtt a legfőbb ügyész a képviselők kérdésére vagy interpellációjára akkor tudott jól válaszolni, ha a konkrét ügyben azt mondta: az ügyészség törvényesen járt el. Mivel az ügyészség a törvények betartására köteles, és ha azt bizonyítja, hogy a jogszabályokat betartotta, de mégsem fogadják el a képviselők a legfőbb ügyész válaszát, akkor az Országgyűlés saját magát szavazza le, hiszen a törvényeket ez a szervezet hozta. Györgyi Kálmán válasza ebben a kérdésben pontosabban az alábbiaknak megfelelően hangzott el ezen a kerekasztal-beszélgetésen:
A legfőbb ügyész leszavazása akkor jelent igazi problémát, ha a képviselő interpellációja a hatályos jog valamely szabályozására vonatkozik, mert az erre adható válasz nem más, mint jogi információszolgáltatás, amely nem bocsátható szavazásra, hiszen így előfordulhat, hogy a Parlament leszavazza az ország jogrendjét. Ez a lehetőség pedig a törvényalkotás és nem az interpelláció jogintézményéhez kapcsolódik.
Györgyi Kálmán szerint a királyi ügyészi szervezet felállítása óta a függetlenség kérdése mindig napirenden volt. És bár Györgyi a kormány alá rendelt szervezet híve volt, a független ügyészséget fontosnak tartotta, de szervezetileg nem tudta elképzelni ezt a konstrukciót. Ennek kapcsán sokat idézte Finkey Ferencet, aki többször fellépett a végrehajtó hatalomtól független ügyészség érdekében. Györgyi, miután interpretálta Finkey gondolatait, az alábbiakat tette hozzá:
„Nagy tisztelője vagyok Finkey Ferencnek. Mégis úgy gondolom, hogy nem működhet jól egy tisztán független ügyészi szervezet. Ha a politikától ilyen módon elszakítjuk az ügyészség működését, akkor a magára hagyott szervezet úgy jár, mint az a pók, amelyik csodálatosan szép hálót szőtt, de átharapja azt a fonalat, amelyen az egész háló függött. Ez a szál a legitimáció.”
Györgyi Kálmántól azt is megtudtuk, mennyire irigyelték őt külföldi kollégái, elsősorban azért, mert hazánkban a legfőbb ügyészi státus közjogilag kiemelkedőbb helyet töltött/tölt be, mint máshol (pl. Ausztria, Németország, Franciaország). 1996-ban, amikor az osztrák legfőbb ügyész (Generalprokurator) Györgyi Kálmán vendége volt, igen figyelemre méltónak tartotta, hogy Magyarországon a legfőbb ügyészt a Parlament plénuma választja meg, és a törvényhozó testület előtt teszi le az esküt. Két évvel később, amikor egy osztrák professzort az ELTE díszdoktorává avattak, akkor ő is elmondta, hogy mennyire irigykednek ránk az ő országában. Náluk az előkészítő eljárás reformjánál a mi független ügyészségünk komoly alternatívaként szerepelt. Ezért sokan nem értették, hogy Györgyi Kálmán miért elégedetlen az általa betöltött magas közjogi méltóságával, hiszen az ügyészség kormány alá rendelése esetén az igazságügyi miniszter lenne a legfőbb ügyész „főnöke”, így a független ügyészséghez képest a legfőbb ügyész közjogi státusza – ahogy Györgyi Kálmán fogalmazott – „legfeljebb államtitkárszerű besorolást kaphat”. Györgyi mindig azt hangoztatta, hogy nem a közjogi pozíció magassága a fontos, hanem sokkal inkább az, hogy tiszták legyenek a felelősségi formák, és a politikai felelősség kérdése csak a miniszternél, ne a legfőbb ügyésznél merüljön fel. Ez pedig csak a másik konstrukcióban képzelhető el.
Kiss Anna, PhD: tudományos főmunkatárs, OKRI