Ügyészek lapja
tudományos-szakmai folyóirat

Az Europol és az Eurojust szerepe a közös nyomozócsoportokban¹


Szerző(k): Szijártó István

Bevezetés

A közös nyomozócsoport (Joint Investigation Team, a továbbiakban: JIT) jogintézményének igénye már a büntető igazságügyi és rendőrségi együttműködés fejlődésének igen kezdetleges fokán, az Amszterdami Szerződés megalkotásakor felmerült. Azonban a mögötte álló jelentős politikai támogatottság2  mellett sem volt népszerűnek mondható megalkotásának évtizedében, ugyanis a 2000-ben, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezménnyel (a továbbiakban: MLA egyezmény3 ) létrehozott jogintézmény alkalmazására 2010-ig 70 alkalommal került csupán sor. Ez a szám elhanyagolható volt a transznacionális elemekkel rendelkező büntetőeljárások száma mellett.4  Ami pedig Magyarországot illeti: a magyar hatóságok 2011-ben voltak részesei először ilyen közös nyomozócsoportnak. A hozzá fűzött reményeket a JIT a fellelhető szakirodalom szerint elsősorban azért nem tudta beváltani, mert a tagállamok hatóságai idegenkedtek tőle.5

Azonban 2010 óta egyre nagyobb teret nyer magának a JIT. A közös nyomozócsoportok szakértői hálózata (JITs Network) 2016-os és 2018-as értékelésében már 74 lezárult nyomozás során alkalmazott nyomozócsoportot tudott a tagállamok visszajelzése alapján megvizsgálni. A vizsgálat a 2014-2017 között beérkezett JIT-értékeléseket érintette.6  Egy jóval rövidebb referencia-időszakban sikerült tehát azonos számú JIT-et létrehozni, mint a 2000–2010 közötti időszakban. Ezzel már képet kaphatunk arról, hogy egyre többször alkalmazzák a tagállamok ezt a jogintézményt. Ezen túlmenően pedig az Europol és az Eurojust éves jelentései is arról tanúskodnak, hogy a nyomozócsoportok száma növekszik, hiszen éves szinten több százas nagyságrendű ügyekről számolnak be.7  Ezzel párhuzamosan 2017-re tizenkettőre emelkedett a hazánkat érintő nyomozócsoportok száma.8

A közös nyomozócsoport alkalmazásának fellendülése miatt a JIT értékelésében nem arra koncentrálok, hogy mi volt a kezdeti problémáinak okozója, hiszen ezt számos kutatás dolgozta fel, hanem azt vizsgálom, hogy a kiforrott jogintézménynek milyen a gyakorlata napjainkban, és azt, hogy milyen hozzáadott értéket képvisel a tagállamok által közösen folytatott nyomozásokban. A kutatás nóvumát az képezi, hogy a közös nyomozócsoportok gyakorlatát az Eurojust és az Europol tevékenysége oldaláról közelítem meg, amely mind a magyar, mind az európai szakirodalomban ritka.

A közös nyomozócsoport európai jogintézménye

Közös nyomozócsoportot megállapodás alapján lehet létrehozni annak érdekében, hogy a csoportot létrehozó hatóságok egy vagy több tagállamban nyomozást folytassanak. A JIT-et olyan esetekben lehet létrehozni, amikor a bűncselekmények felderítésére irányuló nyomozás során egy tagállamnak bonyolult és nagy ráfordítást igénylő, más tagállamot is érintő nyomozást kell folytatnia, vagy több tagállam folytat olyan bűncselekmények felderítésére irányuló nyomozást, amelyek körülményei az érintett tagállamok összehangolt és egyeztetett fellépését teszik szükségessé.9  A normaszöveg alapján tehát a JIT rendeltetése az, hogy több tagállam hatáskörrel rendelkező nyomozó hatósága vegyen részt a nyomozásban, amelynek főképp akkor lehet haszna, amikor több tagállam területén kell a nyomozást végezni.10  Ám nyilvánvaló, hogy az egyezmény jelentős mozgásteret biztosít abban a tekintetben, hogy az illetékes hatóságok mikor hozhatnak létre közös nyomozócsoportot. Emiatt egyéb jogforrások és különböző kézikönyvek is finomítják azokat az eseteket, amikor ajánlott ezek létrehozása.

A közös nyomozócsoportokra vonatkozó uniós kézikönyv gyakorlati szempontokkal finomít a tág mérlegelési jogkörön. Így a nyomozócsoport létrehozásakor mérlegelni kell a nyomozás tárgyát képező bűnszervezet és bűnözői tevékenység összetettségét és kifinomultságát, az érintett államokban foganatosítandó nyomozási cselekmények számát és összetettségét, valamint azt, hogy az érintett államokat milyen mértékben köti össze a nyomozás.11

Jelenleg nemzeti jogunkban az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény (2012. évi CLXXX. törvény, a továbbiakban: tagállamokkal folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény) szabályozza a közös nyomozócsoport létrehozásával és működésével kapcsolatos eljárási kérdéseket, többek között azt is, hogy milyen esetekben lehet létrehozni ilyen csoportot. A törvény akkor teszi lehetővé a közös nyomozócsoport létrehozásának kezdeményezését, ha a több tagállamra kiterjedő bűncselekmény felderítése különösen bonyolult, valamint ha a bűncselekmény miatt több tagállam folytat büntetőeljárást, ezért azok összehangolására van szükség. A bűncselekmény különösen akkor mondható több tagállamra kiterjedőnek, ha:

  1. azt több tagállamban követték el;
  2. egy tagállamban követték el, de előkészületének, irányításának, illetve a hozzá kapcsolódó részesi magatartásoknak a jelentős részét egy másik tagállamban fejtik ki;
  3. egy tagállamban követték el, de abban olyan bűnszervezet érintettsége állapítható meg, amely egynél több tagállamban folytat büntetendő tevékenységet;
  4. vagy egy tagállamban követték el, de más tagállam társadalmi vagy gazdasági rendjét is sérti vagy veszélyezteti.12

A nyomozócsoportok uniós kézikönyve hangsúlyozza, hogy a közös nyomozócsoportok leginkább arra tekintettel hasznosak, hogy az egyes tagállamok nyomozó hatóságainak együttműködése során el lehet kerülni a kölcsönös jogsegély hagyományos csatornáit. Ezáltal az információk és a bizonyítékok közvetlen gyűjtését és cseréjét teszik lehetővé ezek a csoportok.13  Mi több, nem csupán a nyomozást folytató tagállam nyomozó hatóságának tagjai lehetnek jelen a nyomozás során elrendelt eljárási cselekményeknél, hanem a nyomozócsoport ún. kiküldött tagjai is, akik más tagállam illetékes hatóságainak képviseletében vannak jelen a csoportban. Emiatt a nyomozócsoport elsősorban a több államban egyidejűleg folytatott nyomozások és vádhatósági eljárások koordinálását könnyíti meg.14  Példának okáért, ha a Btk. személyi hatálya alapján Magyarországon büntetőeljárás van folyamatban magyar állampolgárral szemben, mivel megalapozott a gyanú, hogy más tagállamban bűncselekményt követett el, akkor mind az elkövetés helye, mind a sértettek lakóhelye is más tagállam területén található, azonban az elkövetők magyar állampolgársága és magyar lakóhelye feltételezi azt, hogy a bűncselekmény előkészületeinek egy részét bizonyosan Magyarországon végezték el. Nyomozást nem folytathatnak a magyar hatóságok más tagállam területén és más tagállam nyomozó hatósága sem tehet így Magyarországon, így mindkét tagállam eljáró hatósága jogsegély iránti kérelmekre lenne utalva, hogy felderítse a bűncselekményt és előkészületeit.

A nyomozócsoportokat a tagállamok illetékes hatóságainak megállapodása útján lehet felállítani meghatározott célra és időre, ám ha szükséges, a határidő meghosszabbítható.15  A csoportot azon tagállam illetékes hatóságának képviselője fogja vezetni, amely kezdeményezte a csoport létrehozását,16  tevékenységét pedig azon tagállam joga fogja szabályozni, amelynek a területén nyomozást végez. A csoport kiküldött – más tagállam hatóságainak – tagjai is jelen lehetnek az eljárási cselekmények elvégzése során. Végül az egyezmény lehetővé teszi, hogy a csoport tevékenységében olyan személyek is részt vegyenek, akik nem a csoportot létrehozó tagállamok illetékes hatóságainak a képviselői. Ilyen személyek lehetnek például az Európai Unióról szóló szerződés rendelkezései szerint létrehozott szervek tisztviselői, különösen az Eurojust és az Europol személyzete. A csoport tagjait és kiküldött tagjait megillető eljárási jogok azonban ezeket a személyeket nem illetik meg, hacsak a megállapodás kifejezetten másként nem rendelkezik.17

Korábban hazánkban, a 31/2004. (BK 21.) BM–PM együttes utasítás a csoport létrehozásáról való döntést a nyomozó hatóság bűnügyi igazgatójának a hatáskörébe utalta.18  Ám jelenleg az ügyészség szervezetéről és működéséről szóló 2012-es legfőbb ügyészi utasítás a Kiemelt, Korrupciós és Szervezett Bűnözés Elleni Ügyek Osztályának hatáskörébe utalja a közös nyomozócsoport létrehozásával és működésével kapcsolatos döntést.19

Összegzésképpen a közös nyomozócsoport jelentős fejlődést biztosít a nemzetközi bűnüldözés terén a hagyományos jogsegélykérelmekhez és a párhuzamos eljárásokhoz képest, amelyek többnyire levélformájú nemzetközi kérelmek (international letter of request – ILOR) útján valósulnak meg.20  A hagyományos együttműködéshez képest innovációnak számít, hogy a nyomozócsoport kiküldött – azaz más tagállam hatóságainak – tagjai is részt vehetnek az eljárási cselekményeken. Szintén lehetőség van arra, hogy e kiküldött tag saját tagállamának illetékes hatóságát felkérje nyomozati cselekmény elvégzésére. Ez azt jelenti, hogy a kommunikáció leegyszerűsödik és nincs szükség a továbbiakban a jogsegély útján történő megkeresésre annak érdekében, hogy bizonyítékként felhasználható legyen a felkért hatóság cselekményének eredménye. Továbbá jelentős újítás az, hogy a nyomozócsoport tevékenysége során összegyűjtött bizonyítékok felhasználhatók valamennyi részt vevő tagállamban folyamatban lévő kapcsolódó eljárásban, amennyiben a nyomozócsoport működése szerinti tagállam joga szerint felhasználható az adat bizonyítékként.21

Ahhoz azonban, hogy a nyomozócsoportban részt vevő hatóságok együttműködése igazán hatékony legyen, az Eurojust és az Europol közvetítő-támogató tevékenysége is nagyban hozzájárul.

Az Europol és az Eurojust közös nyomozócsoportokban betöltött szerepe

A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségének (a továbbiakban: Europol vagy ügynökség) feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó, közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén.

Ennek két fő megvalósítási módjaként az EUMSZ az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtését, tárolását, feldolgozását, elemzését és cseréjét, valamint a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolását, megszervezését és végrehajtását határozza meg.22  Végső soron abból a célból jött létre, hogy javítsa az együttműködést a tagállami bűnüldöző hatóságok között és közvetlenül együttműködjön az említett bűncselekmények megelőzésében és felderítésében.23

Az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynökségének (a továbbiakban: Eurojust vagy szervezet) célja a tagállamok illetékes igazságügyi hatóságai közötti koordináció ösztönzése és javítása a legalább két uniós tagállamot érintő nyomozások és a büntetőeljárások terén,24  elsősorban a kölcsönös nemzetközi jogsegély és az európai elfogatóparancs révén.25

További fontos feladata a szervezetnek a hatásköri összeütközések feloldásában való segédkezés kettő vagy több tagállam illetékes hatóságai között.26

Tehát mindkét ügynökség feladata, hogy támogassák a tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságait (azaz a nyomozó hatóságokat, illetve az ügyészséget) tevékenységükben, ezáltal növelve hatékonyságukat. Mindezt olyan bűncselekmények tekintetében tehetik, amelyek legalább két tagállamot érintenek.27  E támogató tevékenységük is két részre bonható: stratégiai és operatív együttműködésre. A büntető igazságügyi együttműködés stratégiai oldalán bűnmegelőzési és bűnüldözési módszerek kidolgozása, a tagállamok illetékes hatóságaival folytatott stratégiai jellegű kommunikáció és információs rendszer működtetése áll.28  Mindez természetesen a két ügynökség hatáskörébe tartozó, legalább két tagállamot érintő és jellemzően a szervezett bűnözéshez szorosan kapcsolódó bűncselekmények tekintetében valósul meg.29  Az operatív oldalon pedig a szervezetek hatáskörébe tartozó konkrét bűncselekmények tekintetében, többnyire két vagy több tagállam között megvalósuló bűnügyi együttműködés koordinációja áll, amelynek számos változata létezik az Unióban, és ezek közé tartozik a közös nyomozócsoport jogintézménye is.

Jelentőséggel bír az is, hogy milyen hatásköri kapcsolat áll fenn az Eurojust és az Europol között. Ezt a két szervezet a 2010-ben megkötött együttműködési megállapodással rendezte. Eszerint az Europol a tagállamok bűnüldöző hatóságaival áll kapcsolatban, míg az Eurojust az igazságügyi hatóságokkal, így elsősorban a vádhatóságokkal.30

Azonban mindkét szervezet szerepe az illetékes hatóságok együttműködésének a támogatása és erősítése a szervezetek hatáskörébe tartozó bűncselekmények tekintetében.31

Az Europol és az Eurojust számára is biztosított a lehetőség, hogy részt vegyenek a tagállamok illetékes hatóságai által létrehozott közös nyomozócsoportokban.32  Azonban a két szervezet szerepe különbözik egymástól, amely eltérő felépítésükből és feladatkörükből adódik.

Az Europol szolgáltatóként vesz részt a közös nyomozócsoportokban. Ez egy nagyon fontos szeletét fedi tevékenységeinek. Ide tartozik a nyomozási technika szolgáltatása, ami széles körű tevékenységfajtákat fed le az elemző-értékelő tevékenységtől kezdve a bűncselekményhez kötődő tárgyak vizsgálatán át, az ún. on-the-spot támogatásig. Ez utóbbi esetben az ügynökség személyzete a bűncselekmény helyszínére települ ki a szükséges nyomozási cselekmények elvégzése érdekében.33  Ebből érdemes kiemelni, hogy az egyik legnagyobb kihasználtságú elemző-értékelő szolgáltatása a mobiltelefonok cellainformációs adatainak elemzése, ugyanis az ügynökségnek saját, és Európa-szerte elismert elemző-értékelő központja van. E tevékenységeket azonban már a nyomozócsoport működése során látja el. Viszont ezt megelőzően a JIT létrehozásában is lehet szerepe, ugyanis az Europol által létrehozott információs rendszerből az illetékes hatóságok értesülhetnek arról, ha más tagállamban is folyik eljárás a gyanúsítottakkal szemben. Ezzel a JIT létrehozásának a szüksége növekszik, hiszen ez az egyik tipikus esete a nyomozócsoport létrehozásának. Ezen felül pedig pénzügyi támogatást is biztosíthat, azonban az Eurojusttól eltérő formában. A 2016-os szabályozásig ugyanis nem volt jogosult direkt a nyomozócsoportok támogatására, azonban a részt vevő hatóságok közötti koordinációs találkozókat és közös műveleteket korábban is szervezhetett és ezekre pénzügyi támogatást is nyújthatott.34

Az Eurojust teljesen eltérő szereppel rendelkezik, mint az Europol, amely a szervezet felépítéséből adódik. Az Eurojust számára nem áll rendelkezésre jelentős szakmai gárda, akik képesek a nyomozati cselekmények végrehajtására. Ezzel szemben a nemzeti tagok és az őket segítő nemzeti szakértők saját nemzeti joguk és a büntető igazságügyi együttműködés szakértői. Így a szervezet többek között a nyomozócsoportok létrehozásának folyamatából vállal oroszlánrészt. Ez azt jelenti, hogy az Eurojust nemzeti tagjai részt vesznek a JIT-tel kapcsolatos tanácskozásokban attól a pillanattól kezdve, amikor még csak felmerül annak igénye, sőt a szervezetnek arra is lehetősége van, hogy javasolja a JIT felállítását. Szintén a nyomozócsoport létrehozásához tartozik a megállapodás előkészítésében nyújtott segítség. Ebben a fázisban tehát az Eurojust szolgáltatásainak a hozzáadott értéke az, hogy platformot biztosít a JIT-tel kapcsolatos kommunikáció számára. Ez azonban a nyomozócsoport létrehozása után sem szűnik meg. Mivel az Eurojust sokáig kizárólagosan volt jogosult a nyomozócsoportok finanszírozására, így napjainkban is sokkal nagyobb szerepet kap a nyomozócsoportok koordinációjában.35  Ennek pedig legjelentősebb részét képezi, hogy nem csupán a nyomozócsoport tagállami, azaz „helyi” szinten felmerülő költségeit finanszírozza, hanem a csoport hatékonyságát jelentősen növelő előzetes és a létrehozás után a folyamatos koordinációs találkozók költségeit is állja, amelyeket jellemzően az Eurojust vagy az Europol székhelyén tartanak. Nem utolsó sorban az Eurojust a nyomozócsoport működése alatt végig jelen van eredeti szerepében is, ami nem más, minthogy gördülékennyé teszi az érintett hatóságok közötti kommunikációt és a nemzeti tagok elhárítják az esetleges joghatósági összeütközéseket, vagyis egyszerűen megfogalmazva koordinálják azt, hogy a gyanúsítottak ellen melyik tagállamban emeljenek vádat.36

A büntetőjogban a tagállamok joghatóságának összeütközéséről akkor beszélünk, amikor két vagy több tagállam is jogosult lenne a büntetőeljárás lefolytatására ugyanazon bűncselekmény elkövetése miatt. Ebben az esetben azonban el kell dönteni azt, hogy melyik tagállamban folytassák az eljárást. Végeredményben arra a tagállamra szokott esni a választás, amely kedvezőbb helyzetben van az eljárás tekintetében. Példának okáért a bizonyítékok túlnyomó többsége az elkövetés helyén áll rendelkezésre, így az ennek megfelelő tagállamban érdemes lefolytatni az eljárást. Ezzel szemben azonban egy nemzetközi bűnszervezet esetén a bűnszervezet működésének az országában célszerűbb a büntetőeljárás megindítani.

Tehát a két szervezet szerepe jól elhatárolható, azonban az, hogy az együttműködés milyen fokán lépnek be a nyomozócsoportba, jelenleg sem tisztázott, mivel hatáskörük részben egybeesik. Sőt, a tagállamok büntetőeljárási joga sem egyezik meg, így legfőképp a nyomozati szakban találni rengeteg eltérést arra vonatkozóan, hogy melyik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóság.37  Ez azt eredményezheti, hogy a nyomozás során egy adott tagállamban először az Europolt, egy másik tagállamban pedig elsőként az Eurojustot keresik meg az eljáró hatóságok.38  Ez megnehezíti azt, hogy szekunder jogi normával hibátlanul válassza el egymástól az Európai Parlament és a Tanács az Europol és az Eurojust hatáskörét, azaz hogy ne legyenek átfedések. Emiatt a két szervezet együttműködésére van szükség, amelyre az intézményi kapcsolatok kialakítása adja a legjobb megoldást. Itt csak visszautalok az Europol és az Eurojust szintén ezen pontban tárgyalt megállapodásra, amellyel megnyugtatóan lehetett rendezni ezt a problémát.

Összefoglalva, a közös nyomozócsoportokban az Europol feladata a nyomozási technika szolgáltatása, míg az Eurojust pedig elsősorban a nyomozócsoportok létrehozásában, az illetékes hatóságok kommunikációjában és a jogsegélykérelmek koordinálásában vesz részt.39

Gyakorlati megközelítés

Napjainkra a közös nyomozócsoport az Európai Unióban a határon átnyúló és szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik hatékony eszközévé vált.40  Számos közös nyomozócsoport tevékenysége fejeződött be eredményesen 2019-ben is, amelyek közül néhányat bemutatok annak érdekben, hogy szemléltessem a két ügynökség előbb kifejtett szerepvállalását.

A 2017-ben Románia és Svájc41  között létrejött JIT célja egy emberkereskedelemmel és prostitúcióval foglalkozó román bűnszervezet felszámolása volt, amely Romániából Svájcba szállított nőket, ahol prostitúcióra kényszerítette őket. A bűncselekményekre először a svájci hatóságok figyeltek fel 2016-ban. Ezt követően, 2017-ben jött létre a JIT, amelynek segítségével kilenc elkövetőt sikerült felelősségre vonni a 15 sértettet érintő emberkereskedelem és prostitúcióra kényszerítés vádja miatt.42

Egy másik esetben szintén egy román szervezett bűnözői csoport követett el bűncselekményeket. Franciaországba szállítottak nőket, akiket prostitúcióra kényszerítettek és az így megszerzett pénz eredetét különböző módszerekkel legálisnak tüntették fel, azaz pénzmosást követtek el. A csoport felszámolása érdekében az Eurojust koordinációja mellett a francia, a román, az olasz és a német hatóságok is együttműködtek. A nyomozás során felmerült a JIT létrehozásának lehetősége, amit az Eurojust finanszírozott. Végül már a JIT keretében végezték el azt az összehangolt műveletet, amelynek során több országban (többek között Magyarországon is) 2 luxusautót, 14 mobiltelefont, 18 SIM kártyát, két számítógépet, ékszereket és készpénzt foglaltak le az eljáró hatóságok. Az összehangolt műveletet az Europol koordinálta, aminek eredményeként sikeresen felszámolták a bűnözői csoportot.43

Szintén az Europol Információs Rendszer segítségével sikerült összehangolni egy másik esetben a két tagállamban is folyamatban lévő büntetőeljárásokat. Egy szervezett bűnözői csoport abból élt, hogy nehéz helyzetben lévő litván személyeket utaztatott az Egyesült Királyságba. Derbyben szállásolták el őket. Azonban a kiutazásért, a kint tartózkodásért és a munkaközvetítésért cserébe elvonták tőlük a megkeresett pénzüket oly módon, hogy bankszámláikhoz hozzáférést szereztek. Tehát a csoport a sértettek kényszermunkája útján megkeresett jövedelemből szerzett vagyoni előnyt. Mind a brit, mind pedig a litván hatóságoknál folyamatban voltak büntetőeljárások. Amikor a társhatóságok észlelték, hogy ugyanazon elkövetői körről lehet szó, az Eurojust együttműködésével létrehoztak egy közös nyomozócsoportot, amelynek a segítségével sikerült felszámolni a bűnszervezetet. Ebben az esetben különösen sok, szám szerint 14 koordinációs találkozót tartottak a társhatóságok. A JIT egyik legnagyobb előnye pedig az volt, hogy megkönnyítette a bizonyítékok felhasználását, ugyanis végül arra a megállapodásra jutottak az érintett tagállamok, hogy az elkövetőket az Egyesült Királyságban vonják felelősségre. Azonban a brit jogrendszer teljesen más követelményeket állít a bizonyítékok felhasználhatóságával szemben. Emiatt a közös nyomozócsoport létrehozása nélkül számos jogsegély iránti kérelmet kellett volna teljesíteni annak érdekében, hogy a litván hatóságok által megszerzett bizonyítékokat fel lehessen használni a brit büntetőeljárásban. Viszont a JIT jogintézménye áthidalta ezt a problémát, hiszen a nyomozócsoport működése alatt szerzett bizonyítékok korlátok nélkül felhasználhatók valamennyi részt vevő tagállamban.44

Következtetések

A feldolgozott esetek alátámasztják azt, hogy a JIT nem csupán elméleti szinten könnyíti meg a tagállamok illetékes bűnüldöző hatóságainak az együttműködését. A közvetlen kommunikáció, a személyes találkozók, a kiküldött tagok által biztosított személyes jelenlét a nyomozás során és a bizonyítékok minden további intézkedés nélküli felhasználhatósága mind olyan tényezők, amelyek hatékonyabbá, mindenekelőtt gyorsabbá teszik a büntetőeljárást.45  További haszna a JIT-nek, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai értékes tapasztalatokat nyernek az együttműködés során. Kijelenthető, hogy a közös nyomozócsoport a bűnüldöző hatóságok legjobb gyakorlatai megosztásának közvetlen, ezáltal egyik leghatékonyabb formája.

Az esetekben az is megmutatkozik, hogy az Eurojust és az Europol támogatása nélkül napjainkban nem volna ilyen széles körben elterjedt a jogintézmény alkalmazása. Elsőként azt kell említeni, hogy egy JIT felállításának megvannak a maga költségei: a koordinációs találkozók megszervezése, a résztvevők utazása és elszállásolása, a csoport tagjai közötti kommunikáció érdekében tolmácsok és fordítók alkalmazása.46  Emiatt szükségszerű volt, hogy idővel az uniós jogalkotó támogatást biztosítson a közös nyomozócsoportok működtetésére, ugyanis ezeket a költségeket a gyakorlatban a JIT-ben részt vevő hatóságoknak kellett finanszírozniuk. Így nem véletlen az, hogy miután az Eurojust finanszírozási jogkört szerzett,47  nagyobb hajlandósággal vettek részt a tagállamok a közös nyomozócsoportokban. A finanszírozás lehetőségét a Tanács 2009/426/IB határozata biztosította a szervezet számára. A szervezet ennek eredményeként 2009-ben 5, 2010-ben pedig már 29 JIT létrehozását finanszírozta.48

Az Eurojust nemzeti tagjai segítséget nyújtanak az illetékes hatóságoknak abban is, hogy azok fel tudják venni a kapcsolatot az érintett tagállam megfelelő hatóságával. Ez azért kiemelkedően fontos, mert – ahogy már korábban is kifejtettem – a tagállamok büntető igazságügyi rendszerei eltérő felépítésűek. Ez pedig azt eredményezheti, hogy a megkereső fél nem tudja beazonosítani a megfelelő hatóságot, akit meg kell keresni annak érdekében, hogy megkezdődhessen a nemzetközi együttműködés. Már önmagában ez lassíthatja a büntetőeljárást, nem is beszélve a nyelvi akadályokról. Más tagállam bűnüldöző hatóságaival ellentétben a nemzeti tagok tökéletesen ismerik saját tagállamuk igazságügyi rendszerét, így könnyen eligazítást adnak az illetékes hatóságokról. Amennyiben pedig a megkereső és a megkeresett fél közvetlen kommunikációt folytat, nagy az esélye annak, hogy folyamatos fordítómunkát kell végezni. Ezt megelőzhetik az Eurojust nemzeti tagjai, akik egymás és saját illetékes hatóságaik között közvetítenek, hiszen a nemzeti tagok és saját hatóságaik között e nyelvi akadályok nem állnak fenn. A kapcsolatfelvételt követően pedig több tagállamot érintő koordinációs értekezletek szervezésével is elősegíti a közös nyomozócsoport létrehozását, ahogy az ilyen értekezletek minden vizsgált esetben megelőzték a nyomozócsoportot. Ezek a személyes értekezletek a közös nyomozócsoport működése előtt és alatt is értékesnek bizonyulnak, aminek részben az az oka, hogy kiváltja a hivatalos levelek útján való kommunikációt.

A tagállamok nemzetközi bűnügyi együttműködésében szintén fontos, hogy az Eurojust jogi tanácsadást nyújthat. Ebben a kategóriában a szervezetnek számos jogköre van. Példának okáért büntetőeljárás megkezdését és eljárási cselekmények elvégzését kezdeményezheti. Mindenekelőtt pedig tanácsadást nyújt a tagállamok számára, ha a joghatósági összeütközést nem tudják feloldani. Jellemzően egyébként erre nem kerül sor, mivel a közös nyomozócsoporton belül megvalósuló szoros együttműködés lehetővé teszi azt, hogy a tagállamok megállapodjanak abban, hogy melyikük érvényesíti büntetőhatalmát, mégis egyre több alkalommal előfordul, hogy az Eurojustnak hivatalból kell eljárnia a joghatósági ütközés feloldása érdekében.49  Ez a gyakorlatban koordinációs értekezletek keretében történik, ahol mérlegelni kell, hogyan gyűjthető elfogadható bizonyíték és hogy melyik joghatóság lenne kedvezőbb helyzetben az ügy tárgyalására.50

A vizsgált esetekből az is látszik, hogy az Eurojusthoz hasonlóan az Europol szerepe is elengedhetetlen a JIT-ek létrehozásában, ugyanis jellemzően az Europol Információs Rendszer segítségével lehet beazonosítani azt, hogy több tagállam is érintett ugyanazon bűnözői kör által elkövetett bűncselekményekben (így volt ez a brit-litván együttműködés esetén például). Továbbá fontos szerepe van az ügynökségnek az illetékes nyomozó hatóságok által közösen elvégzett műveletek megszervezésében, amelyek a közös nyomozócsoport hatékonyságának kritikus elemei lehetnek (jól szemléltette ezt a bemutatott esetek közül a román, francia, olasz, német, magyar és szlovák hatóságok bevonásával megvalósult közös művelet – az ún. Joint Action Day –, amelynek során bizonyítékokat foglaltak le a hatóságok). Végső soron tehát az Europol klasszikus – kezdetektől fogva fennálló – szolgáltató szerepkörében járul hozzá a közös nyomozócsoportok sikeréhez.

Összegezve az eddig levont következtetéseket kijelenthető, hogy a JIT jogintézményének útján megvalósuló nemzetközi bűnügyi együttműködés jóval kisebb mértékű, nehezebb és hatástalanabb lenne az Eurojust és az Europol koordinációs tevékenysége hiányában. Továbbá kiemelendő, hogy a két szervezet együttműködése is előfeltétele a nyomozócsoportok sikerének, ugyanis semelyik ügynökség nem képes helyettesíteni a másik által végzett koordinációs és szolgáltató tevékenységet. Így az Europol és az Eurojust közötti intézményi kapcsolat minősége is nagyon fontos szerepet játszik a JIT-ek hatékonyságában.

Végül a teljesség igényével említést kell tenni arról, hogy a közös nyomozócsoport alkalmazását alááshatja az a kellemetlen körülmény, hogy létrehozása igen időigényesnek bizonyul. Az Eurojust 2014–2017 között létrehozott nyomozócsoportokról szóló vizsgálatában például kimutatta, hogy 74 JIT-ből mindössze kilencet hoztak létre egy hónapnál rövidebb idő alatt, míg 29 esetben ez az idő a három hónapot is meghaladta.51  Mivel a JIT-et csak akkor lehet létrehozni, ha már megalapozott gyanú áll fenn a tekintetben, hogy kik a bűncselekmény elkövetői, így krimináltaktikai szempontból problémás lehet az, hogy az eljáró hatóságok veszítenek egy, vagy két, vagy akár több mint három hónapot, amíg a nyomozócsoport létrejön.

Emiatt megfontolandó volna a közös nyomozócsoport létrehozásának megkönnyítése, amivel fokozható lenne a jogintézmény igénybevétele. Azonban ez aligha elképzelhető, hiszen a megállapodás kötelező tartalmi elemei között már így is csak a legszükségesebb részletek találhatók meg. Nem lehet létrehozni a JIT-et céljainak és működése időtartamának meghatározása nélkül. Ebben a körben a megállapodásnak tartalmaznia kell az érintett államokban vizsgált bűncselekmények körülményeit és azt, hogy a közös nyomozócsoport várhatóan milyen eljárási cselekményeket fog elvégezni (pl. bizonyítékgyűjtés, gyanúsítottak koordinált letartóztatása, vagyoni eszközök befagyasztása).52  A vizsgált bűncselekményekkel kapcsolatos tartalmi elem különösen hátráltathatja a nyomozócsoportok útján való együttműködést abban az esetben, ha az együttműködő tagállamokban nem azonos mértékű az azonos elkövetői körhöz köthető bűncselekmények felderítettsége. Amennyiben pedig a nyomozócsoport létrejön, az újabb felderített bűncselekményeket csak akkor lehet a tevékenységének tárgyává tenni, ha módosítják a megállapodást.

Ugyanúgy a nyomozócsoport vezetőjét és tagjait is ki kell jelölni. Ez önmagában egy hosszabb folyamat, hiszen szigorúan meg kell tartani a szolgálati utat mind a létrehozás kezdeményezésénél, mind pedig a vezető és a tagok meghatározásánál. Sőt, a megállapodás létrehozását tovább bonyolítja az, hogy mérlegelni kell azt, mely tagállamok hatóságait vonják be a kezdeményezők az együttműködésbe, és hogy érdemes-e az Eurojustot és az Europolt is bevonni a nyomozócsoportba. Az alapos mérlegelés a JIT létrehozása előtt azért indokolt, mert később a JIT bővítése szintén a megállapodás módosítását teszi szükségessé.53

A közös nyomozócsoport létrehozásának egyszerűsítése emiatt aligha elképzelhető annak ellenére, hogy az Eurojust és az Europol is minden tőle telhetőt megtesz a létrehozás megkönnyítésére (pl. a fentebb említett személyes találkozók, amelyek hatékonyabbá teszik a kommunikációt, ezáltal is könnyítve a létrehozás folyamatán). Azonban kiváló alternatíva lehetne a bizonyítékok kölcsönös elfogadhatóságának előmozdítása az Európai Unióban, ami a tagállamoknak is nagyobb mérlegelési lehetőséget biztosítana arra tekintettel, hogy a közös nyomozócsoport időigényes létrehozását választják vagy az uniós bűnügyi együttműködés más formáját alkalmazzák az adott ügyben, például az európai nyomozási határozatot.54

Szijártó István, joghallgató, Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar

  1. A tanulmány a Pécsi Tudományegyetem Kriszbacher Ildikó Tehetséggondozó Ösztöndíja (2019/2020) keretében készült, az Országos Bírósági Hivatal által 2019-ben meghirdetett Mai-láth György pályázatra készített tanulmány részeként.
  2. Több stratégiai iránymutatásokat tartalmazó uniós dokumentum támogatta a jogintézményt (pl. a Tanács 1997-es szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó akcióterve, a Tamperei Program és a Vienna Action Plan). Lásd Ludo Block: EU joint investigation teams: Political ambitions and police practices. In: Saskia Hufnagel – Simon Bronit – Clive Harfield (eds.): Cross-Border Law Enforcement. Regional Law Enforcement Cooperation – European. Australian and Asia-Pacific Perspectives. Routledge, London, 2011, 90–91. o.
  3. Mutual Assistance in Criminal Matters between the Member States
  4. Ezzel szemben az Europol összekötő tisztviselőinek tevékenysége révén 2009-ben 10 487, 2010-ben pedig 13 000 büntetőeljárás rendelkezett határon átnyúló elemmel az Európai Unió tagállamainak rendőrségi együttműködését elősegíteni hivatott ügynökségnek köszönhetően. Lásd Ludo Block: Joint Investigation Teams: The Panacea for Fighting Organised Crime? Paper for the ECPR Annual Conference, Reykjavik, 25–27 August 2011, 2. o.
  5. Az újonnan létrehozott jogintézmény szabályozása tág teret biztosított a tagállamok számára a csoport felépítése, szervezete tekintetében, így egymással ellentétes gyakorlatok alakultak ki egyes tagállamokban, ami miatt az együttműködés kevésbé volt életszerű. Példának okáért nem volt meghatározó gyakorlat a korai években arra, hogy a JIT „székhelye” hol legyen. Erről a szabályozás nem szól, csupán azt rendezi, hogy azon tagállam büntetőeljárási joga vonatkozik rá, amelynek a területén túlnyomó részben végzi tevékenységét a JIT. Eme bizonytalanság miatt a holland álláspont úgy tekintett a közös nyomozócsoportra, mint egyetlen csoport, amelynek egyetlen vezetője van, ezzel szemben a francia és a spanyol álláspont az volt, hogy a másik részt vevő tagállam hatóságának tagjai is kvázi önálló csoportot képeznek, amelynek megvan a saját vezetője. Lásd Ludo Block: Combating Organized Crime in Europe: Practicalities of Police Cooperation. Policing, 2008/2., 79–80. o.
  6. A nyomozócsoportban részt vevő felek a csoport megszűnése után meghatározott forma szerint értékelik a JIT tevékenységét annak érdekében, hogy a jövőben ez alapján is javítható legyen a nyomozócsoportok jogszabályi környezete és egyéb, hozzájuk kapcsolódó tevékenységek. http://www.eurojust.europa.eu/doclibrary/JITs/Pages/JIT- evaluation.aspx
  7. Természetesen ez az adat torzít, hiszen vannak esetek, amikor több évig is eltarthat az együttműködés, így a valós számot nem lehet kiolvasni ebből az adatból, azonban nagyságrendileg eligazít, hogy mégis milyen népszerűségnek örvend jelenleg a közös nyomozócsoport jogintézménye. Lásd Eurojust Annual Report 2018. 2. o. http://eurojust.europa. eu/doclibrary/corporate/eurojust%20Annual%20Reports/Annual%20Report%202018/AR2018_EN.pdf
  8. Bezsenyi Tamás – Tirts Tibor: Közös Európai Nyomozócsoportok a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Gyakorlatában. In: Szent Lászlótól a Modernkori Rendészettudományig. Pécsi Határőr Tudományos Közlemények XIX., Pécs, 2017, 175. o.
  9. 2005. évi CXVI. törvény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény és az egyezmény 2001. október 16-án kelt kiegészítő jegyzőkönyve kihirdetéséről (a továbbiakban: 2005. évi CXVI. törvény) 13. cikk (1) bekezdés.
  10. Jávorszki Tamás: Joint Investigation Teams as a Specific Form of Mutual Assistance. Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata. PTE ÁJK, Pécs, 2013, 47. o.
  11. A közös nyomozócsoportokra vonatkozó gyakorlati útmutató, 7. o.
  12. 2012. évi CLXXX. törvény az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együtt-működésről 70/B. § (1)–(2) bekezdés.
  13. Conny Rijken: Joint Investigation Teams: Principles, Practice, and Problems – Lessons Learnt from the First Efforts to Establish a JIT. Utrecht Law Review, 2006/2., 103. o.
  14. A közös nyomozócsoportokra vonatkozó gyakorlati útmutató, 4. o.
  15. A nyomozócsoportot létrehozó eseti megállapodás részletesen szabályozza a nyomozócsoport tevékenységét. Így a megállapodásnak számos kötelező tartalmi eleme van. A dokumentumnak tartalmaznia kell a bűncselekmény leírását, amellyel kapcsolatban a közös nyomozócsoportot létrehozzák, a közös nyomozócsoport működési területét, annak összetételét, rendelkeznie kell vezetőjéről, működésének időtartamáról és a meghosszabbítás feltételeiről. A megállapodás tárgya még a közös nyomozócsoport más tagállamban eljáró tagjának a jogai és kötelezettségei és az eljárási cselekmények közös nyomozócsoport működése során történő kezdeményezésének, elvégzésének módja, és az eljárási cselekmények eredménye vagy a közös nyomozócsoport keretei között beszerzett más bizonyítási eszközök átadásának módja és végül, de nem utolsó sorban a működés költségeinek viselése. Lásd: 2012. évi CLXXX. törvény 70/C. § (2) bekezdés.
  16. A tagállamokkal folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény szerint a magyar fél részéről az ügyész jogosult a csoport vezetésére. Lásd: 2012. évi CLXXX. törvény 70/C. § (3) bekezdés.
  17. 2005. évi CXVI. törvény 13. cikk (3), (12) bek.
  18. 12/2012. (VI. 8.) LÜ utasítás az ügyészség szervezetéről és működéséről, 17. cikk (1) bekezdés af) pont. Vö. 31/2004. (BK 21.) BM–PM együttes utasítás 4. pont.
  19. Ezt a legfőbb ügyész a tagállamokkal folytatott bűnügyi együttműködésről szóló törvény felhatalmazása alapján rendelte el. A törvény értelmében a közös nyomozócsoport a legfőbb ügyész vagy az általa kijelölt ügyész és a tagállami hatóság közötti megállapodással jön létre. Lásd: 2012. évi CLXXX. törvény 70/C. (1) bekezdés.
  20. Ludo Block (2011): i. m. 93. o.
  21. Uo. 89. o.
  22. EUMSZ 88. cikk (1)–(2) bek.
  23. Működését 1999-ben kezdte meg. Lásd Marius Eugen Radu: The Place and the Role of Europol in EU Architecture. Cogito – Multidisciplinary Research Journal, 2013/6., 115–116. o.
  24. Annika Suominen: The Past, Present and the Future of Eurojust. Maastricht Journal of European and Comparative Law, 2008/1., 217. o.
  25. Mohay Ágoston – Szalayné Sándor Erzsébet: A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség. In: Horváth Zsuzsanna – Mohay Ágoston – Pánovics Attila – Szalayné Sándor Erzsébet: Európai Közjog 2. PTE ÁJK, Pécs, 2016, 198. o.
  26. Anne Weyembergh: The Development of Eurojust: Potential and Limitations of Article 85 of the TFEU. New Journal of European Criminal Law, 2011/1., 78.
  27. Bogdan Birzu: Cooperation between member states and Europol. Juridical Tribune, 2019/1., 34. o.; Michiel Luchtman – John Vervaele: European Agencies for Criminal Justice and Shared Enforcement (Eurojust and the European Public Prosecutor’s Office). Utrecht Law Review, 2014/5., 137. o.
  28. Az Europol által fenntartott Europol Információs Rendszer működtetése is például ebbe a körbe vonható. Az információs rendszer jelentősége pedig különösen megnövekedett azóta, amióta a tagállamok bűnüldöző hatóságai közvetlen hozzáféréssel rendelkeznek ehhez a rendszerhez. Ehhez korábban az illetékes Összekötő Iroda segítségét kellett kérni, amelynek egyik legfontosabb feladata ma is a tagállamok hatóságai rendelkezésére álló releváns bűnügyi információk hatékony összegyűjtésének elősegítése. Lásd: Interjú Dr. Vas Zsolt rendőr alezredessel, az Europol Magyar Összekötő Iroda vezetőjével: az 1. kérdésre adott válasz; Gyimesi Zita Katalin: Bűnügyi Együttműködés az Európai Unióban, különös tekintettel az Europol rendőrségi együttműködésben betöltött szerepére. Studia Iuvenum Iurisperitorum, 2008/4., 136. o.
  29. Példának okáért az Europol által készített fenyegetettségértékeléseket a magyar bűnüldöző hatóságok is felhasználják a nemzeti bűnüldözési stratégia tervezése során. Lásd: Interjú Dr. Vas Zsolt rendőr alezredessel, az Europol Magyar Összekötő Iroda vezetőjével: a 7. kérdésre adott válasz.
  30. Agreement between Eurojust and Europol 2010, 4. cikk
  31. Anne Weyembergh – Ines Armada – Chloe Briere: Competition or Cooperation: State of Play and Future Perspectives on the Relations between Europol, Eurojust and the European Judicial Network. New Journal of European Criminal Law, 2015/1., 261. o. Míg az Europol a nyomozás során segíti a tagállamok nyomozó hatóságait, addig az Eurojust elsősorban koordinálja a tagállamok vádhatóságainak a tevékenységét annak érdekében, hogy az esetleges hatásköri összeütközések ne ássák alá a hatékony büntetőeljárást. Lásd erről Helen Xanthaki: Eurojust: Fulfilled or Empty Promises in EU Criminal Law? European Journal of Law Reform, 2006/8., 180. o.
  32. A 2014 és 2017 között létrehozott nyomozócsoportok értékeléséből kiderül, hogy a három év alatt létrehozott JIT-ek 91 százalékában, 74-ből 67 esetben részt vett valamelyik vagy mindkét szervezet a nyomozócsoport tevékenységében. Lásd: JITs Network: Second JIT Evaluation Report 2018, 38. o.
  33. Europol: Catalogue of Operational and Strategic Products & Services, 11–18. o.
  34. JITs Network: First JIT Evaluation Report 2016, 24. o.
  35. A 2014–2017 közötti időszakban létrehozott JIT-ek 54 százalékában egyedül az Eurojust vett részt, míg az Europol csupán az esetek 37 százalékában volt jelen a nyomozócsoportban. Lásd: JITs Network: Second JIT Evaluation Report 2018, 38. o.
  36. JITs Network: First JIT Evaluation Report 2016, 24. o.
  37. A. Weyembergh – I. Armada – C. Briere: i. m. 269. o. Ez megmutatkozik például az ún. Fortune JIT-ben, ahol a francia oldalon a nancy-i szervezett bűnügyekkel foglalkozó speciális ügyészség volt az ügy ura, míg Magyarországon a Szegedi Járási Ügyészség. Lásd: Bezsenyi T. – Tirts T.: i. m. 181. o.
  38. Ha az ügyben például kizárólag az ügyészség jogosult eljárni, akkor egyértelmű, hogy a két szervezet közötti megállapodás miatt az Eurojustot fogja felkeresni a nyomozó hatóság. Ám akár ezzel ellentétes eredményre is juthatunk abban az esetben, ha a büntetőeljárás kezdeti szakaszában nem a vádhatóság irányítja a nyomozást. Így van ez jelenleg például hazánkban, ugyanis a felderítés során az ügyész csupán törvényességi felügyeletet lát el. Nemzeti jogunkat azonban csupán szemléltetés céljából hoztam fel, ugyanis korábban már említettem, hogy a közös nyomozócsoport létrehozása ügyészi hatáskör, így tehát ebben a kérdéssel biztosan az Eurojusthoz fordulnak a hazai hatóságok.
  39. A. Weyembergh – I. Armada – C. Briere: i. m. 269. o.
  40. Az Eurojust 2018-ban 235 közös nyomozócsoportban vett részt. Ebből 150 JIT-et korábbi években hoztak létre, míg 85 nyomozócsoportot 2018-ban. Az Europol pedig a 2016–2017-es jelentésében több sikeres nyomozócsoportban való részvételéről is beszámol. Lásd: Eurojust Annual Report 2018, 2. o.; Europol Review 2016–2017, 43. o., 51. o., 56. o.
  41. Noha Svájc nem az Európai Unió tagja, a közös nyomozócsoport jogintézményét létrehozó MLA egyezményt ratifikálta.
  42. http://www.eurojust.europa.eu/press/PressReleases/Pages/2019/2019-01-30a.aspx
  43. http://www.eurojust.europa.eu/press/PressReleases/Pages/2019/2019-06-14.aspx
  44. http://www.eurojust.europa.eu/press/News/News/Pages/2019/2019-07-30_World-Day-against-THB.aspx
  45. A gyorsaság és a több tagállamra kiterjedő nyomozás pedig a szervezett bűnözői körök felszámolásának sine qua non-ja.
  46. Az Eurojust 2010. évi jelentésében arról számol be, hogy a JIT-ek finanszírozásának kezdetén a legfőbb költségek, amelyek a közös nyomozócsoportokkal kapcsolatban jelentkeztek, ezek voltak. Lásd: Eurojust Annual Report 2010, 49. o.
  47. 2009/426/IB határozat, 7. pont 9f. cikk
  48. Eurojust Annual Report 2009, 35. o.; Eurojust Annual Report 2010, 49. o.
  49. Erre 2011-ig háromszor kerül sor. A tagállamok közötti nemzetközi bűnügyi együttműködés elmélyülésével azonban úgy tűnik, hogy a joghatósági összeütközések száma növekszik, ugyanis 2014-ben már 12 kérelem, míg 2015-ben már 34 kérelem érkezett a szervezethez, amelyben segítségét kérték az összeütközés feloldására. Lásd: Eurojust Annual Report 2011, 21. o.; Eurojust Annual Report 2015, 57. o.
  50. Az említett példa eredményeképpen pedig létrejött egy JIT, amivel a két érintett tagállam összpontosítani tudta erőforrásait. Lásd: Eurojust Annual Report 2011, 21. o.
  51. JITs Network: Second JIT Evaluation Report 2018, 35. o.
  52. Megállapodásminta a közös nyomozócsoport létrehozásáról (2017) 2. pont
  53. Megállapodásminta a közös nyomozócsoport létrehozásáról (2017) 6–7. pont
  54. Ez a lehetőség adott, hiszen a Lisszaboni Szerződés előirányozta a bizonyítékok tagállamok közötti kölcsönös elfogadhatóságát illető minimumszabályozást, amelyet az Európai Parlament és a Tanács alkothat meg irányelvek formájában. [EUMSz. 82. cikk (2) bek. a) pont] A bizonyítékok kölcsönös elfogadhatóságának alapvetően három útja létezik az Európai Unióban: a tagállamok összehangolják büntetőeljárási joguk bizonyítékokra vonatkozó eltérő rendelkezéseit, amely a három megoldás közül a legnehezebben megvalósítható; a bizonyítási eszközöket minimumkövetelményeknek feleltetjük meg, amellyel garantálni lehet, hogy valamennyi tagállamban felhasználhatók; vagy a tagállamok úgy rendezik saját szabályozásukat, hogy a más tagállamban beszerzett bizonyítékokat minden további nélkül fel lehet használni a büntetőeljárásban. Lásd Farkas Ákos: A kölcsönös elismerés elve az európai büntetőjogban I. Ügyészségi Szemle, 2016/1., 93–94. o.
Közzétéve itt: 2019. évi 6. lapszám | Tagged


Your browser does not support the canvas element.