Migrációs válság, embercsempészés, büntetéskiszabás

Növekvő migráció, növekvő kereslet, növekvő (illegális) profit

Az UNHCR¹  adatai szerint 2014 végén, tehát a nemzetközi menekültválság kezdetének időpontjában világszerte 245 millió fő tartózkodott más államban, mint amelyben született, az otthonukból kimozdulók és határokon átlépve úton lévők száma pedig elérte az 60 milliót.²  Ezzel párhuzamosan az illegális migrációval összefüggő jogellenes cselekmények száma is egyre nőtt.

Az embercsempészés a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények körébe tartozó,³  az illegális nemzetközi migrációhoz kapcsolódó deliktum, amely a 2010-es évek elejétől egyre több gondot okoz a fejlett világ és Európa államainak.⁴  Az embercsempészés egyidős a territoriális határok, később az államhatárok ellenőrzésével, az ilyen cselekmények száma minden migrációs hullám esetén szükségképpen emelkedik. Az embercsempészéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat elemzésének aktualitását a 2015-ben bekövetkezett migrációs válság adja. A határoknál megjelenő, Nyugat-Európába tartó, Európán kívüli országokból érkező tömegek kezelhetetlen helyzetet eredményeztek az érintett országok hatóságai számára. A kaotikus állapotokat a szervezett bűnözői csoportosulások sem nézték tétlenül: az illegálisan érkezők tömegeinek nyújtottak segítséget a tiltott határátlépéséhez, tipikusan anyagi ellenszolgáltatás fejében. Az Europol adatai szerint az embercsempészek tarifái 1500 és 2500 euró között mozognak, tehát az embercsempészet európai szinten mintegy 135-225 millió eurós üzlet.⁵  A csempészszervezetek rövid időn belül reagáltak a növekvő keresletre: a korábban illegális árukat Európába szállító csoportok részben áttértek az embercsempészetre. 2015-ben mintegy 1 800 000 fő lépett be illegálisan az Európai Unió területére.⁶  2019-ben mintegy 90 000 bevándorló⁷  érkezett Európába embercsempészek segítségével. Magyarországon 2019-ben az illegális határátlépők száma túllépte a tízezret, és ez 5-8 milliárd forint hasznot hozhatott az embercsempészeknek.⁸

Az embercsempész szervezetek és a velük összejátszó úgynevezett migráns-taxikat üzemeltető civil szervezetek (illetve a mögöttük álló érdekcsoportok) laza hálózatokba rendeződnek, igyekeznek elkerülni a határellenőrzést vagy – akár korrupció útján – gyengíteni annak hatékonyságát. Az úgynevezett balkáni útvonalon – amely Magyarországon át halad Nyugat-Európa felé –, korábban főként kábítószer-, fegyver- és emberkereskedelem zajlott. Az embercsempészés elszaporodására és virágzó üzletággá formálódására reagálva a magyar jogalkotó – új tényállások (határzáras bűncselekmények) bevezetése mellett – szigorította az embercsempészés bűncselekményhez fűződő jogkövetkezményeket.

A határt szabályosan átlépők később maguk is illegális migránssá válhatnak, ha a tartózkodásuk határideje lejár, vagy illegálisan vállalnak munkát. A legális nemzetközi migráció csatornáinak szűkössége miatt a hazájukat elhagyók óriási kockázatokat vállalnak, hogy eljussanak egyik országból a másikba, s legtöbb esetben ezt a kiszolgáltatott helyzetet használják ki a bűnelkövetők. Az illegális migránsok többnyire húsz-harminc év közötti férfiak, akik alacsony szakmai képzettséggel rendelkeznek.⁹  Leggyakrabban a jobb megélhetés reményében szánják el magukat a vándorlásra. A legfőbb úti célok az Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország, Ausztria, Svájc, Svédország és más jóléti európai államok.

Az illegális tevékenységek – hamis vagy hamisított okmányok beszerzése, illegális határátlépés szervezése, idegen országokon át történő szállítás stb. – tarifái igen változatosak, de az igények és kockázatok fokozódásával egyre növekednek. Az embercsempészek induláskor olykor csak előleget kérnek, és az áldozatok utólag fizetik ki a fennmaradó hátralékot vagy ledolgozzák az adott összeget (ez azonban már az emberkereskedelem tárgykörébe tartozik). A migráció magas költségei és kockázatai okán a migránsok körében gyakori az illegális munkavállalás és más jogellenes cselekmények elkövetése (koldulás, prostitúció, haszonszerzésre irányuló bűncselekmények).¹⁰

Illegális bevándorlás Európába a menekültválság előtti időszakban

A nagy bevándorló-országokban az illegális immigráció és az ahhoz kapcsolódó embercsempészet már évtizedek óta probléma. Nagy-Britanniában például a 2006 októberében végzett lakossági felmérés szerint a válaszadók 80 százaléka súlyos problémának látta az illegális migrációt, amely már ekkor emberéleteket követelt, például a Nagy-Britanniát Franciaországgal összekötő alagútban. „A legtöbb európai migráns Törökországból, Szerbiából és Montenegróból, valamint Romániából érkezett. Az illegális bevándorlás visszaszorítása érdekében 2007-ben 800 fővel nőtt a bevándorlással foglalkozó hivatalnokok száma, ezek szorosan együttműködnek a szervezett bűnözés elleni hivatallal. Az illegális migrációval érintettek több mint fele közép, 17%-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Közel kétharmaduk illegálisan érkezett, a többiek vízumuk lejárta után maradtak az országban. Mintegy kétharmaduknak ismerősei, családtagjai élnek Nagy-Britanniában, így könnyen találtak illegális foglalkoztatót, ám a munkakörülmények sanyarúak voltak…”.¹¹  Németországban is milliós nagyságrendű volt már ekkor az illegálisan bevándoroltak és tartózkodók száma. A hatóságok sokáig tolerálták is az illegális határátlépés után humanitárius okokra hivatkozó bevándorlókat.¹²  Olaszország korábban is az illegális migránsok egyik kedvelt célországa volt. A zöldhatárokon főleg Kelet-Közép-Eu-rópából és Ázsiából érkeztek Itáliába, de olykor Svájc és Franciaország felől is próbáltak bejutni az Észak-Afrikából és Dél-Amerikából érkezők. A tengerről jövők, főleg észak-afrikaiak és Srí Lanka-iak, Szicíliában és a környező szigeteken értek partot, a Törökországból érkezők Calabriát, Lampedusát tekintették célpontnak, az albánok Apuliába igyekeztek hajón.¹³

Illegális bevándorlás Magyarországra a menekültválság előtti időszakban

Magyarországnak már a ’80-as évek utolsó harmadában szembe kellett néznie a Ceausescu-rezsim üldözése elől 1987-től kezdve menekülő román állampolgárságú magyarok bevándorlásával, akik közül sokan illegálisan léptek be az országba és rokonoknál, barátoknál húzták meg magukat, hónapokon keresztül bujkáltak, alkalmi munkákból éltek és rettegtek a fenyegető kiadatástól. Mások a nyugati határállomásokon, ismét mások a nyugati zöldhatáron próbáltak illegálisan átjutni. 1988 és 1989 között 34 000 menekülő érkezett Romániából, 67 százalékuk illegálisan, a zöldhatáron keresztül. Háromezer családegyesítési eljárás indult.

Ezzel egyidejűleg a Német Demokratikus Köztársaságból is érkeztek menekülő csoportok. Röviddel később a jugoszláv utódállamokban folyó háború újabb menekülteket sodort az országba. Az etnikai tisztogatások elől, jobbára Bosznia-Hercegovinából menekülő 48 000 ember többsége illegálisan lépte át a határt, de Magyarország humanitárius meggondolások alapján befogadta őket. Hamarosan egyre nagyobb számban jelentek meg Európán kívüli menekülők, többségük a hatóságok korabeli tapasztalata szerint Magyarország érintésével nyugati államokba igyekezett. Általában illegálisan, illetve hamis okmányokkal léptek hazánk területére és távoztak innen. Menedék iránti kérelmüket a be- vagy kilépés közben a határon való feltartóztatásuk, vagy az országban való elfogásuk, illetve idegen országból való visszatoloncolásuk alkalmával jelentették be. Nagyrészük szintén illegálisan utazott tovább. 1989-ben a menekülők 80 százaléka, 1994 és 1996 között pedig majdnem 100 %-a illegálisan lépett Magyarország területére. Az 1999-es ismételt kisebb kicsúcsosodás az illegálisan belépő menekülők számaiban is megjelent, 2002-ben a beérkezők közel 90% ismét illegálisan érkezett.¹⁴  A külföldi bűnelkövetők szerepe a magyarországi bűnözés teljes vertikumában azonban nem volt jelentős.¹⁵

Embercsempészek és csempészett személyek a magyar határokon a menekültválság előtti időszakban

A rendszerváltás tágabb időszakában megjelentek és megerősödtek az embercsempészettel foglalkozó csoportok és hálózatok, amelyek a mai napig is tevékenykednek. A korábban is létező laza hálózatú szervezett bűnözői csoportok tevékenységében fokról fokra az embercsempészés vált meghatározóvá,¹⁶  de a kritikus és nehezen őrizhető határok mentén megjelentek az alkalmi embercsempészek is. Utóbbiak rendszertelenül és általában csekély összegért, gyalog, személygépkocsin, konténerekben kíséreltek meg kisszámú egyént illegálisan átjuttatni a gyengén őrzött határszakaszokon. A kisméretű, szervezett csempészkörök rendszeresen egy konkrét ország vagy térség állampolgárait fuvarozták, többnyire azonos útvonalakon és módon. Például 1992–93-ban kiépült a Romániából Lengyelországba Ukrajnán át, majd onnan tovább Németországba vezető útvonal. A szervezett nemzetközi embercsempész-hálóza-tokba bekapcsolódott csoportok tevékenysége láncszerűen összefonódott, és a bűnözés egyéb formáira is kiterjedt. E rendkívül mozgékony csoportok az újabb jogi, politikai és gazdasági, valamint földrajzi helyzetekhez alkalmazkodva változtatták módszereiket, útvonalaikat, központjukat. Embereik több országban megjelentek, nemcsak korrumpálták a hatóságokat, hanem be is épültek azokba. A tranzit- és célországokban logisztikai bázisokkal, modern kommunikációs és egyéb technikai eszközökkel rendelkeztek. Az embercsempészet fő útvonalainak egyike Oroszország-Ukrajna felől haladt hazánkon át Ausztria és Szlovákia érintésével Németország és más nyugat-európai országok felé. 1999-től a Budapestről kifelé vezető szöktetési csatorna kettévált. Az egyik útvonal közvetlenül, míg a másik Szlovákiát keresztülszelve haladt Ausztria felé. A második embercsempész útvonal Törökországból kiindulva Bulgárián, Románián keresztül vezetett Magyarország felé. Budapesten az útvonal kétfelé ágazott. Az egyik irány Szlovénia, Dél-Ausztria, Észak-Olaszország, míg a másik ága Ausztria, Németország, Hollandia, Anglia felé folytatódott. Végül, a harmadik embercsempész útvonal Törökországon, Bulgárián, Szerbia-Montenegrón keresztül Magyarországra vezetett. Ez az úgynevezett balkáni útvonal fokozatosan áttevődött Szerbia-Montenegró, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Szlovénia, Olaszország felé.

Az európai országokból származó illegális határátlépők főleg moldáv, ukrán, szerb és montenegrói állampolgárok voltak. Többségük 20 és 35 év közötti férfi, de jelentős volt a nők száma is. Általában legálisan érkeztek Magyarországra, de innen illegálisan folytatták útjukat Nyugat-Európa felé. Célországuk többnyire Olaszország volt. Az ázsiai illegális migránsok többnyire már hazánkba is illegálisan, embercsempészek segítségével érkeztek. Általában a bicskei, illetve a debreceni befogadó állomásokon töltött néhány hónapos tartózkodás után az embercsempészek újra jelentkeztek értük. Az ázsiai migránsokat gyakran a Maros folyón keresztül hajón próbálták átjuttatni Romániából Magyarországra, illetve a Dunán keresztül Szlovákiába. A kínaiak a Kijev–Budapest–Győr–Sopron és a Belgrád–Budapest–Győr–Sopron útvonalon érkeztek, illetve utaztak tovább. Sokan repülővel utaztak Pekingből Moszkván keresztül Belgrádba, majd onnan embercsempészek segítségével, sokszor kamionban rejtőzködve igyekeztek tovább Nyugat-Európába. Szinte mindig embercsempészek közreműködésével kísérelték meg a tiltott határátlépést. Sokuk hosszabb ideig illegálisan tartózkodott Magyarországon, mielőtt megkísérelte volna továbbutazást.¹⁷

Az embercsempészés jogi szabályozása

Alábbiakban az embercsempészés¹⁸  jogi hátterének változásairól, valamint a tényállásban szereplő fogalmak jogalkalmazói gyakorlatban történő megjelenéséről írunk.

Az embercsempészés¹⁹  a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények körébe tartozó bűncselekmény, védett jogi tárgya a határrendészet zavartalan működése, valamint a határforgalom rendje és az illegális migráció megakadályozásához fűződő társadalmi érdek.²⁰  E bűncselekmények elkövetői az államapparátus zavartalan működését sértik. A Magyarországra és ezzel az Európai Unió területére történő jogszerű belépés feltételeiről az államhatárról szóló 2007. évi LXXXIX. törvény 11. §-a, a harmadik országbeli állampolgárok be-utazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény V. fejezete, és a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/399 rendeletének 6. cikke rendelkezik.²¹

Az embercsempészés elkövetési magatartása lényegében a tiltott határátlépéshez történő aktív segítségnyújtásban merül ki, és alapesetben nem feltétel, hogy mindez vagyoni haszonszerzés végett történjen. A segítségnyújtás lehet fizikai (kísérés, eszközök átadása stb.) és pszichikai (tanácsadás, útbaigazítás stb.) jellegű is, de minden esetben a tiltott határátlépés szabálysértéséhez²²  kell kapcsolódnia. A bűncselekmény befejezett, ha a segítségnyújtás megvalósult, függetlenül attól, hogy az államhatár átlépésére vagy annak megkísérlésére sor került-e. Kísérletről akkor beszélhetünk, ha az elkövető már felvette a kapcsolatot a határt átlépni szándékozó személlyel, de a segítségnyújtás még nem történt meg.

Korábbi szabályozásunk szerint²³  az embercsempészés bűntettét az valósította meg, aki államhatárnak más által engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez segítséget nyújtott. Ezért 3 évig terjedő szabadságvesztés volt kiszabható. Ez az alaptényállás a mai – fentebb említett – szabálysértési alakzatnak felel meg, miután a tiltott határátlépés kikerült a bűncselekmények köréből. Súlyosabban volt büntetendő a cselekmény, ha anyagi ellenszolgáltatás fejében vagy több személynek segítséget nyújtva követték el, ebben az esetben 1-5 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett cselekményről beszélhettünk. Az embercsempészés legsúlyosabb, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alakzata valósult meg, ha a csempészett személy sanyargatásával, vagy fegyveresen, vagy üzletszerűen követték el a bűncselekményt. Az embercsempészés előkészülete is büntetendő cselekmény volt.

A 2015. évi módosítást követően a büntetési tétel alapesetben 1-5 évi szabadságvesztésre, a minősített eseteknél – amelyek köre bővült „az államhatár rendjének védelmét biztosító létesítmény, illetve eszköz megsemmisítésével vagy megrongálásával” fordulattal – 2-8 évre emelkedett. A minősített esetek súlyosabban büntetendő köre 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett, ide tartozik a csempészett személy sanyargatásával, vagy fegyveresen, vagy felfegyverkezve, vagy üzletszerűen, vagy – új elemként – bűnszövetségben történő elkövetés. Amennyiben a felsorolt minősítő körülmények közül egyszerre több is megállapítható, a büntetési tétel már 5-15 évre emelkedik. A módosítás egyik legfontosabb eleme, hogy a minősített esetekben foglaltaknak megfelelő embercsempészés szervezője vagy irányítója 10-20 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Az előkészület továbbra is bűncselekménynek minősül és háromévi szabadságvesztéssel fenyegetett.

Láthatjuk tehát, hogy a jogalkotó a büntetési tételek szigorítása és új tényállási elemek bevezetése útján igyekezett visszaszorítani az embercsempészek tevékenységét.

A bűncselekmény alanya bárki lehet. Az embercsempészés kizárólag egyenes szándékkal követhető el, tekintve, hogy célzatos bűncselekmény. Rendbelisége az átlépni szándékolt államhatárok számához igazodik.

A minősített esetek közül a csempészett személy sanyargatásával történő elkövetés igényel magyarázatot.²⁴  Ez akkor valósul meg, ha az elkövető a csempészett személynek testi vagy lelki szenvedést, gyötrelmet okoz. Amennyiben a sanyargatás következtében a csempészett személy meghal, az emberölés valamely alakzata és az embercsempészés halmazata állapítható meg.

A minősített esetek köre kibővült a bűnszövetségben²⁵  történő elkövetéssel, hiszen az észszerűség és a rendészeti tapasztalatok szerint is az embercsempészés – a szervezés és feladatmegosztás kényszere miatt – aligha követhető el önállóan. A legsúlyosabb szankcióval fenyegetett elkövetési magatartás az embercsempészés szervezése vagy irányítása²⁶  lett. A jogalkotói cél magában foglalja azt is, hogy a szervezett bűnözés élén állók hosszú ideig tartó elszigetelése akár magával vonhatja az általuk irányított bűnözői csoport megszűnését is. Ezekkel a rendelkezésekkel a jelenlegi kormányzati törekvésnek megfelelő szigorú szabályozás született.

Az embercsempészés cselekményéhez közvetetten, de szorosan kapcsolódik három további bűncselekmény, amely a jogellenes bevándorlás elősegítésére irányul. Ezek a „Jogellenes bevándorlás elősegítése, támogatása”²⁷ , a „Jogellenes tartózkodás elősegítése”²⁸  és a „Családi kapcsolatok létesítésével visszaélés”²⁹  bűncselekmények.

Az embercsempészés és az emberkereskedelem jelenségének elhatárolása

Az emberkereskedelem, benne a házi rabszolgaság, nő- és a gyermekkereskedelem az 1990-es évek óta a világ harmadik legnagyobb és leggyorsabb ütemben növekvő bűnözői iparága. Emberek millióit tartják rabszolgakörülmények között gyárakban, farmokon, otthonokban. Az utazás gyorsabbá és egyszerűbbé válása, valamint az új információs technológiák elterjedése következtében az emberkereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt, a 21. század első éveiben az egyik leggyakrabban felmerülő témakörré vált az emberi jogok területén. Az emberkereskedők felhajtják, szállítják, eladják és kizsákmányolják az áldozatokat, mindezt gyakran erőszak vagy fenyegetés alkalmazásával teszik. Az emberkereskedők által nyújtott szolgáltatások közé tartozik a szállítás, a segítségnyújtás, a hamis iratok beszerzése, valamint az elhelyezés. Gyakran a kereskedők maguk is áldozatai voltak az emberkereskedelemnek, például egykori prostituáltakból lett női futtatók, bordélytulajdonosok stb. Az alkalmi kereskedők kevés pénzért kisszámú embert szállítanak és zsákmányolnak ki, tevékenykednek azonban kicsiny, jól szervezett csoportok, amelyek általában egy adott ország polgárainak szállítására és kizsákmányolására „szakosodnak”, mindehhez azonos módszereket alkalmazva. A harmadik kategóriát a nemzetközi szervezett embercsempész- és kereskedőhálózatok alkotják. Így fonódik össze az embercsempészés és emberkereskedelem nemzeti (gyakran a kereskedők és áldozataik azonos nemzetiségűek) és nemzetközi szinten.³⁰  A kereskedőket elsődlegesen a magas profit és az alacsony kockázat motiválja. Az árak változóak, általában rövid távolságra történő csempészés esetén a kereskedők 50–100 eurót kérnek el, de adott esetben egy migráns akár több ezer dollárt is fizethet. Az embercsempészetből származó hasznot a 2000. év körül öt-hat milliárd dollárra becsülték. Az emberkereskedők bevételei azoktól a fogyasztóktól származnak, akik a kizsákmányoló üzemeket működtetik, az ilyen üzemben előállított termékeket megvásárolják, vagy a prostitúcióra kényszerített személyek vendégei. Egyes régiókban kifejezetten jellemző a szex-turizmus, a gyermekmunka, a házi rabszolgaság, amelyek erősen összefüggnek az idegen országokból származó áldozatok befogadásával és kizsákmányolásával. Sok fogyasztó tisztában van a kizsákmányolás tényével, míg mások nem ismerik az olcsó termékek forrását, előállításuk körülményeit. Az emberkereskedelem áldozatai rendszerint szegények, bevándorlók, alacsony asszertív képességekkel rendelkező vagy mentálisan sérült, hátrányos helyzetű fiatalok, kisebbségek, nők, gyerekek, öregek, valamint erőszak, háború vagy természeti csapások áldozatai, akik kiszolgáltatottságukból adódóan befolyásolhatóak, zsarolhatóak. Az áldozatok tehát kényszerhelyzet, kényszerítés vagy megtévesztés hatására válnak a bűncselekmény sértettjeivé.

A nők gyakrabban válnak emberkereskedelem áldozatává: szexuális szolgáltatások nyújtására, erotikus munkára kényszerítik, megalázzák, megerőszakolják őket, és embertelenül bánnak velük. Egyre több a gyermekkorú áldozat, akiket szintén szexuális célokra, szervkereskedelemben, gyermekmunkára alkalmaznak, vagy örökbefogadásnak álcázva adnak-vesznek. Veszélyeztetettek a tizenöt-tizenhét éves, állami gondozottként élők, valamint a külföldi munkára jelentkező lányok, akiket prostituálnak, de fizetést alig vagy egyáltalán nem kapnak.

Az emberkereskedelem felszámolása érdekében nemzetközi szervezetek, kormányok és civil szervezetek együttműködve tevékenykednek.³¹  Számos stratégia született: a prostitúció vagy a vendégek kriminalizálása, szigorú munkaügyi felügyelet, korrupcióellenes intézkedések, a büntetőeljárásban együttműködő elkövetők és/vagy sértettek mentesítése a büntetés vagy a kitoloncolás alól, illetve számukra védelem és kedvezmények nyújtása (shelter stb.), egyenlőtlenségek csökkentése, a szociális védelem növelése.

Országos statisztikai adatok a menekültválság kezdetétől

1. számú táblázat:

A regisztrált embercsempészés bűncselekmények száma, 2015–2017

	2015	2016	2017
embercsempészés	650	222	179

          Forrás: ENYÜBS

2. számú táblázat:

Jogerős határozattal befejezett, embercsempészés miatt indult büntetőeljárások terheltjeinek
száma és állampolgársága, 2015–2017

	2015		2016	2017	Összesen
					fő	százalék
magyar		147	201	159	507	40,2
szerb		126	129	53	308	24,4
román		41	33	23	97	7,7
koszovói		14	10	9	33	2,6
ukrán		4	17	4	25	2,0
szíriai		5	10	8	23	1,8
pakisztáni		7	9	6	22	1,7
afgán		5	11	5	21	1,7
német		11	3	5	19	1,5
bolgár		6	11	1	18	1,4
orosz		3	9	4	16	1,3
török		9	3	4	16	1,3
olasz		7	6	2	15	1,2
szlovák		2	1	12	15	1,2
horvát		5	7	2	14	1,1
szlovén		5	4	0	9	0,7
cseh		3	2	2	7	0,6
indiai		3	4	0	7	0,6
lengyel		2	4	1	7	0,6
macedón		3	1	2	6	0,5

         Forrás: OBH

A 2. számú táblázat az elítélt elkövetők állampolgárság szerinti megoszlását mutatva jól szemlélteti, hogy az adott időszakban magyar (40,2%), szerb (24,4%) és román (7,7%) elkövetők adták az embercsempészek derékhadát. A második vonalban néhány százalékos részvétellel megjelentek koszovói, ukrán, szíriai, pakisztáni, afgán, végül német, bolgár, orosz, török, olasz, szlovák és horvát elkövetők. (Az 0,5% alatti csoportokat itt figyelmen kívül hagytuk).

A kutatás eredményei

A vizsgált akták

Az embercsempészés bűncselekményével kapcsolatos büntetéskiszabási gyakorlat elemzésére irányuló kutatásunk során 76 jogerős ítéletet vizsgáltunk meg a 2013–2018 közötti időszakból, annak figyelembevételével, hogy a migránsválság előszele már a 2012/2013-as év fordulójától érzékelhető volt. Az ítéleteket anonimizált formában gyűjtöttük össze az Országos Bírósági Hivatal által működtetett honlapról.³²

Ezekben az ügyekben részben a Kúria, részben valamelyik ítélőtábla, részben pedig járásbíróságok hozták meg a jogerős ítéletet. Az ítéletek között egy felmentést és két megszüntető határozatot találtunk, az utóbbi esetekben a vádlottak ellen azonos tartalommal külföldön is folyt büntetőeljárás, ez volt a megszüntetés oka.

Az elkövetők szociális jellemzői

Szociális jellemzőiket tekintve az embercsempészés elkövetői erős szórást mutatnak. Miután a vizsgált ítéletek anonimizáltak voltak, többnyire nem adtak egyértelmű felvilágosítást az elkövetők neméről, koráról és állampolgárságáról. Ezekre csak következtetni tudtunk az ítéletek részleteiből. Az elítéltek között elvétve találtunk csak nőket, ami érthető, hiszen az embercsempészés magas büntetési tétellel fenyegetett cselekmény, amely szükség esetén agresszív fellépést igényel. A női elkövetők esetében feltételezzük, hogy inkább a háttérben tevékenykednek, például szervezési, kapcsolattartási feladatokat látnak el, így személyük sok esetben a hatóság előtt ismeretlen marad.

Az életkort az egyéb családi körülményekből következtetve az érett férfikor évtizedeiben határozhatjuk meg, hiszen az elkövetők döntő többsége még nem nős, vagy házas/élettársa van, esetleg elvált, és/vagy még gyermektelen, illetve kiskorú gyermek(ek) eltartásáról gondoskodik. Számos ítéletből – szintén az anonimizálás miatt – az állampolgárság sem derül ki, az indokolásokból ez azonban rendszerint kikövetkeztethető, illetve, ahol nem, ott a bírói gyakorlatban következetesen alkalmazott kiutasítás szankciójából következtethetünk legalább arra, hogy külföldi állampolgárról van szó. Ez leggyakrabban szerb, román, ukrán és szlovák állampolgárságot jelent, amihez rendszerint magyar nyelvismeret (is), illetve magyar etnikai hovatartozás társul. Az iskolázottság tekintetében is – mutatis mutandis – világos és viszonylag egységes kép rajzolódik ki. Az elkövetők között kis számban találunk ugyan alacsonyan iskolázottakat, akik csak a 8 áltanos iskolai osztály befejezésével büszkélkedhetnek, de többségük szakmával, vagy érettségivel és szakmával rendelkező személy, ami a cselekmény megvalósításának személyspecifikus előfeltételeire tekintettel nem meglepő. Csupán elvétve találunk közöttük felsőfokú végzettségűt.

Egyértelműen megállapítható, hogy az embercsempészési cselekmények mögött az anyagi haszonszerzés motívuma áll, az alapesetben megfogalmazott anyagi ellenszolgáltatás nélküli elkövetéssel nem találkoztunk. A legtöbb elkövető, mint jeleztük, családos és vagyonnal, általában gépkocsival és lakóingatlannal is rendelkezik, noha ezek értéke erősen szóródik. A lakóingatlanokat jellemzően jelzáloghitel terheli, amelynek törlesztése az elkövetők és családjuk számára nehézséget jelent. Tehát a bűnelkövetés motívuma sokszor strukturális kényszerhelyzetből fakad, ami felülírja a jogszabályban kilátásba helyezett büntetés elrettentő, egyben preventív hatását. Az adott bűncselekmény előkészítése költséges, a várható vagy már realizált haszon többfelé oszlik, és egyetlen akciótól nem várható kiugró vagyoni előny, ezért csak a folyamatos, üzletszerű végrehajtás kecsegtet jelentős bevétellel. Annál is inkább, mivel a déli és keleti határrégióban kevés a jól fizetett munkalehetőség vagy a sikeres vállalkozás esélye, tehát az embercsempészésben való részvétel az anyagi helyzet rövid távú pozitív megváltoztatásának lehetőségét kínálja az érintett társadalmi körben.

Ezért kevésbé meglepő, hogy a vizsgált ügyekben szereplő elkövetők jelentős része büntetett előéletű, egyszer vagy akár többször állt már bíróság előtt, rendszerint vagyon elleni vagy egyéb, haszonszerzés érdekében elkövetett bűncselekmények (pl. orgazdaság, hulladékgazdálkodás rendjének megsértése, adócsalás vagy jövedéki cselekmények, illetve korábbi embercsempészési vagy emberkereskedelmi cselekmények) miatt. Így a vizsgált elkövetők jelentős része visszaeső vagy különös visszaeső,³³  ami az ítéletek súlyosságában is tükröződik.

Szervezettség

Az embercsempészés területén, ahogy fentebb utaltunk rá, viszonylag ritkán fordul elő magányos elkövető, hiszen ez a tevékenység magas szintű szervezettséget, nagyfokú körültekintést, kooperativitást, pontosságot igényel. A feldolgozott akták alapján megállapítható, hogy a mai szervezettség jellemzői egybevágnak a 2008 végén kimutatott jellemzőkkel. Míg a társtettesnek minősülő elkövetők³⁴  – bár kapcsolatban állnak szervezett csoportokkal –, alkalmilag folytatnak ilyen tevékenységet, addig kisebb, de jól szervezett 3-5 fős csoportok folytatólagosan és üzletszerűen tevékenykednek, és szorosabb-lazább kapcsolatban állnak magasabban szervezett nemzetközi bűnszervezetekkel is. Ezekben az esetekben az ítéletek rendre utalnak a büntetőeljárás során ismertté nem vált, de minden bizonnyal létező résztvevőkre. Végül, de legkevésbé sem utolsó sorban találkozunk a 8-20 fős, magasan szervezett, aprólékos munkamegosztásban tevékenykedő bűnözői hálózatokkal, amelyek részben nemzetközi hálózatok megbízásából, részben saját elhatározásból, saját tervezésben, szervezésben és kivitelezésben tevékenykedtek.

Az embercsempész csoportok szinte minden esetben nemzetiségi és állampolgársági tekintetben kompozit jelenségek. Tagjaik magyar és valamely szomszédos állam vagy több szomszédos állam polgáraiból állnak, nemegyszer kettős állampolgárok, ennek megfelelően kétnyelvűek, olykor mindkét nyelvet anyanyelvi szinten értik és beszélik. Hozzájuk csatlakoznak a migrációs körből kikerülő személyek, például afgánok, törökök, arabok, akik nem csak valamelyik tranzit- vagy befogadó ország nyelvét, de a csempészetet igénylő egyes migránsok/migránscsoport(ok) nyelvét is elfogadható szinten ismerik.

Az embercsempészés bűntette miatt elítélt, bűnszervezetben részt vevő vádlottak a bűnszervezetben történő elkövetés esetére kilátásba helyezett igen súlyos jogkövetkezményeknél általában enyhébb büntetésben részesültek (3-4 év fegyházban letöltendő szabadságvesztés-büntetés). A középmértéket el nem érő büntetés kiszabását az ügyészség minden esetben kifogásolta fellebbezésében. Ilyen és ehhez hasonló indokolásokkal találkozhattunk: „Kétségtelen tény, hogy az első fokon eljárt bíróság a középmérték alatt állapította meg a szabadságvesztés büntetések tartamát – amelyet az ítélőtábla álláspontja szerint indokolt a tekintélyes időmúlás, még akkor is, ha az ilyen jellegű bűncselekményeknek a felderítése és a büntetőeljárás lefolytatása hosszabb időt vesz igénybe –, azok lényeges súlyosítása nem indokolt.”³⁵

A védelem és a vádlottak legtöbb esetben fellebbezéseikben a bűnszervezetben elkövetés tényét vitatták, hiszen ez már önmagában is rendkívül súlyos jogkövetkezményekkel jár (megemelkedett büntetési tétel, feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása stb.). Más bűncselekmények esetében ez az érvelés sokszor eredményre vezet, azonban embercsempészésnél kevésbé. Az embercsempész tevékenység a jogalkalmazók szerint is szükségszerűen feltételezi a szervezettséget, összehangoltságot, a pontos feladatmegosztást, amelyek mind a bűnszervezetben elkövetés tárgyi ismérvei. Enélkül ez a bűncselekmény szinte kivitelezhetetlen lenne, mint ahogyan a Szegedi Ítélőtábla is megfogalmazta: „A nemzetközi embercsempészet már jellegéből fakadóan is szervezettséget feltételez.”³⁶

A védők és a vádlottak gyakran hivatkoztak arra, hogy a vádlottaknak nem volt tudomásuk arról, hogy bűnszervezethez tartoznak, és ennek keretében követik el az embercsempészés bűntettét. Ezeket a hivatkozásokat – az egyéb bizonyítékok fényében – a bíróság többnyire elutasította. Erre példa: „Az elkövetésben részt vevő személyek számából, az elkövetés szervezett körülményeiből, a feladat megosztásából a vádlottaknak tudniuk kellett, hogy bűnszervezet tagjaként vesznek részt a bűncselekmény elkövetésében. Valamennyi vádlott a szállítások alkalmával tisztában volt azzal, hogy a külföldi állampolgárok a magyar határt engedély nélkül és meg nem engedett módon kívánják átlépni, illetve hogy ők ehhez nyújtanak segítséget.”³⁷

Az „összehangolt működés” a bűnszervezet fogalmi összetevője, amely tartalmát tekintve nem más, mint a benne cselekvő személyek egymást erősítő hatása. Ugyanakkor az összehangoltság meglétének nem feltétele a bűnszervezetben cselekvők közvetlen kapcsolata, a más cselekvése, illetve a más cselekvők kilétének konkrét ismerete (BH 2009. 96.)

A bűnszervezetben elkövetés megállapítható akkor is, ha a terhelt csupán alkalomszerűen, vagy akár egyetlen alkalommal követte el az embercsempészés valamely alakzatát, ha „a végrehajtás körülményeiből – különösen a konkrét magatartás mások megelőző vagy további láncolatos cselekményeit feltételező jellegéből, ezek szükségszerű és ezért előreláthatóan bekövetkező eseményeiből lehet következtetést vonni arra, hogy az alkalomszerű tettes (részes) cselekménye megvalósításakor a bűnszervezetbeni elkövetést felismerte […] Ny. T. II. r. vádlott is tisztában volt azzal, hogy külföldiek tiltott határátlépéséhez fog segítséget nyújtani, anyagi ellenszolgáltatás ellenében, többedmagával, szervezett körülmények között, hiszen az I. r. vádlott útmutatásainak megfelelően valóban felvette a gépkocsijába az oda érkező menekülteket, majd őket az a-i tanyájára szállította, ahol megjelent az I. r. vádlott is az eljárás során ismeretlenül maradt társaival. Tudott arról is, hogy R. F. I. r. vádlott telefonon egyeztetést folytatott egy ismeretlenül maradt embercsempésszel, majd további instrukciókat kapott az I. r. vádlottól a migránsok A-ba szállítására. Ekként Ny. T. II. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy milyen feladatot vállal, azért milyen ellenértéket kap, továbbá azzal is, hogy cselekménye több személyből álló szervezett csoport működéséhez kapcsolódik”³⁸ .

Az elkövetés módja

A fentiek ismeretében nem meglepő, hogy a legtöbb ítéletben az elkövetőket társtettesként, bűnszervezetben vagy annak megbízásából, vagyoni haszonszerzés érdekében, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntette miatt ítélték el. A társas formában (bűnszövetség, bűnszervezet) megvalósított cselekmény mellett a fentieken kívül rendszeresen megjelenik egy vagy több minősítő körülmény (például sanyargatás), esetleg az összes minősítő körülmény egyszerre, valamint egyéb súlyos kísérő bűncselekmények, mint emberölés, súlyos testi sértés, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény, kiskorú veszélyeztetése, hivatali vesztegetés, zsarolás stb.

A védői érveléssel szemben több ítélet is hangsúlyozta, hogy az embercsempészés bűncselekménye nem csupán az államhatáron vagy annak közvetlen közelében követhető el, hanem szinte bárhol, amennyiben az adott tevékenység az államhatár jogellenes való átlépését segíti elő. A segített személyek a belső határon csak harmadik országbeli állampolgárok lehetnek, mivel az uniós állampolgárok rendelkeznek a szabad mozgás jogával, és az nem az úti okmányukon, személyi igazolványukon alapul, hanem az állampolgárságukból következik.³⁹

A csempészett személy sanyargatásával elkövetésre példa a következő ítéleti indokolás: „A XXX-XX forgalmi rendszámú kisteher-gépkocsi rakterének 1,30 cm-es belmagassága nem tette lehetővé a szállított személyek számára a felállást, az egymást fedve elhelyezkedés jelentősen korlátozta, az alulra szorult személyeknél teljességgel meg is akadályozta a járművön belüli helyzetváltoztatást. E kényszertesthelyzetek már rövid idő elteltével perifériás keringésromláshoz, a végtagok fájdalmassá válásához, zsibbadásos panaszokhoz vezethettek, a légmozgásra kedvezőtlenül hatottak. A migráns személyeknek e körülmények közötti szállítása jelentős testi, lelki gyötrelemmel járt.”⁴⁰  Az I. r. vádlott jogerősen 3 év 6 hónap, a II. r. vádlott 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés-büntetésben részesült.

Ítélkezés

Az ítéletekben szereplő büntetések és egyéb jogkövetkezmények elemzése során következetes ítélkezési gyakorlatnak lehettünk szemtanúi. A differenciált büntetéskiszabási gyakorlat elsősorban az önálló elkövetők, a kis csoportban tevékenykedők és a nagy létszámú bűnszervezetek tagjainak megítélése vonatkozásában mutatkozik meg. Az első bűntényes önálló elkövetők, valamint bűnsegédek esetében a bírák több megértést mutatnak és enyhébb büntetést szabnak ki, így körükben gyakran előfordul, hogy az egyébként következetesen alkalmazott végrehajtandó szabadságvesztés-büntetést felfüggesztik, és az elítéltet próbára bocsátják.

Bűnszervezetek esetében, az abban részt vevő elkövetőkre az adott cselekmény vonatkozásában kiszabható büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, és ebből számolandó vissza a középmérték. Ezekben az esetekben a szabadságvesztés-büntetés fegyházfokozatban hajtandó végre, és a feltételes szabadulás lehetősége kizárt. Mint fentebb említettük, a szigorú törvényi rendelkezések ellenére a bűnszervezetben tevékenykedő csoportosulások esetében sem feltétlenül találkoztunk szigorú büntetésekkel.

A legtöbb elkövető az embercsempészést vagyoni haszonszerzés végett⁴¹  és az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva⁴²  valósítja meg, amely cselekmények 2-8 év szabadságvesztéssel fenyegetettek. Gyakori az üzletszerű elkövetés⁴³  is, amely már a súlyosabban, 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha még hozzávesszük a bűnszervezetben elkövetés megállapítását, amely alapján a büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, akkor az eredeti középmérték helyett – amely jelen bűncselekménynél 5 év, illetve 7,5 év lenne – 9 év, illetve 12,5 év lesz az irányadó. Ehhez képest legjellemzőbb a kettő és négy év közötti letöltendő szabadságvesztés-büntetés, természetesen a feltételes szabadon bocsátás lehetőségének kizárásával. Számos esetben a szabadságvesztés eléri a 6-7 évet, illetve találkoztunk a magas fokú bűnügyi szervezettségre és a halmazatokra tekintettel hozott 8-10 éves fegyházbüntetéssel is.⁴⁴

Ha bebizonyosodik a bűnszervezethez kapcsolódás, a törvénynek megfelelően fegyházban letöltendő büntetést szabnak ki. A magyar és egyes külföldi elkövetők esetében a büntetés része a közügyektől eltiltás, és/vagy más jelentős joghátrányt okozó tilalom, mint például a gépjárművezetéstől eltiltás a szállítók esetében.

A külföldi elkövetőket szinte kivétel nélkül kiutasítják Magyarország területéről, a kiutasítás hossza általában négy év, de gyakran ennél hosszabb időtartamot is megállapít a bíróság. Ehhez járul még – legalábbis magyar elkövetők esetében – az általában jelentős összegű pénzbüntetés kiszabása és vagyonelkobzás alkalmazása is.

A kiszabott büntetés szigorúságát elsősorban az embercsempészés bűncselekmény elkövetésének rendszeressége, a bűnszervezetben való tevékenykedés időtartama, a részvétel minősége és az elkövetési mód határozza meg. A csempészett személy sanyargatásával megvalósuló cselekményeket súlyosabban büntetik, mint az ugyanolyan büntetési tétellel fenyegetett és gyakran előforduló üzletszerű elkövetést. Ezt indokolhatja, hogy a szándékosan okozott testi-lelki szenvedést eredményező bűncselekmény erkölcsileg sokkal inkább elítélendő. A hosszabb ideje tevékenykedő elkövetőkkel szemben súlyosabb szankciót alkalmaz a bíróság, a hosszabb időtartamot mintegy súlyosító körülményként értékeli, bár ez expressis verbis nem feltétlenül jelenik meg az ítéletekben. A rendszeresen, nagyobb anyagi hasznot szerző terheltek is keményebb büntetésre számíthattak. Természetesen a részvétel módja is befolyásolta a büntetés hosszát: a „csak” bűnsegédi minőség lényeges enyhítő körülményként szerepelt a vizsgált ügyekben. Miután a bűnszervezetben történő elkövetés feltétele a nemzetközi embercsempész hálózatok működésének, ezen bűncselekmény esetében a bűnszervezet ténye kevésbé volt meghatározó és „különleges” körülmény más bűncselekményekhez képest.

Esettanulmányok

Példa az enyhe ítélkezési gyakorlatra

Az alábbi ítélet a viszonylag enyhe elbírálásra mutatunk példát.⁴⁵  Ebben az ügyben a másodrendű vádlott és védője nyújtott be fellebbezést az elsőfokú ítélet ellen, ezért csak ennek a terheltnek az adatait ismertük meg részletesebben a jogerős másodfokú ítéletből.

A tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek megállapodtak az eljárás során isme-retlenül maradt megbízójukkal abban, hogy I. r. terhelt személyenként száz euróért 1. hely külterületéről 2. helyig, míg a II. r. terhelt kétszáz euróért 1. hely kül-területéről Ausztriába, Bécsbe szállít migráns személyeket. A Készenléti Rendőrség járőrei 2015. február 28. napján a kora reggeli órákban intézkedés alá vonták az I. r. terhelt által vezetett, bérelt gépjárművet, majd ezt követően a II. r. terhelt által vezetett, szintén bérelt gépjárművet. Az intézkedés során a két terhelt által vezetett gépjárműben összesen hét fő, magát iraki állampolgárságúnak valló migráns személyt találtak, akik korábban a szerb-magyar zöldhatáron keresztül illegális módon, más embercsempészek segítségével érkeztek Magyarországra.

1. r. terhelt szerb anyanyelvű szerb állampolgár, legmagasabb iskolai végzettsége szakközépiskola, előzetes letartóztatását megelőzően élelmiszer-értékesítéssel foglal-kozott, amelyből havonta 700-800 euró jövedelme származott. Elvált, egy kiskorú gyermek tartására köteles, a tartásdíj mértéke 17 000 dinár havonta. Vagyonát képezi egy motorkerékpár, egyebekben vagyontalan, büntetlen előéletű.

A bíróság jogerős ítéletében a terhelteket bűnösnek mondta ki embercsempészés bűntettében mint társtetteseket és ezért II. r. vádlottat egy év tíz hónap szabadság-vesztésre és négy év Magyarország területéről kiutasításra ítélte (I. r. vádlott büntetését nem ismerjük meg a jogerős, anonimizált ítéletből). A szabadságvesztés végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette.

Látható, hogy az egyszeri, nem bűnszervezetben történő elkövetés, a büntetlen előélet, és a rendezett életvitel viszonylag enyhe ítéletet eredményezett.

Példa a nem bűnszervezetben, de csoportban elkövetett embercsempészés esetében érvényesülő ítélethozatalra

A kisebb csoportok esetében érvényesülő enyhébb ítélethozatali praxisra nyújt példát az az ítélet, amely egy ötfős külföldi (az anonimizálás miatt nem megállapítható, de feltehetőleg osztrák) csoport ügyében született. A vádlottakat társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében találták bűnösnek.⁴⁶  Az ítélet szerint mind az öt elkövető cselekménye kimerítette a Btk. 353. § (2) bekezdés a) és b) pontjaiban foglalt szabályozás tartalmát, vagyis tevékenységük célja vagyoni haszonszerzés volt és az államhatár illegális átlépéséhez több személynek nyújtottak segítséget, azonban a vádban⁴⁷  szereplő, a csempészett személy sanyargatásával, üzletszerűen és bűnszövetségben minősítés nem állta meg a helyét. Az ügy érdekessége, hogy két elkövető is felsőfokú végzettségű, az egyikük jogász volt. Elkövetésük módjában a profi és amatőr elemek egyaránt megtalálhatók.

A megállapított tényállás szerint a vádlottak 2016. június 1-jén az esti órákban a Keleti pályaudvar környékéről az I. r. vádlott által vezetett személygépkocsival és II. r. vádlott által vezetett másik gépkocsival indultak el az osztrák-magyar határ irá-nyába. I. r. vádlott mindvégig a II. r. vádlott gépkocsija előtt haladt az útirány kijelö-lése és az esetleges közúti ellenőrzésekre való figyelmeztetés céljából. A II. r. vádlott gépjárműjének 11 m³ légterű rakterében 5 fő pakisztáni és 22 fő afgán (egy fő gyermek), korábban Magyarországon nyilvántartásba vett és kötelező tartózkodási helyre kijelölt és onnan engedély nélkül távozott migráns személy helyezkedett el. Mindenkinek volt ülőhelye és az út során vízzel és élelemmel is el voltak látva. A friss levegőt a vezető oldalán lehúzott ablak biztosította. A raktér egyik oldalajtaja csak belülről volt nyitható. II. r. vádlott a személyek szállításáért a korábban megbeszéltek szerint 50 000 forint javadalmazásban részesült volna. A szállított személyeknek az út 2-300 eurós díjat jelentett, amit a célállomásra érkezést követően, illetve részben a szállító ukrán állampolgároknak kellett volna megfizetni. Azonban az I. r. vádlott által vezetett gépkocsit útközben rendőri intézkedés alá vonták, ezzel egyidőben elle-nőrizték a II. r. vádlott által vezetett gépkocsit is, amely során a gépjármű rakterében megtalálták a 27 fő külföldi személyt.

Feltételezhető volt, de kétséget kizáróan nem sikerült megállapítani, hogy a vád-lottak – és a nyomozás során ismeretlenül maradt további társaik – egy olyan, kettőnél több személyből álló, szervezetten működő csoport tagjai voltak, akik 2016. évben megállapodtak abban, hogy rendszeres haszonszerzésre törekedve tartósan közreműködnek harmadik országbeli, úti okmányokkal nem rendelkező, az országba illegálisan érkező személyeknek az osztrák, illetve horvát határhoz történő elszállításában, így nyújtva nekik segítséget az államhatár meg nem engedett módon történő átlépéséhez, majd az Európai Unió belsőbb országaiba való illegális továbbutazásukhoz. A bűnözői csoport tagjai a szállításokért a migránsok-tól valamennyi esetben változó összegű díjakat kértek, amelyet a szállításokat köve-tően egymás közt – az előzetes megállapodásuknak megfelelően – szétosztottak. I. r. és V. r. vádlottak gépkocsikat bocsátottak a bűnözői csoport rendelkezésére a szállítások lebonyolításához, illetve biztosításához. Valamennyi vádlott legalább három vagy több esetben szállított migránsokat, feltehetően összesen több mint 50 főt, az osztrák és horvát határ közelébe.

Mindezekkel szemben csupán annyit lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy az ügy vádlottjai egymást ismerték, előfordult, hogy közösen, egy autóban utaztak be Magyarország területére, vagy tartózkodtak az ún. Schengeni övezetben.

3. számú táblázat:

A vádlottak személyi körülményei és a kiszabott büntetés

vádlott	családi állapot	iskolai végzettség	büntetlen előélet	van rendszeres jövedelme	büntetéskiszabás (fő büntetés)
I. r.	nős, 2 kk. gyermek	középfokú		X	3 év 3 hó börtön
II. r.	elvált, 3 kk. gyermek	felsőfokú	X	X	2 év 8 hó börtön
III. r.	nős, 2 kk. gyermek	felsőfokú	X	X	2 év 9 hó börtön
IV. r.	nőtlen, nincs gyermeke	középfokú	X	X	2 év 6 hó börtön
V. r.	elvált, nincs kk. gyermeke	középfokú	X	X	2 év 6 hó börtön

A letöltendő börtönbüntetések mellett valamennyi vádlottat eltiltották a köz-ügyek gyakorlásától és kiutasították őket Magyarország területéről: elsőrendű vádlottat 5 évre, harmadrendű vádlottat 4 évre, míg a többieket 3 év idő-tartamra. Feltételezésünk szerint a vádlottak büntetlen előélete – kivéve az elsőrendű vádlottnál –, valamint rendezettnek tűnő családi és egzisztenciális hátterük, iskolai végzettségük szintén szerepet játszhatott a középmérték alatti büntetések kiszabásában.

Példa a bűnszervezet tagjaként elkövetett embercsempészés terheltjeinek büntetésére: a differenciált büntetéskiszabás jellegzetességei

Harmadik jogesetünk a nagy és jól szervezett, részletes munkamegosztásban tevékenykedő bűnszervezetekre mért büntetések jellegzetességeit szemlélteti.⁴⁸  A bűnösséget megállapító ítélettel zárult büntetőügyben 25 terhelt ült a vád-lottak padján.

A tényállás szerint a vádlottak egymás tevékenységéről tudva, közösen, rendszeres vagyoni haszonszerzés végett embercsempészéssel foglalkozó bűnszervezet tagja-ként – II. r., XXI. r., XXIII. r., XXIV. r. és XXV. r. vádlottak kivételével, akik nem üzletszerűen és nem az embercsempészést végrehajtó bűnszervezet tagjaként vettek részt a cselekményekben – arra vállalkoztak, hogy Szerbiából Magyarországra az államhatárt meg nem engedett módon, gyalogosan, a zöldhatáron keresztül szerve-zetten átsétáló migránsoknak segítséget nyújtanak abban, hogy őket Magyarorszá-gon keresztül az Európai Unió mélységi területére, Ausztriába szállítják. Az egyes feladatokat (gépjárművek beszerzése, előfutás, szállítás, telefonos kapcsolattartás stb.) pontosan meghatározták és egymás között szétosztották, valamint a szervezet irányítói koordinálták a tagok működését. A bűnszervezet tagjaként tevékenykedő vádlottak legalább 60 alkalommal segítettek az illegálisan érkező bevándorlóknak az Európai Unióba való továbbjutásban.

4. számú táblázat:

A differenciált büntetéskiszabási gyakorlat tükröződése a konkrét ügyben

vádlott	állampolgárság	társtettes	folytatólagos	bűnszervezetben	büntetéskiszabás
I. r.	szerb-magyar	X	X	X	4 év 8 hó fegyház
II. r.	magyar	X	X		2 év börtön
III. r.	magyar	X	X	X	3 év fegyház
IV. r.	magyar	X	X	X	2 év fegyház
V. r.	magyar	X	X	X	3 év 1 hó 10 nap fegyház
VI. r.	magyar	X	X	X	3 év 1 hó 10 nap fegyház
VII. r.	szerb	X	X	X	3 év 6 hó fegyház
VIII. r.	szerb	X	X	X	2 év 5 hó 8 nap fegyház
IX. r.	szerb	X	X	X	3 év 6 hó fegyház
X. r.	szerb	X	X	X	2 év 7 hó 16 nap fegyház
XI. r.	magyar	X	X	X	2 év 8 hó fegyház
XII. r.	magyar	X	X	X	2 év 6 hó fegyház
XIII. r.	magyar	X	X	X	2 év 4 hó fegyház
XIV. r.	magyar	X	X	X	2 év 6 hó fegyház
XV. r.	magyar	X	X	X	2 év 6 hó fegyház
XVI. r.	magyar	X	X	X	2 év 5 hó fegyház
XVII. r.	magyar	X	X	X	2 év fegyház
XVIII. r.	magyar	X	X	X	3 év 10 hó fegyház
XIX. r.	magyar	X	X	X	2 év 8 hó fegyház
XX. r.	magyar	X	X	X	2 év 4 hó fegyház
XXI. r.	magyar	X			1 év 6 hó felfügg. börtön
XXII. r.	román	X		X	2 év 4 hó fegyház
XXIII. r.	magyar	X			1 év 2 hó felfügg. börtön
XXIV. r.	magyar	X			1 év felfügg. börtön
XXV. r.	magyar	X			1 év felfügg. börtön

Azokat, akik a bűncselekményeket bűnszervezetben követték el, fegyházfoko-zatban letöltendő szabadságvesztésre ítélték, a törvényi rendelkezésekből adó-dóan a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával. Esetükben a társtettesség és a folytatólagosság szintén megállapítható volt. Négy vádlott embercsempész tevékenysége nem bűnszervezetben és nem folytatólagosan, csupán egy alka-lommal valósult meg, ők felfüggesztett börtönbüntetésben részesültek. A nem bűnszervezetben, de több alkalommal (folytatólagosan) embercsempészést el-követő vádlott letöltendő börtönbüntetést kapott. A külföldi állampolgárságú vádlottakat határozott időre kitiltották Magyarország területéről (5-8 évre).

A bemutatott ügyek alapján differenciált bírói gyakorlatnak lehetünk tanúi. A bíróság a büntetés kiszabása során jelentős különbséget tesz aszerint, hogy bűn-szervezetben vagy azon kívül valósították-e meg a bűncselekményeket, milyen szerepet játszottak az egyes elkövetők a bűncselekmény vagy bűncselekmény-sorozat elkövetésében. Ezen kívül a fontos szempont volt még, hogy egy vagy több alkalommal (folytatólagosság) szegték-e meg a törvényt.

Összefoglalás

Kutatásunkban a 2015-ben bekövetkezett migrációs válságot követő ítélkezési gyakorlatot elemeztük az embercsempészés bűncselekményének vonatkozá-sában. A vizsgált ítéletek anonimizáltak voltak, ezért sok esetben nem adtak egyértelmű felvilágosítást az elkövetők neméről, koráról és állampolgárságáról, így ezekre csak következtetni tudtunk az ítéleti indokolásban foglaltakból. Az azonban kimutatható volt, hogy az elítéltek között kevés női elkövetővel talál-koztunk, amelyet a bűncselekmény magas kockázatával, valamint a fizikailag és lelkileg is rendkívüli megterheléssel járó megvalósítással magyaráztunk.

Az elkövetők döntő többsége felnőtt fiatal férfi, akiknek jelentős része egyedülálló. Sokuknak nem volt gyermeke, más részük kiskorú gyermekek eltartásáról gondoskodott. Állampolgárságukat tekintve leggyakrabban szerb, román, ukrán és szlovák, de részben magyar etnikai hovatartozású elkövetők-kel találkoztunk, akik jellemzően magyar nyelvismerettel (is) rendelkeztek. Az elkövetői csoportok tagjaiként megjelentek migrációs hátterű személyek is, főként afgánok, törökök, arabok, akik a tranzit- vagy befogadó ország és a csempészett személyek nyelvét is elfogadható szinten ismerik.

Az elkövetők többsége szakmával és/vagy érettségivel rendelkező személy volt, de akadt közöttük felsőfokú végzettségű is. Jellemzően vagyonnal, gépkocsival és lakóingatlannal is rendelkeztek, amelyeket azonban jelentős összegű hitel terhelt. Ennek törlesztése általában túlzott terhet rótt a csalá-dokra, így a bűnelkövetés az anyagi kényszerhelyzetre vezethető vissza. Miu-tán az embercsempész bűnelkövetői csoportosulások fenntartása, valamint a megvalósítás jelentős költségekkel jár, a bűncselekményből származó egy főre jutó haszon alkalmakra lebontva nem tekinthető magas összegűnek. A nagyobb bevétel megszerzése megköveteli a bűnelkövetésben való rendszeres részvételt.

A vizsgált ügyekben szereplő elkövetők jelentős része büntetett előéletű volt, korábban is ugyanilyen vagy haszonszerzésre irányuló bűncselekmények el-követése miatt álltak bíróság előtt.

A bemutatott körülmények fényében természetesen nem meglepő, hogy az embercsempészés bűncselekmény motívuma minden esetben az anyagi haszonszerzés volt, így az embercsempészés alapesetével a vizsgált ügyek között nem találkoztunk, míg a legtöbb terhelt az embercsempészést több ember illegális államhatár-átlépéséhez segítséget nyújtva követte el. Gyakori volt az üzletszerű elkövetés is.

A nemzetközi embercsempész hálózatok mindenképpen, de a kisebb taglétszámot felölelő, embercsempészéssel foglalkozó csoportosulások is szükségszerűen megkövetelik a magas szintű szervezettséget, nagyfokú körültekintést, feladatmegosztást, kooperativitást, pontosságot. Erre tekintettel a bűnszervezetben elkövetés megállapításának mellőzése tekinthető kivételnek az ítélkezési gyakorlatban. Miután a bűnszervezetben elkövetés megállapítása súlyos jogkövetkezményeket von maga után, a védelem és a vádlottak legtöbb esetben fellebbezéseikben a bűnszervezetben elkövetés tényét vitatták. Míg más bűncselekmények esetében ez az érvelés sokszor hatékony, illetve a bíróságok is nehezebben állapítják meg bűnszervezet fennállását, addig az embercsempészésnél ez az általános és a fellebbezési kifogások is kevésbé vezetnek eredményre.

A bűnszervezet létének cáfolata mellett a védők és a vádlottak gyakran hivatkoztak arra, hogy a vádlottaknak nem volt tudomásuk arról, hogy bűnszervezethez tartoznak és ennek keretében követik el az embercsempészés bűntettét, azonban ezeket a hivatkozásokat – az egyéb bizonyítékok fényében – a bíróság többnyire elutasította.

Gyakori védekezés volt a nem rendszeres, akár csak egy alkalommal történő elkövetésre hivatkozás is, amely szintén a bűnszervezettől való távolmaradást igyekezett bizonyítani. Azonban a bírói gyakorlat ebben a kérdésben is egységesnek tekinthető, mivel a bírák ezt az érvelést is következetesen elutasították. Az ítéletekben kifejtett álláspont szerint a bűnszervezetben elkövetés megállapítható akkor is, ha a terhelt csupán alkalomszerűen, vagy akár egyetlen alkalommal követte el az embercsempészés valamely alakzatát, ha a végrehajtás körülményeiből erre lehet következtetni.

Sok esetben az embercsempészés mellett halmazatban egyéb bűncselekmények is megjelentek, mint például a súlyos testi sértés, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette, kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény, kiskorú veszélyeztetése, hivatali vesztegetés, zsarolás stb. A migránsoknak a szállítás során bekövetkező halálával járó esetekben szándékos emberölés bűntettét állapították meg.

A differenciált büntetéskiszabási gyakorlat elsősorban az önálló elkövetők, a kiscsoportban tevékenykedők és a nagy létszámú bűnszervezetek tagjainak megítélése vonatkozásában mutatkozik meg. Az első bűntényes önálló elkövetők és a bűnsegédek esetében következetesen enyhe szankciót alkalmaztak, ti-pikusan felfüggesztett szabadságvesztést.

A szigorú törvényi rendelkezések ellenére az embercsempészés bűntettében bűnös, bűnszervezetben elkövető vádlottak első fokon viszonylag enyhe büntetésben részesültek (3-4 év fegyházban letöltendő szabadságvesztés-büntetés), amit az ügyészség minden esetben kifogásolt a fellebbezésében. A másodfokú bíróság határozatai vegyes képet mutatnak, hasonló arányban találhatunk helybenhagyó, enyhítő és súlyosító döntéseket. Mindebből differenciált, a konkrét ügy valamennyi körülményét figyelembe vevő ítélkezési gyakorlatra következtethetünk.

A külföldi elkövetőket legalább négy év időtartamra kiutasították Magyarország területéről. A magyar elkövetők esetében általában jelentős összegű pénzbüntetés kiszabására és vagyonelkobzás alkalmazására is sor került.

A kiszabott büntetés súlyossága tipikusan a megvalósítás rendszerességétől, a bűnszervezetben való tevékenykedés időtartamától, a részvétel minőségétől és az elkövetési módtól függ. A hosszabb ideje tevékenykedő, a rendszeresen, nagyobb anyagi hasznot szerző elkövetők keményebb büntetésre számíthattak, a bűnsegédi minőség pedig lényeges enyhítő körülményként szerepelt a vizsgált ügyekben. A humanitárius szempontok a csempészett személy sanyargatásával megvalósuló cselekmények vonatkozásában érhetők tetten, hiszen ezeknél a bíróságok rendre súlyosabb büntetéseket szabtak ki, mint az ugyanolyan büntetési tétellel fenyegetett és gyakran előforduló üzletszerű elkövetés esetében.

Összességében megállapítható, hogy a 2015-ös migrációs válság, valamint az embercsempészéshez fűzött büntetési tétel felemelése alapvetően nem eredményezett szigorúbb büntetéskiszabási gyakorlatot. Feltehetően az elfogott és elítélt bűnelkövetők tipikusan nem a bűnszervezetek vagy akár kisebb csoportosulások csúcsán álló vezetők voltak, hanem a hierarchia alacsonyabb fokán álló résztvevők. Az ítéletekben megállapított elkövetési magatartások, illetve maguknak az elkövetőknek a személyi körülményei sokszor szintén hányatott sorsokról, rendkívül nehéz élethelyzetekről tanúskodtak, amelyeket a bíróság is figyelembe vett a büntetések kiszabása során. Mindazonáltal a vizsgált ítéletekből egy egységes szemlélet rajzolódott ki, ugyanakkor a konkrét ügyeknek megfelelő, differenciált jogalkalmazói gyakorlatnak lehettünk tanúi.

Póczik Szilveszter PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI; Bolyky Orsolya PhD, osztályvezető-helyettes, tudományos főmunkatárs, OKRI; Sárik Eszter PhD, tudományos főmunkatárs, OKRI